"Egyszerűen nem lehet át érezni a filmet" - ez nem egészen így van. "Neked egyszerűen nem jön át a film", így helyesebbnek tűnik, tekintve hogy emberek hatalmas tömegeit tökéletesen elvarázsolt. Ezzel nincs semmi baj, nem tetszhet mindenkinek minden, de olyat szerintem nem bölcs dolog mondani, hogy a film képtelen bárkit is megmozgatni.

2012-09-02 23:17.06

Stimmt.

Míg a világvége el nem választ - Vélemények

2012-08-12 23:22.14

Végre, végre, világvége!

A Míg a világvége el nem választ című film egyik legnagyobb érdeme, hogy akármibe fog, azt ügyesen csinálja. Amikor humoros szeretne lenni, akkor megnevetteti a nézőit, ha a drámaiságot célozza meg, a közönség elérzékenyül, ha pedig elgondolkodtatni szeretne, képes töprengésre bírni az embereket. A hatásban meghatározó szerepet játszanak a brillírozó színészek, akik érdekes, helyenként kellemesen meglepő helyzetekben közvetítik a film hagyománytisztelő értékrendjét, amely valószínűleg nem fog ugyan meglepetésként hatni legtöbbünk számára, de egyszerű bájával talán mosolyt csalhat az arcunkra.

A történetet egy autóban hallott rádióadás nyitja, mely szerint a Föld megmentésére tett utolsó kísérlet is kudarccal végződött, így már elkerülhetetlen az a katasztrofális meteorbecsapódás, amely pár hét múlva végleg el fogja pusztítani az emberiséget. Az adás első következménye, hogy Dodge (Steve Carell) felesége kiszáll a kocsiból, és elhagyja a férfit. Dodgenak így egyedül kell szembenéznie élete utolsó néhány napjával, és végül úgy dönt, hogy sajátos életszemléletű szomszédjával, Pennyvel (Keira Knightley) karöltve felkeresi középiskolás szerelmét. Az utazás közben az apokalipszis hírére különféle módokon reagáló emberek sokaságával kerülnek kapcsolatba, a hétköznapinak éppen nem nevezhető élmény pedig mindkettejükben nyomot hagy.

A film alapvetően egy vígjáték, ez pedig nem könnyű műfaj. Egy sci-fi, western, thriller vagy fantasy jellegű film mögött még csak-csak lehetséges többé-kevésbé racionális érvekkel magyarázni a szimpátiát (vagy ellenszenvet), hiszen beszélhetünk a történet csavarosságáról, a látvány nagyszerűségéről vagy a gondolatiság mélységeiről, de egy vígjáték, az bizony másmilyen állatfaj – itt vagy nevetünk és tetszik, vagy nem nevetünk és nem tetszik, racionális érvelésnek pedig nincs sok teteje. Ebben a tekintetben a vígjáték a horrorfilmmel mutat rokonságot, hiszen ellentétben például a thrillerrel, westernnel vagy sci-fivel, itt nem a történet elemei határozzák meg a műfajiságot, hanem az a hatás, amit a filmkészítők a nézőkből szerettek volna kiváltani – a vígjáték esetében ez a hatás a nevetés, a horrornál pedig a rettegés (a szakirodalom a szexfilmeket sorolja még ebbe a csoportba, magyarázatot talán nem igénylő okok miatt).

