Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2024-06-27 16:08.35 |
Ja értem :D
Nem olvastam ennyire vissza. Ha a szarkeverő helyett a manipulátor szót használjuk, az közelebb áll szerintem a valósághoz. Igaz mind a kettőnek elég pejoratív a kicsengése, pedig lehet jó irányba is manipulálni másokat, ahogy ő is tette. |
2024-06-27 15:47.05 |
Ezért miért kellene libsizni meg zsidózni :D
Elég szomorú az is egyáltalán, hogy ez felmerül. Mármint az, hogy aki életet akar menteni az már egyből libsi. Merem remélni, hogy a jobboldal(és most határolódjunk el a saját országunktól!) is képes a pártatlan gondolkodásra még akkor is ha nem hófehér az ember színe, főleg amikor egy emberi életről van szó. Ha jól olvastam az alkotók direkt nem akartak politikai bélyegekkel dobálózni ebben a filmben, többek között ezért sem nevezték meg a fiú származását, csak úgy bélyegezte meg a 10-es esküdt, hogy "ők". |
2024-06-27 15:40.59 |
Nyilván ki kellett valahogy kerekíteni ebből a sztoriból egy eladható és elgondolkodtató filmet, ezért hagyhattak ki ilyen realisztikus elemeket.
Itt is érte bírálat az ügyvédet, hogy felszínes munkát végzett és mivel valószínűleg kirendelt ügyvéd volt, és ha jól emlékszem még fiatal is, annyira nem tett bele sok erőfeszítést a védencének védelmébe. Ez mondjuk a valódi világban is előfordul gondolom szép számmal. És igen, a négyes számú esküdt volt annak a tábornak az esze és józansága, és ha a saját példáján túl tudott volna tekinteni, ami a szemüveget illeti, lehet többeket is visszafordított volna. |
2024-06-27 14:39.03 |
Milyen jó meglátások.
Igen, ezt pont a 3-as esküdt kiabálta kétségbeesésében, hogy "Honnan tudják, hogy mondjuk nem távollátó-e". Nem tudom hogy hangzott pontosan magyarul, mert nem úgy néztem. De amúgy az bámulatos ebben a filmben, hogy a végső monológjában ő neki végig igaza volt. Nem túl valószínű, hogy kiesett a kés a fiú zsebéből, honnan tudják, hogy a nőnek milyen volt a látása, Fonda hiába húzta a lábát, nem tudta ezzel bizonyítani, hogy az öreg nem ért oda időben, meg aztán minek is számított pár másodpercnyi különbség?. Nyilván az idős ember nem mérte órával, csak mondott egy kb. számot és lehet alábecsült, ami megesik mindenkivel. Nyilván nem a logika mentén döntöttek már ezen a ponton az esküdtek, hanem azon az alapon, hogy ilyen laza bizonyítékok mellett a halálbüntetés nem egy igazságos ítélet. Gondolom ezt belátta mindenki. |
2024-06-27 14:13.42 |
Így van, az első szavazás a legbeszédesebb az összes közül, erre utaltam én is.
Akik utoljára szavaznak a bűnösség mellett az első szavazáson, azok fogják először megfordítani az ítéletüket. És igen, az idős emberben végig ott munkálkodott a kétely, csak a nyomás miatt ő sem merte lent tartani a kezét. Neki voltak a legjobb pszichológiai, nonverbális megfigyelései a tanúkat illetően, az különösen zseniális mikor az idős tanúról beszél, akivel ő maga is azonosult, pontosabban magáról beszélt. Amúgy az is egy teóriám, hogy páran (12-es, 1-es, de lehet a 6-os is) inkább azért álltak be a felmentők táborába, mert annyira undorodtak már a 2 valóban dühös dühös embertől, hogy nem akartak ezekkel egy követ fújni. :D |
2024-06-27 14:08.58 |
Igen, amikor a hármassal is együtt tudunk érezni, akkor érzi csak igazán az ember, hogy érzelmileg megérett, mert valóban a környezetemben is találok hasonló viszonyokat. Lehet, hogy nem ilyen volt, de ahogy ő "embert" akart faragni a fiából, ott azért már megmutatkozott, hogy nem a lehető legempatikusabb emberrel állunk szemben. Nyilván ezért is fordult ellene a fia.
Ha jól belegondolunk ő benne látta saját magát a megölt férfiben, a fiát meg az elítéltben, ezért volt ilyen rendíthetetlenül makacs mindvégig. A végén rájött mikor összetépte a képet, hogy ő a hibás. Ugye az elítélt srác és az apja nem éltek túl jó környéken, így valószínűleg ezek a támadások arrafelé mindennaposak lehettek, illetve az az apa is verte a gyerekét, börtönben is ült, ahogy hallottuk Fonda karakterétől, így lehettek ellenlábasai. De én sajnos afelé hajlok, hogy nagyobb eséllyel a fiú tehette. |
2024-06-27 10:57.57 |
Ez valami fantasztikus hozzászólás. Nagyon alapos, nem tudok belekötni.
VÉGRE VALAKI aki manipulatívnak tartja Henry Fonda karakterét. Abszolút egyetértek, folyamatosan ez volt bennem, hogy ugye az világos, hogy annyira sikerült manipulálnia a körülötte lévőket, hogy senki sem tudja már, hogy mik a tények, mert valóban mindegyiket elferdítette. Nyilván jó szándékból, hiszen a film a végén őt igazolja. Közvetlenül nem, de közvetetten azért 2 embert sikerült traumatizálnia az esküdtek közül, még akkor is, ha szimbolikusan is, de visszaadja 3-as méltóságát a végén a kabátjának ráadásával. A 10-eshez annyi kiegészítést szeretnék tenni, ami a saját meglátásom, hogy a gusztustalankodó krákogó taknyoskodása, ami végig jelen van a filmben egészen a szamárpadba üléséig valószínűleg egyfajta szimbólum akar lenni arra vonatkozóan, hogy milyen beteges és romlott világlátása van. Tökéletesen jellemezted a 3-ast. A probléma az, hogy milyen mennyiségben van jelen ez a karakter a mi világunkban. Bár itt a film tesz annyi igazságot ezzel az emberfélével, hogy a végén ad neki némi feloldozást és ahogy megsemmisülve cammog le a lépcsőn a THE END feliratnál, sejthető, hogy változtatni fog az életén ezután. |
2024-06-27 10:42.39 |
Sidney Lumet ezen legendás kamaradrámáját minden embernek legalább 10 évente egyszer újra kellene néznie, mert ahogy korosodunk és gyűjtjük a tapasztalatokat, annál több emberrel találkozunk és annál inkább át tudjuk élni mindegyik, de tényleg mindegyik esküdt karakterében rejlő igazságot, ha lehet ezt ilyen kissé bátran megfogalmazni.
