Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Fantomas - Film Mánia, 14:35 |
Dűne - HBO, 14:50 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 14:55 |
A szállító 3. - Moziverzum, 14:55 |
Ízek, imák, szerelmek - Viasat3, 15:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az utolsó űrhajó |
Josephine Park |
2007-12-27 21:20.47 |
A cím láttán az embernek egyből beugranak a Texasi láncfűrészes gyilkosságokról készült alkotások, sőt ha látott még hozzá egy plakátot is amin egy levágott kéz, esetleg láb volt látható, akkor önkéntelenül is arra asszociál, hogy ez megint egy öldöklős film, ahol a gyilkos valamilyen fűrésszel össze szabdalja az áldozatokat. Én is a már sokszor látott kergetőzést vártam a filmtől…
A kissé unalmasnak tűnő kezdetből a film hamar kibontakozik. Minél előrébb jutunk az eseményekben a néző annál jobban elképed a dolgokon. A rendező eleinte mesterien csepegteti belénk az információt, aztán egyszer csak mindent elárul. Legalábbis azt hiszi az ember. Onnantól már nem vár semmi újat, maximum a brutalitás, és egy két véres jelent izgathatja fel. De ez hatalmas tévedés! Jóval ez után jön csak a tetőpont. Egy kis kergetőzéssel, lövöldözéssel. De itt nincs ám vége a feszültségnek! Sőt éppen csak ez után következik. Az a tetőpont ami a film vége előtt kb. 20 perccel elkezdődik folytatódik egészen a film legvégéig. A feszültség nem engedi el a nézőt, sőt a végén egy hatalmas döbbenettel is párosul. Az a fordulat ami minden jó film végére kell, itt igen csak meglepő! Sőt garantálom, hogy erre senki nem gondol előre! Még a leg elszántabb horror rajongók sem! A rendező, James Wan (aki Leigh Whannell párban a történet kitalálója is) nagyon szép munkát végzett! Ismét egy elsőfilmes rendező, aki rögtön megmutatja a foga fehérjét. Olyan hihetetlenül ugrál jelen és múlt között, és olyan ügyesen oldja meg a film legnagyobb csavarja körüli eseménysort, hogy egyes jeleneteknél azt sem tudtam, hogy most ki a gonosz, és ki a jó! Ez még talán jobban felizgatja a nézőt mint a sok brutalitás. Hiszen ki ne látott volna még véres jeleneteket egy horror filmben?! Ez a történet valószínűleg már önmagában is egy remekmű volt, de hányszor láthattuk már, hogy egy jó történetből nagyon gagyi filmet csinálnak, és ugye fokozottan igaz ez a horror filmekre! Az autós üldözéses jeleneteket jó érzékkel felgyorsították, valószínűsíthetően nem akartak úgy járni, mint az Éjszakai járat-tal Wes Craven, nem akarták felesleges és oda nem illő akció jelenetekkel tarkítani a filmet. Hiszen egy hosszadalmas autós üldözéssel nem csak hogy feleslegesen elnyúlt volna a film, de még a feszültség is alábbhagyott volna. Az operatőr, David A. Armstrong mondhatni hozta a részét. Néhány kivételesen jó képet azért alkotott. Pl. amikor dr. Gordon kiveszi a dobozt a falból, vagy amikor az asztaltól elindulva lassan lefelé már egy másik jelentet tár fel elénk, a jó öreg mosdónkba „néz be” felülről lefelé haladva. Ez persze épp úgy dicséri a vágót, Kevin Greutert-t. Ők ketten tökéletesen és pontosan hajtották végre a feladatukat, és éppen ezzel szolgálták legjobban a filmet. A horror filmben nagyon fontos a hangzás. Ez a film nem ad olyan kultusszá váló hangokat vagy zenéket, mint pl. a Sikoly-ban a telefon csöngése. Viszont mégis akad 3 jellegzetesség: az első az áldozatok üvöltése, a második a gyilkos eltorzított hangja a diktafonon keresztül, a harmadik pedig a csőbe-láncba-lábba vezetett áram hangja! A két főszereplő nagyon jól játszik. Egyik sem különösebben ismert színész, sztárnak meg semmiféleképpen nem mondanám. De épp ez az ismeretlenség visz előre a helyes út felé egy ilyen kemény horror filmet. A producerek azért mégis úgy gondolták, hogy kell egy nagyobb név is a szereplők közé. Így sikerült leigazolniuk a nem éppen horror filmes múltú Danny Glover-t (Halálos fegyver 1-4) egy epizód szerepre. A dr. Gordon-t alakító Cary Elwes meggyőzően alakítja a komoly, mindig átgondolt doktort, mégis akkor hihető legjobban a szerepe, amikor sokkos állapotban van a film végén. Ezt valami elmondhatatlan jó átéléssel játssza, épp úgy mint a másik főszereplő, az Adam-et megformázó Leigh Whannell (aki egyben a film írója is ugye). Nekem Leigh játéka valahogy még meggyőzőbbnek tűnt. Minden percben jó mimikát mutat, és a kétségbeesés az arcán?? Az valami döbbenetes! Az nem kérdéses, hogy íróként nagyon tehetséges, de még színészként is vihetné valamire. Bár félő, hogy a „szépségeket” leső Hollywood-ban nem terem neki sok babér. A film minden tekintetben kiváló horror. A nézőt teljesen rabul ejti. Annyira kemény és pszichikailag megviselő dolgok történnek benne, hogy még a stáblista legördülése után 3-4 órával is azok járnak az ember fejében. Néhány tekintetben a film hasonlít az inkább thriller ként működő Hetedik című filmre, csak éppen ez egy teljesen más megvilágításból és sokkal megrázóbban mutatja be a bűntényt. Minden esélye meg van a Fűrésznek arra, hogy olyan legendává váljon, mint a Rémálom az Elm utcában, vagy a Péntek 13., hiszen hamarosan trilógiává érik. Ebben egyetlen akadálya talán csak az lehet, hogy a Fűrészben a gonosznak nincs olyan „jó”, eladható alakja. Összességében is ez az egyik legjobb horror film amit valaha láttam, de a 21. században készült produkciók közül biztosan ez viszi a pálmát! Mondom ezt úgy, hogy tudom voltak olyan rémisztő filmek mint A kör, a Texasi Láncfűrészes remake, vagy éppen a francia Magas feszültség. Remélem hamarosan láthatunk még filmet James Wan-tól! 9/10 |
2007-12-27 21:20.10 |
Egy újabb horror remake. És egy újabb horror remake, minek eredetijét nem hogy nem láthattuk itthon, de még csak nem is nagyon hallhattunk róla. Csak úgy, mint A rettegés háza, a Sziklák szeme vagy épp A texasi láncfűrészes eredeti darabjairól.
A producerek, két a filmiparban még elég tapasztalatlan írót kértek fel (Jake Wade Wall, Steve Feke). Kevés sikerrel. A történet alapjai nagyon jók, de azok valószínűleg teljes egészében az eredeti filmből jöttek. Semmi olyan plusz extrát nem adtak a filmhez, ami meg érne egy jó szót. Sajnálatosan az írás és a rendezés is elég gyengére sikerült. Ebből a történetből sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni! Simon West (Con Air, A tábornok lánya) annyira a háttérben maradt, hogy szinte észre sem lehet venni. Lehet, hogy nem is volt ott a forgatáson?! Az ilyen jellegű horror-thrillerek kliséi teljes mértékig megtalálhatóak a filmben, de ez nagyon kevés. Sőt! Az ilyen filmek csak akkor lehetnek sikeresek, ha van bennük valami extra. A Sikolyban például annyi újítás volt, hogy a film nem csak egyszerűen különleges lett, hanem megalkotásával egy időben klasszikus is. Az Ismeretlen hívásban azonban még jele sincs a különlegességnek, ez pedig egyértelműen a rendező hatalmas hibája! Két pozitívum van a filmben. Az egyik, hogy a gyilkos teljesen titokzatos marad, egy árny. Azzal, hogy nem látjuk egyszer sem az arcát egy sokkal ijesztőbb lényt kapunk. Sajnos azonban a film végén mégis megmutatják nekünk a gyilkos arcát, ami nem lenne baj, ha a második pozitívum nem az lenne, ahogy előkészítették a második részt. Most már szokássá vált, hogy minden horror filmet úgy kell befejezni, hogy a folytatásokat előkészítsük. A folytatás előkészítése ebben az esetben a film legjobb, legizgalmasabb része, és ha nem csináltak volna a gyilkos árnyból egy valóságos embert, akkor még várnám is kicsit a folytatást… Peter Menzies Jr. (Négy tesó, Lara Croft: Tomb Raider) operatőr készített néhány szép képet. Az „üvegház” minden tekintetben nehéz feladatnak bizonyult, de Menzies jól megoldotta a dolgot. A látványtervező, Jon Gary Steele (Hazárd megye lordjai, Kegyetlen játékok) sem könnyítette meg Menzies dolgát, de ez épp így volt jó. A ház, az udvar, és minden épp úgy volt jó, ahogy azt Steele megálmodta. Tulajdonképpen a filmnek nagyjából egy főszereplője van, a Jill Johnsont alakító Camilla Belle (Jack és Rose Balladája). Az összes többi szereplőnek, ide érteve a gyilkost alakító Tommy Flanagan-t is alig jutott néhány perc a vásznon. Camilla talán egyszer nagy színésznő lesz, de olyan fergetegesen nagyot nem alakított ebben a filmben. Bár azt már tudhatjuk, hogy a horror nem éppen alkalmas arra, hogy egy színész megmutassa valódi tehetségét. Viszont ha már úgysem kell egy óriási tehetségű színésznő a főszerephez, akkor nem értem miért nem lehet egy mutatósabb hölgyet választani. Talán ebben is közelíteni akartak a Sikolyhoz, hisz ott sem éppen bombázó a főhős (Neve Campbell), csakhogy ő egy nagyon jó színésznő. A Jill barátnőjét alakító Katie Cassidy (Távkapcs) sokkal szemrevalóbb, csakhogy róla lerí, hogy egy áldozat. Amikor feltűnt a vásznon, már akkor tudni lehetett, hogy ez a szőke lány fog először meghalni. Az Ismeretlen hívás egyik horror remake-kel sem veszi fel a versenyt. Semmilyen formában nem nyúl túl a horror-thrillerek megszokott elemein. Annyira nem, hogy Wes Craven ugyanezen történetet 5 percben is izgalmasabban tudta filmre vinni a Sikoly elején. A kergetőzős filmek és a Sikoly kedvelőinek talán helyenként tetszeni fog, de ők még inkább azon a véleményen lesznek a film láttán, hogy a Sikoly mennyire kiemelkedik a horrorok táborából. Ki tudja hány évet kell még várnunk, hogy hasonló témában egy jobb film készüljön. 4,32/10 |
2007-12-27 21:19.28 |
Nagyon tetszett, és nagyon ötletesnek találtam! Fogalmam nem volt, hogy mi lesz a vége! Aja beteges brutalitása! Jóóó! |
2007-12-27 21:16.42 |
Manapság a horror remake-ek korát éljük. Lassan minden klasszikussá vált 70-es évekbeli horrort feldolgoznak. Sajnálatos módon ezen filmnek az „eredetije” is épp úgy megközelíthetetlen az átlag magyar „földi halandóknak”, mint ahogy A Texasi Láncfűrészes, vagy akár A rettegés házának „eredeti” változata!
Alexandre Aja (Magasfeszültség) művének alapja Wes Craven 1977-es A domboknak szeme van című filmje. Ez a film gyakorlatilag a Tobe Hooper féle A Texasi láncfűrészes példáján készült, úgy is mondhatnánk, hogy egy újabb bőrt húztak le a bevált történetről. De ez igazából csak külsőleg, formailag igaz. Hiszen Craven ebben a filmben a 60-as 70-es évek egyik legnagyobb veszélyére mutatott rá. A nukleáris kísérletekre, és azok emberiségre káros hatásaira. Már ekkor is az emberiséget merőben fenyegető „láthatatlan” veszélyre mutatott rá, épp úgy mint a Sikoly trilógia első filmjével, amelyben a tv és az amerikai életforma együttes veszélyére mutatott rá. Wes Craven az utóbbi időben több időt tölt producerkedéssel, mint rendezéssel. A Sziklák szemének készítésére egy tehetséges ifjú rendezőt és csapatát kérte fel. Valószínűleg ezzel a legjobbat tette a filmnek, így egy nagyon tehetséges francia rendező bizonyíthatta Hollywood-ban is tudását, Craven felügyelete alatt. A horror filmek egyik legnagyobb mágusának stílusa azért, bár csak nyomokban, de megtalálható a filmben. (Pl. a film végén a házban való kergetőzés vagy ahogy a mutáns fogja a már félholt Doug lábát de a másik kezében lévő bárddal nem öli meg, inkább rángatja kicsit, pedig előtte már szétvágta az egész házat a bárddal.) A történet első látásra nagyon hasonlít a Láncfűrészes filmekre, csakhogy itt egy merőben más problémáról van szó, ezzel a problémával azonban a film készítői nem igazán foglalkoztak. Sajnos a történet hátteréből nagyon keveset tudhatunk meg. Viszont ez nem okoz olyan komoly hiányérzetet, mint amit A rettegés háza remake hagyott maga után. Itt érthetőek az események. És csak az érintett politikai, katonai problémát nem tudjuk igazán hova tenni. Alexandre Aja már a Magasfeszültséggel bizonyította kivételes érzékét a horror filmekhez. Craven keze alatt pedig a brutalitást „okos” filmé tudta kovácsolni, nyoma sincs a Magasfeszültségben felfedezhető logikai hibáknak. Bár legyünk öszinték, a Sziklák szeme közel sem olyan bonyolult gondolatvilágú film, mint a Magasfeszültség volt. Aja a legvéresebb, legborzasztóbb brutalitás megmutatásában látja a horror lényegét. Olyan jeleneteket halmoz fel, amik még a legelvakultabb horror rajongókat is elborzasztja. Mégis itt, ebben a filmben éppen ez látszik eredményesnek. Valószínűleg egy ilyen, állat módjára élő ember valóban ilyen brutalitásra képes, elég ha csak egy természetfilmre gondolunk. Még egy oroszlánt sem láthattunk könnyezni az elejtett széttépet antilop után. Vagyis Aja brutális nézetei itt nagyon jó helyre kerültek. Az operatőr, Maxime Alexandre (Magasfeszültség, Marokkó) a kategóriához képest felmutat jó néhány nagyon szép képet. A sivatag és a sziklák egyvelege elég nehéz feladat elé állítja a fotóst, de Alexandre megtalálja a szépséget, sivatag sziklái felett felkelő nap, vagy a hatalmas atombomba ütötte kráter képében. Azonban néhány jelenetet olyan nagyon sötétre vettek, hogy szinte semmi nem látszik a tv képernyőjén. Talán ez a rendező kérése lehetett, de érthetetlenül rosszra sikeredett. Közel sem olyan félelmetes ez a „vak” állapot mint annak idején az Ideglelésben volt, pedig érezhetően arra játszottak. Sikertelenül. A zene (Tomandandy = Tom Hajdu és Andy Milburn) sajnos nem elég kemény, nincs meg az egyes zenéknek a félelmet keltő hatása. Néhány brutális jelenet előtt vagy alatt csak halk zene szól. Talán ez a legnagyobb hibája a filmek. Egyszerűen nem elég egy horror filmben csak a sikításokra alapozni a hanghatásokat. Néhányszor ez is kiváltja a kívánt rettegést a nézőből, de az ijesztő zenét nem tudja pótolni. A főszereplők nem sokat tudnak megmutatni tehetségükből. Nem követték azt a már megszokott klisét, hogy szép színészekkel tömik tele a filmet. A főszereplő család egy teljesen átlagos amerikai középcsalád. Így jó, hogy nem a tökéletes külsejű hollywood-i színészek közül kerültek ki a szereplők. Nagyrészben teljesen ismeretlen színészekből válogattak. A tényleges főszereplő, a Doug-ot játszó Aaron Stanford (X-men 1-2, Az utolsó éjjel) az egyetlen kivétel ez alól. Azonban ebben a filmben nem ad semmi különöset, adja a szerepét, de ennyi. Semmi különös dolog nincs a produkciójában. A többi főszereplő is hasonlóan alakít. A Bobby-t alakító Dan Byrd kétségbeesése egyáltalán nem hihető. Nem érzi azt az ember, hogy ez a gyerek valóban fél valamitől. Maximum egy kicsit komolyabb iskolai nagymenőtől való tartást lehet kilátni a szeméből, és nem azt, hogy valakik meg akarják ölni, és megenni. Brenda megszemélyesítője Emilie de Ravin itt – ott egészen jó sírásokat produkál. És a megerőszakolás elöli menekülése is hihető. De igazándiból egy mellékszereplő, a benzinkutast játszó Tom Bower nyújtja a legjobb teljesítményt, a saját idejét maximálisan kihasználja, hogy igazolja nem volt véletlen a beválogatása. Ez a film valószínűleg nem vált majd ki annyira nagy elismerést, mint A Texasi Láncfűrészes remake. Maximum brutalitásával képes felvenni vele a versenyt, de a legtöbb hasonló filmnél fényévekkel jobb. Hiszen a láncfűrészes történeteken kívül még jó pár hasonló film születet az utóbbi években, évtizedben. Elég csak a Halálos kitérőre gondolnunk. Azonban ez a film a készítők profisága és a horror iránti elkötelezettsége miatt sokkal sikeresebb lehet. Alexadre Aja kivételes tehetése és Wes Craven tapasztalata olyan filmet alkotott, amely a horror rajongók között kiváltja majd a kívánt sikert. 7,68/10 |
2007-12-27 21:15.25 |
Rendezte: M. Night Shyamalan. Elég volt ennyit hallanom ahhoz, hogy tudjam, ezt a filmet meg kell néznem. A Hatodik érzék különlegessége és A falu meglepő végkifejlete és tanulsága után alig vártam, hogy mit talál ki az író-rendező.
A mese a film bevezetőjében nagyon hatásos, ügyes kezdés. Olyan érzést kelt a nézőben, mintha a film valami természetszerűleg meglevő, de soha fel nem deríthetőről fedné fel majd a leplet, mint például a Jelekben földönkívüliek létezése. A szereplők bemutatása már erősen sejteti, hogy ez egy valódi mese lesz, nulla valóságalappal. Ez teljes mértékig be is igazolódik. Azonban, mint minden mese esetében itt is a „sorok között” kell keresni a film valódi lényegét. Shyamalan a film készítésének szinte minden területén jelen van. Író, rendező, producer, színész. Kissé érthetetlen ez a „munkamánia”, félő, hogy lassacskán ez a minőség rovására fog menni. Az írási, rendezési munkálatokat ebben az esetben egyben érdemes elemezni. Night nagyon különleges történetet talált ki újfent. A misztikum egy hétköznapi társaság köré íródott. A Story nevű lány, a fűhátú farkas vagy éppen a majomszerű „törvényszolgák” akár a Gyűrűk Ura, Harry Potter „csúcs” fantáziákban is elfértek volna. Bár aki látta A falut, annak az ágakból készített jelmezek ismerősek lehetnek. Pedig nem is A falu jelmeztervezője készítette ebben a filmben az álruhákat, hanem Betsy Heimann (Ponyvaregény, Vörös sárkány). De nem is ez, hanem a mese mondanivalója a lényeges inkább. Minden eseménynek meg van a maga szimbolikája. A történettől elvonatkoztatva a tanulság, hogy bárki képes lehet az önmegvalósításra, akár világmegváltó dolgok létrehozására, de kell egy múzsa, aki segít, akiből hitet meríthet az alkotó. A másik szinte teljesen láthatatlan mondanivaló pedig, ami a bekapcsolt tévékben mindig szól a jelenetek hátterében. A háború. Shyamalan háborúellenes, pacifista. Filmbeli nagy műve is erről szól. Mivel Shyamalan valószínűleg már íráskor elképzelte, hogy mi, hogy, miért és mikor következzen, ezért a rendezés „magától jött.” Természetesen itt is biztosan sok apró részlet csak a jelenetek forgatása közben alakult ki, Shyamalan tehetsége vitathatatlan, már bizonyított. Azért néhány enyhén szólva sem szép húzás van a filmben. Az egyik a kritikus figurája, ellenszenves, okoskodó figura, aki a végén meg is hal. Egy mesében!? Nem illik oda. Bár én nem tartom magam néhány kollégám azon elgondolásához, hogy Shyamalan ezzel, a filmjeit előszeretettel rossz véleményekkel illető kritikusokon akart kicsinyes bosszút állni. Nem hiszem, hiszen a kritikus alapjában beilleszthető volt a történetbe, csak nem kellett volna meghalnia. Elképzelhető, hogy a halállal próbálta a rendező a mese valóságosságát alátámasztani?! Talán. Nagyon ellenszenves, hogy Shyamalan magára osztott egy nagy szerepet. Főleg úgy, hogy ez a szereplő gyakorlatilag a mese kulcsfigurája. Egy író, akit életében nem becsülnek meg, de korai halála után megváltoztatja a világot. Az egész rendben van, szép történet, reményt keltő, de miért neki kell ezt a szerepet játszania?! Helytelen! Még akkor is ha tudjuk, hogy minden filmjében be villan kisebb-nagyobb szerepekre. Azon kritikusai akiknek nem tetszenek a filmjei ezen két ok miatt még jobban lehúzzák majd a filmet, és sokan egyet is értenek majd ezzel. Pedig ez a két hiba, egyáltalán nem olyan nagy, hogy a film értékét jelentősen csökkenteni tudnák. Az operatőr, Christopher Doyle (Eros, 2046, Hős) szinte kizárólag makró képekkel készítette a filmet. Ezek a közeli felvételek persze sok helyen hatásosak, de ha az egész film ilyenekből áll, akkor kissé fárasztó lesz. Ugyanakkor nagyon tetszettek a különleges kameraállások, néhol alulról csak lábakat mutat, néhol felülről a plafonról „néz” stb. Ezek, a közeli képekkel kombinálva nagyon jól néznek ki. De erre is érvényes, hogy ne legyen túl sok belőle. A film végén, amikor már a 231. ilyen „fél arc mögött látszik a háttérben éppen beszélő szereplő”, jelenetet figyeljük, már unalmassá válik. A két főszereplő játéka nekem tetszik. Lehetséges, hogy a Story-t játszó, Bryce Dallas Howard (A falu, Ahogy tetszik) dolga első látásra nem tűnik nehéznek. Szerintem mégis csak az volt. Azt a kislányos csodálatot az új dolgok iránt (mintha csak a Kishableány lenne), az ámulatot és döbbenetet nagyon jól játssza. Épp úgy, ahogy A faluban a vakot is hihetően alakította. Ezek nem könnyű feladatok. A hölgy kimondottan tehetséges színésznő. Remélem, azért egyszer láthatjuk kevésbé meseszerű filmben is, ahol modern nőt alakíthat majd. Paul Giamatti-t (Ryan közlegény megmentése, Kerülőutak) alapjaiban épp ilyen embernek képzelhetjük el, amilyet játszik a filmben. Persze az életben valószínűleg nem ilyen, ezért mondhatjuk, hogy fergetegesen jól alakít. Nagyon szimpatikus figurává alakítja a megtört mr Heep-et. És végül a zene. Csodálatos! Mint Shyamalan minden filmjében, ebben is James Newton Howard (Jelek, A falu, Tűz óceánja, King Kong, Véres gyémánt) készítette a dallamokat. Ez adja a film igazi mese voltát. Misztikus, csodaszerű. Jómagam a filmzene albumot is többször végig hallgattam. A magamutogatás ellenére is, ez a mese jó! Shyamalan nem hazudtolta meg önmagát. Most sem készített átlagos filmet. Mondanivalóban bővelkedik, minden embernek mást sugall. A faluval ugyan nem veszi fel a versenyt, de minőségben nem lóg ki Shyamalan művei közül. Egy hatalmas hiba mégis tönkre teheti a magyar nézők szórakozását, ez pedig a minősíthetetlen magyar szinkron. Általában nem szoktam szidni a magyar szinkronkészítőket, de ez valami förtelmes! Mindenki csak és kizárólag eredeti hanggal nézze, felirattal. 8,05/10 |
2007-12-27 21:14.28 |
1956. október 23. a mai világban nagyon jó filmes témának számít, hisz az ehhez hasonló témájú filmek az utóbbi években egyre-másra gyűjtötték be a rangos filmes díjakat. Mégsem született mindezidáig egyetlen igazán komoly nagyjátékfilm sem az akkori magyarországi esemény(ek)ről.
Andy G. Vajna állítása szerint, már régóta keresett egy olyan történetet, ami „hollywood-i szemmel” is érdekes, ugyanakkor a történelmi eseményeket is leírja. Talán ez a hollywood-iság miatt nem lett a film igazán nagy dobás, bár így is kiemelkedően jó alkotás, szerencsére mostanság egyre több ilyen minőségű film készül hazánkban. Vajna érdeme, hogy nem amerikai filmesekkel forgatatta le a filmet, hanem magyar szakembereket fogadott. A rendezőtől, a színészeken át, a sminkesig mindenki magyar a stábban! Az egyetlen kivétel a zeneszerző. A rendező személyének kiválasztása valószínűleg nem okozott nagy fejtörést Vajnának, a fiatal, ambiciózus és rendezőként az első filmjével már bizonyított, Goda Krisztinát választotta. A hölggyel nem túl sok rendező vetekedhet ma Magyarországon, egyelőre talán az egyetlen Antal Nimród. Néhány hozzájuk hasonló fiatal, frissen végzett rendező talán hamarosan felveheti majd velük a versenyt, ez tenne a legjobbat a magyar filmezésnek! Goda Krisztina meghálálta a bizalmat. A film inkább a szerelem köré építi a szabadságharcot, ahogy azt valószínűleg Vajna kérte. Ezt pedig Krisztina teljesítette is, sőt ez miatt volt ő a legkiválóbb ezen film megrendezésére. Néhány részlet nem tetszett, vagyis inkább valótlannak tűnt, persze én nem voltam ott, és nem is igazán tudom reálisan elképzelni az eseményeket, de feltehetően a rádió előtti „forrongásban” senki nem mondta ki azt, hogy foglaljuk el a rádiót… de ha mondták is esetleg, akkor sem így és nem abban a helyzetben. Ez nagyon sokat gyengít a jeleneten. A film végén én még egy kicsit gondolkodtam volna a rendező helyében. Bennem ugyanis felmerül még két variációs lehetőség a befejezésre. Az egyik az, hogy éppen fordított sorrendben mutatják a két eseményt, vagyis előbb mutatják a vízilabdásokat, ahogy boldogan ünnepelnek, aztán a Katát, ahogy viszik kivégzésre és a börtön asszonyai éneklik neki a Himnuszt. A másik lehetőség, és talán ez lett volna a legjobb, ha a két eseményt összevonták volna, egy jelenetbe, hol ezt, hol azt mutatta volna a kamera a Himnuszt pedig együtt énekelte volna mindenki, és a legvégén a Kata síró arcára sötétült volna el a kép. Persze ezek ellenére Goda kisasszony nagyon szép munkát végzett, remélem hamarosan őt is Los Angelesben láthatjuk, egy igazi hollywood-i produkció élén, hogy végre a világ is elismerje a magyar film jelentőségét! A fényképezés talán a leginkább világszínvonalú a filmben! Operatőreink mindig is a világ elitjéhez tartoztak, ezt most is bizonyítja Vecsernyés János (El Nino, Üvegtigris 2) és Gulyás Buda (Csak szex, és más semmi), őket pedig tökéletesen kiegészíti a vágó páros, Gárdos Éva és Komlóssy Annamária, akiknek a munkája szintén csak leg-leg jelzőkkel illethető! A mű egyetlen részlete, amit nem magyar származású ember készített a zene. A zeneszerző, Nick Glennie-Smith (Katonák voltunk, Hegylakó 4) a diadal zenéjénél igazán kiemelkedőt alkotott A főszereplők közül Dobó Katának ismét csak nagyon gyenge az alakítása. Ez a lány nem csoda, hogy semmire sem vitte kint az USA-ban, még a Vajna „segítsége” mellett sem. Egyszerűen tehetségtelen a színészethez! Két arca van, egy szomorú, meg egy mosolygós, ezt a kettőt mutatja folyamatosan. Semmi mást. Förtelmesen gyenge. Ő épp úgy visszaveti a filmet, mint annak idején a Sorstalanságot (ami egyébként igen gyenge film) a főszereplő, Nagy Marcell. Szerencsére vannak igen tehetséges magyar színészek, akik meg is mutatják, hogy mit tudnak. A két vízilabdás barátot alakító Fenyő Iván és Csányi Sándor eszméletlen! Nagyon jó színész mindkettő. Nekem Csányi játéka ici-picivel meggyőzőbb, de nagyon örültem, hogy nem ő kapta a főszerepet, mert így is még a csapból is ő folyik. Dicséretes, hogy nagyon sok filmet forgat, de félő, hogy a mennyiség előbb-utóbb nála is a minőség rovására fog menni. Ezért lassan el kell kezdenie szortírozni a szerepeket. Ez a két fiatalember, kiegészítve olyan mellékszereplőkkel, mint a fiatal Robert De Niro-ra eszméletlenül hasonlító Huszár Zsolt, Szávai Viktória vagy épp Gesztesi Károly rendbe hozza a Dobó Kata ejtett sebeket, és magas szintre emeli a filmet! És akkor még nem is említettem Jordán Tamást vagy Haumann Pétert, aki egy apró szerepből is felejthetetlent hozott ki! Feri bá’ barátságosságát olyan félelmetességbe burkolja, hogy mindenkit rémület fog el. A mű minden tekintetben elég magas színvonalú ahhoz, hogy akár még az USA-ban is sikeres lehessen, sajnos arról nem igazán lehet hallani és tudni, hogy a Fehér Házas bemutatás után vajon bemutatják-e az amerikai mozikban a filmet. Hisz Vajna igen sokat kérkedett azzal, hogy olyan filmet készít, ami Amerikában is sikeres lesz, és végre a világ is megtudja, hogy mi történt itt ’56-ban. Az egyetlen igazi gyengesége a filmnek, ahogy már említettem az, hogy igazából a szerelemről szól és csak másodsorban a szabadságharcról. De hangsúlyozom, ezt biztosan Vajna kérte így, és nem a rendező gyengesége volt, bár tény, hogy egy Antal Nimród egész másképp alakította volna ezt a történetet, és talán akkor nem egy szerelmi történet lenne az ’56-os eseményekbe építve, hanem fordítva. Talán akkor a külföldi filmszemléken is nagyobb siker lett volna. Amerikában, pl. egy Oscar-gálán persze biztosan nem, hiszen a cselekmény végén megemlítik, hogy az USA ígért segítséget, de mégsem jöttek, cserbenhagytak minket, Magyarokat. De már régóta tudjuk, hogy az Oscar-díjat inkább politika szerint osztják. Talán csak a Sorstalanság volt hasonló horderejű, költésvetésű film az utóbbi 10 évben Magyarországon. De a Sorstalansággal semmilyen szinten nem lehet össze hasonlítani. Mind a történet összeszedettsége, mind a rendező munkája, mind a színészek teljesítménye sokkal magasabb színvonalú. A Szabadság, Szerelem az utóbbi évek legnagyobb, legjobb, legszebb Magyar filmje. 8,05/10 |
2007-12-27 21:13.54 |
Áááá! Bocsánat, ez nem ide való. A Szabadság, szerelem kritikája. Rossz helyre másoltam be. Légyszi valaki törölje, ha tudja! Köszi. |
2007-12-27 21:13.00 |
1956. október 23. a mai világban nagyon jó filmes témának számít, hisz az ehhez hasonló témájú filmek az utóbbi években egyre-másra gyűjtötték be a rangos filmes díjakat. Mégsem született mindezidáig egyetlen igazán komoly nagyjátékfilm sem az akkori magyarországi esemény(ek)ről.
Andy G. Vajna állítása szerint, már régóta keresett egy olyan történetet, ami „hollywood-i szemmel” is érdekes, ugyanakkor a történelmi eseményeket is leírja. Talán ez a hollywood-iság miatt nem lett a film igazán nagy dobás, bár így is kiemelkedően jó alkotás, szerencsére mostanság egyre több ilyen minőségű film készül hazánkban. Vajna érdeme, hogy nem amerikai filmesekkel forgatatta le a filmet, hanem magyar szakembereket fogadott. A rendezőtől, a színészeken át, a sminkesig mindenki magyar a stábban! Az egyetlen kivétel a zeneszerző. A rendező személyének kiválasztása valószínűleg nem okozott nagy fejtörést Vajnának, a fiatal, ambiciózus és rendezőként az első filmjével már bizonyított, Goda Krisztinát választotta. A hölggyel nem túl sok rendező vetekedhet ma Magyarországon, egyelőre talán az egyetlen Antal Nimród. Néhány hozzájuk hasonló fiatal, frissen végzett rendező talán hamarosan felveheti majd velük a versenyt, ez tenne a legjobbat a magyar filmezésnek! Goda Krisztina meghálálta a bizalmat. A film inkább a szerelem köré építi a szabadságharcot, ahogy azt valószínűleg Vajna kérte. Ezt pedig Krisztina teljesítette is, sőt ez miatt volt ő a legkiválóbb ezen film megrendezésére. Néhány részlet nem tetszett, vagyis inkább valótlannak tűnt, persze én nem voltam ott, és nem is igazán tudom reálisan elképzelni az eseményeket, de feltehetően a rádió előtti „forrongásban” senki nem mondta ki azt, hogy foglaljuk el a rádiót… de ha mondták is esetleg, akkor sem így és nem abban a helyzetben. Ez nagyon sokat gyengít a jeleneten. A film végén én még egy kicsit gondolkodtam volna a rendező helyében. Bennem ugyanis felmerül még két variációs lehetőség a befejezésre. Az egyik az, hogy éppen fordított sorrendben mutatják a két eseményt, vagyis előbb mutatják a vízilabdásokat, ahogy boldogan ünnepelnek, aztán a Katát, ahogy viszik kivégzésre és a börtön asszonyai éneklik neki a Himnuszt. A másik lehetőség, és talán ez lett volna a legjobb, ha a két eseményt összevonták volna, egy jelenetbe, hol ezt, hol azt mutatta volna a kamera a Himnuszt pedig együtt énekelte volna mindenki, és a legvégén a Kata síró arcára sötétült volna el a kép. Persze ezek ellenére Goda kisasszony nagyon szép munkát végzett, remélem hamarosan őt is Los Angelesben láthatjuk, egy igazi hollywood-i produkció élén, hogy végre a világ is elismerje a magyar film jelentőségét! A fényképezés talán a leginkább világszínvonalú a filmben! Operatőreink mindig is a világ elitjéhez tartoztak, ezt most is bizonyítja Vecsernyés János (El Nino, Üvegtigris 2) és Gulyás Buda (Csak szex, és más semmi), őket pedig tökéletesen kiegészíti a vágó páros, Gárdos Éva és Komlóssy Annamária, akiknek a munkája szintén csak leg-leg jelzőkkel illethető! A mű egyetlen részlete, amit nem magyar származású ember készített a zene. A zeneszerző, Nick Glennie-Smith (Katonák voltunk, Hegylakó 4) a diadal zenéjénél igazán kiemelkedőt alkotott A főszereplők közül Dobó Katának ismét csak nagyon gyenge az alakítása. Ez a lány nem csoda, hogy semmire sem vitte kint az USA-ban, még a Vajna „segítsége” mellett sem. Egyszerűen tehetségtelen a színészethez! Két arca van, egy szomorú, meg egy mosolygós, ezt a kettőt mutatja folyamatosan. Semmi mást. Förtelmesen gyenge. Ő épp úgy visszaveti a filmet, mint annak idején a Sorstalanságot (ami egyébként igen gyenge film) a főszereplő, Nagy Marcell. Szerencsére vannak igen tehetséges magyar színészek, akik meg is mutatják, hogy mit tudnak. A két vízilabdás barátot alakító Fenyő Iván és Csányi Sándor eszméletlen! Nagyon jó színész mindkettő. Nekem Csányi játéka ici-picivel meggyőzőbb, de nagyon örültem, hogy nem ő kapta a főszerepet, mert így is még a csapból is ő folyik. Dicséretes, hogy nagyon sok filmet forgat, de félő, hogy a mennyiség előbb-utóbb nála is a minőség rovására fog menni. Ezért lassan el kell kezdenie szortírozni a szerepeket. Ez a két fiatalember, kiegészítve olyan mellékszereplőkkel, mint a fiatal Robert De Niro-ra eszméletlenül hasonlító Huszár Zsolt, Szávai Viktória vagy épp Gesztesi Károly rendbe hozza a Dobó Kata ejtett sebeket, és magas szintre emeli a filmet! És akkor még nem is említettem Jordán Tamást vagy Haumann Pétert, aki egy apró szerepből is felejthetetlent hozott ki! Feri bá’ barátságosságát olyan félelmetességbe burkolja, hogy mindenkit rémület fog el. A mű minden tekintetben elég magas színvonalú ahhoz, hogy akár még az USA-ban is sikeres lehessen, sajnos arról nem igazán lehet hallani és tudni, hogy a Fehér Házas bemutatás után vajon bemutatják-e az amerikai mozikban a filmet. Hisz Vajna igen sokat kérkedett azzal, hogy olyan filmet készít, ami Amerikában is sikeres lesz, és végre a világ is megtudja, hogy mi történt itt ’56-ban. Az egyetlen igazi gyengesége a filmnek, ahogy már említettem az, hogy igazából a szerelemről szól és csak másodsorban a szabadságharcról. De hangsúlyozom, ezt biztosan Vajna kérte így, és nem a rendező gyengesége volt, bár tény, hogy egy Antal Nimród egész másképp alakította volna ezt a történetet, és talán akkor nem egy szerelmi történet lenne az ’56-os eseményekbe építve, hanem fordítva. Talán akkor a külföldi filmszemléken is nagyobb siker lett volna. Amerikában, pl. egy Oscar-gálán persze biztosan nem, hiszen a cselekmény végén megemlítik, hogy az USA ígért segítséget, de mégsem jöttek, cserbenhagytak minket, Magyarokat. De már régóta tudjuk, hogy az Oscar-díjat inkább politika szerint osztják. Talán csak a Sorstalanság volt hasonló horderejű, költésvetésű film az utóbbi 10 évben Magyarországon. De a Sorstalansággal semmilyen szinten nem lehet össze hasonlítani. Mind a történet összeszedettsége, mind a rendező munkája, mind a színészek teljesítménye sokkal magasabb színvonalú. A Szabadság, Szerelem az utóbbi évek legnagyobb, legjobb, legszebb Magyar filmje. 8,05/10 |
2007-12-27 18:47.24 |
Gondolom már mások is észre vették, de nekem csak most tünt fel valami. Az első részben jól leszólják a meterológusokat, aztán ezt a 2. rész elején azonnal korrigálják, és egyben leszólják a postát, aztán azt a 3. rész elején egyből korrigálják. :) Aranyos! Biztos egy-két szakszervezet tiltakozott! :) |
2007-12-27 10:12.57 |
Jó, hogy te így becézgeted őket :) Így máris vidámabb! Igaz két külön falu, és 5 km választja el, de persze, át is lehet látni! Soha nem tartozott egymáshoz, csak a Világháború alatt a németek számára volt egy, mivel logisztikailag így egyszerűbb volt. Ennyi.
De tudod mit? Elég is a vitából, mert nem a filmről szól. |
2007-12-27 10:05.39 |
Ja, és ha csak ketten írunk ide, egymás után, akkor talán ki tudod következtetni, hogy neked írtam... |
2007-12-27 10:04.48 |
Mint írtam, világosan el van mondva a filmben, hogy Schindler nem volt jó ember, ettől függetlenül megmentett sok másik embert. Ennyi! És mondtam, a filmet kell nézni, nem a történelmet! Ha nem tudsz elvonatkoztatni, akkor nincs nagyon értelme írnod egy filmről véleményt! Ha a történelmi hűség olyan fontos, akkor pl. a Karib-tenger kalózaihoz ne is írj, mert még a végén arra 0 csillagot adsz, azért mert a való történelemben nem is voltak ilyen szörnyek, mert halálból vissza hozott emberek meg ilyenek. Remélem így már megérted, hogy itt filmet kell osztályozni, nem a történelmet. Biztos vannak történelmi fórumok is :)
Jaaaa, és egyébként az is történelmi tény, hogy Auswitzban nem volt gázkamra, csak koncentrációs tábor. Vagyis ott nem végeztek ki senkit! A gázkamrák Auswitz mellett, Birkenauban voltak. Szóval igaza van a szomszéd bácsinak, hogy Auswitzban nem volt annyi halott! |
2007-12-27 09:46.45 |
Azt hiszem nem nézted a filmet, mert akkor is csak a gyűlöletedre tudtál figyelni! Nagyon világosan el van mondva a filmben, hogy Schindler nem volt egyáltalán kedves rendes ember, csak a saját haszna miatt csinálta az egészet! Ez többször is ki van emelve a filmben, meg az is hogy a feleségével hogy bánt. Persze, hogy vannak a filmben hálivúdi túlzások (mint pl. a vagonok lelocsolása stb.) ilyet biztosan nem tett, de sajna a sokak által imádott USA filmkészítésben ez benne van. Mégis mindenki őket imádja.
Ez a film akkor is csodálatos, mondhatsz te bármit! És nem hinném, hogy propaganda film lenne. Ugyanis nem szólít fel semmire. Egy történelmi eseményt mond el, a maga szemszögéből, épp úgy mint A zongorista. (És szerintem a zsidó így- zsidó úgy szójárásodat, amiből eléggé kilátszik valami, szerintem picit vedd vissza, mert ez lassan már olyasmi amit inkább nem kéne leírnod. Sok mindent lehet, lehet kritizálni, meg nem szeretni meg akármit, de nem a származás miatt!) |
2007-12-27 09:28.37 |
Hááát bocs, de ti kicsit durvák vagytok. Ilyen nyilt haraggal, így elítélni egy csodás filmet! Én ugyan nem tudom, hogy mekkora bevételt hozott ez a film, és mekkorát A zongorista, de nézni kéne a tényeket is! Ha valaki letesz az asztalra egy E. T.-t, egy Harmadik típusú találkozásokat, egy Indiana Jones-t, akkor szerintem természetes, hogy százezrek, sőt milliók nézik meg a filmjét. Még akkor is ha olyan közepes filmet készít mint pl. a Terminál. Ennyi.
Mindenképpen fura a véleményetek! Ha a filmet néztétek volna más szemmel, és az nem tetszene, akkor megérteném a lepontozást, de hogy azért pontozzátok le, mert ti máshogy nézitek a történelmet... |
2007-12-26 23:53.04 |
Köszi! Majd utána járok! |
2007-12-26 23:46.18 |
Én még nem láttam a 2-at, nem tudod melyik csatornán lesz? |
2007-12-26 23:27.32 |
Azt hiszem minden fontosat leírtál! Megunhatatlan! Nagyon sokszor láttam! Nagyon-nagyon jó! |
2007-12-26 23:15.42 |
Ugyanazt írhatnám le, amit az előzőben.
Ráadásul most még össze-vissza is beszélsz! Teljesen mindegy, hogy milyen származású ember rendezte, ez a film csodálatos! És mondtam, itt filmminőséget kell osztályozni, nem azt hogy neked tetszik-e a történelem vagy nem. (Egyébként épp most néztam Az utolsó skót király c. filmet, szintén mészárlásról szól, és nem zsidó témájú!) |
2007-12-26 14:36.47 |
Jójó, persze! |
2007-12-26 12:31.51 |
Elolvastam néhány hozzászólásodat, érdekes. Ok, persze, máshol is legyilkoltak sok-sok embert, nem csak a kommunisták, hanem pl. az amerikaiak az indiánokat. De ez egy filmes fórum, és nem történelmi! Vagyis ilyen okokkal nevetséges 1 csillagot adni egy ilyen tökéletes, történelmi, csodálatos filmnek! Már bocs, de itt filmes szemszögből illik értékelni! |
2007-12-26 12:25.57 |
Röviden: a világ legjobb filmje! |
2007-12-26 12:17.55 |
Semprininek igaza van! Te kevered a műfajokat! |
2007-12-26 12:16.43 |
Az 5. sor végétől szinte felsoroltad amit én is írtam :) Szóval szerintem egyetértünk. De attól, hogy neked és nekem, meg pár filmtudósnak értelmezhető a film, még nem lesz értelmezhető a nagyközönségnek. És bááár én nem csípem a hálivúdi kliséket, de tény a tény, egy film a nézőkért van! Nem néhány szakembernek, hanem sok millió nézőnek! És ha ők nem értik, akkor annyit ér a film, mint az a foci csapat, aki mindenkit megver, de egy ember sem kiváncsi a meccseikre. Semmit! |
2007-12-26 00:22.24 |
Baki azért van több is! Sokszor láttam, és nagyon jó film, de itt-ott vannak időbeli hibák. Ettől függetlenül nagyon jó, mint szinte minden Zemeckis-Spielberg alkotás! |
2007-12-26 00:20.46 |
Ha tényleg nagy fan vagy, akkor kérlek olvasd el a véleményemet, picit lejebb található, sok mindent felvetek, kiváncsi vagyok egy fan, hogy vélekedik. (a 2. résznél hasonló a helyzet) |
2007-12-26 00:17.50 |
Ebben a műfajban láttál már jobbat? :S Miért ez melyik műfaj? |
2007-12-26 00:15.02 |
Teljesen egyetértek! |
2007-12-25 23:41.04 |
Szerintem egyáltalán nem világos a szimbolum. Én is felsoroltam 2 verziót is, de lehet mások mást is észleltek. Igen is az alkotók hibája, hogy ez nem tiszta. Persze a sok felületes néző is hibás, de azért nem annyira. |
2007-12-25 16:48.10 |
Vad vágyak! Uuuuuuuuuuuh. Asszem ez leírhatatlan! Egyik kedvenc filmem, mert nagyon szövevényes és meglepő. A maga korában nagyon újszerű volt! Denise meg, elmondhatatlan. Abban a filmben (úgy fiatalon) a világ legszexibb női között volt, ez tuti! Színésznőként talán nem olyan nagy szám, de mint nő csodálatos! |
2007-12-25 16:45.49 |
Nem hinném, hogy egy 16 éves fiatalnak kevesebb mindent lehet megmutatni, mint egy 18 évesnek. Ez a karikásdi alapban is marhaság. |