Randal hozzászólásai

Ugrás Randal adatlapjára
elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére

Déja Vu (2006) - Vélemények

2013-04-24 22:57.56

... és ahol ez a film véget ér, ott kezdődik a Végső állomás :D Tényleg nagyon jó film, tetszett.

Vasember 3. - Vélemények

2013-04-24 19:33.09

Nem túl komolyan vehető egy ilyen nagyot mondó következtetés, ha azt trailer-ekről vontad le.

2013-04-24 15:01.09

Hogy tudsz úgy trilógiát elemezni, hogy nem láttad a harmadik részt? Amúgy pedig gyakorlatilag tény, hogy nem áll meg három epizódnál a sorozat.

2013-04-22 20:34.38

... Wonder Boys, Kiss Kiss Bang Bang, Vissza a suliba, Változások kora, Lelkük rajta, Éneklő detektív, Kamera által homályosan. Fizura nem volt A kategóriás színész, de már előtte is ismert volt, és azért különösebb anyagi problémákkal sem küzdött a pasas.

Pi élete - Vélemények

2013-04-22 00:33.58

"de semmi, semmi és harmadszor is semmi több" - ha kicsit lejjebb olvasol, találsz néhány tucat hozzászólást ami másról tanúskodik. Neked nem adott többet a látványnál, egy nagyrakás embernek igen. Van mögötte gondolatiság, az egy másik kérdés, hogy rá voltál-e hangolódva erre a film alatt, vagy sem.

A csendesek - Vélemények

2013-04-21 16:14.06

A fesztiválok világát egyes alkotók saját kis mikro-univerzumként gondolják el. Feltérképezik a lehetőségeket és az elvárásokat, és igyekeznek olyan filmmel a zsűri elé lépni, amely jó eséllyel pályázik a szakmai elismerésre. Ebből a szempontból a „fesztiválfilm” akár külön műfajként is értelmezhető – ahogy cowboykalap és pisztolypárbaj nélkül nincs western, vagy hogy egy krimibe illik beleszőni egy gyilkosságot, úgy a fesztiválsikernek is megvannak a maga titkai. A Csendesek című holland–magyar koprodukció egy vérbeli, díjazásra készített film, ennek minden előnyével és hátrányával. A történet egy autóbaleset képével indul. Csilla (Tóth Orsolya) bizonytalan mozdulatokkal kimászik az összetört autóból, majd összeesik és elájul. Mire felébred, kisöccsének – aki szintén vele utazott az autóban – nyoma vész. A zavart lány egyedül folytatja az utazást, de képtelen elszakadni eltűnt testvére emlékétől, szinte szellemként sodródik az eseményekkel. A történet konkrét történései kevésbé bírnak jelentőséggel, elsődleges céljuk – a rendezőnő elmondása szerint – a főszereplő lelkében lezajló folyamatok illusztrálása. Mindez lebilincselő képi világgal történik meg, a film gyönyörűen van fényképezve. Ez a tény nyugodtan okot adhat némi nemzeti büszkeségre, hiszen az operatőri munka jelentős része egy magyar szakember, Pohárnok Gergely nevéhez köthető (mindemellett a részben „ihlető” Tóth Orsi mellett Rába Roland is jelentős szerepet kapott a filmben). A képek kompozíciója szemet gyönyörködtető, a színkezelés tudatos és hatásos, a kamerakezelés pedig elismerésre méltó. A képiség mellett ugyanakkor egy filmet a tartalma is jellemez, ebben a tekintetben pedig kevésbé rózsás a helyzet. Hiába a műfaji korlátokból való látványos kitörés, a szerzői szabadság ünneplése, a művészi ambíciók tárháza, a Csendesek valójában szürke iparosmunka. Ricky Rijneke rendezőnő azokból a sablonokból építette fel a filmjét, amelyek a „művészfilmes” trendekből unalomig ismertek. Elég előhívni a szükséges jelszavakat: kell bele elidegenedés, elvágyódás és depresszió, sosem árt, ha mindezt megfűszerezzük egy csipet nemi erőszakkal, és persze cigizzünk sokat, mert az művészi. Forgassuk le az egészet naturalista szellemiségben, hosszú beállításokkal, pasztelles színvilággal, és voilá: kész is van a nagybetűs Filmművészet. Még jobb, ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy elidegenítsük a nézőket a filmtől: a „filozofikus lassúság” egy pillanat alatt átcsap monoton vontatottságba (a főhős hosszú perceken keresztül keresgél egy nyakláncot a filmben bemutatott hajó rozsdás, mocskos raktárában, majd nem talál semmit, és kisétál), a „szimbolikus képi világ” lefordíthatatlan és hatásvadász (Csilla kisöccse egy olyan műanyag konténerben fürdik, amelynek oldalán fél tucat csiga húzza a nyálkát, majd elered az eső, és egy katicabogár röptét követjük). A „kifejező tárgyi környezet” hozzávetőlegesen fél óra alatt kifejti hatását, a következő hatvan percben pedig önmagát ismételve válik teljesen érdektelenné. Mindezt megspékeli az a tény, hogy a főszerepet játszó, és a filmet végignarráló Tóth Orsolya nem artikulál rendesen, így szavai érthetetlen motyogásba fulladnak. A Csendesek tehát egy olyan film, amely számára a művészet volt a cél, de csak a művészkedés lett az eredmény. Hogy pályafutása során hány díjat fog bezsebelni, annak csak az idő a megmondhatója, mindenesetre érdemes lehet fenntartásokkal kezelni egy olyan alkotást, amely nem a befogadóját szeretné megajándékozni egy élménnyel, hanem érzésünk szerint inkább a készítőjét akarja elkényeztetni néhány szoborral. [link]

Pi élete - Vélemények

2013-04-21 16:01.39

Nem szoktam beleszólni a nyelvtanba, de azért az máskor legyen inkább "adj", jó?

Dredd - Vélemények

2013-04-21 15:57.45

A nevedben szerepel, hogy "kritikus", a fogalmazásmódodból pedig sugárzik - az ehhez a kifejezéshez könnyen párosítható - arrogancia. Ha piros ruhát hordasz és ajándékot osztogatsz december 6-án, ne csodálkozz rajta ha Mikulásnak néznek. Viszont ilyenkor a gyerekek joggal várhatnák el, hogy ne legyen szakadt és koszos a jelmezed. Egy golyó volt. A karakterek felszínessége és a konfliktusok erőtlensége mellett nem nehéz érveket felhozni, ebből pedig az következően pedig a színészi zsenialitás sem feltétlenül alapfeltétel. Az utolsó mondatod valóságtartalmába nincs sok kedvem belemenni, viszont ez a fajta visszatámadás többet árul el rólad, mint rólam. Ezer, a tiédhez hasonló hozzászólást olvastam már, de csak néhánynak mentem neki. A tiédnek azért, mert az átlagosnál több volt benne a fröcsögés, a mondandódat idegesítő módon tényként kezelted, és mindezek mellett nem átallod magadat "kritikusnak" nevezni, pedig mindenki ismeri ennek a szónak a konnotációit. Ha pedig polgárpukkasztasz, akkor viseld méltósággal a következményeit.

A jövő gyilkosa - Vélemények

2013-04-16 21:37.18

"Reccs." -Plafon, 2013, április 16., este :)

Dredd - Vélemények

2013-04-16 19:07.05

Nem is tettem úgy, mintha :)

Fiatal még az éjszaka - Vélemények

2013-04-16 19:06.05

A Fiatal még az éjszaka tökéletes példája annak, hogyan lehet tartalmas gondolatiságot közvetítő, szerzői hangvételű filmet készíteni úgy, hogy közben szem előtt tartjuk a publikum szórakoztatásának igényét is. Olmo Omerzu alkotása három felnőtt és két kisgyerek kapcsolatán keresztül mutatja be a társadalom „zűrzavarának” hatását a következő generációra. A téma igencsak fajsúlyosnak mondható, a film ugyanakkor a megfelelő pillanatokban kellően könnyed, humoros, meghökkentő vagy átérezhető ahhoz, hogy a néző jól érezze magát a bőrében a játékidő hatvanöt perce alatt. A történet egy szilveszteri éjszaka eseményeit követi nyomon. Három harminc év körüli fiatal az újév megünneplésére maga mellé vesz két tizenkét éves kisfiút, akik csendes személői lesznek a társaság kétes viselkedésének. Alkoholos poharakkal a kezükben nézik végig a felnőttek szerelmi civakodását és részeg dorbézolását, míg végül virradatkor egy szó nélkül útjukra nem bocsátják őket (az amúgy tanári végzettséggel bíró) vendéglátóik. A három felnőtt problémái és viselkedése könnyűszerrel általánosítható – ugyanazokat a szindrómákat mutatják az éjszaka folyamán, amelyekkel az utcán vagy a médián keresztül is folyamatosan szembesülni kényszerülünk. Érzelmeik kuszák és következetlenek, mintegy „zavart” elmével hajszolják tisztázatlan vágyaikat, miközben kaotikus és határozatlan értékrenddel rohannak, maguk sem tudják, merrefelé. A három felnőtt közül kettő még egy párkapcsolatnak nevezhető valamiben van, igaz, csak két napja, és a férfi látványosan igyekszik megszabadulni partnerétől – amely ambíciója nem akadályozza meg abban, hogy olykor féltékenységi jeleneteket rendezzen. A harmadik férfi ugyanakkor szeretne közeledni a lány felé (ebben barátja támogatja is), tenni azonban nem tesz semmit, inkább látványos mélabúba burkolózik. A hölgy olykor tíz körömmel ragaszkodik aktuális lovagjához, máskor viszont levetett bugyijával a kezében ölelgeti a másik férfit. Az események előrehaladtával megjelenik egy rendőrtiszt is, aki előbb figyelmezteti a társaságot a hangoskodás miatt, majd könnyekkel a szemében omlik a lány karjaiba, hogy a romantikus ölelkezést követően erőszakoskodni kezdjen vele. Mindennek pedig szemtanúi a tizenkét éves kisfiúk, akiknek viselkedése – a látottak tükrében nem meglepő módon – meglehetősen furcsa formákat ölt. Fogalmuk sincs, valójában mit jelent a szexualitás, de trágár viccekkel szórakoztatják egymást, melyeket maguk sem értenek igazán. Egyikük legurít egy kezébe nyomott felest, amitől hamar rosszul lesz és gyomorfájós álomba zuhan, míg a másiknak csöndben végig kell hallgatnia a depressziós férfi dorgáló monológját, mely szerint egy személyben ő a felelős a férfi kudarcba fulladt románcáért. Miért csodálkoznánk, hogy a fiatalabb generáció zavarodottan viselkedik, hogyha a minta, amit a társadalom mutat számukra, nem kevésbé kaotikus? A film szerint (mely vélemény mögött nem nehéz érveket sorakoztatni) a társadalom értékrendje zavaros, viselkedése ellentmondásoktól hemzseg, és mindeközben ijesztően reflektálatlan a következő nemzedékkel kapcsolatos felelősségével szemben. Ez az átgondolatlanság azonban a Fiatal még az éjszaka című filmet szerencsére egyáltalán nem jellemzi, így aki nyitott volt egy szórakoztató és elgondolkodtató cseh alkotásra, az a fejére húzta a matrózsapkát, és elment a Titanic Filmfesztiválra, majd ivott egyet a világ gondjaira. [link]

Hölgyek a pácban - Vélemények

2013-04-16 19:05.19

A Hölgyek a pácban című film középpontjában négy egyetemista lány áll, akik nem kisebb küldetést tűznek ki maguk elé, mint hogy megváltsák a világot. A szép cél felé vezető úton ugyanakkor mintha kicsit nehézkesen haladnának előre – vagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy egyik kudarc éri őket a másik után. A vígjáték humorának magvát a karakterek adják, akik ügyesen megszerkesztett filmes keretek között mozogva csiklandozzák a nézők egóját. Lily (Analeigh Tipton) New England-i főiskolájára megérkezvén hamar összebarátkozik három furcsa lánnyal. Új barátai nem nevezhetőek átlagosnak – vezetőjük, Violet (Greta Gerwig) irányítása alatt ők üzemeltetik a kampuszon működő Öngyilkosság Megelőzési Központot, ahol egyebek mellett sztepptánccal igyekeznek kikúrálni lelki beteg diáktársaikat. Mindeközben saját magánéleti problémáikkal is szembe kell nézniük, hiszen lovagok jönnek és mennek, a boldogság viszont várat magára. Ritkán látni ilyet, de a Hölgyek a pácban című film szereplőinek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy teljesen hülyék szegények. Buták, mint a tök. Sötétek, mint az éjszaka. A leglátványosabban egy Thor névre hallgató fiatalember (Billy Magnussen) küszködik intellektuális problémákkal, aki úgy jár egyetemre, hogy nem ismeri a színeket – „sosem jutott eszébe megtanulni őket”. Rose (Megalyn Echikunwoke), a fekete bőrű szépség gondolkodása csupán egy dimenzióban képes mozogni, jelesül, hogy az éppen szóban forgó férfi vajon szoknyavadász-e vagy sem. Heather (Carrie MacLemore) elméjében az egyetlen problémakezelési módszer az, ha veszünk egy jó forró zuhanyt. Frank (Ryan Metcalf) tipikus „amerikai hülyegyerek”, aki a legegyszerűbb emberi megnyilvánulásokra sem képes jelentéssel bíró reakciót produkálni. A legkidolgozottabb karakter a lánycsoport vezetője, Violet, akinek világmegváltó ambíciói abból az arrogáns meggyőződéséből fakadnak, hogy ő valójában mindenkinél jobb, okosabb és reflektáltabban gondolkodik – ugyanakkor közhelyszerű bölcsességeken és felszínes megállapításokon kívül tőle sem hallunk semmi említésre méltót. A lányok ugyanakkor jóindulatúak és kedvesek, úgyhogy a film sem válik idegesítővé vagy felháborítóvá, ehelyett egyedi humorral és színtiszta szórakozással ajándékozza meg a nézőit. Mivel a Hölgyek a pácban szerkesztési módja tudatosan összecseng a bemutatott karakterekkel, sejthető, hogy a szereplők együgyűsége nem a forgatókönyvíró ügyetlenségének, hanem egy tudatos koncepciónak a következménye. A főcím rózsaszín betűi és mosolyogtató zenéje, az értelmetlen fejezetekre osztott cselekmény, a helyenként giccsbe forduló fényképezési stílus, az utolsó öt perc naiv musical-jellege vagy a semmiből sem következő zárlat mind-mind olyan katyvaszt mutatnak, mint ami a lánycsapat fejében is kavarog. Annak ellenére tehát, hogy a szereplők megdöbbentően butuskák, a film maga érett és intelligens alkotásnak mondható – és így a nézőkkel együtt képes nevetni saját karakterein. [link]

Dredd - Vélemények

2013-04-16 18:47.31

Óvatosan a "kritikus" kifejezéssel, amögött ugyanis az ember hajlamos némi szakértelmet feltételezni. "Ez egyszerűen pitangpusztulatosan fostos." - ez nem tény, hanem vélemény, ráadásul primitíven megfogalmazva. "Nem elég, hogy az egész film nem tud egyetlen egy olyan jelenetet felmutatni, ahol ne lenne a CGI segítségül hívva [...]" - Ez nem tekinthető adekvát kritikának, nincs mögötte sem érv, sem logika. "[...] a 35 millió dodós büdzsé egyenlő az alkotói kreativitás teljes nélkülözésével is." - A 35 millió dollár nem minősül kirívóan magas költségvetésnek, így szembeállítani a pénzt és a kreativitást semmilyen szinten sem indokolt. Másrészt, megint nem hoztál egy érvet sem. " Lövöldözés, puffogtatás az egész, persze történet az feleslegesen keresendő, a forgatókönyv valószínű a stáb valamely tagjának seggtörlésére lett elhasználva." - Ez a mondat a műfajelméleti/műfajtörténeti ismeretek hiányosságáról tanúskodik, érveket pedig megint nem láttunk. "Színészi játékról beszélni szintúgy felesleges, ezeket a fapofákat még Pinokkió is megirigyelhetné, ettől jobban már csak a legendás Seagal bácsi tudná hitelesebben eljátszani." - A főszereplő arca egy pillanatra sem látható a filmben. "Persze a páncéltörő lövedék hatása elmarad, egy kis seb-összehúzással Rambo-nk már újra a régi, az más kérdés, hogy az alkotók valószínű pókereztek biológia órán." - Az akciófilm műfajának konvenciói újfent ismeretlenek számodra. Ráadásul ez emellett egy sci-fi is, így a bemutatott gyógyítási eljárásban rejlő válasz - még ha mai gondolkodással nézve erősen sántít is - bár felszínes, a film stílusa mellett kielégítőnek nevezhető (bár ez már a szubjektivitás világa). Egyetlen mondatot sem írtál, amit ne lehetne gyakorlatilag gondolkodás nélkül kikezdeni. Felszínes és reflektálatlan vélemény csupán, amit ugyanakkor megpróbálsz megkérdőjelezhetetlen tényként elővezetni. Szóval fuck off please.

Ill Manors - Rázós környék - Vélemények

2013-04-15 20:26.18

A Titanic filmfesztiválon már levetítették, szerintem azért lehet rá szavazni.

A család az állam alapja - Vélemények

2013-04-14 00:45.34

A magyar címe borzalom, de a film maga tökjó szerintem. Örülnék, ha a magyar filmgyártás is termelne ilyen színvonalú filmeket, ehhez pénz nem sok kell, "csak" ötlet és szándék.

Csúcshatás - Vélemények

2013-04-13 21:54.40

Összehoz egy nagy formátumú cégegyesülést - ez a legtöbb, amire a négy számjegyű intelligenciáját felhasználja. Ez nekem kicsit gyengécske hatásnak tűnik, és ráadásul ennél - ha emlékeim nem csalnak - sokkal hangsúlyosabb a filmben, hogy kisstílű orosz maffiózók elől menekül és elvonási tünetei vannak.

2013-04-13 12:35.08

Az a helyzet, hogy egyet kell értenem az előttem szólóval. A filmben szerintem is rengeteg a potencia, gyakorlatilag végtelen lehetőségek rejlenek a fantasztikusan jó alapkoncepcióban, és sajnos szerintem sem csináltak belőle többet egy "gyermekem, ne drogozz" filmnél. A helyzetek amikbe belekeveredik a fickó, egyszerűen nem mutatnak túl a drogos problémákon, teljesen középszerű problémákkal foglalkozik ahelyett, hogy a zsenialitását kiaknázná.

Csendesek a hajnalok - Vélemények

2013-04-12 21:48.01

Zsopsz mellé, ez másik filmről írt kritika :D Sorry :)

Citadella (2012) - Vélemények

2013-04-12 21:45.30

Rémálom a Smaragd-szigetről Ciarán Foy nevéhez 2012-ig csupán rövidfilmek voltak köthetők, a Citadella című alkotással viszont belépett az egész estés mozik világába. A döntésnek örülhetünk, hiszen a film – annak ellenére, hogy néhány gyerekbetegség azért pettyezi a szövetét – igazán hangulatos darabja lett a horror világának. A történet egy angolszász nyomornegyedben játszódik, ahol egy problémákkal küzdő fiatalember, Tommy (Aneurin Barnard) igyekszik megküzdeni a rettegéssel teli mindennapokkal. A férfi sora nem könnyű, hiszen tehetetlenül végig kellett néznie állapotos feleségének erőszakos halálát, aminek következtében attól is pánikrohamot kap, ha ki kell lépnie a lakása ajtaján. Az agorafóbia kezelését az sem lendíti jelentősen előre, hogy kedvese gyilkosai – kapucnis, tizenéves huligánok – újra megjelennek az életében, hogy elrabolják tőle pár hónapos kislányát. Az ideg-összeroppanás határán egyensúlyozó hősünk helyzetét csak tovább bonyolítja egy agresszívan káromkodó pap megjelenése, akinek – egyáltalán nem alaptalan – meggyőződése, hogy a támadók valójában nem is emberi lények… A film sztorija érdekes, látványvilága hatásos, színészei ügyesek, gondolatisága pedig átütő, de ami igazán különleges darabbá teszi a Citadellát, az a lerobbant brit környezetből áradó atmoszféra. A közönség nagy része számára Harlem (vagy bármelyik amerikai nagyváros nyomornegyede) már nem számít újdonságnak, láttuk és ismerjük a környék problémáit, a bűnözést, a drogot és az emberi gyarlóságot. Itt azonban egy olyan világba nyerünk bepillantást, ami egészen ismeretlennek tűnik: mások az utcaképek, mások az emberek és mások a problémák, így – annak ellenére persze, hogy a Citadella korántsem az egyetlen, hasonló környezetben játszódó alkotás – más a filmélmény is. Ez a magával ragadó atmoszféra annak ellenére is élvezetessé teszi az alkotást, hogy a forgatókönyv egyes elemei hagynak kivetni valót magukból – találunk benne feleslegesnek tűnő és kidolgozatlan elemeket, a befejezés pedig kicsit hirtelenre sikerült, mindez azonban keveset ront a film összképén. A fesztivál meghívott vendége volt maga Ciarán Foy rendező is, aki elmondta, hogy a film alapját személyes tapasztalatok adták – tizennyolc éves korában ő maga is támadás áldozatává vált, és ahogy a Citadella főszereplője, úgy ő is hosszú ideig agorafóbiában szenvedett. A film alapgondolata tehát egy kellemetlen élményből fakad, a stílusa pedig a rendező horrorfilmes elkötelezettségéről tanúskodik – Foy ezen belül is elsősorban Cronenberg Porontyok című alkotását emelte ki a vetítést követő interjúban. Hogy a kult-játékként számon tartott Silent Hill sorozat és az abból készült mozik vajon mekkora hatást gyakoroltak a film megszületésére, arra – első kézből származó információk híján – csak gyanakodni tudunk. A Citadella tehát egy végtelenül ígéretes rendező első nagyjátékfilmje, amely üde színfoltként tündököl a Titanic filmfesztivál programjában. A horror műfajának rajongói számára talán kevés újdonságot rejteget a film története és képi világa, a nyomasztó környezet azonban bárki számára élvezetes alkotássá tudja tenni ezt az alacsony költségvetésből forgatott ír rémálmot. [link]

Csendesek a hajnalok - Vélemények

2013-04-12 21:44.07

Depiben jók vagyunl A fesztiválok világát egyes alkotók saját kis mikro-univerzumként gondolják el. Feltérképezik a lehetőségeket és az elvárásokat, és igyekeznek olyan filmmel a zsűri elé lépni, amely jó eséllyel pályázik a szakmai elismerésre. Ebből a szempontból a „fesztiválfilm” akár külön műfajként is értelmezhető – ahogy cowboykalap és pisztolypárbaj nélkül nincs western, vagy hogy egy krimibe illik beleszőni egy gyilkosságot, úgy a fesztiválsikernek is megvannak a maga titkai. A Csendesek című holland–magyar koprodukció egy vérbeli, díjazásra készített film, ennek minden előnyével és hátrányával. A történet egy autóbaleset képével indul. Csilla (Tóth Orsolya) bizonytalan mozdulatokkal kimászik az összetört autóból, majd összeesik és elájul. Mire felébred, kisöccsének – aki szintén vele utazott az autóban – nyoma vész. A zavart lány egyedül folytatja az utazást, de képtelen elszakadni eltűnt testvére emlékétől, szinte szellemként sodródik az eseményekkel. A történet konkrét történései kevésbé bírnak jelentőséggel, elsődleges céljuk – a rendezőnő elmondása szerint – a főszereplő lelkében lezajló folyamatok illusztrálása. Mindez lebilincselő képi világgal történik meg, a film gyönyörűen van fényképezve. Ez a tény nyugodtan okot adhat némi nemzeti büszkeségre, hiszen az operatőri munka jelentős része egy magyar szakember, Pohárnok Gergely nevéhez köthető (mindemellett a részben „ihlető” Tóth Orsi mellett Rába Roland is jelentős szerepet kapott a filmben). A képek kompozíciója szemet gyönyörködtető, a színkezelés tudatos és hatásos, a kamerakezelés pedig elismerésre méltó. A képiség mellett ugyanakkor egy filmet a tartalma is jellemez, ebben a tekintetben pedig kevésbé rózsás a helyzet. Hiába a műfaji korlátokból való látványos kitörés, a szerzői szabadság ünneplése, a művészi ambíciók tárháza, a Csendesek valójában szürke iparosmunka. Ricky Rijneke rendezőnő azokból a sablonokból építette fel a filmjét, amelyek a „művészfilmes” trendekből unalomig ismertek. Elég előhívni a szükséges jelszavakat: kell bele elidegenedés, elvágyódás és depresszió, sosem árt, ha mindezt megfűszerezzük egy csipet nemi erőszakkal, és persze cigizzünk sokat, mert az művészi. Forgassuk le az egészet naturalista szellemiségben, hosszú beállításokkal, pasztelles színvilággal, és voilá: kész is van a nagybetűs Filmművészet. Még jobb, ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy elidegenítsük a nézőket a filmtől: a „filozofikus lassúság” egy pillanat alatt átcsap monoton vontatottságba (a főhős hosszú perceken keresztül keresgél egy nyakláncot a filmben bemutatott hajó rozsdás, mocskos raktárában, majd nem talál semmit, és kisétál), a „szimbolikus képi világ” lefordíthatatlan és hatásvadász (Csilla kisöccse egy olyan műanyag konténerben fürdik, amelynek oldalán fél tucat csiga húzza a nyálkát, majd elered az eső, és egy katicabogár röptét követjük). A „kifejező tárgyi környezet” hozzávetőlegesen fél óra alatt kifejti hatását, a következő hatvan percben pedig önmagát ismételve válik teljesen érdektelenné. Mindezt megspékeli az a tény, hogy a főszerepet játszó, és a filmet végignarráló Tóth Orsolya nem artikulál rendesen, így szavai érthetetlen motyogásba fulladnak. A Csendesek tehát egy olyan film, amely számára a művészet volt a cél, de csak a művészkedés lett az eredmény. Hogy pályafutása során hány díjat fog bezsebelni, annak csak az idő a megmondhatója, mindenesetre érdemes lehet fenntartásokkal kezelni egy olyan alkotást, amely nem a befogadóját szeretné megajándékozni egy élménnyel, hanem érzésünk szerint inkább a készítőjét akarja elkényeztetni néhány szoborral. [link]

Drágább, mint az életed - Vélemények

2013-04-08 23:38.58

Főleg, hogy sok nemzet azért ügyesen adaptálja a hollywoodi trendeket a saját színvilághoz, szóval ez nem egy ördögtől való gondolat. Ott vannak pl a skandináv filmek, amiknek baromi jól áll a "nemzeti műfaj".

2013-04-08 23:36.37

A magyar filmgyártásnak szerintem nem a színészekben keresendő a gyengesége, mindig is voltak világszínvonalú színművészeink. Az igazi probléma az, hogy a műfaji hagyományokat széttiporták a diktatúrák, és helyette olyan ideológiával átszőtt művészfilmeket támogattak csak (vagy engedtek egyáltalán megszületni / közönség elé kerülni) ami megfelel a rendszer ízlésének. A gond az, hogy a rendszer ízlése és az emberek érdeklődése ég és föld, amiből az lett, hogy sorra gyártottuk a művészfilmeket, amik (egy szűk rétegtől eltekintve) senkinek nem tetszettek, miközben elhaltak a műfaji hagyományok, amikre viszont lett volna igény. Ez ment a diktatúrák alatt, hol szigorúbban hol engedékenyebben, de tény ami tény, ezek voltak azok az évtizedek, amikor a közönség kiábrándult a magyar filmekből. Mostanra persze (az utóbbi 15 évben, mondjuk a Moszkva tér c. film óta) megint megjelent az alkotókban, hogy ideje lenne elkezdeni befogadóbarát alkotásokat nyomni, viszont az ilyesmi nem jön elő csak úgy a semmiből, több mint fél évszázados semmi után. Annyit látunk, hogy Hollywoodnak megy, és ezt próbáljuk utánozni, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, illetve még mindig megvan az, hogy "ha 40 éve jó volt a művészkedés, akkor jó lesz az most is" - ezekből lesznek a nézhetetlen fesztiválfilmek, vagy jobb esetben az olyan hibridek, amik sem művészfilmként, sem műfaji filmként nem működnek rendesen. Nem fogom a karosszékből megmondani, hogy mi a megoldás, javaslataim lennének, de az békafing a szélviharban, úgyhogy hagyjuk inkább. A lényeg, hogy Hollywoodnak is van persze felelőssége abban, hogy a magyar (meg a világon minden nemzeti) filmgyártás azt csinálja, amit, de az igazi baj nem ott keresendő szerintem.

