Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A nagy visszatérők - Prime, 01:10 |
A jövő gyilkosa - RTL Három, 01:30 |
Amerikai botrány - Film4, 01:40 |
Bocsánatos bűn - HBO2, 01:45 |
Női szervek - Mozi+, 02:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Julian Sands (67) |
Matt Frewer (67) |
August Diehl (49) |
Julia Ormond (60) |
Yvan Attal (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Elk*rtuk |
Kristin Holby |
2015-12-30 10:06.39 |
Low budget sci-fi-krimi a nyolcvanas évekből. |
2015-12-27 16:55.55 |
Mostanában semmi különös nem történik vele? |
2015-12-27 08:56.30 |
Cseh Tamás, a mesterbűnöző - Nyom nélkül
Nyom nélkül - magyar, 1982. Rendezte: Fábry Péter. Írta: Fábry Péter, Nemes István. Kép: Péterffy András. Zene: Dés László. Szereplők: Cseh Tamás, Székely B. Miklós, Eperjes Károly, Hunyadkürti István, Szacsvay László, Bezerédi Zoltán, Bajor Imre, Gera Zoltán. 83 perc. Ha nem is nyom nélkül, de elég alaposan eltűnt a „számon tartott” magyar filmek világából Fábry Péter filmje, ami több szempontból is furcsa. Egyrészt mert kifejezetten színvonalas alkotásról beszélünk, méghozzá a nyilvánvalóan népszerűbb és mára kultikussá is vált (egyszersmind – ami azt illeti – jobb) Dögkeselyű párdarabjáról; másrészt mert a rendszerváltás előtt készült kisszámú magyar zsánerfilmek egyikét tisztelhetjük benne, amely egyesíti magában a szajré-, rendőr- és ún. közérzetfilm elemeit – ha nem is teljesen problémamentesen. Végül, de nem utolsó sorban, ebben a filmben látható a „nemzedéki dalnok” Cseh Tamás legkomolyabb filmszerepe, aminek önmagában elégnek kéne lennie ahhoz, hogy gyakrabban találkozzunk a Nyom nélküllel. nyom nélkül3_resize.PNG A viszonylagos ismeretlenség egyik oka talán éppen az, hogy bár Cseh egyértelműen „önmagát”, pontosabban a vele azonosított, egyszerre vívódó, unatkozó és elégedetlen értelmiségi figurát alakítja (méghozzá jól, széles gesztusok és gúnyos grimaszok helyett puszta jelenlétével és visszafogottsággal hitelesítve a szerepet), a film némileg távol esik a Cseh-Bereményi lemezek világától. Amikor az első percekben felcsendül Dés László – egyébként fülbemászó – zenéje Somló Tamás (!) énekével, már érezhetjük, a rendező nem Antoine és Desiré gengszterré válásáról akart mesélni. Cseh Tamás sem zenészt alakít, igaz, a figurájának lehetnek életrajzi vonatkozásai, és a festőművészi ambícióit előbb kirakatrendezésre, majd összetett bűncselekmények kiagyalására cserélő főszereplő is több a szajréfilmekből ismerős agytrösztnél (az említett életrajzi vonatkozás egyébként éppen a képzőművészetet és az egyes jelenetekben is feltűnő rajzolás jelenti, az énekes-dalszerző ugyanis eredetileg rajztanár volt). nyom nélkül2_resize.PNG A Nyom nélkül relatív kudarcát nem a társadalmi látlelet és a bűnügyi (al)műfaj(ok) némileg következetlen keverése okozza, sokkal inkább a műfaji film megközelítésével kapcsolatos kisebb problémák. A film képi világa nem különösebben egyedi (főleg ha olyan hasonló jellegű próbálkozásokkal vetjük össze, mint pl. Az áldozat), de Fábry biztos kézzel rendezi a jeleneteket, különös tekintettel a három heistre, Nemes István forgatókönyve azonban túl sokszor teszi próbára a néző türelmét, ahogy fontos, vagy legalábbis érdekes információkról is lemaradunk. A leglátványosabb problémán Váncsa István kortárs kritikája gúnyolódik jóízűt, nagyjából érthetően: bármennyire érdekes is a felvetés, mely szerint a tanácstalan rendőrség mindenféle érdemleges adat és nyom nélkül, kizárólag csodálatos számítógépek segítségével képes leszűkíteni a lehetséges gyanúsítottak számát tízmillióról háromra, ebben a formában nem igazán elfogadható, és a dramaturgiai szükségszerűségen (azaz hogy a mesterbűnöző eleve túl zseniális, miközben valahogy mégiscsak szorulnia kell a nyaka körül a huroknak, különben nincs tétje a történetnek) kívül nem is igazolja sok minden a létét. nyom nélkül4_resize.PNG Összességében a Nyom nélkül egy szórakoztató, értékes, de nem minden ízében sikeres műfaji filmes kísérlet a nyolcvanas évek Magyarországából- és ról, melyet ráadásul nem is csak Cseh Tamás jelenléte tesz kuriózummá. Ugyan a stáblistán egyértelműen feltűnik a neve, a filmes adatbázisok nem jelölik Bajor Imre korai munkái között ezt a filmet (talán mert viszonylag fiatalon, jellegzetes bajusza nélkül, „komoly” műben és szinkronizálva látható), pedig a szerepe nem is szerény, dramaturgiailag még Eperjes Károlyénál is jelentősebb. Ha a „régi magyar szajréfilm” gondolata és Cseh Tamás jelenléte önmagában nem tenné érdekessé az M3 műsorán nemsokára ismét feltűnő alkotást, Bajor Imre és a napokban szintén elhunyt Gera Zoltán emléke talán – reméljük – már képes lesz felkelteni a nagyközönség megérdemelt figyelmét. [link] |
2015-12-26 20:14.12 |
Nem igazán érdekes és nem is túl jól sikerült film. A végén a vadászbaleset jelenete zavaros, nem tiszta, hogyan került a távcső végére András. Hogy miért az érthető, de nincs igazán jól megformálva a kettejük között feszülő ellentét, illetve Kalán féltékenységének ereje. Annyiban viszont valószínűleg helytálló bemutatót nyújt a korabeli "elvtársias" vadászatok világába, bepillanthatunk egy istenhátamögötti kisközösség elzárt, folytogató légkörű világába. Fura a Kádár rendszer hátramutogatása az ötvenes évekre és az onnan megmaradt sztálinista-rákosista csökevények hibáira. |
2015-12-26 18:22.48 |
Idegen arcok (1974)
Szörény Rezső Szörény Rezső (1941-1993) viszonylag későn kezdte játékfilmes pályáját. Makk Károly tanítványa, majd asszisztense volt. Az egykori, 1947-48-as kommunista népi-kollégisták NÉKOSZ kiábrándult vagy öröknaiv részvevőiről szóló keserű riport-dokumentum-munkáját betiltotta a cenzúra. Ezután önálló játékfilmre egy ideig nem lehetett lehetősége: évekig a dokumentum-filmstúdióban dolgozott. Szörény első játékfilmje, az Idegen arcok a hetvenes évek egyik legrokonszenvesebb, legeredetibb alkotása. Két egyetemista utógondozó (pártfogó-nevelő) munkát vállal, hogy megkönnyítse a fiatalkorúak börtönéből szabaduló fiú beilleszkedését. A két egyetemista életet alig ismerő jótékonykodó naivsága azonban hamar kudarcot vall: a fiú, János gyanakszik, idegenkedik a segítőkész egyetemistáktól. Látszólag összebarátkoznak, sőt egyikük a saját lakásában szállásolja el a szabadultat, de János végül fellázad, és megszökik tőlük. A nem megvetendő írói tehetséggel is megáldott Szörény egy valódi eset lejegyzett dokumentum-anyagából indult ki. Aprólékos anyaggyűjtést végzett a forgatás előtt, s egy "igazi" amatőrre bízta a főszerepet (Boroska Tibor), aki "első kézből", saját élettapasztalataiból ismerte ezt a világot. A film szinte majdnem minden munkatársának az Idegen arcokkalindult a pályája. Kútvölgyi Erzsébetnek második filmfőszerepe volt, Szacsvay László sem játszott addig főszerepet. Almási Tamás, a ma joggal sikert sikerre halmozó dokumentum-rendező volt az asszisztens, Jankura Péter az operatőr. Az Idegen arcok a szeretetreméltó, ám segítségre képtelen naivságot világítja át. A tököli fiatalkorúak fogházából szabadult fiú más világban él, mint az egyetemisták. Van-e átjárás a két világ között? Szörény filmjében nincsenek gonosz gazemberek, a hősöket körülvevő külvilág is inkább végtelenül közönyös, mint ellenséges (bár negyedóránként nyomozók és rendőrök tűnnek fel benne - az első változatban tízpercenként: néhány nyomozót ki is kellett vágni). Lélektani filmnek mondanánk, legalábbis, ha a három főfigura hitelességére gondolunk - de igazából nem illik e skatulya-címke sem az Idegen arcokra: a környezetrajz dokumentáris hitelessége vegyül benne a lírával, bizonyos "prózaköltészettel" - hogy Pasolini kifejezésével éljünk. A film élénk kedvező kritikai visszhangot keltett, megnyerte az elsőfilmeseknek szánt díjat, s bár tömegsikere nem lett, megtalálta nézőit is. Szörény Rezső pályája három viszonylag sikeres játékfilm után (Tükörképek; BUÉK; Boldog születésnapot, Marilyn) utolsó munkájának (Talpra, Győző) kudarca miatt hamar megtört. Jónéhány tervét elutasították, utolsó éveiben, egyre inkább elszakadva a filmgyártástól, színművek írásával foglalkozott, kéziratban maradt drámája talán egyszer színpadot talál. Legismertebb filmje talán a BUÉK, de legfrisebb, legrokonszenvesebb munkája ez az igazi "elsőfilm", az Idegen arcok, mely nagy lehetőségeket nyitott a rendező tehetsége előtt. E lehetőséggel Szörény élni látszott, tehetségét soha senki nem vonta kétségbe, és róla is elmondható, hogy nemcsak ő maga, de szakmai környezete is hibás abban, hogy pályája - és élete - megtört. Említsük meg, hogy 1999-es Filmszemlén bemutatták egykori munkatársa, Siklósi Szilveszter dokumentumfilmjét Mi lett a Szörénnyel? címen. Ennek utolsó kockáin az Idegen arcok főhősének szavait halljuk: "Hagyjatok békén, hagyjatok békén..." [link] |
2015-12-24 14:33.35 |
Tényleg depis hangulatú film, ami egy öngyilkosság körül zajlódó dráma esetén nem meglepő. Furcsa dolog, hiszen tényleg Magyarország legújabbkori történelmében - gazdaságilag legalábbis - az aranykor kezdete volt az 1968-as év és az utána következő évtized. Azt az életszínvonalat már - úgy tűnik - sohasem fogjuk elérni, ami akkor volt. Mégis valahogy szenvedő emberek akkor is voltak. A kilátástalanság, a szürkeség, az esélytelenség a kiugrásra, a felemelkedésre megtörte az emberek lelkivilágát. Akárki akármit mond, durva diktatúra volt kádári, még ha kézből etették az elvtársakat közben és sokakat jólakkattak is. Ugyanezt az életérzést közvetítette számomra a Kihajolni veszélyes c. film is, bár más megközelítésből. |
2015-12-16 20:10.07 |
Gyenge, vacak film. |
2015-11-21 18:45.32 |
Kellemes kikapcsolódás, jó szórakoztatás. |
2015-10-31 06:34.16 |
Jó leírás Find, köszönet! |
2015-08-16 00:55.28 |
Hát igen, a 2. hsz-ban az intro elég beszédes, miféle sorozat ez. Nem egy könnyű kis filmsorozat, de a maga csavaros módján az igazat közli.
Hölgyeim és Uraim, a népirtás már elkezdődött. Jim Carrey keményed odatette magát ez ügyben. Egy kis felvilágosítás a vakcinákban lévő higany ügyében: [link] [link] |
2015-08-02 21:03.26 |
Mi volt a betegsége, ami olyan rövid idő alatt elvitte szegényt? |
2015-08-01 17:20.43 |
Szerettük és hiányozni fog mindig. Nyugodjon békében!
Mestersége színész Sinkó László https://www.youtube.com/watch?v=U2G0YoTAep0 LEHETETLEN - Sinkó László és Sinkovits Imre [link] |
2015-07-26 21:29.53 |
Igen, az első fele a filmnek egy hosszú bevezető, de aztán meglepő fordulat következik.
Érdekes, elvont film, összetett szimbólumrendszerrel. Mégis látványos, érdekes és elgondolkodtató. |
2015-05-16 16:43.48 |
Zsigerbeszéd volt részéről, elkapkodta. |
2015-05-16 16:41.53 |
Mellesleg, aki igazán kíváncsi, az interneten rengeteg anyagot talál erről, kevésbé írott formában, mint előadásokban. Fejlődni sohasem késő, bármilyen "őskövület" is az ember. |
2015-05-10 17:53.32 |
Itt keressétek!
[link] |
2015-05-10 12:11.38 |
[link] |
2015-05-09 17:19.35 |
Nem minden kis írói szösszenetet kell filmre vinni. |
2015-05-07 20:35.48 |
A gengszterváltás óta elmúlt 14 év gyümölcsei. Azóta csak rosszabb lett minden. |
2015-05-06 15:36.17 |
Őt nem lehet nem szeretni, ilyen hanggal. |
2015-05-06 15:32.20 |
A 70-es, 80-as évek jellegzetes nőalakja a mozivásznon. |
2015-05-06 15:30.45 |
Spoiler
"3.6. Mielőtt befejezi röptét a denevér (1989) Míg Makk Károly Egymásra nézve című filmjében a nők szerelmét légiesnek, áttetszőnek jelenítette meg, a Tímár Péter rendezte, Mielőtt befejezi röptét a denevér nyomasztó képi világgal s végkifejlettel ábrázolja a férfi-szerelmet, vagyis azt, hogy a nevelőapa beleszeret a 15 éves kamasz fiúba. A thriller műfaji elemeit tartalmazó eseménysor kettős tragédiába torkollik. A közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben készült film története röviden annyi, hogy a gyermekét egyedül nevelő pénztáros anya beleszeret Laciba, aki hozzájuk költözik. A gyerek apja külföldön él. A férfi beleszeret a kamasz fiúba, és amikor Róbert anyjának szóvá teszi a férfi próbálkozását, a felnőttek szakítanak, majd kibékülnek. Ekkor a felnőtt férfi az anyának azt a feltételt szabja: úgy kezdik újra kapcsolatukat, ha néha együtt lehet a fiúval is. Az anya leissza magát, majd öngyilkos lesz. A fiú ezután fondorlatos csellel csapdába csalva megöli a felnőtt férfit, s apja után repül Svájcba. A film utolsó jelenetében az apa sziluettjét láthatjuk a bőrönd mellett kuporgó fiú fölött. A rendhagyó címválasztás felkeltette a korabeli kritikusok érdeklődését. A cím Shakespeare Macbethjéből vett, nem pontos idézet. A rendező azt nyilatkozta, feszültségkeltés volt a célja a címválasztással. Hangsúlyozta, hogy számára idegen volt a homoszexuálisok világa, azonban a Kádár-kori nyilvánosságra jellemző módon, egy éjszakai műsorban – Szilágyi János: Halló, itt vagyok – hangzott el az a történet, amely a film alapját képezte. A műsorba betelefonáló azt mesélte, hogy férje egyik este hazahozott a munkahelyéről egy 15 éves fiút, hadd lakjon náluk pár napig, mivel a gyárban aludt. Az ok az volt, hogy az anyja szeretője le akart vele feküdni, s ő elmenekült otthonról, mivel az anyja térden állva könyörgött neki, tegyen eleget a kérésnek, nem élné túl, ha emiatt elhagyná őt a férfi. Akárcsak Makk Károly, amikor azt hangsúlyozta, hogy filmjében az emberi kapcsolatok dinamikája a lényeg, Tímár is azt emelte ki a kortárs közegnek: „...valójában nem egy homokos autentikus személyiségét akartam megrajzolni, hanem egy hármas szituációt, olyan hármasét, amelyben engem elsősorban a nő érdekelt.” A rendőrmotívum ebben a filmben is szerepet kapott: Laciról, a csábítóról kiderül, hogy rendőr (kocsmában rendőrigazolványt mutat, tévét feketén vásárolni akaró embert igazoltat). A rendező, amikor erről nyilatkozott, a szocialista rendszer kritikáját óvatosan fogalmazta meg: „...bizonyos emberek egyfajta hatalmat magukhoz ragadva terrorizálják mások magánéletét…” A Filmvilág kritikusa szerint nem azért viszolyogtató Laci, a férfi főhős, mert homoszexuális, hanem mert nem vallja be szinte magának sem vonzalmát saját neméhez, és így alattomos becserkészésre kényszerül. A Tarjáni Acél című lap újságírója cikkében tabusítja, nem nevezi meg, hogy a végzetes konfliktus amiatt robbant ki, mert a férfi szerelmes lett a fiatal fiúba: „Észrevétlenül bekúszik a rettegés és a borzalom, amely a családi idill elkerülhetetlen szétbomlásához vezet.” A Zalai Hírlap újságírója eufemizál és negatívan ítél: „Laci, [...] akiről az első perctől fogva tudni véljük, hogy aljas gondolatokkal közelít a kamasz fiúhoz.” A Dunántúli Napló tudósítója halmozza a főhős negatív jellemzőit, legvégső érve pedig az, hogy a férfiakhoz vonzódik: „...a film főhőse igazán ellenszenves állat: nem elég, hogy eleve unszimpatikus, hisztérikus, még az is kiderül róla, hogy homokos (illetve biszex)”.Az Esti Hírlap újságírója hangsúlyozta, hogy a filmben ábrázolt konfliktus „...jóérzést sértően természetellenes”, és az a hátborzongató, hogy a film egy valós élethelyzet alapján íródott. Lacit olyan dosztojevszkiji figurának írja le, aki torzszülött, ösztöneinek kiszolgáltatott emberpéldány, társadalmilag undorító típus és természettől adottan taszító egyén az újságíró szerint. A meztelenség a filmben többnyire valamilyen játszma része, és semmi köze két ember meghitt együttlétéhez. Az első olyan jelenet a filmben, amelyben meztelen férfitestet láthat a néző, azon az első estén játszódik, amikor a férfi a fiú anyjánál alszik. Az anyát arról kérdezi, hogy a fiú be fog-e jönni a hálószobába, mire az anya megnyugtatja, hogy nem. Laci Teri tiltakozása ellenére kinyitja az ajtót, s meztelenül az ajtó mögé áll. A fürdőszobából kilépő fiú végigpillant a meztelen férfin, majd szótlanul a szobájába távozik. Az utolsó meztelen jelenet, amikor Robi, már anyja halála után, kiterveli Laci meggyilkolását. Levetkőzve, anyja parókájában az alvó férfihoz megy, hogy felébressze, kicsalja a fürdőszobába, s míg a fiú az ablakpárkányon elrejtőzik, a férfi mindezt játéknak hiszi, feláll a hokedlire, majd megcsúszik, és kizuhan az ablakon. Tímár Péter filmjének kritikusai számára szintén problémát jelentett a férfiak egymás iránti szerelmének megnevezése, s az is, hogy a kiszolgáltatottság e filmben tetéződik azzal, hogy mind az anya, mind a fiú a hatalmat szimbolizáló rendőr férfinak van kiszolgáltatva. A korabeli médiarecepcióban megfigyelhetünk különbségeket aszerint, hogy a sajtó mely szintjén keletkezett a szöveg. A helyi, üzemi lapok sokkal inkább küzdenek a deviáns szerelemnek tartott jelenségek verbalizálásával, míg az országos terjesztésű sajtó szerzői képesek leírni az azonos neműek szerelmét, azonban a sztereotípiákkal többé-kevésbé azonosulnak az újságírók. A tűrt kategóriába tartozó jelenségek korabeli médianyilvánosságára tipikus példa az, hogy egy éjszakai rádióműsorban hallotta a rendező azt a homoszexuális történetet, amely filmjének alapjául szolgált." [link] |
2015-05-06 11:14.59 |
Haumann Péter kiváló játéka! |
2015-05-06 09:47.38 |
Részleteiben erős, általában gyenge művészfilm. |
2015-05-06 06:07.13 |
"Szépek és bolondok (1976)
A kitűnő forgatókönyvíró és dramaturg Szász Péter a Szépek és bolondokkal a hetvenes évek egyik leghalkabb, leglíraibb filmjét készítette el. Az egyszerű történet a cél érdekében tett aránytalan emberi erőfeszítés és a cél látszólagos jelentéktelensége, az egyéni morális hozzáállás és az immorális társadalmi cinizmus ellentétén alapul, ráadásul hangsúlyosan periferikus közegben, a vidéki focimeccsek világában játszódik. KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK Képgaléria ikon Szépek és bolondok (1976) Ivicz István és két partjelzőtársa kettős életet él: hétköznap egyszerű melósok, a hétvégén azonban kiválasztottnak érezhetik magukat, jön a meccs, az ezzel járó utazás, a szombat este a vidéki szállodában, rövid kalandok és hosszú várakozások – majd vasárnap a harmadosztályú mérkőzés, a színvonalnak megfelelő megvesztegetési kísérlettel, s végül, az eredménytől jószerivel függetlenül a bírók tettlegességig fajuló ócsárlásával. Sajátos kettősség, amely ünnepnapjaiban sem mondható igazán fényesnek. A groteszk alaphelyzetre még néhány, hasonlóan groteszk mellékszál épül, mindenekelőtt a két gyermekét egyedül nevelő cukrászné viszonzatlan vágyakozása Ivicz után, ami pedig a kisvárosi boldogság beteljesülését jelenthetné mindkettőjük számára (méghozzá több szempontból is, Ivicz például a háború előtt pék volt, most azonban csak szállítómunkásként cipelheti a kenyeret). A bíró azonban hétvégi életében ragaszkodik a tekintélyhez, féltve vigyázza a fekete mez rangját (amit két partjelzője már jóval „lezserebben” visel), s állandóan a régi szép időkre emlékezik. Kevés filmben jelenik meg ennyire közvetlen egyszerűséggel, ugyanakkor a társadalmi és a történelmi szempontokat is magába foglaló intenzitással a hetvenes évek hétköznapi emberének sorsa, tragikus kicsinysége és komikus nagysága, az élet kiúttalansága és a reménytelenségből kitörni vágyó lélek elszántsága. Amikor a megvesztegethetetlen játékvezető partjelzője gonosz tréfája miatt néhány pillanatra igazolva látja az életét, majd ezután rögtön szembesül a valósággal (az újság a régóta várt néhány mondatos értékelés helyett valójában ezúttal is, mint mindig, csak a megszokott módon utal a bíró teljesítményére: „Vezette Ivicz. Jól.”), az nem csupán Szász Péter rendezői (és Kállai Ferenc filmszínészi) életművének csúcspontja, hanem a hetvenes évek filmtörténetének egyik legszebb pillanata. Szerző: Gelencsér Gábor" [link] |
2015-05-05 17:56.33 |
Nem színésznő, csak jó test. |
2015-05-05 17:55.29 |
Egy jó operatőr (Grünwalsky) és egy rossz rendező (Grünwalsky). Erre a filmre most nem voltam vevő, ill. nem volt vevőm.
By Zéel from kritikustömeg.org |
2015-05-05 12:58.55 |
"Teremtőm, itt kezdődött a magyar film hanyatlása, vagy valahol e tájon. Gyér a forgatókönyv, meg úgy az egész olyan szutyokízű.
Egyvalamit sikerült ennek a filmnek: sehová sem besorolhatónak lenni. Csak úgy lebeg a pangó, végnapjai felé tudattalanul haladó szocializmus talaja felett, és bár nem árt, de használni sem használ. Tehát van, mert lett, de minek? 10/5 - azért mégiscsak egy magyar film:)" port.hu hozzászólás sanderb-től. Egy szóval kifejezve ez a film egy fárasztó blődség. |
2015-05-05 08:29.31 |
Aki látta a Bebukottakat, annak kötelező. Nem üt akkorát, mint az a film, de mindenképpen egy érdekes alkotás. |
2015-05-05 05:35.34 |
Szőke istennő. Színésznőként is jó. |