Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
A biztonság záloga - TV2, 23:15 |
Konstrukció - Filmbox Premium, 23:15 |
Vihar előtt - Viasat3, 23:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Tisztítótűz - Vélemények |
Kiút (sorozat) - Vélemények |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Aurora Borealis - Északi fény |
Montserrat Carulla |
2021-04-16 23:06.46 |
Törőcsik Mari halála valahogy visszahívott most engem a régi "kávéházunkba".
Annyira nagyon jól esne most virtuálisan elvörösborozgatni Angelikával, Gyermeklak.-kal, Find-dal, Bordallal, még Menrot-tal is (aki azóta sokszor nevet váltott itt, csak azok nem maradtak meg a fejemben) - utóbbival ugyan sokszor inkább csak egymás bosszantása ment. De még erre is valahogy olyan jó nosztalgiával gondolok vissza. Lassan 10. éve annak, hogy ebbe a topikba életet lehelt a magyar színház és filmtörténelmet életben tartani akaró kis közösségünk. Ebből a fórumból végül eljutottam oda, hogy egy jelesre értékelt szakdolgozatot írtam Majorról, pontosabban ahogy Mari szerette hívni: "Majorelvtársról". A politikai életét és hatását igyekeztem megfogalmazni, mert amelyik szakra írtam, így lehetett jobban eladni. Sajnos a művészetét csak nagy vonalakban érinthettem. Mari és Major élete szorosan összefonódott egészen utóbbi haláláig, és ez a kapcsolat szerintem nyugodtan nevezhető egyfajta "művész és múzsája" kapcsolatnak is. Szoros barátság volt az övék, amiben nemcsak a mester és tanítványa-féle szeretet volt benne, hanem az igazi emberi szeretet. Már ha Major-felé lehetett egyáltalán érezni ilyet. Ez a mai napig nem egyértelmű nekem, ugyanis a művész úr nem sok embernek tárta fel a lelkét. Hét lakatra zárta, szinte feltörhetetlen volt. Ő a tettivel és a kultúrára tett hatásával kívánta feltárni a rejtélyes lelkét. Marinak még ehhez az acélkeménységhez is sikerült közel kerülnie. Nem sokan mondhatták el magukról. Ezért aztán tagja lett a 70-es években 2 táborra szétszakadt Nemzetinek a Major-csapatához, és manapság legendásnak számító előadásokat vittek véghez együtt: Rómeó és Júlia (1971) - ahol 36 évesen lett Júlia (!); A szecsuáni jólélek; A vágóhidak Szent Johannája. Major már akkor, a karrierjének legelején látott valami olyat Mariban, amit akkor biztosan csak nagyon kevesen. „Nézze, én magával tehetetlen vagyok. Maga, valljuk be őszintén, nem tudja még, amit tudni kell. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az ízlése tiltakozik az ellen, hogy ilyen általános színészi eszközökkel éljen. Maga maradjon mindig csak kevesebb, és majd szép lassan megtanulja saját eszközeit.” Tudta, hogy valami szunnyadó vulkán van Mariban, ami majd egy szép napon kitör, amikor eljön rá az ideje. Hogy mennyire helyesen látta? Ezt bizonyítanunk sem kell. Mari neve ikon lett. Halálával Major egyik utolsó földi darabkája is meghalt, és vele együtt a magyar film- és színházművészeti 20. század egyik utolsó élő bástyája. Pótolhatatlan. Ahogy én szerintem Major is. |
2021-04-16 23:00.09 |
Évente ugyan sok színészhalálhírt kell elviselnünk, mégis csak 2-3 olyan van köztük, ami olyan érzés, mintha valami mellkason vágna. Mert életükkel egy korszak is véget ért.
Mari nagyon is ilyen volt. Isten véle <3 |
2020-09-06 21:37.26 |
Megdöbbentő, hogy ilyen sok itt a negatív vélemény. Tény, hogy a groteszk, ironikus hangvétel nem fekszik mindenkinek, de hogy ennyire ne feküdjön az baromira meglepett :)
A Coen-fivérek akkor is fantasztikusakat tudnak alkotni, ha drámákról van szó, és talán méginkább értékelem őket akkor, amikor vígjátékokkal ajándékoznak meg minket, mert akkor az mindig csordultig telítődik a legintelligensebb humorfajtával, az abszurddal. De még inkább úgy mondom, hogy az iróniával. Az 50-es évek vége, 60-as évek Hollywoodján bizony már sok rendező és jobbnál jobb film köszörülte a nyelvét, ami nem véletlen. Ebben az időszakban élte meg utolsó végóráig az "öreg" Hollywood. Egyszerre volt alkotói és gazdasági mélyponton ekkoriban az amerikai film. Generációváltás történt a közönségben, de nem úgy az alkotókban. Az eddigi sémák unalmassá, elcsépeltté váltak. John Wayne többé már nem volt menő, a musicalek ugyan jól mentek, de a témák egyre ismételték magukat, a történelmi eposzok pedig valósággal zabálták a stúdiók pénzét és egy letűnt kor letűnt színészgenerációja prédikált az akkori lázadó ifjúságnak. Egészen Coppoláék megérkezéséig (70-es évek eleje) elmaradt a várva várt vérfrissítés. Az Áve, Cézár! tökéletesen összefoglalja azt a sor problémát, amiben akkoriban része volt a stúdióknak. A szocialista felhangok felerősödése, a gigasztárok tenyérbemászó dicsfénye, ami előbb muszáj volt hajbókolni, de talán az volt a kedvencem, amikor már minden mindegy alapon felhozták a buta suttyó vidéki fiatal westernhőst az angol úriember drámai főhősének. Itt már nyilvánvaló volt a kétségbeesett kapkodás a nézőkért. Nagyon poén volt számomra az is, hogy a kirekesztett szocialista írók mennyire körberajongták George Clooney karakterét, hátha visszajuttatja őket Hollywood szívébe ahol terjeszthetik propagandájukat. Szándékosan sarkított, cinikus ábrázolást láthattunk frenetikus sztárparádéval. Mondjuk a sztárok többsége 4 percnél többet nem volt a képernyőn, de én még ebben is éreztem egyfajta fricskát a szakma felé. Lehet, hogy annak sokkal nagyobb szórakozás, aki ismeri itt a filmtörténeti vonatkozásokat. Az biztos, hogy én nagyon jól elvoltam a filmmel, többször fel is nevettem. Méltatlanul alulértékelt filmje ez a testvérpárnak. Tény, hogy nem tenném be a top 3 legjobb filmjeik közé, de abszolút meg voltam vele elégedve. |
2020-07-18 17:32.56 |
El nem tudom képzelni, hogy ennek a filmnek az alkotói mit szívtak, de adhatnának belőle nekem is.
A Nyomul a nyolcadik dimenzió egy elég egyedi és érdekes filmélmény volt és nem a szó legjobb értelmében. Komolyan mondom végig olyan érzésem volt, mintha Jeff Goldblum egyik átlagos éjszakai álmában jártunk volna. Tele volt a lehető legfurcsább random dolgokkal, amit egy józan és tiszta ember esze ágában sem vitt volna kamera elé. Pont mint a művészúr lényegében minden egymás mellé tett mondata egy átlagos interjújában. Persze, tudom, hogy nem ő az alkotó, de ha megfigyeljük a szerepét, mintha azt mondták volna neki is, hogy „légy önmagad és néha mondj valamit”. A vicc az, hogy minden szereplő így is tett. Tele volt a film akkor még kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert, egyébként remek színészekkel, akiknek nem igazán adtak szilárd lábakon álló forgatókönyvet, hanem mintha kiadták volna nekik ukázba, hogy „öhm….csináljatok akármit, néha beszéljetek és 4 perc múlva pedig jöhet valami akciójelenet”. Néhol egy kis Ed Wood-feeling keveredett egy cronenberges terry gilliames….Samurai Cop-pal :D Nemcsak, hogy nem volt élvezhető a film, de értelmezhetetlen is volt. Dióhéjban: Valami dimenzióba átnézett Peter Weller miközben átlépte a hangsebességet, majd jött pár gumifejű illusztris őrült a Száll a kakukk fészkéből, hogy elrabolja a neurotikus Ellen Barkint és kikezdjen a „szexi&szuperboyz” bandával ahol a huszaséveiket taposó kis Goldblum, Clancy Brown és Peter Weller éppen megízlelték Hollywood, de főleg a hollywoodi B vonal ízét. (Igaz a herr direktóre W.D. Richter és Jeff Goldblum ezen a ponton már túl voltak az első kollaboráción, viszont ekkoriban már határozottan együtt szívhattak valamit rendszeresen, hogy egy ilyen végeredményt tudtak produkálni.) Végül persze a főhős és afroameriakai-alien partnere keresztbetesz az egyébként zseniálisan vicces John Lithgow-nak és végül Weller elnyeri a hölgy szívét, akivel ezidáig olyan 2x találkozott összesen. A lényeg a legvége, az end credits, ahol felvonul a világ legfájóbban nyolcvanas évek stílusában a szexi&szuperboyz a száraz, napsütötte los angelesi csatornában és feltesszük magunknak a kérdést: Mi a jóistent néztünk mi 1 és háromnegyed órán keresztül? A rengeteg praktikus effekt miatt egyébként nem volt annyira olcsó film és persze bemutatáskor –egyáltalán nem csodálom - hatalmas bukta is kísérte, amibe még a stúdió is belerokkant. Ezt a filmet is a VHS tette fel újra a térképre, szinte kultfilmmé vált a tengeren túlon. Mondjuk ez még önmagában nem dicséret, Tommy Wiseau Szobáját is annak mondják, ami büntet. |
2020-07-17 22:01.43 |
Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik :) Hát most egyelőre itt. Igyekszem sűrűbben jönni, de persze nem ígérem, hogy ez mindenképp tartós lesz. Attól függ hogy hogy lesz időm filmeket nézni, meg energiám :D |
2020-07-17 21:37.24 |
Igen, én vóNÁK :) Sziamia!
Hogy úgy mondjam visszainvitáltak ide (majd nevet akkor mondok, ha megengedi :D ) és egyébként nem rosszkor, mert pont mostanában támadt kedvem épp visszanézni, már hiányoztak ezek a diskurzusok. Én is örülök neked. Egyre kevesebb itt a "régi" arc, úgyhogy én is örülök a régi ismerősöknek ;) |
2020-07-17 18:42.43 |
Vegyes érzések keringenek bennem, ha visszagondolok erre a filmre. Nagyon-nagyon szerethető egyrészt, mert fantasztikusan láttatja, hogy milyen vicckategória és vásári farsang lett ebből a dalfesztiválból, és szerintem baromira jól ábrázolja az európai életszemléletet/szellemiséget. Ahhoz képest, hogy Ferrell egy amerikai komikus, aki túl sok időt nem tölthetett Európában, erre nagyon jól ráérzett. Persze tudom, hogy ebben a svéd felesége nagyon nagy segítségére volt.
A probléma pont a film willferrell-ségével volt. Egyáltalán nem illett ide ez a fajta humor. Ez a kedvesen, szívvel-lélekkel felépített fél-hommáge, fél-paródia szerintem nagyon jól meglett volna Ferrellnek ez az amerikai stílusú, kissé erőltetett helyzetkomikumra építő humora nélkül. Ami tegyük hozzá azért már sok-sok éve nem megy neki fényesen. Én utoljára a Ron Burgundy 2-n nevettem tőle önfeledten, és az se ma volt. Végeredményben meg lehetett neki bocsátani, ha másért nem, a zenék miatt mindenképp. Hatalmas lett a soundtrack, a komolyabb és a komolytalanabb zenék is mind nagyon ott vannak. Jól ki lehet belőle venni, hogy épp melyik híres-hírhedt euroviziós dal iránti tisztelgést halljuk, vagy éppen valami direkte gáz dalt, ami még jobban ad a paródiához. A színészválogatás is jó volt, nagyon örültem az izlandi színészeknek is, jól hozta az ügyeletes favoritot Dan Stevens, de talán Rachel McAdams volt itt a film legnagyobb pozitívuma. Egyszerűen remek volt. Ha Will Ferrell otthon hagyta volna ez egyszer az egyre inkább lefelé tendáló humorát, akkor egy tökéletes vígjáték lett volna. |
2020-07-16 16:27.26 |
Ahham, akkor így már más.... |
2020-07-15 20:30.23 |
Nekem kissé blaszfémia, hogy a Snowpiercerből sorozatot kreáltak. De igaz ma már minden eredeti ötletet újra elővesznek, ami valaha jó hírnevet és némi nézettséget hozott. Sok történetnél megértem ezt, de a Snowpiercer pont olyan, aminek volt egy "tipikus" történetlefolyása, ami gondolom a sorozatban is ugyanaz marad, csak maximum kibővítik, viszont azzal mást nem lehet csinálni. Tekintve, hogy zárt környezetben játszódik, limitált lehetőségekkel. Max elhúzni lehet a sztorit. |
2020-07-15 20:25.53 |
Nagyon jól emlékszel, nekem Mordin a nagy kedvencem. De akár mondhatnám Jacket is, vagy Talit, csak hogy most épp eszembe jusson kettő, akik különleges karakterek voltak, jobban kidolgozva mint manapság sok filmbéli nagyobb karakter.... |
2020-07-15 20:23.26 |
Igen, erre gondoltam. Én is láttam régen beharangozni, azóta semmi. Mondjuk minden rendezővel előfordulnak hosszú projektelakadások. |
2020-07-15 20:21.55 |
Tényleg jó és hihető történet. Kinézem Hildából :) |
2020-07-12 06:54.18 |
Eskü ezt a hozzászólást még nem olvastam el, de ahogy látom nagyon egyre járt az agyunk :D |
2020-07-12 06:53.08 |
Jó példát hoztál, szerintem a Mordinos szál (a Jar Jar fejű tudós :D ) alapból megérne egy adaptációt, vagy legalábbis egy évadfinálét mindenképpen.
Szinte minden Mass Effect karakterről elmondható, hogy akár egy az egyben lehetne őket adaptálni, mert annyira remekül kidolgozott, sokrétű figurák, és a játékos számára is feledhetetlenek voltak, még az apróbb mellékszereplők is. Egyébként Trónos költségvetéssel miért ne. Ma már egy igényes sci-fihez nem kell George Lucasnál vagy JJ Abramsnél kopogtatni, lásd: The Expanse. Ugyan földönkívüli lények ott nincsenek, de igazából minden más remekül kivitelezett. Az is a Syfy-on ment, majd az Amazon vette meg. No meg osztán ott van a Witcher is, ha már említed az Eldert.....kiváló példa arra, hogy szériaként hogyan próbál szerencsét egy legendás játék és egyelőre jól megy a szekér. |
2020-07-11 10:41.29 |
Egyébként a Warcraft nem volt bukás, kifejezetten jól hozott világszinten. Bőven hozta a büdzsét és még többet is, inkább kritikailag és a rajongók részéről volt egyfajta "meh" fogadtatása. Én is úgy voltam vele, hogy egy popcorn mozinak megtette, aztán hamar el is felejtettem.
Duncan Jonest annyira nem féltem, most valami brit képregényadaptáción dolgozik. |
2020-07-11 10:34.45 |
Amiket felsoroltál, azon én is röhögök. Mit akarnak megfilmesíteni egy szimulációs játékon, vagy egy tycoon-jellegű játékon? Hatalmas baromság. Ezeknek semmi sztorija, csak a játékos kreativitására épít. Ennyi erővel akármilyen film lehetne Sims adaptáció, amiben van házépítés és család :D
És abszolút egyetértek azzal, hogy a játékról filmre adaptálás igencsak gyenge lábakon áll a mai napig, pedig már évtizedek óta próbálkoznak vele időnként. Elég ha csak a Street fighter-re vagy a Mortal Kombatra gondolunk, ezek az első adaptációk között voltak. És olyanok is lettek. Zs kategória nagyjából. Bár az első Mortal Kombat számomra még nagyon elfogadható volt (noha nincs kétség, hogy eléggé B filmes vonal). De hogy egy Assassin's Creed is hogy lehetett így elcseszve, ami már nagyon is sok pénzből készült, kifejezetten jó színészekkel és maga a történetalap is igen erős.....hihetetlen :D |
2020-07-10 19:13.44 |
Nekem ebből a listából a Firewatchon akadt meg a szemem. Na ez például alapvetően nem egy nagy játék, igen zárt miliőben játszódik, szerintem abból minden további nélkül lehetne egy fantasztikus, 1 szereplős, izgalmas, hangulatos filmet összehozni. Vagy akár 2 szereplőst. Erre be is ülnék.
A Warcraftban nekem is tetszett lényegében minden ábrázolás. Szerintem annál a filmnél úgy kalkuláltak, hogy úgyis a hardcore fanok fognak beülni rá, így szinte teljesen lemaradt az expozíció. Mintha levágták volna az elejéről, alig tudtam én - aki nem warcraftozott sosem - hogy most mit is kell néznem. Kiket is látok. Ha normálisan ki tudott volna bontakozni, sokkal jobb filmet kaptunk volna. |
2020-07-10 19:09.44 |
Egyetértek. Egyetlen film pontosan olyan hiba lenne, mint amilyen a Warcraft is volt. Túl nagy világot kéne bemutatnia szűkös időn belül. Ezek mindig biztos bukták. Csak ahhoz, hogy mindent kiismerjen a néző és jól elkapja a hangulatot, minimum 2-3 óra kéne.
Viszont ha ebből széria készülne, akkor minimum Trónok harca szintű költségvetéssel lenne érdemes nekifutni a dolognak. |
2020-07-09 23:57.33 |
Hatalmasat röhögtem fel ennek a topiknak a láttán.
De komolyan. Ennek a filmnek össz-vissz van 3 karaktere, ha a hölgyeket nem számítjuk (akik közül az egyik nem mellesleg Celia Imrie, egy csodálatos angol színésznő, aki még csak fel sincs tüntetve az adatlapon). Ezek közül az egyiknek olyan jó 13 percnyi játékideje van, a másiknak max. 20-22 percnyi, és ott van Lambert. Mert ha mondjuk a Lost vagy a Trónok harca alatt látok ilyet, megértem, mert ott van választék. De itt? :D :D :D |
2020-07-09 23:35.50 |
Woooow. Na ezekre nagyon kíváncsi vagyok.
Nem értem a mai napig, hogy a Mass Effect adaptáció mit várat ennyit magára. Más hasonló nagyságú projektekhez is hozzányúltak már, pl. Warcraft. Az sem kisebb világ ennél, az is lényegében egy CGI pornó volt. Vagy esetleg még nem érett meg egy író vagy rendező sem erre a nagyságú munkára? Inkább erre tippelek. Egyébként sziasztok :) |
2020-07-09 23:32.19 |
Már akkor is nagyszerű, de még inkább emlékezetes színésznek gondoltam őt, mikor még nem találkoztam a nagyobb munkáival, hanem csak mellékszereplőként, sorozatokba, szinkronmunkákban fel-feltűnő színészként ismertem meg. Az én szememben ő A remény rabjai Hardley-jaként maradt meg. Magas, tekintélyt parancsoló, megfélemlítő, minden porcikájában vonzó egyéniség.
Az utóbbi időben 2 olyan művét ismertem meg, amiben szerintem élete legjobbját hozta: az egyik az HBO-s Carnivále, a másik a Detroit: Become Human, igaz az utóbbi egy számítógépes játék, melyben a mocap technikával mutatta meg nekünk Clancy a foga fehérjét, de szerintem mindenki aki ezzel játszott, vagy ismeri a játékot, az innentől kezdve sosem fog csak úgy elmenni Mr. Brown mellett. Egy csoda volt az az egész. Magasan a játék egyik legjobb pontja volt Hank karaktere, és az, hogy a játékos mennyire meg akart neki felelni. És ez nem csak annak köszönhető, hogy milyen remekül volt megírva, hanem annak is, hogy ő milyen profi alakítást nyújtott. És ilyenkor sajnálom azt, hogy megint egy olyan ember adatlapjára írok, aki sokkal többet érdemelt annál, ami jutott neki. Sokkal több főszerepet, nagy lehetőségeket kellett volna kapnia az ipartól mielőtt még a kiöregedés útjára lépett volna. De persze 61 évesen még nem temetem. Remélem meghozza még neki az élet az áttörést. |
2020-07-05 11:33.19 |
Én ezt a remek sorozatot tavaly tekintettem meg és borzasztóan megragadott. Legalábbis az első évad.
Aki már látott skandináv krimiket, azoknak nem igazán kell ecsetelnem, hogy ilyenkor milyen elvárásokkal ül le az ember ezek elé a sorozatok elé: precizitás, csodás atmoszféra, profi színészi játék, a feszültség és a figyelem folyamatos fenntartása és az elengedhetetlen északi melankólikusság, ami a sorozat és a néző csontjáig hatol. Ezeket az elvártakat hibátlanul hozta az Ófaerd, sőt, számomra még egy hatalmas pluszt is adott: a lassúságot. Ez a sorozat nem kapkodott, nem volt tele eseményekkel, hanem hagyta, hogy beszívjuk az izlandi, dermesztő, havas lassú életérzést. Nem akart tökéletes lenni, nem akart a legeszesebb lenni, és pont ezzel tudott engem elbűvölni. Hagyott időt, hogy minden szereplő kibontakozzon, hogy az észak-izlandi kisvárost jól bejárhassuk és megtudjuk, hogy ki milyen "csontvázakat rejteget a szekrényében". A cselekmény és a nyomozás nem volt túlbonyolítva, apránként haladt előre, jól lehetett követni és a poénja sem akart akkorát szólni hogy leomoljon a vakolat. Számomra ezt is jelentette Izland, ebben az évadban úgy érzem, hogy jól megismerhettem az ország lelkét. Ellenben a második évad nagyon nem volt ínyemre. Szerintem azért, mert az alkotók felismervén az első évad sikerét úgy gondolták, hogy akkor gyors tempóban utol akarják érni híres konkurens testvéreiket, mint például a Hidat, a Killinget, vagy a Wallandert. És ezért minden lehetséges sablont beletettek, ami szerintem teljesen idegennek hatott az első évaddal szemben. A kedves kis hideg, zárt kisváros szorongató klausztrofóbiája hirtelen kinyílt és városon kívüli családi drámát vegyítettek a társadalmi különbségekkel (rasszok, homoszexualitás), a környezetszennyezéssel, a családi drámával, és még sok-sok töltelékkel, ami egyszerűen túl soknak bizonyult. Túltolták a szekeret elég erősen. Túl sok tartalmat akartak adni egyetlen pár részes évadnak, totálisan feleslegesen. A régi szereplőket elfeledtük, elhanyagoltuk vagy elhagytuk. Az atmoszférára és a melankólikusságra sokkal kevesebb figyelem jutott, tele volt felesleges jelenettel, céltalan akciószekvenciákkal és sok olyan szereplővel, akikre érzelmileg nem lehetett ráhangolódni, mert a nagy egészhez vajmi keveset adtak hozzá.....mintha nem is az Ófaerd-et néztem volna a 2. szériában. 1-1 fontos és jó karaktert feleslegesen iktattak ki, a történetet egyáltalán nem szolgálta. Tehát hibát hibára halmoztak. Az én szememben az igazi Ófaerd 1 évaddal rendelkezik. A második egy hatalmas hiba volt. |
2018-11-15 12:48.06 |
Ripacsok |
2017-09-11 21:33.38 |
Azért láttam párat, meg persze a színes trilógiából is azt hiszem 2-t. Azok is nagyon jók voltak. Benne ötvöződik a szépség, tehetség és intelligencia, csak persze már picit túlfutottunk a zenitjén. |
2017-09-11 21:31.00 |
Puszi neked is, persze nem olyan drámai hevülettel, ahogy George szokta csókolni Agatha-t :D |
2017-09-11 21:27.40 |
Én megvagyok, köszönöm. Fél évente felnézek ide, de úgy látom, hogy sosem változik itt semmi :D |
2017-09-11 21:27.12 |
Ebben egyetértek. Mostanában nem láttam a munkáit, de a Csokoládéban annyira emlékeztetett a saját anyámra, hogy azóta imádom :) |
2017-09-11 21:26.24 |
Aaaaaaaaa, biztos ez? :) |
2017-09-11 21:22.03 |
Már több topiknak is láttam köztetek ezt a cicaharcot újBambi és újMenrot, ez ilyen unaloműző nálatok? :D |
2017-03-25 23:31.37 |
"Ami külön öröm,h vannak benne színek,végre!"
Csak azt ne mond, hogy a színhasználat már Oscar-esélyessé tesz valamit, mert mindjárt összekarmolom magam. Én nem vagyok kamerás verziós típus, én sajnos fizettem azért, hogy ezt moziban lássam, de nagyon nem kellett volna. Erősen kétlem kis szívem, hogy te többet láttál volna, ha szerinted ez versenyképes alkotás volt ;) |