Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsonyi fennforgás - Izaura TV, 13:45 |
K-Pax - A belső bolygó - Paramount Network, 13:45 |
Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi - Film+, 13:55 |
3 nap a halálig - Mozi+, 14:00 |
Páros mellékhatás - SuperTV2, 14:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
- Filmes Sámánok Rendje - |
2022-es választás |
Kézipoggyász - Vélemények |
Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
Három betű - egy mondat |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
DAC FILM |
Kálmán György |
2007-12-25 16:44.59 |
Az előzetesek és a hallottak alapján egy Narnia szerű filmre számítottam, ami egy ezer éves fantáziavilágban játszódik, de valójában a gyerekek ki sem lépnek az otthonukból. Az első pillantásra felfedezett hasonlóságok ellenére ez a film nem sokban hasonlít a Narniára.
A Faun labirintusa is a második világháború idején játszódik, de itt a hangsúly inkább a Spa-nyol polgárháborún van. Ebben a háborúban a fasizmust épp úgy „vérrel és vassal” terjesztik, mint ahogy Németország terjesztette az egész világháború idején. A történet látszólag két szálon fut, de ez a két szál valójában egy és ugyanaz. Az egyik maga a valóság, a polgárháború, a kegyetlenség. A másik egy kislány fantáziája, ami azonban a való-ság szimbóluma. Ofelia (Ivana Baquero) a kegyetlen valóság elől egy különös, mesés fantáziavilágba menekül, ahol épp úgy megvívja sajátos harcát, mint ahogy az életben a polgárháború civil résztvevői. Ez a küzdelem nem könnyű, és csak akkor nyerhet, ha hatalmas áldozatokat hoz. A rendezés Guillermo del Torotól (aki egyébként a film írója és producere is) nagyon jó, nem veszíti el a szálakat, a váltások nem túl gyorsak, de itt épp ez a jó. Ofelia átlépése a Faun vilá-gában szép fokozatos, és később is csak egy-két alkalommal kerül hirtelen a fantáziavilágba. Nehéz megmondani, hogy del Toro akarattal vagy véletlenül vont párhuzamot Ofelia és Mer-cedes között. A párhuzam erősen érezhető, hisz mindketten ugyanattól az embertől szenved-nek, ugyanúgy próbák előtt állnak és ugyanúgy a háború végét és saját szabadságukat akarják. Ofelia és világa vagy Mercedes és a háború szimbóluma, vagy Ofelia maga a polgárháború és a polgárháború civil katonáinak szimbóluma. Mindkettőre megvan a magyarázat a filmben. Ofelia és Mercedes párhuzamát már említettem. A háború pedig épp úgy zajlik, mint Ofelia fantáziája: egy eszme, amely mellett küzdenek a harcosok, amit elhisznek. Próbák sorozata, amelyek ijesztőek, nehezek és meg is sérülhetnek a teljesítésük közben. Végül áldozatvállalás, Ofelia, hogy megmentse öcsét, feláldozza saját életét, ezzel kiérdemli a hercegkisasszonyi címet, jobbá teszi mind a maga, mind az öccse életét. A polgárháború sok áldozattal jár, de ha sikerül megnyerni, akkor a katonák jobbá tudják tenni mind a maguk, mind az országuk teljes lakosságának életét. Az operatőr, Guillermo Navarro (Zathura, Stuart Little, Éjszaka a múzeumban) feladata nem volt egyszerű, nagy részt sötétben kellett dolgoznia, ennek ellenére szép munkát végzett. A nehézséget inkább az „odaképzelt” lények okozták, hisz az amúgy is kevés fényben nem lehe-tett egyszerű kifundálni, hogy éppen hogy fog jól mutatni egy filmre később ráeszkábált sze-replő. Navarronak ez nem jelentett mégsem különösebb kihívást, hiszen az ilyen filmek speci-alistája, A Faun labirintusa előtt készített filmjei szinte mindegyikében voltak olyan lények, amelyeket később tettek a filmre a grafikusok. Illik megemlíteni a két jelmeztervezőt Lala Huete-t és Rocío Redondo-t is, akik e film előtt nem készítettek még nagy játékfilmet. Jól sikerült ez az első próbálkozásuk, figuráik egyszer-re mesebeliek és ijesztőek. A színészek közül érdemes kiemelni Ofelia megformálóját, Ivana Baquero nagyon nagy jövő előtt áll, ha csak fele ilyen jó színésznő lesz felnőtt korában, mint amilyen jó ebben a filmben volt, akkor új kihívója lehet az amerikai színésznőcskéknek, és talán magasabban jegyzett színésznő lehet, mint bármelyik mexikói-amerikai elődje. Csak így tovább! A film összességében jó, de nem kiemelkedő alkotás. Ha a szimbólum világ érthetőbb lenne, és a néző biztosan tudná, hogy mit akar szimbolizálni, akkor lényegesen előkelőbb pontot érne a mű. Így egy elgondolkodtató filmet kapunk, amelyben mindenki megtalálhatja a maga igazát! 6,78/10 |
2007-12-25 00:08.26 |
Az őrületesen jó szinkron! :) Tényleg baromi jó, de mégis oltári gyenge. Hangsúlyok elmaradnak, itt-ott nem lehet tudni, hogy ezt-azt épp miért mond. De méééégis felejthetetlen! Ahogy te is említetted igazi kultfilm! Naaa ennek lehetne folytatást csinálni, és tuti nagy siker lenne!
9/10 |
2007-12-25 00:02.03 |
Boldog karácsonyt mindenkinek! |
2007-12-25 00:00.28 |
A véleményedet elfogadom, ok! De azért a mondanivalón elgondolkodhatnál. Ha szerinted nincs, az baj! |
2007-12-24 23:56.56 |
Nagyon ritka, hogy a szinkron ellen emelek kifogást, most sem tenném, de igazad van! Hülyén lett megcsinálva, mivel nem derült ki, hogy ő a gyilkos, akinek a hangját adták, és utána még több más emberre is rámondták. |
2007-12-24 23:54.40 |
Nekem bejött. Olyan hatással volt rám, ahogy már nagyon régóta semmilyen film nem. A filmről álmodtam és forgolódtam egész éjjel. Pedig ez nem is véres, semmi nagy extra trancsír nincs benne. Inkább pszichésen gyilkol, meg hááát ugye az igaz történet jótékony hatása.
Szóval végig tartja a feszültséget, nagyon jó, az utolsó fél óra az igazán izgalmas, a gyilkos ugye nem kerül meg, bááár több gyanusított is van. Fincher rendező úr nagyon jól elkészítette az egészet, a 2 évvel ezelött készült Kegyetlen jelhez képest 100x jobb. A történet más szemszögből is nézi az esetet. A lényeg mégis az, hogy igaz történet, és hogy a gyilkos még a mai napig nem került meg. Sajnos. Nagyon jó film! Mindenkinek ajánlom! 8,2/10 |
2007-12-23 14:31.07 |
Vigyázz, kész, szörf!
Elég jó kis rajzfilm. Dokumentumba rejtett, jó kis sport történet. Bár már valahol asszem láttunk ilyet (sajna nem volt időm utána járni, hogy milyen filmben volt már ez), hogy a bajnok eltünt, aztán kiderült, hogy mégis megvan :) Itt is ez a lényege a történetnek. Meg a tanulság, ami mostanában (szerencsére) fontos a rajzfilmekben. Nem a győzelem, hanem a barátság és szerelem a fontos. Szokásosan itt is van néhány jó poén, meg egy bohókás szereplő. Itt pedig van még egy tanulság, ez leginkább az amerikai társadalomnak "tanít", mégpedig hogy ne ítélj elsőre, lehet egy béna kinézetű egyén is a legjobb. Végig arra vártam, hogy a csirke mikor járkál a dzsungelben, és interjúvolják, hogy jön egy Idegleléses boszorkányos jelenet, de sajna nem volt. Pedig nagyon olyan volt, oda illett volna! Sehol nincs egy Shrekhez képest, de azért jó, nézhető! 6,7/10 |
2007-12-22 11:58.17 |
Te érted a lényegét? |
2007-12-21 17:15.31 |
Látszik, hogy még új vagyok! :) Ha többet járok ide, akkor majd jobban értjük egymást! :) |
2007-12-21 16:39.12 |
Köszi az oktatást, de értettem. És helyeseltem melletted! |
2007-12-21 16:36.26 |
Hu, ez érdekes meglátás... Ha nem láttad honnan tudod!? Az elsőnek van igazi mondanivalója is! Szerintem nézd meg! |
2007-12-21 16:34.11 |
Ok, értem. Nekem valahogy hozzá tartozik a színészek teljesítményének elmondása is, bár talán néha túlzásokba esem :) Majd figyelek! :) |
2007-12-21 15:32.25 |
Hát az Orlando annyira nem zseniális, hogy katasztrófálisan gyenge! Johnny Depp meg 100x jobb volt az elsőben! |
2007-12-21 15:29.47 |
Igen, csak itt tudtam válaszolni! |
2007-12-21 14:18.04 |
Jég veled! :):):) |
2007-12-21 14:17.31 |
Kegyetlenől gyenge színész! Keira sem jobb sokkal. |
2007-12-21 14:11.37 |
Betettem a 2. részhez az arra vonatkozó írásomat. Ott részletesebben le van írva, hogy nekem mi tetszett és mi nem. :) |
2007-12-21 14:10.29 |
Nézd meg! Aki szerette az elsőt úgysem bírja ki, hogy ne nézze meg a másik kettőt. Nézd meg, de inkább már ne Sparow miatt, hanem a történet, és a kalóz filing miatt. :) |
2007-12-21 14:08.00 |
Igazándiból nem tudom, hogy miről kell szólnia egy kritikának, soha nem tanultam ilyesmit, csak mások írásait olvasva alakult valahogy ki a saját formám.
Gondolom a szereplők életrajzánál a válására gondoltál, meg hogy a soványságot említettem. De szerintem ez része a filmnek, azért említettem meg. Mivel elvileg egy boldog kapcsolatban éltek, amihez hozzá tartozik (az esetek nagy többségében), hogy a boldog felek híznak, még ha nem is sokat, de "jó húsba" kerülnek. Legalábbis az életben ezt látom. Ezért említettem, hogy Aniston eszméletlen soványságát nem kellett volna megmutatni. Mert az valószínűleg az életbeli válása miatt alakult így. Ugyanis a Jóbarátokban például soha nem volt ilyen vékonyka. |
2007-12-21 14:02.01 |
Az első rész nagy sikere után én is alig vártam már a következő részt. A nézőknek mindig fenntartásai vannak a folytatásokkal szemben, mivel sok gagyi alkotás született már. Néhány szerencsés esetben a készítők direkt 2-3 részesre terveznek egy filmet. Így sikerül jó folytatásokat gyártani. Ebben az esetben ez félig-meddig igaz. Hisz az első rész készítésekor még nem valószínű, hogy terveztek második részt. Így azonban egy már lezárt filmet kellett újraéleszteni…
Teljes káosszal kezdődik a film. Szinte érthetetlen, hogy mi is történik valójában. Kis mértékű magyarázatot kapunk, de semmi konkrétum. Belecsapunk egyből a közepébe. Sőt, hirtelen több szálon is elindul a film, és gyakorlatilag egyiket sem értjük. Ez még nem lenne baj, ha a film folyamán kiderülne, hogy mi micsoda. Néhány attitűd ki is derül, de az kevés. A rendező, Gore Verbinski (A karib-tenger kalózai trilógia, A kör) és Jerry Bruckheimer, (Bad Boys, Rossz társaság, Arthur király) producer inkább a látványra helyezte a hangsúlyt, mint a történetre és a mondanivalóra. Nagyszabású kirakatfilmet akartak, mint általában az ilyen fantázia történetek esetében pl.: Gyűrűk Ura, Harry Potter stb. Az első rész teljesen más volt. Ott a történet szép kerekdedre sikerült. Ezt a részt viszont inkább csak a trilógia kiegészítésére szánták. Vagyis ezzel vezetik be a 3., egyben csúcsponti művet. Olyan ez már majdnem, mint egy folytatásos teleregény… Ezért tűnik úgy, hogy semmire nem kapunk magyarázatot, semmit nem értünk. Verbinski jól keveri végig a kártyákat. Teljesen alárendeli magát a 3. résznek. Rendezőként itt nem arathat akkora babérokat, mint a korábbi filmjeivel, viszont ennek fejében a 3. résszel valószínűleg nagyot fog „szakítani”. A kuszaságból azért lassan összeáll az egység. Jó húzás Jack Sparrow újabb eltűntetése és Barbarossa kapitány előkerítése. Talán összesen ez a két kiemelkedő van a történetben, de valószínűleg mindkettő az írókat (Ted Elliott, TerryRossio, Stuart Beattie, Jay Wolpert) dicséri. Az operatőr, Dariusz Wolski (Bújócska, Rossz társaság) megint szép képeket „mutat”. Főleg a sötétben készített képek nagyon jók. Úgy tűnik, mintha ez lenne a specialitása. Az első epizódban is volt néhány ügyes sötét jelenet, sőt a Bújócska c. film is nagy részben sötétben játszódik. A szereplők közül megint kiemelkedik a főhőst alakító Johnny Depp (A szakasz, Fedőneve: Donnie Brasco, Titkos ablak). Jack Sparrow nem is lenne Jack Sparrow, ha nem Depp játszaná. Hihetetlenül jól alakítja a bohókás, komolytalan, laza folyamatosan részegnek látszó, de mégis nagyon okos kapitányt. (Itt kell megemlítenem, hogy néhány véleménnyel ellentétben szerintem a magyar szinkron igen jó. Sőt, Jack szinkronhangja nélkül teljesen más lenne a karakter hangulata.) Talán ebben a két filmben mutatta Depp a legjobb színészi teljesítményét, de kell is ez a filmnek. Nélküle nem emelkedhetne ilyen magasságokba a mű, mivel sajnálatosan a másik két főhős nem igazán a színészi, mint inkább a külső tulajdonságok alapján választották annak idején. Orlando Bloom-ot (Gyűrűk Ura, Mennyei királyság, Trója) rettentő gyenge színésznek tartom. Sajnálatosan manapság Hollywood-ban nem az a lényeg, hogy ki a jó színész. Egy modell kinézetű srác vagy lány tuti befutó, ha egy nagyon pici szerencséje, és apró tehetsége is van. Ez itt mindkét szereplőre igaz. Keira Knightley (Büszkeség és balítélet, Arthur király, A gödör) sem mutat különösebb tehetséget, viszont még nagyon fiatal. Van még ideje fejlődni, néhol láthatóak is a színészi képességének jelei a játékában, bár félő, hogy ez csak a csókjelenetekben mutatkozik. Néhány év múlva talán lehet belőle komoly színész is. Esetleg inkább romantikus filmekkel kellene próbálkoznia. Mindent összevetve szerencse, hogy ennek a filmnek van előzménye. Önmagában csak egy közepes alkotás, viszont sokat segít rajta az első rész nagy sikere és hogy várható a 3. epizód, ami minden felmerülő kérdésünkre választ ad. Remélhetőleg. Várjuk! 7,05/10 |
2007-12-21 14:00.10 |
Szerintem gyenge, kusza, és magyarázatok nélküli volt a 2. |
2007-12-21 09:58.13 |
Teljesen igazad van! Ezt már régen írtam, és épp akkor láttam mikor vége lett egy nagyon hosszú kapcsolatomnak... szóval nagyon bele tudtam élni magam a filmbe. Talán épp ezért nem tetszett. |
2007-12-21 09:54.56 |
Asszem a Törésnél említettem, hogy az 5 pontban nem lehet igazán elosztani semmit. Ez a film egy 10-es skálán nálam valahol 7 és 8 között van, míg az Ütközések egyértelmű 10-es. Szóval nagy a különbség, csak itt az 5-ös skála miatt ez nem látszik. Egyébként én általában még tizedes számokat is adok. Vagyis még a 7-esen belül is sokfélét osztályzok. |
2007-12-21 01:02.10 |
Ez a film kb. két évig állt a polcomon, mire úgy döntöttem, hogy megnézem. Magam sem tudom, hogy miért vártam ilyen sokáig. Aztán egyszer csak megláttam a film azon 5 perces részletét, ami köré épül az egész mű, és ezen felbuzdulva végre végig néztem.
Rendezői szempontból legkiemelkedőbb a film! Spike Lee nagyon jól összerakta a részleteket. Gyakran vált jelen és múlt között, ráadásul nem is ugyanarra az időre ugrik vissza, hanem Monty más-más korábbi történeteire. A történet látszólag Monty tragédiáját meséli el, azt, hogy milyen érzésekkel tölti utolsó 24 óráját a börtön előtt. De ez csak a látszat. A sorok között áthat egy erős politikai nézet, nacionalizmus, mely nagy valószínűség szerint a WTC elleni támadás szülötte. Ez persze egyszer sincs kimondva! Monty monológja, amelyben elszidja egész New York-ot, kiemelve a különböző nációkat (de hogy ne legyen annyira átlátszó, az egész várost bevonja szidásba) egyértelmű utalás. Aztán ott van a barát, Frank lakásából látható rom, a WTC romjai, ahogy beszélnek róla, és ahogy a szívfacsaró zenében mutatják, az magában foglalja mind a gyászt, mind pedig a támadók elleni gyűlöletet! És végül a film legvégén, az apa monológjában kapunk egy nagy adag haza szeretetet, részletezve az USA sokszínűségét, szépségeit, és azt, hogy az a lehetőségek országa. Az operatőrnek, Rodrigo Prieto (Bábel, Túl a barátságon, Nagy Sándor, 21 gramm) nem volt különösen nehéz dolga. Két kiemelkedő rész van talán csak, az egyik a már említett Monty monológ, amikor a tükör előtt áll, és a tükörből beszél vissza saját magának, a másik pedig a WTC romjai. Van még néhány szép látkép, de semmi több. Átlagos munka. A zene csodálatos! A zeneszerző, Terence Blanchard (A belső ember, Eredendő bűn) dallamától kiráz a hideg. Ezt a zenét áthatja a végtelen szomorúság. Leírhatatlan. Azt hiszem, e nélkül a film csak fele annyit érne! A zenéből ismét a WTC tragédiára lehet gondolni. A főszereplő, Edward Norton (Amerikai história X, Frida, Olasz meló) már bizonyította több filmben azt, hogy nagyon jó színész. Itt aztán minden színészi teljesítményt megmutat, nagyon jól játszik, kétségbeesett, szomorú és dühös. Magasan az övé a legjobb teljesítmény a színészek közül. Pedig jól játszik a két barát, Philip Seymour Hoffman (Derült égből Polly, Capote) és Barry Pepper (Ryan közlegény megmentése, Halálsoron, A dicsőség zászlaja). A női szereplő, Rosario Dawson (Nagy Sándor, Sin City, Grindhouse) igazán nem tudja megmutatni, mit tud, a szép arcocskáján és gyönyörű alakján kívül semmire nincs ebben az alakításban szüksége, de hát ő csak egy kiegészítő kapocs a történetben. Mindent összevetve ez a film nagyon jó. De csak azoknak ajánlom, akik szeretik a nyugis túlságosan is gondolkodtató történeteket. Aki akcióra vágyik, az egyből tegye vissza a filmet a polcra! 7,97/10 |
2007-12-21 00:59.18 |
Valamilyen megmagyarázhatatlan okból, mint minden férfi én is próbálok megfelelő távolságban maradni a romantikus filmektől. Egy romantikus vígjáték még talán, hiszen ebben a kategóriában voltak szórakoztató alkotások, mint pl. a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt. Ezt a filmet romantikus vígjátékként próbálták eladni a készítők, éppen az előbb említett „antiromantikusság” miatt. Csakhogy ez a film egyáltalán nem vígjáték, de még csak nem is romantikus! Legalábbis nem a mai 21. századi értelemben. Ha a romantikát úgy értelmezzük ahogy annak idején feltalálói használták, akkor talán nagy jó szándékkal mondhatjuk, hogy van a filmben romantika, hiszen Brook „hősszerelmesként” próbálja vissza szerezni párját.
A Szakíts, ha bírsz! egy kapcsolat végét mutatja be, és azt, hogy hogyan őrlődik a két fél. A helyzetben semmi komikus nincs! Maximum tragikomikus. Brook, Jennifer Aniston (Jóbarátok, Azt beszélik, Kisiklottak) próbálja elérni, hogy a párja törődjön vele, ismerje el azt a sok áldozatot amit a kapcsolatukért hozott. Sikertelenül. Hiába szenved. Sőt, hiába próbálja elmondani a dolgot, az mindig csak veszekedést szül. Amikor pedig kiborul a bili, a férfi akkor sem tesz semmit, hogy visszaszerezze szerelmét. Büszkeség? Vagy tényleg nincs szükségük egymásra? Nem lehet tudni. De mire a Gary, Vince Vaughn (Ünneprontók ünnepe, Kidobós) rájön, hogy a lány sokkal több számára, mint hogy csak úgy kiengedje az életéből már késő! A rendező, Peyton Reed (Pokolba a szerelemmel) semmi újat nem mutat! De tényleg. Ezt bármelyik mezei rendező meg tudja csinálni. Az úr egymás mögé rakja a jeleneteket és ennyi. Bár egy jó húzása talán mégis van. Ez pedig a film eleje, bemutatja, hogy milyen körülmények között ismerkedett meg a páros. És ha a produkció közepén vagy végén ez eszébe jutna az embernek, akkor már nem azon tűnődne, hogy miért hullott szét ez a kapcsolat, hanem azon, hogy ez a két ember akik így ismerkednek meg, hogy bírják ki 2 évig egymás mellett?! Persze ez azért nem helyénvaló, mert az viszont nem derül ki, hogy mégis mennyi ideig tartott az udvarlás, és mennyi idő kellett a kapcsolat komoly összefűzéséhez. Ugye ez egy jó pont lehetne a rendező munkájában, de sajnos nem használta ki megfelelően. Így benne marad egy-két hatalmas rejtély a történetben. A stáb többi tagjáról is csak az mondható el ami a rendezőről. Semmi újat nem hoznak, elvégzik a dolgukat többnyire átlagosan. Az operatőr talán annyi megjegyzést érdemel, hogy van néhány szép látkép Chicago-ról, de ugye ezt már az Amerikai filmekből megszokhattuk, bár többnyire New York tornyait nézhetjük a távolból. A két főszereplő. Jennifer Aniston-t sokkal-sokkal jobb színésznőnek tartom ahhoz, hogy ilyen filmekre pazarolja a tehetségét. A Kisiklottak című thriller -t még nem láttam, de szerintem már nagyon kijár neki egy komoly szerep. Ebben a filmben is nagyot alakít, de a gesztusai már nagyon ismerősek azoknak akik végig nézték a Jóbarátok-ban. Az egyetlen problémás dolog nem is színészi teljesítményében van, hanem inkább a külsejében. Nem félre érteni, nagyon szép nő, és néhol nagyon dögös is, de valahogy nem hihető hogy egy addig boldog kapcsolatban, boldog életben élő nő olyan csont sovány legyen, hogy a felsőkarjáról a bőr is lelóg! Tudva levő, hogy a való életben megviselték a magánéleti gondjai. Mégis ezt valahogy ki kellett volna küszöbölni, ha máshogy nem megy, akkor az operatőrnek kellett volna valamit kitalálni. Vince Vaughn közönyös szerepe nem igazán engedi meg, hogy bemutassa tehetségét. Én ugyan nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy a szerep miatt már alapból utálatos Gary –t, nem is sikerül szerethetővé formálni. Szerintem Gary valóban nem éppen egy szív szerelmes, de Vince azért kihozza belőle amit csak lehet, és kissé elfogadhatóbbá teszi. Még akkor is próbál az ember vele szimpatizálni, amikor Brook sír, és hát mindenki érzi, hogy a kapcsolatuk széthullása valóban az ő hibája. Ezért gondolom azt, hogy erre a szerepre nem éppen ő volt az ideális ember, nem nézzük ki belőle, hogy ilyen legyen. Az is lehet, hogy ez csak azért van, mert túl jól érezte magát Jennifer -rel a színfalak mögött, a forgatások szünetében… nem tudom. Mindenesetre inkább vígjátékokban kéne szerepelnie. A filmnek mint már említettem a legnagyobb hibája, hogy vígjátékként próbálják eladni, így az ember hatalmasat csalódik. A csalódást félre téve azonban beláthatjuk, hogy a történet nem annyira gagyi. A filmet viszont csak egy dolog dicséri, mégpedig, hogy végre egyszer próbáltak igazi életszerű kapcsolatot alkotni. A mű vége nem csak „életszagú”, belátjuk, hogy az életben is ez történt volna. Én azt vártam, hogy a végére kibékülnek a felek, de szerencsére ezt a szokványos gagyiságot kikerülték a készítők! Csak azoknak ajánlható a film akik szeretik az ilyen vívódós történeteket, esetleg valamelyik szereplővel nagyon szimpatizálnak. 4,89/10 |
2007-12-21 00:58.09 |
Wes Craven A domboknak szeme van, és a Rémálom az Elm utcában alkotója újfent teljesen új oldalról világítja meg a már megszokott horror világot. Ez az új oldal a tinik élete, a modern 20. század hajmeresztő fiataljainak borzalmas gondolatai, a tv és a média hatalma.
Craven arra törekedett mindig, hogy az épp aktuális társadalmi problémákat ültesse be a filmjei hátterébe. Ilyen volt a már említett két film, az egyik a 70-es évek hatalmas problémáját, az atomkísérleteket elemezte, a másik pedig a 80-as években az agy furcsa hitegetéseit mutatja be, hisz Freddy alakja inkább egy idegi tévút, mint valós húsvér szörnyeteg. A tini – horrorok megteremtője, az író, Kevin Williamson (Tudom, mit tettél tavaly nyáron, Sikoly 1-3.) most egy megfogható, valós gyilkost álmodott meg. A gyilkos, akit a tv, és az USA különleges világa, törvényei, bíróságai vezettek arra a gondolatra, hogy ő bármit megtehet, akár ölhet is. Ez hatalmas társadalmi probléma. Nagyon hasonló gondra mutat rá a 15 perc hírnév c. film is. Itt a gyilkos(ok) úgy gondolják, hogy ha véletlenül ki is derül, hogy ők ölték meg az áldozatokat, a bíróság akkor is felmenti őket, mivel a média káros hatásaira hivatkozhatnak. Persze egy horrorban a bíróságig nem igen szoktunk eljutni, itt sem! Craven munkája újfent a legjobbakhoz mérhető csak. A kezdeti gyilkolástól, az utolsó buliig, minden szépen felépített. Ezen kívül pedig van néhány dolog ami külön pikantériát ad a filmnek. Az első, hogy Craven szinte minden szereplőt legalább egyszer bemutat úgy, hogy a néző azt higgye, hogy ő a gyilkos, így egészen a film végéig 4-5 emberre lehet gyanakodni. A második, hogy a film egyik főszereplője egy horror őrült fiú, aki mindent tud a filmekről, és a horrorokról. Ezt pedig szépen ki is használják, hiszen szinte az orrunk előtt elemzi ki a filmet, és mondja el nagyvonalakban a lényeget, amit aztán Craven egy mesteri húzással átvág, és majdnem teljesen másképp alakítja a történetet. A harmadik pedig, (ami szerintem inkább vicces) hogy Craven ahol csak lehetett belecsempészte a beszélgetésekbe vagy a történésbe az előző filmjeit. Az első gyilkosságnál a telefonbeszélgetésben Casey mondja a gyilkosnak, hogy a Rémálom az Elm utcában sorozatból csak az első jó. Na igen, mivel csak azt rendezte Craven úr. Aztán a film közepén, amikor az iskolaigazgatót megölik, előtte az igazgató dühösen kinéz az irodája előtti folyosóra, ott a takarító, egy piros-zöld csikos pulcsit viselő Fred nevű alak. Oh, ekkora utalást Freddy Kruger-re, ez kemény. És egyben vicces is. Mark Irwin (Tökös tekés, Horrorra Akadva 3, Cooltúra) operatőr munkájáról semmi okosságot nem lehet elmondani. Ebben a filmben is van néhány szépen fényképezett jelenet, és néhány olyan kép ami elismerést érdemel, de a horror műfajnak nem ez a lényege. Marco Beltrami zenéi nagyon jók! A kergetőzős jelenetek zenéi szinte már szokásosak, de néhány kifejezetten „szép” zene is van a filmben. Pl. az elején Casey (Drew Barrymore igen hosszú szereplésével…) leszúrásánál és a szülők megérkezésénél vagy éppen Sidney-ék házának bemutatásakor sejtelemes, fülbemászó dallam szól a háttérben. A finálé zenéje pedig egyenesen kiváló! A főszereplő Neve Campbell (Sikoly 1-3, Vad vágyak) nem hazudtolja meg magát. Ő nem az a cicababa, akit a szépségéért tartanak el Hollywood-ban. Szerencsére. Jó választás volt a filmhez, sőt jó húzás Craventől, hogy nem rakott az iskolások közé egy csúcs bombázó lányt sem. Sidney barátnője sem top. Ez pedig azért jó, mert végre nem úgy érződik, hogy az amerikai iskolákban csak azzal a 2-3 playmate kinézetű lánnyal történhetnek dolgok. Courteney Cox (Jóbarátok) produkciója szintén jó, de semmi különlegesség. Nekem jobban tetszik (mind játékában, mind nőként) a tisztaságmániás Monica szerepében. Itt picit talán direkt öregítették. Vagyis a valós korát mutatták a filmben, míg a Jóbarátokban Monica azért fiatalabb, mint Courteney valójában. A két legjobb szereplő a filmben, furcsa módon a két gyilkost alakító Matthew Lillard és Skeet Ulrich. Matthew mimikái nagyon jók. Nagyon bohókás szereplőt formál meg, aki ráadásul igen csak őrült, és befolyásolható is. Igazából ő nem akar gyilkolni, de jó barátja könnyen rábeszéli. Skeet Ulrich az igazi gyilkos a filmben. Ő az, aki tényleg őrült, ezt minden jelenetben le lehet olvasni az arcáról. Még akkor sem nevet, ha a barátai nagy vigasságban vannak. Komoly, nagy tekintélyű sulibikája alkat. Aki kicsit tovább megy a hatalmánál. Mindkét fiú nagyot alakít a filmben! Simán lehetnének sokkal nevesebb színészek is, mint amilyenek. Talán a Sikoly után egyszer ők is kapnak egy igazi lehetőséget. Cravennek sikerült belenyúlnia ismét a tutiba! Több okból is. Olyan új kategóriát alkotott ami minden horror kedvelőt megfogott. Még akkor is, ha mindenhol „fellelhető” Craven a filmben, nem tudott elszakadni a kertvárostól, a kergetőzéstől, a gyilkos bénázásától, a vidéki gimnáziumtól és persze abból, hogy a főszereplő még a leg vészesebb helyzetből is képes kikeveredni. De mondjuk azt, hogy ez hozzá tartozik a horror filmekhez. A film mégis nagyon jó! A társadalmi probléma felvetése miatt is különleges. Sajnos azóta Wes Craven néhány nagyon gyenge filmet készítet. Remélem hamarosan újra kitalál valami halhatatlant! 7,89/10 |
2007-12-21 00:56.34 |
Annak idején egészen véletlenül botlottam ebbe a filmbe. A francia filmnapok keretében vetítette a tv, én meg hatalmas szerencsémre épp álmatlanságban szenvedtem.
A rendező úr, Manuel Boursinhac nem sokat teketóriázik, a lírai bevezető után azonnal bele vág a közepébe. Hirtelen egy akció kellős közepén találjuk magunkat. De a kezdeti pörgős jelenetsor után hamar jön a nyugodt, inkább drámára emlékeztető történet kifejtés. Az írópáros, Bibi Naceri (B13-Bünös negyed) és Manuel Boursinhac ügyes történetet alkotott. Persze a maffiafilmekbe kellő klisék azért megmaradtak. A szemet-szemért elv, az „5-en támadunk 1-re” és hogy soha nem lehetsz végső győztes, mindig van, aki a helyedre akar lépni. Néhány utólagos interjú szerint az írók a gyerekkorukból merítettek, a sokat megélt párizs-külvárosi, betelepült fiatalság életének nehézségeit ők is saját bőrükön tapasztalhatták. Az a fiatalság, amely sokkal többre hivatott, mint amit a társadalom megenged neki a 21. században. Itt kezd a történet háttere erősen hasonlítani A keresztapa előzményeire. Ugyebár a 20. század elején az USA-ban épp oly utálkozva néztek az olasz (és bármilyen más nemzetiségű) bevándorlókra, mint manapság Franciaországban a gyarmatokon született franciákra. Az erős előítéletek miatt a fiatalok többségéből kivész a törekvés, és könnyebb jövedelemszerzés, könnyebb élet után néznek. A bűnözés pedig épp ezt adja meg nekik! Természetesen a sötét oldalnak mindig vannak áldozatai, és itt is épp úgy igaz a mondás: ha egyszer beszálltál, nincs kiszállás! Szerencsére Boursinhac nem akart túl franciás filmet készíteni, nem is illett volna ehhez a történethez a sok akció, a nagy autótörések, robbantások stb. Sokkal inkább egy nyugis, néhol lüktető drámát alkotott. A cselekmény többrétűségét nagyon jól kézben tartja. Három fontos mondanivalót tár elénk. Az első a szerelem, amiben a feleség próbál küzdeni egy romlott, gátlástalan nővel és a bűn csábításával. A második a testvériség, a hatalom, és bűn, amelyek (épp úgy mint A keresztapában) nagyon fontos szerepet játszanak a fiatalok életében, talán nem mindig ebben a sorrendben. A harmadik pedig a bevándorlóság léte, a társadalmi kirekesztettség, és a család szeretete. Boursinhac nagyon ügyesen lavíroz e szálak között, pedig még a 3 fő gondolat is sok további pici egységre bomlik, ennek ellenére egyetlen egy elvarratlan szál sem marad a film végére. Minden egyes jelenet tökéletesen a helyén van! Ez a hibátlanság még egy tapasztalt, sokat megélt rendezőnek is dicséretére válna (gondolhatunk akár Scorsese hasonló műfajú filmjére, a Nagymenőkre, ott a történet néhol olyan kusza, hogy néhány kisebb részletnél szerintem még szegény Scorsese sem tudta, hogy mi miért történik). Kevin Jewison (Norman Jewison: Az ítélet), operatőr munkája nem hagy maga után kívánni valót. A hűtőházas jelenetben igen okosan, szép képeket készített. Bár ez talán inkább a világosítók érdeme. Azonban mégis csak feltűnő és nagyon jó húzás a gyilkosságok, rablás és a végleszámolásnál alkalmazott kékes-sötét árnyalatú képvilág. Ezzel még feszültebbé vállnak ezen jelenetsorok. A zeneszerző, Thierry Robin fergeteges dallamot találta ki. Maga a zene egy olyan plusz a filmben, ami néhány lírikus vagy drámai epizódot felejthetetlen élménnyé változtat a nézőben. És éppen erre való a filmzene! A két főszereplőről csak a legmagasabb minősítéssel lehet beszélni. Mindketten képesek lennének bármilyen szerep hiteles megformálására. Samy Naceri (Taxi trilógia) a vígjátéki szerep után is hiteles. Pedig már mindenki megszokta őt, mint a Taxi sofőrjét, aki bohókás vicceivel oldja folyamatosan a feszültséget. Mégsem lehet egy pillanatig sem kételkedni a szerepe formálásában. Az a temperamentum, ami Yanis alakjához elengedhetetlen valószínűleg Samy saját jellemrajzába is bekerülne. Nem is titkolják, hogy épp ezért írta bátyja, Bibi direkt neki ezt a szerepet. Nem sok olyan színész van manapság, aki ilyen eltérő szerepekben is jót tud mutatni. Samuel Le Bihan (A farkasok szövetsége, Dühöngés) egy megtért, jó útra lépett embert alakít, aki a börtön után mindent megtesz, hogy elkerülje a bűnt! Ez a szerep sokkal inkább érzelmes embert kíván. Egy nyugodt, megfontolt, megérett ember alakja. Samuelnek nem esik nehezére eljátszani sem az épp szerető, megtérő férjet, sem a dühöngő vadállatot. Azonban mégis csak van egy kis gyengeség a játékában, a csók jelenetek. Nem tudni innen, hogy ennek mi az oka (Talán a valóságban a felesége vagy barátnője nem éppen helyeselve nézte, hogy a férje más nőkkel csókolózik, ezért aztán gyengére sikerültek ezek a jelenetek.). A film az egyik legnagyobb francia alkotás a 21. században, pedig nem béna filmekkel kell versenyeznie. De hiába, ez a műfaj soha nem megy ki a divatból. A keresztapával vonható párhuzamok pedig megadják az utat a sikerhez. Talán néhány helyen valóban feltűnő a hasonlóság, de azért ez mégis csak egy, a jelenben élő bűnbanda mindennapjait mutatja meg. Nagyszerű film! Várjuk az író és a rendező újabb műveit nagy szeretettel. Biztos nem csalódhatunk! 8,12/10 |
2007-12-21 00:53.13 |
Végre itt a várva várt, minden kérdésünkre magyarázatot adó 3. rész. Vagy talán mégsem!? Erre senki nem mert, és nem is akart gondolni. A 2. epizód értelmetlenségét látva, a sok elégedetlenkedőt az alkotók azzal nyugtatták, hogy a következő (egyben záró) történet ellát minket bőven válaszokkal. Ennek tudatában a magyar bemutatót is sok rajongó várta. (Nyugat-Magyarország legnagyobb mozijában soha nem látott tömeg várt, egyszerre 4 teremben vetítették, és minden terem csordulásig telt…)
Az első 20 perc most is epilógusszerű, persze nem a szereplőket mutatják be, hiszen őket már jól ismerjük, csak megmutatják, hogy éppen melyik szereplő mit is csinál. Aztán megmutatják Jack Sparrow-t is. Szerencsénkre és egyben szerencsétlenségünkre! Ugyanis a Jack-et játszó Johnny Depp nagyon hiányozna a filmből, ha például csak a második felében bukkanna fel, hisz ő tette ezt a film trilógiát egy átlagos kalózfilmből rajongók millióit érdeklő csúcsprodukcióvá! Azonban ez a kapitány már nem az a kapitány. Sajnálatosan az első rész bohókás, részeges, ámbár félelmetesen penge éles elméjű főhős bohókásságát felnagyították, mint egy sorozatban, ahol a főszereplők kezdeti jellemző tulajdonságait a későbbi évadokban már őrületesen kihangsúlyozva mutatják. (Pl. Jóbarátokban Monica takaríthatnékja, Ross válásai vagy épp Joey csajozásai, ételimádata) És nem ez az egyetlen dolog, ami sorozatszerűvé, szappanoperássá teszi a filmet. Talán Verbinski-t le is kellett volna hagyni a stáblistáról! Legalábbis nekem ilyen érzésem támadt a film után. Olyan nagyszerű már-már –rendezői szempontból főként- kiváló alkotások után, mint A kör (amiből sem Verbinski előtt, sem utána senki nem tudott jó filmet készíteni) és a „kalózok” 1 része fájó, hogy 2 ilyen filmet csinál, és ezzel letörli magát az igazán jó rendezők táblájáról. De nem is a rendezés minőségével van itt baj, hanem a történettel. Itt felmerülhet, hogy akkor miért a mestert hibáztatom, azért mert nem kellett volna elfogadnia két ilyen gyenge forgatókönyvet. Nyugodtan visszadobhatta volna, átíratást kérve, Jerry Bruckheimer úgysem hagyta volna, hogy más rendezze a filmet. Rendezői szinten még így is a hollywood-i átlag felett teljesít ezzel a filmmel, de ez akkor sem enyhíti a rossz forgatókönyvet. A sok kis történet csak néhol kapcsolódik össze, csak néhol utal vissza a 2. részre és csak néhol derül ki igazán, hogy mi miért történik. A 4 író – ahogy már fentebb említettem - sorozatot talált ki, de még azt is rosszul, benne hagyva néhány nagy rejtélyt a történetben, pl. hol volt a 3. részben Davy Jones óriás polipja, vagy hogy sikerült Lord Beckett-nek felügyelete alá vonni Davy Jones-t, mert oké, hogy nála volt a szíve, na de hogy egy őrült gyilkos fejet hajtson két béna őr felügyelete miatt, ez elég hihetetlen stb. Szintén nem tetszett az írói négyestől, hogy a történet vége olyan, mintha megint előkészítettek volna egy 4. epizódot. Remélem ez csak a látszat, mert egy negyedik rész már maga lenne a katasztrófa! Az operatőr, Dariusz Wolski (Bújócska, Rossz társaság) erényeit felesleges újra felsorolnom, szintén, mint az első két részben a sötét jelenetek jók, és persze van néhány nagyon szép tájkép is, ami ugyebár már „követelménye” lett az ilyen kirakat filmeknek. A trükkök és a képvilág nagyon jól passzol egymáshoz. A főhősök megformálása… Sajnos nem sok újat lehet már elmondani. Johnny Depp „munkáját” már említettem. Színészi tehetsége továbbra is kétségtelen, de amit eljátszik az már nem Jack Sparrow, hanem egy bohóc. A tulajdonságok felnagyítása és felesleges poénok keltése iszonyú rossz hatással van mind a karakterre, mind a filmre, mivel a film teljes egészében Jack köré épül. Pl. teljesen felesleges, hogy a „kapitány” minden szaladása egy Barbie babához hasonlítható, ez az első részben egyszer még nagyon vicces volt, de ha már ötször látja az ember egymás után, akkor inkább idegesítő, mint poénos. A többi szereplő közül talán Keira Knightley-t (Büszkeség és balítélet, Arthur király, A gödör) annyiban érdemes megemlíteni, hogy játéka javult az első két epizódhoz képest. Sokkal hihetőbb az alakformálása, talán most harmadikra érzett rá Elizabeth igazi karakterére. Azonban a sminkesek (és persze közvetve Bruckheimer és Verbinski) érthetetlen módon olyan szép bőrt varázsoltak a lánynak, mintha az épp abban a pillanatban lépett volna ki az egyik menő hollywood-i szépségszalonból. Teljesen mindegy, hogy épp a víz alól jön, vagy a legnagyobb csata jelentben harcol, nem igazán adja vissza egy középkori kalózlány ábrázatát, főleg a többi valóban szakadt kalózhoz viszonyítva. Orlando Bloom (Gyűrűk Ura, Mennyei királyság, Trója) szinte említésre sem méltó. Ez a fiú bődületesen gyenge színész szerintem, továbbra is tartom, hogy a tini lányok kedvéért kap annyi szerepet, amennyit kap. Sajnos a piac nagy úr a jelenlegi kapitalista világban, így egy ilyen tehetségtelen színészecske is hatalmas sztár lehet Hollywoodban, miközben tényleg tehetséges színészek jóformán szerepet sem kapnak. Szomorú! Néhány mellékszereplő viszont nagyon jó játékkal rukkol elő. Az egyik Geoffrey Rush (München, Frida, Elizabeth) aki Barbossa kapitányt alakítja. Már a 2. részben is kiemelkedő volt a többi színésztársa közül és itt ismét a legjobbak közé tartozik! A másik két fontos mellékszereplő, az a két kalóz, akik már az 1. rész elejétől kezdve Jack kapitány után a legtöbb röhögést okozzák. Mindkettő igazi bohocot alakít, és mindkét úr tökéletesen illik a filmbe. Felejthetetlen az alakításuk! A zeneszerző Hans Zimmer (A Kör 1-2, Cápamese, Madagaskár, Gladiátor) hatalmas tapasztalat itt is meglátszik, azonban a film legjobb és legfontosabb zenéje, a főcím dal még az első rész zeneszerzőjének (Klaus Badelt) nevéhez fűződik. Az egész trilógiát figyelembe véve a sorozat kicsivel az átlagos, nézhető film kategória felett helyezkedik el, de ez csak az 1. epizód őrületes sikere miatt lehetséges, a 2. és ez a 3. gyenge, és nem tud felnőni az 1-höz. A folytatás elkészültekor azt mondtam, hogy jobb lett volna, ha nem készítenek folytatást, de reménykedtem a harmadik mindent elsöprő sikerében, hiába. A Karib-tenger kalózai igazi rajongói maradjanak meg az első résznél, a másik kettőt csak azért nézzék meg, mert úgysem bírják ki, hogy ne lássák. Ezen felül pedig már csak egy dolgot tehetünk: könyörgünk Bruckheimer-nek, hogy semmiképpen ne legyen 4 rész! 7,1/10 (Moziban láttam először, aztán írtam ezt. Nemrég láttam újra dvd-n, és így jobban tudtam figyelni. Helyesbítés: kiderül, hogy mi történik Jones szörnyével.) |
2007-12-21 00:45.53 |
Az Ütközésekről egy teljes kritikát írtam (egyébként ez már régi írásom, csak bemásoltam ide). A Kontrollról még nem írtam ilyet, mert nagyon bonyolult film, és sajna kevés az időm, hogy rendesen végig gondoljam, és le tudjam írni. |
2007-12-21 00:44.01 |
Mire gondolsz? Hogy az Elhagyott szoba is jó film? Vagy csak úgy általában? |