Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2023-06-06 19:26.20 |
Hamar elfajult a dolog kedves Elvis :D
Itt már a vidéki élet és gyermekáldás lehetősége is sikeresen elhangzott 3 hozzászólás alatt :D Ezigen. Ez nem rossz tempó :D |
2023-06-06 19:25.25 |
Semmi gond.
Nem mondanám, hogy begubózok, csak épp szűkös a baráti kör és egyébként manapság nem olyan könnyű barátkozni. Neten igen, de személyesen már egyre kevésbé, a párválasztásról nem is beszélve. Azért nem panaszkodok 1-2 kérő mindig akad, akik nekem nem az eseteim :D |
2023-06-06 19:23.02 |
Régebben olvastalak, de szerintem én akkor már kifelé jöttem a Filmkat-ról és kicsit kopott már a memóriám :D
40-hez közel? Hol középkorú az még, te? Ne idegesíts :D 42-59 az középkorú, de 40 alatti még fiatal ember, innen még bőven lehet jó irányba terelni egy életet. Szóval jóképű vagy, úgy érzed? :D |
2023-06-06 18:13.59 |
Nem igaz, 2 napja sem kezdtem el ide visszanézni, de máris felajánlod magad nekem :D
Nem is szeretnék egyedülálló anyaként itt lenni egy albérletben, ez csak reményeim szerint egy ideiglenes állomás, de az ember azért 30 évesen kezd elégedetlen lenni az ilyen átmeneti állapotokkal. No és mi akar lenni benned az "extrém"? |
2023-06-06 16:52.25 |
Nos, ez nem én vagyok :D
Küszködő, lassan 30 éves nő, albérletben, sajnos gyerek még nincs, pedig már szeretnék, de egyelőre nincs hozzá másik fél :) Rövidentömören :) |
2023-06-06 16:42.54 |
Hehe, sajnos. Visszamennék abba a korba mikor még folyton itt lógtam és előttem volt még az élet :)
Látom azért sok felnőtt még mindig itt dekkol már 10-13 éve egyfolytában :D |
2023-06-06 16:19.03 |
Méghozzá elég kerek évszám. Innen is veregesse meg a vállát a többi égi játszótárs és kínálják meg egy kis konyakkal :)
A tiszteletére megnézem majd időskori interjúit. Engem azok mindig felrepítenek a fellegekbe, annyira jók. Szeretem a kendőzetlenségét, és ahogy meg tudja az érzéseket szavakkal fogalmazni. Nem is beszélve arról, hogy még a halálfélelméről is milyen őszintén tudott beszélni, ami a régi hírességek interjúiban sosem volt jellemző. |
2023-06-06 16:15.50 |
Én is már csak ritkán nézek fel ide. Egyszerűen filmekre, sorozatokra is alig van időm, nemhogy erről fórumozni:) |
2023-06-05 21:57.17 |
Robert Eggers, az A24 egyik legnagyobb üdvöskéje eddig egy majdnem hibátlan, szépen ívelő rendezőkarriert tudhatott magáénak - egészen eddig a pontig.
Ha megnézzük a korábbi munkáit, kész esztétikai hedonizmus amit láthatunk. A Boszorkány valami egészen új megközelítésű horrort adott a közönségnek, a Világítótorony pedig mint vizuálisan, mint pedig forgatókönyv szempontjából egy egyedi, megismételhetetlen mestermű volt. Nem csoda, hogy ezek után minden szempár az Északit leste, nem kis elvárásokkal. Erre valami olyat kapunk végeredménynek, amit nehezen lehet Eggerssel összeegyeztetni. Vizuálisan nem sok kivetnivaló volt a moziban, ellenben a forgatókönyv A-tól Z-ig hagyott némi kívánnivalót maga után. Kezdjük ott, hogy már a casting is furcsa lett, sőt, nem igazán jó. Mondjuk így. Nicole Kidman, Ethan Hawke és Willem Dafoe feleslegesen beletuszkolt húzónevek voltak, a két úriember 3-5 percet szerepelt és azt sem lehet pozitívnak értékelni, Kidman meg egyenesen rossz volt. Amikor az arcára néztem végig azon agyaltam, hogy plasztikai műtétei miatt az óvatos arckifejezéseivel modorosabbá tette magát a kelleténél, plusz nem illett egyáltalán egy viking közegbe. Skarsgard karaktere mindazonáltal, hogy a többieknél valamelyest jobban alakított egy teljesen érdektelen 2D-s karakter lett. Anya Taylor-Joy pedig pontosan ugyanolyan volt mint az összes többi szerepében. Nem éppen sokoldalú kisasszony. De ami a leginkább irritált, azok a nevetségessé feszített „misztikus” és „barbár” jelenetek voltak, amivel Eggers valami ősi nyersességet próbált beletenni a filmbe, de pont az ellenkező hatást érte el vele, túl soknak bizonyultak, és néha kifejezetten bénának. Gondolok itt például a film első „rituálé” jelenetére. Minősíthetetlen volt. Egyébként ahogy lejjebb is említették, látszott, hogy nem akar ezúttal valami mély pszichológiai és filozófiai drámát elénk rakni Eggers, mint a Világítótorony esetében és ezt el is fogadom, helyette egy modern Conan, a barbárt láthattunk, viking környezetben. Lényeg a lényeg: az egyik legtehetségesebb és szépen felívelő fiatal rendezőről van szó Eggers személyében aki irányában magas volt az elvárás és ugyan a nívót alulról szépen súrolta a látvány és a hangulatteremtés terén, viszont minden más aspektusában mellé lőtt az Északival. |
2023-06-05 21:14.41 |
Százhalombatta mindig ott lesz mint szülői ház, de már egy 4 éve albérletben vagyok Pesten. De a szívem örökké battai lesz :) |
2023-06-05 21:13.50 |
Angelikára gondolsz?
Sosem bukkant fel újra... |
2023-06-05 21:13.05 |
Szia Lector! :)
Nagyon örülök a kedves szavaknak :) Kijöttem már ebből a mélyelemző formámból, bár lehet, hogy csak egy kis gyakorlás kellene és visszazökkennék. Jártam egy kicsit filmszakra is, ott nagyon sokat tágítottak nemcsak a világlátásunkon, hanem, hogy milyen extra dolgokra legyünk figyelmesek ha filmeket nézünk. És ezt egy időben beépítettem a kritikákba, főleg ha magyar filmekről van szó. Majorral egyébként tudok kritikus lenni, főleg mostanság. Látszik, hogy telik az idő és veszítem el a naivitásomat évről évre :D |
2023-03-06 20:20.12 |
Elsodort az élet. Én azon csodálkozom, hogy ennyi ember ennyi éven keresztül kitart. Tavaly, illetve idén volt 10 éve, hogy én annyira aktív voltam itt. Uramisten....
Egyébként Szia! :) |
2023-03-05 23:03.12 |
Bár sokak szerint ez Major magánakciója volt, sokkal valószínűbb szerintem, hogy pártutasításra nem vették őt vissza. Akkor igyekeztek mihamarabb lecserélni a régi, polgári származású ikonokat új, népi származású ikonokra. Ezért is vette kezdetét a régi sztárok gyors elüldözése, illetve vissza nem fogadása. Ebben Jávor személye is benne volt.
Egyébként sziasztok! Megintcsak rég nem néztem errefelé :D |
2021-07-11 21:38.25 |
Igenigen, akartam is írni, hogy azért ennyire rossznak nem tartottam. Csak bátortalannak, mert hiányzott belőle a bátorság. Viszont egész profi munka volt mindettől eltekintve. A színészválasztás, a beállítások, meg igazából az egész koncepció jó volt, illetve lett volna ha a lényegét jobban, erősebb kézzel ragadják meg. Ezért is adtam igazából négyest, mert a mai magyar filmektől még az is nagy szó, ha a technikai részleg annyira rendben van mint ennél a filmnél.
Egyébként teljesen egyet értek veled. Az elmúlt 5 évben volt egy halvány felszálló ága a magyar filmgyártásnak, melynek a Saul fia adta meg a kezdő lökést, sőt, a nagyon popcornos Kincsem talán előbb volt....na ott már látszódott a ráfordítás. A Testről és lélekről volt nekem a csúcs, illetve a Tiszta szívvel, és még rengeteg pótolni valóm van, ami ilyen-olyan okból elment eddig mellettem. Na azért az Ötödik pecsét....nekem az még mindig egy nagyon magas polcon van :) De jó látni azt egyébként, hogy valaki még ennyire ismeri és becsüli a magyar filmeket. :) |
2021-07-08 15:20.13 |
SPOILERVESZÉLY (!!!!!444)
Noha ennyire sok indulattal engem nem telített meg az alkotás, abszolút meg tudom érteni ezt a kielégületlen érzést a filmet követően. A magyar alkotók, legyenek azok színházi vagy filmrendezők, illetve a velük dolgozó írók akármennyire is megtanultak provokatívak lenni az elmúlt évtizedekben (mióta lehet!), mégis ezt a nagyon fontos és jól megragadható (no pun intended) témakört, mint a szexuális zaklatás, egyszerűen képtelenek vagyunk a mai napig normálisan interpretálni. Legalábbis filmen. Alternatív színházban láttam már erre tett kísérletet, méghozzá nem is rosszat, de valahogy a celluloidról ez még mindig igencsak hiányzik. És ezzel bizony a Szép csendben is adósunk maradt. Mégpedig azért, mert szemmel láthatóan Vinterberg direktor úr Vadászatának nyomvonalán elindulva inkább nem foglalt állást a kérdésben. Fukarkodnak képileg megmutatni nekünk a "lényeget", a film szinte befejezetlen marad, és tulajdonképpen több helyen is vét olyan hibát a mű, hogy szándékosan zavarja össze a nézőt abban a folyamatban, hogy mi ítélkezzünk a tanár úr bűnössége vagy ártatlansága felett. Az a jelenet rontotta számomra el az egészet, mikor a fiú szemszögét hátrahagyva hirtelen átvált a jelenet a Tanár úr és a kislány párbeszédére. Itt a kislány hirtelen már tegezi a tanárt és lényegében félig féltékenységjelenetet rendez, félig meddig pedig követeli a tanárt, hogy hagyja abba azt, amit vele csinál, vagy csinálni vél. Konkrétan a film itt elrontotta magát, mert egyrészt ezzel a bizalmi viszonnyal azt sugallja, hogy ez a kapcsolat nemhogy megvan, de konszenzus is van benne, másrészt azt is, hogy ez a lánynak egy kellemetlenséget okoz és azt akarja, hogy berekesszék. Tehát egy jelenetben ad választ mindenre és ez összezavarta innentől kezdve a film eredeti koncepcióját, ami láthatóan a Vadászatot koppintotta (?!) - miszerint egy kislány azt hazudja féltékenységből, hogy a tanár kikezdett vele. Hazugsága a nézőnek egyértelmű volt, és a nézők végig annak drukkoltak, hogy ez a hazugság végül kiderüljön és minden helyreálljon. Itt is ugyanígy indult. A néző nem tudja, hogy pontosan kinél is van az igazság, ezért akarunk Dáviddal együtt tovább nyomozni az ügyben, hisz a film végig csakis az ő szemszögét követi. Majd hopp, jön ez a nagyon furcsa jelenet, és mindent lenulláz, amit eddig felépített, illetve a néző felépített magában. Én fontosnak tartom ennek a témának a feldolgozását, főleg kis hazánkban lenne fontos, mert imádjuk a szőnyeg alá söpörni ezeket a dolgokat. Hihetetlen, amikor látom az interjúkat erről az ügyről és a legnagyobb színházi mogulok csak széttárják a karjukat, hogy ők erről nem is tudtak, meg nem is tudnak ezzel mit kezdeni. Ilyen szempontból valahol ironikus, hogy ennek a filmnek Máté Gábor a főszereplője, aki mint igazgató kb. pont a film készítésének idején kellett, hogy szembesüljön a problémával a saját színházában. Egyébként őt hatalmas dicséret illeti ezért a filmért, mert remek volt benne, ahogy a két fiatal főszereplőt is. Színészileg igazából mindenki nagyon rendben volt, Szamosi Zsófiát kivéve, aki jelen korunk egyik legrosszabb színésznője. Igaz sokan versenyeznek manapság ezért a legrosszabb címért..... Na szóval önmagában jó témaválasztás, az első felében egészen jó felépítése is volt a filmnek, abszolút élvezhető. Az utolsó 25 perc pedig az egészet elvitte.....egyedül a kiváló színészek kompenzálják az embert....hogy ne legyen olyan dühös, mint tisztelendő kolléga :) |
2021-06-13 22:21.46 |
Nagyon-nagyon tetszett a leírásod. Jó perspektívába rakod a Portugált azzal, hogy elemzed a színházi felvételt is, szinte látom magam előtt. Meg azt is, hogy valószínűleg jobban is sikerülhetett összességében, mint a film.
Merthogy valóban nem éreztem, hogy a film visszaadná azt, ami a darabot olyan legendássá tette, hogy évtizedekig legyen műsoron. A film cselekménye tulajdonképpen nem is lényeges. Egy budapesti fiú idetéved, ebbe az isten háta mögötti kis faluba, ahol a szereplők időnként összegyűlnek a helyi kocsmában és láthatjuk miként esnek szét apránként az alkoholizmusban, a kilátástalanságban, de legfőképpen abban a dögunalomban, ami jellemzi ezeket a falvakat. Majd ez a fiú, Bece belezúg a kocsmároslányba és ezzel magára zúdítja a falu bikájának haragját. A problémám ezzel a filmmel pont a lényege, ami egyszerre árul el sok igazságot és egyszerre sarkítja is azt. Ez pedig a magyar falu élete. A mai napig nagyon aktuális téma ez, mert ismét reneszánszát éli a téma a kereskedelmi csatornákon. Ez a fertelmes produkcióktól (pl. Bödörék) egészen az elfogadhatókig (A mi kis falunk) terjedő skálán van jelenleg jelen. Számomra ez azért is problémás, mert megint - mint mindig - egyfajta városi szemlélet érvényesül ezekben az alkotásokban, magyarán ahogyan a pösti úrinépek szemlélik a falusiakat: isznak, tahók, kicsinyesek, bunkók, ostobák, egyszerűek, csőlátásúak, 1000%-ban heterók, gyarlók, de azért gyakorló keresztények és még sorolhatnám. Folyamatosan záporoznak a sztereotípiák, 1-1 karakter általában 1, maximum 2 jellemzővel bír ezek körül, de legtöbbször hiányoznak a hús-vér összetett karakterek. És sajnos a Portugál is ilyen. Szerencsére a sok sztereozípiát valamennyire ellensúlyozza az, hogy nagyon tehetséges színészeink vannak benne, akik igyekeznek tehetségükkel kicsit kiszínezni ezeket a bitang egyszerű szereplőket. Számomra Szirtes Ági, Lengyel Ferenc és Kovács Zsolt (aki mindig mindenben fantasztikus!) kicsit kiemelkedett a tömegből, de Nagy Viktor és Varga Zoltánt is csak dicsérni lehet. Csuja Imre is jó lett volna, de neki a karaktere annyira semmilyen, hogy azon még színezni se lehetett sokat. A film stílusában kísértetiesen emlékeztetett egy Kusturica-filmre, és szerintem nem is véletlenül. Ezt a Balkánt idéző filmzenéből, a kamerakezelésből, no meg persze a középpontban lévő miliőből is le lehetett szűrni. Ekkoriban nagyon nagy kultusza volt a direktornak, szóval ezen nincs mit csodálkozni. De a stílus ellenére rengeteg üresjárat volt a filmben, látszódott rajta végig, hogy ez színpadra íródott, és a színészek vállán volt a teher. A kitöltő részekkel nem tudott mit kezdeni Lukáts Andor. Illetve szemmel láthatóan rengeteg mindent kivágtak, ahogy Semprini is említette, ezt abból szűrtem le, hogy sok nevesebb színész volt felsorolva a stáblistán, akit alig, vagy pedig egyáltalán nem lehetett kiszúrni a filmben. Összességében biztosan a színpadi verziót választanám e helyett, ha újra kéne néznem. Mert ez nem volt teljesen egyben. Plusz ha a magyar falu hangulatába szeretnék kicsit beleszagolni, szerintem akkor sem erre esne az első választásom, bár tény, hogy ennél sokkal sértőbben rosszakat is láttam már. |
2021-06-08 16:20.51 |
Annyira érdekes, hogy Gothár Péternek nincs két ugyanolyan filmje, mégis messziről ordít filmjeiről szerzőjének keze nyoma.
Anélkül, hogy szót ejtenénk arról a sok vízről, mely megkavarodott manapság Gothár Péter körül, érdemes róla megemlíteni, hogy mekkora rendezőzseninek számított egykoron, méghozzá színházi és filmes közegben egyaránt. Ha a 80-as évek magyar filmjeire és azok stílusára gondolok, Gothár sötét valóságábrázolása szinte azonnal beugrik, ami annak köszönhető, hogy eszméletlen jól tudott mindig is hangulatot teremteni, és lelki állapotokat filmre varázsolni – ha kellett mindenféle eszköz bevetésével. Valami sötét, szorongató, fojtogató, néhol nihil, de legtöbbször fénnyel az alagút végén ábrázolta a maga valóságait. Az Idő van ilyen szempontból fontos és emblematikus filmje, és az első közös produkciója Esterházy Péterrel. A másik – egyébként kísértetiesen hasonló atmoszférával rendelkező - filmjét, a Tiszta Amerikát 2 évvel később fogják megalkotni, ami Gothár egyik csúcsműve véleményem szerint a Megáll az idő mellett. Miről is szól ez a film? Nem könnyű erre választ adni tekintve, hogy posztmodern stílust követ a mű. Főként epizódokat, illetve etűdöket láthatunk, melyeknek sokszor nincs is közvetlen összefüggésük egymással, tulajdonképpen álom és vágyszekvenciák sorozatából áll a film, teletűzdelve mindenféle aprósággal, ami szerintem ennek a filmnek a legeslegjobb húzása volt. Morzsákként vannak elszórva jelenetekről jelenetekre az apró gag-ek, szinte percenként kacsint ki Gothár 1-1 dologgal a nézőkre. Ugyan nem éltem 1985-ben, de a filmet elnézve szinte pillanatról pillanatra magamba tudtam szívni az akkori kor lelkiállapotát annak köszönhetően, hogy egymást érték a korra jellemző félmondatok, a díszletek legapróbb részletei, a termékelhelyezések (ami kitűnően bemutatta, hogy mennyire jelen volt már akkor is az a reklámáradat, ami manapság is igen fullasztó néha), a dalokba belecsempészett aktualitások, vagy csak egyszerűen a nyüzsgő, zajos Budapest, melynél jobb kórkép sosem kell egy magyar filmben. A tragikus sorsú Zala Márknak ez volt az utolsó filmje, és hátborzongató módon éppen olyan embert alakít, aki elérkezett életének azon szakaszához, ahol döntést kell hoznia, hogy most hogyan tovább. Akkoriban ez a 35 év inkább tűnt egy élet közepének, mint manapság. Főhősünknek számot kell vetni, hogy mi volt eddig, és merre tart. Felesége van, akivel már nem éppen kedves és megértő szakaszban jár a kapcsolat, pláne, hogy nyaralásra magukkal hoznak díszdobozban egy dildót, hogy majd az talán elszórakoztatja őket, ha már magától annyira nem működik a „dolog”. Akkor ott vannak a gyerekek, akik csak úgy vannak, de olyan nagyon mély kötődést feléjük sem mutat a férfi. Eleinte megbirkózik az öngyilkosság gondolatával, szimbolikusan ugrik is egyet, de végül úgy dönt, hogy a jelen idő problémáit akarja inkább megoldani – itt: egy szőrszál nő ki folyamatosan Lázár Kati arcán, ami nyilván abszurd és nevetséges, de ez persze csak szimbolika – hátha az majd ad neki választ arra a kérdésre, hogy…na most mi legyen velem, az életemmel? A filmben nem látunk sugárzó, boldog embereket. Csak olyanokat, akiknek van valami számadása az élet felé. Érdekességként olvastam valahol – aminek igazat is adok – hogy itt a férfiak és a nők is ki vannak karikírozva rendesen. A férfiak teszetosza tökkelütöttek, a nők pedig megkeseredettek, és kemények. Minderről az idő tehet, az a fránya idő. Nem lehet elmenni az alakítások mellett. Zala Márk és Lázár Kati igazán pazar munkát végez ebben a filmben, de velük egyetemben az egyes etűdök egyes epizódjai is nagyon emlékezetesek lettek. Bodrogi Gyula, a bölcs gondnok hatalmas volt, de Csákányi László hordágytologatós monológja, Ruttkai Éva idős, fásult értelmiség figurája, Horváth József és a biztonsági őrök westernjelenete is legendás. De még az olyan egyperceseknek is lehetett örülni, mint a Básti Juli – Kern András csövespárosa, akik önkívületükben rohanják le a galambokat. Hát szóval ez mindenkinek jutalomjáték volt, és minden kis epizód hozzátett ahhoz a nagybetűs Magyar Abszurdhoz, ami már akkor is az életünket jelentette – és ma is. Ma újra lehetne ezt a filmet forgatni, mert az aktualitása egyenesen fájdalmas. U.i: Nemcsak az hátborzongató, hogy Zala Márk ezzel a filmmel búcsúzott az élők sorából, hanem az is, hogy az utószinkronra – amit már nem ért meg – pont Balkay Gézát kérték meg, aki konkrétan ugyanezt a sorsot kapta, csak kicsivel később. Ez olyan, mintha Latinovitsnak Őze Lajos lett volna az utószinkronja kb. Sajnos nagyon sok volt az idő előtt eltávozó, önpusztító, meg nem értett zsenink. |
2021-05-30 14:29.11 |
Én az epizodisták nagykövete vagyok. Több epizodista kedvencem van, mint főszereplő státuszban lévő. Ugyan mindenki észreveszi őket a filmekben, mert karaktereik már annyira "készen" vannak, hogy néha elég csak felbukkanniuk, megszólalniuk, és máris tudjuk őket hova tenni. Viszont soha senki sem emeli fel értük a hangját, soha sehol nem írnak róluk hosszú méltatásokat és ez valahol fáj.
Barsit nagyon kedvelem, ő pont azok közé tartozott, akik szuggesztívan követelték ki maguknak a figyelmet még abban a néha 5-5 percben is ami jutott neki. Ő tényleg minden egyes filmjében nagyon érzékeltette, hogy jelen van. |
2021-05-27 23:35.20 |
Az igaz, hogy ezek körül többen is aggódhattak ezen életük egyes szakaszain. Szirtesnél írtam is, hogy ők Soós Imrével jártak így valamikor az ötvenes évek elején, mert kicsit hangosan szidták részegen a rendszert. Molnár Tibor disszidálása és visszidálása is ismert történet. Meg is hurcolták emiatt alaposan és meg is alázták. Azután ő szépen lassan tönkre tette magát. |
2021-05-27 23:14.35 |
Molnár Tibor is Szirtes Ádám oldalán kezdett a Talpalatnyi földben, ahogy Soós Imre és Pécsi Sándor is. A nagy parasztklánunk :D
És ezek közül egyik sem élt 70 évet :( |
2021-05-27 23:10.06 |
Valahol azt olvastam erről a filmről, hogy szinte mindenféle humorérzéket kiszolgál, mert aki a klasszikus, némafilmes slapsticken tud szórakozni, az is megtalálja benne a világát, és aki az abszurdért rajong, az is jól jár a Legényanyával. Világi blődség ez a film, de a legeslegjobb fajtából. Mert nem céltalanul ugrik fejest a kiapadhatatlan hülyeség tavába, hanem igenis nagyon komoly kor- és társadalomkritika bújik meg mindezek mögött.
Lényegében mind a 45 évnyi szocializmust igyekszik körberöhögni minden túlhúzott abszurditásával együtt, és lássuk be, van min röhögni Béláim az Úrban. A falu, ahol mindenkit ugyanúgy hívnak, ahol a tanácselnököt úgy választják, hogy a feleségének kell felismerni a csupasz hátsóját a hátsók tömegéből, ahol mindenkinek megvan a maga kis szerepe - a tanár úr “gondolkodik” [Kibédi Ervin ráncos, szigorú arca egy életre belém ivódott], az orvos csajozik, az anya a Szűz Máriához fohászkodik, a pap meg bort iszik és vizet prédikál. Ennek a rendnek a felbomlását egy kivételesen Józsira keresztelt fiú hozza meg, aki nevét azért kapta, hogy ne legyen olyan hülye, mint a falu Bélái. Ha ettől nem lógna ki eléggé a sorból, akkor még a tetejébe teherbe is esik, és a gyerek apja az Eszenyi Enikő. Ennek a filmnek az idiotizmusát még taglalni is külön öröm. Minden egyes momentuma, minden egyes filmnyelvi eszköze - legyen az a gyorsítások, a fekete-fehérség, az utószinkron, a hanghatások - emeli ezt az idiotizmust. Szándékosan nem akar szinte egy pillanatig sem komolynak tűnni, nehogy a nézőnek hamar lefőjjön a kávé, hogy ez bizony minden ízében saját korának nevetségességét kívánja bemutatni. Mert ekkor már lehetett ilyen megfogalmazásokat tenni 89-ben. Sőt, szerintem ez a fajta abszurditás azóta is töretlenül jelen van a társadalmunkban. Garas Dezsőnek ez volt az első és utolsó rendezése, de ezzel az eggyel is sikerült beírni magát a magyar filmtörténelembe. Nem semmi. Schwajda Györggyel karöltve tényleg valami nagyon egyedit alkotott, amit aztán később Tímár Pétertől láthattunk visszaköszönni. Igaz ezt a filmet megelőzte az Egészséges erotika, ami mintha a testvére lenne. Formailag nagyon hasonló a két film, illetve humorérzékében is. Annak idején egyébként fejben kicsit kevertem is a kettőt. A Legényanya nagyon nem való mindenkinek. Megértem azokat akik viszolyognak tőle. Viszont a film aranyköpéseit talán még ők is elismerik. “Bassza meg a kutya” ; “Csak tudnám mit jelentenek ezek a biszbaszok” ; “Béláim az Úrban” ; “Eetóótuk, rátóótuk, eetóótuk, rátóótuk”. És lényegében még a fél filmet ide lehetne idézni, megunhatatlan. |
2021-05-27 21:17.19 |
Éppen az elmúlt hetekben vettem elő ezt a filmet először 2016 óta. Még mindig ugyanakkora hatású.
És itt kedveltem meg végleg Molnár Tibort egy életre. Nagyon sajnálom, hogy aztán nem alakult jól sem a karrierje, sem az élete. |
2021-05-26 19:33.05 |
Ja hogy a "tengerszint alatti mélység" pozitív akart lenni? Valahogy nem úgy jött le, bocsánat :D |
2021-05-26 11:36.30 |
A Filmkat. mindig is elég lazán kezelte egyes emberek filmográfiáját. Sok fontos mozifilm ki van hagyva, néhány nevenincs tévéfilm pedig itt szerepel. Teljes összevisszaság az egész.
Amúgy nem értek egyet azzal, hogy Ági rossz lenne filmen, láttam én már kiválónak. Például a Portugálban. Inkább az a gond, hogy ma megint visszakanyarodtunk a minősíthetetlen sorozatok/filmek irányába és ezekben kapnak szerepet a jobb sorsra érdemes kiválóságaink, akiknek sokszor le kell menni kutyába ezekben. Borzasztóan szomorú ezt látni. Egyébként Ági hatalmas színész, van akkora, mint a kedves papa. Pálmai Anna ugyanez. |
2021-05-23 16:57.40 |
Jó szót használtál, mert tényleg hiányzott belőle az az "izgalmasság", ezt abszolút alá lehet írni. A természetéből fakadóan hiányzott belőle. Ha mondjuk Latinovits vagy Cserhalmi izgalmasnak nevezhető, akkor Szirtes valóban nem. Benne sokkal kisebb lángon égett a szenvedély, de sokkal tartósabb lángon is, mint az imént említetteknél. Nem véletlen, hogy fiatal korát elhagyva inkább olyan karaktereket kapott kézhez, akikből áradt valami jó, valami bölcs, valami melegség. Mentor, tanár, szolga, apuka szerepek vették körül.
A Megszállottak szerintem a pályája csúcsa - véleményem szerint, illetve a Hideg napok tizedes karaktere (régebben csak őrá emlékeztem furcsa mód abból a filmből) és az Egy őrült éjszakában tényleg neki volt a legjobb szerepe. Egyébként a Körhintában sosem értem, hogy őt miért nem említik elöl Marival és Soós Imrével, mikor ott végre kiléphetett kicsit ebből a hős szerelmes és az örök pozitív szerepkörből és végre valami esendő figurát alakíthatott, egyébként zseniálisan. Én hatalmas rajongója vagyok a filmnek, oda-vissza kívülről tudom, de sosem tudom megérteni, hogy Szirtes és Barsi miért nem kapja meg érte azt a szintű elismerést, mint Törőcsik és Soós. Pedig szerepük és alakításuk az én szememben még jobb is volt, mint a gerlepáré. Soós Imrével nagyon nagyon jó barátságban volt Szirtes. Együtt is laktak egy időben, egy albérletben, míg aztán valami jóakaró szomszéd fel nem jelentette őket, mert borgőzös állapotban kissé fennhangon szidták Rákosiékat. Ekkor őket kötelező jelleggel el kellett tanácsolni a pesti színházaiktól, ahol voltak és mehettek büntetésből vidékre. Egyik Miskolcra, másik Debrecenbe. Szerencséjük volt, hogy a korszak két legfelkapottabb sztárjáról volt szó, így végülis olcsóbban sikerült megúszniuk. De ekkor ugye Soós már komolyabb alkoholizmusba, önpusztításba kezdett. Ha ez nincs, akkor biztos vagyok benne, hogy Szirtest hamar háttérbe szorította volna idővel ezen a pályán, mint ügyeletes férfi parasztikon - ha lehet ilyen csúnya szót használni. Dominánsabb, jobb képű jelenség volt. Persze ki tudja "mi lett volna ha". |
2021-05-20 10:12.05 |
Máriássy Félix az egyik híresen „végrehajtó” típusú rendezőnk volt pályája elején. Sorra készültek tőle a termelési/sematikus filmek, méghozzá a legrosszabb fajtából (A Kis Katalin házasságában a Rákosi és Sztálin portré nézegetése erősen gyomorforgató). Aztán később, mikor a filmgyártás kikerült abból az oxigénhiányos állapotból, amiben a Rákosi-éra alatt volt, Máriássy is elkezdett kicsit változtatni az attitűdjén, elkezdett (főként szerelemközpontú) könnyedebb témákban gondolkodni, a kisvárosi és a kisközösségek mindennapi életével (Külvárosi legenda – itt már bravúrozott) és stílusa is kezdett áttolódni a neorealizmusba. Ami egyébként már ennek a filmnek a fényképezésénél is jól kivehető volt.
Node az Egy pikkoló világos mégis inkább átmeneti filmnek számít mint témájában, mint stílusában. Még ha nem is tartalmaz semmi politikát, erkölcsiességében, társadalmi szemléletében erősen tükrözi a korabeli politikai felfogást, már ami az 50-es évek kissé nyugatfelé kacsintgató fiatalságát illeti. A főhősnő, Csére Juli egy bizonytalan, hebrencs kis fruska, aki sodortatja magát ezzel az időszakkal, és tulajdonképpen maga sem tudja, hogy a kötöttebb erkölcsök felé húzzon, amit Bitskey Tibor katonasrác figurája képvisel, vagy a nyugati felfogást tükröző, hátranyalt hajú, szabadszájú, határozottan antagonista fénybe feltűnő jampi barátaihoz. Az egész film egy hatalmas erkölcsi példabeszéd akar lenni, persze kicsit könnyeden és szörnyen laposan tálalva. Nemcsak a fiatalok útkeresése érezhető benne, hanem az is nagyon beszédes, ahogy a szülők vélekednek erről az időszakról, mint például Juli anyja, a kitűnő Bulla Elma alakításában, aki idősebb, de példamutatóan keményen dolgozó anyaként képtelen elfogadni a lánya felszabadultságérzését, fiatalos energiáját. Angelika jó pár évvel ezelőtt rátapintott a film lényegére. Ez a film nemcsak mű, de hazudik is. Próbálja ezt a fiatal réteget úgy ábrázolni, ahogy talán sosem voltak. Próbál úgy feltüntetni egy szórakozóhelyet, mintha maga lenne a fertő, holott tulajdonképpen csak néhány táncoló fiatalt látunk benne, egy kis élőzenét. Na jó, van ott tapi is, meg mindenféle veszekedés/konfliktus is, no de hát melyik korban nem volt ez jellemző, kérem. A jampi baráti körről azon kívül semmit sem tudtunk meg, hogy valami miatt elkezdik cseszegetni Juli karakterét. Ami megint csak arról ad nekünk számadást, hogy Máriássy és generációja sokat nem tudhatott az akkori fiatalokról és arról, hogy miért viselkedtek úgy, ahogy. Azon kívül minden szereplő végtelenül unszimpatikus volt, és egetverően rosszak voltak a színészek. De valami elképesztő módon. Nem sűrűn mondok ilyet manapság magyar filmekre, de itt se a forgatókönyv, sem a megírt szereplők, sem a casting nem jött össze. Ruttkai Éva förtelmes volt ebben a filmben, de nem is csodálom, mert egy olyan karaktert kellett alakítania, akivel lehetetlen szimpatizálni. Bitskey Tibor, mint Ruttkai partnere ugyan daliás és jóképű volt, de ez minden. Maga a karakter unalmas, semmitmondó volt, és egyáltalán nem tudtam elhinni a két karakter szerelmét. A kémia még halványan sem pislákolt kettejük között. Az meg, hogy Horváth József és Kautzky József, mint vagány, lázadó fiatalok…..hát szóval ennél ellentétesebb alkatokat keresve sem találhattak volna ezekre a szerepekre. Egy ember volt telitalálat: Schubert Éva. Ő hibátlan volt, és az egyetlen ember, akivel azonosulni is lehetett, mint féltékeny, bosszúálló, örök „másodikkal”. Emberszagúbb szerepet kapott a többieknél. A film egyetlenegy pozitívuma az, hogy bemutatta a nagyközönségnek az akkortájt végzett, vagy éppen diploma előtt álló fiatal, csodálatos színészgenerációt. Szerencsére Máriássy nem fukarkodott a fiatalokkal. Láthatjuk például Őze Lajost, aki katonaruhában tündérien ennivaló volt időnként a háttérben, vagy Szabó Gyulát, aki ekkor még szintén főiskolás volt, őt is ki lehetett szúrni. De megjelenik ha jól emlékszem 4 vagy 5 ember abból a híres Básti-féle színészosztályból is, akik Barta Lajos: Szerelem című vizsgaelőadásán konkrétan a házat is szétverték 1955-ben, tehát eme film évében. Ilyen sikeres vizsgaelőadás addig sosem született, még a Nemzeti is műsorára tűzte és 22x játszották (talán ez azóta is rekord). Ebből az osztályból láthattuk itt Schubert Évát, Horváth Józsefet, Horváth Gyulát és Nagy Attilát is (lehetett volna benne többet). De Berek Kati, Kautzky József, az akkor még felfutása előtt álló Psota Irén is tiszteletét teszi. Micsoda névsor. Csakis az ő fiatal kis pofijuk miatt érdemes rászánni erre a filmre az időt, más miatt aligha. |
2021-05-19 19:15.31 |
Jó, azért ha belegondolunk, már az is akkora öröm, ha évről évre összejön 1-1- nézhető, vagy jó filmünk. Ma már szerencsére többször akad ilyen, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt, mikor akkora mételybe fordult a filmgyártásunk, hogy az akkori és a mai fiatalság azzal azonosítja az egész magyar filmgyártást. Nem is hinnék, hogy a régi magyar filmek a maiakhoz képest mennyivel magasabb színvonalat képviselnek minden téren.
A mai filmekben azért nem tud megcsillogni túl sok ember, sőt, talán a szakma 10%-a sem. Az, hogy nemzetközi színtérre is be-betörünk mostanában, ez nagyon örömteli, de sajnos akkor is messze elmaradnak azoktól a számoktól, melyeket a rendszerváltás előtti időszakban produkáltunk. Akkor a legrosszabb években is sikerült 8-10 filmmel előrukkolni, sok százezres nézettséggel. Annak idején a Mágnás Miskát 10 MILLIÓAN látták (igaz több évben is elővették, újravetítették). Először a tévé szorongatta a mozit/filmgyártást, aztán az internet. Persze nincs ez így mindenhol, vannak a mai napig igen virágzó filmgyártó kultúrák és nemcsak a nyugati féltekén. Bereményi, Szamóca, Cserhalmi már igencsak a 65-85 éves korosztályban van, akik talán az utolsók azok közül akik megtapasztalhatták testközelből az "aranykort". A baj az, hogy a náluk fiatalabbak meg egy elveszett korosztály, nekik rosszabb időszak jutott osztályrészül - sajnos. |
2021-05-19 12:25.29 |
Sajnos ez nem a mai művészgeneráció hibája, egyáltalán nem. Hanem minden másé, a csillagok szerencsétlen együttállásáé. Az, hogy erre már se pénzt, se energiát nem igazán akar pazarolni az állam. Az, hogy ma már nem a színész a no.1 ikon az emberek szemében, legalábbis nem úgy, mint régen. A figyelem elkallódik, és minden héten más a trendi, a divat.
A világ hipergyors lett, csak úgy kapkodjuk benne a fejünket. Ilyen körülmények között nehéz lehet egy színész élete. Holott a tehetség az ma is tehetség....az más, hogy sajnos a színészoktatás szerintem már nem a régi. |
2021-05-19 12:22.39 |
Én is láttam verset mondani, de csak sajnos 1-2 ilyet lehet elérni. Eleve nagyon sok jó verselőadás hiányzik a youtube-ról, amit jó lenne, ha pótolnák.
Sokak szerint közhelyes azt mondani egy színészre, hogy teljes átéléssel, testének minden porcikájával létezik a vásznon/színpadon. Merthogy mindegyiknek ez lenne a kötelessége, ez a hivatásának lényege. És aztán ha jobban belemerülünk a témába, látjuk, hogy ez nincs minden esetben így, sőt. Nagyon jó Latinovits példája ennek ellenkezőjére. Ő nem élte át a szerepeit, hanem megtanulta, tanulás útján tette magáévá. Persze ez nem negatívum, hanem egyszerű alkati kérdés. Ő a hangsúlyra, szépbeszédre, erőre, energiára összepontosított. Szirtes Ádám meg pont ezekre NEM. Ez a csoda a magyar színművészetben. Ez a rendkívüli sokszínűség. Mindenféle szerepkörre, mindenféle stílusra volt egy külön kasztunk, egy külön kis alkotóműhelyünk. Ádám az én ízlésembe trafált bele, mert én pont ezt a naturalizmust, a természetességet, a valóságot keresem mindenben, de másnak meg más az ízlése. |