 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
| Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
| A biztonság záloga - TV2, 23:15 |
| Konstrukció - Filmbox Premium, 23:15 |
| Vihar előtt - Viasat3, 23:30 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Thierry Lhermitte (72) |
| Albert Wolsky (94) |
| Shirley Henderson (59) |
| Katherine Heigl (46) |
| Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Tisztítótűz - Vélemények |
| Kiút (sorozat) - Vélemények |
| F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
| Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
| Rock zene |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Puerto Ricans in Paris   |
| Alice Taglioni |
Vbacs hozzászólásai
Legenda a vonaton - Vélemények
| 2021-04-25 21:11.20 |
| Rényi Tamás remek mozija furcsa módon nincs benne nagyon a magyar filmek alapkánonjába, pedig igazán megérdemelné a témaválasztása miatt. Persze nem ez az első és utolsó film melósokról, pontosabban a brigádokról, de szerintem nem csak ez a pikantériája, sőt. Nagyon tetszett, hogy egy könnyedebb körítésbe igyekezett becsomagolni igenis súlyos kérdéseket a korabeli munkaviszonyokról, azon belül is a megaláztatásról, alkoholizmusról, az új tagok kiközösítéseiről és bizony még a rasszizmusról is. Utóbbi hozzáteszem - nem kicsit merész téma ebben az időszakban. Akkoriban - ahogy kicsit ma is - ez erős tabutémának számított, amit a Legenda a vonaton nagyon is nyíltan tárt fel a nézők elé, magyarán az az előítélet, hogy a cigány az bizony lop.
Amiért a filmre érdemes kicsit haragudni, hogy ezeket a komoly problémákat, amire rávilágított egy kicsit elmismásolta a végére, vagy kifejezetten pozitív végkicsengései lettek, mintha csak legyintett volna az egészre. Ami nyilván nem túl realisztikus, de gondolom ha nem így történik és igenis a cigány az lop, a munkahelyi haláleset bekövetkezik, ha féltékenységből az egyik melós halálra veri a másikat a végén, megkockáztatta volna Rényi, hogy dobozban végzi a műve. De így, hogy mindent rá lehetett teríteni a Karló nevű karakterre, akit Sinkovits alakított - mintegy mítoszra, akit az ember vagy elhisz, vagy nem. És ez elvette az élét az egésznek. Mintha csak kitaláció lett volna minden szekvencia....vagy mégsem? Egyértelmű választ nem kaptunk. Mindenesetre jó filmélmény volt, a színészek egytől egyig brillíroztak. És majdnem (sajnos csak majdnem) lett belőle egy korszakos, bátor film. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-25 20:55.39 |
| Most ahogy látom, van az NFI-nél egy olyan tendencia, hogy időnként elővesznek valami régi magyar filmet és felújítják HD-sre, kijavítanak rajta esetleg pár képhibát és utána valamilyen időpontban a tévében is leadják.
Igaz furcsállom, hogy miért csak az utóbbi években álltak ennek neki. Lehetett volna korábban is. Lehet, hogy így lesz Major a tévében valamikor. Nem nézek nagyon tévét már.... |
| 2021-04-24 16:37.43 |
| Ami már csak egy 2-3 emeletes kínai :D De minden korabeli áruház most már az szinte.
Nem rossz hely, 1-2 dolgot még mindig jó ott venni. |
Hostiles - Vélemények
| 2021-04-24 14:41.28 |
| Persze, hogy akadnak, csak jó helyen kell őket keresni. Lehet, hogy Hollywood már annyira nem nyeri el a tetszést néha, de világszerte (Európában, Ázsiában) minden évben lehet valami csemegét is találni, sőt, a független amerikai filmek közt is.
De néha tényleg nem jönnek össze jól az évek ilyen szempontból. Aztán vannak erősebb évek is.... |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-24 13:56.29 |
| Óóó, de örülök.
Én most ki-be járkálok Battáról, egyébként már Újpesten élek egy ideje. De mikor hosszú home office időszakok voltak, akkor tavaly is és idén is lejöttem 1-2 hónapot. A feltartott ujjú Major tanítások a versmondásról és József Attiláról nekem nagyon sokszor eszembe jut, örök érvényű :) Köszönöm az említést ;) |
| 2021-04-24 13:55.05 |
| Már leírtam a véleményem a topikjában :) |
Hostiles - Vélemények
| 2021-04-22 19:54.15 |
| [SPOILERVESZÉLY]
Rég éreztem olyan különleges élményt egy film nézése közben, mint amilyet kb. másfél évvel ezelőtt, mikor először láttam a Hostilest. Modern westernek időnként fel-felbukkannak a radaron, de nem mondhatnám, hogy ez valaha is trend volt. Kb. évente 1-2 film kijön, de kb. csak minden 3-5. évben születik nagyon emlékezetes. Számomra az Ellenségek ilyen volt. A műfaj modern képviselőinek sajátossága az, hogy itt nemcsak nagybetűs HŐSÖK járják a porzó utcákat, akik versenyt igyekeznek lőpárbajozni ellenfeleikkel, és jutalmul a szalonokban döngetni a cicababákat. A modern western a gyötrődő férfiak világát mutatja meg. Akikre már eleve ráncokat varrt a szegénység, akik nem dicsőségnek tapasztalják a vérontást, hanem valami szükséges rossznak, amivel ugyanúgy együtt kell élni, mint a kietlen táj és a vad társadalom egyéb küzdelmeivel. Nem egy szép és nem egy dicső, hősies világ a 19. század Nyugat-Amerikája, hanem sötét, koszos, büdös, magányos és nagyon is ellenséges. A Hostiles története az egyik legerősebben kezdéssel bíró történet, amit én valaha láttam. Semmi hollywoodi cicoma nincs rajta, hanem végtelenül naturálisan mutat be egy mészárlást, azon belül is gyermekek halálát, egy idilli élet végső összeomlását. És itt hozzátenném, hogy Rosamund Pike végig a film egyik fénypontja. Csodálatos volt, amit végig csinált. Aztán a sztori átvált egy csapat katonára, akik évek óta harcban állnak különböző indiántörzsekkel. Feladatuk fontos a környék védelme szempontjából, és dicsőséget kéne érezniük, de ez elmarad. Marad a fásultság, a poszttraumás stressz szindróma, a depresszió. Főleg a „nagy öregek”, a Kapitány (Christian Bale) és Tommy (Rory Cochrane) párbeszéde érezteti ennek a súlyát. A film cselekménye az lesz, hogy ez a csapat feladatául kapja, hogy a hírhedt indiántörzsfőnököt (Wes Studi) hazakísérjék, mert a törzse kiharcolta, hogy a beteg törzsfőnök a földjén haljon meg. A mindig kötelességtudó, vezéregyéniség kapitány először vonakodik, majd elvállalja a küldetést. A Hostiles nem akar akciódús lenni, sőt, beszédes sem. Sokkal többet akar mutatni érzéseken, arckifejezéseken keresztül, mintsem tettekben. Sokan ezért is érezhetik ezt unalmasnak, vontatottnak. Pedig Cooper gondoskodott róla, hogy végig rajta tartsuk a szemünket, kezdve a kifogástalan fényképezéstől Max Richter megható zenéjén át egészen az önmagában is pazar castig, akik kivétel nélkül a maximumot nyújtották ebben a filmben. Az Ellenségekben még egy elemnek volt kulcsfontosságú szerepe: a csendeknek. Akárcsak anno Tarkovszkij vagy Jancsó Miklós esetében. A csend szerepe azért is volt fontos, mert van az a lelkiállapot, amit már nem lehet szavakba önteni, amikor belül már annyira megtelítődsz a rossz élményekkel, hogy a lényed elkezd elfásulni, kiüresedni. Gondoljunk csak az esős, sötét jelenetre, ahol Tommy szomorú szemekkel mondja Joe-nak, a kapitánynak, hogy „El kell mennem. Nem érzek már semmit”. A férfi ember érzelmei és morális dilemmái kapták itt a főszerepet. Az átélt tragédiák miatti testvéri tudat – ami nemcsak a katonák között lehetett érezni, de még az ún. ellenfelek, a kapitány és az indián törzsfőnök között is. Mindenki öletett, mindenki gyilkolt, mindenki sáros. Nincs jó és rossz oldal. Sokszor úgy éreztem, hogy ez a film szembe kíván helyezkedni a mostani hollywoodi, számomra szélsőségesen liberális trendekkel, hogy nem szabad egyes etnikumokat rossz fényben feltüntetni. Itt határozottan nem ez a helyzet, pontosabban az én érzéseim szerint nem így volt. Nem tagadták el az indiánok bűneit, sőt. Az apacsok film eleji hidegvérű gyilkossága lényegében egálba hozta a két oldal „bűneit”, ha lehet így mondani. Talán pont ezért nem kapott akkora hírverést, mint amit megérdemelt volna ez a film. Még 100 sort írhatnék, róla, de inkább befejezem. Szinte tökéletes film volt. Sokszor akadt el a lélegzetem is tőle. 5* |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-22 18:22.27 |
| Jójó, még kicsit fogalmazom magamban, de mindenképp leírom a gondolataimat oda.
Volt idő, mikor a koraérettség inkább átok volt, mint áldás. De szerencsére most olyan közegben is vagyok már, hogy jól tudom kamatoztatni. A nosztalgia faktor most nálam is erős :D |
Megszállottak (1961) - Vélemények
| 2021-04-22 13:41.48 |
| Makk Károly 1961-es filmje tulajdonképpen egy nyitánynak is tekinthető. Pár év múlva elkezdődik (véleményem szerint) a magyar filmek nagybetűs, mondhatni hőskora. Egy fiatal, újítani vágyó, erőteljes generáció kezdi majd el bontogatni művészi szárnyait. A hatvanas évek rengeteg új színt hoz a magyar filmgyártásba, és nem csak történeteivel, hanem stílusával, eszközeivel, éles hangulatváltásával. Egy csodálatosan termékeny és fantáziadús időszak jön el, melybe Jancsó női kebleitől egészen Várkonyi legdrágább produkcióiig minden belefér.
Úgy vélem, hogy a Megszállottak egy méltó kapunyitás az új korszakra. Sokak szerint már láthatjuk benne megmutatkozni az új hullám kísérletezését, én inkább azokkal értek egyet, akik az olasz realizmussal hozzák összefüggésbe, onnan is Antonionival. Aki lerántotta filmjeiről az idillizmus álarcát és egy küzdelmekkel teli, kielégíthetetlen miliőbe helyezte főszereplőjét, a "kisembert". A Megszállottak ugyan nem a kiszolgáltatott kisembert helyezte a középpontba....de ha jobban belegondolok, mégis. Két szimbiózisban működő főszereplőt láthatunk, akik 2 szimbiózisban élő tábort képviselnek, név szerint a "vidéket" és a "várost". A vidék képviselője Szirtes Ádám Kecskés karaktere, aki fáradhatatlan, vad, erőteljes, közvetlen, az igazi "doer", ahogy az angol mondaná. Aki csinálja a dolgokat, és céljáért képes átgázolni mindenen, akár magán a rendszeren is. A másik pólus az a tipikus városi kinevelésű, merev mérnök, akit Pálos György formált meg kitűnően. Ez a mérnök kimértebb, tettek helyett inkább a tervezéssel segíti társát. Valami városi ridegség és keserédesség jellemzi, ami persze a két férfi kapcsolatának előrehaladtával oldódni fog. Ugyanígy megismerhetjük a vidéki fickó belső vívódását is, amit jelleméből adódóan nem feltételeztünk volna. Mindketten valami kellemes sztereotípiát testesítenek meg, ami nem felszínes, hanem igenis mély és nagyon is jellemző vonása vidéknek és városnak. Céljuk nem bonyolult. Magyarország egy kietlen, homokos talajú részére próbálnak vizet eljuttatni kútfúrásokkal. Igen ám, de tervük nincs összhangban a Párt terveivel, akik valami vízhálózatot akarnak keresztülhúzni a területen úgy, hogy abból a vízből a puszta ne profitáljon. Ha ez a film 10 évvel korábban készül, természetesen mindenki nyer, város és vidék gyönyörűen egymásra talál és a Párt irányításával mindenki boldog lesz, nyer a szocializmus. A Megszállottakban viszont állandó kiabálás és csapkodás van a felek között. Nem tudnak dűlőre jutni, majd végül persze a bürokrácia nyer, főhőseink tehetetlenek maradnak a rendszerrel szemben, és végül beletörődnek az egészbe. Bene visszatér a városba, Kecskés marad a vidéken…..és nem történik semmi pozitív változás. A néző, a szereplők egyaránt kielégítetlenek maradnak, akárcsak Antonioni világában. Pedig már hogy csobogott az a víz a kietlen magyar sivatagban. Konkrétan minden adott volt a főhősök sikerre jutásának, de a rendszer bizony falat húzott köréjük. Nem ez az első rendszer- és bürokráciaellenes filmünk a korban, szerintem a Keserű igazság is már kínosan rátapintott ennek lényegére, de azt 1956-ban egyből dobozba is dobták. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy Básti Lajos és Kállai Ferenc zseniálisan alakították az undok hivatalnokokat, akik éjjel még együtt álmodtak Bene tervéről, nappal meg gyáván visszautasítják. Ez a mai napig szerves része hazánknak. Ez a szervilis hozzáállás, az állandó félelem a hatalomtól. Ki fog ez múlni valaha is? Saját adalékvélemény: Ennél homoerotikusabb magyar filmet szerintem még sosem láttam :) Csak nekem tűnt úgy, hogy Szirtes és Pálos nagyon-nagyon, de nagyon közel kerülnek egymáshoz időnként? Simi, szájrapuszi, meg az a hancúrozás a homokban…..kutya legyek, ha ez nem direkt lett ilyen. Makk nem erősíti meg egyértelműen, hogy ez volt a szándéka, de aki ismeri a magyar filmek színészeinek merevségét, tisztán láthatja, hogy ez azért túlment néhol a baráti viszonyon. Azt lehetett érezni végig, hogy mennyire soviniszta a film…Pap Éva karaktere sértően háttérbe lett szorítva. Nem volt itt helye igazából a női nemnek….bár ez a sovinizmus abszolúte jellemzi a magyar filmtörténelmet, meg igazából a társadalmat is, de ez engem nem zavar egyébként. Viszont itt szinte ordított a jelenség, előtérbe helyezve férfi hőseinket, akik bizony túlmentek a barátságon :) |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-22 10:51.52 |
| Én köszönöm.
Te is ugyanígy tettél :) Nagyon jól esett. |
| 2021-04-22 10:51.25 |
| Örülök egyébként, hogy felhívtad rá a figyelmem. Lehet megyek is írni róla a topikjába.
Az a helyzet, hogy sokan csak akkor fognak megérteni, átérezni bizonyos mélységű filmeket, amikor már eléggé megértek rá. És ez nem korfüggő egyébként. Én meg éppen fordítva működöm most már, mint az átlag korombéli filmnéző. Nekem a nagyon pörgő filmek nem jönnek be, fárasztanak, szédítenek. Nolan például nekem már túl gyors tempóban rendez és 1-2 filmjén kívül én már nem tudnám őt újra elővenni. Sokkal többre értékelem a letisztultságot, ha a mű lassúságának súlya van, a nagyon erős drámákat....sokszor azt is mondhatnám, hogy az elvontságot. Megvénültem :D :D |
Katonazene - Vélemények
| 2021-04-22 10:42.47 |
| Jó ízlése volt. Nagyszerű film. Mondjuk egyáltalán nem hagy jó szájízt maga után az alkotás. De az alakítások miatt abszolút megértem, hogy hogy tud ez valakinek a kedvence lenni :) |
Körhinta - Vélemények
| 2021-04-22 10:33.52 |
| Azért, mert egyes helyeken - nálunk különösen - erős hagyománya van a színházi játéknak. Ez nem véletlen, egész egyszerűen azért, mert a színészeink idejük nagy részét a színházban töltik. Kevés a filmlehetőség. Így aztán amikor filmre kerülnek, sokan nem tudják levedleni magukról ezeket a manírokat.
Nálunk a 60-as, 70-es években lehetett egyedül azt mondani, hogy a színészek arányában sokkal több mozgóképpel találkoztak (film, sorozat, műsorok, szinkronszínészet...), és talán ki tudták magukban alakítani, hogy egyszer színpadra, egyszer pedig vászonra játszanak, de persze ezt sem lehetett nagyon tartósnak nevezni. A 80-as években már csökkent, a 90-es években meg egyenesen visszájára fordult a tendencia. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 23:46.07 |
| Őket szeretem, mindegyiket. Igazából a ME2 karaktereit jobban bírtam, mint az 1-3-ét. Azok még kissé sablonosak voltak. Leszámítva persze azt a 2 kiválót, mely mind a három részben benne van (Garrus, Tali). |
| 2021-04-21 23:44.54 |
| Nem mondod, hogy te ilyenekre emlékszel velem kapcsolatban :D :D
Mordiiin <3 Az én emberem....illetve szalárim <3 |
| 2021-04-21 23:43.59 |
| Neeem, én valahol hátul ültem, szerintem nem lehet látni innen.
Olyannyira teltház volt, hogy fent is végig ültek/álltak rengetegen, holott oda nem is szóltak jegyek. Ivy is azt hiszem igazoltan hiányzott, csak arra nem emlékszem már, hogy miért. |
| 2021-04-21 18:18.08 |
| Az nagyon megdöbbentő rész volt, senki sem számított rá. A szinkronhangok akik ott ültek teljesen el voltak ájulva..."El vagyok bűvölve" :D :D
https://www.youtube.com/watch?v=lgY8JvSFjM8 Tündéri aranyos ezen a videón :) |
| 2021-04-21 17:43.55 |
| Henry valahonnan bejelentkezett egy rövid ideig és mondta, hogy neki épp forgatása volt, azért nem tudott jönni.
Igen, tüneményesek voltak. Főleg a téglabudi felépítésű :D :D Ő volt messze a leglelkesebb. |
| 2021-04-21 13:55.09 |
| Óóó, én voltam. Még be is számoltam róla itt:
[link] Nagyon nagy élmény volt. Tervbe van véve, hogy ha a járványnak vége, akkor újra meghívjuk őket. Nagyon remélem, hogy addig még mindenki életben lesz a csapatból. Akkor mindenképp menj el ;) |
Körhinta - Vélemények
| 2021-04-21 12:13.59 |
| Én abszolút megértem az álláspontodat, noha szerintem pont ez az a film, aminél ez kevésbé észrevehető. Akik temérdek magyar filmet néztek már különböző korokból, annak a szeme hozzáedződik ehhez a teátrális játékstílushoz. És állítom neked, hogy a Körhinta a korszakban még ebből a szempontból is kicsit haladóbb film, mint kortársai.
Én nekem is szívügyem a kérdés, mert valóban zavaró ezt látni sokszor. Én is a naturalizmus, a természetesség, a manírnélküliség híve vagyok. De lássuk be, ez egy nyugati, azon belül is inkább germán hagyomány. Gondolok itt a németekre, skandinávokra, angolokra. Ők valóban a színpadiasságukat el tudják hagyni, amikor kamera elé kerülnek. De sajnos a világ többi területén - köztük hazánkban is - hagyományosan van valami sajátosság a színészi játékokban, ami teátrálisnak, sőt, sokszor ripacsnak tűnhet. De ez nemcsak ránk jellemző. Ez övezi a teljes francia, olasz, jugoszláv, cseh és még sorolhatnám hány filmkultúrát. Ennek gondolom számos oka van, és én kevés vagyok ahhoz, hogy ezt elkezdjem kifejteni hitelesen. És ez nálunk a mai napig jelen van a filmekben. Nem változott semmi. Erős, nyugati szemléletű rendezők szerintem ki tudják ezt szedni a színészekből 1-1 film erejéig, de tartósan szerintem ez még nem tűnik el. Mindig lesz olyan mai magyar film, amiben visszaköszön. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 11:39.58 |
| Jaj te szegény. Néha azért nem vagy teljesen ártatlan, de hát ezért szeretünk :)
Most épp időm és kedvem is engedni, hogy kicsikét "visszatérjek", mert nálunk épp nem történik semmi. Csak várjuk, hogy újra normálisan végezzük a munkánkat. Csengetett, mylord-ot rég néztem már, bevallom őszintén. Voltál 2018-ban azon a találkozón, mikor hazánkba jöttek a szerepklők? |
Katonazene - Vélemények
| 2021-04-21 11:35.32 |
| Katonazene, Katonazene, hogyan is kezdjem :)
[SPOILERVESZÉLY] Bródy Sándor Kaál Samu című művének ezen adaptáció egy érdekes, a magyar film szempontjából egy átmeneti korszakban készült. Ez a korszak, ami 56 után jött, kissé keserédesnek hat, mert a nemzeti tragédiánkról ekkor nyíltan beszélni nem lehetett és politizálni is csak óvatossággal. Ehelyett inkább adaptálni kezdtek a rendezők, és ezekbe az adaptációkba rejtették el azt a mondanivalót, ami erősen reflektált az átélt eseményekre, de nem nyíltan...inkább csak ki-kikacsintgatott a filmvásznon. Nem is mindig üzenet, sokszor inkább érzés formájában. Marton Endre kiválóan érezte, hogy mit kell kezdenie ezzel a művel, és hűséggel átültette a vászonra annak lényegét: hogy mit is jelent a császári hadsereg, és úgy eleve a nagybetűs „elit” és az „alsóbb rendű népek” közötti hierarchia. Ez a film csodálatosan mutatja, hogy mit is jelent maga az osztályharc, az igazságtalanság- és az a tehetetlenségérzet, ami áthatotta a késő 50-es és a korai hatvanas éveket. Ott van főszereplőnk, a főhadnagy (érdekes módon itt őt látjuk a fókuszban, és nem Kaál Samut, aki az eredeti mű címszereplője), aki tekintélyét legfőképpen a rangjának köszönheti, báróságának, befolyásának, és kevésbé annak, hogy a harcban milyen érdemeket szerzett. Ez a főhadnagy bizony nem egy pozitív főhős. Amit meglát, azt meg is akarja szerezni. Nem számít, hogy ezért csalnia, hazudnia….vagy gyilkolnia kell. Kállai Ferenc alakítása megnyerő, letaglózó. Máskor is láttam már, hogy tökéletesen áll neki az intrikus, negatív szerep és ezt most is bizonyította. Szinte ráöntötték a főhadnagy szerepét. A testtartásából, tekintetéből folyamatosan valami nyugtalanító árad, egyszerűen megkedvelhetetlen a karaktere. Aztán hasonlóan fontos szerepben láthatjuk az orvost, és nejét (Básti Lajos, Bara Margit), akik az értelmiség megbecsült tagjai és nem kívánnak részt venni ebben a társadalmi hierarchiaharcban. Ez a réteg a tudásának, tanulmányi eredményeinek és nem a születési jogaiknak köszönhették, hogy a társadalom minden oldalról egyaránt megbecsült rétegének számítottak. Ők voltak középen, ők voltak azok, akik eldönthették, hogy kihez is húzzon a szívük. Mi főszereplőink a kívülállóságot választották. Nem kívántak az elit kis játékaiban aktívan szerepet vállalni. Emlékezzünk csak a „Mi nem járunk bálba” mondatra. Ezért is bizonyult kihívásnak a főhadnagy számára elcsábítani Bara karakterét, aki mint elhangzott, nem a vagyon, a nyerészkedés miatt ment hozzá az orvoshoz – mint ahogy egy báróhölgy tenné - , hanem szerelemből. Az egész történetnek ez lett végül a mozgatórugója. A harmadik szereplőnk az alsó, legkiszolgáltatottabb réteget képviseli. Ő maga Samu, a tisztiszolga. Aki egy dolgot tesz az életben: szolgál és naivan reméli, hogy urai majd emberként tekintenek rá. Mondani sem kell, hogy ebben nagyot fog tévedni. Egy véletlen pisztolyelsülést ugyan még elnéz neki a főhadnagya, mert épp a szerelem mámorában tobzódik a döntéskor és csak egy jobb szeszélye folytán nem küldi szolgáját hadbíróság elé. De ennek a megbocsátásnak bizony később meglesz az ára. Amikor is a Főhadnagy féltékenységből meggyilkolja a doktort, mert az becsületsértés miatt párbajra hívja őt. A hadnagy gyáván, nem szemtől szembe, hanem háta mögött állva lövi le a doktort. Magyarán szó sincs becsületről, ez hidegvérű gyilkosság a javából. Igaz ezt mind elbeszélésből tudjuk, nem látjuk az eseményeket. De nincs is rá szükség. Hogy a presztízs és az elit fölényének fénye ne sérüljön, a szolgára keni Kállai karaktere a gyilkosságot. A történet lényege maga a vég. A tárgyalás, a kihallgatás, és ahogy Szirtes Ádámmal együtt reménykedik a néző is abban, hogy a végén csak közbeszól a sors és nem az „elit” nyer, hanem az igazság. Nem így lesz. A szolgát kivégzik, a főhadnagy megússza és a vége jelenet világosan érezteti, hogy utána az élet a rendes kerékvágásban megy tovább, minden marad a régiben. Nyert a való világ. Mert sajnos nemcsak akkor, hanem manapság is ugyanebben a világban élünk és lélegzünk. Vannak nagy halak akik feláldozzák a kis halakat a győzelem, és főként a „megúszás” érdekében. Van az a pénz….van az a hatalom. Az élet egyik örök igazságát láthattuk a Katonazenében kicsiben. Hogy miért nem adtam 5 csillagot? Marton Endre – a Nemzeti akkori főrendezője, később igazgatója – ugyan a legjobb tudása szerint járt el ezzel a filmmel, nem végzett szerintem tökéletes munkát. Voltak furcsa megoldásai, mint a történet tördelésében, mint a színészvezetésben. Azon kívül roppant hagyományos, csúnyább szóval modoros volt sok helyen a mű. De aki ismeri Martont, az ezen nem csodálkozik, ugyanis ő maga is ilyen volt. Viszont örültem annak, hogy Nemzetis társulatot vett maga mellé, akik akkoriban igen erős csapat volt. Minden színész igyekezte túlszárnyalni a másikat….kivétel nélkül mindenki hibátlan volt a filmben. Az operatőri munkáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ahogy a film színezéséről is. Összességében nagyon jó élmény volt számomra a film. Rettentően fontos történet, nagyon jól tálalva. Bárcsak kicsit ismertebb és fontosabb filmnek számítana a korszakból. |
Major Tamás - Vélemények
| 2021-04-21 10:32.15 |
| Szamurájjal volt sok véleménykülönbségem. Szeret nyers lenni, vitában igen heves...de nem gondolok rá vissza haraggal.
Őt azért láttam itt az utóbbi időben, igaz már nem olyan sokat lehet itt ő sem. |
| 2021-04-21 10:30.20 |
| De durva, hogy pont ezt a filmet említed. Ugyanis számomra az utóbbi évek egyik nagy kedvence volt. Egy életre megjegyeztem belőle egy színészt, mert olyan hatással volt itt rám: Rory Cochrane. Amikor az esőben már azt se tudja mit kezdjen magával, mert erőt vett rajta a PTSD és a depresszió. Mindig megragad az a jelenet. És Christian Bale is, aki egyébként nagyon nem a kedvencem....úgy kitett magáért, hogy eszembe sem jutott egyszer sem a film nézése alatt, hogy én őt nem szeretem :)
Nem hiszem el, hogy ennyire egy húron pendülünk :) Alig ismerte valaki a környezetemből ezt a filmet, és mindenkivel megnézettem. Ilyen filmeket akarok csak nézni, amik ennyire berántanak és nem eresztenek, mint a Hostiles. |
| 2021-04-21 10:25.19 |
| Bambinoooom :)
Szia drága, hogy vagy? Most kattintgattam ide-oda, sejtettem, hogy te vagy az új név mögött. Megint bannoltattad magad? :D |
| 2021-04-20 19:08.40 |
| Rátapintottál a lényegre. Én sem igazán élvezem már a jelen korunk filmjeit. Kicsit csalódtam az iparban. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nincs évről évre 1-1 kincs....de sajnos egyre kevesebb, egyre ritkább. Hollywood életét már egyáltalán nem követem figyelemmel. Inkább visszanyúlok én is a régi idők alkotásaihoz, vagy pedig dokumentumfilmekre, sorozatokra szánom inkább az időmet, mert ma már sokkal minőségibb műveket láthatok ezekben a kategóriákban.
Annak idején írogattam egy online filmes újsághoz is, de ott is egyre inkább teret nyert ez a végtelenül pénzorientált, ízetlen-szagtalan, hungarocel futószalagos filmgyártás, aminek a lényege semmi más, csak a merchandise. Akkor úgy döntöttem, hogy én elbúcsúzom ettől az egésztől, mert semmi kedvem sem volt már tudósítani arról, hogy mi lesz a következő remake, spin-off, adaptáció, képregényfilm, stb. Minden kis apró hírt meg kellett róla már osztani. Egyszerűen nem éreztem a minőséget az egészben. Mindenhonnan kezd eltűnni az a szó, hogy minőség. Mikor én gyerek voltam, egyszerűen fürdőztem ebben, de minden szempontból. "Bárcsak tudnám, hogy mikor vagyok éppen azokban 'a régi szép időkben', mielőtt még elhagynám őket." The Office :) |
| 2021-04-19 23:21.07 |
| Ja persze, nem is rátok céloztam egyébként. Tudom, hogy azért pár topik még mindig akad, ahol visszajárnak kvaterkázni a "régi öregek", de ugye ezekben előtte sem nagyon fordultam meg. Inkább ott látom ezt a hiányt, illetve a tagok kicserélődését, ahol én is jártam. Egyéb filmes fórumokon.
Amúgy kinek hogy szolgál az egészsége? Covid? :) |
| 2021-04-19 22:03.50 |
| Áááhhh, Angelika szerintem pótolhatatlan. Volt benne egy hatalmas szellemi, lelki frissesség, és ami a legfontosabb: nyitottság. Mindenféle generáció, mindenféle véleményű ember partnerre talált benne és tudásával, emberségével mindenkivel meg tudta szerettetni magát.
Nagyon hiányzik azóta is. Nem tudom mi lett vele....gondolom sosem fogjuk megtudni. Egyébként nem ígérhetek semmit. Most az utóbbi időben nagyon jól esett ide visszanézni, nosztalgiázhatni. De fenntartom annak lehetőségét, hogy újra elsodródom...most épp egy ingerszegény szakaszban van az életem ebben a pandémia helyzetben, egyelőre bizonytalan, hogy innentől kezdve hogyan tovább. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. |
| 2021-04-19 21:59.25 |
| Szia Lectooor! Nagyon köszönöm a soraidat, baromira jól esik ez nekem ;)
Ne haragudj, ha lejjebb kihagytalak a felsorolásból. Biztos még sokakat kihagytam, kikkel jókat csevegtem annak idején. Rég volt már és én is kopok :D Igazad van, hogy annak idején volt itt egy nagyon jó, pozitív, tudásszomjjal rendelkező társaság, akikből már csak 1-1 tagot lehet látni néha jobbra-balra lézengeni. A Filmkat. egy nagyon régi oldal, nagyon régi formátummal, és egyszerűen nem termelődnek újra a hasonlóan minőségi emberek. Amikor időnként vissza-vissza tekintek, vagy értékelek filmeket/színészeket, akkor azért körbenézek és lényegében sivatagot látok. De fenntartom a tévedés jogát természetesen, hiszen nem nézek sűrűn ide. Sokszor szomorúan látom, ahogy 1-1 filmnél/sorozatnál olyan remek kritikákat/véleményeket látok, melyeket még a "régi banda" tagjai írtak sok-sok évvel ezelőtt és azóta senki sem fedezte fel magának ezeket az adott műveket, pedig olyan jókat lehetne beszélni, akár vitázni is. De egyúttal számomra az is nagyon döbbenetes, akik ennyi éven át aktívan kitartottak itt a Fórumon, és még nem ábrándultak ki, vagy unták meg....annak ellenére, hogy a beszélgetőpartnerek megcsappantak. |
| 2021-04-18 10:31.04 |
| Én köszönöm ezeket a megtisztelő sorokat, Bordal :)
Sajnos a régi csapatból már csak 1-1 nevet látok időnként felbukkanni itt a fórumon, ezért sem érdemes újranyitni, pedig olyan jó lenne egy jó kis intellektuális, szellemi felfrissülés ezen a helyen. Hiányzik néha a régi élénk társaság, akik igenis kutattak, vitatkoztak, filmeken elmélkedtek itt. De gondolom sokan továbbléptek az életben és ez teljesen rendben is van így. Én is így tettem. De időnként azért visszanézek, még ha nem is kommentelek :) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu