Az a kegyetlen ebben a filmben, hogy 20-adjára is belédmar. Üzenetének ereje nemhogy lanyhulna nézésről-nézésre, de mintha egyre mélyebb volna, valahogy egyre komolyabb hatást képes gyakorolni. Gondolatai mint paraziták fúrják le magukat az agytekervényekbe, innentől kezdve pedig nincs menekvés Sam Mendes incepciója elől.
Mai napig elképesztő, hogy egy a fickó első (!!!) rendezéssel rögtön egy ilyen mozit pakolt a nagyérdemű elé, ami teljes joggal halmozott díjakat, van azóta klasszikusként, műfaja legkiválóbbikai közt emlegetve és hozta meg a hírnevet Mendesnek. Filmje úgy gondolom azért robbant annó akkorát, mert mintha magát Hollywood-ot is valamiféle éberálomból rázta volna fel, friss témával, éltető impulzusokat adva. Mendes be merte vállalni a tabudöntést, az amerikai álom, az amerikai családi idill nem más mint egy kirakat, melyben a játékosok nem többek bábuknál, a játék neve pedig normális élet. Kifelé minden tökéletes, jó állású apa, pedáns, fiatalos megjelentésű, ugyancsak nem rossz szakmában nyomuló anya, és az egyszem gyerek… de belül ordítanak. Házastársak között nemhogy tűz, de mégcsak hamvadzó vonzalmak sincsenek, olyan ridegek egymásnak mint te és aluljáróban lévő csöves. Kik hajdan egymást szenvedéllyel csókolták, közös jövőjüket lázasan tervezgették és életüket vibráló izgalmakkal élték eltűntek, mindketten csapdába estek, szépen lassan bekebelezte őket a megszokás, a társadalom, az elvárások… Satnya utánzata ez az életnek, mely öröm, újdonságok, friss élmények és impulzusok nélküli, de a legborzasztóbb az egészben, hogy a legtöbb ember fel sem ismeri ezt az állapotot. Vagy mert a tagadás álarca mögé rejti mondván egyszerűbb így, a változás az új, meg akár fájhat is, szóval minden menjen csak a megfelelő kerékvágásban, vagy annyira elmerültek már ebben a létformában, a hétköznapi rutin, a megszokások annyira rabul ejtették, hogy akkor sem vennék észre, ha kívülről néznék önmagukat. Ahogy a mondásban vagyon, nincs lehetetlen csupán tehetetlen, ha az életed átlagos, ne adj Isten szar, unalmas akkor tegyél érte, hogy másként legyen! Álmainkat/terveinket nemigen fogja más helyettünk megvalósítani… Őszintén remélem, hogy jónéhány embert vágott jól arcon ez a mozi, s ébredtek fel csipkerózsika álmából, mert hát végső soron ez volna a filmkészítés legfőbb fegyverténye, elgondolkodtatni, illetve alakítani, javítani a személyiséget.
Mindezt Mendes tökéletes művészeti formákban meséli el a zseniális fotómágus Conrad L. Hall segítségével. Tevékenységükben az az igazán lenyűgöző, hogy bár első blikkre teljesen átlagosnak tűnik működésük, valójában rengeteg háttérben húzódó dolognak van jelentősége. Igazán remek, ahogy az alapjáraton fakó, halovány színezetet kapott képekbe belevitték a rózsa telt vörösességét, mely ebben a tompa képi világban rögtön magára vonzza a szemet. Ahogy Angela életerőt hoz Lester életébe, úgy ez a szín is megteszi a sápadt képekkel. De a hervadó világ, a kopasz fák, az ősz sem véletlent képeznek, a halál előjele, ami folyton folyvást ott lebeg az egész műben (pl. halottaskocsi). A zseniális nyitány során rögtön megtudjuk mire számítsunk, de a film nézése során rájövünk, hogy egyáltalán nem is az az érdekes ki is ölte meg Lester.
Az aláfestés megalkotásával Thomas Newman sokadik alkalommal bizonyítja már, hogy ő korunk egyik legtehetségesebb zeneszerzője. Az ő zsenije, hogy nála gyakorlatilag a szimfonikus zenét mint fogalmat egészen nyugodtan el lehet felejteni, neki bőven elég néhány ember plusz pár egyedi hangszer és máris vibrál az agya. Pont ezért jóval egyedibb komponista mint hollywood-i társai legtöbbike, mer a sablonoknak ellentmondani és a saját hangzásvilágot átültetni a filmbe. Egzotikus hangszerelésének köszönhetően utánozhatatlan megszólalásmódot alakított ki az Amerikai szépséghez, az olykor egészen egyszerűnek hangzó megoldások szinte észrevétlenül surrannak be hallójáratokba különleges atmoszférát adva a filmnek. Szegény Thomasnak azonban ez is kevés volt az áhított aranyszoborhoz, talán az Akadémiánál úgy gondolták az apja kapott már elég elismerést, a közös családi vitrinbe pedig a legifjabb Newman is nyugodtan nézegetheti a szobrokat. Pedig igazából az a dühítő, hogy az akkori győztes nevére, és amihez készült az a zene ma már kutya sem emlékszik…
Összességében kevés film gyakorolt rám ekkora hatást, változtatta meg némileg gondolkodási módomat, és ahogy az életre tekintek. Szóval igencsak hálás lehetek Sam Mendesnek, mégpedig duplán, mert a kevésbé ismert, de simán ugyanennyire értékes A szabadság útjaiban is eljátszotta már el velem. Szóval hatalmas köszönet Mendes úr!

