Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2021-05-18 16:33.14 |
Neki olyan megindító az egész Mestersége_ színész adása. Nagyon szeretem. Igaz mindenkiét szeretni szoktam. De Ádám sírt a legtöbbet az biztos :) |
2021-05-18 16:32.39 |
Nagyon jó kérdést pedzegetsz. Hogy most jó-e ez a skatulya, amibe beleragadt vagy sem?.
Ez egy érdekes kérdés. Molnár Gál Péter - ha jól emlékszem Horváth Józsefről (frenetikus epizodistánk volt) - írta egyszer, hogy inkább maradjon meg valaki az eredeti valójánál, inkább süssön belőle a vidék, a paraszti lét, az egyszerűség, a valóság, minthogy olyan legyen, mint azok a színészek akik ugyan mélyről törtek fel, de igyekeznek felvenni a más társadalmi rétegek pózát, mert szégyellik azt, ahonnan jöttek, vagy pedig így próbálnak beilleszkedni a színházi élet kegyetlen világába. Ezáltal meghazudtolják önmagukat, és valami művi, valami hamis disszonancia fog áradni belőlük. Mert elvesztik önazonosságukat. Ilyen szempontból Szirtes Ádám (és ha már itt tartunk, Horváth József is) megmaradt önazonosnak, még ha ezért kemény árat is fizetett - az örök skatulyát. De a skatulya nem béklyó mégsem, mert minden szerepét hitelesen, mély átéléssel, emlékezetesen alakította és ezek által vált ő színészlegendává. No igen, a politika. Nagyon sajnáltam azokat a színészeket, kiket a Rákosi-kor a mellkasára tűzött, mert a legártatlanabb nagyságainkat célozta meg, és tett is tönkre. Soós Imre intő példa. |
2021-05-18 11:11.04 |
Págernek nemhogy nem a hattyúdala volt ez a film, hanem egyenest a szakmája csúcsa, zenitje. Ő maga volt az örökös megújulás, amit csak nagyon-nagyon kevesen tudtak ilyen csodálatosan megvalósítani a magyar mozivásznon és a deszkákon egyaránt.
Ez a filmje szinte jutalomjáték neki, és szerintem nemcsak neki. Egyébként nagyon tetszett a közeli, személyes élményed ezzel a filmmel. Számomra például nagyon kevés olyan film van, ami így csontig hatolna a hozzá fűződő élmények miatt. A Hattyúdal tényleg szabadságvágy egyik legszebb megnyilvánulása filmen, és nemcsak a gyermeki szabadságvágyat ébreszti újra (ami egyébként természetes), hanem a felnőttlétnek is azt a vágyát, hogy legszívesebben otthagynám a munkámat, és csak járnék, csavarognék, pótolnám azt, ami kimaradt az életemből, mert olyan szürkére sikeresedett. Na de majd később bővebben :) |
2021-05-18 09:27.42 |
Te kis gondolatolvasó. A napokban akartam írni erről a filmről :D |
2021-05-18 06:38.18 |
Örülök neki, hogy 1-2 ember azért mindig van, aki tud hozzáfűzni valamit ezekhez a magyar filmekhez. Sajnos ez ritka dolog manapság. Egy bizonyos generáció alatt egyszerűen nem tudok róluk elbeszélgetni senkivel. Ez igazából a mai magyar kultúrának/kultúrpolitikának a bűne. Nem foglalkoznak velük eleget, és mintha nem lenne érdekük, hogy visszataláljunk ezekhez a nemzeti kincsekhez.
Köszönöm a darabot. Ha lesz időm, nekifekszem :) |
2021-05-17 19:30.54 |
Körülbelül 10 esztendővel azután, hogy életemben először figyeltem fel Szirtes Ádám színészi teljesítményére, végre megértettem, hogy miért is szeretem őt ennyire. Az utóbbi időszakban számos fontos filmjét néztem meg újra, és hiába ugrálnak körülötte a színészlegendák sora ezekben a filmekben, Ádám szinte kiköveteli magának a figyelmet, és egyáltalán nem a dominanciájával. Ellenkezőleg. A természetességével ,a tisztaságával, az őszinteségével szinte kiragyog minden egyes filmjében.
Hihetetlen életúton ment keresztül, konkrétan egy szegény kis falu reménytelenségéből merített erőt, hogy felballagjon és dörömböljön a Színház és Filmművészeti Akadémia asztalán, hogy márpedig ő addig nem mozdul el innen, míg fel nem veszik. És mit ad Isten, talán pont a szemeiben égő lángoló szenvedélyének köszönhette, hogy másodéves főiskolásként főszerepet kapott a filmtörténetünk egyik legfontosabb filmjében ,a Talpalatnyi földben. Én alapvetően nem hiszek a sorsszerűségben....más színésznél gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ááá, csak szerencséje lehetett. De Szirtesnél nem, Szirtes erre született. Mintha belekódolták volna a szakmát. Egy csiszolatlan gyémánt jelent meg 1948-ban a filmvásznon Mészáros Ági partnereként, aki úgy tudott minden egyes rezzenésével tökéleteset alkotni, hogy ehhez még korántsem volt meg a megfelelő háttértudása. Egy másodéves főiskolás azért még nagyon keveset tud a szakmáról, maximum a "hozott" tehetség tud beszélni belőle és nem a tankönyv vagy a rutin. Már nem is tudom, hogy Ranódytól, vagy Makktól olvastam egy interjúban (mindketten ott voltak ezen a forgatáson, mint rendezőtanoncok), hogy amit ott Ádám leművelt, az teljesen megrémítette őket. De inkább attól rémültek meg, hogy ez a tökéletesség valahogy majd elromlik, és el fog tűnni. Nem így lett. Szirtest semmi sem rontotta meg ezen a pályán. Sőt. Érezhető volt, hogy ahogy haladt előre karrierje, és ő maga is elkezdett testben mackósodni, hangban egyre inkább búgni, úgy kezdett el egyre felelősségteljesebb, érettebb figurákat készhez kapni, amiket persze ugyanazzal a hibátlan naturalizmussal tudta életre kelteni. Sajnos azt kell mondani, hogy az ő pályafutására mégsem került fel korona. Idősebb korában is ugyanabban az erőltetett menetben készültek vele a különböző filmek, tévéjátékok, sorozatok, színdarabok, de mégsem érte el úgy érzem azt a katarzist, amit a legtöbb - az ő magasságában lebegő színésztársainak sikerült. Olyan jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen Lear király lett volna, vagy Lucifer. Az ember, aki a kislábujja körméig maga volt a jóság, az alázat, a lehető legjobb értelemben vett egyszerűség - vajon milyen lett volna velejéig gonosznak, megátalkodottnak és veszélyesnek. Senki sem mert vele kísérletezni. Ez a magyar színművészet örökös nagy átka - a fantázia hiánya. Hány olyan színészünk van aki tehetségénél fogva sokkal többet érdemelt volna, amit kapott. Hány kiemelkedő epizodistánk és mellékvágányra állított színészünk lehetne egy másik országban a nemzeti színház ékköve. Szirtes Ádám naturalizmusa, érzelmei, minden mozzanata ma is megállná a helyét, filmen, színházban, mindenhol. Akár nálunk, akár a híresen naturalisztikus Dániában is. Mégis azt mondom, jó hogy ő pont akkor és pont ott volt. Mert így lett "tökéletes". |
2021-05-17 18:56.42 |
Szuper írás :) Ugyan a darabot nem láttam, de te nagyon jól láttattad velem.
Tudtommal Spiró nagyon szereti a régi, békebeli Pest-Buda, és a későbbi Budapestet mint témát. Egyszer hallgattam egy nagyon hosszas előadását erről a századfordulós fővárosi hangulatról és életemben nem hallottam még valakit ilyen realisztikusan beszélni róla. Előszeretettel rántotta le róla ezt az idilli köpenyt, amit egyes írók ráaggattak. A bűnözés, a nyomor, a rohamtempóban fejlődő, bővülő metropolisz amellett, hogy tele volt lehetőségekkel, egyúttal kiszámíthatatlan volt, stresszes és veszélyes is. Spiró nagy mágus, ahogy a te leírásod is mutatta :) |
2021-05-11 16:33.07 |
Micsoda véleményháború volt ebben a topikban, atyaég. Meg is értem. Mégis azt hiszem, hogy Czikivel kell egyetértenem, ugyanis ez a mű egy hamisíthatatlan kordokumentum, de nem feltétlenül a magyar valóságé, hanem a politikai gondolkodás kordokumentuma.
Ez a film a Rákosi kor egyik legdübörgőbb évében készült, amikor lélegzetvételre egyáltalán nem volt lehetősége a magyar művészetnek (nemcsak film, hanem akármelyik művészetnek). Tervutasítás szerint gyártották futószalagon ezeket a kis sematikus, propagandablődségeket, és minden lehetséges szempontnak meg kellett felelnie, különben bajba sodorták magukat az alkotók. A filmipar olyannyira szorosan volt fogva, hogy konkrétan Révai József testvére, Révai Dezső ült a magyar filmgyártás jelképes igazgatói székében. A Kis Katalin házasságának a központjában egy fiatal friss házaspár áll, Jóska és Kati. Jóska egy törtető, munkájának élő munkáskölök, aki szépen felküzdi magát egy tekintélyes pozícióba, Kata pedig éppen ellenkezőleg, egy munkára kevésbé fogékony, romantikusabb, érzékenyebb lány, akinek nem a túlteljesítés a lényeg, hanem hogy konkrétan jól érezze magát a bőrében. Csak úgy lenni akar :) Tehát nem ideális elvtársnő. Ebből aztán lesznek a veszekedések, perpatvarok és végül - mondani sem kell - hogy melyik felé fog billenni a mérleg nyelve. Számomra a színészek összetétele jóval érdekesebb a filmnél, ugyanis itt a kor 2-2 nagy párosa is egyaránt szerepet kap: A Szirtes-Mészáros és a Gábor-Ruttkai páros, noha utóbbi itt még nem igazán páros. Mind a két pár egyazon időben egyazon erővel robbant be a köztudatba és váltak egyik pillanatról a másikra országos sztárokká. Gábor Miklós a Valahol Európában már megmutatta magát, de a Mágnás Miskával vált mindennek a tetejévé (szerintem szó szerint), és Szirtes Ádám is egy csapásra lett a kis főiskolás takonypócból vezető színész a kor másik nagy indítófilmjével, a Talpalatnyi földdel, és ennek sikerén felbuzdulva a politikai kívánalom még jó párszor összeosztotta őt a nála vagy 10-11 évvel idősebb Mészáros Ágival - akivel meglepően remekül funkcionáltak, sőt. Nagyon jó kémiájuk volt mindig is, ezt ki lehet jelenteni. No nem mintha Gáboréknak ne lett volna, hisz mint tudjuk, Ruttkaival ők egy párt is alkottak később. Aki szereti, ha szinte arcba vágja a korszak propagandamennyisége, akkor az mindenképp nézze meg ezt a filmet. Másrészt a kis feltörekvő fiatal sztárocskák miatt mindenképp ajánlott, akik aztán később korszakos nagyságokká váltak. |
2021-05-11 15:58.41 |
Pontosan ugyanez a véleményem Bástiról és Bessenyeiről is. Robusztus termetük; alfahím kiállásuk és persze a fantasztikusan szép mély orgánumuk miatt ők is kicsit beskatulyázódtak ebbe a domináns, vezető szerepekre. Sosem láttam egyiktől sem, hogy akár csak kicsit is átmentek volna másodhegedűs szerepekre. Királyok, cégvezetők, igazgatók, parancsnokok és hasonló erős karakterek megformálói voltak életük nagyobbik részében.
Páger nekem is egy fokkal sokszínűbb volt. Benne is túltengett a férfiasság és a tekintély, de ő azért tudott ennél puhábbat és gyengédebbet is nyújtani időnként. Látszott rajta, hogy neki egyáltalán nem probléma "alábbszállni". Imádom, minden hibája és politikai szerepvállalása ellenére is. Egyébként a Hegedűs a háztetőn megintcsak tökéletesen Bessenyeire öntött szerep szerintem. Sajnos élőben nem láttam. |
2021-05-10 13:19.38 |
Így 6 évvel később is lényegében tartom a korábbi véleményemet a filmről, így edzettebb szemekkel újranézvén is.
A Dúvad számomra egy nagyon különleges Fábri-film. Több okból is. Egyrészt, mert ahhoz képest, hogy mennyire méltatlanul kevés hangsúlyt kap ebben a fontos életműben, szerintem egy kiemelkedően jó alkotás, másrészt, mert annak idején is jól ráérezve - valóban egy Körhinta-utórengésnek érződött, és nem is véletlenül. Szerintem a Dúvad teljesíti ki azt, amit a Körhintával és az Édes Annával elkezdett Fábri, mégpedig a modernizmus meghonosítását. A modernizmus Fábrinál úgy jelentkezik, hogy a kimondott szavaknak egyre kevesebb szerepe van a történetben, helyébe lépnek a ki NEM mondott szavak túlsúlya, a képi világ, az álomjelenetek és az intuíció. A színészek játéka is erősen változott már ezekben az időkben: reakcióik, mimikáik, érzelmi ingadozásuk elkezdett egyre több fontos teret nyerni a szövegen túl. Csodálatosan szép fényképezéssel segíti elő a direktor, hogy a puszta szépsége és borzalma egyszerre bírjon áthatni. Tempója elég lassú és terjengős - ami miatt szerintem nem mindenkinek való ez a film. Ez szintén elősegíti a nézőben ezt a kissé borongós, börtönszerű érzést a faluval kapcsolatban, ami egyébként a lány nézőpontja is lesz. Maga a történet egy olyan melodráma, amit nyugodtan nevezhetnénk akár pszichológiainak is, holott ez ebben az időszakban nem volt túlontúl jellemző a magyar filmművészetre. Bessenyei Ferenc egy olyan gazdát alakít, akit a történelem már alaposan meggyötört. Valószínűleg valami nagy kulák lehetett a háború előtti időkben, mert komoly törés neki, hogy be kell lépni a TSZ-be, de ettől függetlenül a tekintélye többé-kevésbé töretlenül megmaradt. Azon kívül elvesztette feleségét és gyermekét is, így nem maradt neki más, mint a dühe, az elkeseredettsége, és a lovai - akik csodás szimbólumok ebben a filmben. Találkozik Zsuzsával (Medgyesi Mária toronymagasan a film fénypontja. Az utóbbi időben különösen megszerettem őt a régi filmekben. Nemcsak gyönyörű volt, de rettentően expresszív, kiváló színésznő is. Illetve még él, szóval nem múlt idő.), aki olyan szeretője lesz, mint az előzőek, de aztán utólag kiderül Bessenyei számára is, hogy korántsem ez a helyzet. Akarja majd őt, mindennél jobban, és ezért a végsőkig el fog menni. A film nagyon kaparássza a mai napig társadalmunkban élő tabukat. A molesztálás, nemi erőszak akkor is benne volt a filmben, ha ezt nem ábrázolták túl naturalisztikusan. A főhős vadállatiassága azonban valahol mégis izgatta Zsuzsát, mert egyfajta stockholm-szindróma szerűség is kialakult benne a félelmén túl. Ami egyébként a mai napig egy nagyon modern és érdekes pszichológiai filmtanulmány is lehetne, ha ennek jobban a mélyére mehetnénk, mint ahogy Fábri tette, aki nyilván addig ment el ebben, ameddig lehetett. Nagyon érdekes film, de korántsem annyira tökéletes. Bessenyeinek valóban szinte jutalomjáték volt ez, mert ezt a szerepet szinte ráöntötték. Ő ilyen. Nem feltétlenül hinném én őt a valóságban ilyen erőszakosnak, de a zabolázatlan természete, az öblös hangja, a levakarhatatlan férfias dominanciája általában ilyen erőteljes karakterekre predesztinálja. És szerintem ennek ellenére mégsem birkózott meg a feladattal tökéletesen. Minden erejét bedobta, ha kellett, betonfalat is átütött, de valahogy mégsem lett kellő mélysége a figurának. Szegény Bitskeynek meg igen hálátlan, gyenge szerep jutott, amit megint sajnálok, mert a két férfit jobban is lehetett volna konfrontálni. Mint feljebb is írtam, Medgyesi Mária vitte szerintem ezt a filmet. És valóban ne hagyjuk ki az említésből Barsi Bélát, Bodrogi Gyulát, Siménfalvy Sándort sem. Barsi egyébként Fábri egyik legnagyobb favoritja volt, szemmel láthatóan mindig annyira előre tolta őt a filmjeiben, amennyire csak lehetett. És egyébként itt is hangsúlyos volt, emlékezetes, sok jó pillanattal. |
2021-05-08 09:34.51 |
Atyaég. Mekkora buta tök voltam még ekkor. XD
Azóta természetesen árnyalódott bennem a kép. Azt a véleményemet viszont továbbra is tartom, hogy minden propagandisztikus és szó szerinti kiszínezése ellenére mindent belefektettünk ebbe a filmbe amit csak a korban lehetett, hogy végeredményben élvezetes legyen és ne szégyellnivaló. Iszonyatosan sok pénz forgott ebben, és konkrétan az akkori színjátszás és filmsztárok apraja nagyja tiszteletét tette. Mintha all-int mondtak volna a filmgyárban, betoltak színészektől, erőforrásokon át a terjedelmes forgatókönyvig mindent. Amit ma már tisztán látok, hogy ez nem véletlen. A propaganda nem csak a hősfigurák túl pozitívra, csillogóra mázolásán látszik meg, hanem azon is, hogy igazán kit akar kiemelni. Nem véletlenül Petőfi és a parasztlegények az első számú kiemeltek, illetve Bem apó, aki a magyar-lengyel közös emlékezetpolitikának mindig is jót tett. A film sötétebb, borongósabb intrikus képei a városban, míg a pozitív, reménykeltő, jelenetek pedig a falun játszódnak, ahonnan aztán hősökként lépnek ki a fiatal legények a csatatérre meghalni az "urak" oldalán. És valahol a két tábor közt tengődik Görbe János Petőfi karaktere, aki kvázi összeköti a feleket. Ennél pikánsabb propagandaelemeket tartalmaz maga az operatőri munka. A kissé alsó állásból, profilból vagy félprofilból felvett hősies arcok a mai napig tankönyvinek számítanak a korból, abszolút szovjet technikát idéz. A világítás maga volt a tökély, sőt, talán a legfeltűnőbb aspektusa a filmnek. Az arcok tisztaságát túlexponálták, mintha csak egy tökéletes festményből ugrottak volna ki. Nem lehet nem azt mondani a filmre, hogy gyönyörű. Az igényesség minden téren megmutatkozik. Az utolsó díszlet, smink és kosztüm a helyén volt. Na most a tartalom természetesen rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ne is menjünk bele. Nyilván történelmet hamisít, kezdve ott, hogy nem ismeri el a forradalom/szabadságharc vereségét. Hiszen a Rákosi-korszak filmjeiben nem volt szokás a negatív végkicsengés. Még ez esetben sem tud kivételt tenni. Így inkább ott vágja meg a filmet, hogy katonáink menetelnek előre (feltehetőleg) a győzelemért. A veszteség ebben a filmben a kis aranyos parasztfiú (Szirtes Ádám) hősi halála, akinek a temetésére természetesen kimegy az egész vezérkar, ami nyilván megmosolyogtató a hiteltelensége miatt, de hát Rákosiék idején ez a réteg volt a megcélzott közönség, az osztályharc éllovasai. Kötelező jelenet :D A casting önmagáért beszél. Nem véletlenül Szirtes és Görbe vannak a fókuszban, ugyanis ők voltak a kor hamisíthatatlan poszterfiai, akit a Rákosi- rendszer a saját nevelésének tekintett (igaz Görbe karrierje korábbra nyúlik vissza, de akkor is sikeresen átmentődött erre a korra), illetve Básti Lajos, Ruttkai Éva, az akkor még elég ifjú Sinkovits, Horváth Teri, de még 2 villanásra Soós Imre is feltűnik (utóbbi kettő is ebből a nagyon tolt NÉKOSZ-társaságból való falusi sztárok). Mind mind a korszak nagymenői. És érdekes számomra mindezek mellett Makláry Zoltán, aki sem akkor, sem később nem lett a kor nagyon fontos színésze, hanem inkább maradt epizodista. Mégis az egyik legfontosabb karaktert bízták rá, és nem is csalódtunk benne. Ez egy érdekes húzás volt színész szempontból. Összességében azt érzem én is, mint a királyi tévé is, hogy minden propagandisztikus szépséghibája ellenére a mai napig vállalható film. Talán azóta sem sikerült ilyen minőségben bemutatni az 1848/49-es eseményeket. Néhol tömény giccs, de ennek ellenére az igényessége és a szórakoztató történetmesélése nem megkérdőjelezhető. Emiatt nem csodálom, hogy évente legalább egyszer a mai napig leadják, és már HD-ben is megtekinthető. |
2021-05-04 11:25.48 |
De örülök annak, hogy ezt manapság néztem meg és nem akkor, 10 évvel ezelőtt, mikor még idekommenteltem, mert akkor gondolom semmi sem csapódott volna le belőle.
Angelika annak idején remekül megírta a film lényegét. Nagyon egyedi alkotás ez, több szempontból is. Egyrészt, mert valóban rá lehet aggatni, hogy pszichothirllerről van szó. Igaz nem a szó klasszikus értelemben, hanem ez az úgynevezett „home invasion” kategóriába tartozik, amikor az elkövetők a áldozatokat saját otthonukban – ez esetben saját üzletükben – tartják fogva. Önmagában is izgalmas kategória ez, mert a kiszámíthatatlanságból fakadó feszültség végig jelen van. Ahogy itt is történt. Másrészt, mert ez a film egy parabola. Azaz virágnyelven, finoman, sokszor félmondatokkal, sokszor meglepő nyíltsággal nyilatkozik a Kádár-rendszer apró nüanszairól, problémáiról, társadalmi kérdéseiről. Tükröt tart a korabeli társadalom és a feltörekvő, új „elit” elé. A lényege: hogy kik birtokolják a hatalmat…és miért. Mindezt persze szatirikus, groteszk fenhanngal adják elő a színészek és maguk a szituációk is. Még egy különlegessége van kívülről. Mégpedig az előadásmód. Ebben a filmben nincsen meghatározott nézőpont. Folyamatosan változik a szerint, hogy most épp ki dominál a felek között. Sokszor a 2 ellenőr, máskor meg a bolti eladók és a bolt tulajdonosa szemszögéből látjuk az eseményeket. Majd a vége felé a Törőcsik által játszott feleség nézőpontjából. Úgy érzem, hogy ennek is van egy rejtett oka, mégpedig az, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Mindenki máshogy élte meg ezeket a korszakokat, amelyeket a film előrehaladtával egyre jobban felemlegetnek. A magyar film egyik legnagyszerűbb vívmánya volt ez a sokszempontú történetmesélés a 60-as-70-es években. Hasonló elbeszélésmód volt a Hideg napokban, a Sodrásban, a Húsz órában is. Ezek nem krimik, nem az a lényeg, hogy mi történt, mert azt legtöbb esetben tudjuk vagy sejtjük. Hanem, hogy ki hogy éli meg, kit mi vitt rá a cselekedetekre, ki milyen életúttal/tapasztalatokkal rendelkezett, mígnem eljutott ahhoz az adott ponthoz, ami köré szerveződnek ezek a filmek. Az Egy őrült éjszaka is hasonló, csak ügyesen elrejti. Inkább a végén áll össze majd az emberekben, hogy miről is akar most pontosan szólni ez a film. Angelika kitűnően megírta: ezek az ellenőrök nem ellenőrök, a bolti tulaj nem CSAK bolti tulaj. És az atrocitásokat elviselni kénytelen alkalmazottak olykor többet tudnak, mint amit először feltételeztünk volna. A film főszereplői mind gazemberek, de más-más fajtából. Vannak az abszolút gazemberek, akik élvezik, ha megalázhatják és bánthatják a kiszolgáltatottakat, visszaélhetnek a kezükbe került hatalommal, és néha minden ok nélkül. Kállai Ferenc és Mensáros László eszméletlenül aljasok voltak, öröm volt őket nézni, ahogy ebben a szerepben lubickolnak. Akkor ott volt a másik gazembertípus, az „okosba” megoldó, szigorú, de becstelen és csaló bolti tulajdonos, aki nem bánik jól az alkalmazottakkal, és az egyikük még be is mószerolja. Megintcsak eszméletlen volt, amit Szirtes Ádám művelt is. Olvastam egy nagyon hosszas elemzést az ő filmbéli alakításairól, melynek címe Szirtes Ádám önazonossága volt, és példaként folyamatosan ezzel a filmmel jött az író. Mimikája, szemmozgása, metakommunikációja mindent elárult filmbéli karakteréről, és sokszor szavak nélkül is át tudta venni a dominanciát. Szerintem ez az ember mindent tudott erről a szakmáról….az már a szakma hibája, hogy nem mertek vele ilyen remekül kísérletezni, mint Kardos is tette. Ezen kívül Madaras József és Őze Lajos kiugró epizódszerepeit se feledjük, ők is emlékezetesek voltak. Egyedül Törőcsik Marit éreztem kicsit kívülállónak. A film végén ugrik be bundában, és kicsit nem lehetett őt hova tenni. Egyszerre volt butácska, de domináns. Szerintem az ő karakterét nem írták meg a legjobban. Persze ez nem a színésznő hibája volt. Csak módjával tudom ajánlani a filmet a nagyközönségnek. Minden parabolához kell egyfajta előtudás a korhoz, különben nem lesz olyan élvezetes a mű, illetve furcsa és félrevezetőnek hathat. Ez a mű nagyon is ilyen. Ki kell hallani a finomságokat, mint pl. amikor a „fegyveres erők”-ről volt szó, utalva ezzel arra, hogy fő-antihőseinknek bizony sötét múltjuk volt. Csoda, hogy nem került dobozba ez a film, megmondom őszintén. Viszont amit ezen túl is lehet élvezni, azok az alakítások. Bölényeink megint igyekeztek egymást lejátszani a közönség legnagyobb örömére. Köszönjük, hogy voltak ők nekünk :) |
2021-05-04 11:00.14 |
- nem :D |
2021-05-04 10:59.54 |
Én nem továbbra sem vagyok nagy barátja az Árvácskának, meg eleve Mórocznak (ahogy látom erről a film topikjában is írtam eleget 100 éve), de elismerem nagyságát a könyvnek, és egyébként filmen is egészen jó volt. Átadta azt a sok kínszenvedést, ami a könyvben is volt, még akkor is, ha nem teljesen. De akkoriban szerintem ezt nem is lehetett ennél jobban megvalósítani. |
2021-05-04 10:04.47 |
Na igen, sajnos nekem nem adatott meg az, hogy ezeket a nagyágyúkat élőben, színpadon lássam. Így csak arról tudom őket megítélni, amit a vásznon nyújtanak és tudom, hogy ez nem pontos ítélet, meg talán nem is igazságos. Hiszen a színészek többsége minden erejét és tudását a színpadra koncentrálta.
Elhiszem, hogy a legjobb Tiborc lehetett. Ő olyan is volt :D Valamint valóban feledhetetlen amit az Árvácskában nyújtott például. Az egyetlen ember, akit abban szeretni lehetett :) |
2021-05-04 09:34.31 |
Nagyon sokat használt, sokat tapasztalt, legendás karakterszínész volt. Ebből a státuszból mondjuk sosem tudott igazán kitörni és ez nem is véletlen. Volt egy érdekes beszédmódja, beszédtempója, ami szerintem rányomta a bélyegét karrierjére. Mondjuk nem ő volt az egyetlen ilyen.
A 39-es dandárban (kivételesen) nem mellékszereplő, hanem főszereplő volt és ott sem tudtam igazán elengedni magam emiatt az érdekes, nagyon régies beszédmód miatt. Bánhidi Laci bácsinál volt hasonló a helyzet. Nem véletlenül nem lehetett nagyon komolyan venni őt a szerepeiben. Nem minden színésznél hátrány ez, aki kicsit is le tudja faragni, de náluk az volt. |
2021-05-04 09:25.31 |
Sajnos csak nagyon keveset adnak le. Adhatnánka naponta is. Gondolom tele van az archívum régi előadások felvételével és dühítő hogy ennek csak egy töredéke elérhető. És ami elérhetővé is válik, hamar leveszik mindenhonnan, illetve ezeken az úgynevezett NAVA-pontokon lehet csak nézni olyan dolgokat, amikhez alapvetően hozzá kellene, hogy férjen bárki....merthogy közkincsek. |
2021-04-28 08:37.59 |
Olyan nem sok van manapság. Már szerintem a királyi tévén is el van helyezve 1-1 reklám suttyomban :D
Szerintem a tévét, mint médiumot leginkább már csak a férfiak tartják életben a sportcsatornákkal :D Ha azok nem lennének, már ment volna a szemétdombra. SOkkal többet ér manapság a Netflix, igaz nálunk még nincs tökéletesen kidolgozva még mindig. De ezek az internetes streamerek legalább kényelmesek, igényes dolgokat pakolnak rájuk, jó minőségűek. Sajnos magyar filmet ott sincsenek :/ |
2021-04-26 19:38.03 |
Végülis ha úgy vesszük, bizony cseles. A címadás is eltereli a lényegről a figyelmet, amit finoman belecsempésztek. Egyébként minden percét élveztem.
A lányzuhanyzókukkolós jelenetet és ahogy mindenki beletette minden dühét az acélkalapálásba, sosem fogom feledni :D |
2021-04-25 21:11.20 |
Rényi Tamás remek mozija furcsa módon nincs benne nagyon a magyar filmek alapkánonjába, pedig igazán megérdemelné a témaválasztása miatt. Persze nem ez az első és utolsó film melósokról, pontosabban a brigádokról, de szerintem nem csak ez a pikantériája, sőt. Nagyon tetszett, hogy egy könnyedebb körítésbe igyekezett becsomagolni igenis súlyos kérdéseket a korabeli munkaviszonyokról, azon belül is a megaláztatásról, alkoholizmusról, az új tagok kiközösítéseiről és bizony még a rasszizmusról is. Utóbbi hozzáteszem - nem kicsit merész téma ebben az időszakban. Akkoriban - ahogy kicsit ma is - ez erős tabutémának számított, amit a Legenda a vonaton nagyon is nyíltan tárt fel a nézők elé, magyarán az az előítélet, hogy a cigány az bizony lop.
Amiért a filmre érdemes kicsit haragudni, hogy ezeket a komoly problémákat, amire rávilágított egy kicsit elmismásolta a végére, vagy kifejezetten pozitív végkicsengései lettek, mintha csak legyintett volna az egészre. Ami nyilván nem túl realisztikus, de gondolom ha nem így történik és igenis a cigány az lop, a munkahelyi haláleset bekövetkezik, ha féltékenységből az egyik melós halálra veri a másikat a végén, megkockáztatta volna Rényi, hogy dobozban végzi a műve. De így, hogy mindent rá lehetett teríteni a Karló nevű karakterre, akit Sinkovits alakított - mintegy mítoszra, akit az ember vagy elhisz, vagy nem. És ez elvette az élét az egésznek. Mintha csak kitaláció lett volna minden szekvencia....vagy mégsem? Egyértelmű választ nem kaptunk. Mindenesetre jó filmélmény volt, a színészek egytől egyig brillíroztak. És majdnem (sajnos csak majdnem) lett belőle egy korszakos, bátor film. |
2021-04-25 20:55.39 |
Most ahogy látom, van az NFI-nél egy olyan tendencia, hogy időnként elővesznek valami régi magyar filmet és felújítják HD-sre, kijavítanak rajta esetleg pár képhibát és utána valamilyen időpontban a tévében is leadják.
Igaz furcsállom, hogy miért csak az utóbbi években álltak ennek neki. Lehetett volna korábban is. Lehet, hogy így lesz Major a tévében valamikor. Nem nézek nagyon tévét már.... |
2021-04-24 16:37.43 |
Ami már csak egy 2-3 emeletes kínai :D De minden korabeli áruház most már az szinte.
Nem rossz hely, 1-2 dolgot még mindig jó ott venni. |
2021-04-24 14:41.28 |
Persze, hogy akadnak, csak jó helyen kell őket keresni. Lehet, hogy Hollywood már annyira nem nyeri el a tetszést néha, de világszerte (Európában, Ázsiában) minden évben lehet valami csemegét is találni, sőt, a független amerikai filmek közt is.
De néha tényleg nem jönnek össze jól az évek ilyen szempontból. Aztán vannak erősebb évek is.... |
2021-04-24 13:56.29 |
Óóó, de örülök.
Én most ki-be járkálok Battáról, egyébként már Újpesten élek egy ideje. De mikor hosszú home office időszakok voltak, akkor tavaly is és idén is lejöttem 1-2 hónapot. A feltartott ujjú Major tanítások a versmondásról és József Attiláról nekem nagyon sokszor eszembe jut, örök érvényű :) Köszönöm az említést ;) |
2021-04-24 13:55.05 |
Már leírtam a véleményem a topikjában :) |
2021-04-22 19:54.15 |
[SPOILERVESZÉLY]
Rég éreztem olyan különleges élményt egy film nézése közben, mint amilyet kb. másfél évvel ezelőtt, mikor először láttam a Hostilest. Modern westernek időnként fel-felbukkannak a radaron, de nem mondhatnám, hogy ez valaha is trend volt. Kb. évente 1-2 film kijön, de kb. csak minden 3-5. évben születik nagyon emlékezetes. Számomra az Ellenségek ilyen volt. A műfaj modern képviselőinek sajátossága az, hogy itt nemcsak nagybetűs HŐSÖK járják a porzó utcákat, akik versenyt igyekeznek lőpárbajozni ellenfeleikkel, és jutalmul a szalonokban döngetni a cicababákat. A modern western a gyötrődő férfiak világát mutatja meg. Akikre már eleve ráncokat varrt a szegénység, akik nem dicsőségnek tapasztalják a vérontást, hanem valami szükséges rossznak, amivel ugyanúgy együtt kell élni, mint a kietlen táj és a vad társadalom egyéb küzdelmeivel. Nem egy szép és nem egy dicső, hősies világ a 19. század Nyugat-Amerikája, hanem sötét, koszos, büdös, magányos és nagyon is ellenséges. A Hostiles története az egyik legerősebben kezdéssel bíró történet, amit én valaha láttam. Semmi hollywoodi cicoma nincs rajta, hanem végtelenül naturálisan mutat be egy mészárlást, azon belül is gyermekek halálát, egy idilli élet végső összeomlását. És itt hozzátenném, hogy Rosamund Pike végig a film egyik fénypontja. Csodálatos volt, amit végig csinált. Aztán a sztori átvált egy csapat katonára, akik évek óta harcban állnak különböző indiántörzsekkel. Feladatuk fontos a környék védelme szempontjából, és dicsőséget kéne érezniük, de ez elmarad. Marad a fásultság, a poszttraumás stressz szindróma, a depresszió. Főleg a „nagy öregek”, a Kapitány (Christian Bale) és Tommy (Rory Cochrane) párbeszéde érezteti ennek a súlyát. A film cselekménye az lesz, hogy ez a csapat feladatául kapja, hogy a hírhedt indiántörzsfőnököt (Wes Studi) hazakísérjék, mert a törzse kiharcolta, hogy a beteg törzsfőnök a földjén haljon meg. A mindig kötelességtudó, vezéregyéniség kapitány először vonakodik, majd elvállalja a küldetést. A Hostiles nem akar akciódús lenni, sőt, beszédes sem. Sokkal többet akar mutatni érzéseken, arckifejezéseken keresztül, mintsem tettekben. Sokan ezért is érezhetik ezt unalmasnak, vontatottnak. Pedig Cooper gondoskodott róla, hogy végig rajta tartsuk a szemünket, kezdve a kifogástalan fényképezéstől Max Richter megható zenéjén át egészen az önmagában is pazar castig, akik kivétel nélkül a maximumot nyújtották ebben a filmben. Az Ellenségekben még egy elemnek volt kulcsfontosságú szerepe: a csendeknek. Akárcsak anno Tarkovszkij vagy Jancsó Miklós esetében. A csend szerepe azért is volt fontos, mert van az a lelkiállapot, amit már nem lehet szavakba önteni, amikor belül már annyira megtelítődsz a rossz élményekkel, hogy a lényed elkezd elfásulni, kiüresedni. Gondoljunk csak az esős, sötét jelenetre, ahol Tommy szomorú szemekkel mondja Joe-nak, a kapitánynak, hogy „El kell mennem. Nem érzek már semmit”. A férfi ember érzelmei és morális dilemmái kapták itt a főszerepet. Az átélt tragédiák miatti testvéri tudat – ami nemcsak a katonák között lehetett érezni, de még az ún. ellenfelek, a kapitány és az indián törzsfőnök között is. Mindenki öletett, mindenki gyilkolt, mindenki sáros. Nincs jó és rossz oldal. Sokszor úgy éreztem, hogy ez a film szembe kíván helyezkedni a mostani hollywoodi, számomra szélsőségesen liberális trendekkel, hogy nem szabad egyes etnikumokat rossz fényben feltüntetni. Itt határozottan nem ez a helyzet, pontosabban az én érzéseim szerint nem így volt. Nem tagadták el az indiánok bűneit, sőt. Az apacsok film eleji hidegvérű gyilkossága lényegében egálba hozta a két oldal „bűneit”, ha lehet így mondani. Talán pont ezért nem kapott akkora hírverést, mint amit megérdemelt volna ez a film. Még 100 sort írhatnék, róla, de inkább befejezem. Szinte tökéletes film volt. Sokszor akadt el a lélegzetem is tőle. 5* |
2021-04-22 18:22.27 |
Jójó, még kicsit fogalmazom magamban, de mindenképp leírom a gondolataimat oda.
Volt idő, mikor a koraérettség inkább átok volt, mint áldás. De szerencsére most olyan közegben is vagyok már, hogy jól tudom kamatoztatni. A nosztalgia faktor most nálam is erős :D |
2021-04-22 13:41.48 |
Makk Károly 1961-es filmje tulajdonképpen egy nyitánynak is tekinthető. Pár év múlva elkezdődik (véleményem szerint) a magyar filmek nagybetűs, mondhatni hőskora. Egy fiatal, újítani vágyó, erőteljes generáció kezdi majd el bontogatni művészi szárnyait. A hatvanas évek rengeteg új színt hoz a magyar filmgyártásba, és nem csak történeteivel, hanem stílusával, eszközeivel, éles hangulatváltásával. Egy csodálatosan termékeny és fantáziadús időszak jön el, melybe Jancsó női kebleitől egészen Várkonyi legdrágább produkcióiig minden belefér.
Úgy vélem, hogy a Megszállottak egy méltó kapunyitás az új korszakra. Sokak szerint már láthatjuk benne megmutatkozni az új hullám kísérletezését, én inkább azokkal értek egyet, akik az olasz realizmussal hozzák összefüggésbe, onnan is Antonionival. Aki lerántotta filmjeiről az idillizmus álarcát és egy küzdelmekkel teli, kielégíthetetlen miliőbe helyezte főszereplőjét, a "kisembert". A Megszállottak ugyan nem a kiszolgáltatott kisembert helyezte a középpontba....de ha jobban belegondolok, mégis. Két szimbiózisban működő főszereplőt láthatunk, akik 2 szimbiózisban élő tábort képviselnek, név szerint a "vidéket" és a "várost". A vidék képviselője Szirtes Ádám Kecskés karaktere, aki fáradhatatlan, vad, erőteljes, közvetlen, az igazi "doer", ahogy az angol mondaná. Aki csinálja a dolgokat, és céljáért képes átgázolni mindenen, akár magán a rendszeren is. A másik pólus az a tipikus városi kinevelésű, merev mérnök, akit Pálos György formált meg kitűnően. Ez a mérnök kimértebb, tettek helyett inkább a tervezéssel segíti társát. Valami városi ridegség és keserédesség jellemzi, ami persze a két férfi kapcsolatának előrehaladtával oldódni fog. Ugyanígy megismerhetjük a vidéki fickó belső vívódását is, amit jelleméből adódóan nem feltételeztünk volna. Mindketten valami kellemes sztereotípiát testesítenek meg, ami nem felszínes, hanem igenis mély és nagyon is jellemző vonása vidéknek és városnak. Céljuk nem bonyolult. Magyarország egy kietlen, homokos talajú részére próbálnak vizet eljuttatni kútfúrásokkal. Igen ám, de tervük nincs összhangban a Párt terveivel, akik valami vízhálózatot akarnak keresztülhúzni a területen úgy, hogy abból a vízből a puszta ne profitáljon. Ha ez a film 10 évvel korábban készül, természetesen mindenki nyer, város és vidék gyönyörűen egymásra talál és a Párt irányításával mindenki boldog lesz, nyer a szocializmus. A Megszállottakban viszont állandó kiabálás és csapkodás van a felek között. Nem tudnak dűlőre jutni, majd végül persze a bürokrácia nyer, főhőseink tehetetlenek maradnak a rendszerrel szemben, és végül beletörődnek az egészbe. Bene visszatér a városba, Kecskés marad a vidéken…..és nem történik semmi pozitív változás. A néző, a szereplők egyaránt kielégítetlenek maradnak, akárcsak Antonioni világában. Pedig már hogy csobogott az a víz a kietlen magyar sivatagban. Konkrétan minden adott volt a főhősök sikerre jutásának, de a rendszer bizony falat húzott köréjük. Nem ez az első rendszer- és bürokráciaellenes filmünk a korban, szerintem a Keserű igazság is már kínosan rátapintott ennek lényegére, de azt 1956-ban egyből dobozba is dobták. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy Básti Lajos és Kállai Ferenc zseniálisan alakították az undok hivatalnokokat, akik éjjel még együtt álmodtak Bene tervéről, nappal meg gyáván visszautasítják. Ez a mai napig szerves része hazánknak. Ez a szervilis hozzáállás, az állandó félelem a hatalomtól. Ki fog ez múlni valaha is? Saját adalékvélemény: Ennél homoerotikusabb magyar filmet szerintem még sosem láttam :) Csak nekem tűnt úgy, hogy Szirtes és Pálos nagyon-nagyon, de nagyon közel kerülnek egymáshoz időnként? Simi, szájrapuszi, meg az a hancúrozás a homokban…..kutya legyek, ha ez nem direkt lett ilyen. Makk nem erősíti meg egyértelműen, hogy ez volt a szándéka, de aki ismeri a magyar filmek színészeinek merevségét, tisztán láthatja, hogy ez azért túlment néhol a baráti viszonyon. Azt lehetett érezni végig, hogy mennyire soviniszta a film…Pap Éva karaktere sértően háttérbe lett szorítva. Nem volt itt helye igazából a női nemnek….bár ez a sovinizmus abszolúte jellemzi a magyar filmtörténelmet, meg igazából a társadalmat is, de ez engem nem zavar egyébként. Viszont itt szinte ordított a jelenség, előtérbe helyezve férfi hőseinket, akik bizony túlmentek a barátságon :) |
2021-04-22 10:51.52 |
Én köszönöm.
Te is ugyanígy tettél :) Nagyon jól esett. |
2021-04-22 10:51.25 |
Örülök egyébként, hogy felhívtad rá a figyelmem. Lehet megyek is írni róla a topikjába.
Az a helyzet, hogy sokan csak akkor fognak megérteni, átérezni bizonyos mélységű filmeket, amikor már eléggé megértek rá. És ez nem korfüggő egyébként. Én meg éppen fordítva működöm most már, mint az átlag korombéli filmnéző. Nekem a nagyon pörgő filmek nem jönnek be, fárasztanak, szédítenek. Nolan például nekem már túl gyors tempóban rendez és 1-2 filmjén kívül én már nem tudnám őt újra elővenni. Sokkal többre értékelem a letisztultságot, ha a mű lassúságának súlya van, a nagyon erős drámákat....sokszor azt is mondhatnám, hogy az elvontságot. Megvénültem :D :D |