Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Utolér a végzet - Moziverzum, 02:00 |
Gyilkosság a Fehér Házban - Film Café, 02:20 |
Nyughatatlan özvegyek - Film4, 02:25 |
Az ismeretlen Drakula - RTL Három, 03:15 |
Könyörtelen csapás - Moziverzum, 03:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Róma (sorozat) - Vélemények |
Amelie csodálatos élete - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A jogász |
Taron Egerton |
2015-03-23 23:30.45 |
A filmesztéták valószínűleg erre a filmre fejleszthették ki a ’melodráma’ kifejezést.
(erősen SPOILERES tartalom következik) A melodráma dióhéjban a többfrontos drámát jelenti, ahol sok kis drámai szál forr össze a végén. Minden karakternek megvan a maga útja, amit konfliktusok, problémák szegélyeznek, melyek megoldásra várnak. És hogy a Szarvasvadász miért nevezhető a „tökéletes” melodrámának? Mert nem csak egy boldog, idillinek látszó baráti társaság tagjairól derültek ki az egyéni problémáik, de 3 tagjuk belekerült a 20. századi Amerika egyik legfeleslegesebb és legidegtépőbb háborújába, amiben egy picit mindenki veszített lelkének egészségéből, avagy teljes mértékben, ami később újra szembeállításra kerül magával az otthon maradt, nem változott barátokkal. Ami gyakorlatilag a film első felében felépített kapcsolatrendszert teljesen feketébe öltözteti, nem csak a gyásztól, de a depressziótól és az ijedtségtől is. És ha mindez nem lenne elég finom, ajánlom, hogy tekintsünk a kamera túloldalára is…de erről majd bővebben, előbb lássuk a filmet. Michael Cimino nagyon ügyesen írta meg többedmagával a művet, látszik rajta a gondos kéz, főleg a jelenetek kitartásán. Nagyon tetszett az, hogy úgy akar mélyíteni a lélektanon, hogy nem ugrándozott a jelenetek között, hanem naturalisztikusan, realisztikusan sokáig időzött egy helyben. No persze nem azon az újhullámos módon, hanem azon a kényelmes hollywoodin. Így lett az, hogy nagyon el lett nyújtva a bevezető, egy baráti társaságot ennél nyomatékosabban még talán sosem ismertetett egy rendező sem. És pont itt kezdődik a saját elméletem a filmről, hogy ez bizony nem egy háborús dráma, hanem inkább egy olyan dráma, melyben a háború csak mint rontó hatás szerepel, de nem az akar lenni a középpontban, hanem ez a néhány letelepedett orosz bevándorló és az ő munkásosztály miliőjük, amit aztán teljesen felbolygat a 3 háborúba küldött fiatalember. És persze azok lelki transzformációja, ami aztán előbukkan a hazajövetelükkor (már aki hazajön). A mű nagyon megérte minden pénzét. A rendezés elsőrangú, a fényképezéssel egyetemben, ami a film egész játékidején végigível. A háború borzalmainak elkendőzéséről Cimino úr még csak hírből sem hallott, nagyon brutálisan, naturalisztikusan ábrázolja, ami az én szememben mindig jó pont, különös tekintettel ha egy ilyen régi műről van szó, mikor ez nem volt divatbvan. Ebben a 3 órájában szinte egymást játszották le a színről a casting kiválóságai. Nem lehet azt mondani, hogy ez de Niro, vagy Meryl Streep, vagy Walken filmje, nem, itt mindenki megkapja a maga idejét, és a maga close-upját. Szerintem probléma nélkül 4-5 Oscar-díjat is kioszthattunk volna e között a 6-7 színész között. Lélegzetelállító volt Savage, Walken és de Niro munkáját látni orosz rulett közben, és az egész vietnámi szcénében. Odahaza Meryl Streep és John Cazale vitték a prímet, akik közül az egyik már gyakorlott volt, a másik még csak naivaként próbált érvényesülni első fontosabb főszerepében. És itt kanyarodnék is ki egy kicsit. Meryl Streep hatalmasat nőtt a szememben (igaz már nem tud ő hova nőni felfelé), és szerintem a Szarvasvadászban nyújtott külső és belső kiállásáért is megérdemelte a későbbi nagyságát. Úgy kellett eljátszania egy vőlegényét hazaváró, majd eltemető nőt, hogy közben az igazi vőlegénye végig mellette volt, utolsó stádiumú rákosként, aki mint egy időzített bomba, bármikor összeeshetett, bármilyen megterheléstől egyből kimerülhetett és Streep anélkül, hogy az arcán meglátszódna, végigcsinálta az egészet. Sőt, még dacolt is a stúdióval ezért, kilépéssel fenyegetőzött, ha Cazale-t kizárják, és így volt a direktor, illetve de Niro is. Utóbbi állítólag saját költségén állta Cazale „benntartását”. De sajnos a végkifejlet hasonló volt a valóságban is. Nem Walkent, de Cazale-t eltemette ez a baráti társaság, még mielőtt kijött volna ez a film, mely igazán méltó lezárása volt ennek a tragikusan rövid életútnak. Mint mondtam, melodráma ez tetejétől talpáig. Minden aspektusában, minden karakterében, a színészek nagy részénél, felelevenítve a háború viszontagságait, és a beteljesületlen – illetve fájdalmasan rövid – szerelem fájdalmát. Lehet erre mást adni, mint maximális pontot? |
2015-03-22 23:31.39 |
Mesenap? :D |
2015-03-22 23:16.40 |
Sajnos már a szülinapi tósztot csak egyedül mondja el a barátja nélkül :(
Azért boldogat neki! |
2015-03-21 23:20.18 |
Nagyon boldogat és nagyon sokat még neki! :D |
2015-03-19 10:44.15 |
Tudom, hogy Chicagoban játszódott, de akkor is Detroit hangulata volt. :D Hasonló sötét hangulatú bandás filmek: Menekülés New Yorkból, Robotzsaru ( a röhejes rosszfiúi miatt ), Warriors ( azt hiszem ez a címe, 70-es évek végéből), Lost boys..... Úgy hirtelenjében ennyi ugrott be. |
2015-03-19 00:33.39 |
Azok a sweet 80-as, 90-es évek éjjeli bandázó filmjei.
Akkoriban lettek jelenségek az underground mozgalmak, melyek rengeteg rendező fantáziáját megmozgatták. Az éjjeli motoros és bőrrucis bandák kora a 80-as években számtalan műben szolgáltatta nekünk az antagonistákat, legyen az akár thriller, akár vígjáték, akár akciófilm, de még horror is. Szervezetten, vagy spontán, komoly vagy komolytalan ellenfelek képében, ezekről egy regényt lehet írni. Se céljuk nem volt sosem, se sok intelligenciájuk, mégis sokan jó ötletnek látták, hogy komoly ellenfeleket faragjanak belőle. Ehhez jött hozzá a sötét környezet. Nyomornegyedek, kihalt utcák, szeméttelepe. Ez volt minden rosszfiú melegágya, sőt, még disztópikus világokba is bele tudták őket helyezni. Nagyon gazdag az a filmográfia, mely ebben a miliőben játszódik. Ennek egyik kései tagja a Judgment Night. Maga a film egy olyan történetet dolgoz fel, ami akár tipikusnak is mondható ha ebben a témakörben vizsgáljuk. Néhány fiatal férfi bokszmeccsre igyekszik a lakóbuszán az autópályán, majd egy random lehajtón lemennek és mintha Alice csodaországában találnák magukat, csak egy fokkal kellemetlenebb helyen. Láthatólag magában a pokolban lyukadtak ki, ahol se törvény, se ember, csak Denis Leary és nyomor. Láttam már ehhez hasonló kis világot, mint amit ide teremtettek (konkrétan egész végig Vissza a jövőbe 2 feelingem volt, amire rásegített Alan Silvestri is + Detroit ipari negyede keveréke) nem is egyszer, mégis tudom tisztelni, ha valaki a realitás közepébe belehelyez egy ilyet. Azt se lehet mondani, hogy elsőosztályú a forgatókönyv, és aki szinkronosan nézi, mint én is, annak ezt még tovább rontják. Inkább az akció és az izgalomfaktor az, ami kiemelendő, mert hogy a narratívával semmi gond nincs, az is biztos. Szerintem a nézőt alaposan be tudja szippantani a kétségbeesett rohanás és az, hogy fogalmunk sincs, hogy a következő pillanatban milyen akadályok gördülnek a fiúk elé. Egy szó, mint száz, az akció részek nagyon jól el lettek találva, persze a korához, műfajához viszonyítva. Az alakításokat egy erős közepessel, illetve egy enyhe korrekt jelzővel lehetne illetni. Inkább csak nem lettek szépen megírva, minthogy nem lettek volna jól visszaadva. Kihagyhatónak kihagyható mű, de aki ezt a stílust szereti, annak mindenképpen ajánlott, mert összességében nem egy rossz film. |
2015-03-19 00:13.12 |
Az ítélet éjszakája (1993), 4* |
2015-03-17 07:40.55 |
Tényleg :) |
2015-03-17 07:40.36 |
Most így nem tudnám megmondani, hogy melyikre. Miért, téged melyikre? |
2015-03-16 23:21.15 |
Ómen (1976), 4* |
2015-03-16 15:10.44 |
Elnézést, hogy közbe szólok, de
(SPOILER) Nicholson ezredes véletlenül esik rá a robbantókarra, hiszen ott már holtan rogyott össze, legalábbis halál közelben volt, így biztosan nem szándékos. Szerintem ez csak egy ilyen szép ironikus keretbe foglalta azt, hogy amit ő mindenképpen meg akart akadályozni, annak bevégeztét végül saját maga okozta. |
2015-03-16 13:02.35 |
Nem indián, ő maori :D
Hasonlóan néznek ki, de amikor az indiánok balra, ők jobbra fordultak :D |
2015-03-16 08:47.49 |
Szinte minden leírttal egyetértek.
SPOILERRRRrrrr Szerintem az egyik legzseniálisabb "következő évadot évadot beharangozó" jelenet volt az a két leharcolt oroszlán, akik leültek a kocsma elé, és érezhetően úgy nézett Proctor Hoodra, hogy a következő évadra ennél sokkal több közük lesz egymáshoz. Zseniális volt egyszerűen az a pillantás. Banshee hagyomány, hogy mindig egy hatalmas shootouttal zárnak, és én komolyan mondom nem tudom eldönteni, hogy eddig melyik volt a legjobb finálé, de az biztos, hogy a legjobb évad a harmadik volt. Ahogy mondtad, fejlődtek a színek, fejlődött a forgatókönyv, mely egyre jobban kiszolgálja a saját kereteit, azaz az izgalom szépen van elosztva, még akkor is, ha le kell nyelnünk emiatt sok elnyújtást. Érdekes, e sorozat esetében mindig sikerül ettől eltekintenünk, pedig ez az esetek döntő többségében igen zavaró. A karakterek 80%-a is remekül lett fejlesztve, de szerintem is maradt itt még feláldozható elem, illetve olyan, akinél egy hatalmas fordulat nagyon nem ártana. Én is sokat gondolkodtam, hogy mi lett a kisfiúval, de jobb is, hogy nem szerepeltették. Csak arra kellett, hogy időnként fulladozzon, semmi másra. Ez meg már lejárt lemez, és igazad van, Carrie karaktere is most fújt ki teljesen. |
2015-03-15 22:38.14 |
Azért említsük meg rögtön Jemaine mellett Taika Waititit is, aki már korábban is bizonyította, hogy rendezőként is íróként is megállja a helyét, de attól félek, hogy ha ez az egész estés film 10 évvel később jött ki, mint a rövidfilm, akkor ezek nem dolgoznak túl tempósan. Vagy csak a kezdeti löketek a nehezek, de most úgyis megszedik magukat és innentől kezdve gyorsabban mennek majd a dolgok <-- ebben reménykedem.
Igen, én sem töröltem le, ezt nem lehet :) |
2015-03-15 01:33.16 |
SPOILERES lehet.
John Frankenheimer számomra egy közepes rendező, aki kevés, de elég neves filmet hozott össze a sok limlom között. De ha valami pozitívat kéne odabiggyesztenem a neve mellé, akkor az az európai környezet - melyért úgy hallottam nagyon rajongott - olyan használata lenne, ami tényleg emlékezetes és nagyon szép színt ad minden ott játszódó filmjének, és az egyedi kamerabeállítások, amikből szerintem a nagyon hasonló Bourne széria is merített - ámbár csak külsőleg persze, hiszen az is egy remake, melynek eredetijéből meg ez a film merítkezett. Nagyon is érezhető a két film közti átmenet a szerkezettől az epikus és végeláthatatlan autós üldözésekig. A Ronin úgy, hogy a 70-es évek amerikai ügynök és kémjátékait elevenítette fel európai környezetben, adott nagyon szép löketet a zsáner eme alkategóriájának, melyek a 2000-res években is visszaköszöntek, így egyfajta kultfilmként is tekinthetünk rá. Maga a cím egy nagyon tetszetős allegóriája épül, a mestereiket elhagyó harcosokról szól, ezen belül is előkerül a 47 ronin története, melyek mestereik gyilkosain készülnek bosszút állni, így felhagyva magányos életüket. Abszolút remek történet, melyre képletesen végigfuttatják a filmet. Hőseink mondjuk nem olyan nemes harcosok, mindössze profik, kik egy táskát próbálnak elrabolni. A táska tartalma a film egészében ismeretlen marad, ami mindig egy kellemesebb sztoritrükk a filmes világban, már sokszor láttam alkalmazni. Szeretem, ha ilyen apróságokat a nézőkre bízzák. Ezzel a jó kis történettel a háta mögött miért nem tökéletes ez a film? Nem tudom, de tényleg nem az. Pedig a cast egy igazi szemet gyönyörködtető mámor. Robert DeNiro, Jean Reno, Stellan Skarsgard, Jonathan Pryce és Sean Bean neve egy filmben általában borítékolná a sikert. Még akkor is ha ezek közül ketten ekkor még nem értek be a nagyközönség számára. A helyszínek kiválasztása példás, teljesen meghatározzák a mű hangulatát, mert kiválóan is használják őket. Jó példa erre az ókori aréna, de a híd alatti alagút is, és még sorolhatnám. A kamerabeállítások tényleg feltűnően jól eltaláltak, illetve az akciójelenetek is szépen ki voltak dolgozva, Frankenheimer ebben nem téved. Amiben viszont előfordulhat az ilyesmi, az a forgatókönyv. Kicsit kiszámítható volt, sokszor elnyújtott. Már első ránézésre tudni lehet, hogy kik lesznek itt az üldözendők és mi lesz a végük (főleg ha tudjuk, hogy a szereplők közül ekkor kik voltak sztárok és kik nem) és persze már megint az oroszok tesznek rossz fát a tűzre. Mivel erről még mindig nem szokott le Hollywood, nem róvom ezt fel, de ez sosem fog nem-unalmassá válni. Annyiban megbocsátom, hogy az egyik rosszfiú IRA-s volt, ami azért ritkábban fordul elő. A szinkronhoz meg ennyit fűznék csak: Kinek az ötlete volt Kálloy-t rakni be Sean Bean hangjának? Mert baromi rossz volt együtt a kettő! Hát ennyi lenne, nagy skálán 75%-ot érne meg, itt 4*. Az alakítások hozták az elvártat, de a jól megszokott plottwistek és az érezhető nyújtás miatt ennyi és nem több. |
2015-03-15 01:05.21 |
Abba nem hallgattam bele, ami feldolgozás volt. De ha neki írnak dalt, az ellen nincs kifogásom. |
2015-03-15 01:04.39 |
Na ez már egy jobbféle :D |
2015-03-15 00:59.43 |
Ronin, 4* |
2015-03-12 22:19.23 |
Nekem ez a történet csakis szentül ezekkel a színészekkel eladható. Ez tisztán filmi élmény, ahol pontosan ezeknek a színészeknek az arcrezdülésein, mozdulatain és Fábri frenetikus beállításain van a hangsúly.
Persze nem lehetetlen küldetés átültetni színpadra, majd meglátjuk. |
2015-03-11 23:08.40 |
Így van.
Szerintem még inkább ezért járt volna Crowe-nak, és nem a Gladiátorért. És itt Horner is nagyon kitett magáért, egyik kedvenc alkotásom tőle. |
2015-03-11 23:06.42 |
„A szerelem elveszítette Németországnak az egész háborút”.
Szép, szép tételmondat. De tudni kell azért azt is, hogy a szövetségesek minden egyes győztes országának megvolt a maga verziója arra, hogy Ő hogy nyerte meg a háborút egy személyben a nácik ellen. Az oroszok ilyenkor Sztálingrádot dobják be, az amerikaiak Normandiát, a franciák inkább nem is próbálkoznak, mert nekik volt innen a legcikibb, éééés az angolok verziója az Enigma feltörése. Sőt, alternatív magyarázattal maga Németország is szolgált, ami valahogy így hangzik „Hát elfogyott a benzin”. Hogy innen kinek van igaza? Hát kérem, mindenkinek. Egy személyben senki sem tudta volna megnyerni a második világháborút, hanem sok kis lyukat kellett ejteni azon a jó vastag pajzson, hogy legalább egy valaki át tudja magát fúrni rajta. Alan Turing és csapata sikeresen megnyerte a világháború Atlanti részlegét ezzel a teljesítménnyel. Bár az a felirat, ami a film végén állt, hogy a történészek szerint 14 millió ember menekült meg ennek hatására, ez nem tudom, hogy hogy jött ki, de valóban jól hangzott kedves rendező úr….már ha ezt akarta elérni. Hogy egy nagy pozitívumot említsek a filmmel kapcsolatban, mielőtt még atomjaira szedném: Roppantul hálás vagyok, hogy végre valaki az Enigma-sztorit is vászonra álmodta és megvalósította, mert Sztálingrádból és Normandiából van már bőven, sőt, a japánok elleni légi harcokból is, de erről még sosem volt. Legalábbis emlékeim szerint nem. Ez persze nem véletlen, és most majd kifejtem, hogy miért is nem. Nagyon szép és nagyon filmre kívánkozó történet Alan Turingé, aki saját maga excentrikusságával épp úgy harcolt, mint a külvilággal. Ilyen a született zsenik élete, ilyen volt és ilyen lesz mindig. Harcok tömkelege, mert egyszerűen nem látnak ezek az emberek olyan jól kívülre, vagy ha mégis, jobban érdekli őket, ami belül zajlik. Egy ilyen alakot rábízni Benedict Cumberbatchre egy zseniális és egyben nagyon kényelmes ötlet volt, hiszen ezt az embert nem úgy ismerjük, mint aki elhibázna egy ilyen szereplehetőséget. Plusz a fél-autista őrült zsenikben is van már tapasztalata. És meg kell hagyni az az Oscar-jelölés nagyon jó helyen volt, de véleményem szerint nem baj, hogy nem ő kapta meg, mert lesz ez még jobb is és egyértelműbb. Ahhoz sem fér kétség, hogy ez a nem túl távoli jövő zenéje. A film minden porcikáján érezni lehet azt a kellemes angol környezetet, amit személy szerint nagyon kedvelek, a világítástól kezdve a helyszínekig, látszik, hogy nem akart ez elhollywoodiasodni, pont úgy, mint díjra jelölt kollégája, a Mindenség elmélete (tényleg elég testvéries jellege volt a két filmnek, jól összeidőzítették). Mindehhez hozzájárult még Alexandre „ végre Oscar-díjas” Desplat fenséges muzsikája, amiért szintén vihetett volna haza szobrot, mert a főtéma egyszerűen mindent vitt. És visszatérve a színészekre, azért asszisztálni sem kértek fel utolsó színészeket: Keira Knightley, Matthew Goode, Allen Leech, Mark Strong és Charles Dance is elősegítették, hogy ne csak egy one man show-t lássunk. No de most jönnék az érdekesebb rész irányába, mégpedig az írás. Nem mondom azt, hogy az írónak sem kellett volna kézbe kapnia azt az aranyszobrot, mert biztos vagyok benne, hogy egy kiváló adaptációt láttam, abban viszont biztos vagyok, hogy a sok kritikussal nem értek egyet abban, hogy ez egy abszolút propagandától mentes alkotás volt. És félreértés ne essék, most nem fogok itt senki ellen ágálni, de egy valamit tudni kell. A propaganda nem csak egy politikai vagy bármilyen más meggyőződés mellett vagy ellen irányulhat, hanem egy zsák krumpliról is ugyanúgy lehet alkotni egy propagandaterméket, és általában egy politikai, mi több, egy háborús filmben törvényszerűen fel-felbukkan (nem kötelező mondjuk mindig hangosnak is lennie). Én azt hittem, hogy itt sem lesz hangos mindaddig, amíg a végén meg nem láttam a feliratokat, és bevallom őszintén, nekem ez egy picit rontott is rajta, mert abszolút elterelte a lényeget mindattól, amit én az előző egy és háromnegyed órában látni és hinni véltem a filmről. És nagyon valószínű, hogy ez volt az, amitől mi ezt a filmet „Oscarra fésültnek” mondjuk. Holott nem így kellett volna lennie. De tény, hogy ez volt a főhősünk egyik legfőbb keresztje, amit a hátán cipelt, és a haláléhoz is elvezetett. Az élet Britanniában nagyon kegyetlen volt a homoszexuálisokkal egészen a 80-as évekig, kegyetlenebb mint például nálunk vagy az USA-ban. Való igaz és ez sajnálatos, de mostanában kismillió filmecske önti ezt a régi rendszer arcába a briteknél, és szerintem pont ennek nem ezt kellett volna sugallnia, hanem azt a zseniális elmét, aki az egyik lyukat ütötte azon a bizonyos pajzson – ráadásul egy személyben. Igaz az epilógusig ez nem érződött, tőlem ezért is kap négyest. Igaz nem tudnám újra megnézni. |
2015-03-11 22:13.12 |
The Imitation Game, 4* |
2015-03-11 00:05.34 |
Még a hétköznapi vámpírok nem is olyan vészes, de a cím felesleges második része mineek és miééért és miiiicsoda? XD |
2015-03-10 22:22.02 |
EZ LESZ A MAGYAR CÍM?
Ez a cím ütést és rúgást kíván minden egyes nemesebb testrészébe. |
2015-03-08 23:54.34 |
Engedjétek meg, hogy én legyek az a sötét lelkű és kőszívű nő, aki inkább amiatt sír, ahány fájdalmasan nyálas és hatásvadász klisét sikerült ehhez a filmhez összetrombitálni, mintsem azoktól a szövegektől - melyek szintén a 90-es évek átlagos nyáldrámái jegyében fogantak - , amiket a két főszereplőnőnk mondott ki a száján, kik felé egyébként ambivalens érzelmeket táplálok.
Mivel 98-as, nem lehet azt mondani, hogy ez minden korabeli csöpögős drámának az anyja, inkább megfordítom, ez minden korábbi csöpögős dráma tökéletes ivadéka. Itt találkozik a nőközpontú történet a vonós/zongora központú filmzenék sirámaival, egy jó nagy adag családi feszültséggel, egy alig használt Ed Harris-szel, és azzal a Jena Malone-nal, akinek az arca ha gyerek, ha felnőtt, általában nagyon hívogatja az öklömet, és itt sem volt másképp. Chris Columbust sosem tartottam a legjobb rendezőnek, és már számos téren bizonyította is az igazamat. Az sincs kizárva, hogy még így is ezt lehetne a legjobb filmjének tekinteni. Ezt vegye építő kritikának. De nem baj, nőnap van még néhány percig, és tudom, hogy ez sok nő kedvenc szipogtató alkotása, így jó szívemmel egy 3*-ban állapodok meg. |
2015-03-08 23:34.19 |
Édesek és mostohák, 3*
Csak mert jószívű vagyok |
2015-03-08 12:39.04 |
Persze, mert véresek :D
Egy NCIS-ben nem történik semmi, ezért mehet országoson :) |
2015-03-08 09:50.05 |
Ettől még valami lehet nézett, igazából pont nem értek egyet. Szerintem nagyon divatos manapság az antihősök, akik kicsit árnyaltabbak, mert ha egy személyben valaki mindig az igazságot jelképezi, az egy idő után borzasztó unalmas és semmi teret nem enged a karakterfejlesztésre.
Jó példa erre a Dexter, Breaking Bad, Hannibál, még a Walking Dead-et is sorolhatjuk ide, ahol inkább az antihősök dominálnak és az emberek veszik, mint a cukrot :D |
2015-03-07 17:47.05 |
Abszolút, de már az első kettő is nagyon magasra emelte, az biztos.
De ezt a nagy többség sosem fogja megtudni, mert szegény elég kábeles és későn adják. Damn it. |
2015-03-01 15:59.46 |
Sorozatot tudnék mondani, de nem hosszú.
Bron/Broen, dán-svéd, szintén hasonló hangulatú a Millenium trilógiához, és nyomozós. Nekem nagy kedvencem. |