Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Hunter Killer küldetés - Filmbox Premium, 18:00 |
007 Spectre - A Fantom visszatér - Mozi+, 18:00 |
3 nap a halálig - Moziverzum, 18:30 |
Charlie angyalai - RTL Három, 18:40 |
Négy esküvő, egy temetés - Film Café, 18:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Érdekességek! |
Szellemirtók (2016) - Vélemények |
DC vs Marvel |
Star Wars Saga |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Cross |
John Capodice |
2015-08-16 01:16.33 |
Ma láttam ezt a filmet először teljes egészében. Háromszor ültem már végig a közepétől a végéig és el nem tudtam képzelni, hogy az a két jómadár vajon mikor kezdett el betolakodni Meryl Streepék idilljébe, de azt nem hittem volna, hogy már rögtön a 8. percben. De nem is bántam, hogy bevezetésnek ennyit szántak, sőt. Ahhoz képest, hogy 2 órás filmről beszélünk, az egészet sikerült szépen fokozatosan megpakolni izgalommal, ami egy kiváló rendezésre vall, hiszen itt eléggé limitálva volt a fantázia lehetősége.
Raftingos filmek. Ezekből azért nincs sok, mert aki egyet látott, látta mindet. Na ezt eddig még sosem láttuk. A koncepció, miszerint egy házaspár és a fia evezős kalandját megzavarja két szökött bűnöző, akik aztán foglyul ejtik a családot és együtt kell lejutniuk az überveszélyes vízeséseken és folyószakaszokon, ez a maga egyszerűségében is tetszett. De Hanson ezt nagyon okosan úgy tette lehetővé, hogy a szakma kiválóságaira bízta a szórakoztatást. Streep már megint korrekt volt a maga magas mércéjéhez képest, és azt a profizmust hozta, mint általában, pedig ez egy egészen érdekes terep volt neki. David Strathairn egy rakás filmbe szerepelt már és én mindig csak ebből emlékeztem rá, ez az ő alakításáról is elmond egyet s mást. Viszont a két rosszfiú külön-külön is érdekes választás volt, mert a világ két leg-nem-rémisztőbb színészéről beszélünk Kevin Szalonna és John C. Reilly személyében, és szerintem a film felét az előbbi karizmatikussága vitte el a hátán. Igen, Bacon Úr meggyőzött arról, hogy egy szemét dög, akitől sokszor kirázott a hideg és kiváló antagonista volt. Szegény Reillynak meg inkább csak a buta bambát kellett hoznia, de ez megy is neki. Ja, és volt egy kutya, egy gyerek, és egy Benjamin Bratt is, de ez senkit sem érdekel. Jól felépített kis akciófilm. Nem egy bonyolult darab, de tényleg remek fényképezéssel és tájakkal bírt és látszott azért, hogy ez kemény dió volt a színészeknek is. Sok evezős és folyóban tengődő felvételük volt, amiért remélem nagy gázsit is követeltek. |
2015-08-14 10:18.46 |
Akkor beszéljünk róla, és tegyük ezt SPOILEREKKEL!
Ahogy elnézem itt a hozzászólásokat, mindenki egy piciként másként látja az indítékokat, a problémákat, illetve hibákat. Nekem is megvan a saját teóriám ezzel kapcsolatban és egy Lynne Ramsey interjú alapján nagyon nem is lőttem mellé. A filmnek két főszereplője van, de igazán egy szemszög, és ez az anya szemszöge. Nagyon szép párhuzamos elbeszélést nézhetünk végig, hogy milyen volt az élete Kevin megszületésétől egészen az „eset”-ig, illetve az eset után. Tilda Swinton brillírozó, szinte ráírt játékában szerintem minden válasz benne van kérdéseinkre, azaz, hogy most Kevin maga az Antikrisztus, vagy a szülők, és azon belül is az anya rontott-e el valamit? Én személy szerint ismerek olyan személyeket, akik egyszerűen nem tudják kezelni az embereket. Valahol mélyen bennük ott van egy taszító erő, amit nem tudnak legyűrni. Nem képesek lazítani, mindig szerepet játszanak, csakhogy kimutassák, hogy ők is a társadalom tagjai, közben ezt belül egyáltalán nem érzik. Eva is ebbe a kategóriába tartozott kezdetektől fogva, és közel önmagához egyetlen embert engedett eddig, és az Franklin volt, ami jól látszott. Éppen (talán) ezért megszületésétől kezdve nem tudott mihez kezdeni fiával, erőltetetten mosolygott rá, és úgy próbálta végezni anyai kötelességét, hogy ehhez belül nem kötötte semmi érzelem. Ezt már kicsiként is megérezte Kevin és ezért sírt folyton, és ezért lett ilyen hűvös, majd kifejezetten gonosz gyerek, mert szó szerint taszították egymást az anyjával. Nem azt mondom, hogy Eva gyűlölte a fiát, egyszerűen csak nem tudott anyaként közeledni hozzá, hanem inkább olyan volt neki, mint egy felvigyázó. Sosem sugárzott kifejezett szeretetet, mert ő nem az a típus, de Kevinnek meg erre lett volna szüksége. Az a család nem egészséges, ahol mindkét szülő jelen van és minden szülői teher az apára száll azért, mert az anya erre teljesen inkompetens. És Lynne Ramsay erősen pszichológiai műve leginkább egy ilyen esetet gondolt tovább és bemutatta, hogy ez hosszú távon milyen végeredményre vezethet. Amikor már nem lehet többé nevelni a gyereket, amikor egy ponton már visszafordíthatatlanul szétcsúszik az irányítás és minden halad lefelé. Ez egészen odáig tart, hogy mindkét szülő elkezd félni a saját kölykétől, és mindenki a maga módján próbálja orvosolni. És akkor itt a kérdés, hogy Eva miért vállalt még egy gyereket. No hát pontosan azért, hogy „oda meneküljenek” Kevin elől. De persze ez a kislány is egy merő félelemben élt bátyja miatt, és inkább a saját fantáziavilágába menekült. Később a katasztrófa családon belül és kívül elkerülhetetlenné vált, és minden párhuzamos vágásban történtek okára fény derül. A fiú gyilkossá válik, mégpedig többszörös gyilkossá, aki még az apját és a húgát is képes volt hidegvérrel meggyilkolni, akik nem is számítottak olyan „ősellenségnek”, mint az anyja. Az anyja később vezekel fia és saját maga bűneiért, melyet most már gyedül kell végigcsinálnia egy egész városnyi gyűlölködővel az ablaka alatt. Amit persze szépen szimbolizálnak a sorozatos piros dolgokkal, a festékkel és a paradicsommal. Eszerint a vér az ő kezéhez tapad, aki nem tudta megnevelni gyermekét. Én az utóbbi részével nem értek egyet a sztorinak. Szerintem nem kell feltétlenül mindent az anyára kenni ilyen esetben, mert van az a szakasz, amikor már nem lehet mit tenni a gyermek lelkével. Miután már önállósodik és belevezeti önnön magát a rosszba, azután ebből már sokakat nem lehet kirángatni, és ezt az iskolások hozzátartozóinak is tudnia kéne. (hozzáteszem, hogy egyedül egy ember volt ebben az időszakban emberséges Eva-val, és az éppen az egyik áldozat volt, akinek a lába veszett ebben oda). Tudom, hogy most egy papíron 15 éves srácról van szó, de erre a korra már olyan kiszámíthatatlanná vált, hogy még jópofizni is csak ritkán mertek vele a szülei. Hibáztathatnánk az apát, hogy bevezette őt az íjászat világába, ami aztán a fiú gyilkolóeszköze lesz, és a film így is tesz, hiszen a film végére holttestéből nyilak fognak kiállni. Hibáztathatjuk a fiút is, és a film neki is lekever egy pofont, mert a legvégén megtörve, agyonverve néz anyja szemeibe a börtönben. És végül, de nem utolsó sorban az anyát is, hogy a tehetetlensége és hozzáállása miatt ilyenné vált a fia. Hibás mindenki a kislányon kívül. És a látszat ellenére tetteinek még Kevin sem örül, el is hangzik a filmben, hogy „Nem vagyok boldog, sosem voltam boldog”. A tragédiában egyben mindenki áldozattá és bűnrészessé válik. Mi lett volna erre a megelőző gyógyír? Nem tudom, ezt mindenki maga ítélje meg. Szerintem a megvalósítás több, mint fantasztikus. Mindegyik színészről csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni. Ezra Miller ezzel végleg beírta magát az említésre méltó tiniszínészek sorába. Alakítása a zsenialitása miatt lett ilyen rémisztő és undorító, és ezért egy taps jár neki. Tilda Swinton is élete egyik legjobbját nyújtotta itt, látszott rajta, hogy mennyire lubickol Eva karakterében. Szerintem volt is némi kapcsolat kettejük között valahol lélekben. John C. Reilly ebben a kis szerepben remek volt. Ennek az embernek sokkal több komoly alakítás kéne, ráadásul fontos komoly szerepekben. Reméljük jövögetnek majd. És a két kis Kevin, jesszusom, de csodásak voltak. Miller is rájuk támaszkodott elsősorban, és nagyon dicsérte őket és ez érthető is. A 8 éves Kevin egyszerűen lenyűgöző volt, gratulálok neki. Engem ami még helyben hagyott pozitív értelemben, az a fényképezés volt. Olyan felvételeket láttam, olyan csodás operatőr munkát, hogy valamelyikhez visszatekertem 8-szor. Egy stílusos drámánál szerintem ez nagyon dukál. Így mindenkit nagyon meg tudok dicsérni, főként Lynne Ramsayt, és Swintont, aki producerkedett is, mert ez pontosan ebből a női szemszögből volt ilyen tökéletes. Az anya belső világának éreztetését (a kevés szöveg miatt inkább erről beszélhetünk) kifejezetten örömteli végre egy női rendezésből viszontlátni, mert eddig erről főként férfiak meséltek, és férfiak szemszögéből, akik ezt könnyedebbre szeretik megcsinálni, még akkor is, ha dráma. De ez fájó volt, kegyetlen, drasztikus, nagyon művészi és nagyon őszinte. Pontosan ez kellett nekem, köszönöm! |
2015-08-13 23:06.24 |
Beszélnünk kell Kevinről (2011), 5*
Ez jobb volt, mint amire számítottam. |
2015-08-13 10:11.10 |
Igen, az bénább. Nekem nincs ellene kifogásom, hogy meghal, mert az egy jó kis katarzis, de hogy én öljem meg, áááááh :) |
2015-08-13 00:35.18 |
Hát persze, hogy Mordin miatt. Ő az én drágám, le nem ölném olyan csúnyán, hogy aztán haldokolva kússzon felfelé és a gomb megnyomása előtt meghaljon, közben jöjjön a zöld trutyi a szájából :D :D |
2015-08-13 00:33.48 |
Igen, tudom. Ezért sem volt szívem végigvinni, mert én annyira szeretem Mordin karakterét, hogy ezt én soha, soha míg élek nem fogom megtenni vele :D |
2015-08-12 13:42.46 |
Magnólia, 4* |
2015-08-12 09:53.53 |
Native Irish. Sosem hallottam még korábban ezt a kifejezést Amerika történelmében, de jópofa és megmosolyogtató.
Ezen, és a nyitójeleneten kívül viszont minden komolyan vehető Scorsese 2002-es filmjében. Bepillantást nyerünk egy olyan történelmi szegletbe, amibe eddig még nem. Láthatjuk, hogy milyen volt a sorsa az ír bevándorlóknak a polgárháború idején, illetve hogy állt szemben egymással az érdekek és két összecsődült tábor: a frissen behajózott és az ott született írek. Bizonyos pontokon kellemesen lepett meg a film, és bizonyos pontokon értek is csalódások. De azt már most ki lehet jelenteni, hogy Martin Scorsese-nek nem ez lett a legemlékezetesebb és legjobb filmje. Pedig nem áll tőle annyira távol a műfajváltás – mert azért ő nem pusztán gengszterfilmrendező, hiába az megy neki a legjobban. Ott van a Shutter Island, a Wall Street farkasa, vagy a Hugo. Megy neki azért más is az olasz keménylegényeken kívül. És nem tagadható tény, hogy a New York bandái nyitott utat karrierjének második szakaszához, a DiCaprio érához, ami egészen a hamarosan kijövő Silence-ig szinte töretlen is volt. És szerintem néhány alkotás ezen belül nyugodtan egy szinte emelhető régi műveinek némelyikével. De ugorjunk is rögtön a new yorki krumplievő bandához. Talán túlnyomó részt a kellemes csalódásokról tudnék inkább beszámolni. Korhű díszletek és jelmezek jellemzik végig a filmet, amit még önmagában is érdemes lenne megcsodálni, hát még ha ilyen nagy nevek kerülnek a közepébe és viselik magukon, mint DD-Lewis, DiCaprio, Diaz, Gleeson, Broadbent, Reilly, stb. Az az igazság, hogy jó sok rangos színész megmutatkozott, és nekem legnagyobb meglepetésemre az tetszett ezek közül a legjobban, akitől a legkevesebbet vártam, és ez Cameron Diaz. A John Malkovich menet óta tudom, hogy benne azért a szőke bombázónál több is rejlik, és ez igazán ebben a filmben mutatkozott meg eddigi pályafutása során. Nagy kár, hogy ez később egy rendezőnek sem jutott eszébe. Csak úgy ragyogott a sok hím között, és a játéka abszolút a csúcson volt. Daniel Day-Lewis és Brendan Gleeson számomra egy szinten áll a második helyen. Előbbit ezért Oscarra is jelölték, de mivel ő a férfi Meryl Streep e téren, így ne csodálkozzunk. Megint lejátssza szinte minden partnerét az antagonista bőrében, és én továbbra sem tudom őt megkedvelni, úgyhogy róla ennyit szerettem volna csak mondani (Kést dobott Lincoln fejébe, akit később ő is eljátszott? Érdekes :D). Gleeson a földkerekség egyik legjobb karakterszínésze (bár több főszerepet kapott már), így neki az ilyen karizmatikus figurákat csípőből kell tolnia. Leo egy külön pont. Igaz, ő itt a főszereplő, de ez volt az eső olyan szerepe, ami kirángatta őt a szépfiús szerepkörből és valami súlyosat helyezett a vállára. Amit hellyel-közzel jól hozott, csak még nem növesztett magának olyan elszántságot és komolyságot, ami mondjuk ma jellemzi. És az a helyzet, hogy erős volt a konkurencia. Szépen tartotta magát, de alig volt itt olyan ember, aki ne lett volna erősebb nála. És még ír akcentus terén is a brit/amerikai kollégái jobb eredményre jutottak, de ez mellékes. Az volt az igazi gondom a New York bandáival, hogy számomra hullámzott a súlyossága. Míg az első szűk két óra egyáltalán nem hagyott bennem nyomott, úgy döngölt a földbe az utolsó egy ( jesszusom, miért ilyen hosszú ez a film). Az maga volt a filmművészeti tökéletesség. Látványos, hangulatos, megkapó, és látszott rajta, hogy Scorsese ezt nagyon nem akarja elbagatellizálni. De ami ez előtt történt egészen Liam Neeson felbukkanásától odáig, hogy Leo-t megsebzi a Hentes, az a tetemes rész már holnap ki fog szállni a fejemből, úgy érzem. Elnyújtott és hatástalan. Egészen odáig úgy voltam vele, hogy a világ legnagyobb 3*-át fogom kiosztani neki, de mindent feljavított a nép lázongása és a precíz befejezése a karaktereinknek. Nem is beszélve arról a záróképről, ami megmutatta New York fejlődését a temető hátterében. Nagyszerű és hatásos. Így kellett volna végig. A nyitójelenet sem illett nekem igazán a film minőségéhez. Mátrixos szeretett volna lenni, és a zene is valami olyasmire emlékeztetett, és néhány szereplő úgy öltözött fel, mintha vámpírvadászok lennének. Nem túl történelmi filmes ez az én szememben. Mindezek után nem sajnálom, hogy nem ez futott be legjobb filmként a rettenetes 2003-as Oscar felhozatalából. A Chicago is rossz, ez sem a legjobb, Az órák is abban a ’kötelező Oscar-típusú dráma’ kategóriájában van (…tyű, John C. Reilly jól berúghatott aznap éjjel), a Zongoristáról nem is beszélve. Komolyan mondom, hogy a Gyűrűk Ura 2 lett volna még erre a legérdemesebb, de ez már a múlté. |
2015-08-12 08:55.10 |
New York bandái (2002)...mondjuk egy.....4* |
2015-08-12 01:05.35 |
Ááá, azt hittem, hogy gépről van szó.
Így nem tudok segíteni :) |
2015-08-12 00:13.39 |
Nem. Nem tudom milyen lejátszód van, de minden lejátszón be lehet részletesen állítani, hogy mi hol legyen, még a betűtípust és betűméretét is. Szerintem csekkold le a beállításaidat. |
2015-08-11 11:00.12 |
Ja nem, valaki 4-est adott rá, de ez ne izgasson. A Filmkat. nem mérvadó az ilyesmiben. |
2015-08-11 10:11.37 |
Az egyik nap ment az M3-on, pont elkaptam. Tetszett az ősrrégi szinkronja is, csak elég későn adták, így másnap bepótoltam feliratosan.
Engem tényleg inkább csak az dühített, hogy semmi figyelem nem fordult a színészek felé, egyébként akár a legjobb újragondolása is lehetne az ominózus Shakespeare műnek. |
2015-08-11 10:05.13 |
Nem tudom, hogy hogy jöttek ki neked a számok. 1 darab 1 csillag van, de az a Duncan nevű egyén amúgy is azért van itt, hogy mindent 1 csillaggal honoráljon, ezen kívül 3-an csillagoztátok fel 5-re. |
2015-08-11 01:04.49 |
Rómeó és Júlia Amerikában. Verona helyett most egy amerikai metropoliszban (gondolom New Yorkban) járunk, és nem a Montague-k karmolásszák a Capuleteket, hanem egy puerto rico-i bevándorló gang áll szemben egy "menőnek hiszi magát"-féle amerikai csoporttal.
Sajnos semmilyen érdekességét nem lehet kiemelni a filmnek ezen az alapfelálláson kívül. Az a szokásos régi hollywoodi musical, amik ebben a korban szinte egymást érték: szerelmespár a középpontban - kik másodpercek alatt szeretnek egymásba és tervezik meg az esküvőjüket, mint mindig; balettos, egyáltalán nem életszerű mozdulatok; a járástól a nézésig szinte minden koreografált. Nem kiakasztóan rossz mű, hiszen látszik rajta a precizitás, még akkor is, ha ez érzelmek terén egyáltalán nem mutatkozik meg. De most komolyan, itt bárki halt meg, a gyász nem tartott tovább 2 és fél másodpercnél...amit egyik színész sem tudott még véletlenül sem visszaadni élethűen. Az, hogy egy filmet a musical bélyegével látnak el, még nem menti fel az alól, hogy játszassák is a színészeiket, ne csak énekeltessék és táncoltassák, márpedig Robert Wise-ék leginkább így tettek. Leonard Bernstein 4 évvel a film kijötte előtt helyezte fel a West Side Storyt a Broadway műsorára, ami szerintem annyira oda való volt, hogy film is olyan, mint egy jobb díszletekkel ellátott balett performansz fiatal, vékony táncosokkal. Még a harcjelenet is előbb tűnt egy pontatlan Hattyúk tava próbálkozásnak, mint egy igazi harcnak. Ami a számokat illeti, elismerem, hogy jók, de nem szerettem beléjük....azt hiszem, hogy csak az I feel pretty maradt meg bennem egyedül. 10 Oscar-díj. Atyaég. És még azt mondják, hogy a kiöregedett Akadémia így meg úgy, hát akkor kérem tekintsük meg, hogy ezek fiatal korukban hogy ítélkeztek. Ha a fejemre állítanak sem fogom megérteni, hogy George Chakirist mire fel kapott szobrot, vagy egyáltalán miért jelölték. Néha beköszönt és sármosan nézett a kis Tybaltunk, de ez minden. Akkor már inkább az ellenlábasa, Russ Tamblyn, de neki is maximum csak egy jelölést adtam volna. Rita Moreno díjazását már jobban megértem, feltéve ha abban az évben nem volt nála érdemesebb a kitüntetésre. Richard Beymerrel sem volt gond, de Rómeónak sosem hálás lenni. Sajnos a szerelmi szálak roppant unalmasak, főleg ha a klisés szerelmi sztorik egyik forrásművét kell újra előadni. Aki nagyobb teljesítményre kíváncsi Richard Beymertől és Russ Tamblyntől, az inkább a Twin Peakst vegye szemügyre. Vagy a véletlen, vagy Lynch humorérzéke folytán, de vénültebb fejjel ott is találkoznak. |
2015-08-11 00:30.51 |
West Side Story (1961), 3* |
2015-08-10 10:02.33 |
Én csak kétszer játszottam végig, és elkezdtem a renegade Shephardöt, de nem volt szívem végigvinni. :)
Egyszer femsheppel voltam, az is poén. Bár furább szexpartnerválasztékok vannak így. |
2015-08-09 22:27.45 |
Veled vagyok :D |
2015-08-08 23:43.38 |
Ezzel nem lehet vitatkozni :D |
2015-08-08 15:47.45 |
Nincs is jobb, mint egy erős kezdés. David Lynchnek ez is sikerült.
(Nem tudom, hogy lehet itt spoilerekről beszélni, de akkor kiteszem a SPOILERVESZÉLY jelzőt.) Annak ellenére is el kell ezt ismernem, hogy soha nem rajongtam a húszas évek avantgard hóbortjáért. Az is ugyanolyan felfuvalkodott hólyag hozzáállásból keletkezett, mint a 60-as évek újhullámos mozgalma, amikor „na majd mi megmutatjuk Európában, hogy mi sem felejtettünk még el filmeket gyártani ti szemét Hollywood”, és próbáltak kialakítani valami teljesen eltérőt az eddigiektől, valami magasabb művészi színvonalat próbáltak megalkotni, mert a mainstreamet képletesen is elfoglalták. No de ki szabja meg, hogy vannak-e határok a filmművészetben. Senki! Egy idő után oda-vissza működött a stílus és műfajátvétel, sőt, aki igazán merész volt, az megpróbálkozott a kettő keverésével. David Lynch első nagy játékfilmje, a Radírfej is valami ilyesmi. Érezni benne jócskán Buñuelt, sőt, volt egy idő, amikor az amerikai szürrealizmus megteremtőjeként emlegették Lynchet, persze aztán egyre inkább a midcult felé terelődött a direktor úr ízlésvilága. Mit ne mondjak, abban több pénz is van, úgyhogy biztos nem bánta meg. Mielőtt még beleszagolnánk, hogy mi merre ebben a filmben, érdemel egy szót a fogadtatása is. Szerintem hátradőlve ki lehetne jelenteni, hogy ez volt az amerikai filmgyártás első szó szoros értelmében vett művészfilmje az Új-Hollywood időszámítása óta. Ez a trend inkább a 80-as években fog folytatódni és azért is meglepő az 1977-es időpont, mert ekkor pont műfaji filmek újraszárnyalásáról lehet beszélni. Elkezdtek kijönni a hatalmas produkciók, sci-fiktől a háborús filmekig, melyek ekkor virágkorukat élték. A közönség is inkább erre tartott igényt, majd bejött egy fiatal lázadó amatőr rendező és tényleg mindent sikeresen felbolygatott. Rengeteg rendező és producer volt lenyűgözve ettől a renitens filmtől, ezért is kapta aztán a nem szája íze szerinti felkéréseket Lynch. Elefántembert is elvállalta, amit megpróbált a maga képére formálni ugyan, de még így is nagyon elüt mindentől, a Dűnét meg egyenesen megtagadja. Szerintem nem kellene, mert jó tapasztalatszerzés volt, de ő tudja. Na akkor menjünk bele a Radírfejbe. Mivel ilyen erősen hordozza magában ez a mű az avantgard vonásokat, inkább értelmet lényeget próbálok benne keresni. Szerintem ez a film burokban a fiatal férjek és apukák félelmeit próbálja kifejezni egy lidércnyomásra hasonlító fantáziavilág keretein belül, és nem is csodálom, hogy az ekkor 30-31 éves rendezőnek ilyesmi megfordult a fejében. Apósékkal való közös vacsora, első gyerek megszületése (még akkor is ha ez jelen esetben egy robot-dínó-izé-valami volt), aki folyton sír, megbetegszik, a fiatal feleség hamar lelép, mert elege lesz mindenből, a gyerek meg a férfi nyakán marad. És ha ennyi nem lenne elég: még a szomszéd nő is szexi és csábító, és úgy tűnik, hogy elég kiéhezett is, így aztán zöld utat kap a megcsalás. Sok akadályba ütközik egy ilyen korú ember, amit lehet sokan nem pozitívan élnek meg. Sok szimbólummal, abszurdummal van tele, de hát melyik Lynch mű nem. Bunueltől annyiban különbözik ez élesebben, hogy végig elég depresszív az atmoszférája, szinte sosincs nappal. Annyiban viszont helyben vagyunk, hogy szexuális szimbólumok bőven akadnak, csak úgy potyognak az égből néha. Bár még így is sok nehezen megfejthetőt találunk közte, de ezek abszolút ránk vannak bízva. Ezért is használtam a „szerintem” szót, Lynchnél nincs más választásunk. A filmművészeti látószög kitágulásán kívül nyertünk még egy Jack Nance-t is. Azt a Jack Nance-t, aki aztán haláláig folytatta kollaborálását a direktor úrral, ami sajnos csak a Lost Highway-ig tartott. Furcsa színész volt, de érdekesen szimpatikus. Kár érte. De hogy mi az a Radírfej? Henry fejéből préselt ceruzaradír. Hogy ez mit jelent? Ki tudja. |
2015-08-08 15:03.14 |
Kék bársony, 4*
A lynchesebb filmek közül az eddigi legjobb, amit láttam. Bár az Elefántember még mindig a legjobb, de az elég különc a filmográfiájában. (Mindent összevetve a Twin Peaks a legjobb) |
2015-08-07 20:46.36 |
Nein Nein. Igazából a 3* egy kompromisszum akar lenni, mert én az ilyen filmeket sehogyan sem tudom számokban értékelni. |
2015-08-07 19:36.16 |
Radírfej (1977)....hát most erre mit adjak....legyen 3* |
2015-08-07 19:35.48 |
Ezzel vitatkoznék :D |
2015-08-07 15:36.49 |
Csak ezt tudod mindig mondani? :D |
2015-08-07 00:33.42 |
Nem is vártam mindenre választ, mert tudom, hogy azt tőle nem kapok. De akkor valamire vezessen rá, mert nem volt sok értelme csak azért csinálni egy előzményt, hogy Sheryl Lee nagyobb fizetést kapjon és meglássuk, hogy hogyan gyilkolják meg, amiről már így is mindent tudtunk. |
2015-08-06 23:53.36 |
Nem ez lesz életem legjobb előzményfilmje, az biztos.
Ennek oka egyszerű: Egyrészt számomra nem sikerült visszaadnia a széria hangulatát, másrészt eléggé le volt minden egyszerűsítve. Innentől SOK SPOILER!!! Kaptunk sok Bobot, sok Laura Palmert. Végre megtudtuk, hogy nem olyan aranyos kislány, mint ami abból a képből leszűrődik, amivel zárultak az epizódok. Akinek Lelnad volt a kedvence a szériából - mint például nekem - az is tudta élvezni a film legjavát, mert a három karakter maximálisan lett kibontva, már ami a gyilkosságot megelőző kis időt illeti, de igazából ennél nem is kellett volna több. Viszont minden egyéb területen tudtam kifogásolni néhány dolgot, még a történeten belül is. Kezdjük az elején. Szerintem a Teresa Banks ügy jóval tovább lett húzva, mint ahogy az szükségeltetett. Majd' fél órát vett el a játékidőből úgy, hogy addig egy darab ismerős arccal sem találkoztunk a sorozatból, és szerintem ez nem egy szerencsés kezdés. Aztán hirtelen minden szeretett FBI ügynökünk összejött egy helyen, de csak 5 percre, és az az 5 perc sem volt a legkivehetőbb és érthetőbb (vagy csak nem figyeltem eléggé). Ez igen furcsán lett így összeszerkesztve, és őszintén szólva nem is tetszett. Egy picivel több Lynch és MacLachlan elfért volna, de tudom, hogy a direktor úr helyet akart szorítani a haver színészeknek is, de idáig még "annak" a Twin Peaksnek nyoma sincs. A későbbiekben pedig inkább annyit mondnék, hogy so-so felelt meg az elvárásaimnak a mű. Tudom, hogy Lara Flynn Boyle épp más filmeket forgatott és ezért kimaradt, de valami ennél hasonlóbb színésznőcskét választottam volna a szerepére. Moira Kelly annyira naivára vette Donna jellemét, hogy ez engem egy picit kizökkentett, mikor ketten osztoztak a vásznon. Olvastam még egyéb problémákról a színészek terén, például Richard Beymer is visszamondta, ami szerintem hatalmas hiba volt, ugyanis Laura és Ben kapcsolata érdekelt volna engem legjobban....olyan jól elhintették a sorozatban, és jó lett volna, ha kibontakozik. De akkor erről ennyit. Ezen kívül sejtettem, hogy a karakterek többsége nem kap helyet, ami nem volt baj, de a visszatérők közül több játékidőt is kaphatott volna némelyik. Ezen kívül már csak egy nagyobb problémám volt: nem jöttünk rá sokkal többre, mint amit már eddig is tudtunk. A szépen lassan és komótosan felfedett rejtélyeket most már csak úgy odalökték elénk, kiveszejtve belőle azt a jó érzést, hogy rá kelljen jöjjünk valamire. A Black Lodge is csak úgy ott volt, de még mindig nem tudjuk, hogy pontosan mi is az. Bob/Leland ijesztőbbre lett véve, de más pluszt nem kapott a nyakába. Mindössze egy történetszálakat összekötő gyűrűt kapunk, meg magát a gyilkosságot, amiről már a 2. évad közepén mindent megtudtunk. Inkább a kételyeink eloszlatására és egy jó kis Sheryl Lee - Ray Wise remekelésre volt jó ez az előzmény film, de arra nem, hogy válaszoljon a rajongók kérdéseire. Nem mondom azt, hogy többet vártam a filmtől, de akkor sem tudom 3*-nál jobbra értékelni. |
2015-08-06 22:30.05 |
Jól van fiam :D |
2015-08-06 22:12.09 |
Nem hiszem. Éppen töri az agyát a Sebezhtetelen hogyantovábbjáról (a legutóbbi hírek szerint) |
2015-08-06 22:10.27 |
Én ebben a témába már beszélgettem veled a saját topikjában, úgyhogy ha még egyszer bele akarsz rángatni, el kell keserítselek, mert nincs kedvem :D |