A legjobb filmzenék!

2012-07-04 23:42.00

Hát igen ahhoz hogy teljesen megmentsék szerintem egyszerre 3-an plusz Zimmer és Williams is kevesek lettek volna. :DD

2012-07-04 23:19.57

Mondjuk nem is akármilyen komponisták dolgoztak a aláfestéseken: Burwell, Desplat, Shore... nem csoda hogy a zenéi köröket vernek a filmekre. :D

2012-07-04 23:16.46

A Gyűrűk Urához covert csinálni bátor dolog, de ez nekem is erőteljesen elnyerte a tetszésemet. :)

2012-07-04 00:18.21

Bevallom Inarritu stílusa nem a kedvencem, de egy egyedi vonalat képez az elvitathatatlan, a linkelt darab pedig pl. igencsak ott van a szeren.

2012-07-03 23:58.20

Gyönyörű Horner mű. :)

Hadak útján - Vélemények

2012-07-03 23:46.38

Mondjuk úgy tudom a könyv is inkább a "mese" kategóriába sorolható mintsem valami komoly háborús kötet, szóval ez a film nem véletlen lett ilyenre megcsinálva.

A legjobb filmzenék!

2012-07-02 00:43.58

A misszió Morricone mester egyik legjobbja, ha nem éppen pont az. Pláne élmény hallgatni csodás melódiáját a legendás csellista Yo Yo Ma előadásában. Szóval ez káprázat.... :)

http://www.youtube.com/watch?v=2jSotUeV0WI

Csillagközi invázió - Vélemények

2012-07-01 01:00.32

Háááát ha ma látnám először nem hinném, hogy annyira lenyűgözne, de kölyök koromban imádtam, az emlékek meg mindent megszépítenek. :)

Transformers - Vélemények

2012-06-30 01:51.32

Jó írás lett, és úgy nagyjából egyet is értek vele. :)

Mátrix - Forradalmak - Vélemények

2012-06-30 01:44.11

Nyílván kanyarban sincs az első rész zsenialitásától, de el kell ismernem nem akármilyen "epic final-t" hoztak össze a készítők, melynek szórakoztatás terén nyújtott értékei mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül.
Az első felvonás dagályos dicsőítése úgy vélem felesleges, egy olyan felejthetetlen mozi, amiben történet, mondanivaló, akció és látvány - gyakorlatilag az összes erény mit egy film magáénak tudhat - forr össze olyan egységes harmóniába, ami a maga idejében igen komoly stílusteremtő hatást gyakorolt a filmiparra. Egy igazi kultalkotás, mely joggal van emlegetve a sci-fik legnagyobbjai közt. A második epizód nyilvánvalóan nem felelhetett meg az elvárásoknak, olyan magasan volt az a léc, melyet megugrani igen komoly tett lett volna, de úgy vélem azt sincs túlzottan miért ostorozni, mert mint pocornmozi dinamikus, látványos és élvezetes.
Egy trilógia záróakkordja esetén a legfontosabb, hogy képes-e megkoronázni az addig látottakat, hogy képes-e csúcspontként funkcionálni? A Forradalmak pedig alássan megfelel ezeknek az elvárásoknak. A sztori kétségtelenül nincs túlságosan tartalmasra írva (ha filozofikus, szimbolikus gondolatmentét nem nézem), az első rész mélyenszántó üzenetei max csak a háttérből integetnek csöndesen, de egyébként sem jellemző, hogy egy végső epizódnál a jól megírt szkript dominálna. Sokkal inkább, hogy a dolgok mennyire képesek a tetőfokra hágni, illetve mennyire képes hozni a felfokozott hangulatot. Ezekbe pedig nemigen lehet belekötni ennél a mozinál. Hiszen néha olyan vizuális orgiát tolnak a képünkbe, hogy mi erre is, meg arra is képesek vagyunk, hogy néha szinte szó szerint keresgélhettem az államat. Zion ostroma egy igencsak figyelemreméltó vizuális attrakció, kifogástalan képi megvalósításán túl pedig dramaturgiailag sem bukdácsol, nálam sikerült elérni a felfokozott állapotot, legszívesebben pattantam volna az egyik gépágyús masinába és irtottam volna a gépeket. Wachowskiék zsenialitása, hogy mindig képesek fokozni a látottakat, eggyel tovább növelni a tétet. Ugye az első részben Smith és Neo még csak egy üres metróban püfölik egymást, ahol ugyan néha a gravitáció ellen dolgoznak, de itt meg már konkrétan határok nélküli, bődületes harc folyik. A tesók remek ötlete volt a víz használata, melyjel frenetikus keretek közé szorították a párbajozókat, és igencsak ki is használják az összecsapó felek erejének érzékeltetésére. Olyan epikus harcot vágnak le Neoék, ami egyrészt méltó a trilógia végső összecsapásának, másrészt audio-vizuálisan döbbenet erő mutatkozik meg, néha már tényleg úgy éreztem, hogy a szemem folyik ki látottaktól.
Összességében ha mint sci-fit nézem hát….. sehun nincs az elsőhöz képest, de ha azt látom benne, hogy egy igényesen megcsinált, rettenet látványos popcornmozi, amin rohadt jól tudok szórakozni, máris nem látom olyan borúsan a helyzetet. Amúgy meg az egész trilógia igen tudatosan került felépítésre, és ebbe bizony ez a harmadik rész is vastagon benne van, ami az elején felvázolásra került, a sok utalás itt teljesedett be, egyfajta kört bezárva.

