Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 05:40 |
A tökéletes trükk - HBO3, 06:00 |
Álmom egy otthon - HBO2, 06:01 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
A legjobb szándékkal - RTL Három, 06:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Casino (1995) - legjobb idézetek |
Griselda (sorozat) - Vélemények |
A szörny - Az örökség - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A róka éve |
Iain De Caestecker |
2014-08-06 16:17.05 |
Ezt alá kell írnom, én is az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb képregényadaptációjának tartom a Watchment. Ott minden csodálatos.
A szereplők, a történet, és persze az egész világa. Tetszik a torzsága, még a szuperhőseire is elmondható ez. Nem fogom összehasonlítani az Amerika kapitánnyal, ezt ugyan megpróbálják kicsit sötétíteni, de akkor is egy egyszemélyközpontú sztori. Teljesen más világú és társadalomfelfogású film. Stan Lee és Alan Moore gondolkodása nem összehasonlítható. |
2014-08-05 17:02.40 |
SZPOJLÖR!
Nem vagyok éppenséggel az a képregény faló lyány, így a Marvel filmekhez is kénytelen vagyok úgy hozzáállni, mint bármely egyéb mezei alkotáshoz, hogy a nagy egészet nézem, hátha önmagában is tud valami pozitívat nyújtani számomra. Ez igen ritkán történik meg, és pont Amerika kapitány az a személy, aki semmilyen szinten sem szokta megérinteni a szívemet. Olyan karaktertelen szegény : izmos, jóképű..és olyan "oké" személyiség, szóval a legalapvetőbb szuperhős attribútumokkal rendelkezik, több mindennel nem igazán. Jó, van egy mindenre kapható pajzsa és egy élményteli múltja, de ez minden. Tony Stark zseni és cinikus, Thor egy Isten, aminek önmagában is érdekes a világa, Banner egy visszahúzódó, ideges típus, Hawkeye és orosz asszonyság igaz még ennyire sem érdekesek, mint Kapitány Úr, nem csodálom, hogy csak segédletként működnek (tudom, tudom, ami késik nem múlik, pláne ha a Marvel-kassza ilyen stabil, jönnek már azok a filmek). Ebben a Tél katonájában én a történet és úgy a nagy egész szempontjából sajnos nem találtam magamnak megfelelő kapaszkodót, pedig lehetett volna. De az Internet, és a Marvel megállíthatatlanságának hála még a poén sem lett poén. Nick Fury ! Bár a film egyik legjobb húzása volt, hogy megölték, mindenki tudta, hogy ez badarság, de nice try, ahogy a litván mondaná. Legalább ott volt némi nemű érzelem és izgalom. De zseniális, hogy ez mennyire nem volt igaz a film többi részére. Ez egy alapprobléma minden képregényfilmnél, a "jaj, bármekkora is a gané, amibe belekerültek a protagonistáink, nincs az az isten, hogy bárki is veszélyeztetve lenne". Pláne, ha küszöbön áll a következő Bosszúállók és megannyi spinoff film/sorozat. Robert Redford személye a történetben már abban a pillanatban világos volt, mikor először megláttam a stáblistát. Igaz az előző rész sem volt a kedvencem, egy hangyányit érdekesebbre sikerült, és tetszett, hogy kapott egy kis időt ebben is. Toby Jonesnak örültem itt a legjobban. Az jó húzás volt, elismerem. És az is, hogy Frank Grillo is összenyúzva talán túlélte, de látszott rajta, hogy nyitva hagyták a sztoriját, így gondolom még találkozunk vele. De ez a Winter Soldier.....jobb lett volna, ha még emlékszem, hogy ki az a Buck, sajnos csak halovány foltok maradtak meg a 2011-es filmből, de ez a Bucky nem volt köztük. Így számomra ez a poén sem volt olyan poén, de tudom, hogy ez az én hibám...legalább ő is gyanúsan elgyalogolt a végén. De természetesen a stáblista utáni jelenet tetszett, általában ezt jobban szoktam várni mint magát a filmet, mert ilyenkor kapunk egy meglepetésszínészt (vagy többet), ezúttal a jó öreg Thomas Kretschmann úr egy futurisztikus monokliban, üdv a családban Herr ! A Galaxis őrzőit sokkal jobban várom. Remélem ennél jobban sikerül. |
2014-08-05 16:20.52 |
Amerika Kapitány: A tél katonája, 3* jó indulattal
Nem kellett sok, hogy elaludjak rajta. |
2014-08-04 12:18.18 |
Eljött az ideje, hogy újra megnézzem. Hiányzik :( |
2014-08-01 12:52.51 |
http://www.youtube.com/watch?v=8qWePX39R40
Na itt van S betű nélkül. |
2014-08-01 12:52.04 |
Igen, bármennyire is rossz ezt bevallani, én nagyon tudtam élvezni a folytatásokat is.
A második feküdt rá nagyon a Mátrix világára, az idő többségét ott töltötte a történet és jó hosszú percekig ment a nem túl igényes CGI harc, de még a zavaró részletek ellenére is nagyon ügyesen megtartották azt a hangulatot, amit az elsőben felfedeztünk, és a végén sokat adtak hozzá a filozófiához. Sokaknak ez a problémája ezze la résszel, én pont értettem és szerettem a mondanivalót. A harmadik rész meg hol szépen ki lett dolgozva, hol nem. A zioni harc szerintem 5*-os, még akkor is ha helyenként a fejemet fogtam a szövegektől. Viszont a vége harc az gyatra lett, illetve nem elég méltó, inkább így mondom. Viszont alapjába véve még azon is jól szórakoztam. https://www.youtube.com/watch?v=8qWePX39R40 Hogy zenét is hozzak. |
2014-08-01 12:46.35 |
Most már csak filmekhez és maximum színészekhez szoktam írni. Lapos lett szegény Filmkat. |
2014-07-31 11:30.48 |
SPOILERSSSss
Demóna, egy film Angelina Jolie főszereplésével. Én inkább úgy mondanám, hogy Demóna, Angelina Jolie-RÓL. Mert ez a történet mintha teljes mértékben róla szólt volna. Most nem arra a részre utalok ezzel, hogy ő egy megjavuló gonosz boszorka a való életben, hanem az az anyatigris, amit mostanában nem győznek hangsúlyozni. Hat gyerekes édesanya, gyermekei között van saját és megmentett, és a Demóna pont ezt a mélyre temetett anyai szeretet igyekszik kihozni belőle, ami szépen lassan sikerül is. Szakított az eddigi akciósztárral, és megpróbál értékeket képviselni, ezzel nőtt is a szememben. Új keletű Disney mese, ahol nem a szerelem és a királykisasszonyság van a középpontban, hanem más emberi érzések kerülnek előtérbe. Sőt, a szerelem jelentősége kicsit be is van itt sötétítve, az anyai ösztönök válnak hangsúlyossá. Ez nagyon tetszett nekem, így üt el egy kicsit a Disney tucatgyártmányaitól. De valóban, tökéletes nem volt, sőt. A hiba az apróságokban volt. Angelina Jolie-n kívül színészi teljesítményekről nem lehet beszélni. Vagy szörnyű színészeket választottak, vagy halovány szerepeket írtak. Még a látvány szépségét lehetne kiemelni, semmi mást. Maga a film egésze a rövidsége ellenér abszolút nem lett tömör, sőt, kissé könnyed volt még így is. Szerintem hagyhattak volna több időt a kibontakozásra, helyenként feltűnően nagyot vágtak: bárhonnan odaértek a várhoz 20 perc alatt, Csipkejózsika gyermekkorából is szemezgethettünk volna egy fél fokkal többet. Sokszor voltak logikátlanságok, túlzások, mindez még inkább középkategóriássá tette a filmet, nem beszélve a végéről. Rendesen elrontották ezt az újító jellegét a filmnek azzal a lezárással. Kár érte, pedig Jolie most tényleg odatette magát. |
2014-07-31 11:14.23 |
Látom te is górcső alá vetted a Mátrixot. Nekem ezzel az őszöm telt tavaly.
Tök jó újranézni ennyi év után, most már sokkal több érdekességet és filozófiát vettem benne észre. Én a magam részéről olyan sok sárral nem tudom megdobálni a folytatásokat sem. Nem tökéletesek, de azok is nagyjából a vezérvonalat követik a történetben. A zenék is 5*-osak :) |
2014-07-31 11:09.53 |
Na jó, erre a zenére már én is visszatérek. Zseniális :) |
2014-07-30 23:36.13 |
Demóna, 3* |
2014-07-30 00:26.33 |
Én azt már nem tudom, nem időrendben követtem az Urat :)
Már arra sem emlékszem őszintén szólva, hogy én honnan ismertem meg, elég régen volt. |
2014-07-30 00:22.00 |
Dawn of the Planet of the Apes, 4* |
2014-07-29 14:49.37 |
Tényleg, és külön hatalmas piros pont a Rocky Horror Shows jelenetért. Nagy fanja vagyok és együtt tudtam vele érezni :D |
2014-07-29 14:46.16 |
Nem hinném, hogy ez a verzió musical. Inkább zenés filmnek nevezném, a kettő között azért van különbség. Nem volt itt sok dal, és koreográfia, csak 1-2. Lehet, hogy van musical verziója a Broadwayn, ha jól hallottam még remake és sorozat is készült a nyomán, de ez a mű inkább csak mellékelte a zenét egy kultúramix tinifilmhez.
Itt inkább maguk a diákok állnak a központban, és az, hogy New York egyik legkevertebb nemzetiségű, rasszú, kultúrájú és társadalmi helyzetű környékén egy neves előadói iskolába nyertek felvételt. Az alapkonfliktusok is nagyjából a megfelelésről szólnak. Hogy ez a sok "szín" hogyan válik egységessé, vagy pont nem válik azzá. Mivel több szálú történet, nem lehet azt mondani, hogy minden esetben ugyanarra a megoldásra jutottunk. Belenyúltak szinte minden témába: zsidó, afró amerikai, olasz, puerto ricoi bevándorlók, aztán volt homoszexuális, fehér elit és még ki tudja. A film szépsége éppen abban rejlik, hogy ezek a fiatalok a megkülönböztetések nyomait viselik, e úgy igazából nem érdekli őket. Ők barátkoznak, szerelembe esnek és tovább lépnek ezen, míg az előttük járó generációk ezt rossz szemmel nézik és nem értik. A beszűkült, régi iskolában nevelkedő, többnyire fehér tanárok és az értetlenkedő szülők versus a 70-80-as évek szabadság és pride mozgalmainak megteremtő fiataljai, akik békében szeretnének egymás mellett élni, rassztől, nemtől, identitástól függetlenül. Mindehhez ügyesen zenét kevertek, hogy ne csak a száraz drámán legyen a hangsúly és ez be is vált. Nem volt sok dal benne, de azok jól sikerültek. Nagyon tetszett, hogy 3 csoportot láthattunk : színészek, táncosok, zenészek és mindegyikben volt egy szerethető szál, akiket az első napjuktól a diplomájukig követhetünk nyomon. Közben felnőttekké, lelkes tehetségekké válnak, akiket vár a nagyvilág. A végén pedig a zenés filmek és musical-ek sajátossága, a singout (saját fogalom a shootout mintájára...ez is olyasmi), ami szerintem a legjobb dal lett az egész filmben. Lehet, hogy ez blaszfémia, de én úgy vélem, hogy a férfiak erősebbeket alakítottak itt, mint a nőkből....bárki. Irene Carának szép hangja volt és volt egy megrázó jelenete, de ennél többet nem tudok a számlájára írni. Viszont minden fiú odaszögezett engem a képernyő elé, remek alakításokat nyújtottak. Nem írnék színész neveket, inkább csak szerepeket: Bruno, Ralph, Montgomery és Leroy, ők négyen vitték a showt számomra. (nem lepődtem meg, hogy McCrane aztán kiugrott és bizniszben maradt) Alan Parker munkáit nagyon értékesnek tartom, páratlan melodrámákat tud összehozni. Ez nem volt olyan nehéz dráma, de hangulatát tekintve egyedülálló, üzenetét tekintve szép és elgondolkodtató. |
2014-07-29 14:11.35 |
Fame (1980), 4* |
2014-07-29 14:11.15 |
Nálunk lehet 2 szakos valaki, az egyiket (a minort) kevesebb óraszámban tanulja, a másik (a major) a főszakja. |
2014-07-29 14:09.52 |
Azt hiszem. Az elsőt elkezdtem, de lekapcsoltam, nem volt rá hangulatom. Majd máskor nekiugrok a trilógiának.
Igen, rég találkoztunk. :)) Csak akkor jövök fel, ha filmekről van szó, egyéb fórumokba nem térek már be. |
2014-07-29 11:42.34 |
Mr. Gleeson Írország egyik színészistene, annyira szeretem őt.
Asszem meg is nézem ezt a napokban. |
2014-07-29 11:41.17 |
Szerintem már az is valami, ha a nagyközönség legalább Mads hazájának egyik filmjéből ismeri az arcát és nem valami hollywoodi latyakból :)
Az Ádám almáit én, mint skandináv film szerető ember, elfogadom :)) Mondjuk a Pusher trilógiát mondanám a kezdő sikerének. |
2014-07-28 23:48.19 |
Nem, az csak a mellékszakom, történelem szakos vagyok, de idővel rájöttem, hogy az nagyon nem érdekel. :D |
2014-07-28 01:39.31 |
Érdekes volt ez a 2010, ez már a második film ebből az évből, ahol bazi hosszú sétára vetemednek és lenyűgözött engem, a másik a The Way Back.
Én már igen kis koromban megtapasztaltam, hogy milyen az, ha az Estevez család összeáll és azt mondják, hogy csináljunk filmet. Hollywoodból én nem ismerek még egy ilyen összetartó famíliát. Jöjjön tűz, vagy víz (itt természetesen a legifjabb fiú kalandjaira gondolok), ők bármikor megrendezik egymást, vendégszerepelnek egymás showjában, még a cechet is ők állják. Szerintem ez fantasztikus. A Vándorút lelkét is félig-meddig ez adta. Emilio Estevez kicsit szerepel is benne, de maga rendezte és adaptálta is a forgatókönyvet. A filmet a nagyapjának dedikálta, de a producerek között találkozunk a testvérével is, a húgát is láthatjuk és végül de nem utolsó sorban, főszerepre a kedves édesapját ültette, aki kétség kívül minden tekintetben az Estevez/Sheen család feje. A minden tekintet itt nem csak a korra és viszonyokra utal, hanem mint színész is az élen áll és ez halála után sem hiszem, hogy változni fog. Az apa, aki megjárja elhunyt fiáért az El Camino utat, közben a hamvai a táskájában vannak és minden lépését nem csak a fiáért, de önmagáért is megteszi. Ez a történet már ebben az egy összefoglalt mondatban is csodálatosan hangzik és az is volt. Engem hihetetlenül beszippantott nemcsak a szép tájak, a hangulat, hanem az érzelmek váltakozása és hitelessége is. Nem csak a dráma, hanem minden érzelmi megnyilvánulás ebben az alkotásban. Telitalálat volt. Hiszen a főszereplőnk fia tényleg a fia. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet így végigjátszani. Mindegyik perce gyönyörű és megható volt a maga módján. Persze ide Martin Sheen színészi nagysága is nagyon kellett, és az útitársak kiváló játéka is, nem beszélve a forgatókönyvről. A zene is kiemelendő, isteni hangulatteremtő volt, minden témájával tökéletesen illeszkedett bele az apró kis "epizódjaiba" a történetnek. De ha valaki nem is rajong az ilyen road filmekért, az sem baj, mert sokat tanulhatunk magáról az El Camino útról is, megismerhetjük a vándorok lelkét, a szokásokat, a különböző régiók lakóit, így elbeszélő és leíró mű is ez egyszerre. Nem egy súlyos melodráma, és nem is egy könnyed hangulatos útifilm. Valahol a kettő között húzódik az aranyközépúton. A legaranyabb középúton. Csodálatos film volt, Bravo Estevezek :))) Mindenkinek ajánlom. |
2014-07-28 01:20.59 |
Vándorút (2010), 5* |
2014-07-27 12:59.44 |
Terry, Terry Gilliam. SPOILERRE lehet számítani.
Ő nem más mint az az agybeteg rendező, akiért áldjuk az eget, hogy ilyenné teremtődött. Minden filmje egy külön csemege, amin jó sokáig rágja magát az ember. Még ha nem is értjük, még ha nem is tudjuk követni, akkor is egyből megragad minket a világa. Szinte kivétel nélkül mindig valami újba, valami másba, valami creepybe és szürrealista álomba kalauzol minket. Szinte látom magam előtt, ahogy a joystickot szorongató unokáira néz és hirtelen belenyilal a fejébe a Zero Theorem. Bár Pat Rushin jegyzi a forgatókönyvet, ez azért túlontúl az ex-Python tag ízlésére vall. Miről is van szó? Egy olyan utópiáról, ahol a számítógép uralkodik, pontosabban ez annak a generációnak szól, akik a mai play station és gépfüggő fiatalok. Ebben a világban felhasználják őket, hogy a Zero Theoremet megfejtsék, egy univerzumtörvényt, ahol a 0 a 100%. Ezért aztán otthon és más helyeken is csak ezt kell csinálniuk. Kis kockánként megfejtegetni egy bazi nagy egyenletet. Qohen Leth egy őrült dolgozó méh ebben a rendszerben. Merev, zárkózott, kissé skizofrén, paranoiás és nem igazán érintkezik emberekkel. A film nagyjából arról szól, hogy döbben rá életének értelmére, illetve hogyan NEM. Apránként felfedezi maga körül a világot és utat enged eddig rejtve maradt vágyainak. Megint egy kiváló, jól megművelhető alapanyaggal állunk szemben, aminek szerves része a hibátlan, egyedi és utánozhatatlan látványvilág, amire ha ránézünk, egyből tudjuk, hogy ez Gilliam fantáziavilága. Megint megjelenik a "Nagy Testvér" szimbólum, csak ezúttal nem az 1984 környezetében (mint a Brazilban), inkább egy cyberpunk disztópikus világban. (Briliáns volt a technológia és a régiség, pl. a templom keveréke) A főnök itt Matt Damon,ami nem kis meglepetés volt, de a jó értelemben. Mellette feltűnik még David Thewlis és Melanie Thierry a fontosabb szerepekben, mind jó alakítást nyújtva. Ahogy eddig tapasztaltam megosztó lett a film. A Gilliam fanok azt kapták, amire vártak, míg a többi néző csak húzza a szemöldökét tőle. Igen, mert weird. Nem csoda, manapság divat a weird. Míg 20-30 éve a furcsa embereket egyenesen kerülendő őrültként állították be ezek az alkotások, ma már gyakorlatilag köréjük épülnek, jó példa erre a Big Bang Theory, bármelyik Gilliam film, Hannibal, és hasonló mentális problémákkal küszködő főszereplős krimisorozatok. Ez a számítógépes korszak egyik végterméke, a kocka-társadalom, akik warcraftoznak éjjel-nappal, animéket néznek, beszélnek klingonul és már szinte pislogni is elfelejtettek. Nem csoda, hogy a film lényege is erre az embertípusra terelődik, a tanulsága meg az elszakadásra való törekvés. Ahogy Qohen szépen lassan szakadt el a gépétől, úgy kérdőjelezett meg egyre több feltevést és szabályt. Elkezdett gondolkodni, elkezdett élni. És a gilliam-es lezárás: nem tudjuk mi történik. Álom, valóság egybemosódik, minden egyéb a nézőre van bízva. Nem szoktam maximális pontot adni Terry filmjeire. Mert nála egyszerűen nem tudom megfejteni, hogy mi lenne a maximum. Bár imádom őt is és a világát is, egy hangyányi hiányérzetem mindig van. Mintha szándékosan kerülne valamit, amire még nem jöttem rá. És hozzáteszem azért a történetvezetés sem volt most teljesen jó. De egy erős négyes természetesen jár neki. |
2014-07-27 12:24.44 |
The Zero Theorem, 4* |
2014-07-26 21:12.58 |
Az a Sons of Anarchy? |
2014-07-25 22:00.24 |
Azt írtam, hogy a bátyám évfolyamtársa játszik benne XD Jól összekeverted, de a szavak megvoltak :)
Nem is nézem én, csak belenéztem egyszer. Annyira nem vagyok lelkes bölcsész, csak próbálok NEM-matekkal foglalkozni :D Nem vagyok klasszikus bölcsész, csak a filmelméletet veszem nagyon komolyan. |
2014-07-24 17:08.00 |
Nekem sem szokásom. Híradót megnézem, és ez minden. |
2014-07-24 16:57.11 |
Ezek a kérdések bennem is felmerültek :) |
2014-07-24 16:35.05 |
Persze, aki akcióorientáltabb mozira vágyik, annak tényleg az elsőt javaslom, számtalan shootoutjával, keménykedésével és a maga egyszerű vezetésével.
Nekem akciófilmekben kicsit nagyok az igényeim, mert nem a kedvenc műfajom, és akkor már inkább menjenek el drámába, de ez a snassz szuperhősködés sosem volt az én szájam íze. Nekem kifejezetten tetszettek a lelki vívódások. Itt is jelen volt, de sokkal kevésbé ütötte meg nekem a megfelelő érzelmi mércét. Bár nem Weller hibája, ő szimpatikus. Számomra Burton Batmanje és Nolan Batmanje egész más pontokban különbözik. Ott egyik javára sem ítélnék, mindkettőben van sok pozitívum a másikkal szemben, és negatívum is persze. |