Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Utolér a végzet - Moziverzum, 02:00 |
Jojo Nyuszi - Mozi+, 02:10 |
Gyilkosság a Fehér Házban - Film Café, 02:20 |
Nyughatatlan özvegyek - Film4, 02:25 |
Az ismeretlen Drakula - RTL Három, 03:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Róma (sorozat) - Vélemények |
Amelie csodálatos élete - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A jogász |
Taron Egerton |
2015-05-23 23:02.30 |
Wild (2014), 4* |
2015-05-22 11:53.52 |
Az első Linda a mienk. A többi Linda az övé :D |
2015-05-22 11:08.13 |
Ha engem kidobnának most a Kaukázus közepére, körülbelül ott is annyira tudnék tájékozódni, mint Bruce Lee élete és munkássága terén.
Én ezt a filmet tegnap véletlenül kaptam el a tévében, de még nem voltam álmos, és mondom hadd menjen. Bruce Lee olyan volt a nyugati kultúra számára, mint Chaplin vagy Hitchcock, azaz egy teljesen újfajta aszteroidaként csapódott be aminek hatása a világon végigsöpört. Még mi sem maradtunk ki belőle természetesen, a nyivákoló Linda tudna erről bővebb felvilágosítást nyújtani. De tény, hogy talán pont emiatt a népszerűség miatt, vagy talán csak a szerencsétlen véletlen folytán, de a Lee család férfi tagjai a korán halós típusokhoz tartoznak. Ami segített egy olyan mitológiává avanzsálni a harcos egész személyét és életét, aminek a képzeletbeli könyvét most be is szeretném csukni, ugyanis nálam csakis nagyobb szakértők létezhetnek a témában. Így én megpróbálok most egyedül a filmre koncentrálni. A többnyire Vin Dieselben utazó Rob Cohen első alkotásai közé tartozik Bruce Lee élete, és ahhoz képest, mint biopic, nem egy rossz mű. Pedig nem ez a leghálásabb műfaj a világon, sőt, ha csak nem színezik túl hollywoodira, illetve az alany nem élt túl kalandos életet, akkor könnyen unalomba fulladhat az egész. Jelen filmünk nem így tette, egy egészen szépen tálalt életrajzot kaptunk, igaz az alany is egy egészen érdekes életet élt, de korántsem volt attól még tökéletes. Igen, kapott hollywoodi színezést is, ezt még úgy is lehetett néhány helyen érezni, ha nem voltál jártas az életrajzban. De ami engem leginkább irritált, az a bazinagy időugrások voltak a történeten belül. Gyakorlatilag minden jelenet után éveket ugrottunk és pont emiatt mindenbe csak épphogy beleszagoltunk, de semmit sem dolgoztak ki szépen, és nem is volt kellő mélysége. Az álomszekvenciák és főként a harcjelenetek egészen szépen ki voltak dolgozva, elismerésem és azért is, hogy nem ez volt itt az egyetlen labdába rúgó elem. Linda és Bruce közötti kapcsolat is szerintem egész szépen volt ábrázolva, amivel az akciókat (amiből talán túl sok is volt.....gondolom egész életében azért nem ütlegelte az embereket) jól ellensúlyozták. És persze ki nem sóhajtott nagyokat, amikor a gyerekeivel foglalkozott, a kis Shannonnal és a kis Brandonnal, akinek Rob Cohen emlékéül ajánlotta a filmet, ugyanis pont ekkor esett meg....vitatható körülmények között. Két dolog volt, amit szerintem elkapkodtak. Legfőképpen a vége. Tudom, hogy fájó, de én megmutattam volna Bruce halálát, még akkor is, ha sokan vitatják ezt is, mert az lett volna az igazán kerek vég. Illetve a felemelkedését nem ilyen nagy léptékben kellett volna ábrázolni. Nyugodtan ráhúzhattak volna még fél órát, a korai filmjeivel és a hollywoodi uralmával kifejezetten keveset törődtek. Szerintem a casting abszolúte kielégítő volt, Jason Scott Lee nemcsak egy hasonló arccal rendelkezik - ha leszámítjuk a nagyon polinéz szemét - de felépítését tekintve is pont annyira helytállt, mint a harc, illetve azoknál a jeleneteknél, ahol játszani is kellett. Nem azt mondom, hogy amit nyújtott, az csillagos ötös volt, de kielégítő volt. Lauren Holly egy fokkal jobb választás volt Lindának, nekem az ő alakítása egy fokkal jobban is tetszett. Vegyük őket erős pozitívumnak, és ezen kívül volt még egy számomra nagyon finom pozitívum: a társadalomkritika. Az a kritika, hogy a nyugat hogy bánik a távol-keleti bevándorlóival, hogy ítéli meg őket és milyen nehéz volt a pre-Lee időkben elhelyezkedniük és egzisztenciát alakítaniuk. Ezt sikerült nagyon jól kihangsúlyozni és bevallom őszintén, nekem nagyon informatív volt, mert eddig ebbe sosem gondoltam bele. Összességében nem lehet rossznak mondani a Cohen-féle biopicet, vannak apróbb hibái, amit én másként csináltam volna és nagyon Hollywood szaga lett. De mivel az adatokkal én nem vagyok tisztában, így a pontosságukat leellenőrizni nem tudom, emiatt csak a külső tartalmat értékelem és ez egy tiszta 4-es. |
2015-05-22 10:26.12 |
A Sárkány - Bruce Lee élete, 4* |
2015-05-19 15:01.41 |
Csakis ezzel a témával lehet elérni, hogy ilyen könnyedén szökkeljenek fel mondjuk egy közép-európai kulturálisan rendesen elszeparált ország filmjei, úgy ez sem áll annyira távol a valóságtól.
De szerintem Magyarországon a probléma nem az, hogy a fantáziánk igen korlátozott, hanem inkább az, hogy aki a filmalapot kezeli vagy most, vagy akár régebben is, inkább a biztosra mennek, nem merünk nagyon kísérletezni (számunkra) új műfajokkal sem. De most nem akarom bántani a Saul fiát, mert biztosan jó is maga a film és nagyon jó rendezés, ehhez nem fér kétségem, én magát ezt a procedúrát nem tartom helyesnek. |
2015-05-19 14:32.50 |
Úgy értettem, hogy NEKÜNK ezzel a témával ilyen könnyű elérni. Nem mindenkire értettem nyilván.
Már ami Cannes-t illeti. Ami az akadémiát illeti, ott is általában a PC-t és a nemzeti identitást (már Amerikának, csakhogy már ne legyenek ebből további félreértések) megcélzó művek élveznek fölényes előnyt mindamellett persze, hogy rendezőközpontúság is van. Nyilván nem lehet minden film holokausztfilm amiket felhoznak a mezőnybe, ennyire hülye még én sem vagyok. Hiszen nem készül mégsem tonnaszámra, viszont ahhoz képest mégis csak feltűnően sokan vannak, hogy ez mennyire nem egy sok kérdést felvető témakör és igazából olyan súlyosan eltérőeket sem lehet alkotni belőle. Egy olyat láttam eddig, ami a meleg-holokausztot dolgozta fel, ezen kívül egyiket sem lehet a másik fölé vagy alá helyezni. És érdekes módon ezek többsége mindig valamilyen hírnévre tesz szert, a fesztiválokon és az akadémián is imádják. Persze nem abban a kontextusban állítom ezt, hogy bezzeg bezzeg másmilyen háborús témákkal már nem is tudnak előállni, illetve hogy ez sokkal nagyobb létszámú, mint mondjuk a sci-fi termés egy évben. Nem, ez a téma könnyű és kényelmes útja a nyugati kritikusok megnyeréséhez, mert egy jól bevált recept szerint dolgozik és még a művészi plusz hozzáadása is egy bizonyos kereten belül történik. Ergó a Saul fia tematikájával egy könnyebb utat taposott ki, mintha egy olyan drámát állítottunk volna ki, ami úgy magyaros, hogy nincs a magyarság egzotikummá alakítva benne, és valóban sajátosan magyar történettel áll ki....mert azt odakint nem értik, vagy nem ismerik. De ha a nemzeti filmkultúrák megítéléséről akarsz diskurzust folytatni, állok rendelkezésedre, mert épp most tanulom, csak szünetben gépelek. |
2015-05-19 14:06.18 |
Én egyrészt örülök neki, hogy végre egy magyar mű ilyen magasra jutott Cannes-ban, pláne, hogy egy elsőfilmes rendező jóvoltából, ami azért nagyon nagy szó.
Másrészt már inkább kínomban vigyorgok azon, hogy csakis ezzel a témával lehet ezt elérni, másra sosem harap ennyire a tisztelt cannes-i közönség. Ebben kezet rázhatnak a hollywoodi akadémiával. Szerintem a holokauszt már igen régen a lerágott csontok kategóriájába tartozik és ezt nem a mélymagyar énem mondatja velem, hanem a filmművészet kreativitását pártoló (+ politikát nem figyelembe vevő) énem. |
2015-05-18 08:13.14 |
a probléma már ott kezdődik, hogy mit keresnek a dolgozók közt pasik. De megértem, mégis fura lett volna ha a gyerekeknek egy leszbikus szerelmi szálat mutatnak be. |
2015-05-15 23:48.29 |
Azt meghagyom az uraknak, élvezzék ők.
Egyébként sem vagyok olyan nagy képregényfilm fan, ennek a bosszúálló csapatnak meg már igen régóta nem sikerült engem lenyűgöznie. |
2015-05-15 23:38.39 |
Ezzel azt akartad mondani, hogy lepontoztam? :)
Nekem elég lapos volt szegény, mint a lángos hátulról. |
2015-05-15 23:34.24 |
(nem valószínű, hogy SPOILERES, de azért kiteszem)
Szerintem én már annyira elszoktam a blockbusterek nézésétől és annyira átevickéltem Európa és a fügi filmek talajára, hogy a képregény filmek (különösen a Marvelék) nekem már popcorn mellett is zavaróak lettek. Úgy tűnik, mintha már minden fordulatot, minden karaktertípust és minden CGI gyönyört ellőttek volna korábban, szegény Bosszúállók 2-re meg semmi sem maradt. De sokszor nem is kizárólag ezzel van a baj, hanem az, hogy a kényelmes "nem magyarázzuk el" taktikával szeretnek élni. Esetleg csak annyit kapunk, hogy "ő is tudós, ő is tudós, és ők kifejlesztettek ilyen sok hiperszuper dolgokat". Ennyi. A tudomány, a fizika és úgy eleve az, hogy mondjuk a karakterek szándékát magyarázzák, az kicsit túl hiányos nekem. Tudom tudom, túl nagyok az igényeim... Akkor a karakterek. Amerika Kapitány, Vasember, és Thor szerintem ugyanaz a személy. A jó kinézetükön kívül nem tudnék mondani karakterjegyeket, amik hozzájuk köthető. Bocsánat, izmok! Ez még határozottan. Hawkeye már annyiban jár ezek előtt, hogy kiderült van egy családja valahol a senkiföldjén, ahova valószínűleg csak minden szökőévben járhat haza. Scarlet Johanov a "csaj" a történetben és ez teljes egészében le is írta őt. Egyke reményem abban volt, hogy Bruce Banner. Mivel belé szorult némi pszichológia is, és az ő helyzete nem csak saját, de kollektív probléma is, ami jót tett a plotnak. Meg persze Mark Ruffalo túl jó színész ahhoz, hogy ne hagyjon az emberben nyomot, számomra ő tartotta fenn a csapatot. De úgy láttam, hogy ezt Whedon is tudta, mert a többivel most szinte nem is foglalkozott. És ez a szerelmi szál, amit beleszőttek még egészen mértéktartó is volt, nem csöpögött a nyáltól. Tényleg, most ez volt az egyetlen pozitívum, amit magának a csapatnak a számlájára írhatok. De ha az egész művet nézem, akkor én Ultron karakterére szavazok ez ügyben. Persze mielőtt még kijelentette volna, hogy ő is a világ elpusztítására törekszik és ezzel belépett a klisé antagonisták népes táborába, pedig egészen odáig neki volt a legélvezetesebb személyisége, pedig ő egy robot/mesterséges intelligencia az ég szerelmére. Igaz ezt James Spader tolmácsolásában el is vártam, egyébként is nagy figura a művész úr. És Andy Serkis mind a 6 percét imádtam, mert végre EMBER volt. Ritka alkalmak egyike. Ó, és szőke fiút, vörös lányt és Paul Bettanyt is jó volt látni, utóbbit különösen, most már testben is. Én 2012-ben ötöst adtam. Persze, mert akkor az új volt, egyedi volt, egy élmény volt őket összehozni. Talán akkor a humor is jobban működött, és nem vette magát ennyire komolyan. Szerintem az ilyen team felállásoknál az szerencsésebb is, a Galaxis őrzői erre a legjobb példa. Nekem ez most nagyon nem jött be, pedig az új karakterek egészen jók voltak és fantáziadús volt felemelni egy egész szovjet várost (nekem aztán mondhatnak kitalált országneveket, ha egyszer vasbeton panelházakat látok), csak egy idő után már az akciójelenetek is untattak. Nem ez volt nekem az év mozija. |
2015-05-15 22:25.50 |
Bosszúállók 2., 3* |
2015-05-10 14:53.09 |
Félve merem csak leírni, de nagyon valószínű, hogy a Halászkirály legendájában Terry Gilliam legkevésbé beteges drámáját tisztelhetjük.
(SPOILER előfordulhat) Szerintem legalábbis ez maradt meg leginkább a valóság talaján, de persze ezt sem lehet ettől még realistának nevezni. De kétség kívül lehet itt valamilyen engedményeket látni Hollywood felé. Meglehet, hogy ez azért volt, mert itt még stúdióval kollaborált a rendező úr, és az megszabott néhány elvárást, de az is lehet, hogy ekkor csak „ilyenje” volt, mindenesetre a később és korábban megszokott gilliami elemek némelyike hiányzik, például a konvencionálistól eltérő végkifejlet. A többi műnél általában nem lehet ezt előre látni, vagy nem tud megnyugvást nyújtani, itt viszont aranyos kis happy endet kapunk. Ezen kívül is sorakoznak itt jó páran a rendező jegyei közül, de ezek főleg külsőségekben köszönnek nekem vissza: Hosszúkás szürke monstrumok a hozzárendelt szokásos alulnézetekkel; szárazjég – mely mindent kicsit sötétebbé és misztikusabbá tesz, szürke és fekete színek dominanciája; szubjektív felvételek tömege (ferde kamerakép, arcba mászós kamerakép); a LOVAS! ( ez valami fétis lehet nála, mint Tarantinonál a láb;,…..vagy önreflexív poén, vagy nem, de a Szent Grál; egyszóval minden, ami inkább külsőség. De mi van legbelül? Nos, Gilliam inkább meséket szeret mondani a maga egyedi és sötét módján, de nem igazán szerelmi meséket. Megesik, hogy hősei szerelembe esnek, de nem erre építi fel az egész sztorit, márpedig most egy ilyen irányultságú forgatókönyvhöz nyúlt. A karakterei sem teljesen olyanok, amiket általában megjelenít. Nem azt mondom, hogy átlagosak, sőt, erről szó sincs, de senki sem transzformálódik át úgy ebbe a beteg világnézetbe, mint mondjuk egy 12 majom, egy Félelem és reszketés…, vagy egy Időbanditák esetében, hanem inkább igazodnak a valósághoz, igazodnak más romantikus filmek karaktereihez a korból. Jeff Bridges egy önelégült bunkó paraszt, akiből egy tisztességes és bűntudattal teli főhőst farag a történet, Robin Williams megint Robin Williams, csak most még jól is áll ez neki: a komikusi és a drámai énjét tökéletesen összeforrasztja benne a film anélkül, hogy bármikor is túlzásba esnénk, ami nála szerintem nagyon kevésszer fordult elő ilyen jó arányban. Egyértelműen ő nyeri el a néző szívét (És Plummerét is, nem meglepő módon) és igen, ez az alakítás többféle szobrot is ért volna. De a női front is legalább ennyire volt erős, ha nem még erősebb (és ide beleértem a transzexuális identitásúakat is a műből :D ) . A feministák nyugodtan hátradőlhetnek miközben a Halászkirályt nézik. Mindkét nő + az identitászavaros Michael Jeter is színes-szagos személyiségek lettek, akiknek minden percüket élvezet volt nézni. Szeretem, ha úgy mutatják be a nőket, hogy ha még furcsák is, az nem elítélendő és nem is akarja magáról levetni a furcsaságát. Amélie mellett Lydia volt eddig az általam látott filmek legjobb példája erre, de a talpig nő Anne is egy kiváló karakter volt, aki engem a volt német tanárnőmre emlékeztetett. Szerintem az Oscar-díj nem került rossz kezekbe, mert Mercedes Ruehl tényleg kicsit több volt egy átlagos női karakternél. Michael Jeter néhány perce meg aztán mindent vitt, vastaps neki! És amiben a leginkább antigilliam volt ez az egész, az az, hogy ez a mű egészen kedves. Minden kezdeti beborulásaitól eltekintve ez egy kifejezetten pozitív és kedves mű, amit segít bájos humora, Williams komikuma, a laza kapcsolatok és tulajdonképpen a barátság és a bűntudat erejének erős ábrázolása. Még úgy is lehet ezt állítani, hogy persze itt is van társadalomkritika szépszerével, különösen az a rádióműsor érezteti ezt leginkább, melyet Jeff Bridges vezetett, no meg az az üzenet, hogy a hajléktalanok milyen bánásmódban részesülnek a mindennapokban. De pont ez egyenlítette ki, ettől volt jó, hogy ugyanúgy átjött egy kis sötétség a sok világosság mellett. És talán pont ezért tudtam egyedül erre a művére megadni a maximális pontot, mert minden olyan szép kerek volt benne. Semmi sem túl sok, vagy túl kevés, hanem végre egy igazán egész és tartalmas filmalkotás. |
2015-05-10 12:52.31 |
Mellesleg nekem a kedvenc korszakom a mozi születésétől (1895) a rendszerváltásig tart, ha történelem. Magyarban a preferált 1945-1989. Egyetemesben inkább a német történelem (úgy az egészben) és angol társadalomtörténet. Ezen kívül: Kuba, Irán, 1910-es évek társadalmi megmozdulásai. Fúh, asszem több nincs.
Ha filmes korszakokról beszélünk, akkor a 90-es évek még köztük vannak, azon belül is a függetlenfilmes, nemzeti filmművészetek irányvonalak. |
2015-05-10 10:07.44 |
Nocsak, történész itt mindenki?
Adjatok hozzá ehhez a sorhoz :D Sokdudu, mi együtt voltunk Molnár Petyánál, csak mondom :D |
2015-05-09 01:08.51 |
Emlékszem kiskoromban még ez a rész is bőven elfért elődei mellett. Nézhető volt, szórakoztató, és talán PONT azért ment el, mert mintha nem is szánták volna ennél sokkal szofisztikáltabb közönségnek.
Nem a gagyi itt a jó szó, inkább az, hogy abnormálisan színpadias lett, legalábbis egy Batman filmhez képest mindenképpen túlzott. Való igaz, hogy a régi rajzfilmben is volt egy ilyen hajlam, DE: Mivel gyerekeknek készült az is elsősorban, így ott nem volt ez bűn. És hogy ennek milyen hatása lett? Két arcból Jokert faragott, és abból is egy ripacsabbat (Jonesnak ez nagyon nem állt jól). Talán az egész film mélypontja volt. Sem eredete, sem indítéka, sem stílusa, egy hatalmas baklövet volt szegény Harvey. És nem dicséretként, de Jim Carrey nem véletlenül az egyik legpozitívabb eleme a filmnek, ugyanis ő megmaradt a jól megszokott komikusi komfortzónájában. Szintén ennek a színpadiasságnak köszönhetően. De itt még ő is Joker volt (És a Gotham bebizonyította, hogy az őrült Nygmát máshogy is el lehet képzelni.), egyszerűen minden antagonistát Lear király bolondjává tett Schumacher, ami már önmagában nem egy pozitív dolog, és még nem is tartottam Chris O'Donnellnél, ahol a bajok csak tetőznek. Val Kilmer mondjuk nem volt rossz Wayne, de nem is a legjobb. Mivel Clooney próbálkozása ez ügyben nem üti meg a kritika alsó határát, így Kilmer kétség kívül dobogós, de a 3. helynél előrébb nem lehet rakni. De a jó istenit, még csak a karaktereknél tartok. Kivetnivalók ezen kívül is akadnak benne. Rögtön kezdjük azzal, hogy ez egy amolyan tipikus epizódfilm, ahol sem normális bevezetés, sem normális befejezés nincs. Csak indíték nélküli főmuftik, egy hirtelen felbukkanó Batman és egyből eksön. Még csak nem is köszönnek. Azért a korábbi epizódokban legalább a főgonosz rövid bevezetését mindig letudták és ez meg is adta az alaphangulatot. Akkor ott a nő! Az rendben van, hogy a noir korszak fénykorában íródott a képregény, de legalább ha egyszer kihagynák a felesleges femme fatale-ékat a műsorból - mivel abszolúte semmi hasznuk nincs a történet szempontjából általában soha - az nem volna rossz. Nicole Kidman jó választás, de abszolút 0 hatás. Akkor mi volt ebben a jó? Merthogy volt az is. Legelőször is, minden, amit öröklött. Amit Burton elkezdett a külsőségeket illetően, azt jószerivel folytatta a Schumi. A jó kis időnkénti karneváli káoszt, a sötét, kissé brazilos-gilliames, illetve Metropoliszos városképet, ami kellően sötét és 80-90-es évek neon színeivel van megspékelve, ami egészen jól is állt neki. És ahogyan Tim Burtont is egy székkel kijjebb tolták a az alkotói körben, úgy cserélték le zeneszerzőjét is, és Goldenthal szerintem a legtöbbet hozta kis a Foreverből. Isteni a zenéje, talán a kedvenc Batman zenéim némelyike bukkan itt fel. No és persze Alfred, őt is megörököltük. Nagyon bírom az öreget, már a jelenlétével is oldja a néha kellemetlenné vált hangulatot. És amit inkább egy sajátos pozitívumként emelnék ki, az a batcuccok tovagondolása volt. Talán itt volt a legtöbbféle, és nagyon kis csinik. Mind a kellékek, a ruhák, a járművek, és fantáziadús volt a búvőhely és útvonalai. És igen, Jim Carrey. Ő még ezen az oldalon foglal helyet. Mert alakítása sem volt utolsó, illett hozzá a karakter és lubickolt benne és jól ellensúlyozta Tommy Lee Jonest, aki szerintem maga sem tudta, hogy mit keres ebben a filmben. A magam részéről ezeket az erényeit tudom elismerni, de inkább a negatívumok domináltak. |
2015-05-06 20:27.06 |
Dettó :) |
2015-05-04 22:22.41 |
De én a véleményemben egy szóval sem mondtam, hogy ezek a cselekvések rosszak lennének. Csak annyit mondtam, hogy most itt tart a világ. Miért, nem? :D |
2015-05-04 01:15.56 |
http://www.youtube.com/watch?v=0CYVGN98ZLA
Hát édes szívem......nemmmm valószínű, hogy ez jó lesz. De legalább újra összetrombitálta a bandát, hogy legalább egy pozitívum legyen. |
2015-05-04 01:02.41 |
Szerintem azok tévéfilmek voltak. De végül is mindegy, még így sem rangjához méltó díjak. Igaz Gary Oldmannek még ennyi sem jutott. |
2015-05-03 12:21.55 |
Gary Oldman és Leonardo diCaprio mellett azért valljuk be még mindig Donnie Oscar-díját várjuk leginkább. Hol van? |
2015-05-01 17:28.40 |
Nem tartom annyira jó Python műnek, mint a Gyalog galoppot, de határozottabban pythonosabb lett, mint a Brian élete. Mégis sokan ezt tartják a 3 közül a legrosszabbnak, de miért?
Szerintem azért, mert ahogy a fiúk idősödtek, úgy érezték, hogy kicsit komolyodni kell. Mert az Élet értelme szerintem jóval komolyabb, mint a sorozat vagy a másik két film. Sokkal szatirikusabb, melynek tárgya gyakorlatilag a brit szigetvilág minden tabutémája. Vallás, rossz orvosi ellátás, megalázó egyetemi bánásmód, hadsereg, a gyarmatosító generáció, tudomány, és a végén a halál is természetesen. Mindez persze szép sorrendben, a születéstől a halálig. Így alakulnak a fejezetek is. Persze itt is vannak poénok, nem is kevés, de már nem olyan felszabadítóak, mint mondjuk a sorozatban. Abban is volt társadalomkritika, de még nem volt olyan intenzív, mint itt. 1-2 tag hangoztatja is sűrűn, hogy szerinte nem működött az Élet értelme, pedig szerkezetét tekintve ez emlékeztet legjobban a sorozatra a szkeccsekkel, a dalokkal, a díszlettel és a jelmezekkel és ugyanúgy nincs egy meghatározó, egész filmen végigmenő narratíva. Bármikor történhet bármi logikától eltekintve. Viszont annyiban eltér, hogy igen minimálisra vették az animációkat. Az is lehet, hogy túl erős lett. De az is lehet, hogy a Terryk rendezési stílusa kezdett már nagyon másmilyen irányt venni. Elvégre telik az idő, mindegyik kezdett, vagy már ki is forrt a Gyalog galopp után. Sajnos Jonesy ezt később annyira nem kamatoztatta, mint Gilliam, pedig a Brian élete alapján az ő képességei is megvannak. Terry Gilliam kisfilmje szerintem annyiban jó oda az elejére, hogy ezzel gyakorlatilag vázolta nekünk, hogy milyen stílust és milyen üzenetet fog ő később is elénk rakni az asztalra. Az én kedvenc jelenteim: Every sperm is sacred; az egyetem; a háborús. |
2015-05-01 15:10.06 |
1954. Épp egy éles váltás peremén állott a magyar film és a magyar politika is, a történet mégis a korábbi évek korszellemében fogant.
Annyiban módosulva, hogy a nagyon erősen termelési tematikáról átmódosult egy iparivá, méghozzá egészen egyedi módon ipari katasztrófafilmmé. Nem tudom hány ilyen készült, de szerintem nem sok. Talán a magyar filmgyártás egyetlen katasztrófafilmjéről beszélhetünk (?) Nem tudom, de a lényeg, hogy szerintem ez a film a saját keretei között is nagyszerű volt. Nem kell elítélni a propagandajellegét ez esetben, mert sikerült úgy alakítani, hogy ez ne zavarjon minket. Igen, összefogás, igen, határtalan megállás nélküli kollektív hősködést akart kifejezni, mikor igyekeztek kihúzni a szerencsétlen bennrekedt bányászokat, de ez a film nem merült ki pusztán a kommunizmus éltetésében. Egy elég igényesen megcsinált elárasztást követően színészeink a fél játékidő alatt magukra vállalták a mocskot, a jéghideg vizet, melyben ázniuk kellett és mindehhez hozzátették nagyszerű játékukat. Volt itt hős szerelmes karakter, friss családapa, bűntudattal teli férj....ma már mondhatnánk, hogy micsoda kliséhalmaz karakterek, de meggyőződésem, hogy ezt még ma sem csinálnák másképp. Látszik Fábri keze nyoma, illetve az inkább korai keze nyoma. Nem ez volt a legprofibb időszaka - meg ugye ekkor még a Rákosi-kor szellemisége is erősen megkötötte kezét - de már jól látszott, hogy mi fog válni belőle a színészekkel való bánásmódon, a kamerakezelés profizmusán, és a világítás tökéletességén (mert szerintem nagyon karakteresen világította meg színészeit, pont tetszett benne, hogy "alig" látszódtak, de ki lehetett őket venni), egyszóval a technikai és a dramaturgiai szekción is egyaránt. Kifejezetten élvezetes küzdelmet vívtak a színészek egyik csoportja odalent, és a másik csoport odafent. Nagyon szívderítő volt Barsit főszerepben látni, mert szerintem igenis képes volt erre ez az ember és még mindig nagyon fáj, hogy egyedül csak Fábri figyelt fel rá. Másodrangú karakterszínész sorba állítani egy ilyen szimpatikus és karizmatikus színészt szerintem elég nagy pazarlás volt. De nem egy itteni kollégájáról elmondható ugyanez. Solti Bertalan sosem volt szép, de kit izgat, mert tehetséges, Görbe János mondjuk feljebb kúszott, és talán ő volt itt is az egyik legjobb és számomra a legnagyobb meglepetést még Bánhidi Laci bácsi hozta, akinek sikerült meghasítania az ember szívét, egyszerűen briliáns volt. Sinkovits és Darvas itt még a kölök színészek között voltak számontartva és valóban még amatőr módon is játszottak, de nem a negatív értelemben. Látszódott rajtuk a fejlődőképesség, melynek aztán eleget tettek. Az én maximális pontom most eltekint azoktól a korszakbeli súlyosságoktól, amiért aztán minden filmet meg lehetne dorgálni. Szerintem mindent a maga miliőjében kell élvezni, csak mikor ez már jócskán eltúlzott, akkor érdemes a fejéhez vágni a téglát. Itt remekül elérték, hogy erre ne kelljen külön figyelni. Feszült volt, érdekes, hangulatos, a színészi játék is nagyon vitte számomra a filmet és a realisztikusan bemutatott katasztrófát magát is érdemes elismerni. De persze ott van a kicsit keserűbb, de mégis happy end befejezés, ami a szocreál filmek elmaradhatatlanja. De sebaj, nem rontott rajta. |
2015-05-01 14:34.30 |
Nagyon jó kis magyar filmes lista. Többségével egyet tudok érteni. Igaz az a nap csoda számba fog menni, mikor én megszeretem a Szegénylegényeket. |
2015-05-01 14:32.44 |
Sokan ezt az évet mondják az egyik legjobbnak eddig. Legalábbis már több helyen hallottam éltetni '94-et. Azt hiszem vagy 86 vagy 84 szokott lenni a vetélytársa, mint a legtermékenyebb év. |
2015-04-30 22:33.07 |
Félig viccesen megjegyezve: SPOILEREK
Ez az a film, amit el kell engedni Terry Gilliamnek. Első önálló próbálkozása körülbelül ugyanakkora (ugyanolyan kevés!) büdzséből, mint a nagy testvére, a Gyalog galopp, melynek akár egy folytatásának is be lehetne ezt tudni, de valóban, inkább egy kimaradt jelenetek furcsa összességének. Ám ez nem Python alkotás, mert a 6 tagból csak 3 vett részt, plusz egy, a banda zenei segédembere, Neil Innes. Több ilyen volt mellesleg, hogy 2-nél több tag involválódott be, ám nem mind. Ha nincs egyben a 4-es fő íróteam, akkor ez inkább csak egy fél piton. No mindegy, részletkérdés. A lényeg, hogy a film olybá tűnik, mintha az elhasznált díszleteket a Gyalog galoppból - mely mostanában ünnepelte a 40. évfordulóját - Gilliam újrahasználta volna. Régi, nyirkos várak, a szokásos szárazjég, a nagyjából korhűnek tűnő jelmezek, éééés persze Michael Palin, aki véleményem szerint egymaga nem visz el egy filmet a hátán, de legalább erősen próbálkozott. Igen, Terry Jones is feltűnt az elején és kitűnő arcmimikákkal halt is meg rögtön :D Nem sokkal később ugyanezt ismételte maga a direktor is, nem szerencsés keresztnév ez a Terry úgy tűnik. Maga a sztori szintén a korábbi Python műhöz hasonlóan régi középkori regényparódia, minden azzal járó elemével kiegészítve egy szatirikus középkor ábrázolással minden undorítóságával, fájdalmas igazságával, társadalomképével együtt, melyhez kevertek egy adag angol humort is. Igaz most nem voltak ezzel olyan bőkezűek, mint szoktak. Viszont abszurdításában és gilliami látványvilágban most sem hazudtolják meg magukat az alkotók. Az előbbi szempont abból is jól látszik, hogy milyen kifordított hősképet mutat be: buta, szerencsétlen inas válik hőssé, aki egy ronda kövér lányba szerelmes a királylány helyett, akihez később nem igaz szerelem, de egy kényszerházasság fog fűzni. Sajnos nekem ez egy túlságosan korai mű a rendező úrtól, és ez alatt azt értem, hogy kissé amatőr, kissé összeszedetlen és a történet sem áll össze szépen. De nem baj, nem minden kezdet könnyű, főleg ha látványtervező – animátorból válik az ember hirtelen rendezővé, ráadásul igen kevés pénzzel a zsebében. És azt hiszem ez volt az utolsó pótolnivaló Gilliam mű, most már a teljes palettát magaménak tudhatom. Akkor kezdhetem is őket újranézni. |
2015-04-30 20:05.32 |
Jabberwocky (1977), 3* |
2015-04-29 23:20.44 |
Illetve az utóbbi időben őt interpretálták legjobban :) |
2015-04-29 13:19.15 |
Nagy Károly |
2015-04-29 13:18.36 |
Sacra Corona |