Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2024-09-07 12:48.46 |
Már Audrey Hepburn hiányzik? |
2024-09-07 12:37.01 |
Azért így nem fogalmaznék, hogy izzott a levegő, ahhoz erre jobb teret kellett volna engedni. De ez egy könnyedecske film, ami nincs a lehető legjobban megírva.
Több elmélyülős jelenet volt Bogart és Hepburn között, ami a furcsa casting miatt kevésbé működött. Holden és Hepburn kevés közös jelenetben vannak együtt, és olyan kis lagymatag ez a románc a kettejük között. Már a film szerint. Sokkal szerencsésebb lett volna Bogart szerepét adni Holdennek, és az öccs szerepét valami fiatalabb színészre osztani. |
2024-09-07 12:12.43 |
Jó hát a nullához képest mindenképp jobb lehetett Holden és Audrey között a kémia, mert köztudottan nem bírta egyik kollégáját sem Bogart :D
Gondolom ha két ember ilyen fennhangon nem bírja egymást, akkor a kémia sem lesz tökéletes. Gondolom a film hírneve és a forgatás alatt kialakult románc miatt ilyen híres alakítása ez Holdennek. Nem az én filmem, de majd megpróbálok rá több csillagot is adni az 1-nél :D |
2024-09-07 11:54.05 |
Nem állítottam ilyet, hogy én nem láttam. Olvass vissza. |
2024-09-07 11:33.37 |
Egyébként én is elkezdtem nézni a Sabrinát. Ki milyennek ítéli meg, Holden jobbjai vagy rosszabbjai közül való? |
2024-09-07 11:32.26 |
Egyébként én is meglepődtem, hogy találtak maguk között némi kémiát mindezek után.
A 10 másodperces szexjelenetet mondjuk én nem erőltettem volna, kicsit gázos volt. |
2024-09-07 06:22.06 |
Sajnos Magyarországon nem sokan ismerik ezt a zseniális brit rendezőt, aki Ken Loach mellett a legmeghatározóbb képviselője az angol munkásosztálynak és olyan színészek váltak a keze között népszerűvé, mint Timothy Spall (aki egészen odaáig egy vígjátéksorozatból volt ismert és Leigh egészen az Arany Pálmáig reptette), Jim Broadbent, David Thewlis, Gary Oldman, Tim Roth, vagy Leslie Manville. Manapság az angol színészpaletta elitje, akik egykoron az alsó-középosztály (ahogy nálunk hívjuk) feltörekvő kis tehetségei voltak.
Filmjei többségében egyfajta depresszióval kevert excentrikusságot lehet felfedezni. Még a könnyedebb hangvételű műveiben is ott rejlik valami kimondatlan mélység, ami legtöbbször a karakterek szociális helyzetére reflektál. Lehet az ő rendezésmódja sokaknak nem jön be. Minden filmjét 1-1 figura köré építi, nála a hangsúly mindig az egyénen van, akik valamelyiken szempontból kicsit kilógnak a társadalomból. De az egyén néha egy család, amely ugyanígy kilóg a többi közül. Mike Leigh a színészeiből mindent kihoz amit csak lehetséges. Legtöbbször nagyon éles érzelemváltásokat is megkövetel tőlük. Elég csak a Hajrá, boldogságot vagy a Vera Drake-et megnézni. És talán a legimponálóbb aspektusa ennek a rendezőnek, hogy milyen jól tud nőkben gondolkodni. Filmjeinek zömében nő van a középpontban, mégpedig olyan nők, kikkel máshol nem lehet találkozni. Komplex karakterek, akik a munkásosztály terhe alatt élik mindennapjaikat. Nem fényűzően, és erre nem is vágynak. A céljuk, hogy azzal legyenek boldogok, amilyük van. Örülök, hogy egy rendező így is tud gondolkodni a nőkről és nem nyúl mindjárt a klisékhez. De persze a férfikarakterei is mindig igényesen és egyedien vannak kidolgozva, amikhez a lehető legtehetségesebb színészeket szokta kiválasztani. Nekem személyesen ő az egyik legnagyobb kedvenc rendezőm, aki empátiával, és hozzáértéssel nyúl ezekhez az érzékeny társadalmi témákhoz. |
2024-09-07 06:00.36 |
Ja azt egy szóval se mondtam, hogy ne így lett volna. Elhiszem én, hogy tisztelettudó volt. Sok olyan színész van egyébként , akik annyira beleélik magukat a szerepbe, hogy rendre beleszeretnek a partnereikbe. Gondolom ez alkati kérdés.
Pont a Pokoli toronynál olvastam, hogy odavágta a falhoz Faye Dunawayt, mert az botrányosan viselkedett a forgatáson. Bár ki ne tette volna. Jó ötlet volt egyből utána újra összecastingolni őket a Hálózatba :D :D |
2024-09-06 15:58.01 |
Peckinpah és Holden két dudás voltak egy csárdában. Peckinpah is önpusztításból volt a legnagyobb jeles. Ivott, drogozott, mindent a világon. Róla egyedül csak Borgnine nyilatkozott szépen, mert ő meg sosem mert senkiről sem negatív véleményt mondani :) |
2024-09-06 15:55.14 |
"Micsoda borzalmas katalógus" Ahogy a Csengetett, mylordban is mondták :D
Ez nem semmi, szóval a nők egy idő után már féltek, ha vele kellett dolgozniuk, mert mindegyikre rá akart mászni? Ezzel szokták a férfiak kompenzálni a nagyon rossz önbizalmukat, illetve az egójuk folyamatos lezuhanását. Szoktam erről beszélgetni egy hasonló skalpvadász ismerősömmel. Shelley Winterstől ez igen nagy szemétség volt. Bár állítólag ő egy nagyon megosztó személyiség volt, nagyon sokat nem kedvelték a kollégái közül. |
2024-09-06 15:35.57 |
Sok mindent írhatnék a magyar írók életrajzi könyveivel kapcsolatos rossz tapasztalataimról, de nem akarnám teleoffolni ezzel szegény Holdent.
A lényeg, hogy igazán megkapó módon megírt és a "kényes" részeket is alaposan körbejáró színészéletrajzi könyveket igen ritkán lehet olvasni magyar ember tollából. A régi szocializmusbéli beidegződés még sokszor él bennük és a nimbuszromboló részeket vagy kihagyják, vagy felületesen kezelik. Az meg végképp luxus, hogy esetlen kritikusan és több oldalról is megközelítve álljanak az alapanyagukhoz. Ezzel szemben a külföldi írók, akik sokszor újságírók szoktak lenni tudják, hogy mit kell kihangsúlyozni, sokkal kritikusabbak és élvezetesebb őket olvasni. De nyilván nem lehet általánosítani...... |
2024-09-06 15:32.20 |
Az látszott rajta, hogy maximalista volt. Gondolom arra ügyelt, hogy amilyen hírnevet magának felépített azt ne rombolja le.
Régebben sokkal jobb helyzetben voltak a színészek, mert jobban el tudtak tűnni a világ elől és a világ tudomásától távol is tudtak önpusztítani, mint ahogy ő is tette. Ez ma már nehéz, mert mindenkinek a kezében ott a telefon és fotóznak egyből. Olvastam, hogy a Vad banda forgatásán is nehezen viselte Peckinpah kirohanásait, meg a többi stáb taggal történő igazságtalanságokat. Szeretem azokat a színészeket akik a neve nincs stábtagok mellett is kiállnak. |
2024-09-06 15:24.35 |
Na ha van egy színésznő, aki elviselhetetlen számomra, az ő.....:D
De hát nem nekem kell őt szeretnem. Én ilyen szempontból inkább Bogart véleményén vagyok. |
2024-09-06 13:10.12 |
Na, ez minden kérdésemre megadta a választ, én is köszönöm, hogy leírtad.
Tudom, hogy az amerikai sztárkultusz a miénknél sokkalta durvább tud lenni (mondjuk azért Bollywoodhoz képest eltörpül), de nem tudta volna meglépni azt, hogy fogja magát és azt mondja, hogy én ezt leteszem? Vagy akkor már mindegy volt, mert a hírneve miatt más munkába nem tudott volna kezdeni? Egyáltalán volt valami öröme a színészkedésből? Mert ahogy láttam teljes testbedobással végezte, szóval valamennyi gondolom volt. A szülői elismerés hiánya szörnyű. És nem is értem megmondom őszintén. Gondolom ők valaminek szánták őt fiatal korában, de ellenállt a szülői akaratnak, Ilyenkor általában ez szokott lenni. Egyébként néhány színész a sztárstátusz ellenére is élesben harcolt, legnépszerűbb ezek közül James Stewart, aki nem hagyta azt, hogy őt is óvják a harctól. Bombázó repülőgép pilóta lett belőle és fontos bevetéseket vezetett. Sajnos az alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak tényleg volt egy divatja a múltban, sajnos a színészek között is. Ami nagy probléma, hogy ez ma sincs másképp. Lehet, hogy a dohány már nem örvend akkora népszerűségnek miután megtizedelte őket, de ahogy látom az alkohol még mindig igen nagy probléma. 1 hónappal ezelőtt még nem hittem volna, hogy ilyen mélyenszántó beszélgetésben lesz részem valakivel William Holdenről :D |
2024-09-06 11:21.04 |
Tényleg, Dick Cavett, ő lesz az és nem Johnny Carson. Ezt a kettőt mindig kevertem. Nekem olyan jellegtelen host volt mindkettő, hogy nem igaz.
Én is rendszeresen külföldi oldalakról rendelem az életrajzi könyveket. Nagyon sajnálom, hogy a színészek 95%-nak az életrajzi könyvei nem érik el a nemzetközi piacot. De ez a jó a 21. században, hogy aki tud idegen nyelven az pár kattintással ezt is el tudja intézni. Egyébként a biográfiákban taglalva van, hogy milyen lelki gondjai voltak? Nem tudta feldolgozni a sikereit, vagy volt valami traumája? Valahol azt írta valaki, hogy a második világháborús élményei okozhatták benne ezt a sebet, de ahogy látom ő is a First Motion Picture Unitban volt, akik tudtommal nem harcoltak, csak a propagandafilmek és az oktatófilmek gyártásában vettek részt. A legtöbb színészt ide osztották be. Amúgy ez tényleg lenyűgöző teljesítmény. Tök jó, hogy Holdennek van egy ilyen magyar őrangyala, aki továbbadja az örökségét és nem hagyja feledésbe merülni. :) |
2024-09-06 06:01.20 |
De gondolom voltak már meglévő feliratok azokhoz a filmekhez, amik előzetesen már megjelentek nálunk, és esetleg torrentoldalakról is szedhető.
Egyébként ez bravúros, ilyen hozzáállást már nem nagyon látok az emberekben. Hogy egy rajongásba valaki 3-4 évet beleöljön. Nem olyan régen jelentek meg a Johnny Carson show-s interjúi, nagyon érdekeseket mond. Látszik, hogy egy gyönyörű szókinccsel rendelkező, magas intelligenciájú ember volt, de látszott rajta az is, hogy nem túlzottan boldog. |
2024-09-05 20:37.54 |
Aztamindenit. Sok munkád lehetett ebben. Mennyi idő volt lefordítani minden filmjét? Évek? |
2024-09-05 20:36.26 |
:D :D :D
Ez az egyik kedvenc aranyköpésem belőle :D |
2024-09-05 19:20.12 |
Mivel én meg Lee J. Cobb fan vagyok, a Golden Boy megvolt. Vicces volt, hogy a 21 éves kis tacskó apját játssza a 28 éves, igaz, hogy 50-nek is kinézett Cobb.
Ennél jobb debüt nem is kell valakinek, tudom, hogy a Broadwayen is népszerű darab volt, de azt hiszem ott még nem Holden volt a főszereplő és a darab népszerűsége miatt gyártották le filmen. Szegényke még nagyon kis félénk és friss volt, betöretlen. És az az érdekes, hogy már itt sem volt olyan maníros, mint a többiek. Micsoda gyűjtemény, aztamindenit. Nagy szerelem ez, látom :) Kifejezetten tetszik, hogy nagyjából sorrendbe van téve. Gratula! |
2024-09-05 18:42.12 |
Elmagyaráztuk :)
Éppen ez, amit most fennhangon vállalsz. Idejössz minket oltani, de kijelented fennhangon, hogy a filmhez egyébként nem kívánsz hozzászólni, szóval ugyanúgy offolsz, mint mi, semmi különbség nincs közted és köztünk, illetve mégis. Mi legalább írtunk a filmről is, mindannyian. Ellentétben veled, te kis kultnívóléctartó man :D |
2024-09-05 18:23.54 |
Volt azért még ilyen régebben, emlékszem rá, de onnan a törzsvendégek mind leléptek. Itt meg mágikusan mindig újratermelődik. Ez mindig is lenyűgözött.
Meg az is, hogy ezt a Vad banda topikot a 2. legnépszerűbbé sikerült tenni ma :D |
2024-09-05 18:14.00 |
Nem bizony :) |
2024-09-05 18:13.48 |
Egyetértek Wilderrel.
Mindenképp nézni fogok tőle még, láttam sok jó filmet a filmográfiájában. Nagyon manírmentes és mindig autentikusan alakító színész volt. És igen, szerintem a tehetsége fejlődött. Nyilván volt egy jó alapja, de érzelmileg mindenképp sokat mélyült ahogy idősödött. A Szerelem korhatár nélkül például tervben van. Holden nagyon vonzza ezt a korkülönbséges romantikus tematikát, ez volt a Hálózatban is, meg a Sunset Boulevardban is, csak a másik irányból :D |
2024-09-05 18:06.21 |
Azért nem jössz ki jól ebből, mert én kérdeztelek például a filmről és erre nem is reagálsz. Így te sem offolnád ezekkel a sorokkal a Vad bandát, hanem te is hozzátehetnéd a véleményedet, de ahogy látom te sem teszed. Szóval mennyivel vagy nálunk különb? :)
Amúgy igen, a filmkat felülete elég archaikus, régimódi ami már nem divat. De azért nem is értem, hogy téged ez tulajdonképpen miért is zavar, mert te sem nagyon hoztad szóba a filmet :D |
2024-09-05 06:57.04 |
Egyetértek ;) |
2024-09-05 06:56.47 |
Köszönöm :)
Meg szerintem is kapcsolódunk témában a Vad bandához, mert éppen a régi filmekről beszélgettünk és nem arról, hogy tegnap miért fájt a lábunk és hogy mennyire utáljuk az életet, mint amit más fórumokban szoktam olvasni. |
2024-09-05 06:55.03 |
Mi ez a keserűség? Zavar, hogy kimaradsz a diskurzusból?
Beszélgethetünk a filmről is, nyugodtan hozzátehetsz te is valamit ha ennyire zavar, hogy offoljuk. Kíváncsian várom, hogy szerinted miért csak egy közepes film ez. |
2024-09-04 22:57.35 |
Ez volt az egyetlen verzió, ahova eddig még nem írtam semmit, úgyhogy most pótlom. A pontosság kedvéért újranéztem ezt a mesterművet és azt kell mondanom újfent, hogy ejha. Előfordulhat SPOILER!!!!
Most kezdhetném azzal a véleményemet, hogy összevetem a könyvvel és a másik két, korábbi verzióval, de szerintem ez ebben az esetben felesleges. Edward Berger nem akart még egyszer ugyanazon a narratíván végigmenni, mint két elődje és nem is kívánta azt a formátumot eladni a mai kor filmnézőjének, hanem átalakította ezt a történetet a 2020-as évek szája ízének megfelelően. És tette ezt hatalmas igényességgel, odaadással és profizmussal. Még akkor is, hogy ha csak pár karaktert, pár kulcsmomentumot vett át az eredeti történetből. Ahogy alattam is írták, inkább egyfajta útmutató volt számára Remarque regénye. És szerintem pont ezért jó végignézni mind a három feldolgozást, mert nemcsak azt lehet belőle jól kiszűrni, hogy melyik rendező hogy látja ezt a regényt, hanem hogy a 3 filmtörténeti korszak milyen sajátossággal és igényekkel bírt. 1930-ban még babacipőben járt a hangosfilm, a játékot ellepték a színházi manírok, és még a humornak is kellett a történetben helyet szorítani, mert úgy nem pöröghetett le a 2 órás játékidő, hogy tömény gyomorszorításból áll. A 79-es film tévéfilm jellege miatt a látvány helyett a karaktereket emelte ki, ebben híresebb színészek is voltak, hogy eladhatóbb legyen. Mindkét alkalommal erősen jelen volt a cenzúra, kevés vér fröccsent. A 2022-es már egy olyan korszak terméke, ahol magasra van téve az ingerküszöb, robbanó testek, fröcsögő vér, non-stop akciószekvenciák hosszú perceken át, és mesterséges kékesszürke színezés a hangulatteremtés érdekében. Itt már a nagy nevek ismételten nem szükségeltetnek, a főszereplő a látvány. De ezzel nincs is semmi gond, sőt, a különbségeik ellenére ezek rendkívül színvonalas produkciók és mindegyikben meg lehet találni a maga egyedi szépségét. A Paul Bäumert alakító Felix Kammerer véleményem szerint egyértelműen a legeslegjobb Paul az eddigiek közül. Engem egy kicsikét a Jöjj és Lásd! fiújára emlékeztetett a kálváriája, amit tökéletesen bemutatott az arcjátékával ebben a két és fél órában. Ezzel nem azt mondom, hogy a másik két színész korábban nem végezte el megfelelően ezt a kitűzött célt, de talán nem ennyire látványosan és megkapóan. Kat karaktere viszont alapos változáson ment keresztül. Az élelmes, ravasz, mindig stabil és megbízható apa és tanárfigura ebben az esetben inkább volt instabilnak mondható, aki kifejezetten zavartan viselkedett sokszor és, ha lehet ezt mondani, apjuk helyett inkább bátyja volt a csapatnak. Némiképp azért is, mert itt egy olyan színészt castingoltak be, aki a 30-as éveiben járt csak (eddig amúgy egyik verzió sem találta el a megfelelő életkort, ami vicces. 40 körül kellene lennie…). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez az elgondolás ne lett volna jó, csak a néző inkább érezte egynek a fiatal fiúkból, mint egy követendő vezéregyéniségnek, aki a biztonság érzését nyújtja a fiúknak és nekünk is. A kitöltő részeket is érdekesen oldották meg. Paul hazatérése, és francia csajokkal való cicázása helyett kaphattunk egy nagy adag nagypolitikát a nyakunkba. Ez a könyvrajongókat és egyes kritikusokat is erős fejvakargatásra kényszerítette, és magam sem éreztem minden esetben, hogy ez lenne a legjobb kitöltő anyag. Nem azért mert unalmas volt, szerintem nagyon érdekes volt és megvolt a kellő súlya, de ennek a történetnek pont az a lényege, hogy az európai politikának csupáncsak egy tompa visszhangja jön be a harcmezőre és az ott egy egészen más valóság. Ezzel a lépéssel egy szinttel feljebb helyezte Berger a Nyugaton a helyzet változatlan történetét, melynek végén aláírják végül a békét (kapitulációt……) és még a történet befejezése előtt véget ért a háború. Ez azért is zavart, mert így a két főszereplő halála egyfajta értelmetlen túldramatizálásba fordul át ahelyett, hogy azt az üzenetét közvetítené, mint az első két verzióban, hogy „még a legtapasztaltabbakat is érheti egy bombatalálat és egy fejlövés…ilyen ez a háború”. Ehelyett egy kisfiú bosszúból leöli Katet, mert tojásokat és libát lop, Paul meg a fegyverletétel előtti utolsó 10 másodpercben hal meg? Ezt eléggé túltolták. Illetve amit még kritikával illetnék, és látom ezt alattam is megtették, az a zene. Három taktusból álló gépzene egy első világháborús filmhez? Ne már….Nem illett ide semmilyen szinten. Mindazonáltal, ez egy teljes és magával ragadó élmény volt a hibái ellenére is. Jár az 5-ös. |
2024-09-03 19:40.29 |
[link] 2012-es film, Upside Down a címe. |
2024-09-03 15:58.00 |
Én sem mondtam, hogy példakép, és azt nyilván egyéne válogatja, hogy kinek ki a szimpatikus.
Egyébként igen, szükség van mindig a kicsit hibátlanabb küllemű színészekre, kicsire, nagyra, soványra, súlyosra, mert ha mindenkit adoniszok alakítanak, akkor az egész történet hiteltelenné válik, veszít a realizmusából. Régebben ezeknek a színészeknek még biztosabb megélhetésük is volt, mint az úgymond főszereplő külsejű színészeknek, akik tucatjával versengtek egymással a főszerepért. Mellékszereplőkből több is van, nem is számít feltétlenül a külső és sokkal jobban megkonstruált szerepet is kapnak sokszor. |