Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
A biztonság záloga - TV2, 23:15 |
Konstrukció - Filmbox Premium, 23:15 |
Vihar előtt - Viasat3, 23:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Tisztítótűz - Vélemények |
Kiút (sorozat) - Vélemények |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Puerto Ricans in Paris |
Montserrat Carulla |
2016-09-16 21:37.06 |
2010-ben ez volt a Cannes legnagyobb kedvence, ami persze egy francia filmnél nem sokat jelent, nyilván ha teheti, hazaszavaz az ottani zsűri.
[Innentől SPOILER!!] Mégis voltak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban azon egyszerű okból, hogy 10 emberből legalább 5 úgy írja le az élményt, hogy unta, mert lassú és vontatott volt. Nagyon örülök, hogy én végül mégsem így láttam ezt a remekművet. Kimért volt, lassú tempójú, ez igaz, de persze célzattal volt mindez. Egy néhány idős tagból álló szerzetesrend élete, ami gyakorlatilag a vallással, élettel, morállal és valahol a történelemmel kell, hogy vitába szálljon, ott nincs helye gyorsvágásnak és akciószekvenciáknak. Ez a hosszú idő pont arra kellett, hogy a testvérek megvitassák magukban, hogy mi a küldetésük, mi a céljuk az életben. A szélsőséges araboktól el kell-e futni, hogy mentsék magukat, vagy kockázatot vállalva maradjanak-e telephelyükön a védtelen faluval, amit szolgálnak és a tudattal, hogy bármikor utolérheti őket a mártírhalál. Bizony ezt kimérten sokkal szebb ábrázolni, a tempó kifejezetten rontott volna a hatáson. Olyan sok mindent vetett latba a történet és olyan mélyre hatolt az emberi lélekbe (pontosabban egy szerzetes lelkébe), hogy ettől lehetett élvezni még a csendet is. Persze mint minden vallásos témájú műnél, itt is felmerül a kérdés, hogy mennyire erős a vallásos üzenet és töltet a filmben. Szerintem ha volt is benne ilyesmi, nem erőszakolta ránk. Inkább nyitva hagyta a választási lehetőséget. A halál elő való menekvés nem szégyen, a maradás pedig éppúgy tűnik őrültségnek, mint dicső mártíromkodásnak. A rendezés egészen bravúros volt, ami egyértelműen az "utolsó vacsora" jelenetnél csúcsosodott ki. Akkora jelenet volt, hogy beleborzongtam. Csodálom is, hogy nem lett ismertebb az a jelenet....vagy maga a film. Méltatlanul keveset emlegetett dráma, isteni alakításokkal és remek fényképezéssel. Az i-re a pontot a legvége tette fel. Mikor kiírták, hogy ez igaz történet, az sokkolt legjobban. Direkt nem így reklámozták a filmet, hogy nagyobbat üssön az utolsó pár képkocka, és így sikerült is. Nagyszerű filmélmény! |
2016-09-12 17:34.38 |
http://www.youtube.com/watch?v=I5Zl1IGHe2o
Angst (1983) Nincs is jobb, mikor egy kellőképpen beteg filmhez egy kellőképpen beteg filmzene párosul. Főleg, hogyha mindkettő megkapóan zseniális külön-külön is. |
2016-09-12 16:42.42 |
És szerintem már minimum 3-4-szer kértük a Filmkat.-ot hogy adja hozzá a filmlistájához, de nem....pedig ott biztosan jókat filóznánk azon a filmen. Ami szerintem egy mestermű. |
2016-09-12 13:32.05 |
A helyzet az, hogy én már évekkel ezelőtt megnyitottam volna a topikot valami hasonló szöveggel, de nem tudom végül miért nem tettem.
Viszont nemrég újranéztem az Angst-t, néztem tőle egy jó hosszú interjút és gondoltam itt az ideje megnyitni. Aztán látom hogy te nemrég itt jártál, mondom csatlakozom akkor. Egyébként az Underworldben is elég feltűnő jelenség volt (ezzel az ábrázattal). [link] Igen, a te képed még elég barátságosan mutatja :) |
2016-09-12 06:42.01 |
Ezt örömmel olvasom [elpirulás] |
2016-09-12 06:41.30 |
[link] Avagy. |
2016-09-12 06:41.00 |
Ez a kép kissé félrement.
Gondolom valami ilyesmit akartál :) [link] |
2016-09-11 19:57.08 |
Jaj, egyelek meg. :)
Nem tudok már egyszerre sokat itt lenni, kevesebb lett hozzá a türelmem :) |
2016-09-11 19:48.03 |
Akkor jó :):) |
2016-09-11 19:42.51 |
Igen :D |
2016-09-11 19:37.25 |
Erwin Leder is azt a tábort erősíti a filmvilágban, aki a saját kinézetének az áldozata. A Das Boot és az Angst megmutatta, hogy mekkora tehetség is ő, és azért próbálták néha be-becastingolni egy-egy hollywoodi filmbe, de igazán sosem törte át ezeket a falakat, pedig tehetségét tekintve nagyon megérdemelte volna.
Viszont nem egy szép ember, sőt, olyan arca van, hogy a pszichopata gyilkos szerep a minimum, amit osztani lehet rá. Ez igen nagy kár. Ahogy elnézem, osztrák művészfilmvonalon mozog mostanság. Christoph Waltz, akivel együtt kezdték az ipart (ezt egyébként ő mondta, és azt is, hogy megmaradtak jóbarátoknak), jó ellenpélda. Kell a külső is, nemcsak a tehetség és akkor még Tarantino is felkarolhat. Én azért egy Mad Maxben el tudnám képzelni, habitusra és külsőleg is oda való egy jó creepy karakternek. :) |
2016-09-11 19:27.01 |
Ez a film nem volt más, mint egy nagy Mel Gibson tribute, és abból is egy jobb féle.
A jó öreg, botrányairól és szabad szájúságáról elhíresült Mel az utóbbi időben olyan 2 évente jelezte azt a vágyát a közönség felé, hogy ő bizony visszatérne, és szinte minden évben kellemeset robbantott szerepeivel, de talán most a legerősebbet. Hogy miért tribute? *Akciózó lakókocsilakó - Halálos fegyver *Mocis banda, mocis Mel - Mad Max *A mexikóiak nem férnek a bőrükbe - Börtönregény *Ex-alkoholista - Mel Gibson *Néhanéha finom rasszista megjegyzések és náci téma - Mel Gibson, amikor részeg *Az indián pacák az Apocalyptóból (akit anno Mel is nagyon dicsért) - Apocalypto Szóval volt egy kis finom, gondolom nem szándékos, de akkor is feltűnő szimbolikája Mel Gibson munkásságának és személyének. Bár a Blood Father nem egy neki/róla írt történet, a színész abszolút magáévá tette ezekkel az egybeesésekkel. Ekkor érezhettük, hogy nem egy hétköznapi redneckfilmecskét nézünk, hanem magát Gibsont, amint azt fejezi ki nekünk, hogy öregember nem gyorsvonat, és mindenki visszatud mászni a fénybe, aki egyszer lecsúszott és van hozzá tehetsége és ingerenciája. A film maga egy elég igényes és odaütős forgatókönyvvel rendelkezik, de maga az alapkonfliktus semmi extra. Bosszúfilm, "ha bántani mered a lányom, megtalállak és megöllek" formátum. Viszont mindez ügyesen lett kidolgozva, az akciók nem rosszak, a casting és a rendezés egyenesen remek. Nem bonyolították túl, nem lihegték túl, éppencsak arra jó, hogy Mel Gibson kimutassa a foga fehérjét és ismét bizonyítson. Ez maradéktalanul sikerült is. |
2016-09-11 19:08.04 |
Nagyon jó jelenet, és nagyon kár, hogy keveset szerepel benne a színész úr.
Aki sok Barsis játékidőt akar látni, annak az Életjel c. Fábri filmet javallanám, ott kvázi főszereplő és még a sematikussága is megbocsátható a filmnek, mert cserébe nagyon jól csinálták meg. |
2016-08-29 15:51.07 |
Oscar-jelöléseket kapott a Titkok és hazugságok is. Nem azt mondom, hogy ismeretlen számukra Mike Leigh, de eddig még nem váltotta szoborra jelöléseit, pedig amiket ő csinál, az sokszor kimagaslik az Akadémia által szeretett sablondrámák közül.
Azért tűntem el, mert nekem sem volt kedvem írni, és valahogy a társaság sem jött össze jól abban az időben. Sok olyan ember gyűlt ide, akikkel nem lehetett jókat beszélni, így kicsit szüneteltettem a Filmkat-ot. |
2016-08-29 10:35.33 |
Egyáltalán nem bánt, hogy ehhez az emberhez én írok először. Sőt, valahol örülök, hogy a világon egyre hangosabban tomboló Bollywood-láz ide még nem gyűrűzött be.
Bachchan bácsinál nem érdemes köntörfalazni. Ha a hollywoodi ikonok közül egybegyúrnánk Marlon Brando, Al Pacino lázadó, David Niven britesen úriember és Donald Sutherland bármikor megújulásra képes, tekintélyes típusát és mindezt sikeresség szempontjából megszorozzuk 4-gyel, na nagyjából akkor jön ki Amitabh Bachchan bollywoodi mércével mérve. Ez az ember a Keresztapa bollywoodban (szó szerint, mert vele remake-elték), a mostani még sikeresebb generáció rajta nőt fel, őt bálványozták. Vele indult a sztárkultusznak egy teljesen elvadult, őrült formája a vidéken. Ez az ember volt India poszterfiúja a 70-es évektől majdhogynem napjainkig. De persze Bollywood egy totál más univerzum, számunkra szerencsére még annyira nem ismeretes. Egy mai nyugati színészhez még akkor sem érne fel Bachchan, ha ő ott a színművészet királya. Az is megnyugtató tendencia, hogy ezeket az indiai gigasztárokat még nem akarják beolvasztani a hollywoodi filmgyártásba, mert piacilag rizikós lenne a kettőt keverni. Csak Baz Luhrmann volt olyan bátor, hogy adjon neki egy 5 percet A nagy Gatsbyben. Képességekre még így is egy erős 7-esre értékelném nyugati szemmel az öreget, ami szerintem a maximum egy mumbay-i színésznél.A többség elég rossz. |
2016-08-29 09:53.55 |
Amennyire szerette Cannes ezt a művet, annyira szeret rajta fanyalogni az átlag néző és én most kivételesen mindkét állásfoglalást tökéletesen megértem.
Mike Leigh megint nem tudott tévedni azokban a pontokban, ahol még sosem tévedett eddig: atmoszférateremtés. Számomra ez az a film, ahol ebben még talán szintet is lépett. Hihetetlen volt a századfordulót megelőző évtizedek ábrázolása, mindezt 90%-ban díszletek, kosztümök segítségével érte el, nem nyúlt egyből a CGI felé, ahogy ezt manapság szokás tenni. Hihetetlen volt, szinte a szagokat is éreztem. A másik természetesen a casting, ami nála azért nem mozog egy nagy spektrumban. A címszerepben a jól bevált Timothy Spall, aki folyamatosan Jim Broadbenttel verseng Leigh legjobb férfi vezérszínésze címért. Ezúttal rendezője alaposan meg is pakolta feladattal, mert adott neki két évet, hogy megtanuljon festeni a forgatás előtt. Spall meg mint mindig, csak bólintott és a festegetéseket tényleg ő csinálta a filmben. Hogy megérdemelte-e ezért az Arany Pálmát? Mindenképp, de szerintem korábban kellett volna már őt díjazni. Ha választhatnék kedvenc Leigh-Spall összeállást, a Titkok és hazugságok és a Minden vagy semmi is megelőzné a Mr. Turnert. De nőkből sem tévedt idegen területre Mike Leigh. Lesley Manville, Dorothy Atkinson, és Marion Bailey mind jártasak már a brit zseni filmjeiben. A remek alakítások tőlük sem maradtak el. Hogy miken szoktak fanyalogni eme film kapcsán? Tény, hogy a történet Turner utolsó 20-25 évét dolgozza fel, amikor az ember már a megpihenés korszakában van, de sokan és valahol jómagam is hiányoltam a karakterekből a fejlődést, vagy egyáltalán a mozgást. A morgós, krákogó, zsémbes Turner az első pillanattól az utolsóig nagyjából ezt a formáját hozza a vásznon, inkább az őt körülvevő környezet az, ami időnként új irányt kap. A mellékszereplők is hozzáigazodnak, így ők sem mozgatják túlságosan előre a történetet, és mint ilyen, nagyon nem látni a cselekményt. Egy két és fél órás játékidőnél ez azért küzdelmes a nézőnek, de lehet Leigh nem is szándékozott ismét nagyot mondani, inkább csak érezzük a filmet. Ez tökéletesen sikerült. Nagyon nagyon sok apróságot lehet itt megfigyelni, ismét fontos szerepet kapnak a részletek és maguk a színészek. Nálam elérte, hogy ez a két elem önmagában ki tudott elégíteni, és nem vágytam sok mozgásra. Nem tökéletes a Mr. Turner, de maradandó élmény. Két cannes-i Arany Pálma jogos tulajdonosa. A díszlet és a kosztüm bőven megért volna Oscar-szobrokat is, csak Hollywoodban annyira nem bírják Leigh-t. Nem tudom miért. |
2016-08-29 09:12.58 |
Ugyanígy látom. A film is a "vesztes" szót használja a családapára, de ez a figura nem úgy vesztes, ahogy azt a közbeszédben használni szoktuk. Szerintem teljesen bepistult a depressziótól, ez a szemén látszott. A vesztes szó ebben az esetben tényleg nem jó jelző. |
2016-08-29 09:10.14 |
Mike Leigh nem szégyelli két kézzel pofozgatni a munkásosztályt, bár ami igaz az igaz, hogy ebben Ken Loach az igazi profi. Mégis az első név, akit tanítanak a kisrealista brit drámáknál, az Leigh és nem véletlenül. A legnevesebb fesztiválokra már szinte VIP kártyával lép be a műveivel, méghozzá nagyon megérdemelten. Az ő neve fémjelzi a minőségi karakterépítést (a castingról már nem is beszélve), és a hibátlan atmoszférateremtést. Kiváló példa erre ez a film is.
A Minden vagy semmi egy olyan családot mutat be, ami minden szinten rosszul funkcionál. Az apa egy olyan figura, aki a depressziótól már gyakorlatilag zombivá vált, az anya egy végtelenül boldogtalan bolti eladó, a lányuk egy nagyon csendes, visszahúzódó....szinte szövege sincs, a fiú meg a saját túlsúlyából adódó frusztrációját bunkóskodással, taplósággal, dühvel kompenzálja és nagyon nehéz vele élni. A 4 fős családból 3-an túlsúlyosak, és az ország egyik legvisszataszítóbb munkásnegyedében élnek, ahol még a szomszédok is lezüllöttek, problémásak. A konfliktusokat is gyakorlatilag ezen apróságok miatt adódnak, és a film katarzisa is ezeken próbál túllépni, amikor a két szülő alaposan kiveszekszi, kisírja magát és visszatalál egymáshoz. Végre valahára mosolyogni és látjuk őket, először az egész film alatt. Mi ez, ha nem katarzis. Amilyen rosszul hangzik, olyan szép kivitelezést kapott a film. Mint minden Leigh dráma, itt is magával ragadja a nézőt a sok kis apró részlet, ami építi az atmoszférát, mindezt úgy, hogy ne terelje el a figyelmünket a fantasztikus alakításokról. A direktor régimotorosai (Timothy Spall, Lesley Manville) ismét brillíroztak, de még hozzácsapnám a sorhoz a Rachelt alakító lányt (Alison Garland), a szexuálisan kissé túlfűtött lányt (Sally Hawkins) és James Cordent, aki nem tudom, hogy miért lett médiaszemélyiség , és miért nem maradt a szakmánál. Teljesen jó volt benne. Az, hogy nem adok rá maximális pontot, csupán abból fakad, hogy olyan lehangoló film ez, amit újranézni nem hiszem, hogy tudnék. De emlékezetes volt, kétségtelen. |
2016-08-27 10:24.54 |
Az Away egy nagyon fesztiválos drámának nézett ki nekem, azokat meg elég ritkán hozzuk be. Elvileg az angoloknál októberben jelenik meg, meglátjuk milyen fogadtatása lesz. A Journey remélem betalál, már csak azért is, mert a promóképen látszik, hogy mennyire átalakították külsőleg, és ez mindig érdekes.
Az Anthropoidot mindenki várja. Nem úgy néz ki, mint ami benne lesz az Oscar top 10-ben, de az idei termés, ahogy láttam elég satnya, így az sincs kizárva. Az is az őszi szezon egyik mozija lesz, de azt tuti csak a művészmozik hozzák be maximum nálunk. A Cinema City-nél nem láttam. |
2016-08-27 10:10.25 |
Mostanában úgy lefogyott......mikor a Denial trailerét néztem, megrémültem :D |
2016-08-27 10:02.20 |
Ha szereted Tim bácsit, akkor ajánlom a Pierrepoint filmet tőle. Briliáns volt, de mindenki más is mellette. Minden különösebb erőfeszítés nélkül vezet el egy filmet, sokkal többször kéne főszereplőnek castingolni.
(Legközelebb a Denial főszereplője lesz, mint David Irving. Elég súlyosnak nézett ki az a film) |
2016-08-27 09:40.21 |
Azt nem láttam. Sajnos még mindent nem láttam Leigh úrtól, de lassan pótolom őket.
A Mezítelenült láttam még, az is nagyon jó film. |
2016-08-27 09:13.15 |
Szia Öreg! :))
Persze, az összes Mike Leigh-s szerepén túl vagyok, mert eddig ő használta ki legjobban Spall úr tudását. Mondjuk szerintem a Minden vagy semmi eddig a legjobb közös munkájuk, aztán a Titkok és hazugságok és harmadik a Mr. Turner. |
2016-08-26 18:57.58 |
Én már jó pár színészt helyeztem be a saját Kedvenceim csarnokába, és általában a stabil top 3 emberemen nem is változtattam az utóbbi 7-10 évben. De mióta az egyik kurzusom megismertette velem Mike Leigh filmjeit, folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy mekkora színész ez az ember, aki egy hétköznapi filmkedvelőnek nem több, mint a Harry Potter patkánya, esetleg a Sweeney Todd kis rohadékja.
Nagyon nagyon sokféle kraft van benne elrejtve. Külön-külön tud játszani a szemeivel, az arcával, a hangjával, az akcentusokkal, és az csak hab a tortán, hogy egy borzasztóan terhelhető, nagyon "házifeladatos" színészről van szó, akinek csak egyet kell füttyenteni és két év alatt megtanul festeni, vagy pontos kiejtéssel tanul meg japán szövegeket. Tim Spall élő bizonyítéka annak, hogy nem a külső, hanem a képességek teszik a színészt. A filmterveit elnézve ezt nem csak Mike Leigh látta benne eddig, mert most végigvezet majd minimum 4 filmet a közeljövőben, és nagyon nagyon remélem titkon, hogy ez szobrokat is fog érni neki. Megérdemelné. Hosszú, munkás karrier áll mögötte, 1996-ban szó szerint a halál torkából mászott vissza azért, hogy örömet okozzon nekünk továbbra is a filmvásznon. Az utóbbi hetekben sorra vettem a filmjeit és már az első színészem lett az örök toplistámon, Gary Oldmant is maga mögé szorítva. |
2016-04-24 14:11.28 |
The Final Girls (2015), 4* |
2016-04-22 23:49.12 |
Underground (1995), 4* |
2016-04-08 10:05.13 |
Rémálom az Elm utcában (1984), 4* |
2016-04-03 00:07.25 |
Értem, akkor megnyugodtam. |
2016-04-02 15:47.15 |
* élek |
2016-04-02 15:47.01 |
Bizony, bizony. Bonyolult életet érek, csak mert nem kedveltem Krencsey Marianne színésznőt....
Már amennyiben ez volt a lényege az írásodnak. |