Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Esti iskola - Mozi+, 03:10 |
Árész, a jövő harcosa - Moziverzum, 03:40 |
A szörny - Film Café, 03:55 |
A túlélés ára - Film Mánia, 04:00 |
A mag - Cinemax, 04:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Casino (1995) - legjobb idézetek |
Griselda (sorozat) - Vélemények |
A szörny - Az örökség - Vélemények |
A nagy pénzrablás (sorozat) - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Magánalku |
Iain De Caestecker |
2014-11-17 15:23.16 |
Ez az...úúú, de imádom.
Én nagyon nagyon szeretem ezt a filmet. Bárki bármit mond, szerintem a 2000-es évek fantasy műfajának egyik remekműve. Vannak hibái, de végig leköt, végig talál valamit a film, amitől teljesen együtt tudsz élni ezzel a világgal, amit megalkot és igen, én még Jack Black félkomoly alakításáért is kiállok. Szerintem remek casting volt. (Jack Black szereplését sokan kifogásolták, csak azért) |
2014-11-17 15:11.19 |
Nem nagyon láttam még sajnos osztrák filmet, de ha azt mondod, én elhiszem :) |
2014-11-17 15:10.15 |
Ha a jövőről van szó, én mindig egy jó 70 évet adok még magunknak maximum :D
Ebben a kérdésben hiányzik belőlem az optimizmus :) |
2014-11-16 00:44.46 |
Ne is mond, én ma meghallgattam az albumot háromszor :D |
2014-11-15 23:11.25 |
Atyagatya :)
De tetszik neked :) |
2014-11-15 19:58.03 |
Ez az ember a csúcs. Világéletemben nem láttam még olyan sinus görbét egy színész karrierjében, mint Remaréban. Az egész jótól a kiválón át a vállalhatatlanig terjed film és alakításskálája. Nem hittem volna, hogy valaki tud főnixmadarabb lenni McConaugheynél ilyen szempontból. Ő a legblődlibb romantikus nyálas 'A' filmekből lett a 2010-es évek arany tojást tojó tyúkja. NA DE REMAR! Jézus, ő az egészen eladható nosztalgikus filmek rosszbácsijából lesüllyedt a ZS filmek csodálatos világáig és onnan mint egy rakéta, felrepült a világ egyik kritikailag legelismertebb sorozatának egyik legfontosabb szereplőjéig, amit töviről hegyire tisztességesen végigcsinált. Közben beugrott sorozatokba, beugrott egy TARANTINO filmbe, egy X-Men elsőkbe, stb.
Annyira színes a repertoárja, hogy a 70-és,80-as évek diszkói összeszégyellnék magukat tőle. Nagyon remélem, hogy megtartja a szintet, de ha nem haragszik, még mindig marad az értékelésem :) |
2014-11-15 19:45.44 |
Lithgow egyike azon keveseknek, akik koruk ellenére egy masszív felfelé ívelést csináltak az utóbbi években, pedig én jól emlékszem arra az időszakra, mikor még megismertem. A másodosztályú karakterszínészek mindennapjait tengette, igaz volt két Oscar-jelölése is (én ezek közül a Becéző szavakat láttam egyedül és nem értem, hogy ott mire fel jelölték....alig emlékszem rá belőle), de tulajdonképpen nem volt egy feltűnő jelenség. Majd aztán jött az ezredforduló, jöttek a sorozatok szép számmal, jött egy jól kiérdemelt Emmy-díj és Golden, hirtelen felfedeztük, hogy milyen briliáns.
Ma már nagyon sűrűn látom őt. Drámáktól kezdve vígjátéksorozatokig mindenfélében felbukkan és sikerült velem is elhitetnie, hogy sokkal tehetségesebb, mint amilyennek gondoltam. Legutóbb Majmok bolygója és Interstellar, na ez aztán az elismerés. Az előbbiben tőle láttam a film legerősebb alakítását (leszámítva a CGI bőrű Serkist persze). |
2014-11-15 16:34.45 |
Beverly D'Angelo, született: November 15, 1951.
Legalább egyszer próbálnátok meg nem elírni a születési és halálozási dátumot! 63 éves a hölgy. |
2014-11-15 15:40.26 |
Egyébként én pont úgy látom, hogy a magyar filmek nagyja még mindig kerüli a fedetlenséget, régen meg Miki bácsin kívül senki sem pakolta tele ezzel a filmjeit sűrűn.
Nézz távol keleti filmeket, ott ennél tovább is szoktak menni :D |
2014-11-14 12:12.32 |
Most már én is időszakosnak láttam ezt újranézni. Még kisebb koromban láttam ezt, és az egész szériából talán ezzel foglalkoztam legkevesebbet. Valahogy mindig kicsit elütőnek éreztem a többitől. De most már tisztán látom, hogy a 4 filmből a legelütőbb inkább a harmadik.
Azt viszont nem vitatom, hogy a negyedik rész is tele van hibával, sőt. Rengeteg apróbb dramaturgiai sötét folt jelenik meg benne, de ettől témájában még egészen jó film, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a megközelítés. Végre maguk az emberek is tudják, hogy mivel állnak szemben, és gyakorlatilag egy jó fegyver reményében elkezdik szaporítani a lényt. Itt is van menekvés, de már az ismert elől menekülnek a szereplők, nem az ismeretlen elől. Megjelennek persze az archetípusok az őrült tudóstól elkezdve a badass nagyfiún át a béna, de „tuti nem hal meg” karakterig. De ezek mind nem zavaróak. Ahol ez a rész hibádzik - talán nem ez a legjobb kifejezés rá - az az alkotók nem megfelelő összepasszintása. Jean-Pierre Jeunet egy zseni, ezt nem kérdőjelezi meg senki. Ugyanolyan zseni, mint az előző három rész rendezőhatalmassága (és egyébként kedvenceim egyike), de nagy különbséggel. Ő annyira francia stílusú francia, hogy az átültethetetlen amerikai filmes közegbe. Látszik, hogy beállításait tekintve megmaradt földrésze szokásainál, de nem ereszthette szabadjára annyira fantáziáját, mint ahogy azt ő igényelné. És lássuk be, nem egy sci-fi típus. Ellentétben az íróval, aki a sci-fi filmek egyik koronázatlan királya, Joss Whedon, aki ebben a műfajban nem keveset adott már az emberiségnek. Olvastam, hogy nagyon nem találták meg a közös hangot, és amit Jeunet kihozott a történetből, ahhoz nem is akarta Whedon a nevét adni, annyira átvariálta. Szerintem ha rajtuk múlt volna, nem dolgoztak volna össze, így gondolom a stúdió lehet a ludas az ügyben. Ami történt, megtörtént. Ehhez képest azért sok pofozgatással, de egy eladható és szórakoztató anyagot sikerült létrehozni ennek a nyögvenyelős bandának. Becastingoltak megint egy tisztességes színészcsapatocskát (na jó…..az alakítások azok….), ismét megteremtették azt a feelinget, amit szerettünk az első kettőben, a sötét zugokkal teleszabdalt hajót, ahol minden fémszagú, és kevés a lámpa - egyébként nekem ez volt az egyik hiányzó láncszem a háromban – és be kell, hogy valljam nagyon jó kis akciójelenetek voltak benne, én tudtam rajtuk izgulni. Még akkor is, ha kiszámíthatóak voltak, vagy megvalósításban nem voltak éppen versenyképesek. Egész gyorsan belevágtak a közepébe, nem volt olyan huzavona, mint az előző részekben, 20-25 perc elteltével már volt miért-kiért izgulni. Én szerettem ezt a kis csempészhajós bandát is, ahova terrrmészetesen belerakta favorit színészeit (Pinon, Perlman) a direktor úr, és még Ryder sem kergetett őrületbe. Weaver laza és cool, mint mindig. A kedvencem Brad Dourif, ő olyan typecast volt, mint senki más, ez az ember minden filmjében a horror és az elmegyógyintézettöltelék határán van…..illetve a kettő közül valamelyikben, pedig arcra semmi probléma nincs vele. Sosem értem, de mindig jót virulok ezen. Persze voltak itt hülye húzások is, és nagy hibák. De bírtam ezt a részt és nem elfogultságból. A harmadikat én azért nem szeretem, mert nagyon lassú a felvezetés, és ahhoz képest a tetőpont és a megoldás nem üt akkorát. Feleslegesen húzták, és a környezet is irtó unszimpatikus volt. Plusz nem volt meg ez a nyomasztó klausztrofób érzés, még akkor sem, ha egy börtön volt. Sokkal nagyobb volt a hely a menekvésre és szerintem ennél a szériánál a bezártsági érzés elengedhetetlen velejáró, ez jobban növeli így a feszültséget és kicsit hitelesebb is, hogy sűrűn összefutnak a lénnyel. Ja, és azért a csapatért nem tudtam izgulni. |
2014-11-13 08:50.42 |
Ebben egyetértünk. Ott legalább ilyen félig-meddig főszereplő volt. És az ő karaktere volt ott legjobban felvázolva. Szegény hatalmas pancser volt benne :) |
2014-11-13 08:24.26 |
Igen?
Azt még nem láttam. Arra emlékszem, hogy a Diszkópatkányokban valami arab (?) bevándorló lehetett. Majdnem eltalálta :) |
2014-11-13 00:08.40 |
Én mostanában sűrűn találkoztam ezzel az emberrel (persze nem szó szerint), akinek a tehetségét csak most vettem még észre, pedig kis alsós korom óta látom filmekben, mondhatni felnőttem rajta.
Nem csoda, hogy a 90-es években végig és a 80-as évek második felében levakarhatatlan ember volt Hollywoodban. Még akkor is, ha a VHS korszak tucatszámra termelte ki a hozzá hasonló karakterszínészeket, valahogy őt mindig el lehetett választani a többi közül. Bármilyen kis jelentéktelen szerepre kérték fel, mindig teremtett magának jelenlétet és ez az, amit baromira tudok tisztelni egy színészben. Nem csak asszisztált némán, hanem mindig próbált erős lenni. Karizmatikus, szúrós szemű (amúgy jól is játszik vele), férfias és egy rendező se szokta megállni, hogy ne adjanak klasszikus egysorosokat a szájába. Ez az ember jó fej :) Különösen érdekes, hogy a barna bőre miatt minden második szerepe digó, holott ő egy szíriai származású zsidó, és kemény brooklyni akcentusa van. Nem is tudom, hogy zsidó szerepet eljátszattak-e vele valaha is, és szerintem ezen az olaszos beskatulyázáson már ő is röhöghet. |
2014-11-12 09:29.12 |
Én azt mondom, hogy Nolan mesternek helye van azon a listán, bőven. Ő korunk egyik nagyágyúja, de az nagyon is igaz, hogy azért a top 10-be, sőt, 30-ba se tenném be. Azért vannak klasszikusok, amiket nem kéne megelőznie. Persze nem kell ezt ilyen véresen komolyan venni, de ha ez egy hivatalos filmszakik által összeállított listája lenne valami ezzel foglalkozó nagy trösztnek, akkor hátrébb kéne rakni. |
2014-11-11 11:47.05 |
:D |
2014-11-09 18:13.21 |
Nem is hiszem el, hogy én ezt két éve láttam először. Mintha csak tegnap lett volna.
