Randal hozzászólásai

Ugrás Randal adatlapjára
elejére ... 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 ... végére

Felhőatlasz - Vélemények

2012-12-24 02:44.10

Bocs hogy rajtad csattan az ostor, rengetegen használják a kifejezést úgyhogy ezer másik ember hsz-hoz is reagálhatnék, de: ez a "túlértékelt" szöveg valami siralmas. Mi az, hogy "túlértékelt"? Ki mondja meg, hogy mi egy film "abszolút értéke", és hogy ehhez az abszolúthoz képest mi van "alul vagy felül"? Egyszerűbb azt mondani hogy "a többséggel ellentétben nekem nem tetszett", vagy valami ilyesmit. Ezen nem lehet és nem is kell fogást találni, de ez a "túl van értékelve" mondat ez egyszerűen...... oktondi.

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2012-12-19 16:43.45

Volt benne kb. 3 észrevétel amit komolyan lehet venni, a maradék 60 meg "nekem nem tetszett, szóval ez baki" jellegű kritika.

Felhőatlasz - Vélemények

2012-12-18 11:50.17

Gyönyörű káosz 7A film kedves alapgondolatát a jóságról barokkos díszítettséggel és epikus összetettséggel tárja a szemünk elé – igaz, a kísérlet olyannyira nagyszabásúra sikeredett, a mozaiküveg olyan sok darabkából áll össze, hogy egy pillantással talán nem is tudjuk befogadni minden részletét. De ha hagyjuk, hogy a film gondolatának fénye keresztülragyogjon az apró üvegkristályok tengerén, akkor még némi értetlenséggel az elménkben is felfedezhetjük benne azt a szépséget, amiből ez a film született. A Felhőatlasz hat különböző történet szövevényes összefonódásaiból épül fel. Végigkísérhetjük egy 19. századi ügyvéd történetét a polgárháború előtti Amerika korszakából, aki viszontagságos körülmények között összebarátkozik egy szökött rabszolgával. A következő történet egy jó évszázaddal később játszódik, és egy fiatal zeneszerző sorsába enged bepillantást, aki (a film címét is adó) komolyzenei mű megalkotásán fáradozik. Emellett egy újságírónő munkájának is szemtanúi lehetünk, ahogy az 1970-es évek New Yorkjában egy atomerőmű kétes hátterét igyekszik felkutatni. A történetek sorában helyet kapott egy szerencsétlenül járt, idős könyvszerkesztő sztorija is, aki tévedésből jelentkezik be egy idősotthonba, ahonnan komikus erőfeszítések árán igyekszik szabadulni. A további két eseményszál a távoli jövőbe kalauzol el minket – bekapcsolódunk egy sci-fi környezetben játszódó forradalom eseményeibe, majd egy egyszerre futurisztikus és történelem előtti korokat idéző törzs küzdelmes élete tárul a szemünk elé. A hat szálat a film nem kronologikus sorban mutatja be, hanem folyamatosan szövögeti őket egymásba, mégpedig keresztül-kasul – néhány percig a 19. század Amerikájában tart minket, majd hirtelen átugrik egy neonfénybe burkolózó ázsiai városképhez, hogy onnan a jelenkor Angliáján keresztül egy poszt-apokaliptikus vadonba vesse a nézőket. Mindezt pontosan dekódolni igen bonyolult feladatnak tűnik, és ne legyenek tévhiteink… az is. Mert amennyire nehéz megragadni az egyes történetek lényegét, annyira könnyű elveszni a részletek között, főleg, hogy a film sokáig mintha szándékosan célként is tűzte volna ki maga elé, hogy alaposan összezavarjon minket. Nem nyújt fogódzót, csapong a szálak között, a nézőnek pedig fogalma sincsen, hol keresse az összefüggéseket, vagy hogy egyáltalán mi fog kisülni ebből a végtelennek ígérkező kavalkádból. A különböző történetekben (más névvel és más arccal) ugyanazok a színészek tűnnek fel, ezenfelül árulkodó mélységeket sejtető monológok is elhangzanak, így nem tűnik túlzónak a feltételezés, hogy valamilyen közös erő mozoghat a háttérben, de itt meg is áll a nézői tudomány. Amikor aztán már teljesen elveszve érezzük magunkat, az alkotóknak mintha csak megesne a szívük rajtunk, és egy kacér félmosoly mellett olykor-olykor segítő kezet nyújtanak felénk – két jelenet között egyértelmű tematikai összefüggéseket mutatnak meg, montázzsal súgnak, visszatérő elemekkel igyekszenek lehetséges jelentéseket hangsúlyozottan aláhúzni. Aztán a félmosolyból játékos kacajba váltanak, hogy visszavessenek minket ugyanabba a semmibe, ahol korábban is vakargattuk a fejünket. Mindemellett ugyanakkor (nagyon bölcsen) végig odafigyelnek arra, hogy műfaji változatosság, megindító érzelmek, pazar látvány, izgalmas akció, kedves humor, briliáns színészi játék és ezer más eszköz segítségével végig szórakoztató maradjon a film, így a zavarodottság nem frusztrációt eredményez a nézőben, inkább izgalmat és kíváncsiságot. Végül pedig mégiscsak kitisztul a kép. No persze nem részleteiben, hiszen szinte kizárt, hogy egy vetítés után minden mozaikdarab a helyére kerüljön, de a lényeg szempontjából talán nem is ez a legfontosabb. Mintha egy nagyon színes, nagyon sokféle anyagból összevarrt, mosolyogtatóan érdekes formájú, a tavaszi mezők minden virágának illatával gomolygó takarót terítenének a hátunkra – a végig vállunkon csücsülő zavarodottság ellenére végül mégis átjár minket a megvilágosodás kellemes melegsége. Minden összefügg mindennel, a cselekedeteink egyetlen hatalmas és értékes egésszé olvadnak össze, emberek és sorsok kapcsolódnak egymáshoz téren és időn át, a jóság pedig örökké él és megdicsőül. A film hisz benne, hogy a cselekedeteink valós, mély jelentőséggel bírnak, hogy mindannyian ugyanannak a hatalmas, közös életnek vagyunk felelős résztvevői, és arra biztat minket, hogy döbbenjünk rá ennek jelentőségére. Hány olyan filmmel találkozunk nap mint nap, amely mögött érezzük ugyan a palackba zárt gondolatiságot, de az egész alkotás mégsem varázsolt el minket annyira, hogy újranézésével törjük fel a viaszt, hogy kiengedjük a szellemet az említett palackból. A Felhőatlasz ezzel szemben nem fukarkodik a varázslattal: a ráhangolódásra kész nézőben azonnal felkelti az újranézés vágyát – hiszen szeretnénk teljesen megérteni azt, ami már elsőre is elrepített minket egy szebb világba. Mert ez a világ szép, szép, akár egy álom. [link]

Kevin Smith - Vélemények

2012-12-10 22:00.50

Shop stop 3? YEEEEEEEES!!!! Visszavonulás? NNNNOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO!!!!

A Föld inváziója - Csata: Los Angeles - Vélemények

2012-12-09 12:08.36

Sőt, úgy látszik eggyel kevesebbet :)

Ken Park - Vélemények

2012-11-30 09:59.08

Igen.

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-11-18 18:03.12

+1

Elrabolva 2. - Vélemények

2012-11-11 18:15.06

Újra elrabolva Az Elrabolva című film néhány alig észrevehető pillanat alatt az újokri filmtörténet egyik alapkövévé nőtte ki magát. Az akcióthriller műfaján belül etalonnak számító alkotás pörgős durvaságával, és az emberi motivációtól átélhetővé tett történetével olyan húrokat pendít meg a nézőben, amelyekről sokan talán úgy gondolhattuk, nem is léteznek bennünk. A sikeren felbuzdulva idén az amerikai alkotók megrajzolták a történet folytatását is, melyben visszatér Liam Neeson emblematikus figurája, hogy újra rendet teremtsen egy felborult világban. A történet és az eszköztár igen hasonló az első részben látottakhoz, ám ez egy percig sem megy az élmény rovására – nagyobb problémát jelenthet ugyanakkor, hogy az a bizonyos alapmotiváció, ami fantasztikussá tette a 2008-as filmet, szinte érintetlen formában (és az ismétlés miatt vérszegényebben) jelenik meg a folytatásban. A helyszín Törökország. Bryan Mills (Liam Neeson) ebben a vad-keleti hangulatúra festett országban látja vendégül mindennél jobban szeretett családját, hogy főnixmadárhoz hasonlóan újraszülethessen a rég elveszettnek gondolt családi idill. Amikor azonban legfényesebben lobognak a madárka tollai, a lángnyelveket vérvörösre festik a múlt sötét árnyai: Bryan, hogy lányát kiszabadítsa albán emberrablók és leánykereskedők karmai közül, korábban (az első részben) kegyetlen eszközökkel felszámolt egy bűnbandát, melynek életben maradt tagjai most bosszúszúra szomjazva rajta ütnek a családon Isztambul szűkös utcáin. Bryannek ezúttal feleségét (Famke Janssen) kell kiszabadítania ellenségei fogságából, miközben lányát (Maggie Grace) is biztonságba kell helyeznie. A film akciójeleneteire egyetlen hangnyi panaszunk sem lehet, mind mennyiségükben, mind minőségükben elkápráztathatják a pörgős filmek szerelmeseit. Az események elején még inkább a suspense ejti albán terroristák gyanánt rabul a figyelmünket (látjuk és érezzük a közelgő baj vészjósló jeleit, de nem tehetünk ellene semmit), később pedig robban a bomba, és megkezdődik a direkt akció. Mintha egy gomolygó hangyabolyt látnánk, folyamatosan történik valami izgalmas, egy percre sem áll meg az adrenalingőzös kavalkád, a vérnyomásunkra pedig jobb, ha nem pillantanak aggódó lelkű kardiológusok. Bryan Mills a tőle elvárható, profi higgadtsággal és pontossággal kezeli a pisztolyt, és percenként terít le egyetlen skúlóval különféle borostás arcú, közel-keleti marconákat. Hősünk akkor sem esik zavarba, hogyha csak az ökleire vagy egy vasrúdra számíthat a harcban, a filmben rendre visszatérnek az életközelire koreografált és kellően durva (bár helyenként zavaróan sok snittel dolgozó) verekedős jelenetek. Amikor pedig Bryan nem küzd, akkor rohan, ezt pedig legtöbbször négy keréken teszi: az autós üldözések szolgáltatják a film talán legemlékezetesebb akciójeleneteit. Szűk utcákban csúszik keresztbe füstölgő gumikkal a sárga taxi Mercedes, romokban hagyva a fél belvárost, miközben az utána puffogtatott pisztolygolyók a nézők fülei mellett tűnnek elsüvíteni. Minden pörög, rohan és robban, a néző pedig joggal mosolyog. Ha önmagában az akciójelenetek képi világát nézzük, a második rész nem marad el az elsőtől. Ugyanolyan igényesen, kreatívan és változatosan forgatták le őket az ügyes alkotók, így elvileg minden adott ahhoz, hogy megismétlődjön a 2008-as csoda – és mégis, az első film valahogy hangosabbat szólt. Akármennyire akcióközpontú ugyanis mindkét film, nem nehéz megtalálni azt az összetevőt, ami az első részt felejthetetlenné, a másodikat pedig csak jóvá varázsolta – ez a komponens pedig nem más, mint a történet mögötti meghúzódó, és az események velejét adó alapmotiváció. Az Elrabolva című film elején Bryan egy átlagos édesapa benyomását kelti, aki körül érződik ugyan valamilyen vibrálás, de alapvetően akár a szomszéd esztergályos is lehetne. Később azonban elrabolják élete értelmét, a kislányát, és minden megváltozik – egyszerű emberből kíméletlen hőssé alakul át, aki képes megtenni azt, amit mi, vagy a szomszéd esztergályos nem tudna. Mindenki félti a gyermekeit, és mindenkiben ott lapul a szorongás, hogy adott esetben képtelen lenne megóvni vagy megmenteni őket. Az első film erre az ősi ösztönre és félelemre épít, így minden képkocka a vágybeteljesítés egy apró darabját nyújtja („bárcsak én is képes lennék minderre”). Ettől válnak átélhetővé a legkegyetlenebb jelenetek is, és ettől szorítunk minden idegszálunkkal Bryan Millsnek. Az akciójelenetek tehát a két filmben határozottan hasonlóak, de az elsőben az alkotók egy zseniális ecsetvonással olyan árnyalatot varázsoltak nekik, ami a folytatásból (ha nem is teljesen, de) hiányzik. A film így minden véressége ellenére ebben az összehasonlításban vérszegényebbnek tűnik a nagy elődnél. Az Elrabolva 2 tehát egy izgalmas és igényes akcióthriller, aminek egyetlen hibája, hogy nem tudott megújulni az első részhez képest. Igaz ugyan, hogy a filmet átlengi a hiányérzet szürkés fellege, de ettől függetlenül érdemes lehet bárkinek megnézni, aki kapható egy másfél órányi tömény adrenalin fröccsre – ha másért nem, hát azért biztos, mert meghozza az ember kedvét, hogy újranézze a fantasztikus első részt. [link] (Amit bemásoltam, az az eredeti írás, nem a kortásban megjelent verzió.)

Silent Hill 2. - Kinyilatkoztatás - Vélemények

2012-11-10 22:39.25

Az elsőnek jobb volt a sztorija és a zenéje szerintem, de ez is volt olyan ütős, hogy megérje a mozijegy árát. Várom a harmadik részt! (Sean Bean ebben a szerepben nem halt meg, úgyhogy kell egy új epizód amiben meghalhat, ahogy szokott :) )

Csillagok háborúja - Vélemények

2012-11-04 11:25.46

A Star Wars akkor is jó ha rossz, ráadásul én erőst' bízok benne, hogy az új részek igényesen lesznek leforgatva - pénz legalábbis biztos lesz hozzá, és a szándékban sem kételkedem. Én tűkön ülve várom a következő epizódot! :)

Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Vélemények

2012-10-27 19:13.57

Erről megoszlanak a vélemények :)

2012-10-27 18:42.15

Kevés az eredetiség? Fel tudsz sorolni kapásból 10 hasonló történelmi vámpírfilmet? :)

Kertvárosi kommandó - Vélemények

2012-10-27 14:12.03

Nevettem rajta - de nem olyan sokat. Izgalmas volt - de annyira azért nem. Szórakoztató volt - de szórakoztam már jobban is. Látványos volt - de nem kifejezetten látványfilm. Szerintem az "átlagos film" definíciója tökéletesen illik rá.

A jövő gyilkosa - Vélemények

2012-10-19 18:04.50

Torkolattűz, gyilkosság, menekülés és zuhanás, futurisztikus városképek, meztelenség, verejték és vérfröccsenés – mindez töménytelen mennyiségben. Ebben eddig nincs sok újdonság, ha ezeket az összetevőket egy atomrobbanás gombafelhőjén alaposan és igényesen egybesütjük, közönségsikerre bizton (és joggal) számítható akciófilmet kapunk. De a Looper más. Amellett, hogy minden nélkülözhetetlen hatáselemmel maximálisan elkényezteti a nézőjét, tesz még valamit: elmesél egy történetet. A sztori szerint a sötét jövőben járunk, ahol különleges bérgyilkosok azzal keresik a kenyerüket, hogy a még távolabbi jövőből érkező célpontokat végeznek ki. A munka talán legfrusztrálóbb nehézsége, hogy egy bizonyos ponton a múltba visszaküldött áldozat nem lesz más, mint a saját jövőbeli énünk – hogy a szálak elvarrassanak, minden bérgyilkos utolsó célpontja idősebb önmaga lesz. Joe (Joseph Gordon-Levitt) azonban futni engedi jövőbeli önmagát (Bruce Willis), ami az alvilágon belül megbocsájthatatlan bűnnek számít, így menekülni kényszerül munkáltatói bosszúja elől. Az idősebb Joe eközben, ismerve a jövőt, változtatni próbál az elkövetkezendő eseményeken – igyekszik felkutatni és megölni egy gyermeket, aki ekkor még csak tízéves, de később a világ zsarnokává nőné ki magát. A Looper igazi hardcore akciófilm, méghozzá a durvábbak közül. A látványorientált, mozgalmas jelenetek már-már naturalistának mondható szellemiséget tükröznek, nem egy közülük akár horrorfilmeknek is büszkeségére válhatna. A film készítői nem fukarkodtak sem a vérrel, sem az egyéb olyan elemekkel, melyek az elborzasztást célozzák – tehát aki régóta várt egy olyan igényes akciómozira, ahol az alkotók kezét a nézőszám-optimalizálás kényszere nem kötötte béklyóba, végre elégedetten dőlhet hátra a karosszékben. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a jelenetek többsége egy árnyalattal visszafogottabb hangvétel mellett is működőképes maradhatott volna, így felmerül a kérdés, nem öncélú-e a belsőséges hangulat, ami (nem mellesleg) sok nézőben akár visszatetszést is kelthet. Könnyű azonban érveket találni amellett, hogy e kegyetlen jelenetek nélkül a film atmoszférája alapvetően sérülne, a disztrópia elerőtlenedne, az alkotás pedig a csendes szürkeség irányába tenne egy bátortalan lépést. A Looper azonban minden szempontból karakteres darab, és ennek az egyik biztosítéka – sok más mellett – a szórakoztató célú brutalitás is. Mégsem az akciójelenetek véressége az, ami miatt a film kiemelkedik a hasonló alkotások tömegéből – hanem a sztorija. A Looper története, annak minden csavarjával, morális kérdésfelvetésével és izgalmat biztosító érthetetlenségével abszolút lebilincseli a nézőt, és nehezen felejthető élményt tud biztosítani számunkra. Annak ellenére, hogy az expozíció (bevezető) kicsit talán elnyújtott, ráadásul a középpont környékén mintha valamennyire le is ülne a film, az időutazást boncolgató alaptéma és a különböző, közbeékelt apró kis érdekességek (gondolatok, karakterek, megoldások) bőven elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy magával ragadják a néző figyelmét. A „hanyatlás végi Róma” hangulatát idéző jövőkép tökéletes alapot kínál olyan morális kérdések megpendítéséhez, minthogy a nemesebb cél érdekében meddig mehet el az ember, hogy vajon miért vállalunk olyan munkát, ami egyértelműen felzabálja az életünket, hogy mit mondanánk harminc évvel fiatalabb önmagunknak, ha leülhetnénk vele kávézni, vagy milyen élményre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy tisztább és értékesebb életet tudjon élni. A film tudatában van saját korlátainak. Ismeri az időutazás kérdéséből származó alapvető paradoxonokat, így számol is azzal, hogy a történet garantáltan hemzsegni fog feloldhatatlan logikai bakiktól. E problémák megoldására a Looper nem is szán a kelleténél több időt és energiát, ehelyett egy (Bruce Willis karakterének szájába adott) rövid és frappáns monológgal reflektál rá, majd egyszerűen továbblép rajta, arra biztatva a nézőket, hogy mi se időzzünk túl sokat ezen a kérdésen. Emellett az elegáns gesztus mellett a film ráadásul mindent meg is tesz annak érdekében, hogy mégis kárpótoljon minket a kellemetlenségért. Miért is rugóznánk logikai fejtörőkön, ha helyette élvezhetjük a filmes utalások hadseregét (Bruce Willis például a Ponyvaregényből ismert barna bőrdzsekiben feszít), a stílustörésből származó humort (a feszültségtől terhes jelenetekben gyakran burleszkes gegek jelennek meg) vagy az ötletes és hangulatos látványvilágot? A Looper az utóbbi évek egyik legkarakteresebb akciófilmje, megérdemli hát, hogy a kevés gyengesége helyett inkább a bitang erős erényeire fordítsuk figyelmünket. [link]

A fehér pokol (2012) - Vélemények

2012-10-03 19:57.22

Van mondanivaló és pozitív kicsengés.

Neruda postása - Vélemények

2012-09-29 17:34.17

A komcsi vonal nélkül 4 csillag lett volna.

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2012-09-24 16:54.59

... meg kb. senkit :)

2012-09-23 22:21.59

Irigyellek hogy ilyen jelentéktelen dolgok is ekkora örömöt tudnak szerezni.

Vasember 3. - Vélemények

2012-09-16 19:43.49

Az első két film után szerintem elképzelhetetlen lenne egy Vasember film AC/DC nélkül. És ez a zene megjelent az Avengers filmben is, amit nem Favreau rendezett, szóval ez lehet most már stúdió kérdés.

A megmentő (2004) - Vélemények

2012-09-16 10:30.04

Legmegidítöbb?

Az óceánjáró zongorista legendája - Vélemények

2012-09-15 00:30.24

Hmm.

Tekken - Vélemények

2012-09-13 23:09.04

Tele van baromságokkal, amik miatt a legtöbb filmre 2-nél több csillagot nem adnék. De ez a Tekken, miért ne legyen tele baromságokkal? :) Jó az 3-ra is.

Stigmata - Vélemények

2012-09-11 23:03.23

Az egyik jelenéses jelenet közben csöngött a telefonom, magántelefonszám. Felvettem, valaki artikulálatlanul üvöltött a másik végén, mintha kínozták volna. Nem tudom ki volt az a telefonbetyár, de 10/10 az időzítés, összesz.rtam magam :D

Fegyvernepper - Vélemények

2012-09-10 16:49.16

Az nem tűnt fel, hogy öltönyben állt a töltényhüvelyek között és monologizál? :) Pöppet szimbolikus nyitás volt.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Vélemények

2012-09-10 00:30.16

Miért ne?

2012-09-09 19:28.53

Lincoln, a legenda Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film sajátos, ám minden ízében szórakoztató kettősséggel mutatja be az emblematikus amerikai személyiség életének egy alternatív forgatókönyvét. Ügyesen ötvözi a történelmi hűséget a fikciós komolytalansággal, így miközben sikeresen emeli Abraham Lincolnt – a szó szoros értelmében – legendás magasságokba, azért arra is figyel, hogy kellően könnyed tudjon maradni. Lincoln (Benjamin Walker) történetét egészen gyermekkorától végigkísérhetjük, amikor is egy rabszolgakereskedő (akiről hamar kiderül: vámpír is egyben) ostorral megsebesíti egyik fekete bőrű játszópajtását, Williamet. Ugyanez a vérszívó nem sokkal később édesanyja gyilkosává is válik, így a fiatal Abrahamben már korán fellobban a rabszolgaság és a vámpírok elleni gyűlölet, mely egész életének meghatározó mozzanatává válik. A fiatal ácsmester hajtóvadászatot indít tehát az éjszaka gyermekei ellen, és ebben segítséget is kap egy gyakorlott vadász, Henry Sturgess (Dominic Cooper) személyében. Később azonban rádöbben, a déli államok rabszolgakereskedői mögött valójában a vámpírok serege áll, így politikai szerepvállalás nélkül sosem arathat végső győzelmet a szörnyetegek fölött. Polgárháborúba vezeti hát szeretett nemzetét, melynek tétje nem más, mint hogy Amerika végül az emberek, vagy a vámpírok országa lesz-e. A film készítői törekedtek rá, hogy – a lehetőségekhez mérten – tartsák magukat a történelmi tényekhez, ezeket azonban vöröslő vérrel teli gótikus csuporba mártották, és addig áztatták őket, míg kellően szórakoztatóvá nem váltak. Lincoln édesanyja például valóban fiatalon elhunyt, a történelemkönyvek azonban e halálesetet inkább ételmérgezéssel, mint vámpírtámadással szokták összefüggésbe hozni. Az elnök életében a tények szerint is fontos állomás volt Springfield városa, ám ide sokkalta inkább az ügyvédi praxis, mint a vámpírvadászat küldetése szólította. Akárhogy is, de itt találkozott későbbi feleségével, Mary Todd-dal (a filmben a hölgyet Mary Elizabeth Winstead alakította), és Joshua Speeddel (Jimmi Simpson), akivel – csakúgy, mint a filmben – együtt dolgozott egy vegyesboltban – igaz, a valóságban kettejük elhúzódó barátságának sokkal inkább az azonos politikai nézetek, mint a közös szörnyirtás élménye szolgáltathatta az alapját. A történetben bemutatott gettysburgi csata forgatókönyve is kiemelkedő pontossággal követi az 1862 júliusában lezajlott ütközetet, bár hogy a déliek az átmeneti sikereiket vajon Lee tábornok taktikai érzékének köszönhették, vagy a seregükben megjelenő elpusztíthatatlan élőhalottak sokasága jelentette-e a kulcsot, arról megoszlanak a szakmai vélemények. A történelmi hűség mellett természetesen pontatlanságokkal is találkozhatunk (az Anthony Mackie által alakított rabszolga, William Seward például a valóságban New York állam fehérbőrű kormányzója volt, és nem ápolt különösebben szoros viszonyt az elnökkel), de a film semmiképpen sem a történelmi dokumentumfilmek között igyekszik pozícionálni magát, így – főleg mivel az alkotás elképesztően szórakoztató – ezek fölött nyugodtan szemet hunyhatunk. Amerika még mindig egy fiatal nemzet, és kultúrtörténetük rövidségét megalapulásuk óta igyekeznek kompenzálni – ez az ambíció mutatható ki az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film mögött is, melyben egy történelmi személyiséget olyan jellegű mitológiai karakterként igyekeznek feltüntetni, melyek (mások mellett) az európai kultúrában évszázadokkal és ezredekkel korábban születtek meg. A törekvés tehát nem újkeletű, hiszen hasonló folyamatokat figyelhettünk meg például a western műfajának alakulása során is, melynek karakterei (mint például Buffalo Bill, Jessy James vagy a Sundance kölyök) még ténylegesen élő és lélegző személyek voltak, amikor a róluk szóló könyvek már legendaként emlegették őket. Ez a motor hajthatja az amerikai szuperhősök gépezetét is (gondoljunk Pókemberre, Batmanre, Supermanre és társaikra), akik hasonló példaképszerű pozíciót töltenek be az amerikai kultúrában, mint Európában Herkules, Akhilleusz, vagy éppen Búvár Kund és Dugovics Titusz. Hősökre és mítoszokra minden kultúrának szüksége van, Amerika pedig bámulatos fantáziával és igyekezettel teremti meg a sajátjait, nekünk így nincs is más dolgunk, mint hátradőlni, és élvezni munkájuk édes gyümölcseit. Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász tehát úgy alkot mitikus hőst a történelmi elnökből, hogy vegyíti politikusi és személyes értékeit a vámpírvadászat romantikus erényeivel, melyek a filmben rendszeresen el is hangzanak („az igazi erő az igazság, nem a gyűlölet”, „Amerika az emberek országa kell legyen, nem a szörnyeké”, „ne a bosszúvágy, hanem az önzetlenség vezessen” stb). A filmben nem fog csalódni az, aki egy érdekes hangvételű történelmi (jellegű) filmet szeretne látni, sem az, aki egy vérbeli, akciódús vámpírmozira kíváncsi, hiszen mindkét tekintetben igényes és lebilincselő filmre vált mozijegyet. [link]

A sötét lovag - Felemelkedés - Vélemények

2012-09-08 03:21.27

Csak megnéztem mégegyszer moziban, a kettő túlzás, legyen inkább három csillag, de sajnos még mindig csalódás nekem a film.

2012-09-07 13:48.10

Féltem ettől a résztől, de vártam is egyben, úgyhogy nyitottan, de nem túlzó elvárásokkal ültem be megnézni. És még így is csalódtam, szerintem logikai bakiktól hemzsegő, hatásvadász és erőltetett film, amiben (amellett, hogy ha figyelünk észreveszünk néhány tényleg jó dolgot) túl sok a működésképtelen jelenet. Amennyire szerettem a második részt a piszkosul erős forgatókönyve miatt, ezt annyira éreztem darabosnak, összefüggéstelennek, szétesősnek. Nem állt össze nekem egy koherens filmélménnyé, jött egyik jelenet a másik után, de nem volt bennem semmilyen feszültség. A végén pedig egyenesen B-filmes jelleggel temettem az arcomat a kezembe, Alfréd-monológostul, mindenestül. A második részt 7szer néztem meg moziban. Ezt lehet egyszer sem kellett volna nekem.

A fehér pokol (2012) - Vélemények

2012-09-05 22:59.26

Szerintem nem az volt a lényeg, hogy túlélte-e vagy sem... hanem hogy vállalta-e a harcot, vagy sem, és erre a lehető legegyértelműbb választ adta a film.

Vasember 3. - Vélemények

2012-09-04 23:50.42

BEN... KINGSLEY... ÉS VASEMBER... EGY FILMBEN? O_O ouw. yeah.

elejére ... 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 ... végére