A legjobb filmzenék!

2012-06-29 23:38.33

Korrekt választás. :))

2012-06-29 23:25.56

Eastwood nem csak remek színész és rendező, de még énekelni is tud. Nagyon bírom a pasast. :)

2012-06-29 23:24.38

Tekintve, hogy Hitchcock-kal dolgozott sokat nem meglepő, ő meg nem sűrűn csinált vígjátékokat vagy szívhezszóló melodrámákat. :)

Amúgy Herrmann az egyik legnagyobb ász a szakmában, remek zenéket alkotott, szerintem a Fahrenheit a legjobbja a Psycho mellett.

Ridley Scott - Legjobb filmjei (Top3)

2012-06-29 23:19.31

és tényleg :))

A legjobb filmzenék!

2012-06-29 23:17.01

Természetesen imádva van az is. :))

Az a hegedűszóló mintha a szíved tépné ki olyan csodás.

Ja és továbbra is felháborító, hogy a második rész zenjét még csak nem is jelölték oszkárék. Ekkora süket társaságot :DD

2012-06-29 00:25.24

Az egyik legegyedibb téma a GYU-ból, mintha a mennyországot sikerült volna kottákba önteni, nincs szó mi kifejezhetné milyen gyönyörű...

http://www.youtube.com/watch?v=RCVG9SeMqHA&feature=related (A Gyűrűk Ura - A gyűrű szövetsége - Lothlorien)

Memento (2000) - Vélemények

2012-06-28 23:51.51

Ötletes iromány. :))

A legjobb filmzenék!

2012-06-28 23:35.25

az egyszer biztos, nem véletlen vált ikonikussá az a dallam keményen bebikázza az idegeket))

2012-06-28 23:30.00

ja, tudták mitől döglik a nép :))

2012-06-28 23:29.31

szóval ez wowowow :))

http://www.youtube.com/watch?v=r_ygbdoU_X4 (Psycho - The Murder)

bár én ezt jobban kedvelem

http://www.youtube.com/watch?v=MAWIOHGidt8 (Psycho - Prelude)

2012-06-28 23:26.28

Tud. :) Minden idők egyik leghatásosabb horror zenéje, amivel max Herrmann Psycho-ja veheti fel a versenyt.

2012-06-28 00:27.02

Remek filmhez hasonló zene jár, nemde? :))

http://www.youtube.com/watch?v=pFS4zYWxzNA (Mátrix - Clubbed to Death)

2012-06-27 23:51.48

Ez bizony nagyon klassz. :)

Életrevalók (2011) - Vélemények

2012-06-27 23:47.53

Bár nem mindig vagyok ellenére a tengerentúli újragondolásoknak, mert komoly szakértelmüknek köszönhetően néha van értelmük, de ez tényleg a hót felesleges kategóriába tartozna. A bájos hangulatát úgy sem tudnák kopírozni.

A legjobb filmzenék!

