Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2020-07-15 20:21.55 |
Tényleg jó és hihető történet. Kinézem Hildából :) |
2020-07-12 06:54.18 |
Eskü ezt a hozzászólást még nem olvastam el, de ahogy látom nagyon egyre járt az agyunk :D |
2020-07-12 06:53.08 |
Jó példát hoztál, szerintem a Mordinos szál (a Jar Jar fejű tudós :D ) alapból megérne egy adaptációt, vagy legalábbis egy évadfinálét mindenképpen.
Szinte minden Mass Effect karakterről elmondható, hogy akár egy az egyben lehetne őket adaptálni, mert annyira remekül kidolgozott, sokrétű figurák, és a játékos számára is feledhetetlenek voltak, még az apróbb mellékszereplők is. Egyébként Trónos költségvetéssel miért ne. Ma már egy igényes sci-fihez nem kell George Lucasnál vagy JJ Abramsnél kopogtatni, lásd: The Expanse. Ugyan földönkívüli lények ott nincsenek, de igazából minden más remekül kivitelezett. Az is a Syfy-on ment, majd az Amazon vette meg. No meg osztán ott van a Witcher is, ha már említed az Eldert.....kiváló példa arra, hogy szériaként hogyan próbál szerencsét egy legendás játék és egyelőre jól megy a szekér. |
2020-07-11 10:41.29 |
Egyébként a Warcraft nem volt bukás, kifejezetten jól hozott világszinten. Bőven hozta a büdzsét és még többet is, inkább kritikailag és a rajongók részéről volt egyfajta "meh" fogadtatása. Én is úgy voltam vele, hogy egy popcorn mozinak megtette, aztán hamar el is felejtettem.
Duncan Jonest annyira nem féltem, most valami brit képregényadaptáción dolgozik. |
2020-07-11 10:34.45 |
Amiket felsoroltál, azon én is röhögök. Mit akarnak megfilmesíteni egy szimulációs játékon, vagy egy tycoon-jellegű játékon? Hatalmas baromság. Ezeknek semmi sztorija, csak a játékos kreativitására épít. Ennyi erővel akármilyen film lehetne Sims adaptáció, amiben van házépítés és család :D
És abszolút egyetértek azzal, hogy a játékról filmre adaptálás igencsak gyenge lábakon áll a mai napig, pedig már évtizedek óta próbálkoznak vele időnként. Elég ha csak a Street fighter-re vagy a Mortal Kombatra gondolunk, ezek az első adaptációk között voltak. És olyanok is lettek. Zs kategória nagyjából. Bár az első Mortal Kombat számomra még nagyon elfogadható volt (noha nincs kétség, hogy eléggé B filmes vonal). De hogy egy Assassin's Creed is hogy lehetett így elcseszve, ami már nagyon is sok pénzből készült, kifejezetten jó színészekkel és maga a történetalap is igen erős.....hihetetlen :D |
2020-07-10 19:13.44 |
Nekem ebből a listából a Firewatchon akadt meg a szemem. Na ez például alapvetően nem egy nagy játék, igen zárt miliőben játszódik, szerintem abból minden további nélkül lehetne egy fantasztikus, 1 szereplős, izgalmas, hangulatos filmet összehozni. Vagy akár 2 szereplőst. Erre be is ülnék.
A Warcraftban nekem is tetszett lényegében minden ábrázolás. Szerintem annál a filmnél úgy kalkuláltak, hogy úgyis a hardcore fanok fognak beülni rá, így szinte teljesen lemaradt az expozíció. Mintha levágták volna az elejéről, alig tudtam én - aki nem warcraftozott sosem - hogy most mit is kell néznem. Kiket is látok. Ha normálisan ki tudott volna bontakozni, sokkal jobb filmet kaptunk volna. |
2020-07-10 19:09.44 |
Egyetértek. Egyetlen film pontosan olyan hiba lenne, mint amilyen a Warcraft is volt. Túl nagy világot kéne bemutatnia szűkös időn belül. Ezek mindig biztos bukták. Csak ahhoz, hogy mindent kiismerjen a néző és jól elkapja a hangulatot, minimum 2-3 óra kéne.
Viszont ha ebből széria készülne, akkor minimum Trónok harca szintű költségvetéssel lenne érdemes nekifutni a dolognak. |
2020-07-09 23:57.33 |
Hatalmasat röhögtem fel ennek a topiknak a láttán.
De komolyan. Ennek a filmnek össz-vissz van 3 karaktere, ha a hölgyeket nem számítjuk (akik közül az egyik nem mellesleg Celia Imrie, egy csodálatos angol színésznő, aki még csak fel sincs tüntetve az adatlapon). Ezek közül az egyiknek olyan jó 13 percnyi játékideje van, a másiknak max. 20-22 percnyi, és ott van Lambert. Mert ha mondjuk a Lost vagy a Trónok harca alatt látok ilyet, megértem, mert ott van választék. De itt? :D :D :D |
2020-07-09 23:35.50 |
Woooow. Na ezekre nagyon kíváncsi vagyok.
Nem értem a mai napig, hogy a Mass Effect adaptáció mit várat ennyit magára. Más hasonló nagyságú projektekhez is hozzányúltak már, pl. Warcraft. Az sem kisebb világ ennél, az is lényegében egy CGI pornó volt. Vagy esetleg még nem érett meg egy író vagy rendező sem erre a nagyságú munkára? Inkább erre tippelek. Egyébként sziasztok :) |
2020-07-09 23:32.19 |
Már akkor is nagyszerű, de még inkább emlékezetes színésznek gondoltam őt, mikor még nem találkoztam a nagyobb munkáival, hanem csak mellékszereplőként, sorozatokba, szinkronmunkákban fel-feltűnő színészként ismertem meg. Az én szememben ő A remény rabjai Hardley-jaként maradt meg. Magas, tekintélyt parancsoló, megfélemlítő, minden porcikájában vonzó egyéniség.
Az utóbbi időben 2 olyan művét ismertem meg, amiben szerintem élete legjobbját hozta: az egyik az HBO-s Carnivále, a másik a Detroit: Become Human, igaz az utóbbi egy számítógépes játék, melyben a mocap technikával mutatta meg nekünk Clancy a foga fehérjét, de szerintem mindenki aki ezzel játszott, vagy ismeri a játékot, az innentől kezdve sosem fog csak úgy elmenni Mr. Brown mellett. Egy csoda volt az az egész. Magasan a játék egyik legjobb pontja volt Hank karaktere, és az, hogy a játékos mennyire meg akart neki felelni. És ez nem csak annak köszönhető, hogy milyen remekül volt megírva, hanem annak is, hogy ő milyen profi alakítást nyújtott. És ilyenkor sajnálom azt, hogy megint egy olyan ember adatlapjára írok, aki sokkal többet érdemelt annál, ami jutott neki. Sokkal több főszerepet, nagy lehetőségeket kellett volna kapnia az ipartól mielőtt még a kiöregedés útjára lépett volna. De persze 61 évesen még nem temetem. Remélem meghozza még neki az élet az áttörést. |
2020-07-05 11:33.19 |
Én ezt a remek sorozatot tavaly tekintettem meg és borzasztóan megragadott. Legalábbis az első évad.
Aki már látott skandináv krimiket, azoknak nem igazán kell ecsetelnem, hogy ilyenkor milyen elvárásokkal ül le az ember ezek elé a sorozatok elé: precizitás, csodás atmoszféra, profi színészi játék, a feszültség és a figyelem folyamatos fenntartása és az elengedhetetlen északi melankólikusság, ami a sorozat és a néző csontjáig hatol. Ezeket az elvártakat hibátlanul hozta az Ófaerd, sőt, számomra még egy hatalmas pluszt is adott: a lassúságot. Ez a sorozat nem kapkodott, nem volt tele eseményekkel, hanem hagyta, hogy beszívjuk az izlandi, dermesztő, havas lassú életérzést. Nem akart tökéletes lenni, nem akart a legeszesebb lenni, és pont ezzel tudott engem elbűvölni. Hagyott időt, hogy minden szereplő kibontakozzon, hogy az észak-izlandi kisvárost jól bejárhassuk és megtudjuk, hogy ki milyen "csontvázakat rejteget a szekrényében". A cselekmény és a nyomozás nem volt túlbonyolítva, apránként haladt előre, jól lehetett követni és a poénja sem akart akkorát szólni hogy leomoljon a vakolat. Számomra ezt is jelentette Izland, ebben az évadban úgy érzem, hogy jól megismerhettem az ország lelkét. Ellenben a második évad nagyon nem volt ínyemre. Szerintem azért, mert az alkotók felismervén az első évad sikerét úgy gondolták, hogy akkor gyors tempóban utol akarják érni híres konkurens testvéreiket, mint például a Hidat, a Killinget, vagy a Wallandert. És ezért minden lehetséges sablont beletettek, ami szerintem teljesen idegennek hatott az első évaddal szemben. A kedves kis hideg, zárt kisváros szorongató klausztrofóbiája hirtelen kinyílt és városon kívüli családi drámát vegyítettek a társadalmi különbségekkel (rasszok, homoszexualitás), a környezetszennyezéssel, a családi drámával, és még sok-sok töltelékkel, ami egyszerűen túl soknak bizonyult. Túltolták a szekeret elég erősen. Túl sok tartalmat akartak adni egyetlen pár részes évadnak, totálisan feleslegesen. A régi szereplőket elfeledtük, elhanyagoltuk vagy elhagytuk. Az atmoszférára és a melankólikusságra sokkal kevesebb figyelem jutott, tele volt felesleges jelenettel, céltalan akciószekvenciákkal és sok olyan szereplővel, akikre érzelmileg nem lehetett ráhangolódni, mert a nagy egészhez vajmi keveset adtak hozzá.....mintha nem is az Ófaerd-et néztem volna a 2. szériában. 1-1 fontos és jó karaktert feleslegesen iktattak ki, a történetet egyáltalán nem szolgálta. Tehát hibát hibára halmoztak. Az én szememben az igazi Ófaerd 1 évaddal rendelkezik. A második egy hatalmas hiba volt. |
2018-11-15 12:48.06 |
Ripacsok |
2017-09-11 21:33.38 |
Azért láttam párat, meg persze a színes trilógiából is azt hiszem 2-t. Azok is nagyon jók voltak. Benne ötvöződik a szépség, tehetség és intelligencia, csak persze már picit túlfutottunk a zenitjén. |
2017-09-11 21:31.00 |
Puszi neked is, persze nem olyan drámai hevülettel, ahogy George szokta csókolni Agatha-t :D |
2017-09-11 21:27.40 |
Én megvagyok, köszönöm. Fél évente felnézek ide, de úgy látom, hogy sosem változik itt semmi :D |
2017-09-11 21:27.12 |
Ebben egyetértek. Mostanában nem láttam a munkáit, de a Csokoládéban annyira emlékeztetett a saját anyámra, hogy azóta imádom :) |
2017-09-11 21:26.24 |
Aaaaaaaaa, biztos ez? :) |
2017-09-11 21:22.03 |
Már több topiknak is láttam köztetek ezt a cicaharcot újBambi és újMenrot, ez ilyen unaloműző nálatok? :D |
2017-03-25 23:31.37 |
"Ami külön öröm,h vannak benne színek,végre!"
Csak azt ne mond, hogy a színhasználat már Oscar-esélyessé tesz valamit, mert mindjárt összekarmolom magam. Én nem vagyok kamerás verziós típus, én sajnos fizettem azért, hogy ezt moziban lássam, de nagyon nem kellett volna. Erősen kétlem kis szívem, hogy te többet láttál volna, ha szerinted ez versenyképes alkotás volt ;) |
2017-03-25 14:17.18 |
Akkor te nem sok olyan filmet láthattál az utóbbi években, ahol használták a CGI technikát.
Akármelyik képregényfilm akármikor megugorja ezt a színvonalat. Nem voltak túl nagy számok a trükkök ebben. |
2017-03-23 23:57.42 |
Mostanában újra elővettem a filmet. Kisebb koromban agyonjátszotta a tévé, és egyszer sem szalasztottam el. Furcsának találom, hogy az 50-es években készült francia változat mellett sosem tudott úgy érvényesülni, mint a legjobb (angolszász) feldolgozása Dumas regényének. Az 1993-ast többet emlegetik, pedig ebben több szívet érzek és kevesebb hollywoodi hatást.
Nagyon jó francia-brit és amerikai koprodukció igazán patinás színészgárdával. A még kezdő Michael York nagyon meggyőző, de a szupporting rész még boldogítóbb: Reed, Chamberlain, Heston, Lee, Chaplin, Dunaway már akkor sem számítottak amatőr senkiknek és mindenki a nevéhez méltón is alakított. Ami még boldogítóbb, az a szinkron. Érdekes, hogy 2 szinkron készült hozzá, és még mindig a régebbit használják, legalábbis én még sosem hallottam az újabb, Sinkovits-Vitay Andrásos verziót. Szakácsi, Bujtor, Pathó, Gelley feledhetetlenek. Most újranézve vettem észre, hogy Raksányi Kutya is milyen karakteres benne, végigvigyorogtam a jelenteit. Nem tudom milyen költségvetéssel dolgozhattak az alkotók, de a temérdek kosztüm, set, helyszín igen csak sok milliócskára utal. Szerintem az utolsó centig megérte. No a folytatásra már nem lehet ezt mondani. |
2017-03-23 22:37.58 |
Révai József: Válogatott történelmi írások I-II
(pöppet szubjektív) |
2017-03-23 10:13.48 |
Engem nem zavart, hogy a Godzillában anno inkább csak sejtették sokáig a szörnyet és csak a vége felé fedték fel. Nekem anno a Cloverfield is nagyon bejött, pedig ott szinte végig ez ment a filmben, hogy inkább éreztük a szörnyet, mint láttuk és a pánikra koncentráltak. Ez jól sikerült a Godzillában is. A Kong esetében az volt a bajom, hogy minden olyan standard volt, ahogy előre megírták, de ennél több fantáziát egyáltalán nem vittek a lénybe. Jó, mondjuk egy eleve közepes eresztésnél nyilván velejáró az is, hogy közepes eresztés lesz még a lényeg is. |
2017-03-19 15:18.10 |
Nagyon jó megfogalmazás, hogy Koltay személye olyan, mint egy "mosópor". Az ő munkássága nagyjából a megrendelések megrendezése volt az utóbbi 20, vagy inkább 30 évben. Ez csak azért megvetendő, mert egyéb alkotói munkájáról sosem kapunk tájékoztatást, valószínűleg azért, mert ha van is neki ilyen, emlegetni sem érdemes.
Annak idején is akadtak bőven kiszolgálók, de sokan mellette önállóan alkottak is és teszem azt csak minden harmadik vagy negyedik művük szólt a kötelező propagandakörökről. Ilyen például Keleti Márton is. De Koltay egyszerűen borzalmas, és teljesen igazad van, mondjuk ki, hogy vajmi kevés tehetsége is van ehhez. Viszont én az Istvánt nem tudom nagyon bántani. Persze szerkezetét és előadásmódját tekintve semmi korszakalkotó mozzanata nincsen, de a castingja nagyon merészen beszédes a korszakhoz képest, és a dalai is egytől egyig kiválóak. Még akkor is, ha a Koltay-típusú mellveregetés erősen ott van, nem érzem felszínesnek és műnek. Nem tudom, hogy én hogy rendeztem volna a helyében :) |
2017-03-19 15:01.07 |
[SPOILEREK előfordulhatnak]
Jordan Vogt-Roberts második installációja a Godzilla-King Kong uralta univerzumában nagyjából az előző színvonalát ismétli. Szabályos popcornmozi tipikus popcornmozis forgatókönyvvel. A világ legegydimenziósabb karakterei, a leggyorsabb akcióbalendülés, felszínes bemutatás minden téren, legyen az sziget vagy ember. A négy legtöbbet mutogatott katonáról csak az derül ki, hogy Toby Kebbell gyerekét emlegetik időnként és az egyik sosem ért valamit. Micsoda színvonalas karaktermélyítés. De a nagyobb színészekkel fémjelzett szereplők sem különbek. Mindegyik a fél mondatban összefoglalható. Szerintem egyedül John C. Reilly igyekezett ennek a középszernek ellenállni, mert gyakorlatilag az egész filmből csak rá lehet emlékezni, de rá is azért, mert a szokásos, tőle megszokott szerepkörben tündököl kényelmesen, amit mi már rég elfogadtunk és megszerettünk. Annyira semmilyen film volt, hogy kiemelni sem tudnék belőle semmit. Zavarbaejtően tempós vágása és történetmesélése esélyt sem adott ahhoz, hogy ezt a sztorit többdimenzióssá tegyék. Szerintem már az első 15 perc alatt odaért a legalább 7-8 főszereplős csapat a szigetre, ami annak idején Peter Jacksonnak beletelt 1 órába is, mivel ő kivárta figuráinak megrajzolásához szánt időt, és a feszültséget is lassan, de biztosan építette percről percre. Biztosan ennek ellenére sokan dobták az állukat a rekordnagyságú majom láttán és a koponyatörő kis kétlábú valamik láttán, én történetesen nem, mert már a trailerben is ellőttek minden infót és minden epic jelenetet ehhez. Igen, mondhatni, hogy az egésznek a misztikumát már hónapokkal a premier előtt elsöpörték a különböző pici infókkal, kivéve talán a stáblista utáni jelenetet, ami jól előrevetítette a nagy Kong-Godzilla összecsapást és egyéb szörnyek lehetséges felbukkanását az univerzumban. Azért 1-2 pozitívum is akadt. A legelső Kong megjelenés szerintem jól sikerült annak ellenére, hogy majdnem minden szereplő épen és sértetlenül zuhant a helikopterrel több száz métert. De még a legsemmibb mellékszereplők is, akik a film végéig csak statisztakörben maradnak. John C. Reilly minden felbukkanása körülbelül 5 pontot dob az egész filmen. Komolyan olyan, mintha minden színészi felelősség az ő vállán lett volna, noha a szakállas kis hippi a film első felében még fel sem bukkan. A nagy CGI bölény, pók és ki tudja még mi is jó kiegészítő volt, de ezek a tényezők sem tették értékesebbé a filmet egy gyenge közepesnél. Szerintem ennél még a Godzilla is jobb volt 3 évvel ezelőtt, a misztikumot és a lényre fordított energiát tekintve mindenképp. |
2016-12-21 07:27.41 |
Tegnap néztem ezt az új magyar történelmi, barokkos művét, az "Itt élned halnod kell"-t, és hát mit is mondhatnék. A Honfoglalástól Orbán Viktor hősies 89-es beszédéig tartott benne dicsőséges (nem röhög!) történetünk, fellépett itt minden művész, akiknek a 90-es években még több pénzük volt, mint manapság, tisztelet persze azon kivételeknek, akik tényleg tehetségesek is.
Jó sok erőfeszítész volt benne, nem mondom. A dalok is egészen megkapóak voltak. De már megint ez a giccstömeg, a cirádák. Csodálom, hogy nem szálltak le a Hősök tere szobraira a turulmadarak, karmaikban Franco Neroval. A végén pedig persze el nem maradhatott a megrendelők dicsőítése, egy nagyon hangsúlyos 56-os rész, majd hirtelen átugorva 30 évet, Vezírünk dicső hangja, amint nem enged 56-ból. Az István, a király óta nincs mit értékelni ezen az emberen. (érdekes módon a nyilas korszakot megint átugrottuk, "érdekes módon"). |
2016-12-09 12:22.10 |
Na végre valaki megüti a három számjegyet. Eli Wallachnál és Ernest Borgnine-nál is nagyon drukkoltam, de nekik sajnos nem sikerült. Éljen sokáig Kirk, ne álljon meg itt. |
2016-11-11 10:14.13 |
Úgy legyen :) |
2016-11-10 20:32.43 |
A görbe orr nem játszik Molnárnál. A sötét (valószínűleg fekete) haj és az alacsony termet engem valami szibériai/kazah/üzbég vonalra emlékeztet. De bevallom a kun antropológiát nem ismerem. Azt lehet, hogy mindketten tévedünk és volt a családban valahol egy mongol nagymama :D |
2016-11-10 20:28.55 |
Sok szempontból nem könnyű a film. Először is maga a történet vagdalása nem utal profimunkára, de ez nem meglepő, ugyanis ez Kósa Ferenc diplomamunkája volt. Ezek ritkán szoktak szakmailag kifogásolhatatlanok lenni.
De ha az amatörizmust említjük, szerintem itt meg is állhatunk, mert nincs túlsúlyban. Amit operatőri és színészi teljesítményből láttunk, az nagyon is megérte a pénzét. Az a jelenet, mikor a lovak átvágtáznak a hídon, az művészet volt, amire Truffaut is összecsapta volna a két kezét. A mű nehézsége magában a történet töménységében rejlik. Túl sok korszak van kis-kis szekvenciákban megmutatva és nagyon nem arányosan van kiválasztva, hogy melyiket mélyítik el és melyiken futunk át sebtiben. De ez annyira engem nem zavart, mert egy nagyon izgalmas korszakot mutattak meg a falu és a tanyavilág perspektívájából, valamint meg kell dicsérnünk merészségét is, ugyanis Kósa vállalta az 56-os téma elkendőzetlen megmutatását még úgy is, hogy emiatt egy ideig dobozba került a Tízezer nap. Molnár Tibor és Koltai János jó választás főszerepekre, ekkorra már szinte bejáratottak voltak a süsögő pusztában Jancsó jóvoltából és azért valljuk be, hogy arcra oda is illenek. Nem egy szép történet, sőt, kifejezetten lehangoló, de azért mindenképpen tanulságos és fényképezés tekintetében tényleg vannak olyan híres és élvezetes jelenetei, ami miatt nem lehet csodálkozni, hogy egyből hívták egy francia filmfesztiválra, amint megjelent. Érdemes megnézni, legalább egyszer. |