Legisfalk hozzászólásai

Ugrás Legisfalk adatlapjára
elejére ... 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 ... végére

H. R. Giger - Vélemények

2011-04-15 11:02.11

[link]

(nem csak forgató)KÖNYVEK

2011-04-13 16:05.18

Mit olvassak legközelebb tőle? Van tipped? :)

Talpalatnyi föld - Vélemények

2011-04-13 16:04.30

Ha szakmai szempontok alapján nézem, kétségtelenül színvonalas film, a magyar filmgyártás fontos és értékes darabja. De nekem személy szerint nem tetszett különösebben, azért látható, hogy ez egy erősen átideologizált mű, a születésének korára uralkodóvá váló politikai kurzus igényei szerint. Nincsenek árnyalatok, a jellemábrázolás reménytelenül romantikus, éles kontrasztokkal megfestett, mint maga a képi világ. A rossz emberek nagyon rosszak, a rendes emberek meg nagyon rendesek, dolgosak, türelmesek. A helyzetek néha túl élesek, "Élni kell! Élni! Élni kell!" -kiabálja elkeseredetten a hajlott gerincű kubikus. Nincsenek átmenetek, úr van és szolga, zsíros kizsákmányoló és életéért küzdő elnyomott, még az erősen heterogén paraszti társadalom szintjén is. Nekem ez így túl vonalas volt. És néhol talán életszerűtlen is, például miért nem őrizték azt a konyhakertet abban a cudar világban? Emlékszem, még a 80-as években is kellett a csősz, kellett éjszakára a furkósbot, tanyasi felmenőim Wartburggal, lekapcsolt fényszóróval próbálták megcsípni a sötétben a dinnyetolvajokat, pedig akkor már sehol nem voltak a népellenség kizsákmányolók... Itt nézhettem őket. A becsületes szegényparasztok heroikus küzdelmét a basáskodó nagygazdák ellen. Az agrárproletár ifjú harcát a kulák reakció ellen. A jó és a gonosz tragikus mérkőzését és a szabadulás dátumát, aszongya, 1945...

(nem csak forgató)KÖNYVEK

2011-04-13 15:31.23

Passuth László – Fekete bársonyban Szégyen vagy sem, Passuth eddig teljesen kimaradt az életemből, olyannyira, hogy amikor pár hónappal ezelőtt először hallottam róla és spanyol trilógiájáról, én bizony még azt sem tudtam, hogy magyar szerzőről van szó! A könyvtárban sem Passuth könyveit kerestem (Milyen név ez? Bizonyára valami ibér Joao vagy Juan de Passut lehet...), hanem a spanyol trilógiát, melynek második kötete a Fekete bársonyban. Az első meg, mint kiderült, az Esőisten siratja Mexikót, ami valahol meg is van a családi könyvtárban. Úgyhogy csak a másodikat kölcsönöztem ki. (És csak azt olvastam el, mivel az Esőistent az istennek se találom itthon.) Szóval nem Joao, hanem László, Passuth László az író, akiről még soha nem hallottam, holott a könyvtáros hölgy megjegyezte, hogy édesapjának például nagy kedvence volt. Kisült, hogy a könyvtárban van egy vagon Passuth mű, de nem ám a polcokon, ott legfeljebb mutatóban néhány, a nagyja a raktárban porosodik. (Amit nekem voltak szívesek előhalászni, azon konkrétan volt vagy másfél méter pókháló, mielőtt fellapoztam volna, le kellett porszívóznom.) Pedig, mint utánaolvastam, Passuth László hosszú időn keresztül az egyik legnépszerűbb magyar író volt, sőt, nemzetközi szinten is ismerték, elismerték, Mexikóban például hatalmas sikert aratott az Esőisten. Úgy tűnik, volt azonban két komoly hátránya, melyek gondoskodtak arról, hogy a magamfajta félművelt alakok mára legfeljebb csak véletlenül találkozhassanak nevével. Az egyik probléma az volt, hogy Passuth sosem volt a hatalom kegyeltje, nem volt alkalmas az aktuális politikai kurzusokkal együttműködő szócső szerepére, a kommunisták sosem kedvelték személyét. 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, 1956-ig művei nem is jelenhettek meg, és a kádári puha diktatúrában is csak a megtűrtek körébe emelkedhetett. Nem is kapott soha semmiféle díjat, ahogy elnézem. Viszont népszerű volt, regényeit vették, mint a cukrot és ez volt a másik probléma különös kis országunkban, a szakma féltékeny volt erre a népszerűségre, a hozzáértők le is írták műveit felületes lektűröknek, modoros ponyváknak. Naná, hogy nem kapott semmiféle díjat. Naná, hogy nem hallhattunk róla irodalomórán! De jobb később, mint soha, akit érdekel eme mellőzött tehetségünk, olvassa el ezt a rövidke írást róla, megéri. És megérdemli. [link] Maga a Fekete bársonyban, bár a spanyol trilógia második kötete, önmagában is teljes egészet alkotó regény. Történelmi regény, a kora újkorra ébredő Nyugat-Európa történetének nagyívű, átfogó regénye. Királyok, hercegek, grófok, helytartók regénye, lapjain olyan személyek elevenednek meg, mint I. Erzsébet, Stuart Mária, Habsburg Mária, V. Károly császár, a legendás hírű Don Juan de Austria vagy a gondterhelt II. Fülöp. Talán utóbbi kettőt tekinthetjük a mű főszereplőinek, hiszen a történéseket elsősorban a spanyol udvar szemszögéből követhetjük végig. És történésekben nincs hiány! V. Károly lemond trónjáról, fia, Felipe javára, az udvarban egymás ellen intrikázik a véres kezű Alba ház és az intrikus Eboli palota. Utóbbi úrnője, a félszemű szépség, Ana de Mendoza éppúgy behálózza a királyt, mint nagyhatalmú titkárát, Antonio Perezt. A mórok fellázadnak a spanyol uralom ellen, a török áradat torkában Málta hősies élethalálharcát vívja, don Juan diadalt arat a pogányok fölött Lepantónál, majd a forrongó Flandriába indul, hogy tercióival egyszerre tartsa sakkban az Orániai lázadóit, a franciákat és Erzsébetet, aki fogságba vetette Máriát. Gallia egén sötét felhők gyülekeznek, Szent Bertalan éjjelén a hugenottákra szabadul a pokol, a trónörökös élete is hajszálon függ. A cselszövők ármányai behálózzák Madridot, Párizst, Rómát, Londont, Portugália szent őrülettől fűtött királya hősi halálba vezeti seregét, Ibériában fellobbannak az autodafék lángjai, útjára indul a nagy Armada, a hegyekben pedig lassan felépül az Escorial, a fekete bársonyba öltözött komor király misztikus lakhelye és sírboltja. Fél évszázad történelme. Hitelesen, elfogulatlanul, mértéktartóan, de merészen és lendületesen.

A salemi boszorkányok (1996) - Vélemények

2011-03-30 15:57.22

Hiteltelen háttér előtt a tanulság sem lehet hiteles, a diadal inkább az indoktrinációé, mintsem a léleké, sajnos vakok országában a félszemű a király! :D

2011-03-28 17:05.21

Vannak filmek, amik valójában nem arról szólnak, amiről látszólag szólnak. Például a Saló, ami látszólag a szemét fasisztákról szól, valójában azonban az emberi kegyetlenség határait keresi, de Sade nyomán. Vagy a Hétköznapi fasizmus, ami látszólag a fasizmusról szól, valójában azonban a (sztálini) kommunizmus elleni tiltakozás burkolt, de erőteljes kifejezése. Ez a film sem a salemi boszorkányokról szól, hanem McCarthy szenátorról és az ő kommunistaellenes bizottságáról. Éppen azért ilyen valószínűtlenül idióta és hiteltelen, sőt, idiotizmusának csak így van értelme! Szerény véleményem szerint agymosott dolog azt hinni, hogy régen a vallási terror volt a jellemző, és ha ez a film nem McCarthy-ról, szólna, hanem a salemi perről, akkor nem 3, hanem 1 csillagot érdemelne. Na de erről nem fogok vitázni, inkább vállalom, hogy ilyen, olyan, amolyan ostoba gazember vagyok, mintsem hogy emberek, és az őket boldogító rögeszmék közé álljak.

(nem csak forgató)KÖNYVEK

2011-03-28 16:32.51

Alekszandr Szolzsenyicin - A GULAG szigetcsoport (alant, 2 részletben (662-661), egyben túl hosszú volt.)

2011-03-28 16:31.58

Egyszer csak elviszik az embert. Valahol, valamikor, váratlanul, a semmiből megnyílik egy éhes száj és elnyeli áldozatát. Általában késő éjjel, az otthonából tüntetik el az embert, de elnyelhetik fényes nappal az utcán is, vagy a munkahelyén, vagy egy nyilvános helyen. Bárkit elvihetnek, senki sincs biztonságban, a némán nyíló, fekete torok ugyanúgy nyeli a nőket, mint a férfiakat, az öregeket, mint a gyerekeket, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, állami alkalmazottakat, katonákat, vasutasokat, rendőröket, bűnözőket. Tömegével tűnnek el mélyén a vallásosak és az ellenzékiek, de nem menekülhetnek az ateisták és a kommunisták sem, oroszok, ukránok, németek, csecsenek, zsidók, nem, nem menekülhet senki, nem érezheti magát biztonságban senki ettől az örökké éhes, láthatatlan, titokzatos nyelőcsőtől. Tapsolni kell és éljenezni. Támogatni mindent, egyetérteni mindennel. Akkor talán megúszod. Ha tapsolsz a legostobább őrültség mellett is, és ordítasz minden ellenség ellen. A kártevők ellen. A nép ellenségei ellen. A munkatársad ellen, a barátod ellen, a feleséged ellen. Így lehet, hogy megúszod, de ez sem biztos. Mert figyeld csak! "Valahol a Moszkvai Terület egy járásában pártgyűlés folyik. Az új járási párttitkár elnököl, aki a nemrég letartóztatott helyébe lépett. A gyűlés végén a Sztálin elvtárs iránti odaadó szeretet kifejezésére kerül sor. Magától értetődik, mindenki feláll, a kis teremben viharos taps csattog, amely éljenzésbe csap át. Már három perce, négy perce, öt perce egyre viharosak s egyre éljenzésbe csapnak át. De már fájni kezd a tenyerük. De az éltesebbek már lihegnek. De már azok is tűrhetetlenül butának látják ezt, akik őszintén istenítik Sztálint. Csakhogy ki meri ELŐSZÖR abbahagyni? Megtehetné a járási titkár, aki ott áll az emelvényen, s éppen az imént mondta be az említett szeretet-nyilatkozatot. De ő egy új ember, ő egy letartóztatott helyébe jött, ő maga is fél! Hiszen itt a teremben enkávédések is állnak, tapsolnak, s közben figyelik, ki hagyja abba elsőnek!... S a kis teremben, melyről a kutya sem tud, melyről a vezér maga nem tud, már hat perce folyik a taps! Hét perce! Nyolc perce!... Végük van! El vannak veszve! Már nem tudják abbahagyni, míg a szívük fel nem mondja a szolgálatot s össze nem esnek! A terem mélyén, ott az embersűrűben még csak lehet bliccelni, ritkábban csapni, nem olyan erősen, nem oly féktelenül, - de az elnökségben, mindenki szeme láttára?! A helyi papírgyár igazgatója, független, erős férfi ott áll az elnökségben, s bár átlátja a helyzet egész hamisságát, kilátástalanságát, ő is tapsol! Kilenc perce! Tíz perce! Bánatosan néz a járási titkárra, de nem meri abbahagyni. Őrület! Förtelem! Halvány reménnyel pillantgatva egymásra, de elragadtatást erőltetve arcukra, addig fognak tapsolni a járás vezetői, amíg össze nem esnek, s amíg hordágyon nem viszik ki őket. Ám a többiek akkor sem fognak engedni... A tizenegyedik percben a papírgyár igazgatója tárgyilagos kifejezést ölt az arcára, s székére ereszkedik az elnöki asztalnál. S íme, lássatok csodát! Hova lett az általános fékezhetetlen, leírhatatlan lelkesedés? Egyszerre, egy csapásra abbahagyja mindenki és leül. Meg vannak mentve! A mókusnak sikerült kiugrania az ördögkerékből. De lám, éppen így ismerszik meg, ki az önálló ember. Éppen így fogható ki a tömegből. S a papírgyár igazgatóját még aznap éjjel letartóztatják." Vagy talán fel kellene csapnod enkávédésnek? Verőembernek? Egy éles fognak abban az óriási, ocsmány szájban? Leverni a kártevők veséjét? Taposni a fogvatartottak nemi szervein? Agyonlőni a foglyokat? Mindenki félne tőled! Anyagi gondjaid nem lennének többé, a háborút is megúsznád, kedvedre feszíthetnéd szét a nők combját, te lennél a Párt Vasökle! Csak szűnj meg embernek lenni, legyél szadista fenevad. Ám így sem biztos a megmenekülés, hiszen Jagoda is beledöglött, majd hóhéra, Jezsov is, aztán az ő hóhérát, Beriját is kivégezték. Hullottak a hiénák is, ha úgy fordult a szél. Aki pedig se aktívan, se passzívan nem támogatta a rendszert, az egészen biztosan elnyelésre ítéltetett. Korán elkezdték. Lenin már 1918-ban elrendelte "a gyanúsak koncentrációs lágerbe zárást" és meghirdette "az orosz föld megtisztítását minden kártékony rovartól." Rovarok? "Nem kisszámú rovar volt a gimnáziumi tanárok között. Csupa rovar ült az egyházközségi tanácsokban, rovarok énekeltek a templomi kórusokban. A papok mind rovarok voltak, de méginkább a szerzetesek és apácák. (...) Nagyon sok rovar rejtőzködött vasutasegyenruha alatt, ezeket feltétlenül ki kellett irtani, némelyiknek jól odacsapni. A távirászok pedig valami okból egész tömegükben megátalkodott rovarok voltak, nem szimpatizáltak a szovjetekkel." Szoloveckkel kezdődött, a Fehér-tenger szigetein, aztán hiába ért véget a polgárháború, a táborok csak egyre szaporodtak, Vorkuta, Kolima, Magadan, Bratszk, behálózták az egész Szovjetuniót és milliókat nyeltek el. Először a burzsoá elemeket, a papokat, nemeseket, tőkéseket, fehéreket. Aztán parasztok millióit. Majd megtizedelték a mérnökök, orvosok, művészek, értelmiségiek berkeit, '37-ben aztán a forradalom felfalta saját gyermekeit is, majd jött a háború, hadifoglyok millióival, és a GULAG csak Sztálin halála után, az 50-es években sorvadt el. Nyomai gyorsan eltűntek a végtelen tajgában.

2011-03-28 16:31.24

Szolzsenyicint 1945-ben a fronton tartóztatták le, nyolc évet húzott le börtönökben és táborokban, majd még hármat belső száműzetésben. 1956-ban rehabilitálták. 1973-ban pedig ismét száműzték, éppen ezért az írásáért. "Nyugat-Németországban 1966-ig 86 000 náci bűnöst ítéltek el, mi pedig még egyre bosszút lihegünk, nem sajnáljuk az újságlapokat és a rádió-órákat, de még a munka után is bentmaradunk, hogy a gyűlésen szavazatunkkal erősítsük a követelést: KEVÉS! 86 000 is kevés! Húsz év nem elég! Tessék folytatni! Ugyanakkor nálunk kb. TÍZ EMBERT ítéltek el. Minket csak az izgat, ami az Oderán és a Rajnán túl történik. De hogy mi van a zöld kerítések mögött Moszka és Szocsi környékén, az nem izgat bennünket, mint ahogyan az sem, hogyan furikáznak utcáinkon férjünk s apánk gyilkosai; mi szépen kitérünk az útjukból, azért ne fájjon a fejük, ne hánytorgassuk a múltat!" Ugye értjük, miért? Ugye ismerős a helyzet? Ugye 2011-ben is aktuálisak ezek az 1973-as (közel 40 éves!) sorok? Képíró, Zentai, Demjanjuk, efféle neveket mily sokszor hallhatunk, de zavar bárkit is a Körmös Bauer vagy Biszku Béla teljes büntetlensége? Még csak el sem menekültek, fiaik és lányaik ma is büszkén éneklik az Internacionálét, éppen csak a pénzük lett (sokkal) több. Hej, és micsoda megoldások köszönnek vissza Szolzsenyicin könyvéből! Kinek volt ott jövője? A jó elvtársaknak. A jó elvtárs ismérvei a gátlástalanság és az ostobaság. Minél hülyébb, annál jobb. Megesett, hogy a terv szokásos túlteljesítése érdekében az előírt fa többszörösét döntötték ki a tajgán és kezdték el leúsztatni a folyón. Az emberek hullottak, a rönkök meg csak gyűltek, feldolgozó kapacitás nem volt rájuk. Be is fagyott a nagyja valamelyik óriási szibériai folyó téli jegébe. Tavasszal robbantani kellett a torlaszokat, pocsékba ment a hatalmas, szétrohadt, megvetemedett famennyiség. Olyan hülye, hogy csak úgy zúg? Az a jó elvtárs! Ott a helye a vezetésben! A fehér-tengeri csatorna építése a 30-as évek nagy szocialista diadal volt. Éppen csak nem volt semmi értelme. Hadihajóknak szűk, gazdasági szempontból fölösleges, ráadásul fél évig be van fagyva. Nem ismerős ez a létesítmény szántóföldek alá fúrt alagutak országában? Igaz, mi legalább nem csontokra építkezünk. De nálunk is volt Sztálinváros, sőt, 1991-ig Leninváros! És Sztahanov út, meg Majakovszkij út, meg Gorkij fasor! Majakovszkij verseket e könyvben is találunk, tessék, itt egy szép példány: Jusson eszedbe a komszomol naponta s hetenként. Soraidon tarts szemlét gondosabban. Vajon mind ifjúkommunisták-e szívük szerint, vagy csak játsszák az ifjúkommunistát? Éberség, elvtársak! Éberség! Az a gyanús, aki nem gyanús! Ismerős? Azok az orosz hadifoglyok, akik túlélték a német lágereket, egyenesen mehettek haza, a szovjet lágerekbe. Hogyan élhették túl Buchenwaldot, mikor az haláltábor volt? Nyilván lepaktáltak az ellenséggel! Halál rájuk! Agyonlőni a nép ellenségeit! Idézzük megint Majakovszkijt: Forrasztva építve kitartva, bosszút állva Az elszabadult falka nyakát tekerd ki! Tiszta beszéd. Szolzsenyicin megsemmisítő munkatáboroknak nevezi a GULAG-ot az egyik fejezet címében, és nem megalapozatlan eme súlyos megállapítás. "A munkanap befejeztével hullák maradnak vissza a terepen. Arcukat hó borítja. Van, aki egy felfordított talicska alá kuporodott, kezét a ruhája ujjába dugta, s úgy fagyott meg. Egy másik a földön ül, feje a két térde között. Amott egymásnak vetett háttal ül kettő. (...) Éjjel szánokkal jönnek értük, összeszedik a hullákat. Ahogy földobják őket, koppannak, mint a fahasábok. Így épültek a csatornák." Ha a foglyok létszámának csökkentéséről szóló utasítás érkezett, kezdettét vette a megsemmisítés. Ennek a végletekig feszített munka melletti éheztetés volt az elterjedt módja, de sokakat pusztított el a hideg és sokakat kaszáltak le a betegségek is. Még a háború előtt, csak a mariinszki elosztóban, egy tífuszos évben 15 000 ember pusztult el. Ha ez sem volt elegendő, egyszerűen áttértek a tarkólövésre. "Szerpantyinkán 30-50 embert lőttek agyon naponta a karcer melletti nyitott színben. A hullákat traktoros szánon hordták ki a domb mögé. A traktorosok, rakodók és sírásók külön voltak elszállásolva a többiektől. Garanyin kivégzése után ezeket is agyonlőtték." A Gulag-szigetcsoport nehéz és összetett olvasmány. Alapvetően a túlélők visszaemlékezéseinek gyűjteménye, illetve a táborok történetének, működésének vázlata, valamint a táborokat fenntartó és az azokban szenvedő embereknek, magának a jelenségnek a megértésére tett, irodalmi, művészi síkon is tapintható kísérlet. Szolzsenyicin éppúgy leírja benne saját történetét, mint másokét, éppúgy próbál a rabok szemével nézni, mint a hóhérokéval, ugyanakkor történelmi összehasonlításokat is végez, a hiányos adatok ellenére igyekszik mérleget készíteni. Amennyire lehetséges, ellenőrzött információkat ad közre, számos lábjegyzet sorakozik a lapok alján (köztük akad másfél oldalas is), ugyanakkor reagál az akkor aktuális témákra is, kitér saját művire és más írók munkáira. Nem csak a letartóztatásról, a vizsgálati fogságról, a perekről, a táborokról, az életkörülményekről, a nők és gyerekek megrendítő helyzetéről, a köztörvényes bűnözők könyörtelen basáskodásáról és a rendszer velejéig ható rothadásról ír, de még a szenvedések hatására számos esetben bekövetkező lelki fejlődésnek is egy teljes fejeztet szentel. Rengeteget lehetne róla írni! Nem egy népszerű könyv, nem egy olvasott könyv. Nemrégiben megjelent egy rövidített kiadása (a teljes szövegnek nagyjából a fele), azt nem ismerem, de nem is érném be vele, ezen az 1100 oldalnyi sárgult, olcsó lapon minden mondatnak létjogosultsága van. Így is csak egy hosszú, sápadt villanása az igazságnak a tajga sötét éjszakája felett.

Amikor megállt a Föld - Vélemények

2011-03-18 13:10.39

A földönkívüli fajok egy emberbőrbe bújt megfigyelőt küldenek a Földre, hogy tanulmányozza az emberiséget. Hosszú évtizedek múlva, az embereket halálra rémítő, látványos (és nem mellesleg teljességgel fölösleges) külsőségek között megérkeznek és megkérdik a megfigyelőt, mire jutott. Az szomorúan mondja, hogy bár vannak az embereknek erényei, összességében káros hatással vannak a bolygóra, ezért el kell pusztítani őket. A földönkívüli technológia viszont annyira fejletlen, hogy ezt a sterilizálást csak a bolygó teljes elpusztításával együtt tudja kivitelezni. Értjük? Fogjuk? Nyessük? Mivel az emberiség rosszul bánik ezzel a csodálatos planétával, ezért hát a kozmikus jóság és az univerzális szeretet képviselői minden életet kiirtanak a Földön. Micsoda pompázatos nagyvonalúság, a sztalinista dialektika ehhez képest harmatos lepkefing! Ízlelgessük egy kicsit! Miről is van itt szó? A felsőbbrendű faj, ideológiai alapon, technikai fölényét kihasználva, saját életterével együtt elpusztítja az alsóbbrendűt, mivel az, ideológiai alapon, technikai fölényét kihasználva pusztítja saját, alsóbbrendű életterét. Kész. Itt megvan az 1 csillag. Mínuszba sajnos nem lehet, pedig, halga csak...! A pusztítást aprócska bádogbogarak végzik, amik mindent jól szétrágnak, még az útjelző táblát is. Ezekkel nem lehet mit tenni, ezek ellen nyilvánvalóan nincs menekvés. Kivéve... Kivéve, ha az ember jól beszalad egy híd alá! Huh, még jó, hogy nem mustárgázt engedtek ránk a kis Buddha elvtársai! Harci gázok? Gyilkos kórokozók? Pusztító vírusok? Vagy egyszerűen csak lelövöldözni a homo sapiens-t? Áh, ilyen szintre még nem jutottak az ufósok, teljesen lefoglalta őket az űrutazás tanulmányozása (afféle úri huncutságokra, mint természettudomány vagy logika szintén nem fecsérelték drága űridejüket), bádogbogarak vannak, oszt csókolom. (Eszük meg mint egy marék lepkének, híd alá nem repülnek.) Az ördög ügyvédje persze ismét megmenti az emberiséget, bár eleinte bávatag-ostobán csak pislog, hogy itt kérem nem akarnak szabadon engedni egy marslakót, sőt, még rá is lőnek ezek a cudar emberek! (Megjegyzem, megnézném, amikor a film készítői merő szeretettől vezérelve nagy felsőbbrendűen bedugnák a pöcsüket egy hangyabolyba, méhkaptárba, darázsfészekbe...) Azért amikor meglát egy könnycseppet, máris ellágyul, és már megy is leállítani az ölőgömböt. (Persze ezt sem feszültség nélkül ám, ugyan, ez alap, kérem, feszültség nélkül egy tapodtat sem! Nézzük csak, hú, vajon sikerül-e neki, izgulhatunk, mondta is, hogy hát nem biztos, meg milyen gecinagy bogárfelhő van már körülötte, azt a kurva, még a nyakkendőjét is megharapják a rohadtak, ha lett volna visszaszámláló a villódzó takonygolyón, tuti 0:00:02-nél állt volna meg!) Aztán micsoda magvas bölcsességekkel gazdagíthat még minket ez a remekmű! Hogyaszongya, "a váláság meghozza a változást." És tényleg! Gondoljunk például az első világháborúra, micsoda trauma volt az Európának! Hogy megrendítette az embert! Tanult is belőle, jól megváltozott, a második világháborúban például már nem is használt harci gázokat, ugye! Szóval válság, az kell ide, attól majd megváltozunk, krízis, az kell a rohadtaknak, ennek eléréshez pedig ugyebár nem nyálas és ostoba filmekre, hanem túlnépesedésre, környezetpusztításra és háborúkra van szükség, köszönjük néktek ufók, hogy golyóitokkal erre rávilágítottatok, nélkületek sűrű sötétben botorkáltunk volna tovább! Neo végül azért csak odabasz egy jókora búcsútockost a bolygónak, takonygolyója segítségével nem csak a bádogbogarakat, de an block minden telibekúrt gépezetet leállít a Földön, a villanykörtétől a karórán át a gépjárművekig és az olajfúrótornyokig. (Legyen valami értelme a címnek is, na!) Márpedig ha ezek a fránya masinák így maradnak, kedves Constantine, akkor egy éven belül cikra 4-5 milliárd ember hal éhen, de tutikukker, hogy előtte az utolsó pandamackót is fel fogják zabálni. Ámbár egye fene, vállaljuk, csak ilyen filmet ne lássunk többet!

Blablabla

2011-03-11 16:48.58

Lappantyú lappang A blablabla topikban, Hol sasok lesik. :)

A fiúk nem sírnak - Vélemények

2011-03-11 16:42.41

Semmiféle vágy nem lehet olyan erős, mint az a vágy, ami két embert egymás felé húz. Sajgó gyönyörűség, ami a nőhöz vonzza a férfit. Lehet, hogy egészen kisgyerekkorig vezethető vissza, az anyához való ragaszkodásig, mindenesetre kamaszkorban bizonyosan megjelenik, kérlelhetetlenül, kíváncsian, viharosan, idegesen. A hormonok végignyargalnak az ember sejtjein, persze tapasztalat, önuralom még sehol, így hát a kamasz néha meghágná még a krumplit is, csak el ne guruljon... Ifjúkorra azért beérik az ember, van már tapasztalata is, lehet már önuralma is, de hiába, úgy tűnik, ilyenkor ugyanúgy el tudja venni az férfi eszét a nő utáni vágy. Még komoly, felnőtt emberekkel is előfordul, hogy akár az életüket is kockára teszik egy futó kalandért, és akkor a szerelemről még nem is szóltunk! Brandonnal sincs ez másképp, bolondul a nőkért, mint minden egészséges ifjú. Csavargásai közben rátalál arra a lányra, akibe első pillantásra beleszeret. Az érzés lassan kölcsönössé válik és ettől virágba borul az egész világ. A városszéli ócska üzem fényei szupernóvaként ragyognak föl az éjszakában, az égboltról millió gyémánt szór tündöklő szikraesőt a sötétség bársonyába burkolózó szerelmesekre, az idő megáll, a tér végtelenné tágul, a másik szeméből a mindenség néz vissza ránk, még azon a kopott pokrócon is, még annak az öreg autónak a hosszú ülésén is, még abban a kutyaólszerű fészerben is. De ahogyan a Menny megmutatkozhat a Földön, éppúgy megmutatkozhat a Pokol is. Brandon nem olyan, mint a többi fiú, a sors egy ritka, különös tréfát eszelt ki rajta, női testbe plántálta férfiúi lelkét, egy lány porhüvelyébe nők után sóvárgó vágyait. Kegyetlen és körmönfont állapot ez, nagy ügyességet, nagy józanságot, sok önuralmat követelne kezelése, de hát Brandon se különb, mint a magakorú srácok, óvatlan, meggondolatlan, felelőtlen, néha őt is elkapja a hév, az indulat. Újdonsült cimboráit meg még inkább, elvégre őket nem kényszeríti erős önkontrollra semmiféle súlyos titok, zabolátlanul dobhatják a lovak közé a gyeplőt a vidéki tunyaságban, legfeljebb másnap zúgó fejjel a fogdában ébrednek, no de kit izgat mindez? Az már annál inkább, mi van a másik lábai közt... Ebben a közegben, ezzel a mentalitással semmi meglepő nincs a tragédiában, az a film elejétől úgy lépked a néző előtt Brandon felé, ahogyan a hóhér készülődik gyászos munkájára. Ezért sem érzem ezt a filmet annyira kimagasló alkotásnak, számomra kiszámítható volt, sekélyes, mint a vidéki lúzerek élete, egyhangú, mint a préri Falls City határában. Sokkal drámaibbnak kellett volna lennie, hogy igazán megfogjon, nem a történetét vagy a jellemeket illetően, hanem zenékkel, képekkel, hangulattal, olyasféleképpen, mint mondjuk a Jesse James meggyilkolása. Úgy emlékszem, ebből a szempontból a Síró játék is jóval hatásosabb volt, bár azt már piszok rég láttam. Mindenesetre, ha a film nem is, Hilary Swank nálam menthetetlenül megérdemelte az 5 csillagot.

Machete - Vélemények

2011-03-09 11:55.01

Robert Rodriguez stílusa jól passzolható Tarantino vagy Guy Ritchie stílusához, de azért ez a krapek legalább egy fél klasszissal lemaradt a másik két úriembertől, meg úgy általában az A-kategóriás rendezőktől. Azoknak általában a filmjei is A-kategóriások, mégha néha be is csúszik egy-egy gyengébb darab, Rodrigueznél fordított a helyzet, rendre B-kategóriás filmek jönnek ki a keze alól, nála a minőségi mozi a ritka kivétel. (Mondjuk állítólag ez nála szándékos.) A B-kategóriás filmek meg olyanok, mint a gyorséttermi kaják. Olcsó, néha kétes minőségű alapanyagból gyorsan, tömegfogyasztásra összecsapott, ámde jellegzetes ízű produktumok, a részletek teljes kidolgozatlanságával. Lehet ezeket kedvelni, de azért ettől még egyik sem lesz mestermű. A Machete sem az. Pedig itt azért befigyelt Robert De Niro is. Pont, mint a Jackie Brown-ban, ugrik be elsőre, de el is hessenthetjük ezt a gondolatot, mert itt egészen más a felállás, Rodriguez ugyanis nem Tarantino, a Machete csak egy B-s film, amiben még jó dumák se nagyon vannak, és néha annyira B-s akar lenni, hogy átcsusszan C-be, bár Rodrigueznél ez sem újdonság. A történet természetesen gagyi, a figurák persze valószínűtlenek és messze nem olyan karakteresek, mint mondjuk Ritchie vagy Tarantino filmjeiben. És ez valahol csalódás volt. Danny Trejo egy igazi B-filmes ősember, vagy 50 film van itteni adatlapján, és nem teljes a lista, mert hát ott morcoskodott már a Vér kötelezben is (nekem elsőre mindig az a film ugrik be róla), sőt, egyszer felbukkant a Született feleségekben is, de olyanra mondjuk nem emlékszem, hogy jelentősebb filmben bármikor főszerephez jutott volna. Most igen. Szóval többet láthattuk, mint egyébként, de nem lett belőle szuperhős, nem kapott hatásos szövegeket, termetével hiába is próbált volna kiemelkedni, szóval nem igazán uralta a filmet. Egyedi stílusán túl semmit nem láthattunk belőle, a csajok lejátszották, pusztán azzal, hogy több szövegük volt, mint a hallgatag mexikóinak. Főszereplő volt, mert főként őt láthattuk, ennyi. Hogy Rodriguez meghívta haverjait a filmhez, az jó ötletnek tűnt, de a gyakorlatban elég felemásra sikerült, De Niro kicsit sok volt ehhez a filmhez, nekem tetszett, de azért érződött jelenlétének a súlya. Seagal mellett? Huh, hát hogy a picsába ne!? Mint Burger King-ben a kaviár. Egyébként a filmben olyan nevek is szerepet kaptak, mint Gilbert Trejo meg Tina Rodriguez. Csak nem rokonok? :) Antal Nimród jeleneteinél az ugrott be, Machete csak azért nem öli meg, mert még meg kell csinálniuk a Predatorst. Látszott, hogy ezeket a jómadarakat egy bordában szőtték, és remekül szórakoznak. Mondjuk ezen meg én is jól szórakoztam. :) Na meg a csajokon. Jessica Alba, Michelle Rodriguez, jó, nagyon jó, csak így tovább, géppisztolyos nővérkék, cuppogós muffmobil, olálá! :D A bélkötél is nagyon erős húzás volt, meg a "Machete nem pötyög" kijelentés, és hát Seagal pusztulását látni is roppant mókás volt, szóval, bár irgalmatlan nagy baromság ez a film, irgalmatlan nagy baromságnak tökéletesen megfelel.

Blablabla

2011-03-08 23:04.10

Jé! Itt egy Shanon! :)

Kémnők - Vélemények

2011-03-08 23:01.01

Ultraordas holmi, tetszik, ma újabb esztétikai élménnyel lettem gazdagabb. :)

Rock zene

2011-03-08 22:56.06

A lángszórós főleg! :D De ezek a pipik (vagy inkább már tyúkok) még szexibbek. :) http://www.youtube.com/watch?v=6oKfmpJprKA

Halálkeringő - Vélemények

2011-03-08 22:51.15

De az is lehet, hogy az itt a probléma, hogy a sok átlag alatti intelligenciával rendelkező ember inteligenciának írja az intelligenciát. :)

Ragadozók (2010) - Vélemények

2011-03-08 22:46.26

Kétségeink ne legyenek, ez a film sem ér a nagy előd nyomába. Nagy érdeme, hogy nem is akar. És ez a nagy hátránya is. Az összehasonlítás a Schwarzenegger-filmmel megkerülhetetlen, hiszen a Predators egyértelműen, több szinten is visszautal az 1987-es Preadtorra. Nem csak a zenékkel (Little Richard!), a helyszínnel, a "nagypapa"-golyószóróval, de egy ponton a csaj még Schwarziék történetét is elmeséli. Sokan kétségbe vonták, hogy Adrien Brody alkalmas-e egy ilyen film főszereplőjének, nos, lévén ez csak egy akciófilm, a kihívás nem volt különösebben nagy, Adrián szépen meg is oldotta a dolgot, de attól ez még nem az ő műfaja, egy szépen kigyúrt zord vadállat, vagy egyszerűen csak egy kifinomulatlanabb, nyersebb figura sokkal többet dobhatott volna a filmen. Ja, valami nyersebb kellett volna, valami keményebb, feszesebb, durvább. Minden tekintetben. 1987-ben még súlyos feszültség vibrált a vásznon, ott egy pillanatra sem ült le a film, mostanra ebből semmi nem maradt, hiába, ugyanaz a poén még egyszer már nem üthet akkorát. Lehetne még csemegézni a kisebb-nagyobb bakikból is (volt belőlük bőven), sőt, akár utálni is lehet ezt a filmet, tény, lehetett volna jobb. De azért nem volt ez annyira rossz sem! Brody mégiscsak érdekes volt efféle szerepben, plusz ott ficergett Danny Trejo meg Laurence Fishburne is, aztán Robert Rodriguez is beletette dolgait a filmbe, és látszott, hogy a srácok próbáltak újítani. Szerintem jó volt az alapötlet, jó volt a sokféle különböző harcos, gyilkos, katona, meglepő volt Fishburne felbukkanása, nekem tetszett a dzsungel is, na meg a visszakacsintások az első részre... Szóval, bár nem volt egy nagy szám, nekem bejött. (A magyaroknak meg nem. Gondolkodtam egy kicsit, hogy megérdemel-e 4 csillagot a film, vagy inkább csak 3-at ér, a kettő között hezitáltam, de meglátva a stáblistán még egy magyar nevet (Pados Gyula), úgy voltam vele, ejnye, hát mégiscsak a mi kutyánk kölyke, mit fukarkodjak, és simán nyomtam a négy vörös csillagot. Ezzel megint szembementem a közvéleménnyel, úgy tűnik, magyar névvel hollywoodi filmet rendezni már eleve hatalmas hátrány - Magyarországon. Hogy miért tűnik így? Íme egy kis érdekesség, a Predator filmek értékelése az IMDb-n, meg itt: IMDb: Predator - 7,8, Predator 2. - 6,0, Predators - 6,5. Filmkatalógus: Predator - 4,56, Predator 2. - 4,09, Predators - 3,71. A Port.hu-n még durvább a kép, 9, 8,2, 6,8 a három film átlaga. Antal Nimród filmje nemzetközi szinten egyértelműen jóval sikeresebb volt, mint a Predator 2, nálunk viszont esélye sincs az előzésre. Érdekes. De csak zárójelben, mert pont leszarom a közvéleményt. :))

Odaát (sorozat) - Beszélgetés

2011-03-02 12:23.29

Ne idegesítsél föl, B! Bi! :DDD

2011-03-02 11:28.50

Elolvastam a topik címét. SupernEtural. Hmm... Aztán a topik elejét is... Hjaj... És most már ez is ott figyel az általam hozzászóltaknál, ezért még megfizetsz, Byrnes! XD

2011-03-02 11:23.35

Teljesen... de nyugágyra! :DDD

2011-03-02 11:15.17

Pontosan 1 perccel e hsz előtt küldtem át a rendezői változatot! :) Na nem ennek a filmnek, persze... :D

Piaf - Vélemények

2011-02-26 01:16.18

Nyomasztónak és szomorúnak találtam ezt a filmet. Ismerve Edith Piaf életét, ez nem meglepő, de amit itt láttam, az talán már túlzás volt. Önző, csavargó anya, önző, csavargó apa, lecsúszott utcalányok, stricik, zsebmetszők, csepűrágók, szomorú, ha egy gyereknek csak ennyi jut! Számomra nincs szívszorítóbb a gyermeki szenvedésnél, és ez a film, szükségszerűen ugyan, de ezzel indít. És az idősíkok keveredése miatt, emellett, a betegséggel, a halállal, a hanyatlással. Egyszerre nézhetjük a nyomorúságos gyerekkort és a halál előtti leépülést. És a kettő között? Rapszodikus hánykolódás, alkohol, drogok, féktelen mulatozás-menekülés, vergődés, a boldogság talán percekig tart, az is csak azért, hogy még jobban fájjon a hiánya, és végül, annyi kudarc, keserű csalódás és hiú remény után ez a görnyedt, csúnyácska kis nő magára marad, szomorú mosolynál többre nem futja erejéből, és nem marad semmi utána, csak egy emlék, hogy énekelhetett. Mélységes szánalmat ébresztett bennem ez a film, mélységes szánalmat ébresztett bennem ez a nő, és úgy éreztem, talán sikerei, eredményei, az őt körülölelő óvatos szeretet is csak annak a mélységes szánalomnak köszönhető, amit konok szerencsétlenségével ébresztett az emberekben. De úgy érzem, ettől azért több lehetett Edith Piaf halhatatlanságának titka. Mindazonáltal Marion Cotillard hatalmasat alakított, a film szakmai profizmusát is el kell ismernem, de még egyszer megnézni aligha fogom.

Odaát (sorozat) - Odaát és minden másról

2011-02-24 23:42.02

Bocs, hogy belepampogok, de még itt evett a fene és megnéztem ezt a videót. Akkor kezd el mozogni az "alak", amikor a kamera is elkezdi mozogni, és az "alak" mögött három apró fénypont is elkezd mozogni, ugyanazzal a sebességgel, ugyanabba az irányba. Szerintem annyi történt, hogy a felvétel üveg mögül készült, valószínűleg egy nem stabilan álló, hanem mozgó (mondjuk kinyíló) üvegajtó mögül, amin visszatükröződött a kamera mögötti fényforrások fénye. Egyszerű optikai tévedés, ha lenne kamerám, meg kedvem hozzá, én is összerakhatnék ilyeneket itthon, az ablak mögött.

2011-02-24 22:34.49

Én meg küldtem egy eddig nem ismert képet Christopher Heyerdahl-ról! :D

2011-02-24 22:25.22

Az jó. :) Ámbár én speciel teljesen leszoktam a tejről, szerintem laktózérzékeny lehetek, mindenesetre nincs rám jó hatással. Ígérem, be fogok lesni néha, de hogy írni is fogok-e...? :D

A félszemű - Vélemények

2011-02-24 22:08.04

Nagyon tetszett a film, remekül szórakoztam rajta, minden benne volt, ami kellett, ahogyan kellett, csak azt sajnáltam, hogy nem volt hosszabb, így hát jobb híján kétszer is megnéztem egymás után. A western mára az egyik kedvenc műfajom lett, a megtört prolik, nyavalyás aktakukacok meg liberális buzeránsok helyett igazi felüdülés nyers, bárdolatlan, szabad embereket látni, akik lóháton kóborolnak a vakvilágba, és problémáikat pszichiáterek helyett pisztolyokkal orvosolják. Kemény az élet a pusztában, hát a puszta emberei is kemények, kegyetlenek, közönyösek, de mennyivel szilajabban ülnek a kimondott szavak egy ilyen közegben, és ami a fő, mennyivel szebben csillan föl a szeretet fénysugara ily kérges szívek között! A Félszemű világa igazán érzéketlen, durva világ, amin csak a whisky, meg a szénfekete, bunkó humor enyhít valamit. Utóbbiban rendesen megmerültek a Coen tesók, vígjátékokon is ritkán röhögök hangosan, itt néha összejött, az az ultratapló akasztás az elején, meg amikor a patanyomból piáló texasiakat oltja Cogburn (Chuck Norris csak nekem ugrott be? :D), és azok a tuskó, flegma beszólások, ajajaj, nálam taroltak! :D A medvedisznóembernél már kezdtem félni, hogy elmegy az egész valami szürreális humoreszk irányba, de azért nem volt probléma, messze nem egy szétröhöghető filmről van szó! Egyáltalán nem. Valahol lehet, hogy sablonos a dolog, Cogburn-szerű figurákat azért láttunk már a filmvásznon, westernben főleg, például Clint Eastwood-ot a Nincs bocsánatban, de akár a Richard Harris által szintén ama remekműben alakított Angol Bob is ide sorolható, amaz ott kínaiakra lövöldözött heccből, Cogburn ugye indián kölyköket rugdos le a tornácról itt, és mégis, ezek az vén, rohadék piások valamiért mégis szerethetőek. A kiskölyök és a mord férfi története sem új, akár elcsépeltnek is nevezhetnénk (főleg, hogy remake-ről van szó), de hiába, mégis működik, itt is, tökéletesen, Mattie Ross imádnivaló figurája nem csak a zord fejvadászokat, de a nézőt is megveszi kilóra. (Velem legalábbis nem kellett annyit alkudoznia, mint azzal a lókupeccel. :)) Kettejük mellett Matt Damon karaktere halványabb volt, de ez talán így is volt rendjén, egyébként meg tisztességesen muzsikált ő is, mint minden szereplő, ahogyan Coenék filmjeiben az lenni szokott. És persze rendben volt minden más is, a zene, a látvány, a történet, minden. Ez az, amit nagyon szeretek az amerikaiakban (vagy akár a zsidókban, ha már Hollywood, és ha már Oscar, és ha már lentebb szóba jött), hogy ilyen filmeket tudnak csinálni, hogy ilyen érzéseket tudnak ébreszteni. Csak így tovább, én mindig vevő leszek rájuk! (Igen, akár DVD-n is, pénzért. :))

Odaát (sorozat) - Odaát és minden másról

2011-02-24 13:24.27

Ritkán járok erre, a betűim meg még nálam is ritkábban! :D Bocik megvannak még? :)

Hotel Ruanda - Vélemények

2011-02-24 13:17.52

Felemás érzéseim vannak e filmmel kapcsolatban. Először is nagyra értékelem, hogy egyáltalán elkészült. Míg a holokausztról évente több filmet is forgatnak, tucatnyi könyvet írnak, sőt, szinte kanonizálják az egykori tragédiát, addig a ruandai vérengzésről, több más genocídiumhoz hasonlóan, lényegében még csak nem is tud a közvélemény. Holott a ruandai népirtás sok tekintetben felülmúlta a holokausztot, attól kétségtelenül sokkal intenzívebb, vadállatibb szörnyűség volt. Szóval már csak az, hogy ez a film elkészült, önmagában is értékelendő. Értékelendő volt az is, hogy a készítők igyekeztek az események minden lényeges részletére kitérni (a rádió szerepe, az ENSZ tehetetlensége, a vegyes házasságokban élők helyzete, az öldöklés módja, a felkelők győzelme, stb.), és a kivitelezéssel sem volt probléma. (Plusz Nick Nolte és Joaquin Phoenix, még ha mellékszereplők voltak is, nálam sokat lendítettek a filmen.) Kétórányi játékidőbe összesűríteni a lényeget, közben megtartani az egyensúlyt az egyéni drámák és a tragikus történések, a személyes sorsok és a történelmi háttér között, elfogulatlannak maradni, ugyanakkor megrendíteni a nézőt, nagyon nehéz feladat lehet, és szerintem nem is sikerült hibátlanul megoldani. A Hotel Ruanda legnagyobb hibája, hogy nem látja, és nem láttatja az okokat, amik a népirtáshoz vezettek, sőt, esetenként letagadja azokat. Amit csak lehet, igyekszik a Nyugat nyakába varrni, ami egyfelől elég súlyos ferdítés, és mellesleg a feketék lekezelése, lám, ezek annyira primitívek, hogy ha nem áll mellettük egy civilizált, fehér fegyveres, azonnal lemészárolják egymást! A súlyos etnikai különbségeket elkeni a film, osztályellentétek, gazdasági problémák szóba sem kerülnek, így pedig enyhén szólva torz az összkép. Másfelől pedig, szerintem lehetett volna a film megrázóbb, súlyosabb is. A hitelesség és a nézhetőség követelményei között egyensúlyozva valahol elkopott a dráma. Azért így is elismerése méltó teljesítmény volt.

Hacsi - A leghűségesebb barát - Vélemények

2011-02-23 12:31.08

Az enyémekre konkrétan nem is nagyon hatott. :) A szentjánosbogarak sírja, na, az hatott, az dráma. Rajzfilm, de engem kikészített. (Csak ne szinkronosan nézzétek, japán filmet hatásosabb felirattal.)

elejére ... 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 ... végére