 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
| Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
| Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
| Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
| Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Patrick Warburton (60) |
| Kútvölgyi Erzsébet (74) |
| D. B. Sweeney (63) |
| Olga Kurylenko (45) |
| Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen   |
| Jeff Daniels |
Vbacs hozzászólásai
Katonazene - Vélemények
| 2021-04-22 10:42.47 |
| Jó ízlése volt. Nagyszerű film. Mondjuk egyáltalán nem hagy jó szájízt maga után az alkotás. De az alakítások miatt abszolút megértem, hogy hogy tud ez valakinek a kedvence lenni :) |
Körhinta - Vélemények
| 2021-04-22 10:33.52 |
| Azért, mert egyes helyeken - nálunk különösen - erős hagyománya van a színházi játéknak. Ez nem véletlen, egész egyszerűen azért, mert a színészeink idejük nagy részét a színházban töltik. Kevés a filmlehetőség. Így aztán amikor filmre kerülnek, sokan nem tudják levedleni magukról ezeket a manírokat.
Nálunk a 60-as, 70-es években lehetett egyedül azt mondani, hogy a színészek arányában sokkal több mozgóképpel találkoztak (film, sorozat, műsorok, szinkronszínészet...), és talán ki tudták magukban alakítani, hogy egyszer színpadra, egyszer pedig vászonra játszanak, de persze ezt sem lehetett nagyon tartósnak nevezni. A 80-as években már csökkent, a 90-es években meg egyenesen visszájára fordult a tendencia. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 23:46.07 |
| Őket szeretem, mindegyiket. Igazából a ME2 karaktereit jobban bírtam, mint az 1-3-ét. Azok még kissé sablonosak voltak. Leszámítva persze azt a 2 kiválót, mely mind a három részben benne van (Garrus, Tali). |
| 2021-04-21 23:44.54 |
| Nem mondod, hogy te ilyenekre emlékszel velem kapcsolatban :D :D
Mordiiin <3 Az én emberem....illetve szalárim <3 |
| 2021-04-21 23:43.59 |
| Neeem, én valahol hátul ültem, szerintem nem lehet látni innen.
Olyannyira teltház volt, hogy fent is végig ültek/álltak rengetegen, holott oda nem is szóltak jegyek. Ivy is azt hiszem igazoltan hiányzott, csak arra nem emlékszem már, hogy miért. |
| 2021-04-21 18:18.08 |
| Az nagyon megdöbbentő rész volt, senki sem számított rá. A szinkronhangok akik ott ültek teljesen el voltak ájulva..."El vagyok bűvölve" :D :D
https://www.youtube.com/watch?v=lgY8JvSFjM8 Tündéri aranyos ezen a videón :) |
| 2021-04-21 17:43.55 |
| Henry valahonnan bejelentkezett egy rövid ideig és mondta, hogy neki épp forgatása volt, azért nem tudott jönni.
Igen, tüneményesek voltak. Főleg a téglabudi felépítésű :D :D Ő volt messze a leglelkesebb. |
| 2021-04-21 13:55.09 |
| Óóó, én voltam. Még be is számoltam róla itt:
[link] Nagyon nagy élmény volt. Tervbe van véve, hogy ha a járványnak vége, akkor újra meghívjuk őket. Nagyon remélem, hogy addig még mindenki életben lesz a csapatból. Akkor mindenképp menj el ;) |
Körhinta - Vélemények
| 2021-04-21 12:13.59 |
| Én abszolút megértem az álláspontodat, noha szerintem pont ez az a film, aminél ez kevésbé észrevehető. Akik temérdek magyar filmet néztek már különböző korokból, annak a szeme hozzáedződik ehhez a teátrális játékstílushoz. És állítom neked, hogy a Körhinta a korszakban még ebből a szempontból is kicsit haladóbb film, mint kortársai.
Én nekem is szívügyem a kérdés, mert valóban zavaró ezt látni sokszor. Én is a naturalizmus, a természetesség, a manírnélküliség híve vagyok. De lássuk be, ez egy nyugati, azon belül is inkább germán hagyomány. Gondolok itt a németekre, skandinávokra, angolokra. Ők valóban a színpadiasságukat el tudják hagyni, amikor kamera elé kerülnek. De sajnos a világ többi területén - köztük hazánkban is - hagyományosan van valami sajátosság a színészi játékokban, ami teátrálisnak, sőt, sokszor ripacsnak tűnhet. De ez nemcsak ránk jellemző. Ez övezi a teljes francia, olasz, jugoszláv, cseh és még sorolhatnám hány filmkultúrát. Ennek gondolom számos oka van, és én kevés vagyok ahhoz, hogy ezt elkezdjem kifejteni hitelesen. És ez nálunk a mai napig jelen van a filmekben. Nem változott semmi. Erős, nyugati szemléletű rendezők szerintem ki tudják ezt szedni a színészekből 1-1 film erejéig, de tartósan szerintem ez még nem tűnik el. Mindig lesz olyan mai magyar film, amiben visszaköszön. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 11:39.58 |
| Jaj te szegény. Néha azért nem vagy teljesen ártatlan, de hát ezért szeretünk :)
Most épp időm és kedvem is engedni, hogy kicsikét "visszatérjek", mert nálunk épp nem történik semmi. Csak várjuk, hogy újra normálisan végezzük a munkánkat. Csengetett, mylord-ot rég néztem már, bevallom őszintén. Voltál 2018-ban azon a találkozón, mikor hazánkba jöttek a szerepklők? |
Katonazene - Vélemények
| 2021-04-21 11:35.32 |
| Katonazene, Katonazene, hogyan is kezdjem :)
[SPOILERVESZÉLY] Bródy Sándor Kaál Samu című művének ezen adaptáció egy érdekes, a magyar film szempontjából egy átmeneti korszakban készült. Ez a korszak, ami 56 után jött, kissé keserédesnek hat, mert a nemzeti tragédiánkról ekkor nyíltan beszélni nem lehetett és politizálni is csak óvatossággal. Ehelyett inkább adaptálni kezdtek a rendezők, és ezekbe az adaptációkba rejtették el azt a mondanivalót, ami erősen reflektált az átélt eseményekre, de nem nyíltan...inkább csak ki-kikacsintgatott a filmvásznon. Nem is mindig üzenet, sokszor inkább érzés formájában. Marton Endre kiválóan érezte, hogy mit kell kezdenie ezzel a művel, és hűséggel átültette a vászonra annak lényegét: hogy mit is jelent a császári hadsereg, és úgy eleve a nagybetűs „elit” és az „alsóbb rendű népek” közötti hierarchia. Ez a film csodálatosan mutatja, hogy mit is jelent maga az osztályharc, az igazságtalanság- és az a tehetetlenségérzet, ami áthatotta a késő 50-es és a korai hatvanas éveket. Ott van főszereplőnk, a főhadnagy (érdekes módon itt őt látjuk a fókuszban, és nem Kaál Samut, aki az eredeti mű címszereplője), aki tekintélyét legfőképpen a rangjának köszönheti, báróságának, befolyásának, és kevésbé annak, hogy a harcban milyen érdemeket szerzett. Ez a főhadnagy bizony nem egy pozitív főhős. Amit meglát, azt meg is akarja szerezni. Nem számít, hogy ezért csalnia, hazudnia….vagy gyilkolnia kell. Kállai Ferenc alakítása megnyerő, letaglózó. Máskor is láttam már, hogy tökéletesen áll neki az intrikus, negatív szerep és ezt most is bizonyította. Szinte ráöntötték a főhadnagy szerepét. A testtartásából, tekintetéből folyamatosan valami nyugtalanító árad, egyszerűen megkedvelhetetlen a karaktere. Aztán hasonlóan fontos szerepben láthatjuk az orvost, és nejét (Básti Lajos, Bara Margit), akik az értelmiség megbecsült tagjai és nem kívánnak részt venni ebben a társadalmi hierarchiaharcban. Ez a réteg a tudásának, tanulmányi eredményeinek és nem a születési jogaiknak köszönhették, hogy a társadalom minden oldalról egyaránt megbecsült rétegének számítottak. Ők voltak középen, ők voltak azok, akik eldönthették, hogy kihez is húzzon a szívük. Mi főszereplőink a kívülállóságot választották. Nem kívántak az elit kis játékaiban aktívan szerepet vállalni. Emlékezzünk csak a „Mi nem járunk bálba” mondatra. Ezért is bizonyult kihívásnak a főhadnagy számára elcsábítani Bara karakterét, aki mint elhangzott, nem a vagyon, a nyerészkedés miatt ment hozzá az orvoshoz – mint ahogy egy báróhölgy tenné - , hanem szerelemből. Az egész történetnek ez lett végül a mozgatórugója. A harmadik szereplőnk az alsó, legkiszolgáltatottabb réteget képviseli. Ő maga Samu, a tisztiszolga. Aki egy dolgot tesz az életben: szolgál és naivan reméli, hogy urai majd emberként tekintenek rá. Mondani sem kell, hogy ebben nagyot fog tévedni. Egy véletlen pisztolyelsülést ugyan még elnéz neki a főhadnagya, mert épp a szerelem mámorában tobzódik a döntéskor és csak egy jobb szeszélye folytán nem küldi szolgáját hadbíróság elé. De ennek a megbocsátásnak bizony később meglesz az ára. Amikor is a Főhadnagy féltékenységből meggyilkolja a doktort, mert az becsületsértés miatt párbajra hívja őt. A hadnagy gyáván, nem szemtől szembe, hanem háta mögött állva lövi le a doktort. Magyarán szó sincs becsületről, ez hidegvérű gyilkosság a javából. Igaz ezt mind elbeszélésből tudjuk, nem látjuk az eseményeket. De nincs is rá szükség. Hogy a presztízs és az elit fölényének fénye ne sérüljön, a szolgára keni Kállai karaktere a gyilkosságot. A történet lényege maga a vég. A tárgyalás, a kihallgatás, és ahogy Szirtes Ádámmal együtt reménykedik a néző is abban, hogy a végén csak közbeszól a sors és nem az „elit” nyer, hanem az igazság. Nem így lesz. A szolgát kivégzik, a főhadnagy megússza és a vége jelenet világosan érezteti, hogy utána az élet a rendes kerékvágásban megy tovább, minden marad a régiben. Nyert a való világ. Mert sajnos nemcsak akkor, hanem manapság is ugyanebben a világban élünk és lélegzünk. Vannak nagy halak akik feláldozzák a kis halakat a győzelem, és főként a „megúszás” érdekében. Van az a pénz….van az a hatalom. Az élet egyik örök igazságát láthattuk a Katonazenében kicsiben. Hogy miért nem adtam 5 csillagot? Marton Endre – a Nemzeti akkori főrendezője, később igazgatója – ugyan a legjobb tudása szerint járt el ezzel a filmmel, nem végzett szerintem tökéletes munkát. Voltak furcsa megoldásai, mint a történet tördelésében, mint a színészvezetésben. Azon kívül roppant hagyományos, csúnyább szóval modoros volt sok helyen a mű. De aki ismeri Martont, az ezen nem csodálkozik, ugyanis ő maga is ilyen volt. Viszont örültem annak, hogy Nemzetis társulatot vett maga mellé, akik akkoriban igen erős csapat volt. Minden színész igyekezte túlszárnyalni a másikat….kivétel nélkül mindenki hibátlan volt a filmben. Az operatőri munkáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ahogy a film színezéséről is. Összességében nagyon jó élmény volt számomra a film. Rettentően fontos történet, nagyon jól tálalva. Bárcsak kicsit ismertebb és fontosabb filmnek számítana a korszakból. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 10:32.15 |
| Szamurájjal volt sok véleménykülönbségem. Szeret nyers lenni, vitában igen heves...de nem gondolok rá vissza haraggal.
Őt azért láttam itt az utóbbi időben, igaz már nem olyan sokat lehet itt ő sem. |
| 2021-04-21 10:30.20 |
| De durva, hogy pont ezt a filmet említed. Ugyanis számomra az utóbbi évek egyik nagy kedvence volt. Egy életre megjegyeztem belőle egy színészt, mert olyan hatással volt itt rám: Rory Cochrane. Amikor az esőben már azt se tudja mit kezdjen magával, mert erőt vett rajta a PTSD és a depresszió. Mindig megragad az a jelenet. És Christian Bale is, aki egyébként nagyon nem a kedvencem....úgy kitett magáért, hogy eszembe sem jutott egyszer sem a film nézése alatt, hogy én őt nem szeretem :)
Nem hiszem el, hogy ennyire egy húron pendülünk :) Alig ismerte valaki a környezetemből ezt a filmet, és mindenkivel megnézettem. Ilyen filmeket akarok csak nézni, amik ennyire berántanak és nem eresztenek, mint a Hostiles. |
| 2021-04-21 10:25.19 |
| Bambinoooom :)
Szia drága, hogy vagy? Most kattintgattam ide-oda, sejtettem, hogy te vagy az új név mögött. Megint bannoltattad magad? :D |
| 2021-04-20 19:08.40 |
| Rátapintottál a lényegre. Én sem igazán élvezem már a jelen korunk filmjeit. Kicsit csalódtam az iparban. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nincs évről évre 1-1 kincs....de sajnos egyre kevesebb, egyre ritkább. Hollywood életét már egyáltalán nem követem figyelemmel. Inkább visszanyúlok én is a régi idők alkotásaihoz, vagy pedig dokumentumfilmekre, sorozatokra szánom inkább az időmet, mert ma már sokkal minőségibb műveket láthatok ezekben a kategóriákban.
Annak idején írogattam egy online filmes újsághoz is, de ott is egyre inkább teret nyert ez a végtelenül pénzorientált, ízetlen-szagtalan, hungarocel futószalagos filmgyártás, aminek a lényege semmi más, csak a merchandise. Akkor úgy döntöttem, hogy én elbúcsúzom ettől az egésztől, mert semmi kedvem sem volt már tudósítani arról, hogy mi lesz a következő remake, spin-off, adaptáció, képregényfilm, stb. Minden kis apró hírt meg kellett róla már osztani. Egyszerűen nem éreztem a minőséget az egészben. Mindenhonnan kezd eltűnni az a szó, hogy minőség. Mikor én gyerek voltam, egyszerűen fürdőztem ebben, de minden szempontból. "Bárcsak tudnám, hogy mikor vagyok éppen azokban 'a régi szép időkben', mielőtt még elhagynám őket." The Office :) |
| 2021-04-19 23:21.07 |
| Ja persze, nem is rátok céloztam egyébként. Tudom, hogy azért pár topik még mindig akad, ahol visszajárnak kvaterkázni a "régi öregek", de ugye ezekben előtte sem nagyon fordultam meg. Inkább ott látom ezt a hiányt, illetve a tagok kicserélődését, ahol én is jártam. Egyéb filmes fórumokon.
Amúgy kinek hogy szolgál az egészsége? Covid? :) |
| 2021-04-19 22:03.50 |
| Áááhhh, Angelika szerintem pótolhatatlan. Volt benne egy hatalmas szellemi, lelki frissesség, és ami a legfontosabb: nyitottság. Mindenféle generáció, mindenféle véleményű ember partnerre talált benne és tudásával, emberségével mindenkivel meg tudta szerettetni magát.
Nagyon hiányzik azóta is. Nem tudom mi lett vele....gondolom sosem fogjuk megtudni. Egyébként nem ígérhetek semmit. Most az utóbbi időben nagyon jól esett ide visszanézni, nosztalgiázhatni. De fenntartom annak lehetőségét, hogy újra elsodródom...most épp egy ingerszegény szakaszban van az életem ebben a pandémia helyzetben, egyelőre bizonytalan, hogy innentől kezdve hogyan tovább. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. |
| 2021-04-19 21:59.25 |
| Szia Lectooor! Nagyon köszönöm a soraidat, baromira jól esik ez nekem ;)
Ne haragudj, ha lejjebb kihagytalak a felsorolásból. Biztos még sokakat kihagytam, kikkel jókat csevegtem annak idején. Rég volt már és én is kopok :D Igazad van, hogy annak idején volt itt egy nagyon jó, pozitív, tudásszomjjal rendelkező társaság, akikből már csak 1-1 tagot lehet látni néha jobbra-balra lézengeni. A Filmkat. egy nagyon régi oldal, nagyon régi formátummal, és egyszerűen nem termelődnek újra a hasonlóan minőségi emberek. Amikor időnként vissza-vissza tekintek, vagy értékelek filmeket/színészeket, akkor azért körbenézek és lényegében sivatagot látok. De fenntartom a tévedés jogát természetesen, hiszen nem nézek sűrűn ide. Sokszor szomorúan látom, ahogy 1-1 filmnél/sorozatnál olyan remek kritikákat/véleményeket látok, melyeket még a "régi banda" tagjai írtak sok-sok évvel ezelőtt és azóta senki sem fedezte fel magának ezeket az adott műveket, pedig olyan jókat lehetne beszélni, akár vitázni is. De egyúttal számomra az is nagyon döbbenetes, akik ennyi éven át aktívan kitartottak itt a Fórumon, és még nem ábrándultak ki, vagy unták meg....annak ellenére, hogy a beszélgetőpartnerek megcsappantak. |
| 2021-04-18 10:31.04 |
| Én köszönöm ezeket a megtisztelő sorokat, Bordal :)
Sajnos a régi csapatból már csak 1-1 nevet látok időnként felbukkanni itt a fórumon, ezért sem érdemes újranyitni, pedig olyan jó lenne egy jó kis intellektuális, szellemi felfrissülés ezen a helyen. Hiányzik néha a régi élénk társaság, akik igenis kutattak, vitatkoztak, filmeken elmélkedtek itt. De gondolom sokan továbbléptek az életben és ez teljesen rendben is van így. Én is így tettem. De időnként azért visszanézek, még ha nem is kommentelek :) |
| 2021-04-16 23:06.46 |
| Törőcsik Mari halála valahogy visszahívott most engem a régi "kávéházunkba".
Annyira nagyon jól esne most virtuálisan elvörösborozgatni Angelikával, Gyermeklak.-kal, Find-dal, Bordallal, még Menrot-tal is (aki azóta sokszor nevet váltott itt, csak azok nem maradtak meg a fejemben) - utóbbival ugyan sokszor inkább csak egymás bosszantása ment. De még erre is valahogy olyan jó nosztalgiával gondolok vissza. Lassan 10. éve annak, hogy ebbe a topikba életet lehelt a magyar színház és filmtörténelmet életben tartani akaró kis közösségünk. Ebből a fórumból végül eljutottam oda, hogy egy jelesre értékelt szakdolgozatot írtam Majorról, pontosabban ahogy Mari szerette hívni: "Majorelvtársról". A politikai életét és hatását igyekeztem megfogalmazni, mert amelyik szakra írtam, így lehetett jobban eladni. Sajnos a művészetét csak nagy vonalakban érinthettem. Mari és Major élete szorosan összefonódott egészen utóbbi haláláig, és ez a kapcsolat szerintem nyugodtan nevezhető egyfajta "művész és múzsája" kapcsolatnak is. Szoros barátság volt az övék, amiben nemcsak a mester és tanítványa-féle szeretet volt benne, hanem az igazi emberi szeretet. Már ha Major-felé lehetett egyáltalán érezni ilyet. Ez a mai napig nem egyértelmű nekem, ugyanis a művész úr nem sok embernek tárta fel a lelkét. Hét lakatra zárta, szinte feltörhetetlen volt. Ő a tettivel és a kultúrára tett hatásával kívánta feltárni a rejtélyes lelkét. Marinak még ehhez az acélkeménységhez is sikerült közel kerülnie. Nem sokan mondhatták el magukról. Ezért aztán tagja lett a 70-es években 2 táborra szétszakadt Nemzetinek a Major-csapatához, és manapság legendásnak számító előadásokat vittek véghez együtt: Rómeó és Júlia (1971) - ahol 36 évesen lett Júlia (!); A szecsuáni jólélek; A vágóhidak Szent Johannája. Major már akkor, a karrierjének legelején látott valami olyat Mariban, amit akkor biztosan csak nagyon kevesen. „Nézze, én magával tehetetlen vagyok. Maga, valljuk be őszintén, nem tudja még, amit tudni kell. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az ízlése tiltakozik az ellen, hogy ilyen általános színészi eszközökkel éljen. Maga maradjon mindig csak kevesebb, és majd szép lassan megtanulja saját eszközeit.” Tudta, hogy valami szunnyadó vulkán van Mariban, ami majd egy szép napon kitör, amikor eljön rá az ideje. Hogy mennyire helyesen látta? Ezt bizonyítanunk sem kell. Mari neve ikon lett. Halálával Major egyik utolsó földi darabkája is meghalt, és vele együtt a magyar film- és színházművészeti 20. század egyik utolsó élő bástyája. Pótolhatatlan. Ahogy én szerintem Major is. |
Törőcsik Mari - Vélemények
| 2021-04-16 23:00.09 |
| Évente ugyan sok színészhalálhírt kell elviselnünk, mégis csak 2-3 olyan van köztük, ami olyan érzés, mintha valami mellkason vágna. Mert életükkel egy korszak is véget ért.
Mari nagyon is ilyen volt. Isten véle <3 |
Ave, Cézár! - Vélemények
| 2020-09-06 21:37.26 |
| Megdöbbentő, hogy ilyen sok itt a negatív vélemény. Tény, hogy a groteszk, ironikus hangvétel nem fekszik mindenkinek, de hogy ennyire ne feküdjön az baromira meglepett :)
A Coen-fivérek akkor is fantasztikusakat tudnak alkotni, ha drámákról van szó, és talán méginkább értékelem őket akkor, amikor vígjátékokkal ajándékoznak meg minket, mert akkor az mindig csordultig telítődik a legintelligensebb humorfajtával, az abszurddal. De még inkább úgy mondom, hogy az iróniával. Az 50-es évek vége, 60-as évek Hollywoodján bizony már sok rendező és jobbnál jobb film köszörülte a nyelvét, ami nem véletlen. Ebben az időszakban élte meg utolsó végóráig az "öreg" Hollywood. Egyszerre volt alkotói és gazdasági mélyponton ekkoriban az amerikai film. Generációváltás történt a közönségben, de nem úgy az alkotókban. Az eddigi sémák unalmassá, elcsépeltté váltak. John Wayne többé már nem volt menő, a musicalek ugyan jól mentek, de a témák egyre ismételték magukat, a történelmi eposzok pedig valósággal zabálták a stúdiók pénzét és egy letűnt kor letűnt színészgenerációja prédikált az akkori lázadó ifjúságnak. Egészen Coppoláék megérkezéséig (70-es évek eleje) elmaradt a várva várt vérfrissítés. Az Áve, Cézár! tökéletesen összefoglalja azt a sor problémát, amiben akkoriban része volt a stúdióknak. A szocialista felhangok felerősödése, a gigasztárok tenyérbemászó dicsfénye, ami előbb muszáj volt hajbókolni, de talán az volt a kedvencem, amikor már minden mindegy alapon felhozták a buta suttyó vidéki fiatal westernhőst az angol úriember drámai főhősének. Itt már nyilvánvaló volt a kétségbeesett kapkodás a nézőkért. Nagyon poén volt számomra az is, hogy a kirekesztett szocialista írók mennyire körberajongták George Clooney karakterét, hátha visszajuttatja őket Hollywood szívébe ahol terjeszthetik propagandájukat. Szándékosan sarkított, cinikus ábrázolást láthattunk frenetikus sztárparádéval. Mondjuk a sztárok többsége 4 percnél többet nem volt a képernyőn, de én még ebben is éreztem egyfajta fricskát a szakma felé. Lehet, hogy annak sokkal nagyobb szórakozás, aki ismeri itt a filmtörténeti vonatkozásokat. Az biztos, hogy én nagyon jól elvoltam a filmmel, többször fel is nevettem. Méltatlanul alulértékelt filmje ez a testvérpárnak. Tény, hogy nem tenném be a top 3 legjobb filmjeik közé, de abszolút meg voltam vele elégedve. |
Nyomul a 8. dimenzió - Vélemények
| 2020-07-18 17:32.56 |
| El nem tudom képzelni, hogy ennek a filmnek az alkotói mit szívtak, de adhatnának belőle nekem is.
A Nyomul a nyolcadik dimenzió egy elég egyedi és érdekes filmélmény volt és nem a szó legjobb értelmében. Komolyan mondom végig olyan érzésem volt, mintha Jeff Goldblum egyik átlagos éjszakai álmában jártunk volna. Tele volt a lehető legfurcsább random dolgokkal, amit egy józan és tiszta ember esze ágában sem vitt volna kamera elé. Pont mint a művészúr lényegében minden egymás mellé tett mondata egy átlagos interjújában. Persze, tudom, hogy nem ő az alkotó, de ha megfigyeljük a szerepét, mintha azt mondták volna neki is, hogy „légy önmagad és néha mondj valamit”. A vicc az, hogy minden szereplő így is tett. Tele volt a film akkor még kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert, egyébként remek színészekkel, akiknek nem igazán adtak szilárd lábakon álló forgatókönyvet, hanem mintha kiadták volna nekik ukázba, hogy „öhm….csináljatok akármit, néha beszéljetek és 4 perc múlva pedig jöhet valami akciójelenet”. Néhol egy kis Ed Wood-feeling keveredett egy cronenberges terry gilliames….Samurai Cop-pal :D Nemcsak, hogy nem volt élvezhető a film, de értelmezhetetlen is volt. Dióhéjban: Valami dimenzióba átnézett Peter Weller miközben átlépte a hangsebességet, majd jött pár gumifejű illusztris őrült a Száll a kakukk fészkéből, hogy elrabolja a neurotikus Ellen Barkint és kikezdjen a „szexi&szuperboyz” bandával ahol a huszaséveiket taposó kis Goldblum, Clancy Brown és Peter Weller éppen megízlelték Hollywood, de főleg a hollywoodi B vonal ízét. (Igaz a herr direktóre W.D. Richter és Jeff Goldblum ezen a ponton már túl voltak az első kollaboráción, viszont ekkoriban már határozottan együtt szívhattak valamit rendszeresen, hogy egy ilyen végeredményt tudtak produkálni.) Végül persze a főhős és afroameriakai-alien partnere keresztbetesz az egyébként zseniálisan vicces John Lithgow-nak és végül Weller elnyeri a hölgy szívét, akivel ezidáig olyan 2x találkozott összesen. A lényeg a legvége, az end credits, ahol felvonul a világ legfájóbban nyolcvanas évek stílusában a szexi&szuperboyz a száraz, napsütötte los angelesi csatornában és feltesszük magunknak a kérdést: Mi a jóistent néztünk mi 1 és háromnegyed órán keresztül? A rengeteg praktikus effekt miatt egyébként nem volt annyira olcsó film és persze bemutatáskor –egyáltalán nem csodálom - hatalmas bukta is kísérte, amibe még a stúdió is belerokkant. Ezt a filmet is a VHS tette fel újra a térképre, szinte kultfilmmé vált a tengeren túlon. Mondjuk ez még önmagában nem dicséret, Tommy Wiseau Szobáját is annak mondják, ami büntet. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2020-07-17 22:01.43 |
| Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik :) Hát most egyelőre itt. Igyekszem sűrűbben jönni, de persze nem ígérem, hogy ez mindenképp tartós lesz. Attól függ hogy hogy lesz időm filmeket nézni, meg energiám :D |
| 2020-07-17 21:37.24 |
| Igen, én vóNÁK :) Sziamia!
Hogy úgy mondjam visszainvitáltak ide (majd nevet akkor mondok, ha megengedi :D ) és egyébként nem rosszkor, mert pont mostanában támadt kedvem épp visszanézni, már hiányoztak ezek a diskurzusok. Én is örülök neked. Egyre kevesebb itt a "régi" arc, úgyhogy én is örülök a régi ismerősöknek ;) |
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története - Vélemények
| 2020-07-17 18:42.43 |
| Vegyes érzések keringenek bennem, ha visszagondolok erre a filmre. Nagyon-nagyon szerethető egyrészt, mert fantasztikusan láttatja, hogy milyen vicckategória és vásári farsang lett ebből a dalfesztiválból, és szerintem baromira jól ábrázolja az európai életszemléletet/szellemiséget. Ahhoz képest, hogy Ferrell egy amerikai komikus, aki túl sok időt nem tölthetett Európában, erre nagyon jól ráérzett. Persze tudom, hogy ebben a svéd felesége nagyon nagy segítségére volt.
A probléma pont a film willferrell-ségével volt. Egyáltalán nem illett ide ez a fajta humor. Ez a kedvesen, szívvel-lélekkel felépített fél-hommáge, fél-paródia szerintem nagyon jól meglett volna Ferrellnek ez az amerikai stílusú, kissé erőltetett helyzetkomikumra építő humora nélkül. Ami tegyük hozzá azért már sok-sok éve nem megy neki fényesen. Én utoljára a Ron Burgundy 2-n nevettem tőle önfeledten, és az se ma volt. Végeredményben meg lehetett neki bocsátani, ha másért nem, a zenék miatt mindenképp. Hatalmas lett a soundtrack, a komolyabb és a komolytalanabb zenék is mind nagyon ott vannak. Jól ki lehet belőle venni, hogy épp melyik híres-hírhedt euroviziós dal iránti tisztelgést halljuk, vagy éppen valami direkte gáz dalt, ami még jobban ad a paródiához. A színészválogatás is jó volt, nagyon örültem az izlandi színészeknek is, jól hozta az ügyeletes favoritot Dan Stevens, de talán Rachel McAdams volt itt a film legnagyobb pozitívuma. Egyszerűen remek volt. Ha Will Ferrell otthon hagyta volna ez egyszer az egyre inkább lefelé tendáló humorát, akkor egy tökéletes vígjáték lett volna. |
- Filmes Sámánok Rendje -
| 2020-07-16 16:27.26 |
| Ahham, akkor így már más.... |
| 2020-07-15 20:30.23 |
| Nekem kissé blaszfémia, hogy a Snowpiercerből sorozatot kreáltak. De igaz ma már minden eredeti ötletet újra elővesznek, ami valaha jó hírnevet és némi nézettséget hozott. Sok történetnél megértem ezt, de a Snowpiercer pont olyan, aminek volt egy "tipikus" történetlefolyása, ami gondolom a sorozatban is ugyanaz marad, csak maximum kibővítik, viszont azzal mást nem lehet csinálni. Tekintve, hogy zárt környezetben játszódik, limitált lehetőségekkel. Max elhúzni lehet a sztorit. |
| 2020-07-15 20:25.53 |
| Nagyon jól emlékszel, nekem Mordin a nagy kedvencem. De akár mondhatnám Jacket is, vagy Talit, csak hogy most épp eszembe jusson kettő, akik különleges karakterek voltak, jobban kidolgozva mint manapság sok filmbéli nagyobb karakter.... |
| 2020-07-15 20:23.26 |
| Igen, erre gondoltam. Én is láttam régen beharangozni, azóta semmi. Mondjuk minden rendezővel előfordulnak hosszú projektelakadások. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu