Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Első gyilkosság - Film Mánia, 00:15 |
Karácsony a kastélyban - Story4, 00:45 |
Eldorádó, az elveszett város - Viasat Film, 01:10 |
Ördög a részletekben - Film+, 01:40 |
Következő megálló: karácsony - Film4, 01:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Hogyan tudnék élni nélküled? |
Anger Zsolt |
2013-07-04 21:39.09 |
Ott a pont. |
2013-07-03 22:57.47 |
Mindenben és bármikor számíthatunk egymásra.
Hasonló életet képzelünk el magunknak. Tökéletes az összhang. Ugyanazokat szeretjük és ugyanúgy gondolkodunk a fontos dolgokról. Fantasztikus dolgokat művelünk az ágyban. "Még mindig nem párkapcsolat." Egyszer menne valami könnyen O_o |
2013-07-02 23:57.11 |
Hehh, de "kellemesen" sz.rul érzi magát az ember ezalatt a film alatt :) |
2013-07-02 01:16.57 |
:D |
2013-07-02 01:04.33 |
Láttam már jobbat is, láttam már rosszabbat is. Szórakoztató filmecske, sőt, még néhány frappáns ötlet is van benne.
Csak a dinoszaurusz hangon sipítozó zombik ötletét esik azért nehezemre megérteni. |
2013-06-30 11:43.22 |
Addig nincs sok baj, amíg egy ilyen film "valószínűtlen" dolgokból építkezik. A "valószerűtlenség" már problémásabb :) A tank körüli jelenetek voltak szerintem a széria mélypontja. |
2013-06-29 00:32.41 |
Minden arab terrorista, minden amerikai katona hős, a háború borzasztó dolog, de még jó, hogy vannak hősök akik így is megvívják.
Undorító propagandafilm egy (legalábbis) megkérdőjelezhető háború mellett. Szégyen, hogy politikai alapon ezt az izét pakolták tele szobrokkal. |
2013-06-28 01:22.56 |
Az Avengers óta nem volt ekkora mozis élményben részem, pedig hamar hozzáteszem, rajongásig imádom az Avengers filmet.
Az 1 az 1 ellen küzdelmi jelenetei még jobbak is voltak, a zenéje fantasztikus, a flashback-szerkesztés ötletes, a színészek arcai tökéletesek a szerepükhöz, a sztori sem rossz. De amiben - eddig - páratlan, az a küzdelmi jelenetek megvalósítása. Áll leejtősen tökös, látványos, erőteljes. Részemről 5/5 a film. |
2013-06-27 11:29.09 |
A film a Fúga nevet viselő vonósnégyes történetét követi nyomon. Az évtizedek alatt világhírűvé lett zenekar válságba kerül, amikor az idős csellista, Peter (Christopher Walken) a Parkinson-kór korai tüneteit kezdi mutatni. A betegség a művész játékára is rányomja a bélyegét, aki ezért fájó szívvel úgy dönt, a következő koncert után végleg búcsút int a közönségnek. A hír döbbenettel tölti el a zenekar tagjait, akik között az évek alatt felgyülemlett valamennyi feszültség egy pillanat alatt a felszínre tör. Robert (Philip Seymour Hoffman), a másodhegedűs szeretné kiélni ambícióit, és kipróbálni magát az elsőhegedűs szerepében. Daniel (Mark Ivanir), az elsőhegedűs erről hallani sem akar, Juliette (Catherine Keener) pedig – aki szintén a Fúga tagja és Robert felesége – kettejük között őrlődik, miközben képtelen elfogadni Peter betegségét – a búcsúkoncert időpontja pedig egyre közeledik.
A film legalább annyira összetett, mint egy komolyzenei darab kottája. Általa bepillantást nyerhetünk egy zenekar életébe, megláthatjuk, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük, és hogy milyen fantasztikus szépségekben lehet részük, ha sikerül elhárítani az akadályokat. De emellett átélhetjük egy betegség következményeit is, annak hatását szeretteinkre és önmagunkra, és láthatjuk azt is, hogyan haladhatjuk meg önmagunkat egy ilyen tragédia által. A búcsúkoncert egy felboruló család életét is bemutatja, melyben az egymástól eltávolodó szülők és a magánytól küszködő lány is egyaránt önmagát keresi. A film kiáll az emberi kapcsolatok mellett, és azt hirdeti, hogy akkor vagyunk képesek értéket és harmóniát alkotni, ha nem egymás ellen fordulva, hanem egymás mellett állva nézünk szembe az élettel. Yaron Zilberman mindeközben odafigyelt arra is, hogy munkája tartalmas gondolatisága ne nyomja el hangos üstdob módjára az alkotás egyéb értékeit. Ennek köszönhetően A búcsúkoncert folyamatos feszültséggel is megajándékozza a nézőket, amiben a legnagyobb szerepet a frappáns, tökéletesen szerkesztett párbeszédek játsszák – melyeket ráadásul brillírozó színészek előadásában hallhatunk. Továbbmenve, Christopher Walkennek gyakran még szavakra sincs szüksége, hiszen úgy mesél a karakter lelkéről és gondolatairól, hogy közben egyetlen hangot sem ejt ki a száján: egy beszédes pillantás, egy alig észrevehető mozdulat vagy mimika, és a néző úgy ismeri a karaktert, mintha régi jó barátja lenne. A szereplők közötti feszültséget a film visszafogott, kedves humorral ellenpontozza, amiről a mesterien komponált zenei aláfestés, illetve a helyenként mosolygós abszurdba hajló jelenetek gondoskodnak. A búcsúkoncert című film a néző gondolatainak és érzelemvilágának egyaránt muzsikál, és ugyanolyan katartikus élményt nyújt, mint végighallgatni egy kvartett játékát. Elegánsan komponált műalkotás, ami szerethető gondolatokkal és kellemes érzésekkel enged minket utunkra – már ha képesek vagyunk felkelni utána a moziszékből. [link] |
2013-06-25 15:29.11 |
Hülye talán nem, de reklámember, az igen :) |
2013-06-25 15:28.27 |
Ez a film béna, de aki szereti az eredeti 3-4 filmet, az ettől függetlenül is mindig szeretni fogja az eredeti 3-4 filmet :) |
2013-06-25 14:08.26 |
Kiállni valamiért, amit szeretünk, legyen az bármilyen jelentős vagy jelentéktelen dolog, mindig hordoz valami nemességet. Arra mutat, hogy az embernek van értékrendje, amiért kész tenni is.
Viszont teljes vállszélességgel, reflektálatlanul fikázni valamit, amit nem is tartunk olyan fontos dolognak, abban csak a feleslegesség és a szánalom van jelen. Unalmas troll vagy Kornél, ennek megfelelően erre valószínűleg válaszolsz majd valami frappánsnak és/vagy sértőnek szánt hülyeséget, de pont mert unalmas troll vagy, nem is érdekel amit beszélsz. Úgyhogy szevasz kispofám. |
2013-06-25 13:51.28 |
Kb annyi embert, mint a te "megmondásaid". |
2013-06-24 13:23.03 |
"Nézd, ülhetnénk itt, és magyarázhatnám neked az időutazás paradoxonjait szívószálakkal meg sószórókkal, de nem akarunk inkább azzal foglalkozni, hogy mi történik?" (nem pontos idézet a filmből). A film is tudja, hogy tele van paradoxonokkal, mert az időutazás mint olyan mindig tele lesz apadaoxonokkal (amíg egyszer nem sikerül tényleg időgépet építeni, akkor meglátjuk, hogy működik az egész), úgyhogy ezekkel szándékosan nem is foglalkozik. Az időutazást csak ugródeszkaként kezeli, hogy elmesélhessen egy állati jó sztorit. Nem érdemes benne az ellentmondásokat keresni, mert akkor lemaradunk a lényegről. |
2013-06-24 10:54.58 |
A jó bűvész úgy csap be minket, hogy még örülünk is neki. Hogy az Eiffel-torony változik-e át totyakos pingvinné, vagy a káró ász kerül csodálatos módon a pakli közepéből a fülünk mögé, végeredményben mindegy – csak ne vegyük észre, hogy túljártak az eszünkön. Hasonlóan működnek a filmek is.
