Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Mona Lisa mosolya - Film Café, 14:45 |
Nincs idő meghalni - Mozi+, 14:50 |
Dzsungelből dzsungelbe - Film Mánia, 15:10 |
Madame Web - HBO2, 15:35 |
A csúf igazság - RTL, 15:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Milli Vanilli: Az évszázad botránya |
Ryan Reynolds |
2009-11-21 11:29.22 |
Kevés a jó folytatás - a Batman visszatér már ezért is érték. Úgy hallottam, Burtont azért tessékelték ki a franchise folytatásaiból, mert ez a film túlságosan sötétre sikerült 'gyerekeknek készült képregényfilm' létére - hát az biztos, hogy kicsit negatívabb világképet mutat, mint a Batman és Robin. A második rész főleg a Pingvinemberre épül - Danny DeVito tényleg nagyon profi játékában -, a visszataszító, gonosz és undorító torzszülöttre, akit még a szülei tettek ki a gothami állatkertben a rendezőre oly jellemző hangulatú kezdőjelenetben. Megfigyelhető a sorozatban, hogy egyre több karakterrel toldják meg a folytatásokat - ez már most is megjelenik, itt van Michelle Pfeiffer mint a jó(?)/rossz(?) Macskanő, akinek személyes tragédiája, halála és újjászületése külön szálként épül a történetbe Christopher Walken zseniális kísérőjátékával, aki a kedvencem a filmben. A zene most is, mint az előzőben, gyönyörű, a díszletek, például a téli állatkert nagyon jól van megcsinálva, nem finomkodnak a kegyetlenebb részekkel, ráadásul már maga a Denevér sem fél bemocskolni a kezét, elég sok piti bohóc vagy mi múlik ki az akciók során, még ha nincs is mindig konkrét utalás erre. És itt a főgonosz karaktereknek még megadják a tiszteletet.A Pingvinember utolsó jelenete olyan fájdalmas, olyan kegyetlen, olyan gyönyörű, hogy az ember szinte meghatódik, amikor nézi. A Walken fejének mintájára készített maszk a romok alatt - az meg nagyon durva. A megfoghatatlan szépség teszi többé, mint a következő kettő filmet. Nem biztos, hogy mindenkinek bejön - de nekem nagyon. |
2009-11-21 10:30.03 |
Mindenhol felütötte a fejét a vita, hogy vajon ez a jobb Denevérember-film, vagy a Christopher Nolan-féle Sötét lovag. Engem is megkérdeztek jó sokan. Nem nagyon tudtam válaszolni. Ismerőseim többsége azonban nagyon erősen pártol az új Batmanhez - ezzel nem értek egyet. Ez ugyanis egy vérbeli mestermű, számomra továbbnyúl a képregénynél - ha van film, amit tényleg imádok, hát ez az. Tim Burton felkérése a film megrendezésére hihetetlenül jó ötlet volt (nem akarok belegondolni, mi lett volna, ha Joel Schumacher intézi a dolgokat már az elsőnél is) - saját speciális világlátása tökéletesen rávetül Gotham Cityre, amiből egy nagyon undorító, tényleg mesebeli helyet kreált. De hát mit is várunk egy képregénytől, ha nem mesét, nem igaz? Az épületek, a díszletek mind-mind burtonösek, főleg az erdő, ami a 'titkos búvóhelyhez' vezet, a görbe fáival - Burton szereti a fura fákat, ez majd visszatér az Álmosvölgy Legendájában. Minden egyes kép sötét, nyomasztó és gonosz - mindenhonnan füst, gőz hömpölyög, emberek fetrengenek itt-ott, uralkodik a bűn és a káosz. Hát nem is baj, hogy megjelenik Batman, az önkéntes takarítónéni, és elveri aport jópár gazfickó nadrágján. A szerepet Michael Keaton kapta, akinek elvileg a stúdió nem igazán örült, de a rendezőzseni előző közös munkájuk, a Beetlejuice miatt ragaszkodott hozzá. Hát jó választás volt. Igaz, a régi betmenekben maga a hős sohasem volt annyira előtérben, mint ellenfelei - ezen változtatott nagyot a Batman:Kezdődik, aztán most már megint itt tartunk -, de azért apró háttérinformációkat kapunk, szóval nem zavaró. És állítom, hogy talán Michael Keaton volt a legjobb erre a szerepre. Kim Basinger kapcsán már nem vagyok ennyire határozott, nála volt azért jobb hősnő is a sorozatban - szerintem mind Michelle Pfeiffer, mind Nicole Kidman jobban megállta a helyét a maskarás fickó mellett, előbbi a maga karaktere, utóbbi a zseniális smink miatt - de ugorjunk. Jön ugyanis a film főattrakciója, aki - konfettit kérünk - Jack Nicholson! Jack egészen eddig csak olyan filmekhez írta a nevét, amik azért kellő művészi magasságban voltak, a Batman így belépés a szórakoztató filmek világába - nagyon jól tette, egyrészt, mert gusztustalanul sok pénzt keresett vele, másrészt, mert az ember bár azt hihette, hogy gonosz karakterek terén már nem tud újat mutatni, megint robbantott. A Dark knighthoz kapcsolódó legnagyobb kérdés, ami az embereket foglalkoztatta, a következő: jobb-e Nicholsonnál Heath Ledger? A legtöbb ismerősöm válasza: Igen. Az én válaszom: Nem. Amekkora zseni ez az ember, az mindig megrángatja bennem a csengőt, akárhányszor csak nézem. A smink meg maszk is lenyűgöző, de amikre az öreg képes, arra mint ember büszke vagyok. Minden egyes jelenete tökéletes, óriási szövegei vannak, és bár a képregénybeli Jokertől eltérően közel sem mondható egy karcsú, magas, hosszúkás fejű fickónak, annyira passzol a szerepbe, hogy... hű. És eszméletlen jók az öltönyei, egy olyan lilát mindig is irigyeltem - drága édesanyámnak és neveltetésemnek köszönhetem, hogy a londoni Planet Hollywoodban nem törtem be az üveglapot, és rohantam el vele. A poénok is nagyon jók - "Elolvadok, elolvadok!" - a végső jelenet pedig a legjobb, amit valaha szuperhős-filmben láttam, az akkori, kissé gagyi technikák ellenére is. És itt legalább nem finomkodnak, végül is ez nem (csak) gyerekfilm, ahány megszállott felnőtt képregényes van, kijár nekik egy kis vér. Szóval minden jó, nagyon jó. Akármilyen jó is az új, ezt nem tudja felülmúlni. Kötelező látni, klasszikus. |
2009-11-21 10:05.21 |
Nézhető baromság - a témáról, címről már az elején ordít, hogy mekkora idióta trash-hülyeség fog lemenni előttünk, szóval ezzel a hangulattal kell hozzáállni. Az alaphelyzet a sötétség tetőfoka, hihetetlenül nevetséges - és mégis jópofa, hogy ebből van horrorfilm (elvileg van egy olyan is, ahol Télapó gyilkol, azt nagyon meg kellene találnom:)). A trükkök néha gagyik, néha pedig - például a végső, kutas jelentnél - tök jók. A színészekről nem nagyon illik beszélni ilyen műfajban. Szóval én bírtam. De folytatásokat nem nagyon fogok nézni... |
2009-11-21 09:31.55 |
És tudtam, hogy kihagyok valamit: Bobby Womack - Across 110th Street. Eszméletlen jó zene, ezzel kezdődik, és záródik a film. Egyfolytában ezt hallgatom - most is. |
2009-11-21 09:10.45 |
Örülhet az a rendező, akinek a mélypontja olyan, mint Quentin Tarantinóé - a Jackie Brown ugyanis tényleg a leggyengébb produkciója, ehhez képest el lehet nézni. Mi kell egy jó Tarantino-filmhez? Nem árt először is egy-két jó színész. Az itteni színészlista is megér egy pillantást, ha nem kettőt. Mi kell még? Jó szövegek - megvan. Vér és hatalmas meglepetések - na ennek híján volt. Morbid humor - az is túl kevés. Olyan történet, amely nem majd egy, végső jelenetre hegyeződik ki, hanem minden másodperce önmagában is megállja a helyét - na ez a film