A film a vígjáték-jelleg mellett ugyanakkor megpendít egy drámai szálat is. Dodge és Penny utazása közben nemcsak a táj suhan, hanem – mint ahogy ez lenni szokott – ők maguk is változnak. A film felvázolja azt az ívet, ahogyan mindketten szembenéznek korábbi életükkel, és haláluk közeledtével rádöbbennek, mi bír valódi értékkel, és mi az, ami minden látszat ellenére csak jelentéktelen illúzió. Ebben a tekintetben a Míg a világvége el nem választ a hagyományos hollywoodi értékrendet követi, tehát mindenekelőtt a család és az őszinte emberi kapcsolatok mellett bont zászlót, de ezt a megszokott (és szerethető) gondolatvilágot olyan bájosan és frappánsan tárja a néző elé, hogy az újdonság hiánya egyáltalán nem megy a filmélmény kárára. Mindebben a színészek érdeme is hatalmas, hiszen mind Steve Carell, mind Keira Knightley szemkápráztatóan alakítják szerepeiket, minden arcvonásuk, minden mozdulatuk és gesztusuk közvetít valamit a karakterek lelkében zajló összetett viharokból. Dodge és Penny karakterein kívül mellékfigurák sokasága is feltűnik a filmben, akik a világvégére különböző módokon reagáló típusokat személyesítenek meg – találkozunk így az öngyilkosság gondolatával játszó férfival, vagy az apokalipszis utáni világuralomra készülő fiatalok csoportjával, csakúgy, mint a teljes nihilbe süllyedő emberek tömegeivel. A film így egyben egy gondolatkísérletnek is tekinthető, ami azzal a feltevéssel játszik el, vajon hogyan viselkednénk, ha pontosan tudnánk, mennyi időnk van még hátra.

A Míg a világvége el nem választ alapötlete megoldások egész sorát teszi lehetővé, melyek közül a film sokat meg is valósít, így egyszerre tudja megnevettetni, elgondolkodtatni és érzelmileg megmozgatni a nézőit. A világvége közeledtét mind a bemutatott eseményekkel, mind a történetmesélés olykor meghökkentő fogásaival folyamatosan a közönség látómezejében tartja, így arra ösztönöz minket, hogy átéljük ezt a hihetetlen élményt. Penny és Dodge utazása így a sajátunk is lehet: anélkül szagolhatunk tehát bele a világvége előestéjének frissítő levegőjébe, hogy ténylegesen meteor pottyanna a fejünkre.

[link]

A fehér pokol (2012) - Vélemények

2012-07-31 21:37.09

Nem is az volt talán a lényeg, hogy emberünk milyen módon küzd meg a farkassal, hanem az a tény, hogy belement a harcba. A film mögött van egy raklapnyi gondolatiság, esetleg ha újra előveszed majd valamikor, próbáld meg ilyen szemmel is nézni. Nekem konkrétan a könnyem folyt az utolsó pár percben.

Fejvadászok (2011) - Vélemények

2012-07-31 21:17.32

Ízes thriller

Műfaji filmekben Hollywood a legjobb, Európa pedig a stílusfilmek terén szorítja maga mögé a világ filmgyártását. A két mozgóképi gondolkodás első pillantásra tűz és víz, de míg az iménti két elem valóban nem tűri meg egymás társaságát, addig az amerikai és a nemzeti film – ha mindketten jókedvűek a találkozáskor – könnyen megtalálja a közös hangot, az eredmény pedig egy egyedi hangvételű alkotás lehet. A skandináv országok különösen jó érzékkel lavíroznak a két világ között, és erre tökéletes példa a Fejvadászok című film is.

A történet szerint Roger (Askel Hennie) egy komplexusokkal küzdő műtárgytolvaj, akinek egyetlen célja, hogy fenntartsa azt a látszatvilágot, mellyel gyönyörű feleségét igyekszik maga mellett tartani. Következő célpontja Clas Greve (Nikolja Coster-Waldau), akitől egy eredeti Rubens-festményt szeretne meglovasítani – Clas azonban nyomkövetésre szakosodott veterán katona, aki bosszúra szomjasan üldözőbe veszi Rogert. Hamar kiderül, hogy az üldöző motivációja jóval túlmutat a műtárgy elrablása fölött érzett haragon, Rogernek pedig a poklok poklát kell kiállnia menekülés közben.

A film könnyen kitapintható módon követi a thriller műfajának sémáit. Ez a zsáner a bűnügyi filmek csoportjába tartozik, legjellemzőbb tulajdonsága pedig, hogy a bűnöző–áldozat–nyomozók triászából az áldozat sorsát választja ki és követi nyomon. A Fejvadászok áldozata Roger, a film az ő menekülése köré szerveződik, és ezzel a thrilleren belül is a „menekülő férfi” alműfajba sorolja az alkotást. A zsáner másik fontos követelménye, hogy az alapvetően passzív hős az események sodrásában aktivizálódjon, a Fejvadászokban pedig ez is megtörténik: Roger élete, bár semmilyen szempontból sem tekinthető hétköznapinak, alapvetően egy jól megszokott mederben csordogál a cselekmény elején, egészen addig, míg Clas, az ex-kommandós üldözőbe nem veszi. Ezzel kialakul az amerikai filmekből már jól ismert ellentétpáros, kettejük kapcsolatát pedig lövöldözések, üldözések, kézitusák, összeesküvések és csavarok jellemzik – csupa-csupa hollywoodi jellegzetesség. A történet elmesélésének módja világos és logikus, a fontos mozzanatokat többször megmutatják, így (ellentétben a szerzői- vagy művészfilmek jelentős részével) a néző könnyen kiigazodik az események között – hiszen a film alapvető célja a szórakoztatás. Az összehasonlítások sora a végtelenségig folytatható, összességében tehát biztosan kijelenthető, hogy a Fejvadászok szoros kapcsolatot ápol az amerikai műfaji filmekkel – a néző mégis egy pillanat alatt kiszúrja, hogy ez az alkotás kizárt, hogy amerikai legyen. Miért?

A választ a film stílusában kell keresni. Míg Amerikában az alkotók célja a műfajiság, addig Európa kulcsszava a stílus. Hogy csak az 1960-as évekig menjünk vissza, a filmtörténet legnagyobb mesterei (Bergman, Fellini, Hitchcock, Truffaut, Tarkovszkij, Brunuel és a többiek) olyan egyedi hangvételű filmeket alkottak, melyeket akár egy néhány másodperes jelenet láttán meg lehet különböztetni a világ összes többi mozijától. A nagy öregektől tanulva a Fejvadászok alkotói is odafigyeltek rá, hogy belecsempésszenek valamiféle sajátos ízt a képkockák közé. Ennek megfelelően a film egyedi képi világgal bír, amit a skandináv tájak, jellegzetesen európai épületek, városképek és helyszínek sajátos stílusú bemutatásával ér el. A kortárs magyar művészfilmekből is ismert naturalizmust szintén megpendíti helyenként az alkotás, ugyanakkor jó érzékkel odafigyel arra, hogy mindezt nézőbarát módon tegye. De nemcsak a film elbeszélésének módjában, hanem tartalmában is találunk olyan elemeket, melyek jelenléte egy amerikai filmben elképzelhetetlen lenne. Georg egyik barátja például anyaszült meztelenül lövöldözik otthonában (szintén pőre) orosz barátnőjére, vaktölténnyel. Georg perceken keresztül szerencsétlenkedik azzal, hogy egy nyeklő-nyakló holttestet bepakoljon a kocsija csomagtartójába, később pedig egy latrinában kell meglepő helyet találnia, hogy elbújjon üldözője elől. Szintén Amerikától távolító sajátosság, hogy a filmben nagyítóval kell keresni az olyan karaktereket, melyekkel maradéktalanul azonosulni tudnánk, hiszen azok szinte kivétel nélkül vétenek a legalapvetőbb etikai törvények ellen is.

A Fejvadászok című norvég film tehát arra vállalkozott, hogy összeházasítsa az amerikai, műfaji központú, szórakoztató filmgyártást az Európára jellemző sajátos stílussal és merész témaválasztással. Az eredmény teljes siker, hiszen a két koncepció találkozásából egy izgalmas filmélményt nyújtó, de helyenként meglepő, sőt meghökkentő alkotás született, ami egyszerre tudja kielégíteni a művészfilmek újdonságra vágyó rajongóit és a műfajfilmek szórakozásra éhes tömegeit.

[link]

Felültetve - Vélemények

2012-07-31 21:16.37

50 centes mozi

A Felültetve című filmet igazi kihívás lenne az objektív értékelési szempontok szerint „jónak” nevezni. Bármilyen szemüvegen keresztül próbáljuk is nézni az alkotást, hangyabolyként gomolygó melléfogások kusza rengetegével találkozunk, legyen szó a minimálisan elvárható eredetiség kérdéséről, a történetmesélési technikákról, dramaturgiáról vagy karakterábrázolásról. Kérdés, hogy ezeknek az egzakt dolgoknak mennyi jelentősége van, ha valaki leül megnézni egy filmet.

A Felültetve Sonny (Curtis „50 cent” Jackson) történetét kíséri végig, aki két barátjával együtt rajtaüt egy gyémántszállítmányon. A rablás sikerrel zárul, az akció után azonban egyik társa, Vincent (Ryan Phillippe), golyót ereszt a bajtársaiba, és elmenekül a drágakövekkel. Sonny túléli az árulást, hamar felépül sérüléséből, és üldözőbe veszi Vincentet. A hajtóvadászat során összetűzésbe keveredik a város maffiafőnökével (Bruce Willis) is, így kényes helyzetben találja magát – előnyt kell kovácsolni Vincent és a maffia két oldalról ránehezedő szorításából.

Ami elsőre feltűnhet a nézőnek, hogy a rendező minden bizonnyal elkötelezett híve brit kollégájának, Guy Ritchie-nek. A film minden ízében A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső vagy a Blöff stílusjegyeit hordozza magán. Hasonlóak a konfliktusok, a viccesen érdekes karakterek, a stílustörésből származó humor, a spontánnak tűnő párbeszédek, a szövevényes megoldások, a sajátos hangvételű történetvezetés… és gyakorlatilag minden. A nyilvánvaló egyezéseket nevezhetjük a tiszteletadás szép példájának vagy az ötlettelen koppintás szomorú esetének, egy azonban biztos: Ritchie alkotásainak igényessége és kidolgozottsága ezt a filmet sajnos egyáltalán nem jellemzi.

Több szempontból is elhibázottnak mondható a történetvezetés. A film egyrészt rengeteg szálat indít el, és ezzel a sokfejű sárkánnyal valójában nem tud mit kezdeni. Néhány vonal (mint például a gyémántrablás után özvegyen maradt feleség története, az áruló Vincent börtönben lévő apjának szála vagy a maffiafőnök könyvelőjének sztorija) nemcsak a film elején tűnik egészen feleslegesnek, hanem később sem kap érdemi jelentőséget – akkor sem történt volna tragédia, ha az alkotó ezeket egyszerűbbekre cserélte, vagy egy mozdulattal elhagyta volna (igaz, akkor még a 85 percet sem érte volna el a játékidő). Másrészt, miközben a film elkezdi kibontani a cselekményt, minduntalan oda nem illő, érdektelen, jópofának szánt párbeszédekkel és epizódokkal hátráltatja az előrehaladást, feleslegesen lassítva ezzel a filmet: ahelyett, hogy Sonnyt akcióban látnánk, inkább azon kell időznünk, hogy filozófiai párbeszédeket folytat egy pappal, dealerekkel jópofizik, vagy éppen lapátot vásárol a barkácsboltban. Ezek a jelenetek elsősorban nem a történet kibomlását szolgálják, hanem a „50 cent” művésznevet viselő rapper által alakított figurát igyekeznek szimpatikusabbá tenni (az úriember amúgy produceri munkakörben is hozzájárult a film megszületéséhez).

Ezek a történetmesélési melléfogások a dramaturgiára is hatással vannak. A film nem generál igazi érzelmeket a nézőben, mert semmit sem fejt ki kellőképpen, illetve ha mégis megkísérel részletekbe menni, akkor kevésbé érdekfeszítő vagy korábban sokat látott elemekkel foglalkozik. Nincsenek igazán előkészített jelenetek, az események lógnak a levegőben, egyszerűen csak megtörténnek. Talán az egyetlen történeti elem, amit hosszabb felvezetés előz meg a filmben, az Sonny, Vincent és a maffiafőnök nagy találkozása, de ez a jelenet egyfelől néhány perc alatt véget is ér, másrészt az itt bemutatott meglepetésnél sokkalta bravúrosabb csavarokat is láthatott már a nagyközönség. Akkor sem indul meg sok minden az ember lelkében, amikor egyes karaktereket utolér a zord vég, hiszen senkit sem sikerül igazán megismernünk – amiben közrejátszhat, hogy nincs is sok minden, amit megismerhetnénk bennük. Egy-két jellemvonással minden szereplő leírható, így annak ellenére, hogy mókás beszólásokat adnak a szájukba, és néhányuk mögé felvázolnak valamilyen motivációegyüttest, papírfigurák maradnak, valódi tartalom nélkül.

A Felültetve című film megtekintése közben tehát gyakran temethetjük arcunkat tenyerünk sírjába, hiszen könnyű amellett érveket találni, hogy csupán egy rosszul kivitelezett koppintásról van szó. Ugyanakkor, ha körbenézünk a moziteremben, a poénokon hangosan nevető és az akciójelenetek alatt izgatottan figyelő embereket is láthatunk, akiknek hiába mesélnénk narrációról, dramaturgiáról, logikátlanságokról vagy karakterisztikáról. Az igazság az, hogy ezek az objektív szempontok gyakran teljesen lényegtelenek abban a szubjektív élményben, amit egy film átélése jelent. Egyes alkotások minden skálán csillagos ötössel teljesítenek, és mégsem fogjuk szeretni őket, míg másokért minden hibájuk ellenére rajongani tudunk. Így hát maradjunk annyiban, hogy e sorok írója nem tudja jó szívvel megtekintésre ajánlani a filmet, de csak akkor higgyenek neki, ha éppen olyan kedvük van.

[link]

Alien 4. - Feltámad a halál - Vélemények

2012-07-10 19:24.53

Nem lenne amúgy olyan megoldhatatlan feladat. Szerintem egyszerűen kéne csinálni egy alien filmet, annak az univerzumában (ugyanazzal a hangulattal), csak belehelyezni egy predátor figurát. Mondjuk képzeljük el az Alien2-t, amiben rohangál 1 predátor is, bummm, készen van a film :)

2012-07-10 18:37.29

(mit nem adnék egy jól eltalált AVP filmért...)

Prometheus (2012) - Vélemények

2012-07-09 11:45.51

Leginkább hogy megnézném hirtelen a második részt, hogy pontosabb képem legyen, mi és miért történt a film elején :D

2012-07-09 10:03.15

A Gyűrűk Ura után úgy éreztem, legszívesebben kardot rántanék, és nekimennék egy ork seregnek, pár napnyi adrenalin löketet adott. Az Avatar után úgy éreztem, fél méterrel a föld fölött lebegek, és egy másik világban éreztem magam napokig. Melyik jobb? :)

Amúgy off, sorry Prometheus! :)

2012-07-09 09:15.00

Ezzel vitatkoznék, ha lenne hozzá kedvem, de nincs :) (Mindkettőt imádom amúgy.)

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2012-07-08 12:30.24

Nem értek egyet.

2012-07-07 23:36.58

Nem tudom te milyen topmodellel kavarsz, de a férfi társadalom sacc 95%-a a fél karját odaadná, hogy ilyen "plöttyedt testű" csaj várja otthon.

Bruce Willis - Vélemények

2012-07-07 11:17.16

Bruce Willis már kb 25 éve "soros" :)

Prometheus (2012) - Vélemények

2012-07-07 11:15.34

Szerintem remek film volt. Már az elején megnyert, amikor a főcím alatt tökéletesen használta a 3D technikát, és a képi világ később is lenyűgözött. A történet is tetszett, annak ellenére is, hogy sok dolgot majd csak a második (harmadik?) rész után lehet megérteni. De volt benne egy olyan kérdésfelvetés, ami engem nagyon megmozgatott (SPOILER <"miért akarja megsemmisíteni az emberiséget az a lény, amelyik megteremtette azt?" > SPOILER VÉGE). Voltak dolgok, amiken nehezen tettem túl magam (rögtön egy műtét után rohangálás, ugrabugrálás stb.), de aztán úgy döntöttem nem érdekel :) Várom a második részt!

Gruber Hugó - Vélemények

2012-07-03 18:56.02

Nyugodjon békében :(

A fegyver neve: Halál - Vélemények

2012-07-02 01:08.37

Nem viccesen szar, unalmasan szar.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2012-07-01 23:02.42

Mondj egy FÓRUMOZÓT a következő lepontozza (1-10) és ő is ír egyet, és így tovább.

2012-07-01 17:34.26

Gyávaság? Szerintem inkább némi moralitás.

Éjsötét árnyék - Vélemények

2012-07-01 11:51.03

Szerintem nagyon jó film volt. Tetszett, hogy - minden paródia jelleg mellett is - visszahozta Burton a klasszikus vámpír figurát, mindenben a Murnau féle Nosferatu karaktert idézte meg. Nevettem a cikornáyás káromkodásain és a naiv meglepetésein is, és mindehhez Johnny Depp ripacskodó színészi játéka tökéletes választás volt. A sztori is tetszett, sok ötlet és szál futott egymás mellett (ami miatt lehet, hogy egy extra fél óra jót tett volna amúgy a filmnek, úgy jobban ki lehetett volna fejteni a dolgokat), engem végig megfogott a film. A képi világban ott volt Burton expresszionista kézjegye, még ha kevésbé is látványosan talán, mint más filmjeiben.
Szóval szerintem szórakoztató, ügyesen összerakott, és a múlt előtt szépen tisztelgő film lett ez, örülök hogy elmentem tegnap este moziba.

Megan Fox - Vélemények

2012-06-29 20:19.18

Azért ha nagyon próbálkozna, sikerülne bekönyörögnie magát az ágyamba. Nekem is van szívem, na.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2012-06-28 22:42.37

Megan Fox - Vélemények

2012-06-28 10:46.13

URAMISTEN! EZEK SZERINT MÁR NEM SZŰZ!

A kisbaba reggelije - Vélemények

2012-06-26 18:37.20

Ez a film még bőven az attrakció mozijának korszaka volt, a nézőt abszolút nem érdekelte, hogy mit néz meg, a lényeg, hogy mozogjon a kép. Hogy egy kisbaba reggelizik rajta, vagy egy vonat érkezik meg, esetleg Mélies trükközik, teljesen másodlagos volt. Illusztris példa, hogy ekkor a mozijegyen még nem a film címét, hanem a vetítőgép típusát tüntették fel, ennyire nem érdekelte az embereket, hogy mit néznek.
Úgyhogy az szerintem nem releváns kritika, hogy üres a téma.

Muybridge fontos előfutár volt, de nem látom, miből lenne több a lovas sorozat a kisbaba reggelijétől - ugyanazt csinálták, csak a kisbaba reggelije mögött klasszisokkal jobb a technika.

Hófehér és a vadász - Vélemények

2012-06-26 00:45.32

Amíg nem kezdtek el háborúskodni, addig egész jól elvoltam, de amikor Hófehér elkezdett toborozni, teljesen elvesztett engem a film.
És hát ugye az alapprobléma: Charlize Theron szerintem milliószor jobb nő, mint Kristen Stewart, innentől egy alapmotívum nekem teljesen üres maradt.

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2012-06-25 00:47.17

Teljesen egyetértek, annyi változtatással, hogy "nem".

Null-pont - Vélemények

2012-06-21 15:47.25

Egyáltalán nem jó film szerintem, de tetszett :)

elejére ... 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk