Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Szerelem karácsonyra - Mozi Klub, 00:40 |
Sebhelyek - RTL Három, 01:10 |
A boszorkány - Cinemax, 01:15 |
Sötét vizeken - Paramount Network, 01:25 |
Harc a szabadságért - TV2, 01:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
Creed 3. - Vélemények |
Rock zene |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz |
Ella Purnell |
2015-07-30 21:04.15 |
Jó, persze, mert Spielberg úr még a gyengébb eresztéseiben is azért pakol bele olyan dolgokat, amik azért minőségiek. De ennek ellenére engem már pár éve elvesztett a kedvelők táborából. |
2015-07-30 19:53.37 |
Végre végignyomtam a Twin Peakst, de marad a 4*. |
2015-07-30 13:25.11 |
Nem kell csontig ható hitelességgel operálnia egy történelmi fikciónak, de az való igaz, hogy a propagandisztikus ábrázolást nem nézi mindenki jó szemmel.
Spielberget nem kell félteni. Ennél sokkal fekete-fehérebb alkotást is láttam már tőle, de azt sem vitatja el tőle senki, hogy nem véletlenül csillog neve platina színben a filmtörténelemben. Ő egy művész ember, akinek annyi pénze van, hogy Cameront is fél kézzel leiskolázhatná amikor csak akarja. Régebben kreatív, sokszínű filmeket csinált a sci-fiktől, kalandfilmektől elkezdve a mesékig és vígjátékokig. Én bevallom, ekkor szerettem őt jobban. Aztán hirtelen átváltott a történelmi/politikai vonalra, ahol elkezdte gyártani elhíresült propagandisztikus ömlengéseit. Nem vagyok antiszemita, és ok nélkül nem dobálózom az amerikaiakra, de kétségtelen, hogy ezekben a filmekben leginkább hazabeszél a rendező úr. Nem tudom, hogy ezt szent meggyőződéséből, vagy az elismerésért teszi-e és nem is akarok vádaskodni, de legyenek ezek oroszok, nácik, németek, arabok...nos, nem tapasztalok olyan ábrázolást tőle, mint mondjuk Eastwoodtól, Kubricktól (aki nem fél a "jó" oldalt is vadállatnak beállítani), hanem valóban robotokká vagy földönkívülikké alacsonyítja le az ellenséget, a saját oldalát meg felmagasztalja. És, hogy ez miért ilyen népszerű és elfogadott? Mert az amerikai társadalmi neveldének ez egy szerves része. Az is volt, az is marad. Minden nemzet máshogy neveli gyerekeit, és a giccs, a pátosz, a hősiesség náluk az ösztönzést jelenti. Logikus, ha belegondolunk, mert ha egy idegen földrészen vívják valaki más háborúját, akkor ott csak a plecsnin és a dicsőségen kívül mi más hajthatna. Nincs veszélyben a házad, a családod, a földed, nem a kétségbeesésed vezérel, akkor meg így lehet hatékony katonákat kinevelni. (azért lássuk be, se Japán, se a náci Németroszág nem jelentett igazi veszélyt Amerika számára egyszer sem.....szerintem ezt eddig egyedül Bin Ladenéknek sikerült elérni a jelenkori történelemben). A Ryan közlegény is nagyjából ennek szellemében készült, mint sok más háborús film is. De van olyan is, ami láttatja a másik oldalt, illetve kicsit árnyaltabban a sajátját, nem is kevés. És valóban, az én történész szemeimnek is kellemesebb egy olyat látni. Egy bosszúszomjas orosz, egy önostorozó német szemszög sokkal érdekesebb lehet, de ettől még akad értéke a Ryan közlegénynek is: látvány, színészek, megvalósítás....egy-két finomság azért itt is van. Ezért én egy fél sikert elkönyvelek neki a 3*-ommal. |
2015-07-22 12:26.41 |
Nem kell feltétlenül kiírni, az is elég, ha egyre kevesebb játékidőt kap. |
2015-07-21 21:55.30 |
Én nem is értem, hogy ez hogy indíthatott el valakiben egyáltalán kétségeket :D
Ő az egyik főszál vezetője.....mondjuk úgy, hogy a legfontosabbnak. Nincs az a kegyetlen hájpacni író + író-apródjai, akik őt egy tollvonással kihúznák és úgy hagyják megfőni vezető karakter nélkül azt a részleget. |
2015-07-20 18:58.10 |
Én a négyből már csak arra emlékszem, hogy valami léghajón mászkált az egész banda, de ennél több - lehet nem véletlenül - nem maradt meg bennem.
