Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Rabulejtő szerelem - Filmbox Plus, 02:55 |
Esti iskola - Mozi+, 03:10 |
A szörny - Film Café, 03:55 |
A túlélés ára - Film Mánia, 04:00 |
A mag - Cinemax, 04:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Casino (1995) - legjobb idézetek |
Griselda (sorozat) - Vélemények |
A szörny - Az örökség - Vélemények |
A nagy pénzrablás (sorozat) - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Magánalku |
Iain De Caestecker |
2014-12-13 21:33.01 |
Nagyon valószínű, hogy nem ez a film lesz a skandináv filmgyár legékesebb darabja. Mert az egy dolog, hogy pengeéles és precíz drámákat tudnak készíteni, de valahogy a germán népek humora (már ha van nekik) nem igazán a mi fajtánkból való, és emiatt sokan nem tudtak mit kezdeni a 100 éves emberrel sem.
Én azért elismerem igyekezetüket és ez a történet sem utolsó azért. Burokban: Európai Forrest Gump egy bizarrabb környezetben, fekete vígjáték verzióban. A történelem, amelyet felvázol az öreg hapsi elmeséléseiben, egy kicsit közelebb áll hozzánk, mint a hasonló felépítésű és tematikájú 94-es párja. Van itt gulág, Sztálin, atombomba, és nem utolsó sorban sok feltűnő magyar forgatási helyszín, aminek örült a szívünk. Nekem igazából a karakterek adták el leginkább a filmet és nem a humora, mert azok szerethetőek voltak, és kellőképpen szórakoztatóak. Érdekes élmény volt, de nem tökéletes. Haloványka négyessel honorálom. |
2014-12-13 21:20.37 |
A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, 4* |
2014-12-13 00:24.18 |
Szerintem felesleges hosszas elbeszélő költeményeket írnom arról, hogy miért is ekkora kincse a világnak a Keresztapa-trilógia. Nem csak megteremtett egy azóta is virágzó hollywoodi gengszterfilm stílust (nem volt ez akkor már új, de nem is kapott ekkora figyelmet), hanem 40 éve sikeresen tartja magát a trónon. De nem is elsődlegesen a „maffiafilmsége” miatt, sokkal inkább a komplexitása, az érzelmessége, és az itáliai-amerikai család (ma már mondhatni) archetípusának felfedése miatt.
De hova is szaporítsam a szót, bele is vágok mondanivalómba. Nagyon érdekes a záró epizód megítélése a nézők körében. Én a magam részéről is inkább a kétkedők oldalára állok, és majd el is mondom miért. A lényeg az, hogy Coppolának ezzel a folytatással nehezebb dolga volt, mint az előzővel. Gyakorlatilag stúdióutasításra történt a dolog, aminek megírására záros időt adott és egy kiszabott tőkét biztosított. Ez az eljárás már alapjába véve nem kecsegtet jóval, főleg úgy nem, hogy itt már könyvalapanyag nem áll rendelkezésre. Igazság szerint már a második résznél sem állt Michael szálához, de mivel jól táplálkozott az előzőből és odaadóak voltak a színészek is, így sikere vetekedett elődjével. De vajon el lehet ezt követni még egyszer? Igen, de ezzel kicsit előre meg is szabja a határait. Azzal kezdem először, amit pozitívnak találok a harmadikban. A sok balszerencse ellenére, ami az anyagiakat és a castingot illeti – például, hogy Robert Duvall, aki esszenciális ebben a trilógiában, nem vállalta, mert igazságtalanul olcsóbbnak vélték, mint a főszereplőket – azért megoldották, hogy mint színészek terén, mint karakterek terén (hohoó, csak nagyjából, de nem teljesen!!) tartsuk a szintet. Kezdve Michaellel, kinek története ennél tökéletesebben és teljesebben talán nem is zárulhatott volna le. Pazar volt ez az életút és annak szélsőséges kilengései, érzelmei, példái és tettei. Ha azt mondom, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb karaktere és ábrázolása volt a trilógia Michael Corleoneja, szerintem nem sokan akarnának erre rácáfolni. A kis naiv, jófiúból előbb gyilkos lett, majd Don, aki a könyörtelenségi ranglétrán szépen masírozott felfelé egészen odáig, hogy meggyilkoltatta saját bátyját, majd idős korában megkeseredett és inkább az apja, Vito kései, bölcsebb Donjának életét választotta, aki végre nem előbb lő és aztán kérdez, hanem fordítva. Megtanulta az élet és a családirányítás igazi értékeit és erre tanítja gyerekeit is. Ismét a jó oldalon, már amennyi erejéből telik. Csupa jó gondolattal és nagyon kellemes retrospektív jelenetekkel, képekkel, múltidéző kis bejátszásokkal toldotta meg mindezt Coppola Úr, ami szerintem igencsak megdobta a befejező rész értékét. Főhajtás a két előd felé, a régi karaktereket, eseményeket, sőt, még a régi hangulatot is tiszteletben tartva. Számomra igazán ez az, ami tartalmazza magában ezt a 4*-ot. Akkor jöjjenek azok a dolgok, amik eltántorítanak a maximális értékeléstől. Nem olyan sok hibáinak a száma, mint amivel a fanok szeretik rágalmazni, de az a kevés is eléggé ordít. Kezdve Coppola úr legnagyobb baklövésével, miszerint jó ötlet a tehetségtelen és bulldog arcú leányzóját berakni a legfontosabb mellékszerepre. Mert szerintünk nem jó ötlet. Lehet, hogy a kisasszony egyslágeres rendezőnek megtette (inkább ez van a vérében azért), de szenvtelen és amatőr alakítása nem illett egy Keresztapa volumenű filmbe, sajnálom. A másik nagy hibája, hogy míg a kettőben nem tűnt fel az előző epizód egyes részeinek, szegmenseinek ismétlése, mert ugyebár akkor még nem tudtuk, hogy ugyanarra a történetvezetésre épít, de itt már számítani lehetett rá. És most ez nem volt jó ötlet. Mindig van egy rendezvény, utána egy lövöldözés, utána a szép hosszú, rögös út a bosszúra és a leszámolásra, majd jön a leszámolás és a rádöbbenés, hogy Michael hol is tart most jelleme fejlődésében. Ez mind a három részben ugyanúgy volt, csak kérdés, hogy melyikben hogy húzták el és hogy csavarták meg. Hát itt semmi újat nem kapunk ez ügyben. Azért az első kettőben ezeknek a húzásoknak súlyuk és jelentőségük volt, itt nem. Kevés jó jelenet megy szembe a sok újrahasználttal, amire csak legyintettünk, mert úgyis tudtuk mi fog történni. Így sajnos efelé billent a mérleg. Viszont méééég nem is ez volt az a pont, amiben a záró rész számomra is a család kis harmadikjaként, kis gyengébbik testvéreként – mondhatnánk úgyis, hogy a család Fredojaként – szerepelt. Hanem abban, hogy a Corleone család tagjaival párhuzamosan potyogott ki a filmből a feeling, a film esszenciája, és így a harmadikra már csak egy töredék marad, akikért senki sem tud izgulni. Ez a filmeposz egy férficlub. Sajnos ki kell mondani, hiába, nő létemre ezt így nekem is leírni, de ennek a filmnek a lelke magában a férfiakban keresendő, a család fiainak apai és testvéri viszonyából és maguknak a karaktereknek a diverzitásából, azok ütköztetéséből. Erről szól a Keresztapa. És itt a nők nemcsak, hogy másodvonalra vannak helyezve, de elég laposak is. Szerintem ezért is lehet, hogy nagyobb arányban vannak oda ezért férfiak, méghozzá olyan férfiak, akik értik a fiútestvérek és apa-fiú kapcsolatok pszichológiáját, és a nők 90%-a ezért találja ezt borzasztó unalmasnak. És valóban, Coppola nem igazán helyes hangsúlyt a nőkre, de isten igazából ez nem is hiányzott. A harmadik rész viszont ezzel kicsit szembement, és lehet, hogy ez az oka annak, hogy az emberek már nem érezték a családnak azt a hangulatát, mint ezelőtt. 3 női karakter bukott a felszínre, körülbelül ugyanennyi erős férfi mellett. Ezzel a szicíliai családmodellbe is belenyúltunk, amit annyira szerettünk. Ahol a férfi irányít, ő dönt, és neki kell gondoskodni a fiúutódok helyes fejlődéséről. De itt mindez túl amerikaivá vált, és a viszonyokból is kiveszett az az ősi erő, az a szeretet, ami környékezte a korábbi epizódokat. Szerintem legbelül ez birizgálja az embereket, amikor odamondanak az utolsó Keresztapára, még ha nem is tudják megfogalmazni. Ez ellen Coppola nem tehetett semmit, pedig ő mindent elkövetett, hogy a sztori visszakanyarodjon régi útjára. Elhozta Szicíliát, a Donokat, elhozott egy kiváló karaktert, Vincentet, aki annyira bele illett az egészbe, hogy egy negyedik részt is megnéztem volna az ő Donsága alatt. Egy jó kis pozitívum volt, egy igazi Corleone utód, aki Sonny és Mike keveréke volt (Garcia egy interjúban mondta, hogy karaktere minden testvér jellemét magában foglalta….hát….legalábbis ezt a kettőt, de se Connie, se Fredo, se Tom nekem nem jött át)….de nem volt elég. Korántsem volt elég. Éppen ezért értem meg azokat, akik kitagadják a hármat, de egyúttal azokat is, akik méltó lezárásnak tekintik, mert a legfőbb feladatát valóban hibátlanul teljesítette. |
2014-12-12 22:58.52 |
Keresztapa 3. rész (ismétlés)....nem nyűgözött le, tiszteletbeli 4* |
2014-12-12 12:52.53 |
Én is látom azt a sok 6-os értékelést....pedig ezt nagyon vártam :(
Akkor majd átugrom a moziban nézést |
2014-12-11 09:02.50 |
Atyaég, neked mi bajod van, te kölök?
:D 5*-os Herkules értékelés mellett szidod a nyugati filmkultúrát? Pfff...:D Igen, vannak jó balkáni filmek és a Macskajaj kultikus, de ettől még ne kapja be a nyugat. |
2014-12-10 20:25.56 |
Lehet, hogy megértik, azért ezek a dolgok evidensek.
Csak maximuma stílussal nincsenek megbarátkozva. |
2014-12-10 17:27.50 |
Te most miért vázolod a filmet?
Igen, köszönöm, megértettem, és ügyes vagy, hogy te is :D :D |
2014-12-10 17:23.08 |
SPOILER
Ja, hát persze, a végeredmény az egész addigi megítélésünket megváltoztatja a főszereplőről, és a szituációról is, de nem akartam leírni, mert ennek szép és okos befejezése van. És tényleg nem lehetett benne poénra számítani, azért lepett meg legjobban. Pedig igyekeznek minket rávezetni, hogy próbáljunk már a sorok közé látni, hiszen az egész filmben folyamatosan ismétlődik a szalag. Okos, okos, rászedtek engem is :) |
2014-12-10 00:22.45 |
Én nem szívesen bántom ezt a filmet. Viszont volt bennem némi ellenérzés a tempója és a felépítése miatt, ami bizony kevésbé közönségbarát.
Témáját tekintve viszont remekül lefesti a kor politikai hangulatát. Túl vagyun ka 72-es Watergate botrányon és kiderül, hogy bárki lehallgatható. Viszont ez azért kicsit keserű szájízt is hagy maga után, mert ha az elnök le tud ilyennel bukni, akkor bárki. Eluralkodó paranoid légkör, mikrofonokkal és fejhallgatókkal teli világ köszöntött Amerikára a 70-es években. Legalább megtapasztalták, hogy milyenek voltak az 50-es évek mindennapjai a falon innen, csak itt nem ilyen modern technikákkal történt mindez, hanem mindenkinek volt egy két lábon járó lehallgatója, akik kis füzetecskékben jelentettek a Pártnak. Na de ez egy másik sztori. A lényeg, hogy Harry Caul, a főhősünk is egy ilyen lehallgató. Nem tudjuk kinek is dolgozik pontosan, a lényeg, hogy lelkileg nem teljesen tiszta a fazon. Ahogy halad a film, szépen lassan kiderül a múltbéli traumái is, ami miatt kissé nagyon antiszociális lett. Gyakorlatilag úgy él a munkájáért, hogy egyben fél is tőle és gyűlöli azt az erőt, amit képvisel. A végén pedig láthatunk egy nagyon szép és váratlan csavart, amit nem szeretnék lelőni. Maga a téma még nagyon érdekes is lenne, sőt, ez így felvázolva is mind nagyon szépen és jól hangzik. A bibi nekem a megvalósításban volt. Örömmel láttam Coppola új, és visszatérő színészeit is (még ha Duvall csak cameozni ugrott is be). Cazale fantasztikus, filmről filmre jobban fáj nekem korai halála (sajnos ezen filmek száma baromi kevés). Harrison Ford is szemtelenül fiatal volt, de már meg volt az eltökéltsége a szemében. És aztán ott volt főszereplőnk, Gene Hackman is, akiről mindig vegyesek voltak az érzelmeim. Sosem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem, túlértékelt-e vagy éppen alig használt ember, még mindig nem tudom. De kiváló döntés volt a főszerepre, mert ez a karakter remekül állt neki. Egyszóval a casting nem rossz, nem ebben keresendő a hiba. Hanem abban, hogy egyáltalán nem volt megfogható kerete. Úgy bele a közepébe és ki a semmibe jellegű alkotás volt. Többször ült le, mint nem, és voltak jelenetek, amiket kilométerekig csak húztak. Nagyon nagyon igyekeztem lekötve maradni alatta, de mindig felsültem, a végén már inkább bele-bele pörgettem. Ebből is látszik, hogy elsődlegesen a hangulat megragadására mentek rá, a többit elég nyersen hagyták, ami nem az én szájam íze. De ha Coppolának így (amúgy sosem így, csak most!), akkor legyen így. De nekem marad közepes. Láttam már jobbat is a legendás digó rendezőtől ( jobbat? egyenesen a legjobbat! :) ) |
2014-12-10 00:05.36 |
Magánbeszélgetés (1974), 3* |
2014-12-09 11:04.12 |
Óóó, én voltam az ezredik vásárló. Kérem az ingyencsokimat! |
2014-12-09 11:03.24 |
Nem rátok mondottam, hanem arra az illetőre, aki 3*-ot adott :)
Én veletek vagyok :D |
2014-12-09 10:52.53 |
Ajajjajj.
Előre szólok, hogy én nem tartom magamat egy tökéletes világból valónak, sőt, ami életszemléletemet és felfogásomat illeti bizonyos dolgokban, az nagyon nagyon messze van a tökéletestől és csak picit van közel a normálishoz :) |
2014-12-09 10:08.46 |
Ízlések és ficamot uraim. |
2014-12-07 23:55.18 |
Bill Hader.
Ahogy elnézem Magyarországon nem olyan népszerű a Saturday Night Live, pedig oh emberek, hogy néha mennyire beletrafálnak a tagjaikba. Skeccsshow, ami körülbelöl 5 évente cseréli állandó tagjait, de néha ennél tovább is húzzák. Monty Python stílusát próbálják utánozni, de ez nem szégyen, mindenki hasonló műsor teszi. Nem túl erősek az én szememben, minden 10 szkeccsükből 3-at tudnék csak jónak nevezni. És azok is csak akkor hatalmasak, ha a legnagyobb ragjaikat dobják be. Olyan nagy színészek kerültek ki innen, mint Will Ferrell (igen, ő a saját kategóriájának istene a mi korunkban), Bill Murray, Billy Crystal, Dan Aykroyd, és még sokan mások. Tiszteletre méltó karrierek, és emberek, Amerika vezető komédiásai már több, mint 30 éve. Nos, Bill Hader is egy ilyen. Nagy névnek néz ki, és nem kis tehetséggel van megáldva. Hangjával már jóval többször okozott feledhetetlen alakítást, ez azért van, mert úgy tud utánozni hangokat, hogy azon csak ámulni lehet. Színészként még dolgoznia kell az elismerésért, de benne van a potencia. Szerintem ezekhez a korábban említett nevekhez is fel fog érni, csak győzzük kivárni. Az utóbbi 10 év egyik legkiemelkedőbb SNL figurája, aki még a komédiázáson túl is tud valamit. |
2014-12-07 11:17.35 |
Azért nem lehet dönteni, mert mindkettő nagyon hasonló szerepeket kap. Mindketten a nagyfőnökök, kemény fiúk, erős családfők alakításaiban lubickoltak egész életükben. Kevés elütő szerepük volt, de ha szét kéne választani őket, akkor valóban úgy kéne, ahogy te is írtad.
Pacino szavakban erősebb, De Niro szavak nélkül is. |
2014-12-07 11:12.58 |
Boldogat! :) |
2014-12-07 10:49.27 |
Jó bizony :)
Pacino megint egy elütő, de annál jobb szerepben. |
2014-12-07 02:24.58 |
Amikor a Corleone fiúk bankot rabolnak.
Atyaég. Én ezt a filmet akkor láttam, mikor még alig tudtam olvasni a feliratokat, szóval lehettem egy 12 éves, és alig maradt meg belőle valami. Nagyon örülök, hogy a John Cazale emlék maratonommal egybe köthettem ezt is, mert már jobban kidudorodnak a film külső és belső poénjai is, amik egyedivé és felettébb szórakoztatóvá tették ezt az alkotást. Mitől is válik furcsává ez a mű? Valóban azért, amit itt már korábban sem győztek alattam hangsúlyozni: hogy miért nem vígjáték ez? Merthogy nem az, az holtbiztos. Nemcsak azért nem, mert megtörtént eset alapján készül, hanem azért is, mert ha vígjáték lenne, nem domborodna ki a film szatirikus jellege, és nem csempészhetné bele a finom kis kritikáit sem annyira hatásosan. Igen, röhejes volt sokszor ez a két pancser bankrabló, mert nem voltak éppen lángelmék és nagyon naivan kezelték a helyzetüket....de hát ilyenekkel van telis tele a híradó könyörgöm. Egy rakás szerencsétlen tolvajjal, akik általában az utcasarokig sem jutnak el a bankrablásaik alkalmával. Szerintem ez tette valóságossá Sonnyékat is, sőt, emberivé. Annyira, hogy a kint álló szurkolóktól a banki alkalmazottakig, és még a mozi nézőig is mindenki tudott velük érezni, és talán még a városi rendőr is. És nekem ez ezért tetszik, mert mindenki kicsit emberibb volt, mint ilyenkor szokás. Az emberek a bankban nemhogy nem hisztériáznak, hanem a végére egyenesen jófejek lesznek, és egész jól tolerálják fogvatartóikat. Ami szintén ezt az "érzést" erősíti. A szatirikussága a kritikáiból jön természetesen, merthogy az is csurran-cseppen. Főleg a rendőrség felé van egy finomka (Attica, Attica jelenet erről felvilágosít minket), ez abban is jól megmutatkozik, hogy a tömeg kivel van, és naná, hogy Sonnyval. A korszak nemi hovatartozásának megítélése is igencsak kezdetleges stádiumában volt, de ekkor már azért nyiladozott a világ. 1975-ös ez is, csak úgy, mint a queer-ek himnusza, a Rocky Horror Picture Show (amiben az itteni "férfi testű női lélek" Leont alakító Chris Sarandon akkori felesége, SUSAN SARANDON játszott - imádom ebben a véletleneket), ami szintén segített kiszellőztetni a témát...szóval már beszélünk róla, de azért még tabu. Ez szépítette a film felét, ami nekem számomra inkább egy mentőcsomag volt, mert a 2 óra játékidő biz' sok ide, főleg úgy, hogy Sonny 2 percenként kirohangált a bankból beszélgetni. Persze ez hű volt az alapanyagához, meg is kellett lépni. De így is muszáj finomítani, hogy film képe legyen a dolognak. Sidney Lumet egy zseniális rendező, mert remekül bánik a színészeivel, és a film érdekességei szerint lehet is vele alkudni: Al Pacino javasolta Cazale-t a direktor úrnak, aki bele is ment annak ellenére, hogy Sal egy 19-20 éves fiatalember, holott a színész a 30-as évei végét taposta. És jól döntöttek? Ó igen! Összeszokott már a két Corleone fiú szemmel láthatólag, és persze briliánsak. Pacino tovább növelte itt is nagyságát, Cazale meg szűkszavúan, de nagyon jól asszisztált mindehhez...csak itt most (SPOILER) kicsit mintha PONT szerepet cseréltek volna minden téren a keresztapás karaktereikhez képest. (igen igen, abban is!). Plusz volt egy kezdő Lance Henriksenünk is a végén, akit jó poén volt látni. De a kedvenc poénomat Wikipédia kollégától idézném. (John Wojtowicz volt az eredeti Sonny) "Wojtowicz had apparently based his plan on scenes from the movie The Godfather, which he had seen earlier that day." Hát én kihaltam. Élete legnagyobb durranását annak a filmnek a jeleneteiből tervezgette össze, aminek a szereplői játszották később el őket. Hát én ezen akkorát röhögtem volna a börtönben :D És akkor a legnegatívabban csúnyán fekete poén a filmben: banki dolgozó: Maga cigizik? Sal: Nem. b.d.: Miért nem? Sal: Nem akarok rákot kapni. A színész 3 év múlva halt meg tüdőrákban :( Őrület ez a film, őrület :) Poénok egymás hegyén-hátán. |
2014-12-07 01:59.28 |
Ez egy jó kérdés, szerintem korszakuktól függ.
Pacino manapság biztosan nem, az ő fénykora 1972-től 1990-ig tartott szerintem, utána már csak ismételte önmagát kisebb-nagyobb módosításokkal, viszont fiatalon bármire képes volt. De ugye ritkán engedett az a skatulya. De Niro nekem egy fél fokkal sokoldalúbb és neki remekül állt a 90-es évekbeli filmográfiája, de előtte olyan felemás nekem. Szintén beskatulyázott, minden maffiafilmben megfordult és ő volt a kis keménylegény. Ő öregebb korára ért jobban révbe, de ma más kicsit hígabb lett a leve. Mint ember, mindkettőt nagyra tartom, mert a vásznon kívül is sok hasznos dolgot tevékenykednek, de ha választanom kéne, akkor Pacino, mert tőle jobb beszédeket hallottam. |
2014-12-07 01:30.54 |
Kánikulai délután ismétlés, még mindig 4* |
2014-12-05 21:57.51 |
Már két napja nézegetem újra a Keresztapákat.
Természetesen még mindig ezek a filmtörténelem ékkövei....kivéve a 3.-at :) Azon kívül 5-5*, és már végre fejlődött annyit a világképem, hogy ne találjam uncsinak a 2. részt. |
2014-12-03 23:27.23 |
Ráadásul úgy kellett küzdeni, hogy bent tartsák a produkcióban. Streep és De Niro lobbizott érte. Valahol azért szép, hogy élete szerelmével tölthette utolsó filmjét. Szerintem még mindig együtt lennének, ha nem lett volna a tragédia.
Pacino szerint ő az a típus volt, aki az ember mehetett tanácsért és a bajaival, mert nagyon kedves volt, nagyon jó természetű és mindenkivel nagyon hamar összebarátkozott, akikkel valaha valamit forgatott, vagy játszott. Sajnos a jóember fajtája koránhalós típus :( |
2014-12-02 19:27.48 |
Hát úgy tűnik igen. Pedig nekem mindig ő volt a kedvencem. Ezért szomorú. |
2014-12-01 15:44.16 |
Tango & Cash :) |
2014-11-30 14:42.47 |
Neeee, ő is elment?
Fakereszt kedves Tommyboy :) Én mondjuk már Anette távozása után abbahagytam. Nem azért, mert annyira a szívemhez nőtt, hanem ez a tendencia már nem tetszik nekem. Már nincs csapat feelingje az egésznek, még stílusban sem csinálják ugyanazt, mint régen. Ha valaminek az arculata és az összetétele is megváltozik, az már nem egyenlő azzal, ami volt. |
2014-11-30 14:40.10 |
Ha már vissza kéne térnie valamire, térjen vissza az Időjós, a Trükkös fiúk, a Holdkórosok szintjére és háááát jó, a Sziklát és a Nemzet aranyát a még jobb szerepekhez vehetjük, de azokban az esetben inkább csak a filmek jók és elfogadjuk Cage jelenlétét is. |
2014-11-30 12:20.59 |
Az idő múlása, megannyi kritika és egyéni tapasztalat sikeresen meggyőzött arról, hogy Nicolas Cage egy rossz színész :)
A 3 csillag mégis azért a két kanálnyi jó filmjéért és szerepéért jár, ami egyre inkább kisebbségbe szorul, ahogy telnek s múlnak az évek. |
2014-11-30 09:06.31 |
Éppen most írok szemináriumi dolgozatot a pestisről, és azon tűnődtem közben, hogy miért nem egy jól bevált kategória a filmművészetben a vírusfilm, és a mai napig nem tudom, hogy miért.
Készülgetnek, nem arról van szó, csak nagyon kevés mennyiségben. Pestisről például emlékeim szerint nincs is egy piacképes sem (jó, a Dekameron feldolgozásokat hagyjuk). Néha úgy érzem, hogy a zombis, illetve ehhez hasonló fél-zombis megoldásokkal akarják mindezt pótolni, pedig ez a 95-ös Vírus film is mutatja, hogy össze lehet ezt hozni szépen, tele feszült jelenetekkel, és megkapó színészi játékokkal. Emlékszem, hogy én kis koromban féltem is ettől, annyira sikerült a feszültségnek átjönnie a vásznon, noha sosem volt tökéletes alkotás. Van itt néhány kellemetlen apróság, amiket alattam is megemlítettek, és igen, való igaz. De tegyük hozzá, hogy ez egy 90-es évekbeli akció-katasztrófafilm (végül is az), ami már a korszakot tekintve is arra van predesztinálva, hogy ilyeneket hordozzon magában. Viszont van nekünk egy nagyon kiváló Hoffmanunk, egy nagyon jó Russonk, egy Spacey-n mellékszerepben, aki szerintem a film egyik legjobbja, és egy megint hidegvérű Sutherlandünk, aki annyira jó és fagyos antagonista, hogy a közelében látszódik az emberek lehelete komolyan mondom. Még Patrick Dempsey csúnya haláltusája van előttem, de a többi színész valahogy nem maradt meg bennem. Gooding Jr. se, Freeman csak halványan. Miért is jó ez a film? Még akkor is, ha a vége olyan "szokványos" és az időkitöltésre is néha furcsa módokat alkalmaznak, amik nem illenének egy ilyen témájú filmhez (helikopteres jelenet, ugyan...), tagadhatatlanul a legmagasabb szinten tartja az izgalmi faktorát szinte az egész játékidőben, és helyén kezeli a világ egyik legpusztítóbb és randább vírusát, az ebolát, ami már csak a kinézete miatt is az egyik legfélelmetesebb így távolról is. Nem csodálom, hogy annak idején féltem ettől a filmtől. Azóta ez a félelmem átbillent egyfajta furcsa érdeklődéssé és ezért látnék több ilyen igényesen és nem lebutítottan, horrorba átnyúlt vírusfilmet látni a közeljövőben. (Mert kiaknázatlan randa vírusunk bizony még maradt az étlapon) |