Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Rabulejtő szerelem - Filmbox Plus, 02:55 |
Esti iskola - Mozi+, 03:10 |
A szörny - Film Café, 03:55 |
A túlélés ára - Film Mánia, 04:00 |
A mag - Cinemax, 04:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Casino (1995) - legjobb idézetek |
Griselda (sorozat) - Vélemények |
A szörny - Az örökség - Vélemények |
A nagy pénzrablás (sorozat) - Vélemények |
Rock zene |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Magánalku |
Iain De Caestecker |
2014-09-02 10:15.23 |
Vannak a 4. évad után speciális epizódok, azt hiszem 4. Ki ne hagyd őket. Az Imdb-t a Doctor Who esetében mindig nézni kell, mert sok ilyen bújtatott, plusz rész van, ami nem az évadokhoz tartoznak és Tennant Doctori létét például egy ilyen speckó epizódban zárják le.
Amúgy nem szeretnék spoilerkedni, csak annyit mondok, hogy nem igazán fognak föltűnni. |
2014-09-02 10:12.41 |
* a "mindezt" után nem tudom, hogy mi jött, mert kitörlődött...utállak laptop |
2014-09-02 10:10.46 |
A Külön asztalokhoz hasonló szociológiai drámákat nagyon kedvelem, ilyen volt például Balzac Goriot apója, ahol ugyanígy szépen elkülönülnek a társadalmi rétegek egy szállón, vagy hotelen belül. Csak jelen esetben még annyi mozgástér sincs, amit Balzac műve megenged magának, hanem itt csak a hotelen belül látjuk az eseményeket. Van egy kívülállónk, és a történet azt akarja elmesélni, hogy a különböző klikkek miként reagálnak erre a személyre.
Ezeknek a „külön asztaloknak” érdekes összetétele van. Laknak a hotelben képviselői az előző, úri generációnak, ami ekkoriban már felhígult, illetve kihaló félben volt ; vannak a fiatal szerelmesek, akiket mások bajai nem izgatnak, van egy szerelmi háromszög, akiknek az egyik tagja egy hamisíthatatlan femme fatale, és így tovább. Látunk generációk, nemek, és társadalmi rétegek közötti ütközést is, mindezt Jól látszik, hogy színházi darabot látunk filmre konvertálódni, hiszen nincs sok helyszín és mozgás, inkább a szöveg és a karakterek élveznek prioritást, azon belül is nagy jelentősségel bír a megfelelő színészek kiválasztása. Amely feladatot Delbert Mann sikeresen vett. Igaz ez a történelem legkevesebb kamerák előtt parádézó idejével megnyert Oscar-díja David Nivennek (nem volt fél órát sem on screen), mégis azt kell mondani, hogy a legmegkapóbb szerepet bízták rá és mindig öröm volt, ha láthattuk. Az általában tetőtől talpig sármos, kedves úriember, akit mindenki szeret és a partyk királya most egy olyan karakterrel birkózott, aki magányos, visszahúzódó, fél az emberektől, különösen a nőktől és emiatt meggondolatlanságokat művelt. Ő adta a mű konfliktusát, a kívülállót, de még inkább a „kiszakadt” tagot. Nagyon jó alakítás volt tőle, Niven egyébként is remek képességekkel megáldott színész és mindig az volt a hátulütője, hogy a bájossága miatt nem kapott sok féle szerepet, ami sajnálatos. De rajta kívül is volt itt kit csodálni. Burt Lancaster nagyon erős volt, Deborah Kerr úgyszintén, de Haywort és a többi nagy név is mind szépen helytállt. Erős alakításokban nem volt hiány. De az üzenete és a kifejezetten tetszetős lezárása volt szerintem az igazi hab a tortán. A hotelen belüli minitársadalom véleményének és magatartásának formálódása a szerelem, és az elfogadás jegyében, avagy hol van az a pont, ameddig még érdemes megbocsátani függetlenül attól, hogy ki vagy, hova tartozol és mit engedne meg a saját hitelved. A két párhuzamos nagy szál ugyanerre lyukad ki és egy remek befejezéssel zárul. Egész jó filmélményt kaptam. |
2014-08-31 19:53.41 |
Külön asztalok (1958), 4* |
2014-08-31 10:24.07 |
Olyan szövegei voltak, hogy már az első részben megimádtam :))
Jó lesz ő, biztos vagyok benne. Most már csak Moffatnak nem kell elcsesznie az írást és akkor rendben leszünk. |
2014-08-30 19:28.24 |
Nem kérdés, hogy Levender normálisabb ezeknél. Amúgy is csak nézőpont kérdése, hogy ő dilis volt-e vagy sem :) Amellett a papagáj mellett én sem viselkednék máshogy :)
A Vörös Oroszlánba az összes mosószappan szagú, érdes kezű fráterrel :) |
2014-08-29 21:49.03 |
Ó, drága Bambi, hidd el, nem éri meg.
Ha nem válaszolsz, vagy csak azt mutatod, hogy nem érdekel, előbb lerázod, mint így :) Amúgy köszönöm, egy tündérbogár vagy :) |
2014-08-29 20:15.18 |
A halászkirály legendája, 5* |
2014-08-29 20:14.07 |
Ó, heló Mr. Troll, igen, hölgy vagyok, de téged úgyis mindjárt törölnek :))) |
2014-08-29 20:05.56 |
http://www.youtube.com/watch?v=WzaLzhL2WUw
Na, így kék :) |
2014-08-29 20:05.42 |
<3 :D
Pont egyik nap néztem ezt a részt. Az se semmi, amikor meg is teszi, hmmmmm :)) https://www.youtube.com/watch?v=WzaLzhL2WUw 1:21 :D |
2014-08-28 23:12.31 |
Második találkozásom egy le Carré adaptációval és pontosan ugyanolyan érzéssel távoztam a moziszékből, mint a Suszter Szabó Baka Kém esetében.
Már megint egy olyan kémsztori, aminek tartalma és mélysége ugyan lenne, de ez a nyugdíjas tempó igen sokat öl az élményen. És mielőtt még valaki hivatkozna itt a könyvekre és hibáztatná ezért inkább a rendezőket, az feleslegesen égeti el erre az energiáját, mert én olvastam Le Carré művet és az lassúságban még a filmeket is túlszárnyalja. Sem Anton Corbijnnak, sem Thomas Alfredsonnak nem volt meg a kellő töke vagy kedve (nem tudom), hogy kicsit élvezetesebbé buherálja meg ezeket a filmeket. Egy csapat alvó ember között ültem a moziban és meg is tudom érteni őket. Ilyen akció/krimi/thriller filmes kis allűrökkel, mint például feszültségfokozás, vagy egyáltalán feszültségkeltés, no ilyenekkel egyik film esetében sem nagyon találkoztam. Kivéve persze a végén....mikor már kezdett végre felpörögni a sztori, kezdett TEMPÓJA lenni, akkor bevágták a sötétséget és kiírták, hogy "vége". De hova panaszkodjak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mélyen belül nem erre számítottam, hiszen ismerem én le Carré-t és bizony nem az én szájam íze szerint ír. Tisztelem azokat akiknek van türelmük végigolvasni történetit és még ne adj' isten élvezik is. Kémtörténetek szempontjából biztos nem rosszak, van egyfajta hangulatuk, de anélkül, hogy ne írnának át részeket, nem érdemes őket adaptálni. Mégis fizetnem kellett érte, hisz megint felkérték kisebb-nagyobb szerepekre a kedvenc színészeimet, akikért vagyonokat is kiadnék. A Suszter Szabó stb. is ilyen volt, hatalmas csemege nevek....mégis! Hoffman mester volt eddig a legerősebben eljátszott karakter a két mű film verziójában látottak közül. Toronymagasan. Hihetetlen megint csak, amit itt elparádézott. Azt mondom, hogy ilyen záróalakítással kéne kiszállnia mindenkinek a földi életből....lazán cipelte el a hátán az egészet, nélküle túl sokat nem érne szegény Üldözött. Ilyenkor mélyül az a kellemetlen érzés, hogy több új, zseniális szerepet nem fogok már tőle látni és újra zsepiért kell nyúlnom. Ilyen veszteség nem sok adódott a színészvilágban. És bátran ki lehet jelenteni, hogy one man showt láttam, mert nem bővelkedtünk erős mellékszerepekben. Dafoe elment, McAdams hol elment, hol nem, Robin Wright még egész jó volt, a többiek meg csak bementek a kamera elé és egy perc múlva kijöttek. Daniel Brühl szerintem még sosem volt ennyire megalázva, színtiszta statiszta szerep hárult rá, ami azért az ő képességeihez mérve elég lealacsonyító. Ja és a főszereplő fiú is szimpatikus volt, ő valami új orosz szerzemény, nos Isten hozta, remélem legközelebb több szöveget adnak a szájába. A történet annyiban tetszett, hogy közel játszódott végre hozzánk. Nem az ingerszegény Angliában vagy a jól megszokott Amerikában, hanem végre egy német környezet. Kiszúrtam néhány német karakterszínészt is (köztük a Das Boot főhősét is, aki azóta énekes lett, így meg is lepődtem), de többnyire így is az angol nyelvűek domináltak. A probléma most nem hidegháborús eredetű volt, hanem abszolúte aktuálpolitikai, azaz arab, azaz terrormegelőzés. Tapasztalataim szerint ezekből már számos jó és még annál is több amerikai nézetű történetet kanyarítottak ki, így végre kaphattunk volna valami mást, valami európait. Nem is beszélve arról, hogy nem kendőzte el az amerikai vallató módszerek elítélését le Carré regénye. Így egy erős kritikával dúsított, tulajdonképpen nem is rossz magot sikerült azzal elrontani, hogy szörnyen ütemezték és alig keltettek benne feszültséget, pedig itt aztán lettek volna oldalak, amik feszülhettek volna egymásnak. Nem tudom dicsérni ezt a filmet, csakis Hoffmant, mert ő a csillagokat is lejátszotta ismét...érte megérte a pénzt, nélküle a süllyesztőben lenne a helye. A 4* is csak miatta jár, és a tényért, hogy megint az én favoritjaimra gondoltak, egyébként vontatott és sajnos felejtős. De mint utolsó szerepek egyike, én is ezt választottam volna neki, ha lehet ilyen nem túl szépen fogalmazni. |
2014-08-28 22:39.07 |
The Most Wanted Man, 4*
De minden jóindulatom benne van. |
2014-08-28 11:42.20 |
Valószínűleg. Ki tudja, majd meg kell nézni a rendezői változatot is. |
2014-08-28 11:41.33 |
Rendezője válogatja. Néha jó is az ilyen befejezés, mert ránk bízza a magyarázatot. |
2014-08-28 10:08.33 |
Ma nézem moziban, már alig várom :) |
2014-08-28 10:08.02 |
Nem mondtam, hogy sikeresen felfedezte a női lélek minden bugyrát, csak az eddig összeszedett tapasztalatait rakta a filmbe.
SPOILERES Egyébként érdekes az, amit mondasz a lezárás okáról. Szerintem az lehetett a nem látott gyilkosság oka, hogy nem hagyta, hogy önmagát így a rontásba vigye Skarsgard figurája, akkor inkább ne is éljen, vagy mert végleg szakítani akart Joe ezzel az életformával és ezt az erőszakot így annak is kezelte, tehát személye elleni támadás volt, így meg kell halnia a jó öreg Stellannak. És, hogy őt mi késztette? Valószínűleg azok közül az egyik, amiket felsoroltál. Lehet, hogy csak ki akarta használni a lehetőséget végre, utoljára. Vagy eddig nem izgatta fel úgy igazából semmi, csak a kiszolgáltatottság volt eddig ilyen hatással rá. Nem tudom, de egy magyarázat kijárt volna a jelenet mellé. |
2014-08-28 10:02.47 |
Biztos jó a karizmája :D |
2014-08-28 01:40.50 |
Bebújt a szobanövény mögé, mi?
Mindig ezt csinálja....:D |
2014-08-28 01:34.57 |
Hát ha ilyen hülye, hogy nem vette észre a mögé settenkedő, valószínűleg mezítelen náci sith nagyurat :))) Mélyen alhat. |
2014-08-28 01:29.27 |
http://www.youtube.com/watch?v=R-7ybCze-Cg
Ne haragudjatok, de ezt nem hagyhattam ki :D |
2014-08-28 01:24.22 |
Nekem is ez a legnagyobb kedvenc tőle :)) |
2014-08-28 01:24.09 |
A mai napig a kedvenc filmzenei albumaim egyike. A tökéletes szó kevés rá. |
2014-08-26 23:45.55 |
Terry Gilliam nagy mesemondó, és vehetjük ez esetben a mesét szó szerint is, hisz mást sem csinál, mint gyermektörténeteket mond el a maga elvont, sokszor elborult módján. No mondjuk tud ő mást is elővenni a tarsolyából, de emlékeim szerint többször ámultam a bizarr, de gyerekes alkotásain, amit mindig megtöltött abszurd, pythonos humorával és valami keserédes életérzéssel.
Az Időbanditák még rendezői és írói életének fiatalságában készült. Nem volt kiforrva a stílusa, nem volt elég tőkéje sem. De segítségére voltak régi pajtásai, a Monty Python csoport tagjai, különösen Michael Palin, aki később is szívesen segítette és itt is elvállalta az írás felét. Mi is ez a film? Egy olyan gyermeki álomvilág, amihez hasonlót már többször láthattunk, pl. a Toy Story és a Lego-kaland is ilyen, avagy a szobában található játékok megelevenednek és berántják fiatal hősünket egy nagy kalandba. Jelen esetben a történelmet végigharácsoló néhány törpe menekülésük közepette elsodornak magukkal egy kis angol, nem túl boldog kisfiút, akinek ezután együtt kell velük tartania az ókortól a középkoron át egészen más világokig, és végül együtt le kell győzniük a nagybetűs gonoszt. Egyetértek abban, hogy nem tartozik Gilliam legkedvelhetőbb filmjei közé. De nem mondhatnám, hogy teljesen reménytelen. Összeszedték hozzá a világ összes törpe színészét, ami már eleve furcsa. (És szinte mind volt ewok is XD) Egy nem rossz kisfiút és sok olyan színészt, akik úgy gondolták, hogy néhány percre beugranak, ami jó színt adott szerintem az egésznek. Volt itt Cleese és Palin a Python családból, de láthattuk Ian Holmot, David Warnert, a nagy Ralph Richardsont, Peter Vaughant és a legnagyobb WTF vendégszereplőt, Sean Conneryt. Na most hogy ő hogy tévelyedett ide, fogalmam sincs, de meglepő egy ilyen műben őt látni. Még akkor is, ha tényleg nem sikerült egy "jó"-nak értékelhető történetet belecsempészni az Időbanditákba, azt nem mondhatom, hogy nem voltak benne emlékezetes és ügyesen kivitelezett részei. Azt viszont minden panaszkodónak aláírom, hogy a törpék idegesítőek voltak. Nem mindig, de többnyire. Én magyarul néztem és úgy talán ez halmozottan igaz, de a torz hang ezen csak rontani szokott, úgyhogy gondolom feliratosan sem lehetett üdítőbb élmény. Ezt a filmet sem tagadhatja le a direktor úr, annyi szent. Színészválasztásban, díszletben és hangulatban nem üt el a többi korai rendezésétől. Ide is sikerült belecsempésznie azt az időnként idegeket tépázó, sötét, abszurd, megfoghatatlan, futurisztikus gondolatvilágát, amit megszoktunk és szeretünk tőle. Így a rajongói számára ajánlott, egyébként én sem tartom szerencsés választásnak. Nem erről a filmjéről érdemes őt megismerni. |
2014-08-26 21:23.55 |
Időbanditák, 3* |
2014-08-26 12:10.35 |
Már 4 évvel ezelőtt is megláttam a lényeget Michael Powell filmremekében, de tény, hogy azóta én is sokat változtam, a szemléleteim is és már látom azokat a finom apróságokat is, ami akkor még nem lehetett kristálytiszta.
1946-ban még nem igazán élte fénykorát a technicolor, sőt, egészen a 50-es évek második feléig igencsak spóroltak a színekkel. Csakis a sok pénzt felélő eposzoknak jutott ki abból a jóból, amit a színes mozi kínálhatott a kezdetekben. Kívülről ez csak egy fantáziadús romantikus filmnek tűnik, de most már megértettem, hogy miért kellett ennyi pénzt is energiát fektetni bele. Nem csak egy mezei romantikus alkotást láthatunk a Diadalmas szerelem (ami meg egy langyos fordítás) személyében, hanem egy poszt világháborús politikai filmet is, aminek a propagandája enyhén szólva is túl sokat kacsint ki a játékidő alatt. Bár a propaganda szó elég pejoratív, most nem tudok máshogy fogalmazni. Amit én látok, az a szövetséges országok erős jelenléte a történetben, és az a mondanivaló, hogy létezik halál utáni élet és minden hősiesen harcoló katona ott sorakozik….de csak ezeknek az országoknak van fenntartva, ahogy látom :) Egy darab német, olasz vagy japán ember sem jelenik meg a filmben. Lehetne mindez zavaró is, mert nem igazán a megbékélést célozza meg, de másfelől meg tudom érteni. Ingoványos volt ekkortájt a nemzetközi talaj és a forgatás is valószínűleg belelógott még a háború végébe, így nem lehetett még kilátni a ködből, hogy a film egyik eszközével éljek. A megnyugtatás volt elsődleges, a szövetségek erősítése és ilyen szempontból szépen összehozták ezt a filmet. De nem ez az egyetlen, amit érdemes dicsérni és magasztalni a Diadalmas szerelemben, hiszen hatalmas kultuszt és elismerést növesztett magának ettől függetlenül is. A mű páratlan látványvilággal rendelkezik. A menny kissé modern, futurisztikus, nyers ábrázolása és precíz kivitelezése – ami egyébként az egész filmre jellemző – még mai szemmel is egyedi és megismételhetetlen. A korához képest nagyon fejlett effekteket használtak, jóval megelőzve saját idejét. Élethű makettek, éles vágások, okos szín és zenehasználat (mindkettőnek volt külön kis szerepe a sztoriban helyenként). Szerintem meg sem kell említeni a nagyszerű színészi játékot. Minden szereplő nagyon passzolt. David Niven és Kim Hunter valóban tökéletes mintapéldányai saját nemzetüknek, és a mű egyébként ezt nyíltan vállalja is, hogy nem véletlen ez nemzetütköztetés, illetve nemzet-összekapcsolás, ha lehet így mondani. De ha nem ezzel a szemmel nézzük, akkor is, David Niven, mint angol ejtőernyős és hamisíthatatlan gentleman (talán fajtájának utolsója) megint sziporkázik a szerepben. Talán életének egyik csúcspontja is volt a valóság-álom, őrület-józanság között lavírozó Peter Carter karaktere. Kim Hunter pedig nem is robbanhatott volna be jobb szereppel. De itt a mellékszereplők is nagyon hangsúlyosak, mert Peter sorsáról ők döntenek. Talán a jobb jelenetek is inkább hozzájuk köthetők. A mennyei bíróság scene a világ legjobbjai között van, főleg ha a néző a dolgok mögé lát, mert akkor egy egész történelmi és politikai kórképet kapunk. De ha már jelenetek, a felfelé futó, mennybe vezető lépcső azzal a bizarr zenével is eléggé legendássá vált, nem véletlenül. Vagy Carter agyműtéte, amit Karinty Frigyes Utazás a koponyám körül című műve ihletett meg (nem ő az egyetlen magyar, akinek köze volt a filmhez). Szóval el van látva ez a sztori legendákkal, és ez a sok apró egy nagyot tesz ki. A Diadalmas szerelem maga egy legenda. Egy kultikus mű, amit kötelezővé tennék filmes iskolákban. Az idő vasfoga nem tudja megfogni már lassan 70 éve, minden perce élvezetes és gyönyörűen kidolgozott. Ez az kérem szépen. |
2014-08-26 11:25.16 |
A Matter of Life and Death (1946)
még mindig 5* |
2014-08-25 22:53.06 |
Így van, well said. |
2014-08-25 11:08.43 |
Borzasztó ez az év művészhalálozások terén.
Nyugodjon békében Sir :( Nagyon fog nekünk hiányozni. |
2014-08-22 00:39.17 |
Ez a kis tinimuri határozottan a jobb fajtákból való, sőt, az utóbbi idők - mivel ez a felhozatal igen szegényes az igényesség terén manapság - legjobbjai között is lehetne akár.
Nem rajongok a romantikus filmekért, kiváltképp ha ez a korosztály képviselteti magát benne és bevallom úgy álltam neki, hogy nem fogom vissza magam, ütöm ha kell. De nagy meglepetésemre egy kellemes csalódás lett a végére. Már nagyon régóta vártam egy olyan műre e témában, ahol nem a nagyon gyönyörű ember szeret bele a nagyon gyönyörű emberbe...a Csillagainkban a hibával ez a vágyam NEM teljesült, csak kiegészült egy jó kis rákkal, ami főszereplőinket marcangolta és a könnyeket útjukra engedte a mozinézőkben. Az ilyenfajta történet szinte nem tudja megúszni a csöpögést és nyáltócsákat. Bőven benne van a pakliban a klisék egymásra halmozása, amit ügyesen került ki Josh Boone (vagy a könyv írója, amihez nem volt szerencsém, szóval nem tudom). Tényleg egész kellemes lett a végeredmény, meg merem kockáztatni, hogy a színészek miatt. Nem volt túljátszva senki, nem volt elhanyagolva egyik szereplő sem, igazán jól megválogatták a fiatalokat és a szülőket is. No meg Mr. Slusszpoén, aki jó ütést vitt be a szereplőinknek és magának a történetnek is, a nagy Willem Dafoe. Az ő jelenete volt a legmeglepőbb, és abszolúte pozitív értelemben. Ott láttam már, hogy egyenesen a sablonokkal ellentétes irányba fut a film és ez kedvemre való volt. Nem egy mondanivalót fedeztem fel a filmben. És itt vagyok kicsit bajban, mert van, amit annak a "tipikusnak" tartok, amit lehet hatásvadásznak is hívni, de van itt olyan mondanivaló is, ami érzi azt, hogy nem szabad "tipikusnak" lennie ennek a filmnek és ezért a szív helyett inkább az agyat célozza meg, ami a gyász utáni továbblépésre buzdít és a feledés fontosságát is vitatják benne. Ezek szép üzenetek. De mind emögött ott voltak az amszterdami lepukkadt Willem Dafoe gonosz szavai, hogy "this is a fiction", ami a filmbéli könyvre utalt (tudom, hogy ez a film végén tisztázásra került) és ez a mondat olyan hangsúlyosnak tűnt, hogy akár kivetíthetnénk a filmre is. Gyönyörű és egyedülálló történetecske, de nem tökéletes. Megvolt az a néhány színfolt, ami miatt mégsem lesz a kedvencem. De a 4* dukál. (Zsepi nem fogyott, az nem a stílusom) |