Többet nem is láttam, és nem is fogok megnézni. Elég az az 1-2 jelenet, amit néha elkapok a tévéből, sőt, sok is. De akiknek volt lehetősége, ott is hagyták hamar, azt hiszem csak 3-an maradtak végig, 7 részen keresztül az alapcsapatból: Lassard, Jones és Tackleberry. Muser vs. Harris ügyben én egyik mellett sem raknám le a voksom. Harris egy ripacs, Mauserben meg leginkább Proctor idegesített :D |
2015-07-20 14:01.12 |
15, azaz pontosan 15 évet vártam, hogy újranézhessem ezt a filmet. Sokszor adták már le, de a kiskoromban ért élményeket nem gyalázhattam meg úgy, hogy az új szinkronnal nézem meg, így kivártam a letöltés azon lehetőségét, hogy egyszerre legyen HD és régi szinkronos is. 3 napig töltöttem, és minden perce megérte.
És igazán csak most értettem meg a Rendőrakadémia esszenciáját, azt is, hogy miért különül el ilyen élesen a későbbi - inkább szörnyű - folytatásoktól és miért is kéne egy egyedülálló kultkomédiaként tekinteni rá, merthogy az. Hugh Wilson Paul Maslanskyval és csapatával azután írták és alkották meg ezt a művet, miután az Igazak c. film forgatásán megláttak egy nagyon vegyes elemekkel teletűzdelt rendőrosztagot. Nők, férfiak, idősek, fiatalok, magasak, alacsonyak, feketék, sárgák, fehérek. Eddig mindig volt a rendőrségen egy követelmény a felvételnél, ahogy a filmben el is hangzik a rendőrfőnök szájából. De aztán a sok sikeres jogi harc következményeként megszűnnek a korlátok és a cenzus az amerikai élet szinte minden területén, így a kadétok körében is. És a Rendőrakadémia ennek első hullámát öleli fel, és emeli ki az ellentéteket új és régi generáció, a bőrszínek, és a szigor + huligán magatartás között. Persze ez esetünkben elsősorban a kemény fehér kiképzők és a nagyon mixelt kadétok között bontakozik ki inkább, de az elkerülhetetlen külvárosi huligánok is teret kapnak, hiszen akkor ez szinte alap dolognak számított. De nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy „kultkomédia”, és nem úgy, hogy „kultfilm”. Mert annyi bizonyos, hogy az első rész tartalmazott némi erős korkritikát, obszcén kifejezéseket és jeleneteket, ami miatt ez (bizony ám) korhatáros besorolást is kapott a többivel ellentétben, de szerencsére nem lépték azt meg, hogy drámát faragjanak belőle. Mert egyébként nem egy gyenge melodrámai témát hordoz magában, és mégis Mahoney és az ő gag-jei kapták a főszerepet. De a mellékszereplők sem panaszkodhatnak. Ahány arc, annyi féle humorforrás és kiválóan kitöltötte ez a teret. Több vándorpoént is elindított ez a rész a Facklerék autós poénjától kezdve a Kék Osztriga bárig, és a mai napig nagyon idézhető minden sora. Egyszóval az első rész a kis technikai hibáin kívül (például a rengeteg vágás) egy tökéletes, összhangban lévő kultvígjáték, mely nem csak helyzeteiben, a rendőrök felé támasztott kritikájában, de karaktereiben is megtalálta a kellő humort. A folytatások pedig annak a tendenciának a korai jeleit mutatják, ami ma éppen zajlik Hollywoodban. Inkább átviszik az egészet egy ripacskodó, kreativitást mellőző silány ismétléssé, csakhogy folyjon még be egy kicsit a pénz (amit nem tudom hogy értek el). A második és a harmadik rész nem volt még mondjuk rossz, de így is egyre jobban száradt ki az egész, főleg a karakterek terén. A másodiknak még megvolt a feelingje, de sok jó szereplő nem tért vissza… igaz jó újakat is kaptunk, aminek az ironikus kerete és lezárása lett - lehetett volna, kinek hogy tetszik – a harmadik rész. Ami kvázi az első rész újrázása, csak most a kiképzők szerepében a volt kadétok, az új alanyok pedig hasonlóan vegyes társaság, mint az első rész esetében. Olcsóbb lett a humor, és elhasznált, de még abszolút bírható és akciók terén sem volt rá panaszom. Itt kellett volna pontot tenni az egész végére. Ez után tényleg a B kategória ajtaját kopogtatta az egész franchise, és annak minden kínos eleme és perce. De ne csodálkozzunk, ha szinte évente jött ki egy új epizód…nem ülhettek hónapokat azokon a forgatókönyveken. Ez már önmagában is tragikus véget ért, pláne ha hozzávesszük a két legjobb karakter színészének halálát, Tackleberry-ét és Hightowerét, akikért mondjuk kár (nem mintha ez pecsételte volna meg a Rendőrakadémia sorsát, mert ezek jóval később történtek). Ezek után én azt mondom, hogy a Rendőrakadémia ma olyan hírnévnek is örvendhetne, mint mondjuk a Blues Brothers, az Airplane, vagy a Gyalog galopp, ha már vígjátékoknál vagyunk, de a folytatások árnyékát nem rázza le szegény. Az 1984-es eredeti példány viszont akkor is a kult szintjén mozog. Még mai fejjel is ezt érzem, sőt, még inkább, mint régen. |
2015-07-19 20:16.39 |
Látom itt mennek a spekulálások, hogy melyik nagynevű rendező influenciája az erősebb a Lizánál, és én is inkább Jeunet-re rakom le a voksom, de kétség kívül helyenként Wes Andersonra is emlékeztet. De én utóbbit inkább az előadásmódnál emlegetném, a stílus és a színek viszont abszolút Jeunet.
De ezt most hagyjuk, inkább ünnepeljük ezt az új, zseniális, és világszinten vállalható magyar művet. Merthogy szökőévenként csak pár ilyen készül – ha szerencsénk van. Kétségtelen, hogy a 2000-res évek magyar filmjei egy elég sötét nyomként fognak tovább élni a filmtörténelmünkben, és ezt pontosan annak köszönhetjük, , hogy képtelenek vagyunk kitalálni valami újat, mert a mainstream folyamban csak silány, nyugatabbra bevált formák másolatai találhatók, a művészfilmek zöme meg érvágós, sötét, depressziós és sajnos tökéletesen tükrözi a lelkivilágunkat, ami az előbbi attribútumokkal leírható. Nem mintha a Rókatündérben nem fedeznénk fel a másolat halvány illatát, de ha az átültetés tökéletes, ez nem is feltétlenül bűn. Márpedig Ujj Mészáros Károly megcsinálta. Végre megcsinálta. Szerintem a Kontroll óta nem készült vizuálisan is újító magyar mű, sőt, egyáltalán olyan, ami törődött volna a vizualitással (most a Saul fiát hagyjuk, tudom, hogy annak is ez a fegyvere, de az viszonylag később jött ki). A kérdés az, hogy ezzel a kiváló világgal - amit a díszletek és (bizony-bizony) a speciális effektek együttes ereje letett elénk az asztalra – nyerte meg magának ez a film a közönségét, vagy szerettük volna ezt a sztorit akkor is, ha nem borít be mindent az alternatív magyar 70-es évek, mely bár megtörtént volna, de sajnos sosem. Hogy őszinte legyek nem tudom. Nem igen próbálkoztunk még eddig úgy filmre vinni az abszurd humort, hogy az megtartsa Wes Andersonnal fűszerezett angolosságát és ne csapjon át valami szatírába, mint korábban. De itt ez történt. Fanyar, abszurd világ egy lánnyal, akin egy japán átok ül, a rókatündérek sorsa az övé, mely abban rejlik, hogy bármelyik férfi aki megközelíti kapcsolat reményében, csúnyán meghal. Kivéve persze az igaz szerelmét, akit neki is viszont kell szeretnie, hiszen így tündérmese a tündérmese. De nem kaptunk nyáltömeget, hiszem a papírmasé karakterek helyett végre kaptunk személyiségeket. Én a legnagyobbat a japán beat és a finn western zenén derültem…akiből ez kipattant, annak jár egy vállveregetés. De aki egy Jeunet-Anderson vonalat visz tovább, attól el is vártam a hozzá mért fura karaktereket is, náluk ezek szinte követelmények. Színészek tekintetében inkább azt mondom, hogy vegyesek az érzelmeim. Balsai Móni szimpatikus volt, de valóban nem tökéletes. Kicsit több volt a manír a kelleténél, de nem zavaróan. A hímekre viszont egyáltalán nem volt panaszom. Nem két férfi ugrott be legyeskedni Liza körül és mindegyikben volt valami plusz. De innen kimagaslik szerintem a Bede Fazekas Szabolcs által játszott zászlós, aki faarccal, alig néhány sorral játszott végig egy elpusztíthatatlan hős szerelmest, méghozzá hitelesen. De eltűnt még Hajdú Steve, Reviczky (aki egy magyarosabb humort csempészett bele, de elfért bőven), Cserna Antal, Schmied Zoltán, és mind a pár percük szórakoztató volt. Külön kiemelendő a vendégünk, David Sakurai munkája, aki nem csak Liza „képzeletbeli barátja” volt, de a történet irányítása is az ő kezében volt, és mondhatom jó munkát végzett. Egyszer sem ült le a történet, végig nagyon érdekes volt és tényleg valami mást nyújtott, mint az eddigi magyar filmek. Főleg a japán és a magyar kultúra kombinációjából adódott ez, meg ugye abból a furcsa látványvilágból, ami a 70-es éveket idézi, pontosabban a nyugati 70-es éveket magyar köntösben. Nemcsak, hogy nem zavart az, hogy ez nem a valóság, de el is töltöttem volna benne egy bő hetet, és szívesen ismerkedtem volna barkós urakkal a Mekk Burgerben :D A film vége különösen telitalálat és nagyon nagyon rég nem láttam már ilyen precíz munkát az alkotóktól, illetve a mi földünkön még ilyen jó CGI-t sem igen vettem észre. Ez mind a végében csúcsosodik ki, amiért megérte nekem a korábbi bő egy óra végigülése. Éppenhogy egy hajszállal csúszik le nekem a maximális pontszámról, egy 10-es skálán is egy izmos 8-as. |
2015-07-19 19:19.08 |
Liza, a rókatündér, 4*
De bőven megér egy 4 és felet is. |
2015-07-19 16:46.38 |
Jó, hát én egy sok sorozatot tapasztalt ember vagyok, és nekem már nem csattan akkorát szegény Twin Peaks, mint azoknak, akik ezt a saját idejében látták, mikor még nem született ilyen kiváló epizodikus széria. Meg kell értened a helyzetemet :)
És így nem tudom nagyon értékelni a szappanopera (amúgy a korszak sajátossága, nincs mit tenni) jellegű szereplőket a jó öreg lynches furcsaságokkal szemben. Számomra a másik jelenti a sorozat erősségét. Ne haragudj :D |
2015-07-19 00:03.39 |
Melyik részéért? :D |
2015-07-17 23:41.13 |
*lévén |
2015-07-17 21:38.31 |
Valóban, a nyársra tűzést én a kínzás egy fajtájának gondoltam, mert nő nemű révén én ezt másik értelemben kivitelezni sem tudtam volna :)
Áhh, Maddy szerintem olyan fantáziátlan kis naiva volt, nem szeretem azokat a karaktereket, akik ilyen sótlanok. Egyedül abban volt jó, hogy néhány pillanatra elszeresse Jamest Donna elől, aki így Haroldhoz futott, akit hozzá teszem, elég méltatlanul írtak ki a sorozatból. Közte és Donna között 12x annyi kémia volt, mint James és bármelyik lány között. Az a gyerek nem egy színészzseni :D De ezen kívül szegény Maddy elég töltelék ember volt. Legalább Sheryl Lee így többet keresett + megvolt Laura még élő szelleme és kellett a pofija a doki átveréséhez. De úgy önmagában nem volt nagy tudomány a csaj. |
2015-07-17 13:36.30 |
Hadd legyek én a mumus. Annak ellenére, hogy a sorozat nagyon jó, szerintem a szereplők 60% totál irritáló, legalábbis az én ízlésemnek. És a jó karaktereknek a 92%-a is olyan, aki csak néhány epizódra beugrik.
Az állandók közül én csak Coopert, Lelandet, Leot és a komikus párost, Andyt és Lucyt kedveltem. Mondjuk így a vége felé Audrey is egyre jobb, akit ezzel szemben még nyársra tűztem volna az első évadban. + itt volt még nekem Jacoby doki is, aki eléggé mellőzve lett később. Viszont azokból sokkal több van, akik kevés játékidőt kaptak, de jól kibontott, misztikus, tartalmas jellemük volt, vagy éppen csak szórakoztatóan különcök voltak, például Gordon Cole (nyilván magának írja a legjobbat David), Albert, Bobby apja, Harold, Windom Earle, a tuskós néni, bármelyik furán kinéző szélsőség (a törpe, az Addams familys komornyik, Bob, és a félkarú bácsi). Ezek az emberek adtak színt a shownak, meg persze biztos kihagytam még egy párat, még nem is tartok a sorozat nézésének végénél. Az irritálóak meg mintha egyre többen lennének. Én az egész Norma-Ed-Nadine hármastól idegrángásokat kapok. Végtelenül unalmas és még annál is feleslegesebbek...igaz Hank is ide tartozik, de neki legalább van valami jelentősége. Szorosan ezután a Pete-Josie-Truman hármas, ott meg Catherine a kivétel, de fúúú, annyira nem izgattak egy percig sem eddig, hogy az már fantasztikus, még akkor sem, ha a drága David Warner is megjelent körükben. Ezeken kívül James, és mindenki, akit valaha Sheryl Lee alakított, az bántott. Itt szeretnék köszönetet mondani Ray Wise hasznos közreműködéséért :)) James külön szálait és kalandjait a szőke pipivel és annak autójával meg is bántam, hogy nem pörgettem át. A többiek valahol a középkategóriában végezték nálam. Ez a sorozat a bűvös 2. évad 9. része után már csak nagy adag finom kávékkal végigülhető számomra. |
2015-07-17 10:40.49 |
Nagyon boldog szülinapot az öregnek. Kívánok még egy jó 20 évet neki. |
2015-07-15 01:30.14 |
Én még éppen folyamatában vagyok életem első Twin Peaks végignézésének, és még csak a 2. évad 10. részénél tartok, de már látom, hogy nem lesz itten erősebb rész a 9-esnél.
Az az utolsó negyed óra, az kérem eddig minden egyebet vert ebből a sorozatból. A kihallgatószobától a búcsúig. Az egy 10/10, de milyen 10/10 volt. |
2015-07-13 11:25.16 |
Vaskereszt (1977), 5* |
2015-07-13 00:04.59 |
Valóban. Menjünk haza, mindketten részegek vagyunk :D |
2015-07-11 09:14.43 |
Én igazából annyira nem csodálkozom ezen. Ha egy igényesen megírt évadot szeretne Lynch, ami méltó az előző kettőhöz, akkor annak kell egy kis idő, és ha már 2016-ban tervezett kijönni, az azt jelenti, hogy nincs egy évük sem leforgatni.
Viszont akkor igyekezni kell, nehogy időközben kihaljanak az öregek :D |
2015-07-06 20:10.37 |
Úgy látom a film nem örvend túl nagy elismerésnek sem itt, sem az Imdb-n. És én valahol ez meg is tudom érteni.
A zombifilmek most már műfajjá terebélyesedtek a horror nagy zsáneren belül, és mint olyan, rendelkeznek műfaji sajátosságokkal, amit az egyre éhesebb közönség elvár. És mivel ennek pont most tart a reneszánsza, ezek az elvárások egyre szigorúbbakká válnak. Másfelől ott van a tény, hogy az egyik legnevesebb 80-as évekbeli akciósztárt castingolták be főszereplőnek, akitől a rajongók nagyobb része bizonyára várna valami cselekményt, legalábbis nekem ez jött le a Maggie-hez fűzött vélemények tömegéből. Viszont Henry Hobson filmje se nem akciófilm, se nem a zombiapokalipszis bemutatását célzó horror-flick, hanem egy dráma. Sőt, egy családi dráma. Alattam Jason kolléga nagyjából jól összefoglalta a hibáit, már ha ezeket a pontokat lehet hibának betudni. Nem is törekedett a Maggie arra, hogy egy mély és rétegelt drámává váljon, mint például az Amerikai szépség és nem is akarta úgy hasba boxolni nézőjét, mint mondjuk egy Születésnap, hanem egyszerű lett, szépen letisztult és odaadta a sikert a színészek teljesítményeinek. Akár egy zombifilmes esettanulmánynak is betudhatjuk, hisz egy családot világít meg közelről, pontosabban egy apát, ahogy megpróbál minden tőle telhetőt kihozni abból, hogy a lányát már megfertőzve, de még élve otthon tartja. De nem csak ennyi az egész, mert a lány fiúja is ugyanúgy egy fertőzött és kicsit előrehaladottabb stádiumú – ebbe is betekintünk egy hangyányit. Maggie-t egy mostohaanya neveli, aki próbál racionálisabban gondolkodni, mint az édesapa, és ebből alakulnak konfliktusok stb. Éppen ezek miatt nem volt drámaként száraz, viszont tényleg lassú volt és sokszor árasztotta magából a fügi filmekre egyébként is jellemző képi megoldásokat, ami tényleg úgy tűnik, mintha elnyújtaná a lényeget és az időt húznák vele. Én elnéztem a magam részéről, szerintem belefért. És Schwarzi, illetve Breslin pedig nagyon bevált. Kifejezetten jó casting volt, mert éreztem rajta, hogy az amúgy elismert és nagy képességekkel megáldott lány biztosította be a vén akciórókát. Aki végre valahára bizonyította ezen ritka oldalát, a színészt. Végre éreztem a küzdelmet, a komolyságot és végre egy hálás forgatókönyvet kapott. Ki lehet jelenteni, hogy életének és karrierjének utolsó szakaszára megérett a sógor. Ki előbb, ki később… Így együtt nagyon eladták a filmet Breslinnel. Tökéletes apa-lánya karaktereket hoztak a maguk egyszerűségében is. A film körül terjengő reklám, miszerint „ha látni szeretnénk végre tisztességesen játszani Schwarzeneggert, akkor nézzük meg ezt a filmet” elsőre rosszmájúnak tűnik, de akkor is igaz és én is így adnám tovább az üzenetet. Kihagyható drámácska, de nem kellemetlen és nem is rossz - ha valaki mégis tesz vele egy próbát. A két színészért mindenképpen megéri a megtekintése. |
2015-07-06 11:44.18 |
Maggie (2015), 4* |
2015-07-05 17:45.05 |
Gus Van Sant eme filmjét nem venném egy kalap alá a Good Will Huntinggal és a Milkkel (melyek egyébként nem lopták be magukat szívembe). A My Own Private Idaho még a régi, 90-es évek elején feltörekvő independent irányzat egyik meghatározóbb tagjának számít, hiszen ott a korszak üzenetét (miszerint a lógós fiatalok nem mind gonosztevők, hanem igazi útjukat kereső értelmiségiek) keverték a meleg üzenettel. De ha ez a kettő nem lenne elég, akkor Van Sant még tett hozzá egy kis Shakespeare-t is, mégiscsak azt art időszaka volt ez. Nem is csoda, hogy ez okozta neki az igazi áttörést, mert ebben a korban emelkedett ki egy hatalmas rendezőgeneráció, kiknek neve szinte fogalommá vált. Jarmusch, Tarantino, Burton, és sokan mások. Persze ehhez kellett a tehetség is, és Van Sant bizonyára ennek nem volt híján.
Az Otthonom, Idaho esetében szerintem nem beszélhetünk rossz elképzelésről, sőt. Egy percig sem csodálkozom azon, hogy hamar közönségre talált a szexualitásukban, identitásukban kételkedő fiatalokban, akik a kilátástalannak és céltalannak tűnő életük közepette beszöktek a videotékákba és kivették ezt a filmet. Tele van szép művészi koncepciókkal és jelenetekkel, jól érezhető kezdettől fogva a korosztályt megcélzó üzenete, a casting egyenesen tökéletes és Shakespeare anyagával is jól gazdálkodott, hiszen amint betértünk vidékről a városba, és találkoztunk a Bob nevű karakterrel, csak úgy záporoztak a régies monológok, amit akár a Globe színház kellős közepén is szavalhattak volna évszázadokkal ezelőtt. Persze csak stílusra. Tartalomra modernizálták és hozzáigazították környezetéhez. A két főhős két-két fontos összetevőt képviselnek. Reeves karaktere itt a IV. Henrik c. darab alapján mintázott tékozló fiú, míg a Phoenix alakította figurát inkább a „kor meleg fiataljának” lehetne leírni, aki az útkeresésben elszenvedett stresszes helyzeteket inkább narkolepsziával tölti, ami jópofa és praktikus vonás is volt, mert ezzel lehetett epizódokra szedni a művet. Elalvástól elalvásig. Eme a két, egyébként férfi prostituált szereplő együttes útját láthatjuk kb. másfél órán keresztül, amiben van öröm, bánat, szex…férfi-női, majd a szétválás. Mondhatni road movie, de nekem inkább egy életérzés-movie ha lenne ilyen alkategória. Hogy mi volt vele a bajom? Az, hogy engem nem fogott meg. Nem a tartalmával és nem az összetevőkkel volt a gondom, hanem, hogy számomra ezek együttesen nem működtek. Szerintem ez egy kicsit túlértékelt film. A meleg filmek egyik legfontosabb képviselőjének tartják és ennek az okát sem értem, mert ezt a szempontot sem láttam túl erősen bemutatni és eleve a nagy kontrasztok az út állomásai között sem csapódott le bennem úgy, mintha egy egész és tökéletes filmet néznék. Mai szemmel, természetesen abszolút szubjektíven megítélve az Otthonom Idahonak kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. Vagy csak az én lelkem és ízlésem van másra hangolva, pedig szeretem az indie-ket……csak Van Santot nem. Még sosem találkozott kettőnk ízlése, de nem adom fel a reményt. |
2015-07-05 16:58.41 |
Otthonom, Idaho (1991), 3* |
2015-07-05 09:24.54 |
Ez a film pontosan azért rossz, amiért a többi remake: Meseautó is, az Egy bolond százat csinál és az Egy szoknya egy nadrág is.
Olyan korszakot próbálnak visszahozni a modern korba, ami visszahozhatatlan. A 90-es, 2000-res években már nem röhögünk ilyen a polgári társadalom poénjain, már túlléptünk a fénykorukat élő varieté hagyományok viccein, és már nincsenek kifejezetten erre szakosodott színészeink sem, mint Kabos vagy Latyi. És ez egy természetes folyamat volt. Jött a munkás társadalom, majd a nyugati típusú társadalom...nem is értem, hogy hogy akarták mindebbe átültetni ezeket a régi értékeket. Mert persze, ezek a filmek régen sikeresek voltak, de talán mert a korszak tipikus filmjei voltak és azokhoz a nézőkhöz szóltak, akik benne éltek. De az új verziók inkább abból álltak, hogy mindez mennyire irreálisnak tűnik vissza a vászonról, mekkora mennyiségű ripacskodást erőltetnek bele, és milyen remek színészeket tudnak összeszedni, hogy aztán úgy égjen a pofájuk, mintha kályhára hajoltak volna. És a vicc az, hogy ezt sikerült négy alkalommal is elsütni. |
2015-07-04 16:29.09 |
Csak azzal az egy különbséggel, hogy a körötte lévő füstök és gonoszságok színe szerintem nem zöld lenne :D :D :D |
2015-07-04 15:36.34 |
Most már néhány történelmi tapasztalattal is újranéztem ezt a mesét. Még mindig varázslatos, főként zeneileg és mint már ugye korábbról sikeresen megtanultam, hogy ez nem Disney-mese, akár Disney utánzatnak is betudhatjuk, mert ugyanaz a formula köszön vissza itt is, de hajszálpontosan.
Nagyon jó volt látni az alkotók tartózkodását a súlyosabb történeti alakoktól. Azért remélem mind tudjuk, hogy a Romanovok pusztulását nem Raszputyin okozta. Ő azért jelentősen korábban halt meg, mint ahogy a dolgok válságosra fordultak Pétervárott. De igen.....ha el akarták az alkotók kerülni a politizálást, nem démonizálhatták azért mégsem Lenint. A világ már kilépett a hidegháborúból és propagandára semmi szükség nem volt, pedig történelmileg így lett volna pontos. Viszont Raszputin is egy visszataszító, való életben is démoni ember volt, aki kapcsolatba lépett az uralkodó családdal, így kapóra jött. De a sötét varázsló Lenin, na az egy látvány lett volna, kár a kihagyott ziccerért. :) |
2015-07-04 15:14.11 |
"Nem reális ez a film,és éppen ezért is voltak jók a régebbi filmek."
He? |
2015-07-03 23:11.14 |
Ennek szerintem nagy a valószínűsége. Még senki sem vitte el egyszerre a legjobb filmet és a legjobb animációsfilmet, de ha most ez történne, én elégedetten bólogatnék. |
2015-07-03 23:08.41 |
Pontosan ezt akartam ide írni, hogy mi értelme volt annak, hogy Udo Kiernek Cserhalmi kölcsönözte a hangját, Cserhalminak meg Garas. Nem lett volna egyszerűbb megcserélve (még akkor is ha Garas nem nagyon illik Udohoz) |
2015-07-01 17:23.36 |
Hová gondolsz. Ő Langelus, aki már 12 évesen diplomázott az ELTE összes szakán :)
Csak azért ajánlotta gyerekeknek, hogy így jelezze, hogy mennyivel magasabbra veti a tekintetét. Mint mindig. |