Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Hunter Killer küldetés - Filmbox Premium, 18:00 |
007 Spectre - A Fantom visszatér - Mozi+, 18:00 |
3 nap a halálig - Moziverzum, 18:30 |
Charlie angyalai - RTL Három, 18:40 |
Négy esküvő, egy temetés - Film Café, 18:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Érdekességek! |
Szellemirtók (2016) - Vélemények |
DC vs Marvel |
Star Wars Saga |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Ne oldozz el! |
Katherine Moennig |
2015-12-13 17:56.31 |
Little Boy (2015), 4* |
2015-12-12 23:46.10 |
Most válaszoljak?
Még nem derül ki, de szerintem az utolsó rész utolsó jelenete után éri meg ezekről spekulálni :D |
2015-12-12 13:12.43 |
Asszem 3x bukkan fel. De még így is többet, mint Godzilla a tavalyi filmben :D |
2015-12-12 01:59.16 |
Ezt a filmet teljes egészében olyan 8-9 évvel ezelőtt láttam, és nem olyan rég néztem újra. Meglepő módon még érett fejjel is az egyik legmegbocsáthatóbb és kedvelhetőbb rossz filmnek tartom. A rossz film ez esetben nem olyan pejoratív, inkább csak azt takarja, hogy olyan B. De mi más is lehetne egy ilyen egyszerű játékból, ami eredetileg annyira nem épített magára a sztorira, csak a vérre.
És szegény alkotásnak ezt az egyszerűséget kellett visszaadnia ahhoz, hogy igényes adaptációnak minősülhessen. Ez 110%-ban sikerült. Ennél eszesebb film úgysem fog belőle készülni szerintem a jövőben sem. Maximum jobb látványú, és történethűbb feldolgozás. Ami Paul W. S. Anderson munkáját illeti, szerintem nem kell semmiért sem szégyenkeznie. Ő általában rossz filmeket csinál, de mind vállalható (na jó, a legtöbbje). Ez a filmje meg kifejezetten sok erőfeszítésről tanúskodik, amit muszáj neki elismerni: Kiváló harckoreográfiák, amik szerencsére realisztikusabbak lettek, mint amynnire engedte volna a játék; set-tel dolgoztak, amit ki is csinosítottak, például az alvilág (ahova Skorpió ment Cage-dzsel) nagyon fantáziadús volt, tetszett a kert tele creepy szobrokkal, és na, azért az külső világ sem volt utolsó. Végig helyszínen voltak, ami nagyon jót tett neki. És még akkor is, ha a forgatókönyv olyan lett amilyen, azért a casting segített erre is rábólintani. Linden Ashby (Cage), Christopher Lambert (Raiden) és Tagawa (Shang Tsung) szerintem nagyon élvezték ezt a filmet, mi pedig nagyon élveztük őket. Mondjuk ami a többieket illeti...hmmm....aki Kano játszotta, az fantasztikus volt, és a mai napig befolyása van a karakterére, pedig szegény már nem is él. De Robin Shou (Liu) és Bridgette Wilson (Sonya) szerintem annyira nem voltak telitalálatok. Nem is mondom, hogy rosszak voltak, egyszerűen csak nagyon egyszerűre vették a figurát. Sajnos kevés karaktert láttunk a játékból, és még nagyobb baj, hogy ezt a második - egyben borzalmas résszel próbálták korrigálni, de inkább ne tették volna. Persze azt már más készítő banda követte el, ami nagyon meg is látszott. De azért a legnagyobb kedvencek itt voltak és hozták is karaktereik lényegét: Skorpió, Sub-Zero, Goro, Kitana, Reptile....még akkor is, ha csak szimbolikusan köszönt be némelyik, jól esett látni őket. Annak meg még jobban örültem, hogy ezek tényleg ilyen 1-1 elleni meccseket vívtak, ahogy a játékban is van. Ezt ésszerűen sikerült beépíteni a filmbe, ellentétben mondjuk a második résszel. De még a frissebb Legacy sem követte minden epizódjában ezt a felállást. No és a zene. Arra szavak sincsenek, az gyerekkorunk fétiszenéje, ezt be kell látni. Amint megszólalt a nyitójelenet előtt, mi már a plafonon voltuk - jó értelemben. És tetszett, hogy a végén, a nagy Kang vs. Tsung párbajnál is felcsendült. (Na azt a harcot annyira nem kedveltem...kicsit epikusabb és nagyobb is lehetett volna, de hamar vége lett és nem erőltette meg magát azért Kang. Pedig főellenséggel küzdött, nemde?) A korához és alapanyagához képest abszolút vállalható, ajánlható film. Az én huszonéves korosztályom számára abszolút nosztalgikus élmény még ma is. A közepes osztályzat persze jár a minőségnek, ami azért mégiscsak a B kereteket tükrözi, főként a gyenge forgatókönyvet. |
2015-12-11 19:57.47 |
Emlékeim szerint nem volt eddig még egy nagyszabású filmfeldolgozása a Moby Dick sztorinak. Ami azért is érdekes, mert gyakorlatilag már mindent feldolgoztak legalább 2x, főleg ami az ilyen kultikus regényeket illeti.
Azt, amit kellett, kihozta belőle Ron Howard. Nem lehet mondani, hogy túlságosan sok újdonságot mutatott, de a tengerész témában szerintem már nem is lehetne új dolgokkal előállni. Nem is baj, ez így is jó volt. Direktora keze alatt kifejezetten eposzivá nőtte ki magát ez az alkotás, amihez persze egy nagy adag CGI is kellett, de ma már enélkül nem is létezik hollywoodi produkció. Mindehhez társult egy kiváló casting, élén Hemsworth-szel, de az igényesség kedvéért még adtak hozzá szép neveket, például Cillian Murphy-t, Ben Whishaw-t, Brendan Gleeson-t, és az ifjú, újdonsült Pókembert. Sőt, már annyira nem lehet mit írni ezekről a hajózós történetekről, főleg egy ennyire ismertről, hogy itt le is zárom. Precíz alkotás volt, talán még sokszornézhető is. Megint szép munka Howard! |
2015-12-11 19:26.41 |
A tenger szívében (2015), 4* |
2015-12-08 09:48.47 |
Dicséretes teljesítményt nyújt a Man in the High Castle-ben. Végre megmutatja, hogy milyen az, amikor túlzottan is jó lelke van valamiben és nem csak gonoszan néz (azokkal a tök jól ívelt szemöldökeivel) és mindenkinek ki akarja szippantani a lelkét. Mondhatnám úgy is, hogy ő a sorozat legjobbja. Karaktert tekintve és játékot tekintve is.
Nem rossz képességű színész ő, csak ezt a karrierje kevésbé bizonyította be. |
2015-12-08 09:41.18 |
The Man in the High Castle sorozat 1. évada, 5* |
2015-12-08 09:37.21 |
Philip K. Dick egy igazi vizionárius író, akinek ötletes sci-fijei örökre fenn fognak maradni. Így meg már egészen biztos, ha jó és gondos kezek nyúlnak ezekért a történetekért.
Merthogy az Amazon most beletrafált a közepébe ezzel a művel. Az Ember a Fellegvárban nemcsak egy alternatív történelmet mutat be - ami szerintem történész szemmel is egészen helytálló spekulációkkal operál, nem is beszélve arról, hogy mennyi tanulságot fogalmaz meg - de egy felszín alatti sci-fit is, ami több univerzumban őröl, de persze ezt mi is apránként építkezve tapasztaljuk, ahogy illik. SPOILEREK nélkül: Maga a sorozat szerintem nem mondható minden idők legjobbjának, ám maga az alapanyag olyan egyedi és annyira komplex, hogy feledtetni tudja bennünk az időnkénti szarvashibákat. Amik azért szép számmal akadnak. Frank Spotnitz alkotó, aki maga is kapcsolatot ápol a távol-kelettel, nem akarta egy az egyben átültetni a regényt a sorozatba. De őszintén szólva melyik széria veszi törvénynek az alapanyagát, az szinte lehetetlen vállalkozás. Csűri-csavarja, és a fan teóriák sokaságából ítélve nagyon jó úton halad, mert annyira eltér bizonyos pontokon Dick műve és Spotnitz műve, hogy a 2. évad kijöveteléig még bizonyosan sokat fogunk vitázni a rejtett összefüggéseken. Adott 2 alternatív (mármint ilyen kiterjedésükben. Ne tagadjuk el, hogy kisebb verzióban léteztek) Birodalom, melyek most szomszédságba kerültek egymással Amerika, és úgy nagyjából az egész világ területén: A Nagy Náci Birodalom, és a Japán Birodalom. Szemmel láthatóan békés szövetségesek, de a felszín alatt megy közöttük a rivalizálás. Bármikor kirobbanhat közöttük egy háború, és kétféle erő duzzad a két táborban: A háborút megakadályozni igyekvők, és a háborúpártiak. Egy másik szálon mozog egy szerelmespár, akiknek birtokukba jutnak a világ legfontosabb tárgyai: filmtekercsek, melyek bepillantást nyújtanak egy másik univerzumba – a mi valóságunkba. Ahol ezeket a Birodalmakat lerombolták 1945-ben. Ez aztán problémák és kalandok sorát fogja hozni, mely komoly emberáldozatokkal jár majd, és a jó öreg örök igazság üti fel a fejét: „Miért érdemes áldozatokat hozni? A személyes okokért, a békéért, a háborúért, az igazságért? És melyiknek kéne prioritást élvezni?” Ám sajnos itt érkezünk el a kellemetlenebb pontokhoz. A sorozat nézőinek nagy többsége vélekedik úgy – észrevételem szerint – mint én: Már megint egy tipikus szerelmi háromszöggel próbálják mozgalmasabbá tenni az érzelmi vonalat, holott ez felesleges és érdektelen. Mikor egy ilyen remek politikai drámát kreálnak, mely ráadásul történelmi jóslatokon alapszik és ezt a közéleti vonalat klasszisokkal jobb karakterekkel tömik meg, akkor hagyjuk már a Frank-Juliana-Joe vonalat a pitlibe. Valóban ebből következett a hibák többsége. Logikátlan, nem realisztikus lépéseket szült ennek a szálnak a magasban tartása, és a végére már kifejezetten irritáltak ezek a karakterek, akik amúgy önmagukban egész érdekesek is lehetnének. A baj az, hogy ezek a főszereplők, főként nekik kéne drukkolni. De szerintem az igazi erősségét a szériának itt a mellékkarakterek és a háttérben zajló jelentősebb dolgok adják. Nagyon-nagyon élvezetes ez a felépített világ, a kultúrák közötti összhang és különbség. Hihető a világ küllemre is, és a belső pszichológiát illetően is. Egy megszállt ország képét mutatja a két part. Hasonlóak, mégis különbözőek….ahogy Japán és Németország viselkedne. Mindebbe helyezik be azokat a mellékszereplőket, akik ezt az érzést segítik nekünk – felszínen sztereotíp figuráknak tűnnek, de a felszín alatt kellemesen komplikáltak és annál jobban megírtak – ők Tagomi, Kidő felügyelő és John Smith Obergruppenführer. Ha ezt a hármat raknák előre a szereplőlistán és hátraszorítanák a gerlepárokat, na akkor lenne ez egy tökéletes sorozat. Fantasztikus színészek fantasztikus játékai. Ha normál tévécsatornán futna a show, a következő évad után biztosan egyiket-másikat díjakra is jelölnék a három úriember közül. Főként Tagawa és Sewell játéka a megkapó, de mivel ők már eléggé veteránok, számomra ez nem meglepő – kifejezetten jó az előbbit végre pozitív szerepben látni, így legalább halványítja picit azt a Shang Tsung felhőt, amiben már 20 éve van. Egyszóval kiváló rendezés, még kiválóbb történet, kiemelkedően jó casting (még a rosszabb szereplőknél is), és egy fantasztikusan felépített világ az, amit nyújt nekünk az Ember a Fellegvárban. Az első évad vége annyi kérdést hagyott nyitva, hogy igen hosszúnak fog tűnni az az egy év, mire úja láthatjuk a tévéképernyőn a szériát. De úgy érzem erre megéri várni. Egy történésznek egy ilyen mű körülbelül az orgazmussal ér fel, pláne ha ilyen dolgot is lát benne, mint az utolsó epizód bizonyos jelenetei ;) |
2015-12-07 11:25.19 |
Áh, köszönöm. Neked meg ment levél :) |
2015-12-06 18:21.25 |
Mikor, hol?
Miről maradtam le? :D |
2015-11-29 14:55.48 |
Méghogy nincs egy épkézláb filmünk 56-ról, csak az a borzadályos 2006-os nyáltenger, ahol távcsővel kell keresni a jó alakításokat, de így se járunk sok sikerrel. Hát már hogy ne lenne, itt van a Tegnap.
De ha van ilyen, miért nem tudnak róla többen és miért nem mutogatjuk ma is az iskolákban? JAH, hát azért, mert pont a másik oldal felé hajlik, sőt, mondhatnánk, hogy propagálja. Hiába nevezzük propagandafilmnek, Keleti Márton eme műve semmiképp sem sorolható a sematikus filmek közé, mert ez az állásfoglalása igazán csak a film vége felé kristályosodik ki. Egészen odáig ez egy libikókán le-fel járó álláspontokkal tarkított sztori, ahol nem nagyon lehet eldönteni, hogy most ki a jó és ki a rosszfiú. Ha utána olvasunk a fogadtatásának, akkor minden kivilágosodik, de egész odáig nekem egy kitűnő pro és kontra érveket felvonultató alkotás volt ez, ahol terítékre kerül az, hogy a hatóságoknak hogyan is kell viselkedniük egy felkelés folyamán, hogy egy összeszokott TSZ csoportnak vajon most pánikszerűen menekítenie kell mindent, vagy megtartani a rendet. Számomra ezek a kérdések ugyanúgy nem fekete-fehérek és egyértelműek, mint Keleti és Dobozy Imre számára, és hiába lyukadt aztán ki a jelenlegi kormány álláspontjára a film, azért valljuk be, hogy igen sokat elidőztek ezek megvitatásán. Számomra az is egy érdekes jelképet jelentett, hogy a kivágott zászlót Ungváry László kezébe adták, aki köztudottan élvonalas kommunistának számított azokban az időkben. Szintén jó kikacsintást kapott Páger Antal, aki az egyik mondatával önmagára utalt: "Én magyar vagyok, nem világcsavargó". Mondja ezt az a színész, aki nem rég tért haza az emigrációból. Egy szó, mint száz...a Tegnap nem olyan egyszerű film, mint hinnénk. A katonák társalgásain érhető leginkább tetten a megosztottság, de a TSZ-ekben eluralkodó pánik és vasvillával fenyegetések is elgondolkodtatják az embert. Bizonyos helyzetekben lehetetlen oldalakban gondolkodni, még akkor is, ha a vége egyértelműen a szocialista propaganda kívánalmai szerint lett alakítva. De az tagadhatatlan, hogy rendezést, forgatókönyvet, alakításokat tekintve elsőosztályú és igényes filmet láttam. A maximális pont leginkább ennek jár. |
2015-11-29 14:27.37 |
Tegnap (1959), 5* |
2015-11-25 09:57.56 |
Régen nem volt szokás mutatni. Gondolom volt akkoriban erre egy cenzúra. |
2015-11-21 14:39.28 |
A Karantén, és az Ördög rendezője aztán tudja, hogy hogy kell a nézőt úgy a székében tartani, hogy sose engedje el a karfát.
A No Escape is ez a kategória, csak most nem a horror zsánerén belül teszi mindezt, hanem inkább a menekülős tematikájú akciófilm keretén belül. Nem igazán értem, hogy miért nem kapott jobb reklámot a film, és miért tudnak róla kevesen, mikor az előzetese is egy kiváló mozi benyomását keltette még hónapokkal ezelőtt, és a filmes berkekben sokat is beszéltek róla. A fanyalgók egyik jó érve - mint ahogy azt már személye nem először váltja ki ezt az emberekből - Owen Wilson volt. Sokak szerint nem illik ő a komoly szerepekbe, illetve a nézők nem igazán tudják ők komolyan venni a komikus múltja miatt. Szerintem ez így nem állja meg a helyét, ugyanis több drámában is bizonyított már, és egyszer mindenki beérik a komolyabb hangvételű szerepekre. Neki talán most jött el ez az idő. És szerintem a casting teljesen rendben volt. Brosnan nem parádézott sokat a játékidőben, de talán jobb is volt ez így. Ne kapja mindig ő a fényt. A szituáció sajnos (mindig) aktuális. Egy harmadik világbéli ország, melyet nem neveznek be, de a helyzetéből ítélve vagy Kambodzsa, vagy Laosz, fellázad az amerikai "imperialista" törekvések ellen, azaz egy vízellátó vállalat birtokba vétele ellen, és le akarják mészárolni a külföldieket az országban. Jack és családja menekülni kényszerül az őket fogadó hotelből, és ez az akadályokkal, vérrel és bujkálással teli hajsza megy több, mint másfél órán keresztül. Egy percig sem lesz unalmas, sőt, szinte minden jelenet tartogat valami adrenalinbombát magában. Néha-néha nagyon "elhollywoodiasodott" a szituáció, vagy a színészi játék, de ezeket talán már meg sem lehet kerülni. Nem lesz műfajának legkiemelkedőbb filmje, ez kétségtelen, de egyéb panasz nem érheti a ház elejét. Jó rendezés, semmi irritáló shaky kamera, egy jó szórakozás. 5/4.....nagyobb skálán megérne egy 10/7.8-at. |
2015-11-21 14:22.12 |
No Escape (2015), 4* |
2015-11-21 12:02.04 |
Csempészek (1958), 4* |
2015-10-31 15:46.57 |
Na aki egy szokatlan, mégis nagyon érdekes és informatív második világháborús dokumentumfilmre vágyik, annak szinte kötelező darab a Goebbels-kísérlet.
Nagyon jópofa módon nincs kifejezett narráció a műben, hanem egyedül Kenneth Branagh olvas fel bejegyzéseket a propagandaminiszter Naplójából. Belső politikai és személyes titkok, végigkíséri a Doktort fiatal korától egészen a haláláig. Még arról is í visszamenőleg, hogy milyen gyerekkora volt. Nem nagyon lehet még egy ilyen kiváló pszichológiai kórképet találni a korból, és emellett még izgalmas is tudott lenni (na jó, ezt inkább a Naplóról írom, mert idő hiányában a dokumentumfilm sajnos eléggé ugrabugrál). Üröm az örömben, sok nagyon sok fontos részt hagy ki nemcsak a dokumentumfilm, hanem maga a kiadásra ítélt Napló is, mert az anyag, ami rendelkezésre állt (több ezer fennmaradt oldal), annak sokszorosa volt és szerintem pont a legfontosabb kezdeti náci időket hagyták ki belőle, amiből a leginkább ki lehetett olvasni, hogy ez a párt mire fogja vinni a jövőben, kinek milyen állásfoglalása lesz a vezérkaron belül, és milyen nehéz harcok árán sikerült hatalomra jutnia. Értelem szerűen a dokumentumfilm még ennél is soványabban tájékoztat. Ennek ellenére ötletes, sok ritka felvételt és anyagot használtak fel, és Kenneth Branagh is kiválóan olvassa fel. Németesen merev, mégis van benne egyfajta érzelmes lágyság - teljesen goebbelsi. A korszak rajongói keressenek rá, szerintem érdemes. |
2015-10-31 15:09.49 |
SPOILERVESZÉLY…..nem terveztem, de jobb, ha kiteszem.
A Mitch Cullin tollából származó A Slight Trick of the Mind c. Sherlock regény tulajdonképpen a soha meg nem történt lezárása akar lenni a detektív mitológiájának, amiben a jó öreg Holmes már 90 felett van, betegeskedik, igencsak lelakott, de az elméje még szinte ugyanolyan éles….ha leszámítjuk az időnként fel-felbukkanó szenilitást. De nem zavartalan az öregkora, mert egy rossz véget érő ügy miatt vonult vissza vagy 35 évvel ezelőtt, és ez az ügy azóta is emészti belülről. Sajnos nem tudok a regényről nyilatkozni, így csak a filmet használom alapul a véleményemhez, és mint ilyen, azt kell, hogy mondjam, hogy a M. Holmes bizony nem sikerült túl detektívesre. Az rendben van, hogy agg ember képében láthatjuk az angol zsenit, aki a bejárónőjével és annak fiával osztozik egy házon, és minden nap ajándék már a számára, de az ember akkor is számít valami „utolsó poénra”, ha lehet így fogalmazni. És ez esetben ez nem nagyon történt meg. Szép komótos, aranyos film, élvezetes színészi játékkal, de nehezen lehetne kriminek elkönyvelni – ami mondjuk elvárható lenne még egy más megközelítésű Sherlock filmnél is. Sokszor csak ültem és vártam, hogy vezessen valahova engem ez a film, de gyakorlatilag sosem mozdultunk. Folyamatosan kerestem az összefüggéseket – mert úgy tűnt, mintha valami poén akarna kialakulni a végére – de aztán kiderült, hogy semminek nem volt semmilyen összefüggése és csak lopta a film az időt a maga 104 percében (szebben fogalmazva: „elvolt magában”). Azért nem haragszom rá mégsem, mert Ian McKellen végre kitett magáért és kimozdulhatott az általa annyira megvetett CGI világból. Látszott rajta, hogy nagyon felkészült és élvezi a játékot, így én is vele tudtam tartani. És megismertünk egy csodálatos gyerek színészt Milo Parker személyében, aki nem lehet több 11-12 évesnél, mégis egy 25 éves ember érettségével játszotta végig ezt a nem elhanyagolható gyerekszerepet és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez milyen szinten fogja őt bedobni a filmipar sűrűjébe. Sok szerencsét kívánok neki, mert süt belőle a tehetség. Laura Linney meg a szokásos magasiskolát hozza, de ez nála nem hírértékű. Apró örömök akadtak azért a tökéletlenségben, például a gyönyörű táj, melyhez dukált a remek fényképezés, és abszolút korhű lett a kis kütyüivel együtt. Plusz aki a méhészet iránt érdeklődik, annak ez a film több hasznot fog nyújtani, mint annak, aki a detektívsztorik iránt érdeklődik. Végül Egy dolgot kell még kiemelnem, ami nagyon megfogott: Hogy Watson említésre kerül többször is, és az arcát direkt nem mutatják. Hadd képzelje el mindenki a maga módján. Szerintem ez egy szellemes és egyben szép húzás volt az alkotók részéről. De sajnos ennyit az erényekről. Nem rossz film, de nehéz végigülni és mély nyomokat bennem nem hagyott. Egy közepest kap csak tőlem. |
2015-10-31 14:44.04 |
Mr. Holmes (2015), 3* |
2015-10-27 16:45.54 |
Persze, hogy nem. Mert lekötötte az igazgatás.
A jó öreg Tomiból írom végül a szakdolgozatomat is, de ezt csak zárójelesen említettem meg :) |
2015-10-26 23:51.19 |
Az a jó öreg halálbüntetés erkölcsi kérdéskör.
Igen sok film született már a témában, ami A-Z-ig mindenféle esettel próbálja meg szemléltetni, hogy ez miért is embertelen és hogyan válik még az utolsó szenny gyilkos is kezesbáránnyá életének legutolsó napjaiban. Nem is beszélve arról, akit esetleg ártatlanul ítélnek el....ilyen felvezetés után szokott az lenni, hogy én melyik oldalra állok, de inkább maradnék semleges. Szerintem még így is vannak olyan emberek, akik akkora károkat okoznak az emberiségnek, akiktől nem sajnálom el ezt a módszert. Sorozatgyilkosok, mészárosok, ne adj isten háborús bűnösök, akik tömeggyilkosságokat követtek el. A 20. században még farkas(abb) törvények éltek, mint manapság, és akkor ennek az erkölcsi súlyát még eszébe sem jutott felvetni a többségnek. Ez a film 95-ös, ami már a mai képet tükrözi inkább. És szerintem ezúttal egy jobb és meggyőzőbb sztorit állítottak az ügy szolgálatába, mint amiket eddig tapasztaltam. Egy olyan apáca szemével láthatjuk egy pitiáner gyilkos/cinkos halálbamenetelét, akinek tilos állást foglalnia. Csak azért segít, mert ez a hivatása, de így mégis mindent lát. Az, hogy hogyan puhul meg a kemény fiú, miközben várja az injekcióját, és ezalatt hogyan mennek idegileg még inkább tönkre a megölt pár hozzátartozói, akiknek az ostora még magán az apácán is csattan. Minden színész elsőosztályú és remek választás. Szép munka Mr. Robbins, és a témaválasztás is dicsérendő. Szeretem a provokatív állásfoglalásokat, már pedig ez nagyon is az volt. Még akkor is, ha a fiú később elismeri bűnösségét, a film részrehajlósága világos marad. Túl sok könny áztatta ahhoz az utolsó fél órát, hogy ez a vélemény burkoltnak tűnjön. De nekem pont ez a szándékos ríkató időhúzás volt az, ami eggyel visszatartotta az értékelésemet a 'kiváló' jelzőtől. Bár minden és mindenki kiváló, kiváltképp a briliáns Penn és Sarandon (és a még amatőr Jack Black felbukkanása is szívderítő volt), nekem kicsit túl szájbarágós lett....nem is beszélve a finom Jézus metaforáról a végén. Ehhh...most csak egy 4-es. |
2015-10-20 22:50.35 |
El sem hiszem, hogy pár óra és megjön Marty :)
De ha nekem megint elcseszik a téri-idő kontinuumot, nagyon pipa leszek! |
2015-10-19 17:01.48 |
Sajnálatos módon Harlan Coben regényéhez még nem volt szerencsém, de úgy hallottam, hogy ő is elégedett lett azzal, amit Guillaume Canet rendező úr kihozott belőle.
Ahogy alattam is mondták, elsőosztályú francia thillert láthattunk, ahol szerintem a francia manűröket sikeresen kikerülték. Náluk alapvetően kétféle film létezik: Ahol igyekeznek és sikerül is kikerülni ezeket, és ahol hagyják a jelenteket átitatódni a franciás hangulattal, nem szégyellik a túlzott játékot és gesztusokat. Coben eredetileg is Hollywoodnak tervezte eladni az ötletét és végeredményben egy hollywoodias felépítésű, de precíz európai stílusban tálalt mű lett. Fantasztikus színészi játék minden szinten, főleg a szabadidelyében Dustin Hoffman hasonmás Francois Cluzet, Kristin Scott Thomas (aki meglepett a francia tudásával), és Francois Berléand az, akiket szívesen kiemelnék, de igazából itt mindenki remekül kiegészítette ezt a színészcsoportot játékával. A történetet jól felépítették, tetszett, hogy több csavar is volt a végén. Egyedül az volt a furcsa, hogy a főcsavarra egészen odáig nem készített fel kellőképpen a film. Olyan alakokat is belevont, akiket szinte egyáltalán nem ismertettek előtte, vagy nem kellőképpen. De ez nem vont le sokat az élményből. Az utóbbi időben általam látott művek közül kiemelkedő volt a Ne szólj senkinek! Jó spontán döntés volt ennek megnézése. |
2015-10-18 23:31.56 |
Ne szólj senkinek! (2006), 4* |
2015-10-18 14:13.46 |
SPOILERVÉSZ
Szerintem az, hogy visszahozzák ezt a duplarészes formulát, inkább jó, mint rossz. A régi DW szériában szinte csak ezzel a módszerrel dolgoztak, és egészen Tennant koráig gyakran visszatért és szinte mindig csak jó részek sültek ki belőle. A 3-4 rész a 9. évadban zseniális volt, több ilyen kéne, mert lassan már én is kezdek rossz szemmel nézni Moffaték munkájára. Az írás sokszor gyengül, az izgalmak nincsenek jól felépítve vagy érdektelen lesz, hisz sokszor Clara már az elején összeokoskodja, hogy mi is az ábra, amit nem értek. Capaldi nekem egy átmeneti Doktor. Egyelőre még nincs kézzelfogható stílusa, úgy mindenkiből merít egy keveset. De ami a sötétségét illeti - amit beígértek nekünk az alkotók - annak egyelőre még nyomát se látom. Nem sötétebb az elődeinél, maximum kicsit merevebb az érintkezés területén. A Dalekokat én is unom, de én már Tennant idején is untam, így ez az unalom inkább már közönybe ment át. De tényleg nagyon jó volt az, amikor Clara beült egybe, az ötletes volt. Na lássuk a Vikinges, Arya-s részt. |
2015-10-03 23:34.30 |
Mentőexpedíció, 4*
Az utolsó akcióhős, 4* |
2015-09-27 21:01.56 |
Van egy kiváló kifejezés az angol nyelvben, ami a fejemben tökéletesen leírta Dennis Gansel 2008-as filmjét, A hullámot, és ez a „pretencious” lenne. Magyarban nem igazán szoktuk ezt használni. Tükörfordítása a „tettető, vagy tettetett”, de legérthetőbben úgy lehetne átültetni, hogy túlreagált, vagy túlművelt. Innentől SPOILER ALERT!
Hallottam már Todd Strasser 81-es regényéről, a korábbi filmverzióról, de még az eredeti osztálykísérletről is, mely a náci Németországot akarta felidézni burokban. De tudjuk, hogy az „igaz történet alapján” kifejezés mit jelent, azt hogy „olyasmi”. Mindenki elsőként a német változattal szeret példálózni. Meg is értem. Gyönyörűen kivitelezett, jól érthető, szép rendezői és színészi munka minden tekintetben. És pontosan azért ez a legjobb verzió, mert német. Mit tudunk a mai Németországról azon kívül, hogy jelenleg mi vagyunk szemükben a Sátán? Hát azt, hogy az elmúlt 70 évben a Falon innen és túl egy oly mértékű paranoia és önvád alakult ki népének lelkében a diktatúra fogalmával kapcsolatban, ami egyfelől szerintem marha röhejes, másfelől eléggé összekuszálja a társadalom lelki világát (és most nem értem ide a kommunizmus által keménnyé faragott keletieket, akiket kifejezetten a jobb oldal ellenében agymostak, és szerintem velem együtt ők is röhögnek ezen az egészen). Erre maga a mű is utalt, sőt, szinte ennek jegyében zajlott a film eleje egészen a bonyodalomig. Megvitatásra kerültek az értékek, a diktatúrák ismertetőjegyei, a társadalom problémái, és ezt kiválóan bemutatták a diákok szemével. Itt elkezdtem erős hitet táplálni a történettel kapcsolatban, mert remekül építkezett és abszolút igaza volt. És mit kezdett ezzel a nyugati kényelemben nevelkedett direktor úr a film hátralévő részében? Fogta, és kivágta a kukába. Azt akarta nekem bemesélni a Hullám, hogy egyetlen hét alatt ki tud nevelődni egy náci bagázs anélkül, hogy annak a csapatnak vezéralakja vagy ami a legfőbb, ideológiája legyen? Akkor kérdem én, hogy mit követett ez a csapat? Vagy ami a legfőbb, MI VOLT a Hullám? Nem tudjuk meg. Sok fehér inget viselő kisdiák, akik összefújják a falakat és szép emléket állítottak az 56-os sydneyi olimpia legemlékezetesebb momentumának. Oké, tudom, hogy Rainert nevezték ki vezérüknek, de az első két nap után már saját utat vettek a kiskáderek, és igazából a tanár is háttérbe szorult. Kicsúszott a keze közül az irányítás 4-5 nap alatt, pedig csak nagyjából azt vázolta fel, hogy 1. segítsék a közösség tagjai egymást 2. mindenki hordjon fehér ruhát 3. legyen fegyelem. Hát ez igen gyenge lábakra helyezi azt a miniautokráciát, amit alkotott. De mintha erre ráeszmélt volna a sztori és a film végén egy kísérletet láthattunk a kísérletben és próbálta a tanár fanatizálni a már jól kialakított tömegét. Igen, de ez általában fordítva történik. A tömeg a szavakat követi, és tömeget szavak nélkül nem alkothatunk. Dolfi sem hívta össze a barátait a lakására, hogy miután felöltöztette őket barna ruhákba, elmenjenek vele kocsmába, és csak azután fejezze ki aggályait a zsidókkal kapcsolatban. Szép dolog, ha felismerjük egy diktatórikus rendszer alapjait, de ennek folyamata lineáris és elemei egymásból következnek. A másik problémám pedig az, ami úgy látom alattam másnak is szemet szúrt, az eltúlzás. Sok-sok túlzás van ebben a filmben, de értem én a célját. Gyorsan le akarja zavarni a kezdetektől az összeomlásig a fanatizmus folyamatát, csakhogy ez mégiscsak vicces, ha egyetlen hét alatt zajlik le. A Hitlerjugend képzés – ami Gansel számára sem ismeretlen, hiszen ő alkotta a Napolát - évekbe telik, de az úttörő nevelde sem két napig tart. Ez alatt az idő alatt szegény gyerekek szívják magukba az adagolt propagandát, elemzésszerűen tudják és bemagolják az ideológiát és lepusztítják a maradék agyukat. Nem tudom elhinni, hogy ebben az osztályban mindenki olyan mentális zavarokkal küzd, ami miatt már a második nap minden szót törvénynek vesznek. Még ha kísérletről is van szó, azért időbe telik átnevelni saját magad. És a gyerekek viselkedése is erősen túl van dramatizálva. És nem csak az utolsó incidens értem, ahol szegény legény az életét adja az előző 6 nap tapasztalataiért, de úgy végig ez a karjelzés, a gangbe verődés, a lelki terror és az árulók kezelése…hát….én nem vettem be. Ezek minimum 15-16 éves kölykök voltak, akik már biztos tapasztalták a civilizáció előnyeit és nem teszem azt Kongóban nevelkedtek, ahol farkastörvények uralkodtak. Legalább csinálták volna nácisabbra, de a török vendégmunkás gyerekkel a mellékszerepben ez nem lett megfelelően kivitelezve. A kommunista közösségelvre épült? Akkor mi az a kézlendítés, és hol van a gazdasági alap? de legfőképpen MI VEZÉREL? Túl felnőtt és komoly akart lenni a film, illetve túl drámai és naiv. A Legyek ura hihető, az észt Osztály hihető, a Das Experiment hihető, de a Hullám nekem túl van művelve. Pedig az ötlet kiváló, a diktatúra anatómiájának vizsgálata az egyik favorit terepem történelem szakon, így ha rendező lennék, valószínűleg része lenne egy ilyen témakör a karrieremnek, de ez a film már az alapjaiban is megremeg. 4* az ötlet miatt, de minden más nem kúszik 3* fölé. |
2015-09-27 20:11.10 |
A hullám (Die Welle) (2008), 4* az ötlet miatt, de inkább 3-at érdemelne. |
2015-09-26 20:41.06 |
Csak a tegnap születetteknek írnám ki, hogy SPOILER. Egyébként nincs sok értelme, mert gondolom ismerjük a sztorit.
Bryan Singer egy igazán fantasztikus tehetségű rendező, aki ha nem is rendez tökéletes filmet, mindig összeszedett és pontos munkákat tesz le az asztalra. Azért egyik X-Mennél sem lehet panaszkodni a rendezői munkára, vagy a minőségre, a Közönséges bűnözők meg maga volt a csúcs. Na jó, a Superman visszatérre nem lesz büszke öreg napjaiban, a Valkűr pedig nekem pont félúton helyezkedik el valahol. Nagyon pontos, jó rendezés szintén, de nekem egy icipicit robotszerűre volt véve minden. Picit olyan volt, mint a diafilm, ahol az attrakciók egymást követik, van egy jól felépített sztori, de igen kevés az élet benne. Kiváltképp Tom Cruise-nál látszódott ez, akihez talán pont ezért volt testhezálló ez a szerep. De tényleg, olyan sok lelket nem vitt bele a játékába, leszámítva talán azt a néhány arcmimikaváltást a 2 óra során. Nem volt körítés, nem volt hollywoodira véve (ez mondjuk egy nagyon jó pont a szememben), de mégis túlságosan mereven koncentrált az attrakcióra és nem igazán sikerült színesebbé tenni. Ez nem feltétlenül negatívum, mert ha fordítva sül el, az sokkal rosszabb. Tele van a filmraktár olyan művekkel, ami túldémonizálja ezt a korszakot, az amerikaiakat a világ megmentőinek kürtölik ki, és a szellemisége elúszik a nyálban, ami körülveszi őket. Így mégiscsak inkább a merevséget választom, főleg, ha arról van szó, hogy németek próbálták kikaparni más németek szemét. Még akkor is, ha angol nyelvű film, angolszász színészekkel zömében. Meg kell említenem, hogy igazán kiváló taktika volt Singer részéről ez a sztárparádé, amit láthattunk, mert szükség volt a szakértelmükre, hogy legalább egy minimális érzelmi dózist adjanak hozzá a Valkűrhöz. Ez szerintem hiba nélkül teljesült. Különösen Bill Nighy és Thomas Kretschmann volt szokatlanul erős, de nem lehet elmenni nagy kedvencem Christian Berkel mellett sem, aki már évek óta betört nyugatra, mégis kevesen ismerik csak fel, ami kicsit bánt, mert mindig kiváló. Ő a kopasz úriember, Tarantino csaposa, a német Kísérlet nyugodt fogja, és a haldokló Berlin orvosa a Bukásban. Mire vagyunk még kíváncsiak. Mire is lennénk, amikor egy náci vezetésről szóló filmet nézünk. Természetesen Hitlerre és garnitúrájára. Szerintem ez volt a film csúcspontja. Mindig akkor próbálta Singer visszafojtani a lélegzetünket, mikor ők kerültek reflektorfénybe, és ez sikerült is. Nem mutattak meg mindent és mindenkit, csak néhány pillantásra, és ez egy kiváló taktika. Tényleg érezzük a kellemetlen légkört anélkül, hogy eltúloznák. David Bamber érdekes választás Hitlernek, láttam már a sógor bőrében hasonlóbb arcú színészt is, de ide ez is elég volt. Viszont ÚRISTEN, de kiváló volt az a Goebbels. Túl vagyok már 3-4 Goebbels alakításon, de ez a színész profilból egy az egyben a doktor, és még szemből is eladta nekem. Kiváló, csak sajnos kevés játékidőt kapott. Igaz az a kevés játékidő, amit jutott neki jelentette a film egyik fénypontját. Zseniális volt az a jelenet. Mindent összevetve egyáltalán nem rossz film a Valkűr. Sajnos a Stauffenberg akciót nem ismerem kristálytisztán, amit szégyellek is, mert az egyik kedvenc történelmi korszakom, így nem tudom, hogy mi volt realista a látottak közül, és mi nem. De az biztos, hogy erről kellett egy film, mert figyelemreméltóak ezek az ellenállók, és persze az is, hogy Dolfit aztán magán kívül semmi nem tudta elpusztítani. Őrület. De sajnos nem tudok erre maximális pontot adni. |