Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Közellenségek - HBO, 21:55 |
Álmaim karácsonya - Mozi Klub, 22:50 |
Égető bizonyíték - Viasat Film, 22:55 |
A biztonság záloga - TV2, 23:15 |
Konstrukció - Filmbox Premium, 23:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Tisztítótűz - Vélemények |
Kiút (sorozat) - Vélemények |
F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról |
Rémálom az Elm utcában 3. - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Longlegs - A rém |
Montserrat Carulla |
2016-04-02 13:20.33 |
Az én sötét lelkemet nem nagyon tudta megolvasztani ez a film. Sajnos nem vagyok fogékony a nyálas, szirupos, gyerekes filmekre, de azért két dolgot el tudok ismerni én is: Végre valamilyen nemzetközi sikert ért el ezzel egy magyar rendező + ékes bizonyítéka ez a film annak, hogy a családi filmek zsánerét nem temettük el a 90-es években.
Ugyanaz a forma, ugyanaz a lelkesedés volt itt is látható, ami egy szép életben tartása volt a műfajnak, plusz az is dicséretes, hogy a gyerekfilmességével is jól bánt. Nem túl bonyolult, csak két fantáziával teli kölyök éli a kis világát egy erdő mélyén. Akik szerintem autisták voltak....Hmm....ezen el lehetne időzni. A színészecskék egészen jól alakítottak. Hutcherson úgy-ahogy, de legalább nem irritált annyira, mint AnnaSophia Robb. Szerintem én lélegeztem fel a végén egyedül, hogy kiírták a történetből - bár kifejezetten igénytelen módon. A kishúg játszott még nagyon jól, de őszintén szólva én Robert Patricknek örültem a legjobban, aki végre nem B akciófilmben tűnt fel, hanem egy igazi drámai szerepben, amit tökéletesen hozott is. Összességében egy jó látványvilággal rendelkező, kissé közepes, de elfogadható drámát rakott le az asztalra Csupó Gábor. Nem vagyok oda azért, hogy a végén valami vallási magyarázattal zártuk az amúgy egyáltalán nem vallási tematikájú filmet, de gondolom volt valami ilyesmi a könyvben is, amiből adaptáltak. Elolvasni mondjuk nem fogom, a Pál utcai fiúk után megfogadtam, hogy több gyerekközpontú könyvet nem veszek a kezembe. |
2016-04-02 12:49.45 |
Híd Terabithia földjére, 3* |
2016-04-01 22:25.55 |
Most már mindennap meghal valaki :( Nem szerettem, mint színésznőt, de attól még nyugodjon békében. |
2016-03-28 10:03.56 |
Egyetértek, de én is ezt mondtam, hogy itt most értelmet láttam a giccsben, a felfokozott hangulatban és a bazsa audiovizuális kavalkádban. Bele tudtam szokni és együtt tudtam tartani a karakterekkel.
Nekem itt csak azzal volt a bajom, hogy ennek ellenére nem igazán akart mélyülni a történet. Gyakorlatilag a szerelmi szálak érzelmi hullámzása mellett a majd 2 és fél órás játékidőben nem igazán fordítottak másra nagy figyelmet. Pedig örültem volna még több New York ábrázolásnak, egy kis társadalmi kontextusnak, mert az elején még jobban felhívták erre a figyelmet. Gazdag színesbőrű fiatalok egy luxuskocsiban, proletár környék egy furcsa "nagy Testvér" szerű plakáttal a háttérben....szóval mesélhettek volna még erről a new york-i időkről. A szesztilalom, és Wolfsheim bűnbarlangja is több időt érdemelt volna. De ettől eltekintve nem voltak problémáim. Az Ausztráliának csak a végét szoktam elkapni, ha megy a tévében. Annak alapján nem tudom mit gondoljak róla, de a giccs már ott is erősen feltűnik. A Moulin Rouge-zsal engem vallatni lehet. Ha azt nézem, akkor az érzékszerveim nincsenek harmóniában egymással, pedig önmagában azt sem tartom rossz filmnek, csak az ábrázolás módja őrjít meg. |
2016-03-26 23:38.29 |
Anomalisa (2015), 5* |
2016-03-26 08:45.10 |
*mondat |
2016-03-26 08:45.00 |
"Nekem a legpozitívabb vele kapcsolatban, hogy a Super 8-ban pofátlanul megmutatta Spielbergnek, hogyan kéne Spielberg-filmet rendezni a 2000-es években "
Ez egy szép és és milyen igaz mondta volt. Akkor nemcsak én vettem észre, hogy ezek a Oscarra-gyúrt rendezések kábé annyit is érnek, hogy bekerüljenek a díjátadóra, aztán integessünk nekik, mikor a feledés homálya felé veszik az irányt. |
2016-03-25 21:05.35 |
A 6 gyerekükből 3 saját, úgyhogy gondold újra.
Nem hiszem, hogy sokakat érdekel itt a ti gyermeknemzési szokásaitok, de azért köszönjük a hasznos információt. |
2016-03-24 12:04.24 |
Baz Luhrmann az a rendező, kinek ízlése még sosem találkozott az enyémmel munkássága során, és valószínűleg sosem fog. Ő a kontrasztok embere, egy olyan ember, akit legjobban azokhoz a meleg vagy biszexuális stylistokhoz lehetne hasonlítani, akik feladnak rád mindenféle nevetséges hacukát és az arcodba mondják, hogy hiába áll neked bénán, akkor is ez a divat. Giccsparádé, teátrális előadás, színkavalkád, egyszóval egy igazi émelyítő riói karnevál minden egyes filmje. Valami eltemetett régi stílust próbál visszahozni, amit ha akarna sem tudhatna ennél modernebben közvetíteni.
Ez az első alkalom, hogy ebbe az érzésbe bele tudtam szokni egy idő után. Pedig nagyon próbára tette ezúttal is az ízlésemet. Green boxban úszott az egész film, és talán 2x éreztem egész idő alatt, hogy valódi megépített díszletben járunk - ez eléggé zavart. Ezt a zöldháttér technikát teljes mértékben kihasználta. Vibráló, hamis színek és világítások, a giccs palettájának minden színében úszott a környezet az első perctől az utolsóig. Drága, profi színészek, szép nők, kastélyok, a téma ellenére a legmodernebb módon átdolgozott zenék, méregdrága bollywoodi gigasztár szerepeltetése 4 percre, szóval egy nagy rongyrázás volt Luhrmann részéről a Gatsby. De hát nem erről szól az egész? A Gatsby történet egyik fő eleme bemutatni a 20-as évek multimilliomos fiataljainak romlottságát, New York társadalmi rétegeinek differenciálódását, és a szemtelen mennyiségű pénzkidobást. Ahogy DiCaprio mondta a másik 2013-as filmjében: ez csak konfetti. Így végre értelmet is nyer ez a felhajtás, sokkal inkább, mint anno a Moulin Rouge-ban, amitől azóta is émelygek. Sajnos nem olvastam a regényt, így nincs jó viszonyítási alapom, se nem láttam teljes egészében a 74-es filmet, de így látatlanban is tudom, hogy az egy korhűbb ábrázolás lehetett. Mondjuk itt nem zavartak a modern elemek, szerintem a zenéket kifejezetten igényesen komponálták meg a mai ízlés számára. Megvoltak benne a régi elemek is, de egy 21. századi partyban is megállnák a helyüket. Jobban illett ide ez a stílus, mint anno a Moulin Rouge-ba, vagy a Rómeó és Júliába. Még a pozitívumok közé tartoznak az alakítások. Hiába voltak bezárva egy CGI kalitkába, a játékukat nem zavarta. DiCaprio tündököl, mint mindig, Mulligan és Edgerton még említésre méltó, és az általam nagyon nem szeretett Maguire is helytállt. De itt meg is állok. Úgy hallom az alaptörténet is elég lassú és szenvelgő. Gyakorlatilag egy szerelmi háromszög vergődésének érdekes korba helyezett sztorija, és ez a verzió bizonyította, hogy ennél nem is több az egész. Kicsit többet markol, mint amennyit fog. Egyszer nézős, de egy 4*-ot ért. |
2016-03-24 11:18.24 |
A nagy Gatsby (2013), 4* |
2016-03-13 18:53.28 |
Az Éhezők viadala elolvasta a „Hogyan zárjuk le történetünket a lehető legrosszabb módon” c. könyvet, és úgy látom, hogy valamennyi jótanácsod megfogadott belőle.
Első körben azt szeretném tudni, hogy mi a kénköves pokol akart ez lenni? A második meg, hogy jól láttam, hogy nem volt a vége feliratoknál semmi tiszteletbeli említés Hoffmannal kapcsolatban? Például egy In Memoriam, vagy egy „For…” vagy ilyesmi? Mivel ez volt (sajnos) az utolsó szerepe, ezt erős tapintatlanságnak érzem, de lehet csak nem vártam eleget a legvégén. SPOILERVÉSZ közeleg. Hol is kéne ezt kezdeni. Talán ott, hogy ennél érdektelenebbül nem is lehetett volna ember fia képes ezt a szériát lezárni. A két és negyed órájának egyik fele dumálgatással ment el, másik fele pedig random jelenetek össze-vissza rakásával, és olyan hatalmas cselekménypontok kivágásával, amit még a Prometheus is letagadna. Az elején még nem is volt kifogásolható a gyors startolás, mert tudtam, hogy kell az idő – azaz az első 15 percben már mindenki harcra készen állt a főváros előtt. Mondom rendben….kicsit gyors, de rendben. De körülbelül ez a 15 perc volt a film leglogikusabb pontja, innentől kezdve szinte végigröhögtem az eseményeket. Az, hogy Hunger games szerű játékot folytatnak a fővárosban, már eleve elvigyorít. 10 fős csapat helyett mondjuk a maradék pár száz lázadó is elindulhatna bevenni a várost, hogy úgy nézzen ki, mint egy realisztikus film. Erről a kívánalomról aztán végleg lemondhatunk a film közepére, ahol egy hatalmas olajfolyótól kezdve láthatunk alien-mutánsokat is, amivel szépen tisztelgett a mű mondjuk a Legenda vagyok (szintén Francis Lawrence film…) előtt, de itt csak a fejet fájdította, olyan oda nem illő volt. Az is kifejezetten vicces volt így visszatekintve, hogy egy rakás eddig megismert karaktertől olyan gyorsan és könnyedén váltunk meg, mintha csak statisztálni ugrottak volna be. A Primre irányult gyász nem tartott 10 másodpercig sem, pedig az ő segge megmentése volt a lényeg az előző három részből 2–ben. Finnick szintén ugyanez. Oda se bagóztunk. Maga az egész támadás a vicc kategóriát ütögette és egyre inkább az a gyanúm, hogy azért, mert erre már nem jutott pénz. Vagy hogy volt ez? Konkrétan nem láttunk semmit csak egy bombát, ami a tömegen landolt. És kész, a lázadók már el is foglalták az elnöki palotát. Pfff, mi? Hol a katonaság? Hol a média? Hol vannak a royalisták? Hol van az az asztaltársaság a film elejéről? Mi történik? Miért látjuk fogolyként a következő jelentben Snowt? Mondom, az egész egy nagy katyvasz. És még az is agyonvagdosva, elkapkodva. A film végi „fordulat” meg megérdemli az idézőjelet, mert ennél feltűnőbben előkészített fordulatot rég láttam. Lehet, hogy egy 11 évest még meglep mondjuk, de én már kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy ne tűnjön fel az ilyesmi. És mivel ez akart a tetőpont lenni, egy lassú taps-sal tudom csak honorálni. Az a szenvedéshalmaz, ami Pita és Katniss körül ment, mint mindig, már nem is érdemes kommentálni. A harmadik rész végére sem tudtam eldönteni, hogy ez most csak időhúzás, vagy altatás, vagy mindkettő. De az biztos, hogy se többek, se kevesebbek nem lennénk, ha ezeket a hosszas beszélgetéseket mellőznénk. Hála a jó istennek ettől a franchise-tól (nem áltatom magam, lesz itt még ahonnan ez jött) is búcsút vettünk. Éppen ideje volt. Bár lett volna méltóbb lezárása – ahogy az egyik legnagyobb színészének is, Philip Seymour Hoffmannak. De hát ez jutott. Volt legalább annyi tisztesség bennük, hogy CGI-jal kibővítették az egyik jelenetét.....de az, hogy a végén ki se írjanak egy búcsúzást, na ahhoz már arc kell. Na mindegy, csak miatta és maximum Sutherland miatt adom meg neki az így is kegyes 2*-ot. De nekem még ennyit se ért. |
2016-03-13 18:53.07 |
Upppsz, ez rossz helyre ment.
Ez a Part 2-nek szólt :D |
2016-03-13 18:52.35 |
Az Éhezők viadala elolvasta a „Hogyan zárjuk le történetünket a lehető legrosszabb módon” c. könyvet, és úgy látom, hogy valamennyi jótanácsod megfogadott belőle.
Első körben azt szeretném tudni, hogy mi a kénköves pokol akart ez lenni? A második meg, hogy jól láttam, hogy nem volt a vége feliratoknál semmi tiszteletbeli említés Hoffmannal kapcsolatban? Például egy In Memoriam, vagy egy „For…” vagy ilyesmi? Mivel ez volt (sajnos) az utolsó szerepe, ezt erős tapintatlanságnak érzem, de lehet csak nem vártam eleget a legvégén. SPOILERVÉSZ közeleg. Hol is kéne ezt kezdeni. Talán ott, hogy ennél érdektelenebbül nem is lehetett volna ember fia képes ezt a szériát lezárni. A két és negyed órájának egyik fele dumálgatással ment el, másik fele pedig random jelenetek össze-vissza rakásával, és olyan hatalmas cselekménypontok kivágásával, amit még a Prometheus is letagadna. Az elején még nem is volt kifogásolható a gyors startolás, mert tudtam, hogy kell az idő – azaz az első 15 percben már mindenki harcra készen állt a főváros előtt. Mondom rendben….kicsit gyors, de rendben. De körülbelül ez a 15 perc volt a film leglogikusabb pontja, innentől kezdve szinte végigröhögtem az eseményeket. Az, hogy Hunger games szerű játékot folytatnak a fővárosban, már eleve elvigyorít. 10 fős csapat helyett mondjuk a maradék pár száz lázadó is elindulhatna bevenni a várost, hogy úgy nézzen ki, mint egy realisztikus film. Erről a kívánalomról aztán végleg lemondhatunk a film közepére, ahol egy hatalmas olajfolyótól kezdve láthatunk alien-mutánsokat is, amivel szépen tisztelgett a mű mondjuk a Legenda vagyok (szintén Francis Lawrence film…) előtt, de itt csak a fejet fájdította, olyan oda nem illő volt. Az is kifejezetten vicces volt így visszatekintve, hogy egy rakás eddig megismert karaktertől olyan gyorsan és könnyedén váltunk meg, mintha csak statisztálni ugrottak volna be. A Primre irányult gyász nem tartott 10 másodpercig sem, pedig az ő segge megmentése volt a lényeg az előző három részből 2–ben. Finnick szintén ugyanez. Oda se bagóztunk. Maga az egész támadás a vicc kategóriát ütögette és egyre inkább az a gyanúm, hogy azért, mert erre már nem jutott pénz. Vagy hogy volt ez? Konkrétan nem láttunk semmit csak egy bombát, ami a tömegen landolt. És kész, a lázadók már el is foglalták az elnöki palotát. Pfff, mi? Hol a katonaság? Hol a média? Hol vannak a royalisták? Hol van az az asztaltársaság a film elejéről? Mi történik? Miért látjuk fogolyként a következő jelentben Snowt? Mondom, az egész egy nagy katyvasz. És még az is agyonvagdosva, elkapkodva. A film végi „fordulat” meg megérdemli az idézőjelet, mert ennél feltűnőbben előkészített fordulatot rég láttam. Lehet, hogy egy 11 évest még meglep mondjuk, de én már kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy ne tűnjön fel az ilyesmi. És mivel ez akart a tetőpont lenni, egy lassú taps-sal tudom csak honorálni. Az a szenvedéshalmaz, ami Pita és Katniss körül ment, mint mindig, már nem is érdemes kommentálni. A harmadik rész végére sem tudtam eldönteni, hogy ez most csak időhúzás, vagy altatás, vagy mindkettő. De az biztos, hogy se többek, se kevesebbek nem lennénk, ha ezeket a hosszas beszélgetéseket mellőznénk. Hála a jó istennek ettől a franchise-tól (nem áltatom magam, lesz itt még ahonnan ez jött) is búcsút vettünk. Éppen ideje volt. Bár lett volna méltóbb lezárása – ahogy az egyik legnagyobb színészének is, Philip Seymour Hoffmannak. De hát ez jutott. Volt legalább annyi tisztesség bennük, hogy CGI-jal kibővítették az egyik jelenetét.....de az, hogy a végén ki se írjanak egy búcsúzást, na ahhoz már arc kell. Na mindegy, csak miatta és maximum Sutherland miatt adom meg neki az így is kegyes 2*-ot. De nekem még ennyit se ért. |
2016-03-13 17:38.07 |
Éhezők viadala: Utcsó rész 2. része., 2* |
2016-03-13 00:26.47 |
Zootropolis, 4*
Aljas nyolcas, 4* |
2016-03-05 14:21.45 |
Emlékszem, hogy mikor ez a film kijött, mindenki első látásra megkedvelte. Volt is rá okunk. Az ellenszenvek akkor kezdtek felerősödni, mikor megláttuk, hogy hogy teszi zsebre a díjakat. Magam is fröcsögtem miatta nem keveset ekkortájt, mert én sem éreztem ezt egy NYOLC Oscar-díjat érdemes alkotásnak.
Ilyenkor elővesszük a szokásos kérdéseket, hogy vajon mire fel ez a kivételezés? Politika? PC? Eredetiség? Vagy valami nagyon pénzes ember áll mögötte, aki szépen lassan megvásárolta a díjakat? (ne legyünk naivak, ilyen is van). Aztán rájöttem, hogy ebben inkább üzlet-politika állhat és a kísérlet arra, hogy egy filmmel összekössék a két konkurens filmgyártó Wood-ot, a Holly-t és a Bolly-t. Danny Boyle szándékát nem ismerem és nem is firtatom, de nem zárom ki, hogy egy ilyen film akárkinek a tollából ugyanígy megszületett volna előbb-utóbb. Bollywood egy igen zárt világ, ahová az utóbbi időben próbálnak beférkőzni a nagy stúdiók, hogy ott letegyenek leánystúdiókat, amik aztán szépen szállítják haza a nagy köteg pénzeket. Iszonyatosan nagy piac a hindi filmgyár, aminek befolyása az arab és a kelet-ázsiai régiót is érinti, ami kb. 3 milliárd embert jelent, akik szeretnek is moziba járni. Ennek ügyes felismerésének eredménye vagy inkább eszköze lehetett a Gettó milliomos, ami megalkotott egy nyugati szemléletű, nyugati formájú, nyugati (de indiai származású!) főszereplőkkel összetákolt filmet - hogy mi is tudjuk fogyasztani, és elhelyezték Indiába, beletettek 2-3 bollywoodi színészt mellékszerepelni (az egyik legnagyobb színészüket is be akarták tenni, de nem sikerült), erősen utalgattak különböző finom vonásokkal az ottani filmiparra a két fiatal szerelmes pár történetével/a film végi dallal és tánccal/ a Bollywoodi színészvilág koronázatlan királyával, akiért a kis Jamal a szarba is beugrott (Bár Bachchan urat csak "éreztük", de nem jelent meg teljes valójában)...és talán még A. R. Rachman is ez a kategória, akit ott hatalmas becsben tartanak. Én ennek tulajdonítom a túldíjazást. Ezen kívül nem nagyon szeretném bántani a filmet, mert szerintem nagyon jó lett. Igaz Dev Patellel itt még nem békültem ki, de ekkor még nem is állt nagy tapasztalat a háta mögött, csak a Skins. Őszintén szólva a gyerek színészek egy fokkal jobbak is voltak, mint a felnőtt valójuk, de Patelen kívül egyik színész sem okozott csalódást. Jól bemutatta, hogy mik a különbségek manapság az indiai társadalomban, azt is, hogy milyen szörnyű az alvilága, és azt is, hogy mennyire gonosz hely a Legyen Ön is milliomos arrafelé (:D). Szerethető alkotás...de nem annyira, mint szerették volna, hogy szeressük. |
2016-03-01 14:03.44 |
Nyugodj békében Ed :( |
2016-03-01 14:01.25 |
Ne nézz vissza (1973), 4* |
2016-02-29 18:40.31 |
Egyetértés :)
Én is ezért az alakításáért adtam volna oda leginkább az Oscart neki. És a Djangoért. |
2016-02-29 10:47.20 |
Gratulálok a filmnek, megérdemelte azért! Ha már így mozog a szekér, ne álljon meg, tessék gyártani a további filmeket Nemes úr! |
2016-02-28 22:00.24 |
Az önéletrajzi könyve is? |
2016-02-28 14:45.55 |
Etűdök gépzongorára (1977), 4* |
2016-02-27 14:32.51 |
A szabadság fantomja (1974), 4* |
2016-02-26 00:55.47 |
Az idei mezőny 1-2 kategória kivételével szerintem nagyon gyenge. Most konkrétan egy férfinek sem tudnám odaadni jó szívvel a szobrot. Leonak is csak azért, hogy ne siránkozzunk már miatta többet és érjen véget a "no oscar for Leo" poén. |
2016-02-25 14:34.07 |
Hogyne kapna. Az Agymanók simán hazaviszi az animációt. Én még a legjobb film kategóriában is neveztem volna személy szerint. |
2016-02-24 13:04.06 |
A nagy zabálás (1973), 4* |
2016-02-23 09:38.54 |
A márványember (1977), 5* |
2016-02-21 14:50.34 |
11 általa rendezett film megnézésével most már jogot érzek rá, hogy értékeljem a mestert.
Valóban nagyon igaz állítás az, hogy nemcsak a távol-kelet egyik valaha élt legnagyobb művésze volt, de a nyugati filmkultúrára gyakorolt hatása tekintetében is előrébb járt, mint társai. Ennek mondjuk az egyik oka az, hogy az ő lábai előtt pont az új-hollywoodot megteremtő triász hajbókolt Spielberg, Lucas és Coppola személyében, akik még mindig az elöljáróinak számítanak. De ha ettől eltekintek és szigorúan saját keretei között nézem a filmjeit, akkor az a helyzet, hogy nekem nem vált a legnagyobb kedvencemmé. Ennek gondolom az az oka, hogy még mindig nem érzem magamhoz elég közel a japán filmkészítési stílust és nem tudom megszokni a színészvezetést sem. De ettől eltekintve mindig nagyon tudom szeretni az ötleteit kivitelezést és történetet tekintve is. És pont azt a tendenciáját szeretem legjobban, hogy nem csak egyoldalú ötletekkel rukkolt elő, hanem szinte felváltva rendezett történelmi és kortárs drámákat, azon belül is tett egy szép nagy kört: láthattunk tőle western műfajt, orosz drámát, Shakespeare-feldolgozást, szóval mondhatni elég eklektikus karrierje volt. Az én személyes kedvenceim (eddig) a Hét szamuráj és az Élni c. filmje volt, mellé harmadiknak talán Véres trónt hoznám, de sok nagy filmjét nem vettem még szemügyre. Egy szubjektív plusz pontot adok Kurosawának azért, hogy mindig ugyanazokkal az arcokkal dolgozott. Ezt azoknál a rendezőknél szeretem kiemelni, akik színészeiket sokoldalúan is szeretik használni. No nem mintha Mifune egy kaméleon színész lett volna, de sosem volt olyan eset, hogy ne tetszett volna, amit csinál, még akkor is, ha általában heves és morgós fickókat alakított. NO DE Takashi Shimura már más tészta. Sosem láttam ugyanúgy alakítani, és még a hangjával is szépen játszott. Hatalmas formátumú színész volt, éppen ezért tudok haragudni a direktor úrra, hogy egy idő után őt félre tette, és pár másodperces szerepeket adott aztán neki. Az Élni c. filmjében láthattuk szerintem a legjobb alakítást a Kurosawa művek történetében, melyet Shimura számlájára írhatunk. Nakadai volt a harmadik leading man-e, aki szintén benne volt (inkább)a 60-as évektől kezdve a filmek többségében, és a Mifune korszak után léphetett is egyet előre a ranglétrán, de sajnos az a sors jutott neki, hogy "űrt töltsön be" a két zseni lelépte után. Ezért is teszem őt a dobogó 3. fokára. Ma még csak 4-esre értékelem a kameramozgás és esőcsinálás koronázatlan királyát, de ki tudja mit hoz a holnap. |
2016-02-20 13:57.42 |
Kétséget kizáróan az év egyik, hanem a legerősebb drámája ez kérem szépen. Ez részben azért is adódik, mert erős drámák terén igen száraz volt ez az év, és természetesen azért is, mert önmaga zsenialitásának köszönheti mindezt a Szoba.
Nagyon ritka az, amikor Oscar-szintre kúsznak fel a függetlenfilmek a díjazást tekintve, de nem is volt kérdés, hogy Abrahamson műve megérdemli ezt a szintet. Persze ennek nem minőségbéli okai szoktak lenni, inkább az, hogy pótolni kell a nagy stúdiók melodráma kiesését a kisebb stúdiók által készítettekkel. Ahogy tapasztaltam a mainstreamben már amúgy is kevesebb az igazán erős, velős dráma, mint korábban. Maximum a direkt Oscarra-gyártott filmekről lehet itt beszélni, de azoknak is van már egyfajta szabványuk. A szoba minden ilyesmit kikerült szerencsére. Mély volt, megrázó alapnyaggal, kiváló színészválasztásokkal és mértékletes előadással. Egy beteg fickó által évekig fogva tartott nő és fogságban született fia kálváriáját láthatjuk abszolúte szubjektív nézőpontból, a fiúéból, aki ezelőtt még sosem ismerte a külvilágot. Az ő belső univerzuma sok kis világból tevődött össze, melynek bemutatásától mind a tíz ujjamat megnyaltam. Lassan magyarázták, hogy mi is értsük, nem tették túl romantikussá és mindehhez hozzájött a kisfiú hibátlan alakítása, mely a film motorját képezte. Nagyon élvezetes volt azt látni, ahogy mindent először megtapasztal, és borzasztóan bele tudtam élni magam minden egyes momentumába. Mellette ott volt az anya, aki egy idő után már csak azért nem adta fel az életét, hogy a fiát segítse, de mint kiderült, inkább a fiú volt az, aki neki segített. Bár a film úgy érvel, hogy önző módon tartotta magánál a fiút a saját érdekei miatt, én nem hiszem, hogy ez teljesen korrekt meglátás. De mindegy, ezen jót lehetne vitázni. Brie Larson zsebében kell, hogy legyen az a szobor. Mióta láttam a Short Term 12-et, éreztem, hogy ez a lány egy szép napon a legnagyobb színésznők között lesz számon tartva, akit nagyon remélem, hogy a mainstream világa nem "ront meg" és megmarad erős drámai színésznőnek. Kitűnően hozta a fiatal anya szerepét, aki szabadulása után érzelmileg labilissá válik. De való igaz, ez Jacob Tremblay-jel volt teljes, a kettejük között lévő kémia csinálta meg ezt az egész filmet. Nem csöpögős, tökéletesen mértéktartó dráma, melynek erőssége a borzalmas témájában és a két színészében van. De tényleg, horrorisztikus belegondolni, hogy hány ilyen férfi lehet a világban, aki ezt teszi, és még csak nem is sejtenénk. Reális, kemény, szíven ütő, megható. Az év egyik legjobb filmje! |
2016-02-19 22:17.25 |
Hidd el, ezt a filmet a legkevésbé sem célszerű egy étel-skálán értékelni. Nagyon nagyon nem :D :D |