legnagyobb hibája. Két és fél óra, ahogy nagyjából szokott, viszont most több alkalommal untam. Nem voltak kultgyanús táncjelenetek, ahogy hatalmas mészárlás sem, és túl kevés a poén is. Egy csomó jelenet csak kitölti a többit, és jó sok lényegtelen rész van benne. Jóindulatúan tippelek, ez mind miért van - egy könyv alapján készült, szóval a mester nem nagyon keverhette meg a szálakat. A színészekről - számomra Pam Grier, azaz Jackie Brown játéka közömbös, ugyanígy nincs véleményem Robert Forsterről - Samuel L. Jackson viszont nagyon nyomja (igaz, egy idő után egy kicsit zavart már a sok "nigga' meg "maddafaka"), Michael Keaton is nagyon profi (szegénynek ez az egyik utolsó tisztességes szerepe), Bridget Fondát nagyon bírtam, Robert De Niro meg... hát, ez jó kérdés. Összességében összvissz tíz mondata lehet a film alatt, eléggé kiforratlanul hagyták a karakterét is, de azért látszik, hogy ki ő a színészvilágban - a legelső jelentben, amikor Jackson magyaráz neki a kanapén, körülbelül öt percen keresztül tartja ugyanazt a hülye fejet, az rohadt vicces. A másik, amiért azért nem bánom, hogy szerepelt, az a film legjobb jelenete, ami azért emlékeztetett az igazán nagy filmekre, az a parkolós. Azt az irányvonalat követve kellett volna egy olyasmi filmet csinálni, mint a Kutyaszorítóban vagy a Ponyvaregény. Na de hát ez van... azért nem kell elszomorodnunk, Tarantino fejében meg sem fordult, hogy lefelé csússzon a minőségi létrán. Most megint toppon van. |
2009-11-19 20:25.43 |
A kézikamerával készült filmeknek mára saját műfajt teremtettek - viszont talán először látom ezt úgy, hogy nem kell a sarokban ott villognia a REC feliratnak a néző tájékoztatása végett. Jó, világos, miért - mert főleg biztonsági kamerák vagy tévéfelvételek szemszögéből vizslatjuk az eseményeket, de azért mégis megragad azzal, hogy nem rágják szájba valami fejjel az elején, aki elmagyarázza nekünk, hogy amatőr videó következik. Úgy kezdődik, mint egy gagyi tévéműsor - a förtelmes kiejtésű főszereplőnek pedig egyáltalán nincs olyan feje, mint egy világmegváltó hősnek (nem gondoltam volna, hogy ő lesz a történet középpontjában), inkább az ügyeletes töketlen seggfej szerepét tölti be eredeti szerepe szerint. A történet: mintegy húsz éve gettóznak már az élienek Afrikában, egy intelligens fajból épp a munkásosztály, nagyjából emberi tulajdonságaik vannak, leszámítva, hogy csúnya rákok. Az emberek megunták őket, szóval próbálják áttelepíteni őket egy még szarabb telepre - ennek a végrehajtó csoportnak a kinevezett feje főhősünk. Hihetetlenül megszívja azonban, amikor ráspriccel valami földönkívüli folyadék az értelmiségi marslakók által gyártott, egyik hiperűrfegyvernek nézett kis hengerből - és itt kezd izgalmas lenni. Itt jelentős zene és szenvedés nélkül is egyre erősebb a feszültség, a férfi kezd átalakulni - persze csak szépen lassan, de azért már megfigyelhetőek olyan nyalánkságok, amiket például még a Légyből szedhettek. És ez a film jó fele, mi több, remek. Ott lesz átlagos és gagyi, amikor ember és űrlény vállvetve betör a szupertitkos bázisra, és néhány látványos stukival atomokra fingassanak szét néhány tucatnyi kommandóst. A folytatás és túlságosan elmegy egy egyszerű, bár már szinte Transformers-látványú akció-kaland-scifibe - sajnos. Mert a történet tragikus fele a fertőzéssel és a ráébredéssel, hogy milyen csúnya is a kormány satöbbi igazán ígéretes volt. Ennek ellenére is több, mint nézhető - pláne egy csomó pattogatott kukoricával. |
2009-11-18 19:59.13 |
Bret Easton Ellis zseniális, bár igen vitatott remekművét sajnos meg sem közelíti a filmváltozat - mondjuk az is igaz, olyan kemény volt az irodalmi alap történetben és stílusban is, amit valószínűleg képtelenség képernyőn visszaadni. A film hatalmas hibája, hogy végtelenül erőtlen - ezzel nem a forgatókönyvi részletekre utalok, nem kell feltétlenül nőben futkározó patkány, sem levágott fej vagy kannibalizmus (bár azért elnéztem volna) - hanem a könyvnek olyan atmoszférája van, ami rendesen elkapja az embert, és nem engedi el. Nyomasztó, sokkoló, kegyetlen, feszült, keserű, ironikus, drámai - ezt felejtették el az alkotók. Meg azt, hogy ez nem csak egy történet, amit el kell mesélni, hanem szimbólum, egy életvitel, egy rendszer, egy társadalom gonosz makettje, amiben az egyén megszűnik létezni, mindenki teljesen egyforma, csak a pénz számít, minden csak a felszínről szól és az emberből kihalnak az érzelmek. Ahol egy Wall street-i fickó hat oldalon keresztül, egy tömény bekezdésben meséli, hogy milyen krémekkel ápolja arcának szépségét. Ahol egy pszichopata elmebeteg nyugodtan mészárolhat idegenek és ismerősöket egyaránt anélkül, hogy bárki megkérdőjelezné makulátlan életét. Ahol a főszereplő lelkileg tönkremegy azon, hogy hattagú baráti körében, melynek tagjai egyfolytában változnak, ugyanis nincsenek igazi emberi kapcsolatok, egy másik férfinak egy apró árnyalattal mélyebb színű a névjegykártyája vagy aranyozottabb rajta a lakcíme - amit egy egyszerű ember meg se tudna különböztetni a másiktól. Ahol senki nem ismeri a másikat, és csapatban üldögélve azt találgatják, hogy mikor ki sétál el az asztaluk mellett - és legalább négy tippjük van. Ahol az számít etalonnak, ha valaki helyet szerez egy étterembe, ahová ha valaki betelefonál, az ügyeletes kacagni kezd, amikor megkérdezi, van-e még hely. Ahol valaki tíz percen keresztül beszél két prostituáltnak a Genesisről vagy Whitney Houstonról, mielőtt egy hatalmas orgia után láncfűrésszel vagy szögbelövővel vagy késsel vagy pisztollyal vagy bármivel megfojtja és lefejezi és kibelezi és széttépi őket... ennek mind hiányát éreztem. És egyetlen egy dolog tudja csak rendbe tenni a filmet - Christian Bale zseniálisan profi színészi játéka, aki tökéletesen azonosul a szerepével, kitűnő arcokat vág, tisztességes hangeffektusok meg zene nélkül is építi a feszültséget és a hátán viszi a művet az elejétől a végéig. A befejezéskor meg lehet lepődni - persze csak ha valaki még nem találkozott sem ezzel, sem a könyvvel - és igen elgondolkodtató az egész. És még a film is érzékeltet valamit: hogy hiába tűnik néha úgy, hogy már vége van a káosznak, sajnos NEM KIJÁRAT. |
2009-11-18 19:39.44 |
Nem valami nagy szám, sőt, azt mondom, hogy épphogy egyszer nézhető. Az MGM műsorán csíptem el a nagy nevek miatt - amolyan régi féle vígjáték akar lenni, de nem nagyon jön össze. Poe azonos című versével kezdődik, meg is idéznek belőle valamit, de aztán csak kedves, rossz technikájú, érdektelen filmecskévé válik. Mondanám, hogy legalább a színészek játéka kiemelkedő, de nem nagyon igaz - Jack Nicholsonon pedig látszik, hogy elég friss még a szakmában. Csak azért éri meg megnézni, hogy tudjuk, ez is volt valamikor. De sajna mai szemmel már semmi. |
2009-11-18 19:12.34 |
Ha mondjuk kettővel vagy hárommal lejjebb olvasol, épp ott írtam, hogy túlérzékeny vagyok...:) Egyébként ez van. Végül is nem szörnyülködöm, csak nem vált ki belőlem tetszést, de most nem akarom újból leírni minden eddigi mondatomat. A nőket érő erőszak más tészta. Az egy valóságos dolog, az engem inkább elszomorít, hogy milyen szar világban élünk. Ez meg gusztustalan. |
2009-11-18 15:48.36 |
Shyamalan és Willis előző évi közös munkája igen jól sikerült, szóval jól tették, hogy másodjára is összeálltak - és ez egy nagyon jó munka. A rendező a különböző misztikus/nem misztikus témák drámai ábrázolásában hihetetlenül profi, talán az egyetlen, maximum egy-két spanyol alkotást tudnék a Hatodik érzékhez meg a többihez hasonlítani - a Sebezhetetlen viszont nem szellemekről szól; hogy miről, arra nagyon gyorsan nem tudnám rávágni a választ, ezt a kérdést ugyanis lógva hagyják. Tekinthető valamiféle rendhagyó szuperhősfilmnek, de lehet egyszerű dráma is - és erre alapul valójában az egész. Bruce Willis igazi mázlista(?) - egyedül él túl egy tömegkatasztrófát. Hamarosan megkeresi Samuel L. Jackson, aki ritka betegségben szenved - papírvékony a bőre és porcelánból vannak a csontjai, ha kifejezhetem így magam. És felteszi a kérdést, hogy Willis mikor volt utoljára beteg,vagy történt vele bármi... a film végéről persze nem hiányozhat a nagy csavar, ami itt inkább elgondolkodtató, mint megdöbbentő, de azért megállja a helyét. Nagyszerű rendezés, remek színészi játék - egy újabb nagyon jó élmény! |
2009-11-18 13:21.49 |
Gondoltam, ha már beszélgetünk, akkor miért ne reagálnék. Az egoizmust nem az ego szóból olvastam ki, hanem úgy az általános véleményedből, de erről ennyit. Egyébként nem csak a nőket erőszakolják meg... vannak török börtönös filmek is.:) |
2009-11-18 13:12.56 |
A humorhoz csak annyi, hogy itt éppen nincs hozzá érzékem. Érdekel, mit nem bírok még? Ha csuklókat szúrnak át szöggel vagy tűvel; ha az ember nyelvével szórakoznak a filmekben; ha kifeszítik valaki szemét, hogy ne tudjon pislogni; meg azt, amikor valami leeszi egy fickó ajkát, és csak a csupasz fogsora látszik. Ezek az érzékeny pontjaim. Egyébként meg csúnyán általánosítasz, egyáltalán nem érzem magam önző, egoista férfinak. Láthatóan elég erős álláspontot képviselsz, csak éppen nem érzem, hogy védekeznem kéne, mert nem rólam beszélsz. |
2009-11-18 12:02.30 |
Jobbra számítottam, de elmegy. A baj talán az volt, hogy igen valószerűre vették a figurát, ami ugyan egyrészt érdekes és különleges (általában nem torpannak meg, mielőtt meghúzzák a ravaszt), de így nem is éreztem annyira fajsúlyosnak az utolsó pár percet - mert egyébként a bosszú-sztorikban épp az a jó, hogy a bűn is el van túlozva, vérrel meg mindennel, csak hogy a büntetés végignézése kellő kielégülést váltson ki a nézőből. Valami erős filmzene is hiányzott, amivel továbblendítik a néhol lassú történetet, de hát ez van. Vér nincs sok, inkább érzelmekről beszélünk - a két főszereplő döntései, változásai színezik az eseményeket. Tehát nem rossz. |
2009-11-18 10:34.19 |
Benyomást írtam le, mert az alkotók a legszemetebb eszközökkel dolgoznak a történet megjelenítésén. A sztori lényege az, hogy ellensúlyozza a nők elnyomását a mérlegen. Úgy testesíti meg a férfit, mint zsarnokot, aki nincs tekintettel a nőre, a csaj pedig az ellenállás, a kis forradalom a csúnya és gonosz világ ellen, ami körbeveszi. Azért azt lehet érezni, hogy semmit nem kell konkrétan érteni (már az "esküvő előtt csak kézen fogva sétálunk"-idea is egy elég múltszázadi dolog), és ezzel nem is lenne baj akkor, ha 1. olyan csúnya közegben élnék, amiben megállná a helyét ez a hozzáállás, 2. a forgatókönyv nem hatásvadász képekkel csesztetné az agyam, mert igen, bevallom, eszméletlen szar érzés földön heverő péniszeket látni, már csak azért is, mert ez nem egy megszokott dolog az általános cenzúra meg a rendezők kilencenvenkilenc százalékának jóindulata miatt. De mindezzel még nem is lenne baj, és tökre ellenék vele, ha nem lenne benne a vígjátéki szál, tehát a gonosz humor minden pillanatban, amin nem csak ebben a témában, egyébként sem tudok nagyon kacagni. |
2009-11-18 10:23.23 |
Hülyeségnek tartom, hogy két-három év múlva véget érjen a világ - gyorsan le is kopogom, nehogy aztán én zuhanjak először valami földrengés okozta szakadékba -, de az ötlet mindenesetre elgondolkodtató, meg hát nem árt abba sem belegondolni, hogy ha így halad tovább a világunk, rövidesen kifogyunk a kőolajból, a vízből, egyfolytában növekszik a népesség és a hőmérséklet, csusszannak a jéghegyek, szóval rövidesen elég nagy szarban leszünk. Ez a film azonban nem erről szól, maximum sugallja; itt más okok vannak, a maja naptárral kezdve, amit sajnos nem hangsúlyoztak ki eléggé ahhoz, hogy meglegyen az alaphangulat. A film olyan, mintha jól összemixelnénk a Holnaputánt és a Világok harcát - John Cusack átlagos elvált apa, aki a vész közeledtével mindenképpen biztonságban akarja tudni a családját. Na, hát nagyjából ennyi az érzelmi része, amit igencsak kihagytak a moziból - van viszont valami irtó profi technika, csodás makettek, látványos épületledőlések, cunamik, a hipergyorsan elpusztuló nagyvárosok tengere. Azt nem tudom, milyen lesz a világvége, de úgy éreztem, hogy azért hosszúság, idő, satöbbi esetében elég kancsal volt a forgatókönyvíró. Azt még elfogadom, hogy egy-két nap alatt lezavarják a dolgot csak így, derült égből, de a részletek eléggé szemet szúrtak, például ahogy Cusack kocsival menekül. Ez mese habbal, maga Hollywood, azért ne etessen be senki, hogy valakit közvetlenül követ egy szakadék két kilométeren keresztül, és még ráér egy-két finomabb poénra is. Ezt nem lehet bevenni, ráadásul ilyen az egész film, szóval erősen sántít a dolog, Amerika túl messzire ment - vagy túl közel. Valójában az előre borítékolt happy end volt az, ami kiváltotta nemtetszésemet, és bár az emberek tömegestül fogytak, jóérzésből sehol nem az egyénre koncentráltak filmezéskor, inkább a világkatasztrófára, de ez így kevés, mert a legszomorúbb és fajsúlyosabb dolog legfeljebb az általunk jólismert, világörökség-épületek pusztulása. A másik, hogy bár tobzódnak az önző akciókban, azért mégiscsak hihetetlenül naiv az emberiséghez való hozzáállás - ha ez valóban történne, az elnök rohadtul nem mászna le a gépről, hogy segítsen a népének utolsó óráikban. A pápa is olyan lakosztályt kapna azon a hajón, hogy csak na. Na de mindegy... a vége meg átmegy gagyi Noé bárkájába, de a biblia motívum-dolgot már elsütötték a Képlet végén, ott jobb is volt. Szóval amiért (talán) megéri megnézni: a modern számítógépes technika által kiváló módon megalkotott kétórás rombolás és Woody Harrelson játéka. |
2009-11-18 09:34.14 |
Mittudomén, túlérzékeny vagyok. Csak a nekem írt válaszra szólt a szöveg. |
2009-11-17 21:15.42 |
Billie Jean, Thriller, Man in the mirror, Who is it, Smooth criminal, Black or white, You rock my world.
http://www.youtube.com/watch?v=xd8-CmHpQj4 Meg ez. |
2009-11-17 21:01.32 |
Basszameg, azért látszik, hogy este van. Az előző hsz-ben vagy az "és", vagy a "bár" értelmét veszti. |
2009-11-17 21:00.36 |
A t helyére, amit elírtam, raksz egy d betűt, és valami olyasmi értelme lesz, hogy bár olyan embernek tartom magam, akihez elért ennek a klassz filmnek a mondanivalója, és mégsem tudta élvezni, mert leragadt a goromba vizualitásnál. |
2009-11-17 20:57.57 |
A becsmérlő szavak miatt úgy éreztem, védenem kell magamat a rágalom ellen, hogy nem vagyok elég jó ehhez a filmhez. |
2009-11-17 20:31.51 |
Te meg ne mondd, hogy nincs olyan film, amit elfogadsz, te szeretni nem tudsz, mert láttam én már topikban az ellenkezőjét. |
2009-11-17 20:29.46 |
Gyors hozzáfűznivaló: én speciel az értékelésemben az első sor után már nem szimbólumokról vagy jogokról beszélek, hanem egyszerűen leszögezem, hogy rosszul lettem a látottaktól. Ezért is nem tudtam élvezni. És még nem is lett volna gond, ha nem poénosra fogják a dolgot - mert pont az ilyenekhez nincs gyomrom. |
2009-11-17 20:23.14 |
Pontosan tudom. Élményként azonban mégsem vagyok képes belenyugodni, ez van. A vizuális sokk hatására féltem a farkam. |
2009-11-16 16:07.49 |
SPOILEREK. Elnézést kérek, hogy az alattam lévő hsz-hez hasonlóan kezdem soraimat, de ez a film kifejezetten sokkoló élmény. Előre leszögezném, ez nem az a film, amit csak úgy nachos-szal a kezünkben el lehet fogyasztani, művészeti értéke van, bonyolult, különleges, nehéz befogadni, és igen kegyetlen. A Mementóhoz hasonlóan a jelenetek visszafele váltják egymást, de ha ez nem lenne elég, a kamera eszeveszetten pörög, ugrál, táncol meg nézelődik minden irányba össze-vissza. Én ráadásul francia nyelven, angol felirattal néztem. A történet egyszerű (csak éppen az elejét látjuk a végén, így másféle érzelmeket vált ki, mintha időrendben haladnánk) és eszméletlenül gonosz: egy frissen várandós nőt egy idegen férfi megerőszakol és eszméletlenre ver egy aluljáróban (ijesztően hosszú jelenet, és persze az egyetlen pont, ahol az operatőr nem sürög-forog, hanem kényelmesen elidőz), majd ezt követően két férfi (úgy tűnt, a jelenlegi és az ex-barát(férj), akik remek barátságban vannak egymással meg a csajjal is) felkutatja az elkövetőt, de rossz embert ragadnak meg - ennek ellenére egy tűzoltókészülékkel vagy mivel péppé verik a fejét. Ja, persze, ez a másik rész, amit tökéletesen mutatnak. És már a két legprovokatívabb jelenetben is hihetetlen művészet van - annyira realisztikus, hogy azért némely gyenge pillanatomban elkaptak a gondolatot, hogy valódi gyilkosságot vagy nemi erőszakot látok. A jelenetek lassúak, hosszúak, végig a színészek játékára épülnek, akiknek elég sok mindent be kell vállalniuk - főleg Monica Belluccinak, sajnáltam szegényt, hogy nem sok takargatnivalója maradt. A szövegek életszerűek, egymásba vágnak, néhol