Igaz az az állítás, hogy ez a film nem tökéletes.
De ettől még bőven nyújthat maximális szórakozást, ahogy velem meg is tette. Bár nem egy nagy falat a maga 1 óra 15 percével (kb.), de kétség kívül egy értékes egy óra tizenöt percet láttam.

A 9 egy 10 perces szavak nélküli rövid film volt kezdetben, ennek adózott tisztelettel a hosszabb verzió első 10 perce is, mert ott sem volt beszéd. De szerintem nem bántuk meg, hogy később megszólalt, mert minden szinkronhang helyén volt és bevallom nekem külön öröm volt a két öreget egy filmben hallani szinkronizálni. Plummer és Landau is olyan legendák, akiket becsülnünk kell és tessék több munkát kapni, főleg az utóbbihoz szólok. Szerintem ide is csak úgy került be, hogy Tim Burton minden követ megmozgatott ehhez az alkotáshoz. Kicsit kilépve produceri köréből, bizonyos fokig a látványt is segítette, megszerezte Danny Elfmant (aki szintén csak besegített Deborah Lurie-nak) és az imént említett dédelgetett Lugosiját :). De azért a többi szinkronnév is önmagáért beszél és szerintem ez egy kivételesen jól sikerült hangmunka is lett, megveregethetik a vállukat.

De másszunk egy kicsit bele a 9 világába. Ez megint az az animációs film, amire én nem vinném el a gyerekemet, sőt, ez még a felnőtt korosztályból is csak azoknak ajánlott, akik a depresszív sötétséget jobban bírják, mert itt aztán akad. De még a Burtontől megszokott mértékhez képest is jó sok sötétség, pesszimizmus és depresszív hangulat szorult a kis falatka mesébe. Éppen ezért amikor a szokványosabb és pozitívabb mesei elemekhez nyúltak, a néző már szinte drukkolt egy-egy disneys húzáshoz, hogy legalább legyen egy aprócska fény ebben a nagyon lehangolt, posztapokaliptikus és kissé horrorisztikus világban. Eleve mi más is lehetne egy posztháborús (erősen a II. vh-ra utalva) korszak, melynek külalakja mintha egy drezdai bombázás vagy egy nürnbergi bombázás utáni képét adná vissza. Nem tudjuk pontosan az országot, csak annyit, hogy a tudóst Oppenheimernek hívják, ami pedig az atombomba korszakára utal. Ezt a kettőt összeadva még megtoldotta egy kis cyberpunk roboturalommal és egy finom steampunk külalakkal, főként a kis robotbabák, illetve a tárgyak némelyike erre mutat. Egyszóval egy precíz keverék, de ez önmagában még nem adná el a filmet, kellett hozzá egy tetszetős sztori.
Egy tudós - aki mintha macska lenne - lelkét 9 darabra osztja és mind a 9-nek más személyiségjegy jutott. Van bátor, tudós, őrült, erős, vannak jók, van mogorva vénember, stb. Tovább adja magát, hogy legalább a kis rongybaba szerű robotok túléljék a háború okozta csapásokat és ad nekik egy szerkezetet, amivel gyakorlatilag a saját halálukat is okozhatják mindamellett, hogy egyben meg is menthetik magukat vele. Küldetésük egyik része, hogy végleg pusztítsák el selejt robotját, ami gyakorlatilag az egész pusztulást okozta. Persze ha ezzel sikerrel is járnak, már régen késő cselekedni és kétséges, hogy ezután egyáltalán élhetnek-e bármilyen életet is az emberlelkű robotok. Ez a melankólia teszi szerintem ilyen egyedivé és emlékezetessé a 9-et, mert itt szinte kizárt a happy end, kizárt az, hogy bármennyire is próbálnak enyhíteni ezen, de lehet pozitív világot és életszemléletet teremteni benne.

Ezért nem ajánlanám gyerekeknek, mert utána nem lesz kellemes érzése senkinek. Ennek ellenére egy igazi élmény. Sok akcióval, sok küzdelemmel, még több szívvel és sokszor 1-2 könnycseppel is a részemről. De tényleg nem hibátlan, túl tömény, még egy órát adtam volna neki. Akkor több agyasságot, több háttérinfót és több karakterépítést beépíthettek volna, amikben néha hiányos volt a 9. Megkívánta volna ezeket a részleteket, mert ez egy olyan érdekes világ volt, amit bár még bővíthettek volna.

Nekem ettől még megéri a maximális pontomat. Biztos újranézem még jó párszor.

Milyen magyar filmeket kellene forgatni!?

2015-06-05 20:09.18

Reális történelmi szemlélet. No ezt kívánom én is :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-06-05 16:53.44

9 (2009), 5*

Hangya - Vélemények

2015-06-04 20:15.58

Persze. A hangya.

Dűne (1984) - Vélemények

2015-06-04 12:16.23

A Dűne című könyv talán az egyik legmarkánsabb, leglegendásabb sci-fi történet még a mai napig is. Nagyon nagy veszteség számomra, hogy egészen idáig nem került a kezembe, ezt majd feltétlenül pótlom.
Igaz a sci-fi az itt is ugyanúgy idézőjelben szerepel, mint a Star Wars esetén. Kívülről persze annak tűnik, mert vannak bolygóközi utazások, űrhajók, futurisztikus fegyverek, de ha a mélyére megyünk, ez egy politikai párharc, ami egy bibliai messiástörténetbe fordul át (mint a Mátrix esetén). De pont ezért jó, pont emiatt lett különálló a többitől. Meg persze a nagy kukacai miatt.
De hogy hogyan boldogult ezzel David Lynch? Számomra az ő munkája pont az inverze volt Peter Jackson Hobbit munkájának, aki kipótolta fantáziájával, és 3 részre duzzasztotta a sokkal kevesebb alapanyaggal rendelkező könyvet. Lynch pedig oly mértékben összetömörített mindent, hogy ez pedig emiatt lett nehezebben élvezhető. Már az első 5 percben megbombáznak minket vagy 8 névvel. Felvonultatnak olyan személyeket, amikről semmit sem tudunk, felvezetésüket pedig teljesen kihagyják. Magyarán A Dűne azt kívánta meg, hogy már előzetes tudással rendelkezzünk róla, holott egy könyvadaptációnak pont a mű bemutatása lenne a célja.
De hova csodálkozzunk, 2 és negyed óra egy több száz oldalas, folytatásos könyv adaptálásához igen szűkös idő, így Lynch megoldásai sem lehetettek precízek és embertkímélőek, hanem egyből a sűrűjébe dobta bele a nézőt, hátha egyszer csak majd felveszi a fonalat. Közben nem mélyít el semmit, magát a sztori magját csak a felszínen kapargatja. Az eseményeket szépen sorba helyezi, de a karakterek sem lettek rétegesek, és az események között sajátosan, lynchesen próbálta kitölteni az űrt. Ez a szokásos lynches katyvaszt jelenti, azaz a kísérleti-avantgard módszereket, melyekkel megalkotta a szürreális álomszekvenciákat. Ha megnézzük többi művét, ebből még így is kevés jutott ki a Dűnénk, de ha magát a filmet nézzük, akkor kicsit eltúlozta.
Sok a vita arról, hogy a belső monológokat most szeressük-e vagy sem. Nekem személy szerint nem volt vele bajom, mert Frank Herbert regényéhez így egy kicsit hasonlatosabb lett és még magának az írónak sem voltak ezzel problémái. De ez is és Lynch egyéb jegyei is valóban a midcult felé terelték az amúgy blockbusternek és igazi stúdiómozinak szánt filmet. Volt egy korábbi koncepciója is az adaptációnak Jodorowsky vezetésével, azt pont azért mondták vissza, mert nem tűnt "eléggé hollywoodinak". Kíváncsi vagyok, hogy erre aztán mit mondtak.

Maga a film szerintem nem olyan katasztrófa, mint ahogy azt sokan - köztük maga a rendező - beállítják. Mert minden hibája ellenére sikeresen megteremtettek egy szerethető, egy hihető és egy színes univerzumot. Hatalmas erőfeszítések és pénzek voltak a díszletekben (csak szerintem lett kicsit steampunk?), a jelmezekben, és a robotokban is, ugyanis ezek nem CGI kukackák. Még szerencse, hisz a filmből is kiderül, hogy a speciális effektek nem voltak éppen a toppon ekkoriban, de szerintem ez speciel egy kevésbé zavaró tényező volt. A nevek mellett se menjünk el, mert abból aztán volt bőven, pedig többeknek nem jutott több, mint 5 perc onscreen. Voltak itt éppen frissen felfedezett vagy import sztárok, volt itt nem egy debütáló, vagy olyan, akit ez a film pályára állított (Patrick Stewart pl.) és még vén rókákból is volt 1-2. És persze itt alapoztuk meg a MacLachlan-Lynch párost is, mely azóta is kisebb megszakításokkal, de tart. Tehát ha más nem, a nevek mindenkit meggyőzhetnek a külsőségeken kívül, és esetleg a zene, amit a Toto kitűnően elkészített.
A mondanivaló is helyenként igen zavaros volt, akárcsak az adaptált történettöredékek. Paul Atreides néha úgy viselkedett, mint egy robot, aki hirtelen egy mindent látó messiássá vált, úgy, hogy a feminizmust teljesen fenékbe rúgta sok kijelentésével. Emellett voltak finom homoszexuális utalások is itt a Harkonnen ház körül és akörül a kopasz női szekta körül (ez nem is tűnt fel egyáltalán, de sok helyen írják), de ehhez is teljesen homofób áll hozzá és szinte démonizálja az ellenséges klán tagjait. Én komolyan mondom azt hittem az elején, hogy az a dinasztia inkább a szovjetekre utal ezzel a Vladimir névvel és a vörös hajjal ( :D ), no meg a kissé tudományos-inváziós sci-fiket idéző ruháikkal és laborjaikkal. De jézusom, de nagyot tévedtem. Vagy nem. Nem tudom, hogy ezek az apró finomságok a rendező vagy az író számlájára írható, de nem győzik hangsúlyozni "a fehér nép büszke heteroszexuális férfi gyermeki" énjüket.
Sok minden nem derül ki a Hangról sem és az Élet vízéről sem, szintén csak megkapargatta ezeket Lynch, de semmi mélysége ezeknek a plotrészeknek, pedig érzem én, hogy elég fontos.

De valóban ez a sztori minimum egy több részes filmet, de inkább egy minisorozatot kíván. Úgy hallottam, hogy a későbbi újragondolások is csak gyenge próbálkozások. Ez az a film, ami elbírna egy remake-et. Kap egy nagyon gyenge 4-est.

Sean Pertwee - Vélemények

2015-06-04 10:45.32

Isten éltesse a Doctor fiát, Alfredot!

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-06-04 00:39.13

Dűne (1984), 4*

2015-06-02 08:00.08

Angst (1983), 5*

Ha szerepelne itt, de sajnos nem.

Hiányzó filmek a Filmkatalógusról!

2015-06-01 16:57.43

Angst (1983)

Az egyik legkultikusabb sorozatgyilkos portréfilm, melyből több másik merített.

[link]

Brian Cox - Vélemények

2015-06-01 14:56.14

Boldogat és több szerepet Mr. Coxnak!

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-05-30 19:10.56

Csak nem lehet komolyan venni egy olyan embert, aki még magyarul írni sem tud rendesen :)

Égessük le Justin Biebert - Vélemények

2015-05-30 12:32.19

http://www.youtube.com/watch?v=sAn7baRbhx4

2015-05-30 09:33.47

én először úgy is olvastam :D
Mondom is, hogy szent ég, milyen szekta alakult itt.

Mad Max - A harag útja - Vélemények

2015-05-29 23:55.33

Voltak ott mellek, azokból pumpálták az anyatejet :))

2015-05-29 23:44.27

Nagyon nem ismersz te engem :)))

2015-05-29 23:37.10

De azóta is sok albumot hallgattam, csak nem maradtak meg bennem annyira. Igaz Hornert nem :D :D
De Desplat, Reznor, Elfman, volt itt több ember is :) Nem csak Zimmeren élek

2015-05-29 23:26.08

Ja ha úgy vesszük, akkor én is lelkesen fogom hallgatni futás közben, de nem egy olyan, amit a hétköznapokban sűrűn elővennék ezen az egy-két számon kívül, magyarán, mint album, nem adja el magát. Ezt nálam utoljára az Interstellar zenéje érte el és az is azért, mert közel áll a szívemhez ez az "űrzene" stílus.

Top 10? Én zenéknél ebben sosem vagyok olyan biztos így előre, mint filmek terén, ezzel majd még várok :)

2015-05-29 23:12.56

Jó, hát az a főtémája, az persze, hogy hatalmas. A Redemption is jó és még van pár. Jó, akkor úgy mondom, hogy nem lesz a kedvencem :)

2015-05-29 23:06.43

Igen, azt mindenképpen pótlom.

2015-05-29 23:06.29

Részemről ez marad eldöntetlen kérdés. Most hallgatom én is, és.....hát nem lesz klasszikus, de vannak kiváló számai.

2015-05-29 21:41.27

Nekem sajnos nincs rá időm, amúgy mennék én is.

2015-05-29 21:41.10

Ó, köszönöm :)
Nagyon melegen ajánlom ennek a filmnek a minimum egyszeri megnézését abban a székben! :)

2015-05-29 20:47.55

Mad Max. Sajnos én az első rész után abbahagytam a régi részek nézését és úgy érzem ezen a pontom bántam ezt meg. Köztudottan a posztapokaliptikus világok megteremtésében az ausztrál borderland homokját szelő Mel Gibson és csapata nagyon meghatározónak számított és számít még mindig. De nem csak a külsőségekben, hanem maga a történet szelleme is, a társadalom és maga az újszerű anticivilizáció uralkodása egy teljesen új ízt adott az éppen akkoriban szárnyát bontogató posztapokaliptikus műveknek.

És hogy George Miller mekkora egy reprise mester, hát nem igaz! Megérte évtizedekig kisebb filmeken böjtölnie, hogy ezt aztán újra összehozza. Most már a modern technika, a nemzetközi sztárrendszer és a felfejlődött effektek nagy segítségére voltak, meg elsősorban a pénz. De ez a befektetése brutálisan megtérülni látszik. Hányat is jegyeztettek még elő, 2 részt? Mi aztán várjuk szeretettel.
De nem csak a piacról kívánnék beszélni, hanem magáról erről az új klasszisról is. Fogalmam sincs, hogy hol vágjak bele, de talán ott kezdeném, hogy ez a film 5x olyan okos, mint ami kívülről látszik és mint amit feltételeznénk. Az eszén én most nem a magvas mondanivalókat értettem, sokkal inkább azt, amilyen ügyesen és szemtelenül kerülte a modern blockbuster és a sok posztapok előd felhalmozott kliséit. A hősök, az értékek és főleg a harcosok egy teljesen új, eddig be nem vállalt megvilágításba kerültek. Most már nem ahiábtlan szépségű, jól ápolt és izmos - egyben nagyon béna és unalmas karaktereket látjuk a vásznon, hanem olyanokat, akiknek kidolgozott személyiségük van, és mindezt úgy, hogy szándékosan homályosabb és el nem magyarázott plottal van dolgunk időnként. Nem is beszélve az öreg nénikről, akik úgy ölnek, mint a gép, az öreg bácsikról - hasonló tulajdonságokkal - és egy jó nagy csapat nőről, akik minden feminista legnagyobb örömére úgy pörköltek oda a férfi tekintélynek, hogy csak úgy sercegett. És mindezt anélkül, hogy beleordították volna a nézők arcába. Pont ez volt a film nagy erénye, hogy mindenből megtalálta a tökéletes mértéket. Még a véget nem érő akciójelenetek sem voltak olyan gejlek és tömények, mert a környezet sivársága ellenére annyi minden néznivaló akadt ebben a filmben, hogy alig éreztem meg az eltelt perceket. Nem lett pátoszos, nem lett erőlködő. Lazára vette, precízen kidolgozta és tornádót megszégyenítően beszippantóvá. Az első pillanatától az utolsóig.
A film zenéje igazán jól sikerült. Igaz lehet, hogy így önmagában nem állná meg a helyét, de a filmmel együtt igazán kielégítő élmény volt, főleg az, hogy láthattuk ezt egy metálharckocsiként is reprezentálni. A látvány önmagáért beszél. A domináns barna-sárga-arany elengedhetetlen volt. Szeretem ha egy film egy bizonyos színre összpontosít és ez itt adta magát. A hangulathoz ez is sokat pakolt, no meg az, hogy élőben felvett és nem CGI-jal megkent jeleneteket láthattunk többségében, ami még a fényképezés malmára is hajtott némi vizet. Ez így egyben mind maga volt az audiovizuális tökéletesség.
És a néhány ismerős, kedves arc mellett és nagyon örültem annak, hogy 1. furcsább arcokat is kipróbáltak, illetve sokakat úgy maszkíroztak, hogy a maradék szimpátiánkat is kikezdje 2. Miller régi színészeihez is hűséges volt és általa kedvelt, de nem feltétlenül közismert arcot is castingolt nagyobb szerepekre. Ha valaki ilyet csinál egy fontos filmnél, ahol számítani kell a sztárokra éhes közönségre (mondjuk itt is volt minimum 3 nagy sztár, úgyhogy nem bánkódhattak), az számomra mindig egy hatalmas plusz és nagyon díjazom. Theron mostanában emelkedett a szememben, a film legjobb alakítása volt az övé szerintem, és mögötte Nicholas Hoult, aki az egyik legjobb fiatal színész most a nyugaton. Tom Hardy.....már megint nem használta ki a képességeit eléggé, de bármit csinál, jól áll neki. Még akkor is ha tőmondatokban beszél (ha szerencsénk van).

Szerintem nekem az (eddigi) évtized egyik legjobb mozis élménye volt. Még a pislogást is sajnáltam tőle. Teljes mértékben jogosnak érzem a felé röpködő 100%-okat és 10/10-eket.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2015-05-29 20:11.45

Reménykedtem is benne :)

2015-05-29 19:47.34

Mad Max 4. Az évtized egyik legnagyobb 5*-a tőlem.

Mióta írsz a filmkatalógus.hu-ra?

2015-05-24 16:47.07

Milyen sokan 6 éve, úgy látom én is.

Vadon (2014) - Vélemények

2015-05-24 00:04.17

Több olyan hússzú sétás filmeket láttam már életemben, amitől ott maradt az állam a Földön. Pedig ez lássuk be, nem a legkreatívabb témakör. Szinte csak az operatőrön áll vagy bukik a munka, illetve a színészen, színészeken. Hisz a forgatókönyv vagy takarékra áll, vagy belekezdenek a pátoszba és a flashback-ek szövegébe, a speciális effektek kezelői maximum csak kiegészíthetik az operatőr munkáját, mert ha át is veszik azt, akkor ez az alosztály rég halott. És személyes véleményem, de szerintem a zene is elemi fontosságú, hiszen az egészbe ez pumpálja a hangulatot.
No de hogy teljesített eme szempontoknál a Wild? Én úgy fogalmaznék, hogy nem maximálisan, de amit közvetíteni akart, azt sikerült.

Reese Witherspoonnak igazat adok, hogy életének egyik legfontosabb alakítását rakta itt le az asztalra, mert ezzel végleg lerázta magáról Doktor Szöszi árnyékát. Végre küzdött, vállalta a mocskot és kiállt smink nélkül. Igazi szintlépés és ezt öröm volt látni. Őt lehetne is elsőként kiemelni, csak utána jön a történet. De őszintén szólva nekem sokkal inkább tetszett az ötlet s történet magja, mint a végeredménye. Az, hogy végig sétálja valaki a PCT-t, mint egyfajta lelki purgatóriumot, hogy megtisztuljon előző életének sötét foltjaitól, szerintem egy jó mondanivaló és igenis érdemes erre építeni a filmet, még úgy is, ha természetesen igaz történetről van szó. Vallée és csapata már meglévő anyaghoz nyúlt, amibe maga az igazi Cheryl be is segített. De talán itt volt az én szememben a bibi, mert nekem amilyen jól indult és amilyen felszabadítóan zárult (nagyon nagyon hozzájárult ehhez az El Condor Pasa c. szám, amit mintha ide teremtettek volna Simonék), olyan lassú és vontatott volt a közepe. Amikor már átvették a flashback hullámok az irányítást és szinte alig láttuk az úton lévő Cherylt, ott engem majdnem elvesztettek. Nekem túlságosan megtörték ezzel az út okozta élményeket, amire én igazából kíváncsibb voltam, mint a háttértörténetre.

De ez egy valóban szép film volt, embert próbáló volt néha még nézni is, és nagyon izgultunk minden közeledő barátságtalan képű férfinél, hogy ne legyenek csúnya gondolatai. Nekem egyszer nézős volt, de nem feledem.

elejére ... 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk