Újgenerációs Star Wars
Lucas barátunknak igen régóta dédelgetett álma volt, hogy bővítse a világűrben játszódó epikus alkotását, és várt. Várt, mert mint az ILM alapítója és feje közvetlen szemtanúja volt a technika forradalmának, és nyilvánvalóan az új filmjeit is technikai mérföldkőnek szánta, ahogy a korábbiak voltak.
Az eredeti trilógia hosszas dicsőítését megspórolnám magamnak, mert gyakorlatilag nem létezik olyan ember, aki ne látta volna, vagy legalább ne hallott volna róla. A filmek jelentősége jóformán túlmutat a filmiparon, és érvényesült az általános popkultúrában. Olyan masszív rajongótáborral rendelkezik, amivel semelyik más nem adaptáción alapuló széria fel nem veheti a versenyt. Lucas ezt az őrületet, rajongást, hypot kívánta újraéleszteni, felkorbácsolni vagy igen sokak szerint meglovagolni.
Ettől függetlenül tény ami tény újra Star Wars láz ütötte fel a fejét, mely valóban főleg nem a régi rajongótábort érintette, de a készítőknek szemmel láthatólag nem az volt a céljuk, hogy a régiek igényeinek tegyenek, hanem hogy egy új bázist, nemzedéket nyerjenek meg. Ez pedig kérem szépen sikerült. Lehet vádolni sok mindennel a mozit, nem kevés részt joggal, de a bevételi mutatók magukért beszélnek, az eladott játékok, legók, figurák, pc game-ek szintúgy magukért beszélnek, az akkori fiatalokat megnyerte magának. Ehhez kétségtelenül olyan eszközökhöz is nyúlt Lucas, ami annyira nem volt fer a megrögzött rajongókkal szemben, főleg gondolva itt a stílusváltozásra. Az eredeti mozik komor légköre még a háttérből sem integet (azért a 3. részben valamelyest visszatér), jóval komfortosabb, lágyabb légkör dominál, ami ugyebár a megfelelő korcsoport megcélzását tette lehetővé. Én úgy vélem ez még egy olyan kompromisszum, amit még némileg be is lehet fogadni - bár nekem, aki egyszerre nőt fel mindkét trilógián kétségtelenül könnyebb -, de néha komolyan túllőtt a célon. Jar Jar egész nyugodtan pályázhat a legidétlenebb karakter címére, szerepe gyakorlatilag abban kimerül, hogy folyamatosan játssza a hülyét és fogyatékos beszólásokkal szórakoztatja (?) a népet. De igazából a film során egyre inkább erősödik az az érzés, hogy nemhogy mulatságos volna, de inkább zavaró tényezőként szerepel. Ezzel a figurával bizony igencsak mellényúltak.
Pedig igazából a történet nincs rosszul kitalálva, mégha kétségtelenül nem túl komplikált vagy nagyívű, és gyakorlatilag egy főszálon fut és kész, de Lucas továbbra is jó történetmesélő, és jókora mennyiségű utalás is felfedezhető benne, kellemes érzés szembetalálkozni a régi ismerősökkel, és számomra pl. egészen élvezetes egy kis betekintést nyerni a köztársaság zavartalanabb, békésebb éveibe.
De ami miatt leginkább dicsérhető a mozi a hamisíthatatlanul megteremtett "starwarsos" látványvilága. A digitális technika fejlődésének köszönhetően e tekintetben új kapukat is sikerült nyitni, mikor éppen a sztori egy kicsit ellaposodik nyugodtan lehet legeltetni a szemeket a precízen megalkotott háttérmunkákon. Az egész úgy lenyűgöző és elrugaszkodott, hogy mégsem érezni a hiteltelenséget, annyira össze van rakva a látványvilág minden egyes eleme, hogy teljesen beszippant, mert képes egy önálló univerzumként működni. A film végül nem nyert akkora jelentőséget vizuális dolgok tekintetében, mint ahogy kitalálója szerette volna, nem kevés érdemét a Mátrix még komolyabb távlatait jelentő újdonságait feledtetik, mégpedig joggal. De azért ne feledjünk olyan apróságokat, minthogy a Baljós árnyakban szerepeltek először teljesen CGI-jal megalkotott szereplők, melyek ráadásul manapság is bőven nézhetők.
Természetesen a zene elkészítésének feladata John Williamsre hárult, hisz nélküle nemigen képzelhető el egy Star Wars mozi aláfestése. Nem volt könnyű dolga, elvégre a klasszikus trilógia zenéi nem csak az ő pályafutásában, de az egész filmzene-művészet számára egyfajta csúcspontot jelent. Az ilyen újragondolásokban az a nehéz, hogy a régebbi zenei kompozíciókat nem illik elvetni, de ha meg ezt az újak kárára teszi a szerző, akkor meg az eredetiség hiányát róják fel neki. Williams úgy oldotta meg, hogy nem választott, ötvözte a legendás dallamokat új melódiáival, így kielégítve minden igényt. Zsenialitása, hogy a saga jellegzetes zenéit nem csak úgy random használja fel, hanem megfelelő karakterek, helyszínek, történések felbukkanásakor, a film cselekményéhez, üteméhez tökéletesen igazítva. Ugyanakkor friss dallamokkal sem marad adós az amerikai komponista, a "Duel of Fates" című tétel észveszejtően epikus megszólalása, már-már a régiek közkedveltségét is meghaladja. A score színvonala tehát újabb bizonyítéka a szerző megbízhatóságának, ha ő áll a munkálatok mögött abból nemigen sülhet ki a zseniálisnál rosszabb.
Összességében az újrakezdés, visszatérés kétségtelenül nem sikeredett hibátlanra, de hiányosságai ellenére is érezni benne a tiszteletet a régiek iránt és számomra igencsak érdekes látni a Jedik által védett, még békés birodalmat. De kétségtelenül kár volt egy sci-fi legendából popcornmozit csinálni.....
|