Ma is újranéztem és szerintem most még jobban tetszett. Most még inkább átjött számomra, ami első nézésre csak halványabban: hogy ennek a történetnek a lelke nem más, mint Chazz Palminteri. Most utánanéztem és nagyon sok gyerekkori élményét írta bele, sőt, még a neveket sem változtatta meg. Őt Calogero-nak hívják eredetileg és az apját is Lorenzonak. Biztos vagyok benne, hogy Sonny sem kitalált, mert mindig nagyon kardoskodott amellett, hogy csak ő játszatja el, másnak azt hiszem nem akarta ezt átengedni. És ez nagyon szép dolog. És az, hogy Robert De Niro-t bízta meg a rendezéssel, a másik szép dolog benne. Ez kettejük filmje, mindent ami benne látunk ennek a két legendának a keze nyomát viseli magán és szerintem ez adja az egésznek a pikantériáját. (SPOILEEER) Abszolút igaz, hogy kevesebb lenne a film, ha rövidebb lenne. És szerintem kezdem kapiskálni a baseball ütős férfi lényegét is. Szerintem ott azért lőtt Sonny, mert Pesci állítása szerint régi barátok, és ez az olaszoknál egy nagyon erős kötelék. Mintha a familiárisa lenne, egyfajta patrónus. Ezt szebben a Keresztapa mutatta be a temetkezési vállalkozóval. És így ha Pesci-t bántották, akkor Sonnyt bántották vele és ezért lőhetett. Vagy még arra is gondoltam, hogy Pesci karaktere egyfajta utód akart lenni azon a környéken, mert mondta Sonny halála után, hogy ő fog egy darabig ott igazgatni. Nem tudom, ha valami más a magyarázat, az még jobb, mert néha jobb nem rájönni a dolgokra, ettől lesz az egész szebb és érdekesebb. |
2014-11-09 17:29.46 |
a nép :) |
2014-11-09 17:22.20 |
Mondjuk mióta bollywoodi produkciókat is beemelnek közéjük, nem csodálom, hogy egyre kevesebbet láttam. |
2014-11-09 17:17.15 |
210-et, ha jól számoltam. De ez olyan gyorsan változik manapság. A legutóbbi listáról, amit letöltöttem még jó 4-5 éve láttam 225-öt is. |
2014-11-09 00:04.53 |
Nem tartom valószínűnek, hogy Sergio Leone nevét bárkinek is be kell mutatni. Ez az ember a western rendezők koronázatlan királya, az amerikait az olasz stílussal keverő alkotók főhercege és a bokacsattintós, maszkulin erejüktől duzzadó férfijellemek mesteri prezentálója. Ő valami teljesen új színt adott a korszak filmtörténelmének. Felemelt színészeket égi szférákba, sőt, újraélesztett egy elkopott zsánert is. Na jó, annyira nem volt elkopva, de nem volt sosem akkora súlyuk, mint az ő keze alatt. Sokan nem értenek velem egyet és inkább a tisztán amerikait szeretik, nem keverve. Nekem tetszik ez a kis spagetti benne, amit Leone tett bele, megdobta az ízét.
Számomra nagyon meglepő, hogy hirtelenjében ilyen nagyot váltott. A western műfajából élete végén átment egy film erejére a gengszterbe. Méghozzá nem csak egy mezei, gyorsan összedobott alkotásba vágta bele fejszéjét, hanem talán az egyik legkörülményesebb és energiafelemésztőbb filmje volt ez pályafutása során, az általam olvasottak alapján. Gyakorlatilag minden szereplőre érkezett 50 színész a meghallgatásra, összesen több, mint 100. Nagyon sokáig forgatták és irdatlan mennyiségű celluloidot használtak fel. Nem kevesebb, mint 8-10 órát ölelt fel a teljes anyag, amit majd’ 4-re kellett redukálni. Elég sok pénzt öltek bele, nem is csoda. New York megfiatalítása, pláne az emigráns környéken nem 2 forint. Annyi statiszta volt, hogy hangyabolynak tűnt és mind fel is volt öltöztetve. 