Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Nyitva - Prime, 01:50 |
Utolér a végzet - Moziverzum, 02:00 |
Gyilkosság a Fehér Házban - Film Café, 02:20 |
Nyughatatlan özvegyek - Film4, 02:25 |
Az ismeretlen Drakula - RTL Három, 03:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Róma (sorozat) - Vélemények |
Amelie csodálatos élete - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A jogász |
Taron Egerton |
2015-04-11 22:45.58 |
Eeeeej, ez nem volt szép. Semmi sértőt nem mondott róla, nem értem ezt a kiakadást. |
2015-04-11 11:44.18 |
A Star Trek 4-et már néztem az Allee-ban egy padon a mozi előtt a haverommal :) Támogatom a filmnézés ezen formáját :) Jó az mindenhogy. |
2015-04-11 11:34.43 |
Általában arra fele, igen. Illetve az Astorián :)
De ezt nem a tér közepén néztem, azt azért hozzáteszem :) |
2015-04-10 22:06.43 |
* illetve 4 és 5 közé. Hol jár a fejem? |
2015-04-10 22:03.20 |
Time After Time (1979), 4*
(Bár 3 és 4 közé tenném, de maradjon a 4) |
2015-04-10 00:06.30 |
Nyugodjon békében :( |
2015-04-10 00:06.08 |
Mikor először ránéztem a plakátra és elolvastam a tartalmat, mondtam magamban, hogy feljelentem mindjárt a filmes tanáromat, hogy ilyet mer nekem feladni.
És amitől tartottam - azaz, hogy egy bődületes baromságot fogok látni - egy az egyben meg is valósult. De ez nem egy olyan baromság, ami után haragosan és émelygő gyomorral fogsz felállni. Mert hogy a humora kiváló, ahhoz nem fér kétség. De nem csak megmosolyogtatós humor, hanem ami alatt le kell pauzálni a filmet, nálam legalábbis ez történt. Carl Reiner egy monty pythonhoz hasonlóan angolosan (-amerikaiasan) pihent, abszurd nonszenszekkel teletűzdelt fekete humorú testcserés vígjátéka egy olyan élmény volt, amit egyszer mindenkinek meg kéne kóstolnia. Egy igazi Steve Martinnak való ökörködés, tele agyakkal és szexuális túlfűtöttséggel, papír ajtókkal, David Warnerrel (miéééért találkozom vele folyton mostanában) és a még nőies Kathleen Turnerrel. Meg James Cromwellel, tiroli viseletben......ami hadd ne mondjam mennyire furcsa élmény volt. Ahogy alattam is írták, egyszer jól fog esni. |
2015-04-09 23:53.43 |
Agyban nagy (1983), 3* |
2015-04-09 23:20.45 |
Nem biza'! De Annette Bening-é sem. |
2015-04-07 00:40.06 |
És Matthew Rauch kreditet is fog végre kapni a legelején. Remélem ezzel az is együtt jár, hogy nagyobb játékteret is. Ideje volt már. |
2015-04-06 14:30.20 |
Végig néztem az első évad első felét és a mostani szünet utáni első részt, és még mindig az a véleményem, hogy nem tökéletes ez a sorozat.