Egy utcai mágus, egy színpadi bűvész, egy mentalista, és egy csaló – ők a Négy lovas néven híressé vált mutatványoscsoport, akik a rendőrség figyelmét is magukra varázsolják azzal, hogy egyik fellépésük során a közönség szeme láttára rabolnak ki egy bankot, a pénzt pedig szétszórják a lelkes tömeg sorai között. A film alapötletében legalább olyannyira hemzsegnek a lehetőségek, mint fehér nyuszik a fekete cilinderben. A bűvészetben ott lappang minden titok és izgalom, ami egy jó mozihoz szükséges, már csak egy stabil kéz kell, ami az ötletekből trükköt varázsol. A Szemfényvesztők alkotói ügyesen pörgették a pálcát az ujjaik között, így sikerült izgalmas és látványos történetet tárni a nézők elé. Rögtön szembetűnik a parádés színészi gárda, hiszen olyan öreg rókák játszanak együtt, mint Michael Caine és Morgan Freeman, valamint az egyre nagyobb elismerésnek örvendő Mark Ruffalo, a mindig remekelő Woody Harrelson, és az új hollywoodi üdvöske, Jesse Eisenberg. Ez a szereposztás azonnal bizakodásra ad okot, de szerencsére a film erényei nem fulladnak ki ennyiben. Annak idején minden szempár a televízióra szegeződött, amikor David Copperfield keresztülsétált a kínai nagy falon – valami hasonló feszültséget élhetünk át a Szemfényvesztők megtekintése közben is. Minden látványossága ellenére azonban a film alapvetően sztoriközpontúnak mondható. A történet három, előadással összekötött rablást mesél el, az események tehát könnyen követhetők, de éppen a sztori szintjén bújt el az az idegesítő bámészkodó, aki a trükk közben felpattan a székről, és hangosan hadonászva hívja fel a figyelmet az ingujjból kikandikáló kártyalapra. A Szemfényvesztők című film egyetlen komoly hibája ugyanis, hogy ügyetlenül állítja sorba azokat az ötleteket, amikből felépíti önmagát. Ahogy haladunk előre az eseményekkel, a csavarok és fordulatok ahelyett, hogy egyre érdekesebbek és váratlanabbak lennének, éppen ellenkező hatást érnek el – a legjobb ötleteket elpuffogtatják az első fél órában, és ezekhez képest a következők már nem szólnak akkorát. A befejezés emiatt kevésbé katartikus, hiszen az első előadással magasba varázsolt ingerküszöböt a vége már nem képes átugrani. Emiatt – és néhány kevésbé fontos vagy szembetűnő gyengeség miatt, mint a helyenként döcögős párbeszédek vagy a gyengén megrajzolt motivációk – sajnos megmarad a „jó film” kategóriájában, és nem emelkedik mágikus magasságokba. De majdnem! [link] |
2013-06-24 09:29.14 |
Dr. Hannibal Lecter ennél egy csöppet szofisztikáltabban nyilvánulna meg :) |
2013-06-22 22:55.33 |
Ebben van valami, mármint hogy a műfajra tett hatást is figyelembe kell venni. Oké, ez jogosnak tűnik. (Ettől függetlenül a filmtörténet Hitchcock-ot thriller-rendezőkét tartja számon, és egy véresszájú Hitchcock szakértő teljesen ki lenne akadva, ha mást mondanál róla, de ez a része engem sem érdekel különösebben.)
Szerintem nincs valódi különbség aközött, hogy egy film eredeti forgatókönyvvel üt nagyot, vagy adaptálttal. A lényeg, hogy a film tetsszen, nem? De ez már értékrendek meg ízlések, és nem tények kérdésköre, szóval mindegy. |
2013-06-22 22:24.44 |
Ugyanúgy téves alapokon nyugvó megállapítás, mint hogy Hotchcock horror-rendező volt.
Amúgy az elmúlt 118 év filmtörténeti termésének bőven több, mint a fele adaptáció, mégis fura lenne azt állítani, hogy nincs benne sehol újítás vagy ilyesmi. Úgyhogy szerintem kár elvenni az adaptációk érdemeit, mert ezzel kb. ahogy van a filmművészet érdemeit akarnánk elvenni. |
2013-06-22 22:12.54 |
Node ezzel azt mondod, hogy csak olyan adaptációk születnek, amik már rogyásig ismertek, és nem nyújtanak semmi újat a nézőknek, holott ez azért elég távol áll a valóságtól. |
2013-06-22 22:08.23 |
Már látom hogy hiba volt megemlíteni Hitchcock nevét :D Kicsit elviszi off-ba a beszélgetést, úgyhogy én ezután nem is akarom szóba hozni.
Annyiban csak kilóg a Psycho és a Madarak, hogy ez a kettő modernista film volt, ellentétben a többivel (kivéve a pályafutása vége felé készített posztmodernbe hajló filmeket). A munkásságának döntő többsége klasszikus műfaji film volt, Hitchock-os egyediségekkel, de ez egy szerzői rendezőtől természetes. |
2013-06-22 22:05.37 |
Felejtsük el Hitchock-ot, vele kapcsolatban elbeszélünk egymás mellett.
Szerinted értékesebb, ha eredeti a forgatókönyv, szerintem nem jelent semmi extrát. A lényeg, hogy a film jó legyen, a többi miért érdekelne? |
2013-06-22 20:59.16 |
Hol terelek? Adaptációkról beszélek folyamatosan :)
Hitchcock rendezett vagy 50 filmet, ebből kb 2 volt, amiben hangsúlyosan voltak horrorelemek is, az összes többi "tisztán" thriller. Az egy érdekes kérdés, hogy miért pont a Madarak meg a Psycho lettek a leghíresebb filmjei, amikor azok meglehetősen kilógnak az életműből, de az most mindegy. De ebbe most tényleg felesleges belemenni. Ha az a Pókember 6 Nolantől egy olyan film, ami után mindenkinek tátva marad a szája, akkor nem tök mindegy, hogy adaptáció volt-e vagy sem? Akkor nagyot ütött és kész. |
2013-06-22 20:44.16 |
Filmkészítésről beszélünk, abban pedig a rendezőnek van (elvileg) a legnagyobb szerepe, nem véletlenül beszélünk Nolan-filmekről Spielberg-filmekről. (Amúgy Hitchcock nem horror, hanem thriller rendező volt, de az most mindegy.)
Ha adaptáció a téma, akkor nem lehet kikerülni a forgatókönyvet, elvégre ott válik el, hogy adaptációról beszélünk vagy sem. A Dredd is azért adaptáció, mert a forgatókönyvét egy képregény ihlette. Egy eredeti film is lehet tucatszerű, és egy adaptáció is lehet teljesen egyedi, újszerű. Melyik egyedibb film, a Gigacápa vs. Óriáspolip, vagy a Sin City? |
2013-06-22 19:31.36 |
Hitchcock valamennyi filmje, kivétel nélkül adaptáció volt, "mégis", híres lett és gazdag, annak ellenére, hogy (a szó SZOROS értelmében) semmi újat nem csinált. Viszont amit csinált, jól csinálta, ügyesen adaptált, eredeti stílussal. Szerinted bárki meg tudja ismételni? Kétlem :)
Behoztad a képbe a költségvetést, de ez szerintem most indokolatlan volt, másról beszéltünk. Adaptációt és eredeti forgatókönyves filmeket is meg lehet csinálni kevés és sok pénzből, jól és rosszul. |
2013-06-22 19:01.34 |
A felkiáltójelek helyett inkább érveket írj Elvis, azzal tudok valamit kezdeni is :) |
2013-06-22 18:55.52 |
Ha szolgai módon utánzunk, abból lesznek a rossz adaptációk. Egy jó adaptáció viszont sokkal több, mint egy könyv/képregény/játék/színmű "mozgóképi illusztrációja", abban benne van valami extra, egy értelmezés vagy íz. K.rvára nem könnyű (jól) adaptálni :) |
2013-06-22 17:50.33 |
Nem hiszem, hogy könnyebb lenne, inkább csak "más". Adaptálni egy látványvilágot annyit jelent, hogy előzetes elvárásoknak kell megfelelni, kitalálni valami újat, ott sokkal nagyobb a szabadság. Adaptációkor a megfelelés a nehézség, alkotáskor az újdonság. |
2013-06-22 09:31.56 |
Azért ha adaptálni olyan könnyű lenne, akkor minden adaptáció tökjó lenne, ami azért nem egészen úgy van szerintem :) Jó adaptációt csinálni legalább olyan nehéz feladat, mint jó eredeti forgatókönyvvel dolgozni. |
2013-06-21 22:05.42 |
Hát a fene tudja, 2006 óta hülyéskedek itt a fórumon, mindig voltak kretének és/vagy trollok, mint ahogy figyelemreméltó emberek és hozzászólások is. Az arányok talán változnak, de én természetemnél fogva nem vagyok apokaliptikus típus :) Volt is, lesz is jobb. |
2013-06-21 20:57.14 |
Ne értékeld túl a szereped Kornél, annyira nem érint meg a bohóckodásotok, hogy azt "fel kéne dolgozni". |