Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Sötét vizeken - Paramount Network, 01:25 |
Kész cirkusz - Magyar Mozi TV, 01:35 |
Nyitva - Prime, 01:50 |
Utolér a végzet - Moziverzum, 02:00 |
Nyughatatlan özvegyek - Film4, 02:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Róma (sorozat) - Vélemények |
Amelie csodálatos élete - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A jogász |
Taron Egerton |
2015-03-01 15:57.20 |
Ez így van, ezt imádta a Walking dead alkalmazni emlékszem. Illetve ha a karakter eddig passzív volt és végre elkezdett aktivizálódni, akkor is biztos a halálának esélye :) |
2015-02-28 22:45.51 |
Módosítom 5*-ra. Rég szakadtam ennyit vígjátékon :D |
2015-02-28 22:00.08 |
Szamuráj úr alattam nagyjából jól egybefogta eme kis új-zélandi vámpírparódia esszenciáit.
Igaz a paródia számomra már inkább pejoratív szó, ugyanis ezek végeredményei mindig kesernyés szájízt hagynak maguk után, vagy egyenesen rosszat, de ha nevén kéne nevezni a műfaját, akkor ez egy paródiafilm lenne, méghozzá a lehető legjobb fajtából. Nemcsak, hogy a vámpírológia minden egyes apróságát külön kiteszi elénk valamilyen vicces formában, hadd röhögjünk még a spriccelő ütőereken is, hanem önmagában is van egy kellemesen pihent humora, szinte minden párbeszédben és mozzanatban. Eddigi tapasztalataim szerint több ilyen pihentfejű új-zélandi vígjáték létezik, így nagyon remélem, hogy jóval több fog belőle a nemzetközi piacra kijönni. 4 vámpírszobatárs, ezekből is ketten a Drakulauniverzum alakjai (egyik egyenesen Vlad Tepes inkarnációja, a másik Nosferatu), van egy okoskodó, főnökösködő tag és szerintem a legzseniálisabb, egy enyhén metroszexuális, férfiatlan, aki ügyel az egész ház rendjére. Ezek mind több száz, vagy akár több ezer évesek, éppen ezért a bonyodalmat egy friss hús fogja okozni, egy új vámpír és annak meg nem nagyon szólaló, kocka haverja. De amit ebből összeturmixoltak, az kérem zseniális. Mindezt megbolondítva egy kis áldokumentumfilm jelleggel, amit nem Boratosan, hanem inkább Office-osan (sorozat) kell elképzelni, tehát van valahol egy láthatatlan stáb. Raknak még bele vérfarkasokat, zombikat is, mert úgy az igazi, mindezt úgy, hogy a régi mitikus trendeket és a legújabbakat is ugyanúgy arcbaröhögik. Komolyan, egy középkoros kínkamra mellett az Alkonyat emlegetése és a facebook/Skype is remekül megfér. Tökéletes mix, én szinte végig szakadtam a fárasztó humorán, jó szívvel ajánlom azoknak, akik a tucatvígjátékoktól kicsit elvágyakoznak egy érdekesebb felé. |
2015-02-28 21:45.24 |
What We Do in the Shadows (2014), 4* (de erős) |
2015-02-27 20:27.35 |
Ne is mondd, ez engem teljesen odavágott :(
Mondjuk láttam a hírt pár napja, hogy súlyos állapotban fekszik a kórházban, de nagyon reménykedtem benne, hogy megint ép bőrrel jön ki onnan, mint korábban is tette. Ezúttal nem, helyette elment olyan helyekre, ahol ember még nem járt egy hosszú, hasznos élet után :( |
2015-02-26 23:09.59 |
Az, a 4. évad vége volt szerintem az egész sorozat csúcspontja. |
2015-02-26 20:01.26 |
Nem tudnám jó szívvel ajánlani a filmet, csak ha végképp nincs más még meg nem nézett művészfilm a listádon :) |
2015-02-26 01:10.19 |
Nagyon jó választások. Minddel egyetértek. |
2015-02-26 00:50.53 |
Pier Paolo Pasolini olyan az egyetemes filmkultúrának, mint a popkultúrában Lady Gaga.
Vagy szeretjük, vagy nem, de az biztos, hogy a legvitatottabb figura. Azon a területen kavart botrányokat, ahol éppen kedve tartotta, és nem átallott polgárpukkasztani annak minden formájában. Ennek az egyik legnevezetesebb formája a Salo, ami lehetséges, hogy pont az utolsó csepp volt a direktor úr poharában, mert rendező létére Kennedy-gyilkosság magasságokban leledzik halálának tisztázatlan körülményei és a köré költött vaskos teóriaanyag. Mindezt tetőzte homoszexualitása, ami a 20. század közepén még nem számított erénynek, főleg akkor nem, ha ezt felhasználta műveiben is. És antifasizmusa, amit őszintén szólva nem tudom, hogy hogy bíráltak el Olaszországban a 70-es években, mivel az ország akkori társadalmának gondolkodása számomra nem ismeretes, de úgy tűnik minden remekül összejátszott ahhoz, hogy ez a mű - mint az egyik legdurvább és legfelkavaróbb hírnevű – örökre fennmaradjon és szintúgy művészi vitákat váltson ki, mint maga az alkotó. Ha a véleményemet röviden és tömören akarnám kifejezni, azt mondanám, hogy alapjába véve ez a szexuálfasizmus ötlete eléggé találó, nagyon kifejező és talán a legkorkritikusabb is lehet(NE), ha nem lenne céltalanul és már élvezhetetlenül obszcén. Most nem csak a durvaságán van itt a hangsúly, mert persze, hogy a „minél durvább, annál erőteljesebben üzen” elv alapján ez elvárható egy ilyen műnél, de amikor mást se látunk, csak a szodomizálásnak különböző válfajait anélkül, hogy bármi más történne a filmben, akkor ennek az értelme nemes egyszerűséggel tovaszáll és csak színtiszta polgárpukkasztás válik belőle. Pedig nagyon nagyon beszédes szimbolikája volt kezdve eleve Saló város nevével, ahova Mussolini költöztette kormányát, miután már forró volt lába alatt a talaj Rómában. Aztán ott volt a bűvös úri négyes neve : The Duke (az úr/dúcse), The Bishop ( az érsek/püspök) , The President (a miniszterelnök), The Magistrate (a magisztrátus). Azaz a vezető hatalom négy fejét akarta ezzel találóan kifejezni, akik a fasiszta Olaszországban még azt is megtehetik, hogy a kulturális fasizmus mellé beemelik a szexuálist is, aminél nagyobb pokol talán nem is lehetne az emberiség történetében. Azért utalgatnak itt is az árja elméletre azzal, hogy csak a legszebb, északibb vonású jelölteket választják ki (a dél-olasz ellenében), akik aztán szépen beköltöznek a romos, de erősen fasiszta építésű villába, ahol aztán teljesen alávetik magukat az uraik akaratának, akik bármikor bármit tehetnek velük szexuálisan. Egy picit a Dekameron elbeszélő stílusát juttatta eszembe a különböző intim és egyben beteg történetmesélésekkel, amik segítettek bevezetni a „fejezetek” gondolatait. Ez idáig mind nagyon szép és jó, de hol itt az a hiba, ami miatt nem szereti az átlagember a filmet és joggal? Az elég expresszív szodómiánál. És nem is csak az volt a baj, hogy ez így és ilyen formában volt benne, hanem ott, hogy gyakorlatilag semmi más nem volt benne egy idő után. Nincs történet ív, nincs annak kerete, sosem haladunk semerre, itt karakterekről a klasszikus értelemben nem beszélhetünk. Viszont a szexuális kiszolgáltatottságot és az ürülékevést igen hosszan és részletesen taglalja, ami önmagában tényleg csak azt éri el, hogy az ember bokákoljon, és ez megfoszt minket attól, ami e mögött rejlik, vagy éppen rejleni akarna. Szépen, érthetően felvezette a szimbolikát, majd egy idő után monoton erőszakba fullad, ami nemcsak megbotránkoztat, de egyben untat is, és fogjuk a fejünket, hogy egy művészfilm idáig is elmehet. Hozzáteszem szubjektíven, hogy tőlem olyan távol áll az olasz és francia filmművészet egyébként is, mint Makó Jeruzsálemtől, így én még azt az egészen apró színészi játékot és teljesítményt sem tudom kellő szakértelemmel értékelni, sőt mi több, egyáltalán nem az esetem, így számomra a film nem tudott kellő mértékben hatni, amit az értékelésem is tükröz. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ezek a színészek aztán hogy tudtak magukra nézni ezek után, és hogy látták ezt az alkotást. Azt tudom, hogy én nem lettem volna nyugodt. |
2015-02-26 00:03.40 |
Salo, avagy a Szodoma 120 napja,
könnyed esti mulatság...legyen mondjuk....2* |
2015-02-25 21:45.48 |
Nagyon ajánlom is. Az egyetlen reményem Burtonben van és a nevelési eszközeiben :) |
2015-02-24 22:46.52 |
Én vállalom, hogy nem kedvelem :D
Csak, hogy legyen itt társaságod :) |
2015-02-24 22:04.28 |
A Vikingek mindig egy kicsit késve jön az országba, úgyhogy egyelőre kétlem. |
2015-02-23 22:00.26 |
Nekem mindegy, de ennek már ideje volt. Most helyébe Kai Proctort állították, mint pihengető, megjavuló fiút, és ez nekem most nagyon nem tetszik :(
Jó, romantikázzon, jó, sírjon, de könyörgöm, ne irtsuk ki belőle az összes rosszat, mert Rebecca a végén eltapossa. :D |
2015-02-23 21:06.43 |
Nagyon jól megoldották az operatőri munkát benne, így sokkal izgalmasabb lett. És végre Gordonnak találtak valami erényt is :D |
2015-02-23 07:36.27 |
Ez a "takony" hatalmasat alakított, amit gondolom te nem láttál. Ha igen, akkor nem értelek.
Én is Keatonnek adtam volna inkább, de Redmayne-től sem sajnálom, ez legalább annyira az ő éve is volt. |
2015-02-22 16:00.28 |
Számomra ez volt eddig az év legnagyobb meglepetése magyar filmek terén.
Közvetlenül a Fehér Isten után néztem meg és bár az is egy el-elmegyegető alkotás volt, ez egy határozott felüdülés volt. Végre egy kis költségvetéssel összedobott, izmosabb dráma, tehetséges amatőrök és egy-egy tapasztaltabb ember odaadó közreműködésével. Mely nem csak azt mutatta meg, hogy a koprodukció jót tesz a magyar filmiparnak manapság, hanem azt is, hogy ne ítéljünk elsőre. Nagyon érdekesnek találom, hogy egy svájci ember egyszer csak gondolt egyet és magyar, azon belül is roma témát fog megragadni a drámájához. Egy 20-on éves nem túl szép, de végülis mutatós cigánylány nekivág Zürichnek, hogy a mélynyomorból kimenekülve dolgozzon. No és mit? Hát azt! Prostituált lesz annak magyarosabb ipari negyedében. Ott összeismerkedik a "munkáltatóival" és "kollégáival", és természetesen egy nagy adag nyomasztás lesz a vége. Mégis megfogja benne valami az embert. Talán pont az, hogy ez van annyira koprodukció, hogy a két világ, két ország közti különbséget ilyen kitűnően, és annál hangulatosabban ábrázolták. Minden egyes karakter nagyon realisztikus az utolsó rissz-rossz ruhákon át az arcukig. Átérezhető a magyar és a zürichi "gettó" közötti égető különbség. De nem csak a külsőségekben volt erős ez a történet, hanem bizony ezek a színészek, illetve első filmesek is kitettek magukért. Akár példaként Mundroczó Kornélnak is mutogathatnának, hogy látod, ez egy casting. Farkas Franciska nekem kiválóan eladta Viktória kissé estlen, majd egyre magabiztosabb figuráját, az eddig általam nem kedvelt Stefanovics Angéla pedig talán még jobb is volt társánál a túlhajszolt, lerobbant és kétségbeesett prosti szerepében. Nagy Zsoltról pedig tudjuk, hogy nagyon ért az ilyen strici-szerű szerepekhez. Nagyon tetszik az is, hogy a cigányság bevetésével Lareida direktor úrnak nem volt semmi mellékes üzenete, mint anno Fliegaufnak, hanem úgy láttatta velünk őket, ahogy ők magukat és ahogy mi is látjuk őket. Egy olyan népcsoportnak, akiknek nem sok jutott a jóból, de abból is próbálják a legjobbat kihozni és egy teljesen újféle életmódot kialakítani, mint elődjük. Mondhatnám úgy is, hogy ez a külföldi direktor ábrázolta eddig látottaim közül legjobban őket, ami minden magyar rendezőre nézve eléggé kellemetlen. Színészeknél meg úgy tűnik, hogy kutyák > romák > bejáratott, magyar színészek a jelenlegi sorrend, amin én már egy cseppet sem tudok csodálkozni. Megéltük ezt is. |
2015-02-21 23:56.26 |
Szerintem az idei ritka jó év. Rég jött össze ennyi csinos kis dráma, ráadásul némelyik az egyediségével is kitűnt. Jövőre is ilyen évet! |
2015-02-21 23:51.52 |
http://www.youtube.com/watch?v=zPonioDYnoY
Az első új eresztés? Lesz ez még jobb is, Tuomas tudom én :D Mert ez most elég langyi volt, bocsánat :) De tényleg jó az új csajszi hangja. |
2015-02-21 22:01.14 |
(SPOILERVESZÉLY)
Igen nehéz eldönteni, hogy ezt a filmet honnan is akarjuk szemlélni, mert Mundroczó Kornél direkt nagyon jól megvilágította nekünk az eseményeket több nézőpontból is. És pont az a baj, hogy ezek a nézőpontok nem működnek együtt. Egyáltalán nincsenek harmóniában, sőt, elég nagy minőségbeli különbségek is vannak ezek között. Megpróbálom belülről elkezdeni boncolgatni a filmet, mert szerintem a magja adta meg igazán az erősségét. Ez pediglen nem más, mint a magában hordozott kritika. És itt most nem arra gondolok, amit a rendező úr az emberekről akar itt elmondani, sokkal inkább, az aktuálpolitikai kritikája volt meghatározó, azaz: a nem fajtiszta kutyákat be kell jelenteni. Valamilyen kutyás törvényjavaslatra én is emlékszem. Lehet, hogy szó szerint ez volt, lehet, hogy nem pontosan, de tudom, hogy okozott némi felháborodást annak idején. Nem is ez a fő, hanem az, hogy ezzel együtt erősen üzen a fasizmusról, a kirekesztésről, ami valóban megint eléggé elharapódzott az országban. És ha nem kutyák, hanem emberek lennének ezek a halálraítélt „korcsok”, akkor ez egy holokausztfilm lenne valószínűleg. De nekem ez a kutya szimbolika kifejezetten tetszett, de csakis önmagában. Itt kezdődik a probléma. Ahogy kellett, természetesen Pest lakóit hozzáigazították a mondanivalóhoz (azaz a kizsákmányoló, szemét, kegyetlen, szívtelen úristenét minden egyes személynek), de az emberi világ a kutya világgal nagyon nem működött jól együtt, sőt, mi több, elég röhejes lett sok helyen. Nem csak azért, mert az emberek ábrázolása már nagyon hiteltelenül szélsőséges volt, de sikerült ehhez megtalálni az ország legtehetségtelenebb kislányát, nevezzük nevén: Psotta Zsófia, aki örült, ha egy mondatot ki tudott mondani helyesen az artikulálni képtelen kis száján, de érzelmek tekintetében a zéró határát ütögette játéka. Mondjuk a többi színész legalább próbálkozott (kivéve az anyukát játszó noname senki, aki szerencsére nem sok percig zavart minket ), és mégis a kutyákhoz képest valamennyien eltörpültek. Most már ezek szerint a magyar színjátszás, de inkább a dramaturgia (mert az alkotók hibásak elsősorban ilyen esetekben is) órákat vehetne azoktól a kutyáktól, amelyeket itt láthattunk. Például a Hagent játszó 2 négylábú egy jelenetben több érzelmet villantottak pofijukon, mint az összes ember az egész játékidő alatt. Egyébként az a történet, amit Lili köré körmöltek, magában teljesen jól megállja a helyét, és még szörnyű színészi játék mellett is voltak kifejezetten élvezetes momentumai. De még a különálló szálakban is a kutyák viszik persze a pálmát. Hagen egy kiváló élettörténetet mutat be, izgalmas és nagyon ügyesen összerakott szakaszokkal. De amikor ez a kettő találkozik, hát az egész mozi jobbra-balra dőlt a röhögéstől. Mikor létrejön az igazi „apokalipszis”, azaz egy jó 70-80 kutya végigfut Pest utcáin úgy, hogy az emberek úgy menekülnek előle, mintha szökőár közelegne, én ott alig tudtam magam türtőztetni. Az egyik erkélyről a kisgyereket bemenekítették….erkélyről (!!). Akkor voltak házak, amik vérben áztak…..most ezek zombik vagy kutyák? Komolyan mondom a röhej magasfoka. És aztán vesztegzárt kapott az egész főváros egy falka kutya miatt, amit még egy nagy rendőri csapat, gépfegyverekkel sem tudott legyőzni és persze a főszereplő kutya emlékei miatt bosszúból minden korábbi szereplő a nyakát vesztette, mert Hagen volt olyan kedves és kivezényelte rájuk az egész sereget. Ezt Kornél Úr hogy vállalhatta fel? A bizonyos foki szervezettség és gondolkodás a kutyák részéről még elnézendő, mivel ez segítette a film pszichológiáját és üzenetét kibontakozni, de amikor a realitás küszöbét átlépik, akkor szerintem ez nem működik. És most ne is beszéljünk Liszt szerzeményének eltúlzott szerepéről és a szereplők szájába adott dogmatikus szövegekről, melyek még pluszban szurkáltak tűket ebbe az eleve lyukas párnába. Pedig jól indult és én drukkoltam is a sikerének, de Budapest posztapokaliptikus kinézete, mely nem zombitámadás miatt alakult így, hanem 70-80 kutya futkározása miatt, na az nekem feltette az i-re a pontot. |
2015-02-21 21:20.19 |
Fehér isten, 3*
Viktória - A zürichi expressz, 5* Pride (2014), 4 vagy 5* |
2015-02-21 00:33.03 |
Lehet, hogy én éreztem egy csepp diszharmóniát eme film nézése közben, de nekem egy kicsit furcsa volt az egész.
James Ivory híre már kortárt filmelmélet órára is begyürkőzött, mikor az angol low class vs. high class filmekről és témákról beszélgettünk és a direktor úr arról ismeretes, hogy az utóbbi téma egyik nagy mestere. Akkor csak ajánlottak filmet tőle, azt hiszem pont ezt. Kicsit késve, de pótoltam végre. Hírneve nem volt alaptalan. Kitűnően fogja be alkotói szekerébe E. M. Forster regényét még akkor is, ha teljes könyvhűségről most sem beszélhetünk ( nekem aztán teljesen mindegy, én nem olvastam, és nem is volt szándékom). Szép, korhű jelmezek, környezet, kellemes angol vidék és még Firenze szemlélete is csöpög az angolosságtól. Számomra a századforduló környékét tökéletesen visszaadták, amire rátett egy lapáttal a magasan képzett színészek jelenléte is. Maggie Smith, Judi Dench, Bohnam-Carter, Day-Lewis és Simon Callow is kényelmesen elevickélhetett úri szerepében, hiszen egytől egyig a magasiskola képviselői. Ó, igen, és az ekkor még friss Rupert Graves-t is örömmel köszöntöttük a porondon, aki aztán szép karriert csinált meg magának. A történet sem volt nagyon egyedi ezekhez a filmekhez képest. Szerelmi dilemma, szerelmi háromszög, ahol minden második férfi epekedik Lucy kegyeiért (hozzáteszem Carternek is ez volt a debüt filmje és még meglátszik az amatőrsége, de valahol el kellett kezdeni), amibe beleszól a helyi pletyka, és legfőképpen a nagynéni, de semmi baj, a végén minden jóra fordul. A szociopatának tűnő, de aztán hirtelen megváltozó George vonzereje felülkerekedik Cecil enyhén meleg, nagyon férfiatlan és pökhendi személyén. A történet érthető, a felállás adva van, a színészek nagyon jók és aranyosak, na de hol a hiba? Ahol az ördög is - a részletekben. Úgyis mondhatnám, hogy a láthatatlan részletekben. Mert, hogy elég összeszedetlen szegény film néha, az szinte ordító. Láthatatlanul fejlődnek pozitív vagy negatív irányba szereplőink, különösebb okok nélkül, illetve okait nem látjuk. Szinte mindenki emiatt erősen neurotikusnak tűnik. Se tetteik, se érzéseik gyakran nem kapnak magyarázatot, hanem ahogy esik, úgy puffan. Lehet, hogy csak a kémia teljes hiánya okozza mindenki irányába, de például nem jöttem rá, hogy melyik szereplő hol és mikor jött rá, hogy szeretik egymást. Vagy a főszereplő fiú miért beszédes egyszer és miért csöndes másodszor; az öccsnek mi az igazi szerepe a történetben; a papnak mi a szerepe a történetben és miért fontos, hogy annyiszor felbukkanjon; miért nem tud senki semmit az egyik percben, mikor épp a pletyka erejére hívja fel a figyelmet a mű a másikban....és így tovább. Hiányoznak egyszerűen az összekötő elemek és emiatt kerekedik ki folyton újra és újra valami kérdés. Mondhatnám úgyis, hogy összecsapottnak tűnt az adaptálás. Képeket kiemeltek belőle, de sok mögöttes infót nem. A másik az inkább egy szubjektív észrevétel, de ahogy utána olvastam az írónak és a rendezőnek, kezdtem eloszlatni kételyeimet. Ez a film elég........meleg. Most nem csak ARRA a jelenetre gondoltam, ami számomra egy kész sokk volt, hogy visszafogott elit brit kosztümös környezet után egyszer csak három felnőtt férfi úgy dönt, hogy pancsol együtt a tóban anyaszült meztelenül és a drágaságukat vagy 5 percig mutogatják a nagyközönségnek. De azért ennél álljunk meg. Mi volt ez a jelenet? és ami fontosabb...MIÉRT? Kicsit feszélyezett, de miután láttam a rendező és az író szexuális ízlését, egyből pontot tettem a kérdőjel helyére. De Cecil karaktere is számomra nem volt teljesen tiszta. Szerintem őt is melegnek szánták, de ezt nem mondták ki, csak annak lehet venni. Ja, és Denhom Elliott úr (és akkor már Callow úr) is annak vallották magukat, így egy kicsit nagyon forró volt a hangulat, ami persze rendben is van, csak az akkori Britanniában ez egy igen bátor dolog volt egészen a 90-es évekig és ez tiszteletre méltó. Főleg ebbe a high class kultúrába belehelyezve....így én érzek benne talán egy kevéske korkritikát, még ha nem is belülről látszik ez tisztán, hanem inkább kívülről. Mindezek együttese egy nagyon érdekes, de inkább azt mondom "furcsa" élményt hagyott bennem maga után. De a színészeket úgy érzem, hogy muszáj felpontoznom, mert azok egytől-egyig kiválóak voltak, Carter meg szorosan a nyomukban volt. |
2015-02-20 23:55.17 |
Szoba kilátással (1985), 4* |
2015-02-20 10:03.30 |
Máris kiválóan nyit a 3. évad. A Vikingek szinte nem is tud hibázni. Nagyon nagyon kevés ilyen sorozat létezik. |
2015-02-19 11:13.44 |
Na látod, hát neked is sikerült megfogalmaznod. Hogy ma már látod a hibáit, régen meg agyonnézted. Ha valamit kritikus szemmel kell nézni, akkor ki kell zárni a gyerekkorban hozzá társított jó élményeket. Van olyan film, ahol el tudok vonatkoztatni, persze olyan is van, hogy összességében még ma is nagyon jó filmnek látom az egykor egyenesen imádottat, de az Ace Ventura esetében nekem nem így volt. Ez esetben a kritika nekem át tudott fordulni negatív irányba. |
2015-02-18 22:56.51 |
Azért ne legyenek illúzióink. Én is felnőttem ezen a filmen, minden egyes sorát oda-vissza tudom hangsúllyal, de még az apró neszeket is. Óvódás koromban 2 naponta nézegettem, sem akkor, sem ma nem tudom, hogy miért. De egyszerűen borzasztó :D
Ripacskodós, gyenge, mérhetetlenül aberrált, és ehhez meg tudtak győzni uram isten brit színészeket is. Persze az én generációmnak ez egy alap VHS filmélmény volt, amit rongyosra néztünk, ezt értem és ez a kötődés felemelte közepes osztályzatúra, de az Arany Málnára jelölés szerintem igenis jogos. Gondolom amit mi értékelünk benne, az az erős szinkronmunka (még akkor is, ha az is ripacskodós, de legalább új szép szóvirágokkal lettünk gazdagabbak), az idéznivaló poénok, és a kiváló helyzetkomikumok, mert azokat tényleg nem rontották el. Plusz nekem a környezet is szimpatikusabb volt, mint az első részé. És természetesen a Cliffhanger paródia az elején hibátlan :) De ezen kívül semmi mást nem tudnék a mai szememmel élvezni benne, különösen Jim Carreyt. 17 nyugtató nem lett volna neki elég, hogy végre leálljon a hiperaktív ripacskodással, a sztoriban fellelhető kilométeres hülyeségekről meg inkább ne is beszéljünk. Ez a kettő így egybe engem nagyon kirezzentett a múlt okozta szépségekből, vagy csak én komolyodtam meg túlságosan. Ki tudja. |
2015-02-18 00:47.00 |
Ez a film most egy olyan időszakában kaphatta el a lelkemet, mikor szüksége volt valami hasonló kis könnyed, de rétegelt angol komédiára, mert nem jellemző rám, hogy ezek ennyire tetszenek. Próbálok majd magam is rájönni a titkára, ahogy ásom bele magam.
A kortárs filmek egyik kikerülhetetlen nagy csoportja az angol kisrealista film, aminek ismérve, hogy a 90-es évekre eléggé terebélyessé vált proletár réteg próbált vehemensen odamondani a Thatcher által vezérelt uralkodó osztálynak és ehhez a filmművészeten belül is minden követ megmozgattak. Az akkor amerikai underground mozgalmak független filmes elemeiből is merítettek és így kerekedtek ki például a Mike Leigh drámák, később Guy Ritchie modern gengszterfilmjei, vígjáték téren meg igen vegyes volt az éter, de közülük is kiemelkedő alkotás a Négy esküvő, egy temetés. Ha példát kell erre a kategóriára hozni, általában ezzel kezdik, ugyanis az elsők között volt és szinte egyből berobbant a köztudatba. Hatalmas sikerei voltak, s azóta is próbálnak mindenfelé verziókat készíteni belőle, illetve szeretettel veszik át egyes elemeit. A felszín alatt érezhető ez a társadalmi-politikai mondanivaló kezdve a káromkodással, a meleg téma finom érintésével, egészen odáig, hogy a templom és a vallásosság szentségében is tréfát tudnak találni. Finom apróságok, amiket nem minden szem vesz észre. Nem is véletlenül. Nem fektetnek rá nagy hangsúlyt, viszont a szórakoztató elemekre annál többet és szerintem ez az, ami nevet adott ennek a produkciónak (egyébként minden rendszerkritikus mű jobban működik a közönségnek, ha eredendően nem annak akar kinézni, csak éppenhogy belecsepegtetik a finom kritikákat). Aranyosan, angolosan humoros, egyszerre édes és keserű és bizony romantikusságát tekintve is ma már igazi kultnak számít. Az én kedvenc történetelemem kétség kívül az esküvőkről esküvőkre vándorló kis tündéri baráti társaság volt. Egyikőjük főhősünk, Hugh Grant ( kinek ez a film egy igazi karrieregyengető trambulin volt), aki nagyjából azt játszott, amit MAJD KÉSŐBB mindig, és ezzel mindent elmondtam, de volt itt egy süket-néma, két meleg (és itt még Callow szokásos overactingjét is megbocsátottam), egy igazi szerencsétlen férfi, és két igazi szerencsétlen nő. Egyébként zseniálisak voltak egytől egyig és szerintem nem egy színész köszönhette ennek a hírnevét. A bonyodalmakért és szívszaggatásokért felelős hölgyet itt Andie MacDowell alakította tökéletesen, és Rowan Atkinson beugrójának is tudtunk tapsolgatni. (Szerencsés véletlen, vagy akár szándékos is lehet, hogy később az Eltakarítónőben is papot játszik, szintén Scott Thomas mellett). Szerintem az, hogy ez a film így fennmaradt, ugyanolyan jól ápolt hírnévvel és nem tűnt el a tucatnyi hasonló tematikájú társa mellett az pont az volt, ahogy a történetet hirtelen megtörték. Túl vagyunk három humorosra sikeredett esküvőn, amibe még a szerelmi csalódások is megfértek egy adag humor társaságában, de aztán hirtelen meghalt a társaság egyik tagja (neeem lövöm le, minek), és a mű úgy ért el egy váratlan mélypontot, hogy mindenki számított rá, hiszen a cím elég árulkodó. És hihetetlenül jól kapták el ezt a jó 15 perces drámába fordulást, hogy aztán ilyen megkavarodott érzésekkel készüljünk az utolsó esküvőre. Micsoda trükk, és milyen hatásos volt. Nevetés-sírás-nevetés. Mint a gyors-lassú-gyors tanulmányok szoktak lenni filmes berkekben. Összességében örülök, hogy ennyi halogatás után végre elkaptam és magamévá tettem Newell kiváló művét, pedig a zsánerért nem rajongok éppen, de ez mégis meg tudott venni. Bájos volt és újranézős kategória. Jó szívvel adom neki a maximális pontot. |
2015-02-18 00:01.44 |
Négy esküvő, egy temetés
Csak mert jó kedvemben ért engem, 5*. Hogyhogy nem láttam én ezt eddig... |
2015-02-18 00:00.41 |
Nem vagy egyedül. |
2015-02-17 23:59.42 |
Persze, én már rég nem a Birdmanről beszéltem. Ott a főhős egyik kategóriába sem tartozik az említettek közül, mert ebben a filmben kategóriák sincsenek.
Egyébként nekem Keaton karakterével sikerült azonosulnom. Probléma nélkül :) |