Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Transformers Egy *Import - Angol hangot és angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Árok *Magyar szinkronnal - Import* (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Reménykedők - Magyar Mozi TV, 06:20 |
Álom.net - RTL Három, 06:45 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:50 |
Golfozók gyöngye - HBO3, 07:20 |
A körzet - Filmbox Plus, 07:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Michael Wincott (67) |
Marina Fois (55) |
Geena Davis (69) |
Zsurzs Kati (70) |
Robby Benson (69) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Sziklák szeme 2. - Vélemények |
Mit tettél, fiam? - Vélemények |
Talpig fegyverben - Vélemények |
Donald Trump - Vélemények |
Fantasztikus utazás - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Akkor éjjel |
Daniel Radcliffe |
2009-10-18 20:00.35 |
Na ez most nagyon fura lesz... mert hogy tetemes mennyiségű horrorfilmen való átjutás után újból megpróbálkoztam a filmmel, és azt hiszem, véleményem erősen javult. Na jó, azt továbbra is fenntartom, hogy gagyi, ráadásul semmi értelme nincs, de így utólag kiderült, hogy vannak sokkal rosszabbak is, ráadásul a befejezés is kemény volt, akármennyire is értelmetlen az is. Mindenesetre másodjára elnéztem... |
2009-10-18 19:53.58 |
Én csak azért akarnám, hogy folytassák, mert simán megérdemli... van olyan jó, mint mondjuk a Fűrész, ami most ugyebár a hatodiknál tart, és azért sehol nem árt egy-két nagyobb horrorlegenda (mostanában pedig nincs több)... Az Arany málnásokról pedig én már rengetegszer kifejtettem a véleményemet. Bunkó seggfejek, akiknek egy-két alkalommal azért megjön a humorérzékük - de nem sokszor. |
2009-10-18 15:31.40 |
Basszus... huszonEGYEDIK század. |
2009-10-18 15:27.58 |
A második részhez előbb írtam, mint ide?... na jó, szóval akkor SPOILERVESZÉLY. - A Motel a huszadik század Texasi láncfűrészese. Ahogyan a DVD-borító is írja: gyomorforgató és beteges. És ennél sokkal több! Az alapötlet az amerikaiak klassz kis véleményén alapul Európára vonatkozóan: láthatóan barbár egy népség vagyunk. A másik, hogy odaát alig tudnak például kis hazánkról vagy éppen Szlovákiáról, ezt az idegenségből adódó félelmet akarhatja kiaknázni Eli Roth beteg fantáziája. A hapi egy zseni, ezt magánvéleményként le kell szögeznem; ahogyan megalkotta ezt a fenemód nyomasztó hangulatú szlovák kisvárost a lepusztult házakkal, az ürességgel, a furán viselkedő emberekkel, az átvezeti a film első harmadát, amit sokan unalmasnak találhatnak, de nekem épp ettől nem az, ahogyan megalkotják a hangulatot. Zene nem nagyon van, csak valami takarítóbácsi fütyörészik a főcím alatt, ami kitűnően felvezeti a rémálmot. Adott három turistasrác, Oli, Paxton és Josh. Utóbbiról egészen sokáig lehet hinni, hogy ő a pozitív főhős, szerencsére azonban jól átvágnak, ahogyan őt is, de őt sebészkéssel. Mielőtt előreugornék - egy csúnya külsejű fiú buzdítja a három barátot/ismerőst, akik szexuális kalandokra éheznek, hogy utazzanak el az adott kisvárosban található motelhez, ahol annyi nimfomán nő mászkál fel-alá, hogy csak na; és ugye kapnak az alkalmon, el is mennek, miközben találkoznak egy elég bizarr férfival a vonaton. A helyszínen aztán minden klasszul megy, amíg hirtelen el nem kezdenek fogyni a szereplők. És jön a bumm - nem egyszerű gyilkosos sztoriról van szó, ez egy egész összeesküvés-elmélet, méghozzá baromi jó. A lehető legkeményebb és legbetegebb technikai megoldásokkal élve rövidesen elveszik a néző képességét arra, hogy nyelni tudjon (a legdurvább a szemes jelenet, erről inkább nem is mondok semmit). Na de a film onnantól a legjobb, hogy Paxton, aki utolsónak marad, egy-két ujj mínusszal nekivág kijutni a vérfürdőből. A megtorlás még erőteljesebb, mint maga a rendszer - és megspékelték egy-két gyöngyszemet érő pillanattal, mint például a kínai csaj és a vonat vagy a "gonosz" csaj, akit kétszer is elütnek, de a feje akkor robban szét, amikor saját szövetségeseinek kocsigumija gurul át rajta. A legerősebb rész a zárójelenet, amit egyenesen imádok, sebzett lelkem ugyanis ordít egy brutális bosszúpillanatért, és a mosdós jelenet gyönyörű. Nincs itt hiba - egy tökéletes film az új évezredből. Mindenki tudja, mire számíthat - hát így nézze meg vagy kerülje el az ember. Van aki nem bírja - és van, aki olyan, mint én. |
2009-10-18 15:04.33 |
SPOILEREK biztos vannak! - Ugyan az első Motelt csomó mindenben alulmúlja, íme egy jó folytatás. Azt sajnáltam, hogy az elején két alternatívban is elteszik láb alól Paxtont, főleg az első rész végén lezajlódó meggyőző mészárlása után - meg az a fejgyűjtős dolog butaságnak tűnt. Azzal pedig, hogy itt már tudjuk és látjuk, mi történik a háttérben, Eli Roth feláldozta azt a nyomasztó, lassú fílinget, ami az első részt végigvitte. Viszont igaz, hogy így színesebb lett a film mint folytatás - igazság szerint ilyennek képzeltem az első részt, mielőtt még láttam volna (azt pedig soha nem értettem, hogy miért van az első rész plakátján a hapi kezében egy szőke női fej, mikor ilyen még szóba sem kerül a filmben). Az új megközelítésnek köszönhetően összetettebb lett a film, vadászokat és áldozatokat egyaránt figyelhetünk, és kiderül, hogy mindkét oldalon vannak érzések - meg így ütősebb lesz a vége. Itt most hölgyek jönnek turistának (nem vagyok csaj, szóval nem tudhatom, de nyomós indok otthagyni Prágát egy fürdőzésért? Mert hogy az első részben a céltalan, kalandkereső srácok motivációja azért érthetőbb volt), és az első rész által felállított recept alapján itt már az első percben ki lehet szúrni, ki a főszereplő és ki a gonosz. Az öldöklések színvonala nem változott - engem már nem tudnak megrázni a fejek, belek és a Mélyharapás után már a farkak sem, de azt meg kell hagyni, hogy a technikák nem rosszak. Az első, szó szerint vérfürdős gyilkosság szerintem nem ért fel a színvonalhoz, sokkal inkább látszott valami olcsó horrorfilmes baromságnak, de onnantól kezdve, hogy két főszereplő vadászunk is helyet kap a műszerek között, erősen javul a helyzet ebből a szempontból. Vannak még negatívumok - kutyák eszik meg azt, aki nem tudja befejezni a dolgot?!, meg az utolsó baltás dolog közben szinte lehetett hallani a rendező perverz röhögését a képsor mögött, ellenben olyan erő nem volt benne, mint még abban a mosdóban, amire még a film elején is utalnak. Viszont ami a balta előtt történik, az nagyon ütős. Tetszett Roger Bart átalakulása ott a szobában (meg ahogy befejezte a szerepét, az sem rossz), neki egyébként is bírom a fejét. Szóval rendben van a film. Ha nem lenne a még sokkal-sokkal jobb Motel 1, akkor még jobban is tetszene. Harmadik részt terveznek? |
2009-10-17 13:29.19 |
Az eredeti videokazetta silány másolata. Azt hiszem, akkor tudom leginkább jellemezni, ha vonok egy-két párhuzamot ez és az első rész között, úgyhogy ezt fogom tenni. 1. SPOILER. Naomi Watss meg a kissrác ugyanúgy megússzák a dolgot, egyszóval happy end. Azonban ellenben az első rész megcsavart, ironikus befejezésével, ez itt pusztán egy tipikus hollywoodi happy end, amit a horror műfajnál el kellene felejteni. 2. Itt is van ugyebár a videokazetta. Az első tíz percben. Igen, ennyit szerepel, és ez eléggé kiborított, mivel hát erről szól a film, a legenda nélkül a kócos kislány már szart sem ér. 3. Rachel itt is eléget egy videokazettát (ha jól emlékszem, az első végén is van ilyen). Itt azonban nincs tűz a közelében, úgyhogy ahelyett, hogy egyszerűen földhöz vágná a kazettát és jól rátaposna, kirohan az erdőbe, keres benzint és úgy gyújt tüzet egy hordóban. Ez baromság. 3. Itt is vannak állatok, akik bekattannak a főszereplők közelségétől. Ha jól láttam, számítógéppel szerkesztett szarvasok. 4. SPOILER. A hölgy itt is bemászik a kútba. Itt most elkezd felfelé mászni, a rusnya kislány meg követi, és a jelenet végén már a gonosz már el is bukik, mivel fejberúgja őt, a kút tetejét meg ráhúzza. Ennyi lett volna Samara ereje? 5. Itt is van egy bizarr videó, aminek képkockái értelmet nyernek. Illetve itt nem sokat. 6. Itt is van egy bekattant családtag. 7. Itt is bizarr dolgok történnek, ha saját magunkat fotózzuk. 8. Itt is van egy hapi, akit pozitív hősként próbálnak behozni, aztán gyorsan megölik. Ez mind működött az elős részben, mert akkor spontánnak tűnt - itt csak felolvasták a receptet. Ráadásul pedig: egyetlen új horrormotívumot sem tudtak felsorakoztatni (gondolok az első részben a csöpögő kilincsre vagy éppen a fekete folyadékra, ami a telefonból jön); Naomi Watts ugyanolyan boldogan kezdi ezt a filmet, mint az első részt, mintha SPOILER nem kellett volna látnia az ex-férje hulláját; plusz fura, hogy pont ő az, aki él és virul, holott bármelyik kiscsaj, aki feltűnik, rögtön megnémul vagy bekattan egy kis ízelítőtől is. Azért kap hármast, mert átlagos, és mert vannak benne jó effektek, jó a zenéje, meg valami minimális kreativitás, ami abban teljesedik ki, hogy Naomi Watts úgy zuhan le a vízbe, mint Samara anyja a videón. Itt kellett volna befejezni, és akkor kap egy erős négyest. |
2009-10-17 11:19.23 |
Alan Parkernek meg kell hagyni, jó kis filmtémái vannak, olyanok, melyeket nem sokan mernének vászonra vinni. Amiket láttam, időrendi sorrendben: életkörülmények egy török börtönben; a háború és a kormány által összeroppant átlagélet; a háború elől őröltek közé menekülő fiú; vérfertőzés (mondjuk az Angyalszívben ez csak motívum); Ku-Klux-Klan, mint napjaink rasszizmusának szimbóluma. Életműnek nem rossz így sem, de hozzáadván a David Gale-t, ami ráadásul bizonyítja, hogy Parker már harminc éve tartja a szintet, elég rendes képet kapunk. Talán elhamarkodott kijelentés, de azt hiszem, hogy ez a kedvenc filmem a rendezőtől. Ordító mondanivalója van, egyetlen pillanat sem unalmas, a végén záporoznak a fordulatok. Kate Winslet nagyon jól alakítja a riporternőt, a karaktere nagyon jól ki van találva - meg ahogy átalakul a film alatt, az is érdekes. És persze Kevin Spacey, aki miatt hat csillagot érne a film, akit még nem láttam rosszul játszani, csak szar szerepekben; és tudom, már írtam valahol, de egyszerűen nem lehet elképzelni, hányféle érzelmet, gondolatot képes kifejezni anélkül, hogy bármennyit is változna az arca. Akárcsak a Közönséges bűnözőkben, itt is bármikor be tudunk dőlni neki, bármit elhiszünk, amit mond. A film két szálon játszódik - a halálraítélt David Gale visszaemlékezési és a jelen, ahol Kate Winslet elkeseredetten nyomoz - és így vannak feszült, izgalmas pillanatok is, amitől egyből túlnő egy drámán, összetettebb lesz. Például amikor a videokazetta lóg le a hotelszoba mennyezetétől. Történnek az események, és egyre fog az idő... és a végén fény derül mindenre, ami hatalmasat üt, elvégre "le kell sújtani a nagykalapáccsal" [John Doe, He7edik]... talán nem is rögtön, abban a pillanatban, amikor lepereg az utolsó képsor, inkább egy kicsit később, úgy a stáblista legvégén, amit én bármiféle mozdulat nélkül bámultam végig dermedten. Bizony, ez aztán mondanivaló a javából! És az is ijesztő, hogy egy ember milyen messzire megy el az elveiért - holott ahová eljutott, ott már le vannak szarva az elvek - no persze ez az egész attól függ, mi van Odaát. Szóval bár hozzászólások olvasása alapján fel voltam készülve valami csattanóra, közel sem gondoltam volna, hogy a szokásos ki-a-gyilkos dolog helyett többet kapok - igazságtételt. |
2009-10-16 19:21.31 |
Na ja. |
2009-10-10 12:22.42 |
Na ez elég rossz. Sokkal jobbra számítottam a "gyilkos szülők"-dolog miatt, valami torz és elmebeteg horrort a legnagyobb rémálmomról: arról, hogy az embernek pont a családjától kell félnie; azt vártam, apu és anyu vértől ázott ruhában, széles mosollyal az arcukon hívogatják a gyereket, kergetőzve a házban... hát, remélem, látok majd ilyet is. A Rémségek háza hallatlanul gagyi, egyrészt nyilvánvalóan próbálja a néző elé vetíteni a társadalmi különbségeket és hogy miylen csúnya világban élünk, másrészt pedig olyan buta motívumokat sorakozatat fel, hogy untam. Vannak jó pillanatok, de nem jellemző. Ha már ez a koncepció, egyengetni kellett volna jó sok vérrel, hogy meglegyen a kontraszt, mert egy horrorfilmben a sok-sok pénz már vajmi kevés motiváció. |
2009-10-10 11:50.07 |
Wes Craven végre kipróbálta magát a thrillerben is - és jól csinálja. Hiba valójában nincs is benne. Egy tál müzliben több a csavar, mint a történetben, de nem is ez a lényeg; épp ettől jó. Az egész egy politikus elleni merénylet körül forog, persze nem ezen van a hangsúly; a pszichopata arcú, remekül alakító Cillian Murphy egy repülőúton keresztül szadizza annak a hotelnek dolgozónőjét, ahol az említett célpont megszáll - arra akarja "rábeszélni", hogy a lakosztályát cserélje ki egy olyan szobára, ahová kényelmesebben be lehet lőni egy rakétát. A tét a lány apjának élete, kinek ajtaja előtt gonoszunk egyik kollégája álldogál türelmetlenül, hogy golyót repítsen az öreg fejébe. A helyzet feszült, izgalmas és egyáltalán nem unalmas, szóval remek szórakozás - mégis akkor a legjobb, amikor a gép végre leszáll. Cillian Murphy ámokfutása ceruzával a légzőcsövében felidéz egy-két másik filmet - amikor már otthon kergetőznek (a kedvenc pillanataim), egyenesen a Sikoly vége jutott eszembe. A legnagyobb meglepetés az, hogy nincs meglepetés - nem tér vissza a szörny egy utolsó ijesztésre. Nem is baj - ritkán látunk ilyet. Szóval remek film, nem törekszik világuralomra, hanem abban tökéletes, amit képvisel. A fiú meg tökéletes az olyan szerepekre, mint ez meg a Madárijesztő a Batmanben. |
2009-10-10 11:39.42 |
A Rémálom az Elm utcában egyértelműen bevált receptjét kicsit átírogatva, a hatásos dolgokat gagyikra cserélve Wes Craven csinált egy másolatot, egy Sokkolót. Már eltelt egy idő azóta, mióta láttam, és mégis, hiába látom minden hibáját, valamiért tetszik nekem. Az önmagához képest túl hosszúra nyúlt horror két részre osztható: miután a Rémálom kezdő kezs jelenetének rockos verziója véget ér, az egyik a sorozatgyilkos ismételt győzelme a főszereplő srác felett; miután álmában látja, hogy kinyírják a családját (hopp: ez itt szinte konkrétan a Rémálom), a cseppet sem félelmetes gonosz bácsi még a barátnőjét is elteszi láb alól (amit viszont kifejezetten sajnáltam, mert nagyon szép csaj). Aztán a villamosszékes jelenet után az egész még nagyobb marhaság lesz, és gyilkosunk össze-vissza ugrál különböző statisztákba. A sok szörnyűséghez képest, amit főszereplőnk átélt, egész jól bírja a dolgot és még néhány idióta mondata is van; a végső leszámolás meg förtelmesen gyenge. És mégis... mit mondjak? Megmagyarázhatatlan okokból, de kellemes emlék. Akár még meg is tudom nézni egyszer-kétszer. Persze el kell vonatkoztatni egy kicsit hozzá... |
2009-10-07 19:37.30 |
Nem rossz, de semmi extra. Néhol látványos, néhol vicces akciófilm, ami fél órával hosszabb, mint kellene. Brad Pittnek vannak jópofa pillanatai, a humor-részt valójában csak ő szolgáltatja, Angelina Jolie - hát, nekem a csaj mindig is elég antipatikus volt. Az film eleje a pszichiáternél jó kezdés. Az első fele pedig jobb, mint a második. És persze egyetlen golyó sem talál. Mondom, semmi extra. |
2009-10-07 19:31.37 |
Kevés olyan rendező van, akinek nincsen egy-két mélyrepülése - az alapján, amit eddig Milos Forman palettájáról láttam, azt kell mondanom, ő ilyen. Larry Flynt karrierjének bemutatása is remekül sikerült. Természetesen több egyszerű sztorinál, kézzel fogható a nagy társadalmi kérdés: mi a jobb, a korlátok ledöntése, a szabadság és az, hogy az emberek megkapják, amit akarnak, van egy olyan világ, ahol van becsület, tisztesség, és ahol gyermekeink nem látnak szexualitást minden második plakáton az utcán? Állást nem foglal, de feldobja a kérdést - mindenki döntse el, mi a maga válasza. Az viszont határozottan látszik, hogy dönt romba egy (talán) tehetséges embert mindenki más, aki nem az. Az alakítások nagyon jók: Woddy Harrelsont talán itt láttam legjobbnak, Courtney Love lenyűgözően játszik, Edward Norton viszont most csak a kötelezőt hozza. Forman életrajzi filmjeit öröm nézni - valahogy olyan hangulattal ruházza fel, amit nem lehet unni, akármilyen hosszú is a film. Végignézhetjük Larry Flynt hanyatlását és bukását - és olyan tálalásban kapjuk meg, ami minden, csak nem átlagos. |
2009-10-06 17:27.07 |
Nagyon érdekes és nagyon kegyetlen mű. Tipikusan ahhoz a nézőfajtához tartozom, aki szereti, amikor a horror végén az agyongyötört főhős jól megszorongatja a rosszfiút... de úgy tűnik, hogy ezt is szeretem. De még mennyire! Állati furcsa film. Motivációt egyáltalán nem kapunk, az egész történet nagyon életszerű. Megjelenik két srác, mintha egy homokos krikettmeccsről szalajtották volna őket, bárgyún mosolyognak, udvariaskodnak, már az elején arcon köpné őket az ember - és nem is sejtjük, hogy kezdetét vette a játék. Nekik láthatóan nincsen sok veszíteni valójuk, kifejezetten kényelmesen és kedvesen terrorizálják a filmben látható családot, fogalmunk sincs, hogy kik ők, de láthatóan remekül alszanak éjszakánként. Az operatőri munka őrjítően kegyetlen: dermedt kameraállásokban telik el akár tíz perc, hosszan időzik bármelyik szereplőn, és mintha nem is lenne igazi főszereplőnk (újabb realisztikus trükk), össze-vissza kezdi el követni a karaktereket. Vágás szinte alig, így egy csomó dologra csak tippelhetünk a hátérhangokból, és amikor végül is történik valami, azt a rendező lényegtelennek találja (ugyebár ez csak benyomás), és inkább valami mást mutatnak. Nem hittem volna, hogy a kisfiúnak annyi - annyi lett bizony, ráadásul utána még negyed óráig bámuljuk a vért a falon; persze az akció pillanatában mi a konyhában nézegetjük a két srác közül az egyiket, ahogy szendvicset készít. A feszültség végig idegőrlő, ráadásul ez a fajta rendezés hatalmas teret enged a színészeknek, akik mind, egytől egyig óriásit alakítanak (azt a két szarházit, azt hiszem, bárki agyonverte volna egy adandó alkalommal). A nézőre való kiköszöngetés, valamint a távkapcsolós jelenet pedig kiemeli a hasonló művek közül is, látjuk, mennyivel több ez önmagánál, hogy gúnyolódik, parodizál. Nagyon gonosz. Mondanom sem kell, a vége nem happy end, jön a következő család - ki tudja,mennyi volt eddig, és mennyi lesz vég? Egyszóval csillagos ötös - utóiratképpen meg annyit, hogy a zenéje nagyon elmebeteg. |
2009-10-06 16:38.35 |
Ja, tényleg, kösz. Szegénynek csomó ilyen kétmondatos szerepe van... |
2009-10-06 16:36.13 |
Drága vagy, de azt hiszem, befolyás nélkül is nyilváníthatok véleményt. Szeretem a szubjektivitás jogát (elvégre itt véleményezésről van szó) és boldogan élek vele. Folytatnám, de a többi már közhely. |
2009-10-04 09:49.16 |
Jaj, pfuj! A legundorítóbb fosadék, ami valaha kikerült Craven kezei közül. Iszonyatosan rossz, halálosan unalmas, rettenetesen gagyi, szó szerint nézhetetlen. Végig számoltam vissza a perceket. Semmi technika, csak idióta jelmezek, ráadásul még kreativitás sincs ebben, egyszóval az egyetlen potenciális értéke, a vizualitás még alacsonyabb színvonalon van, mint a szörnyű szar forgatókönyv. A színészekről már nem i mondok semmit... |
2009-10-03 10:35.14 |
Hát nem jó film, de valahogy én el tudtam nézni. Persze, sok művészet nincs benne, a színészek szörnyűek, teli van elcsépelt, unalmas, gagyi és fura dolgokkal, ennek ellenére van benne valami, ami egy kicsit a Sikolyra emlékeztetett (gondolom, Craven és Williamson összejátszása), ami abban teljesedik ki, amikor a panoptikumban(?) hirtelen előugrik Christina Ricci kollégája - ahogyan a hirtelen hangeffekt a tök ártatlan szereplők megjelenésénél, ez a hangulatos mindenki-gyanús-dolog is jót tesz neki - persze közel sem olyan mesteri, mint a Sikoly végén, ráadásul rengeteg az üresjárat, több csavar kellett volna bele, még ha ettől értelmetlenné is válik. Szóval ezt még elnéztem, meg azért a mesternek sok ennél szarabb munkája is van, úgyhogy egyszernézős. |
2009-10-03 10:29.48 |
Erre ugyanaz áll fenn, mint amit az Utolsó ház balráról gondolok - hogy elavult. Azért Wes Craven nem operál (legalábbis korai műveiben még nem) olyan mesteri rendezői fogásokkal, mint mondjuk Carpenter a Halloweennél, szóval tulajdonképpen csak a terror miatt kéne félnünk, azonban ez ennyi idő múltával már nem igazán terror, éppen csak gyakorlat a Rémálom az Elm utcában előtt... persze ez csak egyéni véleményem. Négyest azért kap, mert azért mégiscsak felállított egy remek sztorit egy jó ötletből, ami néhol izgalmas - és majd később, a remake-ben nagyon is -; mert jól van megcsinálva a vége és mert azért a második felében a csúnyácska gonoszok is kapnak egy-két pofont. A színészek semmit nem csinálnak, a zene idegesítő. De maga a történet tényleg nem rossz, és ha nem lenne feldolgozása, még többre is tartanám. sajnos azonban a technika fontos tényező, és abban igencsak alacsony a kreativitás. |
2009-10-03 10:21.48 |
Abból az alkalomból, hogy ismét megnéztem (ha jól számolom, ez volt a hatodik alkalom), gondoltam, akár véleményt is formálhatok a Tégláról. Jó sok vélemény van róla, igen vegyesek. A film kapcsán a csapból is az folyik, hogy mennyire nem érdemelte meg az Oscar-díjakat, és hogy a szobrocska csak vigaszdíj a mesternek, amiért korábbi munkáiért még nem gyűjtött be egyet se - talán igaz. Mondják, hogy az eredeti jobb, és hogy mint remake ez semmi újat nem tud bemutatni - lehet. nem láttam az eredetit, nem tudom, hogy fogom-e. Én annyit tudok, hogy ez a kedvenc filmem Scorsese-től, ami pedig igen nagy szó, olyan filmjei után, mint a Taxisofőr, a Casino, a Krisztus utolsó megkísértése satöbbi. Nem állítom, hogy a legjobb, de hogy ez fogott meg a legjobban, az biztos. Kezdve már a kézzel fogható kritikával napjaink tisztességéről és becsületéről, végig az egész film alatt (ami nagyon erős gondolat, és hát végig minden erről szól), mindent tökéletesnek találok benne. Két és fél óra? Fel sem tűnik. A színészi játék fantasztikus. Már elég régóta vártam, hogy Jack Nicholson kapjon egy ilyen szerepet. Tökéletes. Óriási. Leonardo DiCapriót egyre jobban megbecsülöm, Mark Wahlberg is hibátlan, jó nézni. A kisebb mellékszerepekben is remek színészek. A zene remekül passzol és nagyon jó, a vágások nagyon tetszenek, és az egész teli van érzelmekkel, fordulatokkal - a végén már minden karakternek elég összetett motivációja van, és mindenki hazudik, mindenki szerepet játszik, na nekem ilyen egy 'hazugságok hálója'. Hamarosan megtudjuk, hogy a tégla-kettősség (DiCaprio és Matt Damon) nem az összes szennyes, amin megfordul a kamera, itt már mindenki be van építve, csak ki tudja, miért. Minden részletes, igényes, kidolgozott (jó, persze, teli van bakikkal), a forgatókönyv remek, ahogyan itt fröccsen a legjobban az agyvelő is (van is rá lehetőség, hogy ezt a tudást megvillogtassák). Egyfajta gonosz humor jelenik meg akkor, amikor Martin Sheen épp Leo orra előtt 'érkezik meg' a háztetőről, ez azt a spontanitást is jelképezi, hogy a stáb milyen könnyen dobálózik a karakterek életével, ettől olyan realisztikus lesz, bár igaz, attól még messze van - de hát épp ez a lényeg. Ez a társadalom utópisztikus hatást kelt, akár a jövőben játszódhatna, és mondogassuk csak magunknak azt, hogy manapság még nem ilyen minden. Jack Nicholson utolsó jelenete (zárván a felülnézetből filmezett markolóval) gyönyörű, csordultig van fájdalommal - elvégre Sullivan kisgyerekkorától kezdve, egész életét ennek a gengszternek szentelte, képes lett volna meghalni érte, azonfelül, hogy csak úgy fejbekapott volna egy-két zsarut, maga is beállt közéjük, csak hogy információt szolgáltasson az öregnek, akire talán mint apjára is tekinthetett - és ekkor rájön, hogy minden, amiben felnőtt, az egész hazugság. Costello köp az FBI-nak, egyszóval tönkretesz mindent, amiben ő eddig hitt... ismerősi körömből sokan mondogatják, hogy a vége nem jó, de nem értek velük egyet - szerintem így tökéletes, ráadásul Leo a liftben ismét eszünkbe juttatja, hogy bizony nem minden filmben szuperhős a főszereplő. A legutolsó képsor végén egy patkány fut el előttünk - és ez ki is mond mindent, amit láttunk. Hopp, a világ, amiben többé nincs rendőr és bűnöző, jó és rossz, fekete és fehér, de még csak tisztesség sincs, mindenki gyáva, mindenki menekül önmaga és mások elől. Ismét elismerés a színészeknek - ezek végre elég összetett szerepek. Na, mindegy... tökéletes munka, bárhányszor megnézem, személyes kedvencem. |
2009-09-28 18:58.58 |
Nagyon remélem, hogy a negyedik rész végén Neve Campbell lesz a gyilkos... ha már ennyit vártam a folytatásra, nem akarom végignézni, ahogy valami gagyi fordulattal elcseszik... |
2009-09-26 15:58.21 |
Tetszett. Antonio Banderast egyébként nemigen szeretem, itt volt a legjobb; és mivel mindenki azt hajtogatja, hogy Rodriguez mennyire tökéletes rendező és Tarantinóval méregetik össze egyfojtában, kicsit kínos, hogy ezelőtt csak a szar gyerekfilmjeit láttam. Ennek viszont igazán van stílusa: nem csak az izgalmas, véres és néha humoros lövöldözésekben, hanem az érdekes, elhalványuló figurás vágásokkal, ami angyon tetszett. A gitártok bizony klasszikus; nem tudom viszont, hogy gáz-e, ha én nem láttam az El Mariachit... ha végül is ötöst adok (még jó, hogy itt lehet csillagot változtatni), akkor azt steve Buscemi kezdő jelenetéért teszem, ami a legjobb rész (mellesleg az ő beszámolójában ábrázolt Banderas karaktere még jobb volt, mint a valódi, egy ilyen szörnyeteget néznék meg filmen az ő arcával); hiába, Buscemit még soha nem láttam hibázni, nagy kedvencem - bár azt hiszem, sok más nézőnek is. Az akciók jók, nem spórolnak a vörös festékkel, Salma Hayek a tükörbe nézve tutira nem panaszkodhat, és minden a helyén van. Még ha nem is az én stílusom ez a fajta film, nagyon tetszett. Gratula. |
2009-09-26 15:49.48 |
Ez egy erős kettes, és ezzel mindent elmondtam. Azt hinné az ember Romaerót olvasva, hogy legalább vér lesz, de ebbe vizuálisan egy csepp sincs - ha pedig lélektani brutalitást várunk, egy romantikus filmben nagyobb eredményre számíthatunk. Erőltetett gagyi, akármennyire is szimpatikus az alapötlet meg a borító. Enyhén nézhetetlen. |
2009-09-26 13:44.36 |
Hihetetlen, hogy újra és újra el tudják adni ugyanazt. Színt vitt volna a filmbe, ha a kínai csaj egy stukkerral fejbekapja a két főszereplő lányt a végén az "ezt még megbánjátok"-mondat után... hát, mindegy. Ugyanolyan szar, mint a többi, és elnézést azoktól, akik ezért meg a többiért is rajonganak. Nekem meg le kéne szoknom arról, hogy az összeset megnézem. |
2009-09-24 15:46.53 |
Erről nem fogunk vitatkozni...:) Csak hangot adok naggyon határozott véleményemnek. Csupasz pisztoly meg ez? Hááát... nem mondok semmit. |
2009-09-18 21:53.12 |
Hát én is még júliusban néztem... az biztos, hogy a film gondolatokat ébreszt. |
2009-09-18 19:06.57 |
Lenyűgöző erejű alkotás, Edward Norton tökéletes alakításával a főszerepben. A téma elég kényes, nem is látni borzasztóan sok hasonlót, óvatosan kell vinni a dolgokat, nehogy átessünk a ló valamelyik oldalára - ugyanis se egy túl szirupos mozi, sem pedig egy náci propagandafilm nem felel meg annak, amit ebből kihozhattak és kihoztak. Néha kifejezetten durva (az a járdás rész nagyon kemény), egyébként pedig egyszerre tragikus és gyönyörű, a cselekményvezetés lenyűgöző, a két szálon futó szerep és történet hibátlanul van bemutatva. A férfi személyiségváltozása is remek. Meg aztán nem semmi Edward Nortonon tetovált horogkeresztet látni, mellesleg ki is gyúrta magát a szerephez. Edward Furlong is nagyszerű, ketten remek kikapcsolódást nyújtanak - ami mellesleg gondolatokban sem szűkölködik. Az erkölcsi mondanivaló abban teljesedik ki, hogy bemutatja a "másik oldalt" is - a családi vita az asztalnál Derek elvei, majd kirohanása... zseniális. A vége pedig sokkoló és megrázó. Tényleg gyönyörű film, nem véletlenül toplistás darab - Nortonnak kijárt volna az az Oscar, és végre van valami, amin elgondolkozhatunk. |
2009-09-18 18:13.51 |
Na ő meg a kedvenc színészem. Az arcszerkezete a kedvencem - néha elfog a huncut vágy, hogy tarkón csapjam egy lapáttal. De a Hajlakkban jó volt a frizurája. |
2009-09-18 18:09.15 |
Hát mit mondjak. Imádom. |
2009-09-18 18:00.58 |
Charlie Kaufman hűdebizarr forgatókönyve talán nem annyira hűdebizarr, mint a John Malkovich-menet, de azért kétségtelen, hogy eléggé. Itt rugalmasabban el tudjuk fogadni a dolgokat - itt maga Kaufman a főszereplő karakter Nicolas Cage remek alakításában, aki arról ír, hogy éppen ír valamiről, amiben magáról ír, mert más nem jut eszébe. Az írói válság kemény dolog, főleg ilyen nagyon fura körülmények között, a megfilmesítendő könyv ugyanis szinte csak virágokról szól - meg Meryl Streepről, aki riportert készít a fickóval, aki virágokat gyűjt (vagy ilyesmi). A film tele van mondanivalóval, elgondolkodtató pillanatok minden jelenetben, ráadásul jó tudni, hogy Kaufmannak van egy "kis" önkritikája is. Ja, és Nicolas Cage-nek van egy ikertestvére is, Nicolas Cage - és itt egy olyan ikerpárt láthatunk, akik nem játszanak rá a szellemi különbségekre, így még jobb. Bármi jön a filmben, elfogadjuk, pedig van itt a sorozatos déja vu-érzés, hosszabbnál hosszabb és hihetetlenül lassú, töprengős jelenetek, miegymás - ezek ellenére mégsem lehet egyértelműen egy szimpla drámának nevezni a művet, melynek az utolsó része egy kicsit felgyorsul - igaz, ezt sajnáltam, nekem jobban tetszett volna egy ennél erősebb elmerülése a karakternek pusztán saját magába. Így sem rossz persze, csak úgy éreztem, valami hiányzik. Mindenesetre elég bekattant filmet kapunk, és nem a humoros, hanem inkább egyfajta betegesen evidens látószöggel - akármi történt, semmi nem tudott meglepni. Lehet, hogy mint néző én kattantam be a negyven darab, vegyesen férfinak és nőnek öltözött John Malkovich látványától, és már magától értetődőnek érzem az efféle dolgokat. |