Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2016-09-11 19:27.01 |
Ez a film nem volt más, mint egy nagy Mel Gibson tribute, és abból is egy jobb féle.
A jó öreg, botrányairól és szabad szájúságáról elhíresült Mel az utóbbi időben olyan 2 évente jelezte azt a vágyát a közönség felé, hogy ő bizony visszatérne, és szinte minden évben kellemeset robbantott szerepeivel, de talán most a legerősebbet. Hogy miért tribute? *Akciózó lakókocsilakó - Halálos fegyver *Mocis banda, mocis Mel - Mad Max *A mexikóiak nem férnek a bőrükbe - Börtönregény *Ex-alkoholista - Mel Gibson *Néhanéha finom rasszista megjegyzések és náci téma - Mel Gibson, amikor részeg *Az indián pacák az Apocalyptóból (akit anno Mel is nagyon dicsért) - Apocalypto Szóval volt egy kis finom, gondolom nem szándékos, de akkor is feltűnő szimbolikája Mel Gibson munkásságának és személyének. Bár a Blood Father nem egy neki/róla írt történet, a színész abszolút magáévá tette ezekkel az egybeesésekkel. Ekkor érezhettük, hogy nem egy hétköznapi redneckfilmecskét nézünk, hanem magát Gibsont, amint azt fejezi ki nekünk, hogy öregember nem gyorsvonat, és mindenki visszatud mászni a fénybe, aki egyszer lecsúszott és van hozzá tehetsége és ingerenciája. A film maga egy elég igényes és odaütős forgatókönyvvel rendelkezik, de maga az alapkonfliktus semmi extra. Bosszúfilm, "ha bántani mered a lányom, megtalállak és megöllek" formátum. Viszont mindez ügyesen lett kidolgozva, az akciók nem rosszak, a casting és a rendezés egyenesen remek. Nem bonyolították túl, nem lihegték túl, éppencsak arra jó, hogy Mel Gibson kimutassa a foga fehérjét és ismét bizonyítson. Ez maradéktalanul sikerült is. |
2016-09-11 19:08.04 |
Nagyon jó jelenet, és nagyon kár, hogy keveset szerepel benne a színész úr.
Aki sok Barsis játékidőt akar látni, annak az Életjel c. Fábri filmet javallanám, ott kvázi főszereplő és még a sematikussága is megbocsátható a filmnek, mert cserébe nagyon jól csinálták meg. |
2016-08-29 15:51.07 |
Oscar-jelöléseket kapott a Titkok és hazugságok is. Nem azt mondom, hogy ismeretlen számukra Mike Leigh, de eddig még nem váltotta szoborra jelöléseit, pedig amiket ő csinál, az sokszor kimagaslik az Akadémia által szeretett sablondrámák közül.
Azért tűntem el, mert nekem sem volt kedvem írni, és valahogy a társaság sem jött össze jól abban az időben. Sok olyan ember gyűlt ide, akikkel nem lehetett jókat beszélni, így kicsit szüneteltettem a Filmkat-ot. |
2016-08-29 10:35.33 |
Egyáltalán nem bánt, hogy ehhez az emberhez én írok először. Sőt, valahol örülök, hogy a világon egyre hangosabban tomboló Bollywood-láz ide még nem gyűrűzött be.
Bachchan bácsinál nem érdemes köntörfalazni. Ha a hollywoodi ikonok közül egybegyúrnánk Marlon Brando, Al Pacino lázadó, David Niven britesen úriember és Donald Sutherland bármikor megújulásra képes, tekintélyes típusát és mindezt sikeresség szempontjából megszorozzuk 4-gyel, na nagyjából akkor jön ki Amitabh Bachchan bollywoodi mércével mérve. Ez az ember a Keresztapa bollywoodban (szó szerint, mert vele remake-elték), a mostani még sikeresebb generáció rajta nőt fel, őt bálványozták. Vele indult a sztárkultusznak egy teljesen elvadult, őrült formája a vidéken. Ez az ember volt India poszterfiúja a 70-es évektől majdhogynem napjainkig. De persze Bollywood egy totál más univerzum, számunkra szerencsére még annyira nem ismeretes. Egy mai nyugati színészhez még akkor sem érne fel Bachchan, ha ő ott a színművészet királya. Az is megnyugtató tendencia, hogy ezeket az indiai gigasztárokat még nem akarják beolvasztani a hollywoodi filmgyártásba, mert piacilag rizikós lenne a kettőt keverni. Csak Baz Luhrmann volt olyan bátor, hogy adjon neki egy 5 percet A nagy Gatsbyben. Képességekre még így is egy erős 7-esre értékelném nyugati szemmel az öreget, ami szerintem a maximum egy mumbay-i színésznél.A többség elég rossz. |
2016-08-29 09:53.55 |
Amennyire szerette Cannes ezt a művet, annyira szeret rajta fanyalogni az átlag néző és én most kivételesen mindkét állásfoglalást tökéletesen megértem.
Mike Leigh megint nem tudott tévedni azokban a pontokban, ahol még sosem tévedett eddig: atmoszférateremtés. Számomra ez az a film, ahol ebben még talán szintet is lépett. Hihetetlen volt a századfordulót megelőző évtizedek ábrázolása, mindezt 90%-ban díszletek, kosztümök segítségével érte el, nem nyúlt egyből a CGI felé, ahogy ezt manapság szokás tenni. Hihetetlen volt, szinte a szagokat is éreztem. A másik természetesen a casting, ami nála azért nem mozog egy nagy spektrumban. A címszerepben a jól bevált Timothy Spall, aki folyamatosan Jim Broadbenttel verseng Leigh legjobb férfi vezérszínésze címért. Ezúttal rendezője alaposan meg is pakolta feladattal, mert adott neki két évet, hogy megtanuljon festeni a forgatás előtt. Spall meg mint mindig, csak bólintott és a festegetéseket tényleg ő csinálta a filmben. Hogy megérdemelte-e ezért az Arany Pálmát? Mindenképp, de szerintem korábban kellett volna már őt díjazni. Ha választhatnék kedvenc Leigh-Spall összeállást, a Titkok és hazugságok és a Minden vagy semmi is megelőzné a Mr. Turnert. De nőkből sem tévedt idegen területre Mike Leigh. Lesley Manville, Dorothy Atkinson, és Marion Bailey mind jártasak már a brit zseni filmjeiben. A remek alakítások tőlük sem maradtak el. Hogy miken szoktak fanyalogni eme film kapcsán? Tény, hogy a történet Turner utolsó 20-25 évét dolgozza fel, amikor az ember már a megpihenés korszakában van, de sokan és valahol jómagam is hiányoltam a karakterekből a fejlődést, vagy egyáltalán a mozgást. A morgós, krákogó, zsémbes Turner az első pillanattól az utolsóig nagyjából ezt a formáját hozza a vásznon, inkább az őt körülvevő környezet az, ami időnként új irányt kap. A mellékszereplők is hozzáigazodnak, így ők sem mozgatják túlságosan előre a történetet, és mint ilyen, nagyon nem látni a cselekményt. Egy két és fél órás játékidőnél ez azért küzdelmes a nézőnek, de lehet Leigh nem is szándékozott ismét nagyot mondani, inkább csak érezzük a filmet. Ez tökéletesen sikerült. Nagyon nagyon sok apróságot lehet itt megfigyelni, ismét fontos szerepet kapnak a részletek és maguk a színészek. Nálam elérte, hogy ez a két elem önmagában ki tudott elégíteni, és nem vágytam sok mozgásra. Nem tökéletes a Mr. Turner, de maradandó élmény. Két cannes-i Arany Pálma jogos tulajdonosa. A díszlet és a kosztüm bőven megért volna Oscar-szobrokat is, csak Hollywoodban annyira nem bírják Leigh-t. Nem tudom miért. |
2016-08-29 09:12.58 |
Ugyanígy látom. A film is a "vesztes" szót használja a családapára, de ez a figura nem úgy vesztes, ahogy azt a közbeszédben használni szoktuk. Szerintem teljesen bepistult a depressziótól, ez a szemén látszott. A vesztes szó ebben az esetben tényleg nem jó jelző. |
2016-08-29 09:10.14 |
Mike Leigh nem szégyelli két kézzel pofozgatni a munkásosztályt, bár ami igaz az igaz, hogy ebben Ken Loach az igazi profi. Mégis az első név, akit tanítanak a kisrealista brit drámáknál, az Leigh és nem véletlenül. A legnevesebb fesztiválokra már szinte VIP kártyával lép be a műveivel, méghozzá nagyon megérdemelten. Az ő neve fémjelzi a minőségi karakterépítést (a castingról már nem is beszélve), és a hibátlan atmoszférateremtést. Kiváló példa erre ez a film is.
A Minden vagy semmi egy olyan családot mutat be, ami minden szinten rosszul funkcionál. Az apa egy olyan figura, aki a depressziótól már gyakorlatilag zombivá vált, az anya egy végtelenül boldogtalan bolti eladó, a lányuk egy nagyon csendes, visszahúzódó....szinte szövege sincs, a fiú meg a saját túlsúlyából adódó frusztrációját bunkóskodással, taplósággal, dühvel kompenzálja és nagyon nehéz vele élni. A 4 fős családból 3-an túlsúlyosak, és az ország egyik legvisszataszítóbb munkásnegyedében élnek, ahol még a szomszédok is lezüllöttek, problémásak. A konfliktusokat is gyakorlatilag ezen apróságok miatt adódnak, és a film katarzisa is ezeken próbál túllépni, amikor a két szülő alaposan kiveszekszi, kisírja magát és visszatalál egymáshoz. Végre valahára mosolyogni és látjuk őket, először az egész film alatt. Mi ez, ha nem katarzis. Amilyen rosszul hangzik, olyan szép kivitelezést kapott a film. Mint minden Leigh dráma, itt is magával ragadja a nézőt a sok kis apró részlet, ami építi az atmoszférát, mindezt úgy, hogy ne terelje el a figyelmünket a fantasztikus alakításokról. A direktor régimotorosai (Timothy Spall, Lesley Manville) ismét brillíroztak, de még hozzácsapnám a sorhoz a Rachelt alakító lányt (Alison Garland), a szexuálisan kissé túlfűtött lányt (Sally Hawkins) és James Cordent, aki nem tudom, hogy miért lett médiaszemélyiség , és miért nem maradt a szakmánál. Teljesen jó volt benne. Az, hogy nem adok rá maximális pontot, csupán abból fakad, hogy olyan lehangoló film ez, amit újranézni nem hiszem, hogy tudnék. De emlékezetes volt, kétségtelen. |
2016-08-27 10:24.54 |
Az Away egy nagyon fesztiválos drámának nézett ki nekem, azokat meg elég ritkán hozzuk be. Elvileg az angoloknál októberben jelenik meg, meglátjuk milyen fogadtatása lesz. A Journey remélem betalál, már csak azért is, mert a promóképen látszik, hogy mennyire átalakították külsőleg, és ez mindig érdekes.
Az Anthropoidot mindenki várja. Nem úgy néz ki, mint ami benne lesz az Oscar top 10-ben, de az idei termés, ahogy láttam elég satnya, így az sincs kizárva. Az is az őszi szezon egyik mozija lesz, de azt tuti csak a művészmozik hozzák be maximum nálunk. A Cinema City-nél nem láttam. |
2016-08-27 10:10.25 |
Mostanában úgy lefogyott......mikor a Denial trailerét néztem, megrémültem :D |
2016-08-27 10:02.20 |
Ha szereted Tim bácsit, akkor ajánlom a Pierrepoint filmet tőle. Briliáns volt, de mindenki más is mellette. Minden különösebb erőfeszítés nélkül vezet el egy filmet, sokkal többször kéne főszereplőnek castingolni.
(Legközelebb a Denial főszereplője lesz, mint David Irving. Elég súlyosnak nézett ki az a film) |
2016-08-27 09:40.21 |
Azt nem láttam. Sajnos még mindent nem láttam Leigh úrtól, de lassan pótolom őket.
A Mezítelenült láttam még, az is nagyon jó film. |
2016-08-27 09:13.15 |
Szia Öreg! :))
Persze, az összes Mike Leigh-s szerepén túl vagyok, mert eddig ő használta ki legjobban Spall úr tudását. Mondjuk szerintem a Minden vagy semmi eddig a legjobb közös munkájuk, aztán a Titkok és hazugságok és harmadik a Mr. Turner. |
2016-08-26 18:57.58 |
Én már jó pár színészt helyeztem be a saját Kedvenceim csarnokába, és általában a stabil top 3 emberemen nem is változtattam az utóbbi 7-10 évben. De mióta az egyik kurzusom megismertette velem Mike Leigh filmjeit, folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy mekkora színész ez az ember, aki egy hétköznapi filmkedvelőnek nem több, mint a Harry Potter patkánya, esetleg a Sweeney Todd kis rohadékja.
Nagyon nagyon sokféle kraft van benne elrejtve. Külön-külön tud játszani a szemeivel, az arcával, a hangjával, az akcentusokkal, és az csak hab a tortán, hogy egy borzasztóan terhelhető, nagyon "házifeladatos" színészről van szó, akinek csak egyet kell füttyenteni és két év alatt megtanul festeni, vagy pontos kiejtéssel tanul meg japán szövegeket. Tim Spall élő bizonyítéka annak, hogy nem a külső, hanem a képességek teszik a színészt. A filmterveit elnézve ezt nem csak Mike Leigh látta benne eddig, mert most végigvezet majd minimum 4 filmet a közeljövőben, és nagyon nagyon remélem titkon, hogy ez szobrokat is fog érni neki. Megérdemelné. Hosszú, munkás karrier áll mögötte, 1996-ban szó szerint a halál torkából mászott vissza azért, hogy örömet okozzon nekünk továbbra is a filmvásznon. Az utóbbi hetekben sorra vettem a filmjeit és már az első színészem lett az örök toplistámon, Gary Oldmant is maga mögé szorítva. |
2016-04-24 14:11.28 |
The Final Girls (2015), 4* |
2016-04-22 23:49.12 |
Underground (1995), 4* |
2016-04-08 10:05.13 |
Rémálom az Elm utcában (1984), 4* |
2016-04-03 00:07.25 |
Értem, akkor megnyugodtam. |
2016-04-02 15:47.15 |
* élek |
2016-04-02 15:47.01 |
Bizony, bizony. Bonyolult életet érek, csak mert nem kedveltem Krencsey Marianne színésznőt....
Már amennyiben ez volt a lényege az írásodnak. |
2016-04-02 13:20.33 |
Az én sötét lelkemet nem nagyon tudta megolvasztani ez a film. Sajnos nem vagyok fogékony a nyálas, szirupos, gyerekes filmekre, de azért két dolgot el tudok ismerni én is: Végre valamilyen nemzetközi sikert ért el ezzel egy magyar rendező + ékes bizonyítéka ez a film annak, hogy a családi filmek zsánerét nem temettük el a 90-es években.
Ugyanaz a forma, ugyanaz a lelkesedés volt itt is látható, ami egy szép életben tartása volt a műfajnak, plusz az is dicséretes, hogy a gyerekfilmességével is jól bánt. Nem túl bonyolult, csak két fantáziával teli kölyök éli a kis világát egy erdő mélyén. Akik szerintem autisták voltak....Hmm....ezen el lehetne időzni. A színészecskék egészen jól alakítottak. Hutcherson úgy-ahogy, de legalább nem irritált annyira, mint AnnaSophia Robb. Szerintem én lélegeztem fel a végén egyedül, hogy kiírták a történetből - bár kifejezetten igénytelen módon. A kishúg játszott még nagyon jól, de őszintén szólva én Robert Patricknek örültem a legjobban, aki végre nem B akciófilmben tűnt fel, hanem egy igazi drámai szerepben, amit tökéletesen hozott is. Összességében egy jó látványvilággal rendelkező, kissé közepes, de elfogadható drámát rakott le az asztalra Csupó Gábor. Nem vagyok oda azért, hogy a végén valami vallási magyarázattal zártuk az amúgy egyáltalán nem vallási tematikájú filmet, de gondolom volt valami ilyesmi a könyvben is, amiből adaptáltak. Elolvasni mondjuk nem fogom, a Pál utcai fiúk után megfogadtam, hogy több gyerekközpontú könyvet nem veszek a kezembe. |
2016-04-02 12:49.45 |
Híd Terabithia földjére, 3* |
2016-04-01 22:25.55 |
Most már mindennap meghal valaki :( Nem szerettem, mint színésznőt, de attól még nyugodjon békében. |
2016-03-28 10:03.56 |
Egyetértek, de én is ezt mondtam, hogy itt most értelmet láttam a giccsben, a felfokozott hangulatban és a bazsa audiovizuális kavalkádban. Bele tudtam szokni és együtt tudtam tartani a karakterekkel.
Nekem itt csak azzal volt a bajom, hogy ennek ellenére nem igazán akart mélyülni a történet. Gyakorlatilag a szerelmi szálak érzelmi hullámzása mellett a majd 2 és fél órás játékidőben nem igazán fordítottak másra nagy figyelmet. Pedig örültem volna még több New York ábrázolásnak, egy kis társadalmi kontextusnak, mert az elején még jobban felhívták erre a figyelmet. Gazdag színesbőrű fiatalok egy luxuskocsiban, proletár környék egy furcsa "nagy Testvér" szerű plakáttal a háttérben....szóval mesélhettek volna még erről a new york-i időkről. A szesztilalom, és Wolfsheim bűnbarlangja is több időt érdemelt volna. De ettől eltekintve nem voltak problémáim. Az Ausztráliának csak a végét szoktam elkapni, ha megy a tévében. Annak alapján nem tudom mit gondoljak róla, de a giccs már ott is erősen feltűnik. A Moulin Rouge-zsal engem vallatni lehet. Ha azt nézem, akkor az érzékszerveim nincsenek harmóniában egymással, pedig önmagában azt sem tartom rossz filmnek, csak az ábrázolás módja őrjít meg. |
2016-03-26 23:38.29 |
Anomalisa (2015), 5* |
2016-03-26 08:45.10 |
*mondat |
2016-03-26 08:45.00 |
"Nekem a legpozitívabb vele kapcsolatban, hogy a Super 8-ban pofátlanul megmutatta Spielbergnek, hogyan kéne Spielberg-filmet rendezni a 2000-es években "
Ez egy szép és és milyen igaz mondta volt. Akkor nemcsak én vettem észre, hogy ezek a Oscarra-gyúrt rendezések kábé annyit is érnek, hogy bekerüljenek a díjátadóra, aztán integessünk nekik, mikor a feledés homálya felé veszik az irányt. |
2016-03-25 21:05.35 |
A 6 gyerekükből 3 saját, úgyhogy gondold újra.
Nem hiszem, hogy sokakat érdekel itt a ti gyermeknemzési szokásaitok, de azért köszönjük a hasznos információt. |
2016-03-24 12:04.24 |
Baz Luhrmann az a rendező, kinek ízlése még sosem találkozott az enyémmel munkássága során, és valószínűleg sosem fog. Ő a kontrasztok embere, egy olyan ember, akit legjobban azokhoz a meleg vagy biszexuális stylistokhoz lehetne hasonlítani, akik feladnak rád mindenféle nevetséges hacukát és az arcodba mondják, hogy hiába áll neked bénán, akkor is ez a divat. Giccsparádé, teátrális előadás, színkavalkád, egyszóval egy igazi émelyítő riói karnevál minden egyes filmje. Valami eltemetett régi stílust próbál visszahozni, amit ha akarna sem tudhatna ennél modernebben közvetíteni.
Ez az első alkalom, hogy ebbe az érzésbe bele tudtam szokni egy idő után. Pedig nagyon próbára tette ezúttal is az ízlésemet. Green boxban úszott az egész film, és talán 2x éreztem egész idő alatt, hogy valódi megépített díszletben járunk - ez eléggé zavart. Ezt a zöldháttér technikát teljes mértékben kihasználta. Vibráló, hamis színek és világítások, a giccs palettájának minden színében úszott a környezet az első perctől az utolsóig. Drága, profi színészek, szép nők, kastélyok, a téma ellenére a legmodernebb módon átdolgozott zenék, méregdrága bollywoodi gigasztár szerepeltetése 4 percre, szóval egy nagy rongyrázás volt Luhrmann részéről a Gatsby. De hát nem erről szól az egész? A Gatsby történet egyik fő eleme bemutatni a 20-as évek multimilliomos fiataljainak romlottságát, New York társadalmi rétegeinek differenciálódását, és a szemtelen mennyiségű pénzkidobást. Ahogy DiCaprio mondta a másik 2013-as filmjében: ez csak konfetti. Így végre értelmet is nyer ez a felhajtás, sokkal inkább, mint anno a Moulin Rouge-ban, amitől azóta is émelygek. Sajnos nem olvastam a regényt, így nincs jó viszonyítási alapom, se nem láttam teljes egészében a 74-es filmet, de így látatlanban is tudom, hogy az egy korhűbb ábrázolás lehetett. Mondjuk itt nem zavartak a modern elemek, szerintem a zenéket kifejezetten igényesen komponálták meg a mai ízlés számára. Megvoltak benne a régi elemek is, de egy 21. századi partyban is megállnák a helyüket. Jobban illett ide ez a stílus, mint anno a Moulin Rouge-ba, vagy a Rómeó és Júliába. Még a pozitívumok közé tartoznak az alakítások. Hiába voltak bezárva egy CGI kalitkába, a játékukat nem zavarta. DiCaprio tündököl, mint mindig, Mulligan és Edgerton még említésre méltó, és az általam nagyon nem szeretett Maguire is helytállt. De itt meg is állok. Úgy hallom az alaptörténet is elég lassú és szenvelgő. Gyakorlatilag egy szerelmi háromszög vergődésének érdekes korba helyezett sztorija, és ez a verzió bizonyította, hogy ennél nem is több az egész. Kicsit többet markol, mint amennyit fog. Egyszer nézős, de egy 4*-ot ért. |
2016-03-24 11:18.24 |
A nagy Gatsby (2013), 4* |
2016-03-13 18:53.28 |
Az Éhezők viadala elolvasta a „Hogyan zárjuk le történetünket a lehető legrosszabb módon” c. könyvet, és úgy látom, hogy valamennyi jótanácsod megfogadott belőle.
Első körben azt szeretném tudni, hogy mi a kénköves pokol akart ez lenni? A második meg, hogy jól láttam, hogy nem volt a vége feliratoknál semmi tiszteletbeli említés Hoffmannal kapcsolatban? Például egy In Memoriam, vagy egy „For…” vagy ilyesmi? Mivel ez volt (sajnos) az utolsó szerepe, ezt erős tapintatlanságnak érzem, de lehet csak nem vártam eleget a legvégén. SPOILERVÉSZ közeleg. Hol is kéne ezt kezdeni. Talán ott, hogy ennél érdektelenebbül nem is lehetett volna ember fia képes ezt a szériát lezárni. A két és negyed órájának egyik fele dumálgatással ment el, másik fele pedig random jelenetek össze-vissza rakásával, és olyan hatalmas cselekménypontok kivágásával, amit még a Prometheus is letagadna. Az elején még nem is volt kifogásolható a gyors startolás, mert tudtam, hogy kell az idő – azaz az első 15 percben már mindenki harcra készen állt a főváros előtt. Mondom rendben….kicsit gyors, de rendben. De körülbelül ez a 15 perc volt a film leglogikusabb pontja, innentől kezdve szinte végigröhögtem az eseményeket. Az, hogy Hunger games szerű játékot folytatnak a fővárosban, már eleve elvigyorít. 10 fős csapat helyett mondjuk a maradék pár száz lázadó is elindulhatna bevenni a várost, hogy úgy nézzen ki, mint egy realisztikus film. Erről a kívánalomról aztán végleg lemondhatunk a film közepére, ahol egy hatalmas olajfolyótól kezdve láthatunk alien-mutánsokat is, amivel szépen tisztelgett a mű mondjuk a Legenda vagyok (szintén Francis Lawrence film…) előtt, de itt csak a fejet fájdította, olyan oda nem illő volt. Az is kifejezetten vicces volt így visszatekintve, hogy egy rakás eddig megismert karaktertől olyan gyorsan és könnyedén váltunk meg, mintha csak statisztálni ugrottak volna be. A Primre irányult gyász nem tartott 10 másodpercig sem, pedig az ő segge megmentése volt a lényeg az előző három részből 2–ben. Finnick szintén ugyanez. Oda se bagóztunk. Maga az egész támadás a vicc kategóriát ütögette és egyre inkább az a gyanúm, hogy azért, mert erre már nem jutott pénz. Vagy hogy volt ez? Konkrétan nem láttunk semmit csak egy bombát, ami a tömegen landolt. És kész, a lázadók már el is foglalták az elnöki palotát. Pfff, mi? Hol a katonaság? Hol a média? Hol vannak a royalisták? Hol van az az asztaltársaság a film elejéről? Mi történik? Miért látjuk fogolyként a következő jelentben Snowt? Mondom, az egész egy nagy katyvasz. És még az is agyonvagdosva, elkapkodva. A film végi „fordulat” meg megérdemli az idézőjelet, mert ennél feltűnőbben előkészített fordulatot rég láttam. Lehet, hogy egy 11 évest még meglep mondjuk, de én már kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy ne tűnjön fel az ilyesmi. És mivel ez akart a tetőpont lenni, egy lassú taps-sal tudom csak honorálni. Az a szenvedéshalmaz, ami Pita és Katniss körül ment, mint mindig, már nem is érdemes kommentálni. A harmadik rész végére sem tudtam eldönteni, hogy ez most csak időhúzás, vagy altatás, vagy mindkettő. De az biztos, hogy se többek, se kevesebbek nem lennénk, ha ezeket a hosszas beszélgetéseket mellőznénk. Hála a jó istennek ettől a franchise-tól (nem áltatom magam, lesz itt még ahonnan ez jött) is búcsút vettünk. Éppen ideje volt. Bár lett volna méltóbb lezárása – ahogy az egyik legnagyobb színészének is, Philip Seymour Hoffmannak. De hát ez jutott. Volt legalább annyi tisztesség bennük, hogy CGI-jal kibővítették az egyik jelenetét.....de az, hogy a végén ki se írjanak egy búcsúzást, na ahhoz már arc kell. Na mindegy, csak miatta és maximum Sutherland miatt adom meg neki az így is kegyes 2*-ot. De nekem még ennyit se ért. |