Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az acélember - Film+, 16:55 |
Képeslapok a szakadékból - TV4, 17:00 |
Rejtőzködő fenevadak - Film Mánia, 17:15 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Extra HD, 17:30 |
Midway - Mozi+, 18:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Milyen könyvet olvasol jelenleg ? |
Mire gondolsz most? |
Absolution - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Igaz történet alapján |
Katherine Heigl |
2009-03-09 19:43.04 |
Na ez egy fényes csillag a vígjátékok egén. Az illető voltaképpen személyes kedvencem - Jim Carrey egyik első szerepében egyszerűen remekel, mind mint Stanley Ipkiss, mind mint maga a Maszk. A film egyszerűen hihetetlen a maga műfajában (képregényfilm), kitűnően adja vissza a képregény és a rajzfilm hangulatát is, tele van aggatva a régebbi gyerekrajzfilmek klasszikus motívumaival; Batman mellett végre itt van valaki más a gonosztevők között, és az illető történetesen állatira vicces... egyszerűen óriásiak azok a jelenetek, amikor Carrey a Maszkot alakítja - azok a poénok... youtube-on pedig vagy százszor néztem meg azt a jelenetet, amikor eltáncolgat a rendőrökkel meg a kommandósokkal... mellesleg ez a film, ami legjobban kihozza Carrey tehetségét - azt kell mondjam, hogy ez az őgazi, életre szóló szerepe (bár, tudom, leginkább az Ace Venturáról emlékeznek rá, legalábbis itt, kis hazánkban - és mindez azért van, mert nem adják ki DVDn!)... ezt a filmet nem elég egyszer megnézni... vagy öt éve láttam utoljára, és megint hatalmas élmény volt. A mellékszereplők alakítása is hibátlan, és még Cameron Diaz is nagyon csinos volt, akit egyébként ki nem állhatok sem színészként, sem nőként. Egyszóval tökéletes darab, megunhatatlan. Felvettem a tévéből, és tuti, hogy addig fogom nézni, amíg magam is eldurranok... |
2009-03-09 18:44.21 |
Egy újabb nagyon kellemetlen horrorélmény. Gondolom, nem vagyok az egyetlen, aki Coppola bácsi neve miatt figyelt fel erre a... dologra... egyszerűen gagyi, közönséges, idétlen, érdektelen, nem tudja fenntartani a figyelmet. Nekem is felmerült a kőkemény plágium a Párbaj kapcsán. Ezután átmegy hülye, véres, fröcsögős idétlenségbe a legundorítóbb eszközöket bevetve - ettől nem lehet félni, hanem olyan érzés támadt bennem, hogy sajnálom, aki még megnézte rajtam kívül. Az a lény meg röhejes - jobb volt, amíg csak távolról láttuk ott a csőnél... én nem kötök bele senkibe, akinek tetszett ez a film, de nem értem, mi tetszett nekik. A felsorolt negatívumok miatt talán még nem egy csillag, de visszaemlékezve kifejezetten kellemetlen filmélmény volt számomra - olyan, amit szívesen felejtek el. |
2009-03-09 18:33.16 |
Kifejezetten szomorú voltam a stáblista gördülése alatt, ugyanis (főleg azt a sok-sok csillagot látva alant) a film kicsit alulmúlta a várakozásaimat. Magam sem tudnám megmondani, miért, hiszen a színészek nagyon jók voltak (Russel Crowe-ról megint leszögezem, hogy bármit képes eljátszani, Kevin Spacey pedig személyes kedvencem; Guy Pearce-ről nem tudok semmi extrát mondani, ott követtem el a hibát, hogy a filmet a Memento után néztem meg közvetlenül), meg aztán a hangulat is tud valamit... mégis, valahogy nem fogott meg - ezért aztán most elég szomorú vagyok. Nem tudom, van-e történelmi vagy irodalmi alapja a forgatókönyvnek, de azt hiszem, van, tehát most nem fogom általában alkalmazott építő jellegű ötleteimet bevetni az aktuális forgatókönyvíró javára - de azért nekem nem tetszett a végkifejlet, nemcsak ami a happy endet illeti, hanem ami mondjuk a 'főgonosz' indítékait vagy egy-egy adott szereplő életben maradását. Kim Basinger nem volt olyan jó, hogy Oscart kapjon, Kevin Spacey pedig olyan hirtelen tűnt el a képből, hogy az utolsó tizenöt percet végigsiránkoztam miatta. A karakterek viszont nagyon jók, kidolgozottak (bár most megint kötözködnöm kell: a szerelmi háromszögben létrejövő feszültség elég gyorsan elsimult), a rendezés is feltehetően jó, és megvan a maga hollywood-i hangulata... hát, összességében sajnálom. Meg kellene néznem még egyszer. |
2009-03-09 18:05.38 |
Én meg be szoktam szarni...:) Egyszerűen annyira groteszk, annyira torz az a pillanat, hogy teljesen ki tud készíteni... bár az is igaz, bizonyos szempontból vicces... |
2009-03-09 18:04.05 |
Jaj, hálás köszönetem. Rögtön utánanézek a dolgoknak... |
2009-03-09 16:50.07 |
Hát ezen a filmen teljesen kiakadtam. Gyorsan le akarom tudni a pozitívumait: jó, néha kifejezetten szép technika látható, a vágások izgalmasak, és nagyon jól kezdődik. Egyébiránt pedig az alkotók páros lábbal tapostak bele egy fél tucat legendába - ami egy évvel később talán még működött is a Van Helsingben (lehet, hogy nem jobb, de azt én szerettem), az itt gagyi marhulás. Karakterek, amiket hatalmas legenda és rajongótábor övez, rengetegszer kerülnek megfilmesítésre, általában valami irodalmi mű alapján (nem is általában: itt mindenkit olvastam már, kivéve Sean Connery karakterét, nem tudom, ő létezett-e már a film előtt) - és most magukat megszégyenítve szarakodnak a kamerák előtt! Oké, ez kicsit úgy hangzik, mintha a film Dr. Jekyll vagy Dorian Gray hibája lenne... de ez egyszerűen nevetséges. Nincsenek emberi kapcsolatok, a színészek csak majomkodnak, buliznak egy jót... az említett Van Helsingben legalább mindenkinek volt célja, karaktere, ami szerint cselekedett, és volt MOTIVÁCIÓJA. Itt összeállnak hírneves szörnyeink a jó ügy - A JÓ ÜGY! - érdekében, bólogatnak, pacsit adnak egymásnak és néha vicceseket mondanak! Na de kérem! Mi ez, egy tizenöt perces rajzfilm? Nem ismerem a képregényt, így a filmet értékelem: szégyelljék magukat, akik közreműködtek. Mr. Hyde nem féltonnás szörny volt, hanem Dr. Jekyll felszínre jött gonosz ösztönei és elfojtott szorongásai; Némó kapitánytól már-már vártam, mikor jár el egy ukrán guggolóst; Dorian Gray, úgy tudom, nem golyófogó volt, csak örökké jóképű és fiatal stb. Ha már Mina Harkerről van szó, akkor is inkább Winona Ryder, mint a filmben szereplő hölgy. Richard Roxburgh ott sem volt a filmben, még ő is maradandóbb volt Drakula grófként. Csak az nézze meg (és az is óvatosan), aki még soha nem hallott a karakterekről azelőtt. Ez az egész egyszerűen fáj. |
2009-03-09 16:31.08 |
Azt semmiképpen nem mondhatjuk a Truman show-ra, hogy átlagos lenne; az alapötlet egyenesen zseniális, amit más oldalakról is meg lehetett volna közelíteni, ezt leginkább drámának tudnám beállítani - Jim Carrey azt csinálja, amit kell, márpedig ő megfelel drámai színésznek is (lásd: Egy makulátlan elme örök ragyogása, Ember a Holdon); és bár én ennél keményebb végkifejletet és pörgősebb forgatókönyvet vártam, nagyon szépen készítették el az ötletet - ami aztán igazán eredeti. Ez ugyanakkor csúnya társadalomkritika is, és tessék, nézzünk körbe, mi van itt: kit nézünk minden délután a tévében a róla elnevezett showban, miféle szarokkal tömik a nézők fejét mindenfelé, milyen siralmas, szánalmas is látni a média körül forgó világot, ahol már nem számít semmi, csak hogy elaltassák az átlagember saját gondolatait és eltompítsák az érzelmeit. Erre mindenképpen jó a film. A kedvenc részem az volt, amikor a rendőr a nevén szólította Trumant... az aztán igazán ütős volt, legalábbis Truman számára. Muszáj feltennem a kérdést: ismer valaki üldözési mániára, paranoiára épülő thrillert? Tudom, nem ide tartozik, de állati kíváncsi lennék valami hasonlóra, félelmetesben... |
2009-03-09 16:04.49 |
Tim Burton legszebb és legmeghatóbb rendezése - na meg a többivel ellentétben itt vannak világos színek is. Két szálon fut - az egyik családi dráma, amely nagyon megható, de egyáltalán nem csöpög - ez köszönhető a másik szálnak, ami szürreális mese, telis-tele szimbolikus utalásokkal, az erkölcs különböző halvány megnyilvánulásaival, izgalmas forgatókönyvvel és olyan fajta életrajzi történetmeséléssel, mint mondjuk a Forrest Gump-ban. Van itt minden, háború, szerelem, és ha elfelejtjük a történet torz tükrét, nagyon is valóságos. A színészek egytől egyig csodálatos alakításokkal - Ewan McGregor tökéletes a szerepében, de hát Albert Finney-re sem lehet panaszkodni (de nekem itt is, mint szinte mindenhol, ahol szerepel, Steve Buscemi volt a kedvencem - "A rózsa vörös, az ibolya kék, Fantom hű de klassz hely!"). A film végig fenntartja az ember figyelmét - és én nem bírom a drámákat, de a végén én is majdnem sírtam... ugyanakkor néhány rész nagyon is burtonös - az például óriási, amikor mindenki meglátja a saját halálát a boszorkány szemében... de nekem a kedvenc részem, amitől mindig félek, az, amikor Fantomban borzalmas vigyorral körtáncot járnak az emberek... félelmetes. A befejezés gyönyörű. Jó, hogy kiderült: Tim Burtonnek igenis van érzéke a széphez... |
2009-03-08 19:38.58 |
http://www.youtube.com/watch?v=FFkok3cWWYw |
2009-03-08 16:38.48 |
Tudtam, hogy valamit kihagyok! http://www.youtube.com/watch?v=tyreQqjFJiQ
Közönséges bűnözők |
2009-03-08 16:30.05 |
Hú, ez is jó kis zene... |
2009-03-08 16:24.24 |
A Sweeney Toddhoz nem, meg talán az Ed Woodhoz... |
2009-03-08 16:22.34 |
Én meg John Carpenter-mániás vagyok. Minden zenét felkutattam, amit ő szerzett, a 13. rendőrörstől kezdve az összeset nagyon szeretem. Régebben meg Tim Burton filmjeinek zenéire voltam rákattanva - a legtöbb Elfman, azt hiszem. |
2009-03-08 16:07.53 |
Ilyeneket felejtettem ki, hogy Keresztapa, Schindler listája meg a Csillagok háborúja... |
2009-03-08 16:04.37 |
Sajnos rengeteg mindent kihagytam... majd készítek egy utó-listát.:) |
2009-03-08 16:00.14 |
Legjobb filmzenék? Hű... Instrumentálisban: Howard Shore - A légy; Danny Elfman - Ollókezű Edward; Danny Elfman - Beetlejuice; Danny Elfman - Batman; Hans Zimmer stb. - A sötét lovag; Jerry Goldsmith - Ómen; Howard Shore - A Tégla; John Carpenter - Halloween; John Carpenter - Az őrület torkában http://www.youtube.com/watch?v=--wAw7gBQxU&feature=related; Ennio Morricone - Volt egyszer egy vadnyugat; Ragyogás (nem eredeti filmzene); John Carpenter - A köd
