Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Jesse Stone - Rejtélyes bankrablás - Film4, 23:45 |
Szóljatok a köpcösnek - Paramount Network, 23:45 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 23:55 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:15 |
HA/VER 2. - Film Mánia, 00:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Turbó |
Russell Tovey |
2015-05-15 22:25.50 |
Bosszúállók 2., 3* |
2015-05-10 14:53.09 |
Félve merem csak leírni, de nagyon valószínű, hogy a Halászkirály legendájában Terry Gilliam legkevésbé beteges drámáját tisztelhetjük.
(SPOILER előfordulhat) Szerintem legalábbis ez maradt meg leginkább a valóság talaján, de persze ezt sem lehet ettől még realistának nevezni. De kétség kívül lehet itt valamilyen engedményeket látni Hollywood felé. Meglehet, hogy ez azért volt, mert itt még stúdióval kollaborált a rendező úr, és az megszabott néhány elvárást, de az is lehet, hogy ekkor csak „ilyenje” volt, mindenesetre a később és korábban megszokott gilliami elemek némelyike hiányzik, például a konvencionálistól eltérő végkifejlet. A többi műnél általában nem lehet ezt előre látni, vagy nem tud megnyugvást nyújtani, itt viszont aranyos kis happy endet kapunk. Ezen kívül is sorakoznak itt jó páran a rendező jegyei közül, de ezek főleg külsőségekben köszönnek nekem vissza: Hosszúkás szürke monstrumok a hozzárendelt szokásos alulnézetekkel; szárazjég – mely mindent kicsit sötétebbé és misztikusabbá tesz, szürke és fekete színek dominanciája; szubjektív felvételek tömege (ferde kamerakép, arcba mászós kamerakép); a LOVAS! ( ez valami fétis lehet nála, mint Tarantinonál a láb;,…..vagy önreflexív poén, vagy nem, de a Szent Grál; egyszóval minden, ami inkább külsőség. De mi van legbelül? Nos, Gilliam inkább meséket szeret mondani a maga egyedi és sötét módján, de nem igazán szerelmi meséket. Megesik, hogy hősei szerelembe esnek, de nem erre építi fel az egész sztorit, márpedig most egy ilyen irányultságú forgatókönyvhöz nyúlt. A karakterei sem teljesen olyanok, amiket általában megjelenít. Nem azt mondom, hogy átlagosak, sőt, erről szó sincs, de senki sem transzformálódik át úgy ebbe a beteg világnézetbe, mint mondjuk egy 12 majom, egy Félelem és reszketés…, vagy egy Időbanditák esetében, hanem inkább igazodnak a valósághoz, igazodnak más romantikus filmek karaktereihez a korból. Jeff Bridges egy önelégült bunkó paraszt, akiből egy tisztességes és bűntudattal teli főhőst farag a történet, Robin Williams megint Robin Williams, csak most még jól is áll ez neki: a komikusi és a drámai énjét tökéletesen összeforrasztja benne a film anélkül, hogy bármikor is túlzásba esnénk, ami nála szerintem nagyon kevésszer fordult elő ilyen jó arányban. Egyértelműen ő nyeri el a néző szívét (És Plummerét is, nem meglepő módon) és igen, ez az alakítás többféle szobrot is ért volna. De a női front is legalább ennyire volt erős, ha nem még erősebb (és ide beleértem a transzexuális identitásúakat is a műből :D ) . A feministák nyugodtan hátradőlhetnek miközben a Halászkirályt nézik. Mindkét nő + az identitászavaros Michael Jeter is színes-szagos személyiségek lettek, akiknek minden percüket élvezet volt nézni. Szeretem, ha úgy mutatják be a nőket, hogy ha még furcsák is, az nem elítélendő és nem is akarja magáról levetni a furcsaságát. Amélie mellett Lydia volt eddig az általam látott filmek legjobb példája erre, de a talpig nő Anne is egy kiváló karakter volt, aki engem a volt német tanárnőmre emlékeztetett. Szerintem az Oscar-díj nem került rossz kezekbe, mert Mercedes Ruehl tényleg kicsit több volt egy átlagos női karakternél. Michael Jeter néhány perce meg aztán mindent vitt, vastaps neki! És amiben a leginkább antigilliam volt ez az egész, az az, hogy ez a mű egészen kedves. Minden kezdeti beborulásaitól eltekintve ez egy kifejezetten pozitív és kedves mű, amit segít bájos humora, Williams komikuma, a laza kapcsolatok és tulajdonképpen a barátság és a bűntudat erejének erős ábrázolása. Még úgy is lehet ezt állítani, hogy persze itt is van társadalomkritika szépszerével, különösen az a rádióműsor érezteti ezt leginkább, melyet Jeff Bridges vezetett, no meg az az üzenet, hogy a hajléktalanok milyen bánásmódban részesülnek a mindennapokban. De pont ez egyenlítette ki, ettől volt jó, hogy ugyanúgy átjött egy kis sötétség a sok világosság mellett. És talán pont ezért tudtam egyedül erre a művére megadni a maximális pontot, mert minden olyan szép kerek volt benne. Semmi sem túl sok, vagy túl kevés, hanem végre egy igazán egész és tartalmas filmalkotás. |
2015-05-10 12:52.31 |
Mellesleg nekem a kedvenc korszakom a mozi születésétől (1895) a rendszerváltásig tart, ha történelem. Magyarban a preferált 1945-1989. Egyetemesben inkább a német történelem (úgy az egészben) és angol társadalomtörténet. Ezen kívül: Kuba, Irán, 1910-es évek társadalmi megmozdulásai. Fúh, asszem több nincs.
Ha filmes korszakokról beszélünk, akkor a 90-es évek még köztük vannak, azon belül is a függetlenfilmes, nemzeti filmművészetek irányvonalak. |
2015-05-10 10:07.44 |
Nocsak, történész itt mindenki?
Adjatok hozzá ehhez a sorhoz :D Sokdudu, mi együtt voltunk Molnár Petyánál, csak mondom :D |
2015-05-09 01:08.51 |
Emlékszem kiskoromban még ez a rész is bőven elfért elődei mellett. Nézhető volt, szórakoztató, és talán PONT azért ment el, mert mintha nem is szánták volna ennél sokkal szofisztikáltabb közönségnek.
Nem a gagyi itt a jó szó, inkább az, hogy abnormálisan színpadias lett, legalábbis egy Batman filmhez képest mindenképpen túlzott. Való igaz, hogy a régi rajzfilmben is volt egy ilyen hajlam, DE: Mivel gyerekeknek készült az is elsősorban, így ott nem volt ez bűn. És hogy ennek milyen hatása lett? Két arcból Jokert faragott, és abból is egy ripacsabbat (Jonesnak ez nagyon nem állt jól). Talán az egész film mélypontja volt. Sem eredete, sem indítéka, sem stílusa, egy hatalmas baklövet volt szegény Harvey. És nem dicséretként, de Jim Carrey nem véletlenül az egyik legpozitívabb eleme a filmnek, ugyanis ő megmaradt a jól megszokott komikusi komfortzónájában. Szintén ennek a színpadiasságnak köszönhetően. De itt még ő is Joker volt (És a Gotham bebizonyította, hogy az őrült Nygmát máshogy is el lehet képzelni.), egyszerűen minden antagonistát Lear király bolondjává tett Schumacher, ami már önmagában nem egy pozitív dolog, és még nem is tartottam Chris O'Donnellnél, ahol a bajok csak tetőznek. Val Kilmer mondjuk nem volt rossz Wayne, de nem is a legjobb. Mivel Clooney próbálkozása ez ügyben nem üti meg a kritika alsó határát, így Kilmer kétség kívül dobogós, de a 3. helynél előrébb nem lehet rakni. De a jó istenit, még csak a karaktereknél tartok. Kivetnivalók ezen kívül is akadnak benne. Rögtön kezdjük azzal, hogy ez egy amolyan tipikus epizódfilm, ahol sem normális bevezetés, sem normális befejezés nincs. Csak indíték nélküli főmuftik, egy hirtelen felbukkanó Batman és egyből eksön. Még csak nem is köszönnek. Azért a korábbi epizódokban legalább a főgonosz rövid bevezetését mindig letudták és ez meg is adta az alaphangulatot. Akkor ott a nő! Az rendben van, hogy a noir korszak fénykorában íródott a képregény, de legalább ha egyszer kihagynák a felesleges femme fatale-ékat a műsorból - mivel abszolúte semmi hasznuk nincs a történet szempontjából általában soha - az nem volna rossz. Nicole Kidman jó választás, de abszolút 0 hatás. Akkor mi volt ebben a jó? Merthogy volt az is. Legelőször is, minden, amit öröklött. Amit Burton elkezdett a külsőségeket illetően, azt jószerivel folytatta a Schumi. A jó kis időnkénti karneváli káoszt, a sötét, kissé brazilos-gilliames, illetve Metropoliszos városképet, ami kellően sötét és 80-90-es évek neon színeivel van megspékelve, ami egészen jól is állt neki. És ahogyan Tim Burtont is egy székkel kijjebb tolták a az alkotói körben, úgy cserélték le zeneszerzőjét is, és Goldenthal szerintem a legtöbbet hozta kis a Foreverből. Isteni a zenéje, talán a kedvenc Batman zenéim némelyike bukkan itt fel. No és persze Alfred, őt is megörököltük. Nagyon bírom az öreget, már a jelenlétével is oldja a néha kellemetlenné vált hangulatot. És amit inkább egy sajátos pozitívumként emelnék ki, az a batcuccok tovagondolása volt. Talán itt volt a legtöbbféle, és nagyon kis csinik. Mind a kellékek, a ruhák, a járművek, és fantáziadús volt a búvőhely és útvonalai. És igen, Jim Carrey. Ő még ezen az oldalon foglal helyet. Mert alakítása sem volt utolsó, illett hozzá a karakter és lubickolt benne és jól ellensúlyozta Tommy Lee Jonest, aki szerintem maga sem tudta, hogy mit keres ebben a filmben. A magam részéről ezeket az erényeit tudom elismerni, de inkább a negatívumok domináltak. |
2015-05-06 20:27.06 |
Dettó :) |
2015-05-04 22:22.41 |
De én a véleményemben egy szóval sem mondtam, hogy ezek a cselekvések rosszak lennének. Csak annyit mondtam, hogy most itt tart a világ. Miért, nem? :D |
2015-05-04 01:15.56 |
http://www.youtube.com/watch?v=0CYVGN98ZLA
Hát édes szívem......nemmmm valószínű, hogy ez jó lesz. De legalább újra összetrombitálta a bandát, hogy legalább egy pozitívum legyen. |
2015-05-04 01:02.41 |
Szerintem azok tévéfilmek voltak. De végül is mindegy, még így sem rangjához méltó díjak. Igaz Gary Oldmannek még ennyi sem jutott. |
2015-05-03 12:21.55 |
Gary Oldman és Leonardo diCaprio mellett azért valljuk be még mindig Donnie Oscar-díját várjuk leginkább. Hol van? |
2015-05-01 17:28.40 |
Nem tartom annyira jó Python műnek, mint a Gyalog galoppot, de határozottabban pythonosabb lett, mint a Brian élete. Mégis sokan ezt tartják a 3 közül a legrosszabbnak, de miért?
Szerintem azért, mert ahogy a fiúk idősödtek, úgy érezték, hogy kicsit komolyodni kell. Mert az Élet értelme szerintem jóval komolyabb, mint a sorozat vagy a másik két film. Sokkal szatirikusabb, melynek tárgya gyakorlatilag a brit szigetvilág minden tabutémája. Vallás, rossz orvosi ellátás, megalázó egyetemi bánásmód, hadsereg, a gyarmatosító generáció, tudomány, és a végén a halál is természetesen. Mindez persze szép sorrendben, a születéstől a halálig. Így alakulnak a fejezetek is. Persze itt is vannak poénok, nem is kevés, de már nem olyan felszabadítóak, mint mondjuk a sorozatban. Abban is volt társadalomkritika, de még nem volt olyan intenzív, mint itt. 1-2 tag hangoztatja is sűrűn, hogy szerinte nem működött az Élet értelme, pedig szerkezetét tekintve ez emlékeztet legjobban a sorozatra a szkeccsekkel, a dalokkal, a díszlettel és a jelmezekkel és ugyanúgy nincs egy meghatározó, egész filmen végigmenő narratíva. Bármikor történhet bármi logikától eltekintve. Viszont annyiban eltér, hogy igen minimálisra vették az animációkat. Az is lehet, hogy túl erős lett. De az is lehet, hogy a Terryk rendezési stílusa kezdett már nagyon másmilyen irányt venni. Elvégre telik az idő, mindegyik kezdett, vagy már ki is forrt a Gyalog galopp után. Sajnos Jonesy ezt később annyira nem kamatoztatta, mint Gilliam, pedig a Brian élete alapján az ő képességei is megvannak. Terry Gilliam kisfilmje szerintem annyiban jó oda az elejére, hogy ezzel gyakorlatilag vázolta nekünk, hogy milyen stílust és milyen üzenetet fog ő később is elénk rakni az asztalra. Az én kedvenc jelenteim: Every sperm is sacred; az egyetem; a háborús. |
2015-05-01 15:10.06 |
1954. Épp egy éles váltás peremén állott a magyar film és a magyar politika is, a történet mégis a korábbi évek korszellemében fogant.
Annyiban módosulva, hogy a nagyon erősen termelési tematikáról átmódosult egy iparivá, méghozzá egészen egyedi módon ipari katasztrófafilmmé. Nem tudom hány ilyen készült, de szerintem nem sok. Talán a magyar filmgyártás egyetlen katasztrófafilmjéről beszélhetünk (?) Nem tudom, de a lényeg, hogy szerintem ez a film a saját keretei között is nagyszerű volt. Nem kell elítélni a propagandajellegét ez esetben, mert sikerült úgy alakítani, hogy ez ne zavarjon minket. Igen, összefogás, igen, határtalan megállás nélküli kollektív hősködést akart kifejezni, mikor igyekeztek kihúzni a szerencsétlen bennrekedt bányászokat, de ez a film nem merült ki pusztán a kommunizmus éltetésében. Egy elég igényesen megcsinált elárasztást követően színészeink a fél játékidő alatt magukra vállalták a mocskot, a jéghideg vizet, melyben ázniuk kellett és mindehhez hozzátették nagyszerű játékukat. Volt itt hős szerelmes karakter, friss családapa, bűntudattal teli férj....ma már mondhatnánk, hogy micsoda kliséhalmaz karakterek, de meggyőződésem, hogy ezt még ma sem csinálnák másképp. Látszik Fábri keze nyoma, illetve az inkább korai keze nyoma. Nem ez volt a legprofibb időszaka - meg ugye ekkor még a Rákosi-kor szellemisége is erősen megkötötte kezét - de már jól látszott, hogy mi fog válni belőle a színészekkel való bánásmódon, a kamerakezelés profizmusán, és a világítás tökéletességén (mert szerintem nagyon karakteresen világította meg színészeit, pont tetszett benne, hogy "alig" látszódtak, de ki lehetett őket venni), egyszóval a technikai és a dramaturgiai szekción is egyaránt. Kifejezetten élvezetes küzdelmet vívtak a színészek egyik csoportja odalent, és a másik csoport odafent. Nagyon szívderítő volt Barsit főszerepben látni, mert szerintem igenis képes volt erre ez az ember és még mindig nagyon fáj, hogy egyedül csak Fábri figyelt fel rá. Másodrangú karakterszínész sorba állítani egy ilyen szimpatikus és karizmatikus színészt szerintem elég nagy pazarlás volt. De nem egy itteni kollégájáról elmondható ugyanez. Solti Bertalan sosem volt szép, de kit izgat, mert tehetséges, Görbe János mondjuk feljebb kúszott, és talán ő volt itt is az egyik legjobb és számomra a legnagyobb meglepetést még Bánhidi Laci bácsi hozta, akinek sikerült meghasítania az ember szívét, egyszerűen briliáns volt. Sinkovits és Darvas itt még a kölök színészek között voltak számontartva és valóban még amatőr módon is játszottak, de nem a negatív értelemben. Látszódott rajtuk a fejlődőképesség, melynek aztán eleget tettek. Az én maximális pontom most eltekint azoktól a korszakbeli súlyosságoktól, amiért aztán minden filmet meg lehetne dorgálni. Szerintem mindent a maga miliőjében kell élvezni, csak mikor ez már jócskán eltúlzott, akkor érdemes a fejéhez vágni a téglát. Itt remekül elérték, hogy erre ne kelljen külön figyelni. Feszült volt, érdekes, hangulatos, a színészi játék is nagyon vitte számomra a filmet és a realisztikusan bemutatott katasztrófát magát is érdemes elismerni. De persze ott van a kicsit keserűbb, de mégis happy end befejezés, ami a szocreál filmek elmaradhatatlanja. De sebaj, nem rontott rajta. |
2015-05-01 14:34.30 |
Nagyon jó kis magyar filmes lista. Többségével egyet tudok érteni. Igaz az a nap csoda számba fog menni, mikor én megszeretem a Szegénylegényeket. |
2015-05-01 14:32.44 |
Sokan ezt az évet mondják az egyik legjobbnak eddig. Legalábbis már több helyen hallottam éltetni '94-et. Azt hiszem vagy 86 vagy 84 szokott lenni a vetélytársa, mint a legtermékenyebb év. |
2015-04-30 22:33.07 |
Félig viccesen megjegyezve: SPOILEREK
Ez az a film, amit el kell engedni Terry Gilliamnek. Első önálló próbálkozása körülbelül ugyanakkora (ugyanolyan kevés!) büdzséből, mint a nagy testvére, a Gyalog galopp, melynek akár egy folytatásának is be lehetne ezt tudni, de valóban, inkább egy kimaradt jelenetek furcsa összességének. Ám ez nem Python alkotás, mert a 6 tagból csak 3 vett részt, plusz egy, a banda zenei segédembere, Neil Innes. Több ilyen volt mellesleg, hogy 2-nél több tag involválódott be, ám nem mind. Ha nincs egyben a 4-es fő íróteam, akkor ez inkább csak egy fél piton. No mindegy, részletkérdés. A lényeg, hogy a film olybá tűnik, mintha az elhasznált díszleteket a Gyalog galoppból - mely mostanában ünnepelte a 40. évfordulóját - Gilliam újrahasználta volna. Régi, nyirkos várak, a szokásos szárazjég, a nagyjából korhűnek tűnő jelmezek, éééés persze Michael Palin, aki véleményem szerint egymaga nem visz el egy filmet a hátán, de legalább erősen próbálkozott. Igen, Terry Jones is feltűnt az elején és kitűnő arcmimikákkal halt is meg rögtön :D Nem sokkal később ugyanezt ismételte maga a direktor is, nem szerencsés keresztnév ez a Terry úgy tűnik. Maga a sztori szintén a korábbi Python műhöz hasonlóan régi középkori regényparódia, minden azzal járó elemével kiegészítve egy szatirikus középkor ábrázolással minden undorítóságával, fájdalmas igazságával, társadalomképével együtt, melyhez kevertek egy adag angol humort is. Igaz most nem voltak ezzel olyan bőkezűek, mint szoktak. Viszont abszurdításában és gilliami látványvilágban most sem hazudtolják meg magukat az alkotók. Az előbbi szempont abból is jól látszik, hogy milyen kifordított hősképet mutat be: buta, szerencsétlen inas válik hőssé, aki egy ronda kövér lányba szerelmes a királylány helyett, akihez később nem igaz szerelem, de egy kényszerházasság fog fűzni. Sajnos nekem ez egy túlságosan korai mű a rendező úrtól, és ez alatt azt értem, hogy kissé amatőr, kissé összeszedetlen és a történet sem áll össze szépen. De nem baj, nem minden kezdet könnyű, főleg ha látványtervező – animátorból válik az ember hirtelen rendezővé, ráadásul igen kevés pénzzel a zsebében. És azt hiszem ez volt az utolsó pótolnivaló Gilliam mű, most már a teljes palettát magaménak tudhatom. Akkor kezdhetem is őket újranézni. |
2015-04-30 20:05.32 |
Jabberwocky (1977), 3* |
2015-04-29 23:20.44 |
Illetve az utóbbi időben őt interpretálták legjobban :) |
2015-04-29 13:19.15 |
Nagy Károly |
2015-04-29 13:18.36 |
Sacra Corona |
2015-04-27 19:21.26 |
Fogalmam sincs, már rég nem találkoztam vele. A régi letöltőhelyeken meg már alig találok magyar filmeket. |
2015-04-27 17:28.44 |
Alattam Mandria jól összekapta itt a lényeget.
Ismét egy olyan DR produkció, ami megmutatta nekünk, hogy milyen a dán profizmus. Nem kellenek élénk színek, nem kellenek kosztümök több millió koronáért, elég egy tökéletes forgatókönyv és a jól megszokott vérprofi dán színészvilág. De nem csak ez teszi különlegessé a melodrámáikat, hanem a realista stílus is, melyet beépítenek. Letisztultság jellemzi, kézi kamera (a dogmát sosem vedlették le magukról teljesen), melyek elősegítik, hogy jobban belecsöppenjünk a dráma közepébe, nem engedi a nézőt pusztán csak kint szemlélődni, ó nem. Ott vagy és érzed. De ezt nyugodtan mondhatnánk "skandi" jellegnek, mert a svédeknél és a norvégoknál is ez a helyzet. Nem csoda, hogy a 2000-res évek második felétől folyamatosan érezni lehet ennek hatását az angolszász filmkészítő országokban is, a britekében különösen. No de akkor lássuk ennek egy újabb gyöngyszemét, az Örökösöket. Szemmel láthatólag a plot bármilyen szappanoperában elmenne. Örökségen összevesző, különböző indíttatású és lelkű testvérek kisebb-nagyobb csatái, mely részről részre egyre bonyolultabbá, egyre titkolózósabbá válik. A felek sűrűn váltogatják oldalaikat. Megcsalások, eltitkolt rokonok, kézilabda, szóval van itt minden, amit csak be lehet tuszakolni egy családi drámába. És működik? Ó, de még mennyire! Egyetlen egy percig nem ül le az egész sorozat, a színészek egytől egyig bámulatosak és velük együtt a karakterek is. A végén már ott tart az ember, hogy mindenkire tud haragudni, de egyúttal mindenkit meg is tud érteni. Szerintem nincs itt olyan ember, akivel ne lehetne egy picit is szimpatizálni. Több szál van a történetben, mindegyik szál külön-külön és együtt is részről részre halmozzák gubancaikat, melyek mindig valamilyen nagy érzelmi robbanásban oldódnak ki. Nem tűnik ez így tulajdonképpen különlegesnek, mert mindegyik szappanoperának így kellene funkcionálnia, de meglepődne mindenki, ha tudná, hogy mennyire nem szoktak. Ezzel a sorozattal én alig tudtam leállni. Nagyon jó egyedi vonásának tartom, hogy történeten belül is mindig sikerült jól megtartania realizmusát. Egyszer sem éreztem túl soknak vagy túl kevésnek, nem éreztem, hogy olcsó drámai eszközökhöz nyúltak volna annak érdekében, hogy gördülékenyebb legyen. Épp azon gondolkodtam, hogy tudnék-e kedvenc karaktert mondani, vagy legjobban játszó színészt. De egyszerűen nem tudok dönteni. És ahogy telik a játékidő, annál több színész és figurája bizonyítja be nekem, hogy talán nem is lehet. Azt szép gesztusnak tartom, hogy sztárméterrel mérték le, hogy kiknek kell elöl szerepleni a creditsben, de Jesper Christensen például (sajnos!) elég keveset van a sorozatban, viszont minden megnyilvánulása aranyat ér. Trine Dyrholm (hatalmas nemzeti színésznőjük) viszont méltán foglal helyet az első helyen. Ez csak egy apró megjegyzés volt... |
2015-04-27 17:05.58 |
Örökösök (Arvingerne) (2014-)
Dán sorozat. Ha minden (csúnya szóval) szappanopera ilyen lenne a világon, el sem mozdulnék a tévé elől. 5* |
2015-04-27 17:04.26 |
Major Tamásnak minden főbb filmjét láttam már, igen. A maradékot meg csak nem tudtam beszerezni.
A fekete macska jópofa volt, bár a színészek nincsenek a helyzet magaslatán Dajka Margitot kivéve :) |
2015-04-27 13:24.26 |
Valóban nem lehet itt bakikról beszélni, hiszen minden egyes bakival a saját abszurditásukat növelik és tökéletesítik, de mégis vannak finomságai.