2013-04-08 19:01.06

Azzal kezdeném, hogy nemzeti érzésekben nálam egy pillanatig sincs hiány. De... Lehet nem szeretni a hollywoodi filmgyártást, de egy dolog biztos: emberek milliárdjainak nyújtanak ezek a filmek nap mint nap szórakozást és kikapcsolódást. Ez önmagában egy olyan érték, amit szerintem nem szabad alábecsülni. Ezen felül rengeteg olyan filmet is kitermelt az a kultúra, ami a szórakoztatáson kívül más, pozitív hatással is volt a világra. Felesleges filmcímeket mondanom, szerintem te is tudnál mondani kapásból 20-at, mint itt szinte bárki. A magyar filmgyártás pedig nem azért kevésbé népszerű még itthon sem, mert mindenféle összeesküvés elméletek mozognak a háttérben vagy bármi ilyesmi, hanem egyszerűen azért, mert a filmek vagy 1.) silány minőségűek, vagy 2.) nézőidegen művész(kedő) alkotások - és gyakran a kettő együtt. Ha huszonötször belenyúlok a konnektorba, és mindig rossz élmény, nehéz rávenni, hogy huszonhatodjára is belenyúljak. A magyar filmgyártás kb 50 évig ontotta magából az olyan filmeket, amik nem is célozták meg a közönséget, helyette mindenféle ideológiát akartak "művészi módon" közvetíteni (ez volt a politikai elvárás). Az emberek pedig nem erre vágynak, és ezért ne kárhoztassunk senkit. Ha az arányokat nézzük, a magyar filmek között sokkal több a "szennyfilm", mint a hollywoodiak között - ott kb minden 10edik nézhetetlen, a magyarok közül minden tizedik nézhető, ha durván akarok fogalmazni.

Robert Downey jr. - Vélemények

2013-04-04 01:26.28

[link]

Melankólia - Vélemények

2013-04-04 01:21.15

Az utolsó negyed óra tetszett. Ha a zenei betéttel az volt a cél, hogy a végén annyira féljek tőle hogy még egyszer végig kell hallgatnom, mint amennyire a szereplők szorongtak az elkövetkezendő eseményektől, akkor működött. Meg az elkerülhetetlenség meg a satöbbi satöbbi, de akkor is... Ugyanakkor a filmnek van két elvitathatatlan előnye is: Kirsten Dunst.

Felhőatlasz - Vélemények

2013-04-02 23:51.53

Azt tudom, hogy nekem mit mondott. Arra voltam kíváncsi, hogy te mit szűrtél le belőle.

2013-04-01 15:46.31

Összefoglalod pár mondatban, neked mi volt a "mondanivaló"?

Guyver: A szuperhős - Vélemények

2013-04-01 01:54.53

Az első rész... az egyszerűen rettenetes, de ezt eltalálták szerintem. Jó filmnek azért nem merném nevezni, de maradandó darab az tuti. Sokáig 3 csillagosnak gondoltam, de a végén a csihi-puhi csak hozzátett nálam még egyet :)

Roswell (1994) - Vélemények

2013-03-30 23:38.56

Ühüm ühüm, igen igen. Mindent értek. Csak sajnos eeeeeeeeekképesztően unalmas.

Az elhagyott bolygó - Vélemények

2013-03-29 23:57.46

Teljesen jó kis sci-fi szerintem, normális "sci-fis" történettel (kevés sallang) és hangulatos látványvilággal.

elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére