Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Brad helyzete - Filmbox, 05:15 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 05:40 |
A tökéletes trükk - HBO3, 06:00 |
Álmom egy otthon - HBO2, 06:01 |
Szellemíró - Filmbox Premium, 06:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Magánalku |
Iain De Caestecker |
2014-02-21 16:04.57 |
Jézusom, ez a film.
"Nem tudom nem magasztalni, de muszáj utálnom" kategória. Alattam már nagyon pontosan és finoman megfogalmazták, hogy mi is a helyzet az Amerika hőskorával. Muszáj ehhez tisztáznunk valamit : Ekkoriban még nagyon, nagyon messze voltunk a feketét és a fehérek egyenlő jogainak kimondásától. Még bőven a "busz hátuljában ülő" korszakot éltük, és még nagyon nagyon sokáig nem volt ez másképp. A rasszizmus még bőven nagy szerepet játszott az amerikai társadalomban, amit még mindig nem sikerült maradéktalanul felszámolni, főleg azon a területen, ahonnan Griffith származott. Itt úgy érzem, hogy elemi fontosságú a rendező górcső alá vétele. Ízig-vérig déli, ebben a szellemben és környezetben nevelkedett. Az apja is harcolt a Polgárháborúban és nem nehéz kitalálni, hogy melyik oldalon. Állítólag humortalan, mogorva ember volt. Az életben rárakódott feszültségeket ebben a filmeposzban vezette le, méghozzá nem is akárhogyan. Valóban felháborító és súlyos dolog a Ku Klux Klánt hősként beállítani, ez egy eltagadhatatlan vád volt már akkor is Griffith ellen. Nem is csodálom, hogy mindmáig megosztja a közönséget ez az alkotás. Egyedül a filmszakikat bűvöli el, mivel számukra ez nem csak egy egyszerű film, hanem valaminek a vége és valaminek a kezdete egyben, de ezt később még kifejtem. Először jöjjenek a következmények: Nagyon erős támadás érte ezért a rendező urat. Voltak városok, amik be sem merték engedni a mozikba az Amerika hőskorát. Annyira magába szállt emiatt Griffith, hogy a Türelmetlenség c. filmet szánta válasznak, amiben az emberek intoleranciáját fejtette ki. Az afro amerikaiakat kifejezetten gonosznak állítják be, akik mindenek feletti hatalomra törnek, mint a tipikus gonoszok a mesékben. Gyakorlatilag semmi pozitívum nincs itt bennük. Feltűnőek a beboxolt fehér színészek a filmben. Griffith így kerülte el, hogy igazi fekete statisztákkal érintkezzenek a fehér színészek. Azért ez is elárul valamit... Viszont pozitívumokból is van szép számmal. Az üzenetén kívül szinte minden. Ahogy alattam Chris92 is szépen összeszedte, egy új korszakot nyitott ez a mű a filmgyártásban. Első gigantikus filmeposz, ami 3 órára nyúlik, és a film megszületése óta a legdrágább és legmonumentálisabb alkotás. Minden egyes jelenetéig, vágásáig, világításáig tökéletesen kivitelezve. A dramaturgia és a forgatókönyvírás is innen válik kulcsfontosságúvá (igaz Griffith még mindig nem jegyezte le a forgatókönyvet, csak a fejében volt meg, de ez is valami). Gyakorlatilag a mai modern filmek ősapja volt ez a film. Színészek tekintetében kissé vegyesek azért az érzelmeim. Itt még nem mindenki érzett rá a megfelelő technikára. Még megvoltak egyfelől az eltúlzók, de már játszottak benne olyan színészek is, akik nem véletlenül, később a hangos filmekben is megállták már a helyüket, akik érezték az egyensúlyt a játékukban. Utóbbihoz tartozik főszereplőnk, a Ben Cameront alakító Henry B. Walthall is, aki nélkül jóval szegényebb lett volna ez a film, aki Lillian Gish mellett az egyik főszál volt. Egyébként erre a hölgyeményre is igazak ezek az állítások. Történelmi film? Áhh, nem, azt nem mondhatnám. De a történelmet beleépítő családi melodráma jobb megfogalmazás lenne. Vannak benne kifogástalan, történelemhű jelenetek, és ennek ellentéte is akad szép számmal. Az első fele történelem, a második fele egy alternatíva, ami megoldás lehetne Griffith szerint az amerikai társadalmi konfliktusokra. De mélyen sértően, rosszindulatúan. Erkölcsi normák versus filmtörténeti mérföldkő. Mit helyezzünk előbbre? Ennek eredménye a 6.9-es átlag Imdb-n, és ezen valóban érdemes elmélkedni. |
2014-02-21 15:27.46 |
Ja, itt a Filmkat.-on Egy nemzet születése néven fut és jogosan :) |
2014-02-21 15:26.50 |
Amerika hőskora (1915), legrasszistább film a világon, de olyan monumentális és annyira le tudott kötni, hogy a 4-est megkapja tőlem. Pedig az üzenete, az minősíthetetlen. |
2014-02-18 21:26.37 |
Az egyik órámra kötelező volt megnézni.
Hmm, néhány fontos tekercs ugyan hiányzott a közepéről, ami a film lényegét megmagyarázta volna, de ettől eltekintve jót röhögtem rajta, amikor próbáltam megfejteni. Igazán kár, hogy alig maradt olyan némafilmünk, ami egyben túlélte a múlt századot és sikerült digitalizálni. Pedig egy évben több film készült, mint manapság egy évtized alatt. Egy szárnyaló éra nagyon kevés régészeti leletének egyike a Bánya titka is. Korrektnek korrekt volt, az akkori európai szinthez képest derék, igaz akkortájt sem voltunk már Amerika nyomában. |
2014-02-17 22:37.45 |
A Színes fátyolban nem szerepelt. |
2014-02-17 22:36.50 |
"We cannot turn against each other right now, that's exactly what the beavers want" rész mindent elárul erről a filmről XDDDD |
2014-02-17 06:53.52 |
Angol feliratot belehet szerezni, csak beírod google-ba.
A film meg a legtöbb letöltő helyen megvan. Magyar feliratot nem tudom, hogy lehet hozzá szerezni. |
2014-02-16 10:49.02 |
(egy halovány SPOILER van benne) Kedvem szottyant egy olyan tengeralattjárós filmet néznem tegnap, amit még nem láttam. Igaz sehol sem láttam, hogy ezt a filmet az egekig magasztalták volna, de be kell, hogy valljam, kellemeset csalódtam. Az elvárásaimat sikerült túlszárnyalnia, majdnem minden téren.
A sztori annyira nem meglepő, főleg ha megnézzük, hogy mikor készült : oroszok vs. amerikaiak. Igen, ez a leggyakrabban elővett felállás, ha tengeralattjárókról van szó. Igaz ez annyiban más volt, hogy nem voltak tengeri ütközetek, hanem a szárazföldre (már amennyire szárazföldnek mondható az északi sark jege) lépés után kezdődtek az igazi konfliktusok. Két részre volt szedve a mű, egyikben tengeralattjáróztak, másikban kerestek egy kapszulát a sarkon. Bár nincs tele olyan váratlan fordulatokkal, sőt, kifejezetten kiszámíthatókkal van tele (pláne, hogy minden legénységben kell egy lázadó és itt sok minden fog rá utalni, hogy ki lesz az :D ), mégis leköt a sztori, még mai szemmel is meg van az az izgalomfaktor, ami nem engedi, hogy unalomba torkoljon a történet. A tengeralattjárós részek meglepően jól ki vannak dolgozva és a felvételek is sokkal profibbak, mint amiket a későbbi társainál láttam. Ez 68-as létére nagyon derék, bőven meghaladta a korát Igaz nagyobb büdzséből is hozták össze, mint például a Das Bootot. Igaz a film második felére már kiütköztek a díszletek felismerhető jegyei. Színészek tekintetében 2 emberről beszélhetünk, akik eladták a történetet: Patrick McGoohan és Ernest Borgnine. Rock Hudson szinte semmit tett hozzá az egészhez, pedig főszereplő volt. Abszolút feledhetőt alakít. De a másik két ember tényleg megdobja a sztorit, egyikbe sem csalódunk. És végül, az oroszok. Érdekesek ezek a 60-as évekbeli politikai szemléletek. Ilyenkor inkább a náci érát merték Amerikában újra elővenni, azt akkor már bátran lehetett rugdosni és egyes "külső erők" ezt el is várták tőlük. Na de az oroszok....a hidegháború kellős közepén. Igen nagyon ritkán állították őket be vérgonosznak. Több kompromisszummal végződő filmet láttam ebből a korból. Ez vagy az amerikaiak félelmét, vagy az emberekbe vetett reményüket fejezi ki, nem tudom. Mindenesetre örülök annak, hogy ez a történet is pozitívan jött ki önmagából, jól esett ilyet látni a sok mellveregető ámcsi alkotás után. Nem volt azért tökéletes, 5/4. |
2014-02-16 10:26.25 |
Boldog szülinapot neki! |
2014-02-16 10:16.52 |
:D |
2014-02-16 00:29.09 |
Ice Station Zebra (1968), 4* |
2014-02-14 13:18.07 |
Lény nyugodt, hogy meg is kapja. |
2014-02-13 22:53.47 |
Hmm, írek, írek.
Michael Collins történetét eddig csak nagy vonalakban ismertem. Egy igazi szabadságharcos a nehéz időkben. Mint nálunk Petőfi vagy Nagy Imre. Örülök, hogy az amúgy "szép" filmekért felelős Neil Jordan magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy igyekszik pártatlanul és hűen visszaadni ennek az embernek a személyét. A hűségben nem vagyok biztos, de az 100%, hogy a feltétel első fele szinte minden téren megbukik. Pártatlan, a fenét. Én, mint történész-tanonc, erre már érzékeny vagyok, de mégis! Pont ez tetszett benne legjobban. Elég bátor film a Michael Collins, hogy így le meri rántani a leplet a 20. század első felének Brit szigeteiről. Az angolok mocskos elnyomók voltak, akik érdekeik megvédése érdekében nem rettentek vissza az ártatlanok vérének kiontásától sem. Azért is örülök ennek, mert végre az angolok igazi arcát is megismerhetjük. Itt az ideje, hogy ne csak ők panaszkodjanak, hanem ők legyenek a panasz tárgya. Írország története hasonlít a miénkhez, és még ma is mutat közös vonásokat. Ezért is állnak közel hozzánk a történelmi filmjeik. És így a Michael Collins is. De nem csak a hasonlóságok szögeztek engem oda a képernyő elé. Jordan egy kivételes (de még a kivételesnek is van néhány kivétele) szereplőgárdát verbuvált össze. Liam Neeson címszerepe telitalálat. Igaz észak-ír úriember, no de hát ez legyen az ő baja. Aidan Quinn, Alan Rickman, Ian Hart és végül Stephen Rea teljesítménye is kiérdemel egy-egy bravót. Természetesen, mint mindig...Julia Roberts megint problematikus. Nem csak azért, mert amcsi és ezúton MINEK? Hanem azért is MINEK?, mert ez a szerelmi szál, amit beleerőltettek, minden volt, csak hasznos nem. Semmit sem tett hozzá az élményhez, csak az időt húzta. De ez volt az egyetlen problémám. A forgatókönyv jól összeszedett, a cselekmény mozgalmas, nem tipikus politikai film, ahol örülsz, ha 30 perc után még ébren vagy. Ehhez tenném hozzá, hogy a sokkoló jelenetek szép számú jelenléte tette ezt a filmet igazán erőssé és mozgalmassá. Örülök, hogy ennyit bevállaltak az alkotók. Filmzene? Most passzolom a témát, Goldenthal mester volt már jobb is ennél. Nagyszerű film volt. Különösen tetszett, hogy egyszerre két fontos problémát is megjelenített a film abból a korszakból, nevezetesen az ír-brit, majd az ír-észak ír problémát. Nagyon jó téma és a mai napig izgalmas :) Történelmi hűség? Tudja a fene. |
2014-02-13 22:15.44 |
Remek vélemény, nincs hozzáfűznivalóm. |
2014-02-13 22:13.58 |
Late Quartet, 4* |
2014-02-13 16:58.25 |
Nem volt sajnos sokat benne. |
2014-02-12 16:00.32 |
Itt a többi:
http://www.youtube.com/watch?v=DHX451Jg2jA http://www.youtube.com/watch?v=ZO88y5-vHF8 |
2014-02-12 15:58.07 |
http://www.youtube.com/watch?v=U7sEnH6I9Gw
Gary Oldman végre Kimmelnél újra :D Két imádottam. A többi part is fel lehet már téve. |
2014-02-10 22:54.09 |
Michael Collins, 4,5*....hmm, még gondolkodom. |
2014-02-09 14:45.48 |
Nagyon boldog szülinapot neki! Egyik kedvencem :)) |
2014-02-08 15:19.14 |
Mármint ilyen Elbocsátó, szép üzenetet? (ajjj, nem tudtam kihagyni, úgy hívogatott)
Theo azt sem tudta, hogy mit akar. Én ezt az Olivia Wilde-os randinál szűrtem le. Ott úgy viselkedett, mint aki csak le akarna feküdni Wilde-dal, aki meg komoly kapcsolatra vágyott. Ez nem jött össze, időközben beleszeretett egy masinába és még ebben is csalódott. És a feleségét sem tudta megtartani. Lehet, hogy mégis alkalmas egy párkapcsolatra, de nem hosszútávon, én itt legfőképp arra gondoltam, hogy férjnek nem lenne alkalmas. És mint mondtam az a társadalom egy kicsit megint torzult a jelenlegihez képest, ezért sem tudnám megválaszolni, hogy a társadalom is szerepet játszik-e ebben, vagy pedig a saját döntéseinek áldozata. Persze, hogy kettőn áll a vásár, de nekem abból kell leszűrnöm egy ember diagnózisát, ami belefér a játékidőbe, és ennek alapján Theodore sok féle kapcsolatot alakított ki, de egyik sem volt tartós, egy magányos emberről beszélünk. Úgy szerzett magának feleséget is, hogy együtt nőttek fel. Tehát összeszoktak, ami megint csak erősíti a bezárkózottságát. De mivel ez a társadalom szemmel láthatólag tele volt ezzel a "virtuális társakkal" társalgó emberekkel, arra következtetek, hogy nagyon sok az ilyen sorsú ember és ezért is mondtam, hogy valószínűleg tipikus példája a társadalomnak. Ennél jobban én már nem tudom kifejezni magam :))) Benne van, hogy sarkítok, de nekem ez az egész jövőkép sarkított. |
2014-02-08 14:04.21 |
"Túl sok az én ízlésemnek ebben a filmben a köntörfalazás, a meseszerűség, a ködösítés meg a túlmisztifikálás. "
Fantasy. Javaslom, hogy először olvasd el a film műfaját és utána állj neki. Ha nem szereted ezt a műfajt, nem kötelező megnézned. Igaz, tudom, hogy te mazochista vagy és szereted, ha az alaptalan és röhejes kritikáid miatt rugdos ez a közösség, de ha egyszer véletlenül úgy szeretnél leülni egy film elé, hogy esetleg csak a saját szórakozásod miatt, máskor előtte csekkold a műfajt és annak definícióját. Hidd el, hogy segít. |
2014-02-08 13:47.50 |
SPOILER
A vége az, ami tökéletesen megválaszolja, hogy Theo alkalmas-e egy párkapcsolatra. És nem. Lehet, hogy a társadalom olyan torz már, hogy az emberek a magány miatt az operációs rendszereikben keresik a párjukat, vagy lehet, hogy csak van néhány ilyen szerencsétlen egyed. Nem látunk rá tisztán, mert csak egy, maximum két kapcsolatot láttunk a filmen. De Theonak egy komoly kapcsolata volt, ami nem jött össze, és ugye a Samanthával lévő kapcsolatát is ismerjük, és azt is, hogy Amyvel is volt valaha kapcsolata. Utána pedig nem tudjuk, hogy mi történt vele. A "kocka" az nem is kizárólag rá vonatkozik, inkább egy nagy rétegre, aminek tagja. Naphosszat a játékával foglalkozik a munkáján kívül. Csak akkor mozdul ki, és próbálja jól érezni magát, miután megvan neki Samantha. Szerintem ez a jelenkor egyre népesedő táborának akar üzenni. Nem a kapcsolatot nem akarta elengedni, hanem a házasság tényét. Mert ha az megszakad, megint nem marad kapaszkodója. De a feleségét már rég elengedte, hiszen a szerelmükhöz nem ragaszkodott tovább, csak a tudathoz, hogy házas. Egyébként ez a "nem áll készen a kapcsolatra" ez talán tényleg jobb megfogalmazás, mint az enyém. Módosítom arra, hogy inkább szerencsétlen a párkapcsolatok terén. |
2014-02-08 13:28.07 |
Szerintem ez most nem is lényeges. Illetve a nézőre van bízva, hogy mit hisz el és mit nem. Ez benne a legjobb. |
2014-02-07 20:36.57 |
Igen nehéz hozzákezdeni a film értékeléséhez, mert annyi gondolatot szabadít fel az emberben.
Kezdeném azzal, hogy ez a jövőkép, ez a románc annyira ötletes és annyira el tudom képzelni, hogy egyszer ide torkollik a mi jövőnk, hogy az hihetetlen. Én a moziteremben ettől az ötlettől egyszerűen le is döbbentem. Az a rossz érzés, hogy akarva-akaratlanul is egy ilyen virtuális világ felé battyogunk. Ahol a gépek is megelevenednek, az emberek szükségletei elkezdenek szélsőségesek lenni, a „kockák” többséggé válnak és minden, még az érzelmek is komputerizálttá válnak. A Her úgy mutatja be ezt a világot, hogy mindemellett a világ külsőleg sokat nem változik. Az autók, felhőkarcolók, ruhák (sőt, ezek inkább a korban visszafelé haladtak) ugyanolyanok, mint ma. Viszont a technika, amit használunk, túllépi határait. Főszereplőnk, Theo is egy „tipikus” példánya ennek a világnak. Abból a fajtából, akiket ma „kockának” nevezünk. Alkalmatlan a párkapcsolatra, egyetlen boldogsága a virtuális kapcsolatok, és belül persze igyekszik ezen változtatni, de képtelen. Samantha az ő megelevenedett és hiperintelligens operációs rendszere, aki megpróbál emberi érzelmeket szimulálni, de mégiscsak gép marad, majd egy szép napon a kettejük kapcsolatából szerelem lesz. Ami ijesztő ebben a filmben, hogy annyira sok figyelmeztetést tartogat a jelen számára. A facebook kapcsolatok, az életet szimuláló számítógépes játékok és programok egyre inkább hálózzák be a világot. Ma még egy ilyen kapcsolat beteges lenne, de abban a jövőképben, ahova a Her elkalauzol minket, ez inkább már csak „nem elfogadott”, a különbség óriási. Egy világ, ami háttérbe szorítja a testi kontaktust és a virtuálist helyezi előtérbe. Kemény üzenetek egy kiváló Spike Jonze-tól, aki most is elbűvölt azzal a világgal, amibe belevezetett, egy félelmetesen nagyszerű Phoenix társaságában, aki a Master óta hatalmasat nőtt a szememben és egy nagyon jól megcsúnyított Amy Adams is társul mellé, Johansson hangja meg nagyon megdobta a filmet, bár nem tudom azt mondani, hogy más nem ilyen lett volna. Ha megkapja a filmzenei Oscart, annak is örülnék, mert a zene még inkább segített hangulatba rázni minket. Futurisztikus volt néha, melankolikus dallamokkal , és ha jól kihallottam, akkor még post-rock is volt benne. Változatos volt és gyönyörű. Nem volt számomra maximális filmélmény, de egy erős négyes simán jár neki. Nekem a dinamikájával volt bajom, de azzal sem mindig. Igaz néhány jelenetet nyugodtan kivághattak volna belőle, így egy kicsit érződött rajta az időtartamának hossza. |
2014-02-07 20:16.13 |
Így is van! |
2014-02-07 20:15.30 |
Her, 4* |
2014-02-06 14:29.40 |
Eléggé :D |
2014-02-06 00:53.47 |
Hogy én miért nem ezzel a filmmel zártam a Hoffman memorial maratonomat, annyira feltette volna az i-re a pontot.
Egyértelműen ez az alakítása a legjobbjai között van, már ha egyáltalán lehetne őket így rangsorolni, talán nem is lehet. Na lássuk. Talán SPOILERES Végre egy olyan filmcím, ami rátapint a lényegre. Nem szimbolikus, nem félrevezető, hanem ez az egy szó mindent tartalmaz, ami ebben a filmben megfogalmazódott. A Kétely. Egy katolikus iskola apácái és parókiája. A konfliktusok már rögtön a film elején felütik a fejüket. De ezek a konfliktusok még nem tettben nyilvánulnak meg, hanem pusztán az emberi természetben. Gyakorlatilag minden innen indult ki. A haladó, modern szellemiségű pap, aki "jó fej" és a szívtelen, erkölcsös, rideg főnővér. Mondhatjuk, hogy ebből az egy ütközőből generálódik sok-sok másik, ami majd a filmet egyre előrébb viszi. Vádaskodások (hogy a pap viszonyt folytat a ministráns fiúval). Ez csak az érme egyik fele persze, a másik fele, a nagy világból jövő ellentétek és feszültségek: színes bőrű gyerek, bizonytalan idők, bizonytalan környék, stb. Minden két oldalra van szedve, és ránk van bízva, hogy melyik oldalt támogatjuk, kinek hiszünk, ki cselekszik jól és ki nem. De ami a legszebb az egészben, hogy maguk a szereplők is ki vannak eme választásnak téve, nemcsak mi, nézők. Az erkölcsöknek vagy a szívnek kell nyernie, ez itt a nagy kérdés. Ki ítéli meg azt, hogy egyáltalán mi a helyes és mi a helytelen? James nővér egy remek karakter, aki nekünk azért nagy segítség, mert ő is a két szék között a pad alá esett ebben a történetben. Mindkét oldalt igyekszik támogatni, hagyja magát meggyőzni, de a kételyeit sem rejti véka alá. Fenomenális eme összefüggések rendszere ebben az alkotásban, feltépni mindegyik ragtapaszt számomra olyan nagyon nagy élményt nyújtott, hogy egy pillanatra sem tudott elkallódni a figyelmem. A szerkesztésének meg külön örültem, hisz ez inkább egy párbeszédekre épített melodráma volt, a film 90% mindenképp, ami forma megkerülhetetlen velejárója, hogy itt minden a színészeken áll vagy bukik. ÉS ÁLLT! De csodálkozunk ezen? Két akkora név képviselte a két pólust, akiknek minden egyes arcrángását is dalba kéne önteni, minden egyes pillantásuk a zsenialitás jegyében születnek és fel nem fogom, hogy miért nem kapta meg itt senki a neki nagyon is kijáró szobrot, de ez más tészta. P.S.Hoffman és Meryl Streep, kell-e többet mondanom.... + Amy Adams, akinek szintén járt volna szobor, bár még nem tehető egy szintre ezzel a két (most már sajnos csak egy) óriással. Meryl Streep még egy szerepében sem utáltatta meg magát ennyire velem, ezt nevezem ám teljesítménynek, ilyenre csak a legnagyobbak képesek. Ezt csak pluszban tettem hozzá. Nagyszerű filmélmény, még néha meg is könnyeztem. Igaz ez....nem csak maga a filmnek köszönhető. Aki a pszichológiai hadviseléseket szereti, az ne hagyja ki ezt a művet. De szerintem senkinek sem kéne. |
2014-02-06 00:28.05 |
Kétely, 5* |