Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A herceg - RTL Három, 23:40 |
Jesse Stone - Rejtélyes bankrablás - Film4, 23:45 |
Szóljatok a köpcösnek - Paramount Network, 23:45 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:15 |
HA/VER 2. - Film Mánia, 00:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Turbó |
Russell Tovey |
2015-01-24 15:39.33 |
Ez nagyon jól esett, köszönöm szépen :) |
2015-01-22 13:45.50 |
Most már Sir John Hurtnek nagyon boldogat :) ! |
2015-01-21 00:56.11 |
icike-picike SPOILER meglehet)
Nem tudom, hogy kinek mi ugrik be először, ha azt mondjuk, hogy celluloid lelki terror. Lehet egy horror, lehet egy tökéletesen megírt karakterdráma, lehet, hogy egy háború borzalmainak ábrázolása, az biztos, hogy mind vizuálisan, mint színészi jelenlétet tekintve be kell borítania a filmvásznat azzal a gyomorforgató, már-már fekélyes érzéssel, ami kiemeli ezeket a filmeket társaik közül. Hogy ezt a hatást milyen nehéz elérni, arról beszéljenek a számok, most szubjektíve elmondom az én számaimat. Eddig így visszagondolva nagyjából 2-3 ilyen beton kemény filmmel találkoztam eddig, ahol szinte fizikális ütésként éltem meg a film játékidejének minden egyes percét: A Születésnap és a 4 hónap, 3 hét, 2 nap c. román film. Most nagyjából ez a kettő, ami így elsőre beugrik. Európai filmek európai szokásokat hozva magukkal. A realitás talaján maradva, szokatlan, de annál könnyebben átélhető felvételekkel és hihetetlenül erős színészi játékkal segítettek rá és érték el ezt a kellemetlen érzéssel járó katarzist. A Whiplash is szemmel láthatólag inkább indie elemeket vonultat fel, amit jól tesz, mert az európai melodrámákat Amerikában az indie filmek (legalábbis a régebbi értelemben vett függetlenek) viszik tovább. Jól látszik minden beállításból, hogy ez bizony nem egy hétköznapi diák-tanár kaland, ezt már a trailerből is le lehetett szűrni. És imáim meghallgatásra találtak, mert maga a mű is olyan lett, mint aminek kinézett. Durva, fájdalmas és rettentő intenzív. Szerintem a fizikai és lelki terror ábrázolását egy egészen új szintre sikerült emelnie, köszönve ezt a korábban említett két alapelem már szinte művészien tökéletes kihasználásának, a vizualitásnak és a színészi jelenlétnek. Kiemelések, közelik, szuperközelik tárháza, a hangokkal is nagyon jól bántak, mert itt sem voltak átkötő zenék, csak a masszív jazz, már ha Fletcher karmester le nem állította, ezek mind-mind jó ízfokozói voltak a Whiplash főzetnek, no de mi volt benne a legfinomabb? J. K. Simmons legfőképpen, és a nagyon tehetséges Miles Teller. Szerintem gondolkodás nélkül kijelenthető, hogy az előbbi úriember most járhat karrierje csúcsán. Eddig is mindig felüdülés volt látni, de tényleg csak kisebb karakterszerepeket kapott és sosem tűnt fel, hogy egyébként mennyi tehetség van benne – nyilván mert nem kamatoztathatta. De amit ezzel a bizonyos Fletcher karakterével tett, az fenomenális, sőt, Oscar-díj szinten felüli. Életemben nem féltem ennyire egy embertől a filmvásznon, mint tőle. Megkockáztatom, hogy ezután a színészre sem tudok majd úgy nézni, mint később, ekkora zsenialitás volt ebben az emberben. Miles Teller pedig generációjának egyik legjobbjának tűnik, remélem ezen a szinten meg is marad, tényleg remek a kölyök. A történetre kár lenne nem kitérni külön. Amilyen egyszerűen tűnik, annyira nem hétköznapi. A klisé szó egyáltalán nem szerepelt eme film szótárában szerencsére, egy megveszekedett elemét nem láttunk még ezelőtt filmvásznon. A történetvezetés szép volt, nem volt különösebb kerete, csak belenézhettünk egy fiú legnehezebb periódusába. A karakterek pszichológiai folyamatait is istenien ábrázolták, nagyon tetszett a két főszereplő közötti viszonyok váltakozása. Néha kicsit feszegették a realitás húrjait, de egyáltalán nem zavaróan és nem elképzelhetetlenül. Ekkora rosszindulatú, kegyetlen Ördög tanárok (nem pont tanár volt Simmons, inkább kiképzőmesternek mondanám) léteznek, én ma éppen egy ilyennél vizsgáztam, és tényleg minden iskolában megvan AZ a bizonyos ilyen tanár, aki lelkileg igyekszik megtörni a diákokat, hogy az aztán gyakorlatilag beleőrüljön abba, amit csinál, egészen addig a szintig, ahonnan már nincs visszaút. És a Whiplash ezeket a határokat tárja fel a nézőnek: a tűrőképesség, az állóképesség, a józanész és az őrület, illetve az, hogy mi a normális életfelfogás, mindezt egy jazzdobos fiú szemével. Megéri-e magunkat a zsenik közé felküzdeni teljes erőbedobással, mindent kockáztatva, vagy inkább egy átlagos ember, de teljes életét jobb élni. Tetszett a végén, hogy nem adja meg erre egyértelműen a választ és nem is az a fél kerekedik felül, akire az ember számítana egy ilyen film esetében. De hogy ki az igazi nyertese ennek a párharcnak, ha egyáltalán van…..azt mindenki fedezze fel magának. Az én felfedezésem: Fletcher nyert. Az év drámája címért nagyon esélyesen pályázik ez a filmcsoda. 1 óra 40 perc tömény gyomorszorongatás és stressz, emellett igazi színes-szagos művészetet láthatunk és hallhatunk minden téren. Tökéletes! |
2015-01-20 18:50.31 |
Whiplash
hát azt a jó mocskos terrorizáló magasságos durva úristenit neki 6* :) |
2015-01-19 17:29.07 |
Pedig van néhány stílusjegye ebben a filmben, ami szerintem jellemző rá kezdve a szubjektív kameraállásokon az általad is említett félközeli-közelikre, amit te párhuzamba is állítottál, mint a Mechanikus narancs főszereplője és Pvt. Pyle hasonló arckifejezésének kiemelése. És ott vannak a nem közvetlenül, hanem közvetetten narrált események is, ahol maguk a képek beszélnek tulajdonképpen. Ez a film teljes első szekvenciájára igaz gyakorlatilag és az Űrodüsszeiától kezdve a Ragyogásig mindenhol igaz, hogy sokszor a szereplők némaságának játéka vitte előrefelé a filmet.
Számomra mondjuk a tartalom volt Kubrickosabb még így is. Odamond már megint. Odamond az emberi lénynek és az emberi lény lelki torzulásának, amit megint csak gyönyörűen ábrázolt, sőt, talán itt volt a legerőteljesebb. Ennél szebben még senki sem kövezte meg képkockáival a vietnámi háborút és az azt megelőző 'átnevelést', illetve propagandát, pedig más nagy nevű rendezők is jól próbálkoztak már ezzel, de egyik sem volt ennyire szatirikusan, zavarodottan erőteljes. Láttam hasonlóan erős szatírát a Dicsőség ösvényei címen szintén a direktor úrtól. És bár mindegyik műve külön-külön alapjaiban rengette meg zsánerüket és adott valami teljesen új színt és szintet nekik, nekem mégis ezek a háborús alkotásai a kedvenceim. |
2015-01-19 16:34.38 |
http://www.youtube.com/watch?v=L21dXQMNOQs
Nem fogom fel, hogy az emberek miért mondják azt, hogy ezzel az énekes nővel ez a szám jobb, mint Tarja-val. Nem értem azt sem, hogy miért mennek most már szembe a régi operahangzással és hangoztatják, hogy ez sokkal jobban beleillik a banda profiljába, mikor a profilja éppen ez az egyedibb, komolyabb szimfonikus metál volt. Mintha nem ezzel együtt szerették volna meg a bandát. Én tényleg nem értem. Nem azt mondom, hogy Tarja volt a kisangyal, ő kiharcolta eltávolítását, oké. Igaz Annette-t szépen kirúgta drága Tommy csak úgy, de akkor is, itt most a hangokat állítjuk egymással szembe. Mi zajlott le a Nightwish fanok lelkében az elmúlt pár évben míg nem figyeltem oda rájuk? XD |
2015-01-12 08:55.17 |
5
Leonard Nimoy |
2015-01-11 19:00.43 |
Tény, hogy ez lesz az egyik legizgibb kategória a rendezőin kívül. Legalábbis nekem. Főszereplőknél tanácstalan vagyok. Ez az idei év (is) inkább a mellékszereplők dübörgésének éve. |
2015-01-11 18:55.05 |
Ethan Hawke nem volt rossz, de amiket én láttam eddig abból a brigádból, azok mind jobbak voltak (karaktert tekintve inkább, nem alakítást) Hawke úrnál. De majd meglátjuk. Mondogatják nekem itt Norton-t, hogy ő is befutó lehet, de erről én sem tudok nyilatkozni. Az én pénzem Simmons-on és Duvall-on van :) |
2015-01-11 18:36.36 |
Ja hogy ez volt a baj.
Akkor megnyugodtam :))) Egyre jobban várom, és pont azért, mert J.K. Simmons mestertől csodát várok. Gondolom majd megkapja érte a díjait. |
2015-01-11 16:30.21 |
Mondjuk én Sörös Sándort és Szakácsit is jól passzolónak találom Willishez, de itt inkább Vass Gáboron magán lepődtem meg, szerintem ő annyira nem való Willishez, főleg ha tudjuk, hogy Willisnek milyen gyenge hangja van igazából. |
2015-01-11 16:28.50 |
Itt tévedtem, a Clemenzát játszó színész a harmadikat nem élte meg, a másodikból csak kipenderítették valamilyen félreértés miatt. |
2015-01-11 16:21.34 |
Igen, azt tudtam, hogy az is újra volt szinkronizálva, de nem tudtam, hogy a régiben nem Dörner volt a hangja. 82-es? Akkor te vénember vagy (szarkazmus) |
2015-01-11 16:20.05 |
WÁÁÁÁÁÁÁ? lyézusom, micsoda? :D
Én meg azt hallom, hogy az év filmje. Jó, biztos ízlés kérdése. Én moziban akartam látni, de a kedves partnerem ebben az akcióban nem tud várni vele, így előre kellett hoznom a hét végére. |
2015-01-11 16:18.45 |
jó, hát az nyilvánvaló :)
De itt úgy láttam, hogy inkább a 3-as, 4-es van kérdőjelezve, és akkor nekem egy arasznyival, de a 4-es nyer. |
2015-01-11 16:17.34 |
Vass Gáboros Drágán add az életed? Na az is fura lehet így most elképzelni. De akkor régebben még lehet, hogy illett a főszereplőre. |
2015-01-11 16:15.34 |
Nem érzem én bántásnak, abszolút megértem, ha valaki emiatt otthagyja, mert nem tudja, hogy később változik-e a színvonal. Még akkor sem, ha megnyugtatom őket, hogy igen. :)
Én úgy láttam, hogy minden korosztály képes ezt megszeretni, de persze attól függ, hogy ki mit hallott róla. Sajnos hazánkban nem olyan népszerű, még az új, 2005-ös nekifutás sem hozott kellőképpen hírnevet neki, lehetnénk többen is. Nyugatabbra hatalmas szenzáció, Angliában meg aztán olyan, mint nekünk a dianás cukor. Nemzeti kincs és alap. Nekem egyébként akkor is más véleményem volt az útitársakról, miközben néztem és így visszanézve is kicsit máshogy értékelem őket. Mert a nagy egészet nézve és a többiekkel összevetve mindig más eredményre jutok. Ha lehetne azt mondanom, hogy valakit egyáltalán nem tartottam jó útitárs ötletnek, az Rose volt. Szerintem ez a sorozat a romantikus viszony egyáltalán nem kívánja és maga a nehéz felfogású és általában csak útban lévő Rose személye szerintem nem teljesen méltó a Doktorhoz, mint szerelmi partner, így örülök, hogy több évadot nem maradt. Egyébként is 2 különböző Doktorral kellett bírnia és nagyon nem volt ugyanolyan a kémiamennyiség a kettő között (Tennanttel nem éreztem ezt a kémiát, szerintem Eccleston mellett jobban mutatott). Tényleg nem volt túl érdekes Martha, de szerintem companionnak megtette. Erős volt, követte a Doktort, inkább egy rajongó asszisztens volt, és a társaságában íródtak még a legjobb részek, emiatt a munka is hálás volt. Donna egy érdekes személy volt, belé fektették a legtöbb jellegzetességet eddig. Őrült, kicsit buta, nagyon nem való útitársnak, mégis működött, mert sokszor tudott minket meglepni és tetszett ez a viszony Tennattel, egyenrangú felek, ő a második helyezettem. Amy volt szerintem a csúcs, mert végre nem variáltak a viszonyokon, hanem ő lett a Doktor legjobb barátja, és nem is akartak más valakit szabni belőle. Pont így volt jó, és szerintem Roryval kiváló páros voltak. Ő is kissé őrült, kissé neurotikus, kiszámíthatatlan, de nagyon jól belejött az időutazásba, kiváló és egyenrangú partner volt, érdekes fordulatokkal. (Igen, River Song beleinvolválása ebbe a viszonyba sok mindent megkavart, azt majd később kielemezzük, mert nekem sem nyerte el ez a csavar a tetszésemet). És szerintem még Amy és Rory leléptetése is rendben volt, szerintem ez után kezdődtek az írói részlegen a gondok. Clara nekem nagyon felemás. Nehéz dolga van azoknak az útitársakkal, akik ideje alatt Doktorváltás volt, mert két különböző viszonyt kell eladniuk úgy, hogy közben megtartsák saját maguk karakterét. Egyelőre a közepesebbek között van számomra, mert neki sincs sok jellegzetessége, de a csajszi szimpatikus. Jó kis részeket mondtál, nekem minden jöhet, amiben a wheeping angels-ök vannak, akik eddig a legjobb főellenségek voltak, mint ötlet. De persze a Mester elé senki sem farolhat be. Az én kedvenc részeim közé a Tennant-ös búcsúrészek tartoznak, a Van Gogh-os, a Blink (az első wheeping angel-ös), a Mars vizei és tényleg voltak jó karácsonyi részek (a Michael Gambonos és a Minogue-os is, meg a legutóbbi, de azt majd meglátod) A 8. évadot én is kivégeztem, és 1-2 jó epizódon kívül nekem annyira nem jött be, de az új Dokikat ugye szokni is kell, és nekik is ki kell még alakulniuk, így ez érthető. De jobb epizódokat is írhatnának alá, az is tény. |
2015-01-11 15:55.37 |
Rottent csak Rottennel, Imdb-t csak Imdb-vel lehet összehasonlítani, mert a kettő 10 esetből 9-szer nagyon nincsen egy hullámhosszon.
Így az Imdb szerint a 3-as nyert. Rotten szerint a 4. Döntetlen kimenetelű csata. |
2015-01-11 15:49.17 |
Jó, hát persze mindenkinek az nyeri el a tetszését, amin megszokta az egészet. Én eltűröm a szinkront, de jobb szeretem persze eredeti nyelven nézni. De mint külső szemlélő, aki még csak nem is találkozott az eredeti szinkronnal, mondhatom, hogy azért annyira nem rossz. Helyey-Duvall páros kifejezetten jó, Szakácsi-Caan is nagyon jó, és szerintem Tordy Géza sem rossz, mert legalább olyan kort és tekintélyt kölcsönzött a karakternek, amit megkívánt ( jó, persze Brando hangjának sajátosságait nem adja így vissza, de legalább öregíti a karaktert, akinek öregebbnek is kéne lennie, mint ami Brando volt akkoriban). És ha még nagyon betalált valaki, akkor az Clemenza és hangja szerintem.
De végül is mindegy, mert az élményt ez sem rontja. Egy Rendőrakadémia vagy egy Vissza a jövőbe újraszinkronizálása szerintem nagyobb bűn volt. |
2015-01-10 23:37.55 |
Azok.
Szerintem a többség passzolt a karakteréhez, egyedül Pacino furcsa Végvári Tamással. 20 évet öregít rajta, a többiekkel szerintem nincs baj. |
2015-01-10 22:53.25 |
Nonono, azért az a szinkron sem szar :)
Én azzal szoktam meg és szerintem hiba nincs benne. |
2015-01-10 20:47.04 |
Ó, egy függő. Én mindig azt tapasztalom, hogy nagyon nagyon kevesen tudnak elvonatkoztatni a 2005-ös évad minőségétől és még idő előtt ott hagyják. Gyakorlatilag minden ismerősöm, aki bejelentette nekem, hogy elkezdi, 1-2 rész után búcsút is intett neki.
Ami bántó, de tényleg nem való mindenkinek a Doctor Who, így örülök, hogy te is rátaláltál. Kedvenc Doctor és companion ki volt? Esetleg kedvenc évad, epizód, főgonosz? :) (a kötelező kérdések) |
2015-01-10 12:00.32 |
Áá, értem.
Olcsóbb így? Hiszek én neked, de ez akkor is nagyon érdekes.... |
2015-01-09 23:43.07 |
Jó, de van olyan, hogy a régi szinkron azért vész el, mert nem tudták tévékompatibilissé tenni. Manapság is sokszor ezért mennek az újraszinkronizálások. |
2015-01-09 21:58.31 |
Úgy érted, hogy a nem Tordy Gézás verzió?
Az még megvan valahol? :) |
2015-01-09 16:00.31 |
Ha hanglokátort alkalmaztak, akkor azzal meg lehetett hallani még a beszédet is a tengeralattjárón. Nem pontosan, de akkor minden kis zörej visszaverhette a hangot, és így bemérhették a helyzetüket, ezért kellett suttogni.
Állítólag ha egy teáskanalat ejtettek le, abból is bemérhető volt. True story. Egyéb helyzetekben nem suttogtak. |
2015-01-09 13:03.46 |
(SPOILERVESZÉLY)
Már hosszú hónapok óta várok arra, hogy láthassam ezt a filmet. Szeretem az igényes skandináv filmeket, és ha vérről és bosszúról van szó, csak nem üthetnek nagyon mellé. És nem is tették meg. Aki a zsáner amerikai stílusú elbeszéléséhez van szokva, annak nagyon furcsa lesz a Kraftidioten első látásra és igen, valóban idő kell, mire hozzászokunk furcsa felvezetéseihez, a magyartól nagyon eltérő humorához, ami inkább fekete humor (mint általában a skandinávoknál), és a nagyon érdekes érzelmi világához, ami tényleg kiszámíthatatlan tud lenni. De nem egy hétköznapi, feledhető akcióvígjátékról beszélhetünk számos okból. 1.: A környezet. Ez a csontig áthatóan fagyos táj tartalmilag első blikkre nem tesz hozzá semmit, de ha belegondolunk, minden a havas környezet körül forog ebben a filmben. A főszereplő egy hókotró, aki az Év Polgára lett, mielőtt még meggyilkolták volna a fiát és indult a csetepaté. Hirtelen eltökélt lesz, bekeményedik, és minden emberrel végez, akinek köze volt hozzá. A tetemeket becsavarja és bedobja a jeges folyóba. Egy elzárt sífalu, egy elzárt reptér, gyakorlatilag a legjobb táptalaj a különböző gyilkosságokra, mert a zordsága miatt alig jár ott ember, és hamar el is lehet őket tüntetni. Tökéletes helyszín egy gengszterfilmnek. 2.: A nem mindennapi szereplők. Talán ez az, ami igazán be fogja vonzani a nézőket, mivel most nagy divatját éli az 55+ korú komoly férfi színészek akcióztatása, méghozzá nem is kicsi bodycount-tal. Ha jól sejtem a Taken óta áll így a világ és eddig úgy tűnik, hogy nem is akar abba maradni ez a trend. És a norvég alkotók bizony remekül döntöttek a svéd Skarsgard úr mellett, mert nemcsak a leghíresebb és talán legjobb színész is, de a macsó munka hihetetlenül jól áll neki, minden képessége megvan egy ilyen szerephez. Több ismerős északi színész is visszaköszönt mellette, így aki jártas a skandináv modern filmművészetben, az tartsa nyitva a szemét, mert érdemes őket megfigyelni, egytől-egyig szórakoztatóan komolyak és komolyan szórakoztatóak lettek. És végül a nagy öreg Bruno Ganz, aki tiszteletreméltó módon betanult néhány szerb szöveget és helytállt még a film végi shootoutban is, ami egy 73 éves nem akcióhoz szokott színésztől szép teljesítmény és ez is emeli az egész film humorfaktorát, és bizonyította, hogy nem hiába Európa egyik legnagyobb művésze. Aki tud, az tud. Nagyon tetszett a stílus is. Kifejezetten örültem neki, hogy nem akar egy Guy Ritchie filmhez hasonlítani, mert manapság egyre több maffia és gengszterfilm esik ebbe a hibába (már ha lehet ezt hibának nevezni), de annak is örültem, hogy nem akarták elveszejteni a művészfilmek sivatagába a hosszan kitartott perceivel. Nem így lett szerencsére, ez egy pont jó tempójú film, egészen ügyesen felépített, sok őrülettel, sok olyan érzelmileg passzív résszel, ahol ezt nyugatabbra pont fordítva kiviteleznék, és szerintem ettől is humorosabb lett, és egy nagyon nagyon pazar shootout résszel a legvégén, ahol egy kellemes felengedéssel és még jobb hangulattal zártuk le a filmet. Ha hasonlítani lehetne valamihez, akkor inkább egy Coen produkcióra hajazna, hasonló fekete humorral, de több könnyedséggel. Erősen ajánlott a skandináv filmek kedvelőinek, de akik egy jópofa maffiafilmre vágynak, azoknak is érdemes megtekinteni. |
2015-01-09 12:08.55 |
Az eltűnés sorrendjében (2013), 4*
Végre már, azt hittem sosem láthatom. És nem is csalódtam. |
2015-01-09 09:58.37 |
Boldogat és nagyon hajrá a Golden Globe-on és remélhetőleg az Oscaron is! |
2015-01-08 15:01.56 |
(aprócska SPOILER lehet, de semmi komoly)
Hmmm, Kevin Costner. Az az ember, akiért rengetegen rajonganak és sokan nagy színésznek kiáltják ki. Én őt mindig is egy korrekt színésznek tartottam, de nem hinném, hogy ő ennél sokkal több. És, hogy milyen rendező? Nagyon odaadó, sok energiát öl a filmjeibe (ezt is félig saját pénzéből forgatta), ez kívülről is jól látszik, és ez értékelendő. Nekem egyedül a stílusa nem tetszik. Itt is ugyanúgy, mint a Farkasokkal táncoló esetében kicsit túl egyszerű a történetvezetése, komótos, és pórias. A nagyon klasszikus drámák formáját mutatja és tempóját diktálja, ami az előző filmje esetében még azt mondom elment, mert 90-ben ez még megbocsátható és legalább témájában is akkor egy fontos filmet csinált. De 2003-ban szerintem ez már idejét múlt. Nem is csodálom, hogy nem lett ez egy sokkal népszerűbb western. Tényleg gyönyörű a fényképezés, erre panasz nem lehet, és maga a történet egyébként egy klasszikus westernbe is simán elmehetett volna, de mégis egy olyan dráma lett a végeredmény, ami olyan, mintha egy erkölcsös nyugdíjas készítette volna, aki semmilyen új, modern elemet nem akart volna belevinni. Ezen kívül a fényképezés gyönyörű volt, a zene nagyon szirupos lett (ez is a régies zsáner ismérve), a casting szinte tökéletes. Duvall megint nagyon erős, mint mindig, Costner is jó....mondhatni, Annette Benning egyenesen remek, Jeter is nagyon jó, mint szokott, és muszáj kicsit kitérnem arra, hogy ki az atyaúristennek jutott eszébe az antagonista székébe az amúgy is erősen cockney-brit akcentussal beszélő Michael Gambont ültetni? Nagyon érdekes választás, de legalább egészen ügyesen vette az akcentus okozta akadályokat, mert alig lehetett rajta érezni, hogy honnan jött. Eddig minden szép és jó, de akkor lássuk a történetet. Kakaskodás és becsületsértés. Nagyjából elmondtam a sztorit. Logikát tekintve sok helyen volt szegény kikezdhető, és elég lassan volt felvezetve, de azt mondom megérte ez a sok egy helyben álldogálás, mert a shootout, sőt, inkább nevezzük "párbaj"-nak csodás volt. Az egyik legjobb western párbaj, amit valaha láttam. Izgalmas lett, realista, és szerencsére nem ért véget nyáltócsában, amire egyébként számítottam. És ott kifejezetten tetszett a felvezetés, ez az "utolsó szivar és csokoládé" jelenet, mint a jelképes "utolsó vacsora". Szép volt, nagyon erős jelenet. Egy kicsit keményebb véget is el tudtam volna neki képzelni, sajnos Costner bácsi nem. Kap tőlem egy gyenge 4-est, mert egyébként kellemes film volt. nem lesz a kedvencem, se a western műfaján belül, de egynek elment. |