Betétdalból most ez a kedvencem: http://www.youtube.com/watch?v=f9q4DglqT_U&feature=related - Alvilági játékok. |
2009-03-08 15:46.24 |
Halloween, Omen, Köd '80, Ragyogás, Psycho (termsézetesen a régi), A légy '86, Az őrület torkában, A sötétség fejedelme |
2009-03-08 14:59.37 |
Az a lényeg, hogy a végén mégiscsak a rossz győzedelmeskedik. Az ember esendőségét, a rossz oldalukat, mindenben a gonoszt mutatja be a film. Brad Pitt bűnössé válik, hasonlóan Kevin Spacey-hez, ezáltal elveszítjük a határt jó és rossz között - ezt zárja le a végén Morgan Freeman egy-két szomorú, bölcs mondattal. A Harcosok Klubjának meg azért van olyan fura vége, mert az egész film maga fura. Bár szerintem az a befejezés tökéletes... |
2009-03-08 14:14.51 |
SEMMI nem történt ezután. Ez az utolsó néhány másodperc - így záródik a történet. Az idézet után jön a stáblista. Nem maradtál le semmiről. |
2009-03-08 13:07.07 |
Igazi klasszikussal állunk szemben; minden benne volt ebben a filmben, amit a Rosemary gyermekéből hiányoltam. Erőteljes kegyetlen, rohadtul nyomasztó film, melyben egymást követik az apokaliptikus borzalmak, szünetet sem hagyva a nézőnek, aki nyelni sem tud a rémült döbbenettől. Azt kell mondjam, hogy egyszerűen hibátlan (hacsak egy kis dolgot nem veszek ki: mi az, hogy Damien valódi anyja egy állat volt? Sakál, azt hiszem, ezt mondta a "rossz próféta". Nem tudom, lehet, hogy volt valami alapja, vagy az állati csontváz az emberi sírban valamiféle bevált horrorelem, de ezt mindenesetre nem értettem). Gregory Peck remekül ragadja meg szerencsétlen főszereplőnket, és a többi színész is remek - ki kell emelnem a kisfiút, Harveyt, aki ahhoz képest, hogy milyen fiatal és kicsi volt, nagyon jól hozta a karaktert - egyszerre volt nagyon aranyos és ördögien gonosz. Bár ez a mű nem róla szól, hanem az egész jelenségről - az egész egyfajta fordított Újszövetség, legalábbis az első rész, a folytatásokról nem nyilatkozom... a halálnemek kegyetlenek és elborzasztóak, kifejezetten naturálisan sokkolják az embert, márpedig pontosan tudjuk, hogy be fognak következni; a fényképes trükk nagyon hangulatos. A lefejezős rész azért olyan fenemód hátborzongató, mert végül is egy baleset - más, ha az embert baltával fejezik le, meg ha megcsúszik az az üveglap... kegyetlenül durva. De azért a papos rész se semmi azzal a villámhárítóval. Egyszerűen az egészben dobzódnak azok az elemek, amiket később hol sikeresen, hol siker nélkül leutánoznak, és amik az első pillanatban klasszikussá válnak számunkra, ahogy megnézzük őket. A befejezés is kitűnő. Úgy tud nyomasztani az egész, kezdve a nagyon frappáns kisgyerekes, fordított keresztes rajzzal az elején, és valahogyan nagyon sokáig megmarad a hatása a nézőben. És a zene... az egyik legjobb horrorfilmzene, amit valaha hallottam. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor is éppen a Main Theme-et hallgatom. Erőteljes, kegyetlen, gyönyörű. Ezzel a vallási kórus-dologgal készítették a zenét, ami állati nagyot dob a film hangulatán a feszültséggel telt jeleneteknél. Eddig nem tudtam, hogy Oscart kapott, csak most látom - megérdemelte. |
2009-03-08 09:36.18 |
A nyolcadik utas felbukkanásába torkolló fingóversennyel kezdődik ez a különös film, amit semmiképpen nem nevezhetünk A-kategóriásnak - az egész probléma a gyors műfaji változások miatt jöhetett létre: egyszerre volt sci-fi-horror (az említett nyolcadik utas), katasztrófafilm (Morgan Freeman szála, ami meg leginkább a Vírusra emlékeztetett), visszaemlékezgetős film a barátságról (mondjuk a barátoknak nem volt nagy szerepük, többségük rögtön a film első felében fűbe, illetve hóba harapott), meg hipergalaktikus buta leszámolás, legalábbis a vége. Ennek ellenére néhány pozitív tulajdonságot fel tud mutatni, például Morgan Freemant, aki nekem még itt is tetszett, bár a végén túl gyorsan vége lett, meg Damian Lewis alakítását, aki ördögien el tudott szórakozni a benne lévő űrlénnyel. Ameddig nem kerül be a hadsereg, némi klausztrofóbiás horror-szorongásunk is támad a fartúró kis kukacoktól rettegve, de azután elmúlik a hatás, és a happy end elkerülhetetlen marad, ami viszont hiba. Duddles külön elég bugyuta szál volt (bár az is igaz, ez a szál alkotta az egész filmet); kíváncsi vagyok, ez könyvben is ilyen? |
2009-03-08 09:25.33 |
SPOILER! HA NEM LÁTTAD, NE OLVASD!
Ugyan, emberek! Sammy feltehetően nem is létezett. Induljunk ki abból, hogy Lenny hazudik - méghozzá önmagának. Kitalál magának egy mesét, amiben nyugodt lelkiismerettel élhet betegségével a továbbiakban. Megölte a saját feleségét, ami ugyan a baleset után történt, de feltehetően foszlányokban vagy cetlikben emlékezett rá, éppen ezért kitalálta a mesét arról a betegről, Sammyről, hogy ily módon gyorsan levezesse saját történetét, és alkothasson egy másikat. (ki tudja? Lehet, hogy nem is volt biztosítós - de hát ez lényegtelen - és az egész úgynevezett háttértörténet csak azért volt, hogy ne keltsék fel a nézőkben a gyanakvást) Sammy ő maga volt, akire aggatott egy új nevet, sztorit és arcot, hogy saját magát és SAJÁT gyanakvását altassa el abban a hitben, hogy ő maga jó ember. Lenny saját maga után nyomozott, tiszta szívből, a jóra törekedve, hiszen nem volt memóriája - ha a történet vége felé rájött volna, hogy ő maga az elkövető, biztosan fejbe lövi magát. Ez kicsit hasonlít egy Jekyll/Hyde esetre. MAGA után nyomozott, és ezért kellett a Sammys történet - hogy ne fogjon gyanút. |
2009-03-08 09:13.57 |
Be kell látni, Nolan remekül indított a Mementóval, amit sokan a legjobb filmjének is tartanak (de én azt mondom, nézzük meg egyszer-kétszer a többit is - meg aztán még nem halt meg szegény, ne adjuk fel a reményt, hogy tud adni még valamit), azt hiszem, talán okkal. A film voltaképpen háromszereplős, és mindhárman csodálatosan játszanak, a karakterek a történet folyásával kikerekednek és nagyon valóságossá teszik az egészet. A film ugyebár visszafelé pereg, ami már önmagában elég bevállalós dolog, de hogy ennyi csavarral, ismétléssel és az élménnyel szolgál, hogy tudjuk, mi lesz a vége, de azon izgulunk, mi volt az eleje, az egyszerűen lenyűgöző. Guy Pearce remek játékával végigvezet a történteken, csak éppen visszafelé - a technikából azóta tudtommal csak a Makulátlan elme örök ragyogása született, az ötletből pedig az 50 első randi... folyamatosan kapjuk a fordulatokat, és néha egyre jobban belegabalyodunk, de a végére (bár nem zökkenőmentesen, de) kialakul az egész kép, de mi nem igazán kapunk szünetet a gondolkodásra. Nagyon bírtam a filmben Joe Pantoliano alakítását - nagyon jó hangja van. Egyébiránt az alkotás mondhatni egy új műfaj képviselője, rögtön első filmként ambíciózus, kockáztató és igényes mű. Nem csak Nolan rajongóknak, MINDENKINEK meg kell nézni, különben óriási élményből maradnak ki. És enélkül a film nélkül... na de hol is tartottam? |
2009-03-08 08:48.34 |
Nézd meg. |
2009-03-08 08:46.44 |
A sok negatív vélemény után magam is meglepődtem, hogy kis híján öt csillagot adtam ennek a filmnek, ugyanis rettegek ettől a fajta borzalomtól (mosolygó bohóc, léggömbök, színek, vidámság - és egyszer csak rémálommá válik), ugyanakkor perverz rajongást érzek saját félelmeim iránt, és ez a film rendesen megijesztett. Voltaképpen nem is zavart a hosszú játékidő, a hangulat majdhogynem tökéletes volt egészen az utolsó harminc percig, ahol azzal a pókos marhasággal rendesen beledöngölték az addig felépített sztorit a földbe (maradt volna csak bohóc!) Ugyan tele van hibákkal, bakikkal, ésszerűtlenségekkel és hiányokkal (nem tudom, mit gondoljak a színészek alakításáról - lehet, hogy csak a forgatókönyv volt hülye, de az emberi kapcsolatok nem éppen ilyenek, még egy gyerekgyilkos szörny felbukkanása esetén sem), mégis, kellemes élményként maradt meg bennem a bohócos horroreffektusok miatt, amik nem voltak a legmodernebbek, de így talán még jobban ütött. Volt egy-két olyan pillanat is, amit leginkább egy rajzfilmnek tulajdonítanék - például amikor Tim Curry kimászik a csatornából abba a zuhanyzóterembe -, de az még csak ijesztőbbé tette az élményt. Lehet, hogy ez csak valami fura hóbort, de AZt hiszem, meg fogom még nézni. "Kiss me, fat boy!" |
2009-03-06 22:01.52 |
Úgy tudom, Douglas Adams maga felügyelt a tévésorozat munkálatainál, amit a rádiójátékból írt ötrészes (a világ leghosszabb trilógiája!) könyvből készítettek. A mozifilmben persze meg kellett felelni a modern idők elvárásainak, épp ezért itt adja inkább vissza a mű hangulatát a feldolgozás - a narrátorhang csodálatosan eleveníti meg a könyv idióta és kacifántos passzusait, amikből soha nem lehet elég... persze, kell hozzá egyfajta hangulat, amit nem könnyű elérni, meg az új film modern technikával is büszkélkedhet, míg a sorozat csak olyan barátságosan rövid pórázon van tartva, ami mondjuk egy színházi darabhoz vagy tévéreklámhoz szükséges - de itt a lényeg az elbeszélés-jellegű történetszövésben rejlik. Persze, az a két fej elég gyengén lett megoldva, Marvin szögletes és túl hosszú az egész ahhoz, hogy az ember végigülje egy helyben, mégis, az alakítások és az egészen sokáig elhúzódó történet humora miatt nincs okunk panaszra. Bár én az új változatot is nagyon szeretem - és szép lassan összeolvad a kettő. |
2009-03-06 18:38.01 |
Kalapokat feldobni! Erre vártam mióta... a tízes listán éppen hetedik a He7edik!:) |
2009-03-06 18:08.19 |
Az utolsó perctől mindig beszarok.:) |
2009-03-06 18:06.20 |
Úristen... ez a Tökéletes trükk-topik?... oké, ritka seggfej vagyok, ezt is ajánlottam. Na de tényleg csavaros...
hehe... |
2009-03-06 18:04.59 |
Elfelejtettem a Hatodik érzéket. |