Pl. Mikor a boszorkány""""per"""" zajlik, akkor Eric Idle a saját elröhögését próbálta leplezni azzal, hogy ráharapott a kaszájára. Elmondásaik szerint John Cleese-nek ott a válaszadást nem kellett volna olyan sokáig kitartania, és ezért röhögte el. |
2015-04-25 16:36.36 |
Holott az tükörfordítás :)
Hülyén hangzik ugyan, de legalább nem gondolták tovább. Ez is ritka. |
2015-04-25 15:37.17 |
Magyarországon? Dehogy elég :D
Valaki folyamatosan vágja fel az erét a felelősöknél, ha nem lát 2 versszakos címeket. |
2015-04-25 00:30.23 |
Minősíthetetlenül sok baromságot hordtál itt össze, de megnyugtatlak, hogy a hiba nem a világban és nem Gilliamben keresendő. |
2015-04-24 18:46.02 |
De miért nincs itt még saját adatlapja ennek a sorozatnak, azt nem értem! |
2015-04-20 20:40.15 |
Itt alattam most rendesen összekeveredtek az érzelmek, és az, hogy senki sem ugrott egymás torkának a véleménykülönbség miatt, engem örömmel tölt el, mert ebből is látszik, hogy ez a film bőven elfér az akkori és a mostani nézőnek teljes érzelmi skáláján büntetlenül. És ez így is van.
De miért? Én is azért adok rá 3-ast, mert persze, hogy az egész egy sarkított amerikacentrikus hülyeség, aminek olyan égbekiáltóan fejfogósan patriotista felhangja van, amely esélyt sem ad arra, hogy én mezei európai néző komolyan vegyem. De aztán ott van Egyszerűsrác álláspontja, hogy a Függetlenség napja az akkori, de még a mai nézőt is ugyanúgy elszórakoztatja és ugyanazon a szinten, mint ha mondjuk most néznénk először. Ez is igaz. Szerintem erre a magyarázat abban keresendő, hogy Roland Emmerich nem a komoly, nem is a paródisztikus, hanem úgy a kettő között egy középútra helyezte a sztori interpretálását. Nem veszi magát mindig komolyan, csak amikor szükséges. (csak egy fél fokkal mozdulhatott középre Burton Támad a Marsától, ami nyíltan paródia). De ha ránézünk Will Smith karakterére, vagy ámblokk bármelyik karakterre, melyek valamennyien félreérthetetlenül szélsőségesen sztereotipikusak. És ha így nézzük, akkor ez inkább magának az amerikaközpontúságnak a kritikája is lehetne, vagy ennek az 50-es években megtáltosodott idegeninváziós sci-fi zsánernek a fél-humoros vagy fél-paródisztikus foganatja, HA tudnánk, hogy ez biztosan nem komolyan vett. De a jól behelyeztt egysorosok egyes szereplőktől, illetve az, hogy néhány színész gyakorlatilag önmaga paródiáját vitte itt vászonra ( Goldblum ugyanazt hozza szinte, mint a Jurassic Parkban, Will Smith - Amerikai nagy kedvence ekkoriban - a laza fekete csávót, mint a Kalinforniába jöttem-ben, Brent Spiner meg aztán duplán is ezt hozza, mert nemcsak, hogy őrült tudós, mint aminek számított Data is a Star Trekben, de még alieneken is dolgozik, mint ott, Randy Quaid meg...jaj, csak rá kell nézni) is ezt kívánja igazolni. Nekem is nagyon ambivalensek az érzelmeim, mert vizuálisan is egy időtálló műről van szó, ami igazán nagy durranást jelentett akkoriban, és hangulatteremtésből is csillagos 5-ös, de ami mögötte van, az nagyon taszító, sokszor már gagyinak mondható mind a szöveg, mind a cselekmény. Ezért én egy tisztes 3-assal jutalmazom. |
2015-04-20 19:51.23 |
Már akinek az poén :D
Bár Jaye Davidson nemileg elég nehezen belőhető a nőies vonásaival, úgyhogy aki ezt látta előbb tőle és nem a Csillagkaput, az tényleg megtévedhetett. |