Mit is mondhatnék, amit előttem még nem mondott senki...

Szegény Spectre is a páros számú Craig-es Bond filmek közé tartozik, melyek ezek szerint nem születtek szerencsés csillagzat alatt. Ezeknek kell kitölteniük az előző nagyon jó részek után, és meg kell próbálniuk rákontrázni. Ami már másodjára nem jön össze (a Quantum csendje ugyanez a történet). Nem volt igazából sok komoly bajom a Spectre-rel, csupán annyi, hogy napokon belül el fogom felejteni, hogy mit láttam. Kevéske történet; eltúlzott - vagy éppen gyenge, de igen ritkán középutat eltaláló akciójelenetek; és sajnos Christoph Waltz személyében nem köszönthetünk valami emlékezetes főgonoszt (aki nem mellesleg a Bond filmek egyik legmarkánsabbját alakítaná). Egyedül az tetszett igazán ebben a részben, hogy Ralph Fiennes és Ben Whishaw is többet "dolgozott" benne, mint korábban, illetve az, hogy Mr. White szerepkörét is méltón lezártuk.

Bár nem tudom, hogy mit gondoljak Sam Mendes azon húzásáról, hogy a Bondból is univerzumot faragott, mint mostanában a képregényklánok teszik, ettől eltekintve jó volt látni az eddig letudott négy film visszatérő elemeit. (mondjuk nem tudom, hogy ezt eredetileg is lezárásnak tervezte, mert úgy tűnt. Onnantól kezdve meg nem is volt kérdés, hogy ezután lelépett a rendezői székből) És mivel Mr. White a 4-ből 3-ban feltűnt, nem volt rossz ötlet az, hogy belementünk az ő vonalába. Mondjuk a dán színész francia lánya (Miért?) nem volt éppen a legemlékezetesebb Bond-girl...de nem is irritált, inkább olyan kellemesen közepesen semmilyen volt. De ez majdnem minden aspektusára igaz az alkotásnak. Egy kivétel ez alól a technikai megvalósítás. Nagyszerű felvételek, nagyszerű kameramunka, egyszóval igen igényes volt. Bárcsak a forgatókönyv is ilyen lett volna.

10/6. Semmi több.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-02-03 09:14.53

Spectre (2015), 3*

Halálos fegyver 4. - Vélemények

2016-02-01 01:41.59

Sőt, ez az egyike azon nagyon nagyon nagyon kevés szériáknak, ahol szerintem a 4 részből egyiket sem érheti sok panasz. Ritka pazar munka ennyi éven át az alkotóktól. Szerethető, badass, nem ismétli kínosan magát sem a sztori, sem a karakterek, és nagyon jó végignézni szereplőink fejlődését, hozzátartozóik korosodását, és az akciók úgy néznek ki, ahogy ma ki szeretnének nézni egyes akciófilmekben, mindezt CGI nélkül.
Richard Donner felé jár a kalapemelés.

2016-02-01 01:38.05

Professzor IMDB, Mint bejáró ember, kikérem magamnak, hogy nem volt szükség a négyes metróra. Az röpít el engem a belvárosba leghamarabb.

Megindokolnád, hogy miért tartod ezt olyan rossz résznek?

Röhrig Géza - Vélemények

2016-01-31 10:28.51

Én szimplán azért nem írtam, mert egy film alapján nem szeretek senkit sem becsmérelni. Bár olyan feje van, hogy valószínűleg később sem fogom megszeretni :)

Saul fia - Vélemények

2016-01-31 10:25.03

Az amerikaiak arról csinálnak filmet, amit jobban szeret a felvevőpiac. És ők magasról tesznek a keleti frontra. Sajnos így működik ez az ipar. Ha ezt a témát fel akarjuk dolgozni, azt magunknak kell csinálni, amit majd vagy díjaznak ők is, vagy nem. Viszont ha előállunk valami egyedülálló művel, nemcsak, hogy terjesztik, de már remake-elik is. Ez a világ ilyen manapság.
Egyébként egyre több külföldi témához nyúlnak ettől eltekintve, de azok is inkább a bulvárosabbak, még ha történelemről is van szó.

2016-01-30 21:59.34

Jó, hát persze egyfelé mutat minden Holocaust film, hiszen egy azon történelmi esemény köré épülnek. Ettől eltekintve mindig lehet új perspektívában láttatni. A csíkos pizsamás fiú is egy érdekes perspektíva volt, a "Bent" című film is, ahol a homoszexuálisok haláltáborba zárásáról volt szó, és ez is egy eddig még fel nem dolgozott közösség, a sonderkommando.

Persze az is igaz, hogy annyi sztoriképes esemény áll még feldolgozatlanul, sőt, még magából a második világháborúból is lehetne új sztorikat kiszedni, a holokauszt meg népes filmanyaggal rendelkezik már. De hisz tudjuk, hogy ebben több üzleti lehetőség is van.

2016-01-30 21:51.10

Ez szép volt, egyetértek.

Élni (1952) - Vélemények

2016-01-30 01:55.24

(Elkerülhetetlen SPOILER a láthatáron)

Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy értékelek egy filmet – jelen esetben 4-re – majd napokig nem megy ki a fejemből, olyan hatással volt rám, és aztán visszajövök, és feljebb tolom a pontjait.
Kurosawa-san hiába csinált már többször is olyan filmet, mely se nem szamuráj, se nem japán monda vagy történelmi témájú, de ez a film mindegyik közül kiragyog. Meghatározhatatlan belső ereje van, ami több komponensből született egyszerre, és muszáj sorra venni őket.
Az első és legfontosabb maga a történet. Nem ez az első film, ahol olyan embereket látunk, akik a halál torkában világosodnak meg, és a hátra lévő idejükben próbálják magukat és céljukat megtalálni az életben. De talán egy általam eddig látott történetben sem volt ez a főhős ennyire szánalmas, és ennyire kisember. Watanabe karaktere már önmagában tragikus. A munkája monoton, unalmas; a fiában nincs meg iránta a kellő tisztelet; a felesége meghalt; már évek óta úgy él, hogy csak egyetlen egy eredményt tud felmutatni: sosem késik el a munkájából. A hivatalnokok ilyesféle szánalmas vergődéseiről egy halom orosz irodalom született már, kezdve Gogoltól Csehovig, és Tolsztoj Ivan Iljicse még erősebben reflektál a mi történetünkre, így feltételezek egy ilyesféle inspirációt. Ami Kuroszavától nem is lenne meglepő, hisz feldolgozta a Félkegyelműt is Dosztojevszkijtól. Jól illeszkedik ez az anyag az akkori poszt-háborús Japánba, ahol a bürokrácia erősen jelen volt. És itt adjunk Kurosawa írói nagyságának is egy simogatást, mert kiválóan kidolgozott minden apróságot.

Szóval Watanabe a film elején rájön, hogy gyomorrákja van, és maximum egy fél éve lehet hátra. Ekkor aztán próbálja valahogy másképp tölteni utolsó heteit iszogat, mulat, költekezik...de csak tapasztalatokat szerez, nagy örömöt nem. Majd megtalálja azt, ami eddig hiányzott neki: egy lány vidámsága és életszeretete húzza ki őt a melankóliájából, ami majd még egy jó tettre fogja sarkallni – egyébként nagyon jópofa volt így összekötni a film elejét és végét – egy játszóteret fog felépíteni a dühös anyáknak.

Klisésnek hangozhat, de Kurosawa úgy ugorja át a klisés helyzeteket, hogy egyáltalán nem rak bele pátoszt, és a szentimentalizmusból is csak annyit kap a film, amennyit kötelező, de semmi többet. Ez persze nem csak a rendezői munkán múlott, hanem a színészén is, a film szívén-lelkén, Takashi Shimurán. No igen, Shimura úr volt a nagy direktor igazi kaméleonja. Még sosem láttam két ugyanolyan szerepet tőle, pedig már tempósan gyűröm lefelé a Kurosawa műveket. Éppen emiatt kicsit rosszul is esik, hogy őt alig említik a rendezővel kapcsolatban, Mifune tényleg ún. „kilökte” őt egy idő után a reflektorfényből a dominanciájával és a karizmájával, és vált az alkotó hozzánőtt társává. Shimura nagyságát csak a nagy fanoktól hallottam eddig elismerni, és azoktól, akik a japán filmgyártásban otthonosan mozognak és sűrűn összefutottak vele. Illetve a New York Timestól, aki 52-ben ezt a filmet látván úgy beszélt róla, mint a „jelenlegi legjobb színészről a világon”, és ez nem kis dolog. Ez a film is ékes bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas képességei voltak, mert Mifunéval ezt nem lehetett volna eljátszatni.

Az Ikiru egy első osztályú karakterdráma, ami egy rákos ember szemén keresztül láttatja az akkori japán egész atmoszféráját. Az amerikai hatástól kezdve a bürokratikus rendszeren át a mindennapi élet apró nehézségeiig és örömeiig. Mindezt egy rendezőzseni tollából, aki megint alkotott nekünk nem kevés legendás jelenetet, melynek talán legemblematikusabbja a hintajelenet, ahol Watanabe a saját mondhatni „témáját” énekelte. Továbbá Shimura minden rezdülése/érzelme/kifejezése volt az, ami igazán a kezében tartotta az egész művet. De milyen kezek voltak ezek! Hát 10/10-esek.

U.I.: Egy dolog miatt adtam először négyest. Nagyon kiejtett a ritmusból az a szekvencia, mikor a megemlékezésen elmesélik az ismerősök az utolsó emléküket róla. Az arányok nem voltak jók. Túl sokat mutatták őket az emlékek ellenében, és néha tényleg csak időt húztak velük.

Saul fia - Vélemények

2016-01-28 18:51.33

David Irving kissé részrehajló a témában :))
Azért tegyük hozzá.

Ettől eltekintve a Goebbels könyve kiváló volt.

Hiányzó filmek a Filmkatalógusról!

2016-01-24 23:12.10

[link]

Ez lemaradt

2016-01-24 23:11.41

A részeg angyal (1948)....nem tudom miért nincs egy csomó Kuroszava film jegyezve itt, de végülis mindegy...

Hitler - A Sátán felemelkedése - Vélemények

2016-01-24 23:07.51

Nem, de a szinopszisa alapján remélem jó lesz.

2016-01-24 22:37.45

De itt belemegyünk a 30-as évekbe is, ha jól tudom valahol a hosszú kések éjszakájáig megy a történet. És Modine, valamint Schreiber sem volt valami izgalmas történetszál, így akárki lehetett volna helyettük a mellékszálak középpontjában.

Goebbels egyébként nagyon izgalmas figura volt a 20-as évek közepétől ebben az időszakban. A Berlin gauleiterkedése nemcsak egy titulust, de egy évekig tartó küzdelmet is hozott neki Berlinben, ami akár egy külön filmet is megérne.
Mondjuk a másik kettőről nekem is nagyjából csak ennyi információm van, igaz őket még nem is tanulmányoztam bővebben.

A visszatérő - Vélemények

2016-01-23 20:35.36

Egyet kell értenem az alattam véleményezők többségével, ami a film hosszának érzetét illeti, de nem mehetek el amellett sem, hogy dicsérjek egy kivételesen nagyszerű rendezői és színészi teljesítményt.

A Revenant egy nagyon nagyon fájdalmas moziélmény volt. Sajnos nagy hibája volt a filmnek, hogy Leonardo DiCaprio lassú szenvedéssorozata már kb. az első 20 perctől jelen volt, de lehet az első 15-től inkább...és gyakorlatilag a film további részét egy merő gyomorfekélyben kellett továbbnézni. Annak ellenére, hogy mindezt egy nagyszerű operatőri munka és az észak-amerikai tajga bámulatos világa kísérte végig, sajnos annyira realisztikusan fájdalmas volt, hogy számomra sem volt egy jó moziélmény. Medvetámadás, húscafatok leválása, csonttörés, fagyás, szúrás, lövés.....gyakorlatilag kiveséztünk minden olyan lehetőséget, amitől egy ember a halálán lehet, és DiCaprio mindezt nagyjából egyszerre érezte a bőrén, és olyan látványosan tette mindezt, hogy vele éreztünk. Ezt 2 és fél óráig amúgy sem lehet bírni, főleg ha Inarritu mindent elkövet ahhoz, hogy ezt tovább húzza a töltelék jelenetek tömegével.
Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nem semmi igaz történet, és mint rendezés, mint színészi energiák belefeccölése szempontjából ez aztán egy nehéz film volt. Abszolút elismerendő a beleölt munka mennyisége és minősége. Leonardo DiCaprio megérdemli érte a szobrot, mert azért keményen megdolgozott érte.....bár.....ha valami drámaibb alakítás is lett volna az idén, inkább annak ítélném, de nem volt erős évünk.
Inarritutól szintén nem sajnálom el, bár én idén inkább George Millerre és filmjére szavaznék (aminek esélye nem sok). De kedves direktor úr...megvághattad volna jobban is ezt a filmet. Másfél óra is bőven elég lett volna.

Csak a minőség és az erős munka miatt 4*, de többször biztosan nem nézem meg.

Hitler - A Sátán felemelkedése - Vélemények

2016-01-23 20:17.39

De lássuk be, azért nem egy olyan anyag az ipse, akire mi kíváncsiak lennénk egy ilyen témájú filmben. Elhiszem, hogy ő fontos ember lehetett, és ha Modine karaktere is létezett, azt is, de......Hess, Göring, Goebbels, Himmler, stb. szerintem érdekesebbek lettek volna, ha rájuk fókuszálnak, persze Hitler mellett.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-01-23 20:15.02

Revenant, 4*

Hitler - A Sátán felemelkedése - Vélemények

2016-01-23 12:31.10

Mióta jobban beleástam magam a témába, már nem tartom olyan jónak ezt a filmet. Azt már korábban is észrevettem, hogy Carlyle egy kicsit túllő a célon (mondjuk az az ember eleve egy őrült), de mikor a közelmúltban újra néztem, most már kicsit komikus is helyenként. Arról nem is beszélve, hogy végig egy rossz atmoszféra volt megteremtve a filmben, amihez még a Cápa, vagy Sikoly gonosz zenéi is odaillenének, olyan negatív feeling lengi át. Lehet, hogy így hatásosabb eladni Hitler életének ezen részét, de nem az én stílusom.

És azt meg sem most, sem régen nem kedveltem, hogy egy totálisan semmilyen karaktert kell végigkövetni, aki lehetséges, hogy valóban létezett, de szerintem 10-ből 10 ember nem Modinera és Schreiberre kíváncsi, hanem Hitler és garnitúrájának kialakulására. A film fele rájuk megy el, sok lehetőséget pazarolva ezzel el. Érdekesebb lett volna, ha inkább Hitler fontosabb embereinek ekkori történetébe lesünk bele, mint ezekbe a noname alakokba.

A 4*-ot azért még megtartom, mert legalább valaki foglalkozott ezzel a történelmi időszakkal, még akkor is, ha elég "nyugati piac" szaga van néha.

A vihar kapujában - Vélemények

2016-01-23 10:40.42

Előre is elnézést kérek a nagy Kurosawa-fanoktól, ha azt mondom, hogy szerintem csinált már ennél szórakoztatóbb filmet is a Mester.

(talán SPOILERES)

Mindazonáltal megértem, hogy gyakorlatilag emiatt a mű miatt vezették be az Oscar-díj rendszerébe a Külföldi film kategóriát. Rendezést tekintve megint csak felülmúlta eddigi önmagát Kurosawa, de mondjuk mikor nem. Gyönyörű és újító kamerakezelését mindenki megirigyelte a tengerentúlon. Ahogy behatolt az erdő mélyére, cikázva a növények között, miközben szubjektív nézőpontba ábrázolta szereplőit, attól mindenki ámult. Sokak szerint ő volt az, aki legelőször tudta lefilmezni úgy a fákat, növényeket és a környezetet, hogy az egy új szintre emelte a tájábrázolást, ha tetszik, életre keltette. És valóban, ez először itt volt megfigyelhető, amit muszáj elismerni a Rashomonnak.
Ezen kívül számos olyan dolgot láthattunk a filmben, ami tipikus rendezői kellék, és sosem nyúl velük mellé: a katarktikus és egyben hangulatmeghatározó esőjelenetek, a színészválasztás (nyilván nem nyúl mellé, hiszen mindig ugyanaz a két ember cipeli ennek súlyát), és az innovatív narratív elemek, mint jelen esetben ez a megcserélt, visszaemlékezős elmesélésmód.
Nekem az volt a gondom ezzel a filmmel, hogy nem volt világos az, amit mondani akart. És nem tudom, hogy én nem figyeltem eléggé, vagy tényleg ez volt Kurosawa szándéka. Az leesett, hogy itt most variációkat hallunk egy gyilkosságra, és rajtunk múlik, hogy melyiknek adunk igazat. Ha jól emlékszem, volt 4-5 verzió. De erre nem kaptunk választ, és nem tudom, hogy egyáltalán fontos-e a válasz, mert a végén olyan bölcseletekbe kezdenek, hogy az szinte már nem is tartozik az eredeti témához.
A másik, ami nekem kicsit szemet szúrt, hogy ez a többi filmjéhez képest sokkal jobban tartotta a színpadi előadásmódot. Néha túlzásokba estek a színészek, lehet szándékos volt ez is (ki tudja), de sokszor kényelmetlen volt nézni a színpadiasságát. Főleg a nő és Mifune részéről. De el lehet nézni, régen ez a stílus még nem ritkán volt jelen a vásznon is, ami gondolom a színházi gyökereknek és a némafilmes múltnak tudható be....gondolom ezekből Japán sem maradt ki.

Egy szó, mint száz. Nagyon jó alkotás ez még így is. Nagyon tetszett az elmesélős szerkezete, mely leginkább az Aranypolgárra emlékeztetett (no nem témájában persze). A nyugati rendezők jó nagy részét inspirálta ez a mű...már akit nem a Hét szamuráj inspirált. Sokan tartják Kurosawa második/elsőszámú legjobbjának....ha majd többet nézek tőle, kiderül számomra is a helyezése.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-01-22 13:53.50

A vihar kapujában (1950), 4*

Mifune Tosiro - Vélemények

2016-01-22 02:04.13

Lehet, hogy egyedül leszek ezzel a véleménnyel, de jobb szerettem Mifunét, amikor már "lenyugodott", azaz kikerült azon korszakából, amikor ő volt mindig a fiatal, vad csődör, aki felváltva kiabál és kardozik. Persze ennél színesebb egyéniség volt, de nagyon ráragadt a szamuráj szerep, ami szinte élete végéig folytatódott, de addigra már egy nyugodt, és bölcs szakaszba öregedett Mifune mester.
És szerintem ez jobban is állt neki, mert csendesebb időszakában sokkal jobban játszott a tekintetével, ami az egyik erőssége is volt.
Bár sosem lett belőle az a fajta "idős, bölcs, visszafogott Morgan Freeman-szerű" színész, mint egykori kollégájából, Takashi Shimurából, de azért ezt megközelítette.
Mindenesetre briliáns ember/színész, és (szerény női véleményem szerint) bitang jól nézett ki.

Saul fia - Vélemények

2016-01-21 23:14.53

Előre láthatóan ez hosszú írás lesz, elnézést is kérek érte, meg ELÉG SPOILERES

Saul fia. A közelmúlt legsikeresebb magyar filmjének igen könnyed díjesője átadóról átadóra már eleve levontatott velem egy kissé elhamarkodott (bár még mindig nem hiszem, hogy teljesen alaptalan) következtetést. Bár már akkor sem akartam magát a filmet bántani, sokkal inkább azt, hogy ez a téma még mindig ennyire meg tudja könnyíteni egy film dolgát. Végül a Golden Globe győzött meg arról, hogy most már magamnak kell meggyőződnöm a film tudásáról, hogy miben más, mint a „többi”.
Őszintén szólva ritkán állok fel ennyire vegyes érzelmekkel egy film után. Hadd legyek én most a fanyalgók között is egy furcsa kivétel: NEM azért nem adtam rá maximális pontot, mert a film alapanyaga annyira megsérti az elveimet – mint ahogy ezt általában a többség teszi. Hanem a LÁTÁSOMAT sértette. Mégis hogy képzelték Nemes Lászlóék, hogy szűk mélységélességben (amikor az előtér fókuszban van, a háttér meg homályos), ugrándozó kézi kamerával, és felirattal megtoldva készítsenek nagyképernyőre egy majd két órás filmet……én 20 perc után majdnem felálltam és otthagytam az egészet, mert éreztem, hogy nemcsak a szemem, de már a fejem is fájt. Mire megszoktam ezt a látványt, már letelt a film háromnegyede, így az, amit a kedves direktor művészi egyediségnek nevezett, nekem inkább egy fizikai kín volt. A „közepes” értékelésem leginkább emiatt alakult ki.

Magára a sztorira számomra egy valami vetett árnyékot: A rendező úr és színészének néhány kommentárja, amit a Golden Globe-os sikerük után olvasgattam. Kétségtelen, hogy elég szégyen az a fogadtatás, ami a saját hazájában érte a filmet. Főleg azért, mert a díj a hazánkat népszerűsíti…igen, azt. Mert Hungary volt mellé írva, de sokan még ezért sem nyelik le saját mellveregetős büszkeségüket, ami elég szomorú. De nem ez most a lényeg, hanem az, hogy erre oly módon kontrázott rá a két említett úr, hogy azt nem tenném ki az ablakba. A Saulhoz mérték a többi holokauszt témájú filmet is és egyértelműen kijelentették, hogy ez az igaz film róla, a többi meg csak délutáni matiné (jó, nem így fogalmaztak) hozzá képest. Csalódtam is egy nagyot bennük. Szerintem nem az alkotók dolga fényezni a saját alkotásukat, és olyanokhoz hasonlítani, amik nem is ugyanabban a perspektívában készültek, hanem a közönségé és a kritikusoké.
Kétségtelen viszont, hogy ez egy zseniális, nagyon egyedi és nagyon erős mű. Minden oldalról, minden szempontból. Még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy most a főhősünket meg akarták velünk szerettetni, vagy utáltatni (mert velem az utóbbi esett meg). Ritkább az, amikor az utálatkeltés egy mű célja, de fordult már elő. De talán még zseniálisabb, ha tényleg ez volt a szándéka. Így kap is valami színt az egész, és nem lesz belőle egy átlagos érvágós holokausztfilm. Ugyanis kedves Saul egy önző féreg volt a film első felétől a legvégéig. Kockára tette társai életét is csak azért, hogy rabbit találjon a fiának, akit így el tud temetni (mintha krízis helyzetben, ahol minden túlélt perc ajándék, ez olyan lényeges lenne). Már az első fél óra után annak szurkoltam, hogy vagy valami náci, vagy valami zsidó verje agyon már meg ezt az embert. Röhrig Géza erre a szerepre tökéletes volt, mert ritkaféle unszimpatikus emberke ő (lehet, hogy csak nekem…sebaj, de vállalom) a fura tekintetétől a repedtfazék hangjáig. Nagyot nevetnék, ha kiderülne, hogy pont ezen tulajdonságok miatt kapta ő a szerepet.

Az operatőri munka számomra értékelhetetlen, mert majdnem szemüveghordásra ítélt, de minden egyéb nagyon profi volt, főleg egy elsőfilmestől. Hangmérnöki munka a csúcson, a színészek eltalálva, bár Saul és színésze kihozták belőlem a mély utálatot, de ezen kívül minden betalált. Tetszett a többnyelvűség…jóval realistábbá vált így, mint a folytonos angolnyelvű verziók. Habár csak időnként nyertem vissza a látásom és tudtam olvasni a szöveget. Nagyon izgalmas és szorongó mozi volt, ahogy el is vártam….és a vég.
Ehhez is fűztek kellemetlen megjegyzéseket az alkotók, amiket inkább nem is értékelnék. „Mert a legtöbb holokausztfilm túlélőfilm, de mi megmutattuk, hogy ez milyen is volt igazából, bla bla bla szenvedés, kín bla bla.” Ez nem igaz, inkább csak nem néztek eléggé széjjel a kategóriában. Én kifejezetten örültem, hogy nem happy end lett vége, mert tényleg nem illett volna a film első másfél órájához….ja és persze mert Saul sem úszta meg. VÉGRE, már órák óta vártam erre.

Ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-01-21 22:26.02

Saul fia

....ehh, nem tudom...legyen egy 3*.

2016-01-20 16:53.03

Élni (1952), 4*

Pokol a Csendes-óceánon - Vélemények

2016-01-19 22:14.54

Nagyon ritka az, amikor minden hibátlan alkotói részről egy filmben, majd egyszer csak úgy dönt a stúdiója, hogy lerántja magával az egészet a mélyre, csak azért, mert 1-2 embernek "odafönt" nem tetszett a vége. Itt is így történt.
Gyakorlatilag semmi különösebb oka nem volt sem a kritikusoknak, sem a közönségnek bántani a filmet, mert a két színész együttes munkája, a táj, és a szórakoztató, kalandos küzdelem a túlélésért minden igényt és ízlést kielégített. Voltak olyan jelenet is, ami később egy az egyben köszönt vissza más amerikai alkotásban.

SPOILER innentől kezdve.
És aztán ott volt a vég. A vég, ami olyan béna lett, hogy azóta is az az első, amit felemlegetnek egy-egy filmről szóló írásban, és elősegítette a film piaci buktáját is. Az eredeti befejezést a stúdió nem találta megfelelőnek (nem tudni, hogy miért. Talán túl fájt nekik azt látni, hogy békében elengedik egymást a főszereplők), levágták egy jelenet közepénél és egy Peter Sellers film robbanását vágták a helyére. És vége. Nem tudni, hogy miért, hogy mi lett velük, sőt, olyan hirtelen jött ez az egész, hogy csak megkukulva figyeltem utána a credits-et. Gyalázatos volt ez az ABC filmstúdiótól, mely aztán megérdemelten fuccsolt be végleg.

Ezen gyakorlatilag mindenki felháborodott, a rendezőt is beleértve. Engem is, mert a film katarzisától fosztottak meg minket. Attól a ponttól, hogy az ellenségekből barátokká vált, majd újra összeszólalkozó katonák hogyan oldották volna meg azt a kis konfliktust a legvégén, és hogyan búcsúztak volna el egymástól és a nézőtől. Csak azok tudják meg, akik youtube-on utána néznek az eredetinek, amit szerencsére megmentettek a DVD kiadásra.

Ettől eltekintve Toshiro Mifune és Lee Marvin munkája bámulatos volt, és ez határozta meg nekem igazán a filmélményt. Mindkét színész ott van a nagyok, sőt, a legnagyobbak között, és két ilyen kalibertől egy másfél órás párharcot nézni maga a gyönyör. Nem is beszélve arról, hogy mindketten tényleg kivették részüket a 2. világháborúból, így autentikusnak is mondhatjuk figuráikat. Tom Hanks Számkivetettje előtt ennek kellett lennie a legjobb szigetes-túlélős alkotásnak, pláne ha belegondolunk abba, hogy a két szereplőnek még arra is kellett figyelnie, hogy nem csak az elemeket kellett legyőzniük, de egymást is le kellett játszaniuk.
10/7.9.....köszönjük ABC a béna befejezést.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2016-01-19 21:44.08

Pokol a Csendes-óceánon (1968), 5*

elejére ... 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk