Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Nyitva - Prime, 01:50 |
Utolér a végzet - Moziverzum, 02:00 |
Gyilkosság a Fehér Házban - Film Café, 02:20 |
Nyughatatlan özvegyek - Film4, 02:25 |
Az ismeretlen Drakula - RTL Három, 03:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Róma (sorozat) - Vélemények |
Amelie csodálatos élete - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Vadászat (2020) - Vélemények |
Van Helsing - Idézetek |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A jogász |
Taron Egerton |
2015-01-10 23:37.55 |
Azok.
Szerintem a többség passzolt a karakteréhez, egyedül Pacino furcsa Végvári Tamással. 20 évet öregít rajta, a többiekkel szerintem nincs baj. |
2015-01-10 22:53.25 |
Nonono, azért az a szinkron sem szar :)
Én azzal szoktam meg és szerintem hiba nincs benne. |
2015-01-10 20:47.04 |
Ó, egy függő. Én mindig azt tapasztalom, hogy nagyon nagyon kevesen tudnak elvonatkoztatni a 2005-ös évad minőségétől és még idő előtt ott hagyják. Gyakorlatilag minden ismerősöm, aki bejelentette nekem, hogy elkezdi, 1-2 rész után búcsút is intett neki.
Ami bántó, de tényleg nem való mindenkinek a Doctor Who, így örülök, hogy te is rátaláltál. Kedvenc Doctor és companion ki volt? Esetleg kedvenc évad, epizód, főgonosz? :) (a kötelező kérdések) |
2015-01-10 12:00.32 |
Áá, értem.
Olcsóbb így? Hiszek én neked, de ez akkor is nagyon érdekes.... |
2015-01-09 23:43.07 |
Jó, de van olyan, hogy a régi szinkron azért vész el, mert nem tudták tévékompatibilissé tenni. Manapság is sokszor ezért mennek az újraszinkronizálások. |
2015-01-09 21:58.31 |
Úgy érted, hogy a nem Tordy Gézás verzió?
Az még megvan valahol? :) |
2015-01-09 16:00.31 |
Ha hanglokátort alkalmaztak, akkor azzal meg lehetett hallani még a beszédet is a tengeralattjárón. Nem pontosan, de akkor minden kis zörej visszaverhette a hangot, és így bemérhették a helyzetüket, ezért kellett suttogni.
Állítólag ha egy teáskanalat ejtettek le, abból is bemérhető volt. True story. Egyéb helyzetekben nem suttogtak. |
2015-01-09 13:03.46 |
(SPOILERVESZÉLY)
Már hosszú hónapok óta várok arra, hogy láthassam ezt a filmet. Szeretem az igényes skandináv filmeket, és ha vérről és bosszúról van szó, csak nem üthetnek nagyon mellé. És nem is tették meg. Aki a zsáner amerikai stílusú elbeszéléséhez van szokva, annak nagyon furcsa lesz a Kraftidioten első látásra és igen, valóban idő kell, mire hozzászokunk furcsa felvezetéseihez, a magyartól nagyon eltérő humorához, ami inkább fekete humor (mint általában a skandinávoknál), és a nagyon érdekes érzelmi világához, ami tényleg kiszámíthatatlan tud lenni. De nem egy hétköznapi, feledhető akcióvígjátékról beszélhetünk számos okból. 1.: A környezet. Ez a csontig áthatóan fagyos táj tartalmilag első blikkre nem tesz hozzá semmit, de ha belegondolunk, minden a havas környezet körül forog ebben a filmben. A főszereplő egy hókotró, aki az Év Polgára lett, mielőtt még meggyilkolták volna a fiát és indult a csetepaté. Hirtelen eltökélt lesz, bekeményedik, és minden emberrel végez, akinek köze volt hozzá. A tetemeket becsavarja és bedobja a jeges folyóba. Egy elzárt sífalu, egy elzárt reptér, gyakorlatilag a legjobb táptalaj a különböző gyilkosságokra, mert a zordsága miatt alig jár ott ember, és hamar el is lehet őket tüntetni. Tökéletes helyszín egy gengszterfilmnek. 2.: A nem mindennapi szereplők. Talán ez az, ami igazán be fogja vonzani a nézőket, mivel most nagy divatját éli az 55+ korú komoly férfi színészek akcióztatása, méghozzá nem is kicsi bodycount-tal. Ha jól sejtem a Taken óta áll így a világ és eddig úgy tűnik, hogy nem is akar abba maradni ez a trend. És a norvég alkotók bizony remekül döntöttek a svéd Skarsgard úr mellett, mert nemcsak a leghíresebb és talán legjobb színész is, de a macsó munka hihetetlenül jól áll neki, minden képessége megvan egy ilyen szerephez. Több ismerős északi színész is visszaköszönt mellette, így aki jártas a skandináv modern filmművészetben, az tartsa nyitva a szemét, mert érdemes őket megfigyelni, egytől-egyig szórakoztatóan komolyak és komolyan szórakoztatóak lettek. És végül a nagy öreg Bruno Ganz, aki tiszteletreméltó módon betanult néhány szerb szöveget és helytállt még a film végi shootoutban is, ami egy 73 éves nem akcióhoz szokott színésztől szép teljesítmény és ez is emeli az egész film humorfaktorát, és bizonyította, hogy nem hiába Európa egyik legnagyobb művésze. Aki tud, az tud. Nagyon tetszett a stílus is. Kifejezetten örültem neki, hogy nem akar egy Guy Ritchie filmhez hasonlítani, mert manapság egyre több maffia és gengszterfilm esik ebbe a hibába (már ha lehet ezt hibának nevezni), de annak is örültem, hogy nem akarták elveszejteni a művészfilmek sivatagába a hosszan kitartott perceivel. Nem így lett szerencsére, ez egy pont jó tempójú film, egészen ügyesen felépített, sok őrülettel, sok olyan érzelmileg passzív résszel, ahol ezt nyugatabbra pont fordítva kiviteleznék, és szerintem ettől is humorosabb lett, és egy nagyon nagyon pazar shootout résszel a legvégén, ahol egy kellemes felengedéssel és még jobb hangulattal zártuk le a filmet. Ha hasonlítani lehetne valamihez, akkor inkább egy Coen produkcióra hajazna, hasonló fekete humorral, de több könnyedséggel. Erősen ajánlott a skandináv filmek kedvelőinek, de akik egy jópofa maffiafilmre vágynak, azoknak is érdemes megtekinteni. |
2015-01-09 12:08.55 |
Az eltűnés sorrendjében (2013), 4*
Végre már, azt hittem sosem láthatom. És nem is csalódtam. |
2015-01-09 09:58.37 |
Boldogat és nagyon hajrá a Golden Globe-on és remélhetőleg az Oscaron is! |
2015-01-08 15:01.56 |
(aprócska SPOILER lehet, de semmi komoly)
Hmmm, Kevin Costner. Az az ember, akiért rengetegen rajonganak és sokan nagy színésznek kiáltják ki. Én őt mindig is egy korrekt színésznek tartottam, de nem hinném, hogy ő ennél sokkal több. És, hogy milyen rendező? Nagyon odaadó, sok energiát öl a filmjeibe (ezt is félig saját pénzéből forgatta), ez kívülről is jól látszik, és ez értékelendő. Nekem egyedül a stílusa nem tetszik. Itt is ugyanúgy, mint a Farkasokkal táncoló esetében kicsit túl egyszerű a történetvezetése, komótos, és pórias. A nagyon klasszikus drámák formáját mutatja és tempóját diktálja, ami az előző filmje esetében még azt mondom elment, mert 90-ben ez még megbocsátható és legalább témájában is akkor egy fontos filmet csinált. De 2003-ban szerintem ez már idejét múlt. Nem is csodálom, hogy nem lett ez egy sokkal népszerűbb western. Tényleg gyönyörű a fényképezés, erre panasz nem lehet, és maga a történet egyébként egy klasszikus westernbe is simán elmehetett volna, de mégis egy olyan dráma lett a végeredmény, ami olyan, mintha egy erkölcsös nyugdíjas készítette volna, aki semmilyen új, modern elemet nem akart volna belevinni. Ezen kívül a fényképezés gyönyörű volt, a zene nagyon szirupos lett (ez is a régies zsáner ismérve), a casting szinte tökéletes. Duvall megint nagyon erős, mint mindig, Costner is jó....mondhatni, Annette Benning egyenesen remek, Jeter is nagyon jó, mint szokott, és muszáj kicsit kitérnem arra, hogy ki az atyaúristennek jutott eszébe az antagonista székébe az amúgy is erősen cockney-brit akcentussal beszélő Michael Gambont ültetni? Nagyon érdekes választás, de legalább egészen ügyesen vette az akcentus okozta akadályokat, mert alig lehetett rajta érezni, hogy honnan jött. Eddig minden szép és jó, de akkor lássuk a történetet. Kakaskodás és becsületsértés. Nagyjából elmondtam a sztorit. Logikát tekintve sok helyen volt szegény kikezdhető, és elég lassan volt felvezetve, de azt mondom megérte ez a sok egy helyben álldogálás, mert a shootout, sőt, inkább nevezzük "párbaj"-nak csodás volt. Az egyik legjobb western párbaj, amit valaha láttam. Izgalmas lett, realista, és szerencsére nem ért véget nyáltócsában, amire egyébként számítottam. És ott kifejezetten tetszett a felvezetés, ez az "utolsó szivar és csokoládé" jelenet, mint a jelképes "utolsó vacsora". Szép volt, nagyon erős jelenet. Egy kicsit keményebb véget is el tudtam volna neki képzelni, sajnos Costner bácsi nem. Kap tőlem egy gyenge 4-est, mert egyébként kellemes film volt. nem lesz a kedvencem, se a western műfaján belül, de egynek elment. |
2015-01-08 14:34.19 |
Nagyon szellemes kis filmet hozott össze Del Toro mester a Fox-szal összeállva (és a szellemes talán szó szerint is vehető) A rendezői székbe egy elég ismeretlen alakot ültettek, de animációs filmnél végülis nem ez számít, hanem amit tálalnak. Ezt sikerrel vették, ugyanis egy nagyon jópofa látványú mesét kaptunk, ahol minden úgy tűnt, mintha fából lenne, ami nagyon nincs megindokolva, de kit izgat, jó volt ránézni. A történet abból a szempontból még humorosabb, hogy gyakorlatilag 100% mexikói sztereotípiákból felépülő világot látunk. A közösség, karakterek, és még a zenei hangzástól kezdve a viccekig minden azon alapult, amit a világ hisz Mexikóról. Én az ilyen felvállalós humort értékelem, főleg ha emellett még pluszban van egy kiváló humorérzéke a filmnek, mert azért tudtunk rajta nagyokat röhögni.
És még maga a hangadó színészek közösségére is lehet mondani, hogy némi viccfaktort találunk benne. Danny Trejo, Cheech Marin, Hector Elizondo, Diego Luna, Zoe Saldana....azért akadt itt déli vér bőven és mindegyik elővette azt az akcentusát, amit lehet, hogy egyébként sose beszélt. Plusz Ron Perlman, aki remek volt, mint mindig. És végül de nem utolsó sorban Placido Domingo, ami már alapjában véve akkora poén, hogy egy ilyen mesében szinkronizál, én minden megnyilvánulásánál dőltem a székről, komolyan. De a humor burka alatt egy számomra inkább közepecske történettel rukkoltak sajnos elő. Nem volt annyira rossz, és nem is volt annyira jó. Kicsit tarthatott volna tovább, jobban lekerekíthették volna, mert annyira szaladt néha a történet több ponton, hogy néha nem tudta magát megszerettetni. Ettől eltekintve megérdemel egy jó osztályzatot, mert tényleg nem volt mindennapi, és a humora is értékelhető. |
2015-01-08 00:58.53 |
The Book of Life (2014)
Fegyvertársak (2003) Épphogy 4-est kapnak tőlem fejenként. |
2015-01-06 14:51.06 |
*D'Onofrio, elnézést. |
2015-01-06 14:48.54 |
Na, ide is rég írtam.
Nagyon sajnálom szegény D'Onfriot azért, mert annak idején, fénykorában nem díjazták tehetségét oly módon, mint kijárt volna neki, ma meg már örülök, ha egyáltalán felbukkan valamiben. Igaz, hogy jó sok időt töltött az Esküdt ellenségek berkeiben és nem is volt rossz, de ő egy nyomozós sorozatnál többre hivatott. Ahogy Downey Jr. is fogalmazott egyik interjújában "Vincent egy fontos színész és szeretem, mikor erre a tényre valaki emlékezteti". És így is van, kivételes tehetség, a method acting a kisujjában van és még a ruháiból is csak úgy árad. Ritkán látni egy színészt ennyire átszellemülni a vásznon, egyenesen az őrületig olykor. Képtelenség olyan tökéletes Orson Welles alakítást összehozni, amit ő tett kétszer is, nemcsak külsőben, de belsőben is ikertestvérek. Jöhetne már neki egy jelölés és egy Oscar. Ha nagy medve alakja lett idő közben, ha nem. (csak mert nem trend ilyen külsejű embereket leading man-ként alkalmazni). Megérdemelné. |
2015-01-05 08:47.53 |
Nagyon nagyon boldog szülinapot neki! Amit a The Judge-ban művelt most megint nagyon meggyőzött, újra visszalopódzott a szívembe. Vizsgám után nézek is tőle valamit. |
2015-01-03 21:05.53 |
Na, azért a férfi felhozatallal sincsenek gondok :) |
2015-01-03 19:42.38 |
Pontosan.
Talán minőségileg előrébb helyezném egy 0,25-dal a Hobbitot, de igen sok hasonlóságot mutat a két friss trilógia. De számomra azért szerencsésebb eset még mindig az új SW, mert ott a 3. rész kijavította az első két rész nagy és sokszor fájó hibáit, itt viszont talán épp fordítva... |
2015-01-03 19:36.54 |
Rendben van, de igen ritkán járok arra :)
Szerintem legutóbb egy éve voltam. |
2015-01-03 18:37.15 |
Amit ebben a filmben értékelni kell, az pont nem a "filmsége". Kifejtem.
A Sráckor nem egy olyan film, amit az alkotók a tervezés szakaszában szépen egybe láttak, ugyanis évről évre csak egy-két hetet, ha eltöltöttek a projekttel. Ebből következik, hogy ennyi év alatt bármi megváltozhat, a szereplőkkel idő közben történik valami, vagy a világgal történik valami, ami befolyással lehet a produkcióra (amit néha tényleg bele is építettek a sztoriba, gondolok itt a választásokra), így sokkal inkább magát az ötletet és a kivitelezést kell itt értékelni, mert ez bizony egy embertpróbáló feladat volt és valószínűleg más rendező nem is vállalkozott volna rá. Linklater tényleg l'art pout l'art rendező, szeret is kísérletezni a környezetével, csakhogy egyedi filmet formálhasson és saját határait is feszegesse. Amikor olyan kisgyerekeket raksz a középpontba, akiknek semmi filmes tapasztalatuk nem volt még és eléjük állnak egy olyan tervvel, ami 12 évre szól, bizony bajban lehet a forgatókönyvíró (és/vagy rendező). A tehetség kialakulása nem garantált, így egy amatőr színészhez méltó amatőr vázlattal kell előállni és lehet te ezt érezted kifogásolandónak ebben a filmben. Mert igen, miért ne írhattak volna egy fokkal érdekesebb személyiségeket ezeknek a szereplőknek, vagy érdekesebb keretsztorit. Igen, lehetett volna, de akkor már elvesztette volna azt a báját, amitől az egész igaznak, valóságosnak tűnik. Egy átlagos srác felnő és minden évben átmegy egy teljesen elütő életszakaszon. Ez egy nagyon tiszta film, kevés cicomával. Igen, bevallom, néha engem is zavart és szerintem többet nem is tudnám megnézni, mert valóban nem filmként, hanem egy életszakasz dokumentációjaként maradt meg inkább bennem. De így is jó, hogy elkészült és tapasztalhattunk egy ilyenféle újat is a moziteremben. |
2015-01-03 18:23.00 |
Azóta is ezt emlegeti fel neki :D És jogosan. Hát mi az, hogy nem zárják le a trilógia egyik főgonoszát? Blaszfémia :) |
2015-01-03 17:40.06 |
Sosem hallottam még róla :DD
(na jó, talán egy picikét) |
2015-01-03 17:17.18 |
Az ki? :D |
2015-01-02 23:38.52 |
Lemagyaroztad a Grand Budapest Hotelt?
Falnak szaladok háttal! |
2015-01-02 23:37.16 |
Szerintem nagyon jó kis év volt. Több jó filmet láttam belőle, mint pocsékat. A 2013-as ehhez képest horribilis volt, emlékszem egész nyáron egy filmet sem tudtam megnézni, mert a nyári blockbusterek is közepesek voltak.
Drámákban is kiemelkedő 2014, ez még a nagyon piacorientált Golden Globe-os jelölésekből is látszik végre idén. Ráadásul sok olyan színészt jelöltek, aki a bizonyításának, erőfeszítésének és nem a reklámarcának köszönheti idén a jelölést, ami számomra mindig öröm. |
2015-01-02 23:18.36 |
Köszönöm szépen :) |
2015-01-02 23:17.46 |
A nagy Robert D. film.
Igen kevés filmnél szoktam azt érezni, hogy száz százalékig jelen voltak a színészek, méghozzá olyannyira, hogy ugyanennyi százalékban csakis ők tehetnek arról, hogy egy egyébként nem olyan velős, de elfogadható családi drámát olyan erőssé formálnak, ami mellett elmenni nem lehet. A The Judge is ezen ritka példányok egyike, mely első produkciója a Downey Teamnek és meg kell, hogy mondjam, remekül választottak. De hogy mi a siker titka? A nagy Robert D. varázs. Bizony, ez is egy olyan film, amit betudhatunk egy újabb „nagy találkozásnak”. Nem olyan sűrűn fordul ez elő 2 vagy több színész esetében, ahol ennyire érzékelhető lenne az egymásra hangolódás, a törekvés, hogy az egyik nagyság a másikat túljátssza és emiatt egyre jobb és jobb percről percre, amit a vásznon művelnek. Kár is lenne másra fordítani a figyelmünket elsősorban, mint erre a két isteni alakításra, amit egy picikét eltérő kaliberű, de sok hasonlatossággal rendelkező színész alkotott meg számunkra. Duvall és Downey életútja ott találkozik, hogy igazán egyik sem tudja levetkőzni saját személyiségét a filmvásznon. Nem mintha ez mindig így lett volna, mert akadnak kivételes szerepek mindkettő karrierjében, de Bill Kilgore napalmszerető karaktere óta Duvall nem tudta levetkőzni magáról a déli, katonás macsó személyét, akinek még a kevés hajából is csak úgy árad a kemény férfiasság a magatartásától kezdve minden szaváig (de tényleg az egyik legférfiasabb színész, akit valaha ismertem). Aztán ott van Downey, aki = Vasember, aki egyenlő Downey. Tényleg nem tudom melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. Hogy ő azóta egyenlő vele, vagy ott jöttünk rá először arra, hogy ő egy gátlástalan, megkergült egoista, emellett egy talpig szív zseni. De nem is ez az igazán érdekes, hanem az, ahol a színészi nagyságuk találkozik. Mindketten a másodperc tört része alatt tudnak arcot, és érzelmet váltani és igazán csontig hatoló hitelességgel tudnak megtörni, bármilyen lelki állapotban is voltak az előző percben. Ez a film pedig nemcsak, hogy kiszolgálta őket sokrétű és nagyon nekik való karakterekkel, de még adta is alájuk a lovat azzal, hogy két és negyed óráig tartott gyakorlatilag teljes jelenlétet követelve a két aktortól. Igazából nem volt baj a történettel, csak tényleg addig húzták és olyan sok tartalommal akarták megtölteni, hogy sokszor nyúltak a klisékhez. Családi melodrámáknál sajnos nehezen lehet ezeket kikerülni, tárgyalásfilmeknél meg aztán minden megtörtént már (mondjuk ha rokon rokont is védett, egyszer sem "gyűlölt" rokont emlékeim szerint, és ez az, ami egy aprócska egyediséget adott neki), de a két színész annyira megtöltötte nekem az időt és a teret, hogy elkezdett ez a tény nem zavarni, még azoknál a jeleneteknél sem, ahonnan ordított a következő perc kimenetelének nyilvánvalósága. A megríkatás minden metódusát kipróbálták a Judge-ban, éppen ezért nem volt nekem olyan megható (ez van, nekem parancsszóra sosem megy), és tényleg, jó sok karakterfejlesztést és hajlítgatást beletettek. Én azt mondom, hogy néhány elemet jobban kidolgozhattak és ráfeküdhettek volna és a többit pedig nem ártott volna szelektálni, amik csak kitöltésre voltak jók, mert így tényleg nem lett olyan mélysége, mint amennyit megérdemelt volna. Vincent D’Onofrio és Vera Farmiga még nyújt benne egy egész korrekt statisztálást, de ennél sokkal többet nem (pedig már D’Onofriotól is szívesen látnék újra valami nagy szerepet, de nem ez volt az), ezen kívül Thomas Newman is jól végezte dolgát a zenei részleget illetően, bár neki ez már bejárt terep és David Dobkin sem panaszkodhat a rendezői székben. Mégis azt mondom kár lett volna kihagyni ezt a művet, mert nagyon megéri a két Bobbyért leülni elé és sajnálom, hogy nem moziban tettem, mert pénzt érő alakítások voltak. Elfogultságból mondom, de lehet, hogy ezzel többen is egyetértenek majd, hogy csak másfél lépéssel járt előrébb, de akkor is Duvall volt itt a lehengerlőbb. Tényleg Downeynak kicsit ki kéne lépnie saját, manapság nagyon túlhangsúlyozott képéből, ahogy Anitabagwell kolléganő is mondotta alattam, mert neki ez így hosszútávon elég egyoldalú eredményeket fog mutatni. Duvallnak már mindegy így a karrierjének vége felé, amúgy is olyan szerepeket tett már le eddig az asztalra, hogy azt csinálhat, amit akar. Nem lepődnék meg, ha ezért Oscar-jelölést kapna, és egy percig sem sajnálnám el előle a díjat (pedig én idén J.K.Simmonsra tettem a pénzem) |
2015-01-02 22:23.56 |
The Judge (2014), 4* |
2015-01-02 22:23.39 |
Akkor kérünk képet :) |
2015-01-02 22:22.47 |
Tudom, tudom. De azt is, hogy igazad volt, kicsit fiúsabb vagyok, ez van :) |