Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Midway - Mozi+, 18:15 |
Ismeretlen férfi - AXN, 18:30 |
A szellemlovas - Viasat3, 18:45 |
Érvek és életek - Filmbox Plus, 18:45 |
Élet, vagy valami hasonló - Max4, 19:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Dredd - Idézetek |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Milyen könyvet olvasol jelenleg ? |
Mire gondolsz most? |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Vonzások |
Mia Wasikowska |
2009-03-29 12:39.20 |
Hú, de rohadt éhes vagyok... én valójában bármit megeszek, ami nem rohan el előlem, na de ha már írni kell valamit, nagyon szeretem a kínai kaját, a tésztaféléket, a mexikóit, na de megvagyok a magyar ételekkel is. Pia... nem vagyok az a részeges típus. VÍZ... |
2009-03-29 12:23.50 |
Nem tudtam, hogy ilyen topic is van... én speciel eddig három könyvet írtam, most írom a negyediket. |
2009-03-29 12:03.28 |
Nem én írtam, hogy koppintás... csak ugyanazzal a trükkel készült. Nem tartom a dolgot negatívumnak, csak közöltem, hogy egy jól bevált amerikai trükkel meghódítják az egyszerűbb nézőket (ebből most ne az jöjjön le, hogy az értőbb közönségnek nem szabad tetszenie, csak azt mondom, hogy ez a trükk az emberek jó nagy részének minden más nélkül is bejön. A Ponyvaregény egészen más tészta. Én csak azt mondom, hogy gonosz, de ügyes álomgyári trükk az emberek megríkatása, és ezzel figyelmük elaltatása a film egyéb, talán gyengébb részei iránt. |
2009-03-29 10:50.12 |
A történetet olvasva ugyan elfogott az érzés, hogy láttam már hasonlót (elvégre a Ragyogásnak nem nagyon más a lényege), viszont a film rendesen a székbe szögezett, állati feszült, izgalmas és hátborzongató volt végig (percenként rándultam össze), és birtokában van valami kegyetlen paranoia-érzésnek, ami talán a legfélelmetesebb benne. Nekem nagyon tetszett John Cusack játéka; Samuel L. Jacksonról nem mondanék semmit, mert összesen öt percet ha szerepelt. Igaz, a történet nem volt olyan bonyolult, hogy ne értsem meg (eredeti nyelven néztem, felirat nélkül), de a lehető legtöbbet hozták ki belőle. Egy-két elemibb szorongással (tériszony, klausztrofóbia) és ismétlődő motívumokkal (mondjuk az ébresztőóra) kezdtek, azután az egész átvált álom-valóság dologba, ami egyre keményebb lesz. A következő végkifejletet imádtam volna: ugyebár a magnón visszahallják a kislányt meg minden, a nő leejti a dobozt, John Cusack hosszan és sokatmondóan néz (ez az, ahogyan valójában zárul), és ekkor hirtelen a kamera besüvít a hálószobába, az éjjeliszekrényhez, aminek tetején megszólal az ébresztőórából az a folyton ismétlődő dal... úgy szerintem még keményebb lett volna. Egyébként nagyon izgalmas minden, a szomszéd házban lévő önmaga, amikor kimászik az ablakon, a szellőzőcsöves rész, az akasztófahurok megjelenése (talán egy kicsit gyengébb rész volt a vizes trükk, meg amikor havas tájnak tűnt a szoba), nem is beszélve a további kegyetlen elemekről... remek alkotás. Meg fogom még nézni jó sokszor. |
2009-03-29 10:28.22 |
Nem úgy értettem; én elfogadom a drámákat és elfogadom az érzelmeket, néha talán még elszomorodni is szeretek egy-két filmen, de lássuk be, Fincher ezt a filmet azért csinálta, hogy megríkasson egy-két nézőt (ha összejön neki), ami pedig már jó nagy lépés az Oscar felé. Az ilyen műfajú filmeket jóval tártabb karokkal várják az Akadémián, mint az egyéb filmeket (az említett Titanic abszolút befutott az ottaniaknál, de mondhatnám mondjuk a Forrest Gumpot is) - ha belegondolsz, hányszor adtak a "nem ilyen" alkotásokra díjat, tisztán látszik, hogy miért is érdemes könnyeket fakasztani, és hogy évente háromszor-négyszer mindig van egy-két olyan mű, amit (függetlenül a minőségétől, bár, elismerem, vannak nagyon jó filmek ebben a műfajban) 'szentté avatnak' a filmtörténelemben - mivel az alkotás így is, úgy is kihoz valami érzelmet az emberből. Ilyen szempontból a közönség meghatása majdhogynem olyan, mint a leggonoszabb horrorfilmek, csak amíg ott egy másik emberi érzelemre, a félelemre apellálnak, itt a már sokszor említett gyengédebb gondolatokat hozzák ki az emberből - felteszem, van olyan néző is, aki napokig bánatos vagy éppen a mennyekben érzi magát mondjuk a Benjamin Button után, ez pedig bizonyos mértékben az átlagember érzelmi befolyásolása, azt sugallja: "Elöntött a film szépsége? Akkor tetszett is, nem?" És de. |
2009-03-28 19:13.11 |
Jó alapötlet, ötletes forgatókönyv (a nagy csavar mindig jól jön), egyedi megvalósítás. Nem árt, ha valami értelme is van. Fontos a színészi játék, és az sem árt, ha egy-két sztár beugrik. Kell mozgatórugó, és egy-két érdekes, emlékezetes monológ. A filmezési technikán is el lehet csúszni, de ha túlerőltetik, akkor sem a legjobb. A technika semmiképp ne nyomja el a történetet. A befejezés pedig talán a legfontosabb - frappáns lezárással a rossz filmet is fel lehet dobni. Az jó, ha az alkotók be mernek vállalni nagyobb fordulatokat (főszereplő halála, sok vér, váratlan befejezés satöbbi). Aztán az még hasznos, ha hatással van a gondolkodásra. Van egy-két film, ami után az ember újraértékeli magában a dolgokat... |
2009-03-28 19:06.47 |
Hú, ez a hely tetszik... az a baj, hogy már minden le van írva, amit mondani tudnék. Viszont abba ne hagyjátok a felsorolást! |
2009-03-28 18:50.00 |
Csak olyan szomorú látni, hogy egyes 'közkedvelt' filmekhez hatvan topicot nyitottak, ezt a filmet pedig csak úgy csöndesen ünnepeljük. Én szívesen felsorolom minden egyes jelenetét. Csináltak már fölöslegesebb topicot. |
2009-03-28 18:46.38 |
Alantasnak csak a módszert tartom: a kedves, érzelmes, jóhiszemű nézőket húzzák csőbe azzal, hogy megható zene alatt játszanak le szomorú és tragikus képsorokat, ami az ilyen nézőket meghatja, szánalmat, szomorúságot vagy éppen örömet éreznek, majd, mivel a film ily módon megfogta őket, tetszik is nekik. Ez egy bevett filmes szokás, és nagyon jó trükk - erre támaszkodik például a Becéző szavak és nagyrészt a Titanic is, az emberi szánalomra. És hogy ok nélkül hozzák ki a nézőből a könnyeket (természetesen anélkül, hogy rokonuk halt volna meg satöbbi, csak a film miatt), az elég gonosz dolog. Legalábbis szerintem, én ugyanis nem szeretek túl gyakran és értelmetlenül elérzékenyülni. |
2009-03-28 10:35.53 |
Csak az első részét láttam, arról nyilatkozom: unalmas, realitásérzék nélküli film (és itt most nem a kerettörténetre célzok, hanem az emberi kapcsolatokra), rossz színészekkel (tisztelet a kivételnek), sablonos karakterekkel, irracionális reakciókkal és a sztori is nagyon bugyuta; hosszan lelkiznek benne és nyújtják a történetet, ettől iszonyatosan érdektelen, unalmas és talán kicsit csöpögős lesz - minden egyes történés olyan direkt, olyan mű. Minden, amit bemutatnak, lerágott csont, ami pedig egyedi, az meg baromság. Szégyelljék magukat a készítők. Amint megnéztem a folytatást (csak azért is megnézem, hogy lássam, javul-e, vagy még rosszabb lesz a minőség), bővebben is véleményezem. |
2009-03-28 10:27.49 |
Tegnap megint megnéztem (Isten tudja, hányadszorra), és rájöttem, mitől olyan erőteljes ez a film: a lecsupaszított, elemi érzelmek bemutatása miatt. Most nem is a végét emelném ki megint, ami ugyebár hihetetlenül kegyetlen pillanat, hanem azt a pillanatot, amikor a film közepei üldözés végén John Doe odaszorítja Brad Pitt halántékához a fegyvert... hú, az nagyon megérintett. Ahogyan Mills nyomozó, a vakmerő, szenvedélyes és valahogy mindig határozottnak és erősnek tűnő ember (még akkor is, ha Morgan Freeman bölcs rendőralakja néha háttérbe szorítja) az élet és halál kérdésében egy pillanat alatt levedli egész addigi viselkedését és gondolkodását - a gyengeség és megtörtség látszik rajta, és ezt az átalakulást látva nekem jobban szorult össze a szívem, mint egy zokogós drámán. Valahogy annyira valóságos és megrázó... kéne ehhez nyitnom egy legjobb jelenet-topicot, de túl lusta vagyok hozzá. |
2009-03-28 10:00.02 |
Csak második megnézésre értettem meg igazán ezt a filmet (először egy csúnya hármast adtam rá); szokásos nyomozós krimire számítottam ugyanis - gondoltam magamban, ejnye, bizarr sorozatgyilkosos-nyomozós történet, hát ez olyan lesz, mint a He7edik... és nem lett. Második nézésre viszont megmutatkoztak értékei, ahogyan rájöttem arra is, hogy itt már közel sem az volt a lényeg, hogy elkapják-e a gyilkost, vagy sem - ez az egész egy őrült hajsza volt, amin eleve késve indultak el, és egyre jobban lemaradtak. A lényeg, hogy miképp őrül fel számtalan emberi életet egy-két bűntény, hogy (hiszen indíték nem is nagyon volt) mennyire hasztalanul lehet elvenni, tönkretenni életeket és hogy milyen céltalan és értelmetlen maga a világ. Fantasztikus színészi játék (Jake Gyllenhaal ugyan kezdetben nagyon idegesített, de aztán megszoktam - a kedvencem Robert Sowney jr. volt), izgalmas történetmesélés - ez egy dráma, ami kicsit talán az élet múlandóságáról is szól, hiszen 'sutty!' a főszereplőnek ez a marhaság emészti fel mindenét, tulajdonképp ebben öregszik meg (na de ezt a fajta tanulságot Fincher nyíltabban is közli később a Benjamin Button-nal). Nagyon jó film, érdemes többször megnézni. |
2009-03-28 09:46.23 |
David Fincher egy idő után feltehetően megelégedett azzal, hogy filmjei pusztán csak iszonyatosan jók, de nem eléggé elismertek kritikailag, és hogy elnyerje az Akadémikusok tetszését, Steven Spielberg példáját követve (aki a Schindler listájával durrant be a szebb filmek világába) leforgatott egy igényes, szép és nagyon hosszú drámát. Sajnos ezzel hibát is követett el, ő ugyanis köztudottan az a rendező, aki hihetetlen technikai trükkjeiről, rendhagyó történeteiről és hatalmas csavarjairól ismert, a könnyfakasztás pedig (számomra legalábbis) jóval alantasabb művészet, mint más érzelmek felkavarása - ennek ellenére műfajában igazán kiemelkedőt alkotott. Brad Pittnek, Fincher kedvelt színészének is jól jöhetett a film, egyrészt, hogy csak azért se hagyja magát beskatulyázni, másrészt, mert ebben az átlagnál jobb színészi alakítást tud felmutatni (de hát a lehetőségek és korlátok is szabadabbak voltak). Talán épp a rendező szokásos védjegyeinek hiánya miatt vesztett értékéből egy kicsit, ha más rendező filmjeként nézem meg, biztosan sokkal jobban tetszik (a He7edik és a Harcosok klubja után ez csak négyes lehet). Mindazonáltal nagyon szép, az elején a maszkok satöbbi állati profik és tényleg könnyfakasztóak, azt a néhány kisebb Oscart, amit kapott, megérdemelte. Szegény Fincher legjobb rendező-díjat nem nyert, pedig feltétlenül ez lehetett a célja. Szép film; megnézném többször is, de nincs rá erőm, mert olyan rohadt hosszú. Tényleg lejátszódik benne egy egész élet. |
2009-03-28 09:20.41 |
Stephen Spielberg klasszielég elég jó kritikákkal és igazi kultstátusszal büszkélkedhet, elvégre műfajában csaknem ez lehetett az első igazi cápás film, ami jól ki tudja hozni az adott emberekből a nyílt víz és a ragadozók iránt érzett félelmet (ami sajnos bennem nincs meg, tekintve, hogy legtöbbször a Balatonnál nyaralok, ott pedig nemigen találok sósvízi ragadozókat). Mindenesetre a profizmus és az igényesség benne van, igaz, engem nem tudott megfogni... az első negyede volt az, amelyik irányvonalat követve szarrá rémiszthetett volna engem Spielberg, az pedig a strandos dolog, ami, köszönhetően John Williams zenéjének, olyan kegyetlen pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt, hogy csuhaj... a tengeri vadászat inkább már csak kalandfilm, a három férfi kapcsolata kitűnően van ábrázolva, és kicsit elnyújtottan és kevés áldozatot hozva, de bekövetkezik a happy end is, aminek örülünk. Összességében a Párbaj nekem százszor jobban tetszett, na de ennek a klasszikusságát is figyelembe kell vennem, valamint, hogy műfajában ez az egyetlen, ami úgy istenigazából élvezhető: ha nem is a kedvenc filmem, az ötöst megérdemli. |
2009-03-26 15:51.55 |
Ja, és igen: az említett állathoz semmiféle kapcsolt nem fűz, sokáig az sem érdekelt, hogy néz ki (bár nézzetek meg egy-két képet, igazán barátságos jószág) - a közöttünk lévő hasonlóság pusztán a véletlen műve. |
2009-03-26 15:50.12 |
Na, ez egy érdekes topic... hát, van ugyebár a 'jak' gyűjtőnevű keleti hegyekben élő párosujjú patás állat (azt hiszem, főleg Tibetben honos), de sem arra nem emlékszem, hogy miért írom elipszilonnal, sem arra, hogy miért lett a nevem... de, azt hiszem, gyakran használom, más helyeken is. |
2009-03-26 14:49.30 |
Az első részhez képest a folytatás minősége igencsak megcsappant, az energikusabb és modernebb technikák eltörpültek a történeti háttér és a szellemi tartalom teljes hiánya miatt. A történetek jócskán idióták, jobb híján már csak és kizárólag a riogatás maradt a film eszközéül, ami több helyen talán az ízléstelenségig lapul el. Az összekötő mese egy idegesítő technikájú rajzfilm, történet ebben nuku, és a sztorik között átvezető szörny sokkal inkább passzol egy korhatárra tekintet nélküli mesefilmbe, mint horrorsztoriba - és ráadásul csak három történetet filmesítettek meg. Az első az indiános mulatság, elég nagy baromságnak tűnik (és az is), mondjuk ebben van némi szépség, ezt George Kennedy alakításának köszönhetjük, de ezzel kimerül, nem lehet igazán komolyan venni. Én a középsőt (A Tutajt) egyáltalán nem találtam jónak, egyszerű idiótaság volt az egész bármiféle értelem, racionalitás, viszonyítási alap és háttér nélkül, egy vízben úszó ismeretlen trutyi néhol vicces, néhol nagyon nyomasztó technikával felemészt négy fürdőző fiatalt, egyenként - baromság. A legjobbnak az utolsó történetet mondanám (A stoppost), ami ugyan szintén híján van némi értelmi alapnak, de legalább állati ütős a megvalósítás, végig lehet félni, a vége kereken le van zárva, az unatkozók filozofálhatnak, hogy miképp is történhetett az egész kísértetjárás (a nő fejében, vagy nagyon is valóságosan), a stoppost játszó színész néhányszor rendesen kilapul, és egészen ördögi, hogy mindig ugyanazt hajtogatja ("Köszönöm a fuvart, asszonyom!"). Talán ez emlékeztetett legjobban az első részre. Kicsit látszott, hogy ezt a filmet már nem Romero rendezte. |
2009-03-25 21:29.11 |
Na, nekem kifejezetten tetszett ez a fura kis film, tekintettel arra, hogy nagyon bírom ezt a fajta régivágású horrort, meg a kis történetek iránt is érzek valami vonzalmat (az ördögbe is, hiszen négy évadnyit néztem végig a Meghökkentő Mesékből) - az ebben rejlő kisebb történetek elsősorban (és talán csak) ijesztgetnek több-kevesebb sikerrel; hátrány az, hogy régisége miatt a lehető leggagyibb maszkokat és robotokat rakták be a különféle rémségek helyére, meg hogy eltorzították a holtak hangját, hogy így legyen rémisztőbb (de nem lett); a hangulat viszont pozitívum, és ha az ember bele tudja élni magát, nagyon jól szórakozik. Van benne egyfajta humor is, de talán ez a minőség csúnya romlásával jár... az Apák Napja ördögi zombitörténet, sok értelme nincs, de jókat lehet rettegni (nos, igen: a film legerősebb erénye a suspense, ahogy minden második percben azon izgulunk, hogy mikor bukkan elő az adott rémség), és a vége is elég elmebeteg. A meteoros dologból kiderül, hogy Stephen King NEM JÓ színész, de azért az alakításában van annyi báj, hogy mondjuk önmaga paródiájaként fel tudjuk fogni - a történet pedig ötletes, szép és némely helyeken mulatságos, bár az egész elég rövid (a "meteor-szarság"-dolgon nagyon sokat nevettem). Ezután jön a dagályos történet Leslie Nielsennel, aki már ekkor is úgy nézett ki, mint most, és teljesen jól alakította a karakterét, nem volt semmi gond... nekem talán az a Jetis (vagy mis) rész volt a leggyengébb, ugyan abban is volt ötlet, és egy-két igen szép halál, de nem valami maradandó. A svábbogár-dolognak valóban se füle, se farka, de (mivel én félek a bogaraktól) elég jól kikészültem tőle, főleg a végén, ami igazán gusztustalan. A kerettörténet lényegtelen, de a rajzok jók, és a zene is tetszett. Összességében nem volt rossz - igaz, két dózisban néztem meg, mert túl hosszú (és megtehettem, mert ugyebár nem összefüggő). |
2009-03-24 16:23.40 |
Hát ez egy egészen fura élmény... azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy Stephen King jobb írónak, mint rendezőnek, és ez így van rendjén, maradjon is a saját hatáskörében (mondjuk színésznek is szörnyű: azt hiszem, ő volt az elején, akinek beszólt a pénzautomata); azonban van egy-két egészen jó fogás is a filmben, az például, hogy az AC/DC szerezte a zenéjét (mondjuk nem tudom, hogy előbb is léteztek-e ezek a számok - ha nem, akkor már azért tetszett a film, mert a 'You shook me all night long' az egyik kedvenc számom tőlük), de költségvetési problémák sem adódtak, volt persze egy-két robbanás (elvégre kamionok támadásáról van szó - igaz, a kamionok iránti félelmem már teljesen felemésztődött a Párbaj alatt, erre már nem maradt sok) meg egy-két halott is, egyszóval kellemes vérengzés az egész, DE: színészi játékról a filmben szó sincs, csak úgy mászkálnak a színen és hullanak, mint a legyek. Ami igazán tetszett, az az első húsz-harminc perc volt - állítom, a kisebb gépektől jobban lehet félni, mint a kamionok tömegétől, a száz meg száz jármű nagyon hatásvadásznak tűnt, egy-két rádióval, kenyérpirítóval és azzal a fűnyíróval sokkal jobban be lehetett volna szaratni a közönséget; szóval az italautomata meg az úthenger, satöbbi nagyon hangulatos volt, de aztán átment gagyi hősködésbe az egész, aminek nincs sok értelme... ráadásul az egész földönkívüli-vonulat felesleges volt, én már kényelmesen elfogadtam, hogy a gépek valami fura űrbeli mező miatt megőrültek, erre meg elkezdenek egyezkedni... hát, nem volt a legjobb film, amit láttam, de örülnék, ha azért rendeznék egy ilyen kaliberű filmet - King is örülhetett... legalábbis amíg el nem olvasta a kritikákat. |
2009-03-23 20:02.44 |
És milyen jól van összevágva... mintha a fiú nem is a vámpírcsajt, hanem azt az említett, kétes nemi hovatartozású urat figyelné...:D |
2009-03-23 20:00.37 |
Jaj, köszi... |
2009-03-23 19:27.28 |
Egy kérdés... melyik az a dal, amit az éjszakai buliban, a színpadon énekelt az a lenge ruházatú, szaxofonos ürge? |
2009-03-23 19:22.27 |
Hát, remélem, nem... mármint a film érdekében. |
2009-03-23 19:15.56 |
Egy ezresért dobták utánam az egyik pláza könyvesboltjában - vegyes érzelmekkel ültem neki, hiszen ugyebár Schumacher nem az a zökkenőmentes munkásságú rendező, de nem bántam meg a dolgot. Hihetetlenül jó, eredeti izgalmas film egyfajta vígjátéki beütéssel is, az első egy óra egészen lightos, de amikor kell, akkor véres is tud lenni; a technikák jók, a kamerázás is nagyon szép, a zenék szenzációsak (hálás köszönet Beetlejuice-nak a számlistáért). A színészek is nagyon jól játszanak (Kiefer Sutherland karaktere hihetetlenül jó volt, ő tetszett a legjobban), és igen, bepillantást nyertünk a vámpírok életének vagányabbik felébe. A hangulat úgy önmagában egészen klasszikussá teszi (nekem először az jutott eszembe róla, hogy ez feltehetően a Szelíd motorosok egy-két szemfoggal tarkítva), vannak benne parodisztikus és már-már kínos pillanatok is, de ezek eltörpülnek az élmény mellett. csak a végét sajnáltam - micsoda csavart lehetett volna belerakni! Úgy egyenes útja lett volna mondjuk a tíz kedvenc filmembe... mégpedig az, hogy a Max-ügy "lebonyolítása" után Jason patric továbbra sem változik vissza emberré... majd a nagypapa (akin egyébként is mindig napszemüveg van) odabattyog a hűtőhöz, kivesz egy sört, megfordul, és ő a fővámpír... de tényleg, az micsoda lezárás volna... na de mindegy. Figyelemreméltó, nagyon izgalmas film. Most a "Lost In The Shadows"-t hallgatom - már vagy tizedjére. |
2009-03-23 18:51.40 |
Pont ma néztem meg ismét. Továbbra is fenntartom, hogy állati jó. Nemsokára olvasom a könyvet... |
2009-03-22 19:23.55 |
Hát, a shownak folytatódnia kell... mondjuk számomra mindig idióta marad - de a szó legpozitívabb értelmében... csak az a baj, hogy az első néhány nagy filmjében már minden trükkjét bevetette, és huszadjára már nem képes mindenki nevetni ugyanazokon az arckifejezéseken - az lehet a probléma, hogy kezd kimerülni szegény. Most jöhetne valami nagy lökés, játszania kéne egy jó kis korszakalkotó filmben, ami feltehetően elüt a saját műfajától (de hát milyen jól elboldogult másféle filmekben is!), be kéne szednie egy-két komolyabb szerepet és velük néhány jelölést - mert az a baj, hogy az egykori frappáns és ötletes vígjátékok után majd' minden szórakozató-film-rendezőt és forgatókönyvírót bedarált a hollywoodi "happy endet meg kereken másfél órás műsoridőt a népnek" álomgyár, ahol már minden tök egyforma és nincs semmi izgalmas... nem Jim tehet erről az egészről, neki csak írják a szerepeket (feltehetően konkrétan őrá), ő pedig eljátssza, hogy ne dobják ki a gépezetből. Az autista gyerek-dologról nem tudtam, de mintha ilyen már előfordult volna egyszer-kétszer a sztárvilágban. Nem ugyanez volt John Travoltával? |
2009-03-22 19:16.01 |
Jaj, tényleg, jó, hogy szólsz. Egy fél éve még terveimben volt, hogy elolvassam, de aztán elfelejtettem. |
2009-03-22 13:19.53 |
Jó, hát mindenkinek vannak mélyrepülései... ha nem lenne rossz film, jó sem lenne. Meg aztán Jim is öregszik (ráadásul elég ijesztően!)... kíváncsi vagyok, meddig van még gumiarca és -mozgása, és mikor vált át a nagypapás vígjátékokban való szereplésre... jó, persze, annyira még nem öreg, de vajon mi lesz húsz év múlva? |
2009-03-22 13:02.01 |
Na, hát kisebb zökkenőkkel, de sikerült normálisan megnéznem a filmet, aminek legnagyobb hátránya (ahogyan könyvben is) az általam túlságosan is szürreálisnak tartott alaphelyzet (na de persze ez úgy általában együtt jár Stephen Kinggel); ha pedig ezen túl tudok tekinteni, nagyon izgalmasnak, érdekesnek, helyenként félelmetesnek és ütősnek tartom, Romero kitűnő technikái és vizuális eszközei kifejezetten feldobják a dolgot - már az első egy-két jelenet is igazi profizmussal készült, az operálós jelenet nagyon kemény volt (igaz, azt senki nem említi meg, hogy elég rövid is), a madarak csoportja pedig kis híján elment volna a Hitchcock-féle Madarak feldolgozásának. Timothy Hutton remekül alakította mindkét embert, először rá sem jöttem, hogy ugyanaz a színész; a gyilkolós pillanatok pedig többször nagyon hangulatosnak bizonyultak, bár a penge a végére túl kiszámíthatónak tűnt, mindig tudtam, hogy fognak meghalni... ami miatt még ötöst is akartam adni a filmnek, az a zárójelenet, amikor a madarak - sutty - elhordják George-ot a színről - na, az a pillanat príma volt. Talán meg is érdemelné az öt csillagot - lehet, hogy később majd változtatok - de most még túl racionálisan gondolkozom a film ügyében, na és afelől nincs kétség, hogy ez egy baromság.:) |
2009-03-22 12:49.42 |
Bizarr magyar címéhez képest, ami bekerülhetne a világ tíz leghülyébb horrorfilmcímébe (de már csak a "Zöld sikolyok a sötétben" és a "Mészárlás a temetőben 2" után) meglepő módon egész jó kis film volt egy kisebb csavarral, remek színészi játékkal, baljós hangulattal és egy-két olyan dologgal is, amit nem használtak ki eléggé; eleve úgy álltam hozzá, hogy remake-et fogok látni, így nem voltak magas elvárásaim, de délutáni szórakozásnak megfelelt, még ha nagyon maradandó filmélményt nem is tudott szolgáltatni. Nick Nolte kifejezetten jól játszotta a szerepét - az a pillanat a vége felé, amikor hosszú ideig csak az arcát és fintorait mutatják, miközben mögötte a nő (vagy az nem is a nő volt? - nem emlékszem) rájön a trükkre - hát az nagyon jó kis rész. Kicsit kihasználatlannak éreztem a helyszínt, a vörös termet meg azt a "Miért van belül a kulcs?!" hullásat is fel lehetett volna használni egy-két nagyon ütős pillanatra, ezt sajnos kihagyták. Igazság szerint nagyon kíváncsi vagyok az eredeti dán verzióra... |