Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 21:00 |
Constantine, a démonvadász - Film+, 21:00 |
Égető bizonyíték - Viasat Film, 21:00 |
A hamisító - Paramount Network, 21:00 |
A róka éve - Cinemax, 21:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scarlett Johansson (40) |
Jamie Lee Curtis (66) |
Mark Ruffalo (57) |
Mads Mikkelsen (59) |
Mariel Hemingway (63) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mire gondolsz most? |
Mit hallgatsz most? |
2022-es választás |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok? |
- Filmes Sámánok Rendje - |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Richard Jewell balladája |
Stefanie Powers |
2013-03-29 19:02.02 |
Azzal elég sokat foglalkoztak, hogy mi történik odakint a cicis-kokós bulikocsiban, ha arra negyed annyi időt szánnak, a helikopter viszont kap egy 1 perces magyarázatot, már nem szólok semmit :) Nekem borzasztóan erőltetett volt, de oda se neki, a film amúgy tökös, nem véletlen a 4 csillag :) |
2013-03-29 18:57.03 |
Ott legalább igyekeztek adni valamilyen magyarázatot, az arab(?) faszik legalább nézték hogy mi merre hány méter, még ha nem is esett le nekik mi történik. Leeshetett volna, az egy másik kérdés, de ott legalább bíbelődtek vele, hogyan oldják meg. Itt viszont? Nesze b.zmeg helikopter :) |
2013-03-29 18:54.12 |
Az első rész ötletesebb volt szerintem, nálam ez nem emelkedik ki a tucatdarabokból. Nincs vele semmi baj, csak nincs benne semmi extra. |
2013-03-29 18:52.32 |
Nem is a megvalósítással van leginkább a bajom, hanem a forgatókönyvvel. Honnan a francból esett oda egy helikopter? "Ajjajj, ki kéne vinni valahogy a karaktereimet a moziból. Mondjuk odab.szok egy helikoptert, ja ez jó lesz." Elegáns megoldás :) |
2013-03-29 18:49.29 |
Mondjuk az cefet szar jelenet volt. |
2013-03-29 16:34.41 |
Tetszett a koncepció, egy film ahol a moziban szabadul el a pokol. Közeli a kontextus, a nézők azért lehet furcsán pislogtak a moziból kimenet, hogy vajon mi fogadja őket odakint :) |
2013-03-25 02:20.36 |
http://www.youtube.com/watch?v=U2CRhHpM_Rs <-- teljes film, angol felirattal. |
2013-03-25 02:19.54 |
Amikor az alien elkezdett kardozni, még én is meglepődtem. |
2013-03-24 00:51.17 |
Hangulatos film, annak ellenére, hogy összeszámolni is nehéz, hány helyen van elcseszve a forgatókönyv :) Egyik kedvencem volt hogy a titkos hátsó bejárat a főtérre nyílt. |
2013-03-23 18:38.26 |
Nem vágom mire gondolsz :) |
2013-03-23 18:35.13 |
Szerinted a posztmodern popkultúra? :) Azért nem emlegetnék egy napon egy Indiana Jones-t és egy Caravaggio-t.
A szerzői filmekben nincsenek szabályok, és azért nehéz őket jól összehozni (a művészkedő fesztviálfilmeknek már vannak íratlan szabályaik, többek közt ezért is van herótom a legtöbbtől), a műfajiság viszont kőkemény szabályokat követ, amiknek JÓL megfelelni nagyon nem könnyű. Ha könnyű lenne, minden műfaji film jó lenne... pedig nem mindegyik az :) Amúgy pedig, ki mondja, hogy egy film alapvető értékét a történetisége adja? Miért lenne magasabb rendű a látványnál? Ne felejtsük el, történet nélkül még elképzelhető egy film (sok ilyen van), de látvány nélkül nincs film, pont. Nem vitatom el, a történetiséggel valóban könnyebb értékes gondolatokat közvetíteni, mint a látvánnyal, de itt megint a célok és lehetőségek közti különbségbe ütközünk. A látvány (legtöbbször) nem akar gondolatokat közvetíteni, miért várnánk el tőle? Látvánnyal szórakoztatni lehet jól, nem véletlen, hogy az a műfaji világ, ami a szórakoztatást tűzi ki célul, nagy előszeretettel használja a látványt. (Ami amúgy a szerzői filmeknél sem ismeretlen, elég pl. a német expresszionizmusra vagy Greenaway-re gondolni). Abban is igazad van, hogy erősebben merít a műfaji film a szerzőiből, de ez megintcsak természetszerű, definícióból fakadóan így van. Az új gondolatok onnan jönnek, mert annak ez a feladata, ez adja az értékét. Egy olyan magaskultúra-termék, ami nem hoz semmi újat, egy pillanat alatt kizuhan a kánonból. Persze hogy kik szervezik a kánont, és hogyan lehet bekerülni, az egy egészen más kérdés, és ezzel el is értünk oda, hogy mennyi jelentősége van annak, hogy mit tanítanak és mit nem... A mainstream filmtörténet valóban "művészfilm-történet", de ebben nem kevés önkényesség és politika van, nem kevesen zúgolódnak is emiatt, csak ezek a malmok baromi lassan őrölnek. |
2013-03-23 17:57.09 |
Máshogy látjuk a dolgokat :) |
2013-03-23 17:46.49 |
Elitkultúra vagy magaskultúra, mindegy hogyan nevezzük, a lényeg ugyanaz: más célok és más értékek, az elkülönülés pedig természetszerű. Az egyik újít, a másik építkezik, miközben teljesen áthatják egymást.
Nem csak technikai szinten hat a pop a magasra. Az egész posztmodern elképzelhetetlen lenne műfajiság nélkül, a csömörfilmektől vagy a német újfilmtől, az újbarokkon és az újromantikán keresztül mondjuk a hollywoodi posztmodernig. Az egyik legalapabb vonásuk ezeknek a hullámoknak, hogy játszanak a műfajisággal, miközben egyáltalán nem "egyszerű" műfaji filmeket termelnek (Greenaway, Jarman, Herzog, Fassbinder, Packinpah, Altman, Lynch, stb). Viszont olyan világban sem lenne jó élni szerintem, ahol csak ezek a filmek működnek. A művészetek születésük óta szórakoztatnak is, élhetőbbé teszik a hétköznapokat. A Perszóna földhöz csapja az embert, de az embernek nem csak erre van szüksége, hanem olyan zsigeri szórakozásra is, mint amit pl az Avangers nyújtani tud - mert a legtöbb szerzői film erre azért nem képes. És ahogy baromi nehéz összehozni egy olyan filmet, amiben művészet fogalmazódik meg művészkedés helyett, úgy az sem kis teljesítmény, hogy összehozzunk egy olyan szintű műfaji filmet, mint pl az Avengers. Hogy az attrakciós moziknak milyen erényeik vannak, és hogy miért akarjuk mindenek fölé helyezni a filmekben a történetiséget, abba ne menjünk bele... :) |
2013-03-23 17:22.07 |
SPOILER |
2013-03-23 17:21.53 |
Többek közt ezért 12+ a film. Hogy te miért nem vetted észre, az már egy más kérdés, pedig teljesen egyértelmű jelek voltak.
Vagy - egyebek mellett - annak a szimbolikus jelentősége, hogy felrobbantotta az arannyal teletömött légballont, az nem karcolta meg a tudatodat? |
2013-03-22 21:17.10 |
Hollywoodnak nagyon kemény szabályai vannak, ha a történet szerkezetéről van szó. Száz éve kőbe vésték, hogyan és hol kell felvonást váltani, hol vannak a plotpontok és hogyan kell viszonyulniuk egymáshoz, milyen logikának kell vezetnie a történetmesélést, milyen típuskaraktereknek kell jelen lennie és azoknak milyen tulajdonságai lehetnek stb.
Ezeket a törvényeket az Avengers pontról pontra betartja. Persze hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a konvenciókhoz, az egy teljesen más kérdéskör, de most nem is arról beszélünk. Mire gondolsz egyediség alatt? |
2013-03-22 21:13.21 |
A magaskultúra definícióból fakadóan nem lehet tömeges jellegű, úgyhogy nem jogos elvárás, hogy a "tömegcikkek" büszkélkedjenek azokkal a sajátosságokkal, mint az elit termékek. Ha különböző az elvárásrendszer, hogyan lehet összehasonlítani a kettőt? Mit szeretsz jobban, a marhahúst vagy a csillagászatot?
Igaz, az elitkultúra alkotásai nélkül a populáris világ sem fejlődne, de az tévedés, hogy a tömegcikknek nincs visszacsatolása a magas kultúrára - másnak elkezdeném ecsetelni, de neked szerintem nem szükséges belemennem, micsoda a műfaji re- vagy dekonstrukció, vagy ki volt Warhol és a többiek. |
2013-03-22 18:41.02 |
Úgy látszik a 180 fokos karakterváltozás elkerülte a figyelmedet. |
2013-03-21 21:41.51 |
No és az esztétikai relativizmus meg a befogadói szubjektivitás az mi? :) |
2013-03-21 20:32.47 |
Remélem csak trollkodsz, Szamuráj... :) |
2013-03-21 20:04.14 |
"Ezek az elemek viszont - és ez már nem vélemény, hanem bizonyítékokkal alátámasztható tény - ebben a filmben hibátlanul meg is vannak" - a "hibátlan" kifejezés erős volt, sorry :) |
2013-03-21 20:01.27 |
Az eredetiség a magaskultúra sajátja, szép dolog ha a populáris műalkotás célul tűzi ki, de a műfajiság lényege a paneles építkezés, ami nem követel eredetiséget, csak a panelek ügyes kezelését. A Remény rabjai is egy műfaji film, nincs egy olyan eleme sem, amit ne láttunk volna korábban más filmekben, de ezért rossznak mondható? Nem hiszem, legalábbis a többség jól átgondolt és ügyesen összerakott filmként szokott róla beszélni.
Új dolgokat csinált Fellini, Bergman, Antonioni, Bunuel, Welles, Truffaut, Greenaway stb. Az más. (Nem bírom ha valaki azt mondja, hogy "jobb", de az kétségtelen, hogy más.) A logikus szerkesztés követelménye teljesen jogos, csak úgy, mint az igényesen megalkotott történet. Legyen eleje, közepe és vége, legyenek megszerkesztett konfliktusok, amiket körülírható karaktereknek kell megoldaniuk satöbbi. Ezek az elemek viszont - és ez már nem vélemény, hanem bizonyítékokkal alátámasztható tény - ebben a filmben hibátlanul meg is vannak. Hogy milyen TARTALOM az, ami így felépült, no az már a vélemények világa, azt mindenki magának dönti el, hogy szereti-e vagy sem, de eltagadni ezeknek a létezését, az túlzásból fakadó tévedés. |
2013-03-21 17:57.22 |
Ez Marvel :) Más koncepció, más stratégia, más értékek. Ez zsigeri szórakoztatást akar nyújtani, azt pedig szerintem remekül meg is teszi. Klicskóékat sem érdemes azzal vádolni, hogy baromi gyengén tekéznek, merthogy ők boxolók - pedig ugyebár sport mind a kettő.
Egészen más lenne a véleményem, ha érezném a film mögött azt a motivációt, hogy valamilyen gondolatiságot is szeretne közvetíteni, csak nem sikerül neki. Akkor egy elhibázott próbálkozásról beszélhetnénk, de így, hogy cél sem volt a többlet tartalom, a számonkérés sem adekvát szerintem (nem úgy mint az én szememben pl. a Shyamalan filmek többségénél). |
2013-03-18 19:20.22 |
Az első gondolatom az volt, hogy valójában a sznobságoddal küzdesz :)
Ott rontod el szerintem, hogy a magas kultúra elvárásaival közelíted meg a populáris kultúra világát, amiből az sül ki, hogy egy olyan elvárásrendszerben teljesítenek alul nálad a filmek, amikben nem is teljesíthetnek jól. Mintha a fotoszintézist követelnéd a barnamedvén, pedig az inkább málnát eszik, és ugyanúgy jól lakik. Ha jól lakott, nem mindegy hogy csinálta? Ez a film büszkélkedik minden olyan erénnyel, ami számon kérhető rajta - más dolgokban valóban gyengébben teljesít, de ez nem magas kultúra, még csak nem is midcult, hanem a popkultúra színpadán akart nagyot robbanni, és ezt (szerintem) tökéletesen meg is tette. |
2013-03-17 12:36.49 |
Több mint hetven évvel az Óz, a csodák csodája című filmtörténeti klasszikus után Hollywood újra rátalált Óz birodalmának varázslatosan kedves világára. Az Óz, a hatalmas a mesebeli varázsló történetét dolgozza fel, és – miközben fejet hajt az eredeti alkotás előtt – 21. századi varázsköpenybe bújtatva tárja a közönség elé ezt a csodákkal teli történetet. A film 3D-s látványvilágától a néző is egy pillanat alatt a Smaragdvárosban érezheti magát, ahol – csakúgy, mint a Madárijesztő, a Bádogember vagy a Gyáva Oroszlán – mindenki megtalálhatja azt, amit egy mesés filmben kereshet: kedvességet, humort, izgalmat és kalandot.
A Sam Raimi rendezésében napvilágot látott alkotás a klasszikus Óz film történetének előzményeit mutatja be. Ahogy Dorothyt, úgy a meglehetősen hosszú névvel büszkélkedhető Oscar Zoroaster Phadrig Isaac Norman Henkel Emmannuel Ambroise Diggs (James Franco) – röviden: Óz – névre hallgató kisstílű bazári bűvészt is egy forgószél ragadja el, és repíti egy színes és ismeretlen világba. Óz hamar összetalálkozik Theodorával (Mila Kunis), a jóságos boszorkánnyal, aki a régen megjövendölt megmentőt, a birodalom következő uralkodóját látja a kétes erkölcsű illuzionistában. Ózt elcsábítják a királyi trónnal járó arany- és drágakőhalmok, így belemegy a játékba, hogy Smaragdváros népe nagyhatalmú varázslóként ünnepelje. A helyzet azonban bonyolultabbá válik, amikor kiderül, a királyi széket csak akkor foglalhatja el törvényesen, ha először legyőzi a Sötét Erdő gonosz boszorkányát. Óz tehát rálép a Sárgaköves Útra, amin haladva nemcsak a csodák világát, de önmagát is jobban megismeri – ahogy annak lenni illik. Az 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodája nem egy akármilyen film, hanem egy igazi klasszikus, amit – engedtessék meg egy apró túlzás – mindenki látott vagy olvasott, és aki ismeri, az valószínűleg szereti is. Egy ilyen alkotáshoz veszélyes vállalkozás hozzányúlni, hiszen ha hiányzik belőlünk a kellő tisztelet és alázat, könnyen magunkra vonhatjuk a népharagot. Istennek hála, Sam Raimi rendező és társai, úgy fest, tökéletesen tisztában voltak mindezzel – az Óz, a hatalmas számtalan gesztussal tiszteleg a Csodák csodája előtt. Olyan örökbecsű képeket idéz meg, mint a jóságos északi boszorkány hatalmas szappanbuborékja, a Smaragdváros mellett elfekvő pipacsos rét (ahol Dorothy álomba szenderült), a mókás hangú éneklő manók társasága vagy a rémséges, szárnyas majmok sötét serege. A megemlékezés nem áll meg a felszínen, a történet is tökéletesen alájátszik a ’39-es alkotásnak, így sikerül remek előzményfilmmé tenni az Óz, a hatalmast. Magyarázatot kapunk arra, hogyan és miért lett a nyugati boszi zöld és gonosz, hogy Óz miért függöny mögé bújva irányítja Smaragdvárost, vagy hogy mi a története az Északi Jó Boszorkánynak és dalos kedvű népének. Nemcsak a történeti elemek, hanem a látványvilág pazarsága is az eredeti filmre emlékeztetheti a nézőt. Óz birodalma egyszerűen elképzelhetetlen lenne álomszerű elemek nélkül, a film médiuma pedig tökéletes eszközökkel rendelkezik ennek bemutatására. Tudták ezt már 1939-ben is, hiszen az Óz, a csodák csodája volt a történelem első egész estés filmje, ami visszafogott szürkeség helyett csodaszép színekben pompázott – annak ellenére, hogy a technológiát már évekkel korábban kifejlesztették. Az alkotók sokáig nem éltek a lehetőséggel, mivel úgy vélték, a mozgóképek világa természetszerűen fekete-fehér, és mivel a filmekben ez a természetes, a szín használata – e logika szerint – irreális, művi hatást keltene. A filmi realitás tehát megtartotta a szürke különböző árnyalatait, ennek köszönhető, hogy az Óz, a csodák csodája kezdő és záró jelenetei (Kansas képei) megmaradtak fekete-fehérnek, a színeket pedig csak Óz birodalmának álombeli jeleneteinél alkalmazták. Manapság abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megélhetünk egy hasonló kaliberű váltást, mint anno az 1930-as évek végén: itt van nekünk a háromdimenziós mozi. Ahogy nem kevés fenntartással kezelte a közönség először a hang és a szín megjelenését, úgy a mostani publikum köreiben is érezhető némi szkepszis a legújabb mediális váltás kapcsán, de hogy ez jogos-e vagy sem, azt csak az idő dönti el. Lehet, múló szeszély csupán a harmadik dimenzió, de nem kizárt – sőt, talán valószínűbb –, hogy 2080-ra az emberek hasonlóan fognak visszagondolni a hagyományos, 2D-s filmekre, mint ahogy mi emlékszünk a fekete-fehér alkotásokra. Vegyük fel tehát a 3D-s szemüveget, és élvezzük annak minden előnyét. Az Óz, a hatalmas mindent megtesz azért, hogy elkápráztassa a publikumot, lehetünk kicsik vagy nagyok, lányok vagy fiúk – és legyünk nyugodtak, egyáltalán nem baj az, ha egy bűvész elvarázsol minket. [link] |
2013-03-16 11:39.51 |
Bátor dolog a filmtörténeti önreflexiót primitív hülyeségnek beállítani.
Nem kötelező, hogy tetsszen a film, de szeretnék rámutatni, hogy ezzel az érvrendszerrel csak az ismereteid hiányát és a gondolkodásmódod egyszerűségét reklámozod, úgyhogy tanácsosabb lenne hanyagolnod ezt a bizniszt. |
2013-03-16 10:44.44 |
A 12 év körüli közönségnek szerintem fogalma sincs arról, hogy ez egy retro-film, az inkább a 25 fölötti közönségnek jön át, úgyhogy nem hiszem, hogy a mostani tinik lennének az elsődleges célközönség. A hibák is betudhatóak amúgy a retro-jellegnek szerintem. |
2013-03-05 21:59.39 |
A_VÉGÉN_TÉNYLEG_AZ_VOLT_KIÍRVA_HOGY____IMAX3D?!?? O_O |
2013-03-03 22:14.27 |
:)) |
2013-03-03 16:09.59 |
Node ez vajon kimeríti-e a "konstruktív" kifejezés fogalmát? ;) |