![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Igazából szerelem - Prime, 18:00 |
Uncharted - HBO, 18:05 |
The Commuter - Nincs kiszállás - Filmbox Premium, 18:15 |
A holnap határa - Film+, 18:20 |
Érvek és életek - Filmbox Family, 18:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dakota Fanning (31) |
Emily Blunt (42) |
Kelly MacDonald (49) |
Stohl András (58) |
Josh Gad (44) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Donald Trump - Vélemények |
Szólánc-angol szavakkal |
Filmlánc |
Szólánc melléknevekkel |
Szólánc igékkel |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Emlékek útvesztőjében ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Cole Sprouse ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2012-07-12 00:11.49 |
Tényleg lehengerlő.))
Nekem még ezek tetszenek igazán az első rész zenéjéből: http://www.youtube.com/watch?v=biDWQjbcBfQ&feature=relmfu (Anakin's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=eofYCIAbqCY (The High Council Meeting/Qui-Gon's Funeral) |
2012-07-11 23:51.26 |
Eszméletlen epikusság tobzódik benne. Már-már a klasszikus Star Wars témák erejét karcolgatja.
http://www.youtube.com/watch?v=hvzxyYgX1hA (Star Wars I. rész - Baljós árnyak - Duel of the Fates) |
2012-07-11 23:32.53 |
Mondjuk én Tomát nem különösebben sajnálom, nem kedvelem különösebben, és valószínűleg nem csak a terjedelem miatt maradt ki, mert aligha fért volna bele Jacksonék komolyan vehető fanatsy világába.
Beornról én simán el tudom képzelni, hogy emberi alakban nem lesz, mert a házában pihenésnek elég időhúzó jellege volna. Nem tudni még mi lesz itten.)) Bár a könyv valóban nem tűnik olyan terjedelmesnek, de ha tele lesz a GYU függelékben leírt dolgokkal, akkor igencsak izgi lesz. |
2012-07-11 23:23.14 |
oh... shit |
2012-07-10 23:39.16 |
Amúgy ezt a bannert nézve úgy látom benne lesz Beorn is, és nem vágják ki úgy mint Bombadilt. |
2012-07-10 02:28.05 |
Ugyebár rajzoláskor vagy animáció alkalmazásakor a tér elveszti az eredeti lényegét, és egészen más köntösben mutatkozik meg. Ebben a műfajban tényleg csupán a képzelet szabhat határt, ötletek kerülhetnek a papírra, bármilyen tónussal, képi világgal, színezettel, árnyékolással....... akoltói szabadság ennyire nem erős egyetlen élőfilmes alkotásnál sem.
Ez a Miyazaki nyilván nem egy begyöpösödött alak, olyan képzeletereje van, hogy képes vagyok tőle lehidalni. Nála tökéletesen domborodnak ki mindazon előnyök, melyeket az előbb felsoroltam, nem fél extravagáns történetekkel előállni, de az alapkoncepció megformálása mellett a részletekről sem feledkezik meg, érdemes sokszor a háttérben elkalandozni, egyszerűen ez hiába rajzolt mű, de él, mozog, oda van rakva teljes valójában. A karakterek kidolgozottságát illetően sem igen érheti rossz szó a mozit, a japán rendező természetesen ebben is maximalista, így a szimbolikus jellemek, alakok, testformák sem maradnak el. Ebben a filmben mutatkozik meg talán a legjobban, miért is tekintenek sokan külön művészeti ágként az animéra, mert bizony, ha megfelelő kezekbe kerül a toll, ceruza, lap és a történet, akkor minden adott valami egyedire. Ez az alkotás pedig tényleg az egyik legkülönlegesebb darab, nemcsak mint rajzfilm. Egy igazi unikum. |
2012-07-10 01:26.15 |
Méltatlanul ennyire elfeledett sci-fi darab ez, még akkor is, ha tényleg nem egy falrengető mozi, de a két műfaj, ami remekül keveredik benne jó a maga nevében. Mint sci-fi kifejezetten érdekes, olykor igen látványos, mint vígjáték pedig valóban nem rossz, ezek a nyuggerek okoznak egy-két érdekes momentumot.)) Emellett az élet értékéről is vakerálnak a készítők valamit, nem túl mélyen, de azért érezni ott levegőben, szóval tényleg nem rossz mozi ez.... |
2012-07-10 01:19.50 |
Hát a mai nyikhaj horror rendezőknek lehet nem ártana még egy párszor átnyálazni ezt a mozit, és lesni a mestert, mert ez bizony kérem szépen a mai napig ütős darab.
A filmnek 3 motorja van, mely hibátlanul működteti ezt a félelmetes gépezetet: téma, rendezés és karakter. A rémálom mindannyiunk egyik legborzasztóbb élménye, nincs ki meg ne tapasztalta volna a szörnyű, fojtogató, gyakorlatilag szavakkal le sem írható érzést, mikor a saját fejedbe vagy zárva, a saját démonaiddal. Izzadó test, csapkodó kezek, görcsbe rándult végtagok és az a mindent elsöprő érzés, hogy az életed veszélyben forog. Craven ezt a szubsztanciális érzést fektette le alapnak filmjéhez, majd végig ügyesen játszik rá a legalapvetőbb emberi félelmekre: csúszómászók és rovarok látványa, egyedüllét, kiszolgáltatottság, sötét ismeretlen. Igencsak figyelemre méltó a hangokkal és zenékkel való játszadozása is, az aláfestés borzasztóan halk, szinte észre sem vehető morajlás, ami szépen lassan kúszik be a hallójáratokba, mintha nyúznák az idegeket. A csikorgó fém hangjánál pedig nemigen hallottam hatásosabb hangulatkeltő praktikát, a számítógépes effektusok csillámpónis nevetgélések hozzá képest. Mindezt megtoldva a filmtörténelem egyik legeredetibb, és legiszonyatosabb horror karaktere mászkál fel s alá a képeken, és írtja igen látványos módon a kölköket. Gatya garantáltan nem marad tiszta egy sötét, magányos éjszakán, max hangon nézve Krueger képét. Igazi ikonikus figura ő, beteges személyiséggel megáldva, úgy vélem nem nagyon van ki ne ismerné, minimum az álmaiból. :D Összességében rettegésre vágyóknak egy igazi ínyencfalat, melyben végig remekül működik a belső félelem, ami zsigereinkre hat. Egyszer kell csak megnézni és nincs menekvés Freddy égett arca, kirívó nevetése és idegesítően csikorgó karmai elől. Etalon és kult darabja a műfajának, mert ötletes, stílusos és egyedi. A kislányok dala pedig kész..... Egy - kettő - Freddy néha eljő........ |
2012-07-10 00:09.33 |
Műfajának egyik legjobbja! Pedig aztán tőlem ezek a mozik általában mint Makó..., de ez több mint remek a maga nevében, mert úgy megkapó, bájos, és gyönyörködtető, hogy nem megy át egyáltalán émelyítő szentimentalizmusba. Pollack értő kezei végig ott a művön, ahogy az érzelmekkel bánik, ahogy a karaktereket bemutatja, ahogy a csodálatos afrikai környezetbe ülteti főhőseink kalandját.... nincs kivetnivaló. Streep és Redford nem azért kiválóak együtt, mert nagy sztárok, hanem mert a köztük lévő kölcsönhatás szinte kézzel tapintható, mikor együtt vannak a képek megtelnek valami meghittséggel, melegséggel, és innentől kezdve magukkal rántanak és nem kétkedsz, hogy egy valódi szerelmes párt látsz. Mindezt az operatőr és a zeneszerző emelik a tökély magasfokára, kettejük legkiválóbb együttműködése a repülés jelenete, a csodálatos, határtalan kenyai táj, John Barry eszméleten zenéjével, szinte a szíved csavarja.
Ritka jó érzéssel keltem fel székemből a stáblista pergése közben, mert végre találkozhattam a műfaj egy olyan képviselőjével, ami valóban magával tudott ragadni, ez pedig igazi kuriózum. |
2012-07-09 23:23.23 |
WOW! |
2012-07-09 22:53.10 |
Ez máris hátborzongatóan jó, azt hiszem nem kérdéses melyik lesz az év filmzenéje. :)) |
2012-07-09 22:47.00 |
Szeressük a kalózokat, a filmjüket, pláne a zenéjüket. Jó kis válogatás ez ;) |
2012-07-09 22:45.31 |
:)) |
2012-07-08 01:19.29 |
Gary Rosst én azért bírom, mert úgy régi vágású direktor, hogy azért közben stílusára mégsem lehet rásütni az elavultság bélyegét. Ezúttal is komótosan, de biztos kézzel vezényli le filmjét, klasszikus vonalvezetésű történetének érdekessége igazán az, hogy nem is a tévés környezet áll a középpontban. Ross ügyesen figurázza az amerikai tökéletes életmódot, szép ház, hasonlóan mutatós környéken, drága, tükörfényesre polírozott verda, jól kereső állás...... hát mi kéne még a boldog élethez? Aztán főszereplőink folyamatosan ráébresztik Pleasantville lakosait, hogy az élet lehet más is, izgalmakkal, üdítő frissességgel, szerelemmel, élvezetekkel, "színekkel" teli is, mintha csak valamiféle kómából ébrednének fel. De megkülönböztetés ellenes gondolatait is sikerült hasonlóan szép gúnyába csomagolni, úgy sikeredett hatásosra, hogy közben nem érezni abbéli alkotói szándékot, hogy a tanulságot mindenáron le szeretnék nyomni a torkunkon.
Szóval ha a film nem is került be a halhatatlanok közé, de remek ötletet, mutatós látványt, kellemes zenét, és manapság fontosságából semmit sem vesztő mondanivalót is képes felmutatni, kell ennél több? |
2012-07-08 00:35.27 |
Mondjuk ezt én sem értem. Nyílvánvalóan arra megy ki a játék, hogy ugrassza a népet, hogy ő lehessen a középpontban egy kicsit, pótlékként, hogy a való életben ez nem adatik meg neki.
Amúgy foglalkozni már csak azért sem érdemes vele, mert ha én most a kutyámnak aztat mondom, hogy ez a trilógia mestermű meg hasonlók, attól ő még úgyanúgy max lehugyozná. Remélem érthető a hasonlat. :DD Szóval a "kritikáira" nem is kell reagálni, oszt akkor jól elvan magában.)) |
2012-07-08 00:11.58 |
Csak így. :D
Amúgy Zsolt, a becses keresztnevem. ;) De el ne áruld senkinek. :DD |
2012-07-07 22:56.10 |
Hangulatos, és a legnagyobb ász a fókuszban. :)) |
2012-07-06 22:23.44 |
A Django-val esélyesebbnek tűnik jelölésre, Tarantinot imádják. És egy mellékszereplős díjat könnyebben is odaítélnek mint egy főkatosat. |
2012-07-06 22:21.23 |
Szerintem sansztalan. Az ennyire egyedi mozikat annyira nem szokás oszkáréknál csipázni, meg úgy az előzetes mezőnyre pillantva (ami még fog bővülni) sem tűnik esélyesnek. |
2012-07-05 02:05.20 |
Ja és utóiratként megjegyezném, imádtam Vera a hozzászólásod a filmhez:
"Ki az aki erre a filmre nem ad 5*-ot? Hadd verem meg!!!!" :)) |
2012-07-05 02:03.33 |
Nem írok többet minthogy: tökéletes.....
Amerikai szépség (Thomas Newman) http://www.youtube.com/watch?v=6sWll2mqPD0&feature=related (Dead Already) http://www.youtube.com/watch?v=jHj70JA89s0 (Arose) http://www.youtube.com/watch?v=szzsijSr7UI (American Beauty) http://www.youtube.com/watch?v=NuGUKPaGhas (Angela Undress) |
2012-07-05 01:55.11 |
Az a kegyetlen ebben a filmben, hogy 20-adjára is belédmar. Üzenetének ereje nemhogy lanyhulna nézésről-nézésre, de mintha egyre mélyebb volna, valahogy egyre komolyabb hatást képes gyakorolni. Gondolatai mint paraziták fúrják le magukat az agytekervényekbe, innentől kezdve pedig nincs menekvés Sam Mendes incepciója elől.
Mai napig elképesztő, hogy egy a fickó első (!!!) rendezéssel rögtön egy ilyen mozit pakolt a nagyérdemű elé, ami teljes joggal halmozott díjakat, van azóta klasszikusként, műfaja legkiválóbbikai közt emlegetve és hozta meg a hírnevet Mendesnek. Filmje úgy gondolom azért robbant annó akkorát, mert mintha magát Hollywood-ot is valamiféle éberálomból rázta volna fel, friss témával, éltető impulzusokat adva. Mendes be merte vállalni a tabudöntést, az amerikai álom, az amerikai családi idill nem más mint egy kirakat, melyben a játékosok nem többek bábuknál, a játék neve pedig normális élet. Kifelé minden tökéletes, jó állású apa, pedáns, fiatalos megjelentésű, ugyancsak nem rossz szakmában nyomuló anya, és az egyszem gyerek… de belül ordítanak. Házastársak között nemhogy tűz, de mégcsak hamvadzó vonzalmak sincsenek, olyan ridegek egymásnak mint te és aluljáróban lévő csöves. Kik hajdan egymást szenvedéllyel csókolták, közös jövőjüket lázasan tervezgették és életüket vibráló izgalmakkal élték eltűntek, mindketten csapdába estek, szépen lassan bekebelezte őket a megszokás, a társadalom, az elvárások… Satnya utánzata ez az életnek, mely öröm, újdonságok, friss élmények és impulzusok nélküli, de a legborzasztóbb az egészben, hogy a legtöbb ember fel sem ismeri ezt az állapotot. Vagy mert a tagadás álarca mögé rejti mondván egyszerűbb így, a változás az új, meg akár fájhat is, szóval minden menjen csak a megfelelő kerékvágásban, vagy annyira elmerültek már ebben a létformában, a hétköznapi rutin, a megszokások annyira rabul ejtették, hogy akkor sem vennék észre, ha kívülről néznék önmagukat. Ahogy a mondásban vagyon, nincs lehetetlen csupán tehetetlen, ha az életed átlagos, ne adj Isten szar, unalmas akkor tegyél érte, hogy másként legyen! Álmainkat/terveinket nemigen fogja más helyettünk megvalósítani… Őszintén remélem, hogy jónéhány embert vágott jól arcon ez a mozi, s ébredtek fel csipkerózsika álmából, mert hát végső soron ez volna a filmkészítés legfőbb fegyverténye, elgondolkodtatni, illetve alakítani, javítani a személyiséget. Mindezt Mendes tökéletes művészeti formákban meséli el a zseniális fotómágus Conrad L. Hall segítségével. Tevékenységükben az az igazán lenyűgöző, hogy bár első blikkre teljesen átlagosnak tűnik működésük, valójában rengeteg háttérben húzódó dolognak van jelentősége. Igazán remek, ahogy az alapjáraton fakó, halovány színezetet kapott képekbe belevitték a rózsa telt vörösességét, mely ebben a tompa képi világban rögtön magára vonzza a szemet. Ahogy Angela életerőt hoz Lester életébe, úgy ez a szín is megteszi a sápadt képekkel. De a hervadó világ, a kopasz fák, az ősz sem véletlent képeznek, a halál előjele, ami folyton folyvást ott lebeg az egész műben (pl. halottaskocsi). A zseniális nyitány során rögtön megtudjuk mire számítsunk, de a film nézése során rájövünk, hogy egyáltalán nem is az az érdekes ki is ölte meg Lester. Az aláfestés megalkotásával Thomas Newman sokadik alkalommal bizonyítja már, hogy ő korunk egyik legtehetségesebb zeneszerzője. Az ő zsenije, hogy nála gyakorlatilag a szimfonikus zenét mint fogalmat egészen nyugodtan el lehet felejteni, neki bőven elég néhány ember plusz pár egyedi hangszer és máris vibrál az agya. Pont ezért jóval egyedibb komponista mint hollywood-i társai legtöbbike, mer a sablonoknak ellentmondani és a saját hangzásvilágot átültetni a filmbe. Egzotikus hangszerelésének köszönhetően utánozhatatlan megszólalásmódot alakított ki az Amerikai szépséghez, az olykor egészen egyszerűnek hangzó megoldások szinte észrevétlenül surrannak be hallójáratokba különleges atmoszférát adva a filmnek. Szegény Thomasnak azonban ez is kevés volt az áhított aranyszoborhoz, talán az Akadémiánál úgy gondolták az apja kapott már elég elismerést, a közös családi vitrinbe pedig a legifjabb Newman is nyugodtan nézegetheti a szobrokat. Pedig igazából az a dühítő, hogy az akkori győztes nevére, és amihez készült az a zene ma már kutya sem emlékszik… Összességében kevés film gyakorolt rám ekkora hatást, változtatta meg némileg gondolkodási módomat, és ahogy az életre tekintek. Szóval igencsak hálás lehetek Sam Mendesnek, mégpedig duplán, mert a kevésbé ismert, de simán ugyanennyire értékes A szabadság útjaiban is eljátszotta már el velem. Szóval hatalmas köszönet Mendes úr! |
2012-07-04 23:42.00 |
Hát igen ahhoz hogy teljesen megmentsék szerintem egyszerre 3-an plusz Zimmer és Williams is kevesek lettek volna. :DD |
2012-07-04 23:19.57 |
Mondjuk nem is akármilyen komponisták dolgoztak a aláfestéseken: Burwell, Desplat, Shore... nem csoda hogy a zenéi köröket vernek a filmekre. :D |
2012-07-04 23:16.46 |
A Gyűrűk Urához covert csinálni bátor dolog, de ez nekem is erőteljesen elnyerte a tetszésemet. :) |
2012-07-04 00:18.21 |
Bevallom Inarritu stílusa nem a kedvencem, de egy egyedi vonalat képez az elvitathatatlan, a linkelt darab pedig pl. igencsak ott van a szeren. |
2012-07-03 23:58.20 |
Gyönyörű Horner mű. :) |
2012-07-03 23:46.38 |
Mondjuk úgy tudom a könyv is inkább a "mese" kategóriába sorolható mintsem valami komoly háborús kötet, szóval ez a film nem véletlen lett ilyenre megcsinálva. |
2012-07-02 00:43.58 |
A misszió Morricone mester egyik legjobbja, ha nem éppen pont az. Pláne élmény hallgatni csodás melódiáját a legendás csellista Yo Yo Ma előadásában. Szóval ez káprázat.... :)
http://www.youtube.com/watch?v=2jSotUeV0WI |
2012-07-01 01:00.32 |
Háááát ha ma látnám először nem hinném, hogy annyira lenyűgözne, de kölyök koromban imádtam, az emlékek meg mindent megszépítenek. :) |