Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A tini nindzsa teknőcök - Moziverzum, 05:00 |
Brad helyzete - Filmbox, 05:15 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 05:40 |
A tökéletes trükk - HBO3, 06:00 |
Álmom egy otthon - HBO2, 06:01 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Magánalku |
Iain De Caestecker |
2014-06-20 13:13.05 |
Érdekes, hogy ide még senki sem írt. Pedig ennek a sorozatnak a jó híre már szépen elterjedt világszerte, sőt már olyannyira, hogy az amerikai remake-je le is van forgatva, csak még nincs bemutatva.
Nem is csoda ez globális siker, és az sem, hogy egy év alatt abszolválta. A Broadchurch egy nagyon különleges krimisorozat (régen mini, most már be van rendelve több évad is), mert ahhoz képest, hogy brit, egyáltalán nem a britek stílusát tükrözi sem a szerkezete, sem a hangulata. Egy ízig-vérig skandinávfilmes látványvilág és ütemezés. Igaz a színeket kicsit jobban kiemelték, de ettől még a hangulatát teljesen átvették az északi, modern bűnügyi filmeknek. A sztori önmagában még nem nyújtana semmi újszerűt enélkül. Egy kisváros, nem túl sok szereplős összetétel, és "vajon ki a gyilkos" kérdésre próbál választ találni 8 epizódon keresztül. De mégis egyedi és fantasztikus összhatást tapasztalhatunk meg a bőrünkön már a legelső résztől kezdve. Úgy próbálták mélyíteni a jeleneteket, hogy többségében voltak a lassúak, hozzáillő, kiváló, északi hangulatú zenei aláfestéssel, igazán mély színészi alakításokkal és árnyalt karakterekkel. Tényleg nem volt könnyű rájönni a titkok nyitjára, mind a 8 rész emiatt tömör gyönyör volt. Emlékezetes sorozatélmény, és kívánom, hogy ezen a szinten maradjanak majd a folytatások is, amit személy szerint nem tudok támogatni, mert olyan szép zárást kapott ez az évad. Az a tény azért mindenképpen eltagadhatatlan, hogy a sorozat népszerűségének minimum egy harmadát, ha nem kétharmadát annak köszönheti, hogy David Tennant a széria arca. A Doctor Who óta nem bukkant fel sok mindenben, ezért a rajongók már ki lehetettek erre éhezve. De ez volt talán az alkotók legjobb döntése, mert csodálatosan játszik benne, nagyon magáévá tette a nyomozó figurát, de Olivia Colman is legalább annyira kellett ide. Vérprofi casting volt, minden elismerésem, hibátlan. Ahogy az egész sorozat is. Iskolapéldája annak, hogyan kell egy unalmas kriminek ígérkező alkotást valami újjá, valami mássá és mély lélektani drámává formálni. Egy percét sem lehet unni az üteme ellenére. Én 2 nap alatt végeztem ki, de csak azért nem egy nap alatt, mert sajnáltam volna, hogy olyan hamar elfogy. Mindenkinek tudom ajánlani. |
2014-06-18 14:48.55 |
A Híd (skandináv sorozat), egyenlőre 4-5* között vacillálok. |
2014-06-16 23:21.23 |
Javallanám a Vikingeket, ha Fimmel kedvelő vagy :) |
2014-06-14 21:36.48 |
Keserű igazság (1956), 4* |
2014-06-14 09:38.58 |
Aranyos és a korban épp kapóra jövő történetecske a Lúdas Matyi.
Nem csak azért, mert egy Matyi vezette a földesúr elleni lázadást és alaposan megregulázta (érezzük azért az áthallást), hanem azért is, mert egy kalandos vígjátéknak is el lehet adni, ami ekkoriban egy hasznos és fontos műfajnak számított. Micsoda véletlen, hogy épp ezzel a névvel tevékenykedett a jó Lúdas, erőfeszítés nélkül felhasználhatták a korszakban....persze egy kicsit megtoldották némi csemegével, de a történet vázát meghagyták. És ez így mehetett is nyugodtan színesben. Magyarországon először. Soós Imre főszerepben való debütálása (szerintem Ruttkai és Horváth Teri is itt kezdhette ), mint helyes és jóképű legényke is sokat tett hozzá a film sikeréhez. De azért mellékszerepekben is akadnak szép nevek, még ha a korban nem is mondtak sokat, utána szépen felvirágoztak, elég csak Kiss Manyira, vagy Görbére gondolni. Egy jól ismert és praktikus történet, rengeteg precízen kivitelezett népies motívummal, de mögötte azért nem kevés üzenettel, amit a frissen kommunista államunkhoz intéztek. Szép munka volt :) |
2014-06-14 09:24.49 |
Lúdas Matyi (1949), 4* |
2014-06-12 00:14.35 |
Az én 3 csillagom erre az alkotásra inkább azért ment, mert ebből a korból mostanában sok filmmel találkozom és ez nem tartozott a kiemelkedőbbek közé
1956-ban járunk, történelmileg súlyos dolgok következnek, filmművészetileg viszont egy kis szusszanást engedünk meg éppen magunknak a Rákosi-korszak vérvörös poklából, és csontig hatoló propagandagépezetéből. Nem mintha itt nem jelenne meg, de már egyéb, a rendszerre nem jellemző elemek is kerülhettek a filmbe. A nyugati cikkek megemlítése, a finom társadalomkritika és ugye a bukméker biznisz. Bizony nem vallanak az eddig a dolgozó népünk tanítását elősegítő elemekre, de 54 után ez változott. A film közepéig ez fel is van tartva, na de utána jön az, ami azért mégiscsak árulkodik a korról. A közhelyes tanulság arról, hogy bizony nem a pénz boldogít, hiába mutatott ebbe az irányba a mű nagy része, hanem a bátorság, a merészség, és a tenni akarás. Senkinek sem állt emiatt karrierje csúcspontjára, annyi szent, de nincs is panasz a színészekre.....igen, még Psota Irénre sem. Várkonyi narrálása meg mindent csak jobbá tud tenni. Nekem néha kicsit túlzott a film, néha ellaposodott és sok új dolgot nem kaptam tőle. Esetleg szerkesztést tekintve próbálkozott valami mással, de csak egy szocialista sémára épülő film (bááár ez a végéig nem egyértelmű) a sok közül. |
2014-06-12 00:01.40 |
Mese a 12 találatról, 3*
Szonatina, 3* |
2014-06-11 00:28.28 |
Életem első Három szín filmje a trikolór trilógiából, a számomra egyelőre még nem sokat mondó lengyel rendezőtől.
Érdekes ez a lengyel-francia koprodukció. Ahhoz képest, hogy a két ország filmkultúrája igen eltérő, szép összhang áradt a műből. És micsoda kompozíciók. Kiváló ötlet a színekkel való játék, csak tudnám, hogy miért pont ez volt a kék. Sajnos a szín jelentése maga nem jött le a filmből számomra, viszont a használata egészen kiváló volt, jó volt nézni, hogy milyen feszült, vagy Julie számára váratlan helyzetek mellett/után bukkant fel a kék, és az árnyalat sem volt mindegy. De a vizuális játék mellett azért a történetnek és a színészeknek is volt ám súlyuk. Julie, aki a férje és a gyereke után hátat fordít mindennek, ami egy csepp örömet is okozhatna az életében, mindent hátrahagy, még az emlékeit is, hiszen menekülni könnyebb, mint megbirkózni a tragédiával. Kicsit depresszív történet, de tanulságos. És a végkifejlet pont, hogy nem volt nyomasztó, egy szép, lassan, de biztosan a pozitivizmusba hajló film. A színészi játék kiváló, Binoche szemei fantasztikusan játszanak, többet mondtak ezer szónál. Ehhez tényleg kell egy hangulat, elég nehéz alkotás. De egyszer megéri látni, már csak Binoche kedvéért is. |
2014-06-11 00:12.15 |
Ja, 4* |
2014-06-11 00:12.05 |
Három szín: Kék |
2014-06-02 11:16.17 |
Keményem megterrorizálta a lelkemet Mungiu filmje, talán ennél jobban még egy filmnek sem sikerült életem során, pedig láttam már egyet-kettőt.
Alig kaptam levegőt, miközben néztem és többször borzongtam bele abba a rideg valóságba, ami sugárzott a filmvászonról. A románok egy igen nagy ugrást vittek véghez a filmiparban a 21. század elején. Sorra jelentek meg a minőségibbnél minőségibb filmek, ami addig csak nehezen volt megvalósítható. A fesztiválok egyik favoritjává váltak, mert nagyon európai volt a stílus, a forma, mégis egy picit más. Igyekeztek nem véleményt formálni a Ceausescu éráról, de ez ugye elkerülhetetlen, hiszen minden film ezt valamilyen formában magába hordozza. Akkor is dicséretesnek tartom, hogy legalább a törekvés meg volt a semlegességre. Nos, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap teljes mértékben át van itatva a kor szellemiségével. 1987-ben járunk, Ceausescu sötét középkorra emlékeztető Romániájában, ahol súlyos megszorítások vannak (az abortusz betiltása például, ami a film főszereplője), az emberek rosszul élnek, kosz van és VAS. Annyira szocreál volt, hogy az már nosztalgikusból a kellemetlenbe ment át. Míg nálunk ilyenkor már kifele jöttünk a szocializmusból, Románia is igyekezett így tenni, de ott keményebb kézben tartották a gyeplőt, a félelem még mindig nem múlt el. Mindezt külsőleg egy az egyben tökéletesen ábrázolták, én egyedül a ruhákat láttam modernebbnek, de még ez is belefért. Ez a film már-már vérfagyasztóan hitelesre sikerült, köszönheti ezt a nagyon hosszú snittjeinek (akár 10-15 percesek is voltak), a zene mellőzésének ( mintha nem is filmet néztünk volna), és a vérprofi színészi jelenlétnek. Nem is beszélve arról, hogy az emberek nagyját érzéketlen bunkónak ábrázolták, igaz így a két főhősnő barátságát jobban ki tudták emelni. Nekem az operatőri munka is bejött, a kézi kamera és annak zaklatott járatása is adott az élményhez. Szóval ebbe a nagyon kellemes miliőbe helyeztük el történetünket és szereplőinket. Egy abortuszra váró Gabita (aki néha nagyon irritáló karakter volt a szerencsétlenségével), egy nagyon önzetlen barát Otilia, aki inkább volt a központban, mint a helyzetet súlyosbító Gabita, votl nekünk egy csontig hatolóan kegyetlen orvosunk, Bebe, aki inkább verbálisan sokkolta a női, (és remélem) férfi nézőket, mint a tetteivel, van egy reménytelenül elnéző fiúja Otilianak, Adi. Mindegyik karakter megérne egy külön misét, a mellé társuló alakítások pedig párjukat ritkítják. Mindegyik egy külön tőrt döfött belém időnként. Egyáltalán nem éreztem egy percét sem unalmasnak vagy vontatottnak, mert a szavaknak, párbeszédeknek ezerszer több súlya volt, mint bármilyen tettnek és eseménynek. Egyes jelenet kellemetlenségét nemcsak, hogy a bőrömön éreztem, hanem el is felejtettem, hogy nem a szereplők között ülök, hanem a gépem előtt. Még az az apró pozitív felhang is elhalványult a fullasztó nyomasztó hangulat mellett, hogy mekkora ereje van a barátságnak, és tettekben meddig lehet elmenni a másikért. Mert ez mitagadás, gyönyörű üzenet, de olyan zaklatott és sokkolt lettem a filmtől, hogy erre alig tudtam figyelni. Természetbeni fizetés, egy magzat látványa, a világ legkellemetlenebb szülinapi vacsorája, Románia sötét utcái, végtelenül bunkó recepciósok. Nos, köszönöm ennek az alkotásnak, hogy ilyen őszinte volt, de nem adhatok rá elvből sem maximálisat, pedig itt minden beretva élesen pontos volt és tökéletesen kivitelezett |
2014-06-02 01:27.21 |
4 hónap, 3 hét, 2 nap, 4*
Atyaisten, ez milyen film volt....engem hazavágott. |
2014-05-31 16:26.13 |
A Lego-kaland, 4* |
2014-05-28 16:36.57 |
Wong Kar-wai bizony nem véletlenül a filmfesztiválok kedvenc Kelet-ázsiai manusa.
Nagyon ügyesen tudja kombinálni Kína filmművészeti szokásait a művekbe okosan beépített nyugat felé nyitással. Ha a Szerelemre hangolvában nem is mutatkozott ez meg tisztán, a Csungking expresszben szinte az orrunk alá dörgöli. 2 külön kis történet egy filmbe ágyazva. Egy férfi és egy nő, pontosabban egy csalódott férfi, akit épp elhagyott az asszonya és egy különleges, rejtélyes nő, mindez kétszer. Kellemes kis romantikus történet a híres-hírhedt kínai piac dzsungelében, ahol bármi megtörténhet. Mindenesetre a hangulatot nagyon jól megadta ez a környezet, mert emiatt sosem érzed, hogy leülne a sztori. Egyedül az operatőri munkával voltak problémáim, de az tény, hogy ebben fejlődött idővel a rendező stílusa. Hát itt még néha görcsöt kaptam tőle :) Ó, aki szereti a Mamas & Papas California Dreamin' c. számát, annak ajánlom a megtekintését, mert ha 5x nem hangzok el benne, akkor egyszer sem :) |
2014-05-28 16:18.51 |
Csungking expressz, 4* |
2014-05-28 01:22.50 |
Kicsit késtem, de nagyon, nagyon boldog születésnapot a drága Sir Lee bácsinak. Éljen még sokáig :D |
2014-05-28 01:22.06 |
Azt is a "P" betűnek valami átrajzolt verziójával írják. Nem ismerem ugyan ezt az írásmódot, és "th"-nak ejtik.
Gondolom, aki feliratozza, az ezt találta a leghasonlóbbnak. |
2014-05-28 01:17.40 |
A legjobb az, amikor mindenki Sir Ralphen van :DDD |
2014-05-27 07:23.43 |
Tényleg, hú de jók :D |
2014-05-26 12:33.03 |
Florida, a paradicsom, 4* |
2014-05-25 18:59.42 |
Igen nehéz szavakba önteni e film megtekintése után az érzelmeimet, főleg ha arra gondolok, hogy egy olyan eseménysor rekonstruálását látjuk, aminek meg sem szabadott volna történnie. Egy olyan alkotó tollából, aki nemcsak, hogy mindezt átélte és dokumentarista jellegben igyekszik visszaadni mindezt, hanem nyíltan szembe megy a saját hazájával és népével vállalva minden szörnyűséget, amire az izraeli sereg és keresztény társaik vetemedtek.
Én szinte minden tekintetben csak szuperlatívuszokban, meghajlással tudnék véleményt mondani az alkotóról. Én már attól is megvesznék, ha mindezekben benne lett volna nekem és bajtársaim keze, de ő ennek ellenére még azt is vállalta, hogy egy precíz, egyedi film formájában ezt meg is ossza a világgal. Ami nem csak audiovizuális gyönyörökbe bocsátkozik ezzel az animációs technikával és mellé Max Richter magával ragadó zenei kíséretével, hanem mindehhez kanyarít egy remek forgatókönyvet, amelynek segítségével a dokumentumfilmet egy atmoszférikus, a nézőt egyből bevonzó drámává alakította és egy kifejezetten jól ütemezett lassúsággal próbálta nemcsak rögzíteni bennünk mindezt, hanem érzelmileg át is ültetni belénk. Ezért is érzem magam mélyen lesújtva és mintha a Nap is elment volna idő közben. De mégis mit mond el a Libanoni keringő, mit is üzen? Itt nem csak mészárlás az, amire ki van helyezve az egész alkotás, inkább arra, hogy a fiatal katonák hogyan élik meg a háborút, milyen ösztöneik vannak, mennyit tudnak az eseményekről. És én egy percig sem kételkedtem benne, hogy nem egy átszínezett történetet akarnak nekem eladni. Ahogy ezzel már jó pár film foglalkozott ezelőtt - főként vietnámi háborús témában, ami szintén az "oktalan, felesleges vérontások a fiatal katonák szemével" filmes táptalaja - aki először jár kint a fronton, és még alig bújt ki a tojásból, azok tulajdonképpen fel se fogják, hogy mi történik körülöttük. Különösen a számítógépes játékok érája előtt volt ez jellemző, amikor még nem ennek segítségével nevelték bele lelkileg a katonákat a hadseregbe. Ezek az ifjoncok úgy teljesítettek szinte parancsokat, hogy nem is tudták mit miért tesznek, csak azt tudták, hogy tenni kell, sem saját felelősségükkel, sem saját erejükkel nem voltak tisztában. Ezt Kubrick is annak idején remekül megragadta az Acéllövedékben. És amikor ezen túllépnek és kezd megvilágosodni minden korábbi szörnyűség, amit tettek és amit átéltek, sokan úgy próbálják feldolgozni, hogy a tudat alattijuk egyszerűen elzárja mindezt előlük. Emlékezetkiesésekkel, mentális problémákkal küzdenek. Erre reflektált annak idején a Jákod lajtorjája is, ahol elmosódott a valóság és a képzelet határa. A Libanoni keringő ezt a két szakaszt próbálja felgöngyölíteni, megérteni és megértetni. Mindezt interjúk formájában, kreatív képi világgal és hatalmas műgonddal. A nemzetközi és morális megítélés mindenkinek a magánügye, nekem is megvan mindezekről a véleményem, de nagy hiba lenne, ha a filmet ez alapján ítélnénk meg. Zseniális gondolat volt ennek elkészítése. Az, hogy tőlem nem maximális pontot kap, ez még semmit sem volt le abból, hogy nagyszerű másfél órán vagyok túl. |
2014-05-25 18:27.39 |
Libanoni keringő, 4* |
2014-05-25 18:26.25 |
Ezt nem látod szerintem túl jól.
Ez után Cannes-ra is kijutottunk egy olyan időszakban, amikor köztük és Cannes között volt egy izmos fal. Ez előtt meg olyan filmeket gyártottunk, amiket Goeebbelsék is elirigyeltek és ezért igyekezett is úgy megfúrni a filmgyártásunkat, ahogy tudta. A rendszerváltás után kezdődtek a gondok.... |
2014-05-24 19:24.25 |
A rajzoló szerződése, 4* |
2014-05-18 11:43.41 |
Az tényleg nem volt jó húzás, hogy kikezdett az emberekkel, viszont az atomtöltet miatt várhatta be őket, vagy ilyesmi. De minek is keresni mindig értelmes magyarázatokat egy ilyen filmnél. JÁTÉKIDŐKITÖLTÉS! :D |
2014-05-18 11:11.28 |
Így legalább izgalmasabb kettejük küzdelme. Ha erősebb lenne és tökéletesebb, negyed órás filmet kapnánk :))
Szerintem jó volt ez így, én szeretem az "öreg" Godzillát. |
2014-05-18 11:09.04 |
Persze, hogy halkan röhögtem, én sosem lennék moziban paraszt. Ilyen "arcomba temetkeztem" jellegű volt. |
2014-05-18 11:07.06 |
Mert az eredeti, Japán Godzilla volt a minta. Ő így nézett ki, mint egy játék figura, és ehhez akartak hűek lenni, ami szerintem egy pozitívuma a filmnek. |
2014-05-17 16:07.24 |
SPOILER, mondanám én, de nem egy kiszámíthatatlan alkotás.
Ha egy (illetve kettő) szóba össze kéne foglalnom a lényeget, akkor azt mondnám, hogy : KEN WATANABE! XD Én, komolnya mondom, moziteremben még életemben nem röhögtem annyit, mint ennél a filmnél. Minden Ken Watanabe jelenet engem és a haverokat ilyen görcsbe rángatott, az az ember csodálatos volt. Nem beszélt, csak nézett az egész játékidő alatt. A szövegkönyve egy sárga bevásárlócetlik is bőven elfért volna, számomra toronymagasan a film csúcspontja volt, ezt gondolkodás nélkül kijelenthetem. Mindez persze szomorú, mert egy valaha a toppon lévő színészről van szó, aki az Inception után fogta magát és eltűnt. Mint visszatérő film és szerep, nos, ez nem volt a legjobb húzása. SAJNOS EZZEL NEM VOLT EGYEDÜL. Muszáj ezzel kezdenem, hogy nekem ez forgatókönyvileg mekkora csalódás volt : nagy neveket beletesznek 5-10 perces szerepekbe (Juliette Binoche nem egész másfél percet kapott), amihez ráadásul semmi tudásukat nem teszik hozzá, gyakorlatilag csak reklámnak voltak jók....Cranston elég nagy csalódás volt és a világ legrosszabb szinkronját kapta meg (nem önmagában rossz, hanem együtt a kettő), tudok gratulálni. Aaron Johnson nulla, meg úgy mindenki vele együtt. Npo de ez csak az én bogaram, hogy mindig az alakításokat figyelem, tudom jól, hogy egy látvány-popcorn mozinál nem ezt kéne tennem, de sosem hal meg az igényes forgatókönyvbe fektetett reményem. Ha a látványt vesszük, tényleg nem volt rossz. Sokan panaszkodnak, hogy több Godzilla kellett volna, nos, valóban nem róla szólt ez a film, akárhonnan is nézem. A két lepkéről sokkal inkább szólt, nem is értem, hogy miért nem Muto(k) a címe. De tény, ami tény, kiválóan meg voltak fabrikálva, és a végén a harc az nagyon lekötött, jó volt nézni. De sajnos......a történet közepes, sok logikátlansággal, és sok olyan hülyeséggel, ami régen még megengedett volt az ilyen filmekben elkövetni, ma már nem. Tehát ilyen...minden szörny összenéz a főszereplővel, na hagyjatok már....Japánban teljesen kétségbeesnek egy földrengéstől (Japánban!)....és hasonlók. Ha a tiszteletadás faktorát nézzük az eredeti anyaghoz, úgy nem tudok rá haragudni, csak mindezeket nem építették bele a filmben kellőképpen jól. Sok jó utalás volt, még Hiroshimára is, maga Godzilla alakja is, a Japános részek, miegymás, én elismerem, hogy ez szép. De ebből még mindig nem tudtak jobbat kihozni egy közepesnél, inkább néhol egy paródiának tűnt az egész, és emiatt szomorú vagyok. Nem ártott volna egy jobb kézbe helyezni ezt az alapanyagot, főként jobb forgatókönyvíró kezébe. Ez így most csak 3-as, de legalább egy rekeszizommegterhelően jó moziélmény volt :) |