Nem várok el folyamatos pörgést és pontosan tudom, hogy ezt nő írta női szemmel, zömében nők számára, de akkor is. Lehet pont az utóbbi szempont az, ami nekem kicsit átbillenti a történelmileg és sci-fiként is helytálló, jól kombinált történetből egy sima, feminizmussal megfűszerezett kis romantikus kalandsztoriba. Amivel önmagában nincs is baj, de így minden más szépségéről leveszik a hangsúlyt. Csodás a korrajz, a díszletek és a kosztümök ritka hitelesek és bevonzóak, és maga az egész felépített angol forradalom korszak és ezen belül is Skócia kora újkori történetének ezen kis szelete már önmagában megérne egy különálló sorozatot. Földesúr - hadi úr - lázadások és az angol elnyomás. Pláne ilyen remek tájjal és zenével. A Rettenthetetlent és a Hegylakót simán leelőzhetné a legjobb skót témájú művek sorában. Csak ott a bibi, hogy ez Starz (sosem mindegy a csatorna neve, mert némelyik feltételekkel jár), úgyhogy szexnek mindenképpen kell benne lennie, és soknak és látványosnak, mint a Spartacusnál is. Kell benne lennie egy olyan párosnak, akik mindenképpen hibátlan szépségűek, hogy bevonzzák a rajongókat (számomra ez a formula már legalább annyira unalmas, mint az, amit képviselnek és el is játszanak). A nő legyen végtelenül értetlen, és hajtsák a szenvedélyei, hogy erősebbnek tűnjön, hogy a végén egy emancipált Disney-hercegnő képet nyerjen, aki persze körülbelül 2-3 férfi között őrlődik - ezzel is fenntartva a kívánt erotika mennyiségét. A férfi legyen hibátlan arcú, hogy a női szíveket megdobogtassa, és lehetőleg kellőképpen sérült, hogy a szánalmukat is elnyerje....de persze maradjon izmos és férfias, mert nem szabad eltúlozni az egyedi vonásokat. A többieket megcsinálhatjuk erős karaktereknek, akiknek még ARCA is van, de adjunk nekik minél kevesebb időt, nehogy az unalmas és elhúzott romantikáról letérjenek a tekintetek. Nem hiszem el, hogy ne tudjanak a nők mást írni, mint mindig ugyanazt. Aztán a feminista mozgalmak vért köpnek a filmeken látott elcsépelt női karakterektől, és jogosan világítanak rá a problémára, hogy míg férfi sorsokból ki lehet csikarni 100 féle történetet, addig nőkből jó, hogy ha 3-at. Abszolút egyetértek velük. Pedig időutazós filmnek mekkora jó lett volna ez már, de így is megadom a 4*-ot, mert reménykedem, hogy az érdekes férfi karakterek, és az elsőosztályú antagonista figura (Randall) két ágyjelenet közti 5 perces társalgás mellett még fog valamilyen értelmet kapni. Mert ők tényleg érdekesek és kb. miattuk nézem. |
2015-04-05 22:43.50 |
Divatját élik a young adult filmek és nagyon úgy tűnik, hogy egy új alműfaj kezd itt kivilángolni, az "éld valahogy túl, te fiatal felnőtt" filmek.
Nem elég szegényeknek, hogy épp olyan korban vannak, hogy fel kell fedezniük és be kell illeszkedniük a nagybetűs életbe, még harcoljanak egymással, sárkányokkal, egy egész diktatúrával, vámpírokkal, farkasemberekkel, sötét varázslókkal, vagy éppen (mint most) szuper robotpókszörnyekkel. Kemény lett ez a világ. De hogy ebben olyan befektetés rejlik, amiről még hosszú-hosszú évekig nem fognak leszokni, abban is biztos vagyok. Az Útvesztő ezen korszak tipikus terméke. Ez önmagában még nem pejoratív, ugyanis bizony a sok silány mellett készülnek maradandó darabok is. Az Éhezők viadala például teljes mértékben etalonnak mondható a Harry Potterrel együtt (amit csak részben vehetünk ide), mert igényes, jól felépített, kiváló ötlet és nem utolsó sorban szerencsésen castingolt. A Twilight óta tudjuk, hogy ezen akár állhat és bukhat is egy ilyen film. Bizony a tinisztárokból is akad egy felső és egy alsó sáv, és szerintem az Útvesztő jó színészecskék mellett döntött. Én bevallom innen csak 3 kölyköt ismertem, de mindegyik határozottan a jobbak közül való. A Tini farkas; a Családi üzelmek szexuálisan felvilágosulóban lévő fia; és a kis vörös csúnya fiú igazából szerelmes, majd Trónok harca sztár fiú is a 21. század termésének tehetségesebb kupacából került ki, és nagyon remélem, hogy maradnak is így. Itt sem okoztak nekem csalódást. De ez az összesre elmondható volt, úgyhogy a Maze runnernek nem kell amiatt aggódnia, hogy tűrhetetlen borjai kiüldözik a nézőt a moziból. A történet számomra már akkor megérne maximális pontszámot, ha valaki csak szóban mesélné el nekem. Nagy rajongója vagyok azoknak a sztoriknak, ahol a főhősök valahova be vannak zárva, mert ilyenkor kialakul egy mini társadalom, és ennek szereposztásai, konfliktusai nagyon szórakoztatóak lehetnek, amennyiben jól van kidolgozva. Mindezt egy labirintus köntösbe beburkolni, aminek megvannak a külön szabályai. Szerintem ez egy isteni koncepció. A baj ott leledzik, hogy csak a koncepció az. Sajnos a kivitelezés nem kerülhette el a súlyos kliséket és belátom, hogy sokszor szinte lehetetlen is volt kikerülni. Az ember már az elején tudja, hogy kit fog a közepémón-végén temetni, tudta, hogy nagyjából hogy alakul a történet, de még az időzítés is. Egyszerűen kiszámítható volt, na, és a forgatókönyvet sem gyúrták valami izmosra. Az rendben van, hogy mindez PG-13, ami sosem jelent jót, és persze a célközönség sem az értelmiség teteje, de érdekesebbé lehetett volna tenni, ha nem követik a jól bevált paneleket cselekmény és szöveg terén is. És aztán ott vannak a logikátlanságok, amiből szintén kijutott az Útvesztőnek. Nem zavaróan mondjuk, de hadd mondjak egy példát: a lány! Eleve az ottléte sem nyert túl sok értelmet (úgy értem, hogy ennyi erővel egy fiú is lehetett volna), de az sem volt valósághű, ahogy a 3 éve nőt nem látott fiúk foglalkoztak vele, azaz a nagy büdös sehogy. Gyakorlatilag senkit sem izgatott, pedig egy normál társadalomban 3 évi éheztetés után minden fiú egyből rávetette volna magát. És még sorolhatnám a hasonlókat. Mindenesetre van olyan érdekes és vonzó ez a történet, hogy várjam a folytatást. És Patricia Clarkson kis szerepének is nagyon örültem, ami aztán pláne váratatja velem a további részeket. Csak ne essen a szint, inkább emelkedjen. |
2015-04-05 22:18.09 |
Az útvesztő, 4* |
2015-04-05 18:11.14 |
(SPOILEREK)
Mielőtt még bővebben belevágnék, szeretném elmondani, hogy drága Filmkatalógus sok mindenre jó, de arra nem, hogy megnézzük egy film műfaját rajta. Ennek a műnek speciel az égvilágon semmi köze nincs a krimihez, ez színtiszta thriller, és minden elemében az. És mint olyan, témája az „idegenség”. Láttunk már rengeteg történetet, mely ez dolgozza fel, és már bátorkodom általánosítani, hogy ennek kétféle kimenetele szokott lenni: Vagy abba az irányba mennek, hogy a főhős nehéz úton ugyan, de eljut a beilleszkedéshez és ahhoz, hogy megszerettesse magát, a másik lehetőség pedig, hogy ez a közösség jól megrágja, majd kiköpi, eltaszítja magától. A Szalmakutyák ez utóbbit próbálja vázolni egy nagyon precízen felépített, de annál furcsábban kivitelezett műben. Persze nem abban az értelemben furcsa ez a film, mint mondjuk egy Jeunet vagy egy Gilliam, akiknek az elszállt agyukkal együtt a kameramozgás is kicsit ’elszáll’, hanem maga a narratíva volt egy kicsit érdekesen kidolgozva. Egyenlőtlen vágások és jelenetek, furcsa érzelmi megnyilvánulások, és annak felvételei. Egyszóval azt a zavart, amit a történetbe akartak elültetni, sikeresen végigvitték a nyersanyagon is, de ez egyáltalán nem volt gond, mert a hatást elérték vele. Egy elejétől végéig jól konstruált, izgalmas, és elég fagyos egy thrillert láthattunk, ahol a párkapcsolat és a külvilág problémái együttesen játszanak nemcsak a főszereplőnk, hanem a nézők idegeinek húrjain is. Sam Peckinpah a történetet egy angol falusi környezetbe helyezte bele, ahol szinte minden figura kicsit sarkítva volt, és elég torz képet kapott abból a szempontból, hogy szinte egy jóhiszemű lélekkel sem találkoztunk. Ide csöppen bele főhősünk, David, egy amerikai matematikus, aki pechére ide házasodott. Azt pontosan nem tudjuk, hogy miért kell itt meghúzódnia, de több olyan dolog is volt a műben, amit jobb is, hogy nem tártak fel – több gondolkodnivaló jut nekünk. Majd megmutatják, hogy újdonsült feleségével mennyit konfrontálódnak, mikben nincs közöttük egyetértés, és hogy a környékbeli kanok hogy próbálják meg a pár boldogságát keresztezni. Ennyiből még egy vígjáték is kijönne, de ott kezdődik a thriller, hogy nem szűkölködtek azért az erőszakos jelenetekkel, sőt, mi több, a nemi erőszaktól a durva baleseteken át az állatgyilkosságig, és hadd ne mondjam a végső shootout változatos halálnemben elhunyt áldozatait. Van ebben erőszak dögivel, de ami lényegesebb, végig olyan diszkomfortos és diszharmonikus a hangulat, hogy a végén már szinte a nézőnek támad kedve jól szétcsapni az egész faluban, különösen a kocsmai banda tagjai között. Nagyon rendben volt a színészgárda, még akkor is, ha Dustin Hoffman leginkább csak a pénz miatt vállalta el a főszerepet, ami szerintem a játékán is meglátszott kicsit. Volt már jobb is, fogalmazzunk így, de attól még nem mondható szörnyűnek a játéka. Susan George már sokkal jobb volt. Neki nehéz dolga volt, mert sokszor kellett direkt irritálónak lennie és tényleg néha egy tizenéves értelmi szintjére süllyedt, de szerintem a színésznő ezt remekül visszaadta. David Warnertől és Peter Vaughan-től még nem láttam rossz mellékszerepet és most is csak dicséret illeti őket. Igazi brit kincsek, sajnálom, hogy egyik sem lett jóval ismertebb, mert mindketten megérdemelték volna. Ami nekem nagyon tetszett még, az a nagyon finoman, alig észrevehetően elrejtett kis üzenetek voltak. Például az egyház pénzéhsége elég erősen befigyelt, és az is, ahogy az ünnepi estén egy olyan újságot tépett ketté, melyen az egyik címlaptéma a melegekről szólt. Azért a 70-es években már ébredezett az ellenállás, és ezt jól éreztette. De talán a legszebb aspektus a zárójelenet volt, amikor elhajt az autóval a száműzött – soha be sem illeszkedett – amerikai, illetve a közösség másik fekete báránya, Henry Niles, akit meg belülről taszajtott kifelé az a kis minitársadalom. És az ő zárómondatuk, hogy egyikőjük sem tudják, merre van az otthonuk többé. Úgy érzem, az „idegenség” B típusának ez egy alapigazsága, és kiváló tételmondata is. Vérfagyasztó, vérlázító és egyben tanulságos egy sztori volt a Szalmakutyák. De senki se ez alapján akarjon ítéletet mondani az angol kőházas, kissé bigott és elég bogaras falvakról. Viszont az elég tanulságos volt, hogy az amerikai direktor úr olyannak akarja mindezt feltüntetni, mintha ez lenne az általános meglátás, és Dustin Hoffman figurája olyan volt itt, mint egyfajta dokumentáló kamera. Ki tudja, lehet, hogy a tengerentúlon így látják a vidéki angolt. |
2015-04-05 17:31.41 |
Eszeveszett mesék (2014), 5* |
2015-04-05 10:06.02 |
Teljesen véletlenszerűen futok bele mostanában ebbe az emberbe és gyakorlatilag egyre jobb és jobb szerepeket is látok tőle.
Egyaránt képességeit és külsejét tekintve is megnyerő úriember, a ranglétrán jóval magasabb fok illetné a karakterszínészek sorában. De még leading man-ként is érdemes lenne/lett volna kipróbálni őt. Mondhatjuk őt akár veszteségnek is. |
2015-04-05 01:28.04 |
Szalmakutyák (1971), 4* |
2015-04-03 09:07.20 |
Hoppácska. Az utolsó mondatod megfogott engem :) |
2015-04-01 22:47.18 |
Így igaz, ezt jelenti a kultuszfilm, ami inkább a kultfilm szóval használatosabb. |
2015-04-01 22:27.03 |
Az is jót tehet, csak ott jobban kell szelektálni :) |
2015-04-01 21:31.26 |
Remélem azért megdobáltátok a politikusokat is :)
Helyes helyes, jót tesz a tápióka puding, de még így sincs annyi vas benne, mint a piszkavasban :/ |
2015-04-01 21:28.35 |
Emberek, nézzétek felirattal. Jót tesz majd a nyelvérzéketeknek :) |
2015-04-01 17:48.17 |
Hol voltál eddig?
Csak nem Dolby Kapitány után mentél a búr háborúba, remélem! :) |
2015-03-29 22:50.04 |
Leviatán (2014), 4* |
2015-03-27 23:25.41 |
Valóban aranyos kis mintapéldánya ez az alkotás azoknak a filmeknek, melyek a VHS korszak nagy királyai voltak és így váltak kultikussá.
A Tremors egy olyan szörnyfilm, ami ügyesen alkalmazza a western elemeket a lightos horror mellett és egy percig sem akarja magát komolyan venni. Súlyos alakításokról sem lehet beszélni, de azért haragudni sem lehet senkire. Egészen jó kis környezetet sikerült Underwoodéknak kialakítani. Egy barátságos sivatagi tanyavilág küzdelmeit láthattuk az óriás kukacszerű szörnyekkel, amiket akár a Dűnéből is átvehették volna. Igaz, a rendező tagadja, hogy így van, én azért kételkedem. Mégis a legnagyobb erénye szerintem a korában van: amikor még mindent aprólékosan felépítettek és nem CGI-jal színezték össze a vásznat. Igen, ez a klasszikus típusú szörnyfilm, még erősen a 80-as évek utórengéseit hordozza magában, mely a filmes set építés és technológiai kihívások fénykora volt. Sokan, sőt, szerintem a többség visszasírja ezt az időszakot, mert meglátszott benne a munka iránti odaadás és az, hogy igenis időt és pénzt szántak mindenre, nem csak green box előtt parádézó és semmit nem értő színészeket kaptunk, hanem színes-szagos és tényleg nagyon vállalható robotokat, ráadásul nem is keveset és nem kevésszer. Ha másért nem, legalább ezért is érdemes megtekinteni a Tremorst, meg persze aki nosztalgikus hangulatú filmre vágyik. |
2015-03-27 23:03.09 |
Tremors (1990), 4* |
2015-03-27 18:45.44 |
Isten éltesse a női lábak odaadó rajongóját! |
2015-03-26 17:14.59 |
Éljen éljen Sonny. |
2015-03-26 16:56.21 |
(SPOILEREKET tartalmaz, igaz ki nem látta még)
Nagyon együtt tudok érezni Tim Burton rendező úrral és Elfman mesterrel is, akik azt állítják, hogy ez az eddigi kedvenc közös produkciójuk. 2 évente jön ki egy új film ettől a direktortól, és szerintem még mindig semmi sem ért fel eme korszakával (80-as évek második felétől 90-es évek végéig), és kiváltképp az Ollókezű Edward volt ennek az időszaknak a csúcspontja, persze mindez szubjektív vélemény. Ekkor még nem remake-ek tömegét készítette el, melyek zöme még a közepes jelzőt is épphogy éri el, hanem azokat a filmes elemeket és korszakokat fésülte egybe, egy egészen egyedi végeredményt kapva, melyeken felnőtt, és szocializálódott. Ezt ő sem tagadta soha, és lerí a műveiről is. Nagy kedvence a német expresszionista irányzat, mely görbe vonalaival rajzolja körbe a maga sötét, elvont világát, hol a benne élő szereplők is ugyanolyan szokatlanok, mint maga a környezet. Ebből bőven láthattunk példákat itt is, főként a dombtetőn lévő kastélyra gondolok, ami azért a klasszikus horrorok gót világát is felidézte nekünk. A fura alakok persze itt is megtalálhatók. Az expresszionisták egyik kedvenc archetípusa, az elvont tudós és annak teremtménye. Ehhez hozzátette személyes kisvárosi élményeit és világát, ami gyerekkorának része volt, mindezt megbolondította a szivárvány minden színével, így kapva egy gyönyörű kontrasztos környezetet, ahol a fekete-fehérből Edward átkerül a színes, zajos, irritáló világba, amit gyakorlatilag uralnak a pletykás szomszédasszonyok. De ha csak ennyi lenne, ha csak külsőségekben lenne különleges ez a film, de nem. Bármennyire is szerelmi sztori kívülről az Ollókezű Edward, megmutatkoznak itt a társadalom hozzáállása és kirekesztő magatartása a különcökkel szemben, a megfelelés problematikája is, és az, hogy a gép, aki szívet kapott és végre szabadon érezhet is, még mindig nem tud érinteni, még mindig megölhet egyetlen simításával, mert sosem tudott teljesen megszabadulni a gépi külsőtől, és emberré válni. Hiába kedves és befogadó a világ kezdetben, a távolságtartás mindig benne van a levegőben még Kim családjától is, és elég volt csak egyetlenegy hiba, és az ünnepelt újfiúból újra üldözött lett. Tagadhatatlanul egy mesés világot látunk, és egy szépség és egy szörnyeteg, vagy még inkább Frankenstein mennyasszonya típusú szerelmi történetet, mégis lehet venni egyfajta szociológiai ismertetőfilmnek. Jómagam is szeretem a különctörténeteket, különösen azokat, ahol normától eltérően zárják le a narratívát és a karaktert is. Itt például így történt. Nem olvadt be a kisvárosi közösségbe Edward, nem is lázadt fel ellene, pusztán csak bement, megismerte és rájött, hogy nem neki való, majd elüldözték, de nem talált megnyugvást a néző, mert főszereplőink nem lettek egymáséi, beteljesületlen, de nem boldogtalan véget ért a film. Ez azért is tetszett, mert nekem ez tűnik a legreálisabbnak. Igen, ez a különcök élete általában. Maga a film egy részleteiben is gondosan megrajzolt, igényes alkotás. 80-as évek vége – 90-es évek elej feeling, egy nagy adag kontraszt, egy csipetnyi túlzás. Nem hihetetlenül meseszerű, és nem is fájóan realista. Gyönyörű középút, ami Burtonre ritkán jellemző. De benne pont ezt szeretjük. Az elvont világait, a görbe vonalait, a sötétséget, mellyel mindent beburkol és Johnny Deppet. Ekkor találtak egymásra tartósan, és ezt nem tudjuk neki eléggé megköszönni, mert megannyi jó percet okoztak még nekünk később is. Megint odabiccentett régi horrorhőseinek azzal, hogy Vincent Price-nak megadta élete utolsó szerepét, egy olyat, amellyel méltón zárhatta karrierjét, biztos vagyok benne, hogy ilyennel is akarta. Michael Gough és Christopher Lee is ennek a körnek a tagja, és szerintem gyönyörű gesztus, hogy nem engedte őket eltűnni. Sokszor nézhető számomra, és mindig ugyanolyan kellemes élmény megtekinteni. |
2015-03-25 07:38.48 |
Köszönöm, és meg is értem.
Itt is ahogy láttam igen nagy tere volt kibontakozni. De sok rendezőnél minden csoda csak 3 napig tart. |