De a film nemcsak a 12 szereplőjének tökéletes kidolgozásától, ábrázolásától és nem mellesleg színészi játékájától ilyen megkapó. Henry Fonda nemcsak főszereplőként, de producerként is mozgatórugója volt ennek az 57-es feldolgozásnak, ami egy 1954-es tévéjáték újrafeldolgozása volt. Ami lehet, hogy témáját tekintve felkeltette a figyelmet, de megvalósítása fele ennyire sem volt sikeres vagy emlékezetes, illetve csak kevés emberhez jutott el. Ehhez Fonda a saját tőkéjét tette bele, sőt, a fizetését sem vette fel a filmjéért, hogy cserébe minőséget tudjon letenni az asztalra. Ehhez kellett segítségül az akkor még nagyon fiatal és nagyon kezdő rendező, Sidney Lumet, aki ezzel a filmmel debütált, mint játékfilmrendező és nem mellesleg a korszak kipróbált, minőségi karakterszínészei. Közülük egyesek már dicséretes mozi és színházkarriert futottak be eddig, sőt, köztük volt maga az eredeti, az ős Willy Loman is Az ügynök halálából, Lee J. Cobb. Gondolom nem is véletlen, hogy ő kapja itt a leghálásabb szerepet. Az 50-es évek éppen kicsit köhögő Hollywoodjában olyan nagyon sok eredetiséggel nem találkozott az ember. Futószalagon gyártották a kései noirokat, a westerneket, a bűnögyi filmeket, a könnyed romkomokat, és a háborús drámákat. De csak kevés olyan film volt, ami ennyire elütően más atmoszférát árasztott magából. Maga az időjárás tulajdonképpen a 13. esküdt ebben a filmben, remekül használták a hangulat fokozására a meleget, illetve a tetőpontnál eleredő nyári záport. A kameramunka azóta is egyedinek és megismételhetetlennek bizonyult, minden egyes kameraszög többet mondott az adott momentumról és karakterről ezer szónál, illetve a set folyamatos zsugorodása, a falak szorító érzése is mind-mind hatott a néző tudattalanjára, belső érzelmeire, ami legalább 50%-ot, de lehet még többet is adott ehhez a filmélményhez. A karakterekről hosszú tanulmányokat lehetne írni, egy biztos, minden színész tökéletesen személyesítette meg még az olyan egyszerű karaktereket is, mint például a 12-es számú, akinek az a karaktere, hogy nincs személyisége. Csapódik az aktuálisan hangadóbb csapathoz. Vagy mondjuk a 6-os, az egyszerű, egyenes munkásgyerek, aki tudta milyen egy magasvasút mellett dolgozni a zajban és erős tiszteletet tanúsít az idősebbek felé, és az elveiért konfliktusba is merne kerülni. A progresszió, ami látványosan végigmegy a karakterekben, intelligensen fel van építve, tipikus mindennapi társadalmi jelenségeket bemutatva. Külön tetszik, amit kevesen említenek, hogy akik hezitálva tették fel az első szavazásnál a kezüket, szépen lassan erőre és öntudatra ébrednek, mint mondjuk a 2-es (kis alacsony szemüveges), az 5-ös (aki a gettó gyermeke) és az idős 9-es, akik rájönnek a film végére, hogy a bullyingnak ellent kell állni, és erőt lehet belőle kovácsolni, ami végül helyre is teszi a bullykat. És amire itt visszatérnék, hogy fiatalon, gyerekfejjel egyértelmű, hogy melyik oldalt érted meg jobban, kikkel szimpatizálsz, mert magad is vágysz erre a felülkerekedésre. Felnőttként azonban, amikor az ember már sokféle sorsot néz végig maga körül, elkezdi érteni a bigottakat is, illetve a logikusan gondolkozó, megrendíthetetlen 4-est is, akivel én a legeslegjobban tudok azonosulni, különösen azokkal a finom arcjátékokkal, amikor tudja, hogy most éppen legyőzik és semmit sem tud ellene tenni. Inkább elfogadja. Megérted a szoba „valóban” dühös embereinek érzelmi torzulásait, keserűségét, fájdalmát. Leginkább persze a 3-as esetén látjuk ezt gyönyörűen végigvezetve, aki folyamatosan érzelemből reagál. Pontosan tudni lehet, hogy milyen érzelmes az első perctől kezdve, ahogy előveszi a fotót, és abban már valahol ott foglaltatik a karakterének a tragédiája is. A legnagyobb talány a 7-es, aki sokak szerint a legmegvetendőbb karakter, mert félvállról veszi az eseményeket. Szerintem nem így van, egyszerűen ő félt attól, hogy a macsós lazaságának látszatát egyszer csak elveszti, ezért fogta rá a meccsre a döntéseit, és nem merte elismerni, hogy ő valóban megváltoztatta a látásmódját. Nem véletlenül hidegült el ő is 10-es gyűlöletbeszédétől és nem véletlenül presszionálta a legvégén a 3-ast a nézésével. Még legalább 10 oldalt lehetne erről írni. A maga egyszerűségében az egyik legjobb bemutatása ez a film az emberiségnek, a hibáinknak, gyarlóságnak, mindezt úgy, hogy a közönséggel végig interaktív, hisz velünk is láttatja a bűntény apró részleteit, apró réseit. Ha létezik tökéletes film, akkor az az 1957-es Tizenkét dühös ember. |
2024-06-27 06:38.48 |
Isten nyugtassa Kanada legékesebb színészcsillagát, aki valaha élt. Nem hinném, hogy ezzel a kijelentéssel bármit is túloznék. Amit Sutherland ki tudott húzni az ingujjából, arra csak kevesen volta képesek a szakmában. Az egyik legsokoldalúbb színészek egyike volt, aki nemcsak szerepeit tekintve rendelkezett színes karrierrel, hanem műfajok tekintetében is belekóstolt szinte mindenbe, amit el lehet képzelni: európai művészfilmek, horror, thriller, blockbuster sikerek, különböző szériák, megannyi filmdráma, komédia, politikával átitatott háborús filmek, szinkronmunkák, egyszóval mit kívánhat még egy magára igényes hollywoodi sztár. A lehető legjobb generáció tagja lehetett, aki éppen a "változás" időszakában lehetett kiemelkedő tehetségű fiatal. És ezt jól ki is használta.
A díjakkal nem szabad foglalkozni, nem ő az első és nem ő az utolsó olyan színész akit legendának tartunk és ezt szobrok számában nem látjuk igazolni, de ez nem a színészt minősíti. Határozottan kevesebbek lettünk a halálától. |
2024-06-27 06:28.54 |
Kétség kívül Attenborough rendezői életműve vegyes képet mutat, filmdrámái mondhatni egysíkúak, hiányoznak belőlük azok a rendezői védjegyek, amiket a közönség általában szeretni szokott. Hiába igényes és nagyon költséges drámákat tudott összehozni, nem tudott lépést tartani a változó korral, annak igényeivel és az utolsó rendezései már szinte nem is méltóak különösebb említésre.
Ettől még senki sem veszi el tőle a Gandhit, a Híd túl messze van-t és a Chaplint, mint a legkiemelkedőbb és abszolút díjakra érdemes alkotásait. |
2024-05-15 06:09.49 |
Én is láttam pont tegnap este azt a darabot.
Nem mondok én olyat, hogy valakiről illik ilyen lejárató színdarabot készíteni miután meghalt, de mivel Dózsa is ha úgy vesszük, egy halottgyalázó volt, ezért abszolút jogosan gyalázta őt a Pintér társulat is. Mellesleg zseniális, néhol felkavaró, de inkább nagyon jó, humoros volt a darab. Nagyon jól körülrajzolta a mai magyar abszurd társadalom kórképét. |
2024-05-15 06:07.40 |
Talán most már végleg sikerült meghalnia :D
Amúgy nálunk, a Fiumei úti sírkertben temették, nem mondanám, hogy hatalmas érdeklődés övezte. Ezt is érdemelte. |
2024-03-14 14:58.58 |
Igen, valószínű :D |
2024-03-14 13:43.36 |
Igen? Én nem néztem ennek utána. De nem hinném akkor sem, hogy egy félszemű öregúr sikerrel eldobta a kezével 200 méterről és az így bele tud állni egy nyakba :D
A múlt században elég sokan értek el sikereket a botrányos alkoholizmusuk ellenére. Ma már sokkal jobban megszűrik ezt. Ebben a filmben 3 híres "nagyivó" is játszik egyébként. Szerintem nem annyira alulértékelt a Shaw, igaz ma már tényleg kevesebbet emlegetjük. A korban nagyon népszerű és megbecsült volt. |
2024-03-13 08:31.20 |
SPOILERVESZÉLY!
Szerintem nem az a baj ezzel a filmmel, hogy az alapkoncepció a jól megszokott, szinte etalonnak számító Costner-féle Robin Hood történet után, a főhős leszálló ágában (ha lehet így mondani) játszódik, hanem itt mintha semmi sem akarna megfelelően összeállni annak ellenére, hogy szinte minden elemében profi a film. Elsőrendű színészek, remek és sokszor ambíciózus fényképezés, hiteles jelmezek, aranyos filmzene és egyébként egy jól eladható történet. Van benne humor, romantika és akció is – amiből lehetne persze több is, talán itt lehetett a bibi. Amitől én egyből vigyorogtam, az a szinte szavannai szárazságú „Anglia”, ami nyilván annak köszönhető, hogy a filmet Spanyolországban vették fel, ahol a vegetáció igen más jegyeket mutat, de ez még talán lenyelhető volt, ami viszont nem, azok az indokolatlan furcsaságok, például a „kézzel beledobunk egy nyilat Richard Harris nyakába”, amire azt se tudtam hogy reagáljak, vagy amikor Sean Connery tökön rúgja a sheriff emberét. Ezeket nem is értem, hogy a direktor hogy gondolta. Számomra ami a leginkább elgáncsolta ezt a filmet végleg, az maga Sean Connery és Audrey Hepburn, akik egyszerűen nem működtek ebben a filmben. Mind a kettő hatalmas nevű színész, számos alkalommal bizonyították már rátermettségüket, de se önmagukban, se együtt nem voltak jók ebben a filmben. Connery a film egészében alulteljesített, Audrey meg folyamatosan túltolta, viszont rajtuk kívül mindenki más működött. Denholm Elliotot jó volt viszontlátni, Richard Harrisnek és Ian Holmnak jó kis epizódjuk volt, Nicol Williamsont érdekes volt ilyen leszedáltnak látni tudván, hogy a 70-es években mekkora színpadi bikának számított, de a háttérben legalább szuggesztíven szupportálta a nála jóval kevésbé tehetséges honfitársát, Conneryt. A legkiemelkedőbb színész és talán a leghálásabb karakter ebben a történetben egyértelműen Robert Shaw sheriffje volt, aki lássuk be, kicsit megmentette a művet a jelenlétével. A film tetőpontja, a nagy párbaj kifejezetten realisztikus volt és izgalmas, a két férfinek jobb kémiája volt, mint bárki másnak ebben a filmben. Tovább nem is volt érdemes nézni a filmet, mert a két főszereplő haláltusája nekünk volt kellemetlen színészi szempontból. Williamson egy pillantásával több érzelmet tudott mutatni, mint Hepburn és Connery együtt véve 20 percnyi vergődés alatt. Ezen kívül ami még hibának felróható az a túl sok „időkitöltés”. Igazat adok azoknak, akik a nyugdíjas tempót hibáztatják elsősorban. Több volt a felesleges merengés, sok olyan dialóg volt a filmben, amitől sokat állt a film, mert nem vitte a történetet semmilyen irányba. Többek között nekem ezek a szempontok vették el a film élvezeti értékét, és egyúttal sajnáltam, hogy ebből a látszólag tisztességes költségvetésű, nagy produkcióból pusztán egy közepes végeredményű művet kaptunk. |
2024-03-08 08:23.00 |
Már nem is tudom hanyadik "elfeledett" színész adatlapjára írok első hozzászólást, ami mindig keserű szájízzel tölt el tudván, hogy az adott színész mekkorát tett le a maga korában az asztalra. Igaz eddig leginkább karakterszínészek védőszentjeként léptem fel, ami ez esetben nem lenne teljesen igaz állítás. Mr. Williamson lehet,hogy nem volt mindig főszerepben, de az angol színpadon határozottan az alfák alfája volt, akit nem egy, nem két ember kiáltott ki a valaha élt legnagyobb színésznek és ez nem kis kijelentés, pláne, ha a világ legnagyobb presztízsű színházával rendelkező Nagy-Britanniát nézzük.
Sajátos tragédiája ennek a derék skótnak, hogy a filmes karrierje nem nagyon indult be, ami a Filmkatalógusos adatlapjából is jól látszik. Talán az Excaliburból volt a legemlékezetesebb, esetleg a Visszatérés Oz birodalmába c. filmből, de szerintem sokan a Columbo kutyás gyilkosaként ismernék fel, ha mutatnánk róla egy képet. Nekem volt szerencsém látni tőle a Tony Richardson-féle Hamletet, amelyben címszereplőként mindenkit meghipnotizált vibráló és annál kifejezőbb kék szemeivel, esetleg angol filmeket kutatók rábukkanhattak 1-2 elfeledett főszerepére, a legjobb talán a The Reckoning volt, szorosan utána a The Bofurs Gun, ahol mindent elsöprő erővel tette feledhetővé minden más nagy színészt aki körülötte volt Ian Holmtól kezdve David Warneren át John Thawig, akik mind egytől egyig nagyobb nevet szereztek maguknak a filmiparban. Azt, hogy nem ő a mai kor Anthony Hopkinsa, Ian McKellenje, Jim Broadbentje, lényegében önnön magának köszönheti, ugyanis ő egyike volt a kor nagy „hellraiser”-jeinek, ahogy az angol mondaná, azaz a legbotrányosabb, legproblémásabb színészek között tartották számon, akivel igen nehéz volt együtt dolgozni a kiszámíthatatlanságának és az alkoholizmusának köszönhetően, ami karrierje legvégén, a 90-es években, mondjuk a Spawnban és a Békavári uraságban már igenigen szembeötlően rajta hagyta a nyomát. De nem ő volt a kor egyetlen iszogatós, verekedős, veszélyes nehézágyúja, ebben kollégái voltak pl. Richard Harris, Peter O’Toole, Richard Burton, Oliver Reed, akik nehezen tudtak mit kezdeni hasonló munkásosztály származásukkal, heves természetükkel, egy oly végtelenül megszabályozott, elitista társadalomban mint a kor Angliája. Csak míg az imént említettek ennek ellenére – leginkább sármjuknak köszönhetően – mégis felépítettek egy dicséretes filmkarriert, a kevésbé sármos, de mindegyiknél jóval tehetségesebb Williamson erre képtelen volt. A ragyogó, már 20 évesen is mindenkit maga mögé utasító tehetségű Williamson 20-on évesen egyik napról a másikra hódította meg a színpad deszkáit és néhány éven belül minden olyan szerepet megkapott amiről a színészek 3/4-e egész életében vár Hamlettől kezdve Macbethen át Lennie-ig, Bezuhovig, az Egy őrült naplója őrültjétől a Coriolanus címszerepéig. Mindezt annak köszönhette, hogy a kor legeslegnehezebb színdarabjának, John Osbourne Elfogadhatatlan bizonyítékában debütált főszereplőként, ami hatalmas belépőnek számított tekintve, hogy nagyobb, híresebb színészek visszadobták ezt a szereplehetőséget mondván, hogy nekik ez túl nehéz. A 40 éves Maitlandet a legnagyobb neveknek szánta Osbourne, mégis a 28 éves, koraérett Williamson kapta meg és betonozta magát be örökre a 60-as évek „angry young man” mozgalmának kellős közepére. Maga a darab írója Nicolt a legnagyobb színésznek kiáltotta ki Marlon Brando mellett, de nem csak ő. Most olvasom erről a végtelenül komplex és izgalmas emberről a második életrajzi könyvet, és meg kell, hogy mondjam, nagyon fájdítja a szívemet, hogy nem kaphatott a nagy közönség többet ebből az emberből. Aki egy kicsit is utánanéz, utánaolvas és felkutatja a morzsákat, amiket maga után szórt, láthatja, hogy mit vesztettünk személyében. Talán nem túlzok, ha Philip Seymour Hoffman és Joaquin Phoenix szintjére teszem őt, mint karaktertípust, aki folyton ki tudott lépni saját maga kereteiből és soha, egyetlen egyszer sem mutatta ugyanazt az arcát a közönség felé, egyszóval egy igazi kaméleonszínész volt, aki ha kellett állandóan külsőt, akcentust, hangnemet is játszi könnyedséggel váltott. Végtelenül hitelesen és tűélesen tudta ábrázolni az emberi gyengeséget, az emberi lélek minden sötétségét, nem is beszélve arról az érzelmi sokszínűségről, amit az arca mutatni tudott, amit nevesebb kortársai sárgulva irigyeltek tőle. Ez a fajta színjáték a 60-as/70-es években még bőven megelőzte a korát, akkor ezzel nem is tudott a szakma mit kezdeni, se nem kellően értékelni. Ma meg már mélyeket hajolunk ezek előtt a színészek előtt, akik nem félnek gyengék lenni a közönség előtt, sőt, ma ezekkel az alakításokkal lehet igazán nagyot szakajtani. A tanulság: a tehetség nem elég, kell az alázat, a szerencse és a jó intuíció is ehhez a pályához. Hiába nősz mindenki fölé tehetségben, ha saját magad menedzselésére képtelen vagy. Ez lett Nicol Williamson veszte. |
2023-06-08 16:25.36 |
:D :D :D
Nem mondhatnám, hogy szeretem. Úgyhogy sajnos nem én vagyok a Nagy szerelem, úgy érzem :D Bár őszintén szólva én még sosem szerettem bele olyan emberbe akivel minden ízlésem egyezik... |
2023-06-07 12:03.02 |
Majs ígérem megnézem, de emiatt nem teszek félre mindent :)
Hát akkor sajnos nem leszünk álompár kedves Elvis, mert a hörgősöket egy pontig elviselem, de az én lelkiállapotomhoz nem a legmegfelelőbb zene. Én ahogy öregszem egyre nyugodtabb zenéket hallgatok. |
2023-06-06 22:10.13 |
A családomban többen nézték és egyébként már szemeztem vele, csak annyi sorozatot kéne megnézni, hogy már a fejemben sem tudom őket tartani. Szerintem mondtam ezt vagy 20-ra is. De mindenképp ránézek majd, ha nem is mostanában.
Az jó, én is sokfélét szeretek azért, bele hallgatok én mindenbe (kivéve hip hop) és mindenféle műfajból vannak favoritok. De ha zsánert lehetne választani ami mindig beválik az az előbb említettek. Én a hörgős zenéket sose kedveltem. Még régen sem. Inkább a vokál. |
2023-06-06 21:12.13 |
Legyen így :) |
2023-06-06 20:49.30 |
Én amikor metalos voltam, sajna akkor sem ezeket az extrémeket szerettem. Inkább a gótot, szimfonikusat, power metalt, vagy folk metalt. Csoda hogy még ilyenekre emlékszem, metált már csak nagyon elvétve hallgatok. Az ízlésem ma már nyugisabb :D
Komolyzene, post rock, filmzenék. Ezekhez szeretek nyúlni leginkább. Filmekből neked mi a NEM limonádé? |
2023-06-06 20:47.29 |
Bennem megbízhatsz, ha főzésről van szó. Nincs olyan szar kaja, amit sok fűszer el nem nyomna :D
Tudok én jó tésztákat is csinálni meg sok levest, de mondjuk a paradicsomos húsgombóc is jól megy. Széles a paletta :D |
2023-06-06 20:30.30 |
Ja persze, hogy nem azt jelenti. Én viszont az voltam, határozottan. Attól te még lehetsz kedves, sőt. A legtöbb metálos szerintem laza, jó fej.
Látom ez a másik kép kistestvére :D A metálszeretet megmaradt? |
2023-06-06 20:23.52 |
Én is ezt hittem. Nulla konyhatudással jöttem lakni egymagam, de itt szépen lassan belejöttem. Figyelj, követni kell a recepteket figyelmesen, ott részletezik általában, hogy hogyan kell megcsinálni (már ha netes recepteket nézel), de ha még így se megy, nagyon sokról van youtube tutorial videó. Az ember előbb-utóbb belerázódik. Én is így kezdtem, és már van némi rutinom, jobban ráérzek dolgokra és bátrabb lettem a konyhában. Mindenki akadozva kezdi, de annél jobb érzés nincs mikor megkóstolod, hogy milyen finomat hoztál össze magadnak. Énszerintem.
A legjobb benne, hogy te tudod, hogy milyen alapanyagokat raksz bele, és így könnyebben kikerülöd a mérgeket, amiket ezekbe az előre feldolgozottakba beletesznek. Sokkal egészségesebb. Mondjuk egy jó kis igazi májgombóc leves (magam kaparom a májat és csinálom a gombócokat) amit nagyon jól tudok csinálni ;) |
2023-06-06 20:16.01 |
Apám is nagyon oda volt érte. Már Bordán Irénért. Ez valami korosztályos dolog lehet nálatok :D |
2023-06-06 20:14.27 |
Hát figyelj, semmi kompromittáló nincs ezeken a képeken, szóval miért ne.
Voltam én vadabb lelkű is valaha, de jókislányosodtam :D A régi metálos, fiús, bunkó énemet már ledobtam. Amúgy viccet félre téve páran már mondták nekem a kopasz fejet, de ahhoz erős smink kéne, hogy ne nézzek ki totál pasisan. És én nem vagyok egy nagy sminkpárti. Amúgy a te képedet nem látom, mert nem nyitja meg rendesen a linket. Gondolom valami privátot osztottál meg, amit én nem láthatok. |
2023-06-06 19:58.48 |
Ejjjj, időt kell szánni magadra, mert ennyit megérdemelsz.
Én hogyne. A leghasznosabb dolog az egyedül élésben az, hogy megtanultam magamra főzni, méghozzá elég jól főzök. Épp a héten bővítettem a konyhám egy minisütővel, mert csak rezsóm volt. Dicsérték már a főztömet. :D |
2023-06-06 19:57.01 |
Noha kicsit kattant, úgy látom :D :D :D
Lásd kivel van dolgod, kapsz 3-at is :) [link] [link] [link] Ezek az archaikus képfeltöltési módok, de elfelejtettem már...:D |
2023-06-06 19:39.47 |
Amúgy nem láttam a képet, vannak linkek melyekre azt írja a net, hogy "lejárt". |
2023-06-06 19:39.19 |
Dehogyis középkorú. Az a középkorú aki annak érzi magát. Inkább ez lehet veled. A férfiak nagy része éppen 40 évesen kezd megtáltosodni, elválni, elvenni valami fiatalabb bigét, megvenni a jobb kocsit, a motort, a bőrdzsekit, a szexi napszemcsit és menni bele a vakvilágba még egyszer utoljára. :D
Amúgy minden plusz 30-cal lehet valamit kezdeni, megfelelően kell táplálkozni és kicsit mozogni. Ebből ha csak az egyiknek nekikezdesz, szépen lassan csökkenni fog. Én is szigorúan menedzselem magam, hogy ne hízzak el. Nem fogyasztok cukrot, mozgok és próbálok minél kevesebb előre feldolgozott ételt enni. Főleg ha facér az ember, oda kell figyelnie magára, hogy még kelljen valakinek :D |