Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Káprázatos holdvilág - DUNA TV, 19:46 |
A házibuli - M2, 20:00 |
Szeánsz Velencében - HBO, 20:00 |
Kandahár - Filmbox Premium, 20:00 |
Kincs, ami nincs - RTL Három, 20:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Rock zene |
Twister - Vélemények |
Bödőcs Tibor - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Képeslapok a szakadékból |
Emily Blunt |
2009-01-17 20:55.57 |
Remekbeszabott thriller hihetetlenül élvezetes történettel és lenyűgöző profizmussal és energiával ahhoz képest, hogy '86-ban készült. Rögtön a film elején robbanva kezdődik a történet, ami eleinte talán komolytalannak és egyszerűen hat (lehet, hogy hatásosabb lett volna, ha a lemészárolt utasokat mutatják a kocsiban, csak hogy a borzalmak nyissák fel a szemünket, mennyire komoly is ez az egész), később azonban átmegy kegyetlen akcióthrillerbe össze-vissza gyilkolt zsarukkal és néhány látványos robbanással fűszerezve. Bevallom, a közepe táján kicsit megijedtem, hogy az addig oly ígéretesnek tűnő film hirtelen átváltana egyszerű, akciódús szórakozásba, de a Jennifer Jason Leigh-szál "elvarrása" és a végső jelenet újból leszögeztette velem: szenzációs. Rutger Hauer itt látható élete legnagyobb szerepében, igazán kiemelkedő gonosz-alakítást nyújt, a film pedig telis-teli van ezután is gyakran használt motívumokkal (most már tudom, honnan szedték a Sötét Lovagban Joker "Gyere, itt vagyok, üss el" - jelenetét. A műfajban méltó párja lehet Spielberg Párbajának azonos témájával (ismeretlen idegen az országúton rákattan egy illetőre, és nem hagyja magát lerázni), és felmutatja a műfaj hagyományos elemeit is, megspékelve horror-elemekkel (sültkrumpli, sültkrumpli, sültkrumpli, levágott ujj). Meg fogom nézni még egyszer-kétszer-százszor. |
2009-01-17 17:59.33 |
Igazán izgalmas, kemény film remek színészekkel, pörgős történettel és látványos akciójelenetekkel. Az izgalmas zene még jobban feldobta a hangulatot, a szereplők remekeltek (az én személyes kedvencem Kevin Spacey volt). Féltem, hogy unalmas lesz vagy ilyen elnökösdi, de nem lett - igazán élvezhető, időnként elborzasztó alkotás - plusz kedves történet az amerikai kormányról. Azt a rohadák majmot már az elején kinyírtam volna...:) |
2009-01-16 14:29.11 |
Bár ritkán támaszom az elfogulatlanság erénye, ezt a filmet csak úgy a kezembe nyomták mondván, hogy nagyon jó és nézzem meg, és én nem tudtam azt sem, hogy Stephen King, azt sem, hogy Johnny Depp, bár rémlett, hogy régebben olvastam az írótól egy azonos című kisregényt. Azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett a film. Persze állati nehéz pontozáskor belegondolni az összes filmbe, amit a pontozó látott, és az alapján ítélni - így hát fölöslegesnek éreztem, hogy mittudomén mondjuk a Keresztapához vagy akár jobb King-filmekhez mérjem a színvonalat. Egyszerű, kisköltségvetésű filmnek tűnik, 'speckó effektek' híján, minimális vérrel és szűklátókörű történettel (a külvilággal nincs igazán kapcsolatunk a sztoriban), mégis kiemelném ezt a filmet az átlagmozik közül, két ok miatt. Az egyik a színészi játék - bár a könyv karaktere nem épp Deppre van írva, úgy éreztem, remekül alakítja a zátonyra futott magánéletű átlagférfit. John Turturro pedig nagyon-nagyon jó volt, ha még csak mellékszereplő is, és mellesleg nem is létezik...:) A másik pedig az, hogy utólag összehasonlítgattam a könyvvel, és nekem ez jobban tetszett. A karakterkidolgozatlanságok, amik a King-műben előfordulnak (lévén hogy csak kisregényről van szó), a színészi alakítás révén valahogy jóval teljesebbnek tűntek. Ami pedig nagyon bosszantott az eredetiben, az a vége. Nem csak az élet-halál-kimaradéletbenéskinem kérdés volt itt frappánsabb, mert hogy a kisregénybeli végkifejletből is sok mindent elő lehetett volna húzni, hanem a történet epilógusa, amiben közlik, hogy lélektani krimi helyett misztikus dolgokat kapunk... azon kiborultam. A kukoricás dolog hangulatosabb. |
2009-01-16 13:58.44 |
Én igazán csekélyke elvárásokkal láttam neki a filmnek (többen mondták ismerőseim közül, hogy gyenge), és ehhez képest nagyon kellemeset csalódtam. Én ugyanis nem olvastam a könyvet, és talán ez a szerencsém, mert így filmekhez és a műfajhoz hasonlítgatom csak, és nem a könyvvváltozathoz. És nekem nagyon tetszett. Már az egész ötlet remek (elismerés Kingnek), miszerint az ember van annyira ostoba és érdemtelen, hogy nagyobb indok nélkül önmaga ellen forduljon - így ahogy a kisebb csínytevésekből nagyobbak lettek, egyre jobban átéreztem az egésznek a hangulatát, és a végén már kicsit Max von Sydow oldalán is voltam, vártam, mikor ölik ezek halomra egymást... nem a legjobb feldolgozás, tehát a jó adaptciókhoz mérten csak négy csillag, na de mégis... mindenki nagyon jól játszott benne, főleg maga az ördög, valamint J. T. Walsh - Buster szerepében, aki a végére átmegy őrült 'terroristába'. Ed Harris szónoklata a végén mndjuk annyira nem passzolt a filmbe. Amiért viszont öt csillagot adok, az a zene - alegjobban eltalált dallamok egyszerűen hátborzongatóak - ezzel az egyik végső jelenet zenéjére gondolok (amikor már a két pap is ki akarta nyírni egymást), amikor a nő ragasztgatja Walsh házában a cetliket, na és legfőképpen a főcím zenéje. Gyönyörű. |
2009-01-16 13:47.05 |
Úgy érzem (bár lehet, hogy nincs igazam), hogy ez a leghatásosabb félelemkeltő Stephen King-adaptáció. Úgy értem, én ettől a tipikus horrormotívumtól, a hirtelen hegedű-nyikorogtatástól mindig teljesen kikészülök idegileg (már persze jó értelemben), és ez De Palma egyik gyakran haszált eszköze is - ezen a filmen akkor is féltem, amikor nem is történt semmi. Kedves tinidrámaként indul (mondjuk ezzel nem a kezdő zuhanyzós jelenetre célzok, mert annak a naturalizmusa és az akkori társadalom gyors, szimbólumos bemutatása szintén hátborzongató), majd úgy fest, hogy happy end lesz a vége, viszont jön az a baljós John Travolta-szál - a vége pedig hirtelen és kegyetlenül átváltozik lidércnyomássá. Szenzációs remekmű nagyon jó színészekkel, és a 'Stephen King-történelem' legkegyetlenebb átváltozásával családi drámából ijesztegetős és gyomorforgató horrorrá. A legjobb jelenet a végén van - a természetfölöttiség ötletét felvető és eldobó látomás... fantasztikus film. Minden elismerésem az alkotóké. |
2009-01-16 13:22.39 |
[link] Rugalmasabban, emberek! |
2009-01-15 22:03.36 |
Hú, egy pillanatig kimaradok, és máris teljesen máshol tartunk...
Az én ismeretségi körömben sajnos többen tudják, ki az a fiftiszent, mint ahányan igazá nagy embereket ismernek. Mellesleg az a gyanúm, hogy a nigga saját magát tekintette sztárnak a filmben, ez valahogy sütött az arcáról. Jon Avnet rendezte a 88 percet is. Azt is rendesen szidja mindenki. Nem akarok senkivel összetűzésbe keveredni a film kapcsán, már csak ennyit akarok mondani. Mindenki élje boldogan az életét, és írjon vidám kritikákat jó filmekről:). A stábnak pedig szebb kritikákat a következő filmhez. (szól Lyak, és lelép a színről) |
2009-01-15 18:52.40 |
Oké, ezen én is meglepődtem...:) Talán Jon Avnet bácsi előre aggódott a néyettség miatt, és azért rakta be, hogy a "mai fiataloknak" is legyen örömük, mert talán ők már nem tudják, kik is ayok a De Niro meg Pacino... azon teljesen kiborultam, amikor négyseben készült róluk fotó, Avnet meg fiftiszent középen, De Niro meg teljesen kiszorult a szélre... |
2009-01-15 18:43.04 |
Ó, anyám... először is: ha személykedéssel akarsz nagylegény lenni, menj vissza óvodába, és húzogasd a lányok haját. Továbbá: visszaolvastál te? Nem mondtam, hogy jónak tartom ezt a filmet. Azt sem mondtam, hogy érdemel bármit is. Nem mondtam, hogy jobb más filmeknél, sem azt, hogy mint vászonra vitt történetet értékelem-e egyáltalán. Én egyszerűen csak védem, mert senki más nem teszi.
A következő: a világsztárok-dolognál félreértettél, vagy nem fejeztem ki magam szépen. Bizonyos világsztárokról beszélek, nem filmes majmokról; és ha, teszem azt, valaki két kedvence Al Pacino meg Robert De Niro (de bármely más két embert is mondhatnék, akik nem állnak össze minden egyes másik színésszel, ugyanis színészóriásokról beszélek, legendákról), akkor ölni tud egy olyan filmért, amiben mindketten játszanak, feltételek nélkül. Mellesleg pedig az olyan embereknél, akik ritkán állnak le interjút adni, a rossz válaszok is érdekesek. Mondjuk adott egy filmszínész (itt speciel De Niróra célzok), aki 2005 óta csak mellékszereplő volt és szinkronhang, és egyszer csak meglátom egy bazi nagy plakáton. El tudok vonatkoztatni a film minőségétől csak azért, hogy ne tegyek tönkre egy olyan élményt, ami ritkaságszámba megy most, hogy az öreg jócskán túl van hatvanon, és örülök, hogy egyrészt még tud futni vagy kiabálni, másrészt mert még nem dobta fel a talpát - ezt hívják úgy, hogy optimizmus. |
2009-01-15 18:25.27 |
A kedvenc Burton-filmem! Michael Keaton óriási ebben a szerepben, kár, hogy csak kevés iyen jó filmben játszott... rengeteget nevettem rajta. A rajzfilm kisgyermekkoromban ment a Cartoon Networkon, és úgy emlékszem, imádtam... minden színész jól játszik, Danny Elfman zenéje remekmű (meg is vettem a film zenéjét, gyakran hallgatom), de ami a legjobb az egészben (mármint Keatonon kívül), az az akkori technika, ami ugyebár gagyi meg minden, és épp ettől annyira hangulatos és szórakoztató; nem is tudom igazán megmagyarázni, ezen kívül talán csak a Szellemirók szellemeit tudnám felhozni példának. Nagyon-nagyon burton-ös az egész. Remekmű. |
2009-01-15 18:06.02 |
Amikor igazi ritkaságszámba megy az olyan produkció, ahol világsztárok találkoznak egymással, beszélnek egymáshoz, esetleg megütik egymást, fegyvert fognak a másikra, monológokat nyomnak le egymás után vagy éppen disznó poénokat eresztnek meg, akkor nem igazán válogathatunk. Nekem például nem tetszett a Bakancslista, és mégis filmtörténeti remekműnek tartom, csak azért, mert két nagyöreg, Nicholson és Freeman több képen is együtt látható... talán túl fanatikus rajongó vagyok, de nekem bármit megér az ilyen. Az egészet úgy kell felfogni, mintha mondjuk egy közös interjúban látnánk őket, ahol egymásról beszélnek. És az már mindegy, hogy hogyan fikázzák egymást és hogy milyen rosszak a riporter kérdései... |
2009-01-15 17:59.26 |
Általában nem szeretem a kosztümös filmeket, de ez igazán szép darab. Még gyerekként láttam egy hittanórán, így a fim szépsége láttán egyfajta nosztalgia-érzés is gyúlt bennem - amikor először láttam, még nem tudtam, kik ezek a színészek...:) A muzsika gyönyörű, a kamerázás, a képek is nagyon szépek, engem Jeremy Irons kicsit idegesített, ellenben De Niro nagyon jól játszott. Külön meglepetés volt, amikor észrevettem Liam Neesont... a végén, a csatánál úgy tűnt, hogy a film elkanyarodott az eredeti történettől és a "bunyó" csak hasonlatossá akarja tenni a filmet más, drámai, háborús végű produkciókhoz... az első fél óra tetszett a legjobban. Amikor De Niro húzza maga után a hegyen azt a nagy kupacot... |
2009-01-15 14:49.30 |
Nem vitatkozom, mert nem láttam, pedig milyen régóta próbálom hiába megszerezni...:) Szóval jó? Attól féltem, hogy csak valami utánzata a Tortúrának, hogy úgy gondolták, ha ennyire jól összejött az előbb Kathy Bates-szel, miért ne próbálnák meg még egyszer. |
2009-01-15 14:46.58 |
Köszönöm szépen. Amikor az egy-két csillagos kritikákat olvastam, úgy éreztem, ezek nem tudják, hogy kikről van szó... na de persze jó színészek is játszanak rosszul. Csak nem ők...:) |
2009-01-15 14:43.37 |
Nem, nekem sincs különösebb bajom vele, csak az inkább kereskedelmi filmekben való szereplése nem tetszik... ahol Cage nagyon jó, az az Ál/Arc. |
2009-01-14 20:39.13 |
Borzalmasan unalmas, túlszínezett, idegesítő technikájú film volt ez, Al miatt néztem meg, ő nem is volt rossz, de egyrészt ő hol rossz?, másrészt ez sem menti meg a filmet. Egyszerűen végigjárkáltam az egészet, nem bírtam öt másodpercet egy ültő helyemben végignézni. Olvastam közben, zenét hallgattam vagy neteztem. Ez egyszerűen egy kedves bandázás jó színészekkel (Pacino, Garcia, Ellen Barkin, talán Matt Damon) és rosszakkal (Pitt, Clooney, satöbbi). Agyonnyomták mindenféle speciális effektekkel pölö hogy mindennek rikító színe van, hogy csomó jelenet víztükörből látszódik vagy egy fa mögül - úgy, hogy nem látszódik semmi -, és az idegesítő las vegasi zenével. Nem szépítem - olyan, mint egy homoszexuális lidércnyomás. Kibírhatatlan film. Vagy szimplán elalszol rajta, vagy fejfájást kapsz. Ne nézzétek meg. |
2009-01-14 19:09.21 |
Jack Nicholson maga folytatta a Roman Polanski által elkezdett 1974-es Kínai negyedet, de sajnos közel sem lett olyan jó. Illetve... azt hiszem, Jack inkább színésznek jó, mintsem rendezőnek. Itt is remekül játszik, csak a sztori túl érdektelen. A kiöregedett Jake Gittes folytatja ügyleteit a háború után, meglehetős unalommal. Aztán jön egy másik Jake is, ő meg valószerűen gyilkos. Jack Nicholson jó. Harvey Keitel (a másik Jake) is jó. Egyébként semmi különös. |
2009-01-14 19:03.15 |
Műfajában biztos jó film volt, de nem szeretem ezt a műfajt... Nicholson annak ellenére, hogy címszereplő, szinte alig szerepel benne. A valóságban is gyakori családtörténet, lehet, hogy megható, lehet, hogy szép, de nem fogott meg... |
2009-01-14 19:01.11 |
Na most áldanom kéne a filmet. El kéne mondanom, hogy soha ilyen hatást még nem tett rám horrorfilm, hogy ez volt az, amin a legtöbbet tudtam gondolkozni, hogy telis-tele van emlegetnivaló motívumokkal az egész, hogy a szőnyegen átbiciklizős jelenettől feállt a szőr a hátamon, és hogy Jack Nicholson élete főművét játszotta el a baltás jelenetben, meg hogy Oscart érdemelt volna; elmondhatnám, hogy külön ezért elolvastam a könyvet, és nekem a film még így is jobban tetszett (még amellett is, hogy tisztelem és szeretem Stephen King könyveit, olvastam is sokat); elmondhatnám, hogy Kubrick plusz tartalommal látta el a sztorit (lásd: utolsó képkocka), ami kiemeli a filmet az átlag horrorok közül, és hogy csak az nem szereti, aki nem érti. És mindezt nem mondom, csak ennyit mondok: ha nem ez a legjobb King-adaptáció, akkor nem tudom, melyik az. |
2009-01-14 18:46.51 |
Tényleg igazán jó film volt, tipikus művészfilm, hatásos motívumokkal és elgondolkodtató végkifejlettel (engem például megrázott). Jack Nicholson remekül játszik, bár igaz, hogy háromnegyed órán keresztül csak a kétharmad arcát látjuk az orrán lévő kötés miatt, de még ez is valahogy filmszimbólummá nőtte ki magát. A kedvenc részem meglepő módon mégis a legkevésbé hihetetlen vagy jelentős rész, amikor Jack rikoltozva mesél valami kínai disznóviccet a barátainak, miközben a nő ott áll a háta mögött... hát azon szakadam a röhögéstől. Szenzációs jelenet. |
2009-01-14 18:41.09 |
Végre én szólhatok valamihez először... a Testi Kapcsolatok elsősorban rövid film, ha időben nem is, de mondanivalóban feltétlenül. Én magam nem értettem meg, és olybá tűnt, hogy semmiféle mondanivalója nincsen: mintha csak betekintést nyerhettünk volna valami szappanoperába, aminek főszereplője Jack Nicholson (bár ha valóban létezne ilyen, és tutira éjjel-napal azt nézném), és Art Garfunkel, meg jobbára néhány nő, bár a sztori korántsem olyan intim vagy nyers, mint az a leírásból látszik. A 98 perc két barát beszélgetéseiből és egy-két csajozásból áll, hanem oly hirtelen szakad meg, hogy a végén a stáblistánál azt hittem, csak hülyéskednek, és még nincs vége a filmnek. '71-es film, tehát Nicholson még nem tudott akkor igazán úgy kibontakozni, hogy valami pluszt adjon a filmhez, de egy-két üvöltözésénél már felrémlett előttem a jövendőbeli Ragyogás néhány képsora. Nem rossz, de nem jó. Átlagos. |
2009-01-14 17:47.31 |
Kifejezetten kellemes depressziós szórakozás - jó nézni Nicholsont bármiféle sötét vagy őrült szerepben, ezért rövid idő alatt megtaláltam és megszereztem a filmet. Nehéz, sötét, gonosz történet végig enyhén nyomasztó érzéssel, de a végén kiderül, hogy a rendezőnek (Sean Pennek) van érzéke a széphez; Jack dühkitörései állatiak, talán csak a végén az az "üldözés" zavart egy kicsit, vagy inkább annak lassúsága - de ennek ellenére egészen jó film. Nem a legjobb film, de egyszer-kétszer azért meg lehet nézni. Külön jópont pedig: a film betétdala. Bruce Springsteen: Missing.
http://www.youtube.com/watch?v=CUOB_kopu_o |
2009-01-14 17:42.40 |
Sok-sok film alapján igazán kijelenthetjük, hogy Sean Penn tehetséges ember - mind színészet, mind pedig rendezés terén. Jack Nicholsonnal már készített filmet (Menekülés az éjszakába, 1995), de igazán jó rendező ezzel a filmmel lett. Igazán szép történet, és bár az elején azt hisszük, egy egyszerű krimiről van szó, a végén gyorsan átkategorizálódik lélektani drámává, ami jobbára "Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó" mondáson alapul. Ugyan Jack Nicholson bajszos, és ez hiba:), de a forgatókönyv tényleg szép. Gyorsan rájövünk, hogy egyáltalán nem a gyilkos kiléte számít, és a végén a karambolnál kapunk is egy pofont... |
2009-01-14 17:35.57 |
Akkor most bennem van a hiba, mert nekem tetszett a film. A Nicholson-Pfeiffer összeállítás már az Eastwick-i boszorkányokban is bejött, nekem itt sem okoztak csalódást, a trükök szándékosan készültek olyan könnyűre és egyszerűre, hogy ne vonják el a figyelmet a történet kibontakozásáról. A film tulajdonképpen nem volt más, mint annak a határnak a feszegetése, hogy Jack meddig a pillanatig tudja eljátszani a farkasembert bármiféle smink nélkül. Én például hiába kerestem ennél jelentősebb farkasemberes filmet, nem találtam. Nem vagyok oda a könnyű horrorokért... a téma, azt hiszem, a szörny-dolog megközelítése a szörny szemszögéből, hiszen semelyik film nem foglalkozik behatóbban ezzel, a Frankenstein is csak utal a szörny emberségére. Az érzékek kifejlődése, a gesztusok mind csak egyfajta stand-up dolognak tűnik Jack Nicholson számára, és persze, nem ez a legmélyebb film, de az alakítás nagyon jó... James Spader pedig ijesztő volt farkasemberként. Nekem tetszett... |
2009-01-14 17:27.59 |
Iszonyatosan jó film. Talán a kedvencem De Palmától, afféle negatívjával mindannak, amit eddig tudtunk a maffiafimekről: az eddigi nagyravágyás, hatalmi betegség és a felemelkedés-bukás sablon helyett pont az ellenkezőt kapjuk. Először féltem, mert Al Pacino szakállas, és (legalábbis szerintem) ő jobb anélkül, de kiderült, hogy az egész így tökéletes. Azt hiszem, ebben a filmben láttam először Sean Pennt, és csak utólag, más, keményebb szerepei után mondtam, hogy jé, ez is ő? Hibátlan a játéka mindkét színésznek. Az a golyó-kukábadobós-döbbentennézős jelenet engem is nagyon megfogott. A másik, amiért újra és újra megnézném, az a végső, mozgólépcsős jelenet, amiben De Palma mintha önmagát parodizálná (emlékezzünk csak az Aki legyőzte Al Caponét lépcsős jelenetére!). Nagyon szép és kegyetlen.
Ui.: mellesleg nemcsak ez, a Sebhelyesarcú is megbukott, aztán mégis milyen szép legenda lett belőle... |
2009-01-14 17:13.57 |
Danny DeVito 1992-es életrajzi drámája James R. Hoffa, kamionosból lett szakszervezeti poltikus életét taglalja Jack Nicholson tolmácsolásában, akit ehhez a filmhez úgy elmaszkíroztak, hogy először rá sem jöttem, hogy ő az... maga Danny DeVito is szerepel a filmben, mint Hoffa első számú embere, aki végigköveti poltikai karrierjét szó szerint jóban-rosszban, ami végül (miután Hoffa a maffiával szövetkezve saját érdekeit előrehelyezve próbálta segíteni a népet, és börtönben is ült) brutális vérfürdőbe torkollik (mely egyébként a film legjobb jelenete). Hoffa élettörténete cseppet sem volt könnyű, mint inkább rögös, tele buktatókkal, de végül meghozta, amit kellett: némi sikert (ha kis hazánkban nem is). Jack Nicholson pedig nem érdemelt Arany-Málna jelölést. |
2009-01-14 17:00.50 |
Kedves "Legradiferi"! Mi mindannyian értékeljük a véleményedet, ha jogosnak nem is tartjuk. Úgy fest, hogy igazán "kiváló" ízlésed van a minőségi filmekhez, ha erre egy csillagot, míg a "Camp Rock - Rock Tábor" című produkcióra ötöt adtál.
Na de szót se többet. A filmről: igazán szép, mély film, elgondolkodtat, és hasonló benyomással van a nézők értékrendjére, mint a háború borzalmait bemutató más filmek - és itt még a másik felet, az élet emberi oldalát is láthatjuk. A színészi játék sem rossz, Matthew Modine remekül játszotta, amit kellett, és még Nicolas Cage-et sem utáltam annyira, mint egyébként (persze ez az én véleményem). Csak ugyanazt mondhatom, amit bármely más alkalommal: Alan Parker egy tehetséges rendező. Ui.: a könyv se rossz. Ha valaki túl tdja tenni magát a sok madaras részen, nagyon elgondolkodtató olvasmány. |
2009-01-14 16:50.44 |
A kedvenc filmem Alan Parkertől. Mint mindig, a téma most sem egyszerű, ez a Ku Klux Klán-dolog sok államnak nem eshetett jól (pláne ugyebár Mississippinek), az ábrázolás nagyon szép és nem a nyers brutalitásra, inkább a dolgok hátterére van kiélezve. Amit igazán hangoztatnék, az Gene Hackman lenyűgöző alakítása, ami nekem még jobban tetszett, mint a Nincs bocsánat "Little" Billje - úgy beleéltem magam a filmbe, hogy felugrottam a székből, amikor a nyomozó jól összeveri a borbélynál az egyik rosszfiút... szerintem ezért is Oscart érdemelt volna. Persze Willem Dafoe is remekül játszik, meg persze a további szereplők, de az, hogy Anderson (Hackman), a tisztességes, igazságos nyomozó milyen kontrasztot mutat a film romlott, undorító társadalmával, az hihetetlen élmény. Nézze meg mindenki! |
2009-01-14 16:38.36 |
Alan Parker talán a legnagyobb alkotása (de csak az Angyalszív meg a Lángoló Mississippi után) ijesztően valósághűen ábrázolja a börtönélet nyomorúságát - pláne Törökországban. A kínzással, nemi erőszakkal fűszerezett kegyetlenség elborzaszt bárkit attól, hogy kábítószert akarjon átcsempészni a török határon... Billy Hayes, az amerikai fiatalember élete egy csapásra hanyatlásnak indul, amikor harminc év börtönbüntetésre ítélik - ez rögtön a film elején történik, a maradék 100 perc pedig a poros, rongyos, kegyetlen büntetésről szól. A forgatókönyv Oliver Stone munkája, és kitűnően ábrázolja nem csak a légkört, ami körülveszi az egész nyomorúságos történetet, hanem a múló időt is jól ábrázolja. Brad Davis fantasztikus alakítása, az egyszerű férfi lelki összeomlása mellett a remek karakterábrázolás is megfigyelhető az érzéketlen, kegyetlen török őr vagy Rifki, a börtön besúgója (egyúttal az igazi romlottság, a kétszínűség, az árulás megtestesítője; de meg is kapja, amikor Hayes kiharapja a nyelvét) személyében. A mély és elgondolkodtató film Alan Parker egyik első és talán legjelentősebb rendezése. Egyszer mindenkinek meg kell nézni. |
2009-01-14 15:19.23 |
Talán a legjobb ilyen gonoszos akciófilm, de persze csak az Ál/Arc után... a környezet nagyon hangulatos, a forgatókönyv ötletes, John Travolta pedig fantasztikus, végül is ő uralja a vásznat. Az egyetlen, ami zavart, hogy tulajdonkéépen Slater ölte meg sorra Travolta embereit (kilöki a vonatból, lelöki a vonatról, lelöki a vonat alá meg ilyesmik:)), pedig Travoltának kellett volna a hidegvérűnek lennie... a téma sem volt a legizgalmasabb, legalábbis számomra, mert a háború-őrülteken kívül nem sokan jönnek lázba néhány atombombától, de ennek ellenére a legjobbat hozták ki belőle. A vége (Travolta vége) igazán hatásos. Összességében nem rossz film. |