Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 05:40 |
A tökéletes trükk - HBO3, 06:00 |
Álmom egy otthon - HBO2, 06:01 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 06:30 |
A legjobb szándékkal - RTL Három, 06:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Bob Gunton (79) |
Beverly D'Angelo (73) |
Sam Waterston (84) |
Francois Ozon (57) |
Jonny Lee Miller (52) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Casino (1995) - legjobb idézetek |
Griselda (sorozat) - Vélemények |
A szörny - Az örökség - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A róka éve |
Iain De Caestecker |
2014-04-18 00:18.23 |
Gondolom a 3-as átlag idefent annak köszönhető, hogy sokan csak az első mondatot olvassák el a tartalomból és abból máris ítélkeznek.
(SPOILER?....nem lesz nagy, ha lesz) Ez a film tény, hogy homoszexuális párról szól és annak problémáiról, de ez nem az a tipikus "pride" film, amire mindenki következtetne ebből. Itt a lényeg nem az, hogy a világ mennyire elutasító a melegekkel szemben és ez ellen kéne ágálni, hanem pont arról, hogy egy külső szemlélő, egy lázadó tini hogyan birkózik meg a ténnyel, hogy egy meleg pár fogadta örökbe (persze tévedésből, de ez hamar ki is derül). És ennek fokozatai nagyon szépen ki vannak építve a filmben. Látványosak a érzelmi változások, remek választ ad arra, hogy ezt mind a két oldal (hetero és homoszexuális) hogy éli meg, illetve, hogy hogyan kéne megélnie. Nem is lehetne azt mondani, hogy egy tipikus északi filmről beszélünk. Hiányzik belőle a hűvösség, a társadalmi lépcsőfokok kihangsúlyozása, a testiség. Sokkal inkább amerikai mintát vélek benne felfedezni, de nagy erény a tengeren túli ilyen témájú filmekkel szemben, hogy visszafogott. Emiatt mindenki bátran neki ülhet, még az is, aki feszeng is az ilyesmiktől. Egyébként könnyebben lecsúszik, ha figyeljük ezt a 3 hibátlan alakítást a főszereplőinktől. Hogy, hogy nem, egy "királyi sarj" is boldogít minket, egy Skarsgard trónörökös. Mégpedig (szubjektív vélemény) az egyik, hanem a legjobb a családban. Már készülődik átugrani az apja által magasra tett lécet, még egy kicsit kell csak munkálkodnia, de hamar meglesz az. A bátya ennek közelében sincs. De a párját és a kamasz kölyköt alakító színészek is kiválóak voltak, ez nem vitás. Igaz én ilyen téren nyitott vagyok, nekem jöhet bármi, csak jó legyen. Itt a színészi játék könnyen berántja az embert, mert nagyon hiteles. Márpedig meleget eljátszani nem lehet könnyű hetero színészeknek, úgyhogy ezért dupla piros pont jár. És egyébként is jól összerakott könnyed drámácska, szerintem érdemes megnézni. (angol feliratot lehet csak guberálni hozzá, illetve én lefordítottam magamnak, de ahogy látom nincs már útja. Se szinkron, se magyar felirat) |
2014-04-18 00:02.29 |
Szerintem arra még várni kell bőven, de majd szólok |
2014-04-16 00:36.52 |
Ide írom az összesített véleményemet mindkét részről, mert szerintem hülyeség külön venni a kettőt. Ja, és ez még nem a rendezői változat, de szerintem azt is meg fogom nézni.
SPOILERES mindenképp. Lars von Trier. Ha egy r betűt kiveszünk a vezetéknevéből (Tier), az 'állat' szót kapjuk meg németül....szinte mintha nem is lenne ez véletlen. Ő az az ember, aki pont az én ellentétem, ahogy észrevettem, talán ezért is szeretem annyira a műveit. Ő a női lélek bugyrait kutatja, azon belül is a női szív keménységét szokta vizsgálni, mégpedig sérült, sokszor szexuálisan frusztrált lelkeket. Erről nem egy műve árulkodik. Én pedig pont a férfi léleknek azt az állapotát imádom a filmekben, amikor megtörik a keménységük. Érdekes, hogy velem ellentétben Trier alig foglalkozik "a" férfivel, sőt, mintha filmről filmre egyre feministább lenne ez az ipse. Ha erre a teóriámra vezetjük fel a Nimfomániást, teljesen világos, hogy mit akart ezzel elérni a direktor úr. Olybá tűnik, mintha karrierje egyik legnagyobb kitárulkozását akarta volna kifejezni, mintha a női lélek vizsgálata közben talált kis puzzle darabkáit itt akarta volna összeilleszteni, és összeszedni az eddigi tapasztalatait. Nos ilyen szempontból egy nem meglepő alkotással találjuk szembe magunkat, mert tipikus Trier. Viszont minden más szempontból messze túllőtt a célon, ha lehet így mondani, de szerencsére itt minden megbotránkoztató elem jó helyet talált magának a történetben. Egyszer sem éreztem úgy, hogy azért látom ezeket a nehezen elfogadható jeleneteket, mert meg akarnak engem botránkoztatni, hanem mert tényleg volt értelmük és céljuk. A történet remekül volt felosztva, és a fejezetek is nagyon kreatív struktúra szerint lettek megalkotva. Filozófia, pszichológia és a rideg valóság mindegyiknél egybe olvadt, egyveleget alkotott. Szinte behúzott magával a mű, és igenis lehetett úgy szemlélni, mint egy kórképet.....igaz én nő vagyok, a férfiak nevében nem tudok nyilatkozni...lehet, hogy ők helyenként jobban beleélték magukat, nincs információm :) A Trier filmek elengedhetetlen kellékeit még mindig nem lehet megunni. A kézi kamera, a minimalistább zene, a túltengő szexualitás, a nőcentrikusság és a házikedvenc színészek tömkelege + új favoritok. Az utóbbi szempont szinte már nem is szempont, ez annyira megalapozza mindennek a hangulatát. A folyton remekelő csapathoz nagyon úgy tűnik, hogy Gainsborough is hosszabb távra leszerződött, és talán Dafoe is, nem kis örömünkre. Muszáj kifejeznem nagyon mély tiszteletemet az előbb említett művésznő előtt, mivel már nem először vállal be olyan dolgokat, hogy ihaj. Most az más tészta, hogy néhány jelenetet pornós színészekkel forgatnak-e vagy sem, érzelmileg akkor is jelen kell lenni a színésznőnek, bele kell élnie magát, és eme film tekintetében ez is embert próbáló lehetett. Skarsgardra is büszke vagyok, mert végre egy nagyobb szerepben láthattam, amit teljesen a magáévá tett és jó volt látni őt ebben a "szende szerepben" (na igen, a legvégéhez lesz majd egy-két keresetlen szavam). Shia LaBeouf-ot, Slatert, Jamie Bellt, és a debütáló Stacy Martint lehetett még imádni, a többi nagy név pedig jól színezte a stábot....Slater engem személy szerint letaglózott, ilyet se láttam még tőle, fú de tetszett. Megítélés összességében: Hmmm, még mindig nem lehet kijelenteni, hogy Trier karrierje csúcspontján van. De már közelít. Ez a film már gen precíz, kiváló alkotás lett, de mindig van egy, vagy több súlyos banánhéj, minden filmjénél. Itt leginkább a záró jelenet. Sokat rombolt az élményből megmondom őszintén. Egy több órán át felépített illúziót döntött romba csak azért, hogy felmagasztosuljon a főhősnő.....én nem így hagytam volna abba, de ez ízlés kérdése. Ezzel csak megint azt fejezte ki....1., hogy Stellan Skarsgard újra a régi formájában van (értsd: ahogy általában minden Trier filmben) :D, de még inkább 2. Hogy a férfi nem változik...amit, ha egy másik hím szemszögéből nézünk, nos sok kételyre ad okot. Erős kritika rájuk nézve, és szerintem nem igaz. De ez szubjektív vélemény. Mindenképpen megnézem majd a bővített verziót, ha kijön. Tényleg nem ajánlatos ez a prűdebb moziszeretőknek, de szerintem a sztorit még ők is jónak látnák. Mert kétségtelenül, az most nagyon magával tudott ragadni és Joe történetéhez még csak hasonlót sem láttam, így bemutatva meg aztán pláne. Örök élmény lesz ez a film, de 5*-ot nem tudok rá adni. |
2014-04-16 00:00.17 |
A nimfomániás 1 és 2....összességében 4*, ha külön kezeljük őket, akkor is 4-4* |
2014-04-11 19:58.40 |
Ó, azok a drága poszt-Thatcher korszakos kisrealista angol filmecskék. Szerintem ez a filmtörténelemnek egy kiváló korszaka volt, mert rengeteget adott a világnak, főleg színészek terén, de történelmileg is mindegyik ad némi felvilágosítást a proletár lurkók életéről. Elég csak az Alul semmire, a Trainspottingra, vagy bármelyik korai Mike Leigh filmre gondolni, mint ez is, már teljesen képben vagyunk eme világgal kapcsolatban.
A nyomor, a kiszolgáltatottság, az emberi butaság, az erkölcsök teljes hiánya, és a fiatalok lázadása minden esetben valamilyen formában felbukkan ezekben a művekben. A 90-es évek az Underground-mozgalmak évtizede volt, a háborúból felocsúdó országok alsóbb rétegei ekkor tömegesen adtak hangot szavaiknak, és ez egy mai napig élő erős tendenciát hozott létre, ami azóta sem mutatott lefelé. A Naked egy közülük, sőt, már nyugodtan helyezhetjük a kultfilm kategóriába is. Ez a film is felfedezett nekünk egy akkora színészt, mint egy ház, sőt, megkockáztatom, hogy Thewlis ott van Britannia legnagyszerűbb színészei között magasan, a hasonló körülmények között debütáló Gary Oldmannal, Tim Roth-tal, Robert Carlyle-lal Ewan McGregorral, stb. együtt. Szóval kerültek ki innen nevek.... De magáról a Naked-ről igen nehéz lenne beszélni. Mert eleve megfogni is nagyon nehéz. A film mondanivalóját a monológokban találjuk, főleg Thewlis monológjaiban, mivel ő szinte az egészet végigpofázza :) Nagyjából ez is arról szól, mint a többi, csak itt belemélyülünk a "mocsokba" ha lehet így mondani, és végigmegyünk a szegények különböző fokozatain, akiket mind tulajdonképpen meginterjúvol a főszereplőnk a világról alkotott képeikről amit egy újgazdag fiatal sráccal is szembe helyezünk. Ehhez képest magasröptű filozófiát is folytat maga az egész történet, miközben a kiszolgáltatottság minden válfaját felvázolja. Nehéz alkotás, sokat kell emészteni. Ahogy ez a réteg is már annyira kétségbeesett, hogy néha azt se tudja mit csinál, és hová tart, így Johnny, a főhős is csak ingázik a világban, célok nélkül, kisemmizve, csak az őrült gondolatai és a testi gyönyörök maradtak neki, ami egy igen pesszimista társadalomkép, és szerény véleményem szerint elég meredek, de tanulságos. A színészek pedig mind remekül játszottak, még akkor is, ha Mr. Thewlis szemmel láthatólag nem volt eléggé betörve, de szerencsére ez hamar meglett. Itt még tényleg elég nyers volt a játéka, de amatőrnek több volt, mint kiváló. A színésznőkkel is összefutottam már, de ők ennyire nem robbantak be a filmvilágba. Óóó, és tényleg, Ewen Bremner is szerepelt benne, na ő sosem tudta levakarni magáról ezt a múltját, a kisember szerepet, pedig ő is nagyon tehetséges. Én nagyon kedvelem, de legalább sok nagyobb filmje volt (most pl. a Snowpiercer) Összességében igen tanulságos és sokatmondó film a Naked, de nem nagyon tudom azoknak ajánlani, akik kikapcsolódni akarnak egy filmen. Ehhez nagyon ébren kell lenni, nem könnyű mozi, számomra ezért is 4-es a csillagzata. De a kisrealista brit mozik híveinek szinte kötelező. |
2014-04-11 00:15.19 |
Mezítelenül (1993), 4* |
2014-04-09 20:38.04 |
A norvég film, Stellan Skarsgard a főszereplője, isteni volt. Mindenkinek ajánlom. |
2014-04-07 20:44.42 |
Igazán bántó, hogy saját földrészünkön teljesen távol tartják a nagyközönségtől ezeket a zseniális alkotásokat.
Jó sokat kell kutakodni a filmvilágban, hogy ilyen művekre rábukkanj. A Születésnap, bár sokkal népszerűbb, főleg szakavatottabb körökben, is nekem egy olyan kincs volt, amire véletlenül bukkantam rá. Pontosan ugyanezt és ugyanígy érzek az Ördögsziget iránt. Csak zárójelbe: A cím már megint nem pontos, a King of Devil's Island-et nyugodtan le lehetett volna fordítani szó szerint, mert ennek a filmben jelentősége van, de mindegy. Dániától fölfelé minden mai modern északi drámát mintha nekem találtak volna ki. Az én szívemet igen nehéz ennyire kifacsarni, mint ezek teszik, úgyhogy nem tudom, hogy mit csinálnak ezek keresztes zászlóéknál, de a rabszolgájuk lettem. Nagyon mély volt, csontig fagyasztja le az embert minden egyes képkockája. Nem csak mert hideg van végig, tekintve, hogy a fjordok világába kaéauzolnak el minket egy javítóintézetbe, hanem igyekeznek erre rásegíteni a szereplők, a zene, és maga a forgatókönyv mélysége is. Voltak olyan pillanatok, hogy elfelejtettem levegőt venni. Azt hinné az ember, hogy a témában már minden borzadalmat és kimenetet megmutattak már filmen....lehet, hogy igen, de NEM ÍGY! Itt nincs szó érvágós hangulatról és előadásmódról, nincs szó sablonokról (ahogy lejjebb írják), nincs szó közepes színészi játékról. Itt minden erős, briliáns. Skarsgardtól elkezdve mind a három-négy főbb szereplőig. Igaz sok karaktert nem bontottak ki, de nem is kellett. Szép, teljes, mélyen megrendítő és gyönyörű filmet láttam. Könnyen lehet, hogy a műfajából az egyik kedvencemmé fogja magát kinőni valamikor, már ha már túljutok ezen az "első sokk" élményén. Igaz, ami igaz, a svéd Könyörtelen című filmre igencsak emlékeztet, de az azért ennél beszédesebb alkotás minden téren és nem bontakozik ki ennyire letisztultan és szépen. Ott a társadalmi rétegek közötti frusztráció fajult el, itt meg a tömeg ereje és a fogvatartó-fogvatartott viszony. Más a mondanivaló, más a vég, de mindkettő remek alkotás és nagyon ajánlott az európai filmek szerelmeseinek. |
2014-04-07 20:16.34 |
Ördögsziget (2010), 5*
Attttya úristen, de tetszett. |
2014-04-06 18:49.06 |
Halálos tavasz (1939), 2*
Fú, de gyűlölöm :D |
2014-04-06 15:55.13 |
Eddig sem az volt a baj, hogy nagyon Michael Bay-es lett, sokkal inkább az, hogy nagyon Roland Emmeriches :)
Állítólag ebben nagyobb teret kap a dráma, a karakterek, csak a feszült feelingért lesz inkább felelős Godzilla. Örülök, hogy végre ráébredtek a forgatókönyv minőségének a fontosságára. És a színészekben is nagyon bízom, szerintem ez nagyon fasza lesz. És azt már most borítékolhatjuk, hogy hatalmas bevétele lesz. |
2014-04-05 23:21.14 |
Ember a híd alatt (1936), 4* |
2014-04-05 23:20.36 |
Nem úgy néz ki, mint ami komolyan venné magát és szerintem ezért lesz jó. Nem kell minden Marvell filmet komolyan venni, a Bosszúállók óta ezt jól megtanultuk :D |
2014-04-04 17:25.49 |
Isten nyugosztalja :( |
2014-03-31 14:53.55 |
Ha itt lenne : Fábri Zoltán : Életjel, 4* |
2014-03-31 14:22.58 |
Fábri Zoltán: Életjel (1954)
Ej-ej, hát hogy hiányozhat egy Fábri film innen, hát micsoda dolog ez? :) |
2014-03-30 00:33.42 |
Nem rossz film az sem, de nem is tartozik Scorsese legjobbjai közé. Az olyan kívülálló kicsit... |
2014-03-29 23:32.57 |
Minden szava az igazságot takarja :D
Fogalmam sincs, hogy mit keres ez az ember ebben az országban :D Mármint Vajna, nem Makk :) |
2014-03-29 18:28.59 |
Ja, mindkettő megkapta a filmben a maga 12 mp- 2 percét. Miattuk senki se üljön le a film elé :D |
2014-03-29 18:21.11 |
Egyeseknek nem a kedvence Wes Anderson, nekem viszont egyre inkább azzá válik.
Minden művében 8ugyanazt az egyedi, és pihent humorát hozza, ugyanolyan váratlan szituációkra alapozza és mi, a nép szüntelen imádjuk. Bár kis költségvetésűnek tűnik néha a megvalósítás, mi sem áll távolabb a valóságtól. Sok pénz van bennük, ha esetleg nem így tűnik, ez azért van, mert Wes úgy akarja. Az operatőre elmondása szerint minden ötletéhez a végsőkig ragaszkodik, ha napokat kell filózni az elkészítésükön, hát napokat filóznak. A Grand Budapest Hotel egyszerre mixeli Európa különböző pontjainak hangulatát a háborúval és az abszurditással, és fejet hajt az öreg kontinens művészfilmjei előtt. Ezúttal a sok jól bejáratott arc mellé megint sikerült találni egy még Anderson-szűz főszereplőt, Ralph Fiennest, aki egyből nagyon ráérzett a stílusra. De mind a 250 nagynevű mellékszereplő méltó alakítást nyújtott a nevéhez. Egyedül Saoirse Ronant nem éreztem andersonosnak, ő annyira nem tudta átképezni magát ezekké a merev baltaarcú karakterek egyikévé, de ez nem volt zavaró. Túl sok az Anderson, Anderson a leírásomban, de ez nem meglepő. A film minden egyes részében gyakorlatilag megkerülhetetlen a személye.. Annyira egyedi alkotásokat csinál, hogy a középpontos kameraállástól egészen a színeken át a csodálatos Desplat kolléga filmzenéjéig minden elé be lehetne biggyeszteni fémjelnek a nevét. Nagyon kevés ilyen rendező van a világon. Aki egyszer megszereti a stílusát, azt többet nem ereszti. Én is ilyen vagyok, így az 5* evidens, végigröhögtem az egészet. (Még akkor is, ha jobb történetű művet is hozott már össze) |
2014-03-29 18:06.49 |
The Grand Budapest Hotel, 5* |
2014-03-27 23:45.21 |
Latabár musichall-os stílusának nem vagyok nagy híve, sőt, ki merem jelenteni, hogy igencsak nincs ínyemre. Annak ellenére, hogy a művész urat nagyon tisztelem.
De 43-ban ez kellett, minél nagyobb a bohóckodás és a ripacskodás mértéke, annál jobban elnyomja a fejünk felett repdeső gépek zaját. Ez rendben is van, de nekem az Egy szoknya egy nadrág még a "cuki" kategóriába sem megy el, mint hasonló társai. Logikátlan, eltúlzott, és nem nyújtott kellemes szórakozást. Nyögvenyelős volt és helyenként sánta. Még szerencse, hogy ebből a kategóriából sok mű nem készült. Szegény tanárnőm meg épp az ellenkezőjét állítja, úgyhogy remélem nem téved ide a szeme :) A remakeről inkább ne is essen szó, azt filmnek sem lehet titulálni :D |
2014-03-27 23:35.56 |
Nagyon szkeptikusan ültem le a Wall Street farkasa elé, mert 2 féle vélemény kering róla az éterben. Az a bizonyos az "év filmje" és a "nem is olyan nagy durranás, mint mondják". Én az a típus vagyok, aki általában a másodikat mondaná, mert nem szeretem az agyonhipe-olt filmeket, de ezúttal én is meghajoltam a tömeg véleménye előtt.
Martin Scorsese az az ember, aki már sokszor kísérletezett különböző témákban, stílusokban, de csakis a trágár nagyfiúk világában alkotja a legjobbakat és láthatólag érzi otthon magát (+ Shutter Island egy jó kivétel). A Wolf of Wall Street egy csodálatos egyvelege eddigi munkásságának gyöngyszemeinek, és még ahhoz sem volt fáradt, hogy ezt száz százalékig a mai fiataloknak tudja eladni. Ez a film a retro környezete ellenére teljesen 21. századi stílusban lett megformázva és ez nagyon bejött. Sokan a szemére vetették a filmnek, hogy túl vulgáris, túl hosszú, néhol túl durva és elképesztően mélyre süllyeszti a mocsokba a felső tízezernek azon rétegét, aki imádja nap mint nap kizsákmányolni embertársait. Szerintem éppen ezek miatt a túlzások miatt lett ez egy igazi tökös film, méltó Scorsese nevére és bárkiére, aki közreműködött benne. Egy szép felemelkedés és bukás történet, tele sztereotípiákkal, amit most nem bántam, mert ez csak emelte a szatirikusságát. A zenék istenien lettek összeválogatva, néha remek kontrasztot teremtett az eseményekkel, az operatőri munka is még mindig high level és csodálatos, a színészekre meg szavak sincsenek. Amíg nem láttam a filmet, szentül hittem, hogy Leo csak érdemelte már meg ennél jobban is a szobrot ( illetve a jelölést, mert szobrot sose fog kapni, rossz csillagzat alatt született), de egyre inkább hajlok afelé, hogy nem. Ez a játék kimerítette számomra a tökéletesség fogalmát és minden elvárásnak megfelelt. Jonah Hill sem volt rossz, de ezért nem járt jelölés, és minden mellékszereplő megérte a pénzét. Megbotránkoztató a vaskos zsebűeknek, nagyszerű szórakozás a soványkább zsebűeknek. Én azt sem tudtam, hogy már min röhögjek, de azért szerencsére a komoly részekből sem volt hiány, főleg a végén. Ott azért volt egy-két jelenet, aminek a komolyságán ledöbbentem. Így kell ezt Scorsese, ilyeneket csinálj inkább, ne Hugot :D |
2014-03-27 23:18.29 |
The Wolf of Wall Street, 5* |
2014-03-27 21:42.36 |
Hmmm, de még milyen Hmmm :D |
2014-03-23 23:06.28 |
Pontosan.
Nekem igazából Swinton és Ewen Bremner nem tetszett (az utóbbi az idősebb Andyt játszotta), sőt, nagyon rosszul alakítottak szerintem. A két koreai meg olyan furcsa volt, hogy nem is tudom értékelni, mindenki más hatalmas volt ebben a filmben. Voltak benne olyan jelenetek, hogy a szó legpozitívabb értelmében futott az ideg a hátamon. Egyébként nagyon régóta vártam már ezt a filmet, az első trailer kijövetele óta. Meg hát nekem John Hurt minden filmet elad :D |
2014-03-23 21:35.24 |
Igen, csak te vagy ezen a véleményen :))) |
2014-03-23 21:34.31 |
Meg bizony és már sokan seedelik is, szóval hajrá :D |
2014-03-23 21:34.16 |
Nálam csak a színészek terén voltak fennakadások, de amúgy ötletnek zseniális és tele van isteni jelenetekkel. |
2014-03-23 17:24.56 |
Snowpiercer, 4* lenne, ha itt lenne |