30 millió belepumpálva, és csak 5 milliót hozott a konyhára hazájában. Ha most lennék olyan szemét, hogy elővegyem a fekete humorom, azt mondanám, nem csodálom, hogy ez Leone utolsó filmje. Emelem kalapom kitartása előtt. Hogy nem lett se infarktusa közben és az ajtót sem csapta rá félúton. Megértem, ha majd kapom a csúnya szavakat a nyakamba, de akkor is. Szerintem feleslegesen vesződtek vele ilyen sokat. Engem annyira nem tudott lenyűgözni. Lehet, hogy ez azért van, mert rossz sorrendben nézegettem én az ehhez hasonló filmeket és korábban kellett volna összefutnunk. Még akkor is, ha vannak itt különbségek is, de közös vonás aztán még több van a szokványos maffia filmekkel. Igaz más esetekben mindig digók jópofiskodnak, itt pedig zsidók. Teszem hozzá, digó színészek által játszott zsidók. Tudom Leone, hogy ennek így van otthon illata, de akkor is, zsidóbban kinéző színészeket is el tudtam volna képzelni a szerepekbe. Felépítésre is nagyon hasonlatos a többivel. Az utca kölykei a bevándorló időszak kellős közepén sodródnak a történelem és a bűnözés árjával, egészen a maffia társadalom tetejéig, és innentől kezdve jönnek a konfliktusok barátok és szerelmek között. Tehát megint minden ugyanaz, egy kivétellel: mindezt majdnem 4 órában elnyújtva. Ennyiben tényleg más, mint a többi. És itt meg is éreztem az idő súlyát. Sokszor éreztem az európai filmes szokások átültetését, főleg technikai téren. A kameramozgás, a Morriconei egy-két témás mű sokszori újrajátszását, a kimért szüneteket. Én Leone helyében még többet vagdostam volna bele, szerintem ez egy jó 2, 2 és fél órában bőven beleférő történet volt. Persze sok mindent lehet itt dicsérni is. A színészeket elsősorban. Azért Woodstól nagyon kevés ilyen jó alakítást láttam eddig, de De Niro is hozta a szokásos zsenialitását és Treat Williams is emlékezetes volt. Danny Aiello volt még úgy is az egyik legjobb, hogy csak épphogy beugrott. Nagyon szórakoztató volt az a kis komikusabb jelenet, amit neki szántak. Joe Pesci-t mondjuk néztem volna tovább is. Úgy hallottam pont tőle vágtak ki sok jelenetet, nos nagy kár. Sok legendás részt lehetne belőle kiemelni, meg eleve az atmoszféráját, amit jobban meg sem lehetett volna teremteni, egy percig sem éreztem, hogy nem a 10-es, 20-as, 30-as évek New Yorkjában hívtam volna magamba a port, a szegénységet és a szesztilalmat, és nekem igazából ezek vitték el a filmet, nem maga a sztori. Így maradok a 4-esnél. És wow, Connellynek már kislány korában is volt egy szemöldöke. |
2014-11-08 22:39.47 |
Csak Nolan nem :D |
2014-11-08 18:41.14 |
Hát ugye a legvége. Hogy most álmodja, nem álmodja. Ha álmodja az egészet, akkor vajon mikor kezdte el az álmot, és aztán jött az ötlet, hogy az egész film egy álom volt, stb. agyrémek :) |
2014-11-08 18:33.18 |
SPOILER
De ha a könyvespolcozás csak a halála előtti képzelgés, akkor hogy tudott üzenni? Már megint úgy látom bele fogunk magyarázni annyiféle humbugot, mint az Inceptionnél, Nolan meg majd röhög magában, hogy megint hogy összezavarta a népet, mikor ő egyenesen vezetett fel mindent :D Ó, tényleg, hogy nem említhettem Hans Zimmer azt írásomban? Szégyelljem el magam. Most megint nagyot ütött a zenéje, tökéletesen illeszkedett a műbe!!! Ügyes volt ez is, Cimi! |
2014-11-08 16:30.38 |
Nyugodjon békében :( |
2014-11-08 10:10.42 |
SPOILERVESZÉLY
Néha úgy tűnt nekem ez a film, mintha a tavalyi Gravitáció negatívja lenne. Ami akkor mindenkit befosatott a világűrrel és veszélyeivel kapcsolatban, szintén élve a Murphy törvénnyel, csak annak árnyoldalával, hogy ami megtörténhet, az meg is történik, és ami elromolhat, az el is romlik. Az Interstellar egyáltalán nem kezelte fenntartással az űrt, sőt, probléma mentesen jutottak el hőseink a Naprendszer közepére, onnan féregnyúlványon át egy másik galaxisba, nem is beszélve a fekete lyukról, amihez nem semmi magyarázatot próbáltak fűzni. Amint azt szavaimból ki lehet venni, logikáját és magyarázatait tekintve nem állunk az Inception szintjén. Az űrutazás kicsit idealizálva lett, ami persze könnyen magyarázható: idő spórolás és új ötletek (megjegyzem tökéletes) megvalósítása. Örökéletű oxigénpalack, problémamentes kilövés, 23 évre elegendő élelem (??)…no de ezeket hagyjuk is, a nagy és csodálatos egész felemészti ezeket az apróságokat. Nolan mester ismét megkísérelte kicsit továbbmenni, mint elődei, nem csak az idő egyenesén, hanem a sci-fi történelem idő egyenesén is. Nagyon tetszett, hogy milyennek látta a nem túl távoli jövő Földjét is. Itt most nem a vízhiányt emelték ki, hanem az atmoszféra ellehetetlenülését, porrá válását gyakorlatilag, az élelemhiányt és ezt mind olyan szépen és hitelesen, hogy önmagában is lehetett volna filmtéma. De itt nem állunk le. Családi dráma minden fokon, az élet nagy kérdéseinek felvetése és realisztikus szembenézés azzal, hogy az emberiségnek milyen irányban kell tovább mennie a jövőben. Hogy kéne megmenteni, egyáltalán meg lehet-e. Ez a kétségbeesett tépelődés fogott meg engem legjobban, nagyon jó volt látni Cooper mérlegelését a gyerekei és a „felfedezők” bizonytalan élete között. A tét pedig nem volt más, mint az emberiség, mi több, az emberiség ideje. Igenigen, megint az idővel játszottunk. Hajlítgattuk, ugráltattuk, magyarázni próbáltuk, megérteni próbáltuk, a főhősünk kétségtelenül ismét a nagybetűs IDŐ. Ebben volt az érzelmi töltet legjava is. Láttuk Cooper szeretteit lehagyni korban az apjukat, láttuk meghalni őket a sok év alatt, amit hőseink perceknek éltek meg. Ha valami igazán erős érzelmi folyamatokat váltott ki belőlem, az ez volt. Néha már komolyan a sírás kerülgetett, ez annyira szívszorító volt. Viszont voltak pillanatok, ahol kicsit kiestem a film mámorából, ez pedig a fizika törvényeinek ember alkotta érzelmekkel való felülírása volt. Nem értem, hogy Nolan miért magyarázott ilyet szeretettel és szerelemmel, mert én őt nem ilyennek ismertem meg. Az első pillanat, ahol fogtam a fejem, mikor Hathaway szépen körülményesen megmagyarázta, hogy miért is ne mehetnének a bolygófelfedező szerelméhez, mikor a szerelemnél fontosabb dolog a világegyetemben talán nincs is…hehehehe, talán csak az oxigén, de ez egy szubjektív vélemény. Vagy a kedvencem, a fekete lyuk magyarázata. Miszerint ember alkotta (jó, azt speciel, amelyikben McConaughey járt) és a saját emlékei mögötti könyvespolcba bújt, ami 5D-s volt. Nagyon jó ötlet volt, ott rázott ki a hideg legtöbbször, tényleg, igazi fénypont volt, de jobb lett volna, ha nem is keresnek rá magyarázatot.Az, hogy a későbbi ember helyezte oda (és a féregnyúlványt is).....nos, rábólintottam, de jobban örültem volna, ha az "ők" kifejezés, akik segítettek nekünk nem kapott volna válaszokat. Mindezeken kívül feledhetetlen volt. A top 3 Nolan művek között előmelegített helye van. A szereplők fantasztikusak voltak, és tényleg sokszor nagyon érezhető volt, hogy hol volt köze más klasszikus műveknek a filmhez. TARS, Cooper személyisége, Mann magánya….ezeken a helyeken éreztem némi referenciát, de ez teljesen rendben is van, ennyi kell is. Nolan nevéhez abszolúte méltó alkotás született minden kis hibájával együtt. Mindenképpen ajánlom mindenki figyelmébe. |
2014-11-08 09:36.06 |
Tegnap: Interstellar, 5*
De apróbb fenntartások mellett. Persze hatalmas élmény volt és imádtam és számoltam, 8x rázott ki a hideg tőle pozitív értelemben. |
2014-11-07 18:03.26 |
Volt egyszer egy Amerika, 4* |
2014-11-04 20:30.28 |
Téged még nem kérdeztelek. :)
Amúgy meghánytam-vetettem, mégiscsak 5 ez a csillagszám. Másnap újra megnéztem :) |
2014-11-03 14:52.12 |
No igen. Ezek közül a vígjáték majdnem talált :)
Inkább dráma és útifilm. |
2014-11-02 21:34.23 |
Ha röviden és tömören kéne megfogalmaznom az érzelmeimet eme film után, csak annyit mondanék, hogy ”WOW„. És ebben minden benne lenne. (SPOILER? Nem biztos...)
Ethan és Joel Coen. Sokszor kérdeztem már meg emberektől, hogy kik a kedvenc rendezőik, és még egy alkalommal sem hallottam, hogy valaki őket mondta volna. Pedig miket alkotnak kérem szépen! Számomra ők egy vízen eveznek Tarantinoval bizonyos értelemben. Ő a másik olyan rendező, aki úgy keverte a stílusokat és a műfajokat, hogy egy új hibridet hozott létre belőlük, amit „tarantinofilm”-nek nevezünk, mert szinte már fogalom. Coenéknél pont ugyanez érezhető. Nem lehet megfogni és kategorizálni műveiket. Visszanyúlnak a westernhez (képileg és időzítéseket tekintve), a noirhoz (karaktervezetésben), nagyon enyhe gore-ral fűszerezve, és mindehhez hozzápakolnak egy igazán egyedi amerikai abszurd humort, ami sokszor inkább fekete humor. Mondjuk itt még szinte egyáltalán nem domborodott ki a humora, itt inkább csak lélektan volt, jó sok vér és jó sok kutyulás a sztoriban. De mivel első filmjük, nem is számíthatunk máris tökéletességre és kiforrottságra. És még így is azt kell mondanom, hogy ejha. Nem rossz, nem rossz, sőt! Így kéne kezdeni minden rendezőnek, illetve rendezőpárosnak a karrierjét. Nagyon ügyesen fűzték fel a sztorit, aminek a hangulatát leginkább a késleltetés és a lassúság fokozta. De egyetlen perce sem volt üresjárat, sőt, az elhúzottabb tempója épp az ellenkezőjét váltotta ki, az emberre még inkább a frászt hozta sokszor. Egy igazi lelki terror volt néha. Át lehetett érezni minden karakter kínját-bínját, sokszor túlságosan is. A képi fokozás mellett nagyon ügyes volt a hanggal való bánásmódjuk is. Kevesebb helyen volt zene, több helyen volt zavaró és feszültségteremtő nesz. Ilyen egy realista horrorfilm, egy vérbeli thriller. Ennyi, játszani kell a technikával, így bármilyen lepusztult és ingerszegény környezetet valódi csatatérré lehet változtatni. Persze azért kár lenne kihagyni a színészeket az elemzésből. Itt rossz alakítások nem voltak, csak irtózatosan szerencsétlen pancser karakterek, de bírom, hogy az elején ez még mennyire nem látszik. Ez volt szerintem a legjobb aspektus a történetben, ez az amortizálódás. Egyik karaktert sem szabad megítélni első látásból, mert belül mindegyik kicsit komplikáltabb. De mind a négyüket dicséret illeti, és megérdemelten váltak később tekintélyes karakterszínészekké. Walsh hatalmas, McDormand mondjuk még kicsit betöretlen volt, de ezt hamar kinőtte, Hedaya-ra szinte ráírták ezt a szerepet, még a hangja is tökéletes volt ide, és az általam korábban annyira nem nagyra tartott John Getz is nőtt itt a szememben. Nagyon jót szórakoztam a filmen. Egyelőre 4*-ban állapodom meg, de lehet ez később megy még felfelé. Idővel biztosan újranézem. |