Vbacs hozzászólásai

Ugrás Vbacs adatlapjára
elejére ... 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 ... végére

A hátrahagyottak (sorozat) - Vélemények

2014-09-27 13:59.29

Hát hogy hagyhattam ki Max Richter zeneszerzőt. Hisz ő a sorozat fénypontja. Minden nézőnek szerintem a zenéje lesz az első számú kedvence, mert az páratlan. Minden más utána jön.

2014-09-27 13:54.02

Amerikában is és a világon is igen vegyes fogadtatásban részesült ez a sorozat. Szerintem ennek nincs más oka, mint a félrevezető promók. Sokan azt várhatták, hogy itt nem más lesz a cél, mint az, hogy kiderítsék miért tűnt el hirtelen a Föld lakosságának 2%-a. Misztikus sorozatra készült rá mindenki és mit kaptak? Melodrámát, ami a címből is jól kikövetkeztethető: a megmaradt „túlélők” drámáját. Október 14-én történt ez a tömeges eltűnés, a jelenünk, amiben mozgunk, 3 évvel utána játszódik. Mapleton, egy kisvárosi közösség a helyszín, ahol igyekeznek kicsiben megmutatni a viszonyrendszerek, az érzelmek alakulását a szereplők között. Megmondom őszintén, én kifejezetten örülök, hogy inkább efelé terelődött a hangsúly és nem akar átmenni annyira misztikumba (mert azért akad benne még így is), pláne úgy, hogy erős vallási tónusokkal tarkították a történetet. Meglévő és új egyházak és szekták mérik össze erejüket az egész évadban. Magukat Istennek valló emberek gyűjtik maguk köré a híveket, a keresztény egyházak elvesztik híveiket, a családok felbomlanak a globális depresszió hatására és a legfőbb kérdés, hogy mi tévő lehet ilyenkor az ember, ha a környezete köddé válik egy pillanat alatt. Érdemes-e rágódni rajta, érdemes-e emlékezni, miben higgyünk, temessük el magunkat a mély letargiába és várjuk, hogy a szívünk egyszer csak megálljon? Vagy próbáljuk élni tovább az életünket legjobb tudásunk szerint és tettetni azt, hogy minden rendben? Jó sok kérdést generál az alapkonfliktus. És szerintem az, ahogy ezt a főszereplőink igyekeznek megválaszolni, sokkal többet ért, mintha egy átlagos rejtélymegoldó szériát láttunk volna. A baj a megvalósításban volt, és nem az alapötletben, ami belőlem is igen vegyes érzelmeket váltott ki. Igaz Damon Lindelof író már bizonyított a témában és nem is akármivel: A Lost egy életre szóló hírnevet és reputációt hozott neki, de itt most mégis helyenként megingott a szakértelme. Lehet, hogy J. J. Abrams hiányzott mellőle, nem tudom, de az, hogy igen egyenetlen ütemben lett felfűzve a narratíva, nem kétséges. És mivel egy karakterdrámában maguk a személyek az elemi mozgatórugók, így őket kell először szemügyre venni. Voltak karakterek, akik úgy siklottak, mint kés a vajon, és voltak, amik csak egyet-egyet döccentek időnként előre. Voltak lapos figurák, voltak, akiket akár főszereplőnek is megtettünk volna, annyira érdekesek lettek, volt, ahol inkább a színészválasztással volt gond, és volt, ami a végére vált igazán megkapóvá, addig csak úgy elmentünk mellette. Egyszóval össze-vissza, igencsak változatos volt a felhozatal, körülbelül, mint a Trónok harcában. Ott is van 100 szál, ami 100 felé tekeredik és a felét már nem akarnánk látni. A nevesebb színészek azért megtették a hatásukat. Theroux, Eccleston, Tyler, Brenneman és Scott Glenn is nagyon sokat tettek az átlag felfelé kerekítésében, mert bennük tényleg nem csalódott az ember (de csak, mint színészi teljesítményt nézve.). A névtelenebbek közül a Nora Durst-öt játszó Carrie Coon tudnám még dicsérő szavakkal illetni. A másik probléma itt a kisebb misztikus jelenségek adagolásával és a történet előre menetelével lenne. Ez is igencsak össze-vissza alakult. Mire a legvégére révbe ért a sorozat, sok üres járatot kellett végignéznünk, de voltak igen tömény részek is, nem beszélve arról a sok lyukról, amit hátrahagytak (hehe). Nem kétséges, hogy a második évadban majd tömögetik ezeket és remélhetőleg – mivel a végére olyan jól ráéreztek a Leftovers tempójára – nem jelennek már meg a kezdő hibácskák. Nagy nehezen is, sok türelmemet felhasználva, de végül megszerettette velem magát a sorozat, holott láttam már a témában is sokkal jobbakat és nem valószínű, hogy a kedvenceim táborába belép, de tényleg vannak benne kiváló ötletek és filozófiai fejtegetések. Annyira nem volt rossz élmény, mint ahogy azt sokan beállítják, de aki X-Akták vagy 4400 jellegű sorozatokra vágyik, ne erre kopogtasson. Viszont aki szereti a kis közösséges történeteket, illetve a családi drámákat egy kis depresszióval és őrülettel megfűszerezve, vallási fanatizmusban pácolva, remek színészekkel tálalva, az adjon neki egy esélyt.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-27 13:30.27

Leftovers, 1. évad. Egyelőre egy 4-est érdemel a sorozat, de bizakodó vagyok.

Igaz szívvel - Vélemények

2014-09-24 16:58.38

A kiemelkedés kérdésében nem értünk egyet. Sokan mondogatják, hogy megelégednek a kicsivel, a kevéssel, holott jól tudják, hogy ez teszi, ez a megelégedés sebezhetővé. Ők lesznek az elsők, akiket megpróbálnak majd kihasználni. Ez persze egy pesszimistább általánosítás. Optimistábban úgy tudnám megfogalmazni, hogy a népszerűség bármilyen foka mégiscsak vonzóbb, mint megbújni a sötétben, hidd el. Én is megjártam ezt a fajta létrát, és ennek a sötét elzárkózásnak minden perce elvesztegetett idő volt.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2014-09-23 23:40.56

Ötödik elem

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-23 22:57.37

Én ezt szombaton sasolom meg. Olyan jó lehet, már a számban érzem az ízét :)

Igaz szívvel - Vélemények

2014-09-23 22:56.53

(előfordulhat SPOILER) Melegek, melegek. Egyre több médium egyre inkább foglalkozik velük mióta csak forradalom tört ki szexuális téren. De ez minden kisebbségre igaz. Ma már külön kis társadalmakként működnek, akik ugyan egyenlőségért emelik fel a hangjukat, közben ha mélyen magukba néznek, jól tudják, hogy imádnak különbözni másoktól. Hiszen ki ne akarna kiemelkedni a tömegből ilyen vagy olyan módon. Senki sem szeret a kisemberek egyike lenni, akit senki sem vesz észre. Ámbár kiemelkedni nem lehet ingyen. Ilyen az ember társadalma. És az intim szférára különösen érzékeny a drága középkor óta, ami emberi viszonyok tekintetében határozottan többet ártott, mint használt. De a nemiség megítélése kultúránként és vallásonként változik. Ma már szerencsére kinőtte a világ ennek radikális elítélését a fejlettebb civilizációkban. A tény, hogy a melegeknek kellett a történelem folyamán az egyik legnehezebb utat kitaposni maguknak, ez vitathatatlan. Sajnos a modern világ is tovább örökölte a szigorú keresztény normákat. Ha gyakorlatban már nem is míveli a civilizáció, de a szokások alakításában nagy szerepet játszottak. A The Normal Heart című film cselekményét pont a fordulópont idejére datálhatjuk (80-as évek eleje), amikortól a pride mozgalmak kezdenek feléledni és újra kezd visszatáncolni (az ókori Róma óta először a történelemben) a homoszexuális társadalmi kör abba a státuszba, hogy elfogadják és lélekszámba vegyék őket. Vannak már saját szórakozóhelyeik, kis közösségeik, még bizonyos körökben (pl. értelmiség) befolyásaik is. No de nem is ez az érdekes, hanem inkább az, hogy megtörtént a szexuálforradalom, mindenki szabadon hálhat akivel akar, amikor akar és végre nem kötelező mindent takargatni. De minden érmének két oldala van. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy berobbant az AIDS a meleg közösségekbe. Gyakorlatilag időzített bombákká váltak a partnerek. És bár tudtak erről a rejtélyes korról és azt is hamar be tudták lőni, hogy szexuális úton terjed. Persze a szerelem ereje mindent legyőz, inkább választották az állandó rizikót, mint lemondjanak a szabad szexualitás ajándékáról. A filmünk ezekről a vakmerő, és öntörvényű melegekről szól, akik már csak azért sem állnak le, ha mindenkin hullafolt lesz, akkor sem. Sajnos nem vagyok maradéktalanul megelégedve, és az ilyen filmek dühítenek, ahol benne volt a tökéletesség és a mértékletesség szikrája a műben és mégsem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy szépen komótosan, de percről percre egyre biztosabban propaganda illatot ne kezdjen árasztani magából. Mondjuk hova csodálkozzak. Az alkotók markáns része származott ezen adott körből, a rendezőtől kezdve az írón át a színészek 70%-áig mind meleg volt, gondolom ez meggátolja a kritikai szemléleteket, amik egyébként az elejét még jellemezték. Amikor szembesülnek ezzel a betegséggel a doktornő jelenlétében, még nemtörődömségükről árulkodnak, és semmibe veszik a figyelmeztetéseket. De idővel kitörlődik ez a felelőtlenség a történet kifejtésével párhuzamban, és elkezdi a film a bűnbakot a heteroszexuálisokban és a politikusokban látni. No itt azért felszisszentettem. Való s igaz, hogy a kutatás igen későn indult meg, ami még idő előtt hozhatott volna javulást, mindezt azért, mert nem kaptak ehhez időben tőkét a meleg szervezetek, NA DE AKKOR IS. Nem akarom kifejteni, de sok módja lehetett volna, hogy ne ilyen drasztikusan emelkedjen az áldozatok száma. Nem is egy módja, és nem is került volna pénzbe. Egyszerűen csak nem érdekelte őket. Olyan dolgokért sírtak, picsogtak, amik elkerülhetők lettek volna ha egy kicsit is érdekli őket a körülöttük lévő súlyos helyzet. Óóó, nem! Ez a bűnbakkeresés az egyik, a másik propagandisztikus jel már rögtön a címben előjön. A normális szív……mindenki értelmezi, ahogy neki tetszik, nekem kicsit dogmatikus (mai értelemben véve). Mert persze így van, de ez egy hangos „na majd én megmutatom, hogy milyen egyenlő jogok bla bla ba” kiáltás a tévénézők felé. Erre semmi szükség. De nem is ez dühít. A propagandafilmek nincsenek ellenemre, ha nagyon erőszakos, maximum negatívan értékelem és megdorgálom. Az az igazán kiakasztó, hogy egyébként annyira tetszett. Annyi energia, lélek és munka van ebben a kis mezei HBO-s tévéfilmben, hogy majd megszakadt érte a szívem. Ezek az alakítások minden szót elapasztottak bennem. Nem is hiszem el azt, amit itt néhány szereplőtől láttam. Nagyon nagyon rég nem láttam ilyen sok szereplős uralmat vásznon és Ryan Murphy rendező kitűnően dolgoztatta színészeit, szinte valamennyien kaptak saját több perces, hosszabb monológokat, amik egymást múlták felül. Körülbelül (nem viccelek) 6-an, 7-en is, főbb szereplőktől az egész mellékesekig. Színészuralom volt végig. Egy fél oldal kellene, hogy felsoroljam mindazokat, akiknél levegőt is elfelejtettem venni. Természetesen Mark Ruffalot illetik elsőként állva megtapsolni, hiszen hetero létére olyan dolgokat vállalt be, amiket nehéz tőle elképzelni. Ritkán játszik karizmatikus karaktereket, de nekem ettől most a királyok közé került….főszerepekre termett ez a férfi, és az ő karaktere jobban megérdemelne néhány szobrot, mint azok a meleg és AIDS-es alakítások a filmtörténelemben, amik kaptak is szobrot. Eddig is kedveltem őt, de innentől kezdve pirossal fogom írni nevét. Julia Roberts (akit egyébként nem csípek) is odatette magát, kivételesen imádtam ebben a szerepben, de Molina, Parsons, Bomer, Kitsch, JOE MANTELLO (így nagy betűkkel. Hol van ez az ember? Miért nem látjuk többet? Engem ez esetben ő vitt le a padlóra leginkább AZZAL a jelenettel), és még sokan, sokan…..kitettek magukért na. Ezért a csapatért is minden perce megérte. És az a szép az egészben, hogy ilyen sok nyíltan meleg színész állt ki a téma mellett a közreműködésükkel. Bravó, nagyon szép gesztus. A történet felépítése sem volt rossz, jól szabdalta a sok lila foltos, haldokló AIDS-es látványát a sok kiborulás, lelki megrázkódtatás. Azaz a színészeink monológjai. De akadt ábrázolásban is bőven túlzás. Ahhoz képest, hogy milyen csekély halálozási arányt jelenítettek meg Amerika meleg populációját tekintve, körülbelül a film minden második szereplője ágynak esett tőle. Egy baráti kör mondjuk 8 tagjából 5 megkapta, azért álljon meg a menet. Túl sűrűn haltak, túl sokan ahhoz képest, mint amit állítottak. Tudom, hogy nem tett rosszat a dramaturgiának, de ez mégsem ebola hahó! Nem ráköhögéssel terjed, hogy az egész város sorakozzon a kórház előtt miatta, márpedig itt néha úgy tűnt. Ezek után összesítve: Kár lett volna kihagyni azt kell, hogy mondjam. Nagyon kár, mert sok szépség bújik meg ebben a műben. Leginkább a színészekben fogunk hatalmasat csalódni pozitív irányban, mert lebilincseltek és képességeiket múlták felül. Egy érdekes korrajz. Nem feltétlenül pontos, hiszen csöpög az elfogultságtól, de még így is körültekintő és jól ábrázolt. Sokszínű volt, mert sok ember sorsát tárta fel. Egyszerre szerelmi, családi, politikai és szociológiai dráma, amiben helyenként bújnak meg katasztrófafilmes elemek. Egy tévéfilm szintjét messze-messze túlszárnyalta. Aki nyitott az ilyesmire, annak ajánlom. Melegeknek, melegfilmek kedvelőinek kifejezetten. Soviniszták pedig jöhetnek vitatkozni az erkölcsökről, állok elébe :)

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-22 20:19.55

The Normal Heart, (2014), 4* De néha feldühített.

A bukás - Hitler utolsó napjai - Vélemények

2014-09-19 11:51.33

1000 és egy teória van Hitler utolsó napjairól, mi pedig egy olyan változatot láttunk, amit a titkárnője írt meg személyes élményei alapján. És mivel film adaptációról van szó, a hiányos részeket befoltozták és eladhatóbbá tették. Attól, hogy nem sült el a fegyver igazából, még nem veszít a mű az értékéből. Ha megmérgezte magát, megmérgezte magát, nagy dolog.

Csillagainkban a hiba - Vélemények

2014-09-18 21:25.14

Ó, én köszönöm a pozitív bírálást :)

Csillagkapu (1994) - Vélemények

2014-09-15 22:21.55

Igen, Ra-ra és a bandájára gondoltam, mint gyarmatosítók. És nem is az elvarrás hiányzott, hanem inkább az eredettörténet. Milyen ez a faj, honnan jött, miért és hogyan. A sorozat számomra alig nézhető. Jócskán zuhant a színvonal. Emlékszem még az első pár részre, ahol konkrétan ezt a szálat vitték tovább, de közelében sem volt az "igazi" Csillagkapunak.

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - Vélemények

2014-09-14 21:36.13

Nem volt túl szerencsés húzás tőlem, hogy ismétlés nélkül ültem neki egy olyan X-Men mozinak, ahol tudtam, hogy az előző és az új sequelek találkoznak. Emiatt nekem lyukacsos is maradt helyenként, de főleg a végén szegény történet. Az első kettő még úgy-ahogy megvan bennem, és a First Class is ímmel-ámmal, ámbár Farkas 2 önálló estjét nem láttam, a harmadik részből meg csak a fontosabb dolgokra emlékszem (SPOILER, hogy Jean meghal és egy srácnak szárnyai vannak, aki a Ben Foster….talán nem elég információ). De szerencsére nem volt szükségem minden részletre, hogy élvezni tudjam Singer bácsi eddigi legjobb X-Men filmjét. Kétségtelenül szórakoztató volt önmagában is. Nem kenyerem a Marvel univerzum (nem kenyerem a műfaj már alapból), de az X-Men széria volt mindig az egyik, ami elé bátran odaültem, mert talán ezt tartom a legérdekesebb és legkiaknázhatóbb talajnak az összes képregény közül. És a jelek szerint bölcs döntésvolt ezt a direktort megbízni vele, mert beváltja elképzeléseimet, mint laikus mozinéző, akinek tudása erről a világról itt meg is áll, mert nem követem figyelemmel magukat a képregényeket és a mára már hatalmassá nőtt fandomot. Sok társával az a problémám, hogy sokkal több energiát ölnek a látványba, mint a forgatókönyve, és ezen belül is inkább az „agyat” értem, mintsem a parádés párbeszédeket. Sokszor hiányzik nekem a felszisszenés érzése egy-egy izgalmas jelenetnél, hiszen tudom, hogy a főszereplőnek úgyis kutya baja lesz a megpróbáltatások végén, ellenfele pedig bármennyire is veri a mellét, akkor is elbukik. Ez az X-Mennél mindig kellemesebb fordulatokat vesz, hiszen ott az antagonista mindig egyenrangú a protagonistával, a csapatával egyetemben. Viszont nagyon jó nézni, ahogy időnként oldalakat cserélnek, mégha átmenetileg is. McKellen és Stewart párosa egyébként is fenomenális, hát még ebben a „legkedvesebb ellenségem” felállásba látni őket. Mindig öröm. Sokat dobott a minőségen a „nagy öregek” visszahozatala, és értem itt a régi csapat még egy-két kallódó tagját is, de McAvoy és Fassbender duója is megállja a helyét, sőt, nem vitatom zsenialitásukat és odaadásukat ehhez a két figurához. Ezt hívják tökéletes castingnak, mindkettő egyformán szerethető, nagyon hűek a két idős színészhez. Lawrence és Jackman mindketten vegyes érzelmeket keltenek bennem és nem csak ennél az alkotásnál, úgy általában is. Róluk nem nyilatkozom. Az új arcoknak meg természetesen örültünk, főleg ha ilyen nagy nevek képviseltetik magukat, mint Dinklage, és még sorolhatnám. Even Peters meg kaphatott volna több játékidőt is, a karaktere miatt főként. Az egyik legjobb mutáns volt eddig és egy nagy jelenetet ért meg, ezt sajnáltam. A látvány, ahogy az elvárt volt, a toppon van. A narratíva és a sebessége úgyszintén, no de a történet. Abszolút élveztem, nem azért mondom, de Jason13 kollégával egyetemben még az én nem túl marvelesen éles szememet is szúrta olykor-olykor a hibák száma. Még ezen a 2 órán belül is, de mindenkinek elhiszem, aki azt mondja, hogy a filmek közötti átmenet is hibás volt kisebb esetekben, ezt nem tudom. De az időutazós történeteket vagy 4x kéne mindig leellenőrizni, mert több hibalehetőség van benne, mint nem :D Ha ettől eltekintünk, akkor is nagyon jó volt ez a kis beépített retrospektív vissza-visszapillantás, hogy 2000 óta hogy mentek a dolgok. Aranyos volt a computer szobában a régi Star Trek TOS jelenet, még jó, hogy nem Picardot mutatták, igaz meghallgattam volna arról egy kimagyarázást. Nagy egészét tekintve rendben volt a sztori, kisebb részeket tekintve talán még jobban, amit főként az ingadozó, de határozottan erős érzelmi tölteteknek köszönhetett párosítva a remekül megírt sorokkal, amiket időnként szereplőink szájába adtak. Sokszor olyan volt, mintha hegyi beszédet tartottak volna, de nem estek túlzásokba. Nem lesz az idei év kedvenc Marvel produkciója nekem, de a második helyet megkapja tőlem….na jó, drámai hangvételű kategóriában lehet első helyezett. SPOILER A plusz jelenethez ennyit, hogy JAJ szcientológia, ez az…..pont reggel néztem a Csillagkaput, ilyen véletlenek nincsenek.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-14 20:55.29

X-Men: Az eljövendő múlt napjai, 4*

2014-09-14 11:53.24

Nem rossz, nem rossz. A mai napig nagy élmény és mindenki olyan szép fiatal :D

2014-09-13 23:44.57

Ez a No.1 favoritod? Hmm, jó az ízlésed :)

Avar István - Vélemények

2014-09-13 23:44.26

Én is azt hittem, hogy rosszul látok. Holnap ez ne folytatódjék. Nyugodjék békében Avar Úr is :(

Csillagkapu (1994) - Vélemények

2014-09-13 23:43.45

Egyetértek, tényleg időt álló. Én ebben a filmben mindig azt sajnáltam, hogy olyan bővíthető világgal rendelkezik és ezt a lehetőségét nem használta ki teljes mértékben. Egyszerűen rövid, tömörített, pedig bőven lett volna még mit elmesélni. Az itt élőkről, magukról a mellékszereplőinkről, magáról a mitológiáról, akkor arról, hogy mi ez a bolygó, hogy honnan jöhettek ezek a "gyarmatosítók", és úgy eleve tágítható már a történet magja is. És én mindig keveselltem a játékidejét, rendezői verzió ide vagy oda. Túl hamar jön az akció és a lezárás, még nem éltünk eleget a világában. De kétség kívül sosem avult el, a mai napig akármikor nekiülök és nagyon élvezem. A sorozatra ugyanezt nem mondanám el.

Hans Zimmer - Vélemények

2014-09-12 13:29.59

Boldog szülinapot Mester! :)

Bill Skarsgard - Vélemények

2014-09-09 19:23.02

Látnád, hogy milyen vikingek szoktak lenni ebben a családban, hmmm, még autentikusabban adják elő, mint a vámpírokat :)

A hét szamuráj - Vélemények

2014-09-08 20:22.42

Itt is megvolt a fiatal szerelmesek kombója, de ha jól emlékszem az össze volt vonva az azzal a szamuráj alakkal, akit Mifune alakított, nem? Mármint az amerikai verzió szerint. Nagyon rég láttam, de úgy rémlik, hogy ott a fiatal követte a csordát, akit később fogadtak el. Lehet rosszul emlékszem. Amiben lényegesen eltér a Mesterlövész, hogy ott volt egy megfogható főgonosz figura, ami a szamurájoknál nem volt jól kidolgozva. Ebben a relációs jel az amerikai felé mutat nálam, de más szempontokban nem. Wallach nagyon legendás volt.

30 nap éjszaka - Vélemények

2014-09-07 21:36.15

Ben Cross helyett is Ben Fostert akartam írni, a két nevet folyton keverem.

Az üldözött (2013) - Vélemények

2014-09-07 21:30.58

SPOOOIIIILLLLEEEERRRRRR!!!!

2014-09-07 21:30.43

Szerintem a megkönnyebbülés inkább annak szólt, hogy "megint igazunk lett". A terv szerint ugye Seymour öltözik be taxi sofőrnek, aki Abdullahot szállítaná. Gondolom ekkor nem az otthonába, hanem elvitte volna valahova, ahol megpróbált volna beszélni a fejével, illetve meggyőzni finomabb módszerekkel. Amit Abdllah aláírt, az pedig Dafoe-nál maradtak, és nagy valószínűséggel nem küldte tovább vagy használta fel a papírt. Azt nem tudták, hogy máris jönni fognak az amerikaiak, szerintem arra számítottak, hogy ezt a magánakciót még megvárják és utána jönnek ki. Nem pedig az akció kellős közepén.

A hét szamuráj - Vélemények

2014-09-07 21:05.12

Én is rá emlékeztem, de vártam a megerősítést. Emlékszem mikor azt láttam Coburnnel, akkor is ezt a karaktert szúrtam ki kedvencemnek. :D Nemcsak a figurák, de a színészek is tökéletesek voltak mindkét esetben.

2014-09-07 19:21.34

Köszönöm :) Meglehet, hogy így van. Most hirtelen nem emlékeztem, hogy mikor készült, csak arra, hogy valamikor a 60-as években. Csak így mai szemmel túl nagyok már ezek a színészek :)

Valakit megöltek - Vélemények

2014-09-07 15:55.34

"stílusok bontakoznak ki fognak a későbbiekben kibontakozni." Atya ég, bocsánat. Elég lesz nekik egyszer is kibontakozni :)

A hét szamuráj - Vélemények

2014-09-07 15:50.49

Való, ami igaz, hogy Akira Kurosawa frappánsan harcolta ki magának, hogy a 20. századi nyugat kedvenc külföldi filmese legyen. Ami lássuk be az 50-es években igen nehezen mehetett egy japánnak. A világ nem ocsúdott fel a világháborúból és a szigetország lakóira még mindig csúnya szemmel néztek. De filmjei A vihar kapujában-tól kezdve egészen karrierje végéig olyan remek ötvözetekkel gazdagították a világunkat, hogy egyből sikerült megbocsátani származását és rákapni a japán hagyományból építkező alkotásaira és így vele egyetemben más japán rendezőknek is teret adni. Ma már a kelet-ázsiai piac reneszánszát éli. Szinte minden évben készítenek ott el modern klasszikusnak számító műveket, amiket aztán serényen remake-elnek is Hollywoodban. No de térjünk vissza a szamuráj urakhoz és Kurosawa mesterhez. Nem titkoltan ötvözte a western stílust a japán filmes hagyományokkal, így alkotva egy befogadhatóbb narratívát minden filmkészítő nagy nemzet számára. De hogy nem kis erőfeszítést feccölt bele, az nem vitás. Állítólag ő és írótársai annyira belemerültek a munkába, hogy bele is betegedtek, ez ám az elszántság. Az is nagyon dicséretes, hogy hónapokat töltött a szamurájok tanulmányozásával. Gyűjtötte a szokásaikat, a beszédstílusukat, összeírt sok családfát, stb. Így lett aztán, hogy a bűvös 7 szamurájunkból 6-nak történelmi vonatkozásai is vannak + 1, aki inkább egy forgatókönyvi fogás volt, ő volt a sültbolondunk, Kikuchiyo. Az persze más kérdés, hogy ezt milyen mértékben formálta a tengerentúli piac elérése érdekében. Szellemiségük valóban több nyugati karakterisztikát tükröz, mint echte szamurájt. Ők alkudoznak, fizetségért vállalják az ütközetet, nincs meg bennük a feltétel nélküli testvériség és az összefogás elengedhetetlen harci szabályokon kívül elég kevés feltételnek felelnek meg. Az igazi szamurájoknak merevebb kiállásuk van, kötöttebb szabályaik. Építettek a sztoriba laza szerelmi szálat is egy kis családi drámával, igaz ez még lehet akár hazai hagyomány is. Igen kevés rálátásom van a korabeli japán társadalmi osztályok közti viszonyra, de ha valaki úgy érvel, hogy ebben is van egy kis szépítés a film javára, elfogadom, igaza lehet. És az alapötlet is gyanúsan sokkal inkább western, mint japán történelmi kalandfilm. A falu szegény parasztjai felfogadnak 7 szamurájt, hogy védjék meg falujukat a gonosz, fosztogató banditáktól. Egyértelműen illeszkedik vadnyugati környezetbe is az ötlet, amit aztán jól vissza is hoztak a remake-ben, a Hét mesterlövészben. De atmoszférájában nagyon egyedit teremtett nekünk a szamuráj verzió. A történet igazi gyomorszorító hangulatához közrejátszik, hogy épp polgárháború zajlik Japánban, az élet minden téren kiszámíthatatlanná vált és a banditák is ugyanúgy éheznek, mint a felfogadott szamurájok, vagy éppen a falu lakói. Ez az, ami egy határt húz a feldolgozás és Kurosawa filmremeke között egyrészről, másrészről (és számomra ez hangsúlyosabb) maguk a harcosok és a színészek. De itt inkább arra gondolok, hogy ha a karaktereket kéne így együtt és akár külön-külön is értékelnem, az 1954-es alkotás nyerne nálam. Szerintem a japán színészek között jobban megvolt a kémia és talán a karakterek között is. A Hét mesterlövésszel az volt a problémám, hogy ismét fennállt annak a veszélye - és be is jött - ami egyébként számos sztárparádés filmnél fenn szokott, hogy a sok legendás név nem kap elég teret, hogy egyik-másik kiemelkedjen, így sokszor csak elvegetálnak egymás árnyékában és egyik sem nyújt túl emlékezetes alakítást. Nem azt mondom, hogy a szamurájok mindegyike csillagos ötös karakter volt, akik könyörögnek sequel-ért, csak valahogy az a csapat nekem jobban működött. Sokkal jobban lubickoltak a saját karakterükben a színészek, jobban elkülöníthető szerepeket kaptak és több időt is kaptak külön-külön a kibontakozásra. És nem is ismertünk közülünk sok embert. Persze Kurosawa hozta a két kedvenckéjét, berakta őket a főbb posztokba és kihozta belőlük a maximumot. Mifune és Shimura nemzetközi elismerésekben is részesült. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire elkülönül még a játékstílusuk is. A bölcs öreg vezér és a bolond, gyors, de érzelemdús hetedik harcos. Nem csodálom, hogy megtartotta őket a direktor munkássága nagy részében, ikonikus trióvá váltak. Még inkább párossá, mert Mifune és Kurosawa a kiemelendőbb. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán elmegy majd a több, mint 3 óra és ilyen jól fogok szórakozni. Pedig nem áll hozzám közel a régies japán iskola, a hörgő-üvöltő-pörgő dramaturgia, ennek még a finomodottabb, későbbi generációs változatait sem szeretem túlságosan, de sikerült számomra is maximálisan eladni ezt a művet. Lehet, hogy engem is a trükkjeivel győzött meg, ahogyan a filmtörténelem későbbi nagyságait is, az a trükkje nem más volt, mint a tökéletes aranyközépút felfedezése Kelet és Nyugat filmkultúrája között. Lucastól kezdve Tarantinoig, mindenki elemelt apróságokat a Kurosawa univerzumból, amibe nagyon örülök, hogy én is beleszagolhattam. U.I. Sokaknak a 3 fő szamuráj (a vezér, a az őrült és a kölyök) egyike a kedvence, meg is értem, mert mind a három színész nagyon jól hozta, nekem mégis az a csöndes keménygyerek volt a favorit, a borotvált, beesett arcú. (Fun fact: ez előtt még sosem fogott kardot a kezében az actor, és így adta el magát egy amolyan Yoda mesternek) Ha jól tudom, az ő személyiségét így egy az egyben átemelték a Hét mesterlövészbe.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-07 10:58.10

A hét szamuráj (1954), 5*

Valakit megöltek - Vélemények

2014-09-03 15:25.28

SPOILER (nem biztos, de jobb félni, mint megijedni) Nem tudom, hogy dicsérjem-e a magyar címválasztást vagy mocskoljam, mert nem a lényegre világít rá, ahogy azt az eredeti teszi. De egyben spoilerkedik is, mindkét szava külön-külön is. És még a noir jelzőt is csak bizonyos értelemben illeszthetjük rá. Az biztos, hogy akad benne 1-2 noir elem, de annyira fel van bontva a műfajtól elvárt dramaturgia sorrendje és annyi apróbb csavarból épül fel, hogy én is megmaradnék inkább a kreatív detektívtörténet titulusnál. A kreativitása inkább a történetben rejlik, azon belül is a felosztásában, mert körülbelül 3-szor csavarodik körbe, mire a megoldásra jutna. És nagyon nem a karakterekben. Ezért sem szeretem a noir típusú korabeli filmeket, mert annyira szűkösen bánnak az írók a személyiségjegyekkel. Minden nyomozó arrogáns és fess, se több, se kevesebb, minden nő egy gyönyörű, vagyonos kurtizán (enyhén és finoman szólva) és körülöttük csupa elrontott és lelkileg tropa férfi. Ez papírforma. Nem is tudom, hogy láttam-e már egyáltalán ennél hangyányival is elütőbbet létezésem során ebben a kategóriában. Ezért nem szeretem igazán a háborús idők és a poszt háborús idők bűnügyi filmjeit, de gondoltam egy ilyen szemtelenül fiatal és jóképű Vincent Price kedvéért bevállalom a legendás Laurát. És nem is volt rossz film, nem bántam meg. Csak nem tudom társai fölé vagy alá helyezni, olyan egyformák szegények számomra. Nem az én világom, való igaz. Preminger művel már találkoztam korábban is és tényleg mesteriek. Alkotásai ma már tipikusnak tűnnek, de ez azért van, mert nagy szerepet játszott abban, hogy ez rögzüljön a nézőközönségben, amiből majd új műfajok, stílusok bontakoznak ki fognak a későbbiekben kibontakozni.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2014-09-03 13:49.29

Valakit megöltek (1944), 4*

elejére ... 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 ... végére