2012-06-27 02:00.46

Elég annyi, hogy Marianelli..... róla meg már jóideje tudjuk, hogy drámai aláfestésben kevesen múlják felül.

http://www.youtube.com/watch?v=jfQnqLbYET0 (Jane Eyre - Awaken)

Színes fátyol (2006) - Vélemények

2012-06-27 01:32.41

Ha azt nézem, romantikus alkotások mennyire nem szoktak lázba hozni, mi több egy-egy ilyen mozi után fásult szemhéjakat, mintsem érzelmes pillanatokat szoktam kapni, akkor elismerem, hogy ez egy igen jól sikerült darab lett.
Norton már igen régóta házalt a forgatókönyvvel, mire végre valaki úgy gondolta, hogy a történet valóban vászonra való. A történet persze mint minden műfaji alkotás esetén nem túl komplikált, de itt közel sem a sztori csavarossága a lényeg, hanem hogy az emóciókat miként tudják közvetíteni, és ebben kétségtelenül jól teljesít a mozi. Érdekessége, hogy a sztereotip felállást megfordítva itt főhőseink eleinte nem is bírják annyira egymást, 2 szomszédos fatuskó között is több kapcsolat van, mint köztük. Aztán a sors úgy hozza, hogy azok az értékek, mikre eleinte nem figyeltek fel egyre inkább felszínre törnek, és két szinte egymás számára idegen emberből lassan egy igazi pár lesz. A kötelék kialakulása a film talán legkomolyabb erénye, finoman, lépésről lépesre kerülnek egymáshoz egyre közelebb, az ember ezen a ponton igazán beletud feledkezni a képsorokba. A két főszereplő természetesen profi, játékukba egyetlen pillanatra sem lehet belekötni, igaz nem is itt nyújtják életük legjobbját, de teljesen hitelesek együtt, és a lassan éledező vonzalom mintha valóban tüzet csiszolna közéjük.
Egy romantikus filmnél különösen fontos szerepet játszik az aláfestés, máshol is a hangulatgerjesztés legfontosabb eszköze, de ilyen műfajai alkotások esetén még inkább előtérbe kerül jelentősége. Desplat ekkorra már kezd igazán betörni, ezzel a művével bizonyítja, hogy az érzelmi kavalkádok közepette sem jön zavarba. Azonban a lágyan és andalítóan szóló zongoratételei mellett mégis a főtémája szolgáltatja a zene legérdekesebb pillanatait. Abba a három percbe sűrítve kapunk egy nagyon összetett melódiát, a francia zseniálisan fűzte bele a helyszínt, szinte zaklatottan megszólaló autentikus hangszerek majdhogynem szöges ellentétét mutatnak az amúgy jellemzően kifejezetten szép aláfestés jelentősebb részével, mint egy jelezve, hogy koránt sem a legharmonikusabb szerelmi szálról van itt szó. Desplat 2006-ben igen erős évet tudhatott maga mögött, de szerintem nem is kétséges, hogy melyik lett az erősebbje, mert A királynő csak kulloghat ezután, sőt a mai napig ott van legkiválóbbjai közt a Színes fátyol.
Összességében bár a műfajnak nem szentelek túl sok figyelmet, de ez egyértelműen elnyerte a tetszésemet, nem mert bármi olyat mutatott volna, ami rendkívülivé tenné, csak egyszerűen úgy szép ahogy van.

Életrevalók (2011) - Vélemények

2012-06-27 01:26.32

A film készítői megteszik azt a szívességet, hogy úgy alkották meg ezt a mozit szívhezszólóra, hogy nem mázolták túl. Az ilyen stílusú amcsi filmeknél pont az a baj, hogy érződik mennyire profin ki van bennük minden mérve, az utolsó percig, és bizony a giccset is ritkán felejtik el. Ez a francia mozi ugyan kicsit idealizált, de igazából ez koránt sem zavaró, mert megkapó, bájos, melengető.. a szívet egész egyszerűen nem felejtették el.
A két főszereplő közt mintha tényleg volna valami megmagyarázhatatlan kapocs, hatnak egymásra, egy kicsit mindkettő megváltozik a másik által és olyan barátság alakul ki közöttük, amit egyszerűen jó nézni, mert önzetlen és előítéletektől mentes. A film könnyed hangulata szinte bekebelez, vicces és elragadó momentumok kéz a kézben járnak. Friss humora valóban képes fülig húzni a száj szélét, és szórakoztatás közben egy kicsit mesél, tanít, vagy legalábbis elgondolkodtat.
Nem állítom, hogy filmes mérföldkő volna, de a mostani világban egy ritka kincs, mert sugárzik belőle a romlatlanság, a pozitivizmus, az ártatlan és tiszta szeretet illetve az elfogadás..... és egy kis jó hangulat sosem árt.

elejére ... 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk