Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Adj egy esélyt! - Cinemax, 06:01 |
Érvek és életek - Filmbox Extra HD, 06:20 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
Kiskarácsony mindenáron - Film+, 06:45 |
Maszk - RTL Három, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Patrick Warburton (60) |
Kútvölgyi Erzsébet (74) |
D. B. Sweeney (63) |
Olga Kurylenko (45) |
Harland Williams (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Borotvaélen |
Jeff Daniels |
2024-09-25 06:24.32 |
Egyszer tényleg megpróbálok végigülni egy filmjét. Mondjuk az Űrgolyhókat sikerült és az tetszett is, de a Fényes nyergekkel már meggyűlt a bajom. |
2024-09-24 14:56.26 |
Mel Brooks most már igen erősen karcolgatja alulról a 10. X-ét, és ez nagyon dicséretes. Többek között azért is, mert 100 év alatt ő aztán mindent láthatott a komédia, mint műfaj terén. És nemcsak szemlélője volt, de aktívan formálta is.
Az Ifjú Frankenstein, a Fényes nyergek, az Űrgolyhók, vagy éppen a Magasfrász mind-mind olyan paródiák, melyek Amerikában ma már kultstátusznak örvendenek és már a sokadik generáció röhögcsél rajtuk. Oscar-díjat kapott, számos nagynevű komédiással kollaborált az évek során, és szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy Gene Wildert ő helyezte fel a filmszakma nagyjainak vonalába. Kis hazánkban akárkivel is beszélgetek Brooksról és az ő humoráról, legtöbbször megosztottsággal találkozom, már ha egyáltalán ismeri valaki a nevét idehaza. Az említett filmjei nálunk kevésbé betonozódtak be, szerintem a magyar agyműködéshez inkább az abszurd és úgy általában véve az angol vonal áll közelebb. Brooks humorérzéke számomra is nehezen megragadható és őszintén szólva nekem nem is működik. Amit én értékelni tudok az ő munkásságában az inkább az alapanyagaihoz való hozzáállása. Biztos kézzel, minden részletre kitérően nyúl hozzájuk, legyen az horrorkomédia, Hitchcock-paródia, vagy éppen műfajparódia, mint a Fényes nyergek. Az angolul spoof movie-knak nevezett időszak egyik legnagyobb alkotója és ez szerintem a humor aranykora is volt egyben. A 60-as évek végén minden palack kinyílt, humorosabbnál humorosabb show műsorok, varieté showk, szkeccskomédiák, kabaréműsorok uralták a mindenkori televíziót, lehetett poénkodni bőrszínnel, vallással, szexualitással, és ami szép volt, hogy magunkon is tudtunk őszintén röhögni. Egy letűnt kor, melyben Mel Brooks is otthagyta keze nyomát. Csak azért 3*, mert nem az én humorérzékem képviselője, de mivel nagyon népszerűnek számít Amerikában, akkor biztosan bennem van a hiba. |
2024-09-24 12:48.53 |
Legendás jelenet :D
Mi ezt szoktuk felemlegetni gyakran: https://www.youtube.com/watch?v=3Zh3-ylpjSY Főleg mióta olyan helyen dolgozom, ahol egyes munkatársaknak van céges kerékpárja és néha nagy szükség lenne egy ilyen hősre :D |
2024-09-19 06:51.19 |
Don Rickles egy olyan kivételes tehetségű komédiás volt, aki Amerikában még mindig, halálát követően is összehasonlítási alapnak számít szakmáján belül, nálunk meg alig ismerik, esetleg a Kelly hőseiből, vagy a Kaszinóból emlékeznek rá szívesen, vagy a Toy Storyban hallhatták a hangját.
Pedig Don, vagy ahogy sokan emlegetik, Mr. Warmth egy utánozhatatlan egyénisége volt a tengerentúl stand up comedyjének, akit sokan a valaha élt legviccesebb embernek tartottak. Az ő humora maga volt a rombolás, és mégis az volt a beceneve, hogy Mr. Warmth, azaz Mr. Melegség (ne értsük félre a szót). Humora nagyrészt az alázásból állt, az ég világon mindenkibe beleállt kortól, származástól, társadalmi helyzettől függetlenül. Alázott ő színészlegendákat, politikusokat, feketéket, melegeket, időseket, zsidókat (mint amilyen ő maga is volt, és ezt mindig hangoztatta), és a lista még hosszan nyúlik. De nemcsak humorának fajtája tette őt különlegesség, hanem az az energia és az a hevület, ahogyan ő ezt elő tudta adni, szinte minden alkalommal felrobbantotta a színpadot maga alatt. A mai pc világban ez már nem létezik, illetve esetleg még Angliában maradhat talaj az olyan humoristák előtt akik ezzel próbálkoznak, mint mondjuk Rocky Gervais vagy Jimmy Carr, de Don alázásának szintjét nem közelítik meg. Sokan azt tartották, hogy a világ legnagyobb megtiszteltetése volt, ha ők kerültek sorra. Az ember azért kapcsolta ki a sértődésgombját az ilyen eseteken, mert Donból mindig áradt egy kettősség, amit a csodálatos szíve és lelke árasztott magából. Tudott ő komolyan, mély őszinteséggel is beszélni és áradozni azokról a kollégáiról, akiket pár perccel ezelőtt viccesen szétalázott. Én nekem mindig is ez csapódott le Donból. Őt semmiképp sem a mai átpolitizált és ezáltal megrontott humor távcsövén keresztül szemléljük. A Frank Sinatras és a Reagan-es kirohanásai ma is legendásak, aki tud angolul és szereti ezt a humort, annak kötelezőek ezek a szeánszok. |
2024-09-19 06:27.47 |
Hallottam róla, hogy egy jó sorozat. Mostanában nem sok időm van egy sorozatnak nekiülni, de attól még a jövőben lehet sort kerítek rá. :) |
2024-09-19 06:26.53 |
Örülök, hogy sok mindenben egyetértünk :)
Igen, a látvány az nekem ami a legjobban irritált, pláne azért is, mert Japán egy páratlan szépségű ország, ahol harsognia kéne a zöld színnek, mint ahogy azt az 1980-asban is láthattuk. Nem hinném, hogy ez megölné azt a drámai hatást, amit a rendező el akart érni. Ehelyett én alig éreztem, hogy Japánban járnánk. A nagyobb tereket szerintem CGI-jal toldották meg, ahogy az már egy ideje szokás sajnos. Chamberlain sosem volt a szívem csücske, de egy sokkal komolyabb és összeszedettebb Anjint szant láthattunk tőle, mondhatni intellektuálisabbat is. Jarvisé csibészesebb akart lenni, de ami megmaradt nekem belőle az az értetlen, bugyuta tekintete. Az 1980-as szebb verzió, de nem mondom, hogy sokkal jobb is lenne. Én a könyvet nem olvastam, így ilyen szempontból nem tudom összehasonlítani a kettőt. Aki olvasta, attól mondjuk elolvasnék egy részletes kritikát. |
2024-09-19 06:15.10 |
Igen, én ennek hatására újranéztem néhány jelenetet a régebbi feldolgozásból és ugyan más a tónus, nem érzem rajta, hogy annyira dramatizálva lenne sok jelenet, mint az újban, de egyértelműen azok a színészek viszik nálam a pálmát. Egy Toshiro Mifunét mondjuk nehéz is lenne összevetni bárkivel aki manapság próbálja Toranaga karakterét magáévá tenni, mert ez a kaliber már nem létezik. Egyetlen nézésével uralt maga körül mindent olyan 3 négyzetkilométer sugarú körben. Sanada egy kiváló színész, ismerjük vagy 20 éve minimum és sosem csalódunk benne, de meg sem közelíti Mifune karizmáját. Mert megközelíthetetlen.
Az egyházi személyek tényleg súlytalanok voltak, nem éreztem a fenyegetést kellőképpen az ő részükről, pláne, hogy az évad közepéből szinte ki is voltak vágva. Inkább az elején és a végén láthattuk őket. Rodriguez karaktere nagyon tetszett és szintén csak egy minimális játékidő jutott neki, amit sajnáltam. Az első verzióban ezt John Rhys-Davies alakította és ő is emlékezetes volt a szerepben. Nem láttam az Utolsó királyságot. |
2024-09-17 15:08.16 |
Egészen hihetetlennek tartom, hogy ez a sorozat 18 Emmyt is haza tudott vinni egyetlen, 10 epizódos évaddal.
Én a magam részéről ezt egy erős túlzásnak tartom. Én is csatlakoznék az előttem szólókhoz, akik túlhype-olást kiáltanak. Sok ismerőssel beszélgettem erről az egy évadról és maradéktalanul senkinek sem nyerte el a tetszését. Számomra a sorozat első fele volt a jobb, amikor szépen lassan bemutatásra kerültek a karakterek, aztán egyre kevésbé érdekelt a vége felé. Túlnyomó részt tényleg Marikora koncentrált a sorozat, Toranaga pedig abszolút mellékszereplő volt. Sanada úgy kapott Emmy-szobrot legjobb főszerepért, hogy a sorozat 1/3-ban volt csak jelen és hát aki volt olyan szerencsés, hogy látta a Mifune-féle feldolgozást, mint én, láthatja, hogy a két ember jelenléte között milyen ordító különbség van. Semmi bajom Sanada színészi játékával, sőt, látszik rajta a tapasztalat és valóban öröm nekem is, hogy japán színészeket is elismernek érdemük szerint, de akkor is erősen kétlem, hogy nem volt ennél érdemesebb és valóban FŐszereplő ebben az évben. Mert az igazi főszerep itt valóban Cosmo Jarvisé volt, aki itt a széria Achilles ina volt, szerintem. Nem volt kellő karizmája és kellő kémiája a női oldallal ahhoz, hogy a hátán vigyen egy ilyen volumenű történetet. Néha kifejezetten rossz volt nézni a kissé bugyuta baltaarcát, de aztán a végére mintha belejött volna a színészetnek nevezett művészeti ágba. A színészek oldaláról az egyetlen akinek én szívem szerint odaadtam volna a szobrot és ironikusan pont ő nem kapta meg, az Tadanobu Asano volt, Yabushige csibész karakteréért, az egyetlen olyan figuráért, akinek kicsit is elkülöníthető karaktere volt a japánok között. A tény, hogy látványra is díjakat kapott a sorozat, komolyan mondom, hogy a vicckategória netovábbja. Egészen egyszerűen bűnronda volt ez a sorozat. A színeket mesterségesen sötétítették, a hátteret szintén mesterségesen homályosították, hogy a stúdiójellegről eltereljék a figyelmet, de ettől függetlenül a szemünket kiverte az, hogy ez egy szűk stúdióban készült, legalábbis a jelenetek nagy többsége. Az outdoor jelenetek pedig mindig szűkösnek érződtek, mint egy zárt doboz. És ilyenkor felmerül bennünk a kérdés, hogy milyen látványról beszélünk? Ez egyébként engem már régóta zavar a kis és a nagyvásznon egyaránt, hogy egyszerűen már nem mutatunk teret, nem mutatunk igazi színeket. Még mindig él az a divat, ami Christopher Nolan Batman-jének időszakában kezdődött, hogy akkor modern és menő valami ha stilizálják és manipulálják a színeket. Én nem ítélem el azokat, akiknek ez bejön, főleg, hogy már felnőtt egy generáció akik csak ezt látták a mozikban. Én meg nyilvánvalóan öregszem. Egy szó mint száz. Én ennél minden évben látok jobb sorozatot is. Nem azt mondom, hogy ez rossz volt, de határozottan nem 18 Emmy-díjat érően volt jó. De mondom, akinek ez bejött, nem ítélem el, mert igényes és látszik, hogy a japán kultúra részleteire szépen kitérő széria volt. Lehet azok az elsődleges rajongók, akik ezért a kultúráért is rajonganak. |
2024-09-16 13:52.00 |
Tim Conway. Egyike azoknak a komikusoknak, akiktől sajnos meg voltunk fosztva a fal ezen oldalán. A 60-as évek egyik híres amerikai vígjátéksorozata, a McHale's Navy indította útjára és a Carol Burnett Show tette naggyá. Kivételesen gyors észjárású, nagy teherbírású burleszk típusú komikus volt, aki nemcsak a fizikai intelligenciáját és erejét vetette be az emberek szórakoztatásának érdekében, de a jó improvizációs készségét is, amivel másik híres partnerét, Harvey Kormant rendszerint megbakiztatta a showban.
Már életében legenda lett, 6 Emmy-díjjal honorálták. És még az Emmy gálákon is magára terelte a figyelmet a hülyeségeivel. Amerika több generációját szolgálta ki nevetnivalóval, a legfiatalabbakat úgy, hogy hangját adta a SpongyaBob szériában Barnacle Boy-nak, amivel gondolom a McHale's Navyt próbálták megidézni, már csak azért is, mert mesebeli párját, Mermaid Mant nem más szinkronizálta mint sorozatbéli partnere, Ernest Borgnine. Sajnálom, hogy nálunk teljesen ismeretlennek számít Harvey Kormannel együtt, akik a 70-es évek talán legmeghatározóbb komikuspárosát jelentették Amerikának, a mai napig sírva lehet röhögni az elbakizott szkeccseiken, vagy akár az interjúikon. Nem tudjuk miről maradtunk le. |
2024-09-07 13:19.21 |
Látom ma szúrni akarsz mindenképp, de akkor nem kell nekünk beszélgetnünk. |
2024-09-07 12:48.46 |
Már Audrey Hepburn hiányzik? |
2024-09-07 12:37.01 |
Azért így nem fogalmaznék, hogy izzott a levegő, ahhoz erre jobb teret kellett volna engedni. De ez egy könnyedecske film, ami nincs a lehető legjobban megírva.
Több elmélyülős jelenet volt Bogart és Hepburn között, ami a furcsa casting miatt kevésbé működött. Holden és Hepburn kevés közös jelenetben vannak együtt, és olyan kis lagymatag ez a románc a kettejük között. Már a film szerint. Sokkal szerencsésebb lett volna Bogart szerepét adni Holdennek, és az öccs szerepét valami fiatalabb színészre osztani. |
2024-09-07 12:12.43 |
Jó hát a nullához képest mindenképp jobb lehetett Holden és Audrey között a kémia, mert köztudottan nem bírta egyik kollégáját sem Bogart :D
Gondolom ha két ember ilyen fennhangon nem bírja egymást, akkor a kémia sem lesz tökéletes. Gondolom a film hírneve és a forgatás alatt kialakult románc miatt ilyen híres alakítása ez Holdennek. Nem az én filmem, de majd megpróbálok rá több csillagot is adni az 1-nél :D |
2024-09-07 11:54.05 |
Nem állítottam ilyet, hogy én nem láttam. Olvass vissza. |
2024-09-07 11:33.37 |
Egyébként én is elkezdtem nézni a Sabrinát. Ki milyennek ítéli meg, Holden jobbjai vagy rosszabbjai közül való? |
2024-09-07 11:32.26 |
Egyébként én is meglepődtem, hogy találtak maguk között némi kémiát mindezek után.
A 10 másodperces szexjelenetet mondjuk én nem erőltettem volna, kicsit gázos volt. |
2024-09-07 06:22.06 |
Sajnos Magyarországon nem sokan ismerik ezt a zseniális brit rendezőt, aki Ken Loach mellett a legmeghatározóbb képviselője az angol munkásosztálynak és olyan színészek váltak a keze között népszerűvé, mint Timothy Spall (aki egészen odaáig egy vígjátéksorozatból volt ismert és Leigh egészen az Arany Pálmáig reptette), Jim Broadbent, David Thewlis, Gary Oldman, Tim Roth, vagy Leslie Manville. Manapság az angol színészpaletta elitje, akik egykoron az alsó-középosztály (ahogy nálunk hívjuk) feltörekvő kis tehetségei voltak.
Filmjei többségében egyfajta depresszióval kevert excentrikusságot lehet felfedezni. Még a könnyedebb hangvételű műveiben is ott rejlik valami kimondatlan mélység, ami legtöbbször a karakterek szociális helyzetére reflektál. Lehet az ő rendezésmódja sokaknak nem jön be. Minden filmjét 1-1 figura köré építi, nála a hangsúly mindig az egyénen van, akik valamelyiken szempontból kicsit kilógnak a társadalomból. De az egyén néha egy család, amely ugyanígy kilóg a többi közül. Mike Leigh a színészeiből mindent kihoz amit csak lehetséges. Legtöbbször nagyon éles érzelemváltásokat is megkövetel tőlük. Elég csak a Hajrá, boldogságot vagy a Vera Drake-et megnézni. És talán a legimponálóbb aspektusa ennek a rendezőnek, hogy milyen jól tud nőkben gondolkodni. Filmjeinek zömében nő van a középpontban, mégpedig olyan nők, kikkel máshol nem lehet találkozni. Komplex karakterek, akik a munkásosztály terhe alatt élik mindennapjaikat. Nem fényűzően, és erre nem is vágynak. A céljuk, hogy azzal legyenek boldogok, amilyük van. Örülök, hogy egy rendező így is tud gondolkodni a nőkről és nem nyúl mindjárt a klisékhez. De persze a férfikarakterei is mindig igényesen és egyedien vannak kidolgozva, amikhez a lehető legtehetségesebb színészeket szokta kiválasztani. Nekem személyesen ő az egyik legnagyobb kedvenc rendezőm, aki empátiával, és hozzáértéssel nyúl ezekhez az érzékeny társadalmi témákhoz. |
2024-09-07 06:00.36 |
Ja azt egy szóval se mondtam, hogy ne így lett volna. Elhiszem én, hogy tisztelettudó volt. Sok olyan színész van egyébként , akik annyira beleélik magukat a szerepbe, hogy rendre beleszeretnek a partnereikbe. Gondolom ez alkati kérdés.
Pont a Pokoli toronynál olvastam, hogy odavágta a falhoz Faye Dunawayt, mert az botrányosan viselkedett a forgatáson. Bár ki ne tette volna. Jó ötlet volt egyből utána újra összecastingolni őket a Hálózatba :D :D |
2024-09-06 15:58.01 |
Peckinpah és Holden két dudás voltak egy csárdában. Peckinpah is önpusztításból volt a legnagyobb jeles. Ivott, drogozott, mindent a világon. Róla egyedül csak Borgnine nyilatkozott szépen, mert ő meg sosem mert senkiről sem negatív véleményt mondani :) |
2024-09-06 15:55.14 |
"Micsoda borzalmas katalógus" Ahogy a Csengetett, mylordban is mondták :D
Ez nem semmi, szóval a nők egy idő után már féltek, ha vele kellett dolgozniuk, mert mindegyikre rá akart mászni? Ezzel szokták a férfiak kompenzálni a nagyon rossz önbizalmukat, illetve az egójuk folyamatos lezuhanását. Szoktam erről beszélgetni egy hasonló skalpvadász ismerősömmel. Shelley Winterstől ez igen nagy szemétség volt. Bár állítólag ő egy nagyon megosztó személyiség volt, nagyon sokat nem kedvelték a kollégái közül. |
2024-09-06 15:35.57 |
Sok mindent írhatnék a magyar írók életrajzi könyveivel kapcsolatos rossz tapasztalataimról, de nem akarnám teleoffolni ezzel szegény Holdent.
A lényeg, hogy igazán megkapó módon megírt és a "kényes" részeket is alaposan körbejáró színészéletrajzi könyveket igen ritkán lehet olvasni magyar ember tollából. A régi szocializmusbéli beidegződés még sokszor él bennük és a nimbuszromboló részeket vagy kihagyják, vagy felületesen kezelik. Az meg végképp luxus, hogy esetlen kritikusan és több oldalról is megközelítve álljanak az alapanyagukhoz. Ezzel szemben a külföldi írók, akik sokszor újságírók szoktak lenni tudják, hogy mit kell kihangsúlyozni, sokkal kritikusabbak és élvezetesebb őket olvasni. De nyilván nem lehet általánosítani...... |
2024-09-06 15:32.20 |
Az látszott rajta, hogy maximalista volt. Gondolom arra ügyelt, hogy amilyen hírnevet magának felépített azt ne rombolja le.
Régebben sokkal jobb helyzetben voltak a színészek, mert jobban el tudtak tűnni a világ elől és a világ tudomásától távol is tudtak önpusztítani, mint ahogy ő is tette. Ez ma már nehéz, mert mindenkinek a kezében ott a telefon és fotóznak egyből. Olvastam, hogy a Vad banda forgatásán is nehezen viselte Peckinpah kirohanásait, meg a többi stáb taggal történő igazságtalanságokat. Szeretem azokat a színészeket akik a neve nincs stábtagok mellett is kiállnak. |
2024-09-06 15:24.35 |
Na ha van egy színésznő, aki elviselhetetlen számomra, az ő.....:D
De hát nem nekem kell őt szeretnem. Én ilyen szempontból inkább Bogart véleményén vagyok. |
2024-09-06 13:10.12 |
Na, ez minden kérdésemre megadta a választ, én is köszönöm, hogy leírtad.
Tudom, hogy az amerikai sztárkultusz a miénknél sokkalta durvább tud lenni (mondjuk azért Bollywoodhoz képest eltörpül), de nem tudta volna meglépni azt, hogy fogja magát és azt mondja, hogy én ezt leteszem? Vagy akkor már mindegy volt, mert a hírneve miatt más munkába nem tudott volna kezdeni? Egyáltalán volt valami öröme a színészkedésből? Mert ahogy láttam teljes testbedobással végezte, szóval valamennyi gondolom volt. A szülői elismerés hiánya szörnyű. És nem is értem megmondom őszintén. Gondolom ők valaminek szánták őt fiatal korában, de ellenállt a szülői akaratnak, Ilyenkor általában ez szokott lenni. Egyébként néhány színész a sztárstátusz ellenére is élesben harcolt, legnépszerűbb ezek közül James Stewart, aki nem hagyta azt, hogy őt is óvják a harctól. Bombázó repülőgép pilóta lett belőle és fontos bevetéseket vezetett. Sajnos az alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak tényleg volt egy divatja a múltban, sajnos a színészek között is. Ami nagy probléma, hogy ez ma sincs másképp. Lehet, hogy a dohány már nem örvend akkora népszerűségnek miután megtizedelte őket, de ahogy látom az alkohol még mindig igen nagy probléma. 1 hónappal ezelőtt még nem hittem volna, hogy ilyen mélyenszántó beszélgetésben lesz részem valakivel William Holdenről :D |
2024-09-06 11:21.04 |
Tényleg, Dick Cavett, ő lesz az és nem Johnny Carson. Ezt a kettőt mindig kevertem. Nekem olyan jellegtelen host volt mindkettő, hogy nem igaz.
Én is rendszeresen külföldi oldalakról rendelem az életrajzi könyveket. Nagyon sajnálom, hogy a színészek 95%-nak az életrajzi könyvei nem érik el a nemzetközi piacot. De ez a jó a 21. században, hogy aki tud idegen nyelven az pár kattintással ezt is el tudja intézni. Egyébként a biográfiákban taglalva van, hogy milyen lelki gondjai voltak? Nem tudta feldolgozni a sikereit, vagy volt valami traumája? Valahol azt írta valaki, hogy a második világháborús élményei okozhatták benne ezt a sebet, de ahogy látom ő is a First Motion Picture Unitban volt, akik tudtommal nem harcoltak, csak a propagandafilmek és az oktatófilmek gyártásában vettek részt. A legtöbb színészt ide osztották be. Amúgy ez tényleg lenyűgöző teljesítmény. Tök jó, hogy Holdennek van egy ilyen magyar őrangyala, aki továbbadja az örökségét és nem hagyja feledésbe merülni. :) |
2024-09-06 06:01.20 |
De gondolom voltak már meglévő feliratok azokhoz a filmekhez, amik előzetesen már megjelentek nálunk, és esetleg torrentoldalakról is szedhető.
Egyébként ez bravúros, ilyen hozzáállást már nem nagyon látok az emberekben. Hogy egy rajongásba valaki 3-4 évet beleöljön. Nem olyan régen jelentek meg a Johnny Carson show-s interjúi, nagyon érdekeseket mond. Látszik, hogy egy gyönyörű szókinccsel rendelkező, magas intelligenciájú ember volt, de látszott rajta az is, hogy nem túlzottan boldog. |
2024-09-05 20:37.54 |
Aztamindenit. Sok munkád lehetett ebben. Mennyi idő volt lefordítani minden filmjét? Évek? |
2024-09-05 20:36.26 |
:D :D :D
Ez az egyik kedvenc aranyköpésem belőle :D |
2024-09-05 19:20.12 |
Mivel én meg Lee J. Cobb fan vagyok, a Golden Boy megvolt. Vicces volt, hogy a 21 éves kis tacskó apját játssza a 28 éves, igaz, hogy 50-nek is kinézett Cobb.
Ennél jobb debüt nem is kell valakinek, tudom, hogy a Broadwayen is népszerű darab volt, de azt hiszem ott még nem Holden volt a főszereplő és a darab népszerűsége miatt gyártották le filmen. Szegényke még nagyon kis félénk és friss volt, betöretlen. És az az érdekes, hogy már itt sem volt olyan maníros, mint a többiek. Micsoda gyűjtemény, aztamindenit. Nagy szerelem ez, látom :) Kifejezetten tetszik, hogy nagyjából sorrendbe van téve. Gratula! |
2024-09-05 18:42.12 |
Elmagyaráztuk :)
Éppen ez, amit most fennhangon vállalsz. Idejössz minket oltani, de kijelented fennhangon, hogy a filmhez egyébként nem kívánsz hozzászólni, szóval ugyanúgy offolsz, mint mi, semmi különbség nincs közted és köztünk, illetve mégis. Mi legalább írtunk a filmről is, mindannyian. Ellentétben veled, te kis kultnívóléctartó man :D |