 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Ásó, kapa, géppisztoly - Filmbox Premium, 21:35 |
| Láttam a fényt - Film4, 21:45 |
| Közellenségek - HBO, 21:55 |
| Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
| Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Thierry Lhermitte (72) |
| Albert Wolsky (94) |
| Shirley Henderson (59) |
| Katherine Heigl (46) |
| Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Tisztítótűz - Vélemények |
| Kiút (sorozat) - Vélemények |
| F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
| Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
| Rock zene |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Ráadásszerelem   |
| Montserrat Carulla |
Vbacs hozzászólásai
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-09-05 18:42.12 |
| Elmagyaráztuk :)
Éppen ez, amit most fennhangon vállalsz. Idejössz minket oltani, de kijelented fennhangon, hogy a filmhez egyébként nem kívánsz hozzászólni, szóval ugyanúgy offolsz, mint mi, semmi különbség nincs közted és köztünk, illetve mégis. Mi legalább írtunk a filmről is, mindannyian. Ellentétben veled, te kis kultnívóléctartó man :D |
| 2024-09-05 18:23.54 |
| Volt azért még ilyen régebben, emlékszem rá, de onnan a törzsvendégek mind leléptek. Itt meg mágikusan mindig újratermelődik. Ez mindig is lenyűgözött.
Meg az is, hogy ezt a Vad banda topikot a 2. legnépszerűbbé sikerült tenni ma :D |
William Holden - Vélemények
| 2024-09-05 18:14.00 |
| Nem bizony :) |
| 2024-09-05 18:13.48 |
| Egyetértek Wilderrel.
Mindenképp nézni fogok tőle még, láttam sok jó filmet a filmográfiájában. Nagyon manírmentes és mindig autentikusan alakító színész volt. És igen, szerintem a tehetsége fejlődött. Nyilván volt egy jó alapja, de érzelmileg mindenképp sokat mélyült ahogy idősödött. A Szerelem korhatár nélkül például tervben van. Holden nagyon vonzza ezt a korkülönbséges romantikus tematikát, ez volt a Hálózatban is, meg a Sunset Boulevardban is, csak a másik irányból :D |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-09-05 18:06.21 |
| Azért nem jössz ki jól ebből, mert én kérdeztelek például a filmről és erre nem is reagálsz. Így te sem offolnád ezekkel a sorokkal a Vad bandát, hanem te is hozzátehetnéd a véleményedet, de ahogy látom te sem teszed. Szóval mennyivel vagy nálunk különb? :)
Amúgy igen, a filmkat felülete elég archaikus, régimódi ami már nem divat. De azért nem is értem, hogy téged ez tulajdonképpen miért is zavar, mert te sem nagyon hoztad szóba a filmet :D |
| 2024-09-05 06:57.04 |
| Egyetértek ;) |
| 2024-09-05 06:56.47 |
| Köszönöm :)
Meg szerintem is kapcsolódunk témában a Vad bandához, mert éppen a régi filmekről beszélgettünk és nem arról, hogy tegnap miért fájt a lábunk és hogy mennyire utáljuk az életet, mint amit más fórumokban szoktam olvasni. |
| 2024-09-05 06:55.03 |
| Mi ez a keserűség? Zavar, hogy kimaradsz a diskurzusból?
Beszélgethetünk a filmről is, nyugodtan hozzátehetsz te is valamit ha ennyire zavar, hogy offoljuk. Kíváncsian várom, hogy szerinted miért csak egy közepes film ez. |
Nyugaton a helyzet változatlan (2022) - Vélemények
| 2024-09-04 22:57.35 |
| Ez volt az egyetlen verzió, ahova eddig még nem írtam semmit, úgyhogy most pótlom. A pontosság kedvéért újranéztem ezt a mesterművet és azt kell mondanom újfent, hogy ejha. Előfordulhat SPOILER!!!!
Most kezdhetném azzal a véleményemet, hogy összevetem a könyvvel és a másik két, korábbi verzióval, de szerintem ez ebben az esetben felesleges. Edward Berger nem akart még egyszer ugyanazon a narratíván végigmenni, mint két elődje és nem is kívánta azt a formátumot eladni a mai kor filmnézőjének, hanem átalakította ezt a történetet a 2020-as évek szája ízének megfelelően. És tette ezt hatalmas igényességgel, odaadással és profizmussal. Még akkor is, hogy ha csak pár karaktert, pár kulcsmomentumot vett át az eredeti történetből. Ahogy alattam is írták, inkább egyfajta útmutató volt számára Remarque regénye. És szerintem pont ezért jó végignézni mind a három feldolgozást, mert nemcsak azt lehet belőle jól kiszűrni, hogy melyik rendező hogy látja ezt a regényt, hanem hogy a 3 filmtörténeti korszak milyen sajátossággal és igényekkel bírt. 1930-ban még babacipőben járt a hangosfilm, a játékot ellepték a színházi manírok, és még a humornak is kellett a történetben helyet szorítani, mert úgy nem pöröghetett le a 2 órás játékidő, hogy tömény gyomorszorításból áll. A 79-es film tévéfilm jellege miatt a látvány helyett a karaktereket emelte ki, ebben híresebb színészek is voltak, hogy eladhatóbb legyen. Mindkét alkalommal erősen jelen volt a cenzúra, kevés vér fröccsent. A 2022-es már egy olyan korszak terméke, ahol magasra van téve az ingerküszöb, robbanó testek, fröcsögő vér, non-stop akciószekvenciák hosszú perceken át, és mesterséges kékesszürke színezés a hangulatteremtés érdekében. Itt már a nagy nevek ismételten nem szükségeltetnek, a főszereplő a látvány. De ezzel nincs is semmi gond, sőt, a különbségeik ellenére ezek rendkívül színvonalas produkciók és mindegyikben meg lehet találni a maga egyedi szépségét. A Paul Bäumert alakító Felix Kammerer véleményem szerint egyértelműen a legeslegjobb Paul az eddigiek közül. Engem egy kicsikét a Jöjj és Lásd! fiújára emlékeztetett a kálváriája, amit tökéletesen bemutatott az arcjátékával ebben a két és fél órában. Ezzel nem azt mondom, hogy a másik két színész korábban nem végezte el megfelelően ezt a kitűzött célt, de talán nem ennyire látványosan és megkapóan. Kat karaktere viszont alapos változáson ment keresztül. Az élelmes, ravasz, mindig stabil és megbízható apa és tanárfigura ebben az esetben inkább volt instabilnak mondható, aki kifejezetten zavartan viselkedett sokszor és, ha lehet ezt mondani, apjuk helyett inkább bátyja volt a csapatnak. Némiképp azért is, mert itt egy olyan színészt castingoltak be, aki a 30-as éveiben járt csak (eddig amúgy egyik verzió sem találta el a megfelelő életkort, ami vicces. 40 körül kellene lennie…). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez az elgondolás ne lett volna jó, csak a néző inkább érezte egynek a fiatal fiúkból, mint egy követendő vezéregyéniségnek, aki a biztonság érzését nyújtja a fiúknak és nekünk is. A kitöltő részeket is érdekesen oldották meg. Paul hazatérése, és francia csajokkal való cicázása helyett kaphattunk egy nagy adag nagypolitikát a nyakunkba. Ez a könyvrajongókat és egyes kritikusokat is erős fejvakargatásra kényszerítette, és magam sem éreztem minden esetben, hogy ez lenne a legjobb kitöltő anyag. Nem azért mert unalmas volt, szerintem nagyon érdekes volt és megvolt a kellő súlya, de ennek a történetnek pont az a lényege, hogy az európai politikának csupáncsak egy tompa visszhangja jön be a harcmezőre és az ott egy egészen más valóság. Ezzel a lépéssel egy szinttel feljebb helyezte Berger a Nyugaton a helyzet változatlan történetét, melynek végén aláírják végül a békét (kapitulációt……) és még a történet befejezése előtt véget ért a háború. Ez azért is zavart, mert így a két főszereplő halála egyfajta értelmetlen túldramatizálásba fordul át ahelyett, hogy azt az üzenetét közvetítené, mint az első két verzióban, hogy „még a legtapasztaltabbakat is érheti egy bombatalálat és egy fejlövés…ilyen ez a háború”. Ehelyett egy kisfiú bosszúból leöli Katet, mert tojásokat és libát lop, Paul meg a fegyverletétel előtti utolsó 10 másodpercben hal meg? Ezt eléggé túltolták. Illetve amit még kritikával illetnék, és látom ezt alattam is megtették, az a zene. Három taktusból álló gépzene egy első világháborús filmhez? Ne már….Nem illett ide semmilyen szinten. Mindazonáltal, ez egy teljes és magával ragadó élmény volt a hibái ellenére is. Jár az 5-ös. |
Filmkeresés rövid tartalom alapján
| 2024-09-03 19:40.29 |
| [link] 2012-es film, Upside Down a címe. |
Peter Lorre - Vélemények
| 2024-09-03 15:58.00 |
| Én sem mondtam, hogy példakép, és azt nyilván egyéne válogatja, hogy kinek ki a szimpatikus.
Egyébként igen, szükség van mindig a kicsit hibátlanabb küllemű színészekre, kicsire, nagyra, soványra, súlyosra, mert ha mindenkit adoniszok alakítanak, akkor az egész történet hiteltelenné válik, veszít a realizmusából. Régebben ezeknek a színészeknek még biztosabb megélhetésük is volt, mint az úgymond főszereplő külsejű színészeknek, akik tucatjával versengtek egymással a főszerepért. Mellékszereplőkből több is van, nem is számít feltétlenül a külső és sokkal jobban megkonstruált szerepet is kapnak sokszor. |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-09-03 15:11.38 |
| Igaz, eléggé teleoffoltuk szegényt. |
| 2024-09-03 14:44.13 |
| Ez így van. Főleg ha olyan jópofa rossz minőségű, piacon vett, másolt kazettád volt, és úgy becsülted mint egy kincset. Tele voltunk videókazettákkal régen, rongyosra néztem őket.
Az egy adónál meg az ember rá volt kényszerülve, hogy azt nézze amit kap. És a régi filmek ha rosszak is voltak, nem olyan bántóan voltak azok mint manapság. Mert egyes színészektől mindig várta az ember a minőséget és még akkor is kaptunk néha minőségi alakításokat, hogy ha a film maga összességében nem volt jó. Ma ilyenről szó sincs.....nevenincs színészjelöltek próbálgatják a szárnyaikat, sokszor kevés sikerrel és már a megbízhatónak mondott színészek is eltűntek vagy le lettek szedálva. Szomorú ezt látni. A 2001 Űrodüsszeiát én is idő előtt néztem meg, gyerekként. Nem tetszett. Meg kellene próbálkozni vele újra. |
| 2024-09-03 14:29.54 |
| Az, igen, Magyar Mozi Tv. Az egész jó és nem is tudom, hogy megszakítással mennek-e a filmek vagy anélkül. Néha nézem amikor hazamegyek a szülőkhöz.
Az M3 tényleg nagyon jó volt, a Filmmúzeum meg nagyon régen megszűnt már, az még az én gyerekkoromban. Nem tudom mennyire van igény egyébként ilyen adóra. Gondolom nem sok. Az értelmiségi réteg, akit jobban érdekelne, szerintem már alig néz tévét, de ha néz is, akkor maximum sportot, vagy természetfilmeket. |
Peter Lorre - Vélemények
| 2024-09-03 13:58.02 |
| Peter Lorre minden szempontból az egyik legkülönlegesebb karakterszínész akit valaha is láthattunk a nagyvásznon. Egy igazi monarchiabéli utcai vegyesnek lehetne mondani mind külső jegyeit tekintve, mint származását (mert a korcs az egy pejoratív szó, de szerintem ő erre nem sértődne meg). Származását tekintve magyarnak szokták mondani, pedig nem az volt. Német ajkú askenázi zsidók gyermeke volt, aki Felvidéken született a történelmi Magyarország területén. Úgy olvastam, hogy magyarul nem is beszélt.
De a hollywoodi szemmel egzotikus származás mellett a még inkább különleges külseje volt az ami igen hamar emlékezetessé tette. 160 centiméteres, kigúvadó szemű kis tömzsi, vékonyabb hangú fiatalember volt, aki tökéletes adalékot jelentett thrillekenek, noiroknak, horrorfilmeknek. Az akcentus, ami neki volt, pedig csak hab volt a tortán. De egy színészt nemcsak a külseje határoz meg, az csak egy váz. Lorre-nak az volt a szerencséje, hogy fantasztikus tehetség is lapult a nagy szemek mögött. Amint besétált a kamera elé, a néző figyelmét állandóan magára terelte a belőle áradó megfoghatatlan különlegessége miatt. Egyszerre volt csúnyácska és sármos, egyszerre volt kis és nagyember, egyszerre volt játéka riasztó és visszataszító és hallatlanul vonzó és szimpatikus. Hány színész tudja ezt elmondani magáról? Nagyon kevés. Nem csoda, hogy Fritz Lang, a 20-as, 30-as évek egyik legmeghatározóbb színészzsenije kezei közül lopta el magának Hollywood és tette meg a legnagyobb produkciók fő-, és mellékszereplőjévé. Casablanca, Máltai sólyom, A férfi, aki túl sokat tudott.....viszonylagos rövid életében már legendává vált. Soha senki nem inspirált ennyi rajzfilmkaraktert, sőt filmkaraktert, mint Peter Lorre. Arcfelépítése, intrikusan simulékony és vékony hangja, termete számos kitalált karakterben élt és él tovább a mai napig. Ő is, mint sajnos minden nagy színész, saját magának lett az áldozata. Háborgó lélek, sikertelen házasságok, drogfüggőség és túlsúly. Ezek keserítették, és végül 60 évesen egy sztrók végzett vele. Jeleneteivel a mai napig nem lehet betelni. Ezért is gondoltam, hogy írok róla egy megemlékezést. |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-09-03 13:34.59 |
| Én ennél fiatalabb vagyok :)
Lector biztos emlékszik :) Amúgy van most valami olyan csatorna, ahol csak magyar dolgokat sugároznak, csak nem jut eszembe a csatorna neve. Filmeket és sorozatokat mindenféle korszakból. Na annak például nagyon örültem. Illetve régebben jó volt a TCM, ami a Cartoon Network után volt késő esténként, de sajnos akkor még nem tudtam angolul, mert gyerek voltam. De kellene. Végre örömmel fizetnék a tévéért is ha lenne olyan adó ahol mondjuk 1990 előtti filmek peregnek csak, régóta mondogatom ezt én is. |
Az Elnökasszony (sorozat) - Vélemények
| 2024-09-02 05:51.17 |
| Nagyon szuper írás!
Pár évvel ezelőtt én is láttam ezt a filmet, és egy nagyon furcsa kettős érzés volt bennem nézése közben. Egyszerre volt egy remek politikai disztópia és stílusra pedig egy magyar kísérlet a steampunkra? Tudom, hogy a 70-es években a steampunk még nem volt tényező, de a 20. század elemei érdekesen keveredtek a 19. század jelmezeivel, helyszíneivel és a végén még léghajó is volt benne. Emlékszem, hogy képileg ez engem lenyűgözött. A film jövőbelátása pedig szinte ijesztő. 1975-ben Amerika igen távol volt még attól, hogy nők egyáltalán az elnöki szék közelébe kerüljenek, de ugyanekkor Angliában azért már pártvezér volt Margaret Thatcher, és nem volt attól messze, hogy miniszterelnökké váljon, tehát a világ már változóban volt. Lehet egy bölcsebb és komolyabb mű kerekedik ki belőle ha nem fordul át ebbe az okkult irányba. |
Egy marék dinamit - Vélemények
| 2024-08-31 09:09.35 |
| Én aztán nem haragszom, csak már szerintem elmondtam a magam verzióját, ehhez többet nem tudok hozzátenni.
De azért hagytam abba, mert nem akarom már többet OFFolni ezt a filmet. |
| 2024-08-30 20:42.16 |
| Az őrült szóval van itt a baj egyébként, eléggé pejoratívnak hangzik, számomra egyébként nem az. A zseni és az őrült az én szememben egy tengely, az őrült az már teljesen a saját világának az uralma alatt van, a külvilággal igencsak hadilábon áll, a zseninél még van egy egészséges önkontroll, amivel ezt kordában tudja tartani. Zseninek és őrültnek lenni egyfajta felfokozott agyi aktivitást jelent, mondhatjuk úgy is, hogy magasabb minden szempontból az adott ember intelligenciája. De ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen embernek ne lennének negatív tulajdonságai, sőt. A szociális viselkedésük sokszor hagy kívánnivalót maguk után, de ennek nemcsak ők az okai, a társadalom is rosszul reagál rájuk.
A depresszió pedig betegség, így van. Erre valakinek vagy van hajlama, vagy nincs. Átélheti az ember életében 1-2 alkalommal, van aki csak rövid ideig, van aki hosszabb ideig, és vannak a krónikusak, akiknek ez az egész életük része. Nekem az a tapasztalatom, hogy akiknek ilyen zseni típusú agya van, sokszor impulzívak is. Sokszor vannak fent, sokszor lent és hajlamosak a depresszióra. Persze nem lehet általánosítani. Az, hogy Steigernek ilyen agya volt, számomra nem kérdés. A tekintetében is látszott. Elég tőle egy interjút hallgatni csak, süt belőle ez az impulzivitás, és persze az intelligencia is, de ez sokszor jár kéz a kézben. Annak örülök, hogy ezt jól is be tudta fektetni és sok feledhetetlen alakítása volt. Juan karaktere biztosan a top 3 alakításai között szerepelne az én listámon. De még tőle is lenne mit pótolnom. |
| 2024-08-30 20:30.26 |
| Meg fogom nézni, ígérem ;)
Nem tudom miért vagyok én így Newmannel egyébként, mikor ő is egy erőteljes színész. Szerintem a külseje miatt van, számomra kicsit karaktertelen. Tudom, hogy most sok nőtársamban okozok ezzel infarktust, de van ez a szőke kékszemű trió, a Newman - Redford - McQueen tengely, akik még véletlenül sem tudtak egyszer sem megszólítani. Nem a tehetségüket becsmérlem, igazából nem tudom az okát. |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-08-30 19:00.17 |
| Én aztán nem haragszom, megértem teljesen az indulataidat. Bennem is fortyogtak az indulatok évekig, aztán annyira sok volt már nekem is, hogy hirtelen kiölődtek, mert elkezdtem nagy ívben tojni mindenre, a saját magam mentális egészségének megőrzése érdekében.
A hazai filmipar ismét rákanyarodott arra a borzalmas útra amit a 2000-res évek elején, csak akkor még másmilyen okból voltak nézhetetlenek. És nem ítélek el minden egyes filmet ma sem, mert azért minden évben akad 1-2 jó magyar film, mert szerencsére nem lehetetlenítenek el mindenkit. De tény, hogy a sok pénzt és a nagy hírverés a propagandacélú filmek kapnak inkább és nem az, ami meg is érdemelné. A színészek helyzete meg szomorú. Egy ilyen filmért több pénzt kapnak mint ami a színházban keresnének meg 3 hónap alatt és persze, hogy belemennek, mert élni kell valamiből. Ennek eredménye az lesz, hogy nevüket adják egy olyan szennyhez, amiről ők is pontosan tudják, hogy ez az. De valahogy ez ebben az országban már ki sem veri a biztosítékot. Röhögünk a jelenségen és megyünk tovább....sajnos. A világ filmművészetében végbemenő jelenség nekem sokkal aggasztóbb. A streaming szolgáltatók uralma óta lehet megfigyelni ezt az elolcsósosodást. Futószalagon gyártják rájuk a filmeket és a sorozatokat, melyeknek 80%-ra már 1 évvel később nem fogunk emlékezni. Minden gyors lett és rossz minőségű. És a színészekből is kiveszett az a spiritusz ami 20 éve még ott volt. Ők is beleszoktak ebbe, hogy elég a minimumot odatenni, senki sem akar már nagyot alkotni. |
| 2024-08-30 17:15.07 |
| Engem egyébként nem zavar, ha néha kitekint egy film ezekből a megszokott toposzokból, hogy most ki a jó, ki a rossz, a Vad banda is megkeverte ezeket az értékrendeket. A történet legyen jól megírva és előadva, számomra ez a fő. Velem maradjon, miután megnéztem a filmet és gondolkodjak rajta. Indítsa be a fantáziámat.
Én ezt keresem a filmekben. A problémám a mai filmgyártással az, hogy elveszett a kreativitása, mindent úgy gyártanak, hogy ha az sikeres lesz, lehessen folytatni. Nincsenek éppen emiatt már szép karakterívek, történetívek. A látványvilágba komolyan erőt nem fektetnek bele, olcsó, rossz minőségű CGI-jal megoldják. Az külön tragédia, hogy 20 éves filmeknek jobb látványviláguk van mint a maiaknak. Az, hogy mondanivalójuk is legyen azon túl, hogy mantrázzák az éppen aktuális politikai üzeneteket, pedig már kifejezetten luxusnak számít. Én régebben gondoltam a filmkészítésre. De az a baj, hogy a mai világnak szerintem már nem akarnék filmet készíteni. És ezeknek a hatalmas pénzes világ urainak sem, mint mondjuk a Disney vagy a Netflix. Kösz, de nem :D |
Egy marék dinamit - Vélemények
| 2024-08-30 16:50.31 |
| Rod Steiger nem volt egy könnyű eset. Sok rendezőnek meggyűlt vele a baja, gondolom a végén ezért is ment félre kissé a karrierje. Meg ahogy hallottam elég súlyos magánéleti problémái voltak, súlyosan depressziós volt. Állítólag a WC-ig sem volt energiája kimenni. Halála előtti időszakban szerencsére kilábalt már ebből.
Általában ez a baj a zseni és az őrült határmezsgyéjén egyensúlyozó emberekkel. Impulzívak, nehéz velük. Ami nagy kár, mert akármit csinálnak, az arannyá válik a kezükben. Paul Newman számomra érdekes színész. Sosem tudott igazán megfogni, de szerintem azért, mert még nem láttam tőle eleget. Neked mi a véleményed róla? |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-08-30 16:45.00 |
| Ezt aztán alaposan összefoglaltad :)
Lehet, hogy kissé sötéten látod, de egyébként nem lehet belekötni. Leegyszerűsítve tényleg ez a helyzet. Szerintem én is ezek elől a dolgok elől menekülök visszafelé. Akkor is ha idealizált az, amit látok, inkább nézem azt, mert sok szempontból viszont őszinte és értéke van. Ha egy évben akár kettő olyan film is kijön amire ezt el lehet mondani, akkor sokat mondok. Számomra a filmművészet mint olyan, haldoklik. |
| 2024-08-30 16:41.16 |
| Szerintem is volt egy nagy törés valamikor 10-15 évvel ezelőtt. Azóta a művészet mint olyan egy lejtős pályára került. Hiányzik a kellő mélység, alázat. Mindent leural a piac. Ugyanaz a helyzet, mint a mai fogyasztói társadalom egyéb termékeivel. Gyors bevétel a lényeg, az a lényeg, hogy mi lesz belőle ma és nem számít, hogy mi lesz belőle holnap. Nem törekednek a tartósságra.
A kortárs irodalomban nem tudom mi a helyzet, mert azt én nem olvasok. Irodalomban is visszafelé nyúlok, a régiekhez. |
| 2024-08-30 16:36.21 |
| Ez így van.
De a régi filmeknek még más volt a tempója, amitől a mai ember elszokott. Ezért aztán unni fogja, nem üli végig. Ez is egy problematikus jelenség. |
Egy marék dinamit - Vélemények
| 2024-08-30 11:28.11 |
| Hát kérem tisztelettel, ez az!
Mindenkinek a hozzászólását végigolvastam és nagyon élveztem is. Annak kiváltképp örülök, hogy ezt a kevésbé elismert Leone művet nem hagyja feledésbe merülni a nagyérdemű, mert nem is érdemelné meg ez a film, sőt, tovább megyek. Hogyhogy nem emlegetik ezt a filmet egy lapon a dollár trilógiával és a Volt egyszer egy vadnyugattal? Mert nem abban a korban játszódik, vagy mert Zapata-western? Ezek azok a kérdések, melyre úgyse fogunk választ kapni. A film nézése közben az első gondolatom a következő volt: Sergio Leone babos spagettije kezet fog Sam Peckinpah vérfröccsenős Vad bandájával. Körülbelül ezt az ötvözetet láthattuk a Duck, you Suckerben, méghozzá briliáns módon. Mert nem lehet elvitatni, hogy a 69-es klasszikus erősen inspirálta Leone filmjét, kezdve a hangyás nyitójelenettel (ami Juan stílszerűen lepisál 😊 ) egészen a hídrobbantásig, de a mexikói miliő, az antihős főhősök, és a vonatütköztetés is erősen Peckinpah-t idézte, és szerintem (de ez magánvélemény), a két főszereplő barátsága, érzelmi kötődése is. Mégsem lehet azt mondani, hogy ez egy koppintás, inkább csak egy főhajtás, és a történettől eltekintve minden egyes képkocka Leone nevét ordítja. De nem a megszokott Leone-ét. Sergio Leone mindig is úgy alkotott egyedit, hogy emellett nagyon erősen megidézte a múlt nagy klasszikusait, illetve más szerzőket, mint például Kuroszavát. Ez egy cseppet sem von le a szerző egyediségéből és zsenialitásából, sőt. Később ugyanezt láthatjuk Tarantinonál, hogy úgy alkot egyedit, hogy szinte ollóval vágja ki a számára inspiráló művek egyes jeleneteit, történetelemeit, majd hozzáadja a titkos Tarantino-fűszert és kész is egy modern klasszikus. Leonénál ez a titkos fűszer nemcsak a képvilág és a hangulatteremtő ereje volt, hanem az idő lelassítása által elért hatás is. De míg korábban ennek egyfajta várakozás és izgalomfokozó szerepe volt, itt nem. Itt simán real time-ra kapcsolt csak azért, hogy a főszereplők érzelmeinek változását is megcsodálhassuk, akár hosszú perceken át. Ezért éreztem egy kicsit érettebbnek ezt az alkotást a korábbiaknál, és szerintem egy nagyon bölcs döntés volt tőle, hogy ezzel meg is állt a westernfilmek gyártásában. Egy fejlődéstörténet méltó utolsó állomása. De erre az időszakra már egyébként is átalakultak a westernfilmek. Elindult a kísérletező időszak, és elkezdődött a műfaj leépítése is. Az Egy marék dinamit különlegessége nem csak ebben az érettségében rejlett, hanem ehhez kellett egy merőben szokatlan castingdöntés is. Ha jól tudom Juan figuráját eredetileg Eli Wallachra tervezték, aki tökéletesen beleillett volna, de szerintem nem lett volna jó ötlet még egy kollaboráció vele a legendássá vált Csúf szerepe után. Merész és szemöldököt emelő húzás volt a new yorki method iskolában nevelkedett Rod Steigernek odaadni a szerepet, aki igencsak nem tűnik mexikóinak, vagy egyáltalán a műfajba illőnek, de körülbelül az első 5 percben szállt el ez a gondolatom. BRILIÁNS volt….egészen egyszerűen lehengerlő. A hátán vitte ezt a nem éppen rövid filmet elejétől végéig, és nem lehetett őt nem szeretni. Steiger megalkotta Leone eddigi legkomplexebb karakterét kisujjból, lényegében egybegyúrva az összes karaktertípust akik a Leone-filmekben megtalálhatók. De persze Coburn sem szorult teljesen háttérbe, tőle is nagyon erős alakítást láthattunk annak ellenére, hogy ő általában egy figurát tud csak hozni a filmekben (ezen időszakában). A nagyon cool, nagyon laza, kívülálló pasit. Itt is nagyon cool volt, de mi ezért szeretjük őt. És a két férfi közötti kémia annyira működött, hogy inkább ez adta el a filmet a nézőknek és nem a robbantások. Amik egyébként szintén emlékezetesek voltak. És nem lehet elmenni Morricone csodálatos témája mellett sem, ami egy korona volt ezen a remek filmélményen. Nem egy rövid alkotás a maga 2 és fél órájával, és sokan biztos nem fogják értékelni a lelassulós részeket, mely ezúttal nem csak a fokozásról szólt, hanem a szó szerinti elmélyülésről. A két főhős érzelmi kapcsolódását kívánta inkább bemutatni. Eleinte csak érdeklődéssel figyelték egymást, és kialakult egyfajta „én robbantok, te akciózol” viszony, később megértették és megszerették egymást, mindezt szinte szavak nélkül. Ez az igazi szépsége a Duck, you sucker-nek, szerintem. |
A vad banda (1969) - Vélemények
| 2024-08-30 07:20.34 |
| Azért az elég sokkoló látvány mikor 10 hozzászólással lejjebb is a saját hozzászólásodat olvasod, de 10-12 évvel ezelőtt. Gyorsan megy az idő.
Nem szakmámnál fogva, csak tanulmányaimnál fogva. Ebbe a szakmába már szinte lehetetlen elhelyezkedni, de ahogy hallom olyan hektikus, hogy nem is ajánlott. Olyan jó látni amikor egy film ilyen élményeket nyújt másban is. Hiányzik ezt nekem a mindennapi kommunikációból. Az emberek már nem beszélnek ennyit a filmélményekről. Régebben mintha ez nem így lett volna. Felszínesebbek lettünk, gondolom. |
Lee J. Cobb - Vélemények
| 2024-08-29 16:23.09 |
| Lee J. Cobbot a legtöbben szerintem a Tizenkét dühös ember 3-as esküdtjeként ismernek, esetleg a Rakparton Johnny Friendly-jeként, illetve az ínyencek láthatták még itt-ott felbukkanni. De biztosan nem sokan tudják róla, hogy ő volt az első, és azóta is mindenki által követendő Willy Loman, Arthur Miller főhőse Az ügynök halálában. Miller eredetileg nem ilyen testes embernek képzelte el Lomant, inkább Dustin Hoffman állt közelebb a figurához alkatilag, de Cobb annyira meggyőzte őt, hogy a kedvéért átírta a darabot. Olyannyira meghatározó volt az ő alakítása, hogy a 20. század amerikai színjátszásának egyik legnagyobb alakítása és egyben színdarabja lett. Miller és vele Cobb elhoztak egy teljesen újfajta, csontba hasító realizmust az amerikai színpadra, és nemcsak ezt, hanem ők ketten kéz a kézben lerombolták azt az illúziót, amit csak úgy nevezünk, hogy „az amerikai álom”. Miller ezt követően még számos darabot írt, ami kitűnően reflektált baloldalról Amerika jelenére és annak visszatetsző jelenségeire. Mind a két férfi meg is tapasztalta ennek negatív következményeit. Feketelistára kerültek.
A 40-50-es évek amerikai művésztársadalma polarizálódott. És Cobb az úgymond baloldali táborba került, és egyike volt azon szerencsétlen keveseknek, akikkel keményen példát is statuáltak. Először vonakodott „vallani”, majd két év folyamatos megfigyelés, lehallgatás, ellehetetlenítés, munkáktól való eltiltás azt eredményezte, hogy a feleségét is elmegyógyintézetbe zárták, és végül Cobb megtört. Mindez karrierje csúcspontján, Az ügynök halálát követően történt. A lehető legjobb éveiben nélkülözte őt a szakma, mígnem a Rakparton c. filmben „rehabilitálták”, de sajnos ez már úgymond későn jött, mert a vallomás miatti stressz, elidegenedés a barátoktól egy olyan infarktushoz vezetett 1955-ben amibe éppenhogycsak nem halt bele. És mit ad isten aki az infarktus utáni lábadozásban kulcsszerepet játszott az nem volt más, mint Frank Sinatra, aki annak hallatán, hogy Cobb az intenzíven fekszik, besietett hozzá és kifizetett neki minden kórházi költséget, sőt, a lecsúszott Cobbnak még azt is megengedte, hogy nála éljen ameddig talpra nem áll. Azon két ember egyike volt Sinatra aki rendszeresen látogatta a kórházban, a másik Cobb új szerelme, későbbi második felesége volt. Cobb nem értette, hogy ez a világsztár miért is foglalkozik ennyit vele. Sinatra csak ennyit válaszolt neki: „Szeretem nézni, ahogy játszol”. Cobb elmondása szerint neki köszönheti az életét. Ha Sinatra mint egy őrangyal akkor nem nyújtja ki felé a kezét, talán fel is adja az életet. És ezután kapta meg csak a Tizenkét dühös ember legemlékezetesebb szerepét, amit egy infarktus után hozott össze, magát semmilyen szinten sem kímélve és pályája további részét is mindig teljes testbedobással csinálta végig. Úgy maradt meg az emlékezetben, mint a huszadik század egyik legintenzívebb drámai színésze, akinek a jelenléte mindenkit, de tényleg mindenkit legyűrt akivel egy légtérben volt, nem számított, hogy mekkora tehetségű és hírnevű titán állt vele szemben. Amikor a Rakpartonban egy jelentben volt Brandoval, Rod Steigerrel, akikről ugyanezt el szokták mondani….észre sem vette őket senki. Steiger le is nyilatkozta ezt, hogy őket ez mennyire zavarta is…..tudta jól, hogy Cobbal szemben nincs esély egy jelenetben. Én bennem ő mindig nyomot hagy, akármiben is nézem. Nagyon sajnálom, hogy elkezdett ő is a feledés homályába veszni, és tudom, hogy velem együtt ő is bánta, hogy a karrierje kicsit szürkébben sikerül, mint amit érdemelt volna a tehetsége. DE! Csak a Tizenkét dühös ember utolsó 10 percéért is érdemes volt megszületnie. Ez a világörökség része marad, akkor is ha nem jutalmazták érte kellőképpen. |
William Holden - Vélemények
| 2024-08-29 14:33.02 |
| Azért ő már előtte is feltűnt itt-ott, és az angol színpadon már nagy neve volt több évtizeddel korábban.
Az elefántember és a Híd túl messze van korábbi filmjei és ott is kiemelkedő volt már. De tény, hogy a legnagyobbat a Bárányok hallgatnak-kal ütött és ott mutatta meg igazán a foga fehérjét. |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu