Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Ragadozó Városok - HBO3, 10:15 |
A bűn árfolyama - Film Café, 10:15 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 10:40 |
Időtlen karácsony - Izaura TV, 11:00 |
Adéle és a múmiák rejtélye - Film Mánia, 11:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szólánc igékkel |
Mire gondolsz most? |
Dolgok, amik nagyon idegesítenek |
2022-es választás |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Halálos bújócska |
Madison Bailey |
2011-01-23 22:12.04 |
Hmm... Előttem eme szokásod is ismeretlen célú, sőt, lehet, hogy egyedi is! :DDD |
2011-01-23 22:05.04 |
Éppen az volt a lényeg, hogy ide 1 hozzászólás se íródjon, csak a topikkínálat frissüljön benne néhány naponta. :) |
2011-01-23 21:59.34 |
Neeem, nem vágod! :DDD Itt nem az első, hanem mindig az utolsó hsz. volt a lényeg, már amíg frissült, utoljára 195.-nél. :)
És mivel a topik a primitívebb élőlények manipulálására szolgált, ezért lett ilyen, az ég egy adta világon semmit nem mondó, ámde figyelemfelkeltő címe! :D |
2011-01-23 21:50.22 |
Fusson tekinteted az első dátumra! Ez kérlek megelőzte a "Melyik a legfeleslegesebb topik?" topikot! :) |
2011-01-23 21:45.25 |
Irreális, ahogyan ez a film itt értékelve lett. Igaz, ismertetője félreérthető, abszolúte nincs benne spirituális utazás, legalábbis ha valaki totál beszedve ül neki és valami hallucinogén művészlátomást vár, az tényleg nagyot csalódhat. Vagy talán a címe miatt nyomták rá páran az 1 csillagot, úgy, hogy esetleg nem is látták? Az valóban emlékeztet "A másik ember iránti féltés diadala" címre, ami kétségtelenül egy hardcore művész elmebajt, elvont rettenetet, lila ködöt takar, ez a film viszont nagyon is érthető, tiszta, szerethető, emberi munka.
"A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik." -ezt a nagypapa mondja, miután a nagymama sok sorban állás után végre beszerez két zacskó kubai cukrot és ettől az egyszerű kis sikerélménytől végleg bearanyozódik unokája születésének napja. Lényegében erről szól a film is, a boldogság kereséséről és megtalálásáról, sokszor olyan dolgokban, amikkel első hallásra eszünkbe sem jutna foglalkozni. Alex kiüresedve múlatja idejét egy kórházban, bár az amnézián kívül már kutya baja, de valahogy mégsem akar tovább lépni, talán fél az emlékezéstől. Nagyapja viszont nem hagyja megpenészedni unokáját, szinte erőszakkal ülteti föl egy tandem hátsó ülésére, és indul el vele haza, át fél Európán, az emlékek nyomában. Az út során a fiú előtt kinyílik a világ, ráébred, hogy sorsa a saját kezében van (az ostáblában szó szerint is), s végül nem csak a játék, de talán az élet királya is lesz, ami pedig király a játékok között. :) Ez a történet lényege, de a személyes múlton keresztül feltárul benne a történelmi félmúlt is, a kommunizmus ostoba, a gerinceket sarlóvá görbítő, kalapácsfejű embertelensége. Zsarolás, megfélemlítés, beszervezés, bosszúállás, üldözés, és a végén a számunkra is oly ismerős látvány, az előző rendszer tányérsapkásoktól kísért szarházija most már a legmodernebb óriásplakátokról mosolyog drága öltönyében egy új jövőt hirdetve. És ott van még a menekülttábor, a csalódás, hogy a Nyugat sem a Kánaán, már ha eléri egyáltalán az ember. Meglehet, a boldogság nem földrajzi hely függvénye. A színészek rendben vannak (Miki Manojlovic kimondottan emlékezetes), a zene rendben van, a képek is (a tájak kifejezetten), kerek a történet, szóval elképzelni nem tudom, mitől lehet bárkinél is 1 csillag ez a film. Nálam 4-nek indult, történelmi perspektívája miatt elgondolkodtam az 5-ön, aztán nézve ezt a sok 1-est, a gondolatot tett követte. No meg ez a szöveg. :) |
2011-01-15 01:23.50 |
Von Thronstahl -the saints are coming
http://www.youtube.com/watch?v=sb-APukdOJU |
2011-01-15 01:20.38 |
Nagyon tiszta. Nagyon nyers. Nagyon súlyos.
Alig tucatnyi szereplő, alig néhány mondat. A köd érzéketlen kavargása a vizek fölött. Szélzúgás a fűlepte ormok között. Hangulat, látvány, minimális konkrétumok. Rögeszméik után botorkáló férfiak, kiket gondolataik szinte megvakítanak a valóságra. Köztük a kiégett harcos, aki csak a rideg valóságot látja és vak szeme előtt néha a jövő tűnik elő. És egy gyermek, egy ártatlan a bűnösök között. A Valhalla Rising több filmre is rímel, elsősorban és legerősebben talán a Sztalkerre, szerintem egyértelműek a párhuzamok, a tájak, a képek, a szimbólumok, a hangulat... Csak itt a filozófia helyére az erőszak lépett. Az ismeretlen folyón való őrült bolyongás pedig mintha az Apokalipszis most megszállott Odüsszeiáját idézné meg. Nekem eszembe jutott a film közben a Begotten is, és Fliegauf Dealer-e, utóbbi a zene miatt, a Valhalla Rising zenéje is nagyon hatásos, nem is zene ez, sokkal inkább zaj, zörej, ambient, nagyjából a Lotus Eaters stílusában. Hideg szélzúgás, elnyújtott, fájdalmas, fémes rezgés, monoton dübörgés, kongás, néha csupán egyetlen, hosszan kitartott, komoran búgó hang... Nehezen emészthető anyag. Tiszta. Nyers. Súlyos. |
2011-01-15 01:04.24 |
Nem ismerem a regényt, amiből készült, de filmnek pocsék volt. Minden szereplője, kivétel nélkül, negatív, depressziós, ellenszenves, megkeseredett, idegbeteg szerencsétlen. Sok kínlódás, sok trágárság, primitív üzekedések, némi vérfertőzés, egy kis magzatelhajtás, aztán megint csak kínlódás, nyöszörgés, geci, fasz, kurva, szar, mocsok, jaj, baj, kopott bútorok, sötét szobák, és az egész eszméletlenül fárasztóan, elmondhatatlanul unalmasan, nyomasztóan, kiábrándítóan, kiszámíthatóan és teljesen hiteltelenül. Ez a film másfél órát elvesz az ember életéből és nem ad cserébe semmit. |
2011-01-15 01:01.05 |
Pusher I, II, III...
http://www.youtube.com/watch?v=ddY6IXNPCAw |
2011-01-15 00:55.56 |
Remélem, jó lett a matekdoga, mert az irodalommal is lesz még dolgod, ámbár van valami óvodás báj ebben a Szeleburdi család stílusában összerótt fogalmazásban is. :) |
2010-12-06 01:45.41 |
Tudom, hogy mi szép, de nem tudom, mi a szépség. A szépség is olyan fogalom, amiről jól tudjuk, hogy létezik, ám képtelenek vagyunk meghatározni, megfogalmazni, hogy mi is valójában. A szavakkal leírható valóságon túlról érinti meg az embert a fényeknek, színeknek, formáknak, hangoknak valamiféle időtlenséget felvillantó együttállásában. Időtlenség, tökéletesség, elvont, filozófiai fogalmak. És mégis, a szépség nagyon is valós, szinte révületbe ejt, az ember látja, hallja, érzékeli, beleborzong, felsóhajt, vágyat érez, hogy megérintse, de nem, hozzá nem érne, nehogy érintésétől elillanjon a varázs! Nem tud betelni vele, egyszerre gyönyörködne részleteiben, ugyanakkor csodálná teljességét is. Olyan mámor ez, ami teljesen hatalmába kerítheti az embert.
Szerintem erről szól ez a film. Semmi másról, csakis a szépségről, mégpedig olyan letisztult módon, amennyire csak lehetséges. A múlt ködéből elővezetett történet köznapi, egyszerű, mondhatni érdektelen, hiszen lényegtelen is, csak a szükséges minimum, nem több. A karakterek sincsenek igazán kibontva, pár nagyívű mozdulattal rajzolódnak ki jellemeik, és tulajdonképpen azokban sincs semmi különös. Túl sok szó sem esik a filmben, nem hallunk hatásos párbeszédeket, itt nincsenek emlékezetes monológok. Akció, pörgés, dráma, csavar? Ugyan, aki erre vár, az nézzen más filmet, itt igazán nincs semmi efféle. Nincs semmi, ami elterelné a figyelmet a lényegről. A szépségről. A szépségről, amit alapvetően Scarlett Johansson, illetve a képek, különösen a címadó kép jelenít meg. Szerintem tökéletesen, Griet arcában valóban csak gyönyörködni tudtam. Valósággal tündökölt a visszafogott, de emlékezetes látványvilágban. A zene hatásosan mélyítette a hangulatot, a film pedig könnyedén belopta magát szívembe. És ennél többet is nyújtott, széles skáláját mutatta be a szépséghez való viszonyulásnak. Griet a férfiakat elbűvölte. Pieterben tiszta és egészséges szerelmet gyújtott, Van Ruijvenben a legdurvább testi vágyakat korbácsolta föl, míg Vermeer az időtlen tökéletességet láthatta meg benne. A nagymama, a szigorú, reális, kimért méltóságos asszony, aki vaskézzel vezette a ház dolgait, persze közömbös maradt, nála a szépséget is csak guldenekben mérték. A feleségben viszont hisztérikus féltékenységet lobbantott lángra. Így, vagy úgy, de mindenkiben nyomot hagyott, aki látta egykoron, mégha igaz sem volt talán. És nekünk maradt egy kép, amin elmerengve az időtlenség vidékeit fürkészhetjük: Leány, gyöngy fülbevalóval. |
2010-12-06 01:27.35 |
Engem ez a film alapvetően a régi, világháborús vígjátékokra emlékeztetett. Egy kis kiruccanás, Lenni, vagy nem lenni, Ászok ásza, stb. Ezek pedig piszok jó filmek, nagyszerű poénokkal, feketehumorral, pimaszsággal, a komoly dolgok kifigurázásával. Egyszerre hozzák vissza a "többet ésszel, mint erővel" népmesei bölcsességét és győzik meg az embert arról, hogy nevetni még a bajban is lehet, sőt mi több, ajánlott.
Az élet szép is ezen az alapon áll, bár poénok terén gyérebben teljesít, ellenben több benne a szatirikus, abszurd elem. A strucctortát is halál komoly karlendítéssel fogadó fasiszta vaddisznó még határozottan nevetséges, a matekpéldának már csak a tálalása az. A felsőbbrendű faj bemutatása is mulatságos, de a börtönben már nem nevet az ember. Viszont ott is előjönnek a tipikus vígjátéki elemek, pl. Guido nem bírja az üllőt (de persze be nem áll a szája), már letenné, de amikor odaszól neki a másik, hogy agyonlövik, ha leteszi, egyből fürgébben kezdi szedni a lábát. Komikus az is, ahogyan a házirendet "fordítja" németből olaszra. De abban már abszolúte semmi vicces nincs, hogy ölik az embereket, öregeket, nőket, gyerekeket. A fentebb említett filmekben is voltak üldözött zsidók, de ott mindig túljártak a nácik eszén, és a vígjáték megmaradt vígjátéknak, itt viszont feloldhatatlan ellentét feszül a komikum és a tragikum között. Számomra legalábbis feloldhatatlan, mert nem tudtam nevetni a humoron a szívszorító részek után, ugyanakkor megrendülni sem nagyon tudtam, ennyi tökkelütött poén között. Hogy mégis jónak találom a filmet, az alapvetően a pozitív, emberi mondanivalója miatt van. A hasonló filmek kisemberi furfangja és elnyűhetetlen humora mellé itt felsorakozik a szelíd, ámde rendíthetetlen szeretet is. Furán tálalva, néhol határozottan túljátszva, fene tudja, talán giccsesen is, de összességében azért pozitív élményként. |
2010-12-06 01:20.23 |
Nem tudom, más nézők, vagy a Szakma tudorai hogy vannak vele, de szerintem ennek az elvont szimbólumokkal dolgozó, a groteszk és az abszurd mögé rejtőző, hoztam is, meg nem is, mondom is, meg nem is, kitekert, odakacsintós művészeti nyelvnek lejárt az ideje. Jó volt ez a szocializmusban, mert ez nem értették a tapló kommunista cenzorok, csak pislogtak rá, aztán végül engedték, a ravaszabbja meg tudta, kell is ez a szelep, tudjuk, miről van szó, de mégis engedjük, ezzel odakacsintunk nekik, mintha egy oldalon állnánk, holott baromria nem. Ez a hol ennek, hol annak álcázott, sorok közt írt, sorok közt olvasott nyelvezet kitermelt pár halhatatlan alkotást, és érthető volt még a 90-es éveken is, de mára szükségtelenné vált. Ma már bárki bármit mondhat, minél hajmeresztőbben teszi, annál nagyobb publicitást kap érte. Én a Legényanyával úgy jártam, mint az Egészséges erotikával. Lemaradtam róla. Kultfilm volt ez a maga idejében, aki akkor látta, joggal becsüli meg, de hozzám későn ért el, poénjait már 20 éve is hallottam, de már 10 éve sem voltak rám nagy hatással. Nagyszerűek a színészek, sorjáznak a hallhatatlan jelenetek, de valahogy nem az én világom. Minden tiszteletem mellett, számomra ez egy feledhető darab. |
2010-11-30 00:27.56 |
Mondjuk én nem hiányoltam. Nekem elég volt a Levelek Iwo Jimáról, és hátra van még a Dicsőség zászlaja, azt még nem láttam, de talán az is ott játszódik. Kezdem már túl jól ismerni azt a szigetet, lehet, hogy előző életemben is ott banzájoztam! :D |
2010-11-30 00:21.47 |
Rég láttam ennyire gáz filmet. Oltári nagy baromság a történet, gyenge a történetvezetés, teljesen súlytalanok a karakterek, semmitmondóak a párbeszédek, nulla zene, nulla hangulat, maximum a látvány értékelhető, de más nem.
Anyahajóról felszálló vadászgépek tádzsikisztáni célpontok ellen indulnak, amik mi mások is lennének, mint nukleáris robbanófejek! Kapaszkodjunk meg, ökrös szekéren vontatják őket egy várba! :O A várban a vadászok szétlövik a Scudokat, aztán ettől atomfelhő repül Pakisztán fölé. Nem nagyon láttam az összefüggést, de gondolkodásra nem is volt időm, a gépek máris az orosz légtér felé repesztettek, ami cirka 1500 kilométerre van Tádzsikisztántól. De a legjobb az egészben, hogy Biel gépe már Észak-Korea(!) fölött robbant föl, úgy 6000 kilométerrel a háta mögött, hiába no, kurvajók ezek a repülő vasalók, amellett, hogy rettenetesen rondák. Ami aztán a Kedves Vezető országában történik, úúú, az de fájdalom! Biel, a profi pilóta, akit 400 társa közül választottak ki, felelőtlenül beront egy elhagyott faluba pocsolyavizet inni, a dzsekijét lehajítja, aztán persze menekülhet a kommunisták elől, akik adnak is a kis testének SVD-vel, de hát persze esélyük sincs elkapni. Többszörös túlerőben, állig felfegyverkezve, a saját országukban, 60 év háborúval a hátuk mögött, a DMZ környékén, egy sebesült, kimerült nő ellen, ugye nem is lehet kérdés, hogy ez eleve vesztes helyzet? Mármint a komancsoknak, természetesen. Parancsmegtagadás, fegyelmezetlenség, visszapofázás orrba-szájba, aztán bulizás Phuketen, jeee. Minden idióta más popmjúzikot bömböltet a cuki kis szobájában, a fegyvermester egy szétszívott agyú, szakadt, szakállas hippi, nem is katonák pattogtak ebben a filmben, hanem istenverte páviánmajmok! Bár a repülő vasalóknak és a pilóta nélküli léghajóknak valóban lehet jövője, a Lopakodó összességében szerintem egy fos film, Mach 3-mal tűnt el a gépemről. |
2010-11-29 23:57.30 |
Tudtommal nálunk nem jött ki DVD-n, és a tévében sem valószínű, hogy valaha leadnák, viszont letölthető, magyar felirattal.
[link] |
2010-10-26 12:52.39 |
Ha nekem kellene megrendezni a legújabb Robin Hood-ot, akkor súlyosra és véresre venném a figurát. Valami kérges és elborult féldrámát rendeznék, nyers dark fantasy stílusban.
Robin Hood ugyebár egy mesefigura, nem csak a rókás Disney-rajzfilmben, de Costner emlékezetes alakításában is, és úgy általában mindenütt. A mesefigurák meg ugyebár mesékben szerepelnek, ahol az alaphelyzet a jó és a rossz romantikus küzdelme, erősen leszabályozott durvasággal és a szokásos végeredménnyel, amit úgy ezermillió filmben is megnézhettünk, ezért lenne ideje homlokegyenest más tálalást adni az ezerszer elmesélt sztoriknak. Ridley Scott koponyájában is zizeghettek hasonló gondolatok, mert filmje meglehetősen sötéten indul, egy kellemesen dúvadtermészetű Oroszlánszívű Richárddal, akinél az uralkodás alapvetően erőszakban és vérengzésben nyilvánul meg. Emellett e szépfejű embert még valami barbár bánat is mardossa, szóval nagyon tetszett a karaktere, remek ötlet volt így ábrázolni! A hóhértermészetű kopasz vadállat is nagy megelégedésemre gazemberkedett, ő volt a másik príma figura, és amikor bandájával megtámadták a mord erdei homályban vágtató lovagokat, éreztem, hogy rossz ez a film már nem lehet. És nem is lett az, de sajnos kezdeti komor bárdolatlanságát Angliába érve nagyrészt levetkezte és fölvette a szokásos, jól ismert Robin Hood-stílust, visszaszelídült mesefilmmé, Richárd kipusztult belőle, és Sir Godfrey is háttérbe szorult a Tuck barát-féle bábfigurák mögött. Annak ellenére, hogy a történetet rendesen megkavarták és a történelemi múltból is nagykanállal merítettek, a film második fele lehangolóan kiszámíthatóvá vált. Például teljesen egyértelmű volt, hogy a kopasz az öreg bácsit fogja kinyírni, hiszen komoly gaztett nélkül nem működik a figura, mást viszont nem ölhetett meg. Ahhoz sem kell két agytekervénynél több, hogy az ember rögtön rájöjjön, ki rejtőzik az egyetlen leeresztett sisakrostély alatt (ami aztán hol ott van az ájult Lady Marian kobakján, hol nincs (És az milyen már, hogy Robin előbb íjászkodik egyet és csak utána halássza ki a víz alól a nőjét? És vajon mit gondolhattak a többiek, amikor a két páncélos harcos csókolózni kezdett? :))), és persze ki más ölné meg a főgenyát, ha nem Robin Hood? Természetesen a végső harcban mindenkinek ott kell villognia, Tuck barátnak éppúgy, mint az énkicsipónikon vágtázó tüdőbeteg bozóti hobbitoknak, sőt, rossz nyelvek szerint sikerült pár MG-42-est is megszólaltatni a parti sziklákról, s nem kis részben ezeknek köszönhető az Overlord a la France kudarca. :) A film még a partraszállás előtt parttalanná és dagályossá vált, és végül ott végződött, ahol a többi kezdődni szokott, Robin Hood a halhatatlanság helyett a füvészkertbe vonult be. (Várható a második rész? (Talán mégsem halott Richárd? :)) Bár némiképp csalódtam benne, de mégis jó filmnek tartom, hiszen a két markáns vademberen kívül volt még benne pár jó arc, Russel Crowe hozta azt, amit megszokhattunk tőle, és amit szerintem teljesen rendben is van, Cate Blanchett is jól alakított, János karaktere is emlékezetese volt, a film látványvilága meg egyenesen pazarra sikerült, szóval, négy csillagot nálam megérdemel. |
2010-10-01 11:20.57 |
Önmagában nem egy feledhetetlen darab, kétségtelenül A-kategóriás, de láttunk már a műfajban jobbat is. Karakteres figurák, jók, rosszak, sokféle fegyverrel és rengeteg lőszerrel, és persze a történet, a maga egyszerű, bárdolatlan, de működőképes módján. Beértem volna kevesebb robbanással és örültem volna néhány keményebb jelenetnek, esetleg mutatósabb nőciknek, de összességében az Ágyútöltelékek (nekem ez a cím jobban bejön :)) egy minőségi akciófilm. Sok fajtársához hasonlóan jó szórakozást nyújt egyszer, kétszer, akárhányszor, már ha bejön az embernek ez a csúnya, erőszakorientált eksön-stílus. Nekem igen.
Igaz, simán el tudtam volna képzelni jobban, ütősebben is ezt az egészet, a régi nagy neveket egy filmen, lehetett volna jobb, sokkal jobb, ez a film bizony nem írtaföl magát a Rambo, vagy a Terminátor szintjére. Viszont tartok tőle, hogy ez volt nem csak az első, de az utolsó film is, szóval az egyetlen, ahol ilyen hatalmas arcok játszottak együtt. Schwarzenegger, Stallone és Bruce Willis egy jelenetben, háááát, akárhogy is elszállt felettük az idő, azért már pusztán a tény, hogy ezek az ikonok végül csak összefutottak, annyi célozgatás, utalás, rivalizálás után, ez igen! Tényleg filmtörténeti pillanat volt. :) És nem mellesleg ott kolbászolt Lundgren, Jet Li, vagy akár Statham, Rourke... Na, nálam ezért 5 csillag. |
2010-09-15 18:19.21 |
Valóban előrefelé visz az értelmes fórumozás, de bármiféle fórumozás nélkül még sokkal gyorsabban haladhat az ember előre! :D |
2010-09-15 18:05.28 |
Te előítéleteket alkotsz, és azt hiszem, öreg vagy már ahhoz, hogy megváltozz. :) |
2010-09-15 17:57.31 |
Két részletben sikerült megnéznem, egyhuzamban ez nekem sok.
Van Helsingről azt gondoltam, hogy a ravenloftos vámpírvadász sötétségszakértő van Richten nyomdokaiba lép, kb. olyan stílusban, mint az Álmosvölgy legendája, bár így sem vártam sokat a filmtől. Ami sajnos lehangolóan pocsék lett, telezsúfolva minden fölösleges amerikai faszsággal, akcióval főleg, hatalmas ütöm-lövöm-ölöm csatákkal, sőt, felrobbanó szekerekkel(!), ha már az autókat mellőzni kellett. Vámpírok, farkasemberek, emberszörnyek, a koncepció alapján még érthető összezsúfolása nem volt elég, nem, a James Bond-fíling is simán be lett baszarintva a filmbe, ha rakétavetős ferrárikocsi nem is volt, nyílgéppuskát azért fejlesztett a vatikáni ügynökség hősünknek. Nem maradt ki a sci-fi sem, a WTC (hajdani) ikertornyait lepipáló kastélytornyokban a Star Wars javái kacsáztak, a plafonon pedig nyálkás vámpírtojás petezacskók lógtak, az Alien-filmek undormányait idézve. A végső összecsapásban van Helsingből igazi Tarzán lett, és ha az utolsó jelenetnél pár pretorianus utánuk nyargalt volna a búzamezőn, hát akkor a Gladiátort is kipipálhattuk volna. Persze a humor sem maradhatott ki, mélypontját szerintem az erkélyre behajított, kérődző tehén jelentette. Az akciójelenetek mélypontja talán a Notre Dame-ban a padlóhoz baszkodott nagyharang volt, amitől a deszkák meg sem reccsentek (nem úgy van Helsing körfűrészétől), de erős volt a hatlovas hintós ugratás is. Az hogy lehetséges amúgy, hogy a nő abba nem hal bele, ha a levegőből háztetőkre potyog, meg ha 3-400 méterekről drótkötélen csapódik neki a sziklakorlátoknak, de azonnal kifingik attól, hogy vanhelszing kicsit kiéhezettebben kúrja oda a rökamiého??? Jackman feledhető volt, Beckinsale szintén, Drakula kifejezetten hitványra sikerült, a lotyói meg... Mariska, Juliska, meg Bimbó, a tehén a faházban, ojvé! Egyedül a díszletekben meg a látványban volt némi örömöm, de a kevesebb talán itt is több lett volna. Nem voltak nagy elvárásaim, de a minimálisak se teljesültek, gyenge az a film. |
2010-08-30 19:52.19 |
Miután lecsengett a vita, lelépett mindenki a rákba, X nap után végre leírod, hogy mit tekintesz Istennek, sőt, még nagyvonalúan odakanyarintod, hogy te végig erről elmélkedtél, mikor talán évek óta ki nem lehetett szedni belőled, mit is értesz Isten alatt...
Na tudod, kivel szórakozz! :) |
2010-08-30 19:47.49 |
Talán olvasd el az Ószövetségben a zsidók történetének Istenre vonatkozó részeit. Figyeld meg viselkedését, megjelenési formáit, jellemét, stílusát! Az Úr igen érdekes személyiség, indulatában többször el akarja pusztítani kiválasztott népét. Ugyanakkor lehet vele vitázni is. Azt mondja, elpusztítja a zsidókat, mert aranyborjút imádnak. Mózes azonban azt mondja, hogy mit szólnának erre az egyiptomiak? Mire az Úr mégsem pusztítja el választott népét, csak kijelenti, hogy nem vezeti őket. De Mózes kérleli, hogy vezesse őket, és az Úr végül kötélnek áll. Csak hát az Ígéret földje még messze, nagy a szárazság és az éhínség a pusztában, a zsidók kezdenek kiábrándulni istenükből. Az megint haragra gerjed, és így szól: "Meddig gyaláz engem ez a nép? Miért nem hisznek nékem, csudatételeim ellenére sem, amelyeket velük tettem? Megverem őket döghalállal és elpusztítom őket." Mózes azonban megint előhozakodik azzal, hogy akkor majd mit szólnak az egyiptomiak: "Ha meghallják az egyiptombeliek, elmondják majd a föld lakosainak, hogy azért veszejtetted el népedet, mert nem tudtad bevinni őt a földre, amely felől megesküdtél neki." Az Úr erre dúlva-fúlva megbékél, de kiköti, hogy azok, akik ellene siránkoztak, nem jutnak ki élve a pusztából. Amikor a nép ismét jajveszékelni kezd, és visszasírja Egyiptomot, istenük tüzes kígyókat küld rájuk, akik halálra marják sokukat, a túlélőket csak Mózes érckígyója menti meg. Már korábban, Szodoma és Gomora ügyében is hajlandó volt alkudozni az Úr, bár végül mégiscsak elpusztította a városokat. Később is művel érdekes dolgokat, amikor például a zsidók nem hisznek benne eléggé, büntetésül küld ellenük egy idegen királyt a seregével, hogy ugyan igázza már le őket. Aztán amikor a zsidók ijedtükben visszatérnek istenük vallására, vígan legyőzik az országukra törő királyt, és kardélre hányják embereit. Egy szó, mint száz, az Ószövetség istene nem valami magasztos, transzcendens, végtelen dolog, egyáltalán nem elvont fogalom, leginkább egy náci űrhajósra emlékeztet, aki hol lángszóróval, hol biológiai fegyverekkel terelgeti választott népét.
De nem csak az Ószövetség emlékezik meg efféle istenségről. Nem olvastam a Mahabharátát, de állítólag benne szerepelnek a következő sorok: "Egy fehéren izzó füst- és lángoszlop emelkedett fel teljes fényében, oly vakítóan, mint tízezer Nap (...) A holttestek a felismerhetetlenségig eltorzultak; az edények látható ok nélkül összetörtek, és a madarak kifehéredtek. Pár óra múlva minden élelmiszer megfertőződött... hogy a tűzből kijussanak, a katonák a folyókba vetették magukat, hogy lemossák testük és minden felszerelésük... ezek a hatalmas fegyverek, mintha szélfútta száraz lomb lenne, úgy sodorták a harcosok tömegét harci paripáikkal és elefántjaikkal és kocsijaikkal és fegyvereikkel együtt." –ebben egyesek az atombombát vélik felismerni. Merész elképzelés, de nem alaptalan. Aztán ott van az Özönvíz mondája, szinte a Föld összes népének hagyományában megtalálható. Vagy ott van az ember teremtésének az emléke. Ausztrália bennszülöttei éppen úgy ismerik a történetet, mint a zsidók, előbb a Földet, aztán a növényeket, majd az állatokat, végül a férfit teremtette az Isten, a saját képére, majd később az asszonyt. A két népnek semmi köze egymáshoz, mégis, a történet ugyanaz. Véletlen lenne? Él Svájcban egy Erich von Daniken nevű fickó, aki többek között ezeket az emlékeket is összerakosgatta, és arra a feltételezésre jutott, hogy bolygónkat a történelem előtti időkben, akár több ízben is, magasan fejlett lények látogatták meg. Lehet, hogy ők hozták létre az emberi fajt (saját másukra), és lehet, hogy ők számos régi szent irat istenei. Ha így van, akkor lényegében megállja a helyét a tanítás, mely szerint az embert az Isten (vagy istenek) teremtették! Vagy akár a földi életet is. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy van élet a Földön kívül is. Könnyen lehet, hogy az emberinél fejlettebb formákban is. És az is lehet, hogy egyikük, másikuk hatással volt, vagy akár hatással van ma is az emberiségre. Ha ez a topik szerinted effélékről nem szól, akkor az Ószövetséget is száműznöd kell a témák közül, hiszen Ezékiel prófétához például így érkezett meg Izráel istene: "És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki..." |
2010-08-22 17:33.05 |
Én is dolgomra megyek, Isten legyen veletek! :D |
2010-08-22 17:28.02 |
Akkor nem csak én vagyok lemaradva a hazai buddhistabulvárban. :DDD |
2010-08-22 17:26.48 |
Ahogyan a kereszténység sem egységes vallás, van katolikus, ortodox, református, meg sok egyéb irányzata, úgy a buddhizmusnak is. Több száz, ha nem több ezer. A lélekvándorlás népszerű (és valahol észszerű) elképzelés, a tibeti buddhizmusban például erőteljesen jelen van. |
2010-08-22 17:23.23 |
Niobé gyermekeit. :)
Jut eszembe, tudsz arról valamit, hogy miként áll a tari templomépítés? |
2010-08-22 17:21.54 |
Mint a bőröm. Feszt rajtam van! :D |
2010-08-22 17:20.21 |
Na, e téren még akad tanulnivalóm. :) |
2010-08-22 17:19.38 |
Buddha nem foglalt állást ebben a kérdésben. A buddhizmus később valóban beépítette ezt az elképzelést rendszerébe, de az alapjaiban ez nem található meg. A zen Kínában és Japánban ezekhez az alapokhoz tért vissza. Nem központi kérdés a lélek, a lélekvándorlás, ott már végképp nem. |