Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Élet, vagy valami hasonló - Max4, 19:00 |
Káprázatos holdvilág - DUNA TV, 19:46 |
A házibuli - M2, 20:00 |
Szeánsz Velencében - HBO, 20:00 |
Kandahár - Filmbox Premium, 20:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Bödőcs Tibor - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Mire gondolsz most? |
A 23-as szám - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A kaszkadőr |
Emily Blunt |
2009-01-26 11:21.11 |
Persze, de akkor is... én például rajongok Stanley Kubrick Ragyogás c. alkotásáért, csodásnak tartom a kamerázást, a technikai trükköket meg mindent, erre kap egy Legrosszabb rendezés-díjat. Stanley Kubrick, aki mellesleg momentán benne van az itteni top 10-ben, soha nem kapott Legjobb rendező Oscart. Úgy kellett meghalnia, hogy a kritikusok utálták, ahogyan rendezett. |
2009-01-26 11:14.41 |
Annál az ellentmondás-dolognál: úgy értettem (és ez talán tényleg igaz), hogy van olyan, hogy egy sikeres produkció egyben jó is. Egyik sem zárja ki a másikat, csak vannak a buta emberek, akiket nevezhetnénk a "pillanat embereinek", akiknek ott helyben a moziban bejön a film vagy nem jön be a film, és az ő véleményükhöz igazodik jórészt az Akadémia is. Ettől függetlenül rábízhatjuk magunkat a díjátadókra, mert legalább azt tudjuk, hogy ők mit szeretnek - ez alapján feketén-fehéren eldönthetjük, hogy melletük állunk vagy ellenük vagyunk. Mellesleg az a mondat a Forrest Gump-dolognál nem célzás volt, csak már elegem volt abból, hogy négy ember (vagy már nem is tudom, mennyi) vagy húsz hozzászóláson keresztül ugyanazokat a mondatokat szajkózza (nemjó-dejó-nemjó-dejó).
Hogyne, a színészek reklámszlogenjének alakulásakor egy ilyen díj sokat tus dobni, de vannak olyanok is, akik nem érdemelték meg - rájuk is azt mondják majd, hogy a "kétszeres Oscar-díjas Szarjankóval a főszerepben". És szerintem mindenkinek kell útmutatás. Rámész bárhol egy színész adatlapjára, ahol csak filmcímek vannak (van, ahol nagyon sok cím). Honnan döntöd el, hogy melyiket éri meg megnézni és melyik a kalap szar, amire ne is pazarolj időt? Hogy ne váljunk filmzombikká, akik mindent megnéznek (hiszen ha nincs díj, nincs kritika sem, és nem létezik "A" vagy "Z" kategória), és ne töltsük egész életünket a képernyő előtt görnyedve, hogy nyálunkat csorgatva szortírozzunk saját ízlésünk szerint... lehet, hogy például a Forrest Gumpot (ha már ez a fixa ideánk) soha nem ismered meg - elvégre ki tudja? Az Arany Málnát pedig ne is említsük. Undorító az a dolog. Afféle tükörképe az Oscarnak - méghozzá abban is, hogy sokszor igazságtalan. Nincs gusztustalanabb dolog, amivel meg lehet szégyeníteni egy színészt vagy rendezőt. |
2009-01-26 09:47.29 |
Muszáj közbeszólnom... itt már jó sok vér folyt, és lassan már nem tudni, miért - még az Oscaroknál tartunk-e, vagy ez a bevétel, a Forrest Gump vagy a labdarúgás vitája?... mindegy. Én speciel úgy vélem, az Oscar csak félig az okos emberek döntése, másrészről viszont ügyes marketingfogás, hogy az amúgy is sikergyanús filmek még több pénzt zsebeljenek be. Van rengeteg elfogultság az Akadémián, például az, hogy a drámai nyomorék-karaktereket jobban értékelik (Dustin Hoffman-Esőember-1989; Daniel-Day Lewis-A bal lábam-egy évvel később; Al Pacinót hétszer jelölték Oscarra jobb filmekért, mint amiért megkapta: Az Egy asszony illatáért, amiben vak veteránt alakít stb.), sokszor van egy-két fura baklövésük (Hillary Swanknek több Oscar-díja van, mint Anthony Hopkinsnak; vagy húsz olyan mű van, ami Legjobb film lett, és nem is ismerjük őket-megnézzük, is látjuk, hogy szarok), és kerülik annak a jelölését, aki nem hódol be nekik maradéktalanul (ide most nem írok konkrét példákat); egyszóval az Oscar inkább egyféle útmutató, és nem a jó, hanem a sikeres filmeket jelöli - tehát segítséget ad a gyártott filmek végtelen tengerében. Ha nem lenne, vakon kéne magunknak eldöntenünk, mi az a jó film, és sokkal véresebb vitáink lennének - sok világhírű színészt így talán meg sem ismernénk, és gagyi produkciókat istenítenénk, mert nem lenne viszonyítási alapunk. Amúgy speciel az én véleményem szerint nem a Forrest Gump volt '94 legjobb filmje (a Ponyvaregény pölö csakugyan jobb volt), de én talán meg is indokolom: ez egy kifejezetten csöpögős film (bár ez a tulajdonásg tekintehető pozitívnak is),és a színészi játékon kívül mást nem tud felmutatni, mint hogy nagyobb fordulatok híján megríkatja az embert. Igazán szép alkotás, remek dráma egy kiemelkedően jó Tom Hanks-szel, de - ha már az előbb a Ponyvaregényt hoztam fel, most is ezzel élek - a másik film egy forradalmi újítás, egy frappáns és gyors művészfilm, és bár megható filmből sokat láthatunk még, '94-ben mégis a Pulp Fiction volt a legeredetibb és legforradalmibb akkor új technikáival és egy egészen új műfajjal, ezzel a "véletlenfilmmmel". Meg aztán, mindig voltak jó filmek, amiket nem ismertek el... na, most mindenki rágódhat azon, hogy melyik oldalon állok, pedig csak beszélni akartam...:) És Ex-Gargapitcs... te egy amolyan idézgetős ember vagy, nemdebár? Lyak írta: "Muszáj közbeszólnom..." |
2009-01-26 09:14.15 |
Az utolsó, feszült jelenet voltaképpen Brian De Palma egy másik filmjének, az Aki legyőzte Al Caponét-nak pályaudvari lépcsős jelenetét figurázza ki. Itt is megtalálhatóa kétségbeesés fő formája, az, hogy egy gyerek megsérül (az utóbb említett gengszterfilmben ugyebár Kevin Costner elejt egy babakocsit), a fenyegetőző gonosz, és a jók meg egy kis szerencse összjátéka. Már ezért is nagyon élvezetes és mulatságos. Na és persze az ő filmjeiben senki ne számítson teljes happy endre. |
2009-01-26 09:08.52 |
A Vörös Sárkányban játszott karaktere csak afféle következő lépcsőfok volt a Pók után. Jó, persze, nem a karakter háttértörténetéről beszéltem, pusztán az alakításáról (szóval a bálványimádás stb. most nem tartozott a gondolatmenetembe), csak éppen ez a magának való, zárkózott, érthetetlen elvek alapján gyikoló személyiség volt azonos, na meg nemigen változtatta az arckifejezését sem. A Vörös Sárkány Fogtündére mintha csak jobban összehozott, szupergonosszá alakult változata lett volna ennek. |
2009-01-25 19:54.54 |
Állatira nyomasztó,lassú, vontatott, gyakran unalmassá tompuló film, aminek okos, értelmes mondandója van, de könyvben megírva jóval kifejezőbb lenne. 5.1-ben mondjuk gyönyörű hallani az apró kis zörrenéseket, és a nyomor ábrázolása tökéletes, azonban ez még drámának is túl lassú, mintsem ilyen lélektani sötét, gonosz elméjülésnek. A vége persze frappáns - az egész anya-dolog csak agyszülemény volt, a szőke nő valóban az anyja volt és ő kinyírta; és persze jó, hogy egyre mélyebbre süllyed, de filmnek olyan elviselhetetlenül vontatott volt, hogy a néző már sírna egy-két mozdulatért a mélytartalmú gondolatok helyett. Ralph Fiennes pedig már játszott motyogó őrültet ugyanebben az évben a Vörös sárkányban, így ez sem nagy dobás. A film után tíz pecig minden egyes nézőnek elmegy az életkedve. Mindenesetre nagyon nehéz lenyelni. |
2009-01-25 16:52.48 |
A legidiótább Disney-rajzfilm. hihetetlenül vicces, én végignevettem, a fordulatok nagyon jók, a különböző helyzetek (a szakadákos, a vízeséses, mindegyik) nagyon szórakoztatóak. Meg kell majd néznem angolul is, most látom csak, hogy John Goodman is hang. Vannak benne rossz gyerekviccek, de minden egyéb tekintetben remek vígjáték. |
2009-01-25 11:40.52 |
Nem rossz thriller, az egyik kiemelkedő darab, mondjuk itt az ijesztegetős hangulat mellett érzékelhető egyfajta kislányos hadakozás is (a végső leszámolás kicsit olyan, mint egy párnacsata - meg aztán én elvártam volna, hogy Jennifer Jason Leigh még egyszer-kétszer felpattanjon, hogy aztán újra megöljék), ami nem tett jót a hangulatnak. Egyébként jó volt, csak néha átvette a szerepet a sztori erotikus megközelítése. Az ilyen pillanatkoban az ember felsóhajt, mivel legalább egy b***** erejéig elmúlt a veszély, pedig szerintem fontos, hogy a néző ne kapjon levegőt a borzalmaktól. Egyébként jó volt, a tűsarkos gyilkosság hangulatos, a kisállat-dolog itt is megfigyelhető, a végén pedig talán felvetülhet az a dolog, hogy a következő elmebeteg Bridget Fonda lesz - legalábbis az utolsó mondatok és a fénykép erre utal... ez jó csavar lehet. A homokos szomszéd-szálnak nem volt sok értelme. A szinkron egy kalap szar, nézhetetlenné teszi a filmet, undorító. |
2009-01-25 11:33.59 |
Zseniális rememű! Elejétől a végéig imádtam. Féltem, hogy tudni fogom a végét, de többször is jól átvertek...:) A forgatókönyv csodálatos, a kamerázás, a rendezés is hihetetlen, minden színész tökéletesen játszik, na de Kevin Spacey... már először is érdekes és karakteres személynek tűnik, egy béna ember mozdulataival, különös sánta járásával, görcsbe rándult ujjaival - itt már úgy érezzük, hogy valami olyat tud, amit mi nem, hogy hatalmasabb másoknál; ez a "nyomorékság" valahogy kiemeli az átlag bűnözők közül. Azután a végén jön a hatalmas csavar a zakatoló gondolatokkal, azzal a fax-szal meg a lehulló bögrével, és csak az zavart, hogy ennek a jelenetnek a paródiáját hamarabb láttam a Horrorra akadva végén... a történet mindvégig érdekfeszítő, és a vége, mikor kiderül, hogy hiába figyeltünk feszülten, minden hazugság, az hatalmas pofon. Én ráadásul az elején nem is tudtam, hogy krimit nézek, és igen csekély elvárásaim voltak. Újabb megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Spacey mennyire jó színész, holott ő nemigen változtatja külsejét a filmekben, mindenhol csak szomorú, egyszerű az arca, és mégis, hány különböző szerepben tündököl... és le kell szögezni: nagyszerű gonosz (lásd: szerepe a Hetedikben, ugyanabban az évben). Nagyon megérdemelte az Oscart, de miért mellékszereplőként? Bár a történetben úgy tűnik, hogy háttérszereplő, mindenhol ott van. Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnakban jóval kevesebbet volt a vásznon egy Legjobb férfi főszereplőért... a másik, ami eszembe jutott, de ez már csak szőrszálhasogatás: amikor Stephen Baldwin a lift tetején állva fentről lelövi Kobayashi két testőrét, miért a falra kenődik az agyuk? Ha fentről lövi őket, vajon merre fröccsen?... de mindegy. Szenzációs film, nem elég egyszer megnézni. Azt hiszem, én mág nagyon sokszor meg fogom. |
2009-01-23 21:44.38 |
Meggondoltam magam: legyen inkább három csillag. Figyelemeb véve, hogy rajtam kívül a kutya sem ismeri, nem lehet valami nagy jelentőségű film. |
2009-01-23 14:11.44 |
Mindzek szerint talán nem csak bennem van a hiba; mert bár Al Pacino zseniálisat alakít (ráadásul szemtanúi lehetünk "felnövésének", valamint tudomásom szerint csak ebben a filmben látható bajusszal) és rengeteg ismerősöm zengett legendákat a filmről, én valahogy nem találtam érdekesnek. Persze engem sohasem érdekelt ez a zsaru-dolog, meg ez egy lassú és töprengő film, az erkölcsi normákra és a becsületre próbál rávilágítani, hisz' megtörtént eseményeken alapul (Pacino mesélte az életrajzi könyvében, hogy maga is találkozott és beszélgetett Frank Serpicóval), és őszintén szólva ez az egész nem az az átlagos történet, ai könnyen emészt a néző. Talán túl nehéz volt egy átlagos filmezős délutánhoz, mindenesetre bár az alakítás kiváló és a történet mögött mély szellemi háttér rejlik, nekem a Kánikulai délután sokkal jobban tetszett. Igaz, az egy egyszerűbb, de izgalmasabb cselekményű film. |
2009-01-23 13:28.44 |
A könyvet nem olvastam. Persze láttam könyvesbltokban, de azzal a gyors gondolattal haladtam el mellette, hogy ez is csak egy újabb pénzszerzési trükk, hogy gyorsan könyvet írtak a filmből (vagy épp fordítva: egy gyenge ponyvát szenzációsan vittek filmre, és mivel az nagyon befutott, gyorsan rávasalták a filmborítót a könyv címlapjára, és újra kiadták); lehet, hogy még utánanézek, ha tényleg ennyire jó. |
2009-01-22 21:31.00 |
Hát, ezt a filmet és kényelmesen el lehet emészteni egy-két napig, ha nem többig. Kétségtelenül különös alkotás. Vegyük például az először Ponyvaregény-szerűnek tűnő spontanitást (Josh Brolint, drága jófiúnkat annyi játékidő után, amikor már igazán elnyerhetné a jutalmát, egyszerűen lelövik, és még csak nem is mutatják magát az akciót, csak mint mellékszereplőre tekintenek rá) - ami azonban értelmet nyer, amint a film lezárul, hiszen maga a történet egy kegyetlen világba enged belepillantást. Azután itt van az is, hogy a filmben semmiféle zene nincs. Pedig a filmművészet izgalmasabb filmjeiben, amikor olykor-olykor eltunyulna a forgatókönyv, bevágnak egy ütős dallamot (ez sokszor előfordul: mostanában például a Sötét Lovag vagy a Karib-tenger-dolgok) vagy látványos kameratrükköt, itt azonban nem távolodik ki a kamera a világűrbe, és a zene, lassan az egyetlen dolog, ami elválaszt filmet valóságtól, itt egyáltalán nincsen. Semmi felszabadító nincs abban, amikor meghalljuk a távolban a mexikói zenekart néhány másodpercre, mert az pusztán csak hangeffekt, és nem lehetőség, hogy hátradőljünk a kanapén - és az alkotók lassan gördülő listája alatt is csak az émelyítő borzongás fog el a néma csend miatt. Apró, alig érzékelhető szimbólumok jelképeznek egy sötét és undorító világot, ahol látjuk, hogy a jó egyáltalán nem győz mindig, hogy egyszer mindennek vége szakad, és hogy az élet megy tovább, újabb emberek jönnek, sokan születnek és sokan meghalnak. Azt vártam, hogy Tommy Lee Jones halálos lövéssel leteríti a Gonoszt és a kör bezárul, de az élet nem kör, hanem események végtelen láncolata, és ezúttal a realitás erősebb a happy endnél. Gyönyörű, átütő, erőteljes, robbanékony és kegyetlen film. Javier Bardem alakítására már nem tudok szavakat találni, mert ennél gyengébb színészi játékokra már mind elpazaroltam. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire átveszi a lélektelen gyilkos szerepét, hogy azt hisszük, ez élete szerepe, és ezért született erre a világra... nem is tudok ennél többet mondani. Az egyik legjobb film, amit valaha készítettek. |
2009-01-22 20:53.09 |
Erre a filmre csak azért nem adok öt csillagot, mert lévén a rendező Michael Mann, én a Szemtől szembenhez hasonlítottam, és annál nem jobb. Viszont kellemes, értelmes film ugyan fordulatok és meglepetések híján, de megragadó hangulattal és jó színészekkel. Én észre sem vettem, hogy Javier Bardem a főnök... na, egy ürügy, hogy megnézzem még egyszer... A dolog társadalmi mondanivalója igazán drámai, a metrós rész nagyon hatásos, mind az elején a példabeszéd, mind pedig a végső beteljesülés. Mondjuk én elég figyelmetlen lehettem, mert csak a végefőcím alatt jöttem rá, hogy Tom Cruie-nak halványrózsaszín folt volt az ingén, és nem csak úgy spontán billent félre a feje - csak mert a lövések között nem láttam, hogy találatot kapott. Talán ha erősebb festéket használnak, vagy ilyesmi... de mindegy is. A film egyébként egészen "szűklátókörűnek" mutatkozik, semmi kapcsolatunk nincs a külvilággal, a két, teljesen ellentétes ember felvezette szellemi vibráláson kívül nem találunk semmi mást, ami útbaigazíthatnak minket. Mann úgy rendezte meg a filmet, hogy érzéketlen, hasztalan lénynek lássunk minden embert - egy olyan világot teremtett meg, ahol mindenki statiszta, így aztán már a taxin belüli szemszög miatt is kezdünk egyetérteni Vincenttel... talán az alakítás lehetett volna még egy kicsit jobb, mert Tom Cruisenak ugyan ősz volt a haja és gonosz volt meg hidegvérű, de mintha jobb is lehetett volna. Vagy talán a karakter volt kevés egy életreszóró szerephez - Jamie Foxx láttán pedig talán sokakat elönt az a fura érzés, hogy ez a "rikoltozós-néhabeszólós-fekacsávós" dolog, vagy legalábbis a kortárs fekete színészek színészi játéka leginkább vígjátékokba illik (tisztelet a kivételnek - mert ez a "Bakker, öcsém! Veled meg mi a jó franc van?"-dolg elég furán veszi ki magát egy ilyen műfajú filmben). Mindenestre nem rossz. És ami a fő, egyedi. Meg tudom nézni még egyszer-kétszer. |
2009-01-22 20:37.34 |
Nagy kedvencem ez a film - nem tudom, miért, talán nosztalgiából, mert néha eszembe jutnak azok az idők, amikor ebből a filmből voltak olyan kis figurák a Burger Kingben:), vagy mert ismeretlen okoknál fogva teljesen megmaradt bennem néhány klasszikus momentum (például az a "kedves" bevándorló űrlény az elején). Emlékszem, annak idején egy kicsit ki is borultam a bőrfelhúzós dolgon, mer túl véresnek gondoltam ezt egy vígjátékhoz képest, de aztán eltűnt belőlem minden efféle érzés... nagyon jó film, kezdve a remek főcímmel, amit Danny Elfman hangulatos zenéje kísér (azt csak úgy kedvtelésből is szoktam hallgatni), egy furcsa de ugyanakkor kiváló párossal, űrlényes sztárpoénokkal, és személyes kedvncemmel, Vincent D'Onofrióval, a zombi paraszttal, aki a legjobbat alakítja a filmben - szóval állati élvezetes az egész. A technikának különösen jót tesz, hogy ilyen egyszerű és lényegre törő, ahogyan ezt más régebbi filmekben is csinálták, csak hogy a "speckó" effektek ne vegyék el a figyelmet magáról a filmről. A hangulatos, humoros történetvezetés és a némi szellemi mondanivaló (ez az egész apa-fiú körforgás igazán szép fogás volt, ez adja meg egyrészt a sztori keretét, másrészt ettől avanzsál az alkotás egyszerű paródiafilmből összetett és tartalmas művé) hangulatos, megunhatatlan filmet teremt. Délutáni szórakozásra ennél jobbat nem lehet választani. |
2009-01-21 20:13.48 |
Imádom ezt a filmet - talán jobban, mint Nolan többi alkotását. Persze, ezt nagyban befolyásolják a színészek, meg ennek az álmatag krimi-thrillernek a lassú szépsége, a gyönyörű tájképek, a történet ironikus, fojtogató világossága mind lenyűgöző. Hilary Swank teljesen érdektelen, nem is vele akakrok foglalkozni; amikor először hallottam, hogy Al Pacino és Robin Williams lesz együtt, rögtön valami idióta vígjátékra gondoltam, és el sem tudtam képzelni, mi sülhet ki ebből a szereposztásból... és mégis, talán az egyik legjobb és legfurább páros a filmtörténelemben! A dolog annyira ellentmondásos, hogy az már önmagában brilliáns. Al Pacinóról nem is akarnék beszélni, zseniális, főleg az egyik első jelenet a kedvencem, amikor Cappel beszélget az asztalnál, az apró gesztusok... Robin Williams határozott meglepetés volt. Azt hiszem, az egyik kedvenc gonoszom lett ezután a film után, már egyszerűen az ajakbiggyesztése önmagában karaktert formál... az öltözéke, a mozdulatai, a beszéde mind elhitetik a nézővel, hogy ő valóban az, akit játszik- vagy akinek mondja magát. Talán a legkerekebb, legkidolgozottabb karakter Nolan filmjeiben. A telefonálós, a hajón találkozós, az üldözős jelenetek szuperek, a kihallgatós jelenet pedig mintegy előzménye volt egy hasonlónak, amit a Sötét Lovagban láthattunk később Heath Ledger és Christian Bale tolmácsolásában... a legjobb jelenet a filmben. Williams rövid, elkeseredett válaszai, Pacino megjátszott (vagy talán igazi?) tombolása... meg persze a végső, lövöldözős jelenet. A film meghatóan, lassan, mégis erőteljesen zárul, a vízben-lassan-eltűnős dolog egyszerűen hihetetlen... nem tudom, miért érzem kötelességemnek agyondícsérni a filmet, de az egyik kedvencem - valaha. Al Pacino utolsó mondata remekül zár filmet és életet, és a néző végre felsóhajthat, behunyhatja a szemét, és végre álmodhat... |
2009-01-21 19:58.00 |
A filmről: nagyon tetszett. Kitűnő csavarok, és a CIA izgalmas bemutatása, az álnokság, kétszínűség pajkos játszótere. Lehet, hogy kitaláltam volna a film végét, de ezt a hibát annak tulajdonítom be, hogy mások már korábban elmondták nekem. De akkor is nagyon tetszett: főleg az, ami a Farmon történt. Al Pacino remekül csinál hülyét magából a végén, a monológja fantasztikus, az pedig talán egyenesen megható, ahogyan a végén szétlövik. Persze nem olyan, mint a Sebhelyesarcú vége, de hangulatos... engem valahogy nagyon megfogott. A közepe táján az a kihallgatós rész, meg előtte a hazugságvizsgálós dolgok nagyon tetszettek. Kíváncsi volnék, vajon tényleg ilyen a CIA? |
2009-01-21 19:53.53 |
Colin Farrel jó színész. Már többször bizonyított, többek között itt is, a Nagy Sándorban is, A fülkében, meg a Zsaruk becsületében (ellenben a Daredevilben nagyon gyenge). Hogy "jó pasi"-e, azt nem tudom, mert nem vagyok tinilány. De ebben a filmben ő csak mellékszereplő, hiába szerepel ő a legtöbbet - ugyanis Al Pacino viszi a pálmát. Mert hogy kis is Al Pacino? Szépfiú? a jó testéről híres? A szexi mosolyáról? Nem feltétlenül. ő elsősorban arról híres, hogy a világ egyik legzseniálisabb színésze. Nemcsak világsikerekben, de hihetetlen népszerűséget és rajongótábort, gyönyörű kritikákat elérő kultuszfilmekben is részt vett, valamint Oscar-díjat kapott (hiba, hogy nem többet), és az emberek értelmesebbik 60%-a nem utálja azért, mert nem tud kinyomni háromszéz kilót fekve. A tinimagazinokban az sztár, akinek kockás a hasa. A valóságban nem. |
2009-01-21 19:45.36 |
Elég gyenge filmecskét sikerült itt összetákolni... sajnálom, mert eből kihúzhattak volna valami jót. Al Pacino jó volt, de ő ritkán rossz, Matthew McConaughey állatira idegesíett. A történet kevés és kidolgozatlan, kicsit komolytalan - olyan, mintha titkon ügyeltek volna, hogy véletlenül sem ijesszék meg vagy lepjék meg a nézőt jó vagy ütős fordulatokkal... a rendező lehetett volna sokkal bevállalósabb. Pacino karaktere jó lett volna, ha egy kicsit gonoszabb, egy kicsit árnyaltabb, és mondjuk a végén ahelyett, hogy ő mindenkinek megbocsát és mindenki megbocsát őneki, mondjuk elviszi a szívroham, ami oly sokáig fenyegető árny a film felett... a repülőteres-összeesős jelenet például nagyon jó volt. Ha valakinek megvan DVD-n, be ne kapcsolja a magyar szinkront! Kaszás Attila hangja nagyon nem illik McConaughey fejéhez... üzenem a rendezőnek: több polgárpukkasztást! |
2009-01-21 19:36.21 |
Na, én nem olvastam a könyvet (pedig készülök egy ideje), és ettől függetlenül néztem a filmet: csak azt tudom mondani, hogy remekmű. Ugyebár van egy Sátán-trilógia, amit mindenkinek látni kell (ez, az Angyalszív és az Ördög ügyvédje); ez a dolog humoros oldalát mutatja be, bár én megnézése előtt úgy készültem rá, mint horrorfilmre. A 18-as karikát nem is értem... a három nő is nagyon jól játszik, de Jack Nicholson a legjobb ebben filmben, már az vicces, ahogyan horkol a templomban, ahogyan fekszik az ágyon és megpróbál vonzónak látszani... remekül felépített film teli remek jelenetekkel és motívumokkal, kivált az utolsó tizenöt perc, Jack templomos monológja, és az az üldözős jelenet... egyszerűen csodálatos. És ennek az embernek valahogy elhiszed, hogy ő az Ördög maga... a cseresznyeköpködős jelenet, a teniszezős jelenet is nagyon élvezhető. Egyszerűen jól sikerült és kész (bár az elején nagyon zavart Jack copfja). |
2009-01-21 19:27.53 |
Alapvetően utálok minden olyan filmet, ami kaki-pisi poénokra vagy egyforma szerepekben "tündöklő" színészekre (itt most speciel Adam Sandlerre) épül, de itt szerencsére a jó színészek megmentették a produkciót. Ha vadidegen ember lenne Buddy, kutya se nézné meg, mert a poénok nem ülnek úgy és nem nevetünk olyan jókat, ha nem Jack Nicholson bravúros játékát kellene figyelnünk, mert ő bármiből tud jót kihozni. Az alapötlet ugyan olyan, mint ha a stúdió a Csak egy kis pánik (1999) sikerén felbuzdulva le akarná forgatni ugyanazt még egyszer, csak éppen valaki mással, bár ez az alkotás is átgyúródott egy Adam Sandler-filmmé. Sokat nevettem rajta - a dugóban állós-pampogós résznél, meg amikor gyerekkori sérelmein elkeseredve Dave nekimegy a buddhistának... a másik jópont John Turturro, aki óriásian játszotta a pszichopatát. Ő volt a legviccesebb... |
2009-01-21 19:16.54 |
Nagyon szerettem ezt a filmet. Nem tudom, hogy először valójában mit vártam, mivel azonban abban az időkben nem igazán rajongtam Tom Cruise-ért, egy kicsit aggasztott a film első fele - féltem, hogy csak szemfényvesztés Nicholson neve és arcképe a borítón, hogy alig szerepel. Aztán nem bántam meg... a második fele remekül beindult, a bírósági jeleneteket amúgy is nagyon szeretem valamiért, Nicholson jelenete a legjobb volt a filmben, már csak miatta is megérte megnézni. Cruise is jó volt abban a részeg-jelenetben, és persze ott volt még Demi Moore, Kevin Bacon és Kiefer Sutherland, akit csak utólag vettem észre a filmben (ő volt az egyik vádlott katona). Hangulatos, elgondolkodtató film sok mondanivalóval a becsületről meg arról, hogy mennyire hangulatos egy színészóriás tombolása, ha elítélik (ide felhozném Robert De Niro üvöltözését az Aki legyőzte Al Caponét-ből). Azért nagyon sokszor nem tudnám megnézni - ahhoz a bizonyos második félhez meg kell nézni az elsőt is, ami szerintem elég érdektelen... Rob Reiner tehetséges rendező - és vannak még ismert filmjei (Állj mellém!, Harry és Sally, Tortúra, vagy éppen a Bakancslista)... |
2009-01-21 19:02.33 |
Hű, a rohadt életbe!:DDDDDDDDDDDDDD |
2009-01-21 18:59.48 |
Kedves, egyszerű film, senki ne várjon nagy dolgokat tőle - könnyű, sablonos történet. A négy csillagot a szereplők miatt kapja: Jack Nicholson nagyon jó itt is, a dühkitörései stb., ahogy szokta azt általában, a végén a hajós jelenet is ütős, bár talán az lett volna a tökéletes lezárás, ha a hajó odaszorítja Jacket a kikötőhöz, kinek "karrierje aztán derékba törik", és szép lassan elsüllyed a vízben... az valahogy drámaibb lett volna. Azért az alkotók is tudták, hogy ezzzel nem váltják meg a világot (csak úgy nem venné be senki Jennifer Lopezt egy jó filmbe). Az igazán nagy jó pont, amiért négy*ot érdemel, az Michael Caine alakítása, mint Victor, a kicsit túlagresszív cinkostárs, akinek jók a szövegei, jó a megjelenése és legfőképpen jó a halála - bár talán ha azt a folytonos tüdőbaj-szált varrták volna el, az még jobb lett volna... mindenesetre nem rossz film. Az érzéketlenségről és a hasztalan kapzsiságról szól. |
2009-01-21 18:25.05 |
Ó... az első mondatban "következik" helyett "különbözik" lett volna. |
2009-01-21 18:24.05 |
Ez a film voltaképpen semmiképp sem következik más, középszerű romantikus vígjátékoktól, ami nem is igazán vicces, nem is igazán drámai - az egyeteln dolog, ami számomra plusz egy csillaggal kiemeli ezt a többi hasonló közül (mondjuk igaz, hogy nem az én műfajom ez a műfaj), az, hogy itt most végre profi színészek szaladgálnak egymás kegyeiért. Persze, kedves volt, meg néha vicces, Nicholson pedig most is nagyon-nagyon jó volt, mint általában, amikor a lassan halál küszöbén álló öregeket játssza (márpedig csak játssza, ez még nem ő maga), de az egész mintha csak a Lesz ez még így se kisöccse lenne. A történet ötletes, a fordulatok kedvesek. A játékidő túl hosszú volt a műfajhoz képest. |
2009-01-21 18:05.43 |
Robert De Niro miatt néztem meg ezt a filmet, bár már az elején gondoltam, hogy ebből sok jó nem sülhet ki, rápillantva legalábbis a gagyi ezerforintos DVD-kiadásra, amiből feltételeztem, hogy nem egy világrengtő film (de persze már sok csodálatos filmet is lehet látni így); az ilyenek borítóin ugyebár minden használható helyet elfoglal a sok De Niro-felirat, ott reklámozzák, ahol tudják. Amivel legutoljára megszívtam így, az a Pénz beszél c. film volt Al Pacino nagy arcképével az elején, bár még az is jobb film ennél. Ez egy unalmas, háttér nélküli, érdektelen, kidolgozatlan és elsősorban valószerűtlen alkotás (a következő jeleneten teljesen kiakadtam: De Niro megtudja, hogy van egy eltitkolt unokája, és azt mondja: "Nicsak, van egy eltitkolt unokám."). Az erkölcsi tanulság is már önmagában agyonrágott csont, a családi drámán nem tudtam meghatódni, és ahelyett, hogy a film nem próbál meg nagy lenni és így vonul be a történelembe - egyszerű témával, de remek hangulattal -, valami gyenge, csöpögős, gyatra történetet láthatunk, ami egyáltalán nem tudja fenntartani a figyelmet - sajnos egy pillanatig sem. De Niro jól játszik, de egyrészt ő mikor játszik rosszul?, másrészt most ez valahogy kevés. Megvettem, a polcon van, de semmiképp nem nézném meg még egyszer. |
2009-01-19 20:28.23 |
Imádom ezt a filmet - szerény véleményem szerint Fincher legnagyobb műve mind közül (a Harcosok Klubját is beleértve) egy Brad Pittel, aki most még jól is játszik, egy Morgan Freemannel, aki nagyon jól játszik és egy zseniális Kevin Spacey-vel, aki a legjobb a filmben és rövid szerepe ellenére beküzdötte magát a legjobb gonoszok közé. Fincher társadalomkritikája itt is rendesen üt (és talán a legnagyobbat) a gusztustalanságig elcsúfult nagyvárossal, ahol csak szenny van és mocsok - és talán némiképpen egyet is értünk John Doe-val, a sorozatgyilkossal, aki szembefordulva ezzel az undorító világgal, eltorzult elmével válogatja szimbolikus, rituális áldozatait az átlagemberek között. Mert itt ilyen az átlagember - a korrupt, milliomos ügyvéd, a nő, aki a szépségéért megöli magát, a hájpacni, a prostituált - mind az erkölcs hasonlóan mocskos bosszúját szenvedi el, és már-már magunk sem tudnánk, melyik oldalon állunk, ha Morgan Freeman nem lenne végig a filmben erkölcsi bíránk. A lassan fokozódó feszültség, a remekül épülő krimi-hangulat a különböző nyomokkal, és főképp a hatalmas csavar a végén (én például csak másodjára értettem meg, hogy a csaj nem rituális áldozat, csak az ördögi terv része - és hogy Kevin Spacey az IRIGYSÉG) a műfaj legnagyobbjává teszi és a világtörténelem legjonn filmjei közé emeli. Fincher az erkölcsi tanulságot is elénk tárja (vagy inkább arcul csap vele): az ember esendőségéről és az önkezű igazságszolgáltatásról. Ugyan én szinkronnal láttam, és az elején kicsit zavart, de aztán megszoktam... az utolsó húsz perc olyan hangulatot ad, amiért újra meg újra megnézem ezt a filmet. Szerintem Spacey ezért is kaphatott volna Oscart... ő tényleg a legjobb mellékszereplő. |
2009-01-18 15:21.59 |
Ez a film sajnos nem lett a legjobb. Egyszerűen csak egy üres történet volt, semmi több, és nem igazán tudom, melyik szálat akarták jelentőssé tenni az alkotók, akciófilmhez ugyanis nem volt elég látványos és a lángszórós-fegyverrelzsarolgatós-robbantós jelenetek is unalmasak voltak, valamint thrillerként sem állja meg a helyét, mert bár Michael Keaton remekül játssza a gonosz szerepét, ez igaz, de inkább csak gondolkodik, számít és fenyegetőzik cselekvés helyett - márpedig én azt vártam, hogy megöljön valakit. Vitathatatlan, hogy tényleg hangulatos alakítást nyújt, csak a történe rántotta le: ahogyan megpróbálták a karakterét Anthony Hopkins Hannibáljához hasonlatossá tenni az elején, másrészt a film többi része, ami meg valami fura, tökölős mászkálás volt. Az utolsó három másodpercre valami vígjáték-elemet is belevittek, Keaton újból előkapja a pisztolyt, és kezdődne előről az egész, de a reményekkel ellentétben én nem nézném meg előről. Andy Garcia még csak nem is alakított a filmben, csak úgy ott volt. És miért nem hal meg a végén a gonosz? Mert általában az bizonyítja igazi romlottságukat, hogy megérdemlik a halált (kivéve, ha olyan tettek vannak mögöttük, mint amiket Anthony Hopkins - vagy éppen Anthony Perkins tett). Ha valaki nagyon rá van kattanva Keatonra, mindenképpen a Csendes terror-beli alakítását nézze meg. Az az igazi gonosz karakter. |
2009-01-18 11:42.24 |
Az elnyomott színészek közül a legjobb. Szenzációs színész, csak mostanában egyre rosszabb szerepei vannak... ő a legjobb Batman, akárki akármit mond - a Csendes terrorban pedig élete legnagyobbját alakítja! A Beetlejuice-ban is nagyon jó, meg a Gyilkos donorban. Jó nézni a képernyőn. |