Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Hunter Killer küldetés - Filmbox Premium, 18:00 |
007 Spectre - A Fantom visszatér - Mozi+, 18:00 |
3 nap a halálig - Moziverzum, 18:30 |
Charlie angyalai - RTL Három, 18:40 |
Négy esküvő, egy temetés - Film Café, 18:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Érdekességek! |
Szellemirtók (2016) - Vélemények |
DC vs Marvel |
Star Wars Saga |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A szív emlékei |
Jerry Tarkanian |
2015-07-17 23:41.13 |
*lévén |
2015-07-17 21:38.31 |
Valóban, a nyársra tűzést én a kínzás egy fajtájának gondoltam, mert nő nemű révén én ezt másik értelemben kivitelezni sem tudtam volna :)
Áhh, Maddy szerintem olyan fantáziátlan kis naiva volt, nem szeretem azokat a karaktereket, akik ilyen sótlanok. Egyedül abban volt jó, hogy néhány pillanatra elszeresse Jamest Donna elől, aki így Haroldhoz futott, akit hozzá teszem, elég méltatlanul írtak ki a sorozatból. Közte és Donna között 12x annyi kémia volt, mint James és bármelyik lány között. Az a gyerek nem egy színészzseni :D De ezen kívül szegény Maddy elég töltelék ember volt. Legalább Sheryl Lee így többet keresett + megvolt Laura még élő szelleme és kellett a pofija a doki átveréséhez. De úgy önmagában nem volt nagy tudomány a csaj. |
2015-07-17 13:36.30 |
Hadd legyek én a mumus. Annak ellenére, hogy a sorozat nagyon jó, szerintem a szereplők 60% totál irritáló, legalábbis az én ízlésemnek. És a jó karaktereknek a 92%-a is olyan, aki csak néhány epizódra beugrik.
Az állandók közül én csak Coopert, Lelandet, Leot és a komikus párost, Andyt és Lucyt kedveltem. Mondjuk így a vége felé Audrey is egyre jobb, akit ezzel szemben még nyársra tűztem volna az első évadban. + itt volt még nekem Jacoby doki is, aki eléggé mellőzve lett később. Viszont azokból sokkal több van, akik kevés játékidőt kaptak, de jól kibontott, misztikus, tartalmas jellemük volt, vagy éppen csak szórakoztatóan különcök voltak, például Gordon Cole (nyilván magának írja a legjobbat David), Albert, Bobby apja, Harold, Windom Earle, a tuskós néni, bármelyik furán kinéző szélsőség (a törpe, az Addams familys komornyik, Bob, és a félkarú bácsi). Ezek az emberek adtak színt a shownak, meg persze biztos kihagytam még egy párat, még nem is tartok a sorozat nézésének végénél. Az irritálóak meg mintha egyre többen lennének. Én az egész Norma-Ed-Nadine hármastól idegrángásokat kapok. Végtelenül unalmas és még annál is feleslegesebbek...igaz Hank is ide tartozik, de neki legalább van valami jelentősége. Szorosan ezután a Pete-Josie-Truman hármas, ott meg Catherine a kivétel, de fúúú, annyira nem izgattak egy percig sem eddig, hogy az már fantasztikus, még akkor sem, ha a drága David Warner is megjelent körükben. Ezeken kívül James, és mindenki, akit valaha Sheryl Lee alakított, az bántott. Itt szeretnék köszönetet mondani Ray Wise hasznos közreműködéséért :)) James külön szálait és kalandjait a szőke pipivel és annak autójával meg is bántam, hogy nem pörgettem át. A többiek valahol a középkategóriában végezték nálam. Ez a sorozat a bűvös 2. évad 9. része után már csak nagy adag finom kávékkal végigülhető számomra. |
2015-07-17 10:40.49 |
Nagyon boldog szülinapot az öregnek. Kívánok még egy jó 20 évet neki. |
2015-07-15 01:30.14 |
Én még éppen folyamatában vagyok életem első Twin Peaks végignézésének, és még csak a 2. évad 10. részénél tartok, de már látom, hogy nem lesz itten erősebb rész a 9-esnél.
Az az utolsó negyed óra, az kérem eddig minden egyebet vert ebből a sorozatból. A kihallgatószobától a búcsúig. Az egy 10/10, de milyen 10/10 volt. |
2015-07-13 11:25.16 |
Vaskereszt (1977), 5* |
2015-07-13 00:04.59 |
Valóban. Menjünk haza, mindketten részegek vagyunk :D |
2015-07-11 09:14.43 |
Én igazából annyira nem csodálkozom ezen. Ha egy igényesen megírt évadot szeretne Lynch, ami méltó az előző kettőhöz, akkor annak kell egy kis idő, és ha már 2016-ban tervezett kijönni, az azt jelenti, hogy nincs egy évük sem leforgatni.
Viszont akkor igyekezni kell, nehogy időközben kihaljanak az öregek :D |
2015-07-06 20:10.37 |
Úgy látom a film nem örvend túl nagy elismerésnek sem itt, sem az Imdb-n. És én valahol ez meg is tudom érteni.
A zombifilmek most már műfajjá terebélyesedtek a horror nagy zsáneren belül, és mint olyan, rendelkeznek műfaji sajátosságokkal, amit az egyre éhesebb közönség elvár. És mivel ennek pont most tart a reneszánsza, ezek az elvárások egyre szigorúbbakká válnak. Másfelől ott van a tény, hogy az egyik legnevesebb 80-as évekbeli akciósztárt castingolták be főszereplőnek, akitől a rajongók nagyobb része bizonyára várna valami cselekményt, legalábbis nekem ez jött le a Maggie-hez fűzött vélemények tömegéből. Viszont Henry Hobson filmje se nem akciófilm, se nem a zombiapokalipszis bemutatását célzó horror-flick, hanem egy dráma. Sőt, egy családi dráma. Alattam Jason kolléga nagyjából jól összefoglalta a hibáit, már ha ezeket a pontokat lehet hibának betudni. Nem is törekedett a Maggie arra, hogy egy mély és rétegelt drámává váljon, mint például az Amerikai szépség és nem is akarta úgy hasba boxolni nézőjét, mint mondjuk egy Születésnap, hanem egyszerű lett, szépen letisztult és odaadta a sikert a színészek teljesítményeinek. Akár egy zombifilmes esettanulmánynak is betudhatjuk, hisz egy családot világít meg közelről, pontosabban egy apát, ahogy megpróbál minden tőle telhetőt kihozni abból, hogy a lányát már megfertőzve, de még élve otthon tartja. De nem csak ennyi az egész, mert a lány fiúja is ugyanúgy egy fertőzött és kicsit előrehaladottabb stádiumú – ebbe is betekintünk egy hangyányit. Maggie-t egy mostohaanya neveli, aki próbál racionálisabban gondolkodni, mint az édesapa, és ebből alakulnak konfliktusok stb. Éppen ezek miatt nem volt drámaként száraz, viszont tényleg lassú volt és sokszor árasztotta magából a fügi filmekre egyébként is jellemző képi megoldásokat, ami tényleg úgy tűnik, mintha elnyújtaná a lényeget és az időt húznák vele. Én elnéztem a magam részéről, szerintem belefért. És Schwarzi, illetve Breslin pedig nagyon bevált. Kifejezetten jó casting volt, mert éreztem rajta, hogy az amúgy elismert és nagy képességekkel megáldott lány biztosította be a vén akciórókát. Aki végre valahára bizonyította ezen ritka oldalát, a színészt. Végre éreztem a küzdelmet, a komolyságot és végre egy hálás forgatókönyvet kapott. Ki lehet jelenteni, hogy életének és karrierjének utolsó szakaszára megérett a sógor. Ki előbb, ki később… Így együtt nagyon eladták a filmet Breslinnel. Tökéletes apa-lánya karaktereket hoztak a maguk egyszerűségében is. A film körül terjengő reklám, miszerint „ha látni szeretnénk végre tisztességesen játszani Schwarzeneggert, akkor nézzük meg ezt a filmet” elsőre rosszmájúnak tűnik, de akkor is igaz és én is így adnám tovább az üzenetet. Kihagyható drámácska, de nem kellemetlen és nem is rossz - ha valaki mégis tesz vele egy próbát. A két színészért mindenképpen megéri a megtekintése. |
2015-07-06 11:44.18 |
Maggie (2015), 4* |
2015-07-05 17:45.05 |
Gus Van Sant eme filmjét nem venném egy kalap alá a Good Will Huntinggal és a Milkkel (melyek egyébként nem lopták be magukat szívembe). A My Own Private Idaho még a régi, 90-es évek elején feltörekvő independent irányzat egyik meghatározóbb tagjának számít, hiszen ott a korszak üzenetét (miszerint a lógós fiatalok nem mind gonosztevők, hanem igazi útjukat kereső értelmiségiek) keverték a meleg üzenettel. De ha ez a kettő nem lenne elég, akkor Van Sant még tett hozzá egy kis Shakespeare-t is, mégiscsak azt art időszaka volt ez. Nem is csoda, hogy ez okozta neki az igazi áttörést, mert ebben a korban emelkedett ki egy hatalmas rendezőgeneráció, kiknek neve szinte fogalommá vált. Jarmusch, Tarantino, Burton, és sokan mások. Persze ehhez kellett a tehetség is, és Van Sant bizonyára ennek nem volt híján.
Az Otthonom, Idaho esetében szerintem nem beszélhetünk rossz elképzelésről, sőt. Egy percig sem csodálkozom azon, hogy hamar közönségre talált a szexualitásukban, identitásukban kételkedő fiatalokban, akik a kilátástalannak és céltalannak tűnő életük közepette beszöktek a videotékákba és kivették ezt a filmet. Tele van szép művészi koncepciókkal és jelenetekkel, jól érezhető kezdettől fogva a korosztályt megcélzó üzenete, a casting egyenesen tökéletes és Shakespeare anyagával is jól gazdálkodott, hiszen amint betértünk vidékről a városba, és találkoztunk a Bob nevű karakterrel, csak úgy záporoztak a régies monológok, amit akár a Globe színház kellős közepén is szavalhattak volna évszázadokkal ezelőtt. Persze csak stílusra. Tartalomra modernizálták és hozzáigazították környezetéhez. A két főhős két-két fontos összetevőt képviselnek. Reeves karaktere itt a IV. Henrik c. darab alapján mintázott tékozló fiú, míg a Phoenix alakította figurát inkább a „kor meleg fiataljának” lehetne leírni, aki az útkeresésben elszenvedett stresszes helyzeteket inkább narkolepsziával tölti, ami jópofa és praktikus vonás is volt, mert ezzel lehetett epizódokra szedni a művet. Elalvástól elalvásig. Eme a két, egyébként férfi prostituált szereplő együttes útját láthatjuk kb. másfél órán keresztül, amiben van öröm, bánat, szex…férfi-női, majd a szétválás. Mondhatni road movie, de nekem inkább egy életérzés-movie ha lenne ilyen alkategória. Hogy mi volt vele a bajom? Az, hogy engem nem fogott meg. Nem a tartalmával és nem az összetevőkkel volt a gondom, hanem, hogy számomra ezek együttesen nem működtek. Szerintem ez egy kicsit túlértékelt film. A meleg filmek egyik legfontosabb képviselőjének tartják és ennek az okát sem értem, mert ezt a szempontot sem láttam túl erősen bemutatni és eleve a nagy kontrasztok az út állomásai között sem csapódott le bennem úgy, mintha egy egész és tökéletes filmet néznék. Mai szemmel, természetesen abszolút szubjektíven megítélve az Otthonom Idahonak kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. Vagy csak az én lelkem és ízlésem van másra hangolva, pedig szeretem az indie-ket……csak Van Santot nem. Még sosem találkozott kettőnk ízlése, de nem adom fel a reményt. |
2015-07-05 16:58.41 |
Otthonom, Idaho (1991), 3* |
2015-07-05 09:24.54 |
Ez a film pontosan azért rossz, amiért a többi remake: Meseautó is, az Egy bolond százat csinál és az Egy szoknya egy nadrág is.
Olyan korszakot próbálnak visszahozni a modern korba, ami visszahozhatatlan. A 90-es, 2000-res években már nem röhögünk ilyen a polgári társadalom poénjain, már túlléptünk a fénykorukat élő varieté hagyományok viccein, és már nincsenek kifejezetten erre szakosodott színészeink sem, mint Kabos vagy Latyi. És ez egy természetes folyamat volt. Jött a munkás társadalom, majd a nyugati típusú társadalom...nem is értem, hogy hogy akarták mindebbe átültetni ezeket a régi értékeket. Mert persze, ezek a filmek régen sikeresek voltak, de talán mert a korszak tipikus filmjei voltak és azokhoz a nézőkhöz szóltak, akik benne éltek. De az új verziók inkább abból álltak, hogy mindez mennyire irreálisnak tűnik vissza a vászonról, mekkora mennyiségű ripacskodást erőltetnek bele, és milyen remek színészeket tudnak összeszedni, hogy aztán úgy égjen a pofájuk, mintha kályhára hajoltak volna. És a vicc az, hogy ezt sikerült négy alkalommal is elsütni. |
2015-07-04 16:29.09 |
Csak azzal az egy különbséggel, hogy a körötte lévő füstök és gonoszságok színe szerintem nem zöld lenne :D :D :D |
2015-07-04 15:36.34 |
Most már néhány történelmi tapasztalattal is újranéztem ezt a mesét. Még mindig varázslatos, főként zeneileg és mint már ugye korábbról sikeresen megtanultam, hogy ez nem Disney-mese, akár Disney utánzatnak is betudhatjuk, mert ugyanaz a formula köszön vissza itt is, de hajszálpontosan.
Nagyon jó volt látni az alkotók tartózkodását a súlyosabb történeti alakoktól. Azért remélem mind tudjuk, hogy a Romanovok pusztulását nem Raszputyin okozta. Ő azért jelentősen korábban halt meg, mint ahogy a dolgok válságosra fordultak Pétervárott. De igen.....ha el akarták az alkotók kerülni a politizálást, nem démonizálhatták azért mégsem Lenint. A világ már kilépett a hidegháborúból és propagandára semmi szükség nem volt, pedig történelmileg így lett volna pontos. Viszont Raszputin is egy visszataszító, való életben is démoni ember volt, aki kapcsolatba lépett az uralkodó családdal, így kapóra jött. De a sötét varázsló Lenin, na az egy látvány lett volna, kár a kihagyott ziccerért. :) |
2015-07-04 15:14.11 |
"Nem reális ez a film,és éppen ezért is voltak jók a régebbi filmek."
He? |
2015-07-03 23:11.14 |
Ennek szerintem nagy a valószínűsége. Még senki sem vitte el egyszerre a legjobb filmet és a legjobb animációsfilmet, de ha most ez történne, én elégedetten bólogatnék. |
2015-07-03 23:08.41 |
Pontosan ezt akartam ide írni, hogy mi értelme volt annak, hogy Udo Kiernek Cserhalmi kölcsönözte a hangját, Cserhalminak meg Garas. Nem lett volna egyszerűbb megcserélve (még akkor is ha Garas nem nagyon illik Udohoz) |
2015-07-01 17:23.36 |
Hová gondolsz. Ő Langelus, aki már 12 évesen diplomázott az ELTE összes szakán :)
Csak azért ajánlotta gyerekeknek, hogy így jelezze, hogy mennyivel magasabbra veti a tekintetét. Mint mindig. |
2015-06-30 12:20.59 |
Bocsánat a hosszáért, de ez a sorozat nagyon jártatja az agyat. |
2015-06-30 12:20.44 |
Groteszk: A komikumnak az a fajtája, amelyben a mulatságos, nevetséges és a rút v. félelmetes elemek egybefonódása kelt hatást
Ezzel a jelzővel lehet leginkább és legpontosabban leírni a Birodalom-élményt. De ha még mellé tesszük, hogy egyben abszurd és egyben bizarr, akkor biztosan minden elemére vonatkozó esztétikai vonást eltaláltuk. A horror jelző, melyet sűrűn Lars Von Trier eme spirituális-valóság utazása mellé biggyesztenek, nem helytelen, csak nem úgy kell felfognunk, mintha egy nyugati horrorfilmet látnánk. Vannak benne horror elemek, de vannak szatírai, vígjátéki, drámai, de leginkább David Lynch elemei. Rokonítható a Birodalom a Twin Peaks-szel, a Radírfejjel, de nem koppintásról van szó, csupán stílusátvételről. És ezt a stílust nagyon sikeresen átülteti „dánba”. A dán a filmesztétikában nem csak egy nemzetet jelöl, hanem szinte egy külön esztétikai fogalom. Egy életérzés, egy képi stílus, egy hangulati jelző. Főképp ha a vígjáték oldalát látjuk ennek, akkor ahhoz talán egy nemzet humorérzéke sem hasonlítható. A Riget amennyire hangulatteremtő, olyan nehezen megfogható. Bevallom én megtekintése közben folyamatosan próbáltam szerezni az apróbb magyarázatokat, hogy minden összeálljon, és még így is akadnak még mindig nehézségeim. Persze a groteszksége nem engedett engem ellazulva, hátradőlve szemlélni ezt a zseniális történetet, hiszen a szereplők közötti reakciók, a kontaktusok, a tettek néhol a megszokottól jóval eltértek, és ez annyira beleillett néha a dánokról alkotott képbe, hogy ezért nem álltam fel félúton, hogy „na jó, ez már hülyeség”. Tapasztalataim szerint ez a nép tényleg máshogy van bekattanva, mint mondjuk egy nyugat-európai, vagy egy kelet-európai, vagy mint egy svéd – ezt nem is győzi kihangsúlyozni a sorozat. Olyan morál és magatartás jellemzi őket, melyek tényleg megkívánják, sőt, ordítanak az abszurd ábrázolásokért. Lars Von Trier egy általam nagyon nagyra tartott művész ember, és az egyik utolsó nagy művésze Európának, aki nem fog meghajolni a trendek és korlátok előtt. És ezt, mint olyat, sokan a szemére is olvassák, de ő tovább folytatja a vérfagyasztó karakterdrámái sorát, mármint ami karrierje második szakaszát jellemzi. Az a korszak, amiben a Riget készült, még a dogmatikus irányt követte, és azért nem dogmát mondtam, mert ez még nem egészen az, de már úton van affelé. Sokan az előfutárának tartják…..én maximum csak képileg mondanám annak, de még semmi másban nem az. Hogy mi is a Birodalom? Egy olyan kórház, mely egy több száz éves kelmefestő helyére épült (Így máris van egy szép metafora benne: a fehér ruhák helyébe fehér ruhások léptek), és ez a hely nagyon különleges. Nyitva van egy átjáró a szellemeknek, amik körbelengik az épületet, köztük megtalálunk egy meggyilkolt kislányt és egyik szereplőnk ennek nyomvonalán görgeti fel a szellemek törtnetét. De ez csak egy vágány a sok közül. A többi vágányért a furcsábbnál furcsább orvos karakterek a felelősek, akik bebizonyítják, hogy ők is igen messze állnak attól, amit mi normálisnak tartunk. Rétegelt karakterek, mégis mindegyik fejében van néhány gikszer. Megalomán agysebész; egy szerencsétlen félnótás főorvos; egy vértől és belsőségektől irtózó, de gore és slasher filmeket néző rezidens lány; egy gyerekes és szerelmes rezidens fiú, egy pincében élő, bajkeverő orvos; egy magán kísérletező patológus, stb. Sok-sok orvos karakter, akik közönyösen elmennek egymás mellett és egyiket sem érdekli a másik problémája. Éppen ezért az egyetlen aktív cselekvő a történetben az egyik páciens lesz, aki médium és fiával együtt kezd nyomozni a szellemek után. Mindezt egy nagy groteszk, sötét és tagadhatatlanul dán környezetben teszik, ami egyszerre kritika a kórházak népei felé és a dánok felé is. Utóbbit köszönhetjük főszereplőnknek, a menő svéd agysebésznek, Stig Helmernek, aki bevezet minket ebbe a különös világba. És mint kívülálló, bármekkora kis féreg is másokkal, vele azonosulunk, hiszen ő is apránként fedezi fel a Birodalmat és próbál beilleszkedni. Persze sose sikerül és ezért mindig meg is van róla a kellemetlen véleménye az epizódok végén. A kórház maga tényleg egy Birodalom. Sosem látjuk, ahogy az orvosok hazamennek, hanem szinte mindenki ott él ezen a helyen, kvázi, mint egy börtön. Egyedül Stiget látjuk, ahogy elmegy és reggel megjön, mert ő sosem lesz teljes tagja ennek a világnak. A szintek között némi hierarchiát is fel lehet fedezni. A pincében történnek a főbb, spirituálisabb, elvontabb dolgok. Ott működik az orvosokból összeállt kis Szabadkőműves páholy, ott lakik ’Hook’ (magyarul nem tudom hogy becézték), aki az egyik legrejtélyesebb karakter – kicsit mintha a kórház antropomorf megszemélyesítése lenne -, a szellemek is ott közlekednek általában a sötét, labirintusszerű folyosókon és ott található az Archívum is, ami őrzi a kórház sötét titkait. A többi emelet már az orvosok birodalma. Folynak az intrikák, a kritikák, de főleg a kellemetlen meetingek, ahol valamelyik szereplő biztosan beégeti magát, és itt jelennek meg tudományuk végtermékei. Egy félresikerült műtét eredménye, egy sátáni megtermékenyítés végeredménye, tehát sosem a sikereik, mindig a hibáik. A kórház teteje pedig Stig helye, ahol kiadhatja magából néha honvágyát és azt, hogy mennyire lenézi és utálja munkahelyét és annak országát. Ezen kívül valahol ott mosogatott két Down-kóros, akik rendező narrátoraiként bölcselkedtek időnként, és segítettek nekünk megérteni az eseményeket. Zseniális találmány ez a sorozat, nem is csodálom, hogy 10 évre rá megjelent a remake maga Stephen King tollából. Abba is belekukkantottam, de ahogy láttam, Kingék nem értették meg a történet lényegét. Nem köszönt vissza a groteszk, csak a langyos horror és a karakterek…..picit sarkosítva. A Hullámtörés volt azt hiszem az első olyan mű a rendező úrtól, ahol már beállt a Trier-team, tehát a Trier+Skarsgard+Kier banda, mert itt a középső nevünk csak a második évadban bukkan fel, ami 97-es, de akkor lehet mondani, hogy ez itt betonozódott be, nagy örömömre, mert én nagyon szeretem ezt a kollaborációt. Igaz amit a német úriember itt elkövetett, az megérne még egy oldalnyi elemzést sok felkiáltó és kérdőjellel benne. Nem is tudom mi volt creepybb: az, amilyen hangon megszólalt, vagy az, ahogy kinézett. Mindenesetre erős cronenbergi flasheket okozott nekem. Sajnálatos, hogy a színészek halála miatt nem készült el a harmadik, de örülök is neki, hogy új emberekkel nem próbálták meg ezt kivitelezni. Főleg Ernst-Hugo Jaregard, azaz Stig halála dönthette ezt el, aki egyértelműen a fénypontja volt a színészgárdának. Csak egy dologban nem 100% nekem ez a mű: az egy órás részekhez képest nagyon kevés volt a cselekmény. Minimum 40 perc inkább csak vegetált és készülődött a cliffhangerekre. Lehet, hogy csak nekem nem volt elég türelmem. Ezért kap most csak egy négyest. |
2015-06-30 09:11.29 |
Ezt el tudom róla képzelni :)
Igen, Major kicsit újszerű színházat csinált, ő volt az, aki a brechti hagyományokat meghonosította itthon és először senki sem fogadta valami jól, de a színészektől sosem hallottam ezzel kapcsolatban kemény panaszokat, szerintem nekik tetszett, hogy kifejezetten ők állhatnak a középpontba anélkül, hogy bármilyen tárgy elcsalta volna a nézők gondolatait. Ha lehet színházi újhullámról beszélni, akkor az ez lenne. De ez minden országban lezajlott, ebben biztos vagyok, és minden országban megvolt az az egynéhány rendező, akin emiatt az ostor csattant. |
2015-06-30 09:07.31 |
Most így nevesíteni nem tudom őket, de azokat, amelyek nem találhatók meg sehogy sem interneten. De a lényeg, hogy a fontosabb műveit már láttam és néhány színházi fellépését is. |
2015-06-29 19:57.15 |
És hogyan foglalnád össze a viszonyukat? :) |
2015-06-28 14:31.01 |
Pont a napokban beszélgettem valakivel a Fel!-ről és ugyanerre jutottunk mi is, hogy az a mese erősebb az első 20-25 percében, mint az összes többiben és szerintem is ezért nem tartozik a leges legjobbak közé. Nagyon erős, érzelmes kezdés, melyben egy egész történetet foglalnak bele nagyon precízen, és ezután egy kevésbé katartikus - de vicces, ez igaz - közepe és egy kifejezetten gyenge lezárása van. Legalábbis szerintem. |
2015-06-25 20:15.51 |
És igen, és még mindig van spiritusz, fantázia, tehetség a Pixarban. Bevallom az utóbbi néhány évben. Sem a Verdák 2, sem a Szörny Egyetem, és főleg a Merida nem ütötte meg azt a szintet, amit korábban megszokhattunk a stúdiótól. Elcsépelt történetek, feledhető kis szösszenetek.
És aztán egyszer csak valaki gondolt egyet és előállt a világ egyik legszellemesebb és legkreatívabb ötletével. És most teljesen komolyan mondom, hogy életem egyik legkreatívabb és szerethetőbb meséjét kaptam meg az Agymanók személyében. Legalább annyit nevettem rajta, mint amennyit meg is hatódtam (amikor az érzelmek játszanak a mi érzelmünkkel). Mások is próbálkoztak korábban az emberi testben lévő kis világot kicsit antropomorfabban ábrázolni és szerintem egyik sem bukott el. Ozmózis Jones, Egyszer volt... az élet, stb. stb. De ennyire tökéletes megoldással eddig még nem találkoztam. Minden „érzelem” nagyon ott volt, és sokszor nem is a poénokon nevetett az ember, hanem azon, ahogy magára ismer. Nagyon jól bemutatja, hogy hogyan érez és mi játszódik le a fejében egy átlag serdülőnek, egy átlag férfinek és nőnek és hogy mi okozhatja a lelki válságainkat. De erről a filmről ennél elemzőbben talán nem is lehetne beszélni, ez tényleg, olyan, amire mindenkinek rá kell csodálkozni. Én röhögve és a könnyeimmel küszködve ültem rajta szinte végig. Sosem tudtam, hogy éppen meghatódtam-e vagy a nevetés hozta belőlem elő, de mindkettőre jó esély volt. A szinkron fenomenális. Ritkán mondok ilyet, de ez tényleg az volt. És biztos vagyok benne, hogy eredetiben is érdemes megtekinteni, mert ahogy én ezeket a hangokat ismerem, önmagukban is telitalálatok. Úgyhogy mindenkinek ajánlom a megnézését. Felnőtteknek is akkora élvezet lesz, mint a gyerekeknek, ha nem nagyobb. Én szerintem be is ülök rá majd még egyszer. Így kell ezt Pixar, most igazán visszatért a régi Némós, Szörny Rt.-s szint, sőt, szerintem ez a filmje még a top 3 Pixar művek közé is befurakszik. |
2015-06-25 19:56.12 |
Agymanók, 5*
De akkora 5*, hogy kilóg a monitorból. Az utóbbi évek legjobb animációs filmje. |
2015-06-25 19:55.31 |
Szerintem zeneileg egyik Batmannel sem volt sosem baj. |
2015-06-25 00:04.02 |
Tarkovszkij teljes életmű, Bondarchuk teljes életmű, kezdhetsz belőle szemezgetni, bár a második nyugati vonásokat mutatott a filmjeiben, de azért a merevség nem tűnt el belőlük. De ha gondolod még friss és ropogós a Leviatán, az is a kategóriát erősíti.
Ami a többit illeti. Én alapjába véve azért IS trolloztam le a másik illetőt, mert megnéztem más értékeléseit és hozzászólásait is és vagy egy troll vagy egy nem annyira intelligens példány benyomása csapódott le bennem, de remélem majd felvilágosít, hogy nem így van. A posztapok filmeknél azért lássuk be, nagyon ritkán nem szalad meg az ember fantáziája. Hálás téma, mert a "mi lenne, ha" elmélettel operál. És ezt Miller tökéletesen kihasználta, megmutatta nekünk, hogy mi lenne, ha eltűnne tényleg a civilizált világ és új, elállatiasodott társadalom élne ismét (?) a Földön, mindezt úgy, hogy sok mindent visznek tovább a civilizált világból, mint örökség. És szerintem ezt a primitivitást istenien és végre klisételen módon ábrázolták. A tartályautó üldözése is azért volt jó, mert egyszerű volt, mégsem lebutított, hanem egyedi, látványos, kreatív. Nem voltak benne sablondumák, sablonkarakterek, sablonhelyzetek, hanem amilyen egyszerűen építkezett a történet, olyan szerethető volt ez a kis minivilága. És még az akciójeleneteken belül is bőven találtunk érzelmes pontokat, ezért nem volt unalmas maga az üldözés. |
2015-06-24 22:14.24 |
Aaahhhh, igen!
Kérlek...nekem ez is ilyen :D http://www.youtube.com/watch?v=tidfKvONUGI |