De örülök annak, hogy ezt manapság néztem meg és nem akkor, 10 évvel ezelőtt, mikor még idekommenteltem, mert akkor gondolom semmi sem csapódott volna le belőle.

Angelika annak idején remekül megírta a film lényegét. Nagyon egyedi alkotás ez, több szempontból is.
Egyrészt, mert valóban rá lehet aggatni, hogy pszichothirllerről van szó. Igaz nem a szó klasszikus értelemben, hanem ez az úgynevezett „home invasion” kategóriába tartozik, amikor az elkövetők a áldozatokat saját otthonukban – ez esetben saját üzletükben – tartják fogva. Önmagában is izgalmas kategória ez, mert a kiszámíthatatlanságból fakadó feszültség végig jelen van. Ahogy itt is történt.
Másrészt, mert ez a film egy parabola. Azaz virágnyelven, finoman, sokszor félmondatokkal, sokszor meglepő nyíltsággal nyilatkozik a Kádár-rendszer apró nüanszairól, problémáiról, társadalmi kérdéseiről. Tükröt tart a korabeli társadalom és a feltörekvő, új „elit” elé. A lényege: hogy kik birtokolják a hatalmat…és miért. Mindezt persze szatirikus, groteszk fenhanngal adják elő a színészek és maguk a szituációk is.
Még egy különlegessége van kívülről. Mégpedig az előadásmód. Ebben a filmben nincsen meghatározott nézőpont. Folyamatosan változik a szerint, hogy most épp ki dominál a felek között. Sokszor a 2 ellenőr, máskor meg a bolti eladók és a bolt tulajdonosa szemszögéből látjuk az eseményeket. Majd a vége felé a Törőcsik által játszott feleség nézőpontjából. Úgy érzem, hogy ennek is van egy rejtett oka, mégpedig az, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Mindenki máshogy élte meg ezeket a korszakokat, amelyeket a film előrehaladtával egyre jobban felemlegetnek. A magyar film egyik legnagyszerűbb vívmánya volt ez a sokszempontú történetmesélés a 60-as-70-es években. Hasonló elbeszélésmód volt a Hideg napokban, a Sodrásban, a Húsz órában is. Ezek nem krimik, nem az a lényeg, hogy mi történt, mert azt legtöbb esetben tudjuk vagy sejtjük. Hanem, hogy ki hogy éli meg, kit mi vitt rá a cselekedetekre, ki milyen életúttal/tapasztalatokkal rendelkezett, mígnem eljutott ahhoz az adott ponthoz, ami köré szerveződnek ezek a filmek. Az Egy őrült éjszaka is hasonló, csak ügyesen elrejti. Inkább a végén áll össze majd az emberekben, hogy miről is akar most pontosan szólni ez a film.

Angelika kitűnően megírta: ezek az ellenőrök nem ellenőrök, a bolti tulaj nem CSAK bolti tulaj. És az atrocitásokat elviselni kénytelen alkalmazottak olykor többet tudnak, mint amit először feltételeztünk volna. A film főszereplői mind gazemberek, de más-más fajtából. Vannak az abszolút gazemberek, akik élvezik, ha megalázhatják és bánthatják a kiszolgáltatottakat, visszaélhetnek a kezükbe került hatalommal, és néha minden ok nélkül. Kállai Ferenc és Mensáros László eszméletlenül aljasok voltak, öröm volt őket nézni, ahogy ebben a szerepben lubickolnak. Akkor ott volt a másik gazembertípus, az „okosba” megoldó, szigorú, de becstelen és csaló bolti tulajdonos, aki nem bánik jól az alkalmazottakkal, és az egyikük még be is mószerolja. Megintcsak eszméletlen volt, amit Szirtes Ádám művelt is. Olvastam egy nagyon hosszas elemzést az ő filmbéli alakításairól, melynek címe Szirtes Ádám önazonossága volt, és példaként folyamatosan ezzel a filmmel jött az író. Mimikája, szemmozgása, metakommunikációja mindent elárult filmbéli karakteréről, és sokszor szavak nélkül is át tudta venni a dominanciát. Szerintem ez az ember mindent tudott erről a szakmáról….az már a szakma hibája, hogy nem mertek vele ilyen remekül kísérletezni, mint Kardos is tette. Ezen kívül Madaras József és Őze Lajos kiugró epizódszerepeit se feledjük, ők is emlékezetesek voltak. Egyedül Törőcsik Marit éreztem kicsit kívülállónak. A film végén ugrik be bundában, és kicsit nem lehetett őt hova tenni. Egyszerre volt butácska, de domináns. Szerintem az ő karakterét nem írták meg a legjobban. Persze ez nem a színésznő hibája volt.
Csak módjával tudom ajánlani a filmet a nagyközönségnek. Minden parabolához kell egyfajta előtudás a korhoz, különben nem lesz olyan élvezetes a mű, illetve furcsa és félrevezetőnek hathat. Ez a mű nagyon is ilyen. Ki kell hallani a finomságokat, mint pl. amikor a „fegyveres erők”-ről volt szó, utalva ezzel arra, hogy fő-antihőseinknek bizony sötét múltjuk volt. Csoda, hogy nem került dobozba ez a film, megmondom őszintén.
Viszont amit ezen túl is lehet élvezni, azok az alakítások. Bölényeink megint igyekeztek egymást lejátszani a közönség legnagyobb örömére. Köszönjük, hogy voltak ők nekünk :)

Bihari József - Vélemények

2021-05-04 11:00.14

- nem :D

2021-05-04 10:59.54

Én nem továbbra sem vagyok nagy barátja az Árvácskának, meg eleve Mórocznak (ahogy látom erről a film topikjában is írtam eleget 100 éve), de elismerem nagyságát a könyvnek, és egyébként filmen is egészen jó volt. Átadta azt a sok kínszenvedést, ami a könyvben is volt, még akkor is, ha nem teljesen. De akkoriban szerintem ezt nem is lehetett ennél jobban megvalósítani.

2021-05-04 10:04.47

Na igen, sajnos nekem nem adatott meg az, hogy ezeket a nagyágyúkat élőben, színpadon lássam. Így csak arról tudom őket megítélni, amit a vásznon nyújtanak és tudom, hogy ez nem pontos ítélet, meg talán nem is igazságos. Hiszen a színészek többsége minden erejét és tudását a színpadra koncentrálta.

Elhiszem, hogy a legjobb Tiborc lehetett. Ő olyan is volt :D
Valamint valóban feledhetetlen amit az Árvácskában nyújtott például. Az egyetlen ember, akit abban szeretni lehetett :)

2021-05-04 09:34.31

Nagyon sokat használt, sokat tapasztalt, legendás karakterszínész volt. Ebből a státuszból mondjuk sosem tudott igazán kitörni és ez nem is véletlen. Volt egy érdekes beszédmódja, beszédtempója, ami szerintem rányomta a bélyegét karrierjére. Mondjuk nem ő volt az egyetlen ilyen.
A 39-es dandárban (kivételesen) nem mellékszereplő, hanem főszereplő volt és ott sem tudtam igazán elengedni magam emiatt az érdekes, nagyon régies beszédmód miatt. Bánhidi Laci bácsinál volt hasonló a helyzet. Nem véletlenül nem lehetett nagyon komolyan venni őt a szerepeiben. Nem minden színésznél hátrány ez, aki kicsit is le tudja faragni, de náluk az volt.

Horvai István - Vélemények

2021-05-04 09:25.31

Sajnos csak nagyon keveset adnak le. Adhatnánka naponta is. Gondolom tele van az archívum régi előadások felvételével és dühítő hogy ennek csak egy töredéke elérhető. És ami elérhetővé is válik, hamar leveszik mindenhonnan, illetve ezeken az úgynevezett NAVA-pontokon lehet csak nézni olyan dolgokat, amikhez alapvetően hozzá kellene, hogy férjen bárki....merthogy közkincsek.

Major Tamás - Vélemények

2021-04-28 08:37.59

Olyan nem sok van manapság. Már szerintem a királyi tévén is el van helyezve 1-1 reklám suttyomban :D

Szerintem a tévét, mint médiumot leginkább már csak a férfiak tartják életben a sportcsatornákkal :D Ha azok nem lennének, már ment volna a szemétdombra. SOkkal többet ér manapság a Netflix, igaz nálunk még nincs tökéletesen kidolgozva még mindig. De ezek az internetes streamerek legalább kényelmesek, igényes dolgokat pakolnak rájuk, jó minőségűek.

Sajnos magyar filmet ott sincsenek :/

Legenda a vonaton - Vélemények

2021-04-26 19:38.03

Végülis ha úgy vesszük, bizony cseles. A címadás is eltereli a lényegről a figyelmet, amit finoman belecsempésztek. Egyébként minden percét élveztem.

A lányzuhanyzókukkolós jelenetet és ahogy mindenki beletette minden dühét az acélkalapálásba, sosem fogom feledni :D

2021-04-25 21:11.20

Rényi Tamás remek mozija furcsa módon nincs benne nagyon a magyar filmek alapkánonjába, pedig igazán megérdemelné a témaválasztása miatt. Persze nem ez az első és utolsó film melósokról, pontosabban a brigádokról, de szerintem nem csak ez a pikantériája, sőt. Nagyon tetszett, hogy egy könnyedebb körítésbe igyekezett becsomagolni igenis súlyos kérdéseket a korabeli munkaviszonyokról, azon belül is a megaláztatásról, alkoholizmusról, az új tagok kiközösítéseiről és bizony még a rasszizmusról is. Utóbbi hozzáteszem - nem kicsit merész téma ebben az időszakban. Akkoriban - ahogy kicsit ma is - ez erős tabutémának számított, amit a Legenda a vonaton nagyon is nyíltan tárt fel a nézők elé, magyarán az az előítélet, hogy a cigány az bizony lop.
Amiért a filmre érdemes kicsit haragudni, hogy ezeket a komoly problémákat, amire rávilágított egy kicsit elmismásolta a végére, vagy kifejezetten pozitív végkicsengései lettek, mintha csak legyintett volna az egészre. Ami nyilván nem túl realisztikus, de gondolom ha nem így történik és igenis a cigány az lop, a munkahelyi haláleset bekövetkezik, ha féltékenységből az egyik melós halálra veri a másikat a végén, megkockáztatta volna Rényi, hogy dobozban végzi a műve. De így, hogy mindent rá lehetett teríteni a Karló nevű karakterre, akit Sinkovits alakított - mintegy mítoszra, akit az ember vagy elhisz, vagy nem. És ez elvette az élét az egésznek. Mintha csak kitaláció lett volna minden szekvencia....vagy mégsem? Egyértelmű választ nem kaptunk.
Mindenesetre jó filmélmény volt, a színészek egytől egyig brillíroztak. És majdnem (sajnos csak majdnem) lett belőle egy korszakos, bátor film.

Major Tamás - Vélemények

2021-04-25 20:55.39

Most ahogy látom, van az NFI-nél egy olyan tendencia, hogy időnként elővesznek valami régi magyar filmet és felújítják HD-sre, kijavítanak rajta esetleg pár képhibát és utána valamilyen időpontban a tévében is leadják.
Igaz furcsállom, hogy miért csak az utóbbi években álltak ennek neki. Lehetett volna korábban is.

Lehet, hogy így lesz Major a tévében valamikor. Nem nézek nagyon tévét már....

2021-04-24 16:37.43

Ami már csak egy 2-3 emeletes kínai :D De minden korabeli áruház most már az szinte.

Nem rossz hely, 1-2 dolgot még mindig jó ott venni.

Hostiles - Vélemények

2021-04-24 14:41.28

Persze, hogy akadnak, csak jó helyen kell őket keresni. Lehet, hogy Hollywood már annyira nem nyeri el a tetszést néha, de világszerte (Európában, Ázsiában) minden évben lehet valami csemegét is találni, sőt, a független amerikai filmek közt is.
De néha tényleg nem jönnek össze jól az évek ilyen szempontból. Aztán vannak erősebb évek is....

Major Tamás - Vélemények

2021-04-24 13:56.29

Óóó, de örülök.

Én most ki-be járkálok Battáról, egyébként már Újpesten élek egy ideje. De mikor hosszú home office időszakok voltak, akkor tavaly is és idén is lejöttem 1-2 hónapot.

A feltartott ujjú Major tanítások a versmondásról és József Attiláról nekem nagyon sokszor eszembe jut, örök érvényű :) Köszönöm az említést ;)

2021-04-24 13:55.05

Már leírtam a véleményem a topikjában :)

Hostiles - Vélemények

2021-04-22 19:54.15

[SPOILERVESZÉLY]

Rég éreztem olyan különleges élményt egy film nézése közben, mint amilyet kb. másfél évvel ezelőtt, mikor először láttam a Hostilest.
Modern westernek időnként fel-felbukkannak a radaron, de nem mondhatnám, hogy ez valaha is trend volt. Kb. évente 1-2 film kijön, de kb. csak minden 3-5. évben születik nagyon emlékezetes. Számomra az Ellenségek ilyen volt. A műfaj modern képviselőinek sajátossága az, hogy itt nemcsak nagybetűs HŐSÖK járják a porzó utcákat, akik versenyt igyekeznek lőpárbajozni ellenfeleikkel, és jutalmul a szalonokban döngetni a cicababákat. A modern western a gyötrődő férfiak világát mutatja meg. Akikre már eleve ráncokat varrt a szegénység, akik nem dicsőségnek tapasztalják a vérontást, hanem valami szükséges rossznak, amivel ugyanúgy együtt kell élni, mint a kietlen táj és a vad társadalom egyéb küzdelmeivel. Nem egy szép és nem egy dicső, hősies világ a 19. század Nyugat-Amerikája, hanem sötét, koszos, büdös, magányos és nagyon is ellenséges.
A Hostiles története az egyik legerősebben kezdéssel bíró történet, amit én valaha láttam. Semmi hollywoodi cicoma nincs rajta, hanem végtelenül naturálisan mutat be egy mészárlást, azon belül is gyermekek halálát, egy idilli élet végső összeomlását. És itt hozzátenném, hogy Rosamund Pike végig a film egyik fénypontja. Csodálatos volt, amit végig csinált.
Aztán a sztori átvált egy csapat katonára, akik évek óta harcban állnak különböző indiántörzsekkel. Feladatuk fontos a környék védelme szempontjából, és dicsőséget kéne érezniük, de ez elmarad. Marad a fásultság, a poszttraumás stressz szindróma, a depresszió. Főleg a „nagy öregek”, a Kapitány (Christian Bale) és Tommy (Rory Cochrane) párbeszéde érezteti ennek a súlyát. A film cselekménye az lesz, hogy ez a csapat feladatául kapja, hogy a hírhedt indiántörzsfőnököt (Wes Studi) hazakísérjék, mert a törzse kiharcolta, hogy a beteg törzsfőnök a földjén haljon meg. A mindig kötelességtudó, vezéregyéniség kapitány először vonakodik, majd elvállalja a küldetést.

A Hostiles nem akar akciódús lenni, sőt, beszédes sem. Sokkal többet akar mutatni érzéseken, arckifejezéseken keresztül, mintsem tettekben. Sokan ezért is érezhetik ezt unalmasnak, vontatottnak. Pedig Cooper gondoskodott róla, hogy végig rajta tartsuk a szemünket, kezdve a kifogástalan fényképezéstől Max Richter megható zenéjén át egészen az önmagában is pazar castig, akik kivétel nélkül a maximumot nyújtották ebben a filmben. Az Ellenségekben még egy elemnek volt kulcsfontosságú szerepe: a csendeknek. Akárcsak anno Tarkovszkij vagy Jancsó Miklós esetében. A csend szerepe azért is volt fontos, mert van az a lelkiállapot, amit már nem lehet szavakba önteni, amikor belül már annyira megtelítődsz a rossz élményekkel, hogy a lényed elkezd elfásulni, kiüresedni. Gondoljunk csak az esős, sötét jelenetre, ahol Tommy szomorú szemekkel mondja Joe-nak, a kapitánynak, hogy „El kell mennem. Nem érzek már semmit”.
A férfi ember érzelmei és morális dilemmái kapták itt a főszerepet. Az átélt tragédiák miatti testvéri tudat – ami nemcsak a katonák között lehetett érezni, de még az ún. ellenfelek, a kapitány és az indián törzsfőnök között is. Mindenki öletett, mindenki gyilkolt, mindenki sáros. Nincs jó és rossz oldal.
Sokszor úgy éreztem, hogy ez a film szembe kíván helyezkedni a mostani hollywoodi, számomra szélsőségesen liberális trendekkel, hogy nem szabad egyes etnikumokat rossz fényben feltüntetni. Itt határozottan nem ez a helyzet, pontosabban az én érzéseim szerint nem így volt. Nem tagadták el az indiánok bűneit, sőt. Az apacsok film eleji hidegvérű gyilkossága lényegében egálba hozta a két oldal „bűneit”, ha lehet így mondani. Talán pont ezért nem kapott akkora hírverést, mint amit megérdemelt volna ez a film.
Még 100 sort írhatnék, róla, de inkább befejezem. Szinte tökéletes film volt. Sokszor akadt el a lélegzetem is tőle. 5*

Major Tamás - Vélemények

2021-04-22 18:22.27

Jójó, még kicsit fogalmazom magamban, de mindenképp leírom a gondolataimat oda.

Volt idő, mikor a koraérettség inkább átok volt, mint áldás. De szerencsére most olyan közegben is vagyok már, hogy jól tudom kamatoztatni.

A nosztalgia faktor most nálam is erős :D

Megszállottak (1961) - Vélemények

2021-04-22 13:41.48

Makk Károly 1961-es filmje tulajdonképpen egy nyitánynak is tekinthető. Pár év múlva elkezdődik (véleményem szerint) a magyar filmek nagybetűs, mondhatni hőskora. Egy fiatal, újítani vágyó, erőteljes generáció kezdi majd el bontogatni művészi szárnyait. A hatvanas évek rengeteg új színt hoz a magyar filmgyártásba, és nem csak történeteivel, hanem stílusával, eszközeivel, éles hangulatváltásával. Egy csodálatosan termékeny és fantáziadús időszak jön el, melybe Jancsó női kebleitől egészen Várkonyi legdrágább produkcióiig minden belefér.

Úgy vélem, hogy a Megszállottak egy méltó kapunyitás az új korszakra. Sokak szerint már láthatjuk benne megmutatkozni az új hullám kísérletezését, én inkább azokkal értek egyet, akik az olasz realizmussal hozzák összefüggésbe, onnan is Antonionival. Aki lerántotta filmjeiről az idillizmus álarcát és egy küzdelmekkel teli, kielégíthetetlen miliőbe helyezte főszereplőjét, a "kisembert".
A Megszállottak ugyan nem a kiszolgáltatott kisembert helyezte a középpontba....de ha jobban belegondolok, mégis. Két szimbiózisban működő főszereplőt láthatunk, akik 2 szimbiózisban élő tábort képviselnek, név szerint a "vidéket" és a "várost". A vidék képviselője Szirtes Ádám Kecskés karaktere, aki fáradhatatlan, vad, erőteljes, közvetlen, az igazi "doer", ahogy az angol mondaná. Aki csinálja a dolgokat, és céljáért képes átgázolni mindenen, akár magán a rendszeren is. A másik pólus az a tipikus városi kinevelésű, merev mérnök, akit Pálos György formált meg kitűnően. Ez a mérnök kimértebb, tettek helyett inkább a tervezéssel segíti társát. Valami városi ridegség és keserédesség jellemzi, ami persze a két férfi kapcsolatának előrehaladtával oldódni fog. Ugyanígy megismerhetjük a vidéki fickó belső vívódását is, amit jelleméből adódóan nem feltételeztünk volna. Mindketten valami kellemes sztereotípiát testesítenek meg, ami nem felszínes, hanem igenis mély és nagyon is jellemző vonása vidéknek és városnak.
Céljuk nem bonyolult. Magyarország egy kietlen, homokos talajú részére próbálnak vizet eljuttatni kútfúrásokkal. Igen ám, de tervük nincs összhangban a Párt terveivel, akik valami vízhálózatot akarnak keresztülhúzni a területen úgy, hogy abból a vízből a puszta ne profitáljon.
Ha ez a film 10 évvel korábban készül, természetesen mindenki nyer, város és vidék gyönyörűen egymásra talál és a Párt irányításával mindenki boldog lesz, nyer a szocializmus. A Megszállottakban viszont állandó kiabálás és csapkodás van a felek között. Nem tudnak dűlőre jutni, majd végül persze a bürokrácia nyer, főhőseink tehetetlenek maradnak a rendszerrel szemben, és végül beletörődnek az egészbe. Bene visszatér a városba, Kecskés marad a vidéken…..és nem történik semmi pozitív változás. A néző, a szereplők egyaránt kielégítetlenek maradnak, akárcsak Antonioni világában. Pedig már hogy csobogott az a víz a kietlen magyar sivatagban. Konkrétan minden adott volt a főhősök sikerre jutásának, de a rendszer bizony falat húzott köréjük. Nem ez az első rendszer- és bürokráciaellenes filmünk a korban, szerintem a Keserű igazság is már kínosan rátapintott ennek lényegére, de azt 1956-ban egyből dobozba is dobták. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy Básti Lajos és Kállai Ferenc zseniálisan alakították az undok hivatalnokokat, akik éjjel még együtt álmodtak Bene tervéről, nappal meg gyáván visszautasítják. Ez a mai napig szerves része hazánknak. Ez a szervilis hozzáállás, az állandó félelem a hatalomtól. Ki fog ez múlni valaha is?

Saját adalékvélemény: Ennél homoerotikusabb magyar filmet szerintem még sosem láttam :) Csak nekem tűnt úgy, hogy Szirtes és Pálos nagyon-nagyon, de nagyon közel kerülnek egymáshoz időnként? Simi, szájrapuszi, meg az a hancúrozás a homokban…..kutya legyek, ha ez nem direkt lett ilyen. Makk nem erősíti meg egyértelműen, hogy ez volt a szándéka, de aki ismeri a magyar filmek színészeinek merevségét, tisztán láthatja, hogy ez azért túlment néhol a baráti viszonyon. Azt lehetett érezni végig, hogy mennyire soviniszta a film…Pap Éva karaktere sértően háttérbe lett szorítva. Nem volt itt helye igazából a női nemnek….bár ez a sovinizmus abszolúte jellemzi a magyar filmtörténelmet, meg igazából a társadalmat is, de ez engem nem zavar egyébként. Viszont itt szinte ordított a jelenség, előtérbe helyezve férfi hőseinket, akik bizony túlmentek a barátságon :)

Major Tamás - Vélemények

2021-04-22 10:51.52

Én köszönöm.

Te is ugyanígy tettél :) Nagyon jól esett.

2021-04-22 10:51.25

Örülök egyébként, hogy felhívtad rá a figyelmem. Lehet megyek is írni róla a topikjába.

Az a helyzet, hogy sokan csak akkor fognak megérteni, átérezni bizonyos mélységű filmeket, amikor már eléggé megértek rá. És ez nem korfüggő egyébként. Én meg éppen fordítva működöm most már, mint az átlag korombéli filmnéző. Nekem a nagyon pörgő filmek nem jönnek be, fárasztanak, szédítenek. Nolan például nekem már túl gyors tempóban rendez és 1-2 filmjén kívül én már nem tudnám őt újra elővenni. Sokkal többre értékelem a letisztultságot, ha a mű lassúságának súlya van, a nagyon erős drámákat....sokszor azt is mondhatnám, hogy az elvontságot.
Megvénültem :D :D

Katonazene - Vélemények

2021-04-22 10:42.47

Jó ízlése volt. Nagyszerű film. Mondjuk egyáltalán nem hagy jó szájízt maga után az alkotás. De az alakítások miatt abszolút megértem, hogy hogy tud ez valakinek a kedvence lenni :)

Körhinta - Vélemények

2021-04-22 10:33.52

Azért, mert egyes helyeken - nálunk különösen - erős hagyománya van a színházi játéknak. Ez nem véletlen, egész egyszerűen azért, mert a színészeink idejük nagy részét a színházban töltik. Kevés a filmlehetőség. Így aztán amikor filmre kerülnek, sokan nem tudják levedleni magukról ezeket a manírokat.

Nálunk a 60-as, 70-es években lehetett egyedül azt mondani, hogy a színészek arányában sokkal több mozgóképpel találkoztak (film, sorozat, műsorok, szinkronszínészet...), és talán ki tudták magukban alakítani, hogy egyszer színpadra, egyszer pedig vászonra játszanak, de persze ezt sem lehetett nagyon tartósnak nevezni. A 80-as években már csökkent, a 90-es években meg egyenesen visszájára fordult a tendencia.

Major Tamás - Vélemények

2021-04-21 23:46.07

Őket szeretem, mindegyiket. Igazából a ME2 karaktereit jobban bírtam, mint az 1-3-ét. Azok még kissé sablonosak voltak. Leszámítva persze azt a 2 kiválót, mely mind a három részben benne van (Garrus, Tali).

2021-04-21 23:44.54

Nem mondod, hogy te ilyenekre emlékszel velem kapcsolatban :D :D

Mordiiin <3 Az én emberem....illetve szalárim <3

2021-04-21 23:43.59

Neeem, én valahol hátul ültem, szerintem nem lehet látni innen.
Olyannyira teltház volt, hogy fent is végig ültek/álltak rengetegen, holott oda nem is szóltak jegyek.

Ivy is azt hiszem igazoltan hiányzott, csak arra nem emlékszem már, hogy miért.

2021-04-21 18:18.08

Az nagyon megdöbbentő rész volt, senki sem számított rá. A szinkronhangok akik ott ültek teljesen el voltak ájulva..."El vagyok bűvölve" :D :D

https://www.youtube.com/watch?v=lgY8JvSFjM8

Tündéri aranyos ezen a videón :)

2021-04-21 17:43.55

Henry valahonnan bejelentkezett egy rövid ideig és mondta, hogy neki épp forgatása volt, azért nem tudott jönni.

Igen, tüneményesek voltak. Főleg a téglabudi felépítésű :D :D Ő volt messze a leglelkesebb.

2021-04-21 13:55.09

Óóó, én voltam. Még be is számoltam róla itt:

[link]

Nagyon nagy élmény volt. Tervbe van véve, hogy ha a járványnak vége, akkor újra meghívjuk őket. Nagyon remélem, hogy addig még mindenki életben lesz a csapatból. Akkor mindenképp menj el ;)

Körhinta - Vélemények

2021-04-21 12:13.59

Én abszolút megértem az álláspontodat, noha szerintem pont ez az a film, aminél ez kevésbé észrevehető. Akik temérdek magyar filmet néztek már különböző korokból, annak a szeme hozzáedződik ehhez a teátrális játékstílushoz. És állítom neked, hogy a Körhinta a korszakban még ebből a szempontból is kicsit haladóbb film, mint kortársai.

Én nekem is szívügyem a kérdés, mert valóban zavaró ezt látni sokszor. Én is a naturalizmus, a természetesség, a manírnélküliség híve vagyok. De lássuk be, ez egy nyugati, azon belül is inkább germán hagyomány. Gondolok itt a németekre, skandinávokra, angolokra. Ők valóban a színpadiasságukat el tudják hagyni, amikor kamera elé kerülnek.
De sajnos a világ többi területén - köztük hazánkban is - hagyományosan van valami sajátosság a színészi játékokban, ami teátrálisnak, sőt, sokszor ripacsnak tűnhet. De ez nemcsak ránk jellemző. Ez övezi a teljes francia, olasz, jugoszláv, cseh és még sorolhatnám hány filmkultúrát. Ennek gondolom számos oka van, és én kevés vagyok ahhoz, hogy ezt elkezdjem kifejteni hitelesen.

És ez nálunk a mai napig jelen van a filmekben. Nem változott semmi. Erős, nyugati szemléletű rendezők szerintem ki tudják ezt szedni a színészekből 1-1 film erejéig, de tartósan szerintem ez még nem tűnik el. Mindig lesz olyan mai magyar film, amiben visszaköszön.

Major Tamás - Vélemények

2021-04-21 11:39.58

Jaj te szegény. Néha azért nem vagy teljesen ártatlan, de hát ezért szeretünk :)

Most épp időm és kedvem is engedni, hogy kicsikét "visszatérjek", mert nálunk épp nem történik semmi. Csak várjuk, hogy újra normálisan végezzük a munkánkat.

Csengetett, mylord-ot rég néztem már, bevallom őszintén. Voltál 2018-ban azon a találkozón, mikor hazánkba jöttek a szerepklők?

Katonazene - Vélemények

2021-04-21 11:35.32

Katonazene, Katonazene, hogyan is kezdjem :)
[SPOILERVESZÉLY]

Bródy Sándor Kaál Samu című művének ezen adaptáció egy érdekes, a magyar film szempontjából egy átmeneti korszakban készült. Ez a korszak, ami 56 után jött, kissé keserédesnek hat, mert a nemzeti tragédiánkról ekkor nyíltan beszélni nem lehetett és politizálni is csak óvatossággal. Ehelyett inkább adaptálni kezdtek a rendezők, és ezekbe az adaptációkba rejtették el azt a mondanivalót, ami erősen reflektált az átélt eseményekre, de nem nyíltan...inkább csak ki-kikacsintgatott a filmvásznon. Nem is mindig üzenet, sokszor inkább érzés formájában.
Marton Endre kiválóan érezte, hogy mit kell kezdenie ezzel a művel, és hűséggel átültette a vászonra annak lényegét: hogy mit is jelent a császári hadsereg, és úgy eleve a nagybetűs „elit” és az „alsóbb rendű népek” közötti hierarchia. Ez a film csodálatosan mutatja, hogy mit is jelent maga az osztályharc, az igazságtalanság- és az a tehetetlenségérzet, ami áthatotta a késő 50-es és a korai hatvanas éveket.
Ott van főszereplőnk, a főhadnagy (érdekes módon itt őt látjuk a fókuszban, és nem Kaál Samut, aki az eredeti mű címszereplője), aki tekintélyét legfőképpen a rangjának köszönheti, báróságának, befolyásának, és kevésbé annak, hogy a harcban milyen érdemeket szerzett. Ez a főhadnagy bizony nem egy pozitív főhős. Amit meglát, azt meg is akarja szerezni. Nem számít, hogy ezért csalnia, hazudnia….vagy gyilkolnia kell. Kállai Ferenc alakítása megnyerő, letaglózó. Máskor is láttam már, hogy tökéletesen áll neki az intrikus, negatív szerep és ezt most is bizonyította. Szinte ráöntötték a főhadnagy szerepét. A testtartásából, tekintetéből folyamatosan valami nyugtalanító árad, egyszerűen megkedvelhetetlen a karaktere.
Aztán hasonlóan fontos szerepben láthatjuk az orvost, és nejét (Básti Lajos, Bara Margit), akik az értelmiség megbecsült tagjai és nem kívánnak részt venni ebben a társadalmi hierarchiaharcban. Ez a réteg a tudásának, tanulmányi eredményeinek és nem a születési jogaiknak köszönhették, hogy a társadalom minden oldalról egyaránt megbecsült rétegének számítottak. Ők voltak középen, ők voltak azok, akik eldönthették, hogy kihez is húzzon a szívük. Mi főszereplőink a kívülállóságot választották. Nem kívántak az elit kis játékaiban aktívan szerepet vállalni. Emlékezzünk csak a „Mi nem járunk bálba” mondatra. Ezért is bizonyult kihívásnak a főhadnagy számára elcsábítani Bara karakterét, aki mint elhangzott, nem a vagyon, a nyerészkedés miatt ment hozzá az orvoshoz – mint ahogy egy báróhölgy tenné - , hanem szerelemből. Az egész történetnek ez lett végül a mozgatórugója.
A harmadik szereplőnk az alsó, legkiszolgáltatottabb réteget képviseli. Ő maga Samu, a tisztiszolga. Aki egy dolgot tesz az életben: szolgál és naivan reméli, hogy urai majd emberként tekintenek rá. Mondani sem kell, hogy ebben nagyot fog tévedni. Egy véletlen pisztolyelsülést ugyan még elnéz neki a főhadnagya, mert épp a szerelem mámorában tobzódik a döntéskor és csak egy jobb szeszélye folytán nem küldi szolgáját hadbíróság elé. De ennek a megbocsátásnak bizony később meglesz az ára. Amikor is a Főhadnagy féltékenységből meggyilkolja a doktort, mert az becsületsértés miatt párbajra hívja őt. A hadnagy gyáván, nem szemtől szembe, hanem háta mögött állva lövi le a doktort. Magyarán szó sincs becsületről, ez hidegvérű gyilkosság a javából. Igaz ezt mind elbeszélésből tudjuk, nem látjuk az eseményeket. De nincs is rá szükség. Hogy a presztízs és az elit fölényének fénye ne sérüljön, a szolgára keni Kállai karaktere a gyilkosságot.

A történet lényege maga a vég. A tárgyalás, a kihallgatás, és ahogy Szirtes Ádámmal együtt reménykedik a néző is abban, hogy a végén csak közbeszól a sors és nem az „elit” nyer, hanem az igazság. Nem így lesz. A szolgát kivégzik, a főhadnagy megússza és a vége jelenet világosan érezteti, hogy utána az élet a rendes kerékvágásban megy tovább, minden marad a régiben. Nyert a való világ. Mert sajnos nemcsak akkor, hanem manapság is ugyanebben a világban élünk és lélegzünk. Vannak nagy halak akik feláldozzák a kis halakat a győzelem, és főként a „megúszás” érdekében. Van az a pénz….van az a hatalom. Az élet egyik örök igazságát láthattuk a Katonazenében kicsiben.

Hogy miért nem adtam 5 csillagot? Marton Endre – a Nemzeti akkori főrendezője, később igazgatója – ugyan a legjobb tudása szerint járt el ezzel a filmmel, nem végzett szerintem tökéletes munkát. Voltak furcsa megoldásai, mint a történet tördelésében, mint a színészvezetésben. Azon kívül roppant hagyományos, csúnyább szóval modoros volt sok helyen a mű. De aki ismeri Martont, az ezen nem csodálkozik, ugyanis ő maga is ilyen volt. Viszont örültem annak, hogy Nemzetis társulatot vett maga mellé, akik akkoriban igen erős csapat volt. Minden színész igyekezte túlszárnyalni a másikat….kivétel nélkül mindenki hibátlan volt a filmben. Az operatőri munkáról szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ahogy a film színezéséről is.

Összességében nagyon jó élmény volt számomra a film. Rettentően fontos történet, nagyon jól tálalva. Bárcsak kicsit ismertebb és fontosabb filmnek számítana a korszakból.

elejére ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk