Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Jesse Stone - Rejtélyes bankrablás - Film4, 23:45 |
Szóljatok a köpcösnek - Paramount Network, 23:45 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 23:55 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:15 |
HA/VER 2. - Film Mánia, 00:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borderlands |
Russell Tovey |
2015-03-16 13:02.35 |
Nem indián, ő maori :D
Hasonlóan néznek ki, de amikor az indiánok balra, ők jobbra fordultak :D |
2015-03-16 08:47.49 |
Szinte minden leírttal egyetértek.
SPOILERRRRrrrr Szerintem az egyik legzseniálisabb "következő évadot évadot beharangozó" jelenet volt az a két leharcolt oroszlán, akik leültek a kocsma elé, és érezhetően úgy nézett Proctor Hoodra, hogy a következő évadra ennél sokkal több közük lesz egymáshoz. Zseniális volt egyszerűen az a pillantás. Banshee hagyomány, hogy mindig egy hatalmas shootouttal zárnak, és én komolyan mondom nem tudom eldönteni, hogy eddig melyik volt a legjobb finálé, de az biztos, hogy a legjobb évad a harmadik volt. Ahogy mondtad, fejlődtek a színek, fejlődött a forgatókönyv, mely egyre jobban kiszolgálja a saját kereteit, azaz az izgalom szépen van elosztva, még akkor is, ha le kell nyelnünk emiatt sok elnyújtást. Érdekes, e sorozat esetében mindig sikerül ettől eltekintenünk, pedig ez az esetek döntő többségében igen zavaró. A karakterek 80%-a is remekül lett fejlesztve, de szerintem is maradt itt még feláldozható elem, illetve olyan, akinél egy hatalmas fordulat nagyon nem ártana. Én is sokat gondolkodtam, hogy mi lett a kisfiúval, de jobb is, hogy nem szerepeltették. Csak arra kellett, hogy időnként fulladozzon, semmi másra. Ez meg már lejárt lemez, és igazad van, Carrie karaktere is most fújt ki teljesen. |
2015-03-15 22:38.14 |
Azért említsük meg rögtön Jemaine mellett Taika Waititit is, aki már korábban is bizonyította, hogy rendezőként is íróként is megállja a helyét, de attól félek, hogy ha ez az egész estés film 10 évvel később jött ki, mint a rövidfilm, akkor ezek nem dolgoznak túl tempósan. Vagy csak a kezdeti löketek a nehezek, de most úgyis megszedik magukat és innentől kezdve gyorsabban mennek majd a dolgok <-- ebben reménykedem.
Igen, én sem töröltem le, ezt nem lehet :) |
2015-03-15 01:33.16 |
SPOILERES lehet.
John Frankenheimer számomra egy közepes rendező, aki kevés, de elég neves filmet hozott össze a sok limlom között. De ha valami pozitívat kéne odabiggyesztenem a neve mellé, akkor az az európai környezet - melyért úgy hallottam nagyon rajongott - olyan használata lenne, ami tényleg emlékezetes és nagyon szép színt ad minden ott játszódó filmjének, és az egyedi kamerabeállítások, amikből szerintem a nagyon hasonló Bourne széria is merített - ámbár csak külsőleg persze, hiszen az is egy remake, melynek eredetijéből meg ez a film merítkezett. Nagyon is érezhető a két film közti átmenet a szerkezettől az epikus és végeláthatatlan autós üldözésekig. A Ronin úgy, hogy a 70-es évek amerikai ügynök és kémjátékait elevenítette fel európai környezetben, adott nagyon szép löketet a zsáner eme alkategóriájának, melyek a 2000-res években is visszaköszöntek, így egyfajta kultfilmként is tekinthetünk rá. Maga a cím egy nagyon tetszetős allegóriája épül, a mestereiket elhagyó harcosokról szól, ezen belül is előkerül a 47 ronin története, melyek mestereik gyilkosain készülnek bosszút állni, így felhagyva magányos életüket. Abszolút remek történet, melyre képletesen végigfuttatják a filmet. Hőseink mondjuk nem olyan nemes harcosok, mindössze profik, kik egy táskát próbálnak elrabolni. A táska tartalma a film egészében ismeretlen marad, ami mindig egy kellemesebb sztoritrükk a filmes világban, már sokszor láttam alkalmazni. Szeretem, ha ilyen apróságokat a nézőkre bízzák. Ezzel a jó kis történettel a háta mögött miért nem tökéletes ez a film? Nem tudom, de tényleg nem az. Pedig a cast egy igazi szemet gyönyörködtető mámor. Robert DeNiro, Jean Reno, Stellan Skarsgard, Jonathan Pryce és Sean Bean neve egy filmben általában borítékolná a sikert. Még akkor is ha ezek közül ketten ekkor még nem értek be a nagyközönség számára. A helyszínek kiválasztása példás, teljesen meghatározzák a mű hangulatát, mert kiválóan is használják őket. Jó példa erre az ókori aréna, de a híd alatti alagút is, és még sorolhatnám. A kamerabeállítások tényleg feltűnően jól eltaláltak, illetve az akciójelenetek is szépen ki voltak dolgozva, Frankenheimer ebben nem téved. Amiben viszont előfordulhat az ilyesmi, az a forgatókönyv. Kicsit kiszámítható volt, sokszor elnyújtott. Már első ránézésre tudni lehet, hogy kik lesznek itt az üldözendők és mi lesz a végük (főleg ha tudjuk, hogy a szereplők közül ekkor kik voltak sztárok és kik nem) és persze már megint az oroszok tesznek rossz fát a tűzre. Mivel erről még mindig nem szokott le Hollywood, nem róvom ezt fel, de ez sosem fog nem-unalmassá válni. Annyiban megbocsátom, hogy az egyik rosszfiú IRA-s volt, ami azért ritkábban fordul elő. A szinkronhoz meg ennyit fűznék csak: Kinek az ötlete volt Kálloy-t rakni be Sean Bean hangjának? Mert baromi rossz volt együtt a kettő! Hát ennyi lenne, nagy skálán 75%-ot érne meg, itt 4*. Az alakítások hozták az elvártat, de a jól megszokott plottwistek és az érezhető nyújtás miatt ennyi és nem több. |
2015-03-15 01:05.21 |
Abba nem hallgattam bele, ami feldolgozás volt. De ha neki írnak dalt, az ellen nincs kifogásom. |
2015-03-15 01:04.39 |
Na ez már egy jobbféle :D |
2015-03-15 00:59.43 |
Ronin, 4* |
2015-03-12 22:19.23 |
Nekem ez a történet csakis szentül ezekkel a színészekkel eladható. Ez tisztán filmi élmény, ahol pontosan ezeknek a színészeknek az arcrezdülésein, mozdulatain és Fábri frenetikus beállításain van a hangsúly.
Persze nem lehetetlen küldetés átültetni színpadra, majd meglátjuk. |
2015-03-11 23:08.40 |
Így van.
Szerintem még inkább ezért járt volna Crowe-nak, és nem a Gladiátorért. És itt Horner is nagyon kitett magáért, egyik kedvenc alkotásom tőle. |
2015-03-11 23:06.42 |
„A szerelem elveszítette Németországnak az egész háborút”.
Szép, szép tételmondat. De tudni kell azért azt is, hogy a szövetségesek minden egyes győztes országának megvolt a maga verziója arra, hogy Ő hogy nyerte meg a háborút egy személyben a nácik ellen. Az oroszok ilyenkor Sztálingrádot dobják be, az amerikaiak Normandiát, a franciák inkább nem is próbálkoznak, mert nekik volt innen a legcikibb, éééés az angolok verziója az Enigma feltörése. Sőt, alternatív magyarázattal maga Németország is szolgált, ami valahogy így hangzik „Hát elfogyott a benzin”. Hogy innen kinek van igaza? Hát kérem, mindenkinek. Egy személyben senki sem tudta volna megnyerni a második világháborút, hanem sok kis lyukat kellett ejteni azon a jó vastag pajzson, hogy legalább egy valaki át tudja magát fúrni rajta. Alan Turing és csapata sikeresen megnyerte a világháború Atlanti részlegét ezzel a teljesítménnyel. Bár az a felirat, ami a film végén állt, hogy a történészek szerint 14 millió ember menekült meg ennek hatására, ez nem tudom, hogy hogy jött ki, de valóban jól hangzott kedves rendező úr….már ha ezt akarta elérni. Hogy egy nagy pozitívumot említsek a filmmel kapcsolatban, mielőtt még atomjaira szedném: Roppantul hálás vagyok, hogy végre valaki az Enigma-sztorit is vászonra álmodta és megvalósította, mert Sztálingrádból és Normandiából van már bőven, sőt, a japánok elleni légi harcokból is, de erről még sosem volt. Legalábbis emlékeim szerint nem. Ez persze nem véletlen, és most majd kifejtem, hogy miért is nem. Nagyon szép és nagyon filmre kívánkozó történet Alan Turingé, aki saját maga excentrikusságával épp úgy harcolt, mint a külvilággal. Ilyen a született zsenik élete, ilyen volt és ilyen lesz mindig. Harcok tömkelege, mert egyszerűen nem látnak ezek az emberek olyan jól kívülre, vagy ha mégis, jobban érdekli őket, ami belül zajlik. Egy ilyen alakot rábízni Benedict Cumberbatchre egy zseniális és egyben nagyon kényelmes ötlet volt, hiszen ezt az embert nem úgy ismerjük, mint aki elhibázna egy ilyen szereplehetőséget. Plusz a fél-autista őrült zsenikben is van már tapasztalata. És meg kell hagyni az az Oscar-jelölés nagyon jó helyen volt, de véleményem szerint nem baj, hogy nem ő kapta meg, mert lesz ez még jobb is és egyértelműbb. Ahhoz sem fér kétség, hogy ez a nem túl távoli jövő zenéje. A film minden porcikáján érezni lehet azt a kellemes angol környezetet, amit személy szerint nagyon kedvelek, a világítástól kezdve a helyszínekig, látszik, hogy nem akart ez elhollywoodiasodni, pont úgy, mint díjra jelölt kollégája, a Mindenség elmélete (tényleg elég testvéries jellege volt a két filmnek, jól összeidőzítették). Mindehhez hozzájárult még Alexandre „ végre Oscar-díjas” Desplat fenséges muzsikája, amiért szintén vihetett volna haza szobrot, mert a főtéma egyszerűen mindent vitt. És visszatérve a színészekre, azért asszisztálni sem kértek fel utolsó színészeket: Keira Knightley, Matthew Goode, Allen Leech, Mark Strong és Charles Dance is elősegítették, hogy ne csak egy one man show-t lássunk. No de most jönnék az érdekesebb rész irányába, mégpedig az írás. Nem mondom azt, hogy az írónak sem kellett volna kézbe kapnia azt az aranyszobrot, mert biztos vagyok benne, hogy egy kiváló adaptációt láttam, abban viszont biztos vagyok, hogy a sok kritikussal nem értek egyet abban, hogy ez egy abszolút propagandától mentes alkotás volt. És félreértés ne essék, most nem fogok itt senki ellen ágálni, de egy valamit tudni kell. A propaganda nem csak egy politikai vagy bármilyen más meggyőződés mellett vagy ellen irányulhat, hanem egy zsák krumpliról is ugyanúgy lehet alkotni egy propagandaterméket, és általában egy politikai, mi több, egy háborús filmben törvényszerűen fel-felbukkan (nem kötelező mondjuk mindig hangosnak is lennie). Én azt hittem, hogy itt sem lesz hangos mindaddig, amíg a végén meg nem láttam a feliratokat, és bevallom őszintén, nekem ez egy picit rontott is rajta, mert abszolút elterelte a lényeget mindattól, amit én az előző egy és háromnegyed órában látni és hinni véltem a filmről. És nagyon valószínű, hogy ez volt az, amitől mi ezt a filmet „Oscarra fésültnek” mondjuk. Holott nem így kellett volna lennie. De tény, hogy ez volt a főhősünk egyik legfőbb keresztje, amit a hátán cipelt, és a haláléhoz is elvezetett. Az élet Britanniában nagyon kegyetlen volt a homoszexuálisokkal egészen a 80-as évekig, kegyetlenebb mint például nálunk vagy az USA-ban. Való igaz és ez sajnálatos, de mostanában kismillió filmecske önti ezt a régi rendszer arcába a briteknél, és szerintem pont ennek nem ezt kellett volna sugallnia, hanem azt a zseniális elmét, aki az egyik lyukat ütötte azon a bizonyos pajzson – ráadásul egy személyben. Igaz az epilógusig ez nem érződött, tőlem ezért is kap négyest. Igaz nem tudnám újra megnézni. |
2015-03-11 22:13.12 |
The Imitation Game, 4* |
2015-03-11 00:05.34 |
Még a hétköznapi vámpírok nem is olyan vészes, de a cím felesleges második része mineek és miééért és miiiicsoda? XD |
2015-03-10 22:22.02 |
EZ LESZ A MAGYAR CÍM?
Ez a cím ütést és rúgást kíván minden egyes nemesebb testrészébe. |
2015-03-08 23:54.34 |
Engedjétek meg, hogy én legyek az a sötét lelkű és kőszívű nő, aki inkább amiatt sír, ahány fájdalmasan nyálas és hatásvadász klisét sikerült ehhez a filmhez összetrombitálni, mintsem azoktól a szövegektől - melyek szintén a 90-es évek átlagos nyáldrámái jegyében fogantak - , amiket a két főszereplőnőnk mondott ki a száján, kik felé egyébként ambivalens érzelmeket táplálok.
Mivel 98-as, nem lehet azt mondani, hogy ez minden korabeli csöpögős drámának az anyja, inkább megfordítom, ez minden korábbi csöpögős dráma tökéletes ivadéka. Itt találkozik a nőközpontú történet a vonós/zongora központú filmzenék sirámaival, egy jó nagy adag családi feszültséggel, egy alig használt Ed Harris-szel, és azzal a Jena Malone-nal, akinek az arca ha gyerek, ha felnőtt, általában nagyon hívogatja az öklömet, és itt sem volt másképp. Chris Columbust sosem tartottam a legjobb rendezőnek, és már számos téren bizonyította is az igazamat. Az sincs kizárva, hogy még így is ezt lehetne a legjobb filmjének tekinteni. Ezt vegye építő kritikának. De nem baj, nőnap van még néhány percig, és tudom, hogy ez sok nő kedvenc szipogtató alkotása, így jó szívemmel egy 3*-ban állapodok meg. |
2015-03-08 23:34.19 |
Édesek és mostohák, 3*
Csak mert jószívű vagyok |
2015-03-08 12:39.04 |
Persze, mert véresek :D
Egy NCIS-ben nem történik semmi, ezért mehet országoson :) |
2015-03-08 09:50.05 |
Ettől még valami lehet nézett, igazából pont nem értek egyet. Szerintem nagyon divatos manapság az antihősök, akik kicsit árnyaltabbak, mert ha egy személyben valaki mindig az igazságot jelképezi, az egy idő után borzasztó unalmas és semmi teret nem enged a karakterfejlesztésre.
Jó példa erre a Dexter, Breaking Bad, Hannibál, még a Walking Dead-et is sorolhatjuk ide, ahol inkább az antihősök dominálnak és az emberek veszik, mint a cukrot :D |
2015-03-07 17:47.05 |
Abszolút, de már az első kettő is nagyon magasra emelte, az biztos.
De ezt a nagy többség sosem fogja megtudni, mert szegény elég kábeles és későn adják. Damn it. |
2015-03-01 15:59.46 |
Sorozatot tudnék mondani, de nem hosszú.
Bron/Broen, dán-svéd, szintén hasonló hangulatú a Millenium trilógiához, és nyomozós. Nekem nagy kedvencem. |
2015-03-01 15:57.20 |
Ez így van, ezt imádta a Walking dead alkalmazni emlékszem. Illetve ha a karakter eddig passzív volt és végre elkezdett aktivizálódni, akkor is biztos a halálának esélye :) |
2015-02-28 22:45.51 |
Módosítom 5*-ra. Rég szakadtam ennyit vígjátékon :D |
2015-02-28 22:00.08 |
Szamuráj úr alattam nagyjából jól egybefogta eme kis új-zélandi vámpírparódia esszenciáit.
Igaz a paródia számomra már inkább pejoratív szó, ugyanis ezek végeredményei mindig kesernyés szájízt hagynak maguk után, vagy egyenesen rosszat, de ha nevén kéne nevezni a műfaját, akkor ez egy paródiafilm lenne, méghozzá a lehető legjobb fajtából. Nemcsak, hogy a vámpírológia minden egyes apróságát külön kiteszi elénk valamilyen vicces formában, hadd röhögjünk még a spriccelő ütőereken is, hanem önmagában is van egy kellemesen pihent humora, szinte minden párbeszédben és mozzanatban. Eddigi tapasztalataim szerint több ilyen pihentfejű új-zélandi vígjáték létezik, így nagyon remélem, hogy jóval több fog belőle a nemzetközi piacra kijönni. 4 vámpírszobatárs, ezekből is ketten a Drakulauniverzum alakjai (egyik egyenesen Vlad Tepes inkarnációja, a másik Nosferatu), van egy okoskodó, főnökösködő tag és szerintem a legzseniálisabb, egy enyhén metroszexuális, férfiatlan, aki ügyel az egész ház rendjére. Ezek mind több száz, vagy akár több ezer évesek, éppen ezért a bonyodalmat egy friss hús fogja okozni, egy új vámpír és annak meg nem nagyon szólaló, kocka haverja. De amit ebből összeturmixoltak, az kérem zseniális. Mindezt megbolondítva egy kis áldokumentumfilm jelleggel, amit nem Boratosan, hanem inkább Office-osan (sorozat) kell elképzelni, tehát van valahol egy láthatatlan stáb. Raknak még bele vérfarkasokat, zombikat is, mert úgy az igazi, mindezt úgy, hogy a régi mitikus trendeket és a legújabbakat is ugyanúgy arcbaröhögik. Komolyan, egy középkoros kínkamra mellett az Alkonyat emlegetése és a facebook/Skype is remekül megfér. Tökéletes mix, én szinte végig szakadtam a fárasztó humorán, jó szívvel ajánlom azoknak, akik a tucatvígjátékoktól kicsit elvágyakoznak egy érdekesebb felé. |
2015-02-28 21:45.24 |
What We Do in the Shadows (2014), 4* (de erős) |
2015-02-27 20:27.35 |
Ne is mondd, ez engem teljesen odavágott :(
Mondjuk láttam a hírt pár napja, hogy súlyos állapotban fekszik a kórházban, de nagyon reménykedtem benne, hogy megint ép bőrrel jön ki onnan, mint korábban is tette. Ezúttal nem, helyette elment olyan helyekre, ahol ember még nem járt egy hosszú, hasznos élet után :( |
2015-02-26 23:09.59 |
Az, a 4. évad vége volt szerintem az egész sorozat csúcspontja. |
2015-02-26 20:01.26 |
Nem tudnám jó szívvel ajánlani a filmet, csak ha végképp nincs más még meg nem nézett művészfilm a listádon :) |
2015-02-26 01:10.19 |
Nagyon jó választások. Minddel egyetértek. |
2015-02-26 00:50.53 |
Pier Paolo Pasolini olyan az egyetemes filmkultúrának, mint a popkultúrában Lady Gaga.
Vagy szeretjük, vagy nem, de az biztos, hogy a legvitatottabb figura. Azon a területen kavart botrányokat, ahol éppen kedve tartotta, és nem átallott polgárpukkasztani annak minden formájában. Ennek az egyik legnevezetesebb formája a Salo, ami lehetséges, hogy pont az utolsó csepp volt a direktor úr poharában, mert rendező létére Kennedy-gyilkosság magasságokban leledzik halálának tisztázatlan körülményei és a köré költött vaskos teóriaanyag. Mindezt tetőzte homoszexualitása, ami a 20. század közepén még nem számított erénynek, főleg akkor nem, ha ezt felhasználta műveiben is. És antifasizmusa, amit őszintén szólva nem tudom, hogy hogy bíráltak el Olaszországban a 70-es években, mivel az ország akkori társadalmának gondolkodása számomra nem ismeretes, de úgy tűnik minden remekül összejátszott ahhoz, hogy ez a mű - mint az egyik legdurvább és legfelkavaróbb hírnevű – örökre fennmaradjon és szintúgy művészi vitákat váltson ki, mint maga az alkotó. Ha a véleményemet röviden és tömören akarnám kifejezni, azt mondanám, hogy alapjába véve ez a szexuálfasizmus ötlete eléggé találó, nagyon kifejező és talán a legkorkritikusabb is lehet(NE), ha nem lenne céltalanul és már élvezhetetlenül obszcén. Most nem csak a durvaságán van itt a hangsúly, mert persze, hogy a „minél durvább, annál erőteljesebben üzen” elv alapján ez elvárható egy ilyen műnél, de amikor mást se látunk, csak a szodomizálásnak különböző válfajait anélkül, hogy bármi más történne a filmben, akkor ennek az értelme nemes egyszerűséggel tovaszáll és csak színtiszta polgárpukkasztás válik belőle. Pedig nagyon nagyon beszédes szimbolikája volt kezdve eleve Saló város nevével, ahova Mussolini költöztette kormányát, miután már forró volt lába alatt a talaj Rómában. Aztán ott volt a bűvös úri négyes neve : The Duke (az úr/dúcse), The Bishop ( az érsek/püspök) , The President (a miniszterelnök), The Magistrate (a magisztrátus). Azaz a vezető hatalom négy fejét akarta ezzel találóan kifejezni, akik a fasiszta Olaszországban még azt is megtehetik, hogy a kulturális fasizmus mellé beemelik a szexuálist is, aminél nagyobb pokol talán nem is lehetne az emberiség történetében. Azért utalgatnak itt is az árja elméletre azzal, hogy csak a legszebb, északibb vonású jelölteket választják ki (a dél-olasz ellenében), akik aztán szépen beköltöznek a romos, de erősen fasiszta építésű villába, ahol aztán teljesen alávetik magukat az uraik akaratának, akik bármikor bármit tehetnek velük szexuálisan. Egy picit a Dekameron elbeszélő stílusát juttatta eszembe a különböző intim és egyben beteg történetmesélésekkel, amik segítettek bevezetni a „fejezetek” gondolatait. Ez idáig mind nagyon szép és jó, de hol itt az a hiba, ami miatt nem szereti az átlagember a filmet és joggal? Az elég expresszív szodómiánál. És nem is csak az volt a baj, hogy ez így és ilyen formában volt benne, hanem ott, hogy gyakorlatilag semmi más nem volt benne egy idő után. Nincs történet ív, nincs annak kerete, sosem haladunk semerre, itt karakterekről a klasszikus értelemben nem beszélhetünk. Viszont a szexuális kiszolgáltatottságot és az ürülékevést igen hosszan és részletesen taglalja, ami önmagában tényleg csak azt éri el, hogy az ember bokákoljon, és ez megfoszt minket attól, ami e mögött rejlik, vagy éppen rejleni akarna. Szépen, érthetően felvezette a szimbolikát, majd egy idő után monoton erőszakba fullad, ami nemcsak megbotránkoztat, de egyben untat is, és fogjuk a fejünket, hogy egy művészfilm idáig is elmehet. Hozzáteszem szubjektíven, hogy tőlem olyan távol áll az olasz és francia filmművészet egyébként is, mint Makó Jeruzsálemtől, így én még azt az egészen apró színészi játékot és teljesítményt sem tudom kellő szakértelemmel értékelni, sőt mi több, egyáltalán nem az esetem, így számomra a film nem tudott kellő mértékben hatni, amit az értékelésem is tükröz. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ezek a színészek aztán hogy tudtak magukra nézni ezek után, és hogy látták ezt az alkotást. Azt tudom, hogy én nem lettem volna nyugodt. |
2015-02-26 00:03.40 |
Salo, avagy a Szodoma 120 napja,
könnyed esti mulatság...legyen mondjuk....2* |
2015-02-25 21:45.48 |
Nagyon ajánlom is. Az egyetlen reményem Burtonben van és a nevelési eszközeiben :) |