Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Azt beszélik - SuperTV2, 15:45 |
Hunter Killer küldetés - Filmbox Premium, 16:05 |
Szenzációs ajánlat - Film Mánia, 16:10 |
Sejtcserés támadás - Film Café, 16:40 |
Időről időre - Prime, 16:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sherilyn Fenn (60) |
Rachelle LeFevre (46) |
Brian Krause (56) |
Tony Leung Ka Fai (67) |
Linus Roache (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Társ - Vélemények |
2022-es választás |
Mit hallgatsz most? |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Ronald Reagan - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Egy zuhanás anatómiája |
Meredith Hagner |
2009-11-15 11:47.33 |
A Maszk
Dumb és Dumber Sziki-szökevény Lesz ez még így se Igazából szerelem Különben dühbe jövünk Halálos temetés Gyalog Galopp Brian élete Na most ennyi jutott eszembe. |
2009-11-14 21:15.26 |
Az első néhány sor kapcsán utólag: korrigálom, a 300-nak csak írója volt. |
2009-11-14 20:16.48 |
Nem baj a feldolgozás, de nem elég csak utánozni az eredetit (persze akkor megfelel, ha az adott film csak a korhoz kötött technika miatt jelentős, a technika pedig elavul, mint tudjuk); jót tesz, ha azért hozzátesznek saját kreativitásból. Van egy csomó remake, ami szerintem elérte az eredeti mű szintjét; ilyen például a Sötét Lovag vagy a Texasi láncfűrészes. És van, ami túlszárnyalta (Sziklák szeme, Az utolsó ház balra). Egy csomó filmből csak az újat láttam - a Téglából például, de még a régi Legyet meg a Ringut sem láttam, mert az újak ismertebbek, talán népszerűbbek (a Körnél pedig már a remake topikjába leírtam az indokom). És van egy csomó baromság, amibe bele se kellett volna fogni, például az Ómen. Szóval el kell csípni a jókat. |
2009-11-14 19:52.53 |
Szörnyen gagyi film, nagyon utálom, pedig még valami klasszra számítottam, amikor a megjelenéskor megvettem. Az alapötlet jó, de nem használják ki - és ennyit pozitívumokról. Rossz színészek, rossz poénok, rossz szövegek, vígjátéknak ízléstelen, horrornak unalmas - eszméletlen gyenge, már le is vettem a polcról, és beraktam valami olyan helyre, ahol nem szúrja a szemet. Nem ajánlom. |
2009-11-14 18:24.45 |
Jó kis régebbi horror-vígjáték, van benne épp elég vér, a zombik is jók. Az eleje viszont nem jó, hanem zseniális: ahogy összehozták egyszerre a lezuhanó 'meteort' (egyébként a meteor-dolog egy az egyben megjelenik majd a Gyilkos bohócok a világűrből-ben) a baltás gyilkossal... nagyon-nagyon jó, kár, hogy aztán egyszerűbb lesz a sztori. A Night of the creeps-t még egy napon néztem a Return of the living dead-del. Aznap jó napom volt... |
2009-11-14 17:34.36 |
Simán lehetett volna szar film az alapötlet alapján, de szerencsére jól hozták össze Freddy bunyóját Jason ellen. Kicsit szentségtörőnek hangozhat a gondolat, hogy összemixelnek két legendát, de nagyon nem voltak vészesek az ebből adódó ütközések, szóval szépen megoldották. A harc kimenetelét lehet sejteni - persze, hogy nem fogják lejáratni egyik srácot sem, szóval nem volt meglepetés. Nem tudtam, eközben hogy fog folyni vér is, de szerencsére az emberek is kapnak rendesen, néha egyszerre két oldalról is... Jasonnek nincs sok mondanivalója, próbálják kicsit felé billenteni a nézőt, de engem a csúnya kisgyerek döglődése így, ebben a formában nem hatott meg, szóval továbbra is pártatlan vagyok, vagy ha mégsem, akkor a Freddy-zászlót lengetem, mert ebben is voltak jó kis poénok, szóval klasszul kiegyenlítette a mérleget - merthogy a Péntek 13 részek nem nagyon hagynak időt arra, hogy a néző egyszer-kétszer kellemesen elmosolyodjon, míg a Rémálom az Elm utcában mindig is egy könnyebb sorozat volt. Szóval így együtt nagyon jó. Folyik rendesen a festék, a halálok jók, a csaták is elmennek, a végső leszámolásban csak az nem tetszett, hogy Freddy is a vízbe esik, holott ő ugyebár a tüzet nem bírja a film szerint. A legvégéről nem hiányozhat a jól ismert poén, és ki tudja, lehet, hogy lesz második rész - mondjuk tökmindegy, nagyon hamar úgysem fog még kihalni a két fickó... |
2009-11-14 12:52.11 |
SPOILEREK. Sokáig nem néztem meg (na, egészen pontosan négy-öt évig); főleg azért nem, mert a 300 szörnyű csalódás volt számomra (a frissen elkészült Spiritet még nem láttam, de én már a plakátja alapján meg tudom jósolni, milyen a film), szóval Frank Miller rendezői pályafutása nem indult szépen nálam. Végül is Rodriguez és Tarantino jelenléte győzött meg, úgyhogy sutty - megnéztem. És tetszett. Nem mondom, hogy a legjobb film, amit valaha láttam, de azért fel lehet fogni, hogy mit akar ábrázolni - volt alkalmam belelapozni a képregénybe, amit prímán ad vissza, néhol pontosan ugyanazokkal a képekkel, meg egyfajta nosztalgikus ábrázolás is látszik a régi filmekre utalva - ahogy például Bruce Willis az elején vezeti a kocsit, az direkt hihetetlen gagyin néz ki. Ja, igen, a színészek; igen szép egy stábot hoztak össze. És mindenki nagyon jó. Szerintem a legjobb Benicio Del Toro volt (eddig talán négy filmben láttam, és abból háromban egy hülyét alakít, akit kinyírnak), de mindenki kitett magáért. Mickey Rourkey-ről nem is tudtam, hogy ő Marv, a hangja nagyon jó - meg akkor mégsem volt annyira süllyesztőben, én azt hittem, a Pankrátor valami évtizedes hallgatás utáni visszatérés. Willis nem rossz, Clive Owen sem, Jessica Alba színészi játéka kimerül abban a remek táncban, amit előad, Brittany Murphynek meg imádom a hangját. Aki még nagyon nagy választás volt, az Elijah Wood... na az a karakter valami hihetetlenül beteg. A színek jól vannak kezelve (ahol vannak), a díszletek meg talán mind számítógéppel lettek csinálva, mindenesetre nagyon jól néz ki. Az összhangulat kellemesen nyomasztó - nekem beugrott Gotham City is, hiába, ezek a képregényesek szeretik a lelombozó nagyvárosokat. A történetfelépítés teljesen jó, több történet van összeépítve, az egészben direkt nincs indoklás, sem motiváció, szóval olyan, mint valami mese. Na mindegy - nagyon élveztem. |
2009-11-14 12:35.22 |
Ha valamire rá lehet jönni a Dög című filmből, az az, hogy soha ne bízzuk el magunkat, ne tartsunk lelkesítő beszédet, ne adjuk fel és ne higgyük, hogy már megúsztuk, vagy ha mégis, hát ne álljunk közel a falhoz vagy ne feküdjünk a padlón, mert itt mindig annak a hasából ugrik ki valami ocsmány szörnykéz, akin hosszan időz a kamera és valami baromságot mond... inkább horror, mint vígjáték, bár egyfajta idióta hangulat azért belengi a forgatókönyvi fordulatokat, a szereplők bemutatása pedig határozottan komédiával indít - szerencse, hogy nem abban a sorrendben fogynak el az emberek, ahogy azt a képernyőn kimerevedő szöveg feltételezi. A karakterek néha kicsit kidolgozatlanok, márpedig főleg rajtuk múlna egy ilyen témájú film, de legalább vér meg gusztustalanság sok van, és azokat a kis (illetve néha nagy) szarokat kifejezetten lehet gyűlölni. Az alapötlet ugyebár egy csomó feszültséget fel tud halmozni, később erre épült fel a King-féle Köd is, van is néhány izgalmas rész, például amikor a billiárdos fickó fent próbál eljutni a rádióhoz. A film nagy erénye, hogy tök váratlan szereplőkkel kezdik a vérengzést, szóval nem az fogy el, akit várnánk - a többinél már viszont lehet tudni, ezt a hsz elején leírtam. Viszont egy kicsit (de csak egy kicsit) zavart, hogy a szörnyek elég kanosak voltak, szóval a vígjátéki perverziót talán nem kellett volna erről a térről benyomni, de hát mindegy. A vége nem rossz, van még egy slusszpoén. Ami még sok volt talán, az a kamera meg a vágás, én kisebb 'forgatási káoszban' is elnéztem volna az akciókat. De jópofa. |
2009-11-14 12:23.32 |
Ne haragudj meg, de az Utolsó ház az balra van, nem jobbra. |
2009-11-11 20:11.26 |
Az én kedvencem az Álmatlanság, de nem ez a legjobb filmje. |
2009-11-11 19:41.02 |
Jó érzés, amikor az ember útjába akad valami igazán szép munka. Egy halom érzelmet elindított bennem, és azt hiszem, ami erre képes, az elég sok mindent megtesz. Úgy értem... olyan múvikat bámulunk végig, amiket teljesen leszarunk, szóval nem árt egy-két adag a lélekre, hogy azért tudjuk, vannak érzéseink - anélkül, hogy mindez megtörténne. Szóval ha nem is könnyfakasztó, de torokszorító pillanatokban gazdag a Cserbenhagyás, amit lassú, drámai, de ugyanakkor minden ízében feszült történetvezetés és fantasztikus színészi játék kísér; Joaquin Phoenix fejét fel sem ismertem a szakáll mögött (mondjuk erre rájátszott a szinkronhangja is), Mark Fuffalo hihetetlen profi. A legérdekesebb a film vége; SPOILER így kell elérni, hogy vér, bosszú satöbbi nélkül is erőteljes érzelmeket váltsunk ki az emberből, tökéletes lezárás. Végig lekötött, a legtöbb filmmel ellentétben, mait nézek, egyszer sem pillantottam az órára, hogy vajon mennyi szabadidőm marad még utána és az egész tényleg felkavaró, ráadásul prímán tükrözi az emberi lelket, feltehetően a valóságban is ilyeneken mennek keresztül az érintettek (itt nem a csomagtartós-pisztolyos részre gondolok, hanem a szellemiekre). Nagyon jó film, és örülök, hogy megnéztem (azt hiszem, végül Az utolsó szamuráj hsz-e vett rá). Tetszett. |
2009-11-11 19:23.42 |
Pfuj, de gyenge. Pedig igyekeztem jóindulatúan hozzáállni... először is például kikerestem a pozitívumait. Például: a főszereplő csaj dug. Ez horrorfilmben kis híján úttörőnek hangzik, gondolom, mindenki tudja a szűz főszereplő tini fogalmát, de egyébként is csak ritkán térnek ki rá. Utóbb kiderült: ez benne a nagy csel. Így már elég érdektelen. Aztán: csomó klassz cucc van benne. Például a tükrös részek... ó, jaj, ne, ilyet már láttam máshol is. Na de ott van a megfordított fejű szélütött hapsi... ó, a fenébe, ezt kétszer is láttam: egyrészt John Carpenter 'Az őrület torkában' címmel ellátott művében, de még mintha Linda Blair is lenyomta volna ezt a számot a lépcsőn az Ördögűzőben. Ha már Ördögűző, várjuk csak... de hát itt is ördögűzés van, Gary Oldman, a rabbi és egy fekete pap segítségével, akiknek első közös jelenetük egy kosárpályán van... basszus, ez meg tök úgy hangzik, mint az Ég velünk...:) Lépjünk tovább. Vannak benne jó technikák... oké, ez igaz. Az a kissrác, akivel a hölgy segge mellett reklámozzák a filmet, nagyjából öt percet szerepel, jól összevágva, szövege nincs sok, és nem is nagyon értjük, hogy miért van itt és hirtelen kiakadó állkapcsával meg még mittuménmivel miért hagy már minket, nézőket inkább aludni. Van egy klassz kis alapötlet... - dehogyis. Ez tömény baromság és szart sem ér. Ott van a király rendezés... na ja. Meg a nagymamám is királyul tud rendezni, de mégsem kapott még olyan kényelmes kis széket, amire rá van írva a neve. Hát ez van. Ja igen, és ott van a főszereplő lány, aki biztos nagyon jól néz ki... basszus, az egyetlen lehetséges pozitívumot meg a személyes ízlésem rombolja szét, nekem ugyanis nem jött be. Sok jó tulajdonsága után az értékelés: az egyszernézős túl erős jelző. Mondjuk inkább, hogy háromnegyedszer. |
2009-11-11 19:06.57 |
Jobb volt, mint amire számítottam, de ez azért kevés. Amelyik ember azt állítja, hogy a Nem fogadott hívás egy eredeti film, azt lelövöm. A telefon mint civilizációs státuszszimbólum kedvelt trükkje a horrornak, kezdve az Ismeretlen hívással, a Sikolyban is ugyebár van egy kis szerepe, meg persze a Körben hogy máshogy is dumálnák meg Samarával azt a randit következő héten - tény, a posta kiment a divatból. És most nem is beszélek a azokról a lényegtelenebb tucatfilmekről, ahol szintén minden kiscsaj rémülten szorongatja a maroktelefonját. Itt fulladt ki a zseniális alapötlet, de hát a japcsik (vagy kik) sem tudhatnak mindenről, maximum a kis buta amerikai feldolgozó filmrendezők, akiknek sikerül századjára eladni ugyanazt, már ha sikerül. A film kísértettörténet, szóval pontosan azt kapjuk, amire számítunk: pixeles, a hangkeverők munkájával kísért hirtelen ide-oda teleportáló cuccokat, akiknél még én is félelmetesebb vagyok (most nem fogok belinkelni önarcképet, de higgyétek el, tök ártatlan fejem van). Az unásig ismert trükköket először az említett Végső állomás, később pusztán a Kör fílingjével támogatták; a végeredmény nem vészes, de a déja vu fennáll, mert olyan, mint a Kör nyomorék kisöccse. A szellemtörténet megvan, valami értelmetlen ok miatt fogynak a szereplők (persze ez nem baj; a Rémálom az Elm utcában című műben például tökmindegy, mi értelme van a filmnek, de az viszont elég más tészta), ismétlődő motívumok, a főszereplő személyes flashbackjei kísértenek minket, ahogy tudnak. A technikák néha jók, néha nem. A végére belevisznek egy kis színt (ez tényleg olyan, mint a Körben) és ez nem rossz, az például jó ötlet, ahogy a rendőr kinéz a kukucskálólyukon. Egyébként ennyi. Utálatot nem keltett bennem, szóval el tudtam nézni - a legjobb szó az, hogy 'átlagos'. |
2009-11-11 13:54.06 |
SPOILEREK. A texasi láncfűrészes mészárlásnak elég sok része van (azt hiszem, az eredeti klasszikus hivatalos második részének nincs is adatlapja a Katalóguson), szóval néha nehéz eldönteni, hogy folytatódik vagy épül a történet - ez a darab éppen a 2003-as történetfeldolgozás folytatása/előzménye, szóval azzal áll összefüggésben; hiába a más idősík, az utalások a másikra összekapcsolják a kettőt. Tulajdonképpen nem rossz - ami megfigyelhető, hogy sokkal brutálisabb és naturálisabb, de ezt nem mondanám feltétlenül pozitívumnak, bár az biztos, hogy adott egy löketet az élményhez. Az utólag készített előzményfilmek egyetlen óriási hibája az, hogy tudjuk, mi lesz a vége, szóval eleve lehetetlen, hogy az alkotók egy kerek művet csapjanak az asztalra - talán ez érvényesül itt is, mert én a szereplők helyében a vége felé mindenképpen kinyírtam volna legalább a dagadt nőt (engem ő idegesít a legjobban), csak sajnos tudtam, hogy még van neki hátra jó sok idő. A Texasi láncfűrészes szálait, például a seriff fogait vagy a nagypapa lábait azért jól elvarrogatták, ez jól sikerült. Bőrpofa itt még csak Műbőrpofa (vagy Vászonpofa - már nem tudom, mit hordott a film felén keresztül), igen fenyegető alak, de az nagyon nagy piros pont, hogy a film feléig szinte egyáltalán nem akciózik, legalábbis nem a főszereplő srácokkal, így a seriff is érvényesül, bár itt meg őt tették nagyon előtérbe, én szentül hittem, hogy a nagypapa is valami szadista. A vér folyik, a technikák jók, valakit átvágnak, valakinek kiugrik a gyomrából a zümmögő gépezet, valakinek a torka csurog el, ráadásul mindezt mutatják, szóval azért le kell tenni egy pillanatra a homokozólapátot, ha meg akarunk kapaszkodni a fotel szélében - befostós, na, ez a lényeg. A hangulat is megvan, de ezt valahogy a másikban azért jobban hozták. Amiért még gratula, hogy felhasználtak az eredetiből olyan dolgokat, amiket a feldolgozás nem alkalmazott - mint az ebédjelenet, amelyben egyértelműen kiderül, hogy itt bizony tányéron vannak a statiszták meg az üldözési jelenet a bizonyos láncfűrésszel - igaz, itt levágták a második felét is meg a csajt is...:) Ami még hatalmas erőssége, az a remek filmzene, ami külön élmény volt, viszont én jobban bírom azokat a vérengzéseket (legalábbis ennél a sorozatnál), ahol több az utalás és vágás, és kevesebb a premier plán pancsolás az átlyukasztott testekben, mert ha már a kultklasszikus címe is egyértelműen egy naturálisan borzalmas horror-idiótaság (márpedig Tobe Hoppernek biztos volt humorérzéke), legalább a megvalósításban hagyjanak levegőt az embernek. De nagyon is nézhető film, többször is próbálkozhat vele az ember. Csa aztán ne járjon úgy a kedves néző, hogy soha többet nem mer kimenni a szerszámoskamrába... |
2009-11-10 16:58.54 |
Az általam Paradise Lost címmel nézett horrorról azt olvastam a lemezborítóján, hogy "jobb, mint a Motel". Akárki véleménye is volt ez - nem igaz. A legnagyobb hiba az, hogy ez a film rosszul van megrendezve. Persze vannak még gondok, például a fényekkel meg a zenével, de ez a legkiemelkedőbb, mert még ha volt is egy-két jó ötletük az alkotóknak, könnyen elfolyik a kezük között. Az alapsztoriból sokkal többet ki lehetett volna hozni - szóval egy jó ötlet, pokollá alakítani a paradicsomot, de ehhez nagyobb kontraszt kellett volna például, meg kevesebb háttérismeret, gonoszul telefonálgató brazil pultoscsaj kihagyása meg hasonlók, hogy legalább rejtélyes legyen az elején. A vérrel nincs gond, de nem túl sok, a feszültség túl kevés, izgalom nincs, szenvedély szintén nulla; amikor a csávó a végén kővel csapkodta a főgonosz ürge fejét, az elsülhetett volna jól is, de sajna nem így lett... a többit is alaposabban, igényesebben kellett volna kidolgozni. Kereken annyi, hogy mind a Motelt, mind a Halálos kitérőt alulmúlja - ha már ezt a két példát hozták fel többen alattam. Egyszernézős. |
2009-11-09 17:55.05 |
Ezt mind elfogadom, csak nem értek vele egyet. |
2009-11-08 12:10.19 |
A spanyol horrorokról eddig az jött le nekem, hogy többre értékelik a szebb, drámaibb elemeket, mint a vérengzést. Ezzel nincs is semmi baj, de megnéztem a Más világot, megnéztem az Árvaházat, és az Ördöggerinc ezeknél azért gyengébb volt. Van egy csomó mondanivalója a filmnek - már a háború borzalmait is beviszi a filmbe, de erkölcsi tanítást is kaphatunk. Félelmetesnek nem mondanám, inkább csak érdekes; a szellemfiú nem rossz, de most ez túl lightos volt ahhoz, hogy a mélyebb érzelmek mellé a borzalom is beérjen. A vége jó, a helyszín szép, a színészek elmennek, és azt hiszem, a zene is szép volt - szóval szép munka, de közel sem lett a kedvencem. |
2009-11-08 12:06.31 |
Nyolcvanegy mondhatni a farkasember éve volt, már amennyiben ezt meg az Amerikai farkasembert Londoban, szóval két igen jó filmet nézünk - ugyan azóta már vagy százat kinyomtak moziba vagy DVD-re, nagyon sok maradandót nem igazán mutattak fel azóta sem. Az Amerikai farkasember inkább az alapokhoz nyúlt vissza, az átváltozásról, a végzetről, a hagyományos dolgokról beszélt; az Üvöltés ebben a tekintetben inkább modernebb felfogást mutat, hagyja, hogy sodródjon a történet, hiszen az alapokat már úgyis tudjuk. Nem is ebben van a hiba, hanem valahogy nem elég erős a másikhoz képest (még akkor is, ha ebben jobbak a már kialakult szörnyetegek). Bár az alapötlet, tehát a csavar a végén nem rossz, több helyen lehetett unni, vagy legalábbis elgyengült a történetvezetés, szóval vannak hiányosságai. Viszont vannak benne nagyon jó jelenetek, meg úgy összességében egész izgalmas. De hát nem tudom megállni, hogy a másikhoz hasonlítsam - és azért van különbség jó meg fantasztikus között. |
2009-11-08 10:51.21 |
A másik filmnél is írtam, nagy a különbség - és a hozzáállás okozhat csalódást a nézőben. Mert míg Rodriguez filmje, a Terrorbolygó tökéletesen alámerül a véres, idióta trash-filmek világába, Tarantino inkább a saját szintjét tartotta, és olyat hozott össze, amit szokott. Szóval ezt úgy kell nézni, ahogy a többit. Hosszú, vágás nélküli jelenetek, remek színészi játék tulajdonképpen minden szereplő részéről, a Ponyvaregényben is bevetett külön kihangsúlyozott táncjelenet (oké, itt öltánc), összetett, nem egyszerűen fekete-fehér karakterek, és hatalmas, spontán meglepetések. Szóval ez egy vérbeli Tarantino film, azzal a különbséggel, hogy a történet egyszerűsége miatt másfél óránál tovább nem lehetett húzni. A rendezés ugyebár felsorakoztatja az ismert motívumokat, szóval erről nem is kell beszélni; míg a Kill Billben a szamuráj-filmek megidézése volt a koncepció, itt inkább a kocsikra mentek rá (meg a kocsik is rájuk). Kurt Russelt tekinthetjük főszereplőnek, az ő jellemváltozásai nagyon izgalmasak, tökéletesen alakítja a karakterét, szóval nagyon jó. Mint kiderül, erőteljesen elválasztható két fele van a történetnek; az első csapat csaj ugyan nekem jobban tetszett, mint a második, több volt a feszültség is abban a részben, viszont a másodikkal alkot egészet. Több mellékszereplő is feltűnik a Terrorbolygóból, gondolom, csak gyorsan akartak néhány kis kapcsolatot a történetek között. Rose McGowan is feltűnik - de nem nagyon-nagyon sokáig. A megszállott, perverz sorozatgyilkos története - és ez fontos - egyáltalán nem horror, csak annyira, mint mondjuk a Kutyaszorítóban, szóval a leírással ellentétben nem slasher-filmként kell nézni. A legnagyobb pillanat az a két jármű ütközése, amit többször játszanak vissza, és a hölgyeket már főszereplőnek elkönyvelő nézőt rendesen elgázolják. A második részben már nem tudtam együtt érezni a szereplőkkel, itt már igazi meseként szolgál a film, elvégre a második csapat lány úgy áll bosszút, mintha tudna az első csapatról. Ezt Kurt Russel miatt nagyon érdemes nézni, ez játéka csúcspontja, ahogy vinnyog meg szenved a kocsiban, elég erősen megkérdőjelezi a klasszikus elszánt gyilkos elszántságát, és épp ezért tud valamit Tarantino, de nagyon. Van egy kicsi vér, a párbeszédek nagyon jók, és egyszerűen jó nézni a rendezőmestert akcióban. Bezony, rajongóként mondom, legalább annyira jó a film, amennyire egyszerű. |
2009-11-08 10:30.12 |
Egészen mostanáig vonakodtam elkezdeni a Grindhouse-párost; egyrészt, mert megjelenésekor még hidegen hagyott volna, másrészt, mert semmi információt nem találtam arra, hogy melyik volt előbb és hogy mi a kapcsolat a két film között. Mert hát lássuk be, nem szokványos dolog, hogy csak úgy kiadnak egy dupla művet, és ugyebár a két név Tarantino és Rodriguez - bár kimondom, utóbbiról nincs túl jó véleményem; talán túl sok háromdés mesefilmet láttam tőle. Így utólag talán a Halálbiztost ajánlanám első megnézésre, bár az a helyzet, hogy szinte semmi kapcsolat nincs a két film között, még csak stílusában sem, hiába ez a régi-film-alapötlet. Amit egyébként Rodriguez sokkal jobban fogott meg a Terrorbolygóban. A technikai megvalósítás vérprofi, a szemcsés film nagyon visszaad egy hangulat, mely közben ugyebár ez egy tökmodern történet, meg a kép sem csúnya az említett kis foltokat leszámítva; az ál-előzetes remek trükk, még a Trópusi viharnál is bejött. Viszont így, a két film után meg kell kérdeznem, az Eli Roth készítette Hálaadás-előzetes merre van a filmekben? Azt külön megnéztem youtube-on, de filmben nem volt... mindegy. Csomó más trükköt is bevetnek, például az izgalmas résznél elszakadó filmtekercs meg még számtalan hasonló megoldás. A film maga eszméletlen trash, hihetetlen idióta dolgokat halmoznak fel benne, és gyönyörűen működnek együtt! Vér van dögivel, a számítógépes technikák cseppet sem hiányoztak. A vér jó vörös, és persze sokkal több, mint amivel lightosabb produkciónak titulálhatnánk a filmet. A forgatókönyvet telenyomták gagyi horror- és akcióklisékkel, ezeken mindig jót röhögtem, a trash-vonulat pedig ugyebár ott hág tetőfokára, amikor megjelenik a gépuuskalábú Rose McGowan - szó szerint. A csaj egyébként nem rossz színész, azt hiszem. Egyébként az a lenyűgöző Rodriguezékben, hogy szinte csak ők teszik meg, hogy akkora sztárokat, mint Bruce Willis, a legkisebb mellékszereplők közé tegyék, és ezért nagyon tisztelem őket - már hogyna van bőr a pofájukon (Willis már a Négy szobában is csak két mondatot mondott). A színészgárda mellesleg igen tekintélyes, feltűnik Tarantino (el se lehet téveszteni - jól elcsöpög nekünk) és Fergie is, az üresfejű. Nekem leginkább Josh Brolin tetszett az orvos szerepében, azt hiszem, ő nyomta a legjobban. És láthatjuk azt, amiben a két rendező mindig profi - a karakter- és történetvezetést, ami még egy ilyen vérfürdőben is déja vu-vel szolgál, és amiben ott van az igazi művészet. Hollywood meg külön pofont kapott, mert szinte mindenki meghal, akiről azt hisszük, hogy nem fog - bár főleg elvi okokból, erre a legnagyobb példa a kisfiú a kocsiban. Humorban ugyanúgy fürdőzhetünk, mint belekben - minden pillanat remek paródiája a műfajnak. Szóval egy modern mestermű. Erőteljesen ajánlom annak, aki az ilyesmit értékeli. |
2009-11-08 10:10.07 |
Dehogynem, az vagyok...:) Neki kéne esnem a fickó műveinek, csak elég tömények. Na de majd össze fog jönni... |
2009-11-07 22:55.47 |
Egyetértek. |
2009-11-07 22:34.14 |
Az előbbit olvastam, az utóbbit tervezem. A világfelfogásáról beszéltem a fickónak, a felszínességről. Az Amerikai Pszichóban a brutalitás csak mentális menekülés az értelmetlen, sznob életvitel elől, Bateman ki akar törni ugyanabból a ketrecből, amiben a Vonzás szabályai fiataljai is vergődnek, csak éppen más közegben. A tanulság: a civilizáció ostoba, felszínes, értelmetlen és az ember nem tud szabadulni tőle - a modern irodalom népszerű témája. Mellesleg nekem állatira tetszik ez a világlátás - csak a való életben nem tudnék azonosulni vele. |
2009-11-07 10:02.49 |
Kedves Béla. |
2009-11-07 09:54.14 |
Chuck Palahniuk - Láthatatlan szörnyek. Elvileg csinálják, de egyelőre semmi új hír. |
2009-11-07 09:52.51 |
Én olvastam ugyebár a tizenkettő vámpír-krónikát és ha jól tudom, ötöt a démonos szarból. Azoknak csak a borítójuk baromi jó, de az tényleg. |
2009-11-07 09:46.49 |
Owen Wilson. George Clooney (a szinkronhangjával együtt). Harrison Ford. Sylvester Stallone. Pierce Brosnan. Orlando Bloom. Madonna. Paris Hilton. Cameron Diaz. Plusz az összes tinisztár. |
2009-11-07 09:37.51 |
Amivel nem értek egyet: hogy miért csesztetik Brian De Palmát. Van egy halom legrosszabb-rendező jelölése. Szerintem meg az egyik legjobb rendező. A másik Ennio Morricone - mind a Dolognál, mind az Untouchables-nél bekapott egy jelölést. És végül Kubrick a Ragyogással. Amiért kezet fognék a zsűrivel - Eddie Murphy - Legrosszabb női mellékszereplő díj, Norbit. Igen, humorérzékük azért van. |
2009-11-07 09:33.34 |
Valóban a Hullajó az. |
2009-11-07 09:28.03 |
Én egy horrort (?) keresek, kábé hat-hét éve csíptem el belőle egyetlenegy jelenetet tévén. Talán van valami scifis beütése a dolognak. Egy férfi és egy nő (gondolom, ők a főszereplők) belépnek egy szobába, velük szemben egy hátát mutató forgószéken üldögél a haverjuk baseball-sapkában, valami egyszótagos neve lehet, szólítgatják. Amikor közelebb lépnek, talán megérintik a széket, az megfordul, és éles hanghatás mellett láthatják, hogy a srác sapkája alatt arc helyett csak egy véres üreg tátong. Gondolom, valami kiharapta onnan, de nem tudom. Na, mi ez?... |