monotonok, a helyszínek gusztustalan képet festenek a mi szép kis világunkról, a melegbárban néha sajnos nem volt elég gyors a kamera (kellemetlen volt belebámulni egy-két buzi jelenetbe), de ez építette fel a feszültséget. Vicces, hogy a fordítottan pergő film miatt a vége vidám és az eleje hihetetlenül nyomasztó és gusztustalan - nagyon érdekes alkotói trükk. A végén pedig láthatjuk a gonosz feliratot: TIME RUINS EVERYTHING. Talán tényleg. |
2009-11-16 15:49.02 |
Az a néző, aki egyszerűen szeretne jót mulatni egy vicces filmen. |
2009-11-16 15:45.52 |
Ez a második rész leírása lehet. |
2009-11-15 18:49.08 |
Amikor kábé egy évvel ezelőtt egy szép nap délutánján bekapcsoltam a Film pluszt (azt hiszem, ez volt az), és mosolygós tavasz eleji hangulatom igencsak megrendült látván az asztal négy lábára szúrt nőket és egy együttest, aminek frontembere egy emberi törzset használ gitárnak, még nem voltam igazán biztos benne, hogy érdekel ez a film. Na persze az ízlés változik - ha manapság ilyenre lépek valamelyik csatornán, végigülöm az egészet... Rodriguez príma mozija két részre tagolható, ami erősen eltér egymástól - az egyik fele a Tarantinósabb, a másik meg egy hatalmas, őrült mészárlás vámpírkörökben. A mű kitűnő példája annak, hogy a George Clooney nevével jelzett filmeket csak és kizárólag eredeti hangon szabad megnézni (már írtam valahol, nem bírom a szinkront, legalábbis nem neki) - és jól is játszott. Tarantino viszont nem valami jó színész, azt le kell szögezni; és megjelenik Juliette Lewis, valamint Harvey Keitel is, akinek szakálla van. Az első fél izgalmas, humoros (a nyitójelenet meg zseniális és nagyon vicces), néha véres, a lényeg a karakterek meg a forgatókönyv, van egy hangulata. Aztán váratlanul, szinte minden átmenet nélkül hirtelen a főszereplőkre támadnak a vámpírok, és kezdetét veszi egy kellőképpen hülye, jól megcsinált, látványos és vidám vérengzés. Nem sok szereplőt akarnak életben hagyni az alkotók - és hát el is intézik a dolgokat gyorsan. Salma Hayek gyorsan lenyom egy táncot mindez előtt - sajnos azonban tűrhetetlenül sok rajta a ruhadarab. Az első fél által felépített szálak, például a Tarantino alakította pszichopata meg a lány kapcsolata, satöbbi lógva marad, de sebaj. Nem hagyott hiányérzetet - remek szórakozás. |
2009-11-15 18:26.21 |
Én azért szeretném annak nevezni. |
2009-11-15 13:19.20 |
Egyébként:
"Director: * 1990s * 1970s * 1960s 1. The Two Jakes (1990) 2. Goin' South (1978) 3. Drive, He Said (1971) 4. The Terror (1963) (uncredited) ... aka Roger Corman's The Terror (USA: uncensored intended title) ... aka Roger Corman's The Terror: Original Uncut Version (USA: alternative title) ... aka The Castle of Terror ... aka The Haunting (USA: TV title)" Ez az IMDB-ről van. A Terrort például itthon is kiadták, a polcomon már ott van, bár még nem néztem meg. |
2009-11-15 12:31.57 |
Én láttam.:) |