Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Láttam a fényt - Film4, 21:45 |
Közellenségek - HBO, 21:55 |
Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
A biztonság záloga - TV2, 23:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Tisztítótűz - Vélemények |
Kiút (sorozat) - Vélemények |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Longlegs - A rém |
Montserrat Carulla |
2016-02-19 19:09.33 |
A szoba (2015), 5* |
2016-02-18 23:54.01 |
Na jól van, látom lejjebb is filmszakos kollégák vannak, mert ritkán nézi ezt meg valaki önszántából. Jobb, ha kötelezőként feladják :D
Valóban egy fokkal jobban tudod értelmezni az emberi elme eme végtermékét, ha van mellette egy kontextus, amit már beléd vertek. A 60-as évek végi baloldali diákmozgalmak igencsak megkutyulták az akkori általános felfogást az értékrendektől. Elitellenesek lettek, államellenesek, de legfőképpen minden bevett idea ellen lázadoztak. Maot, Sztálint, Lenint, Marxot kezdtek el olvasni nyugaton is, mert az eddig megszilárdult lelki egyensúlyt a közelgő vietnámi háború, a merényletek, a hidegháború felforrósodása kibillentette és az emberek próbáltak alternatívákat keresni...és hogy, hogy nem a másik oldal dogmáiban találták meg. Persze ők nem tudták, hogy ezek diktatórikus keretek között milyen körülményeket teremtettek a Fal innenső oldalán, de azért biztos, ami biztos intellektuális és fizikai lázongásokba is kezdtek egyaránt. A Sweet movie ennek a trendnek az egyik kései kivetülése, mikor már ismételten megszilárdult a korábbi hatalom, ami sikeresen visszaszorította a hippiket és a baloldali gondolkozókat (akik később radikalizálódtak). Ezért kellett még erősebben odavágni, és mint ilyen, minden porcikájában botránkoztatni akart. De hogy is néz ki ez a film? Inkább hogy nem! Nincs narratíva, ehelyett minden tabu témát kiforgat apróbb szekvenciákban. A fogyasztói társadalom, az ideológia, az emberrel való bánásmód, a gyerekkel való bánásmód, a freudi pszichoanalízis alapjai, a társadalmi osztályok, és úgy eleve a kapitalista "züllés" mind mind megkapja a maga görbetükrét a világ legízléstelenebb, gusztustalanabb, aberráltabb módján. Mert minél grafikusabban ábrázolunk, az annál hatásosabb. Makavejev is ezt gondolhatta, és szerintem azt is, hogy ennek muszáj ezt az undort kiváltania. Ezért is furcsállom, hogy valaki szemrebbenés nélkül megadja rá a maximális pontot. A negatív értékelés elérése lehetett itt a cél, mert az elrettentés is tanít és az is emlékezetessé tesz, márpedig egy polgárpukkasztó kritika arra hivatott, hogy utálatot váltson ki belőlünk. Ezért sem ítélem meg az itteni értékeléseket. Erre a filmre nincs is jó skála. Én ilyenkor egy baráti 3-ast adok, hogy mindenki kielégüljön, de nincs is értelme itt értékelgetni. Amitől ez a film fáj és undorító, az alattam szépen össze van szedve. Hányás, nudizmus, szex, szarás, gyermekmolesztálás, rengeteg édesség (az a sok cukor így távolról is diabéteszt okozott nálam), gore jelenetek, pisálás, és se eleje, se vége szekvenciák. Művészfilm at its best. Méghozzá egy olyan, amit nem lehet jó szívvel ajánlani senkinek. Úgyhogy ne is nézze meg olyan ember, akinek nincs feladva házinak. |
2016-02-18 23:29.48 |
Sweet movie (1974)
Haha, nem találták fel még azt a skálát, amin értékelni lehetne ezt a filmet :D |
2016-02-16 00:08.21 |
A kém, aki szeretett engem (1977), 4* |
2016-02-15 18:09.15 |
Nagyon kiváló választás! És egyetértek, ez a film és a Hét szamuráj áll Kurosawa filmográfiájának tetején. |
2016-02-13 23:10.15 |
Ki mondta, hogy fennakadtam rajta. Épp azt magyaráztam, hogy ez miért érthető. Olvass vissza. |
2016-02-13 22:58.55 |
Akkor most álljon itt egy olyan ember véleménye, aki meg is nézte a filmet és nem csak a levegőbe köpköd.
Hova tagadjam. Én sem vagyok nagy rajongója a menekült témának, és igen nekem sem jó azt látni, hogy az az Európa, amit egykor ismertünk a legdrasztikusabb változása felé halad hónapról hónapra ahogy a harmadik világ tömegei elárasztják. De ha ki tudnak belőle emelni egy olyan szeletet, amit el tudnak adni élvezetesen, akkor az ellen semmi kifogásom. A Dheepan egy idéző jelbe tett családról szól, méghozzá azért tettük idéző jelbe, mert ők egy furfangos módon szöktek a Srí Lanka-i pokolból Franciaországba: összeállt egy idegen nő, férfi, és lány a papírok érvényessége kedvéért. No de a franciáknál sem arany az élet, mert egy elég lepukkadt migráns-blokkban kapnak szállást és munkát, mondhatni a gettónak is egy lehangoltabb részén. Itt próbálnak beilleszkedni és megküzdeni az elemekkel - ez esetben a körülöttük élő gangekkel. Elsőre ez egy kemény diónak tűnik, de egyáltalán nem lepi el az érvágós tragikum. Inkább kicsit lassúbb folyású, hangulatváltós, ami folyamatosan fokozódik, egészen egy brutális katarzisig. Nagyon tetszett ez a gettós minivilág, amiben mozogtak főszereplőink, és tetszett az is, hogy a bőrszínskála minden elemét láthattuk, mondhatnánk úgy is, hogy "Franciaország 50 árnyalatát". A 3 főszereplő nem volt ugyan zseniális, de kielégítően korrektek voltak, főként a férfi (le nem írom a nevét). Nem is tudom, hogy errefele nyugaton láttunk-e már ilyen dél-indiai, srí lanka-i színészekkel és karakterekkel készült filmet, szerintem nem. Így kuriózumként is hatott egy kicsit a Dheepan. Egynek jó volt és tudom ajánlani. Nyugi, nem propagandamű, nem lesz senki sem migránsimádó tőle, ha valaki ettől tartana. |
2016-02-13 22:41.06 |
Dheepan - Egy menekült története (2015), 4*
Samba (2014), 4* Az ígéret földje (2013), 4* |
2016-02-13 22:39.19 |
Szóval most ugyanazt leírtad, mint én, csak költőibben. Áhá.
Nem azt mondom, hogy még sosem készült amerikai film a keleti frontról, de azért nem tudnék sorfalat állítani belőlük. |
2016-02-08 09:10.29 |
Sajnos az ilyen típusú oknyomozós filmeknél mindig fennáll a lehetőség, hogy a fantasztikus téma ellenére is lassú folyású, akadozó filmet kapunk. Ezeket nem lehet annyi akcióval megtölteni, itt egyedül a téma göngyölítése az, ami felfokozhatja a hangulatot, vagy sem.
És mint ilyen, a Spotlight egy szerencsésebb eset, mert a katolikus egyház ilyen szintű farbarúgása egy nagyon hálás, izgalmas, botrányos téma, amire szerintem mindenki kíváncsi. Egy bostoni lap néhány pap vádolásából az egész rendszer vádolásába csap át, ami egy életre beizzította az egyházról alkotott előítéleteinket és sztereotípiáinkat. De nem csak az a szomorú, hogy ez a világban a katolikusoknál egyedülálló, hanem az is, hogy ezt ők is tudták és hosszú-hosszú évekig takargatták a nyilvánosság elöl - ezzel is bűnrészességet vállalva. Ez gondolom nagyon fáj a mélyen hívő embereknek, és ezt meg is lehet érteni. Ahogy a filmből is jól kivehető volt, ez nem csak a gyermeki lelkek megnyomorodásával, de sokszor a teljes elpusztításával is járt, különösen egy olyan országban, ahol ilyen nagy hangsúlyt kap a vallás. Nálunk biztosan nem lehetett volna ekkora sztorit kerekíteni belőle, mert az USA-hoz képest itthon csak pislákol ez a felekezet. Visszatérve a kivitelezésre: olyan sok kivetnivalóm azért nem volt. Telitalálat a casting, bár senki sem szobrot érdemlően teljesített. Mondjuk itt kollektíve dolgoztak a színészek, nem volt különösebb főszereplő és megvilágított személy. A filmzene nekem annyira nem illett a filmhez, olyan amatőrnek tűnt, de minden más jó lett, még annak ellenére is, hogy a helyenkénti akadozást ez a mű sem tudta kikerülni. Egyszer nézős, de annak nagyon jó. (Szobrot nem hiszem, hogy fog kapni, és nem a téma miatt) |
2016-02-08 08:28.26 |
Spotlight (2016), 4* |
2016-02-06 08:30.57 |
007 - GoldenEye, 4* |
2016-02-05 10:02.06 |
Na végre valaki, akit szintén zavart a kameramunka. Én is emiatt húztam le. |
2016-02-04 16:50.49 |
007 - A Holnap markában (1997), 3* |
2016-02-03 09:33.34 |
* kitölteniük az űrt... |
2016-02-03 09:32.11 |
Mit is mondhatnék, amit előttem még nem mondott senki...
Szegény Spectre is a páros számú Craig-es Bond filmek közé tartozik, melyek ezek szerint nem születtek szerencsés csillagzat alatt. Ezeknek kell kitölteniük az előző nagyon jó részek után, és meg kell próbálniuk rákontrázni. Ami már másodjára nem jön össze (a Quantum csendje ugyanez a történet). Nem volt igazából sok komoly bajom a Spectre-rel, csupán annyi, hogy napokon belül el fogom felejteni, hogy mit láttam. Kevéske történet; eltúlzott - vagy éppen gyenge, de igen ritkán középutat eltaláló akciójelenetek; és sajnos Christoph Waltz személyében nem köszönthetünk valami emlékezetes főgonoszt (aki nem mellesleg a Bond filmek egyik legmarkánsabbját alakítaná). Egyedül az tetszett igazán ebben a részben, hogy Ralph Fiennes és Ben Whishaw is többet "dolgozott" benne, mint korábban, illetve az, hogy Mr. White szerepkörét is méltón lezártuk. Bár nem tudom, hogy mit gondoljak Sam Mendes azon húzásáról, hogy a Bondból is univerzumot faragott, mint mostanában a képregényklánok teszik, ettől eltekintve jó volt látni az eddig letudott négy film visszatérő elemeit. (mondjuk nem tudom, hogy ezt eredetileg is lezárásnak tervezte, mert úgy tűnt. Onnantól kezdve meg nem is volt kérdés, hogy ezután lelépett a rendezői székből) És mivel Mr. White a 4-ből 3-ban feltűnt, nem volt rossz ötlet az, hogy belementünk az ő vonalába. Mondjuk a dán színész francia lánya (Miért?) nem volt éppen a legemlékezetesebb Bond-girl...de nem is irritált, inkább olyan kellemesen közepesen semmilyen volt. De ez majdnem minden aspektusára igaz az alkotásnak. Egy kivétel ez alól a technikai megvalósítás. Nagyszerű felvételek, nagyszerű kameramunka, egyszóval igen igényes volt. Bárcsak a forgatókönyv is ilyen lett volna. 10/6. Semmi több. |
2016-02-03 09:14.53 |
Spectre (2015), 3* |
2016-02-01 01:41.59 |
Sőt, ez az egyike azon nagyon nagyon nagyon kevés szériáknak, ahol szerintem a 4 részből egyiket sem érheti sok panasz. Ritka pazar munka ennyi éven át az alkotóktól. Szerethető, badass, nem ismétli kínosan magát sem a sztori, sem a karakterek, és nagyon jó végignézni szereplőink fejlődését, hozzátartozóik korosodását, és az akciók úgy néznek ki, ahogy ma ki szeretnének nézni egyes akciófilmekben, mindezt CGI nélkül.
Richard Donner felé jár a kalapemelés. |
2016-02-01 01:38.05 |
Professzor IMDB, Mint bejáró ember, kikérem magamnak, hogy nem volt szükség a négyes metróra. Az röpít el engem a belvárosba leghamarabb.
Megindokolnád, hogy miért tartod ezt olyan rossz résznek? |
2016-01-31 10:28.51 |
Én szimplán azért nem írtam, mert egy film alapján nem szeretek senkit sem becsmérelni. Bár olyan feje van, hogy valószínűleg később sem fogom megszeretni :) |
2016-01-31 10:25.03 |
Az amerikaiak arról csinálnak filmet, amit jobban szeret a felvevőpiac. És ők magasról tesznek a keleti frontra. Sajnos így működik ez az ipar. Ha ezt a témát fel akarjuk dolgozni, azt magunknak kell csinálni, amit majd vagy díjaznak ők is, vagy nem. Viszont ha előállunk valami egyedülálló művel, nemcsak, hogy terjesztik, de már remake-elik is. Ez a világ ilyen manapság.
Egyébként egyre több külföldi témához nyúlnak ettől eltekintve, de azok is inkább a bulvárosabbak, még ha történelemről is van szó. |
2016-01-30 21:59.34 |
Jó, hát persze egyfelé mutat minden Holocaust film, hiszen egy azon történelmi esemény köré épülnek. Ettől eltekintve mindig lehet új perspektívában láttatni. A csíkos pizsamás fiú is egy érdekes perspektíva volt, a "Bent" című film is, ahol a homoszexuálisok haláltáborba zárásáról volt szó, és ez is egy eddig még fel nem dolgozott közösség, a sonderkommando.
Persze az is igaz, hogy annyi sztoriképes esemény áll még feldolgozatlanul, sőt, még magából a második világháborúból is lehetne új sztorikat kiszedni, a holokauszt meg népes filmanyaggal rendelkezik már. De hisz tudjuk, hogy ebben több üzleti lehetőség is van. |
2016-01-30 21:51.10 |
Ez szép volt, egyetértek. |
2016-01-30 01:55.24 |
(Elkerülhetetlen SPOILER a láthatáron)
Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy értékelek egy filmet – jelen esetben 4-re – majd napokig nem megy ki a fejemből, olyan hatással volt rám, és aztán visszajövök, és feljebb tolom a pontjait. Kurosawa-san hiába csinált már többször is olyan filmet, mely se nem szamuráj, se nem japán monda vagy történelmi témájú, de ez a film mindegyik közül kiragyog. Meghatározhatatlan belső ereje van, ami több komponensből született egyszerre, és muszáj sorra venni őket. Az első és legfontosabb maga a történet. Nem ez az első film, ahol olyan embereket látunk, akik a halál torkában világosodnak meg, és a hátra lévő idejükben próbálják magukat és céljukat megtalálni az életben. De talán egy általam eddig látott történetben sem volt ez a főhős ennyire szánalmas, és ennyire kisember. Watanabe karaktere már önmagában tragikus. A munkája monoton, unalmas; a fiában nincs meg iránta a kellő tisztelet; a felesége meghalt; már évek óta úgy él, hogy csak egyetlen egy eredményt tud felmutatni: sosem késik el a munkájából. A hivatalnokok ilyesféle szánalmas vergődéseiről egy halom orosz irodalom született már, kezdve Gogoltól Csehovig, és Tolsztoj Ivan Iljicse még erősebben reflektál a mi történetünkre, így feltételezek egy ilyesféle inspirációt. Ami Kuroszavától nem is lenne meglepő, hisz feldolgozta a Félkegyelműt is Dosztojevszkijtól. Jól illeszkedik ez az anyag az akkori poszt-háborús Japánba, ahol a bürokrácia erősen jelen volt. És itt adjunk Kurosawa írói nagyságának is egy simogatást, mert kiválóan kidolgozott minden apróságot. Szóval Watanabe a film elején rájön, hogy gyomorrákja van, és maximum egy fél éve lehet hátra. Ekkor aztán próbálja valahogy másképp tölteni utolsó heteit iszogat, mulat, költekezik...de csak tapasztalatokat szerez, nagy örömöt nem. Majd megtalálja azt, ami eddig hiányzott neki: egy lány vidámsága és életszeretete húzza ki őt a melankóliájából, ami majd még egy jó tettre fogja sarkallni – egyébként nagyon jópofa volt így összekötni a film elejét és végét – egy játszóteret fog felépíteni a dühös anyáknak. Klisésnek hangozhat, de Kurosawa úgy ugorja át a klisés helyzeteket, hogy egyáltalán nem rak bele pátoszt, és a szentimentalizmusból is csak annyit kap a film, amennyit kötelező, de semmi többet. Ez persze nem csak a rendezői munkán múlott, hanem a színészén is, a film szívén-lelkén, Takashi Shimurán. No igen, Shimura úr volt a nagy direktor igazi kaméleonja. Még sosem láttam két ugyanolyan szerepet tőle, pedig már tempósan gyűröm lefelé a Kurosawa műveket. Éppen emiatt kicsit rosszul is esik, hogy őt alig említik a rendezővel kapcsolatban, Mifune tényleg ún. „kilökte” őt egy idő után a reflektorfényből a dominanciájával és a karizmájával, és vált az alkotó hozzánőtt társává. Shimura nagyságát csak a nagy fanoktól hallottam eddig elismerni, és azoktól, akik a japán filmgyártásban otthonosan mozognak és sűrűn összefutottak vele. Illetve a New York Timestól, aki 52-ben ezt a filmet látván úgy beszélt róla, mint a „jelenlegi legjobb színészről a világon”, és ez nem kis dolog. Ez a film is ékes bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas képességei voltak, mert Mifunéval ezt nem lehetett volna eljátszatni. Az Ikiru egy első osztályú karakterdráma, ami egy rákos ember szemén keresztül láttatja az akkori japán egész atmoszféráját. Az amerikai hatástól kezdve a bürokratikus rendszeren át a mindennapi élet apró nehézségeiig és örömeiig. Mindezt egy rendezőzseni tollából, aki megint alkotott nekünk nem kevés legendás jelenetet, melynek talán legemblematikusabbja a hintajelenet, ahol Watanabe a saját mondhatni „témáját” énekelte. Továbbá Shimura minden rezdülése/érzelme/kifejezése volt az, ami igazán a kezében tartotta az egész művet. De milyen kezek voltak ezek! Hát 10/10-esek. U.I.: Egy dolog miatt adtam először négyest. Nagyon kiejtett a ritmusból az a szekvencia, mikor a megemlékezésen elmesélik az ismerősök az utolsó emléküket róla. Az arányok nem voltak jók. Túl sokat mutatták őket az emlékek ellenében, és néha tényleg csak időt húztak velük. |
2016-01-28 18:51.33 |
David Irving kissé részrehajló a témában :))
Azért tegyük hozzá. Ettől eltekintve a Goebbels könyve kiváló volt. |
2016-01-24 23:12.10 |
[link] Ez lemaradt |
2016-01-24 23:11.41 |
A részeg angyal (1948)....nem tudom miért nincs egy csomó Kuroszava film jegyezve itt, de végülis mindegy... |
2016-01-24 23:07.51 |
Nem, de a szinopszisa alapján remélem jó lesz. |
2016-01-24 22:37.45 |
De itt belemegyünk a 30-as évekbe is, ha jól tudom valahol a hosszú kések éjszakájáig megy a történet. És Modine, valamint Schreiber sem volt valami izgalmas történetszál, így akárki lehetett volna helyettük a mellékszálak középpontjában.
Goebbels egyébként nagyon izgalmas figura volt a 20-as évek közepétől ebben az időszakban. A Berlin gauleiterkedése nemcsak egy titulust, de egy évekig tartó küzdelmet is hozott neki Berlinben, ami akár egy külön filmet is megérne. Mondjuk a másik kettőről nekem is nagyjából csak ennyi információm van, igaz őket még nem is tanulmányoztam bővebben. |
2016-01-23 20:35.36 |
Egyet kell értenem az alattam véleményezők többségével, ami a film hosszának érzetét illeti, de nem mehetek el amellett sem, hogy dicsérjek egy kivételesen nagyszerű rendezői és színészi teljesítményt.
A Revenant egy nagyon nagyon fájdalmas moziélmény volt. Sajnos nagy hibája volt a filmnek, hogy Leonardo DiCaprio lassú szenvedéssorozata már kb. az első 20 perctől jelen volt, de lehet az első 15-től inkább...és gyakorlatilag a film további részét egy merő gyomorfekélyben kellett továbbnézni. Annak ellenére, hogy mindezt egy nagyszerű operatőri munka és az észak-amerikai tajga bámulatos világa kísérte végig, sajnos annyira realisztikusan fájdalmas volt, hogy számomra sem volt egy jó moziélmény. Medvetámadás, húscafatok leválása, csonttörés, fagyás, szúrás, lövés.....gyakorlatilag kiveséztünk minden olyan lehetőséget, amitől egy ember a halálán lehet, és DiCaprio mindezt nagyjából egyszerre érezte a bőrén, és olyan látványosan tette mindezt, hogy vele éreztünk. Ezt 2 és fél óráig amúgy sem lehet bírni, főleg ha Inarritu mindent elkövet ahhoz, hogy ezt tovább húzza a töltelék jelenetek tömegével. Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nem semmi igaz történet, és mint rendezés, mint színészi energiák belefeccölése szempontjából ez aztán egy nehéz film volt. Abszolút elismerendő a beleölt munka mennyisége és minősége. Leonardo DiCaprio megérdemli érte a szobrot, mert azért keményen megdolgozott érte.....bár.....ha valami drámaibb alakítás is lett volna az idén, inkább annak ítélném, de nem volt erős évünk. Inarritutól szintén nem sajnálom el, bár én idén inkább George Millerre és filmjére szavaznék (aminek esélye nem sok). De kedves direktor úr...megvághattad volna jobban is ezt a filmet. Másfél óra is bőven elég lett volna. Csak a minőség és az erős munka miatt 4*, de többször biztosan nem nézem meg. |