Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Jég hátán is szerelem - Izaura TV, 07:00 |
Karácsony Szerbiában - Izaura TV, 13:00 |
Ismeretlen férfi - AXN, 15:45 |
A szív bajnokai - SuperTV2, 16:00 |
Vihar előtt - Viasat3, 23:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
Creed 3. - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A feltaláló |
Ella Purnell |
2015-06-30 12:20.59 |
Bocsánat a hosszáért, de ez a sorozat nagyon jártatja az agyat. |
2015-06-30 12:20.44 |
Groteszk: A komikumnak az a fajtája, amelyben a mulatságos, nevetséges és a rút v. félelmetes elemek egybefonódása kelt hatást
Ezzel a jelzővel lehet leginkább és legpontosabban leírni a Birodalom-élményt. De ha még mellé tesszük, hogy egyben abszurd és egyben bizarr, akkor biztosan minden elemére vonatkozó esztétikai vonást eltaláltuk. A horror jelző, melyet sűrűn Lars Von Trier eme spirituális-valóság utazása mellé biggyesztenek, nem helytelen, csak nem úgy kell felfognunk, mintha egy nyugati horrorfilmet látnánk. Vannak benne horror elemek, de vannak szatírai, vígjátéki, drámai, de leginkább David Lynch elemei. Rokonítható a Birodalom a Twin Peaks-szel, a Radírfejjel, de nem koppintásról van szó, csupán stílusátvételről. És ezt a stílust nagyon sikeresen átülteti „dánba”. A dán a filmesztétikában nem csak egy nemzetet jelöl, hanem szinte egy külön esztétikai fogalom. Egy életérzés, egy képi stílus, egy hangulati jelző. Főképp ha a vígjáték oldalát látjuk ennek, akkor ahhoz talán egy nemzet humorérzéke sem hasonlítható. A Riget amennyire hangulatteremtő, olyan nehezen megfogható. Bevallom én megtekintése közben folyamatosan próbáltam szerezni az apróbb magyarázatokat, hogy minden összeálljon, és még így is akadnak még mindig nehézségeim. Persze a groteszksége nem engedett engem ellazulva, hátradőlve szemlélni ezt a zseniális történetet, hiszen a szereplők közötti reakciók, a kontaktusok, a tettek néhol a megszokottól jóval eltértek, és ez annyira beleillett néha a dánokról alkotott képbe, hogy ezért nem álltam fel félúton, hogy „na jó, ez már hülyeség”. Tapasztalataim szerint ez a nép tényleg máshogy van bekattanva, mint mondjuk egy nyugat-európai, vagy egy kelet-európai, vagy mint egy svéd – ezt nem is győzi kihangsúlyozni a sorozat. Olyan morál és magatartás jellemzi őket, melyek tényleg megkívánják, sőt, ordítanak az abszurd ábrázolásokért. Lars Von Trier egy általam nagyon nagyra tartott művész ember, és az egyik utolsó nagy művésze Európának, aki nem fog meghajolni a trendek és korlátok előtt. És ezt, mint olyat, sokan a szemére is olvassák, de ő tovább folytatja a vérfagyasztó karakterdrámái sorát, mármint ami karrierje második szakaszát jellemzi. Az a korszak, amiben a Riget készült, még a dogmatikus irányt követte, és azért nem dogmát mondtam, mert ez még nem egészen az, de már úton van affelé. Sokan az előfutárának tartják…..én maximum csak képileg mondanám annak, de még semmi másban nem az. Hogy mi is a Birodalom? Egy olyan kórház, mely egy több száz éves kelmefestő helyére épült (Így máris van egy szép metafora benne: a fehér ruhák helyébe fehér ruhások léptek), és ez a hely nagyon különleges. Nyitva van egy átjáró a szellemeknek, amik körbelengik az épületet, köztük megtalálunk egy meggyilkolt kislányt és egyik szereplőnk ennek nyomvonalán görgeti fel a szellemek törtnetét. De ez csak egy vágány a sok közül. A többi vágányért a furcsábbnál furcsább orvos karakterek a felelősek, akik bebizonyítják, hogy ők is igen messze állnak attól, amit mi normálisnak tartunk. Rétegelt karakterek, mégis mindegyik fejében van néhány gikszer. Megalomán agysebész; egy szerencsétlen félnótás főorvos; egy vértől és belsőségektől irtózó, de gore és slasher filmeket néző rezidens lány; egy gyerekes és szerelmes rezidens fiú, egy pincében élő, bajkeverő orvos; egy magán kísérletező patológus, stb. Sok-sok orvos karakter, akik közönyösen elmennek egymás mellett és egyiket sem érdekli a másik problémája. Éppen ezért az egyetlen aktív cselekvő a történetben az egyik páciens lesz, aki médium és fiával együtt kezd nyomozni a szellemek után. Mindezt egy nagy groteszk, sötét és tagadhatatlanul dán környezetben teszik, ami egyszerre kritika a kórházak népei felé és a dánok felé is. Utóbbit köszönhetjük főszereplőnknek, a menő svéd agysebésznek, Stig Helmernek, aki bevezet minket ebbe a különös világba. És mint kívülálló, bármekkora kis féreg is másokkal, vele azonosulunk, hiszen ő is apránként fedezi fel a Birodalmat és próbál beilleszkedni. Persze sose sikerül és ezért mindig meg is van róla a kellemetlen véleménye az epizódok végén. A kórház maga tényleg egy Birodalom. Sosem látjuk, ahogy az orvosok hazamennek, hanem szinte mindenki ott él ezen a helyen, kvázi, mint egy börtön. Egyedül Stiget látjuk, ahogy elmegy és reggel megjön, mert ő sosem lesz teljes tagja ennek a világnak. A szintek között némi hierarchiát is fel lehet fedezni. A pincében történnek a főbb, spirituálisabb, elvontabb dolgok. Ott működik az orvosokból összeállt kis Szabadkőműves páholy, ott lakik ’Hook’ (magyarul nem tudom hogy becézték), aki az egyik legrejtélyesebb karakter – kicsit mintha a kórház antropomorf megszemélyesítése lenne -, a szellemek is ott közlekednek általában a sötét, labirintusszerű folyosókon és ott található az Archívum is, ami őrzi a kórház sötét titkait. A többi emelet már az orvosok birodalma. Folynak az intrikák, a kritikák, de főleg a kellemetlen meetingek, ahol valamelyik szereplő biztosan beégeti magát, és itt jelennek meg tudományuk végtermékei. Egy félresikerült műtét eredménye, egy sátáni megtermékenyítés végeredménye, tehát sosem a sikereik, mindig a hibáik. A kórház teteje pedig Stig helye, ahol kiadhatja magából néha honvágyát és azt, hogy mennyire lenézi és utálja munkahelyét és annak országát. Ezen kívül valahol ott mosogatott két Down-kóros, akik rendező narrátoraiként bölcselkedtek időnként, és segítettek nekünk megérteni az eseményeket. Zseniális találmány ez a sorozat, nem is csodálom, hogy 10 évre rá megjelent a remake maga Stephen King tollából. Abba is belekukkantottam, de ahogy láttam, Kingék nem értették meg a történet lényegét. Nem köszönt vissza a groteszk, csak a langyos horror és a karakterek…..picit sarkosítva. A Hullámtörés volt azt hiszem az első olyan mű a rendező úrtól, ahol már beállt a Trier-team, tehát a Trier+Skarsgard+Kier banda, mert itt a középső nevünk csak a második évadban bukkan fel, ami 97-es, de akkor lehet mondani, hogy ez itt betonozódott be, nagy örömömre, mert én nagyon szeretem ezt a kollaborációt. Igaz amit a német úriember itt elkövetett, az megérne még egy oldalnyi elemzést sok felkiáltó és kérdőjellel benne. Nem is tudom mi volt creepybb: az, amilyen hangon megszólalt, vagy az, ahogy kinézett. Mindenesetre erős cronenbergi flasheket okozott nekem. Sajnálatos, hogy a színészek halála miatt nem készült el a harmadik, de örülök is neki, hogy új emberekkel nem próbálták meg ezt kivitelezni. Főleg Ernst-Hugo Jaregard, azaz Stig halála dönthette ezt el, aki egyértelműen a fénypontja volt a színészgárdának. Csak egy dologban nem 100% nekem ez a mű: az egy órás részekhez képest nagyon kevés volt a cselekmény. Minimum 40 perc inkább csak vegetált és készülődött a cliffhangerekre. Lehet, hogy csak nekem nem volt elég türelmem. Ezért kap most csak egy négyest. |
2015-06-30 09:11.29 |
Ezt el tudom róla képzelni :)
Igen, Major kicsit újszerű színházat csinált, ő volt az, aki a brechti hagyományokat meghonosította itthon és először senki sem fogadta valami jól, de a színészektől sosem hallottam ezzel kapcsolatban kemény panaszokat, szerintem nekik tetszett, hogy kifejezetten ők állhatnak a középpontba anélkül, hogy bármilyen tárgy elcsalta volna a nézők gondolatait. Ha lehet színházi újhullámról beszélni, akkor az ez lenne. De ez minden országban lezajlott, ebben biztos vagyok, és minden országban megvolt az az egynéhány rendező, akin emiatt az ostor csattant. |
2015-06-30 09:07.31 |
Most így nevesíteni nem tudom őket, de azokat, amelyek nem találhatók meg sehogy sem interneten. De a lényeg, hogy a fontosabb műveit már láttam és néhány színházi fellépését is. |
2015-06-29 19:57.15 |
És hogyan foglalnád össze a viszonyukat? :) |
2015-06-28 14:31.01 |
Pont a napokban beszélgettem valakivel a Fel!-ről és ugyanerre jutottunk mi is, hogy az a mese erősebb az első 20-25 percében, mint az összes többiben és szerintem is ezért nem tartozik a leges legjobbak közé. Nagyon erős, érzelmes kezdés, melyben egy egész történetet foglalnak bele nagyon precízen, és ezután egy kevésbé katartikus - de vicces, ez igaz - közepe és egy kifejezetten gyenge lezárása van. Legalábbis szerintem. |
2015-06-25 20:15.51 |
És igen, és még mindig van spiritusz, fantázia, tehetség a Pixarban. Bevallom az utóbbi néhány évben. Sem a Verdák 2, sem a Szörny Egyetem, és főleg a Merida nem ütötte meg azt a szintet, amit korábban megszokhattunk a stúdiótól. Elcsépelt történetek, feledhető kis szösszenetek.
És aztán egyszer csak valaki gondolt egyet és előállt a világ egyik legszellemesebb és legkreatívabb ötletével. És most teljesen komolyan mondom, hogy életem egyik legkreatívabb és szerethetőbb meséjét kaptam meg az Agymanók személyében. Legalább annyit nevettem rajta, mint amennyit meg is hatódtam (amikor az érzelmek játszanak a mi érzelmünkkel). Mások is próbálkoztak korábban az emberi testben lévő kis világot kicsit antropomorfabban ábrázolni és szerintem egyik sem bukott el. Ozmózis Jones, Egyszer volt... az élet, stb. stb. De ennyire tökéletes megoldással eddig még nem találkoztam. Minden „érzelem” nagyon ott volt, és sokszor nem is a poénokon nevetett az ember, hanem azon, ahogy magára ismer. Nagyon jól bemutatja, hogy hogyan érez és mi játszódik le a fejében egy átlag serdülőnek, egy átlag férfinek és nőnek és hogy mi okozhatja a lelki válságainkat. De erről a filmről ennél elemzőbben talán nem is lehetne beszélni, ez tényleg, olyan, amire mindenkinek rá kell csodálkozni. Én röhögve és a könnyeimmel küszködve ültem rajta szinte végig. Sosem tudtam, hogy éppen meghatódtam-e vagy a nevetés hozta belőlem elő, de mindkettőre jó esély volt. A szinkron fenomenális. Ritkán mondok ilyet, de ez tényleg az volt. És biztos vagyok benne, hogy eredetiben is érdemes megtekinteni, mert ahogy én ezeket a hangokat ismerem, önmagukban is telitalálatok. Úgyhogy mindenkinek ajánlom a megnézését. Felnőtteknek is akkora élvezet lesz, mint a gyerekeknek, ha nem nagyobb. Én szerintem be is ülök rá majd még egyszer. Így kell ezt Pixar, most igazán visszatért a régi Némós, Szörny Rt.-s szint, sőt, szerintem ez a filmje még a top 3 Pixar művek közé is befurakszik. |
2015-06-25 19:56.12 |
Agymanók, 5*
De akkora 5*, hogy kilóg a monitorból. Az utóbbi évek legjobb animációs filmje. |
2015-06-25 19:55.31 |
Szerintem zeneileg egyik Batmannel sem volt sosem baj. |
2015-06-25 00:04.02 |
Tarkovszkij teljes életmű, Bondarchuk teljes életmű, kezdhetsz belőle szemezgetni, bár a második nyugati vonásokat mutatott a filmjeiben, de azért a merevség nem tűnt el belőlük. De ha gondolod még friss és ropogós a Leviatán, az is a kategóriát erősíti.
Ami a többit illeti. Én alapjába véve azért IS trolloztam le a másik illetőt, mert megnéztem más értékeléseit és hozzászólásait is és vagy egy troll vagy egy nem annyira intelligens példány benyomása csapódott le bennem, de remélem majd felvilágosít, hogy nem így van. A posztapok filmeknél azért lássuk be, nagyon ritkán nem szalad meg az ember fantáziája. Hálás téma, mert a "mi lenne, ha" elmélettel operál. És ezt Miller tökéletesen kihasználta, megmutatta nekünk, hogy mi lenne, ha eltűnne tényleg a civilizált világ és új, elállatiasodott társadalom élne ismét (?) a Földön, mindezt úgy, hogy sok mindent visznek tovább a civilizált világból, mint örökség. És szerintem ezt a primitivitást istenien és végre klisételen módon ábrázolták. A tartályautó üldözése is azért volt jó, mert egyszerű volt, mégsem lebutított, hanem egyedi, látványos, kreatív. Nem voltak benne sablondumák, sablonkarakterek, sablonhelyzetek, hanem amilyen egyszerűen építkezett a történet, olyan szerethető volt ez a kis minivilága. És még az akciójeleneteken belül is bőven találtunk érzelmes pontokat, ezért nem volt unalmas maga az üldözés. |
2015-06-24 22:14.24 |
Aaahhhh, igen!
Kérlek...nekem ez is ilyen :D http://www.youtube.com/watch?v=tidfKvONUGI |
2015-06-24 19:07.52 |
20 percet láttam még csak az első részből, de máris mindent elad nekem Ernst-Hugo Jaregard :)
Alig várom a további fejleményeket. |
2015-06-24 10:59.25 |
De aki fenn tud akadni a gitározós autón úgy, hogy az egészet emiatt egy csillagra értékelje, mert ennél több történetet, értéket nem lát benne, az meg is érdemli a letrollozást, pláne ha még a gagyi jelzőt is ráaggatja.
Amúgy nem kell ezt olyan halálosan komolyan venni. Miller ezzel egy kis színt és stílust akart bele vinni és szerintem nagyon sikerült is. De aki a tömény valóságra vágyik, annak az orosz fagyos drámákat javaslom. |
2015-06-24 09:31.57 |
Mennyire vagy troll egy tízes skálán? |
2015-06-23 23:26.03 |
Hogy érezze az építőkritikát a szelleme, amit az utóbbi évtizedben véghezvitt munkásságának szánok. Ami kb. csak a Trója, a Rettenthetetlen és az Apocalypto összemixeléséből állt + 1-2 tényleg elütően jó munkából.
Még tiszteletből sem fogom, mint zenészt ennél jobban megkedvelni, csak elismerem, hogy tényleg meghatározó munkái voltak karrierje első felében és nagyon szimpatikus fazon is volt. |
2015-06-23 20:46.49 |
Én is mindig elismertem, amit 2000 előtt csinált, de utána igen egyhangú lett a palettája.
Tényleg milyen jó ez is. Az meg, hogy intelligens zenéket csinált, nem is vita tárgya. Eleve filmzenét komponálni egy elég magasművészi dolog, ők a klasszikus zeneszerzők örökösei. És Horner mindenképpen a nagy nevek között fog maradni még halálában is. |
2015-06-23 20:09.02 |
Igen. Negyedjére írtam, a világ legnehezebbje. James Hornernek kellett meghalnia a kettesemért :'( |
2015-06-23 20:04.57 |
Ez is ő volt?
Ejha, nem is gondoltam. Én is ezen nőttem fel. |
2015-06-23 20:02.38 |
Ma már emlegettelek. Gondoltam, hogy nagyon ki fogsz akadni. De még én is kiakadtam, egész nap ő járt a fejembe, még vizsga közben is. |
2015-06-23 07:42.57 |
Ajánlom is, és figyelj közben a zenére :D
Bár nem tudom, hogy nem lehet zenére figyelni, mikor olyan magukkal ragadóak. |
2015-06-23 07:26.27 |
Rettenthetetlen és az Egy csodálatos elme szerintem élete két fő műve, ha leszámítjuk az Aliens és a többi régebbit, amikor még elkülöníthetőbbeket szerzett és közülük van sok kincs is, pl. Casper. Bevallom őszintén én nem vagyok oda a Titanic munkájáért. |
2015-06-23 07:13.54 |
Valóban.
Még tudtam volna felsorolni néhányat és tényleg, kár lett volna kihagyni az Aliens-t. Szegény Zidane nagyon szomorú lesz, emlékszem még a szép csatáinkra, amiket levívtunk Hornerrel kapcsolatban. |
2015-06-23 06:39.50 |
James Horner emlékére, a best of-ok tőle.
http://www.youtube.com/watch?v=vQuaUR7nX8U http://www.youtube.com/watch?v=pcBBwYPoMFA http://www.youtube.com/watch?v=K8zYrt0c8O4 http://www.youtube.com/watch?v=TDW5-VczFHo http://www.youtube.com/watch?v=_q10Bmr9ssg http://www.youtube.com/watch?v=nVL26DApj00 http://www.youtube.com/watch?v=cDEx6tolC6w Sokat cseszegettem folyton szegényt....és szerintem még mindig igaz, hogy nagyon sok egyforma zenéket tett le az asztalra. De persze nem lehet általánosítani, neki is megvoltak a mesterművei, amik miatt méltán szerepelt a nagyok között. Isten nyugosztalja. |
2015-06-23 06:31.33 |
Nyugodjék békében :(
És ne haragudjon, hogy folyamatosan csesztettem őt, mert mindig ugyanolyat komponált :'( |
2015-06-22 16:14.31 |
Amit az Imdb ír azoknak nagyja csak legenda a filmmel kapcsolatban. Állítólag a rottweilerek olyan szelídek voltak, hogy Warnernek úgy kellett egyik kezével maga felé húzni míg a másikkal el kellett játszania, hogy taszítja el magától, mert semmilyen utasításra sem akarták megtámadni.
És az is csak urbánlegenda, hogy a levágott műfejét a válásnál elvesztette. Soha nem is tarthatta meg. Ez utóbbi azért terjedt el, mert ezt egyszer poénnak benyögte (amúgy is ilyen humora van) és azóta mindenki ezt hiszi. Később nem győzte hangsúlyozni, hogy ezt csak poénból mondta. |
2015-06-21 13:19.04 |
Óh, Branagh egy b-vel. |
2015-06-21 13:18.21 |
A jó öreg Hamupipőke. Régen ez a mese arra volt jó, hogy a zord valóságból kicsit elmenekítse a kor főként alsóbb rendből származó leányzóit abba az álmodozásba, ahol minden tökéletes. Csodaszép ruhák, csodaszép hintók, csodaszép herceg. Persze a nemes asszonyok a 17-18. században pletykás, boldogtalan, kielégíthetetlen hárpiákká váltak többnyire, akiknek az uraik inkább bordélyházakba menekültek otthonról, miután már összehoztak együtt 4-7 gyereket, akiknek a fele meghalt még 10 éves kora előtt, és a maradékot is azok 17 éves kora környékén láttak először és halálukig pesztrálták őket….igaz a mese nem tartalmazza, hogy az alsó-középosztály és polgár leányzók majd ilyenné válnak, nekik elég volt a sok pénzzel és szépséggel járó ajándékcsomag, amit a Hamupipőke nyújtott nekik, hiszen ki ne akarna nemes hölggyé válni és megkaparintani mindig a legjobbat és legszebbet, aki aztán mosatlan edények és a kosz birodalmából a csillogásba és a fénybe menekíti őket.
A 2015-ös filmverzió ennek a sztorinak a régebbi verzióját vette alapult, nem a Grimm fivérek kissé átköltöttebb módozatát. És mint olyat, a mai normákhoz és hasonló adaptációkhoz igazítva, tökéletesen leszállította minden régies báját és üzenetét, persze a szükséges giccsparádéjával együtt. De ez mind elnézhető, ha rásütik a plakátra és a trailerre a bélyeget, hogy 8 éven felüliek számára nem ajánlott, mert a modernséget ebből ezúttal tényleg kihagyták (miért, például a Jolie-s csipkerózsikában benne volt) és gyakorlatilag filmbe átültetett Disney-mesét kapunk. Nem csodálom, hogy már filmbe csinálnak ilyesmiket. Eltűntek a régi mesék, a rajzolt világ irányítását az erőszakos mesék vették át, no meg az anime, ami néha az erőszakosnál is kétségbeejtőbb háttértartalommal szokott bírni. A szodómiától az armageddonon át minden van benne. De ha most ez az igény, nincs mit tenni, haladni kell. És a Cinderella haladt. Csak úgy csillog benne a CGI; benne van Robb Stark, aki bizonyára jót tesz a box office-nak; benne van 1-2 színésznő a világ best ofjai közül, mert most gonosz némbereknek őket dívik belerakni újabban (hogy megmutassák azt is nem mellesleg, hogy még mindig milyen gyönyörűek, pedig benne vannak a korban); rakjuk bele a világ legtehetségesebb színészeit 5-5 percre nyugdíjkiegészítésként és mindezt öntsük nyakon egy adag giccsel és pátosszal, mert anélkül nem mese a mese. Így kapunk egy tökéletesen feledhető kis délutáni kikapcsolódást. Kenneth Brannagh felé szólok mostan. Tudni kell róla, hogy nem csak egy kiváló színész, de egészen a 21. századig ő volt szerintem az egyik legjobb Shakespeare adaptátor is. Rengeteg rengeteg klasszikus művet dolgozott fel és totálisan kevés fantáziával, de ez azért nem zavart, mert ugyanúgy szükség van erre is, mint az avantgardabb, minimalistább vagy éppen modern módon újragondolt verziókra, hiszen e nélkül nem tudnánk, hogy mihez is viszonyítsunk. Most is egy elég régi anyaghoz nyúlt és a látványtól eltekintve egy az egyben azt is adta vissza, amit mi is tudunk a sztoriról. De hogy engem mi zavar akkor ebben a filmben? Hát pontosan a történet! Én ezt a csillámporos kis hercegnő-szivárvány-egyszarvú-hosszúhaj-szépruha jellegű ábrándokat már akkor sem preferáltam, mikor ezen kellett volna felnőnöm. Legyél kedves, megértő, de főként gyönyörű szép és akkor mindent megkapsz az életben és lerázhatod az undok, ronda anyádat vagy nevelőanyádat. A kocsid meg a pasid meg majd megjön a szerencsével, neked nem kell érte küzdened. Egyszerűen ezek az üzenetek már nem állják meg a helyüket a mai világban és nem tudom ennek fényében, hogy minek kell újra elővenni, hogy aztán egy ugyanolyan kivitelezést kapjunk, ami semmiben sem különbözik az előző 50 feldolgozástól – csak fel van képileg tupírozva és Robb Stark. El sem hiszem, hogy ezt a kis celluloid, piacorientált szösszenetet így sikerült kielemeznem. Nem így terveztem. 2 nap múlva már úgy sem emlékszem rá, úgyhogy 3* (U.I.: Szegény H. B. Carter meg csak 5 percet kapott, pedig neki több személyisége van egyedül, mint az egész műnek együttvéve.) |
2015-06-21 12:32.59 |
Cinderella (2015), 3* |
2015-06-20 09:34.58 |
SPOILEREK előferdülhetnek.
Ritka az, amikor az alapanyagod elronthatatlan. A Jurassic filmekre ez mindig is igaz volt. Akármennyi logikátlan cselekménnyel, sablonos karakterrel vagy egyenesen hót hülyeségekkel tömték tele, sosem veszített az élvezhetőségéből. Ilyen szempontból már a második rész is több helyen bebukott, a harmadikról meg nem is beszélve. Lehet, hogy az én generációm velejárója a dínóőrület és mivel ezt ritkán veszik elő, ez sosem lesz unalmas, vagy csak annyi, hogy ennek az izgalomfaktora mindig magas lesz, vele együtt a kíváncsiságunk is. A Jurassic World sem volt tulajdonképpen rossz film, popcorn mellett főleg. De rengeteg alap blockbuster elemmel tűzték meg, amit ha az etalon Parkhoz hasonlítunk, hát……nem volt őket sok értelme meglépni. Különbséget kell tenni referencia és a bevált formula újrajátszása között. Mindkettő bőven akadt Colin Trevorrow próbálkozásában. Kezdjük a referenciával. Szerencsére a nagy Park rajongók nem jöttek ki éhes gyomorral a moziból, mert annyi utalás volt a régi részekre, mint a fene, és tényleg pont szíven talált mindegyik. És nagyon örülök, hogy nem kevés időt is vett el, hisz még ki is tárgyalták többször. A pólók, az autók, a sárga esőkabátok, a zene és ugye a Hammond szobor, és még biztos sok minden elrejtve. Ezek nélkül sokkal kevesebb értéke lenne ennek a sequelnek, meg persze logikus is, hiszen valamire építkezni kellett. De a régi, begazosodott épület látványa, fú, végigfutott az ideg a hátamon. Ezt így kell. Ami az újrajátszást illeti, nos, ebbe szorulhatott volna több fantázia. Megint két gyerek, megint őket kell menteni, megint egy indokolatlan barom egy arzenállal (ez mondjuk a második részt jellemezte), megint jobbra-balra szaladgáló emberek, akik 5 perc alatt behúzódhattak volna, de film kedvéért addig futottak, míg vacsik nem lettek. És hurrá, volt egy robotdínó (ennek nagyon örültem, végre nem csak CGI mindenfelé), aki haldokolt és az ehhez kapcsolódó érzelgés…..nem tudom, hogy referencia-e vagy újrajátszás. Plusz nem javultak fel túlságosan a dialógusok sem és megint mire….mire volt jó egy szerelmi szál. Mondjuk sok vizet nem zavart, de abba a kis vízbe se illett bele, amibe belekerült. Sablonkarakterek meg csak úgy sorjáztak, de legalább a színészekkel nem lőttek mellé és ez is valami. Igaz azzal sosem lőnek mellé. Chris Pratt kicsit komolyabb volt, mint amire számítottam és most nem is uralta a filmvásznat annyira, de ha nem is Goldblum, legalább egy Sam Neil kaliberű karaktert hozott korrektül. De szerintem akire inkább emlékezni fogunk az Jessica Chas….izé….Bryce Dallas Howard lesz és nem csak azért, mert végig sikerült neki magas sarkúban futnia, hanem mert volt humora (nőktől eddig nem nagyon láttunk ilyen a Jurassicokban), és hihető volt komolyságában is. És talán a legtöbb játékidőt is ő sajátította ki magának. A magas sarkú meg elárulom azért kellett, hogy az elődeivel ellentétben megmutassa, hogy ő még egy ilyen szituációban sem férfiasodik el és ezt meg lehet bocsátani. Amit viszont nem lehet, az Vincent D’Onofrio. Már megint egy rangján aluli szerepre kérték fel és bármennyi spirituszt is próbált belevinni, ezen nem változtatott. Neki kellett lennie a sablonrosszfiúnak, aki militarizálni és ölni szeretne és istenem, mire volt ez jó. Eleve miért kell még egy antagonista a sztoriba, amikor már a dínók is eléggé vészes ellenfelek. Át is térek erre, csak még egy dicséret a karakterek felé. Hiába játszották már megint „azokat a kölköket”, Nick Robinson és filmbeli öccse kiválóak voltak. Az előbbi srácot én már egyből megszerettem a Kings of Summerben is, remélem sokat fogom még látni. A többi feledhető volt, Iffran Khant meg kifejezetten nem bírom, de el lehetett viselni. Akinek meg legjobban tudtunk szerintem mind kollektíve örülni, az DB Wong volt. Ki az, aki nem sóhajtott nagyot, mikor meglátta Hammond korábbi tudósát és mivel feltűnően még legalább egy sequelre készülve kimentették a szituból, gondolom még látni fogjuk őt később is. A modern megvalósításoknál mindig ott van a túlszárnyalás igénye. A T-Rex már lehet nem számít olyan félelmetesnek, mint régen, ezért alkottak egy utcai vegyes T-Rex alapú dínót, már nem olyan vicces kezekkel és szuper aggyal. Aaaa, emberek, számomra ez okozta a legtöbb fejfogást, de nagyon tetszett viszont, hogy voltak idomított velociraptorok…mondjuk a végén az a kvázi mexican standoff á lá dinoszauruszok, az is kicsit béna volt, de legalább a T-Rex-é lett az utolsó szó, ami szintén lehet referencia. Összességében szerintem megállja helyét a film, a nosztalgia. Nem hiszem, hogy megnézem újra, de egy popcornmozihoz képest egész jó. Persze sok kivetnivalóval és a szigeten a logika használata még mindig nem terjedt el kellőképpen, de enélkül mondjuk nem lehetne belőle filmet csinálni. Maradjon csak az az erős 3*. |
2015-06-20 08:34.32 |
Ezért 6 pennyt levonok a béréből :) |