Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Szerelem karácsonyra - Mozi Klub, 00:40 |
Sebhelyek - RTL Három, 01:10 |
A boszorkány - Cinemax, 01:15 |
Sötét vizeken - Paramount Network, 01:25 |
Harc a szabadságért - TV2, 01:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
Creed 3. - Vélemények |
Rock zene |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz |
Ella Purnell |
2016-01-23 20:17.39 |
De lássuk be, azért nem egy olyan anyag az ipse, akire mi kíváncsiak lennénk egy ilyen témájú filmben. Elhiszem, hogy ő fontos ember lehetett, és ha Modine karaktere is létezett, azt is, de......Hess, Göring, Goebbels, Himmler, stb. szerintem érdekesebbek lettek volna, ha rájuk fókuszálnak, persze Hitler mellett. |
2016-01-23 20:15.02 |
Revenant, 4* |
2016-01-23 12:31.10 |
Mióta jobban beleástam magam a témába, már nem tartom olyan jónak ezt a filmet. Azt már korábban is észrevettem, hogy Carlyle egy kicsit túllő a célon (mondjuk az az ember eleve egy őrült), de mikor a közelmúltban újra néztem, most már kicsit komikus is helyenként. Arról nem is beszélve, hogy végig egy rossz atmoszféra volt megteremtve a filmben, amihez még a Cápa, vagy Sikoly gonosz zenéi is odaillenének, olyan negatív feeling lengi át. Lehet, hogy így hatásosabb eladni Hitler életének ezen részét, de nem az én stílusom.
És azt meg sem most, sem régen nem kedveltem, hogy egy totálisan semmilyen karaktert kell végigkövetni, aki lehetséges, hogy valóban létezett, de szerintem 10-ből 10 ember nem Modinera és Schreiberre kíváncsi, hanem Hitler és garnitúrájának kialakulására. A film fele rájuk megy el, sok lehetőséget pazarolva ezzel el. Érdekesebb lett volna, ha inkább Hitler fontosabb embereinek ekkori történetébe lesünk bele, mint ezekbe a noname alakokba. A 4*-ot azért még megtartom, mert legalább valaki foglalkozott ezzel a történelmi időszakkal, még akkor is, ha elég "nyugati piac" szaga van néha. |
2016-01-23 10:40.42 |
Előre is elnézést kérek a nagy Kurosawa-fanoktól, ha azt mondom, hogy szerintem csinált már ennél szórakoztatóbb filmet is a Mester.
(talán SPOILERES) Mindazonáltal megértem, hogy gyakorlatilag emiatt a mű miatt vezették be az Oscar-díj rendszerébe a Külföldi film kategóriát. Rendezést tekintve megint csak felülmúlta eddigi önmagát Kurosawa, de mondjuk mikor nem. Gyönyörű és újító kamerakezelését mindenki megirigyelte a tengerentúlon. Ahogy behatolt az erdő mélyére, cikázva a növények között, miközben szubjektív nézőpontba ábrázolta szereplőit, attól mindenki ámult. Sokak szerint ő volt az, aki legelőször tudta lefilmezni úgy a fákat, növényeket és a környezetet, hogy az egy új szintre emelte a tájábrázolást, ha tetszik, életre keltette. És valóban, ez először itt volt megfigyelhető, amit muszáj elismerni a Rashomonnak. Ezen kívül számos olyan dolgot láthattunk a filmben, ami tipikus rendezői kellék, és sosem nyúl velük mellé: a katarktikus és egyben hangulatmeghatározó esőjelenetek, a színészválasztás (nyilván nem nyúl mellé, hiszen mindig ugyanaz a két ember cipeli ennek súlyát), és az innovatív narratív elemek, mint jelen esetben ez a megcserélt, visszaemlékezős elmesélésmód. Nekem az volt a gondom ezzel a filmmel, hogy nem volt világos az, amit mondani akart. És nem tudom, hogy én nem figyeltem eléggé, vagy tényleg ez volt Kurosawa szándéka. Az leesett, hogy itt most variációkat hallunk egy gyilkosságra, és rajtunk múlik, hogy melyiknek adunk igazat. Ha jól emlékszem, volt 4-5 verzió. De erre nem kaptunk választ, és nem tudom, hogy egyáltalán fontos-e a válasz, mert a végén olyan bölcseletekbe kezdenek, hogy az szinte már nem is tartozik az eredeti témához. A másik, ami nekem kicsit szemet szúrt, hogy ez a többi filmjéhez képest sokkal jobban tartotta a színpadi előadásmódot. Néha túlzásokba estek a színészek, lehet szándékos volt ez is (ki tudja), de sokszor kényelmetlen volt nézni a színpadiasságát. Főleg a nő és Mifune részéről. De el lehet nézni, régen ez a stílus még nem ritkán volt jelen a vásznon is, ami gondolom a színházi gyökereknek és a némafilmes múltnak tudható be....gondolom ezekből Japán sem maradt ki. Egy szó, mint száz. Nagyon jó alkotás ez még így is. Nagyon tetszett az elmesélős szerkezete, mely leginkább az Aranypolgárra emlékeztetett (no nem témájában persze). A nyugati rendezők jó nagy részét inspirálta ez a mű...már akit nem a Hét szamuráj inspirált. Sokan tartják Kurosawa második/elsőszámú legjobbjának....ha majd többet nézek tőle, kiderül számomra is a helyezése. |
2016-01-22 13:53.50 |
A vihar kapujában (1950), 4* |
2016-01-22 02:04.13 |
Lehet, hogy egyedül leszek ezzel a véleménnyel, de jobb szerettem Mifunét, amikor már "lenyugodott", azaz kikerült azon korszakából, amikor ő volt mindig a fiatal, vad csődör, aki felváltva kiabál és kardozik. Persze ennél színesebb egyéniség volt, de nagyon ráragadt a szamuráj szerep, ami szinte élete végéig folytatódott, de addigra már egy nyugodt, és bölcs szakaszba öregedett Mifune mester.
És szerintem ez jobban is állt neki, mert csendesebb időszakában sokkal jobban játszott a tekintetével, ami az egyik erőssége is volt. Bár sosem lett belőle az a fajta "idős, bölcs, visszafogott Morgan Freeman-szerű" színész, mint egykori kollégájából, Takashi Shimurából, de azért ezt megközelítette. Mindenesetre briliáns ember/színész, és (szerény női véleményem szerint) bitang jól nézett ki. |
2016-01-21 23:14.53 |
Előre láthatóan ez hosszú írás lesz, elnézést is kérek érte, meg ELÉG SPOILERES
Saul fia. A közelmúlt legsikeresebb magyar filmjének igen könnyed díjesője átadóról átadóra már eleve levontatott velem egy kissé elhamarkodott (bár még mindig nem hiszem, hogy teljesen alaptalan) következtetést. Bár már akkor sem akartam magát a filmet bántani, sokkal inkább azt, hogy ez a téma még mindig ennyire meg tudja könnyíteni egy film dolgát. Végül a Golden Globe győzött meg arról, hogy most már magamnak kell meggyőződnöm a film tudásáról, hogy miben más, mint a „többi”. Őszintén szólva ritkán állok fel ennyire vegyes érzelmekkel egy film után. Hadd legyek én most a fanyalgók között is egy furcsa kivétel: NEM azért nem adtam rá maximális pontot, mert a film alapanyaga annyira megsérti az elveimet – mint ahogy ezt általában a többség teszi. Hanem a LÁTÁSOMAT sértette. Mégis hogy képzelték Nemes Lászlóék, hogy szűk mélységélességben (amikor az előtér fókuszban van, a háttér meg homályos), ugrándozó kézi kamerával, és felirattal megtoldva készítsenek nagyképernyőre egy majd két órás filmet……én 20 perc után majdnem felálltam és otthagytam az egészet, mert éreztem, hogy nemcsak a szemem, de már a fejem is fájt. Mire megszoktam ezt a látványt, már letelt a film háromnegyede, így az, amit a kedves direktor művészi egyediségnek nevezett, nekem inkább egy fizikai kín volt. A „közepes” értékelésem leginkább emiatt alakult ki. Magára a sztorira számomra egy valami vetett árnyékot: A rendező úr és színészének néhány kommentárja, amit a Golden Globe-os sikerük után olvasgattam. Kétségtelen, hogy elég szégyen az a fogadtatás, ami a saját hazájában érte a filmet. Főleg azért, mert a díj a hazánkat népszerűsíti…igen, azt. Mert Hungary volt mellé írva, de sokan még ezért sem nyelik le saját mellveregetős büszkeségüket, ami elég szomorú. De nem ez most a lényeg, hanem az, hogy erre oly módon kontrázott rá a két említett úr, hogy azt nem tenném ki az ablakba. A Saulhoz mérték a többi holokauszt témájú filmet is és egyértelműen kijelentették, hogy ez az igaz film róla, a többi meg csak délutáni matiné (jó, nem így fogalmaztak) hozzá képest. Csalódtam is egy nagyot bennük. Szerintem nem az alkotók dolga fényezni a saját alkotásukat, és olyanokhoz hasonlítani, amik nem is ugyanabban a perspektívában készültek, hanem a közönségé és a kritikusoké. Kétségtelen viszont, hogy ez egy zseniális, nagyon egyedi és nagyon erős mű. Minden oldalról, minden szempontból. Még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy most a főhősünket meg akarták velünk szerettetni, vagy utáltatni (mert velem az utóbbi esett meg). Ritkább az, amikor az utálatkeltés egy mű célja, de fordult már elő. De talán még zseniálisabb, ha tényleg ez volt a szándéka. Így kap is valami színt az egész, és nem lesz belőle egy átlagos érvágós holokausztfilm. Ugyanis kedves Saul egy önző féreg volt a film első felétől a legvégéig. Kockára tette társai életét is csak azért, hogy rabbit találjon a fiának, akit így el tud temetni (mintha krízis helyzetben, ahol minden túlélt perc ajándék, ez olyan lényeges lenne). Már az első fél óra után annak szurkoltam, hogy vagy valami náci, vagy valami zsidó verje agyon már meg ezt az embert. Röhrig Géza erre a szerepre tökéletes volt, mert ritkaféle unszimpatikus emberke ő (lehet, hogy csak nekem…sebaj, de vállalom) a fura tekintetétől a repedtfazék hangjáig. Nagyot nevetnék, ha kiderülne, hogy pont ezen tulajdonságok miatt kapta ő a szerepet. Az operatőri munka számomra értékelhetetlen, mert majdnem szemüveghordásra ítélt, de minden egyéb nagyon profi volt, főleg egy elsőfilmestől. Hangmérnöki munka a csúcson, a színészek eltalálva, bár Saul és színésze kihozták belőlem a mély utálatot, de ezen kívül minden betalált. Tetszett a többnyelvűség…jóval realistábbá vált így, mint a folytonos angolnyelvű verziók. Habár csak időnként nyertem vissza a látásom és tudtam olvasni a szöveget. Nagyon izgalmas és szorongó mozi volt, ahogy el is vártam….és a vég. Ehhez is fűztek kellemetlen megjegyzéseket az alkotók, amiket inkább nem is értékelnék. „Mert a legtöbb holokausztfilm túlélőfilm, de mi megmutattuk, hogy ez milyen is volt igazából, bla bla bla szenvedés, kín bla bla.” Ez nem igaz, inkább csak nem néztek eléggé széjjel a kategóriában. Én kifejezetten örültem, hogy nem happy end lett vége, mert tényleg nem illett volna a film első másfél órájához….ja és persze mert Saul sem úszta meg. VÉGRE, már órák óta vártam erre. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. |
2016-01-21 22:26.02 |
Saul fia
....ehh, nem tudom...legyen egy 3*. |
2016-01-20 16:53.03 |
Élni (1952), 4* |
2016-01-19 22:14.54 |
Nagyon ritka az, amikor minden hibátlan alkotói részről egy filmben, majd egyszer csak úgy dönt a stúdiója, hogy lerántja magával az egészet a mélyre, csak azért, mert 1-2 embernek "odafönt" nem tetszett a vége. Itt is így történt.
Gyakorlatilag semmi különösebb oka nem volt sem a kritikusoknak, sem a közönségnek bántani a filmet, mert a két színész együttes munkája, a táj, és a szórakoztató, kalandos küzdelem a túlélésért minden igényt és ízlést kielégített. Voltak olyan jelenet is, ami később egy az egyben köszönt vissza más amerikai alkotásban. SPOILER innentől kezdve. És aztán ott volt a vég. A vég, ami olyan béna lett, hogy azóta is az az első, amit felemlegetnek egy-egy filmről szóló írásban, és elősegítette a film piaci buktáját is. Az eredeti befejezést a stúdió nem találta megfelelőnek (nem tudni, hogy miért. Talán túl fájt nekik azt látni, hogy békében elengedik egymást a főszereplők), levágták egy jelenet közepénél és egy Peter Sellers film robbanását vágták a helyére. És vége. Nem tudni, hogy miért, hogy mi lett velük, sőt, olyan hirtelen jött ez az egész, hogy csak megkukulva figyeltem utána a credits-et. Gyalázatos volt ez az ABC filmstúdiótól, mely aztán megérdemelten fuccsolt be végleg. Ezen gyakorlatilag mindenki felháborodott, a rendezőt is beleértve. Engem is, mert a film katarzisától fosztottak meg minket. Attól a ponttól, hogy az ellenségekből barátokká vált, majd újra összeszólalkozó katonák hogyan oldották volna meg azt a kis konfliktust a legvégén, és hogyan búcsúztak volna el egymástól és a nézőtől. Csak azok tudják meg, akik youtube-on utána néznek az eredetinek, amit szerencsére megmentettek a DVD kiadásra. Ettől eltekintve Toshiro Mifune és Lee Marvin munkája bámulatos volt, és ez határozta meg nekem igazán a filmélményt. Mindkét színész ott van a nagyok, sőt, a legnagyobbak között, és két ilyen kalibertől egy másfél órás párharcot nézni maga a gyönyör. Nem is beszélve arról, hogy mindketten tényleg kivették részüket a 2. világháborúból, így autentikusnak is mondhatjuk figuráikat. Tom Hanks Számkivetettje előtt ennek kellett lennie a legjobb szigetes-túlélős alkotásnak, pláne ha belegondolunk abba, hogy a két szereplőnek még arra is kellett figyelnie, hogy nem csak az elemeket kellett legyőzniük, de egymást is le kellett játszaniuk. 10/7.9.....köszönjük ABC a béna befejezést. |
2016-01-19 21:44.08 |
Pokol a Csendes-óceánon (1968), 5* |
2016-01-18 17:55.23 |
Amikor már annyiszor láttál egy filmet, hogy oda-vissza tudod az egészet, akkor valami plusz szórakozást kell találnod magadnak :D
Nekem is az egyik kedvenc vígjátékom, így ez nekem csak egy plusz dolog volt :) |
2016-01-14 17:18.10 |
Még annyit élhetett volna....nem hiszem el ezt a hetet :( Nyugodjon békében. |
2016-01-11 08:32.11 |
Naaagy gratuláció a Saul fiúnak! :)
Másfél hónap múlva ugyanígy! |
2016-01-09 19:00.19 |
Egy kicsit méltatlanul kezelték az öreget az évek folyamán. Nemrég egyszerre több film kapcsán is összefutottam vele, és amit biztosan lehet róla állítani, hogy tehetsége és teherbírása aztán volt. Nem is véletlen az az Oscar-jelölés.
De volt egy nagy hátránya: rosszkor volt rossz rasszú Hollywoodban. Nem mintha most agyontisztelnék az ázsiaiakat arrafelé, mert a színészeket szinte egyáltalán nem díjazzák, egyedül az alkotókat szokás. Ami baj, sorjában vesznek kárba ezek a tehetségek, melyeknek az egyik vezető figurája volt Makoto Iwamatsu. Hiába harcolt szegény az ázsiai-amerikaiak böcsületéért, na majd az utódok....talán... |
2016-01-07 15:13.36 |
Mulan (1998), 4*
Hogy hagyhattam ezt eddig ki.... |
2016-01-03 14:10.08 |
Nem hiába ilyen makacs. Nem volt jó viszonyban az alkotókkal és próbál kilépni a Doktor bőréből, amit megértek, mert mire Tennant is végleg lerázta magáról, addig évek teltek el úgy, hogy semmi kiemelkedőt nem csinált.
Sajnos az ilyen jellegű sorozatszerepeknek van egy olyan ereje, hogy gúzsba kötik a színészeket. |
2016-01-01 21:49.43 |
Kingsman, 4*
Az U.N.C.L.E embere, 3* |
2016-01-01 14:05.05 |
SPOILERES lesz.
Ez nem az a film volt, amire jó szívvel adtam meg a csillagzatát úgy őszintén szólva. Kicsit nagy elvárásokkal ültem le elé, mert emlékszem, hogy mikor ez megjelent, sorba jöttek a dicsérő szavak rá. Eleinte ez be is vált. Amilyen precízen és érdekesen kezdődő pszicho-thriller volt, olyan furcsán és sok ziccert kihagyó thrillernek zárult, ami gyakorlatilag egyedül egy dolgot szeretett volna a nézők arcába vágni: „ha egyszer te voltál a bika, örökké az is maradsz, és ezt meg kell torolni”. Joel Edgerton ezen tanítása számomra nem valami bölcs, és ezért nem tudom jószívvel osztályozni ezt a filmet. Másrészről viszont egy szép rendezést láttam és egy egészen jó forgatókönyvet, így mint alkotó, mindenképpen jár neki a dicséret. Pláne ha azt nézzük, hogy ez az első nagy játékfilmje a kamera innenső oldaláról, így mondhatom, hogy sose rosszabb kezdést. Kíváncsi vagyok, hogy ez a kis bosszútörténet – mely azért az elejétől kezdve érződik a háttérben – honnan kapta az ihletet. És vajon miért pont Edgerton játszotta a lelkileg sérült egyént, aki minden helyzetben hozta a creepy fazont, és minden egyes felbukkanása megdermesztette a nézőket. Érdekesnek érdekes. Az is, hogy pont egy komikus játssza a „bikát” Jason Bateman személyében, aki szerintem tökéletes casting volt annak ellenére, hogy ez nem egy megszokott szerepkör egy vígjátékszínésztől. A pro-khoz muszáj még megemlíteni a történet balladai homályait. Kifejezetten tetszett, hogy nem kaptunk mindenre választ. Például arra, hogy Gordo direkt intézte úgy, hogy találkozzon Simonnal, vagy tényleg csak véletlen volt, vagy arra, hogy mi történt pontosan a múltjában, vagy egyáltalán a vég. Ki is az apa?! De egy thriller pont akkor jó, ha nem tudunk mindent. Viszont ezután sajnos csak kontrákat tudok felsorolni. Az említett általam nem elfogadott mondanivalón kívül sorakoztak itt még olyan dolgok, amik a kezdeti remek sodrásból engem kicsit kizökkentettek, például a nem kicsit vontatott közepe. Ami nemcsak, hogy vontatott volt, de a szereplőink érzelmei is nikkelbolha-szerűen ugrándoztak érzelmileg jobbra-balra. Mintha hirtelen megtört volna az egész narratíva. Ahogy elkezdték kibontani a főszereplőinket, nekem annál kevésbé tetszettek, például Rebecca Hall karaktere egy ütnivaló idiótává vált, aki csak vergődni tud és kommunikálni nem. A két férfi karaktere szerencsére volt olyan jó, hogy a kedves nej jelenlétével ne tegye tönkre számomra az élményt. Mindezek után vártam egy kielégítő véget, hátha feljavul újra. Ezt mondjuk úgy, hogy félig-meddig kaptam csak meg. Nagyon jó volt a végén a csavar, az viszont nem, hogy nem csapták le ezt a csavart, hanem lógva maradt a levegőben. Direkt nem válaszolták meg egyértelműen, hogy most ki is az apa, vagy, hogy végülis beteljesült-e Gordo bosszúja, hanem csak elköszöntek és end credits. Hmmm, egy pici finomítás azért még ráfért volna. Elég tökéletlen maradt, de valóban nem a rossz thrillerek sorát szaporítja. |
2016-01-01 13:30.29 |
Az ajándék (2015), hááááát olyan 3 és 4* között tátong valahol. |
2016-01-01 10:33.54 |
Őszintén szólva annyira nem voltam megelégedve ezzel az alkotással.
Nagyon odatevős akciófilmnek ígérkezett, ami kendőzetlen, véres és nagyon jól visszaadja a mexikói határ környéki pokolnak a hangulatát. Ezeket abszolválnia valamennyire sikerült is, de ennél többet egyáltalán nem. Nem voltak benne megfogható karakterek, nem volt olyan történetszál, aminek lett volna kezdete és vége, és sokszor kifejezetten kárba is vesztek jelenetek, mert csak időhúzásnak voltak jók, és nem arra, hogy ezzel bármit is elérjen a film. Két dolgot azért el kell ismerni, mert talán ez mentette meg a filmet attól, hogy ne hagyjuk ott félúton: a színészek és a fényképezés. Bár nem írtak valami erős karaktert Emily Bluntnak, neki azért nagyon örültem. Nagyon kedvelem, egy kifejezetten szimpatikus színésznő, és a sok tesztoszteronbomba férfi mellett mondhatni jól mutatott. Josh Brolin is egészen karizmatikus volt, de persze a legnagyobb elismerés Benicio Del Toronak járt, aki olyan profi színész, hogy felesleges lenne koptatnom a billentyűket a dicséretére, hiszen a jó alakítás egy elvárt dolog tőle. Mondjuk ha nem csak annyiból állt volna a szerepe, hogy gyanúsan hunyorog és mindenkit lelő, hanem mondjuk színeztek volna még rajta, akkor ő is jobban tetszett volna. Villeneuve számomra felemás munkát tett le ezúttal az asztalra. Kicsit hiányzott a lélek és a jó kidolgozás a filmből, de nem kétséges, hogy nagyon hangulatteremtő film volt, akciómozinak pedig egyedülálló, ugyanis azok irtó igényes jelenetek lettek, ahol ez megnyilvánult. Minderre a legjobban az operatőri munka és a zenei részleg segített rá, kellőképpen realisztikus és riasztó volt. 10/7 így nagyobb távlatból. |
2016-01-01 10:22.01 |
Sicario, 4* |
2015-12-30 23:10.31 |
*epizódjáról |
2015-12-30 23:09.56 |
Érdekes. Úgy látom 5 évvel ezelőtt még igen bunkón álltam a filmhez, meg egyébként az élethez is, és ma már kicsit megváltozott pozitív irányba a véleményem a Karate Kölyök "Miyagi, te gyáva" alcímű második epizódjához. Az éréssel biztos egy kis szentimentalizmus is nőtt belém, és lehet ez beszél belőlem, de szerintem ha eltekintünk az utat kitaposó első résztől, semmi komolyabb baj nincs a másodikkal sem.
Igen, közepecske, a forgatókönyv sem erős, nem brillírozik benne mindenki, de szerintem majdhogynem érzelmesebb rész, mint az első. És egy picikét jobb kisugárzása is van. A fényképezés 5x jobb, a zene 10x jobb, a helyszín hangulatos, és végre nem az a fontos, hogy Daniel megmutassa az őt piszkálóknak....pontosabban az önvédelmet gyakorló Johnnyéknak (amint azt ez a videó is remekül elmagyaráz: http://www.youtube.com/watch?v=C_Gz_iTuRMM ) hogy milyen keménylegény is, ha van egy mestere, hanem végre Miyagi életébe kukkantunk be, persze Daniel sem veszti el jelentőségét, ezért is kellett egy szerelmi szál. Most már jobban tetszik ez a felállás, mint régen. Hát még ha nem lett volna a forgatókönyvírás mélypontja Sato és Chozen karakterének ábrázolása. Kissé klisés gonoszok lettek, gyengus játékkal mögötte, de még így is valamennyire épkézláb(abb?) antagonisták, mint Johnny meg a kobra kétéltű barátai voltak. Az előbb említett hibái mellett azért még sorakozik egy pár: főként a kevés játékidő zavart, de lehet hogy csak azért tűnt annak, mert nem volt túl szépen darabolva. Meg főként a történet egyéb fura hibái nem jöttek be, kezdve a szokásos "miért beszél angolul mindenki" problémától egészen a már régebben felemlegetett gerendatörésig, ami akkora hülyeség, hogy sose heverem ki :D De a legeslegnagyobb blaszfémia az összes közül: Bill Conti ezért a zenéért egy egyméteres Oscar-díjat érdemelt volna, fényévekkel jobb teljesítményt nyújtott, mint az első filmben. Az, hogy még csak nem is jelölték, RABLÁS! Kedvesebb énem is 3*-ot ad rá. |
2015-12-28 01:16.53 |
Gagyi, gagyi, de még milyen! De pontosan ez is a célja, sőt. Egyszerre akar ez odabeszélni a gagyi, B kategóriába redukálódott kung-fu filmeknek, és annak a trendnek, hogy egy idegen kulturális környezetbe helyeznek fehér, amerikai színészeket, akik minden japánt/kínait/koreait fél kézzel levernek. Ez mindig abszurd látvány, de még mindig jobb, mint színtiszta ázsiai színészekkel telepakolt filmet nézni, mert azzal nem lehet azonosulni - így gondolta ezt Hollywood egészen a 2000-res évekig, és szerintem ez a felfogás még mindig csak változóban van, de nem kiküszöbölve.
Szemmel láthatóan erősen kívánja mindkét aspektust parodizálni Carpenter eme remekműve. A mindent amerikaiasan túljátszós, laza Kurt Russel egy kész fantasy világba csöppen a san francisco-i Little Chinában, ahol egy kikent, de annál viccesebb túlvilági-varázsló James Honggal és Mortal Kombatot idéző (talán annak az elődje vagy inspirációja?!) csapatával kerül szembe, amikor egy ázsiai és egy amerikai zöld szemű lányt próbálnak megmenteni a különös figurák karmai közül. John Carpenter nem először, és nem is másodszor dolgozik együtt Kurt Russellel, így csak feltételezni tudom, hogy ezúttal karakterét szándékosan próbálta gyenge és enyhén béna alakká formálni. Amihez a színész a szörnyű alakításával járult hozzá. Simán kinézem ebből is a szándékosságot, ahogy az a film más elemeinél is előtűnik. Például a "mindenki ért valami mágiához vagy harcművészethez" -féle kínai szereplőket, a feltűnő klisékerülést (melyet javarészt poénokkal és egy kis abszurd humorral oldottak), és egy amerikai nővel, aki mindenbe próbál beleszólni, csak hogy aztán bajba kerülhessen. Látszódott volna ha mindezek a hibák ténylegesek lettek volna, mert akkor végig komoly maradt volna a film. De itt egyetlenegy perc nem volt komolyan véve. Végig övezte a sztorit egy bizonyos lazaság és paródiajelleg, még akkor is, ha ehhez viszont túl igényesnek tűnt a film. Nagyon jól megmutatta, hogy a kung-fufilm-őrület milyen kliséket és tendenciát rejt magában. Nem is beszélve az ázsiai színészek használatáról, ahol szinte kivétel nélkül neves úriembereket dugnak mellékszerepbe, de csak oda, nehogy ellopják a fényt valamilyen amcsi macsótól, aki vagy Chuck Norris, vagy Jeff Speakman, vagy David Carradine, és hasonlók. Itt is képviselteti magát két nagyobb nevű egyén: James Hong, és Victor Wong, akik nem kis neveknek számítanak az amerikai-ázsiai színészek között. És mindkettő azt hozta, amit ilyenkor társaik is hoznak: a főgonoszt és/ vagy sidekicket. Ez esetben ők mutatkoztak a profibbaknak, és Russell karaktere volt a semmit nem értő külső szemlélő, aki inkább a hagyományos fegyvereket választotta a levegőben rugdosás helyett - mert az életben is valószínűleg így reagálná le egy utcáról behívott fehér bőrű civil...amit az akkori Hollywood nem nagyon akart így ábrázolni. Mindezek miatt vált ez kultuszfilmmé, mert nemcsak viccesen gagyi és nagyon szórakoztató önmagában, hanem még műfajparódiának is elsőrangú. És szerintem a speciális effektek is nagyon meggyőzőek voltak, ha megnézzük, hogy lassan 30 éves filmről beszélünk. Nem hibátlan, de szerethető kis hülyeség a Nagy zűr kis Kínában. Vagy csak épp jó hangulatomban kapott el :) |
2015-12-28 00:47.47 |
Nagy zűr kis Kínában (1986), 4* |
2015-12-25 19:38.34 |
Ó, igen, a magyar közönség.
Éreztem, hogy vegyes lesz idehaza a fogadtatás, mert pont lágyékunkon talál ez ez a téma. A rasszizmus. Méghozzá egy jól bevált " apa érzelmei kontra lányai esküvői" szerkezetben, melyet nagyon szeretnek a vígjátékok, de még a drámák is. De mégis itt az i-re a pontot maga a nemzet teszi rá, hiszen hol ne lenne ez pont aktuálisabb és figyelemfelkeltőbb, mint Franciaországban. Adott egy fehér, keresztény, konzervatív apa, akinek 4 lánya van, mind érdekes ízléssel. A vejek: egy arab, egy zsidó, egy kínai, majd végül egy fekete keresztény fiú. Naná, hogy tele van rasszista, szexista, és minden-ista poénnal, ami ide kívánkozik is. Kifejezetten jó humorral tálalták az amúgy elég sértő poénokat, melyeket olykor még mi is soknak éreztünk. De olyan jó laza volt végig ez a film, hogy egyáltalán nem voltam ettől feszélyezve, sőt, sokszor dőltünk a röhögéstől. Szenzitív téma, de szerintem aki nem csak arra gondol, hogy mekkora liberális propaganda akar ez lenni - nem mintha jól átéreznénk ezt idehaza, ahol gyakorlatilag alig találkozunk ezekkel a népekkel és nem kényszerülünk együtt élni velük - hanem megpróbálja az egész abszurditásnak és humornak átadni magát, az felhőtlenül fog szórakozni rajta. Minden színész zseniális volt, Christian Clavier különösen, de ő egy kiváló színész egyébként is, és végre kiöregedett a pihentagyú barom vígjátékokból. Tetszett, ahogy próbált tekintélyes családfőként viselkedni, amitől az amúgy egymással viaskodó érdekes összetételű vejek egyből haptákba álltak és versenyt nyaltak neki. Vannak azok a liberalizmust hirdető művek, amelyek nagyot akarnak csattanni és annál többet ártanak. A Bazi nagy francia lagzi egyáltalán nem ilyen volt, mert egy percig nem volt vérkomoly és a rasszista poénok kifejezetten jól sikerültek minden tekintetben, így ez nem ritkán mondott erősen oda az egyes feleknek - például a feketéknek, akik szintén akkora rasszisták, mint a fehérek. Pont ezért volt ez szinte majdnem tökéletes vígjáték. Rég szórakoztam ilyen jót családostul, mint ezen. |
2015-12-24 23:52.47 |
Bazi nagy francia lagzik (2014), 5* |
2015-12-24 00:16.09 |
Jaaa, akkor tényleg az vagy :)) |
2015-12-22 22:23.50 |
SPOILER
Nem, szerintem a happy end-del csak azt érték el, hogy amerikaiasabb lett. A tragikus véggel sem veszítette volna el azt a vallás-tónust, ami végig jelen volt, mert a pap is mondta, hogy ha Isten nem menti meg az apát, akkor abban segít majd, hogy a fiú átvészelje a gyászt. Így pedig nagyon ráterelték a mondanivalót a hitre, ami nélkül szerintem meglett volna a film. Akadt itt még ezen kívül is bőven mondanivaló, még jobbak is. |